//Az Érkezés - A Róka és a Holló//
*Mindig is irtózott attól, hogy valaki felé nyisson. De valahol legbelül Lisse volt az a mentsvár, ami ha nem is sokáig, de kiragadta múltjának rossz emlékekkel fűszerezett részéből. Az pedig, hogy az első valaki, akivel szóba tudott állni egy számára vadidegen helyen csak még inkább megnyugtatja.*
- Láthattál rosszabb bőrben is.
*Nevet fel végül halkan, de nevetése csöppet sem boldogsággal átszőtt. Inkább csak kínjától ösztönös cselekvés, amivel enyhítheti helyzetének drámai vonalát. Való igaz, hogy nem nyújt valami kecsegtető en szép látványt, de mindig is úgy gondolta, hogy a tűzhajú elfnő mellett az ő bujkáló szépsége minduntalan csak elbujkál. Így amit Lisse láthat rajta, hogy nem egészen van jó bőrben, az bizony Tatheenak teljesen megszokott megjelenés. De nem egy világ, ahonnan származnak. Más szokások, más kultúra, másra fektetnek hangsúlyt. Mindemellett mindig is irigyelte a nő szépségét és könnyedségét, de számára a szürkeség lapjait terítették ki.*
- Hosszú. *Bólint is a nő szavaira, majd egy pillanatra eltűnődik és csak a vállait vonja meg az újabb kérdésre.* Sokfelé megfordultam. Némelyiknek már a nevét sem tudnám megmondani.
*A bogyó szerencsére hamar kifejti hatását, így szomja, s éhsége is csillapodni látszik. Persze nem azt jelenti, hogy ha elé raknának egy hatalmas, jól átsült húsokkal teli tálat nem enné ki a tartalmát, de ahhoz épp elég, hogy ne érezze magát gyengének.
~Ha nincs is erőd, de mégis úgy érzed, hogy telve vagy vele, akkor van hatalmad. Ha az elesettség a hatalmába kerít, akkor gyenge maradsz.~
Hangzik is fel fejében a régmúlt szavainak emlékfoszlányaiból egy részlet, amely igen meghatározó szerepet játszott életében és útja alatt. Egy olyan intelem, ami tartotta benne az erőt, s kényszerítette a kitartásra. Sosem szeretett gyengének látszani, még akkor sem, mikor helyzete kilátástalannak tűnt.*
- Szép ez a város.
*Pillant is körbe, de szavai nem egészen őszinték. Valójában Arthenior zsúfoltnak tűnik és túlságosan beépítettnek. Alig van fa, smaragdszín fű, tiszta forrásvíz, virágok. Ha a fülei hegyesre nőttek volna még az elfek közé is beilleszkedhetne a természet iránt érzett csodálata miatt, de ezt többek között az is okozza, hogy ez a város nem sokban különbözik attól, ahonnan megszökött.*
- Nincs terv. Kell egy hely, ahol talán letelepedhetek, biztonságban.
*Lisse ötletére, hogy étel után nézelődhetnének halványan elmosolyodik. Tisztában van azzal, hogy ezt a kedvességet nem mindenki érdemeli ki nála. Tathee szerencsésnek tartja magát, hogy az ő esetében ez nem így van.*
- Nem akarlak feltartani. Később is beszélhetünk. Idefelé amúgy is láttam egy fogadót. Van arany, lesz étel.
*Mosolyogva simítja meg finoman a lány arcát. Tényleg nem akar teher lenni, főleg akkor nem, ha a nőnek dolga van itt a piacon.*