*Csak nagyjából érti, miről beszél Alea (el is dönti magában, hogy majd szólni fog a lánynak, hogy ne beszéljen ilyen gyorsan ilyen sokat egyszerre, mert egy kissé nehéz követni). Amennyit viszont megért, az éppen elég. Döngő léptekkel, figyelmeztetéseket bömbölve indul meg a kutya és a tolvaj után. Aki nem áll félre az útjából, azt egyszerűen odébb löki, így egészen használható kis utcát nyitva a tömegben maga mögött. Reméli, hogy így Alea is követni tudja, fájós lába dacára. Meglepő módon nem sokáig tart az üldözés: csak néhány sarokkal odébb, egy félreeső sikátor falánál először a vicsorgó Tangunt látja meg, majd a hátát a falnak vető, nyüszítve összekucorodó tolvajt. A jelenet láttán az óriás jót röhög magában, de az arca, és egész fellépése rettenetes fenyegetést sugároz.*
-El innen, gyilkos vérkutya, ezt meghagy nekem!
*Morog a kutyára, kezével maga mőgé intve. Csak remélni tudja, hogy a kutya szót fogad neki, ellenkező esetben oda a színjáték. Esküdni merne rá, hogy Tangun szemében döbbenetet lát, de nem foglalkozik vele, miután a kutya, továbbra is vicsorogva, arrébb húzódik. Ezután a tolvajhoz fordul.*
-Életed kedves, rabló, erszény vissza. Különben Oghtar vág téged ketté, és kutyával etet meg. Vagyis amennyit Oghtar meghagy, vacsora után!
*A nyüszítő koldus, valami bocsánatkérést motyogva, remegő kézzel nyújtja át Alea erszényét. Az óriásnak újabb ötlete támad.*
-Te engem be akar csapni?! Akarsz kutyaétel, óriásvacsora lenni? Minden pénzt ide, gaz!
*A tolvaj, némi remegős kutakodás után elkezd mindenféle rejtett zsebekből pénzeket előszedni, és az óriás kinyújtott mancsába teszi az érméket. Oghtar elégedetten biccentve veszi el a pénzt, majd így szól.*
-És most fuss, életedért, fia halálnak! Kutyát mindjárt engedem teután, ha utolér, véged!
*Vigyorogva nézi a visítva menekülő tolvajt, majd Tangunhoz fordul, és megveregeti a kutya hátát.*
-Te jó kutya, Tangun. Majd lehetsz én kutya, ha én egyszer majd megenni Alea.
*Reflexből hátraugrik, amikor szavait hallva a kutya a keze után kap. " No lám, nem csak nagy, csúnya és erős, de okos is ez a kutya. De humorérzéke, na, az nincs", jegyzi meg magában.
Együtt indulnak vissza, amerre Aleát hagyták. Menet közben az óriás megáll egy öreg koldusnál, és, szebébe nyúlva, az összes pénzt, amit elvett a tolvajtól (leszámítva, természetesen, Alea erszényét), odaadja a döbbent kéregetőnek.*
A hozzászólás írója (Oghtar Throlg) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.04.22 11:13:13