//Piacolás//
*Ámulatba esve fogadja arcának törölgetését. Emlékezteti egy érzésre, ahogyan édesanyja törődött vele még nagyon régen. Az előbbi, kedves megszólítás is ezért hozta zavarba. Mikor volt utoljára drága valakinek? Mozdulatlanná dermed, mintha attól félne, hogy elűzi Relt, ha mocorog. Csak akkor szűnik meg ez állapot, mikor a kendőt kezébe kapja és elfogadja. Bár kevés szó hangzik el ezután, ezer gondolatot és kérdést szül Fäenrobam.*
- Vashegy? Az messze van? De mit tett veled Arthenior? *Elképzelni sem tudja, hová készül Rel pontosan. Hallotta már a környékbeli tájak elnevezését, de térképet rajzolni nem tudna. Fogalma sincs, hogy melyik égtáj irányában keresse őket és azt sem tudná megmondani, hogy a Vashegy messzebb vagy közelebb van e, mint Lihanech. Ilyen helyzetekben fájdalomként éli meg tudatlanságát, mert kíváncsisága és bizonyítási vágya igen erős még. Nem rég a semmiből tűnt fel Mërulon, aki éppen azzal bűvölte el, hogy olyasmiről beszélt neki, amit ő még nem ismert. Időt, türelmet áldozott rá. Sajnos ez nem volt egészen ingyen. Mialatt Rel és Aenae válaszol, Fäenro figyel, de gondolkodik is egy kicsit. Ugyan szégyelli, hogy most éppen halálában vádolja Maerlit, de nem tagadhat le önmaga előtt egy kellemetlen jelenetet kettejük között. Azért sem, mert talán éppen ez fog megismétlődni Rellel, ha nagyon balszerencsés. Pénzes volt a tündér, nem is kicsit. Örököst akart, nem gyermeket. Egy vagyonőrt. Hosszú pillanatok telnek, míg csendben marad, megszeppenve. Gondolataiban gyakorlatilag Mërulon tárgyalása folyik. Józan esze vádolja de szíve védi az eltávozott tündért. Arra jut, hogy kedveli Relt, és szívesen kísérné, de azt nem fogja hagyni, hogy más szerepet szánjanak neki, mint amire igent mond. Talán Rel nem is tenne vele ilyet. Talán Aenae sem. Jó lenne egy kedves felnőtt, akiben tényleg megbízhat.
~ Ötletem sincs, mit mondjak ezek után Rulcarnak. Miután kifizetett, azt hiszem bajban lennék, ha cserben hagyom. És Nimral mit szólna? Na, ő talán megértené. Valamit majd kitalálok, amivel beérik és ami Relnek sem rossz. Csak ki ne tekerjék a nyakam. És mi lesz Nyxával meg Borssal? ~ Csendül fel benne a két állat neve, akikre eddig nem is gondolt. Régóta áll a kínos csendben, így hamar válaszol, ahogy csak tud.*
- Persze, én elkísérlek, de csak téged. Úgy értem, ne bízz rám semmit! Se a vagyonodat, se a jóhíreder. De ha bárhol elszakadnánk, úgy visszajövök ide, ha visszatalálok, mert csak ezt a helyet ismerem jól. Viszont, mielőtt elmegyünk, kérnék valamit. Elveszítettem azt, aki örökbe fogadott volna. Két állat volt vele, akikről senki sem gondoskodik. Segíts megkeresni őket, kérlek!