//Egy új élmény//
*Átlagos nap a piacon. Szagok, színek és hangok végtelen forgataga. Az egyik pultnál illatos gyógynövényeket árul egy csontos, remegő kezű nénike, valahol hátul egy lókufár és a vevője heves vitáját fújja messze a szél. Egy helyen finom selymeket árul egy behízelgő modorú, balzsamos hangú wegtoreni. És valahol a tömegben azért szélen egy kisebb csoportosulás gyűlt össze. Ha valaki odamegy közéjük akkor, egy kis szőke fiatal fiút láthat, középen. Rajta vastag csuha, előtte fatányér benne pár érme és csillogó szemekkel teljes átéléssel magyaráz a hallgatóságának.*
-Nem haragszom soha az emberekre,
ha másképpen vallják a dolgokat, mint én,
mert tudom, hogy az ő igazságuk is éppen olyan igazság
a maguk szempontjából,
akár az enyém.
Az élet sok apró igazsága között
talán nem is az igazság a fontos.
Hanem a békesség,
mellyel megszoríthatjuk
egymás kezét az igazság felett.
Mondotta ezt Guymar próféta mikor is megkérdezték, hogy miért fogadta be barátját a törvény elől mikor az segítséget kért tőle. A nagymester, aki belelátott a világ valójába, hisz a természet betekintést adott neki a maga sokunk által nem ismert törvényeibe, úgy mondta ezeket mintha természetes lenne és pontosan ezért a kérdezői közül sokan meg is döbbentek ezen. Mi is elfelejtjük mi is ezt az egyszerű dolgot mikor szabályok közé zárjuk önmagunkat és csak azokon keresztül látjuk a világot. Pedig mindenkinek magában kellene megtalálnia a saját igazságát. Olyan igazságát, ami nem szabad, hogy akadályokat állítson a boldogság elé. Próbáljatok meg elmélyedni magatokban! Hunyjátok le a szemeteket és képzeljétek el a reggeleteket! Mik azok a gondolatok amik át szoktak suhanni az agyatokon? Milyenek szeretnétek lenni aznap? Mit szeretnétek csinálni mi az ami boldoggá tesz és amiért örültök, hogy éltek? A szerelem, a gyermeketek mosolya, a szorgos munkával megkeresett pénz? Akármi! Idézzétek fel magatokban ezt az érzést! Amit akkor éreztek mikor a vágyaitokat megélitek és a természet tökéletes rendje szerint cselekedtek. Érzitek a lelketekben, hogy ez jó ugye? Kell nagyobb bizonyíték ennél az érzésnél, hogy ezt így kell csinálni? És lehet nagyobb bűn mint másoktól ezt elvenni vagy rájuk erőltetni saját lelkünk akaratát akkor is ha nem akarják és tönkretenni a lelkükben ezt az örömet? Szerintem nincs. Ha visszatértek a mindennapjai életetekbe kérlek őrizzétek meg a lelketekben a szavaimat és tegyetek úgy, hogy ne hátráltassátok saját boldogságotokat. Ha pedig ezt nem éreztétek a magatokban, drága barátaim, merjetek boldogok lenni és szabadokká válni. Még ha ijesztő is, de tárjátok ki a szíveteket és fogadjátok el magatokat úgy ahogy a természet megteremtett. Mind nagyszerűek vagytok. Gyönyörűek és tökéletesek. Kívül és belül. Merjetek boldogok lenni! Ez volna az utolsó gondolatom mára mert kicsit fáj már a torkom, de szerettem volna még elmondani ezt. Ha úgy érzitek támogassatok adományaitokkal és gyertek ide egy ölelésért tőlem, de öleljétek meg egymást is! Mind nagyszerűek vagytok és csak azért megérte ma felkelnem, hogy találkozhattam veletek. Köszönöm mindenkinek. A természet tökéletes rendje hozzon örömet az életetekbe!
*Majd ha van, aki pár érmét a kis tányérjába tesz, azt megköszöni és a hozzálépőket a legnagyobb nyíltsággal akárcsak családtagját vagy régi barátját szokta az ember megöleli és boldogságot kíván neki, fajtól, nemtől és kortól függetlenül.*