//Vásári menet//
*Szeretetteljes mosollyal hallgatja Wrexan bátor szavait a család elvesztésének feldolgozásáról, és bólogat hozzá.*
- Bizony ez így van. A leghasznosabb ilyenkor tenni a dolgunkat.
*Az esti látogatásról előbukkanó részletek kezdik zavarba hozni, és egyben megvilágítani, hogy ez mennyire kínos lehet Wrexan számára. Az a lány nem teketóriázik, az biztos, erősen munkálkodik benne az ifjonti, szeles hév. Képzeli, hogy egy ilyen szerény, csendes fiút ez mennyire elbizonytalaníthat elsőre.*
- Komolyan? Nos… úgy tűnik, élénken érdeklődik a férfiak iránt, valószínűleg bátorítani szeretne téged. Biztosan nem akar kellemetlen lenni számodra. Remélem, ez a lappangó feszültség nem áll majd útjába annak, hogy valóban megismerjétek, és talán megkedveljétek egymást.
*Biztatja kedves mosollyal. Az ünnepség témája félsikert arat, Rey zárkózott természetéből gondolhatta volna, hogy az efféle „ereszd el a hajamat” nem olyan vonzó számára, pedig nagyon is el tudná képzelni a nézelődők között. Fürkészőn somolyog a nőre.*
- Biztos vagy benne, Rey? Szerintem nagyon is szellemes társaság lennél a magad elegáns, visszafogott módján. Nem kell ám mindenkinek olyan bolondosnak és csacsogónak lenni, mint én.
*Legyint kuncogva.*
- Mind társas lények vagyunk, és mind különbözőek. Úgy hiszem, te az a fajta társasági figura vagy, aki ugyan ritkábban szólal meg, de akkor okkal, és mindenki odafigyel rá. Lefogadom, hogy remek humorérzéked van, ami talán egy kicsit fanyar, egy kicsit csípős. Akárcsak Shannak.
*Wrexanhoz fordul, mikor rájön, hogy ő nem is találkozott vele.*
- Tudod, Shanneira az egyik őrünk volt, nagyon jellegzetes külsővel és kiegyensúlyozott viselkedéssel. Róla minden további nélkül elhiszem, hogy egy viharban dülöngélő hajó fedélzetén is masszívan áll meg a lábain összefont karokkal, és egy cseppnyi félelem se tükröződne rajta. Ám a mulatságból rendesen ki tudja venni a részét, velős, szórakoztató társaság. Sajnos nem maradt sokáig nálunk, de remélem, egy nap visszatér.
*Az ünnepség közös élménnyé válik Wrexannal, örül, hogy ő is ott volt akkor.*
- Ó, bárcsak találkoztunk volna! Mondd csak, mi az a csülközés? Ez tündérlámpás, ugye? Hogyan működik?
*Nyúl érte, ha Wrexan megengedi, hogy megvizsgálja a szép holmit óvatosan, majd visszaadja. Ha nem, akkor csak megnézi a fiú kezében.*
-Én tündérrózsát terveztem venni, állítólag olyan színűvé válik, amilyenre gondol az, aki legelőször megérinti. De aztán másképp alakult, és egy kártyapaklival lettem gazdagabb.
*Húzza elő ő pedig a teljesen új negyvenes paklit diadalmasan.*
- Ismeritek a játékot? Szívesen kipróbálnám majd valakivel.
*Elteszi a csomagot, mert immár beérnek a városba, és nem akar lemaradni semmiről. Rey kesernyés szavai bűntudatot ébresztenek benne.*
- Bocsáss meg, kérlek, hogy elrángattalak, nem gondoltam, hogy ilyen kellemetlen itt számodra. Én csak örültem, hogy együtt tölthetünk egy napot.
*Mosolyog restelkedőn, aztán kihúzza magát eltökélten.*
- Ígérem, nem csatangolok el, és olyan gyorsan végzünk, ahogyan csak lehetséges!
*Egy darabon a szegénynegyed nyomorán haladnak át, itt valóban nincs sok szemnek kedves látnivaló, hacsak a kacagó gyerekeket és a kutyákat nem veszi ide. Ez a rész hasonlít a kikötő szegényebb részére, részvétteljesen lépdel a koldusok között a piactér felé, melynek nyüzsgő hangja kezdi körülburkolni őket. Itt azért élénkebbé és érdeklődőbbé válik, félő, hogy hamarosan a sok vásárfia mégiscsak elragadja a figyelmét. De most még igyekszik koncentrálni.*
- Mit gondoltok, hol kezdjünk? Vegyük meg a szekeret és a lovat, hogy legyen mire pakolni az árukat, vagy előbb nézzünk körül?
*Pillantása távolabb esik, ahol lovakat árulnak, de lehet, hogy több ilyen hely is akad. Aztán társaihoz fordul.*
A hozzászólás írója (Cahress Damastant) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.14 13:39:01