Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 158 (3141. - 3160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3160. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-02 17:24:39
Üzenet elküldve: 2015-07-02 17:24:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Ciss Din'rako //
*Minden lehetséges, de ebben a percben Zenolita a felnőttek komolyságával veszi, a tanulni a tündértől mágiát dolgot. Azért fenntartja, hogy érdekes lenne. Legalább néhány alap trükköt meg lehetne tanulni tőle, ha tényleg a ház felé jár és persze fejlődik a varázslatokból. Persze az előbbi ruhaigazító és frizura javító varázslat arra enged következtetni, hogy gyorsan fog tanulni. Ki lát jövőbe? Talán megélik mind a ketten azokat a varázsleckéket. Hirtelen eszébe jut Pihe, aki szintén az Owairat ház lakója. A kislány biztosan szívesen játszana a tündérrel. Végül is két kicsi lány, azért általában megtalálja a közös hangot.*
-Ha arra jársz, talán találkozol egy másik elf kislánnyal. A neve Pihe, szerintem jól kijönnétek egymással. Kicsit cserfes, de aranyos, szerintem ő is örülne neked.
*Teszi még hozzá az előző ház leíráshoz, mielőtt válaszolna a kérdésre.*
-Igazából mind a két néven szokták emlegetni, de azt hiszem az Owairat házként ismerik a legtöbben.
*Kicsit sajnálkozva néz Cissre, mert úgy tűnik a feladatok tényleg elszólítják és be kell ismernie egész megkedvelte.*
-Sajnos igen, vár rám még jó néhány feladat. A lassan pedig azt jelenti, hogy el kell indulnom a gazdag negyed irányába.
*Mutat is a megfelelő irány felé. Ha a tündér elkíséri a piac gazadag negyed felöli bejáratáig, addig még tudnak egy kicsit beszélgetni de, ha nincs kedve akkor kedvesen elbúcsúzik tőle és ő mindenképpen megindul arra.*
//Ciss Din'rako //
*Minden lehetséges, de ebben a percben Zenolita a felnőttek komolyságával veszi, a tanulni a tündértől mágiát dolgot. Azért fenntartja, hogy érdekes lenne. Legalább néhány alap trükköt meg lehetne tanulni tőle, ha tényleg a ház felé jár és persze fejlődik a varázslatokból. Persze az előbbi ruhaigazító és frizura javító varázslat arra enged következtetni, hogy gyorsan fog tanulni. Ki lát jövőbe? Talán megélik mind a ketten azokat a varázsleckéket. Hirtelen eszébe jut Pihe, aki szintén az Owairat ház lakója. A kislány biztosan szívesen játszana a tündérrel. Végül is két kicsi lány, azért általában megtalálja a közös hangot.*
-Ha arra jársz, talán találkozol egy másik elf kislánnyal. A neve Pihe, szerintem jól kijönnétek egymással. Kicsit cserfes, de aranyos, szerintem ő is örülne neked.
*Teszi még hozzá az előző ház leíráshoz, mielőtt válaszolna a kérdésre.*
-Igazából mind a két néven szokták emlegetni, de azt hiszem az Owairat házként ismerik a legtöbben.
*Kicsit sajnálkozva néz Cissre, mert úgy tűnik a feladatok tényleg elszólítják és be kell ismernie egész megkedvelte.*
-Sajnos igen, vár rám még jó néhány feladat. A lassan pedig azt jelenti, hogy el kell indulnom a gazdag negyed irányába.
*Mutat is a megfelelő irány felé. Ha a tündér elkíséri a piac gazadag negyed felöli bejáratáig, addig még tudnak egy kicsit beszélgetni de, ha nincs kedve akkor kedvesen elbúcsúzik tőle és ő mindenképpen megindul arra.*
3159. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-02 17:23:44
Üzenet elküldve: 2015-07-02 17:23:44
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Viera//
*Nos, hát legalább nagyjából megtudja, ki volt az a Mester. Tehát ez ilyen öröklődő dolog lenne? Mindig ki kell választani az utódot? És Vi Lorewet akarja? Nem, ez hülyeség, már csak azért is, mert rosszuk vállát nyomja a korkülönbség. Mert addig rendben, hogy ő lesz az utód, a lány elmegy meghalni, és minden jó, csak éppen akkor neki kéne... meg nem is keresne utódot, egyáltalán mi ez az őrültség? Nem, ilyenen el sem hajlandó gondolkodni (legalábbis ennél jobban nem) hogy belőle bármilyen utód is lenne. És neki senki ne mutasson semmilyen szellemeket soha. Még erről a lányról is kiderülhet, hogy valójában megölte a mesterét, csak tébolyult pillanatában tette, és nem emlékszik rá? Érzi, hogy a mester meghalt, de nem tudja, honnan, nos, ez egy jele lehet.*
- Biztos jól van *jegyzi meg, csak azért, hogy hátha Vi majd egyértelműen tagad, tegye csak biztossá Lorewet a dolgában* Mint a remeték, elment, hogy hátralévő éveit nyugalomban töltse. Meditál, a szellemekkel van, ilyenek.
*Nos, a lény kezdi érteni a dolgokat, de közben meg egy helyben toporognak. Valószínűleg normális, gördülékeny beszélgetés ebből már sose lesz, de Lorew nem is kapkod, nem is siet sehová... Azért jött, hogy leírja a forgatag történéseit, de egyértelműen kiderült már számára, hogy erről a barbár rituáléról nem lehet semmi értelmeset írni. Aztán volt már néhány hazugsága, például hogy a mágikus tárgyakra vigyáz, azért kell itt külön strázsálnia, de a lényeg egy: utálja ezt a helyet, csak azért van itt, hogy a főpap ne mondhassa, hogy mindig a templomban üti el az időt és a helyet. Ha meg már úgyis itt kell legyen, akkor nem mindegy, hogy vele beszélget, vagy egy olyannal, mint Khyr volt? Esetleg Yella? A maguk módján jó társaságnak bizonyultak, és Vi sem hagyja a férfit unatkozni.*
- Mindenki a saját ujját vágja le *morog* Máséban nincs kihívás, akkor a fájdalom nem tud eltántorítani. És ha valami jelet látom, akkor cselekszem, de magamtól... nem szeretek. Azzal hitegetem magam, hogy ez így helyes.
*Máris problémákba ütközött a Vi-féle kifacsart gondolatmenet, amikor megjelent a képben Amos Thenior személye. Mert hát igen, aligha tudná agyonverni, de még nem is csak az, tényleg, hogy lehet ilyen sokáig hatalmon? Hogyhogy senki nem próbálja letolni a székről? Hogy lehetséges az, hogy nem áll kapcsolatban entitásokkal, és ráadásul az összes szellem közül egy sem ismeri.*
- Amíg nem ismertél, addig csak ők voltak, most már az én entitásom is, hát nem mondom, ez elég vérszegény világkép *sóhajt egyet, mert nem is tudja, hogyan vágjon vele* A világon megszámlálhatatlanul sok entitás, és ehhez hasonló lény él. És igencsak meglepődnék, ha Amos Thenior eggyel sem állna kapcsolatban, mert akkor valamelyiknek már régen ki kellett volna oltania az életét. Mit mondanak a te szellemeid, helyes az úgy, hogy ez a sok nyomorult ott ostobán, és vakon éli a mindennapjait?
*Persze, ostobaság, hogy csak korlátozott számú ilyen lény él, na meg hogy pont a Lorew életét irányító entitás különül el a többitől, de úgy, hogy még csak nem is ismerik... Már szinte gyanús, hogy a lány nem is őrült, csak egy nagyon-nagyon okos csaló? Szerencsére eddig pénzt még nem kapott, így már nem is fog, egyéb meg... hát még semmi hülyeségbe nem rángatta Lorewet, de innentől minden szavát fenntartással kezeli.*
- Mindig van, aki le akar váltani *vonja meg újfent a vállát* Amint valamit elérsz, biztos lehetsz benne, hogy irigykedni fognak rád. És nagyon sokan a hatalom miatt akarnak a főpap helyébe lépni, nem olyan józan okokból, mint én.
*Nem őt választanak, csak mert haragszanak rá? Ugyan, milyen jó büntetés lenne... Na mindegy, ebben a témában nem hajlandó több szót ejteni, ha majd lesz valahol egy szakadék, Lorew "véletlenül" belelöki, addig kár is beszélni róla. Szakadék meg van mindenütt, hát meg is lepődik néha a szerzetes, hogy itt is, ott is egy szakadék, persze a legrosszabb, mikor a lába alatt találja. A medál kérdésében is legalább ilyen jó alku születik: majd ha a mágus meghal, azaz csak a holttestén át. Nm irigyli a lányt, sokáig kell maradnia, még úgy tíz-húsz évig, de hát kettőjük közül ő a fiatalabb.*
- Nincsenek semmilyen betegségeim *mordul fel* Mi az, hogy hogyan csinálom? Egy évtized munkája mindezt megtanulni, legalábbis nekem annyi volt, aztán ha egy gyilkos jelenik meg, aki el szeretné felejteni áldozata arcát, vagy meg akar bocsájtani magának, akkor az én dolgom elérni, hogy a lelke megnyugodjon. És remekül végzem a feladatomat, habár ilyen műveleteknél nincs semmi, ami garantálná a sikert, de nagyjából az esetek felében tartós hatást érek el.
*Erre nagyon büszke, míg társainak szinte fogalma sincs arról mi is ez, ő szinte mesteri szinten műveli. Persze van, akivel évente-kétévente meg kellene csinálni, de az ilyennek nem látja értelmét. Ha visszatér a nyomás, akkor a személy menthetetlen, tartós gyógyulás nem érhető, a részlegesnek semmi értelme.*
- Medál... *ismételi, majd a váratlan visszakérdezésre ő is meglepődik* Hát mondtál valamit, ami egy nyakatekert bölcsességnek hangzott, azt kérdeztem, hogy mire is céloztál ezzel, de nem fontos.
*Ha ez a mondat még csak annyit sem ért, hogy egy rövid időre megjegyezze a lány, akkor ugyan mi értelme elmagyarázni Lorewnek? Nem, akkor bizonyára nem volt fontos.*
//Viera//
*Nos, hát legalább nagyjából megtudja, ki volt az a Mester. Tehát ez ilyen öröklődő dolog lenne? Mindig ki kell választani az utódot? És Vi Lorewet akarja? Nem, ez hülyeség, már csak azért is, mert rosszuk vállát nyomja a korkülönbség. Mert addig rendben, hogy ő lesz az utód, a lány elmegy meghalni, és minden jó, csak éppen akkor neki kéne... meg nem is keresne utódot, egyáltalán mi ez az őrültség? Nem, ilyenen el sem hajlandó gondolkodni (legalábbis ennél jobban nem) hogy belőle bármilyen utód is lenne. És neki senki ne mutasson semmilyen szellemeket soha. Még erről a lányról is kiderülhet, hogy valójában megölte a mesterét, csak tébolyult pillanatában tette, és nem emlékszik rá? Érzi, hogy a mester meghalt, de nem tudja, honnan, nos, ez egy jele lehet.*
- Biztos jól van *jegyzi meg, csak azért, hogy hátha Vi majd egyértelműen tagad, tegye csak biztossá Lorewet a dolgában* Mint a remeték, elment, hogy hátralévő éveit nyugalomban töltse. Meditál, a szellemekkel van, ilyenek.
*Nos, a lény kezdi érteni a dolgokat, de közben meg egy helyben toporognak. Valószínűleg normális, gördülékeny beszélgetés ebből már sose lesz, de Lorew nem is kapkod, nem is siet sehová... Azért jött, hogy leírja a forgatag történéseit, de egyértelműen kiderült már számára, hogy erről a barbár rituáléról nem lehet semmi értelmeset írni. Aztán volt már néhány hazugsága, például hogy a mágikus tárgyakra vigyáz, azért kell itt külön strázsálnia, de a lényeg egy: utálja ezt a helyet, csak azért van itt, hogy a főpap ne mondhassa, hogy mindig a templomban üti el az időt és a helyet. Ha meg már úgyis itt kell legyen, akkor nem mindegy, hogy vele beszélget, vagy egy olyannal, mint Khyr volt? Esetleg Yella? A maguk módján jó társaságnak bizonyultak, és Vi sem hagyja a férfit unatkozni.*
- Mindenki a saját ujját vágja le *morog* Máséban nincs kihívás, akkor a fájdalom nem tud eltántorítani. És ha valami jelet látom, akkor cselekszem, de magamtól... nem szeretek. Azzal hitegetem magam, hogy ez így helyes.
*Máris problémákba ütközött a Vi-féle kifacsart gondolatmenet, amikor megjelent a képben Amos Thenior személye. Mert hát igen, aligha tudná agyonverni, de még nem is csak az, tényleg, hogy lehet ilyen sokáig hatalmon? Hogyhogy senki nem próbálja letolni a székről? Hogy lehetséges az, hogy nem áll kapcsolatban entitásokkal, és ráadásul az összes szellem közül egy sem ismeri.*
- Amíg nem ismertél, addig csak ők voltak, most már az én entitásom is, hát nem mondom, ez elég vérszegény világkép *sóhajt egyet, mert nem is tudja, hogyan vágjon vele* A világon megszámlálhatatlanul sok entitás, és ehhez hasonló lény él. És igencsak meglepődnék, ha Amos Thenior eggyel sem állna kapcsolatban, mert akkor valamelyiknek már régen ki kellett volna oltania az életét. Mit mondanak a te szellemeid, helyes az úgy, hogy ez a sok nyomorult ott ostobán, és vakon éli a mindennapjait?
*Persze, ostobaság, hogy csak korlátozott számú ilyen lény él, na meg hogy pont a Lorew életét irányító entitás különül el a többitől, de úgy, hogy még csak nem is ismerik... Már szinte gyanús, hogy a lány nem is őrült, csak egy nagyon-nagyon okos csaló? Szerencsére eddig pénzt még nem kapott, így már nem is fog, egyéb meg... hát még semmi hülyeségbe nem rángatta Lorewet, de innentől minden szavát fenntartással kezeli.*
- Mindig van, aki le akar váltani *vonja meg újfent a vállát* Amint valamit elérsz, biztos lehetsz benne, hogy irigykedni fognak rád. És nagyon sokan a hatalom miatt akarnak a főpap helyébe lépni, nem olyan józan okokból, mint én.
*Nem őt választanak, csak mert haragszanak rá? Ugyan, milyen jó büntetés lenne... Na mindegy, ebben a témában nem hajlandó több szót ejteni, ha majd lesz valahol egy szakadék, Lorew "véletlenül" belelöki, addig kár is beszélni róla. Szakadék meg van mindenütt, hát meg is lepődik néha a szerzetes, hogy itt is, ott is egy szakadék, persze a legrosszabb, mikor a lába alatt találja. A medál kérdésében is legalább ilyen jó alku születik: majd ha a mágus meghal, azaz csak a holttestén át. Nm irigyli a lányt, sokáig kell maradnia, még úgy tíz-húsz évig, de hát kettőjük közül ő a fiatalabb.*
- Nincsenek semmilyen betegségeim *mordul fel* Mi az, hogy hogyan csinálom? Egy évtized munkája mindezt megtanulni, legalábbis nekem annyi volt, aztán ha egy gyilkos jelenik meg, aki el szeretné felejteni áldozata arcát, vagy meg akar bocsájtani magának, akkor az én dolgom elérni, hogy a lelke megnyugodjon. És remekül végzem a feladatomat, habár ilyen műveleteknél nincs semmi, ami garantálná a sikert, de nagyjából az esetek felében tartós hatást érek el.
*Erre nagyon büszke, míg társainak szinte fogalma sincs arról mi is ez, ő szinte mesteri szinten műveli. Persze van, akivel évente-kétévente meg kellene csinálni, de az ilyennek nem látja értelmét. Ha visszatér a nyomás, akkor a személy menthetetlen, tartós gyógyulás nem érhető, a részlegesnek semmi értelme.*
- Medál... *ismételi, majd a váratlan visszakérdezésre ő is meglepődik* Hát mondtál valamit, ami egy nyakatekert bölcsességnek hangzott, azt kérdeztem, hogy mire is céloztál ezzel, de nem fontos.
*Ha ez a mondat még csak annyit sem ért, hogy egy rövid időre megjegyezze a lány, akkor ugyan mi értelme elmagyarázni Lorewnek? Nem, akkor bizonyára nem volt fontos.*
3158. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-02 15:56:28
Üzenet elküldve: 2015-07-02 15:56:28
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
//Nyári forgatag//
// Íjászverseny //
// Ewangel Nortsan //
*A piros vessző száguld a levegőben, azonban az első pillanattól megérzi, hogy valami gond van. Ahogy a haját is, úgy a lövésével is játékot űznek a kiszámíthatatlan szelek, ezzel nem sokkal, de épp elegendővel módosítva a nyíl útját, hogy a merész próbálkozást vakmerővé tegye. És sajnálatos, de néha az ilyen apróságokon múlhatnak néha a dolgok. A hirtelen felerősödő szél alulról kap és gyorsan erősödik, ezzel elsüvít a bábu oldalán. Hiába súrolta, benne nem állt meg, így érvényes találatnak nem tekinthető.*
//A célpont nem lett eltalálva: 22-6 (3K3+1=5+1) = 16 pont//
//Kirion Perld//
* Kirion a szerencse másik oldalát ismeri meg, mondhatni elég közelről. Nem kell sok, mire a lövés megkezdésétől eljut az elméjéig, hogy valamit elkalibrált, de ami az elődjének átok volt, az számára áldás, mert sikerül a lövését a kellemes fuvallatnak a mellkas oldalához fújnia. Kétes, hogy egyébként is sikerült-e volna ekkora teljesítményt felmutatnia, de úgy látszik az égiek értékelik a vakmerőséget, mivel minden gyanakvása szerint így, ha az utánalévők közül valaki nem mutat fel egy hasonlóan jeles produkciót, újra a dobogó legtetején találja magát.*
//Célpont eltalálva. Összesítve 23 pont//
//Plevaen Kadar//
*Nem hibázhat és nem is teszi. Kihasználja a megfelelőbb alkalmat, amikor egy felhő halovány árnyékot vet, ezzel tisztítva a látási viszonyokat és marad elég ideig, hogy meg is szokhassa. Egy kis szerencse, egy kicsivel jobb metódus, mint amit a többiek alkottak és persze az évek gyakorlata, ami kiélesítette érzékeit és megtanította arra, hogy miképp kell leteríteni egy számára nem tetsző vagy éppen eltalálni szükséges célt. És el is találja, ezt nehéz tagadni és szíven is lövi. Sajnos a méreg nem fog rajta hatni, de jobban vigasztalja a pont, amivel visszaballaghat teljesítménye után.*
//Célpont eltalálva. Összesítve 26 pont//
// Íjászverseny //
// Ewangel Nortsan //
*A piros vessző száguld a levegőben, azonban az első pillanattól megérzi, hogy valami gond van. Ahogy a haját is, úgy a lövésével is játékot űznek a kiszámíthatatlan szelek, ezzel nem sokkal, de épp elegendővel módosítva a nyíl útját, hogy a merész próbálkozást vakmerővé tegye. És sajnálatos, de néha az ilyen apróságokon múlhatnak néha a dolgok. A hirtelen felerősödő szél alulról kap és gyorsan erősödik, ezzel elsüvít a bábu oldalán. Hiába súrolta, benne nem állt meg, így érvényes találatnak nem tekinthető.*
//A célpont nem lett eltalálva: 22-6 (3K3+1=5+1) = 16 pont//
//Kirion Perld//
* Kirion a szerencse másik oldalát ismeri meg, mondhatni elég közelről. Nem kell sok, mire a lövés megkezdésétől eljut az elméjéig, hogy valamit elkalibrált, de ami az elődjének átok volt, az számára áldás, mert sikerül a lövését a kellemes fuvallatnak a mellkas oldalához fújnia. Kétes, hogy egyébként is sikerült-e volna ekkora teljesítményt felmutatnia, de úgy látszik az égiek értékelik a vakmerőséget, mivel minden gyanakvása szerint így, ha az utánalévők közül valaki nem mutat fel egy hasonlóan jeles produkciót, újra a dobogó legtetején találja magát.*
//Célpont eltalálva. Összesítve 23 pont//
//Plevaen Kadar//
*Nem hibázhat és nem is teszi. Kihasználja a megfelelőbb alkalmat, amikor egy felhő halovány árnyékot vet, ezzel tisztítva a látási viszonyokat és marad elég ideig, hogy meg is szokhassa. Egy kis szerencse, egy kicsivel jobb metódus, mint amit a többiek alkottak és persze az évek gyakorlata, ami kiélesítette érzékeit és megtanította arra, hogy miképp kell leteríteni egy számára nem tetsző vagy éppen eltalálni szükséges célt. És el is találja, ezt nehéz tagadni és szíven is lövi. Sajnos a méreg nem fog rajta hatni, de jobban vigasztalja a pont, amivel visszaballaghat teljesítménye után.*
//Célpont eltalálva. Összesítve 26 pont//
3157. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-02 15:14:55
Üzenet elküldve: 2015-07-02 15:14:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Lorew//
*Tudja, hogy ő kiváltságos helyzetben ezekkel az adottságokkal, amiket kapott. Amik miatt mások azt hiszik valami nincs rendben az agyával. Éppen ezért is kezdi megsajnálni kicsit a szerzetest, amiért őt még nem emelte ki a sokat emlegetett entitása a sötétségből, de bízik benne, hogy abban a rövidke hátramaradó életében talán egyszer megvillantja magát a lény. *
- A Mester. *Ismétli el még egyszer és ábrándosan mered a semmibe, ahogy megelevenedik szemei előtt az alakja.* A mester idős volt, majdnem, mint te, bár a szakálla rövidebb volt, ezért ő nem tűnt olyan öregnek. Ahogy elmesélte nekem, a Szellemek vezették el hozzám az árvaházba és ő választott ki engem. Az otthonban mindenki félt tőle, azt mondták, hogy bolond, de én egyből megkedveltem, tudtam, hogy ő is más, akárcsak én. Ő nevelt évekig, mesélt a láthatatlanokról, a levegőről, a felhőről, majd megmutatta az utat hozzájuk, hiszen erre rendelték a szellemek. Amikor ők megmutatkoztak nekem, a Mester eltűnt. *Biggyeszti félre a száját.* Nem tudom, hol lehet azóta, de én azt hiszem elment meghalni. *Mosolyodik el. Nem azért, mert ilyen morbid a fantáziája, pusztán ő úgy gondolja ez egy jó módja kilépni ebből a világból. Befejezni a nagy feladatot, aztán eltűnni. Hiszen onnantól fogva a Szellemek nevelték a lányt, s nem ő, nem volt rá szükség, így elment, vagy meghalt. De egy biztos, ő sem kedvelné ezt az Amos nevű férfit, akiről Hu mesélt.*
- Én is levágnám az ujjad, ha megkérnél. Vagyis… én nem tehetem. *Kap a fejéhez hirtelen. Hiszen nyílt sebet nem okozhat ám csak úgy pengével, nem véletlenül van a bot nála, vagy a fúvócső.* Értem. Akkor igen, jobban is teszed, ha nem csinálsz semmit. De mi van, ha pont azt nem szereti, hogy tétlen vagy? A tétlenség nem tevékeny.
*Köti az ebet a karóhoz, de most merészebb, hiszen egy ideje egész nyugodtnak tűnik a férfi.*
- Nem-nem. *Rázza dacosan a fejét nagyon ellenkezve azzal, amit a férfi arról a mágusról és a szellemekről mondott.* Tudnék róla, ha így lenne. És nincs náluk erősebb. Csak ők vannak. És a te entitásod. *Ebben az utóbbiban ugyan egyáltalán nem biztos, de olyan túl sokat még nem látott a világból és sokféle láthatatlan létezhet még, de arról tudna, ha valamelyik erősebb lenne a szellemeinél, még akkor is, ha ez teljesen lehetetlennek tűnik.*
- És, ha utánad is jön valaki aki leakar majd cserélni? *Tűnődik el a férfi merengése után. Még mindig nem teljesen érti, miért akarnának a Szellemek határvonalat húzni a két világ közé, ez így szép egyben.*
- Nem hiszem, hogy téged választanának erre feladatra, hogy engem lehajíts. Rád haragszanak. *Mondja teljesen közömbösen, mintha máris indulniuk kéne a férfi szerint.* De ha le kellene mennem, lemennék. De nem tudom hol van itt szakadék.
*Bár teljesen biztos, hogy odavezetnék ha erről van szó, így ezen feleslegesen nem is fárasztja az agyát.*
- Rendben, akkor még itt maradok veled, amíg meg nem halsz. *Jelenti ki kedvesen, mintha Hu pontosan erre vágyna, hogy a lányka itt vesztegeljen vele egész nap amíg a Szellemek be nem végzik kínzó feladatukat, amit a lány nem csinálhat. De legalább a medál vissza fog kerülni méltó tulajdonosához.*
- De, ha csak úgy besétálok, akkor csinálhatok ott, amit szeretnék? *Mindig azt csinálja, amit szeretne így erre előbb utóbb kérdés nélkül is ráébredt volna.* Elhiszem, hogy nehezen tűrnek. De pontosan ezt hogy csinálod? Hogy foltozgatod az elme sebeit, amikor ideg és szívbeteg vagy?
*Teljesen érthetetlen ez az egész.*
- Nem, akkor már csak simán Medál. *Már csak annyi hiányzik, hogy megvegye a gyíkot, de ha lelép, a férfi nem követi és tuti elfog menekülni, így ezt nem teszi meg. Továbbra is ott csücsül mellette.
A reakcióra nagy szemekkel néz vissza a férfire.*
- Tessék? *Mint, aki nem is mondott semmit előtte.*
//Lorew//
*Tudja, hogy ő kiváltságos helyzetben ezekkel az adottságokkal, amiket kapott. Amik miatt mások azt hiszik valami nincs rendben az agyával. Éppen ezért is kezdi megsajnálni kicsit a szerzetest, amiért őt még nem emelte ki a sokat emlegetett entitása a sötétségből, de bízik benne, hogy abban a rövidke hátramaradó életében talán egyszer megvillantja magát a lény. *
- A Mester. *Ismétli el még egyszer és ábrándosan mered a semmibe, ahogy megelevenedik szemei előtt az alakja.* A mester idős volt, majdnem, mint te, bár a szakálla rövidebb volt, ezért ő nem tűnt olyan öregnek. Ahogy elmesélte nekem, a Szellemek vezették el hozzám az árvaházba és ő választott ki engem. Az otthonban mindenki félt tőle, azt mondták, hogy bolond, de én egyből megkedveltem, tudtam, hogy ő is más, akárcsak én. Ő nevelt évekig, mesélt a láthatatlanokról, a levegőről, a felhőről, majd megmutatta az utat hozzájuk, hiszen erre rendelték a szellemek. Amikor ők megmutatkoztak nekem, a Mester eltűnt. *Biggyeszti félre a száját.* Nem tudom, hol lehet azóta, de én azt hiszem elment meghalni. *Mosolyodik el. Nem azért, mert ilyen morbid a fantáziája, pusztán ő úgy gondolja ez egy jó módja kilépni ebből a világból. Befejezni a nagy feladatot, aztán eltűnni. Hiszen onnantól fogva a Szellemek nevelték a lányt, s nem ő, nem volt rá szükség, így elment, vagy meghalt. De egy biztos, ő sem kedvelné ezt az Amos nevű férfit, akiről Hu mesélt.*
- Én is levágnám az ujjad, ha megkérnél. Vagyis… én nem tehetem. *Kap a fejéhez hirtelen. Hiszen nyílt sebet nem okozhat ám csak úgy pengével, nem véletlenül van a bot nála, vagy a fúvócső.* Értem. Akkor igen, jobban is teszed, ha nem csinálsz semmit. De mi van, ha pont azt nem szereti, hogy tétlen vagy? A tétlenség nem tevékeny.
*Köti az ebet a karóhoz, de most merészebb, hiszen egy ideje egész nyugodtnak tűnik a férfi.*
- Nem-nem. *Rázza dacosan a fejét nagyon ellenkezve azzal, amit a férfi arról a mágusról és a szellemekről mondott.* Tudnék róla, ha így lenne. És nincs náluk erősebb. Csak ők vannak. És a te entitásod. *Ebben az utóbbiban ugyan egyáltalán nem biztos, de olyan túl sokat még nem látott a világból és sokféle láthatatlan létezhet még, de arról tudna, ha valamelyik erősebb lenne a szellemeinél, még akkor is, ha ez teljesen lehetetlennek tűnik.*
- És, ha utánad is jön valaki aki leakar majd cserélni? *Tűnődik el a férfi merengése után. Még mindig nem teljesen érti, miért akarnának a Szellemek határvonalat húzni a két világ közé, ez így szép egyben.*
- Nem hiszem, hogy téged választanának erre feladatra, hogy engem lehajíts. Rád haragszanak. *Mondja teljesen közömbösen, mintha máris indulniuk kéne a férfi szerint.* De ha le kellene mennem, lemennék. De nem tudom hol van itt szakadék.
*Bár teljesen biztos, hogy odavezetnék ha erről van szó, így ezen feleslegesen nem is fárasztja az agyát.*
- Rendben, akkor még itt maradok veled, amíg meg nem halsz. *Jelenti ki kedvesen, mintha Hu pontosan erre vágyna, hogy a lányka itt vesztegeljen vele egész nap amíg a Szellemek be nem végzik kínzó feladatukat, amit a lány nem csinálhat. De legalább a medál vissza fog kerülni méltó tulajdonosához.*
- De, ha csak úgy besétálok, akkor csinálhatok ott, amit szeretnék? *Mindig azt csinálja, amit szeretne így erre előbb utóbb kérdés nélkül is ráébredt volna.* Elhiszem, hogy nehezen tűrnek. De pontosan ezt hogy csinálod? Hogy foltozgatod az elme sebeit, amikor ideg és szívbeteg vagy?
*Teljesen érthetetlen ez az egész.*
- Nem, akkor már csak simán Medál. *Már csak annyi hiányzik, hogy megvegye a gyíkot, de ha lelép, a férfi nem követi és tuti elfog menekülni, így ezt nem teszi meg. Továbbra is ott csücsül mellette.
A reakcióra nagy szemekkel néz vissza a férfire.*
- Tessék? *Mint, aki nem is mondott semmit előtte.*
3156. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-02 13:32:11
Üzenet elküldve: 2015-07-02 13:32:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Viera//
*Na hát igen, ha Lorew sovány vigaszokat akar hallani, akkor saját magával beszélget el. Mert persze, ilyeneket ő is tud mondani, hogy azért vagyunk itt, mert itt kell lennünk, ez a sorsunk, minden előre el van rendelve, csak azért él ebben a világban hogy innen törjön ki, és hajtson végre valami nagyot, és a többi, és a többi... Nem, ez mind csak ostobaság, mint mikor kifordul az ember lába, és tudja, hogy azért kell visszarántani, hogy helyére kerüljön, és újból talpra tudjon állni, de ez cseppet sem csökkenti a művelet okozta fájdalmat. Lorew egy pillanatig már azt hiszi, Vi is valami hasonlóval fog előállni, ennek ellenére egy sokkal értelmesebb dolgot mond, ami már-már a szerzetest is jobb kedvre deríti.*
- Hiába tudom, hogy van valami, amit nem látok, ha nem tudom, mi az *vonja meg a vállát, de persze nem búsan, ez csak egy egyszerű kijelentés. Tudja ő, hogy idővel meg fog tudni mindent, idővel mindenre fény derül, csak hát... azt ki is kell várni, ez a nehezebb része. Ugyanakkor megnyugtatja, hogy végre valaki látja a különbséget közte, és a többi halandó között.*
- Hogy a Mester? *pillant hirtelen a lányra. Az már más, egészen eddig arról volt szó, hogy adott egy kislány, aki megőrül, mindenféle szellemeket kezd látni, és jó néhány év múlva pedig most van. De az egészen más megvilágításba helyezi a dolgokat, ha volt egy alak, aki ezt mind megmutatta neki. Talán szerekkel él az öreg, és rászoktatta a lányt is? Ki kéne deríteni...* Miféle Mester? Mesélj róla.
*Ki tudja, talán mégsem elvesztegetett idő, hiszen ha létezik valaki, egy ilyen Mester, egy bölcs, aki talán tényleg kapcsolatban áll az entitásokkal, és még egy kislány elméjét is képes volt megnyitni, hát akkor már talán Lorew is rávenné magát, hogy elfogadja egy halandó segítségét. Még akkor is, ha nem igazán fűlik hozzá a foga...*
- Az a dolgom, hogy várjak *feleli egyszerűen, mintha mi sem lenne könnyebb, pedig éppen ellenkezőleg* Talán ez a legnehezebb feladat. Ha például attól függne minden, hogy levágom-e egy ujjamat, hát levágnám, és kész, azzal vége lenne a várakozásnak. Még az is jobb lenne, ha tudnám, meddig kell várnom. De nem tudok semmit, azt is csak remélhetem, hogy meg fog mutatkozni. Ha viszont teszek valamit, azzal kockáztatom, hogy az akarata ellen cselekszem. Ilyen egyszerű az egész.
*Soha életében nem merné még kockáztatni sem ezt. Mert szerzetesként él, embereket gyógyít ki néha a mentális problémáikból, ez az entitást nem zavarja, halandók ostoba játéka. Ő bizonyára akkor őrjít meg valakit, amikor akar. De ennél nagyobb dolgok, amik esetlegesen arra irányulnak, hogy őt megtalálja... nem, meg fog jelenni, ha meg akar.*
- Fogalmam sincs hogyan *sóhajtja* De az a bolond Amos Thenior talán még a szellemekkel is képes dacolni. Vagy a tieidnél egy hatalmasabb áll a háta mögött, akinek megéri, hogy hatalommal ruházza fel, ha cserébe a főpap meghúzza a határt halandók és entitások között. Több-kevesebb sikerrel *pillant a lányra* Akárhogy is, ha a szellemek akarnának tenni ellene, már tettek volna. Jobb híján mi pedig belenyugszunk a döntésükbe. Ki tudja? Talán az az entitás áll mögötte, aki az én életemet is irányítja, és ha meghal a főpap, engem rak a helyére. Az én dolgom lesz ezeknek az ostobáknak azt mondanom, hogy ne akarjunk kapcsolatba lépni más világok lényeivel, mert az rossz, és ők el fogják hinni, mert rettenetesen buták, és vakok. És ha az az egy entitás, amely az én gazdám lesz, azt mondaná, hogy menjek szembe az összes többivel... *vesz nagy levegőt, mielőtt kimondja* Hát megtenném.
*Igen, talán ebből a szempontból nem vizsgálta még meg a dolgot, talán Amos Thenior feltétlen hűséggel tartozik egy ilyen lénynek, aki erre veszi rá. Nehéz lenne, de talán Lorew is ezt tenni, ebben az egy esetben elfogadható, amit művel.*
- Honnan tudod, hogy nem lenne valami odalent, ami érdekel? *teszi fel a kérdést* Ha lehajítanálak, az a szellemid műve lenne, mert meg kell ismerned a szakadék mélyét. De egyelőre nem tervezek semmi ilyesmit.
*Végtére is Vi gondolatmenetét követve ha a szerzetes hirtelen kitalálná, hogy ideje lányokat dobálni egy szakadékba, a mögött a szellemek állnának. Talán többet is ledobna, azok járulékos veszteségek lennének, de a lényeg, hogy ez a lila hajú lány megismerje a szakadék alját. Az erszényre inkább nem válaszol, csak magában elszámol tízig, aztán húszig, aztán felismeri, hogy minden hiába, soha az életbe nem lesz képes nem felbosszantani magát ilyesmin.*
- Majd ha meghaltam, leveheted rólam a medált, és a földre rakhatod. Csak győzzed kivárni... *még hogy nincs sok hátra az életéből! Vicces, hol elhiszi, hol nem, hol pedig már csak dacból is ellentmond.*
- De a szerzetesek célja nem igazán az, hogy másokon segítsenek. A test sérüléseit gyógyítják, igen, hagyják, hogy én az elme sebeit megfoltozzam, talán, esetleg, de már ez is nagyon a határon mozog. Valódi segítséget, tudást, nem nyújthatnak, a főpap ostobaságainak hirdetői kell legyenek. Mert azt hiszik, ez jó. Már engem is nehezen tűrnek meg.
*Persze ettől még a lány megpróbálkozhatna a dologgal, csak valószínűleg semmi használhatót nem tudna felmutatni, hiszen lássuk be... Pusztán a szellemekből nem élhet meg, vagy éppen hitből, ha Lorew nem tudna ilyen sokat az emberi elme gyógyításáról, akkor őt is kidobták volna. Így is kétséges, meddig van helye a templomban.*
- Vagy "Medál, amiről azt hiszik lopott, de valójában valaki becsületesen vásárolta meg a saját pénzén, és csak idegesítik ezzel". Bár nem, lehet hogy ez tényleg túl hosszú név egy szárnyasgyíknak... *nem, már tényleg nem hajlandó komolyan venni a medál kérdését, de beleegyezni, elfogadni, hogy az a valami, amit ő a két kezével megkeresett aranyáért vett, az lopott. Ha kell, estig itt ül, és ismételgeti ugyanazt, elvégre ráér, a szerzeteseknek semmi dolguk. Az utolsó mondatot egy darabig próbálja értelmezni, viszont végül kénytelen feltenni a valószínűleg mindenkit foglalkoztató kérdést:*
- He?
//Viera//
*Na hát igen, ha Lorew sovány vigaszokat akar hallani, akkor saját magával beszélget el. Mert persze, ilyeneket ő is tud mondani, hogy azért vagyunk itt, mert itt kell lennünk, ez a sorsunk, minden előre el van rendelve, csak azért él ebben a világban hogy innen törjön ki, és hajtson végre valami nagyot, és a többi, és a többi... Nem, ez mind csak ostobaság, mint mikor kifordul az ember lába, és tudja, hogy azért kell visszarántani, hogy helyére kerüljön, és újból talpra tudjon állni, de ez cseppet sem csökkenti a művelet okozta fájdalmat. Lorew egy pillanatig már azt hiszi, Vi is valami hasonlóval fog előállni, ennek ellenére egy sokkal értelmesebb dolgot mond, ami már-már a szerzetest is jobb kedvre deríti.*
- Hiába tudom, hogy van valami, amit nem látok, ha nem tudom, mi az *vonja meg a vállát, de persze nem búsan, ez csak egy egyszerű kijelentés. Tudja ő, hogy idővel meg fog tudni mindent, idővel mindenre fény derül, csak hát... azt ki is kell várni, ez a nehezebb része. Ugyanakkor megnyugtatja, hogy végre valaki látja a különbséget közte, és a többi halandó között.*
- Hogy a Mester? *pillant hirtelen a lányra. Az már más, egészen eddig arról volt szó, hogy adott egy kislány, aki megőrül, mindenféle szellemeket kezd látni, és jó néhány év múlva pedig most van. De az egészen más megvilágításba helyezi a dolgokat, ha volt egy alak, aki ezt mind megmutatta neki. Talán szerekkel él az öreg, és rászoktatta a lányt is? Ki kéne deríteni...* Miféle Mester? Mesélj róla.
*Ki tudja, talán mégsem elvesztegetett idő, hiszen ha létezik valaki, egy ilyen Mester, egy bölcs, aki talán tényleg kapcsolatban áll az entitásokkal, és még egy kislány elméjét is képes volt megnyitni, hát akkor már talán Lorew is rávenné magát, hogy elfogadja egy halandó segítségét. Még akkor is, ha nem igazán fűlik hozzá a foga...*
- Az a dolgom, hogy várjak *feleli egyszerűen, mintha mi sem lenne könnyebb, pedig éppen ellenkezőleg* Talán ez a legnehezebb feladat. Ha például attól függne minden, hogy levágom-e egy ujjamat, hát levágnám, és kész, azzal vége lenne a várakozásnak. Még az is jobb lenne, ha tudnám, meddig kell várnom. De nem tudok semmit, azt is csak remélhetem, hogy meg fog mutatkozni. Ha viszont teszek valamit, azzal kockáztatom, hogy az akarata ellen cselekszem. Ilyen egyszerű az egész.
*Soha életében nem merné még kockáztatni sem ezt. Mert szerzetesként él, embereket gyógyít ki néha a mentális problémáikból, ez az entitást nem zavarja, halandók ostoba játéka. Ő bizonyára akkor őrjít meg valakit, amikor akar. De ennél nagyobb dolgok, amik esetlegesen arra irányulnak, hogy őt megtalálja... nem, meg fog jelenni, ha meg akar.*
- Fogalmam sincs hogyan *sóhajtja* De az a bolond Amos Thenior talán még a szellemekkel is képes dacolni. Vagy a tieidnél egy hatalmasabb áll a háta mögött, akinek megéri, hogy hatalommal ruházza fel, ha cserébe a főpap meghúzza a határt halandók és entitások között. Több-kevesebb sikerrel *pillant a lányra* Akárhogy is, ha a szellemek akarnának tenni ellene, már tettek volna. Jobb híján mi pedig belenyugszunk a döntésükbe. Ki tudja? Talán az az entitás áll mögötte, aki az én életemet is irányítja, és ha meghal a főpap, engem rak a helyére. Az én dolgom lesz ezeknek az ostobáknak azt mondanom, hogy ne akarjunk kapcsolatba lépni más világok lényeivel, mert az rossz, és ők el fogják hinni, mert rettenetesen buták, és vakok. És ha az az egy entitás, amely az én gazdám lesz, azt mondaná, hogy menjek szembe az összes többivel... *vesz nagy levegőt, mielőtt kimondja* Hát megtenném.
*Igen, talán ebből a szempontból nem vizsgálta még meg a dolgot, talán Amos Thenior feltétlen hűséggel tartozik egy ilyen lénynek, aki erre veszi rá. Nehéz lenne, de talán Lorew is ezt tenni, ebben az egy esetben elfogadható, amit művel.*
- Honnan tudod, hogy nem lenne valami odalent, ami érdekel? *teszi fel a kérdést* Ha lehajítanálak, az a szellemid műve lenne, mert meg kell ismerned a szakadék mélyét. De egyelőre nem tervezek semmi ilyesmit.
*Végtére is Vi gondolatmenetét követve ha a szerzetes hirtelen kitalálná, hogy ideje lányokat dobálni egy szakadékba, a mögött a szellemek állnának. Talán többet is ledobna, azok járulékos veszteségek lennének, de a lényeg, hogy ez a lila hajú lány megismerje a szakadék alját. Az erszényre inkább nem válaszol, csak magában elszámol tízig, aztán húszig, aztán felismeri, hogy minden hiába, soha az életbe nem lesz képes nem felbosszantani magát ilyesmin.*
- Majd ha meghaltam, leveheted rólam a medált, és a földre rakhatod. Csak győzzed kivárni... *még hogy nincs sok hátra az életéből! Vicces, hol elhiszi, hol nem, hol pedig már csak dacból is ellentmond.*
- De a szerzetesek célja nem igazán az, hogy másokon segítsenek. A test sérüléseit gyógyítják, igen, hagyják, hogy én az elme sebeit megfoltozzam, talán, esetleg, de már ez is nagyon a határon mozog. Valódi segítséget, tudást, nem nyújthatnak, a főpap ostobaságainak hirdetői kell legyenek. Mert azt hiszik, ez jó. Már engem is nehezen tűrnek meg.
*Persze ettől még a lány megpróbálkozhatna a dologgal, csak valószínűleg semmi használhatót nem tudna felmutatni, hiszen lássuk be... Pusztán a szellemekből nem élhet meg, vagy éppen hitből, ha Lorew nem tudna ilyen sokat az emberi elme gyógyításáról, akkor őt is kidobták volna. Így is kétséges, meddig van helye a templomban.*
- Vagy "Medál, amiről azt hiszik lopott, de valójában valaki becsületesen vásárolta meg a saját pénzén, és csak idegesítik ezzel". Bár nem, lehet hogy ez tényleg túl hosszú név egy szárnyasgyíknak... *nem, már tényleg nem hajlandó komolyan venni a medál kérdését, de beleegyezni, elfogadni, hogy az a valami, amit ő a két kezével megkeresett aranyáért vett, az lopott. Ha kell, estig itt ül, és ismételgeti ugyanazt, elvégre ráér, a szerzeteseknek semmi dolguk. Az utolsó mondatot egy darabig próbálja értelmezni, viszont végül kénytelen feltenni a valószínűleg mindenkit foglalkoztató kérdést:*
- He?
3155. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-02 11:20:17
Üzenet elküldve: 2015-07-02 11:20:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Lorew//
*Hosszasan elmereng a férfi szavain. Nem szokott másnak igazat adni, hiszen, hogyan tudna olyannak igazat adni akinek még a saját entitása sem jelent meg? Úgy honnan tudhatná mi az igaz, s mi nem? Még néha számára is nehéz kiválogatni és értelmezni a jeleket, de azt el kell ismernie, hogy van valami hasonlóság az ő gondolatai és a fickó igen érdekes megnyilvánulásai között, csak még nehezen tudja ezeket hova tenni.*
- Azért vagyunk itt velük, mert itt kell lennünk és nekik is itt kell lenniük. *Ő a maga részéről ilyen egyszerűen letudja a dolgot. Nyilvánvaló, hogy nem véletlenül vannak ilyen sokan ebben a világban, még akkor is ha az ő olyanok számára, mint ő, sokszor érthetetlen a jelenlétük fontossága, s úgy látszik ezzel a szakállas forma sincs másként.* De mi kiváltságos tudással vagyunk felruházva, ők pedig a tudatlansággal. *Mondja vidáman.* Még akkor is, ha te sem látsz túl sokat, de legalább tudod, hogy van valami, amit nem látsz. És mindig az a fontos, ami nincs ott. Ezért sem foglalkozom a tömeggel, hiszen ők mindenki által szemmel láthatóan ott vannak. *Eddig is élvezte a cseverészést, még akkor is, ha a másik kevésbé, de egyre jobban kezdi értékelni, hogy végre valaki nem tartja a dolog ezen részét érthetetlen hülyeségnek, s egyelőre még a botjával sem kergette el, ahogy sokan mások már megtették előtte.*
- Igen, a próbák fontosak. A Mester is nagy próbákat állt ki előttem, s akkor döntöttek úgy a szellemek, hogy megmutatkoznak neki, majd utasították, hogy mutassa meg nekem a hozzájuk vezető utat. *A lehető legnagyobb boldogsággal emlékszik vissza ezekre az emlékekre, amelyeknek elmesélése után a legtöbb ember elkerekedett szemmel nézett rá vissza. Persze, hiszen ők arra fogják, hogy a lány csak azért láthat szellemeket, mert egy egész álló napon át ült a tűző napsütésben ital és étel híján, s nem tudják, hogy ő akkor nem a napszúrástól és kiszáradástól ájult el, hanem az a volt a nagy pillanat.*
- És azzal nyered el a jutalmad, hogy nem csinálsz semmit? Mi dolgod itt például, ha nincs itt az entitásod és tretilt sem akarsz venni, ráadásul a tömeg is felidegesít? *Szemöldökét ráncolva néz körbe. Tényleg nem érti, mi lehet a mágus célja ezen a helyen, hiszen nincs itt semmi érdekes, a medálját leszámítva természetesen. Ha az nem lenne, ő sem lenne itt.*
- De ha elmondom neki amit neked is, akkor biztos megengedi, hogy segítsek neki meghalni. Bár még mindig nem kaptam felőle jelet, de a szellemek nem szeretik, ha valaki olyan hatalommal kívánja magát felruházni, amivel hozzájuk kíván hasonlítani. Ezt biztos tudja, különben nem védené magát mágiával. Engem szeretnek a szellemeim, s nem engedik, hogy bántsanak, ezért sem kell magam védenem. Ha meg egyszer bántanak, az általuk fog megtörténni. Úgyhogy gyere, keressük meg! *Immár legalább harmadjára invitálja valahova a férfit, de hát ő már csak ilyen. Ha valami gondolat megfordul a fejében, azt teljesíteni kell. Nem lehet vele hetekig várni.*
- Rendben. *Tudja le a férfi egész udvarias elutasítását, s kezdi úgy érezni, hogy kifogyott az eszközökből, amivel megmenthetné a szerzetes életét, így kissé csalódott a hangja.*
- De hát miért hajítanál le egy szakadékba? Mi dolgom lenne ott? *Pislog nagyokat, néha nagyon nehezen érti ezeket a felvetéseket, de egész komolyan veszi őket.*
- Hát utánzat, tudod… Ócska értéktelen vacak, ami úgy akar kinézni, mintha nem az lenne. És még csak nem is tied. Be kell vallanom kedves Hu *Innentől inkább így hívja, a szellemeknek jobban tetszik ez a név.* néha kicsit értetlennek tűnsz, annak ellenére, hogy bölcsnek kívánsz tűnni. De rendben, lezárhatjuk ezt a dolgot egy életre, hiszen az úgysem tart már neked sokáig. *És a maga részéről tényleg letudta, ha meg akar halni, hát haljon.*
- Én is lehetek szerzetes? *Érdeklődik mereven. No, nem mintha az ingyen étel érdekelné- Aki vet egy pillantást az alultáplált fizikumára, az hamar rádöbbenhet, hogy Vi számára az étkezés, valami tizedrendű dolog a felsőbbrendűek feladatainak teljesítése után.* Sokakon segíthetnék, mint most neked is. *És ezt is teljesen komolyan gondolja.
Arca felvillanyozódik.*
- Remek, akkor az lesz a neve, hogy Lopott Medál. Vagy Medál, ami másé volt. Vagy ez túl hosszú név egy szárnyasgyíknak? Hogy szokták őket elnevezni? *Ismét leül az egyik ládára, két kezével a combjára támaszkodik és lóbálgatja a lábát.*
- A víznek is lába kélne, ha fa lenne. *Suttogja és mellé még kacarászik is kicsit. Ennek a mondatnak vélhetően csak számára érthető, de ő ezt nem igazán tudja.*
//Lorew//
*Hosszasan elmereng a férfi szavain. Nem szokott másnak igazat adni, hiszen, hogyan tudna olyannak igazat adni akinek még a saját entitása sem jelent meg? Úgy honnan tudhatná mi az igaz, s mi nem? Még néha számára is nehéz kiválogatni és értelmezni a jeleket, de azt el kell ismernie, hogy van valami hasonlóság az ő gondolatai és a fickó igen érdekes megnyilvánulásai között, csak még nehezen tudja ezeket hova tenni.*
- Azért vagyunk itt velük, mert itt kell lennünk és nekik is itt kell lenniük. *Ő a maga részéről ilyen egyszerűen letudja a dolgot. Nyilvánvaló, hogy nem véletlenül vannak ilyen sokan ebben a világban, még akkor is ha az ő olyanok számára, mint ő, sokszor érthetetlen a jelenlétük fontossága, s úgy látszik ezzel a szakállas forma sincs másként.* De mi kiváltságos tudással vagyunk felruházva, ők pedig a tudatlansággal. *Mondja vidáman.* Még akkor is, ha te sem látsz túl sokat, de legalább tudod, hogy van valami, amit nem látsz. És mindig az a fontos, ami nincs ott. Ezért sem foglalkozom a tömeggel, hiszen ők mindenki által szemmel láthatóan ott vannak. *Eddig is élvezte a cseverészést, még akkor is, ha a másik kevésbé, de egyre jobban kezdi értékelni, hogy végre valaki nem tartja a dolog ezen részét érthetetlen hülyeségnek, s egyelőre még a botjával sem kergette el, ahogy sokan mások már megtették előtte.*
- Igen, a próbák fontosak. A Mester is nagy próbákat állt ki előttem, s akkor döntöttek úgy a szellemek, hogy megmutatkoznak neki, majd utasították, hogy mutassa meg nekem a hozzájuk vezető utat. *A lehető legnagyobb boldogsággal emlékszik vissza ezekre az emlékekre, amelyeknek elmesélése után a legtöbb ember elkerekedett szemmel nézett rá vissza. Persze, hiszen ők arra fogják, hogy a lány csak azért láthat szellemeket, mert egy egész álló napon át ült a tűző napsütésben ital és étel híján, s nem tudják, hogy ő akkor nem a napszúrástól és kiszáradástól ájult el, hanem az a volt a nagy pillanat.*
- És azzal nyered el a jutalmad, hogy nem csinálsz semmit? Mi dolgod itt például, ha nincs itt az entitásod és tretilt sem akarsz venni, ráadásul a tömeg is felidegesít? *Szemöldökét ráncolva néz körbe. Tényleg nem érti, mi lehet a mágus célja ezen a helyen, hiszen nincs itt semmi érdekes, a medálját leszámítva természetesen. Ha az nem lenne, ő sem lenne itt.*
- De ha elmondom neki amit neked is, akkor biztos megengedi, hogy segítsek neki meghalni. Bár még mindig nem kaptam felőle jelet, de a szellemek nem szeretik, ha valaki olyan hatalommal kívánja magát felruházni, amivel hozzájuk kíván hasonlítani. Ezt biztos tudja, különben nem védené magát mágiával. Engem szeretnek a szellemeim, s nem engedik, hogy bántsanak, ezért sem kell magam védenem. Ha meg egyszer bántanak, az általuk fog megtörténni. Úgyhogy gyere, keressük meg! *Immár legalább harmadjára invitálja valahova a férfit, de hát ő már csak ilyen. Ha valami gondolat megfordul a fejében, azt teljesíteni kell. Nem lehet vele hetekig várni.*
- Rendben. *Tudja le a férfi egész udvarias elutasítását, s kezdi úgy érezni, hogy kifogyott az eszközökből, amivel megmenthetné a szerzetes életét, így kissé csalódott a hangja.*
- De hát miért hajítanál le egy szakadékba? Mi dolgom lenne ott? *Pislog nagyokat, néha nagyon nehezen érti ezeket a felvetéseket, de egész komolyan veszi őket.*
- Hát utánzat, tudod… Ócska értéktelen vacak, ami úgy akar kinézni, mintha nem az lenne. És még csak nem is tied. Be kell vallanom kedves Hu *Innentől inkább így hívja, a szellemeknek jobban tetszik ez a név.* néha kicsit értetlennek tűnsz, annak ellenére, hogy bölcsnek kívánsz tűnni. De rendben, lezárhatjuk ezt a dolgot egy életre, hiszen az úgysem tart már neked sokáig. *És a maga részéről tényleg letudta, ha meg akar halni, hát haljon.*
- Én is lehetek szerzetes? *Érdeklődik mereven. No, nem mintha az ingyen étel érdekelné- Aki vet egy pillantást az alultáplált fizikumára, az hamar rádöbbenhet, hogy Vi számára az étkezés, valami tizedrendű dolog a felsőbbrendűek feladatainak teljesítése után.* Sokakon segíthetnék, mint most neked is. *És ezt is teljesen komolyan gondolja.
Arca felvillanyozódik.*
- Remek, akkor az lesz a neve, hogy Lopott Medál. Vagy Medál, ami másé volt. Vagy ez túl hosszú név egy szárnyasgyíknak? Hogy szokták őket elnevezni? *Ismét leül az egyik ládára, két kezével a combjára támaszkodik és lóbálgatja a lábát.*
- A víznek is lába kélne, ha fa lenne. *Suttogja és mellé még kacarászik is kicsit. Ennek a mondatnak vélhetően csak számára érthető, de ő ezt nem igazán tudja.*
3154. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-02 11:02:27
Üzenet elküldve: 2015-07-02 11:02:27
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Távol még a hajnal //
// Dwartak, Turwal //
*Komoran hallgatja öccse szavait, végül aprót bólint. Az ő fejében is hasonló kép kezdett összeállni. Látszik hogy egy azon rend tagjai, s egy azon kolostor erőd tanítványai.*
-Nyílt csatában akarok megütközni vele.*Ezen kijelentése nagyon határozott, s ebbéli terveit nem is óhajtja megváltoztatni, de úgy sejti ez a fajta harc fivérének is kedvére való lesz.*
-A raktár nem alkalmas, szűk a hely, nem tudunk mozogni. Másrészt, fogalmam sincs mit képes elszabadítani ha sarokba szorul. Ez a hely pedig.*Biccent fejével a raktár felé.* A város közepén van. Krolm nem szereti a fegyvertelen áldozatokat. Nem utolsó sorban pedig, tüzet akarunk használni, és ez a raktár fából van.*Körbetekint, de nem lát olyan helyet ami alkalmas lenne egy ilyen párviadalra.*
-A városon kívül kell megvívnunk ezt a csatát, távol, valahol a pusztában, sík terepen. A lányt is vinnünk kell, mögöttünk kell lennie, ha itt hagyjuk, a démon lehet kinevet minket, és ide röppen, aztán fújhatjuk. De amíg mögöttünk van, csak rajtunk keresztülvágva szerezheti meg.*Elmorfondírozik a többi részleten.*
-A zsoldosokat használhatnánk úgy mint a vérebeket a vadászok, mikor vadkanra vadásznak. Körbe veszik és zaklatják, megosztják a figyelmét, forgatják, bőszítik. S mikor a figyelme végképp elterelődik, bedobjuk magunkat, és elsöpörjük.*Amit nem mond ki, az bizony a tény, hogy az ilyen kegyetlen és célratörő taktikának, nem egy véreb fog áldozatul esni. Mikor titánok csatáznak, könnyen porba tipornak bármit ami a lábuk alá kerül.*
-Egy 50 méteres körben olajat locsolunk szét, s így egy tűzkörben harcolhatnánk, ami talán zavarná valamennyire, mi viszont jól látnánk mindent. Akkor gyújtjuk be, mikor megjelenik. Az első sortüzet leadhatnák égő nyilakkal az emberek, utána rárohannak, mi kivárunk egy kicsit, hogy kimozdítsák, és hogy kiderüljön mire is képes a fenevad. Mi lennénk a második hullám.
~ Több hullámunk nincs, úgyhogy a másodiknak mindenképp el kell söpörnie. ~
-A fegyvereket olajba mártjuk és meggyújtjuk, Krolm nevében felszentelünk mindent...*Újra elgondolkodik, más ötlete már nem igazán akad.*
-Ki kell derítenünk mi van a dobozban.*Teszi még hozzá, mert bizony jó lenne tudni, mit is akar annyira az a démon.*
-Fizetségképp teljes vértezetet és fegyverzetet kérnék. Olyat ami ezüst acéllal van megerősítve.*Mondja, s szinte már látja is magukat a frissen kovácsolt, tökéletes páncélokban a végső csata felé masírozni, Krolm jelével a mellkasukon.*
-Mi a véleményed?
~ Az arany, ékszer, a föld, csupán a hitványaknak kell, nekünk nem ~
// Dwartak, Turwal //
*Komoran hallgatja öccse szavait, végül aprót bólint. Az ő fejében is hasonló kép kezdett összeállni. Látszik hogy egy azon rend tagjai, s egy azon kolostor erőd tanítványai.*
-Nyílt csatában akarok megütközni vele.*Ezen kijelentése nagyon határozott, s ebbéli terveit nem is óhajtja megváltoztatni, de úgy sejti ez a fajta harc fivérének is kedvére való lesz.*
-A raktár nem alkalmas, szűk a hely, nem tudunk mozogni. Másrészt, fogalmam sincs mit képes elszabadítani ha sarokba szorul. Ez a hely pedig.*Biccent fejével a raktár felé.* A város közepén van. Krolm nem szereti a fegyvertelen áldozatokat. Nem utolsó sorban pedig, tüzet akarunk használni, és ez a raktár fából van.*Körbetekint, de nem lát olyan helyet ami alkalmas lenne egy ilyen párviadalra.*
-A városon kívül kell megvívnunk ezt a csatát, távol, valahol a pusztában, sík terepen. A lányt is vinnünk kell, mögöttünk kell lennie, ha itt hagyjuk, a démon lehet kinevet minket, és ide röppen, aztán fújhatjuk. De amíg mögöttünk van, csak rajtunk keresztülvágva szerezheti meg.*Elmorfondírozik a többi részleten.*
-A zsoldosokat használhatnánk úgy mint a vérebeket a vadászok, mikor vadkanra vadásznak. Körbe veszik és zaklatják, megosztják a figyelmét, forgatják, bőszítik. S mikor a figyelme végképp elterelődik, bedobjuk magunkat, és elsöpörjük.*Amit nem mond ki, az bizony a tény, hogy az ilyen kegyetlen és célratörő taktikának, nem egy véreb fog áldozatul esni. Mikor titánok csatáznak, könnyen porba tipornak bármit ami a lábuk alá kerül.*
-Egy 50 méteres körben olajat locsolunk szét, s így egy tűzkörben harcolhatnánk, ami talán zavarná valamennyire, mi viszont jól látnánk mindent. Akkor gyújtjuk be, mikor megjelenik. Az első sortüzet leadhatnák égő nyilakkal az emberek, utána rárohannak, mi kivárunk egy kicsit, hogy kimozdítsák, és hogy kiderüljön mire is képes a fenevad. Mi lennénk a második hullám.
~ Több hullámunk nincs, úgyhogy a másodiknak mindenképp el kell söpörnie. ~
-A fegyvereket olajba mártjuk és meggyújtjuk, Krolm nevében felszentelünk mindent...*Újra elgondolkodik, más ötlete már nem igazán akad.*
-Ki kell derítenünk mi van a dobozban.*Teszi még hozzá, mert bizony jó lenne tudni, mit is akar annyira az a démon.*
-Fizetségképp teljes vértezetet és fegyverzetet kérnék. Olyat ami ezüst acéllal van megerősítve.*Mondja, s szinte már látja is magukat a frissen kovácsolt, tökéletes páncélokban a végső csata felé masírozni, Krolm jelével a mellkasukon.*
-Mi a véleményed?
~ Az arany, ékszer, a föld, csupán a hitványaknak kell, nekünk nem ~
3153. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-02 00:35:19
Üzenet elküldve: 2015-07-02 00:35:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Viera//
*Persze, hát éppen Lorewnek kéne elmagyarázni, mik azok a szellemek? Illetve entitások, démonok esetleg, szellemek nem, szellemnek a szerzetesek iratai inkább a halálból visszatért halandó lelkeket nevezik. A felsőbbrendű lények közül a jókat általában entitásnak hívják, a rosszakat démonnak, vagy démoni léleknek. De nem szellem, szóval ez a lány teljesen rosszul beszél, habár... az is biztos, hogy a tekercseket nem a felsőbbrendű lények írták, lehet ők magukat szívesebben nevezik szellemnek? És akkor a kölyök tényleg kapcsolatban állhat velük? Meglehetősen megnehezíti a helyzetet, hogy semmi biztosat nem tud sem a lányról, sem a szellemekről.*
- Pontosan, csak mi vagyunk egy ilyen világra kárhoztatva, tele halandókkal *persze volt az az elmélet is, hogy az alsóbb világokban nem a gyengébb lények élnek, hanem a gonoszak. A felsőkben a jók. köztük pedig vannak a halandók, akik eldönthetik, hogy jók lesznek-e, vagy rosszak, haláluk után a lelkük pedig egy ilyen entitássá válik. Badarság... halandóból sosem lehet felsőbbrendű lény, pusztán férgek vagyunk, akik arra várnak, hogy eltapossák őket. De ez a Vi... Szívesen találkozna vele, hát persze, többek közt Lorew is nagyon szívesen találkozna vele már úgy néhány évtizede, csakhogy az nem úgy megy. Nem vezényszóra. És hát persze valami van abban is, amit arról mond, hogy nyilván okkal nem jelentkezett, és bár komikus, hogy hozzáteszi, hogy nem ítélkezik, de hát a szerzetes is képes nyugodt maradni a legvégső pillanatig.*
- De én mindjárt ítéletet mondok *sziszegi* Azért nem jelentkezett eddig, mert próbára tesz. A hűségemet, hogy hajlandó vagyok-e rá akár örökké is várni. Én pedig hajlandó vagyok, nem halok meg, amíg nem találkozom vele, hogy egyáltalán engedélyt adhasson rá.
*Hiába idegesíti annyira Vi, azt be kell vallania, hogy ő is hasonlóképp éli az életét. Minden egyes gondolatról, mely a fejében megfogan, szentül hiszi, hogy az entitásnak köszönheti, ezért képes még olyan hülyeségeket is megcsinálni, mint hogy eljön ide a forgatagra. Nevetséges, valóban nevetséges, de nem is különböznek annyira sokban. Csak míg a kölyök biztos benne, hogy jelek helyett maguk az entitások veszik körül, addig Lorew kicsit visszafogottabban fanatikus ebből a szempontból.*
- Sajnos őt nem olyan egyszerű agyonverni *sóhajt fel* Különben már régen megtette volna más. Például én. Mondom, halandók számára erős mágiával védi magát. Ahhoz kevés, hogy a valódi hatalmakkal dacoljon, de ahhoz elég, hogy ránk, halandókra rákényszerítse az akaratát. Király a szemétdombon, felettünk tud uralkodni, és ő ettől érzi teljesnek az életét.
*Egyszerűen csak bosszantja a tény, hogy ilyen alak volt képes elsajátítani a mágia legrejtettebb titkait, és hogy tényleg ő a kor legnagyobb mágusa. Ez egyszerűen csak nevetséges, igazi hatalmat csakis a felsőbb erők ruházhatnak rá, halandó magától semmit se érhet el. És mégis hagyták neki... Miért? Talán kellett egy, aki összefogja a posványt, valaki, akire felnézhetnek? Akin keresztül az entitások irányíthatják a világunkat? Vagy az akaratuk ellenére szerezte meg a hatalmat, és csak azért hagyják, hogy a halandók azt higgyék, dacolhatnak velük? Esetleg ők adták neki a hatalmat, de a főpap visszaél vele, és a világok összekapcsolása helyett inkább elválasztja azokat egymástól? Sosem fog kiderülni, Lorew csak abban bízhat, hogy Amos Thenior halála után a felsőbb erők végre kezükbe veszik a dolgokat. Aztán jön a csodás ajánlat, hogy majd Vi eljuttatja a szellemekhez, entitásokhoz, vagy nevezzék magukat bárhogy. Ez lenne hát a vége? Így történne meg? Így jönne el a pillanat? Nem...*
- Sajnálom, de nem lehet. Ez nem így rendeltetett, nekem nem te kell megmutasd az entitást. Ő fog megmutatkozni, ha készen állok. Ha úgy ítéli meg, hogy eleget vártam. Nem akarom, hogy úgy érezze, nem bízom meg benne, hogy nem helyezem teljesen a kezébe a sorsomat. Pedig az úgy helyes, ha pedig megmutatkozik, véglegesen ő lesz életem és halálom teljhatalmú ura.
*Nem kéne idegeskedni, mert át a szívének... Nos igen, nagyon vicces ezt hallani, de igazából... cseppet sem.*
- Mi lenne, ha mondjuk elhajítanálak egy szakadékba, aztán azt mondanám, hogy ne ess, mert fájni fog a leérkezés? *ha nem lenne egyértelmű, akkor hozzáteszi* Ne idegesíts, akkor nem fogok idegeskedni! *persze megint jön a medál, és... utánzat? Mégis... mégis...* Mégis mi a fenéről beszélsz? Még hogy utánzat! Egyáltalán mi... milyen utánzat? Kész, ezt a témát lezártam, ebből ennyi egy életre elég volt!
*Már-már elhajítaná a medált a francba, de szüksége van rá. Illetve nem igazán neki, de... a lényeg, hogy egyelőre még nem szabadulhat tőle. Aztán a szakáll... miért vonzódik ennyire ehhez? Miért kell mindig Lorew szakálláról beszélni?*
- Pontosan, szóval többet nem beszélünk róla *így szólt az alku, akkor beszélnek, ha olyan szép hosszú szakálla lesz a lánynak, mint a szerzetesnek* És hát... végül is, a szerzetes a templom csavargója. Én csak az ingyen étel miatt csinálom, meg mert szeretek segíteni mások elméjének sérelmein.
*Elvégre csak ezért lehetett szerzetes, különben egyszerűen elzavarták volna, de így, hogy képes volt a lelki bajokból kigyógyítani alvilági alakokat, vagy leszerelt városőröket, és alig volt társa, aki konyított volna ehhez... Nem merték elutasítani. Így viszont minden lehetősége adott, hogy visszaéljen a dologgal.*
- Igen... *mondja, miközben az egyik kezével orrnyergét masszírozza* A medálról elnevezheted.
//Viera//
*Persze, hát éppen Lorewnek kéne elmagyarázni, mik azok a szellemek? Illetve entitások, démonok esetleg, szellemek nem, szellemnek a szerzetesek iratai inkább a halálból visszatért halandó lelkeket nevezik. A felsőbbrendű lények közül a jókat általában entitásnak hívják, a rosszakat démonnak, vagy démoni léleknek. De nem szellem, szóval ez a lány teljesen rosszul beszél, habár... az is biztos, hogy a tekercseket nem a felsőbbrendű lények írták, lehet ők magukat szívesebben nevezik szellemnek? És akkor a kölyök tényleg kapcsolatban állhat velük? Meglehetősen megnehezíti a helyzetet, hogy semmi biztosat nem tud sem a lányról, sem a szellemekről.*
- Pontosan, csak mi vagyunk egy ilyen világra kárhoztatva, tele halandókkal *persze volt az az elmélet is, hogy az alsóbb világokban nem a gyengébb lények élnek, hanem a gonoszak. A felsőkben a jók. köztük pedig vannak a halandók, akik eldönthetik, hogy jók lesznek-e, vagy rosszak, haláluk után a lelkük pedig egy ilyen entitássá válik. Badarság... halandóból sosem lehet felsőbbrendű lény, pusztán férgek vagyunk, akik arra várnak, hogy eltapossák őket. De ez a Vi... Szívesen találkozna vele, hát persze, többek közt Lorew is nagyon szívesen találkozna vele már úgy néhány évtizede, csakhogy az nem úgy megy. Nem vezényszóra. És hát persze valami van abban is, amit arról mond, hogy nyilván okkal nem jelentkezett, és bár komikus, hogy hozzáteszi, hogy nem ítélkezik, de hát a szerzetes is képes nyugodt maradni a legvégső pillanatig.*
- De én mindjárt ítéletet mondok *sziszegi* Azért nem jelentkezett eddig, mert próbára tesz. A hűségemet, hogy hajlandó vagyok-e rá akár örökké is várni. Én pedig hajlandó vagyok, nem halok meg, amíg nem találkozom vele, hogy egyáltalán engedélyt adhasson rá.
*Hiába idegesíti annyira Vi, azt be kell vallania, hogy ő is hasonlóképp éli az életét. Minden egyes gondolatról, mely a fejében megfogan, szentül hiszi, hogy az entitásnak köszönheti, ezért képes még olyan hülyeségeket is megcsinálni, mint hogy eljön ide a forgatagra. Nevetséges, valóban nevetséges, de nem is különböznek annyira sokban. Csak míg a kölyök biztos benne, hogy jelek helyett maguk az entitások veszik körül, addig Lorew kicsit visszafogottabban fanatikus ebből a szempontból.*
- Sajnos őt nem olyan egyszerű agyonverni *sóhajt fel* Különben már régen megtette volna más. Például én. Mondom, halandók számára erős mágiával védi magát. Ahhoz kevés, hogy a valódi hatalmakkal dacoljon, de ahhoz elég, hogy ránk, halandókra rákényszerítse az akaratát. Király a szemétdombon, felettünk tud uralkodni, és ő ettől érzi teljesnek az életét.
*Egyszerűen csak bosszantja a tény, hogy ilyen alak volt képes elsajátítani a mágia legrejtettebb titkait, és hogy tényleg ő a kor legnagyobb mágusa. Ez egyszerűen csak nevetséges, igazi hatalmat csakis a felsőbb erők ruházhatnak rá, halandó magától semmit se érhet el. És mégis hagyták neki... Miért? Talán kellett egy, aki összefogja a posványt, valaki, akire felnézhetnek? Akin keresztül az entitások irányíthatják a világunkat? Vagy az akaratuk ellenére szerezte meg a hatalmat, és csak azért hagyják, hogy a halandók azt higgyék, dacolhatnak velük? Esetleg ők adták neki a hatalmat, de a főpap visszaél vele, és a világok összekapcsolása helyett inkább elválasztja azokat egymástól? Sosem fog kiderülni, Lorew csak abban bízhat, hogy Amos Thenior halála után a felsőbb erők végre kezükbe veszik a dolgokat. Aztán jön a csodás ajánlat, hogy majd Vi eljuttatja a szellemekhez, entitásokhoz, vagy nevezzék magukat bárhogy. Ez lenne hát a vége? Így történne meg? Így jönne el a pillanat? Nem...*
- Sajnálom, de nem lehet. Ez nem így rendeltetett, nekem nem te kell megmutasd az entitást. Ő fog megmutatkozni, ha készen állok. Ha úgy ítéli meg, hogy eleget vártam. Nem akarom, hogy úgy érezze, nem bízom meg benne, hogy nem helyezem teljesen a kezébe a sorsomat. Pedig az úgy helyes, ha pedig megmutatkozik, véglegesen ő lesz életem és halálom teljhatalmú ura.
*Nem kéne idegeskedni, mert át a szívének... Nos igen, nagyon vicces ezt hallani, de igazából... cseppet sem.*
- Mi lenne, ha mondjuk elhajítanálak egy szakadékba, aztán azt mondanám, hogy ne ess, mert fájni fog a leérkezés? *ha nem lenne egyértelmű, akkor hozzáteszi* Ne idegesíts, akkor nem fogok idegeskedni! *persze megint jön a medál, és... utánzat? Mégis... mégis...* Mégis mi a fenéről beszélsz? Még hogy utánzat! Egyáltalán mi... milyen utánzat? Kész, ezt a témát lezártam, ebből ennyi egy életre elég volt!
*Már-már elhajítaná a medált a francba, de szüksége van rá. Illetve nem igazán neki, de... a lényeg, hogy egyelőre még nem szabadulhat tőle. Aztán a szakáll... miért vonzódik ennyire ehhez? Miért kell mindig Lorew szakálláról beszélni?*
- Pontosan, szóval többet nem beszélünk róla *így szólt az alku, akkor beszélnek, ha olyan szép hosszú szakálla lesz a lánynak, mint a szerzetesnek* És hát... végül is, a szerzetes a templom csavargója. Én csak az ingyen étel miatt csinálom, meg mert szeretek segíteni mások elméjének sérelmein.
*Elvégre csak ezért lehetett szerzetes, különben egyszerűen elzavarták volna, de így, hogy képes volt a lelki bajokból kigyógyítani alvilági alakokat, vagy leszerelt városőröket, és alig volt társa, aki konyított volna ehhez... Nem merték elutasítani. Így viszont minden lehetősége adott, hogy visszaéljen a dologgal.*
- Igen... *mondja, miközben az egyik kezével orrnyergét masszírozza* A medálról elnevezheted.
3152. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-01 22:43:08
Üzenet elküldve: 2015-07-01 22:43:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Lorew//
*A szerzetesre egyre különösebb dolgokat kérdez, s a lány rögtön az ég felé emeli, hasonlít szín tekintetét, azon mélázva, vajon neki is a túl sok napsütés lehet a megoldás? Talán kezd napszúrást kapni a fickó. Lehet a szellemek mégis találkozni akarnak vele?*
- Ne mondj ilyen badarságot. *Lép közelebb, mintha egy rossz gyermek anyja lenne.* A szellemek azok szellemek, nem lehet őket amulettnek nevezni. Ők a minden. *Ekkor kinyújtja oldalra a karját, mintha jelezni kívánná a világmindenséget körülöttük.* Kivéve persze ők. *Mutat a tömegre a forgatagon, melyre a fickó hívta fel a figyelmet.*
- Nem ismerem az entitásod. *Reagál teljesen egyszerűen, mintha ez kérdés lett volna.* De szívesen találkoznék vele, csak hát nincs itt. *Vonja meg a vállát. Hiszen ő tényleg rendesen körülnézett, s, ha itt lenne, neki bizonyosan megmutatkozott volna.
Azért ismét megáll a beszélgetésben, s lehunyja a szemét. Jó fél percig műveli a szokásos kis dolgait, majd, mintha mi sem történt volna, újra felnyitja szemhéjait. Ajkai résnyire nyílnak, mintha közölni kívánna valamit, majd hallva, hogy a férfi közben belekezdett valamibe, rögtön be is csukja. Ő nem siet sehova, később is közölheti, amit az imént megtudott.*
- Ő dönti el. *Bólogat hevesen, ismét igazat adva, mintha maga a férfi entitásának szószólója lenne, holott köze nincs hozzá, erről a szóról sem hallott még. Most ismét megjegyezhetné mennyire kevés az ideje a fickónak, de úgy véli lassan már csak eszébe véste, hogy közeledik a végpillanat.* De elég sokat mondó, hogy még nem döntött úgy, hogy eljött volna a pillanat. De *Emeli maga elé a két kezét és hátralép, mielőtt esetleg a flúgos leütni kívánná.* nem ítélkezem.
*Ami Amos Theniort illeti, csak egyet tud érteni, hiszen nem ismeri a férfit, a szellemek semmiféle jelet nem adtak róla, ám ha találkozna vele, s rajta lenne a jel… *
- Szeretnéd, hogy agyonverjem? *Ismét a barátságosan csengő hang.*
- Én tudom, hogy lehet eljutni hozzájuk. Megcsináltam egyszer és azóta tartják velem a kapcsolatot. Ha érzed magadban az erőt és a kitartást, biztos vagyok benne, hogy megkímélnek és talán te is látni fogod a világot olyannak, amilyen. *Egész lelkes az eddigiekhez képest. Persze, hiszen a szellemek is szeretnék, ha több olyat találna, aki méltó arra, hogy lássa őket. Na még nem biztos, hogy Lorew is ez a személy, de majd elválik.* De csak akkor mondhatom el, ha tényleg érdekel.
*Az alkoholról ugyan nem sokat tud, ő maximum a földnek áldozott belőle, de korábbi ápolói nem javasolták valamiért, hogy igyon, s ezzel a szellemek is egyet értenek, így ő sem él a lehetőséggel.*
- Nem kéne bosszankodnod. Árt a szívednek. Így sem működik úgy ahogy kéne. *Mintha hallaná. Persze nem, de biztos benne, hogy a mágusnak valami nagy baja van.*
- Értem. *nézi a szütyőt és hallgatja a magyarázkodást. Neki ugyan beadhat bármit, ő látja az igazságot.* Ilyen ócska utánzat?
*Valamiféle határt biztos feszeget, de hát számára annyira egyértelmű. Hallott már ilyenről. Egyesek úgy akarnak felvágni, hogy drágának tűnő ócska kacatokat vesznek, hogy gazdagabbnak tűnjenek. Ez már elítélendő, hát még ha nem is az övé!
Érdeklődve figyeli, amit a pasi az arcával művel. Vajon ez is valami olyasmi dolog, mint amikor ő időnként megáll, hogy kapcsolatba lépjen a felsőbbrendűekkel? Mert akkor igen érdekes módját választotta ennek a folyamatnak a férfi. Nem is igazán tudja hova tenni, bár a szavaira azért tudna mit mondani.*
- Nekem nem lehet szakállam, hisz lány vagyok. *Mutat végig saját apró kis lényén.* De ha lehetne sem kellene. Olyan ápolatlan hatást kelt. Az ember az első gondolata az a másikról, hogy valami igénytelen csavargó. *Most nem kimondottan Lorewről beszél, bár nem lenne meglepő, ha magára venné.*
- És a medálról elnevezhetem? *Kérdezi tudatlanul. Eszébe sem jutott volna egyébként egy szakállról elnevezni egy lényt.*
//Lorew//
*A szerzetesre egyre különösebb dolgokat kérdez, s a lány rögtön az ég felé emeli, hasonlít szín tekintetét, azon mélázva, vajon neki is a túl sok napsütés lehet a megoldás? Talán kezd napszúrást kapni a fickó. Lehet a szellemek mégis találkozni akarnak vele?*
- Ne mondj ilyen badarságot. *Lép közelebb, mintha egy rossz gyermek anyja lenne.* A szellemek azok szellemek, nem lehet őket amulettnek nevezni. Ők a minden. *Ekkor kinyújtja oldalra a karját, mintha jelezni kívánná a világmindenséget körülöttük.* Kivéve persze ők. *Mutat a tömegre a forgatagon, melyre a fickó hívta fel a figyelmet.*
- Nem ismerem az entitásod. *Reagál teljesen egyszerűen, mintha ez kérdés lett volna.* De szívesen találkoznék vele, csak hát nincs itt. *Vonja meg a vállát. Hiszen ő tényleg rendesen körülnézett, s, ha itt lenne, neki bizonyosan megmutatkozott volna.
Azért ismét megáll a beszélgetésben, s lehunyja a szemét. Jó fél percig műveli a szokásos kis dolgait, majd, mintha mi sem történt volna, újra felnyitja szemhéjait. Ajkai résnyire nyílnak, mintha közölni kívánna valamit, majd hallva, hogy a férfi közben belekezdett valamibe, rögtön be is csukja. Ő nem siet sehova, később is közölheti, amit az imént megtudott.*
- Ő dönti el. *Bólogat hevesen, ismét igazat adva, mintha maga a férfi entitásának szószólója lenne, holott köze nincs hozzá, erről a szóról sem hallott még. Most ismét megjegyezhetné mennyire kevés az ideje a fickónak, de úgy véli lassan már csak eszébe véste, hogy közeledik a végpillanat.* De elég sokat mondó, hogy még nem döntött úgy, hogy eljött volna a pillanat. De *Emeli maga elé a két kezét és hátralép, mielőtt esetleg a flúgos leütni kívánná.* nem ítélkezem.
*Ami Amos Theniort illeti, csak egyet tud érteni, hiszen nem ismeri a férfit, a szellemek semmiféle jelet nem adtak róla, ám ha találkozna vele, s rajta lenne a jel… *
- Szeretnéd, hogy agyonverjem? *Ismét a barátságosan csengő hang.*
- Én tudom, hogy lehet eljutni hozzájuk. Megcsináltam egyszer és azóta tartják velem a kapcsolatot. Ha érzed magadban az erőt és a kitartást, biztos vagyok benne, hogy megkímélnek és talán te is látni fogod a világot olyannak, amilyen. *Egész lelkes az eddigiekhez képest. Persze, hiszen a szellemek is szeretnék, ha több olyat találna, aki méltó arra, hogy lássa őket. Na még nem biztos, hogy Lorew is ez a személy, de majd elválik.* De csak akkor mondhatom el, ha tényleg érdekel.
*Az alkoholról ugyan nem sokat tud, ő maximum a földnek áldozott belőle, de korábbi ápolói nem javasolták valamiért, hogy igyon, s ezzel a szellemek is egyet értenek, így ő sem él a lehetőséggel.*
- Nem kéne bosszankodnod. Árt a szívednek. Így sem működik úgy ahogy kéne. *Mintha hallaná. Persze nem, de biztos benne, hogy a mágusnak valami nagy baja van.*
- Értem. *nézi a szütyőt és hallgatja a magyarázkodást. Neki ugyan beadhat bármit, ő látja az igazságot.* Ilyen ócska utánzat?
*Valamiféle határt biztos feszeget, de hát számára annyira egyértelmű. Hallott már ilyenről. Egyesek úgy akarnak felvágni, hogy drágának tűnő ócska kacatokat vesznek, hogy gazdagabbnak tűnjenek. Ez már elítélendő, hát még ha nem is az övé!
Érdeklődve figyeli, amit a pasi az arcával művel. Vajon ez is valami olyasmi dolog, mint amikor ő időnként megáll, hogy kapcsolatba lépjen a felsőbbrendűekkel? Mert akkor igen érdekes módját választotta ennek a folyamatnak a férfi. Nem is igazán tudja hova tenni, bár a szavaira azért tudna mit mondani.*
- Nekem nem lehet szakállam, hisz lány vagyok. *Mutat végig saját apró kis lényén.* De ha lehetne sem kellene. Olyan ápolatlan hatást kelt. Az ember az első gondolata az a másikról, hogy valami igénytelen csavargó. *Most nem kimondottan Lorewről beszél, bár nem lenne meglepő, ha magára venné.*
- És a medálról elnevezhetem? *Kérdezi tudatlanul. Eszébe sem jutott volna egyébként egy szakállról elnevezni egy lényt.*
3151. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-01 22:33:37
Üzenet elküldve: 2015-07-01 22:33:37
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
// Távol még a hajnal //
// Dwartak, Turwal //
* A katonák csak úgy mint a férfi némán hallgatják a szavakat. Majd mély döbbenet érkezik főként a katonáktól, hogy nem egészen biztos még az a segítség. Nyelt egyet a férfi amikor meghallja a nagy árat. *
- Nem... nem számít, csak pusztuljon!
* Majd körbemutat s folytatja *
- Megannyi szállítmány fulladt kudarca, bizton találnak itt olyan holmit ami értékes lehet a számukra! Csak segítsenek végezni vele!
* Kérleli őket majd érkezik a félrevonulás és megbeszélés. Mélyet sóhajt amint útjára indul a két óriás s kivonulnak az épületből. Csak remélni tudja, hogy visszatérnek és a válaszuk is kedvező lesz.
Közben a katonák is felszerelkeznek. A következő nap bizony hosszú lesz a számukra, főként ha a két óriás mégsem tart velük a harcban. Egyetlen nap, egyetlen nap, hogy felkészüljenek a legrosszabbra. *
// Dwartak, Turwal //
* A katonák csak úgy mint a férfi némán hallgatják a szavakat. Majd mély döbbenet érkezik főként a katonáktól, hogy nem egészen biztos még az a segítség. Nyelt egyet a férfi amikor meghallja a nagy árat. *
- Nem... nem számít, csak pusztuljon!
* Majd körbemutat s folytatja *
- Megannyi szállítmány fulladt kudarca, bizton találnak itt olyan holmit ami értékes lehet a számukra! Csak segítsenek végezni vele!
* Kérleli őket majd érkezik a félrevonulás és megbeszélés. Mélyet sóhajt amint útjára indul a két óriás s kivonulnak az épületből. Csak remélni tudja, hogy visszatérnek és a válaszuk is kedvező lesz.
Közben a katonák is felszerelkeznek. A következő nap bizony hosszú lesz a számukra, főként ha a két óriás mégsem tart velük a harcban. Egyetlen nap, egyetlen nap, hogy felkészüljenek a legrosszabbra. *
3150. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-01 22:06:41
Üzenet elküldve: 2015-07-01 22:06:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Távol még a hajnal //
// Dwartak, Turwal //
* Először elképedve hallgatja fivére szavait, már majdnem közbevág, mikor leesik neki: Dwar megint csak játszik a hallgatóságával, és ő sem szalasztana el egy ilyen lehetőséget, hogy próbára tegye magát úgy harcban, mint Krolm szemében. Szótlanul hallgatja a szőke óriást, majd követi az ajtón kívülre, és csak akkor ereszt meg egy széles vigyort, mikor már biztos látó és hallótávolságon kívül vannak. *
- Már egy pillanatig azt gondoltam elutasítod, Dwar! "Ez a harc nem tartozik ránk"? * kuncog fel halkan * Ez bizony Krolmak tetsző harc lesz, így vagy úgy. -
-Hogy csinálnám? Hm. Hát, ha a lény a sötétség szülötte, a tűz mindig jó társ lehet. Azt is tudjuk, hogy a láda árnyékából lép ki, ez előny és egy okkal több, hogy tüzet és fényt használjunk valahogy. Továbbá ha képesek lennénk falkataktikával kijátszani a figyelmét, felőrölhetnénk. Persze még van egy napunk kitalálni a hogyant, főleg, ha normál fegyverek nem jók a dög ellen. De te mit gondolsz? -
// Dwartak, Turwal //
* Először elképedve hallgatja fivére szavait, már majdnem közbevág, mikor leesik neki: Dwar megint csak játszik a hallgatóságával, és ő sem szalasztana el egy ilyen lehetőséget, hogy próbára tegye magát úgy harcban, mint Krolm szemében. Szótlanul hallgatja a szőke óriást, majd követi az ajtón kívülre, és csak akkor ereszt meg egy széles vigyort, mikor már biztos látó és hallótávolságon kívül vannak. *
- Már egy pillanatig azt gondoltam elutasítod, Dwar! "Ez a harc nem tartozik ránk"? * kuncog fel halkan * Ez bizony Krolmak tetsző harc lesz, így vagy úgy. -
-Hogy csinálnám? Hm. Hát, ha a lény a sötétség szülötte, a tűz mindig jó társ lehet. Azt is tudjuk, hogy a láda árnyékából lép ki, ez előny és egy okkal több, hogy tüzet és fényt használjunk valahogy. Továbbá ha képesek lennénk falkataktikával kijátszani a figyelmét, felőrölhetnénk. Persze még van egy napunk kitalálni a hogyant, főleg, ha normál fegyverek nem jók a dög ellen. De te mit gondolsz? -
3149. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-01 20:45:16
Üzenet elküldve: 2015-07-01 20:45:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
// Nyári forgatag //
// Ellentétek rendje //
*A további kérdések szintén jogosak, és Eralil úgy nézi, a férfi valószínűleg pozitívan értékelte a korábbi választ. Különben nem "faggatózna" tovább, ugye. Hacsak nem másolni szeretné a koncepciót, de erre vajmi kevés esély van. Az egyetlen Eralil által ismert személy, aki képes lenne egy hasonló rend felépítésében, az a hóhajú lány, Isurii.*
- Bárki, aki a rend eszméit elfogadja. *Ez a kitétel. Tehát nem bárki tanulhat ingyen mágiát.* Ezek az igazság, a fegyelem és a tisztelet, de természetesen egyéb morális kérdésekben is alapvetően az emberek megsegítését keressük, semmint a problémák szőnyeg alá seprését. A rendbe való belépéshez egy esküt kell tenni, amivel a belépő életét a rendhez köti - az eskü szövege mindent tartalmaz, és csak belépéskor tudható meg - természetesen akkor még visszakozhat a belépő. *Magyarázza a nagymester.* A rend tudásalapú hierarchiával van felvértezve, a nagyobb hatalmú mágusok, alkimisták és kardforgatók a vezetői, alattuk szolgának a kevésbé ügyesek, tanultak. A ranglétrán feljebb lépkedni szorgalommal és tehetséggel egyaránt lehetséges, de mindemellett folyamatosan elvárjuk, hogy az adott tag szem előtt tartsa a fő eszméket, és elvégezze a rá kirótt feladatokat.
// Ellentétek rendje //
*A további kérdések szintén jogosak, és Eralil úgy nézi, a férfi valószínűleg pozitívan értékelte a korábbi választ. Különben nem "faggatózna" tovább, ugye. Hacsak nem másolni szeretné a koncepciót, de erre vajmi kevés esély van. Az egyetlen Eralil által ismert személy, aki képes lenne egy hasonló rend felépítésében, az a hóhajú lány, Isurii.*
- Bárki, aki a rend eszméit elfogadja. *Ez a kitétel. Tehát nem bárki tanulhat ingyen mágiát.* Ezek az igazság, a fegyelem és a tisztelet, de természetesen egyéb morális kérdésekben is alapvetően az emberek megsegítését keressük, semmint a problémák szőnyeg alá seprését. A rendbe való belépéshez egy esküt kell tenni, amivel a belépő életét a rendhez köti - az eskü szövege mindent tartalmaz, és csak belépéskor tudható meg - természetesen akkor még visszakozhat a belépő. *Magyarázza a nagymester.* A rend tudásalapú hierarchiával van felvértezve, a nagyobb hatalmú mágusok, alkimisták és kardforgatók a vezetői, alattuk szolgának a kevésbé ügyesek, tanultak. A ranglétrán feljebb lépkedni szorgalommal és tehetséggel egyaránt lehetséges, de mindemellett folyamatosan elvárjuk, hogy az adott tag szem előtt tartsa a fő eszméket, és elvégezze a rá kirótt feladatokat.
3148. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-01 20:21:23
Üzenet elküldve: 2015-07-01 20:21:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
// Nyári forgatag //
// Ellentétek rendje //
*Quantall feltette a legfontosabb kérdést ami nem értett az alak koncepciójával és kielégítő választ kapott. Bár valahogy akkor sem képes megbízni a zöld ruhásban. A biztonság kedvéért azért rákérdez még, hogy jól értette-e.*
-Szóval a célja az lenne, hogy a mágiát bárki ingyen megtanulhassa, ha jó célra használja? A tudás továbbadását fontos dolognak gondolom, de mégis mit követel meg a tanítványaitól és mik a rend eszméi?
*Quantall kérdéseinek célja, hogy meggyőződjön róla, hogy a rend teljesen biztonságos. A mágiát sok mindenre fel lehet használni. Nagy hatalomra lehet vele szert tenni. Sok mágus őrült már meg a hatalomtól. Az előtte lévőből nem nézné ki, de biztosra akar menni.*
// Ellentétek rendje //
*Quantall feltette a legfontosabb kérdést ami nem értett az alak koncepciójával és kielégítő választ kapott. Bár valahogy akkor sem képes megbízni a zöld ruhásban. A biztonság kedvéért azért rákérdez még, hogy jól értette-e.*
-Szóval a célja az lenne, hogy a mágiát bárki ingyen megtanulhassa, ha jó célra használja? A tudás továbbadását fontos dolognak gondolom, de mégis mit követel meg a tanítványaitól és mik a rend eszméi?
*Quantall kérdéseinek célja, hogy meggyőződjön róla, hogy a rend teljesen biztonságos. A mágiát sok mindenre fel lehet használni. Nagy hatalomra lehet vele szert tenni. Sok mágus őrült már meg a hatalomtól. Az előtte lévőből nem nézné ki, de biztosra akar menni.*
3147. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-01 20:03:30
Üzenet elküldve: 2015-07-01 20:03:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Viera//
*Nos, alakul a helyzet, végre Lorew tudott olyan hülyeséget mondani, amit Vi nem ért, és nem fordítva. Mindig mondta a szerzetes, egyszer eljön a haladás. Ha nem lehetsz versenytárs valamiben, akkor győzd le. Éppen így nem hajlandó feladni a zseniális elméletet, miszerint az amulett nem bírná ezt a hideg nyarat.*
- Miért, a szellemek talán amulettek? *vakarja meg a fejét* Egy amulett érzéseit csak egy másik amulett érezheti át. Ez nyilvánvaló.
*Nos igen, talán etikátlan, de Lorew életben maradásához szükséges lépés, így nem sokat gondolkodik, megteszi. Végtére is életében egyszer mondhat ő is hülyeséget, legalább rájön, miért élvezi ezt mindenki más annyira. Végre jobban megismeri halandó társait... Mondjuk ez még viccnek is rossz, a gondolattól forog a gyomra.*
- Egy entitás már úgy döntött, hogy része lesz, én pedig alárendelem magam az akaratának. Annyi a dolgom, hogy bármi áron életben maradjak, amíg úgy nem dönt, hogy felkeres. hogy megmutatkozik előttem. De láthatóan neki hozzád nincs köze.
*Igen, nagyjából ez a végállapot, ha a lány lát is felsőbbrendű lényeket, entitásokat, vagy ilyeneket, azok közül egyik sem az, akivel Lorewnek kapcsolatba kell kerülnie. Ilyenformán pedig nem igazán érdekli Vi további sorsa, miért is érdekelné? A sors, a cél, ez számít, a lány meg ugyanolyan beszélgetőtárssá vált, mint az előzők. Egyelőre legalábbis, amíg újból meg nem lepi valamivel a mágust.*
- Bár nekem nem kéne figyelnem rájuk... *ingatja a fejét, hiszen komolyan irigyli a lányt, akinek nem kell törődni a sok ostoba halandóval, aki körül veszi* Akik látják az igazat... bár én látnám már. Persze hogy értem, nagyjából öt éves korom óta várok rá, hogy lássam az igazat.
*Mivel ember, így nem szükséges hangoztatni: ez sok idő. Egy elfnek huszonöt év meg sem kottyan, de neki... Egy fél élet. És mégis biztosra veszi, hogy a másik felét is képes lenne, ha tudná, hogy végül az entitás fogja megölni, felsőbbrendű céljai érdekében. Neki kizárólag ez számít. Legalább az kicsit jobb kedvre deríti, hogy a lány látja rajta az eltökéltséget, hogy tényleg várja a pillanatot.*
- Csakis ő dönti el, mikor fog megjelenni *ismétli gépiesen, akár ezerszer is elmondja ha kell, hogy mutassa: nem tőle függ. Nem attól, hogy ő mennyire szeretné, és esze ágában sincs sürgetni a felsőbbrendű erőt. Ha mondjuk ötven évet kell várnia, akkor annyit fog, a lényeg pusztán az, hogy addig életben maradjon. Nem is nagy dolog, nem kell áthasítsa a világokat, vagy ilyenek, egyszerűen vár. És él. A segítség említésére egy darabig gyanakodva néz a lányra.*
- Nem, valóban nem kedvelhetik a szellemek. Bár az egyik hamarosan kifejezné a nemtetszését *bár ezzel csak időt nyer magának, amíg végiggondolja egyszer, kétszer, tízszer az ajánlatot* Milyen segítségre gondolsz?
*Ez is időnyerés lenne? Talán, de nem lényeges, időre van szüksége, hogy végiggondolja, belemegy-e az ajánlatba. Hogy hajlandó-e vállalni a kockázatot, hogy egy félőrült esetleg végül megöli. Mert igazából bármit kockáztatna a célja elérésének érdekében, leszámítva az életét.*
- Alkohol... az megnyugtat, elbódít, és megőrjít *vonja meg a vállát* Ma már volt szerencsém némi rumhoz, az erősebb fajtából. Hát véletlenül sem szeretnék több alkoholhoz nyúlni. És persze hogy üvöltök, ha felbosszantanak.
*Még hogy segíteni... na persze, arra akarja rávenni, hogy dobja el a saját medálját, és hogy haljon meg. Mondjuk tény, így ő is szívesen segítene másokon, van is néhány jelöltje, akit szívesen megfojtana, de... Nem, ez az egész nagyon bűzlik, még ha valóban a Lorew életét irányító lény küldte is ezt a félőrült lányt, akkor is számos kérdés felmerül, ami mellett nem mehet el. Élnie kell, az élete az egyetlen, amit nem kockáztathat.*
- Felejtsük már el azt az átkozott medált... pénzért vettem. Én, Lorew Mazoral a saját pénzemért *előveszi a szütyőjét is, hogy megmutassa* Ebből az erszényből vettem ki az aranyakat, és adtam oda a lihanechi kovácsnak. Ha valakitől lopta is, az ott lesz még, a Víz városban, és egyáltalán nem is keresi, hanem vett már rég egy újat, mert egy értéktelen kacat. Szinte fém sincs benne, nem hogy arany.
*Persze, minden tárgynak van egy eszmei értéke, hogy mennyit jelent hordozójának, de ez nem jelenthetett semmit, mivel ott helyben kovácsolták, vagy egy már előre megkovácsolt darabot adtak neki. Még ha használtat is, amit más vitt oda, és adott el a kovácsnak, még akkor is bolondság ez az egész játék. Ki lopna ilyen értéktelen kacatot? Ráadásul az majd kétszer fog megbűnhődni érte, egyszer a lopásért, és egyszer mert ártatlanra sózta.*
- Élek. És élni is fogok *kezét a homlokához csapja, majd szépen lassan végighúzza fentről lefelé az arcán* És nem is kell, hogy emlékezzenek a nevemre. vagy rám. Főleg nem úgy, hogy Hu. És... nem, nem félek a szőrös dolgoktól. Ezért van szakállam, mert szeretem. És egyáltalán, ne vedd a szádra még egyszer a szakállamat. Majd beszélünk róla, ha neked is ilyen szép hosszú lesz *majd igyekszik a lényegesebb dolgokat is végiggondolni* A szakáll nem is szőrös, az arcom szőrös, a szakáll az maga a szőr *majd a még lényegesebb dolgokon is elgondolkodik* Vegyél egyet, nekem már úgyse lenne időm felnevelni. De eszedbe se jusson rólam elnevezni. Vagy a szakállamról.
*Ez a két dolog innentől tabunak számít, így ha Vi megszegné az egyoldalú egyezséget, azt Lorew csak minden életelvének figyelmen kívül hagyásával tudja viszonozni.*
//Viera//
*Nos, alakul a helyzet, végre Lorew tudott olyan hülyeséget mondani, amit Vi nem ért, és nem fordítva. Mindig mondta a szerzetes, egyszer eljön a haladás. Ha nem lehetsz versenytárs valamiben, akkor győzd le. Éppen így nem hajlandó feladni a zseniális elméletet, miszerint az amulett nem bírná ezt a hideg nyarat.*
- Miért, a szellemek talán amulettek? *vakarja meg a fejét* Egy amulett érzéseit csak egy másik amulett érezheti át. Ez nyilvánvaló.
*Nos igen, talán etikátlan, de Lorew életben maradásához szükséges lépés, így nem sokat gondolkodik, megteszi. Végtére is életében egyszer mondhat ő is hülyeséget, legalább rájön, miért élvezi ezt mindenki más annyira. Végre jobban megismeri halandó társait... Mondjuk ez még viccnek is rossz, a gondolattól forog a gyomra.*
- Egy entitás már úgy döntött, hogy része lesz, én pedig alárendelem magam az akaratának. Annyi a dolgom, hogy bármi áron életben maradjak, amíg úgy nem dönt, hogy felkeres. hogy megmutatkozik előttem. De láthatóan neki hozzád nincs köze.
*Igen, nagyjából ez a végállapot, ha a lány lát is felsőbbrendű lényeket, entitásokat, vagy ilyeneket, azok közül egyik sem az, akivel Lorewnek kapcsolatba kell kerülnie. Ilyenformán pedig nem igazán érdekli Vi további sorsa, miért is érdekelné? A sors, a cél, ez számít, a lány meg ugyanolyan beszélgetőtárssá vált, mint az előzők. Egyelőre legalábbis, amíg újból meg nem lepi valamivel a mágust.*
- Bár nekem nem kéne figyelnem rájuk... *ingatja a fejét, hiszen komolyan irigyli a lányt, akinek nem kell törődni a sok ostoba halandóval, aki körül veszi* Akik látják az igazat... bár én látnám már. Persze hogy értem, nagyjából öt éves korom óta várok rá, hogy lássam az igazat.
*Mivel ember, így nem szükséges hangoztatni: ez sok idő. Egy elfnek huszonöt év meg sem kottyan, de neki... Egy fél élet. És mégis biztosra veszi, hogy a másik felét is képes lenne, ha tudná, hogy végül az entitás fogja megölni, felsőbbrendű céljai érdekében. Neki kizárólag ez számít. Legalább az kicsit jobb kedvre deríti, hogy a lány látja rajta az eltökéltséget, hogy tényleg várja a pillanatot.*
- Csakis ő dönti el, mikor fog megjelenni *ismétli gépiesen, akár ezerszer is elmondja ha kell, hogy mutassa: nem tőle függ. Nem attól, hogy ő mennyire szeretné, és esze ágában sincs sürgetni a felsőbbrendű erőt. Ha mondjuk ötven évet kell várnia, akkor annyit fog, a lényeg pusztán az, hogy addig életben maradjon. Nem is nagy dolog, nem kell áthasítsa a világokat, vagy ilyenek, egyszerűen vár. És él. A segítség említésére egy darabig gyanakodva néz a lányra.*
- Nem, valóban nem kedvelhetik a szellemek. Bár az egyik hamarosan kifejezné a nemtetszését *bár ezzel csak időt nyer magának, amíg végiggondolja egyszer, kétszer, tízszer az ajánlatot* Milyen segítségre gondolsz?
*Ez is időnyerés lenne? Talán, de nem lényeges, időre van szüksége, hogy végiggondolja, belemegy-e az ajánlatba. Hogy hajlandó-e vállalni a kockázatot, hogy egy félőrült esetleg végül megöli. Mert igazából bármit kockáztatna a célja elérésének érdekében, leszámítva az életét.*
- Alkohol... az megnyugtat, elbódít, és megőrjít *vonja meg a vállát* Ma már volt szerencsém némi rumhoz, az erősebb fajtából. Hát véletlenül sem szeretnék több alkoholhoz nyúlni. És persze hogy üvöltök, ha felbosszantanak.
*Még hogy segíteni... na persze, arra akarja rávenni, hogy dobja el a saját medálját, és hogy haljon meg. Mondjuk tény, így ő is szívesen segítene másokon, van is néhány jelöltje, akit szívesen megfojtana, de... Nem, ez az egész nagyon bűzlik, még ha valóban a Lorew életét irányító lény küldte is ezt a félőrült lányt, akkor is számos kérdés felmerül, ami mellett nem mehet el. Élnie kell, az élete az egyetlen, amit nem kockáztathat.*
- Felejtsük már el azt az átkozott medált... pénzért vettem. Én, Lorew Mazoral a saját pénzemért *előveszi a szütyőjét is, hogy megmutassa* Ebből az erszényből vettem ki az aranyakat, és adtam oda a lihanechi kovácsnak. Ha valakitől lopta is, az ott lesz még, a Víz városban, és egyáltalán nem is keresi, hanem vett már rég egy újat, mert egy értéktelen kacat. Szinte fém sincs benne, nem hogy arany.
*Persze, minden tárgynak van egy eszmei értéke, hogy mennyit jelent hordozójának, de ez nem jelenthetett semmit, mivel ott helyben kovácsolták, vagy egy már előre megkovácsolt darabot adtak neki. Még ha használtat is, amit más vitt oda, és adott el a kovácsnak, még akkor is bolondság ez az egész játék. Ki lopna ilyen értéktelen kacatot? Ráadásul az majd kétszer fog megbűnhődni érte, egyszer a lopásért, és egyszer mert ártatlanra sózta.*
- Élek. És élni is fogok *kezét a homlokához csapja, majd szépen lassan végighúzza fentről lefelé az arcán* És nem is kell, hogy emlékezzenek a nevemre. vagy rám. Főleg nem úgy, hogy Hu. És... nem, nem félek a szőrös dolgoktól. Ezért van szakállam, mert szeretem. És egyáltalán, ne vedd a szádra még egyszer a szakállamat. Majd beszélünk róla, ha neked is ilyen szép hosszú lesz *majd igyekszik a lényegesebb dolgokat is végiggondolni* A szakáll nem is szőrös, az arcom szőrös, a szakáll az maga a szőr *majd a még lényegesebb dolgokon is elgondolkodik* Vegyél egyet, nekem már úgyse lenne időm felnevelni. De eszedbe se jusson rólam elnevezni. Vagy a szakállamról.
*Ez a két dolog innentől tabunak számít, így ha Vi megszegné az egyoldalú egyezséget, azt Lorew csak minden életelvének figyelmen kívül hagyásával tudja viszonozni.*
3146. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-01 19:49:23
Üzenet elküldve: 2015-07-01 19:49:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Freyai//
*A mágus nem gondolkodik olyanon, hogy a lány mennyire civilizált népektől származik, vagy hogy mennyire elszigetelve nevelkedett a világ dolgaitól. Valahogy ez soha sem foglalkoztatta. Először nem mesze találkoztak a várostól, a lónak volt nyerge, és mindene. A lányon is ruha volt. Számára ezek egyértelmű jelei voltak számára, hogy a lány is civilizált részről származik, vagy legalább is civilizálódott valahogyan. Ezért is lepődik meg a lány kijelentés, hogy a pénzhez nem ért. Persze lehet, hogy csere kereskedelmet folytattak, de legtöbbször pénzt használnak az emberek a kereskedésben, ahogyan a többi értelmes faj is. A lány szokásához híven lelkesen hallgatja a mágus mondandóját, mint egy jó TANÍTVÁNY.*
-Mire költenek ennyi pénzt? Kedvesem, maga roppantul naiv. *szögezi le a tényt.* Amíg én egy nap alatt közel tíz aranyat keresek a Pegazusban, addig a nemeseknél ennél jóval több pénzről beszélünk. *magyarázza a lánynak majd egy kereskedelmi számításba kezd.*
-Mondjuk van két ezer arany értékű árunk, amit el tudunk adni, jóval messze innét két szeres áron, azaz négy ezerért. De ahhoz kell egy hajó. Az körülbelül ezer arany. Ahhoz kell személyzet is. Huszonöt arany személyenként. És mondjuk tizenöt fő kell hozzá. És mondjuk kell négy zsoldos, akik kétszáz aranyat kérnek fejenként. Így ahhoz, hogy el tudd adni az árudat kétszeresért, ahhoz *kicsit elhallgat, amíg fejbe kiszámolja az összeget.* kétezer egy százhetvenöt arany kell. Tehát több mint a nyereség. De ha ezt a kétezret mások fizetik, akkor neked csak az ő nyereségüket kell kifizetned. Ami olyan hétszáz - ezer arany. Így tehát ezer arany nyereséged van.
*Persze a lány még ettől nem fogja megérteni, hogy mi szükség ennyi pénzre, ezért egy gyors magyarázatot ad neki a mágus.*
-Most gondold el, hogy egy nemesi házban húsz - ötven szolgáló van, és még tíz - húsz katona is. Ezeknek fizetés is kell, és élelem is. Az már elég sok pénzbe kerül.
*Ahogyan a beszélgetésük a mágiára terelődik, ismét rájön a mágus, hogy a lány nagyon naiv, és nem ismeri a szarkazmust, és az iróniát sem. A mágus válaszát, hogy könnyű megtanulni a varázslatot, amely szoborrá változtat mindenkit.*
-Alig egy hét alatt meg lehet tanulni, ha megfelelő alapokkal rendelkezik a mágus. *próbál olyan választ adni, amely igaz is, és igazodik az előző válaszához. Magát a varázslatot meg lehet ennyi idő alatt tanulni, csupán az alapok elérése közel harminc - harmincöt év.*
*Freyai gondolatmenete, hogy Argus és a nagy vezér húgai is mágus, ezért valamiféle társak is lennének, azon a férfi megsértődik. A harag olyan hirtelen tőr fel belőle, hogy nem is képes meggátolni.*
-Micsoda? Ő meg az a szánalmas kis pondró társak vagyunk? Ekkora baromságot, hogyan mondhatsz? *nem kiabál, csupán felemeli a hangját, hogy érezze a lány a férfi nem tetszését.* Ennyi erővel mi is lehetünk társak.
*A lány kérdésére, hogy mit csinál a forgatag után azon egy rövid ideig elgondolkodik, hogy mit is válaszoljon neki, mert igazából még maga sem tudja, hogy mihez kezd magával.*
-Ezen még nem gondolkodtam.
//Freyai//
*A mágus nem gondolkodik olyanon, hogy a lány mennyire civilizált népektől származik, vagy hogy mennyire elszigetelve nevelkedett a világ dolgaitól. Valahogy ez soha sem foglalkoztatta. Először nem mesze találkoztak a várostól, a lónak volt nyerge, és mindene. A lányon is ruha volt. Számára ezek egyértelmű jelei voltak számára, hogy a lány is civilizált részről származik, vagy legalább is civilizálódott valahogyan. Ezért is lepődik meg a lány kijelentés, hogy a pénzhez nem ért. Persze lehet, hogy csere kereskedelmet folytattak, de legtöbbször pénzt használnak az emberek a kereskedésben, ahogyan a többi értelmes faj is. A lány szokásához híven lelkesen hallgatja a mágus mondandóját, mint egy jó TANÍTVÁNY.*
-Mire költenek ennyi pénzt? Kedvesem, maga roppantul naiv. *szögezi le a tényt.* Amíg én egy nap alatt közel tíz aranyat keresek a Pegazusban, addig a nemeseknél ennél jóval több pénzről beszélünk. *magyarázza a lánynak majd egy kereskedelmi számításba kezd.*
-Mondjuk van két ezer arany értékű árunk, amit el tudunk adni, jóval messze innét két szeres áron, azaz négy ezerért. De ahhoz kell egy hajó. Az körülbelül ezer arany. Ahhoz kell személyzet is. Huszonöt arany személyenként. És mondjuk tizenöt fő kell hozzá. És mondjuk kell négy zsoldos, akik kétszáz aranyat kérnek fejenként. Így ahhoz, hogy el tudd adni az árudat kétszeresért, ahhoz *kicsit elhallgat, amíg fejbe kiszámolja az összeget.* kétezer egy százhetvenöt arany kell. Tehát több mint a nyereség. De ha ezt a kétezret mások fizetik, akkor neked csak az ő nyereségüket kell kifizetned. Ami olyan hétszáz - ezer arany. Így tehát ezer arany nyereséged van.
*Persze a lány még ettől nem fogja megérteni, hogy mi szükség ennyi pénzre, ezért egy gyors magyarázatot ad neki a mágus.*
-Most gondold el, hogy egy nemesi házban húsz - ötven szolgáló van, és még tíz - húsz katona is. Ezeknek fizetés is kell, és élelem is. Az már elég sok pénzbe kerül.
*Ahogyan a beszélgetésük a mágiára terelődik, ismét rájön a mágus, hogy a lány nagyon naiv, és nem ismeri a szarkazmust, és az iróniát sem. A mágus válaszát, hogy könnyű megtanulni a varázslatot, amely szoborrá változtat mindenkit.*
-Alig egy hét alatt meg lehet tanulni, ha megfelelő alapokkal rendelkezik a mágus. *próbál olyan választ adni, amely igaz is, és igazodik az előző válaszához. Magát a varázslatot meg lehet ennyi idő alatt tanulni, csupán az alapok elérése közel harminc - harmincöt év.*
*Freyai gondolatmenete, hogy Argus és a nagy vezér húgai is mágus, ezért valamiféle társak is lennének, azon a férfi megsértődik. A harag olyan hirtelen tőr fel belőle, hogy nem is képes meggátolni.*
-Micsoda? Ő meg az a szánalmas kis pondró társak vagyunk? Ekkora baromságot, hogyan mondhatsz? *nem kiabál, csupán felemeli a hangját, hogy érezze a lány a férfi nem tetszését.* Ennyi erővel mi is lehetünk társak.
*A lány kérdésére, hogy mit csinál a forgatag után azon egy rövid ideig elgondolkodik, hogy mit is válaszoljon neki, mert igazából még maga sem tudja, hogy mihez kezd magával.*
-Ezen még nem gondolkodtam.
3145. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-01 18:00:26
Üzenet elküldve: 2015-07-01 18:00:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Lorew//
*Keresztbe fonja mellkasán a kezeit és egyik szemöldöke magasba lendítésével jelzi, hogy halvány fogalma sincs róla miről hadovál a fickó. Miért lenne ő medál? Ő nem medál, sose mondták neki, hogy az lenne, így biztos nem az.
Oldalra billenti a fejét.*
- Egy amulett nem fázik. *Oktatja ki a férfit, ha már nem tudna róla.* A Szellemek tudják, hogy nem fázik. *Bólogat mellé hevesen. Bizony ez így van, ők tudják, ha már Lorew nem is, de ők igen.
- Ezt nem te döntöd el. Ha részesei akarnának lenni a sorsodnak, már megjelentek volna. De nem. Mert nem vagy rátermett. *Pedig ő igazán szívesen segítene a férfinek a másik világra kerülni, s az sem zavarná, ha nyolc őr ugrana rá közben, hiszen az is a szellemek akarata lenne, ahogy az is, ha el tudna menekülni. Különben is utána szépen elmagyarázná nekik, hogy miért tett, amit tett, ahogy azt is, hogy a férfi előtte engedélyt adott neki erre.*
- Ja, itt ezek? *Kérdezi egész síri hangon hüvelykujjával a háta mögé mutatva, majd bájos mosolyt von arcára.* Én őket nem szoktam figyelni. A szellemeim szokták vezetni az utamat, így kerültem hozzád is. Ők csak úgy itt vannak, én tudom. *Végülis valahol ugyanarra gondol, mint amire a férfi, csak olyan sajátos stílusban. Itt ez a sok ember, tudja jól, hogy semmi hasznuk az életben, tudja jól, hogy nevetségesen viselkednek, csak ő éppen nem foglalkozik velük. Csak azzal foglalkozik mindig, akinek közölnie kell valamit. Mit is tudna mondani a többieknek? Kérdezze meg, hogy vannak? De hát, miért érdekelné a Szellemeket, hogy hogy vannak?*
- Én igen, normális vagyok. Ellenben mások nem azok. *Jelenti ki határozottan és még ki is húzza magát.* Vagy te, hogy érted a normálisat? Akik látják az igazat?
*Ismét apró fogalmi zavar, ami másnak csíkos, az neki pöttyös, a saját értelmezése szerint. Tehát ha hozzá szólnak a szellemek, de másokhoz nem, akkor végülis azt jelenti, hogy ő az egyedüli normális.* Fura vagy, hiszen magad mondtad, hogy még nem jelent meg a Lényed. Pedig én látom, hogy várod.
*Még kicsit sajnálja is a szakállas fazont, emlékezteti saját magára a réten történt incidens előtt. Ő is ugyanilyen izgatottsággal és alávetettséggel várta, hogy megjelenjen neki, aztán rájött, hogy tennie kell érte. Talán Lorewt is elvihetné a rétre mielőtt meghal lássa a valóságot.
Az újabb üvöltésre ismét csak nem mozdul, bár ez a hajáról nem mondható el. A tincsek egy pillanatra megmozdulnak a férfi kiakadásától, Vi viszont türelmesen hallgatja. Úgy látja ugyanis, hogy Lorewnek erre volt szüksége, s már így legalább az is kiderült, hogy nem ő az a bizonyos Amos Thenior.*
- Én segíthetek neked, ha ez az Amos nem akar. Nem hangzik olyan embernek, akit a Szellemek kedvelnének. De engem kedvelnek és tudok talán egy módszert, amivel talán téged meg is talál ez az entitás nevű élőlény.
*Még mindig nem tudja miről beszél a fickó, de talán az entitás lehet az a Lény, aki nincs is itt.*
- De hát mást sem csinálsz itt is csak üvöltözöl. Én most is beteljesítem az akaratukat. Próbálok segíteni rajtad. Lehet, hogy innod kéne valamit. Állítólag a sör megnyugtat. Szereted a sört? Én még nem ittam, mert nem mondták, hogy ihatok.
*esz hozzá egy teljesen jelentéktelen kis információt. Inkább nem mer beleszólni, hogy szerinte igencsak a szakáll lehet az oka ezeknek a kirohanásoknak, hiszen akárhányszor a lány felhozza, a fickó kiakad. Talán valami gonoszság van a dologban. Ezt mellékelve, szemeit szűkítve méregeti a fickó szakállát ismét. Érdekes darab, ilyet sem látni mindenhol.
*A mágusokról mondott monológ viszont egész érthetőre sikerült még a leányzó számára is. Egy pillanatra az égre tekint, beszívja mélyen a levegőt és visszafordul.*
- Aki elveszi a másét, az mindenhogy megbűnhődik érte. És nem csak a lopás számít. Az is, ha véletlenül hozzád kerül valami, ami másé. *Mutat a medálra. Most már tényleg ideje lenne letenni a földre.
Láthatóan több ponton is felmérgesedik a férfi, de hát felfoghatja egyféle edzésnek is, majd idővel lehiggad. Neki is sok időbe telt, mire nem foglalkozott másokkal, főleg nem a véleményükkel.*
- Miért nem árulnak? Hát ez nem a piactér? *Csodálkozik rá a dologra. Ugyan valóban fogalma milyen lehet egy szárnyas gyík, de azért árulhatnának itt is.* És ha kicsit veszel és felneveled? Kicsit sem árulnak? Lehet veszek egyet én is. Elnevezem rólad. Ezt a nevet már úgysem fogják sokáig emlegetni miután meghalsz, így lenne valaki, aki továbbviszi. Persze a macska jobb lenne, de úgy látom nem szereted, ha a szőrös dolgokról beszélek. Ahogy a szakálladról például. Ez valami fóbia?
//Lorew//
*Keresztbe fonja mellkasán a kezeit és egyik szemöldöke magasba lendítésével jelzi, hogy halvány fogalma sincs róla miről hadovál a fickó. Miért lenne ő medál? Ő nem medál, sose mondták neki, hogy az lenne, így biztos nem az.
Oldalra billenti a fejét.*
- Egy amulett nem fázik. *Oktatja ki a férfit, ha már nem tudna róla.* A Szellemek tudják, hogy nem fázik. *Bólogat mellé hevesen. Bizony ez így van, ők tudják, ha már Lorew nem is, de ők igen.
- Ezt nem te döntöd el. Ha részesei akarnának lenni a sorsodnak, már megjelentek volna. De nem. Mert nem vagy rátermett. *Pedig ő igazán szívesen segítene a férfinek a másik világra kerülni, s az sem zavarná, ha nyolc őr ugrana rá közben, hiszen az is a szellemek akarata lenne, ahogy az is, ha el tudna menekülni. Különben is utána szépen elmagyarázná nekik, hogy miért tett, amit tett, ahogy azt is, hogy a férfi előtte engedélyt adott neki erre.*
- Ja, itt ezek? *Kérdezi egész síri hangon hüvelykujjával a háta mögé mutatva, majd bájos mosolyt von arcára.* Én őket nem szoktam figyelni. A szellemeim szokták vezetni az utamat, így kerültem hozzád is. Ők csak úgy itt vannak, én tudom. *Végülis valahol ugyanarra gondol, mint amire a férfi, csak olyan sajátos stílusban. Itt ez a sok ember, tudja jól, hogy semmi hasznuk az életben, tudja jól, hogy nevetségesen viselkednek, csak ő éppen nem foglalkozik velük. Csak azzal foglalkozik mindig, akinek közölnie kell valamit. Mit is tudna mondani a többieknek? Kérdezze meg, hogy vannak? De hát, miért érdekelné a Szellemeket, hogy hogy vannak?*
- Én igen, normális vagyok. Ellenben mások nem azok. *Jelenti ki határozottan és még ki is húzza magát.* Vagy te, hogy érted a normálisat? Akik látják az igazat?
*Ismét apró fogalmi zavar, ami másnak csíkos, az neki pöttyös, a saját értelmezése szerint. Tehát ha hozzá szólnak a szellemek, de másokhoz nem, akkor végülis azt jelenti, hogy ő az egyedüli normális.* Fura vagy, hiszen magad mondtad, hogy még nem jelent meg a Lényed. Pedig én látom, hogy várod.
*Még kicsit sajnálja is a szakállas fazont, emlékezteti saját magára a réten történt incidens előtt. Ő is ugyanilyen izgatottsággal és alávetettséggel várta, hogy megjelenjen neki, aztán rájött, hogy tennie kell érte. Talán Lorewt is elvihetné a rétre mielőtt meghal lássa a valóságot.
Az újabb üvöltésre ismét csak nem mozdul, bár ez a hajáról nem mondható el. A tincsek egy pillanatra megmozdulnak a férfi kiakadásától, Vi viszont türelmesen hallgatja. Úgy látja ugyanis, hogy Lorewnek erre volt szüksége, s már így legalább az is kiderült, hogy nem ő az a bizonyos Amos Thenior.*
- Én segíthetek neked, ha ez az Amos nem akar. Nem hangzik olyan embernek, akit a Szellemek kedvelnének. De engem kedvelnek és tudok talán egy módszert, amivel talán téged meg is talál ez az entitás nevű élőlény.
*Még mindig nem tudja miről beszél a fickó, de talán az entitás lehet az a Lény, aki nincs is itt.*
- De hát mást sem csinálsz itt is csak üvöltözöl. Én most is beteljesítem az akaratukat. Próbálok segíteni rajtad. Lehet, hogy innod kéne valamit. Állítólag a sör megnyugtat. Szereted a sört? Én még nem ittam, mert nem mondták, hogy ihatok.
*esz hozzá egy teljesen jelentéktelen kis információt. Inkább nem mer beleszólni, hogy szerinte igencsak a szakáll lehet az oka ezeknek a kirohanásoknak, hiszen akárhányszor a lány felhozza, a fickó kiakad. Talán valami gonoszság van a dologban. Ezt mellékelve, szemeit szűkítve méregeti a fickó szakállát ismét. Érdekes darab, ilyet sem látni mindenhol.
*A mágusokról mondott monológ viszont egész érthetőre sikerült még a leányzó számára is. Egy pillanatra az égre tekint, beszívja mélyen a levegőt és visszafordul.*
- Aki elveszi a másét, az mindenhogy megbűnhődik érte. És nem csak a lopás számít. Az is, ha véletlenül hozzád kerül valami, ami másé. *Mutat a medálra. Most már tényleg ideje lenne letenni a földre.
Láthatóan több ponton is felmérgesedik a férfi, de hát felfoghatja egyféle edzésnek is, majd idővel lehiggad. Neki is sok időbe telt, mire nem foglalkozott másokkal, főleg nem a véleményükkel.*
- Miért nem árulnak? Hát ez nem a piactér? *Csodálkozik rá a dologra. Ugyan valóban fogalma milyen lehet egy szárnyas gyík, de azért árulhatnának itt is.* És ha kicsit veszel és felneveled? Kicsit sem árulnak? Lehet veszek egyet én is. Elnevezem rólad. Ezt a nevet már úgysem fogják sokáig emlegetni miután meghalsz, így lenne valaki, aki továbbviszi. Persze a macska jobb lenne, de úgy látom nem szereted, ha a szőrös dolgokról beszélek. Ahogy a szakálladról például. Ez valami fóbia?
3144. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-01 17:50:31
Üzenet elküldve: 2015-07-01 17:50:31
ÚJ
![>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8972_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Íjászverseny//
//Második forduló//
*A rögtönzött céltábla jól szuperál. Így legalább tudta tanulmányozni a feltételeket és fel tudott készülni a harmadik és egyben legnehezebb célpont elleni támadásra. Sajnos a végtelenségig ezt sem folytathatja, pedig jóval közelebb jutott a győzelemhez ami a szöget és az erőt illeti, viszont a második forduló megkezdődött és ha nem lő akkor kárba vész minden eddigi gyakorlása. Jobbjában a ketreccel, baljában a székkel visszalépdel a saját árnyékos ülőhelyéig.* ~Nem is volt olyan rossz vétel.~ *Gondolja a kis fémkalitkára pillantva, ha állatokat nem is tud benne elejteni a holmijának remek helye lesz benne és legalább nem kell féltenie eztán a forgatag tolvajaitól, vagy épp az enyveskezű városőröktől. Minden cuccát a rücskös bőrvértbe csomagolja azt meg bedobja a ketrecbe és rázárja a lakatot. Így, hogy értéktárgyai fölötti aggodalma ideglenesen csillapodott valamivel nyugodtabban lépkedhet vissza a lövés helyszínére, fehér szalagját a magasba emelve, jelezve készen áll a második megmérettetésre.
Most nem hibázhat. Az előző körben az a kis elf kölyök elhalászta előle az első helyet. Összeszedi minden lelki erejét és csak a feladatra koncentrál. Már megcsinálta, nem is egyszer korábban, de ez nem jelenti azt, hogy most is menni fog. Válogatott nyilai közül elővesz egyet és végét a húrra illesztve célra tart. Hosszú íja, melynél a "hosszú" másfél métert jelent ferdén áll a kezében teret adva, hogy szemeit egyenesen a próbabábunak szegezhesse. Sokat látott megfáradt darab. Talán ideje lenne már lecserélnie egy jobb kivitelre. Egy acélrugójú erős idegű szuper szerkezetre mint amiket a kovács falán szokott látni. Az illene a kezébe.
A nyíl fája nyugodtan ül Plevaen mutató ujja és az íj között gazdájával együtt várva az indulást, de a mélységi nem sieti el. Nem akar semmi trükkös lövést kieszközölni, a bírák úgyse értenék meg, hogy most azért lőtte el a bábu csuklóját mert ő így akarta és ha mellé megy akkor még ki is röhögnék. Egyenesen a szalmazsák szívébe akar találni a mérges heggyel. Majd mikor úgy érzi el jött a pillanat elengedi a fekete szálat, várva hadd tegye a dolgát.*
//Íjászverseny//
//Második forduló//
*A rögtönzött céltábla jól szuperál. Így legalább tudta tanulmányozni a feltételeket és fel tudott készülni a harmadik és egyben legnehezebb célpont elleni támadásra. Sajnos a végtelenségig ezt sem folytathatja, pedig jóval közelebb jutott a győzelemhez ami a szöget és az erőt illeti, viszont a második forduló megkezdődött és ha nem lő akkor kárba vész minden eddigi gyakorlása. Jobbjában a ketreccel, baljában a székkel visszalépdel a saját árnyékos ülőhelyéig.* ~Nem is volt olyan rossz vétel.~ *Gondolja a kis fémkalitkára pillantva, ha állatokat nem is tud benne elejteni a holmijának remek helye lesz benne és legalább nem kell féltenie eztán a forgatag tolvajaitól, vagy épp az enyveskezű városőröktől. Minden cuccát a rücskös bőrvértbe csomagolja azt meg bedobja a ketrecbe és rázárja a lakatot. Így, hogy értéktárgyai fölötti aggodalma ideglenesen csillapodott valamivel nyugodtabban lépkedhet vissza a lövés helyszínére, fehér szalagját a magasba emelve, jelezve készen áll a második megmérettetésre.
Most nem hibázhat. Az előző körben az a kis elf kölyök elhalászta előle az első helyet. Összeszedi minden lelki erejét és csak a feladatra koncentrál. Már megcsinálta, nem is egyszer korábban, de ez nem jelenti azt, hogy most is menni fog. Válogatott nyilai közül elővesz egyet és végét a húrra illesztve célra tart. Hosszú íja, melynél a "hosszú" másfél métert jelent ferdén áll a kezében teret adva, hogy szemeit egyenesen a próbabábunak szegezhesse. Sokat látott megfáradt darab. Talán ideje lenne már lecserélnie egy jobb kivitelre. Egy acélrugójú erős idegű szuper szerkezetre mint amiket a kovács falán szokott látni. Az illene a kezébe.
A nyíl fája nyugodtan ül Plevaen mutató ujja és az íj között gazdájával együtt várva az indulást, de a mélységi nem sieti el. Nem akar semmi trükkös lövést kieszközölni, a bírák úgyse értenék meg, hogy most azért lőtte el a bábu csuklóját mert ő így akarta és ha mellé megy akkor még ki is röhögnék. Egyenesen a szalmazsák szívébe akar találni a mérges heggyel. Majd mikor úgy érzi el jött a pillanat elengedi a fekete szálat, várva hadd tegye a dolgát.*
3143. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-01 17:19:53
Üzenet elküldve: 2015-07-01 17:19:53
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Narii//
*Nem is eresztené a nőstényt, még ha menni akarna sem, mert a hím mindezt úgy értelmezte, hogy Narii az övé, vagy legalábbis az lesz... többé nem lesz egyetlen másik nőstény csahos kutyája sem. Valahol mélyen benne van a hímben, hogy szüksége van egy nőstényre, aki irányítja, szüksége van arra, hogy tartozzon valakihez, mindannak ellenére, ami vele történt, hiszen születésétől fogva ezt sulykolták belé. Közel negyven év nevelése sosem fog nyomtalanul eltűnni, de senki mástól nem fogja eltűrni ugyanezt, ha Nariinak sikerül magához láncolnia Dryyxet, valóban az övé lesz, de senki másé, sem parancsot, sem büntetést nem fogad el senki mástól.*
-Mondd meg te. *válaszol a nőstény vérszín szemeibe nézve. Neki alkalmasint édes mindegy, hiszen úgyis arra megy, amerre Nariina. Nővére dolgát egyelőre határozatlan időre félreteszi, hiszen évek óta kutat már utána, s mégsem jutott hozzá közelebb, egyetlen lépéssel sem.
~Talán az a szuka már nem is él...~ fut át fején a gondolat, de egyből el is hessegeti, hiszen ismerve Eryyát, ennek esélye elenyésző.*
-Követlek a tűzbe is, ha kell. *suttogja a nő ajkaira, hiszen a saját élete nem jelent számára túl sokat, nincs oka félni a Haláltól. Sőt, jó eséllyel volna neki megváltás, mintsem büntetés, akkor legalább örökre megszabadulna az összes démonától, csatlakozhatna őseihez az Örök Várakozás Csarnokában, bár igazság szerint ez a lehetőség sem csábítja annyira, valójában örülne annak, ha a Halál után csak a semmi várná...*
//Narii//
*Nem is eresztené a nőstényt, még ha menni akarna sem, mert a hím mindezt úgy értelmezte, hogy Narii az övé, vagy legalábbis az lesz... többé nem lesz egyetlen másik nőstény csahos kutyája sem. Valahol mélyen benne van a hímben, hogy szüksége van egy nőstényre, aki irányítja, szüksége van arra, hogy tartozzon valakihez, mindannak ellenére, ami vele történt, hiszen születésétől fogva ezt sulykolták belé. Közel negyven év nevelése sosem fog nyomtalanul eltűnni, de senki mástól nem fogja eltűrni ugyanezt, ha Nariinak sikerül magához láncolnia Dryyxet, valóban az övé lesz, de senki másé, sem parancsot, sem büntetést nem fogad el senki mástól.*
-Mondd meg te. *válaszol a nőstény vérszín szemeibe nézve. Neki alkalmasint édes mindegy, hiszen úgyis arra megy, amerre Nariina. Nővére dolgát egyelőre határozatlan időre félreteszi, hiszen évek óta kutat már utána, s mégsem jutott hozzá közelebb, egyetlen lépéssel sem.
~Talán az a szuka már nem is él...~ fut át fején a gondolat, de egyből el is hessegeti, hiszen ismerve Eryyát, ennek esélye elenyésző.*
-Követlek a tűzbe is, ha kell. *suttogja a nő ajkaira, hiszen a saját élete nem jelent számára túl sokat, nincs oka félni a Haláltól. Sőt, jó eséllyel volna neki megváltás, mintsem büntetés, akkor legalább örökre megszabadulna az összes démonától, csatlakozhatna őseihez az Örök Várakozás Csarnokában, bár igazság szerint ez a lehetőség sem csábítja annyira, valójában örülne annak, ha a Halál után csak a semmi várná...*
3142. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-01 16:40:08
Üzenet elküldve: 2015-07-01 16:40:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Dryyx//
- Legyen így.
*Halkan felkuncog, és a hím szavait követően finoman beleharap annak ajkába, majd hátrapillant a forgatagra. Nem mozdul el a hím karjaiból, kifejezetten kényelmes így neki, ilyen közel hozzá, védelmet nyújtó karok között. Nem tudja, és még csak nem is sejti, hogy mi zajlott le az elmúlt percekben Dryyx fejében, de azt reméli, hogy egyszer valamilyen körülmények között még megtudhatja. Megismerheti a hím múltját, és lehet a jövője, vagy méginkább, az a nőstény, akit a másik kérdés nélkül követ, és kérdés nélkül teszi, amit mond. Kivételen talán nem érzi, hogy hatalma lenne a másikon, vagy, hogy egyáltalán akarna hatalmat felette, bőven elég önbizalommal tölti el, hogy a hím megadta magát. Legalábbis látszólag mindenképp.*
- Szóval szépfiú, hova tovább?
*Fordul vissza a hímhez, továbbra is a lehető legközelebb maradni hozzá, így ajkaik, mint az előző percekben, most is majd' összeérnek.*
//Dryyx//
- Legyen így.
*Halkan felkuncog, és a hím szavait követően finoman beleharap annak ajkába, majd hátrapillant a forgatagra. Nem mozdul el a hím karjaiból, kifejezetten kényelmes így neki, ilyen közel hozzá, védelmet nyújtó karok között. Nem tudja, és még csak nem is sejti, hogy mi zajlott le az elmúlt percekben Dryyx fejében, de azt reméli, hogy egyszer valamilyen körülmények között még megtudhatja. Megismerheti a hím múltját, és lehet a jövője, vagy méginkább, az a nőstény, akit a másik kérdés nélkül követ, és kérdés nélkül teszi, amit mond. Kivételen talán nem érzi, hogy hatalma lenne a másikon, vagy, hogy egyáltalán akarna hatalmat felette, bőven elég önbizalommal tölti el, hogy a hím megadta magát. Legalábbis látszólag mindenképp.*
- Szóval szépfiú, hova tovább?
*Fordul vissza a hímhez, továbbra is a lehető legközelebb maradni hozzá, így ajkaik, mint az előző percekben, most is majd' összeérnek.*
3141. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-01 15:44:44
Üzenet elküldve: 2015-07-01 15:44:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Viera//
*Vicces, hogy milyen kis semmiségek hatására törhet elő a téboly. Ez a kölyök gyenge értelmi képességekkel van megáldva, félkegyelmű, ha úgy vesszük, így fogalma sem lehet róla, mivel játszik. Vagy van? Talán tényleg az entitások akarják úgy, hogy Lorew elveszítse a fejét? Nem, ezt az egyet sosem kockáztatná, amíg teljesen konkrét, és pontos utasítást nem kap rá. Addig is uralkodik magán.*
- Honnan tudod? Talán medál vagy? *végül is jogos feltevés, noha a szerzetes sem érzi magát medálnak, de aztán fene se tudja* Az északi barbároknak a mi telünk is meleg, de lehet, hogy az amulett most is fázik. Eszem ágában sincs letenni a földre, amíg meg nem tudom, honnan jött. Talán nincs hozzászokva az ilyen hideg időhöz.
*Közben persze igyekszik nem leizzadni, mivel úgy eléggé nehezen hihető lenne a dolog. Persze, nincs hideg, sok mindennek lehet nevezni ezt az időt, de hidegnek nem. Sőt, Lorew továbbmegy: meleg van. Ez tény és való, de ha mondjuk ez a medál Wegtorenből jött (a wegtoreni vulkánból...) akkor talán itt és most is fázik, hiába van izzasztó hőség. Főleg most, hogy a nap is kivicsorított kora délutánra köszöntvén, általában ilyenkor a legelviselhetetlenebb a meleg, ami fura. A szerzetes szerint kicsit korábban kéne a legmelegebb legyen, amikor a nap pontosan fejük felett van. Na sebaj...*
- Az mindegy *ingatja a fejét* Ha az egyik szellemed része a sorsomnak, akkor te magad is ugyanúgy, lévén a hír hozója vagy. A sors nem olyan, hogy vagy része leszel, vagy nem, az el van döntve, hogy te része leszel-e az enyémnek. Nem mi halandók döntjük el az ilyesmit, nálunk sokkal nagyobb erők.
*Mégis mit gondol ez a lány? Vi... Hogy majd ha Lorew hagyja magát agyonverni, azzal változtathat a sorsán? Hát nem! Neki más van elrendelve, ha pedig megpróbálná ezt kiváltani egy sima agyonveréssel, biztosan közbeszólna a sors. Az entitás. Talán egy őr formájában, talán egy kidőlő fa formájában, de ott lenne, és megvédené Lorewet, vigyázna rá, mint tulajdonára. A szerzetes ennél többet nemigen remélhet.*
- De jó neked... *hördül fel. Még hogy ő nem lát idiótákat... ki kéne nyissa a szemét* Pedig még jó irányba is néztél. Talán rövidlátó vagy? Ott egy forgatagnyi idióta.
*Persze, talán merész dolog lesemmirekellőzni ennyi alakot, mindenféle utólagos szabálymódosítás nélkül, de... Lorew nem hátrál meg az ilyesmiktől. De nem ám, elvégre nem látott egy felsőbbrendű lényt sem a tömegben, sehol egy entitás, vagy démon, így viszont cseppet sem érzi úgy, hogy bármelyik halandót magasabb szintre kéne emelni, mint a többit. Nagy léptékben egyik se ér semmit, megöregszenek, és meghalnak, de semmit nem érhetnek el. Semmit, ami Lorew szemében említésre méltó lenne.*
- Még hogy fura! *morog* Te talán egészen normális vagy? Habár... inkább legyek fura, mint a halandók legátlagosabb alfaja.
*Egy vállvonással nyugtázza, hogy végtére is a kölyök nem mondott olyan rosszat. Fura. Ha így nevezik azt, aki felette akar állni szánalmas, nyomorúságos, és hasznavehetetlen létének, hát legyen, nevezzék furának. Inkább, mintha azt mondanák, hogy csak egy átlagos halandó, aki belesüllyed a posványba, és talán még élvezi is.*
- Az egy bolond! *üvölt újból a lányra, majd néhány nagy levegő után kicsit higgadtabban folytatja* Egy gyáva, őrült, hatalommániás alak. A legnagyobb mágusnak hiszi magát a templomban, és persze a városban, de talán a világon is. Azt hiszi hatalma van a felső erők felett, és hogy ő mondhatja meg, azok mikor érintkezzenek a halandókkal. Az... az az alak azt hiszi, meggátolhat engem abban, hogy elérjem a célomat, hogy kapcsolatba kerüljek az entitással, akinek az életemet fogom adni. De tudod mi ő valójában? Egy gyáva féreg. Nem mer nyitni a felsőbb világok felé, mert akkor kiderülne mindenki számára, hogy ugyanolyan jelentéktelen senki, mint bármely más halandó. Nem több ő egy szemétdomb királyánál, az itteni posványon uralkodhat, amíg el nem nyeli.
*Valamelyest megnyugtató volt végre elmondani a véleményét a főpapról. Mérhetetlenül unta már, hogy mindig csak jót hall róla, a jóságos Amos Thenior, meg ilyenek. Nem, ha olyan jóságos lenne, már megnyitotta volna a halandók útját a felsőbb világok felé, a város és a világ sorsát az ő kezükbe helyezné, ahogyan azt kell. Nem több ő egyszerű zsoldosnál, a halandók ellenségénél.*
- A szakáll magától nő! *rivall rá a lányra* Mégis ki érdemelné meg jobban, mint én? Az egész életemet erre tettem fel, rájuk, hogy szolgáljam őket. Te vagy az, aki nem csinált semmit, én pedig az, aki gyerekkorától fogva készül arra, hogy felsőbb erőt szolgáljon. Te pedig nem láthatod őket, mert... *itt egy rövid időre kifogy a szuszból, meg a hangja nagy részét is elhasználta, így halkabban folytatja* Mert az nem lenne tisztességes.
*Mégis hogy történhetne meg az, hogy nem Lorew kerül velük kapcsolatba, hanem egy kislány, aki semmit nem tett ennek az érdekében? Megszületett, és ennyi, alkalma sem volt mindazt végigcsinálni, amin a szerzetes keresztülment. Az ostoba rendnek a tagja volt, számos kínt kellett kiállnia, míg végre rájöttek, hogy ő nem lesz harcos, és még utána is. És azóta is. De sosem érdekelte, mindent megtett, amit meg kellett tennie, amiről csak egy kicsit is úgy érezte, hogy szükséges célja eléréséhez. És akkor most találkozik valakivel, aki csak úgy megkapja ezt az adományt.*
- A mágusok is elveszik másét *jegyzi meg végül* Még jobban. Nem csak a tárgyakat, mint a barbárok, hanem a célokat, az álmokat, az életet. Bár jelentene manapság bármit a szó, hogy mágus, de nem, a legalantasabb halandók is tanulhatnak mágiát, ha elég pénzük van. Mert némelyek bárkit örömmel oktatnak, aki fizet. Hát így van ez... a pénz beszél.
*Ha csak feleannyira lenne bölcs minden mágus, beleértve Amos Theniort, mint Lorew... De nem, ők pusztán azt látják, amit a főpap mutat nekik, őrült szekta, akik elhiszik, hogy az élet ennyiből áll. Enni, aludni, majd a végén meghalni, az öreg kor okozta betegségek, vagy a csatában szerzett sérülések által. Pedig egy halandó ennél lehetne többre is hivatott, legalábbis... a szerzetes mostanáig ebben hitt, de tény, hogy a kölyökkel való találkozás alaposan megingatta a világképét. Ugyan mitől lenne ő méltóbb a felsőbbrendű lények szolgálatára, mint Lorew. persze a kétségbeesését azonnal felváltja a harag a lány tippjeit hallva.*
- Én esküszöm olyat teszek, amit meg fogok bánni *sziszegi csak úgy magának* De hát hibáiból tanul az ember, nemde?
*elege van már a szakáll, és főleg az öregség témájából, mindkettőtől falra mászik, kétséges, meddig tud megálljt parancsolni a kezének, amely egy nagy pofon lekeverésére készül. A következő mondatok sem könnyítik meg a dolgát, de hát önuralom... szerzetes a templomból...*
- Belátni? Szeretnék sok mindent belátni... *jegyzi meg* De főleg sok helyre.
~Tudod is, hova, nemde? Igen, a fejébe. Hiszen ég gyerek, olyan könnyű lenne felnyitni a fülén keresztül. Csak egy sarló kéne...~
- Ne is álmodj róla *jegyzi meg részben a kölyöknek* Nem fogom magamat öregnek titulálni, te sem leszel öreg tíz év múlva. Én sem vagyok most. Bölcs viszont vagyok. Nagyjából ezek az alapszabályok.
*Persze, már-már nevetséges, hogy sokadszorra is megpróbálja ugyanazt belebeszélni a lány fejébe, főleg mert lassan már tényleg öregnek érzi magát, illetve inkább az elméje elfáradt, és lassan megtörik. El fog jönni a pillanat, mikor már mindenre pusztán bólogat.*
- Nem tudhatom, mit értékel, de ha rosszat teszek, megbüntet. Talán meg is öl. Csak ebben bízhatok, inkább ez, mint a tudattal élni, hogy vétettem ellene.
*Aztán persze a tretil kerül szóba, vagy a mi a fene... Rosszul mondta volna, nem is ez a neve? Mindegy, valami hasonló, ha a lány nem értette így, akkor máshogyan se fogja, viszont azért megpróbálja kicsit másképpen elmondani.*
- Szárnyasgyík *vonja meg a vállát* Ilyen nagy, és repül, egy kifejlett példány könnyedén elbírna a hátán. Egyszerűbbé tenné az utazást. Majd egyszer megpróbálok befogni egyet, de itt ilyet biztos nem árulnak.
*Legfeljebb apró példányokat, de... ugyan mit kezdene azzal? Felnevelni nincs ideje, főleg ha már nincs sok neki hátra, minek hagyná gazdátlanul szegényt? Majd ha úgy adódik, majd ha találkozik az entitással, és engedélyt kap tőle, akkor megpróbál befogni egy ilyet, de addig... Addig ez pusztán álom marad a számára.*
- A forgatag *nevet görcsösen* Ebben a forgatagban találnánk bármi mást a halandókon kívül? Még viccnek is rossz, ez valójában a legrosszabb hely az ilyesmire. Itt nem mutatkoznak entitások. És habár nekem kell megtalálnom őt, de csakis ő döntheti el, mikor találhatok rá. Meg fog mutatkozni előttem, ha meg akar, tudom.
*Ennek ellenére (vagy éppen ezért) esze ágában sincs a forgatag irányába akár csak egy lépést is tenni. Arra már nem is mond semmit, hogy véletlenül Lorewből átment Huba, már ami a nevét illeti. Bizonyára bárkivel megesik...*
//Viera//
*Vicces, hogy milyen kis semmiségek hatására törhet elő a téboly. Ez a kölyök gyenge értelmi képességekkel van megáldva, félkegyelmű, ha úgy vesszük, így fogalma sem lehet róla, mivel játszik. Vagy van? Talán tényleg az entitások akarják úgy, hogy Lorew elveszítse a fejét? Nem, ezt az egyet sosem kockáztatná, amíg teljesen konkrét, és pontos utasítást nem kap rá. Addig is uralkodik magán.*
- Honnan tudod? Talán medál vagy? *végül is jogos feltevés, noha a szerzetes sem érzi magát medálnak, de aztán fene se tudja* Az északi barbároknak a mi telünk is meleg, de lehet, hogy az amulett most is fázik. Eszem ágában sincs letenni a földre, amíg meg nem tudom, honnan jött. Talán nincs hozzászokva az ilyen hideg időhöz.
*Közben persze igyekszik nem leizzadni, mivel úgy eléggé nehezen hihető lenne a dolog. Persze, nincs hideg, sok mindennek lehet nevezni ezt az időt, de hidegnek nem. Sőt, Lorew továbbmegy: meleg van. Ez tény és való, de ha mondjuk ez a medál Wegtorenből jött (a wegtoreni vulkánból...) akkor talán itt és most is fázik, hiába van izzasztó hőség. Főleg most, hogy a nap is kivicsorított kora délutánra köszöntvén, általában ilyenkor a legelviselhetetlenebb a meleg, ami fura. A szerzetes szerint kicsit korábban kéne a legmelegebb legyen, amikor a nap pontosan fejük felett van. Na sebaj...*
- Az mindegy *ingatja a fejét* Ha az egyik szellemed része a sorsomnak, akkor te magad is ugyanúgy, lévén a hír hozója vagy. A sors nem olyan, hogy vagy része leszel, vagy nem, az el van döntve, hogy te része leszel-e az enyémnek. Nem mi halandók döntjük el az ilyesmit, nálunk sokkal nagyobb erők.
*Mégis mit gondol ez a lány? Vi... Hogy majd ha Lorew hagyja magát agyonverni, azzal változtathat a sorsán? Hát nem! Neki más van elrendelve, ha pedig megpróbálná ezt kiváltani egy sima agyonveréssel, biztosan közbeszólna a sors. Az entitás. Talán egy őr formájában, talán egy kidőlő fa formájában, de ott lenne, és megvédené Lorewet, vigyázna rá, mint tulajdonára. A szerzetes ennél többet nemigen remélhet.*
- De jó neked... *hördül fel. Még hogy ő nem lát idiótákat... ki kéne nyissa a szemét* Pedig még jó irányba is néztél. Talán rövidlátó vagy? Ott egy forgatagnyi idióta.
*Persze, talán merész dolog lesemmirekellőzni ennyi alakot, mindenféle utólagos szabálymódosítás nélkül, de... Lorew nem hátrál meg az ilyesmiktől. De nem ám, elvégre nem látott egy felsőbbrendű lényt sem a tömegben, sehol egy entitás, vagy démon, így viszont cseppet sem érzi úgy, hogy bármelyik halandót magasabb szintre kéne emelni, mint a többit. Nagy léptékben egyik se ér semmit, megöregszenek, és meghalnak, de semmit nem érhetnek el. Semmit, ami Lorew szemében említésre méltó lenne.*
- Még hogy fura! *morog* Te talán egészen normális vagy? Habár... inkább legyek fura, mint a halandók legátlagosabb alfaja.
*Egy vállvonással nyugtázza, hogy végtére is a kölyök nem mondott olyan rosszat. Fura. Ha így nevezik azt, aki felette akar állni szánalmas, nyomorúságos, és hasznavehetetlen létének, hát legyen, nevezzék furának. Inkább, mintha azt mondanák, hogy csak egy átlagos halandó, aki belesüllyed a posványba, és talán még élvezi is.*
- Az egy bolond! *üvölt újból a lányra, majd néhány nagy levegő után kicsit higgadtabban folytatja* Egy gyáva, őrült, hatalommániás alak. A legnagyobb mágusnak hiszi magát a templomban, és persze a városban, de talán a világon is. Azt hiszi hatalma van a felső erők felett, és hogy ő mondhatja meg, azok mikor érintkezzenek a halandókkal. Az... az az alak azt hiszi, meggátolhat engem abban, hogy elérjem a célomat, hogy kapcsolatba kerüljek az entitással, akinek az életemet fogom adni. De tudod mi ő valójában? Egy gyáva féreg. Nem mer nyitni a felsőbb világok felé, mert akkor kiderülne mindenki számára, hogy ugyanolyan jelentéktelen senki, mint bármely más halandó. Nem több ő egy szemétdomb királyánál, az itteni posványon uralkodhat, amíg el nem nyeli.
*Valamelyest megnyugtató volt végre elmondani a véleményét a főpapról. Mérhetetlenül unta már, hogy mindig csak jót hall róla, a jóságos Amos Thenior, meg ilyenek. Nem, ha olyan jóságos lenne, már megnyitotta volna a halandók útját a felsőbb világok felé, a város és a világ sorsát az ő kezükbe helyezné, ahogyan azt kell. Nem több ő egyszerű zsoldosnál, a halandók ellenségénél.*
- A szakáll magától nő! *rivall rá a lányra* Mégis ki érdemelné meg jobban, mint én? Az egész életemet erre tettem fel, rájuk, hogy szolgáljam őket. Te vagy az, aki nem csinált semmit, én pedig az, aki gyerekkorától fogva készül arra, hogy felsőbb erőt szolgáljon. Te pedig nem láthatod őket, mert... *itt egy rövid időre kifogy a szuszból, meg a hangja nagy részét is elhasználta, így halkabban folytatja* Mert az nem lenne tisztességes.
*Mégis hogy történhetne meg az, hogy nem Lorew kerül velük kapcsolatba, hanem egy kislány, aki semmit nem tett ennek az érdekében? Megszületett, és ennyi, alkalma sem volt mindazt végigcsinálni, amin a szerzetes keresztülment. Az ostoba rendnek a tagja volt, számos kínt kellett kiállnia, míg végre rájöttek, hogy ő nem lesz harcos, és még utána is. És azóta is. De sosem érdekelte, mindent megtett, amit meg kellett tennie, amiről csak egy kicsit is úgy érezte, hogy szükséges célja eléréséhez. És akkor most találkozik valakivel, aki csak úgy megkapja ezt az adományt.*
- A mágusok is elveszik másét *jegyzi meg végül* Még jobban. Nem csak a tárgyakat, mint a barbárok, hanem a célokat, az álmokat, az életet. Bár jelentene manapság bármit a szó, hogy mágus, de nem, a legalantasabb halandók is tanulhatnak mágiát, ha elég pénzük van. Mert némelyek bárkit örömmel oktatnak, aki fizet. Hát így van ez... a pénz beszél.
*Ha csak feleannyira lenne bölcs minden mágus, beleértve Amos Theniort, mint Lorew... De nem, ők pusztán azt látják, amit a főpap mutat nekik, őrült szekta, akik elhiszik, hogy az élet ennyiből áll. Enni, aludni, majd a végén meghalni, az öreg kor okozta betegségek, vagy a csatában szerzett sérülések által. Pedig egy halandó ennél lehetne többre is hivatott, legalábbis... a szerzetes mostanáig ebben hitt, de tény, hogy a kölyökkel való találkozás alaposan megingatta a világképét. Ugyan mitől lenne ő méltóbb a felsőbbrendű lények szolgálatára, mint Lorew. persze a kétségbeesését azonnal felváltja a harag a lány tippjeit hallva.*
- Én esküszöm olyat teszek, amit meg fogok bánni *sziszegi csak úgy magának* De hát hibáiból tanul az ember, nemde?
*elege van már a szakáll, és főleg az öregség témájából, mindkettőtől falra mászik, kétséges, meddig tud megálljt parancsolni a kezének, amely egy nagy pofon lekeverésére készül. A következő mondatok sem könnyítik meg a dolgát, de hát önuralom... szerzetes a templomból...*
- Belátni? Szeretnék sok mindent belátni... *jegyzi meg* De főleg sok helyre.
~Tudod is, hova, nemde? Igen, a fejébe. Hiszen ég gyerek, olyan könnyű lenne felnyitni a fülén keresztül. Csak egy sarló kéne...~
- Ne is álmodj róla *jegyzi meg részben a kölyöknek* Nem fogom magamat öregnek titulálni, te sem leszel öreg tíz év múlva. Én sem vagyok most. Bölcs viszont vagyok. Nagyjából ezek az alapszabályok.
*Persze, már-már nevetséges, hogy sokadszorra is megpróbálja ugyanazt belebeszélni a lány fejébe, főleg mert lassan már tényleg öregnek érzi magát, illetve inkább az elméje elfáradt, és lassan megtörik. El fog jönni a pillanat, mikor már mindenre pusztán bólogat.*
- Nem tudhatom, mit értékel, de ha rosszat teszek, megbüntet. Talán meg is öl. Csak ebben bízhatok, inkább ez, mint a tudattal élni, hogy vétettem ellene.
*Aztán persze a tretil kerül szóba, vagy a mi a fene... Rosszul mondta volna, nem is ez a neve? Mindegy, valami hasonló, ha a lány nem értette így, akkor máshogyan se fogja, viszont azért megpróbálja kicsit másképpen elmondani.*
- Szárnyasgyík *vonja meg a vállát* Ilyen nagy, és repül, egy kifejlett példány könnyedén elbírna a hátán. Egyszerűbbé tenné az utazást. Majd egyszer megpróbálok befogni egyet, de itt ilyet biztos nem árulnak.
*Legfeljebb apró példányokat, de... ugyan mit kezdene azzal? Felnevelni nincs ideje, főleg ha már nincs sok neki hátra, minek hagyná gazdátlanul szegényt? Majd ha úgy adódik, majd ha találkozik az entitással, és engedélyt kap tőle, akkor megpróbál befogni egy ilyet, de addig... Addig ez pusztán álom marad a számára.*
- A forgatag *nevet görcsösen* Ebben a forgatagban találnánk bármi mást a halandókon kívül? Még viccnek is rossz, ez valójában a legrosszabb hely az ilyesmire. Itt nem mutatkoznak entitások. És habár nekem kell megtalálnom őt, de csakis ő döntheti el, mikor találhatok rá. Meg fog mutatkozni előttem, ha meg akar, tudom.
*Ennek ellenére (vagy éppen ezért) esze ágában sincs a forgatag irányába akár csak egy lépést is tenni. Arra már nem is mond semmit, hogy véletlenül Lorewből átment Huba, már ami a nevét illeti. Bizonyára bárkivel megesik...*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10036-10055