Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 190 (3781. - 3800. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3800. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-30 20:32:16
Üzenet elküldve: 2015-07-30 20:32:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Meglepetés meglepetés hátán. Talán így lehetne legjobban leírni azt, ami Deplhuris Cerkinalt éri Arthenior városában. Hiszen a csendes, kellemes kis gazdagnegyedi helyszínt fokozatosan felváltja a piactér nyüzsgő emberforgataga. A hömpölygő tömeg a lehető legtöbb fajt és nemet vonultatja fel, vannak emberek, elfek, törpék, gnómok, gyermeknek is nézhető tündérek, óriások, akik magasan a tömeg fölé tornyosulnak, sötételfek, és még néhány ork is megfigyelhető, furcsa módon teljes békében egymás mellett. Persze, a megvető pillantások nem hiányozhatnak, de komoly problémákat nem lát. Így aztán ő maga is mosolyogva lép be a forgatagba, hagyva egy kis ideig, hogy a tömeg sodorja arra, amerre kedve tartja. Majd amikor meghallja a kovácsműhely semmivel össze nem keverhető zaját, a kalapács csattogását, a fémek pendülését, azon nyomban arra veszi az irányt. Ami koránt sem annyira egyszerű, mint azt várja, hiszen egy hömpölygő tömegbe jóval egyszerűbb bekerülni, mint kijutni onnan, de végül csak sikerül megindulnia a megfelelő irányba.*
3799. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-30 20:29:01
Üzenet elküldve: 2015-07-30 20:29:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Gilroy, (Yariel)//
* Helyreint ő bárkit és bármikor ha úgy véli nem fogják agyonverni utána. Szereti hallatni saját hangját még a leglehetetlenebb pillanatokban is. Most viszont annyira nem érdekelt, hogy szájaljon. Jelen pillanatban úgy érzi, hogy sokkal jobb helyen is lehetne, párnák és puha takarók közt egy sokkal idősebb kisasszonyka társaságában. Ehelyett itt barnul a napon. Megigazítja vasalt, magasított gallérját, majd ismét és ezúttal még gondterheltebben sóhajt fel.*
- Ne nyújtogasd már a nyakad, mint a veszett lúd! Inkább azt mond meg, hogy miért nincsenek még itt a szüleid, hm? Megszöktél? Biztos már rég keresnek valahol. Aztán ha látják itten, hogy ki van sírva a szemed, még a végén az én hibám lesz. * A hadakozásra már csak félig-meddig figyel. Saját érdekei sokkal jobban érdeklik, pont ezért gondolt az aggódó szülőkre. Az nem is különösebben foglalkoztatja, hogy Eori egy könnycseppet sem morzsolt el azóta. Ha egy lánynak nedves a szeme akkor az már sírás Gilnek. *
- Elhiszem én, na! Csak nem láttam, hogy hegyes a füled. Eltakarta a szokatlan hajkoronád. Ha megjegyezhetem elég egyedi. * S utóbbit minden gúnytól mentes hangon mondja. Mint költő, kedveli az egyediséget, a különleges és ritkán látott dolgokat. Valahogy vonzza is őket magához, mint a mágnes. Szereti ha rendkívüli dolgokkal van körbevéve, mert azok feltöltik a kreativitását.*
- Nincs semmi művészi az évek számlálásában. Lélekromboló ez egy halandó számára. Miért akarjuk annyira látni miként peregnek le a homokóra szemcséi, s jelennek meg szarkalábak a szemeink sarkában? * Vagyis póriasan szólva veszettül fél attól, hogy megöregszik és veszít sármos mivoltából. Egyébként meg huszonhétnél többnek nem tűnik, de viselkedését tekintve csak egy tíz éves kis suhancra hajaz. Kelletlen fintorral nyugtázza, hogy a leányka sem hallott még a nevéről, majd úgy dönt, hogy ezt meg sem hallotta s hamar ki is törli tudatából.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.30 20:59:50, a következő indokkal:
Jeljavítás (/ helyett //).
//Gilroy, (Yariel)//
* Helyreint ő bárkit és bármikor ha úgy véli nem fogják agyonverni utána. Szereti hallatni saját hangját még a leglehetetlenebb pillanatokban is. Most viszont annyira nem érdekelt, hogy szájaljon. Jelen pillanatban úgy érzi, hogy sokkal jobb helyen is lehetne, párnák és puha takarók közt egy sokkal idősebb kisasszonyka társaságában. Ehelyett itt barnul a napon. Megigazítja vasalt, magasított gallérját, majd ismét és ezúttal még gondterheltebben sóhajt fel.*
- Ne nyújtogasd már a nyakad, mint a veszett lúd! Inkább azt mond meg, hogy miért nincsenek még itt a szüleid, hm? Megszöktél? Biztos már rég keresnek valahol. Aztán ha látják itten, hogy ki van sírva a szemed, még a végén az én hibám lesz. * A hadakozásra már csak félig-meddig figyel. Saját érdekei sokkal jobban érdeklik, pont ezért gondolt az aggódó szülőkre. Az nem is különösebben foglalkoztatja, hogy Eori egy könnycseppet sem morzsolt el azóta. Ha egy lánynak nedves a szeme akkor az már sírás Gilnek. *
- Elhiszem én, na! Csak nem láttam, hogy hegyes a füled. Eltakarta a szokatlan hajkoronád. Ha megjegyezhetem elég egyedi. * S utóbbit minden gúnytól mentes hangon mondja. Mint költő, kedveli az egyediséget, a különleges és ritkán látott dolgokat. Valahogy vonzza is őket magához, mint a mágnes. Szereti ha rendkívüli dolgokkal van körbevéve, mert azok feltöltik a kreativitását.*
- Nincs semmi művészi az évek számlálásában. Lélekromboló ez egy halandó számára. Miért akarjuk annyira látni miként peregnek le a homokóra szemcséi, s jelennek meg szarkalábak a szemeink sarkában? * Vagyis póriasan szólva veszettül fél attól, hogy megöregszik és veszít sármos mivoltából. Egyébként meg huszonhétnél többnek nem tűnik, de viselkedését tekintve csak egy tíz éves kis suhancra hajaz. Kelletlen fintorral nyugtázza, hogy a leányka sem hallott még a nevéről, majd úgy dönt, hogy ezt meg sem hallotta s hamar ki is törli tudatából.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.30 20:59:50, a következő indokkal:
Jeljavítás (/ helyett //).
3798. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-30 20:25:31
Üzenet elküldve: 2015-07-30 20:25:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Morwon, Pici sárga papíros//
- Igaz. * Jelenti ki a földkapálós-dologra.
Aztán végighallgatja a dolgokat, de mégis nem hagyja nyugodni valami. *
- De ha mégis nagyon sokan jelentkeznének, akkor csak nem megyünk be mind a bokorba. * Mondja, hiszen annak nem lenne értelme, bármekkora bokorról is legyen szó.
~ De engem nem tudnak leütni, csak nagyon kevesen. ~ Fut át agyán és ebből egyből egy másik mondatig jut el.
~ De akkor ha nekem esnek, ők hagyják ott a fogukat. ~ Nem akar ő senkit megölni, amíg nem fontos, de ez mégiscsak jól hangzik, hiszen az elején a "jól fizetést" is említette a zöldfülű-bajnok. *
- Morwon vagyok... * Válaszolja a kérdésre, mintha éppen bemutatkozni akarna valakinek, aztán mikor folytatni akarná megrázza fejét és ennyit mond csak: * Jelentkezek. Pont. * Keresztbe fonja karjait és ismét megszólal. *
- Ennyi nem elég? Vagy te mit írsz még? * Néz kérdőn a fiúra, hátha pár okos szólást bele tud még fogalmazni a személyleírásába. *
//Morwon, Pici sárga papíros//
- Igaz. * Jelenti ki a földkapálós-dologra.
Aztán végighallgatja a dolgokat, de mégis nem hagyja nyugodni valami. *
- De ha mégis nagyon sokan jelentkeznének, akkor csak nem megyünk be mind a bokorba. * Mondja, hiszen annak nem lenne értelme, bármekkora bokorról is legyen szó.
~ De engem nem tudnak leütni, csak nagyon kevesen. ~ Fut át agyán és ebből egyből egy másik mondatig jut el.
~ De akkor ha nekem esnek, ők hagyják ott a fogukat. ~ Nem akar ő senkit megölni, amíg nem fontos, de ez mégiscsak jól hangzik, hiszen az elején a "jól fizetést" is említette a zöldfülű-bajnok. *
- Morwon vagyok... * Válaszolja a kérdésre, mintha éppen bemutatkozni akarna valakinek, aztán mikor folytatni akarná megrázza fejét és ennyit mond csak: * Jelentkezek. Pont. * Keresztbe fonja karjait és ismét megszólal. *
- Ennyi nem elég? Vagy te mit írsz még? * Néz kérdőn a fiúra, hátha pár okos szólást bele tud még fogalmazni a személyleírásába. *
3797. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-30 19:58:07
Üzenet elküldve: 2015-07-30 19:58:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Morwon, Pici sárga papíros//
*Taitos már nem bírja tovább, és elneveti magát Morwon kérdésén. Vicces a kisgyerekek logikája ötvözve a legférfibb férfinél is mélyebb hangon beszélő óriással.*
-Nem lesz ott mindenki, csak azok, akik elég jónak érzik magukat. A legtöbb ember itt a szellentésedbe is belehalna.
*Mutat az átlagos városi népre.*
-De ez így van jól, hisz ki termelne gabonát, ki hordaná a trágyát, és ki élesítené a kardokat, ha mindenki olyan lenne mint te, nem?
*Imádja ezt csinálni... Ahogy a nagy szemöldökök összekúsznak. Egyfajta mentális perverziója lehet ez Taitosnak, hogy olyanokat mondjon, amit az óriás egyáltalán nem biztos, hogy megért.*
-Na gyere, azt mondja, hogy nem életre-halálra, de veszélyes. Ott hagyhatod a fogad, ha valami gond lenne.
*Egészíti még ki, és elővesz két lapot.*
-Mit írjak rólad?
*Teszi fel az első kérdést.*
//Morwon, Pici sárga papíros//
*Taitos már nem bírja tovább, és elneveti magát Morwon kérdésén. Vicces a kisgyerekek logikája ötvözve a legférfibb férfinél is mélyebb hangon beszélő óriással.*
-Nem lesz ott mindenki, csak azok, akik elég jónak érzik magukat. A legtöbb ember itt a szellentésedbe is belehalna.
*Mutat az átlagos városi népre.*
-De ez így van jól, hisz ki termelne gabonát, ki hordaná a trágyát, és ki élesítené a kardokat, ha mindenki olyan lenne mint te, nem?
*Imádja ezt csinálni... Ahogy a nagy szemöldökök összekúsznak. Egyfajta mentális perverziója lehet ez Taitosnak, hogy olyanokat mondjon, amit az óriás egyáltalán nem biztos, hogy megért.*
-Na gyere, azt mondja, hogy nem életre-halálra, de veszélyes. Ott hagyhatod a fogad, ha valami gond lenne.
*Egészíti még ki, és elővesz két lapot.*
-Mit írjak rólad?
*Teszi fel az első kérdést.*
3796. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-30 19:44:33
Üzenet elküldve: 2015-07-30 19:44:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Morwon, Pici sárga papíros//
* Bólint egyet. *
- Akkor majd megkérdezem tőlük, ha nem felejtem el. * Aztán a papíros dologra terelődik a szó. Megvakargatja vállát. Nagyon hálás Taitosnak a fordításért. Habár nincs tisztában azzal, hogy csak egy leegyszerűsített magyarázatot kapott, de azért örül, mivel mindent megértett. Szinte. De jön a kérdések korszaka. *
- És ha Arthenior minden embere elmegy, akkor nagyon sokan leszünk a bokorban, nem? Hogyan férünk el annyian? És pénzbe kerül a jelentkezés, vagy hogy van ez? Na és... Egyáltalán hol lesz ez a bohóckodás? * A sok kérdés elmondása után ő is megvizsgálja a lapot, de csak a sárga cetlit és a fekete betűket látja, így inkább visszaadja Taitosnak, hátha megtud majd valami érdekeset még erről a lapról. *
- Menjünk! * Jelenti ki a válaszokat meg sem várva, hacsak nem nagyon gyorsan kapja meg azokat. *
- Hacsak nincs valami hátulütője? Bele lehet halni, ki fognak csinálni? * Úgy néz Taitosra, mint egy istenre, aki mindent tud és mindent el is akar mondani. *
- Morwon, a legendás harcos és Taitos, a legendás zöldfülű összefognak és összekaszabolnak minden bokrok! * Mondja lelkesen, a végére egy kicsit elmosolyodva. Lehet, hogy nem a "zöldfülűségből" híres csak, viszont abból minden bizonnyal ő a legjobb Lanawin világában. *
//Morwon, Pici sárga papíros//
* Bólint egyet. *
- Akkor majd megkérdezem tőlük, ha nem felejtem el. * Aztán a papíros dologra terelődik a szó. Megvakargatja vállát. Nagyon hálás Taitosnak a fordításért. Habár nincs tisztában azzal, hogy csak egy leegyszerűsített magyarázatot kapott, de azért örül, mivel mindent megértett. Szinte. De jön a kérdések korszaka. *
- És ha Arthenior minden embere elmegy, akkor nagyon sokan leszünk a bokorban, nem? Hogyan férünk el annyian? És pénzbe kerül a jelentkezés, vagy hogy van ez? Na és... Egyáltalán hol lesz ez a bohóckodás? * A sok kérdés elmondása után ő is megvizsgálja a lapot, de csak a sárga cetlit és a fekete betűket látja, így inkább visszaadja Taitosnak, hátha megtud majd valami érdekeset még erről a lapról. *
- Menjünk! * Jelenti ki a válaszokat meg sem várva, hacsak nem nagyon gyorsan kapja meg azokat. *
- Hacsak nincs valami hátulütője? Bele lehet halni, ki fognak csinálni? * Úgy néz Taitosra, mint egy istenre, aki mindent tud és mindent el is akar mondani. *
- Morwon, a legendás harcos és Taitos, a legendás zöldfülű összefognak és összekaszabolnak minden bokrok! * Mondja lelkesen, a végére egy kicsit elmosolyodva. Lehet, hogy nem a "zöldfülűségből" híres csak, viszont abból minden bizonnyal ő a legjobb Lanawin világában. *
3795. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-30 19:17:31
Üzenet elküldve: 2015-07-30 19:17:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Morwon, Pici sárga papíros//
*Taitos a megelevenedő nyári szellőben figyel a válaszokra. Nem lepik meg igazán a "mirtil" igazán jó anyag, amennyit a fiú tud róla, de a kovács biztosan sokkal jobban ismeri a fűszereket, és alapanyagokat.*
-Mit mondhatnék, érdekes. Figyelj, hazaérve kérdezd meg Isuriit, vagy Worenthet, bár kard áldásról nem besztek még velem, lehet csak buta vagyok hozzá.
*Mondja egyszerűen, és kihalász egy sárga cetlit a szeméből.*
-Na látom téged is zaklatnak.
*Morwon talán életében először akar olvastatni bárkivel is, így a Zöldfülű nagy szemeket mereszt rá, de elkapja az egyik cetlit, és felolvassa annak tartalmát, de mivel Morwon aligha értheti magyarázni kezd.*
-Emberi dolog. Harcosokat, meg mágusokat keresnek, hogy bohóckodjanak valami ficsúr kedvéért, viszont jól fizetnek.
*Picit tovább olvas megint.*
-El kell tévedni egy nagy bokorban, aztán kijönni, és adnak aranyat. Meg kell küldeni egy levelet. Engem nem lelkesít annyira, de ha te mész, akkor megyek én is, meg írok neked levelet.
*Ajánlkozik picit a fiú, az erős embereket jó a saját közelében tudnia.*
//Morwon, Pici sárga papíros//
*Taitos a megelevenedő nyári szellőben figyel a válaszokra. Nem lepik meg igazán a "mirtil" igazán jó anyag, amennyit a fiú tud róla, de a kovács biztosan sokkal jobban ismeri a fűszereket, és alapanyagokat.*
-Mit mondhatnék, érdekes. Figyelj, hazaérve kérdezd meg Isuriit, vagy Worenthet, bár kard áldásról nem besztek még velem, lehet csak buta vagyok hozzá.
*Mondja egyszerűen, és kihalász egy sárga cetlit a szeméből.*
-Na látom téged is zaklatnak.
*Morwon talán életében először akar olvastatni bárkivel is, így a Zöldfülű nagy szemeket mereszt rá, de elkapja az egyik cetlit, és felolvassa annak tartalmát, de mivel Morwon aligha értheti magyarázni kezd.*
-Emberi dolog. Harcosokat, meg mágusokat keresnek, hogy bohóckodjanak valami ficsúr kedvéért, viszont jól fizetnek.
*Picit tovább olvas megint.*
-El kell tévedni egy nagy bokorban, aztán kijönni, és adnak aranyat. Meg kell küldeni egy levelet. Engem nem lelkesít annyira, de ha te mész, akkor megyek én is, meg írok neked levelet.
*Ajánlkozik picit a fiú, az erős embereket jó a saját közelében tudnia.*
3794. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-30 19:12:58
Üzenet elküldve: 2015-07-30 19:12:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nyári forgatag//
//Gilroy, (Yariel)//
*Hogy a bárdot zavarja a zsibongásuk, az az egyik fülén be, a másikon ki. Amúgy sem tudja, hogy mik azok a zsizsik.
Kicsit jót tesz neki, ahogy helyreintik a fiút. Legalább nem csak szerinte fújja fel a dolgot, és az sem mellékes szempont, hogy kettejük közül a bárd szerint is ő az erősebb. Vagy legalábbis a nagyobb. Ez az önbizalmán biztos dob egy kicsit, legalább annyira, hogy megijedni egyáltalán nem fog a fiútól.
Nem tudja, hogy a másik vajon a visszavágására nem kap-e szintén kedvet az egymásnak eséshez, mindenesetre Gil közbelépése után, legalábbis amíg az helyben tartja, Eori csak a nyakát nyújtogatja néha-néha, hogy rálátása legyen a célpontra.*
- Kit érdekel a zsebkendő! *Most már, ha valóban szüksége is lenne rá, akkor sem kellene neki, de így, hogy még csak nincs is rá szükség... Elsőre még tagadni próbálta, hogy legördült egy-két könnycsepp, de így harmadszorra, vagy hanyadszorra már, még viccnek is rossz.*
- Igen, annyi. *Bólint teljesen magabiztosan a korát illetően. Egy pillanatra nem érti a férfi arcán a teljes döbbenetet, de aztán ezért is korrigál gyorsan. Az, hogy a tündért korban lenyomja-e, azon még el sem gondolkozott komolyabban a lányka, egyelőre beéri annyival, hogy méretben, és reményei szerint még erőben is lekőrözi Yarielt.
A bemutatkozás mikéntje nem vártan érinti. Egy pillanatra értetlen grimasszal vitapartnere felé fordul, hogy az ő arcáról vajon süt-e a felismerés, aztán ő nemes egyszerűséggel visszafordul, és a fejét kezdi rázni, egyértelmű választ adva. Talán csak mert fiatal – elf szemszögből –. Talán csak mert nem városi, és ide is csak egy Jóóó nagy sétával kiszökött, de gyerekes naivitása most nem hagyja el a száját. Meg valahogy, annyira nem is hisz a bárdnak. Lehet, tényleg azért mert még kölyök, de nem igazán fogta meg a varázsa. Legalábbis annyira biztosan nem, hogy ölelést akarjon tőle.*
- És hány éves vagy? *Teszi fel ismét a kérdést. Azt látta már, hogy a felnőtt nők nem szeretik elárulni a valódi korukat. De vajon a férfiak? Egy gyereknek?*
//Gilroy, (Yariel)//
*Hogy a bárdot zavarja a zsibongásuk, az az egyik fülén be, a másikon ki. Amúgy sem tudja, hogy mik azok a zsizsik.
Kicsit jót tesz neki, ahogy helyreintik a fiút. Legalább nem csak szerinte fújja fel a dolgot, és az sem mellékes szempont, hogy kettejük közül a bárd szerint is ő az erősebb. Vagy legalábbis a nagyobb. Ez az önbizalmán biztos dob egy kicsit, legalább annyira, hogy megijedni egyáltalán nem fog a fiútól.
Nem tudja, hogy a másik vajon a visszavágására nem kap-e szintén kedvet az egymásnak eséshez, mindenesetre Gil közbelépése után, legalábbis amíg az helyben tartja, Eori csak a nyakát nyújtogatja néha-néha, hogy rálátása legyen a célpontra.*
- Kit érdekel a zsebkendő! *Most már, ha valóban szüksége is lenne rá, akkor sem kellene neki, de így, hogy még csak nincs is rá szükség... Elsőre még tagadni próbálta, hogy legördült egy-két könnycsepp, de így harmadszorra, vagy hanyadszorra már, még viccnek is rossz.*
- Igen, annyi. *Bólint teljesen magabiztosan a korát illetően. Egy pillanatra nem érti a férfi arcán a teljes döbbenetet, de aztán ezért is korrigál gyorsan. Az, hogy a tündért korban lenyomja-e, azon még el sem gondolkozott komolyabban a lányka, egyelőre beéri annyival, hogy méretben, és reményei szerint még erőben is lekőrözi Yarielt.
A bemutatkozás mikéntje nem vártan érinti. Egy pillanatra értetlen grimasszal vitapartnere felé fordul, hogy az ő arcáról vajon süt-e a felismerés, aztán ő nemes egyszerűséggel visszafordul, és a fejét kezdi rázni, egyértelmű választ adva. Talán csak mert fiatal – elf szemszögből –. Talán csak mert nem városi, és ide is csak egy Jóóó nagy sétával kiszökött, de gyerekes naivitása most nem hagyja el a száját. Meg valahogy, annyira nem is hisz a bárdnak. Lehet, tényleg azért mert még kölyök, de nem igazán fogta meg a varázsa. Legalábbis annyira biztosan nem, hogy ölelést akarjon tőle.*
- És hány éves vagy? *Teszi fel ismét a kérdést. Azt látta már, hogy a felnőtt nők nem szeretik elárulni a valódi korukat. De vajon a férfiak? Egy gyereknek?*
3793. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-30 19:02:26
Üzenet elküldve: 2015-07-30 19:02:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Morwon//
* Rövid ideig töpreng a válaszon, majd rávágja. *
- Arthenior kovácsmestere, aki ott dolgozik. * Mutat a kovácsműhely felé, ahol bizonyára bőven volt bevétel az elmúlt napokban a nyári forgatagra tévedt vásárlóknak köszönhetően, akik mindenféle csecsebecsére rákapnak, amit csak találnak. *
- Azt sajnos nem láttam hogyan csinálta, de azt hallottam, hogy valami mirtilt vagy mit rak bele. * Vonja meg vállát. *
- De olyat is hallottam, hogy mágiával fűszerezte és, hogy a földmágusok meg tudják áldani, vagy valami ilyesmi. * Ennek mondjuk lehet, hogy tényleg van valóságalapja, így hamarosan kéne találni egy földmágust. Azért a biztonság kedvéért érdeklődik Taitostól is egyet, nehogy csak úgy itt beszélgessen vele úgy, hogy közben ő is földmágus. *
- Te értesz a föld varázslatokhoz, vagy ismersz valakit, aki ért? * Megvárja a választ, majd sóhajtva bólint. Szívesen maradni még vele beszélgetni, de jobban szeretne még maradni egy napot, pedig egy útitárs mindig jól jön. No mindegy, majd legközelebb.
Épp fordulna, hogy elinduljon a főtér - és ezáltal a Pegazus - irányába, mikor a szél egy sárga papírcetlit sodor felé. *
- Hé, várj! * Fordul meg és Taitos után rohan. A megkeresése nem lesz nehéz, mivel pár másodperce váltak el, ráadásul a piactér egyre gyorsabban ürül ki, egyre kevesebben maradnak. *
- Ezt el tudod olvasni? * Löki oda Taitosnak a sárga papírt. Úgy látja igen sok van belőle itt a környéken, így biztos valami fontos és/vagy érdekes. *
- Na?
//Morwon//
* Rövid ideig töpreng a válaszon, majd rávágja. *
- Arthenior kovácsmestere, aki ott dolgozik. * Mutat a kovácsműhely felé, ahol bizonyára bőven volt bevétel az elmúlt napokban a nyári forgatagra tévedt vásárlóknak köszönhetően, akik mindenféle csecsebecsére rákapnak, amit csak találnak. *
- Azt sajnos nem láttam hogyan csinálta, de azt hallottam, hogy valami mirtilt vagy mit rak bele. * Vonja meg vállát. *
- De olyat is hallottam, hogy mágiával fűszerezte és, hogy a földmágusok meg tudják áldani, vagy valami ilyesmi. * Ennek mondjuk lehet, hogy tényleg van valóságalapja, így hamarosan kéne találni egy földmágust. Azért a biztonság kedvéért érdeklődik Taitostól is egyet, nehogy csak úgy itt beszélgessen vele úgy, hogy közben ő is földmágus. *
- Te értesz a föld varázslatokhoz, vagy ismersz valakit, aki ért? * Megvárja a választ, majd sóhajtva bólint. Szívesen maradni még vele beszélgetni, de jobban szeretne még maradni egy napot, pedig egy útitárs mindig jól jön. No mindegy, majd legközelebb.
Épp fordulna, hogy elinduljon a főtér - és ezáltal a Pegazus - irányába, mikor a szél egy sárga papírcetlit sodor felé. *
- Hé, várj! * Fordul meg és Taitos után rohan. A megkeresése nem lesz nehéz, mivel pár másodperce váltak el, ráadásul a piactér egyre gyorsabban ürül ki, egyre kevesebben maradnak. *
- Ezt el tudod olvasni? * Löki oda Taitosnak a sárga papírt. Úgy látja igen sok van belőle itt a környéken, így biztos valami fontos és/vagy érdekes. *
- Na?
3792. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-30 18:48:06
Üzenet elküldve: 2015-07-30 18:48:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Morwon//
-Kardot?!
Földvárosból?
*Az különleges dologbak hangzik még Taitos szerint is, és így picit a kardhoz hajol.*
-És mitől jobb ez mint más?
*kérdezi az óriást, aki valószínűleg nem tud semmit, vagy csak a lényeget. Mondjuk ez Taitosnak elég lehet rájönni a dolgok nyitjára.*
-És hogyan csinálták, és ki csinálta? Hrothi boldog lenne, ha ilyen kardot tudna csinálni.
*Egyenesedik fel, és hagyja Morwont, hadd rakja el a kardot.*
-A zöld mindig gyógyít.
*Mondja Taitos az italokkal kapcsolatos alapokat használva, de közben az is lehet, hogy téved.*
-Nos, akkor mész a fogadóba, vagy hogyan tovább?
*Morwon tervei egyszerűek, de kiszámíthatatlanok, ezért jobb rájuk kérdezni.*
//Morwon//
-Kardot?!
Földvárosból?
*Az különleges dologbak hangzik még Taitos szerint is, és így picit a kardhoz hajol.*
-És mitől jobb ez mint más?
*kérdezi az óriást, aki valószínűleg nem tud semmit, vagy csak a lényeget. Mondjuk ez Taitosnak elég lehet rájönni a dolgok nyitjára.*
-És hogyan csinálták, és ki csinálta? Hrothi boldog lenne, ha ilyen kardot tudna csinálni.
*Egyenesedik fel, és hagyja Morwont, hadd rakja el a kardot.*
-A zöld mindig gyógyít.
*Mondja Taitos az italokkal kapcsolatos alapokat használva, de közben az is lehet, hogy téved.*
-Nos, akkor mész a fogadóba, vagy hogyan tovább?
*Morwon tervei egyszerűek, de kiszámíthatatlanok, ezért jobb rájuk kérdezni.*
3791. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-30 18:44:13
Üzenet elküldve: 2015-07-30 18:44:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Este//
*Töretlen izzadása nem a szeszfogyasztás miatt van. Egyszerűen az északi leány nehezen szokik hozzá az itteni hőmérsékletben. Az éjszakai fülledt meleg, s az, hogy a szél szinte egyáltalán nem járja át a huzatosnak mondható helyet, csak még jobban megnehezíti dolgát ebben. Alig pár hete, hónapja van a városban, de ez számára már most.*
- A jó dolgoknál is lehet, jobb, nem? *Kíváncsiskodik továbbra is. Meglehet, a jeges északi vidéken a kúria óvó takarásában jobban bírta a bor fogyasztását. Nem tudja, hogy ebben a melegben mennyire fog a fejébe szállni. Tegnap éjjel megérezte a fejében, miközben a lovaggal táncolt. Ki tudja, hogy mi lesz ma.
Halkan felnevet a szellemes megjegyzésen. S valóban tetszik neki. Ritkán tudnak őszinte nevetést kicsikarni a leányból, a félszemű férfinak most mégis sikerült. Olyannyira, hogy nem is tud visszavágni neki. Kezét a szája elé teszi, hogy ne legyen azért illetlen, miközben nevet.
A férfi felveszi a kesztyűt, s vitába száll vele. Szemei boldogan villannak meg. Végre kihívás elé áll, s nem kell a lemondó sóhajtásokat hallgatni, a beletörődő legyintésekkel szembe nézni, mikor szóba elegyedik mással. A hasonlatot próbálja elképzelni. A szemeivel arrébb tekint, a forgatag egy kietlenebb pontjába, ahol nincs semmi. A férfi által mondott dolgok vonásról vonásra jelennek meg előtte. Állát még mindig a tenyerébe tartja, majd amikor egy állathoz is hasonlítja a jelenséget visszatekint a férfira. Nagy levegőt vesz, majd arcát felfújja. Ajkait szorosan összezárja, még szemeivel is hunyorít, hogy úgy nézzen ki. Fogalma sincs, hogy mi az a gömbhal, nem hallott, de nem is látott olyat. Az északi hegyekben az ilyenek nem fordultak elő. Csak neve alapján tud következtetni. Majd felegyenesedve válaszol neki.*
- Valóban érdekes lehet. De még mindig jobb egy felpuffadt vízi hullával beszélgetni, mint egy levágott fejű férfival. Vagy olyannal, kit hasánál hasítottak fel, s a gyomra tartalmát a világ szeme láttára adja. No és mi van azokkal, kit különleges rovarok öltek meg? Darázscsípéstől felduzzadt arc. Se nem lát, se nem beszél. A vízi hulla legfeljebb pattogva közlekedik. *Vigyorog a másikra. Talán ha jobban gondolkozna, eszébe idéződne számtalan más halálnem, ami kevésbé derűsebb látvány, mint ez. A fulladás számára nem feltétlen vicces. Emlékeibe idéződik, hogyan halt meg édesapja. Belefulladt a tóba. Még kicsi volt, de a halott arca, kinézete örökre a retinájára égett. Mégsem érez semmit most, hiszen a másik honnan tudhatná, hogy pontosan tudja, hogy tudja, hogy miként néz ki egy ilyen tetem.*
- Nincs hova rohannom a világba, inkább csak erről van szó. Mindennek megvan a maga ideje, így az embernek is. Ha esetleg most belém csapna a villám akkor sem éreznék bánatot miatta, hogy meghalok. Ha úgy van megírva, hogy most kell meghalnom, akkor nem tudok ellene tenni sok mindent. Ezért nem rohanok sehova. Az embereket a nyereség utáni vágy hajtja. Nekem elég az is, hogy csak élhetek, ha megismerhetem a világot.
*Közli könnyedén, hasonló mosollyal az arcán. A fáklyák narancsos fénye pislákolva világítja körbe a Piacteret. Sejtelemes árnyékot kölcsönöz minden élőlénynek, tárgynak. A lángok lágy táncában néha megfigyeli az árnyékok mozgását. Mintha lopakodnának.*
- Szóval északról. *Konstatálja mosolyogva a lány, de nem tesz hozzá többe. Szemöldöke újra a magasba szalad.*
- Tanító? *Kérdez vissza. Újra végigméri a férfit. Nappal a medencébe láthatta annak izomzatát, de most újra megszemléli. Talán harcos lehet a férfi. Így érti is a dolgokat. Egy harcosnak nem az a feladata, hogy tudjon írni és olvasni.*
- S miért akarsz megtanulni, most így hirtelen? *Kérdezi kíváncsian.* - Szívesen megtanítalak. *Villan meg szeme csacskán.*
- Egy jó darabig még a városba leszek. Esetleg a Pegazusba meg tudsz találni. Máshol, nem tudom. Mindig máshol vagyok. De ha esetleg az Istállóba jársz, s elkiáltod, hogy Ezredes, s ha legalább egy ló is felkapja a fejét, akkor biztos, hogy a városba vagyok. *Mosolyodik. Tudja, hogy lova nem hagyná itt, ha esetleg a férfi agya azon járna, hogy meglopná vele. Makacsul maradna egy helyen, s nem tudnák megmozdítani onnan.*
- Ha töltesz, talán tudok még mondani. *Kacsint a másikra, s nyújtja kupáját. Bár az még félig tele van, de nem árt, ha frisset is töltenek a régibe. Nem kíván fejre állni az éjszaka folyamán, legfeljebb csak jól akarja magát érezni. A melegben viszont még nem tudja, hogy merre is van a határa.*
- Nocsak, ez igaz? Mégis mi történt a banditákkal? Szívesen hallgatnám történeted. *Mondja őszintén. Félrehajtott fejjel figyeli a vigyort. Egy emlék idéződik fel. Egy jégkék szemű szempár. Fekete, bozontos, hosszúra nőtt haj. A fivére, gyilkos pillantása.*
//Este//
*Töretlen izzadása nem a szeszfogyasztás miatt van. Egyszerűen az északi leány nehezen szokik hozzá az itteni hőmérsékletben. Az éjszakai fülledt meleg, s az, hogy a szél szinte egyáltalán nem járja át a huzatosnak mondható helyet, csak még jobban megnehezíti dolgát ebben. Alig pár hete, hónapja van a városban, de ez számára már most.*
- A jó dolgoknál is lehet, jobb, nem? *Kíváncsiskodik továbbra is. Meglehet, a jeges északi vidéken a kúria óvó takarásában jobban bírta a bor fogyasztását. Nem tudja, hogy ebben a melegben mennyire fog a fejébe szállni. Tegnap éjjel megérezte a fejében, miközben a lovaggal táncolt. Ki tudja, hogy mi lesz ma.
Halkan felnevet a szellemes megjegyzésen. S valóban tetszik neki. Ritkán tudnak őszinte nevetést kicsikarni a leányból, a félszemű férfinak most mégis sikerült. Olyannyira, hogy nem is tud visszavágni neki. Kezét a szája elé teszi, hogy ne legyen azért illetlen, miközben nevet.
A férfi felveszi a kesztyűt, s vitába száll vele. Szemei boldogan villannak meg. Végre kihívás elé áll, s nem kell a lemondó sóhajtásokat hallgatni, a beletörődő legyintésekkel szembe nézni, mikor szóba elegyedik mással. A hasonlatot próbálja elképzelni. A szemeivel arrébb tekint, a forgatag egy kietlenebb pontjába, ahol nincs semmi. A férfi által mondott dolgok vonásról vonásra jelennek meg előtte. Állát még mindig a tenyerébe tartja, majd amikor egy állathoz is hasonlítja a jelenséget visszatekint a férfira. Nagy levegőt vesz, majd arcát felfújja. Ajkait szorosan összezárja, még szemeivel is hunyorít, hogy úgy nézzen ki. Fogalma sincs, hogy mi az a gömbhal, nem hallott, de nem is látott olyat. Az északi hegyekben az ilyenek nem fordultak elő. Csak neve alapján tud következtetni. Majd felegyenesedve válaszol neki.*
- Valóban érdekes lehet. De még mindig jobb egy felpuffadt vízi hullával beszélgetni, mint egy levágott fejű férfival. Vagy olyannal, kit hasánál hasítottak fel, s a gyomra tartalmát a világ szeme láttára adja. No és mi van azokkal, kit különleges rovarok öltek meg? Darázscsípéstől felduzzadt arc. Se nem lát, se nem beszél. A vízi hulla legfeljebb pattogva közlekedik. *Vigyorog a másikra. Talán ha jobban gondolkozna, eszébe idéződne számtalan más halálnem, ami kevésbé derűsebb látvány, mint ez. A fulladás számára nem feltétlen vicces. Emlékeibe idéződik, hogyan halt meg édesapja. Belefulladt a tóba. Még kicsi volt, de a halott arca, kinézete örökre a retinájára égett. Mégsem érez semmit most, hiszen a másik honnan tudhatná, hogy pontosan tudja, hogy tudja, hogy miként néz ki egy ilyen tetem.*
- Nincs hova rohannom a világba, inkább csak erről van szó. Mindennek megvan a maga ideje, így az embernek is. Ha esetleg most belém csapna a villám akkor sem éreznék bánatot miatta, hogy meghalok. Ha úgy van megírva, hogy most kell meghalnom, akkor nem tudok ellene tenni sok mindent. Ezért nem rohanok sehova. Az embereket a nyereség utáni vágy hajtja. Nekem elég az is, hogy csak élhetek, ha megismerhetem a világot.
*Közli könnyedén, hasonló mosollyal az arcán. A fáklyák narancsos fénye pislákolva világítja körbe a Piacteret. Sejtelemes árnyékot kölcsönöz minden élőlénynek, tárgynak. A lángok lágy táncában néha megfigyeli az árnyékok mozgását. Mintha lopakodnának.*
- Szóval északról. *Konstatálja mosolyogva a lány, de nem tesz hozzá többe. Szemöldöke újra a magasba szalad.*
- Tanító? *Kérdez vissza. Újra végigméri a férfit. Nappal a medencébe láthatta annak izomzatát, de most újra megszemléli. Talán harcos lehet a férfi. Így érti is a dolgokat. Egy harcosnak nem az a feladata, hogy tudjon írni és olvasni.*
- S miért akarsz megtanulni, most így hirtelen? *Kérdezi kíváncsian.* - Szívesen megtanítalak. *Villan meg szeme csacskán.*
- Egy jó darabig még a városba leszek. Esetleg a Pegazusba meg tudsz találni. Máshol, nem tudom. Mindig máshol vagyok. De ha esetleg az Istállóba jársz, s elkiáltod, hogy Ezredes, s ha legalább egy ló is felkapja a fejét, akkor biztos, hogy a városba vagyok. *Mosolyodik. Tudja, hogy lova nem hagyná itt, ha esetleg a férfi agya azon járna, hogy meglopná vele. Makacsul maradna egy helyen, s nem tudnák megmozdítani onnan.*
- Ha töltesz, talán tudok még mondani. *Kacsint a másikra, s nyújtja kupáját. Bár az még félig tele van, de nem árt, ha frisset is töltenek a régibe. Nem kíván fejre állni az éjszaka folyamán, legfeljebb csak jól akarja magát érezni. A melegben viszont még nem tudja, hogy merre is van a határa.*
- Nocsak, ez igaz? Mégis mi történt a banditákkal? Szívesen hallgatnám történeted. *Mondja őszintén. Félrehajtott fejjel figyeli a vigyort. Egy emlék idéződik fel. Egy jégkék szemű szempár. Fekete, bozontos, hosszúra nőtt haj. A fivére, gyilkos pillantása.*
3790. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-30 17:28:21
Üzenet elküldve: 2015-07-30 17:28:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Eori, Yariel//
* Hová csöppent, ő bárdsága? A két aprótermet vitába kezd, mire a férfi csak unottan szemforgat. Oldalvást fordul a bodegák felé, honnan finom illatok szállingóznak, majd jobbra is tekint, hol a kifeszített ponyvák alatt a kisasszonykák ücsörögnek, halk nevetgélésüket felé fújja a könnyed szellő. Ezt látva fájdalmas sóhajtozásba kezd, mintha olyan rossz sora lenne. Bámészkodása közben a gyűrű hirtelen esik le az egyik ujjáról.*
- Elég már! Úgy zsibongtok, mint a zsizsik! Még ez a lárma sem nyomja el a hangotokat. * Mondja miközben lehajol, hogy felvegye féltve óvott ékszerét. A fiúcska zsebkendős kijelentésére rosszalló tekintettel pillant le rá.*
- Ne légy pimasz, te fiú! Neked is szól a tanácsom ám! A nagyobbal kikezdeni botorság. Bátor dolog, de botor, ha még élni akarsz. * Emeli meg ujjból, gyűrűzött mutató ujját fenyegetően, vagy csak, hogy mutogassa mije van. A vicces kijelentést egyébként ő sem érti, de talán lemaradt valamiről amíg nem figyelte a földszintes párocska bősz disputáját. Ami azt illeti Gilnek mindketten egyformák: gyerekek, korlátozottak és alacsonykák. Hamar szökken közéjük, mikor újból tettlegességig fajulnának a dolgok. Amennyire tudja eltartja őket egymástól, bár talán az ujjacskák vége összeér, így mókás látványossággal szolgálva az elsétáló nagyérdeműnek. De mégis hogy dobja le pont most a kalapját, ha mindkét keze foglalt?!*
- Szóval te fiú, kérj bocsánatot. * Tesz igazságot, legalább is úgy tűnik miután az ítélet elhagyja ajkait.*
- ...mert nincs zsebkendőd. * Mondja teljes meggyőződéssel, mintha másban nem is lenne bűnös a szőke tündér. Szegény Eori két hím provokálásának alanyává vált rövid időintervallumon belül, de legalább bátran állja a sarat és megvédi magát. Hallva a visszavágást megint csak koncentrálnia kell, hogy ne törjön ki orrán a tetszés nyers horkantása, s kezdjen el kacarászni. Egyébként nem kell sok erőt kifejtenie ahhoz, hogy visszatartsa a két haragvót. Felnőtt létére talán tényleg az ő szava lenne a döntő, ám az már korábban kiderülhetett, hogy az igazságszolgáltatás nem az erős oldala, s egyébként is magának adna egyedül igazat.*
- Húszon egy?! * Füllentést orront, s szerinte csak nagyzol a lányka, hogy aktuális vitapartnerét korban is lenyomja. Kinézetre sehol sem domború ott, ahol egy ennyi idős lánykának már bimbóznia kellene. Eori viszont hamar megmagyarázza ezt, nem is tudván, hogy ezzel megspórolt magának egy újabb gunyoros megjegyzést.*
- Hogy én? * Kapja fel vagyis inkább le szőke fejét. A téma máris kedvesebb füleinek.* - A nevem Gilroy. Bizonyára hallottatok már a híres Rímfaragóról a bárdról, kinek hangja messzi földön is keresett. A szépreményű hölgyek pedig az öleléséért esedeznek. * Mily pofára esés lesz mikor egyszerre mondják majd, hogy: Nem. Nem ők lennének ma az elsők egyébként.* Nos hát, én volnék. * Hajol meg színpadiasan, alamizsnagyűjtő kalapját kissé megemelve.*
//Eori, Yariel//
* Hová csöppent, ő bárdsága? A két aprótermet vitába kezd, mire a férfi csak unottan szemforgat. Oldalvást fordul a bodegák felé, honnan finom illatok szállingóznak, majd jobbra is tekint, hol a kifeszített ponyvák alatt a kisasszonykák ücsörögnek, halk nevetgélésüket felé fújja a könnyed szellő. Ezt látva fájdalmas sóhajtozásba kezd, mintha olyan rossz sora lenne. Bámészkodása közben a gyűrű hirtelen esik le az egyik ujjáról.*
- Elég már! Úgy zsibongtok, mint a zsizsik! Még ez a lárma sem nyomja el a hangotokat. * Mondja miközben lehajol, hogy felvegye féltve óvott ékszerét. A fiúcska zsebkendős kijelentésére rosszalló tekintettel pillant le rá.*
- Ne légy pimasz, te fiú! Neked is szól a tanácsom ám! A nagyobbal kikezdeni botorság. Bátor dolog, de botor, ha még élni akarsz. * Emeli meg ujjból, gyűrűzött mutató ujját fenyegetően, vagy csak, hogy mutogassa mije van. A vicces kijelentést egyébként ő sem érti, de talán lemaradt valamiről amíg nem figyelte a földszintes párocska bősz disputáját. Ami azt illeti Gilnek mindketten egyformák: gyerekek, korlátozottak és alacsonykák. Hamar szökken közéjük, mikor újból tettlegességig fajulnának a dolgok. Amennyire tudja eltartja őket egymástól, bár talán az ujjacskák vége összeér, így mókás látványossággal szolgálva az elsétáló nagyérdeműnek. De mégis hogy dobja le pont most a kalapját, ha mindkét keze foglalt?!*
- Szóval te fiú, kérj bocsánatot. * Tesz igazságot, legalább is úgy tűnik miután az ítélet elhagyja ajkait.*
- ...mert nincs zsebkendőd. * Mondja teljes meggyőződéssel, mintha másban nem is lenne bűnös a szőke tündér. Szegény Eori két hím provokálásának alanyává vált rövid időintervallumon belül, de legalább bátran állja a sarat és megvédi magát. Hallva a visszavágást megint csak koncentrálnia kell, hogy ne törjön ki orrán a tetszés nyers horkantása, s kezdjen el kacarászni. Egyébként nem kell sok erőt kifejtenie ahhoz, hogy visszatartsa a két haragvót. Felnőtt létére talán tényleg az ő szava lenne a döntő, ám az már korábban kiderülhetett, hogy az igazságszolgáltatás nem az erős oldala, s egyébként is magának adna egyedül igazat.*
- Húszon egy?! * Füllentést orront, s szerinte csak nagyzol a lányka, hogy aktuális vitapartnerét korban is lenyomja. Kinézetre sehol sem domború ott, ahol egy ennyi idős lánykának már bimbóznia kellene. Eori viszont hamar megmagyarázza ezt, nem is tudván, hogy ezzel megspórolt magának egy újabb gunyoros megjegyzést.*
- Hogy én? * Kapja fel vagyis inkább le szőke fejét. A téma máris kedvesebb füleinek.* - A nevem Gilroy. Bizonyára hallottatok már a híres Rímfaragóról a bárdról, kinek hangja messzi földön is keresett. A szépreményű hölgyek pedig az öleléséért esedeznek. * Mily pofára esés lesz mikor egyszerre mondják majd, hogy: Nem. Nem ők lennének ma az elsők egyébként.* Nos hát, én volnék. * Hajol meg színpadiasan, alamizsnagyűjtő kalapját kissé megemelve.*
3789. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-30 17:23:55
Üzenet elküldve: 2015-07-30 17:23:55
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Rahil//
*Nagyjából előadja, hogy mit is tud (vagy mit is kéne tudjon) a varázsgolyóbis, persze ha úgy adódik, át is adta volna megszemlélésre, vagy akár örökbe is, ha a nő úgy óhajtja, viszont semmi ilyesmire nem kerül sor. Csak pusztán... gyakorolnia kell vele, amit nyilván akkor is megtett volna, ha nem is találkoznak. Mondjuk más kérdés, hogy míg egyéb helyzetben talán három-négy próbálkozás után már hihetetlenül felbőszülne, és talán a kifizetett pénz miatt sem tartaná tovább, mint tíz-tizenkét próbálkozás, csak simán kivágná a bozótosba, most addig nem fog nyugodni, amíg színre nem bírja a gömböcskét. Mennyire lehet nehéz? Egy nap? Kettő? Három év? Ez majd elválik, mindenesetre őt ismerve innentől gátlástalanul fogja minden társa arcába nyomni a golyóbist, miközben erősen koncentrál rájuk.*
- Rendben, azt fogom tenni *bólint, hiszen ez a legkevesebb, rajta nem fog múlni. Addig gyakorol a gömbbel, amíg meg nem tanulja használni, vagy meg nem hal (vagy esetleg azért meg nem ölik, mert mindenkinek az arcába tol egy gömböt). A következő szavakra nagy szemeket mereszt (sosem volt jó az érzelmek leplezésében, így a csodálkozást sem tudja jól kendőzni), persze ezerszer átrágtak már hasonlókat a nővel, így értelem szerint nem fog újabb bugyuta kérdést feltenni. Persze még mindig megvannak a régi félelmei attól, hogy ő tanítson bármit is egy felsőbbrendű lénynek. Szerinte ez kizárólag fordítva működik, hiszen mi hasznosat mutathatna ő egy végtelen tudású és hatalmú entitásnak? Esetleg amaz, ha méltónak találja rá Lorewet, megoszt vele egy-egy morzsát abból a végtelenből, de hogy ő tanítson, attól még mindig kiveri a víz. Enyhén megrázza a fejét, hogy nyomatékosítsa: nem, a névre már tényleg nem emlékszik, azt nagyjából abban a pillanatban felejtette el, ahogy meghallotta, sőt, fel sem fogta igazán, hogy névről van szó.*
- Igen, a többi dologra emlékszem. Semmit nem fogok elfelejteni *enyhén le is hajtja a fejét, mintha csak egy nagy, és lassú bólintást végezne, bár ez nála inkább olyan, amikor saját maga számára nyomatékosít. Hogy nem, ebből semmit nem fog veszni hagyni, elméje legvédettebb részeiben raktározza el a nő minden szavát. A csalódás rész... megint megijeszti egy kicsit, hiszen mi van, ha ő mindent megtesz, de mégis csalódást okoz? Vicces, hogy ilyen nyilvánvaló kérdések csak most merülnek fel, közel harminc év múltán. Eddig talán nem is hitt igazán? Mindenesetre természetesen az nem fordulhat elő, hogy ő csalódást okoz, nem is szabad ilyenre gondoljon... hogyan is történhetne?*
- Részemről a szerencse *nyögi ki a végén* Megtiszteltetés volt.
*Újból lehajtja a fejét, ezúttal azért, mert a hölgy távozik, ő pedig megadja a tiszteletet, amennyire lehet. Azért nem akarja, hogy feltűnő legyen, ha valaki kérdezné, akkor csak leejtett valamit. Ha pedig a nő eltűnt a szeme elől, akkor még egy darabig bámulja az egyre fogyó tömeget, majd pedig a gömböt elsüllyeszti a szütyőjében, és elkezd azon gondolkodni, hogy lassan ideje lenne visszamenni a templomba. Elvégre ha már a vásár is eltűnik, akkor a jó levegőért igazán semmi értelme nem lesz már maradni.*
//Rahil//
*Nagyjából előadja, hogy mit is tud (vagy mit is kéne tudjon) a varázsgolyóbis, persze ha úgy adódik, át is adta volna megszemlélésre, vagy akár örökbe is, ha a nő úgy óhajtja, viszont semmi ilyesmire nem kerül sor. Csak pusztán... gyakorolnia kell vele, amit nyilván akkor is megtett volna, ha nem is találkoznak. Mondjuk más kérdés, hogy míg egyéb helyzetben talán három-négy próbálkozás után már hihetetlenül felbőszülne, és talán a kifizetett pénz miatt sem tartaná tovább, mint tíz-tizenkét próbálkozás, csak simán kivágná a bozótosba, most addig nem fog nyugodni, amíg színre nem bírja a gömböcskét. Mennyire lehet nehéz? Egy nap? Kettő? Három év? Ez majd elválik, mindenesetre őt ismerve innentől gátlástalanul fogja minden társa arcába nyomni a golyóbist, miközben erősen koncentrál rájuk.*
- Rendben, azt fogom tenni *bólint, hiszen ez a legkevesebb, rajta nem fog múlni. Addig gyakorol a gömbbel, amíg meg nem tanulja használni, vagy meg nem hal (vagy esetleg azért meg nem ölik, mert mindenkinek az arcába tol egy gömböt). A következő szavakra nagy szemeket mereszt (sosem volt jó az érzelmek leplezésében, így a csodálkozást sem tudja jól kendőzni), persze ezerszer átrágtak már hasonlókat a nővel, így értelem szerint nem fog újabb bugyuta kérdést feltenni. Persze még mindig megvannak a régi félelmei attól, hogy ő tanítson bármit is egy felsőbbrendű lénynek. Szerinte ez kizárólag fordítva működik, hiszen mi hasznosat mutathatna ő egy végtelen tudású és hatalmú entitásnak? Esetleg amaz, ha méltónak találja rá Lorewet, megoszt vele egy-egy morzsát abból a végtelenből, de hogy ő tanítson, attól még mindig kiveri a víz. Enyhén megrázza a fejét, hogy nyomatékosítsa: nem, a névre már tényleg nem emlékszik, azt nagyjából abban a pillanatban felejtette el, ahogy meghallotta, sőt, fel sem fogta igazán, hogy névről van szó.*
- Igen, a többi dologra emlékszem. Semmit nem fogok elfelejteni *enyhén le is hajtja a fejét, mintha csak egy nagy, és lassú bólintást végezne, bár ez nála inkább olyan, amikor saját maga számára nyomatékosít. Hogy nem, ebből semmit nem fog veszni hagyni, elméje legvédettebb részeiben raktározza el a nő minden szavát. A csalódás rész... megint megijeszti egy kicsit, hiszen mi van, ha ő mindent megtesz, de mégis csalódást okoz? Vicces, hogy ilyen nyilvánvaló kérdések csak most merülnek fel, közel harminc év múltán. Eddig talán nem is hitt igazán? Mindenesetre természetesen az nem fordulhat elő, hogy ő csalódást okoz, nem is szabad ilyenre gondoljon... hogyan is történhetne?*
- Részemről a szerencse *nyögi ki a végén* Megtiszteltetés volt.
*Újból lehajtja a fejét, ezúttal azért, mert a hölgy távozik, ő pedig megadja a tiszteletet, amennyire lehet. Azért nem akarja, hogy feltűnő legyen, ha valaki kérdezné, akkor csak leejtett valamit. Ha pedig a nő eltűnt a szeme elől, akkor még egy darabig bámulja az egyre fogyó tömeget, majd pedig a gömböt elsüllyeszti a szütyőjében, és elkezd azon gondolkodni, hogy lassan ideje lenne visszamenni a templomba. Elvégre ha már a vásár is eltűnik, akkor a jó levegőért igazán semmi értelme nem lesz már maradni.*
3788. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-30 16:58:01
Üzenet elküldve: 2015-07-30 16:58:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Morwon//
* Ha valóban az a cél, hogy semmit ne értsen meg és amit mégis sikerül felfognia, azt is elfelejtse a sok badarság közepette, akkor nagyon jó úton haladnak. *
- További szép napot Sara hercegnő! * Köszön illedelmesen, majd pár másodpercig figyeli a távolodó lányt, mígnem Taitosra kell koncentrálnia. *
- Erdőszél-erdőszél... * Próbálja felidézni a helyet, de nem jut sokra. Rég járt már ott, csak azt tudja, hogy az egyik irányban fák, a másikban a házak vannak. Mondjuk ebből már fel is tudná idézni, de inkább csak lefesti lelki szemei előtt az elképzelt képet, majd megvonja vállát. *
- Szívesebben tartanék a Pegazusba, mert ott... * Valamit ki kéne találnia az ingyen piát leszámítva, de semmi nem jut eszébe, így befejezetlenül hagyja a mondatot. Ha olyan okos mágusfiúcska ez a Taitos, mint ahogy állítja magáról - bizony, a népek olykor már "legendásként" emlegetik, olyan gyorsan tanul elvileg. Morwonról meg inkább csak azért zengenek ódákat, mert olyan erős és olyan jól bánik a fegyverével - na meg tegnap óta olyan sokáig bírja a piát. *
- Öhm... Ez nagyjából új még. * Mutat a hüvelyben nyugvó kardjára és félig-meddig kihúzza, hogy megmutassa a viszonylag vastag pengét és a kard markolatát, melynek végében a föld városának címere díszeleg. *
- Nem tudom miért, de azt mondják ez ilyen föld-város-kard-izé. * Kezd bele. *
- De láttam, ahogy a kovács elkészíti. * Ez valóban érdekes dolog, de hát az emberek és a törvényeik, szokásaik mindig ámulatba ejtően érdekesen vannak megoldva. *
- Meg ez a két lötty. * Mutat a sárga és a zöld fiolára. *
- Nem tudom melyik-melyik, de azt mondták, az egyiktől ügyesebb leszek, a másiktól begyógyulnak a sebeim. * Ezzel be is fejezi mondandóját és kérdőn tekint Taitosra, mintha kérdést is tett volna fel neki. Mondjuk veheti is úgy, hogy Morwon azt akarja tudni, hogy melyik-melyik? *
- Más nincs. * Zárja végül a sort, jelezve, hogy nem kell többet várni tőle. *
//Morwon//
* Ha valóban az a cél, hogy semmit ne értsen meg és amit mégis sikerül felfognia, azt is elfelejtse a sok badarság közepette, akkor nagyon jó úton haladnak. *
- További szép napot Sara hercegnő! * Köszön illedelmesen, majd pár másodpercig figyeli a távolodó lányt, mígnem Taitosra kell koncentrálnia. *
- Erdőszél-erdőszél... * Próbálja felidézni a helyet, de nem jut sokra. Rég járt már ott, csak azt tudja, hogy az egyik irányban fák, a másikban a házak vannak. Mondjuk ebből már fel is tudná idézni, de inkább csak lefesti lelki szemei előtt az elképzelt képet, majd megvonja vállát. *
- Szívesebben tartanék a Pegazusba, mert ott... * Valamit ki kéne találnia az ingyen piát leszámítva, de semmi nem jut eszébe, így befejezetlenül hagyja a mondatot. Ha olyan okos mágusfiúcska ez a Taitos, mint ahogy állítja magáról - bizony, a népek olykor már "legendásként" emlegetik, olyan gyorsan tanul elvileg. Morwonról meg inkább csak azért zengenek ódákat, mert olyan erős és olyan jól bánik a fegyverével - na meg tegnap óta olyan sokáig bírja a piát. *
- Öhm... Ez nagyjából új még. * Mutat a hüvelyben nyugvó kardjára és félig-meddig kihúzza, hogy megmutassa a viszonylag vastag pengét és a kard markolatát, melynek végében a föld városának címere díszeleg. *
- Nem tudom miért, de azt mondják ez ilyen föld-város-kard-izé. * Kezd bele. *
- De láttam, ahogy a kovács elkészíti. * Ez valóban érdekes dolog, de hát az emberek és a törvényeik, szokásaik mindig ámulatba ejtően érdekesen vannak megoldva. *
- Meg ez a két lötty. * Mutat a sárga és a zöld fiolára. *
- Nem tudom melyik-melyik, de azt mondták, az egyiktől ügyesebb leszek, a másiktól begyógyulnak a sebeim. * Ezzel be is fejezi mondandóját és kérdőn tekint Taitosra, mintha kérdést is tett volna fel neki. Mondjuk veheti is úgy, hogy Morwon azt akarja tudni, hogy melyik-melyik? *
- Más nincs. * Zárja végül a sort, jelezve, hogy nem kell többet várni tőle. *
3787. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-30 16:57:31
Üzenet elküldve: 2015-07-30 16:57:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Este//
*Ez nem lesz így jó, több szempontból sem. Ad egy: a lány által mutatott görbe tükörben saját magát látja viszont és ez ritkán szokta elnyerni a tetszését. Ad kettő: amíg Elynen jól sejthetően kezdenek megmutatkozni a szeszfogyasztás félreérthetetlen jelei, addig Khan annyit érez belőle, hogy ivott már egy keveset, de ingujjig csak azért vetkőzött, mert megdöglik ebben a hőségben. Kár, hogy olyan finnyás a mandulatejben lebegtetett osztrigák irányában, máskülönben egész jó ötletnek tűnni hűsen ledönteni egy tállal. De köszöni szépen, inkább nem, megmarad a maradibbnak számító dolgoknál.*
- A jó dolgokon minek változtatni? - *Tenyerébe ejti arcát és tűnődőn néz a sötétbe veszett madárért. Az állat arra a férfira emlékeztette az első pillanat óta, aki álmában kereste fel őt, ez pedig jelentős szerepet vállalt döntésébeni is, amikor megvétele mellett tette le szavazatát. Erre tessék, mint az álombéli jelenés, ez is egyik pillanatról a másikra szárnyat bont és amilyen váratlanul belépett az életébe, már búcsút is intett neki.*
~ A fickó azóta se jött, hogy "beszélgessen" velem. ~
*Jól emlékszik minden váltott szóra kettejük között, és arról az ígéretről sem feledkezett meg, hogy visszatér még hozzá az ismeretlen csuhás. Valószínűnek nem tartja ugyan, de azért reméli, hogy az időtlen arcú alak tisztában van vele, hogy nekik halandóknak némiképp más ütemben telnek a percek mint a magafajta, halhatatlan vízióknak, vagy bármiből gyúrták is.
A kulináris különbözőségből fakadó ellenvéleményezést mostanra letudottnak tekinti és szívesen el is hagyja, már csak azért is, mert végre nincs szeme előtt az az undorító, nyálkás ételmaradék.
A túlvilági lények kapcsán egy rugóra járhat az agyuk Elynenel, mert a kézenfekvő és ordenáré poént nem tudja és nem is akarja elereszteni maga mellett.*
- Nagyon szellemes egy lány vagy te. - *A visszakérdezés nem zavarja, legalábbis úgy nem, mint másokat valószínűleg tenné. Inkább csak azt nem tudja helyre rakni magában, hogy ez rémisztően hasonlít az általa tanúsított viselkedésre, amit emberi interakciói során magas százalékban követ. Most a ló túloldalán van, és hallgatja a fejére záporozó, visszakézből adott kérdéseket, amelyek próbálják kikezdeni sziklaszilárdnak hitt elhatározását. Háh, de nem ma! Ennek a kolosszusnak nem agyagból készültek a lábai.*
- Ha egy ilyen szellemmel találkoznék, rögtön barátságot kötnék vele, mert legalább humorérzéke van. De én úgy hallottam, hogy az ilyen lepellények olyan alakot öltenek magukra, amilyen formában a halál érte őket. Ííí. Ki tudja mikor találtak volna rád a Fürdőházban, addigra meg már fel is puffadsz és lila, zöld meg ki tudja még milyen színekben pompáztál volna. Mondjuk, felfújt alakban a lebegés is könnyebben megy, gondolom. Olyan lettél volna mint egy gömbhal. - *Az se baj, ha Elyne nem tudja elképzelni miféle is az említett állat, mert a félszemű rögtön felfújja arcát, pukkancs gyerekekhez hasonlóan.*
- Érdeklődéssel szemléled a környezeted, és időt szánsz arra, amit éppen teszel. A városiak rohannak mindenhova, te talán ajándéknak és kiváltságnak éled meg ezeket a dolgokat, ők meg egy átlagos napnak. - *Megcsóválja fejét.* - Nem tartozom ide. A Majorság innét északra elterülő földjeiről származom. - *Ez az általános vélekedése, de pontosan már nem emlékszik, és nem is számít.*
- Most egy ideig Artheniorban leszek, a többi meg majd elválik. De ha már így szóba került, épp tanító kellene nekem is. Úgy beszélik, hogy nem ártalmas tudás az írásvetés és olvasás, én viszont ezekre eddig kevés... hangsúlyt fektettem. Amíg a dolgod a városban tart, vállalnál egy újabb vásott kölyköt tanításra? - *Fogat villantva vigyorodik el, szemét is hunyja mellé.*
- Mondasz még ilyen szépeket, ha töltök abba a pohárba egy következő körre való italt? - *Asztal alá inni nem fogják, ebben már biztos, de mit neki lemaradás, legrosszabb esetben majd bepótolja egymaga.*
- Azért a banditáknak se volt olyan kellemes az éjszakájuk. - *Újabb vigyor, ez azonban most másfajta. Ritkán engedi láttatni, nem véletlenül: azok számára mutatkozik csak meg, akik a félvállról vehető komédiás helyett a katonaembert, a harcost, a gyilkost akarják előcsalni.*
//Este//
*Ez nem lesz így jó, több szempontból sem. Ad egy: a lány által mutatott görbe tükörben saját magát látja viszont és ez ritkán szokta elnyerni a tetszését. Ad kettő: amíg Elynen jól sejthetően kezdenek megmutatkozni a szeszfogyasztás félreérthetetlen jelei, addig Khan annyit érez belőle, hogy ivott már egy keveset, de ingujjig csak azért vetkőzött, mert megdöglik ebben a hőségben. Kár, hogy olyan finnyás a mandulatejben lebegtetett osztrigák irányában, máskülönben egész jó ötletnek tűnni hűsen ledönteni egy tállal. De köszöni szépen, inkább nem, megmarad a maradibbnak számító dolgoknál.*
- A jó dolgokon minek változtatni? - *Tenyerébe ejti arcát és tűnődőn néz a sötétbe veszett madárért. Az állat arra a férfira emlékeztette az első pillanat óta, aki álmában kereste fel őt, ez pedig jelentős szerepet vállalt döntésébeni is, amikor megvétele mellett tette le szavazatát. Erre tessék, mint az álombéli jelenés, ez is egyik pillanatról a másikra szárnyat bont és amilyen váratlanul belépett az életébe, már búcsút is intett neki.*
~ A fickó azóta se jött, hogy "beszélgessen" velem. ~
*Jól emlékszik minden váltott szóra kettejük között, és arról az ígéretről sem feledkezett meg, hogy visszatér még hozzá az ismeretlen csuhás. Valószínűnek nem tartja ugyan, de azért reméli, hogy az időtlen arcú alak tisztában van vele, hogy nekik halandóknak némiképp más ütemben telnek a percek mint a magafajta, halhatatlan vízióknak, vagy bármiből gyúrták is.
A kulináris különbözőségből fakadó ellenvéleményezést mostanra letudottnak tekinti és szívesen el is hagyja, már csak azért is, mert végre nincs szeme előtt az az undorító, nyálkás ételmaradék.
A túlvilági lények kapcsán egy rugóra járhat az agyuk Elynenel, mert a kézenfekvő és ordenáré poént nem tudja és nem is akarja elereszteni maga mellett.*
- Nagyon szellemes egy lány vagy te. - *A visszakérdezés nem zavarja, legalábbis úgy nem, mint másokat valószínűleg tenné. Inkább csak azt nem tudja helyre rakni magában, hogy ez rémisztően hasonlít az általa tanúsított viselkedésre, amit emberi interakciói során magas százalékban követ. Most a ló túloldalán van, és hallgatja a fejére záporozó, visszakézből adott kérdéseket, amelyek próbálják kikezdeni sziklaszilárdnak hitt elhatározását. Háh, de nem ma! Ennek a kolosszusnak nem agyagból készültek a lábai.*
- Ha egy ilyen szellemmel találkoznék, rögtön barátságot kötnék vele, mert legalább humorérzéke van. De én úgy hallottam, hogy az ilyen lepellények olyan alakot öltenek magukra, amilyen formában a halál érte őket. Ííí. Ki tudja mikor találtak volna rád a Fürdőházban, addigra meg már fel is puffadsz és lila, zöld meg ki tudja még milyen színekben pompáztál volna. Mondjuk, felfújt alakban a lebegés is könnyebben megy, gondolom. Olyan lettél volna mint egy gömbhal. - *Az se baj, ha Elyne nem tudja elképzelni miféle is az említett állat, mert a félszemű rögtön felfújja arcát, pukkancs gyerekekhez hasonlóan.*
- Érdeklődéssel szemléled a környezeted, és időt szánsz arra, amit éppen teszel. A városiak rohannak mindenhova, te talán ajándéknak és kiváltságnak éled meg ezeket a dolgokat, ők meg egy átlagos napnak. - *Megcsóválja fejét.* - Nem tartozom ide. A Majorság innét északra elterülő földjeiről származom. - *Ez az általános vélekedése, de pontosan már nem emlékszik, és nem is számít.*
- Most egy ideig Artheniorban leszek, a többi meg majd elválik. De ha már így szóba került, épp tanító kellene nekem is. Úgy beszélik, hogy nem ártalmas tudás az írásvetés és olvasás, én viszont ezekre eddig kevés... hangsúlyt fektettem. Amíg a dolgod a városban tart, vállalnál egy újabb vásott kölyköt tanításra? - *Fogat villantva vigyorodik el, szemét is hunyja mellé.*
- Mondasz még ilyen szépeket, ha töltök abba a pohárba egy következő körre való italt? - *Asztal alá inni nem fogják, ebben már biztos, de mit neki lemaradás, legrosszabb esetben majd bepótolja egymaga.*
- Azért a banditáknak se volt olyan kellemes az éjszakájuk. - *Újabb vigyor, ez azonban most másfajta. Ritkán engedi láttatni, nem véletlenül: azok számára mutatkozik csak meg, akik a félvállról vehető komédiás helyett a katonaembert, a harcost, a gyilkost akarják előcsalni.*
3786. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-30 16:18:42
Üzenet elküldve: 2015-07-30 16:18:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Este//
*Elégedett mosollyal szemléli, hogy nem csak neki van melege eme forró nyári éjszakán. Megannyi izzadtságcsepp gyöngyöződik homlokán, melyek végigfutnak arcélén, hogy onnan potyogjanak alább az asztalra. Vagy épp a leány kezére, ruhájára. Meg nem száradt sörényéből is csöpög néhány vízcsepp. Csendben figyeli, ahogy a férfi feláll, s a pulthoz megy. Maradék borát felhörpinti. Tudja, hogy ennek csúfos vége lesz még, de jelenleg szomjas, s vizet nem kapni.*
- Vagy csak szerinted pocsék. Azért, mert neked nem ízlik, másnak sem kell? Vagy mert, a te kultúrkörödnek pocsék, attól még lehet, hogy más kultúrköröknek pedig az ökör pocsék. *Von vállat eszmefuttatása végén. Inkább csak élcelődik a férfi szavaival, mint komolyan megbántani kívánná. Ez távol áll tőle, bár felvágott nyelvét sokszor félreértik, s taszítja is az embereket, elfeket, más lényeket. Készségesen nyújtja a kupáját a férfi felé. Nézi az alábukó vörös nedűt, mellyel teleötlik kupáját. Amíg a másik megkóstolja, hogy nem-e mérgezett az ital, addig rajta a sor, hogy válaszoljon.*
- Én sem értek az ételekhez, de a borokhoz sem, csak annyira, hogy éhen ne haljak. De meg kell hagyni, hogy ez a mandulás takony igen ízletes volt. No persze azoknak, akik nem zárkóznak el semmi elől. *Villannak meg játékosan szemei, majd elneveti magát.* - Egyébként addig úgysem tudok véleményt mondani, amíg meg nem kóstoltam, nem? Ismeretlenül véleményt alkotni. *Könyököl az asztalra, majd ingatja fejét, miközben szüntelenül mosolyog vidáman. Ha látja, hogy nem kap ideggörcsöt a másik, ő is belekortyol italába. Legfeljebb majd percek múltán, fej-fej mellett fognak kidőlni az asztal lapjára.*
- Ahány ember, annyi ízlés. Ez igaz lehet a szellemekre is. Jellemükből adódhat, hogy ellent akarnak mondani a másiknak, s már csak azért is szeretni fogja, amit a másik utál, nem de bár? *Szinte folyamat visszakérdez, ha valamit állít a másik. Halkan sóhajt, hisz érzi, hogy kezd túlzásba esni. Inkább visszafogja magát, nehogy egy újabb beszélgetőtársat üldözzön el maga mellől. Mindig is jobban szeretett vitatkozni a tényeken, minthogy csak úgy elismerje azok létét. Inkább alakítja ki saját véleményét, mint másokéra hagyatkozzon.
Az újabb feltevésen viszont újra csak kedvesen nevet fel.*
- Valóban. A vízbe fúlás talán érdekesebb, mint egy esetleges mérgezés. *S ezzel meglegyinti a poharat, melyben édes borját tartja, majd ajkaihoz emelve újat kortyol belőle.* - A legtöbb ember manapság kard által hal meg. No de mennyi olyat hallott már, hogy valaki a Fürdőházba fullad bele egy medencébe!
*Képed el teljes ártatlanságában.*
- Most képzeld el, hogy egy egész város, rólad beszél, s nem csak akkor! Még később is!
*Nem fűtik ilyen vágyak, de az ital lassan kezd a fejébe szállni. S ilyenkor mindig szellemeskedő, csipkelődős hangulatában van.
A megállapításra csak bólint egyet.*
- Valóban. *Hajtja oldalra a fejét, kissé.* - Miből jöttél rá? *Mozdulatát követné a haja is. Ha az nem tapadt volna a hátára. Így csak néhány nehézkes tincs esik a föld felé, mintha fel akarná súrolni az ottani koszt.*
- Csak nem idevalósi lennél?
*Ha az lenne, akkor könnyedén megértené, hogy miért hiszi, hogy ő nem. De ha máshonnan, akkor valóban kíváncsi lenne, hogy miből jött rá. Tán folyamat gyöngyöződő halántékcseppjei által?*
- Mh… *Gondolkozik el a kérdésen, majd állát a tenyerébe temeti, ahogy könyököl. Kupáját lerakva ujjával játszik annak peremén.*
- Ezen még nem gondolkoztam. Egyelőre megfelelő tanítói voltam néhány gyereknek, kik írni, olvasni akartak tanulni. Nem nagy munka, de fizet érte. *Jegyzi meg.* - Az információk áramoltásaiért még nem kértem pénzt. Eddig.*Villannak szemei a férfira.* - Bár lehet, hogy ezáltal én is a megfelelő információkhoz juthatnék.
*Felegyenesedve tovább fürkészi az éjfekete madarat, ám beszélgetésük még a majomról szól.*
- Nem hinném, hogy érdekelne. Valahogy jobban kedvelem a nagytestű állatokat. *Emlékeibe idéződik fekete farkasa, melyet még gyerekként kapott. Mindannyian kaptak. A történet csúfos vége miatt nem szívesen emlékszik vissza. Szívébe jeges érzés mar, összeszorítva azt.
A kagyló nem tetszik a madárnak. Lehet, mégis a férfinak van igaza.*
- Majd visszajön. *Neveti újra, majd tovább folytatja szavait.* - Egy ilyen fess férfit, aki még a helyi alfahímnek is elmenne, csak nem tud ellenállni! *Mereszti szemeit játékosan a férfira, majd a tovarepülő madár felé tekint.
Hallgatja a férfi meséjét a banditákról, s az éles fegyverekről. Szemöldöke ívesen kúszik a magasba, majd a végén a fejét rázza meg.*
- Az ember óvakodjon a banditáktól, hisz látjuk mi lesz a vége. *Emeli fel kezeit vállai magasságába.*
- S még szerencse, hogy nem más szervét vágták ki. Vagy épp metszették le. *Neveti el magát az elképzelésén. Pedig az méltóbb büntetés lenne bárki számára.*
//Este//
*Elégedett mosollyal szemléli, hogy nem csak neki van melege eme forró nyári éjszakán. Megannyi izzadtságcsepp gyöngyöződik homlokán, melyek végigfutnak arcélén, hogy onnan potyogjanak alább az asztalra. Vagy épp a leány kezére, ruhájára. Meg nem száradt sörényéből is csöpög néhány vízcsepp. Csendben figyeli, ahogy a férfi feláll, s a pulthoz megy. Maradék borát felhörpinti. Tudja, hogy ennek csúfos vége lesz még, de jelenleg szomjas, s vizet nem kapni.*
- Vagy csak szerinted pocsék. Azért, mert neked nem ízlik, másnak sem kell? Vagy mert, a te kultúrkörödnek pocsék, attól még lehet, hogy más kultúrköröknek pedig az ökör pocsék. *Von vállat eszmefuttatása végén. Inkább csak élcelődik a férfi szavaival, mint komolyan megbántani kívánná. Ez távol áll tőle, bár felvágott nyelvét sokszor félreértik, s taszítja is az embereket, elfeket, más lényeket. Készségesen nyújtja a kupáját a férfi felé. Nézi az alábukó vörös nedűt, mellyel teleötlik kupáját. Amíg a másik megkóstolja, hogy nem-e mérgezett az ital, addig rajta a sor, hogy válaszoljon.*
- Én sem értek az ételekhez, de a borokhoz sem, csak annyira, hogy éhen ne haljak. De meg kell hagyni, hogy ez a mandulás takony igen ízletes volt. No persze azoknak, akik nem zárkóznak el semmi elől. *Villannak meg játékosan szemei, majd elneveti magát.* - Egyébként addig úgysem tudok véleményt mondani, amíg meg nem kóstoltam, nem? Ismeretlenül véleményt alkotni. *Könyököl az asztalra, majd ingatja fejét, miközben szüntelenül mosolyog vidáman. Ha látja, hogy nem kap ideggörcsöt a másik, ő is belekortyol italába. Legfeljebb majd percek múltán, fej-fej mellett fognak kidőlni az asztal lapjára.*
- Ahány ember, annyi ízlés. Ez igaz lehet a szellemekre is. Jellemükből adódhat, hogy ellent akarnak mondani a másiknak, s már csak azért is szeretni fogja, amit a másik utál, nem de bár? *Szinte folyamat visszakérdez, ha valamit állít a másik. Halkan sóhajt, hisz érzi, hogy kezd túlzásba esni. Inkább visszafogja magát, nehogy egy újabb beszélgetőtársat üldözzön el maga mellől. Mindig is jobban szeretett vitatkozni a tényeken, minthogy csak úgy elismerje azok létét. Inkább alakítja ki saját véleményét, mint másokéra hagyatkozzon.
Az újabb feltevésen viszont újra csak kedvesen nevet fel.*
- Valóban. A vízbe fúlás talán érdekesebb, mint egy esetleges mérgezés. *S ezzel meglegyinti a poharat, melyben édes borját tartja, majd ajkaihoz emelve újat kortyol belőle.* - A legtöbb ember manapság kard által hal meg. No de mennyi olyat hallott már, hogy valaki a Fürdőházba fullad bele egy medencébe!
*Képed el teljes ártatlanságában.*
- Most képzeld el, hogy egy egész város, rólad beszél, s nem csak akkor! Még később is!
*Nem fűtik ilyen vágyak, de az ital lassan kezd a fejébe szállni. S ilyenkor mindig szellemeskedő, csipkelődős hangulatában van.
A megállapításra csak bólint egyet.*
- Valóban. *Hajtja oldalra a fejét, kissé.* - Miből jöttél rá? *Mozdulatát követné a haja is. Ha az nem tapadt volna a hátára. Így csak néhány nehézkes tincs esik a föld felé, mintha fel akarná súrolni az ottani koszt.*
- Csak nem idevalósi lennél?
*Ha az lenne, akkor könnyedén megértené, hogy miért hiszi, hogy ő nem. De ha máshonnan, akkor valóban kíváncsi lenne, hogy miből jött rá. Tán folyamat gyöngyöződő halántékcseppjei által?*
- Mh… *Gondolkozik el a kérdésen, majd állát a tenyerébe temeti, ahogy könyököl. Kupáját lerakva ujjával játszik annak peremén.*
- Ezen még nem gondolkoztam. Egyelőre megfelelő tanítói voltam néhány gyereknek, kik írni, olvasni akartak tanulni. Nem nagy munka, de fizet érte. *Jegyzi meg.* - Az információk áramoltásaiért még nem kértem pénzt. Eddig.*Villannak szemei a férfira.* - Bár lehet, hogy ezáltal én is a megfelelő információkhoz juthatnék.
*Felegyenesedve tovább fürkészi az éjfekete madarat, ám beszélgetésük még a majomról szól.*
- Nem hinném, hogy érdekelne. Valahogy jobban kedvelem a nagytestű állatokat. *Emlékeibe idéződik fekete farkasa, melyet még gyerekként kapott. Mindannyian kaptak. A történet csúfos vége miatt nem szívesen emlékszik vissza. Szívébe jeges érzés mar, összeszorítva azt.
A kagyló nem tetszik a madárnak. Lehet, mégis a férfinak van igaza.*
- Majd visszajön. *Neveti újra, majd tovább folytatja szavait.* - Egy ilyen fess férfit, aki még a helyi alfahímnek is elmenne, csak nem tud ellenállni! *Mereszti szemeit játékosan a férfira, majd a tovarepülő madár felé tekint.
Hallgatja a férfi meséjét a banditákról, s az éles fegyverekről. Szemöldöke ívesen kúszik a magasba, majd a végén a fejét rázza meg.*
- Az ember óvakodjon a banditáktól, hisz látjuk mi lesz a vége. *Emeli fel kezeit vállai magasságába.*
- S még szerencse, hogy nem más szervét vágták ki. Vagy épp metszették le. *Neveti el magát az elképzelésén. Pedig az méltóbb büntetés lenne bárki számára.*
3785. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-30 15:55:28
Üzenet elküldve: 2015-07-30 15:55:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
// Nyári forgatag //
// Vásárlás //
* Hiába a felkínált szabadság, a kis feketeség nem tágít a szerzetes lábától, hanem elkezdi pofozgatni a lábfejét. Cralan mosolyogva figyeli a játékot, ám közben védence is sikeresen alkud meg az állatokra. A pénz gazdát cserél, ám amikor a Matróna felé pillant, mintha kétely ülne a szemeiben. A félvér először gyanakodva néz körül, aztán tekintete megállapodik a lovon. A felszerszámozatlan lovon. *
- Kisasszony, nem akarok illetlen lenni, de nem járna az állatokhoz vezetékszár meg póráz? -
* Itt vannak a piac közepén, és valahogy át kell jutniuk a Kúriához. *
- Gyere? Árnyék. -
* Szólítja meg a kiscicát, majd felvéve, belepottyantja a tarisznyájába. *
- Egy megoldva. Már csak a nagyobbak vannak. -
* Jegyzi meg mosolyogva, remélve, hogy tud egy kis optimizmust adni a nőnek. *
// Vásárlás //
* Hiába a felkínált szabadság, a kis feketeség nem tágít a szerzetes lábától, hanem elkezdi pofozgatni a lábfejét. Cralan mosolyogva figyeli a játékot, ám közben védence is sikeresen alkud meg az állatokra. A pénz gazdát cserél, ám amikor a Matróna felé pillant, mintha kétely ülne a szemeiben. A félvér először gyanakodva néz körül, aztán tekintete megállapodik a lovon. A felszerszámozatlan lovon. *
- Kisasszony, nem akarok illetlen lenni, de nem járna az állatokhoz vezetékszár meg póráz? -
* Itt vannak a piac közepén, és valahogy át kell jutniuk a Kúriához. *
- Gyere? Árnyék. -
* Szólítja meg a kiscicát, majd felvéve, belepottyantja a tarisznyájába. *
- Egy megoldva. Már csak a nagyobbak vannak. -
* Jegyzi meg mosolyogva, remélve, hogy tud egy kis optimizmust adni a nőnek. *
3784. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-30 15:47:30
Üzenet elküldve: 2015-07-30 15:47:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Este//
*Igaz is, este: minden feleslegesnek ítélt ruhadarabot a bérelt szoba falai között hagyott, és mostanra vékony szövésű ingjének ujját is kénytelen könyékig tűrni, másképp már lángra gyulladt volna. Hőérzetén semmit nem segített a magához vett bor, pedig igaz reményeket fűzött az ingyen szerzett vöröshöz még néhány momentummal ezelőtt. Egy nehéz élet súlya alatt megrogyott ember sóhaját hallatja, ahogy talpra löki magát, hogy egy újabb csalódást elkerülve, maga kerítsen ezúttal ihatóbb minőségű szeszt.
Asztalhoz visszatértekor egy hasonló kancsót hoz a kezében, ám ezért 20 aranyat fizetett Mesélő (Ara)nak.
*
- Nem. Van, ami minden korban és kultúrkörben pocsék. - *Hogy állítását ellenkező oldalról bizonyítsa, kilöttyinti a korábbi bor maradékát a pohárból és az újonnan szerzettel helyettesíti. Amennyiben ennek nem szabja akadályát Elyne, az ő kupájába is ugyanebből kerül egy adag.*
- A borkészítéshez sem értek jobban, mint a mandulás takonyhoz, de azt tudom, hogy ezt bárhol elfogadható minőségűnek mondanák. - *Jelezvén, hogy az italba nem került esetleg valami más is, először ő merít egy kortyot. Tapasztalta ugyanis, hogy a városi népségek igen bizalmatlanok egymással szemben, s hogy manapság újra renenszánszát éli az a fajta problémamegoldás, amit méreg bevonásával szokás végrehajtani.*
- Na meg, ha szellem lesz valakiből, akkor legyünk engedékenyek és higgyük róluk el, hogy ismerik a túlvilág igazságát, ezért tisztában vannak már vele, hogy mi az, ami vállalhatlanul rossz és mi az, aminek öröméért egy élettel is érdemes volna fizetni. - *Mesés ábrándozás ez, nem több. Ha a gesztenyehajú el is hinné amit állít, azzal létjogot adna bármifajta vallásnak, márpedig Khan (mint a legtöbb, tradícionálisan nevelt lanawini) sohasem nevezett nevén egyetlen entitást sem, amely az ember fölött állna és ura volna életnek vagy halálnak. Az egyetlen, személyében megfoghatatlan erő, ami akaratuktól függetlenül szabja a világ arculatát, az az univerzum törvénye, de e kor nagyjai még kevés ismerettel rendelkeznek róla, hogy ennek miben is rejlik esszenciája.*
- Úgy, kísérletező vagy hát. Így már egy fokkal jobban értem, hogy miért tűnhetett olyan csábítónak a Fürdőház vízébe halni. Biztosan újfajta élmény lett volna. - *Mosolyogni nem csak Elyne tud és akar, a félszemű maga is rendre elsomolyodik, különösen ha megjegyzéseit nem veszik többnek annál, mint aminek ő azokat szánja. Arról azért továbbra is "megfeledkezik", hogy asztaltársa milyen jóleső érzéssel fogyasztja a tálnyi osztrigát, és (némi túlzással) majd' kitörő lelkesedéssel fogadja, amikor Elyne végre eltolja maga elől a tányért, jelezvén, hogy nem kér újabb adagot a "tenger gyümölcséből".*
- Te sem idevalósi vagy. - *Nem kérdez, ténymegállapít. Azok, akiknek idegen egy város miliője hamar elárulják magukat, nincsen tévképzete arról, hogy ez alól ő sem kivétel. Egy név nélküli faluban született állítólag, amit mostanra a vidéken dúló háborúk egyike rég eltüntetett már a kartográfusok térképeiről. Artheniorba először akkor jött, amikor már férfikorúvá ért.*
- Megfigyelni hasznos dolog, pénzzé is tehető? - *Azaz: mi Elyne megélhetése a városban, ha ugyan tartós a maradása Artheniorban és nem csak a Nyári forgatag eseménye miatt jött ide. A majom kérdésére most rajta a sor, hogy összevonja vállát, melyre megrázza magát a holló is.*
- Ha fel nem vásárolta az összeset, akkor biztosan. - *Khan nem szól Elyne szándéka ellen, hogy megpróbálja rábírni a hollót a kagyló megízlelésére. Még ő sem ismeri a gyászhírnök habitusát, a végkimenetelről lövése nincs.
Egészen addig, amíg a szárnyas egy jókorát rikkantva faképnél nem hagyja őket. A rókaképű megjegyzése abszolút ideillő és akkurátus.*
- Ott repül másfélszáz aranyam. De legalább a szemem nem ő kapta ki. - *Eztán, hogy végignézték amint elrepül az állat, elmeséli Elynek, hogyan is lett vak fél szemére. A történetben szerepel egy rablóbanda, egy felvágott nyelvű zsoldos (Khan), s a két fél közti szóváltást követő szándék, hogy a bérkard szeméből kipiszkálják karddal a szálkát, ami az útszéli fosztogatók szemét is bökte.
Kitaláció ez, de nem kevésbé hihetetlen mint az, hogy vannak e földön, akik képesek varázsolni.*
//Este//
*Igaz is, este: minden feleslegesnek ítélt ruhadarabot a bérelt szoba falai között hagyott, és mostanra vékony szövésű ingjének ujját is kénytelen könyékig tűrni, másképp már lángra gyulladt volna. Hőérzetén semmit nem segített a magához vett bor, pedig igaz reményeket fűzött az ingyen szerzett vöröshöz még néhány momentummal ezelőtt. Egy nehéz élet súlya alatt megrogyott ember sóhaját hallatja, ahogy talpra löki magát, hogy egy újabb csalódást elkerülve, maga kerítsen ezúttal ihatóbb minőségű szeszt.
Asztalhoz visszatértekor egy hasonló kancsót hoz a kezében, ám ezért 20 aranyat fizetett Mesélő (Ara)nak.
*- Nem. Van, ami minden korban és kultúrkörben pocsék. - *Hogy állítását ellenkező oldalról bizonyítsa, kilöttyinti a korábbi bor maradékát a pohárból és az újonnan szerzettel helyettesíti. Amennyiben ennek nem szabja akadályát Elyne, az ő kupájába is ugyanebből kerül egy adag.*
- A borkészítéshez sem értek jobban, mint a mandulás takonyhoz, de azt tudom, hogy ezt bárhol elfogadható minőségűnek mondanák. - *Jelezvén, hogy az italba nem került esetleg valami más is, először ő merít egy kortyot. Tapasztalta ugyanis, hogy a városi népségek igen bizalmatlanok egymással szemben, s hogy manapság újra renenszánszát éli az a fajta problémamegoldás, amit méreg bevonásával szokás végrehajtani.*
- Na meg, ha szellem lesz valakiből, akkor legyünk engedékenyek és higgyük róluk el, hogy ismerik a túlvilág igazságát, ezért tisztában vannak már vele, hogy mi az, ami vállalhatlanul rossz és mi az, aminek öröméért egy élettel is érdemes volna fizetni. - *Mesés ábrándozás ez, nem több. Ha a gesztenyehajú el is hinné amit állít, azzal létjogot adna bármifajta vallásnak, márpedig Khan (mint a legtöbb, tradícionálisan nevelt lanawini) sohasem nevezett nevén egyetlen entitást sem, amely az ember fölött állna és ura volna életnek vagy halálnak. Az egyetlen, személyében megfoghatatlan erő, ami akaratuktól függetlenül szabja a világ arculatát, az az univerzum törvénye, de e kor nagyjai még kevés ismerettel rendelkeznek róla, hogy ennek miben is rejlik esszenciája.*
- Úgy, kísérletező vagy hát. Így már egy fokkal jobban értem, hogy miért tűnhetett olyan csábítónak a Fürdőház vízébe halni. Biztosan újfajta élmény lett volna. - *Mosolyogni nem csak Elyne tud és akar, a félszemű maga is rendre elsomolyodik, különösen ha megjegyzéseit nem veszik többnek annál, mint aminek ő azokat szánja. Arról azért továbbra is "megfeledkezik", hogy asztaltársa milyen jóleső érzéssel fogyasztja a tálnyi osztrigát, és (némi túlzással) majd' kitörő lelkesedéssel fogadja, amikor Elyne végre eltolja maga elől a tányért, jelezvén, hogy nem kér újabb adagot a "tenger gyümölcséből".*
- Te sem idevalósi vagy. - *Nem kérdez, ténymegállapít. Azok, akiknek idegen egy város miliője hamar elárulják magukat, nincsen tévképzete arról, hogy ez alól ő sem kivétel. Egy név nélküli faluban született állítólag, amit mostanra a vidéken dúló háborúk egyike rég eltüntetett már a kartográfusok térképeiről. Artheniorba először akkor jött, amikor már férfikorúvá ért.*
- Megfigyelni hasznos dolog, pénzzé is tehető? - *Azaz: mi Elyne megélhetése a városban, ha ugyan tartós a maradása Artheniorban és nem csak a Nyári forgatag eseménye miatt jött ide. A majom kérdésére most rajta a sor, hogy összevonja vállát, melyre megrázza magát a holló is.*
- Ha fel nem vásárolta az összeset, akkor biztosan. - *Khan nem szól Elyne szándéka ellen, hogy megpróbálja rábírni a hollót a kagyló megízlelésére. Még ő sem ismeri a gyászhírnök habitusát, a végkimenetelről lövése nincs.
Egészen addig, amíg a szárnyas egy jókorát rikkantva faképnél nem hagyja őket. A rókaképű megjegyzése abszolút ideillő és akkurátus.*
- Ott repül másfélszáz aranyam. De legalább a szemem nem ő kapta ki. - *Eztán, hogy végignézték amint elrepül az állat, elmeséli Elynek, hogyan is lett vak fél szemére. A történetben szerepel egy rablóbanda, egy felvágott nyelvű zsoldos (Khan), s a két fél közti szóváltást követő szándék, hogy a bérkard szeméből kipiszkálják karddal a szálkát, ami az útszéli fosztogatók szemét is bökte.
Kitaláció ez, de nem kevésbé hihetetlen mint az, hogy vannak e földön, akik képesek varázsolni.*
3783. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-30 15:08:04
Üzenet elküldve: 2015-07-30 15:08:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Este//
*Az apró fintor láttán, újabb nevetés az, mit hallat csupán. Ajkai épp hogy csak szétnyílnak, fogait mégsem engedi láttatni.*
- A rossz ízlés csak viszonylagos, nem? *Neveti a kérdését, majd próbál nyugodtságot erőltetni magára. * - De egy szellem egyébként nem ugyanazt szereti, amit egykor a teste is? *Pislog játszott értetlenkedésével. Szemeit egy pillanatra hunyorítja csak, amíg a félszeműt figyeli, s annak háziállatát. Valahogy kapcsolatot vél felfedezni eközött a két dolog között.
Ijedten, s meredten néz a táljára. A mandulatejbe úszó apró kagylók békésnek tűnnek. Nem háborgatja őket a kanál, mely arra kárhoztatja őket, hogy mozgatója gyomrába végezze. Most még megmenekülnek. Óvatosan nyúl a tálért, keze remeg. Ám ezen látszik, hogy nem valódi remegés.*
- Én… *Szólal meg halkan, s szipog hozzá kettőt.* - Én… *De mondatát nem tudja befejezni, inkább egy határozott rántással maga elé húzza, s kezébe veszi újra a kanalat. Közben már hangosan nevet.*
- Szeretek kipróbálni új dolgokat. *Vonja meg egyik vállát könnyedén, s belemeríti evőeszközét a levesbe. Látványosan tartja fel, szemmagasságba, s a rajta ülő osztrigát szemléli. Alulról, felülről, oldalról.
Még egy próbát tesz, s a férfi felé tartja a kanalat, hogy kóstolja meg. Ha nem, akkor csak vállat von, s könnyedén kapja be a falat ételt, s rágja meg. Addig is szemléli, hogy mit művel a férfi. Szemöldökei összefutnak homlokán, ahogy az adagedénnyel bánik. Előbb beleszimatol, majd a gaz bele is kortyol!
Persze nem ízlik neki, s gúnyos hangvétele el is árulja.
Elyne elmosolyodik orra alatt, a kanállal leplezi kárörvendését. Szemeiben fény csillan, majd saját kupájáért nyúl, hogy gaz abban lévő bort kortyolgathassa.*
- Elég sokfajta itóka van még itt. *Bök fejével néhány árus felé.* - Biztos találsz kedvedre valót is.
*Szemöldökei újra a magasba szökkennek, ahogy hallgatja a félszemű szavait. Közben még pislog is párat gyorsan.*
- Valóban, azok is ízletesek. Ám az olyan ételeket bárhol tudok enni, megszokott dolgai voltak otthonomnak. Viszont ez. *Mutat a kanállal a tálja felé.* - No, ilyet még nem hogy csak nem láttam, de még csak nem is hallottam róla. Mondd hát, hova fajulna a világ, ha mindenki csak a megszokott dolgoknál maradna? *Neveti el kérdését, mintha nem kérdezné komolyan. Valójában de, csak tudja, hogy nem egy fülledt, nyári éjszakán kell az ilyet megtárgyalni. Halkan kortyolgatja tovább a borát, mely hamar el fog fogyni ilyen ütembe. Így visszatér leveséhez, de már csak alig pár falat, s azzal is nyugovóra tér. Viszont pocakja is kellemes érzést kap. Jóllakott.*
- Mh. Az emberek kedvelik a könnyed szórakozást, főleg ha kap is hozzá egy kis pompát, amit nem ők fizetnek meg. Új ismeretségkötés vonzza ide őket. Nem egy férfit és hölgyet láttam elmenni, új kedvesükkel karöltve. De teret enged ilyenkor a korlátlan italfogyasztás, s a szerencsejáték is. A versenyszellem, mely évente tán csak egyszer adatik meg a város lakóinak, most kiélhetik magukból. *Feleli, hogy eddig mire is jutott. De mindez oly kevés, oly törékeny. S oly felszínes, hogy még magának a lánynak sem tetszik.
Barna lélektükrei újra a hollóra tévednek. Fejét félrehajtva próbál annak szemébe nézni. Innen sandít rá a férfira, s annak kezére, mely mutatja, hogy mekkora állatot is vett nemrég kedvese.*
- Majom? *Vonja fel szemöldökét.* - Itt árulnak majmokat?
*Nem is érti, hogy miként siklott át tekintete ezen. Nem mintha nagy szüksége lenne még egy állatra. Ezredes tökéletes beszélgetőtársa a lánynak, ha épp arra vágyik, s nincs senki akivel megoszthatná gondolatait. Halkan kuncog csak a pohár pereme fölött, ahogy az érdektelen madarat szemléli. A tál alján maradt még egy kósza kagyló. Ujjai közé csippenti, s a halálmadár felé nyújtja. Nem tudja, hogy mit eszik, min nőtt fel, de egy próbát megér. Vagy megrágcsálják vékony ujjait, vagy felé sem hederítenek.*
- Mindjárt kiderül, hogy mennyire kölcsönös ez. *Feleli mosolyogva, majd a férfire pillant.* - Ő vájta ki tán a szemedet? *Teszi fel az őt foglalkoztató kérdést.*
//Este//
*Az apró fintor láttán, újabb nevetés az, mit hallat csupán. Ajkai épp hogy csak szétnyílnak, fogait mégsem engedi láttatni.*
- A rossz ízlés csak viszonylagos, nem? *Neveti a kérdését, majd próbál nyugodtságot erőltetni magára. * - De egy szellem egyébként nem ugyanazt szereti, amit egykor a teste is? *Pislog játszott értetlenkedésével. Szemeit egy pillanatra hunyorítja csak, amíg a félszeműt figyeli, s annak háziállatát. Valahogy kapcsolatot vél felfedezni eközött a két dolog között.
Ijedten, s meredten néz a táljára. A mandulatejbe úszó apró kagylók békésnek tűnnek. Nem háborgatja őket a kanál, mely arra kárhoztatja őket, hogy mozgatója gyomrába végezze. Most még megmenekülnek. Óvatosan nyúl a tálért, keze remeg. Ám ezen látszik, hogy nem valódi remegés.*
- Én… *Szólal meg halkan, s szipog hozzá kettőt.* - Én… *De mondatát nem tudja befejezni, inkább egy határozott rántással maga elé húzza, s kezébe veszi újra a kanalat. Közben már hangosan nevet.*
- Szeretek kipróbálni új dolgokat. *Vonja meg egyik vállát könnyedén, s belemeríti evőeszközét a levesbe. Látványosan tartja fel, szemmagasságba, s a rajta ülő osztrigát szemléli. Alulról, felülről, oldalról.
Még egy próbát tesz, s a férfi felé tartja a kanalat, hogy kóstolja meg. Ha nem, akkor csak vállat von, s könnyedén kapja be a falat ételt, s rágja meg. Addig is szemléli, hogy mit művel a férfi. Szemöldökei összefutnak homlokán, ahogy az adagedénnyel bánik. Előbb beleszimatol, majd a gaz bele is kortyol!
Persze nem ízlik neki, s gúnyos hangvétele el is árulja.
Elyne elmosolyodik orra alatt, a kanállal leplezi kárörvendését. Szemeiben fény csillan, majd saját kupájáért nyúl, hogy gaz abban lévő bort kortyolgathassa.*
- Elég sokfajta itóka van még itt. *Bök fejével néhány árus felé.* - Biztos találsz kedvedre valót is.
*Szemöldökei újra a magasba szökkennek, ahogy hallgatja a félszemű szavait. Közben még pislog is párat gyorsan.*
- Valóban, azok is ízletesek. Ám az olyan ételeket bárhol tudok enni, megszokott dolgai voltak otthonomnak. Viszont ez. *Mutat a kanállal a tálja felé.* - No, ilyet még nem hogy csak nem láttam, de még csak nem is hallottam róla. Mondd hát, hova fajulna a világ, ha mindenki csak a megszokott dolgoknál maradna? *Neveti el kérdését, mintha nem kérdezné komolyan. Valójában de, csak tudja, hogy nem egy fülledt, nyári éjszakán kell az ilyet megtárgyalni. Halkan kortyolgatja tovább a borát, mely hamar el fog fogyni ilyen ütembe. Így visszatér leveséhez, de már csak alig pár falat, s azzal is nyugovóra tér. Viszont pocakja is kellemes érzést kap. Jóllakott.*
- Mh. Az emberek kedvelik a könnyed szórakozást, főleg ha kap is hozzá egy kis pompát, amit nem ők fizetnek meg. Új ismeretségkötés vonzza ide őket. Nem egy férfit és hölgyet láttam elmenni, új kedvesükkel karöltve. De teret enged ilyenkor a korlátlan italfogyasztás, s a szerencsejáték is. A versenyszellem, mely évente tán csak egyszer adatik meg a város lakóinak, most kiélhetik magukból. *Feleli, hogy eddig mire is jutott. De mindez oly kevés, oly törékeny. S oly felszínes, hogy még magának a lánynak sem tetszik.
Barna lélektükrei újra a hollóra tévednek. Fejét félrehajtva próbál annak szemébe nézni. Innen sandít rá a férfira, s annak kezére, mely mutatja, hogy mekkora állatot is vett nemrég kedvese.*
- Majom? *Vonja fel szemöldökét.* - Itt árulnak majmokat?
*Nem is érti, hogy miként siklott át tekintete ezen. Nem mintha nagy szüksége lenne még egy állatra. Ezredes tökéletes beszélgetőtársa a lánynak, ha épp arra vágyik, s nincs senki akivel megoszthatná gondolatait. Halkan kuncog csak a pohár pereme fölött, ahogy az érdektelen madarat szemléli. A tál alján maradt még egy kósza kagyló. Ujjai közé csippenti, s a halálmadár felé nyújtja. Nem tudja, hogy mit eszik, min nőtt fel, de egy próbát megér. Vagy megrágcsálják vékony ujjait, vagy felé sem hederítenek.*
- Mindjárt kiderül, hogy mennyire kölcsönös ez. *Feleli mosolyogva, majd a férfire pillant.* - Ő vájta ki tán a szemedet? *Teszi fel az őt foglalkoztató kérdést.*
3782. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-30 14:48:14
Üzenet elküldve: 2015-07-30 14:48:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Lorew//
*Nem tudott a férfiról semmi különöset -pusztán azt, hogy egyedül van, nem fiatal és elég csenevész-, mikor leült mellé. És persze azon tényeket, hogy ezek által ugyan könnyű, mégis tökéletes célpontja egy kis "vérszívásnak". Elvégre annyira kis elveszett a maga módján. Pont az a fajta fogára való falat, akikkel megelégszik, mikor még teli a gyomra mindenféle finom, fémes-édeskés ízű, lédúsan harsogó falatokkal. Akin csünghet, ha eléggé kihozza a sodrából, vagy kételyeket ébreszt benne. Elsődleges célja így nem is volt ennél több.
Az már a sors iróniája, hogy kiderült, a csuhás sokkal többre is alkalmas lehet. Talán egyszer majd segíthet neki, ha kényelmetlenül szorulna a hurok a nyaka körül - vagy legalábbis, ebédnek biztosan megfelel. Kicsit szálkás, kicsit rágós, de egy kis esti nassoláshoz megfelelhet.
Nagyot sóhajt. Azért reméli, hogy elegendő lesz a tudása. Ha nem is egyedül, majd legfeljebb máséval együtt. Mert ha biztosra akar menni, úgyis többeket kell a téma köré gyűjtsön és rá uszítson. Csak találnia kell még pár hasonszőrűt, akiket akár még egy kis illúziókeltéssel is rávehet, hogy engedelmeskedjenek, és ne árulják el.*
~Nem lesz egyszerű, húgocska!~
*Tudja ő nagyon jól, s épp ezért nem is méltatja válaszra a gúnyos, zúgó hangot fejében. A tudat, hogy az első lépést már megtette afelé, hogy összeverbuváljon valakiket, akik a -talán lehető legmélyebb- csávából is kihúzhatják majd, megelégedettséggel tölti el. Ezt még büszkén meg is mosolyogja.
Mindig az a fajta volt, aki szerette a kihívásokat. Pont ennek okán gazdagszik egyre - nem pusztán a vagyoni javakat értve, hanem a tapasztalatokat is, meg persze... Kedves legyezőcskéit, ami ugyan páratlan -a szó nem túl szoros értelmét nézve-, és sokba kerülhetne, de külön becses a szívének. Azért is nagy rizikót vállalt, s csak hajszálon múlott a végkimenetele. De még mindig itt van!*
~És még mindig okos és még mindig ügyes, és még mindig szép...~
- Értem. Nos, gyakorolj csak vele sokat, Lorew. Azt hiszem, az egyik legnagyobb megmondhatója vagyok, hogy nagyon-nagy hasznát fogod még venni. Sokszor. Meg... Majd később még az is előfordulhat, hogy gyakorlok veled. Hogy megtaníthatsz használni egy ilyet.
*Végigsimít ruháján, majd felveszi a kupát a láda mellől, mielőtt elfelejti.*
- Akkor most elbúcsúzunk. Talán a nevemre nem emlékszel, de ez nem is baj. Minden másra igen, s azokat vésd is jól az eszedbe. Majd még találkozunk. Talán egy hét, három hónap, vagy két év múlva. És nem szeretném, ha csalódást okoznál. Valaha.
*Továbbra is adva a nemeskisasszonyt, pukedlizik még egyet, oldalt ujjai közé csípve szoknyáját.*
- Örülök, hogy megismerhettelek. Minden jót, Lorew Mazoral. Vigyázz magadra.
*Még int felé egyet, mosolyogva, majd el is tűnik a lassanként elszivárgó népek közt. Kupáját visszaadja jogos tulajdonosának, neki meg is köszöni a kiszolgálást és magát a finom sört is, majd maga is hazavonul.*
//Lorew//
*Nem tudott a férfiról semmi különöset -pusztán azt, hogy egyedül van, nem fiatal és elég csenevész-, mikor leült mellé. És persze azon tényeket, hogy ezek által ugyan könnyű, mégis tökéletes célpontja egy kis "vérszívásnak". Elvégre annyira kis elveszett a maga módján. Pont az a fajta fogára való falat, akikkel megelégszik, mikor még teli a gyomra mindenféle finom, fémes-édeskés ízű, lédúsan harsogó falatokkal. Akin csünghet, ha eléggé kihozza a sodrából, vagy kételyeket ébreszt benne. Elsődleges célja így nem is volt ennél több.
Az már a sors iróniája, hogy kiderült, a csuhás sokkal többre is alkalmas lehet. Talán egyszer majd segíthet neki, ha kényelmetlenül szorulna a hurok a nyaka körül - vagy legalábbis, ebédnek biztosan megfelel. Kicsit szálkás, kicsit rágós, de egy kis esti nassoláshoz megfelelhet.
Nagyot sóhajt. Azért reméli, hogy elegendő lesz a tudása. Ha nem is egyedül, majd legfeljebb máséval együtt. Mert ha biztosra akar menni, úgyis többeket kell a téma köré gyűjtsön és rá uszítson. Csak találnia kell még pár hasonszőrűt, akiket akár még egy kis illúziókeltéssel is rávehet, hogy engedelmeskedjenek, és ne árulják el.*
~Nem lesz egyszerű, húgocska!~
*Tudja ő nagyon jól, s épp ezért nem is méltatja válaszra a gúnyos, zúgó hangot fejében. A tudat, hogy az első lépést már megtette afelé, hogy összeverbuváljon valakiket, akik a -talán lehető legmélyebb- csávából is kihúzhatják majd, megelégedettséggel tölti el. Ezt még büszkén meg is mosolyogja.
Mindig az a fajta volt, aki szerette a kihívásokat. Pont ennek okán gazdagszik egyre - nem pusztán a vagyoni javakat értve, hanem a tapasztalatokat is, meg persze... Kedves legyezőcskéit, ami ugyan páratlan -a szó nem túl szoros értelmét nézve-, és sokba kerülhetne, de külön becses a szívének. Azért is nagy rizikót vállalt, s csak hajszálon múlott a végkimenetele. De még mindig itt van!*
~És még mindig okos és még mindig ügyes, és még mindig szép...~
- Értem. Nos, gyakorolj csak vele sokat, Lorew. Azt hiszem, az egyik legnagyobb megmondhatója vagyok, hogy nagyon-nagy hasznát fogod még venni. Sokszor. Meg... Majd később még az is előfordulhat, hogy gyakorlok veled. Hogy megtaníthatsz használni egy ilyet.
*Végigsimít ruháján, majd felveszi a kupát a láda mellől, mielőtt elfelejti.*
- Akkor most elbúcsúzunk. Talán a nevemre nem emlékszel, de ez nem is baj. Minden másra igen, s azokat vésd is jól az eszedbe. Majd még találkozunk. Talán egy hét, három hónap, vagy két év múlva. És nem szeretném, ha csalódást okoznál. Valaha.
*Továbbra is adva a nemeskisasszonyt, pukedlizik még egyet, oldalt ujjai közé csípve szoknyáját.*
- Örülök, hogy megismerhettelek. Minden jót, Lorew Mazoral. Vigyázz magadra.
*Még int felé egyet, mosolyogva, majd el is tűnik a lassanként elszivárgó népek közt. Kupáját visszaadja jogos tulajdonosának, neki meg is köszöni a kiszolgálást és magát a finom sört is, majd maga is hazavonul.*
3781. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-30 14:44:50
Üzenet elküldve: 2015-07-30 14:44:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Este//
*Elfintorodik és végül visszavonulót fúj: nem akar egyetlen szegmenssel sem többet az ételnek csúfolt valami közelében maradni. A problémát oda vezeti vissza, mint a vízzel kapcsolatos aggályait, amit szintén csak kivételes alkalmakkor fogyaszt, és akkor sem előszeretettel.*
- Ezt erősen kétlem, akkor jobb lenne az ízlésed. - *A szellemé változásra reflektálva. Egyébiránt van már rutinja abban, hogy hogyan kell visszajáró-kísértő lelkekkel bánni, számosan fogadták már meg ellenlábasai közül is, hogy haláluk után a félszemű nyakára fognak járni és nem hagynak nyugodalmat neki, csak amikor már egy sírhant alatt feküdne.*
- De ha még sok ilyet eszel, nem lepne meg, ha maholnap valami élőholttá változnál. Pfuj, ránéztél te egyáltalán erre a tálra? - *Na jó, sürgősen el kell terelnie gondolatait, különben menthetetlenül sok időt fog még eltölteni az osztrigakészítmény méltatásával. Az asztal egy korábbi vendége mostanra elszéledt, a kancsót azonban nem ürítette ki teljesen, így az erő jogán Khan most kisajátítja magának az agyagtárolót és némi szagvételezés után arra jut, hogy ingyen piának ne nézze a pedigréjét. Az első kortyig tart ebbéli hozzáállása, kiderül ugyanis, hogy nem a szerencse fordult számára kedvező irányba, mert a kancsóból nem egyebet ízlel, mint az imént méltatott homokbort. Képzeletben meglengeti öklét az ég felé: egy napon még bosszút áll Fortunán, vagy akárkin, akit felelősségre vonhat ezért.
Attól, hogy a földre köpje a pancsolt italt, tartóztatja magát, bemutatkozása már így is nagyjából tucatnyi pontjában hágta meg az etikett írott-íratlan szabályait.*
- Az osztrigáról annyit tudok, amennyit feltétlenül szükséges ahhoz, hogy ne legyen kebelbarátom. Ha élvezettel fogyasztható ételre vágyom, ott van az nyárson forgó ökör, vagy a kondérokban rotyogó sűrű levesek valamelyike. Szóval köszönöm a felajánlást, én maradok ennél a remek wegtoreni italnál, amit annál a pincemesternél lehet megvenni, mindössze néhány aranytallérért cserébe. - *A világért el nem bújtatná hangjában a gúnyt, és ezt még megtoldja némi hangerővel is, hogy bizton meghallják többen is. Egy ilyen remek pincészet termékét illő volna minél szélesebb közönségnek megismerni.
Ámde kanyar vissza Elynehez, aki Khan számára meglepőmód... nyugodt. Vagy csak tetteti, a fene se tudja. Mindenesetre szöges ellentétben áll azzal, ahogy most a hollós ipse viselkedik. Az egyértelmű, hogy amazt nem zavarja a megszólításbeli különbség, amivel ő a nőt, s a nő őt illeti.*
- És eddig mire jutottál? Érdekelnének a megfigyeléseid eredményei, talán megértem belőlük, hogy mi végre kedvelik embertömegek ennyire a hasonló mulatságokat. - *Félmosolyra szalad ajka a "kedves" említésekor. Egyenes választ erre akkor sem tudna adni, ha akarna, ugyanis fogalma sincs, hányadán állnak Rilaival, de érzése szerint ezzel a kereskedőlány is hasonlóképp lehet.*
- Pihenni tért legújabb házi kedvencével, amit valamelyik keletről jött állatidomártól vett. Úgy kábé ekkora - *mutat nagyjából egy két férfitenyérnyi nagyságot* szőrgomolyag. Majomféle. Az és a hollóm már most nagyon szeretik egymást, igaz-e? - *A kérdés feneketlen kútba ejtett mondat marad, a halálmadarat ezen az estén semmi nem hatja meg igazán.*
- Hát... te is nagyon szimpatikus vagy neki, szerintem.
//Este//
*Elfintorodik és végül visszavonulót fúj: nem akar egyetlen szegmenssel sem többet az ételnek csúfolt valami közelében maradni. A problémát oda vezeti vissza, mint a vízzel kapcsolatos aggályait, amit szintén csak kivételes alkalmakkor fogyaszt, és akkor sem előszeretettel.*
- Ezt erősen kétlem, akkor jobb lenne az ízlésed. - *A szellemé változásra reflektálva. Egyébiránt van már rutinja abban, hogy hogyan kell visszajáró-kísértő lelkekkel bánni, számosan fogadták már meg ellenlábasai közül is, hogy haláluk után a félszemű nyakára fognak járni és nem hagynak nyugodalmat neki, csak amikor már egy sírhant alatt feküdne.*
- De ha még sok ilyet eszel, nem lepne meg, ha maholnap valami élőholttá változnál. Pfuj, ránéztél te egyáltalán erre a tálra? - *Na jó, sürgősen el kell terelnie gondolatait, különben menthetetlenül sok időt fog még eltölteni az osztrigakészítmény méltatásával. Az asztal egy korábbi vendége mostanra elszéledt, a kancsót azonban nem ürítette ki teljesen, így az erő jogán Khan most kisajátítja magának az agyagtárolót és némi szagvételezés után arra jut, hogy ingyen piának ne nézze a pedigréjét. Az első kortyig tart ebbéli hozzáállása, kiderül ugyanis, hogy nem a szerencse fordult számára kedvező irányba, mert a kancsóból nem egyebet ízlel, mint az imént méltatott homokbort. Képzeletben meglengeti öklét az ég felé: egy napon még bosszút áll Fortunán, vagy akárkin, akit felelősségre vonhat ezért.
Attól, hogy a földre köpje a pancsolt italt, tartóztatja magát, bemutatkozása már így is nagyjából tucatnyi pontjában hágta meg az etikett írott-íratlan szabályait.*
- Az osztrigáról annyit tudok, amennyit feltétlenül szükséges ahhoz, hogy ne legyen kebelbarátom. Ha élvezettel fogyasztható ételre vágyom, ott van az nyárson forgó ökör, vagy a kondérokban rotyogó sűrű levesek valamelyike. Szóval köszönöm a felajánlást, én maradok ennél a remek wegtoreni italnál, amit annál a pincemesternél lehet megvenni, mindössze néhány aranytallérért cserébe. - *A világért el nem bújtatná hangjában a gúnyt, és ezt még megtoldja némi hangerővel is, hogy bizton meghallják többen is. Egy ilyen remek pincészet termékét illő volna minél szélesebb közönségnek megismerni.
Ámde kanyar vissza Elynehez, aki Khan számára meglepőmód... nyugodt. Vagy csak tetteti, a fene se tudja. Mindenesetre szöges ellentétben áll azzal, ahogy most a hollós ipse viselkedik. Az egyértelmű, hogy amazt nem zavarja a megszólításbeli különbség, amivel ő a nőt, s a nő őt illeti.*
- És eddig mire jutottál? Érdekelnének a megfigyeléseid eredményei, talán megértem belőlük, hogy mi végre kedvelik embertömegek ennyire a hasonló mulatságokat. - *Félmosolyra szalad ajka a "kedves" említésekor. Egyenes választ erre akkor sem tudna adni, ha akarna, ugyanis fogalma sincs, hányadán állnak Rilaival, de érzése szerint ezzel a kereskedőlány is hasonlóképp lehet.*
- Pihenni tért legújabb házi kedvencével, amit valamelyik keletről jött állatidomártól vett. Úgy kábé ekkora - *mutat nagyjából egy két férfitenyérnyi nagyságot* szőrgomolyag. Majomféle. Az és a hollóm már most nagyon szeretik egymást, igaz-e? - *A kérdés feneketlen kútba ejtett mondat marad, a halálmadarat ezen az estén semmi nem hatja meg igazán.*
- Hát... te is nagyon szimpatikus vagy neki, szerintem.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10032-10051