Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 155 (3081. - 3100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3100. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-05 13:26:31
Üzenet elküldve: 2026-02-05 13:26:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az ismerős idegen//
*A kikötőinek mosolyoghatnékja van a főrendi etikettben meghúzott karolástól. Azután a fülledt éjszaka (és hajnal) után egészen abszurd ez a finomkodó távolságtartás. De legyen így. Lesz ő az erkölcs bajnoka a szűzi, makulátlan hölgy oldalán. Bármilyen nonszensz színdarab is ez.*
- Ó, az én szívemnek minden hölgy kedves *pillant ki oldalra egy álságosan ártatlan mosollyal, s egyúttal dühítő természetességgel lép át ismét a kérdés megválaszolásán.
Ráérős andalgással haladnak az árusok standjai előtt. A Velasco'rra úgy nézelődik, mint aki még azt se döntötte el igazán, hogy venne-e egyáltalán bármit is. Úgy tűnik, talán nincs is konkrét elképzelése. De amikor a félvér felemlegeti a levelet, már kibuggyan belőle a nevetés.*
- Hercegnő, ha ennyire kíváncsi *egy lépéssel a lány mögé sorol, ráfog a derekára, és úgy súg a fülébe* -, megtanulhatna rendesen leskelődni. Így, a váll fölött, látja? Kegyednek szép, kecses nyaka van, épp csak egy kicsit kell nyújtogatni, hogy rálásson, amire szeretne.
*Nem feszíti túl a húrt. A kis közjáték után hamar visszarendeződik a kimért erkölcsi tartással feszítő kísérő szerepébe.
Olyan árusokat keres, ahol a többi város portékái is jócskán bővítik a kínálatot. Nem az olcsó vásárfiára utazik, csak a minőségi portékánál áll meg.
Az egyik ilyen standnál épp egy férfi pöröl az árussal. Drága, prémgalléros kabátot és szattyánbőr csizmát visel, de a beszéde egyszerű. Talán egy mesterember lehet, aki jó érzékkel nőtte ki a szakmáját. Úgy tippelné, a felesége ragaszkodik a nagypolgárhoz illő öltözethez. Nolen legalábbis nem nézné ki belőle, hogy az a kabát meg a csizma az ő ízlését tükrözné.
A nagy perlekedés egy pontján aztán szolidan megköszörüli a torkát, mint a sorban következő vevőjelölt. Érdeklődő hangon akaszt botot az egyre nagyobb lendülettel indulatokba forgó szóváltás-kerék küllői közé.*
- Bocsánat, van valami probléma? *kérdi, s a kérdésére, a paprikás hangulatú vásárló mindjárt rá is harap. Minthogy az árus felé az érvei meddő sajnálkozásba torkollanak csupán, valószínűleg azt reméli, hogy Nolen személyében talán a vita is kitalál majd a nem jó irányba vivő, mély nyomvályúból.*
- Vettem négy ezüst kiskanalat, hogy meglepem vele az asszonyt *kezd neki nagy lendülettel.* - Erre majd' leharapja a fejem, hogy mekkora egy tulok vagyok, és hogy addig vissza se menjek, amíg nem szerzek még kettő ugyanilyet, mert hogy a készlet az hat darab! Mondom neki, de hát, ketten vagyunk, asszony! Még ha a gyerekek hazagyünek, akkor is megvagyunk kanállal! *tárja szét teljes megrökönyödéssel a kezét.* - De csak pörölt velem, hogy a készlet az akkor is hat darab, annak meg kell lenni! Úgy kikelt magából, hogy nem volt otthon maradásom. Azóta ilyen kiállhatatlan, mióta a gyerekek összeadták magukat. A fiú wegtoreni árva volt. Kölyökként fogadtuk be. Aztán ahogy felcseperedtek, a leányunkkal megtalálták egymást. Aztán az esküvő után az ura el is vitte a lányt a hegyen túlra. Az asszony azóta szidja, mit a kereplő *morogja.* - De most meg sehol nem találom azt az árust, akinél vettem a portékát. Egyedül emennél találtam ugyanilyen kanalat. De ez meg azt mondja, hogy nem tud két darabot adni, mert csak készletben eladó a lihanechi ezüstnemű. De ha nekem csak két darab kell! *csikordul meg az idegállapot a férfi fogai között, és már az ábrázatát is kezdi elfutni a vörösség.*
- Itt van az a négy darab, amit a másik árustól vett? *kérdi Nolen segítőkészen.*
- Itt.
- Megnézhetem? *biccent a Velasco'rra a holmi felé.* - Lássuk csak! Ühümm. Valódi elyari ezüst. Itt a beütés, látja? *Az elyari ezüst jele minőségbiztosítás. Az ötvözet 92,5% ezüstöt és 7,5% rezet tartalmaz, ami rendkívüli finomságú ezüstöt jelent, biztosítva az ékszerek és egyéb ezüstneműk tartósságát.* - Szép munka, és igen, ahogy nézem, ugyanabból a műhelyből való, mint ez az egész készlet. Hagyatékból lehet. Régebbi darabok. Ha venne is ezekből hozzá, színre elütnének. S bár fel lehet polírozni hozzá, ha jól csinálja az ember, de kár lenne ezért a szép patináért.
*Visszaadja a vászonszütyőbe bugyolált kanálkákat, aztán megvonja a vállát.*
- Ha rám hallgat, megveszi a készletet. Szép, holdselyem béléses fadobozban adják. A felesége odáig lesz érte. A négy darabot pedig, amit korábban vett, adja oda a lányának. Ha az ura wegtoreni, nem árt, ha van mit pénzzé tennie, ha úgy alakul. És amint bejelentik az első unokát, megbékél majd az asszony is, ne féljen *kacsint.* - Vagy jöjjön ki holnap, hátha akkor megtalálja azt a másik árust, és szerencséje lesz nála. De kétlem, hogy ne próbálta volna eladni magának, ha lett volna még abból a kanálból nála.
*Ennél többel nem tud szolgálni, de reméli, hogy a férfi a készlet mellett dönt, így a közbenjárással talán a kereskedőnél is jó ponttal indíthat. S ha nem ennél, hát egy másiknál.*
- Wegtoreni portékát néznék. Kelmét, fűszert, dohányt, rumot, csecsebecséket *szólal meg, mikor rá kerül a sor.* - A kisasszony jegyese bolondul az ilyesmiért, s épp új befektetést keres. Talán egy Tóvárosi kis szatócsboltot. Arrafelé a hegyen túli portéka kész egzotikum. *Végigsimít az állán és egy kicsit megingatja a fejét.* - De az úr előrelátón tájékozódna, mielőtt nagyobb tételben forgatná bele a pénzét bármibe. S talán Ön kellő rálátással bírhat ilyesmiről. *A szakma iránti respektusból még egy kis meghajlást is prezentál.* - Mennyire lehet manapság biztos az ember, hogy nem lesz fennakadás a szállításban? Sajnos jómagam se jártam már egy ideje itt délen. Mi a helyzet mostanság a Kikötő felé?
*Aztán hirtelen visszafordul a félvér felé, mintha nem szeretne udvariatlan lenni, hogy így elveszik az üzleti kérdésekben.*
- Esetleg van valami, ami kedvedre volna, hölgyem? Rosszul érezném magam, ha méltó jegyajándék nélkül hagynálak. *Végigmutat a portékán, jelezvén, hogy nem kell szégyellősködni a válogatásban, ha valami megtetszik.
A tekintete egy pillanatra elkalandozik a kovácsműhely felé. S ha már a témánál vannak, rákérdez arra is az árusnál.*
- Láttam, hogy a wegtoreni fogadó bezárt. És a kereskedésük is zárva van a műhely mellett. Lehet tudni az okát? Csak nem mentek csődbe?
*Nolenar, ha kell, akkor bepróbálkozik több árusnál is a kérdéseivel, s ha úgy van, nem rest költeni se, hogy megnyissa a szájakat. Ebben valószínűleg a kisasszony igen jó alapot fog biztosítani. Legalábbis van egy ilyen érzése*
*A kikötőinek mosolyoghatnékja van a főrendi etikettben meghúzott karolástól. Azután a fülledt éjszaka (és hajnal) után egészen abszurd ez a finomkodó távolságtartás. De legyen így. Lesz ő az erkölcs bajnoka a szűzi, makulátlan hölgy oldalán. Bármilyen nonszensz színdarab is ez.*
- Ó, az én szívemnek minden hölgy kedves *pillant ki oldalra egy álságosan ártatlan mosollyal, s egyúttal dühítő természetességgel lép át ismét a kérdés megválaszolásán.
Ráérős andalgással haladnak az árusok standjai előtt. A Velasco'rra úgy nézelődik, mint aki még azt se döntötte el igazán, hogy venne-e egyáltalán bármit is. Úgy tűnik, talán nincs is konkrét elképzelése. De amikor a félvér felemlegeti a levelet, már kibuggyan belőle a nevetés.*
- Hercegnő, ha ennyire kíváncsi *egy lépéssel a lány mögé sorol, ráfog a derekára, és úgy súg a fülébe* -, megtanulhatna rendesen leskelődni. Így, a váll fölött, látja? Kegyednek szép, kecses nyaka van, épp csak egy kicsit kell nyújtogatni, hogy rálásson, amire szeretne.
*Nem feszíti túl a húrt. A kis közjáték után hamar visszarendeződik a kimért erkölcsi tartással feszítő kísérő szerepébe.
Olyan árusokat keres, ahol a többi város portékái is jócskán bővítik a kínálatot. Nem az olcsó vásárfiára utazik, csak a minőségi portékánál áll meg.
Az egyik ilyen standnál épp egy férfi pöröl az árussal. Drága, prémgalléros kabátot és szattyánbőr csizmát visel, de a beszéde egyszerű. Talán egy mesterember lehet, aki jó érzékkel nőtte ki a szakmáját. Úgy tippelné, a felesége ragaszkodik a nagypolgárhoz illő öltözethez. Nolen legalábbis nem nézné ki belőle, hogy az a kabát meg a csizma az ő ízlését tükrözné.
A nagy perlekedés egy pontján aztán szolidan megköszörüli a torkát, mint a sorban következő vevőjelölt. Érdeklődő hangon akaszt botot az egyre nagyobb lendülettel indulatokba forgó szóváltás-kerék küllői közé.*
- Bocsánat, van valami probléma? *kérdi, s a kérdésére, a paprikás hangulatú vásárló mindjárt rá is harap. Minthogy az árus felé az érvei meddő sajnálkozásba torkollanak csupán, valószínűleg azt reméli, hogy Nolen személyében talán a vita is kitalál majd a nem jó irányba vivő, mély nyomvályúból.*
- Vettem négy ezüst kiskanalat, hogy meglepem vele az asszonyt *kezd neki nagy lendülettel.* - Erre majd' leharapja a fejem, hogy mekkora egy tulok vagyok, és hogy addig vissza se menjek, amíg nem szerzek még kettő ugyanilyet, mert hogy a készlet az hat darab! Mondom neki, de hát, ketten vagyunk, asszony! Még ha a gyerekek hazagyünek, akkor is megvagyunk kanállal! *tárja szét teljes megrökönyödéssel a kezét.* - De csak pörölt velem, hogy a készlet az akkor is hat darab, annak meg kell lenni! Úgy kikelt magából, hogy nem volt otthon maradásom. Azóta ilyen kiállhatatlan, mióta a gyerekek összeadták magukat. A fiú wegtoreni árva volt. Kölyökként fogadtuk be. Aztán ahogy felcseperedtek, a leányunkkal megtalálták egymást. Aztán az esküvő után az ura el is vitte a lányt a hegyen túlra. Az asszony azóta szidja, mit a kereplő *morogja.* - De most meg sehol nem találom azt az árust, akinél vettem a portékát. Egyedül emennél találtam ugyanilyen kanalat. De ez meg azt mondja, hogy nem tud két darabot adni, mert csak készletben eladó a lihanechi ezüstnemű. De ha nekem csak két darab kell! *csikordul meg az idegállapot a férfi fogai között, és már az ábrázatát is kezdi elfutni a vörösség.*
- Itt van az a négy darab, amit a másik árustól vett? *kérdi Nolen segítőkészen.*
- Itt.
- Megnézhetem? *biccent a Velasco'rra a holmi felé.* - Lássuk csak! Ühümm. Valódi elyari ezüst. Itt a beütés, látja? *Az elyari ezüst jele minőségbiztosítás. Az ötvözet 92,5% ezüstöt és 7,5% rezet tartalmaz, ami rendkívüli finomságú ezüstöt jelent, biztosítva az ékszerek és egyéb ezüstneműk tartósságát.* - Szép munka, és igen, ahogy nézem, ugyanabból a műhelyből való, mint ez az egész készlet. Hagyatékból lehet. Régebbi darabok. Ha venne is ezekből hozzá, színre elütnének. S bár fel lehet polírozni hozzá, ha jól csinálja az ember, de kár lenne ezért a szép patináért.
*Visszaadja a vászonszütyőbe bugyolált kanálkákat, aztán megvonja a vállát.*
- Ha rám hallgat, megveszi a készletet. Szép, holdselyem béléses fadobozban adják. A felesége odáig lesz érte. A négy darabot pedig, amit korábban vett, adja oda a lányának. Ha az ura wegtoreni, nem árt, ha van mit pénzzé tennie, ha úgy alakul. És amint bejelentik az első unokát, megbékél majd az asszony is, ne féljen *kacsint.* - Vagy jöjjön ki holnap, hátha akkor megtalálja azt a másik árust, és szerencséje lesz nála. De kétlem, hogy ne próbálta volna eladni magának, ha lett volna még abból a kanálból nála.
*Ennél többel nem tud szolgálni, de reméli, hogy a férfi a készlet mellett dönt, így a közbenjárással talán a kereskedőnél is jó ponttal indíthat. S ha nem ennél, hát egy másiknál.*
- Wegtoreni portékát néznék. Kelmét, fűszert, dohányt, rumot, csecsebecséket *szólal meg, mikor rá kerül a sor.* - A kisasszony jegyese bolondul az ilyesmiért, s épp új befektetést keres. Talán egy Tóvárosi kis szatócsboltot. Arrafelé a hegyen túli portéka kész egzotikum. *Végigsimít az állán és egy kicsit megingatja a fejét.* - De az úr előrelátón tájékozódna, mielőtt nagyobb tételben forgatná bele a pénzét bármibe. S talán Ön kellő rálátással bírhat ilyesmiről. *A szakma iránti respektusból még egy kis meghajlást is prezentál.* - Mennyire lehet manapság biztos az ember, hogy nem lesz fennakadás a szállításban? Sajnos jómagam se jártam már egy ideje itt délen. Mi a helyzet mostanság a Kikötő felé?
*Aztán hirtelen visszafordul a félvér felé, mintha nem szeretne udvariatlan lenni, hogy így elveszik az üzleti kérdésekben.*
- Esetleg van valami, ami kedvedre volna, hölgyem? Rosszul érezném magam, ha méltó jegyajándék nélkül hagynálak. *Végigmutat a portékán, jelezvén, hogy nem kell szégyellősködni a válogatásban, ha valami megtetszik.
A tekintete egy pillanatra elkalandozik a kovácsműhely felé. S ha már a témánál vannak, rákérdez arra is az árusnál.*
- Láttam, hogy a wegtoreni fogadó bezárt. És a kereskedésük is zárva van a műhely mellett. Lehet tudni az okát? Csak nem mentek csődbe?
*Nolenar, ha kell, akkor bepróbálkozik több árusnál is a kérdéseivel, s ha úgy van, nem rest költeni se, hogy megnyissa a szájakat. Ebben valószínűleg a kisasszony igen jó alapot fog biztosítani. Legalábbis van egy ilyen érzése*
3099. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-04 21:08:44
Üzenet elküldve: 2026-02-04 21:08:44
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Vegyetek jót ha tudtok//
*Az árus nem kapja el az üvegcsét, amikor Caelril újra rákérdez. Helyette csak figyeli a nő mozdulatát, ahogy ujjai végigsiklanak az üveg hűvös felületén. A vigyor az arcán nem változik, legfeljebb egy árnyalatnyit válik nyugodtabbá. A pipát még egyszer megemeli ajkaihoz, mélyet szív bele, majd oldalra billentett fejjel fújja ki a füstöt.*
- Kétszáz arany.
*Ennyi, nem fűz hozzá különösebb magyarázatot, nem indokolja az árat. Mintha magától mindez értetődő volna. Közben a spirálos zsákocskára teszi a kezét, finoman jelezve, hogy az már marad nála, az üvegcséért azonban már nem nyúl.*
- A magok és az üveg együtt. *Egy rövid szünet.* - A többi… *Vállat von.* - Már rajtad múlik.
*Az árus nem kapja el az üvegcsét, amikor Caelril újra rákérdez. Helyette csak figyeli a nő mozdulatát, ahogy ujjai végigsiklanak az üveg hűvös felületén. A vigyor az arcán nem változik, legfeljebb egy árnyalatnyit válik nyugodtabbá. A pipát még egyszer megemeli ajkaihoz, mélyet szív bele, majd oldalra billentett fejjel fújja ki a füstöt.*
- Kétszáz arany.
*Ennyi, nem fűz hozzá különösebb magyarázatot, nem indokolja az árat. Mintha magától mindez értetődő volna. Közben a spirálos zsákocskára teszi a kezét, finoman jelezve, hogy az már marad nála, az üvegcséért azonban már nem nyúl.*
- A magok és az üveg együtt. *Egy rövid szünet.* - A többi… *Vállat von.* - Már rajtad múlik.
3098. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-03 20:36:58
Üzenet elküldve: 2026-02-03 20:36:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az ismerős idegen//
- Egy hölgy mindig kegyes *jegyzi meg ártatlanul, noha, hogy magát vajon ama hölgyek homályos klasszisába sorolja-e, az nem igazán derül ki mindebből. Csupán kinézetet tekintve ugyan kétség sem merülne fel bárkiben, de az a néha megvillanó hetvenkedő modor...
Bármennyire is merésznek mutatkozott azzal a fülledt kis hazugsággal, a férfi gáláns karnyújtását csak némi habozás után fogadja el. Nem simul hozzá, s nem is akar olyannak tűnni, mint aki menekül, annyi közelséget enged csupán, amennyit a legszigorúbb illem megkíván. Amint kilépnek a térre, a téli levegő azonnal megcsípi az arcát. Száraz, metsző hideg, amely pirosra festi az orrot és az ujjbegyeket, hamarosan kutatni is kezd prémkabátja zsebében, hogy felvehesse a néhány éve még Drameilotentól kapott kesztyűjét. A kövezet foltokban jeges és sáros, a járkáló népek lépései felcsapják a latyakot, ezért Aly kabátjára kényesen tart némi távolságot az emberektől, már ameddig lehetősége van rá.
A piactér élénken él a hideg idő ellenér is. A sátrak vásznai fáradt színekben feszülnek a tompa fény alatt, mégis tarkán szabdalják most az egységes téli szürkeséget. A bódék között kofák hangos szóváltása, szekerek nyikorgása és nézelődők érdeklődő csevelye morajlik. A maga részéről jobban kedveli a tisztás csendjét, de meg kell hagyni, a piaci forgatagnak is megvan a maga bája. Megtorpanva a tér egy pontján szürkéit szőkésbarna kísérőjére emeli.*
- Na és mit vásárlunk? *siklik tekintete az árusokra. Akadnak persze feltételezései, miben szokása kikérni egy férfi egy nőnek a véleményét: bájos, fölösleges apróságokban, finom kelmékben, netán ékszerekben. A félvérnek sokkal hasznosabb dolgokhoz is jó a szeme, de mindezekről a kikötői aligha tud. Talán halvány sejtelemmel derenghet valami a jó minőségű íjból és nyilakból, de valahogy kétli, hogy egy kellemes téli vadászathoz szándékozna bevásárolni.*
- Csak nem valami szívének kedves hölgynek választunk ajándékot? *újra a borostás arcot kutatja, kivételesen mintha nem pimaszkodni szándékozna. Féltékenység nyoma sem látszódik, amolyan csitrikre jellemző visszafoghatatlan kotnyelesség dereng a pillantásaiban. Hangja halkabbá válik, némi izgalommal szorít rá egy mosoly kíséretében a felkarra.*
- Talán azt a levelet is neki írta... *gyanakvóan húzza össze szemeit, s ezzel egyben a másik értésére is adja, bizony figyelte a kis műveletet odabent a fogadóban.*
- Egy hölgy mindig kegyes *jegyzi meg ártatlanul, noha, hogy magát vajon ama hölgyek homályos klasszisába sorolja-e, az nem igazán derül ki mindebből. Csupán kinézetet tekintve ugyan kétség sem merülne fel bárkiben, de az a néha megvillanó hetvenkedő modor...
Bármennyire is merésznek mutatkozott azzal a fülledt kis hazugsággal, a férfi gáláns karnyújtását csak némi habozás után fogadja el. Nem simul hozzá, s nem is akar olyannak tűnni, mint aki menekül, annyi közelséget enged csupán, amennyit a legszigorúbb illem megkíván. Amint kilépnek a térre, a téli levegő azonnal megcsípi az arcát. Száraz, metsző hideg, amely pirosra festi az orrot és az ujjbegyeket, hamarosan kutatni is kezd prémkabátja zsebében, hogy felvehesse a néhány éve még Drameilotentól kapott kesztyűjét. A kövezet foltokban jeges és sáros, a járkáló népek lépései felcsapják a latyakot, ezért Aly kabátjára kényesen tart némi távolságot az emberektől, már ameddig lehetősége van rá.
A piactér élénken él a hideg idő ellenér is. A sátrak vásznai fáradt színekben feszülnek a tompa fény alatt, mégis tarkán szabdalják most az egységes téli szürkeséget. A bódék között kofák hangos szóváltása, szekerek nyikorgása és nézelődők érdeklődő csevelye morajlik. A maga részéről jobban kedveli a tisztás csendjét, de meg kell hagyni, a piaci forgatagnak is megvan a maga bája. Megtorpanva a tér egy pontján szürkéit szőkésbarna kísérőjére emeli.*
- Na és mit vásárlunk? *siklik tekintete az árusokra. Akadnak persze feltételezései, miben szokása kikérni egy férfi egy nőnek a véleményét: bájos, fölösleges apróságokban, finom kelmékben, netán ékszerekben. A félvérnek sokkal hasznosabb dolgokhoz is jó a szeme, de mindezekről a kikötői aligha tud. Talán halvány sejtelemmel derenghet valami a jó minőségű íjból és nyilakból, de valahogy kétli, hogy egy kellemes téli vadászathoz szándékozna bevásárolni.*
- Csak nem valami szívének kedves hölgynek választunk ajándékot? *újra a borostás arcot kutatja, kivételesen mintha nem pimaszkodni szándékozna. Féltékenység nyoma sem látszódik, amolyan csitrikre jellemző visszafoghatatlan kotnyelesség dereng a pillantásaiban. Hangja halkabbá válik, némi izgalommal szorít rá egy mosoly kíséretében a felkarra.*
- Talán azt a levelet is neki írta... *gyanakvóan húzza össze szemeit, s ezzel egyben a másik értésére is adja, bizony figyelte a kis műveletet odabent a fogadóban.*
3097. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-03 14:00:11
Üzenet elküldve: 2026-02-03 14:00:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1135
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1135
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
*Komolyan át kellett gondolnia, hogy mitévő legyen, de más utat nem igazán lát maga előtt. A napsók, amikért Merchen annyit dolgozott, hogy meglegyen, érintetlenül várnak már rá, hogy foglalkozzon velük, már hónapok óta. Első körben, a vizitációt el kell halasztania, így azzal is kezdte a levelét, hogy sajnos nem tudja, mikor lenne ideje meglátogatni a rezidenciát, de ha lesz ideje, akkor meglátogatja. Erős feltételes mód, ugyanis nem fog úgy tenni, mintha realisztikus esélyük lenne összefutni ebben a hónapban legalább is. Elgondolkodik, hogy említse-e az orkokat, de végül is Mai tud róla és ha nem avatta be Nimerilt, akkor annak oka van. Azonban a rengeteg dolgáról panaszolgatás nem csak arra van, hogy kihúzza magát a látogatás alól, hanem a vége felé egy komoly kérést is szeretne Nimeriltől. Tekintve, hogy már kollégája és az alkímiában jártas és alkalmas személy, így egy érdekes matériával és kéréssel járul feléje. A levél mellé egy csomag is jár Nimeril Drimanow számára 8 Napsóval. 
Valamint 2 Enyhe aktivátort is küld mellé Nimeril Drimanownak. A komoly csomag átadásáért 50 aranyat is lecsenget a futárának. Egy hosszabb magyarázat és pár jegyzet a végére, hogy mit tud az anyagról és, hogy miként állította belőle elő az italokat, amiket melléje küldött, viszont visszatérve a kérésére, jelenleg elakadt azon, hogy miként lehetne tovább haladnia, mely mélyebb vizsgálatokat igényelne a Napsóról és a készült szerről. Olyan kutatást, ami az idejébe jelenleg nem fér bele. A kérése természetesen nem kötelezi Nimerilt, hiszen már egy komoly tudományos személy, egy nemes ház szolgálatában, így teljesen megérti, ha fontosabb dolga akad vagy csak érdektelen eziránt. De ha érdekli, akkor az anyagot nyugodtan használja fel a kutatásaihoz, Nestarnál még van elegendő és jelentéktelen költséggel járt, amit kifejezetten nem kér vissza. Gömböc jól van, változatlan állapotban, mint amióta legutóbb látta.*
Valamint 2 Enyhe aktivátort is küld mellé Nimeril Drimanownak. A komoly csomag átadásáért 50 aranyat is lecsenget a futárának. Egy hosszabb magyarázat és pár jegyzet a végére, hogy mit tud az anyagról és, hogy miként állította belőle elő az italokat, amiket melléje küldött, viszont visszatérve a kérésére, jelenleg elakadt azon, hogy miként lehetne tovább haladnia, mely mélyebb vizsgálatokat igényelne a Napsóról és a készült szerről. Olyan kutatást, ami az idejébe jelenleg nem fér bele. A kérése természetesen nem kötelezi Nimerilt, hiszen már egy komoly tudományos személy, egy nemes ház szolgálatában, így teljesen megérti, ha fontosabb dolga akad vagy csak érdektelen eziránt. De ha érdekli, akkor az anyagot nyugodtan használja fel a kutatásaihoz, Nestarnál még van elegendő és jelentéktelen költséggel járt, amit kifejezetten nem kér vissza. Gömböc jól van, változatlan állapotban, mint amióta legutóbb látta.*
3096. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-03 11:29:49
Üzenet elküldve: 2026-02-03 11:29:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//A közös üzlet//
*Átveszi a leveleket a Prefektustól, futólag megnézi a rájuk írt neveket. Bizony majdnem mind ismerős a számára, még ha nem is találkozott velük. Előbb-utóbb bizonyos neveket megismer az ember -vagy gnóm-, ha szerepet vállal a piacon vagy a kereskedelemben. A papirosokat óvatosan becsúsztatja megannyi zsebbel ellátott, vaskos bőrkötényének egy nagyobb méretű zsebébe, és visszafordul a férfihez.*
- Rendben, köszönöm, Morthimer úr! *Apró biccentéssel is nyugtázza az elhangzott szavakat. Az intés nyomán ismét a szekérre néz, és most valóban fel is fedezi az M-betűs címerszerűséget. Magában megállapítja, hogy az leginkább valami állat metszőfogaira emlékezteti. Érdekes formának tartja, felmerül benne a kérdés, hogy mennyire lehetett szándéka a készítőnek ezt felidézni vele. Persze minderről nagyon bölcsen és nagyon mélyen hallgat.*
- Nem, Morthimer úr, nem tartanám fel a szükségesnél tovább. *Megrázza a fejét, és a Prefektusra pislant.* Köszönöm, uram! Remélem, elégedett lesz majd az elkészült munkával!
*Elfogadja a felé nyújtott kezet, röviden és határozottan megszorítja azt, majd fejét hátraszegve figyeli ahogy a férfi felül arra a szép hátasára, és távozik. Ezután fordul a kocsihoz, ami mellé oda is lép, és kissé küszködve bár, de felkászálódik a bakra, Japher mellé.*
- No, Campa uram! *Szólítja meg az idős és meglehetősen unottnak látszó férfiút derűsen, miközben előhúzza a csupán nemrégiben eltett ajánlóleveleket, hogy újra átfussa a neveket.* Induljon, kérem! A maga napját sem szeretném elrabolni. Az első hely, ahova megyünk..
*Lesandít a kezében tartott papírosra, majd a rajta látható nevet felolvassa a férfinak. Az tényleg tudhatja hogy kiről van szó; a kocsi kissé rándulva indul meg alattuk, és kanyarodik az első felkeresendő kereskedő felé.*
*Átveszi a leveleket a Prefektustól, futólag megnézi a rájuk írt neveket. Bizony majdnem mind ismerős a számára, még ha nem is találkozott velük. Előbb-utóbb bizonyos neveket megismer az ember -vagy gnóm-, ha szerepet vállal a piacon vagy a kereskedelemben. A papirosokat óvatosan becsúsztatja megannyi zsebbel ellátott, vaskos bőrkötényének egy nagyobb méretű zsebébe, és visszafordul a férfihez.*
- Rendben, köszönöm, Morthimer úr! *Apró biccentéssel is nyugtázza az elhangzott szavakat. Az intés nyomán ismét a szekérre néz, és most valóban fel is fedezi az M-betűs címerszerűséget. Magában megállapítja, hogy az leginkább valami állat metszőfogaira emlékezteti. Érdekes formának tartja, felmerül benne a kérdés, hogy mennyire lehetett szándéka a készítőnek ezt felidézni vele. Persze minderről nagyon bölcsen és nagyon mélyen hallgat.*
- Nem, Morthimer úr, nem tartanám fel a szükségesnél tovább. *Megrázza a fejét, és a Prefektusra pislant.* Köszönöm, uram! Remélem, elégedett lesz majd az elkészült munkával!
*Elfogadja a felé nyújtott kezet, röviden és határozottan megszorítja azt, majd fejét hátraszegve figyeli ahogy a férfi felül arra a szép hátasára, és távozik. Ezután fordul a kocsihoz, ami mellé oda is lép, és kissé küszködve bár, de felkászálódik a bakra, Japher mellé.*
- No, Campa uram! *Szólítja meg az idős és meglehetősen unottnak látszó férfiút derűsen, miközben előhúzza a csupán nemrégiben eltett ajánlóleveleket, hogy újra átfussa a neveket.* Induljon, kérem! A maga napját sem szeretném elrabolni. Az első hely, ahova megyünk..
*Lesandít a kezében tartott papírosra, majd a rajta látható nevet felolvassa a férfinak. Az tényleg tudhatja hogy kiről van szó; a kocsi kissé rándulva indul meg alattuk, és kanyarodik az első felkeresendő kereskedő felé.*
3095. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-02 22:30:22
Üzenet elküldve: 2026-02-02 22:30:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1135
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1135
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
*Lassan és nehezen találta meg őt Nimeril levele és sajnos, ami rosszabb, szerencsétlen időben. Nem mintha sok nyugta lenne, bármennyire is szeretné, hogy semmi ne történjen, valami mindig közbejön és sokfelé húzzák az események. A megnövekedett rendelések, a különleges relikvia és az, hogy miként került Maitól Quantall kezére... ezeknek a töredékével sem foglalkozhat. De ha Nimeril volt kedves írni neki, akkor kollégája segítségét is kérheti akár, miközben kénytelen elhalasztani a kedélyes meghívást. Viszont ahhoz találnia kell egy helyet, ahol ezt legalább egy minimális kényelemmel és nyugodalmas körülmények között megfogalmazhatja.*
3094. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-02 20:55:34
Üzenet elküldve: 2026-02-02 20:55:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Vegyetek jót ha tudtok//
*Az elé zuttyant zsákocska láttán, már tudvalevő, hogy a birtokába kerül hamarost, de nem nyúl még felé. Az ár ugyan szemernyit sem érdekli, sokkal inkább a csend, s a hosszúra nyúlt szemkontaktus az, mi birtokba veszi őt is. Türelmesen kivár, ha eddig sietett is új otthonába, most nem zavarja a tény, hogy a Piactéren tölti idejét. Észrevétlen biccen oldalra feje, jelét adva annak, hogy érdekli, mi van a szótlanság mögött, s csakhamar előkúszik a szó, mi gyanút ébresztene, ha nem volna oly kellemes a bódulat.
Csupán résnyire nyílik kissé száraz ajka, de elhal az el sem kezdett mondandó, miközben figyeli, hogyan telítődik meg az üvegcse a vágyott keverékkel. Hogy tennie sem kell érte, még mindig nem billenti ki nyugalmából, noha máskor már vészharang kongana hegyes füleiben. Olyan nincs, hogy valamiért ne kérnék el az árat. A szemei tovább szűkülnek, de végül megcsillan az óarany írisz. Ha nem is zaklatta fel, mégis megkönnyebbülés, hogy nem kívánják tőle a tartozás-érzet terhét.*
- Felkeltette. *Lassan nyúl végül ujjbegyével az előkészített üvegcse irányába, s mintha képes volna érezni a növények texturáját a hűvös érintésű anyag alatt, úgy simítja végig.*
- Szeretném. *Felpillant a pultról, egyenesen a másik szemeibe. A szó, ha idegen is tőle, úgy hat mintha már rabigába hajtotta volna a szer vélt hatása, pedig koránt sincs így. Nincs a világon más, mi jobban érdekelné annál, hogy növényeket tanulmányozzon, még ha az a kellemes is jár mellé, amit minden bizonnyal ad majd.*
- Mennyit kérsz értük? *Ismétli meg újfent kérdését.*
*Az elé zuttyant zsákocska láttán, már tudvalevő, hogy a birtokába kerül hamarost, de nem nyúl még felé. Az ár ugyan szemernyit sem érdekli, sokkal inkább a csend, s a hosszúra nyúlt szemkontaktus az, mi birtokba veszi őt is. Türelmesen kivár, ha eddig sietett is új otthonába, most nem zavarja a tény, hogy a Piactéren tölti idejét. Észrevétlen biccen oldalra feje, jelét adva annak, hogy érdekli, mi van a szótlanság mögött, s csakhamar előkúszik a szó, mi gyanút ébresztene, ha nem volna oly kellemes a bódulat.
Csupán résnyire nyílik kissé száraz ajka, de elhal az el sem kezdett mondandó, miközben figyeli, hogyan telítődik meg az üvegcse a vágyott keverékkel. Hogy tennie sem kell érte, még mindig nem billenti ki nyugalmából, noha máskor már vészharang kongana hegyes füleiben. Olyan nincs, hogy valamiért ne kérnék el az árat. A szemei tovább szűkülnek, de végül megcsillan az óarany írisz. Ha nem is zaklatta fel, mégis megkönnyebbülés, hogy nem kívánják tőle a tartozás-érzet terhét.*
- Felkeltette. *Lassan nyúl végül ujjbegyével az előkészített üvegcse irányába, s mintha képes volna érezni a növények texturáját a hűvös érintésű anyag alatt, úgy simítja végig.*
- Szeretném. *Felpillant a pultról, egyenesen a másik szemeibe. A szó, ha idegen is tőle, úgy hat mintha már rabigába hajtotta volna a szer vélt hatása, pedig koránt sincs így. Nincs a világon más, mi jobban érdekelné annál, hogy növényeket tanulmányozzon, még ha az a kellemes is jár mellé, amit minden bizonnyal ad majd.*
- Mennyit kérsz értük? *Ismétli meg újfent kérdését.*
3093. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-02 20:17:05
Üzenet elküldve: 2026-02-02 20:17:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//A közös üzlet//
- Helyes, helyes.
*feleli azt hallva, hogy Gilas idejét nem vesztegette a késedelemmel.
Miután átbeszélik a dolgokat, Orthus átnyújt néhány papírost Gilasnak.*
- Ezekkel a papírosokkal keresse fel a levelek címzettjeit, egytől egyig elismert kereskedők, és megvan náluk minden szükséges alapanyag, amire szüksége van. Campa úr tisztában van vele, hogy kik ezek, és oda tudja vinni a szekérrel.
*Int a háta mögé, és Gilas megfigyelheti, hogy a szekérnek mindkét oldalán ott van a Morthimer ház címere: a befelé forduló szárú nagy M betű. Ez is segíthet meggyőzni a kereskedőket, hogy ne kételkedjenek a levél valódiságában.
Miután mindezt átadta a gnóm mesternek így szól.*
- Nos, amennyiben nincs más, sok sikert kívánok a beszerzésekhez, és jó munkát a Panziómnál!
*búcsúzik el Abactól, és hacsak a gnóm nem tartja még szóval valamilyen ügyben, akkor kezet ráznak, és Orthus lóhátra szállva a dolgára megy. Japher Campa pedig - aki meglehetősen egykedvűen ül a szekér bakján - várja Gilas utasításait, hogy segítsen beszerezni, amit kell.*
- Helyes, helyes.
*feleli azt hallva, hogy Gilas idejét nem vesztegette a késedelemmel.
Miután átbeszélik a dolgokat, Orthus átnyújt néhány papírost Gilasnak.*
- Ezekkel a papírosokkal keresse fel a levelek címzettjeit, egytől egyig elismert kereskedők, és megvan náluk minden szükséges alapanyag, amire szüksége van. Campa úr tisztában van vele, hogy kik ezek, és oda tudja vinni a szekérrel.
*Int a háta mögé, és Gilas megfigyelheti, hogy a szekérnek mindkét oldalán ott van a Morthimer ház címere: a befelé forduló szárú nagy M betű. Ez is segíthet meggyőzni a kereskedőket, hogy ne kételkedjenek a levél valódiságában.
Miután mindezt átadta a gnóm mesternek így szól.*
- Nos, amennyiben nincs más, sok sikert kívánok a beszerzésekhez, és jó munkát a Panziómnál!
*búcsúzik el Abactól, és hacsak a gnóm nem tartja még szóval valamilyen ügyben, akkor kezet ráznak, és Orthus lóhátra szállva a dolgára megy. Japher Campa pedig - aki meglehetősen egykedvűen ül a szekér bakján - várja Gilas utasításait, hogy segítsen beszerezni, amit kell.*
3092. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-02 15:12:42
Üzenet elküldve: 2026-02-02 15:12:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Babkár//
* Hallgatja, mit mond a tündér. Neki tetszik. Mármint, amit mond. Az már nem annyira, hogy utána majd még neki kell alkimista után is rohannia, de talán Samonyr ismer valakit, aki elvállalja. Vagy, ha ő nem, talán valamelyik másik barátja. Nem különösebben érdekli az ár, de azt gondolja, hogy az ő kapcsolataival nemcsak olcsóbban, hanem gyorsabban is ki tudná kevertetni azokat a varázsitalokat. Legyint végül egyet és így szól. *
– Legyen akkor. Adok most ötszáz aranyat. * Most ad 500 aranyat Babkár Threbucheynek. *
– Elég lesz a világosabb zöld színű ital is, majd megkérek valakit, hogy vigye el egy alkimistához. Az otthonom, bizonyára már kitalálta, Selyemrévben van, és a Samonyr Rezidencia névre hallgat. * Ezután röviden azt is elmagyarázza a tündérnek, hogy hogyan lehet a legegyszerűbben odajutni. *
– A visszajárót tartsa meg, Drága Babkár uram. Tekintse szállítási díjnak. Ha pedig mégsem lenne elegendő az ötszáz arany, Sha'phranek, a komornyik kifizeti a többit. * Nem akarja túlbonyolítani az üzletkötést. Egyik árucikkre sincs szüksége sürgősen, így az se zavarná, ha Babkár csak egy hat múlva tudná kihozni az árukat. Habár minél tovább tart a kiszállítás, annál valószínűbb, hogy addigra Norgen újra megéhezik, és szomorú lenne, ha pont az ő drága Babkárját kéne szétcincálnia a pincében… *
– Tehát mindent el tud intézni innentől? * Szegi fel állát, és lenéz a nála nem is sokkal kisebb tündérre. *
– További szép napot, Babkár uram! * Azzal sarkon is fordul, és hacsak a tündér nem marasztalja gyorsan még valamiért, akkor Norra el is tűnik a piac forgatagában. Hányingere támadt ettől a sok szép beszédtől, és mivel már így is igen tartalmas nap áll mögötte, nem akar tovább a városban császkálni. Egyenesen hazaindul Selyemrévbe, és reméli, hogy ezzel a nap le is zárulhat. *
* Hallgatja, mit mond a tündér. Neki tetszik. Mármint, amit mond. Az már nem annyira, hogy utána majd még neki kell alkimista után is rohannia, de talán Samonyr ismer valakit, aki elvállalja. Vagy, ha ő nem, talán valamelyik másik barátja. Nem különösebben érdekli az ár, de azt gondolja, hogy az ő kapcsolataival nemcsak olcsóbban, hanem gyorsabban is ki tudná kevertetni azokat a varázsitalokat. Legyint végül egyet és így szól. *
– Legyen akkor. Adok most ötszáz aranyat. * Most ad 500 aranyat Babkár Threbucheynek.
*– Elég lesz a világosabb zöld színű ital is, majd megkérek valakit, hogy vigye el egy alkimistához. Az otthonom, bizonyára már kitalálta, Selyemrévben van, és a Samonyr Rezidencia névre hallgat. * Ezután röviden azt is elmagyarázza a tündérnek, hogy hogyan lehet a legegyszerűbben odajutni. *
– A visszajárót tartsa meg, Drága Babkár uram. Tekintse szállítási díjnak. Ha pedig mégsem lenne elegendő az ötszáz arany, Sha'phranek, a komornyik kifizeti a többit. * Nem akarja túlbonyolítani az üzletkötést. Egyik árucikkre sincs szüksége sürgősen, így az se zavarná, ha Babkár csak egy hat múlva tudná kihozni az árukat. Habár minél tovább tart a kiszállítás, annál valószínűbb, hogy addigra Norgen újra megéhezik, és szomorú lenne, ha pont az ő drága Babkárját kéne szétcincálnia a pincében… *
– Tehát mindent el tud intézni innentől? * Szegi fel állát, és lenéz a nála nem is sokkal kisebb tündérre. *
– További szép napot, Babkár uram! * Azzal sarkon is fordul, és hacsak a tündér nem marasztalja gyorsan még valamiért, akkor Norra el is tűnik a piac forgatagában. Hányingere támadt ettől a sok szép beszédtől, és mivel már így is igen tartalmas nap áll mögötte, nem akar tovább a városban császkálni. Egyenesen hazaindul Selyemrévbe, és reméli, hogy ezzel a nap le is zárulhat. *
3091. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-02 10:49:35
Üzenet elküldve: 2026-02-02 10:49:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//A közös üzlet//
*Nem szégyelli, de igen hátra kell hajtania a fejét, ahogy a közeledőkre néz. Egészen pontosan a lóra, mert azt figyeli meg magának éppen. Elismerően csücsörít bajsza alatt; szépnek találja a hátast, és bár igazán nem ért hozzájuk, úgy gondolja, hogy az a Prefektus jó ízlését tükrözi. Bár illetlen dolog ilyesféle párhuzamot vonni, de úgy fest, hogy a férfi jó ízlése másra is kiterjed - elég, ha csak Merlana Naerice kisasszonyra gondol. Hozzá kell tenni: nem feltételezné, hogy a nőt a külcsín alapján választották a Sub Rosa Panzió vezetőjének, vagy hogy az a tudásán és hozzáértésén kívül mással is hatást tett volna a férfira.
Elfogadja, és rövid-határozott kézfogással megszorítja a felé nyújtott jobbot; nem ismétli meg hangosan a köszöntést, helyette egy pillanatra meghajtja a fejét.*
- Nem, dehogy is, Morthimer úr! Ráadásul haszontalan sem volt a várakozással töltött idő. *Megpaskolja a jegyzetelésre szolgáló könyvétől duzzadó zsebet vaskos bőrkötényén. Tekintetét a kocsis felé fordítja, gyors pillantásokkal méri fel őt is.* Üdvözlöm, Campa úr!
*Saját maga barátságosan köszön. Ha észre is vette a férfi mozdulatában rejlő flegmaságot, nem adja jelét.*
- Ó, az nagyszerű, nagyszerű! *Elégedetten bólogat a Prefektus által elmondottak hallatán.* Valóban hasznos lesz Campa úr segítsége.
*Saját kocsija -inkább riksának lehetne nevezni- sokkal kisebb mint ez a szekér; és az ebben remélhetőleg szakértő férfi bizonyára jobban tudja, hogy miképp lesz célszerű felpakolni a holmit a jóval nagyobb kocsi rakodó-terére.*
- Még egyszer köszönöm a támogatását, Morthimer úr! *Fordul vissza a ló mellett álló férfihoz.* Valóban nagy segítséget jelent.
*Nem szégyelli, de igen hátra kell hajtania a fejét, ahogy a közeledőkre néz. Egészen pontosan a lóra, mert azt figyeli meg magának éppen. Elismerően csücsörít bajsza alatt; szépnek találja a hátast, és bár igazán nem ért hozzájuk, úgy gondolja, hogy az a Prefektus jó ízlését tükrözi. Bár illetlen dolog ilyesféle párhuzamot vonni, de úgy fest, hogy a férfi jó ízlése másra is kiterjed - elég, ha csak Merlana Naerice kisasszonyra gondol. Hozzá kell tenni: nem feltételezné, hogy a nőt a külcsín alapján választották a Sub Rosa Panzió vezetőjének, vagy hogy az a tudásán és hozzáértésén kívül mással is hatást tett volna a férfira.
Elfogadja, és rövid-határozott kézfogással megszorítja a felé nyújtott jobbot; nem ismétli meg hangosan a köszöntést, helyette egy pillanatra meghajtja a fejét.*
- Nem, dehogy is, Morthimer úr! Ráadásul haszontalan sem volt a várakozással töltött idő. *Megpaskolja a jegyzetelésre szolgáló könyvétől duzzadó zsebet vaskos bőrkötényén. Tekintetét a kocsis felé fordítja, gyors pillantásokkal méri fel őt is.* Üdvözlöm, Campa úr!
*Saját maga barátságosan köszön. Ha észre is vette a férfi mozdulatában rejlő flegmaságot, nem adja jelét.*
- Ó, az nagyszerű, nagyszerű! *Elégedetten bólogat a Prefektus által elmondottak hallatán.* Valóban hasznos lesz Campa úr segítsége.
*Saját kocsija -inkább riksának lehetne nevezni- sokkal kisebb mint ez a szekér; és az ebben remélhetőleg szakértő férfi bizonyára jobban tudja, hogy miképp lesz célszerű felpakolni a holmit a jóval nagyobb kocsi rakodó-terére.*
- Még egyszer köszönöm a támogatását, Morthimer úr! *Fordul vissza a ló mellett álló férfihoz.* Valóban nagy segítséget jelent.
3090. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-01 20:36:39
Üzenet elküldve: 2026-02-01 20:36:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 392
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 392
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
* Bizony jól esne már, nem csupán szívének egy kupa bor, de még teste is erőre kapna, ha csupán egy korttyal ihatna. Igaz a mondás, hogy a kemény munkát követve a legfinomabb az ital, de sosem beszél senki arról, hogy amellett milyen jó a munka. A felhajtott vászon mellé helyezi az imént lerakott ládát, majd a szekéren megtámaszkodva felrántja magát. Fent egy darabig nézi a körülötte sétáló embereket és egyéb teremtményeket. Magasságban eddig is maga alá parancsolta a legtöbb élőlényt, de így sokkal messzebbre lát el. Mások tekintetét fürkészi, érdekli, hogy vajon mit gondolhatnak. Na, nem pont magáról, inkább a jelenlegi helyzetről, ami körbeveszi őket. Ha tudnák, hogy a veszély már a küszöbön, kíváncsi lenne, hogy mennyi embernek változna meg az arckifejezése. Lassan fel is hagy pórnép bámulásával, s végre helyére teszi azt a makacs dobozt. Pontosan a másik mellé illeszti be, majd erősíti oda a szekérhez. Végezetül leugrik, s annak vásznával újfent elrejti a vett portékákat. Kezei a csípőire csúsznak, közben egy darabig még nézi a fedett csomagteret.
Reflexszerűén nyúl az egyik zsebébe. Onnan nem is akármi kerül elő. Kisebb üveg, benne klasszikus orkpálinka pihen. Meglötyögteti a sötét üveget, mielőtt megszabadítaná annak kupakjától. Részben azt nézi, hogy mennyire van tele az üveg, ám ez már amolyan szokásává is vált az elmúlt időkben. A kupakjától megfosztott üvegbe először beleszagol. Nem a legjobb ital, amit valaha ivott, de egy biztos; megfelelő löketet kínál az a nap bármelyik pontján. Nem csak íze szúrós, de még az áldozat orrát sem hagyja büntetlenül. Kezei már mozgásba is lendülnek, hogy néhány korttyal enyhítse szomját, s kedvét, és pont ekkor érkezik a vendége. A hirtelen érkezett ember felé eleinte csak fejét fordítja. Azon végignézve elsőre nem leli a választ, hogy amaz mégis miért keresné őt. Pontosabban egy orkot. Tippelni persze képes, de hagyja, hogy a másik mondja ki nyíltan, hogy mit is szeretne. Amikor neve is előkerül, onnan egyértelművé válik, hogy valóban nem tévesztett személy az apró leányzó. Bár nehezen tudná elképzelni, hogy valakivel összelehetne téveszteni. Pálinkásüvegébe visszacsúsztatja kupakját, majd elsüllyeszti azt zsebébe. Ez még talán érdekes is lehet. *
- Cifra?
* Ennél a szónál megakad, mert hát ezt nem tudja hova tenni, vissza is kérdez rögvest, aztán majd kiderül, hogy ez valami furcsa becenév, esetleg egy eddig még nem hallott sértés. Azt viszont, hogy miért keresné a nőt, az őt is érdekli, de egyelőre még a nevét sem tudja. *
- Bájitalok, mi? Nos, ebben nem tévedsz, de ismerlek téged? Szerintem eddig nem találkoztunk.
* Legalábbis, ha emlékei nem hagyják cserben, úgy biztos emlékezne egy apróságra, kin rőt korona díszeleg. *
- Esetleg bájital kéne? Van nálam néhány, de ha valami bonyolultabbra van szükséged, arra várnod kell. Egyelőre tele a kezem és az se biztos, hogy rendelkezem a hozzájuk szükséges nyersanyaggal.
* Fejti ki a másiknak, s ha nem szakítja félbe, akkor nem is fog másra gondolni az ork. Elvégre sok mindennel nem keresik. Talán ez is egy újabb üzleti lehetőség. *
* Bizony jól esne már, nem csupán szívének egy kupa bor, de még teste is erőre kapna, ha csupán egy korttyal ihatna. Igaz a mondás, hogy a kemény munkát követve a legfinomabb az ital, de sosem beszél senki arról, hogy amellett milyen jó a munka. A felhajtott vászon mellé helyezi az imént lerakott ládát, majd a szekéren megtámaszkodva felrántja magát. Fent egy darabig nézi a körülötte sétáló embereket és egyéb teremtményeket. Magasságban eddig is maga alá parancsolta a legtöbb élőlényt, de így sokkal messzebbre lát el. Mások tekintetét fürkészi, érdekli, hogy vajon mit gondolhatnak. Na, nem pont magáról, inkább a jelenlegi helyzetről, ami körbeveszi őket. Ha tudnák, hogy a veszély már a küszöbön, kíváncsi lenne, hogy mennyi embernek változna meg az arckifejezése. Lassan fel is hagy pórnép bámulásával, s végre helyére teszi azt a makacs dobozt. Pontosan a másik mellé illeszti be, majd erősíti oda a szekérhez. Végezetül leugrik, s annak vásznával újfent elrejti a vett portékákat. Kezei a csípőire csúsznak, közben egy darabig még nézi a fedett csomagteret.
Reflexszerűén nyúl az egyik zsebébe. Onnan nem is akármi kerül elő. Kisebb üveg, benne klasszikus orkpálinka pihen. Meglötyögteti a sötét üveget, mielőtt megszabadítaná annak kupakjától. Részben azt nézi, hogy mennyire van tele az üveg, ám ez már amolyan szokásává is vált az elmúlt időkben. A kupakjától megfosztott üvegbe először beleszagol. Nem a legjobb ital, amit valaha ivott, de egy biztos; megfelelő löketet kínál az a nap bármelyik pontján. Nem csak íze szúrós, de még az áldozat orrát sem hagyja büntetlenül. Kezei már mozgásba is lendülnek, hogy néhány korttyal enyhítse szomját, s kedvét, és pont ekkor érkezik a vendége. A hirtelen érkezett ember felé eleinte csak fejét fordítja. Azon végignézve elsőre nem leli a választ, hogy amaz mégis miért keresné őt. Pontosabban egy orkot. Tippelni persze képes, de hagyja, hogy a másik mondja ki nyíltan, hogy mit is szeretne. Amikor neve is előkerül, onnan egyértelművé válik, hogy valóban nem tévesztett személy az apró leányzó. Bár nehezen tudná elképzelni, hogy valakivel összelehetne téveszteni. Pálinkásüvegébe visszacsúsztatja kupakját, majd elsüllyeszti azt zsebébe. Ez még talán érdekes is lehet. *
- Cifra?
* Ennél a szónál megakad, mert hát ezt nem tudja hova tenni, vissza is kérdez rögvest, aztán majd kiderül, hogy ez valami furcsa becenév, esetleg egy eddig még nem hallott sértés. Azt viszont, hogy miért keresné a nőt, az őt is érdekli, de egyelőre még a nevét sem tudja. *
- Bájitalok, mi? Nos, ebben nem tévedsz, de ismerlek téged? Szerintem eddig nem találkoztunk.
* Legalábbis, ha emlékei nem hagyják cserben, úgy biztos emlékezne egy apróságra, kin rőt korona díszeleg. *
- Esetleg bájital kéne? Van nálam néhány, de ha valami bonyolultabbra van szükséged, arra várnod kell. Egyelőre tele a kezem és az se biztos, hogy rendelkezem a hozzájuk szükséges nyersanyaggal.
* Fejti ki a másiknak, s ha nem szakítja félbe, akkor nem is fog másra gondolni az ork. Elvégre sok mindennel nem keresik. Talán ez is egy újabb üzleti lehetőség. *
3089. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-01 14:45:50
Üzenet elküldve: 2026-02-01 14:45:50
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Vegyetek jót ha tudtok//
*A nő kihívása hallatán az árus vigyora lassan, szélesebbre húzódik. Ezúttal sem sieti el a választ. Még kétszer feldobja a zsákocskát, elkapja, majd egy utolsó, könnyed mozdulattal Caelril elé ejti a pultra. A magok tompán koppannak a fa felületén.
Amikor a nő az árra kérdez, a férfi hosszasan nézi őt. Nem méregetően, inkább elgondolkodva, mintha mérlegelné, mit lát maga előtt. Végül nyugodt mosoly ül ki az arcára.*
- Semmit.
*Nem sokáig hagyja ott ezt a szót az éterben lebegni. A spirállal jelölt zsákocskát veszi kézbe, majd az ölébe fekteti. Meglepően gyors, és gyakorlott mozdulatok követik egymást. A pult alól egy apró üvegcsét húz elő, kinyitja, s a zsák tartalmával tölti fel úgy, hogy egy szem sem megy kárba. Amikor elégnek ítéli, dugót nyom az üveg szájába, majd néhányszor összerázza, hogy a belsejében lévő szárított növényrészek egyenletesen osztódjanak el.
Az üvegcsét végül a nő elé csúsztatja a pultra. A spirálos zsák marad nála.*
- Semmit… *Ismétli meg újra vigyorogva.* - Ha ezt is megveszed. Látom kellően felkeltette az érdeklődésed.
*A füst újra lassan kanyarog felfelé a pipából, amit időközben ismét ajkaihoz emel.*
*A nő kihívása hallatán az árus vigyora lassan, szélesebbre húzódik. Ezúttal sem sieti el a választ. Még kétszer feldobja a zsákocskát, elkapja, majd egy utolsó, könnyed mozdulattal Caelril elé ejti a pultra. A magok tompán koppannak a fa felületén.
Amikor a nő az árra kérdez, a férfi hosszasan nézi őt. Nem méregetően, inkább elgondolkodva, mintha mérlegelné, mit lát maga előtt. Végül nyugodt mosoly ül ki az arcára.*
- Semmit.
*Nem sokáig hagyja ott ezt a szót az éterben lebegni. A spirállal jelölt zsákocskát veszi kézbe, majd az ölébe fekteti. Meglepően gyors, és gyakorlott mozdulatok követik egymást. A pult alól egy apró üvegcsét húz elő, kinyitja, s a zsák tartalmával tölti fel úgy, hogy egy szem sem megy kárba. Amikor elégnek ítéli, dugót nyom az üveg szájába, majd néhányszor összerázza, hogy a belsejében lévő szárított növényrészek egyenletesen osztódjanak el.
Az üvegcsét végül a nő elé csúsztatja a pultra. A spirálos zsák marad nála.*
- Semmit… *Ismétli meg újra vigyorogva.* - Ha ezt is megveszed. Látom kellően felkeltette az érdeklődésed.
*A füst újra lassan kanyarog felfelé a pipából, amit időközben ismét ajkaihoz emel.*
3088. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-31 22:31:10
Üzenet elküldve: 2026-01-31 22:31:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
*Apácska aranykezű bába hírnevénél már csak étvágya volt hírhedtebb, bár a fáma sosem tért ki arra, miféle étvággyal rendelkezik a vén kujon, egy azonban bizonyos volt: ma sem telik másként a nap, mint ahogyan szokott. Az öreg hátra maradt valamelyik fogadóban -csak a dicsőséges erdei istenség tudja miféle szerzetekkel-, hogy hedonista élvezeteknek hódolva üthesse el az idejét, így a fiatalságnak teret adva a térhódításra.
És ha már terekről beszélünk, no meg persze térhódításról, mi sem lehetne kézenfekvőbb kezdet, mint maga a Piactér.
A róka-forma apró teremtés egyet tipeg jobbra, egyet balra, csak úgy váltogatja a vékony bőrbe csavart lábait egymás mellett, hátha megmelegszenek valamennyire, vagy… legalább nem fáznak. Kurta ujjait hónaljai alá fúrja, keskeny vállait előre ejti, nyakát is behúzza. A gubbasztó alak egészen elvész a barna farkasirha bundában, ám boglyas, rőt haja nem engedi a rejtőzködést. Nem is rejtőzködik ő, sokkal inkább vadászik!
Már hetekkel ezelőtt kibökte magának a cifra orkfit, s mert utolsó kalanadjánál, melyben egy ork is érintett volt rá kellett döbbennie, bizony nem olyan könnyű az emberrablásosdi, nempláne, ha az ember nem is ember, hanem ork, ráadásul két Thalyssányi magasságú, úgy döntött mézzel könnyebb legyet fogni, mint ecettel, megpróbálja üzletre édesgetni a kufár-futárt.
Összeszűkült szemekkel figyeli a kereskedő és aranypecsétgyűrűs alak beszélgetését, majd gyors léptekkel követi a szekérhez a jól öltözött férfit. A gyors léptekből hamarosan inkább konszolidált futás lesz, aminek a vége enyhe lihegés és kifulladás.
Vörösödő arccal, fél kézzel az oldalát szorítja, a másikkal a szekérre támaszkodik, kétrét görnyedve integet a támaszkodó kezével párat a férfi irányába, jelezve, van ám neki mondandója, csak előtte még levegőre van szüksége.*
-Jó hosszú lábad van neked, hát nem győztem futni utánad! -*nyöszörgi kipréselve magából első lélegzetével a panaszos észrevételt.*- Te vagy az a… -*kézfejével apró köröket ír le a levegőben, mintha csak malmot hajtana, a beszélgetés képzeletbeli fonalát görgetve, hátha kisegíti az ork.*- Az a… Cagon, a Cifra! A bájitalokkal, igaz-e?! Mert, ha te vagy, akkor ne keressél tovább, mert megtaláltál! Mert én… -*vehemensen csap saját mellkasára*-…én már nagyon kerestelek téged!
*Apácska aranykezű bába hírnevénél már csak étvágya volt hírhedtebb, bár a fáma sosem tért ki arra, miféle étvággyal rendelkezik a vén kujon, egy azonban bizonyos volt: ma sem telik másként a nap, mint ahogyan szokott. Az öreg hátra maradt valamelyik fogadóban -csak a dicsőséges erdei istenség tudja miféle szerzetekkel-, hogy hedonista élvezeteknek hódolva üthesse el az idejét, így a fiatalságnak teret adva a térhódításra.
És ha már terekről beszélünk, no meg persze térhódításról, mi sem lehetne kézenfekvőbb kezdet, mint maga a Piactér.
A róka-forma apró teremtés egyet tipeg jobbra, egyet balra, csak úgy váltogatja a vékony bőrbe csavart lábait egymás mellett, hátha megmelegszenek valamennyire, vagy… legalább nem fáznak. Kurta ujjait hónaljai alá fúrja, keskeny vállait előre ejti, nyakát is behúzza. A gubbasztó alak egészen elvész a barna farkasirha bundában, ám boglyas, rőt haja nem engedi a rejtőzködést. Nem is rejtőzködik ő, sokkal inkább vadászik!
Már hetekkel ezelőtt kibökte magának a cifra orkfit, s mert utolsó kalanadjánál, melyben egy ork is érintett volt rá kellett döbbennie, bizony nem olyan könnyű az emberrablásosdi, nempláne, ha az ember nem is ember, hanem ork, ráadásul két Thalyssányi magasságú, úgy döntött mézzel könnyebb legyet fogni, mint ecettel, megpróbálja üzletre édesgetni a kufár-futárt.
Összeszűkült szemekkel figyeli a kereskedő és aranypecsétgyűrűs alak beszélgetését, majd gyors léptekkel követi a szekérhez a jól öltözött férfit. A gyors léptekből hamarosan inkább konszolidált futás lesz, aminek a vége enyhe lihegés és kifulladás.
Vörösödő arccal, fél kézzel az oldalát szorítja, a másikkal a szekérre támaszkodik, kétrét görnyedve integet a támaszkodó kezével párat a férfi irányába, jelezve, van ám neki mondandója, csak előtte még levegőre van szüksége.*
-Jó hosszú lábad van neked, hát nem győztem futni utánad! -*nyöszörgi kipréselve magából első lélegzetével a panaszos észrevételt.*- Te vagy az a… -*kézfejével apró köröket ír le a levegőben, mintha csak malmot hajtana, a beszélgetés képzeletbeli fonalát görgetve, hátha kisegíti az ork.*- Az a… Cagon, a Cifra! A bájitalokkal, igaz-e?! Mert, ha te vagy, akkor ne keressél tovább, mert megtaláltál! Mert én… -*vehemensen csap saját mellkasára*-…én már nagyon kerestelek téged!
3087. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-31 08:44:01
Üzenet elküldve: 2026-01-31 08:44:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Vegyetek jót ha tudtok//
*Valahogy nem kavarja fel a hangos nevetés az eddigi nyugalmas áramlatokat. Ha más a fejét fordítaná is felé, Rilnek természetes a maga természetellenességével együtt. Az ő arcán nem megy végbe változás, noha nem tudhatja, hogy a következő percben egyszerűen elküldik-e üres kézzel, avagy még némi rosszalló mondatok közepette kap egy lefitymáló nézést is. Állja a füst mögötti tekintetet, még ha az összeszűkül is a kacagástól. A szemek sarkát figyeli, hogy kibuggyan-e a jókedvtől a könny, aztán az óarany a szájra siklik, ami a nevető hangok, a s a köhögés után szavakat formál.*
- Bíztam benne. *Mondja csak, miközben a mosolya némileg cinkossá és elégedetté válik, de nem terpeszkedik szét győzelemittasan, az nem ő volna. Sokkal inkább látszik, hogy némi ihletet kapott az élete elkövetkezendő időszakára. Ha már tetovált keze nem működik kellőképpen, legalább legyen mit alkotni. Számára ez éppúgy az.
A lélektükrök követik aztán a kéz mozdulatát, majd a csomagocska útját. Fel a levegőbe, majd a marokba. Kiélesedettebb a hang, szeretne a magok után nyúlni, de csupán a pultra helyezi le tenyerét, s annak szélére szorítva dől közelebb érdeklődve.*
- Tegyél hát próbára.
*Ritka ajánlat, ami teljességgel tudvalevő lehet, még ha nem is ismeri a másik. Elszántnak hat az eleddig mosolygó, mégis életet nélkülöző szempár. Nem bocsátkozik magyarázatba a növénynevelést illetően, az eredmény a lényeg, netán az arany, amivel továbbadhatja a másik. Neki még az arany sem számít. Saját élvezete, saját békéje a cél.
Tovább csökkenti a távot, már amennyire a közöttük lévő fa engedi, majd mélyet szív a levegőben terjengő aromából.*
- Nem gyorsítom meg a folyamatot, idő, míg meghozom az eredményt. *Ezt nem árt leszögezni. Nem él mágiával, s semmiféle szerrel, amitől megered a növekedés, épp ezért lesz annyira ápolva, hogy ígéretét teljesíteni tudja.* - Mennyit kérsz értük?
*Valahogy nem kavarja fel a hangos nevetés az eddigi nyugalmas áramlatokat. Ha más a fejét fordítaná is felé, Rilnek természetes a maga természetellenességével együtt. Az ő arcán nem megy végbe változás, noha nem tudhatja, hogy a következő percben egyszerűen elküldik-e üres kézzel, avagy még némi rosszalló mondatok közepette kap egy lefitymáló nézést is. Állja a füst mögötti tekintetet, még ha az összeszűkül is a kacagástól. A szemek sarkát figyeli, hogy kibuggyan-e a jókedvtől a könny, aztán az óarany a szájra siklik, ami a nevető hangok, a s a köhögés után szavakat formál.*
- Bíztam benne. *Mondja csak, miközben a mosolya némileg cinkossá és elégedetté válik, de nem terpeszkedik szét győzelemittasan, az nem ő volna. Sokkal inkább látszik, hogy némi ihletet kapott az élete elkövetkezendő időszakára. Ha már tetovált keze nem működik kellőképpen, legalább legyen mit alkotni. Számára ez éppúgy az.
A lélektükrök követik aztán a kéz mozdulatát, majd a csomagocska útját. Fel a levegőbe, majd a marokba. Kiélesedettebb a hang, szeretne a magok után nyúlni, de csupán a pultra helyezi le tenyerét, s annak szélére szorítva dől közelebb érdeklődve.*
- Tegyél hát próbára.
*Ritka ajánlat, ami teljességgel tudvalevő lehet, még ha nem is ismeri a másik. Elszántnak hat az eleddig mosolygó, mégis életet nélkülöző szempár. Nem bocsátkozik magyarázatba a növénynevelést illetően, az eredmény a lényeg, netán az arany, amivel továbbadhatja a másik. Neki még az arany sem számít. Saját élvezete, saját békéje a cél.
Tovább csökkenti a távot, már amennyire a közöttük lévő fa engedi, majd mélyet szív a levegőben terjengő aromából.*
- Nem gyorsítom meg a folyamatot, idő, míg meghozom az eredményt. *Ezt nem árt leszögezni. Nem él mágiával, s semmiféle szerrel, amitől megered a növekedés, épp ezért lesz annyira ápolva, hogy ígéretét teljesíteni tudja.* - Mennyit kérsz értük?
3086. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-31 08:41:06
Üzenet elküldve: 2026-01-31 08:41:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//A közös üzlet//
*Denjaarral való találkozása kicsit elgondolkodtatja Orthust. Persze, hogy ő is hallott erről a "Fehér rózsa" mendemondáról, de ahogy az lenni szokott, annyiféle verziója született a hónapok során, hogy már az is kétséges volt, egyáltalán történt-e valami. A hangzatos névhez már hozzákapcsolták az állatvilág összes valamirevaló ragadozóját, az összes istenséget, régen halott történelmi alakokat, na és persze néphiedelemben élő legendás szörnyeket. Szóval miért is kellene pont most komolyan venni? De ha Denjaar Krultos, aki immáron fejvadász lett, kutat utána és ráadásul Selyemrévhez kötődő nyomot talált, abban már lehet valami. Orthus nem szereti az efféle bonyodalmakat. Az üzletnek persze nem árt: van olyan portéka, ami kevéssé fogy az ilyen hírek miatt, mások viszont jobban.
Itt van például mindjárt az az üzlet, amit most bonyolít éppen: a Gilas Abac által tervezett fa spaletták a panziója ablakaira. Nagyobb biztonság a hétköznapokban, ami megóv minket betörőktől, sejtelmes szörnyetegektől egyaránt.
Ez a gondolat visszarántja a jelenbe és eszébe idézi, hogy Gilas gnóm, így nehezebb észrevenni a forgatagban. De nem lehetetlen, főleg úgy nem, hogy a mérnök maga is próbálja felhívni magára a figyelmet.
Orthus szinte rögtön, amint meglátja, leszáll lova nyergéből, hogy az utolsó métereket már gyalogosan tegye meg, kantárszáron vezetve a sudár paripát. A ló, Luxius valóban gyönyörű és délceg tartású állat, szemei Orthus feje búbjával vannak egy magasságban. Tekintélyt parancsoló és nyergében ülve Morthimer maga is jócskán kiemelkedik a tömegből. De a gnómmal való találkozáskor erre nem hogy nincs szükség, még hátrányos is. Orthus tárgyalási technikái közé elég ritkán tartozik a fennsőbbségeskedés, márpedig Luxius hátán ülve még egy megtermett orkra is letekintene, nem hogy egy gnómra.
Szóval mire Gilas mellé ér, addigra már a földön jár és úgy nyújt kezet.*
- Üdvözlöm, Abac mester! Remélem, nem várt sokat. Mint látja, elhoztam a szekeremet is a megbeszéltek szerint. Az úr ott Japher Campa.
*mutat rá a teherhordó szekér bakján ülő férfira, amaz meg röviden, kissé flegmán fejet hajt Gilas felé. Japher ránézésre ötvenes éveiben járó, cserzett bőrű férfi. Wegtoreni származására utal a sötét bőre, ami kissé fakó hatást kelt: jellegzetes vonása ez azon wegtorenieknek, akik már hosszú évek óta maguk mögött hagyták a sivatagi tűző napot, és Arthenior mérsékeltebb klímájában boldogulnak.
Orthus így fűzi tovább a szót.*
- A kocsisom segítségére tud lenni a berakodáskor, hogy minden megfelelően legyen elhelyezve és rögzítve a szekérben. És ha a beszerző útjuk végére ér, akkor majd segít lerakodni a panziónál.
*Denjaarral való találkozása kicsit elgondolkodtatja Orthust. Persze, hogy ő is hallott erről a "Fehér rózsa" mendemondáról, de ahogy az lenni szokott, annyiféle verziója született a hónapok során, hogy már az is kétséges volt, egyáltalán történt-e valami. A hangzatos névhez már hozzákapcsolták az állatvilág összes valamirevaló ragadozóját, az összes istenséget, régen halott történelmi alakokat, na és persze néphiedelemben élő legendás szörnyeket. Szóval miért is kellene pont most komolyan venni? De ha Denjaar Krultos, aki immáron fejvadász lett, kutat utána és ráadásul Selyemrévhez kötődő nyomot talált, abban már lehet valami. Orthus nem szereti az efféle bonyodalmakat. Az üzletnek persze nem árt: van olyan portéka, ami kevéssé fogy az ilyen hírek miatt, mások viszont jobban.
Itt van például mindjárt az az üzlet, amit most bonyolít éppen: a Gilas Abac által tervezett fa spaletták a panziója ablakaira. Nagyobb biztonság a hétköznapokban, ami megóv minket betörőktől, sejtelmes szörnyetegektől egyaránt.
Ez a gondolat visszarántja a jelenbe és eszébe idézi, hogy Gilas gnóm, így nehezebb észrevenni a forgatagban. De nem lehetetlen, főleg úgy nem, hogy a mérnök maga is próbálja felhívni magára a figyelmet.
Orthus szinte rögtön, amint meglátja, leszáll lova nyergéből, hogy az utolsó métereket már gyalogosan tegye meg, kantárszáron vezetve a sudár paripát. A ló, Luxius valóban gyönyörű és délceg tartású állat, szemei Orthus feje búbjával vannak egy magasságban. Tekintélyt parancsoló és nyergében ülve Morthimer maga is jócskán kiemelkedik a tömegből. De a gnómmal való találkozáskor erre nem hogy nincs szükség, még hátrányos is. Orthus tárgyalási technikái közé elég ritkán tartozik a fennsőbbségeskedés, márpedig Luxius hátán ülve még egy megtermett orkra is letekintene, nem hogy egy gnómra.
Szóval mire Gilas mellé ér, addigra már a földön jár és úgy nyújt kezet.*
- Üdvözlöm, Abac mester! Remélem, nem várt sokat. Mint látja, elhoztam a szekeremet is a megbeszéltek szerint. Az úr ott Japher Campa.
*mutat rá a teherhordó szekér bakján ülő férfira, amaz meg röviden, kissé flegmán fejet hajt Gilas felé. Japher ránézésre ötvenes éveiben járó, cserzett bőrű férfi. Wegtoreni származására utal a sötét bőre, ami kissé fakó hatást kelt: jellegzetes vonása ez azon wegtorenieknek, akik már hosszú évek óta maguk mögött hagyták a sivatagi tűző napot, és Arthenior mérsékeltebb klímájában boldogulnak.
Orthus így fűzi tovább a szót.*
- A kocsisom segítségére tud lenni a berakodáskor, hogy minden megfelelően legyen elhelyezve és rögzítve a szekérben. És ha a beszerző útjuk végére ér, akkor majd segít lerakodni a panziónál.
3085. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-30 23:41:18
Üzenet elküldve: 2026-01-30 23:41:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Babkár//
* A fiatal kereskedő érdeklődve hallgatja a hölgyet, továbbra is kedves arckifejezéssel az arcán. Persze ha tudná, hogy milyen sötét gondolatok járnak a nő fejében, akkor nem lenne ilyen boldog. Bár a pénz nagy úr, szóval lehet, hogy még ennek ismeretében sem szakítaná meg a kereskedelemre kihegyezett ismeretségüket. *
- Igazán megtisztel a bizalmával, kedves Norra. * Hajt fejet engedékenyen módon, ahogy a nemesség előtt az átlagos polgároktól elvárt. *
- Talán tudok kevertetni erősebbet, de erre nem tudok garanciát vállalni. Ha sikerül, akkor az viszont megemeli az italok árát, hiszen nem dolgozik senki ingyen. * Bólogat a tündér elgondolkodva, látható, hogy ő melyik megoldást részesítené előnyben. Hiszen a sima zöldeket akár most rögtön is át tudja adni, és nem kell rohangáljon keresztül-kasul a városon, egy arra alkalmas alkimistát keresve. *
- A fésű, az írótoll, a tinta csekélyke ötven aranyból jönnek ki, a lámpaolaj még tíz. A vasbilincsről nem tudok előre nyilatkozni, mert azt készíttetnem kell megrendelésre. * Gondolkodik hangosan a tündér, majd határozottan pillant a szőke nőre. *
- Szóval, háromszáznegyven aranyból meg tudok venni a bilincset leszámítva mindent. Ha kifizeti, akkor ezeket összegyűjtöm, és utánajárok a bilincsnek is. Mivel nem egy mindennapi dologról van szó, és gondolom diszkréten szeretné intézni, ez még tovább növelheti az árat, bár nem gondolom, hogy anyagilag megterhelő lenne maga számára. Úgyhogy a javaslatom a következő, kapok most ötszáz aranyat, abból véleményem szerint mindenre fog telni, és a maradékot a vásárolt javakkal együtt visszajuttatom. A másik lehetőség, hogy egyszerűen utána járok a dolognak, és felkeresem az árral, amit kifizet, és akkor kezdem el intézni az elkészítését. Nyilvánvalóan lassabb, és körülményesebb így a folyamat.
* A fiatal kereskedő érdeklődve hallgatja a hölgyet, továbbra is kedves arckifejezéssel az arcán. Persze ha tudná, hogy milyen sötét gondolatok járnak a nő fejében, akkor nem lenne ilyen boldog. Bár a pénz nagy úr, szóval lehet, hogy még ennek ismeretében sem szakítaná meg a kereskedelemre kihegyezett ismeretségüket. *
- Igazán megtisztel a bizalmával, kedves Norra. * Hajt fejet engedékenyen módon, ahogy a nemesség előtt az átlagos polgároktól elvárt. *
- Talán tudok kevertetni erősebbet, de erre nem tudok garanciát vállalni. Ha sikerül, akkor az viszont megemeli az italok árát, hiszen nem dolgozik senki ingyen. * Bólogat a tündér elgondolkodva, látható, hogy ő melyik megoldást részesítené előnyben. Hiszen a sima zöldeket akár most rögtön is át tudja adni, és nem kell rohangáljon keresztül-kasul a városon, egy arra alkalmas alkimistát keresve. *
- A fésű, az írótoll, a tinta csekélyke ötven aranyból jönnek ki, a lámpaolaj még tíz. A vasbilincsről nem tudok előre nyilatkozni, mert azt készíttetnem kell megrendelésre. * Gondolkodik hangosan a tündér, majd határozottan pillant a szőke nőre. *
- Szóval, háromszáznegyven aranyból meg tudok venni a bilincset leszámítva mindent. Ha kifizeti, akkor ezeket összegyűjtöm, és utánajárok a bilincsnek is. Mivel nem egy mindennapi dologról van szó, és gondolom diszkréten szeretné intézni, ez még tovább növelheti az árat, bár nem gondolom, hogy anyagilag megterhelő lenne maga számára. Úgyhogy a javaslatom a következő, kapok most ötszáz aranyat, abból véleményem szerint mindenre fog telni, és a maradékot a vásárolt javakkal együtt visszajuttatom. A másik lehetőség, hogy egyszerűen utána járok a dolognak, és felkeresem az árral, amit kifizet, és akkor kezdem el intézni az elkészítését. Nyilvánvalóan lassabb, és körülményesebb így a folyamat.
3084. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-30 22:07:17
Üzenet elküldve: 2026-01-30 22:07:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 427
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 427
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Keserédes//
*Norennar unottan sétál be a piactérre. Az idő már délutánra jár így az átlagos zsúfoltság már túl van a mai zenitjén: a reggeli tömeg széthullott, a standok között több a rés, a hangzavar tompább, szétszórtabb. Az árusok hangja sem verseng egymással, oly vehemenciával, mint az reggelente lenni szokott. Alkudozás foszlányai, rövid nevetések, ingerült félmondatok keverednek a kövezeten visszaverődve. A levegőben fűszerek, sült hús, nedves kő és állott víz szaga keveredik, mindezt időnként elnyomja egy-egy frissen felvágott gyümölcs édeskés illata.
A nap már lejjebb jár, a kövek között megnyúlt árnyékok rajzolódnak ki. A márványoszlop tövében néhányan megállnak beszélgetni, mások sietve haladnak tovább. Norennar lassan halad, kerülgeti az embereket. Néha meg kell állnia egy-egy pillanatra, amikor keresztezik az útját, ilyenkor oldalra lép, kivár. Nem figyel különösebben senkire, tekintete végigsiklik a standokon, az arcokon, a mozdulatokon. Minden ismerős, mégis távolságtartó.
Elhalad egy fűszeres mellett, ahol a mérleg serpenyője halkan koccan. Egy bőrművesnél friss bőr szaga csapja meg az orrát. Valaki hangosan reklamál az ár miatt, máshol egy gyerek rángatja anyja kezét. Norennar nem reagál. Csak megy tovább, sodródva, míg végül megakad a tekintete egy alacsony, bajszos férfin.
A borbély tiszta kötényt visel, az anyag széle már kissé rojtos. Egy faasztalnál áll, és épp a borbélykést élezi. A mozdulatok lassúak, gyakorlottak. A fém halk, egyenletes hangja tisztán kiválik a piactér zajából. Norennar megáll előtte.*
- Üdv.
*A férfi felpillant, végigméri a mélységit. A haját, a szakállát, a ruháját.*
- Üdv. Mi járatban?
*Norennar elhúzza a száját. Tarkójához nyúl, megdörzsöli, ujjai a hajába is beleakadnak.*
- Egy igazítást szeretnék.
*A borbély elvigyorodik, bólint.*
- Foglaljon helyet, uram.
*Norennar leül a székre. A borbély fehér leplet terít rá, eligazítja a vállán, kisimítja az anyagot. Végigsimít a haján, majd egy tincset az ujjai közé fogva kihúzza oldalra.*
- Mennyit vághatok?
- Amennyit jónak lát.
*A borbély bólint. Az olló mozdul, majd a kés. A munka nem sietős. Az ezüstös tincsek sorra hullanak alá a lepelre, onnan a kövezetre. Norennar tekintete követi őket, ahogy leesnek, egymásra gyűlnek. A piactér hangjai tompábban jutnak el hozzá, mintha kissé eltávolodnának. Hosszú idő telik el. Hogy pontosan mennyi, azt nehéz megmondani. Végül azonban csak elhangzik a várva várt mondat.*
- Végeztünk is.
*A borbély egy fényesre polírozott ezüsttálat emel fel, és Norennar elé tartja. A mélységi a kezébe veszi, végigméri magát a tükröződő felületen. Egyik kezével végigsimít a haján, beletúr ott, ahol még maradt hozzá elég hossz. Az arca elmozdul, fanyar félmosoly jelenik meg rajta.*
- Azt ne mondja, hogy nem tetszik!
*Szólal fel a borbély, azonban Norennar finoman megrázza a fejét.*
- De. Tetszik. Csak szokatlan.
*A mesterember ezt hallva csak rezignáltan rándítja meg vállait, majd így szól.*
- Majd megszokja.
*A leplet leveszik róla, a borbély lesöpri a megmaradt hajszálakat a válláról, az ujjairól, Norennar pedig feláll a székből.*
- Mennyivel tartozom?
*Kérdi a mélységi rövidre nyírt tarkóját vakargatva.*
- Összesen 120 arany..
*Norennar ezt hallva felvonja a szemöldökét, de nem szól. Előveszi az erszényét, gyakorlott mozdulattal oldja ki annak száját, majd előhalássza az érméket és átnyújtja a kért összeget.*
- Köszönök mindent.
*Mindössze ennyivel zárja a tranzakciót hősünk.*
- Szóra sem érdemes. További szép napot!
*Norennar bólint, majd elindul tovább a piactér kövei között. A léptei nem változnak, csak a haja rövidebb, a tükörkép más.*
*Norennar unottan sétál be a piactérre. Az idő már délutánra jár így az átlagos zsúfoltság már túl van a mai zenitjén: a reggeli tömeg széthullott, a standok között több a rés, a hangzavar tompább, szétszórtabb. Az árusok hangja sem verseng egymással, oly vehemenciával, mint az reggelente lenni szokott. Alkudozás foszlányai, rövid nevetések, ingerült félmondatok keverednek a kövezeten visszaverődve. A levegőben fűszerek, sült hús, nedves kő és állott víz szaga keveredik, mindezt időnként elnyomja egy-egy frissen felvágott gyümölcs édeskés illata.
A nap már lejjebb jár, a kövek között megnyúlt árnyékok rajzolódnak ki. A márványoszlop tövében néhányan megállnak beszélgetni, mások sietve haladnak tovább. Norennar lassan halad, kerülgeti az embereket. Néha meg kell állnia egy-egy pillanatra, amikor keresztezik az útját, ilyenkor oldalra lép, kivár. Nem figyel különösebben senkire, tekintete végigsiklik a standokon, az arcokon, a mozdulatokon. Minden ismerős, mégis távolságtartó.
Elhalad egy fűszeres mellett, ahol a mérleg serpenyője halkan koccan. Egy bőrművesnél friss bőr szaga csapja meg az orrát. Valaki hangosan reklamál az ár miatt, máshol egy gyerek rángatja anyja kezét. Norennar nem reagál. Csak megy tovább, sodródva, míg végül megakad a tekintete egy alacsony, bajszos férfin.
A borbély tiszta kötényt visel, az anyag széle már kissé rojtos. Egy faasztalnál áll, és épp a borbélykést élezi. A mozdulatok lassúak, gyakorlottak. A fém halk, egyenletes hangja tisztán kiválik a piactér zajából. Norennar megáll előtte.*
- Üdv.
*A férfi felpillant, végigméri a mélységit. A haját, a szakállát, a ruháját.*
- Üdv. Mi járatban?
*Norennar elhúzza a száját. Tarkójához nyúl, megdörzsöli, ujjai a hajába is beleakadnak.*
- Egy igazítást szeretnék.
*A borbély elvigyorodik, bólint.*
- Foglaljon helyet, uram.
*Norennar leül a székre. A borbély fehér leplet terít rá, eligazítja a vállán, kisimítja az anyagot. Végigsimít a haján, majd egy tincset az ujjai közé fogva kihúzza oldalra.*
- Mennyit vághatok?
- Amennyit jónak lát.
*A borbély bólint. Az olló mozdul, majd a kés. A munka nem sietős. Az ezüstös tincsek sorra hullanak alá a lepelre, onnan a kövezetre. Norennar tekintete követi őket, ahogy leesnek, egymásra gyűlnek. A piactér hangjai tompábban jutnak el hozzá, mintha kissé eltávolodnának. Hosszú idő telik el. Hogy pontosan mennyi, azt nehéz megmondani. Végül azonban csak elhangzik a várva várt mondat.*
- Végeztünk is.
*A borbély egy fényesre polírozott ezüsttálat emel fel, és Norennar elé tartja. A mélységi a kezébe veszi, végigméri magát a tükröződő felületen. Egyik kezével végigsimít a haján, beletúr ott, ahol még maradt hozzá elég hossz. Az arca elmozdul, fanyar félmosoly jelenik meg rajta.*
- Azt ne mondja, hogy nem tetszik!
*Szólal fel a borbély, azonban Norennar finoman megrázza a fejét.*
- De. Tetszik. Csak szokatlan.
*A mesterember ezt hallva csak rezignáltan rándítja meg vállait, majd így szól.*
- Majd megszokja.
*A leplet leveszik róla, a borbély lesöpri a megmaradt hajszálakat a válláról, az ujjairól, Norennar pedig feláll a székből.*
- Mennyivel tartozom?
*Kérdi a mélységi rövidre nyírt tarkóját vakargatva.*
- Összesen 120 arany.
.*Norennar ezt hallva felvonja a szemöldökét, de nem szól. Előveszi az erszényét, gyakorlott mozdulattal oldja ki annak száját, majd előhalássza az érméket és átnyújtja a kért összeget.*
- Köszönök mindent.
*Mindössze ennyivel zárja a tranzakciót hősünk.*
- Szóra sem érdemes. További szép napot!
*Norennar bólint, majd elindul tovább a piactér kövei között. A léptei nem változnak, csak a haja rövidebb, a tükörkép más.*
3083. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-29 20:39:55
Üzenet elküldve: 2026-01-29 20:39:55
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Vegyetek jót ha tudtok//
*Az árus vigyorogva húzza el a zsákocskát Caelril elől. Gyors, gyakorlott mozdulattal beköti a száját, majd már emeli is vissza a pipát az ajkai közé. Néhány pöffenés erejéig csak hallgatja a nőt, figyelmesen, félrebillent fejjel. Amikor azonban elhangzik a „jobbat szeretnék learatni”, a férfiból hirtelen, őszinte nevetés tör fel. Hangos, rekedtes röhögés ez, amit nem is próbál visszafogni; egész teste beleremeg, ahogy hátradől az ülőhelyén, s a frissen szívott füstöt nagy ívben fújja ki a levegőbe.*
- Azt megnézném… *Mondja még mindig kuncogva.* - Hogy bárki jobbat arat.
*A nevetés lassan elcsendesedik, köhögésbe fordul, melyet a férfi egy tompa torokköszörüléssel nyom el. A vigyor azonban nem tűnik el az arcáról. Amikor Caelril a végeredményről beszél, a tekintete megemelkedik, élesebbé válik. A pipát ismét leteszi, előrehajol, könyökével a pultra támaszkodik, ujjait összefonja maga előtt.*
- Máris felkeltetted az érdeklődésem, nővérem.
*Egy elégedett sóhaj kíséretében lenyúl maga alá, majd egy újabb vászonzsákocskát húz elő, és hanyag mozdulattal a pultra dobja. A zsák tompán puffan, belsejében apró, kemény szemek koccannak össze száraz, pergő hangon, mintha kavicsok csúsznának egymáson egy tenyérben.*
- Ördögvigyor.
*Biccent a zsák felé.*
- Kevesen jönnek a magokért. De az ilyen vállalkozó szelleműeknek mindig félreteszek egy ilyen zsákkal.
*Felkapja a zsákocskát, és ugyanazzal a megszokott mozdulattal feldobja. Elkapja. Újra feldobja. Újra elkapja. A magok halk, csörgő nesze minden mozdulatnál megszólal benne.*
- Jó növényről származnak. Erősről. *Oldalra billenti a fejét, Caelrilt figyelve.* - Bevallom… kíváncsi vagyok, tudsz-e ebből jobbat kihozni.
*A zsák egyelőre nem kerül közelebb. A kérdés viszont már ott lebeg köztük.*
*Az árus vigyorogva húzza el a zsákocskát Caelril elől. Gyors, gyakorlott mozdulattal beköti a száját, majd már emeli is vissza a pipát az ajkai közé. Néhány pöffenés erejéig csak hallgatja a nőt, figyelmesen, félrebillent fejjel. Amikor azonban elhangzik a „jobbat szeretnék learatni”, a férfiból hirtelen, őszinte nevetés tör fel. Hangos, rekedtes röhögés ez, amit nem is próbál visszafogni; egész teste beleremeg, ahogy hátradől az ülőhelyén, s a frissen szívott füstöt nagy ívben fújja ki a levegőbe.*
- Azt megnézném… *Mondja még mindig kuncogva.* - Hogy bárki jobbat arat.
*A nevetés lassan elcsendesedik, köhögésbe fordul, melyet a férfi egy tompa torokköszörüléssel nyom el. A vigyor azonban nem tűnik el az arcáról. Amikor Caelril a végeredményről beszél, a tekintete megemelkedik, élesebbé válik. A pipát ismét leteszi, előrehajol, könyökével a pultra támaszkodik, ujjait összefonja maga előtt.*
- Máris felkeltetted az érdeklődésem, nővérem.
*Egy elégedett sóhaj kíséretében lenyúl maga alá, majd egy újabb vászonzsákocskát húz elő, és hanyag mozdulattal a pultra dobja. A zsák tompán puffan, belsejében apró, kemény szemek koccannak össze száraz, pergő hangon, mintha kavicsok csúsznának egymáson egy tenyérben.*
- Ördögvigyor.
*Biccent a zsák felé.*
- Kevesen jönnek a magokért. De az ilyen vállalkozó szelleműeknek mindig félreteszek egy ilyen zsákkal.
*Felkapja a zsákocskát, és ugyanazzal a megszokott mozdulattal feldobja. Elkapja. Újra feldobja. Újra elkapja. A magok halk, csörgő nesze minden mozdulatnál megszólal benne.*
- Jó növényről származnak. Erősről. *Oldalra billenti a fejét, Caelrilt figyelve.* - Bevallom… kíváncsi vagyok, tudsz-e ebből jobbat kihozni.
*A zsák egyelőre nem kerül közelebb. A kérdés viszont már ott lebeg köztük.*
3082. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-28 10:39:07
Üzenet elküldve: 2026-01-28 10:39:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//A Prefektus nagylelkűsége//
*Ujjával azon a zseben dobol, amelybe jegyzetelésre szolgáló könyvét csúsztatta korábban. Észre sem veszi a mozdulatot, gondolatban a nő által rendelt művégtagot tervezgeti. Persze nem merül el teljesen a belső világában -noha szívesen tenné-, szemét a Piactéren tartja. Orthus Morthimer urat várja, akivel most rövid találkozója lesz.
Nem is kell sokáig vállát a Kovácsműhely előtti pányvacölöpnek vetve várakoznia, hamar észreveszi a várt személyt. Ez persze nem nehéz, hiszen a Prefektus igen magas lovon ül.*
- Morthimer úr! *Ellép a Kovácsműhely elől, s ha a hangja valamiért nem lenne elég, hát magasba emelt jobbjának intésével is próbálja felhívni magára a figyelmet. Néha nem egyszerű az élet úgy, ha a gnóm épp csak egy felnőtt férfi válláig, vagy addig sem ér fel. A lovon ülő alak mögött haladó kocsin kíváncsian fut végig a tekintete míg párat közelebb lép - annyira mélyen azért nem hatolna be a Piactérre, inkább a szélén áll meg, hogy a kocsival ne tartsanak fel senkit.* Üdvözlöm, Morthimer úr!
*Ujjával azon a zseben dobol, amelybe jegyzetelésre szolgáló könyvét csúsztatta korábban. Észre sem veszi a mozdulatot, gondolatban a nő által rendelt művégtagot tervezgeti. Persze nem merül el teljesen a belső világában -noha szívesen tenné-, szemét a Piactéren tartja. Orthus Morthimer urat várja, akivel most rövid találkozója lesz.
Nem is kell sokáig vállát a Kovácsműhely előtti pányvacölöpnek vetve várakoznia, hamar észreveszi a várt személyt. Ez persze nem nehéz, hiszen a Prefektus igen magas lovon ül.*
- Morthimer úr! *Ellép a Kovácsműhely elől, s ha a hangja valamiért nem lenne elég, hát magasba emelt jobbjának intésével is próbálja felhívni magára a figyelmet. Néha nem egyszerű az élet úgy, ha a gnóm épp csak egy felnőtt férfi válláig, vagy addig sem ér fel. A lovon ülő alak mögött haladó kocsin kíváncsian fut végig a tekintete míg párat közelebb lép - annyira mélyen azért nem hatolna be a Piactérre, inkább a szélén áll meg, hogy a kocsival ne tartsanak fel senkit.* Üdvözlöm, Morthimer úr!
3081. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-27 17:29:15
Üzenet elküldve: 2026-01-27 17:29:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Vegyetek jót ha tudtok//
*Megragadja tekintetét a füstkarika, úgy nézi annak útját, mintha az kiteljesedésre volna képes, s pillanatokon belül körülölelhetné... de az mégis elillan. Lustán tekint a hűlt helye mögötti szemekbe. Megkésett képként hat a látvány, de ott tartja az óarany lélektükröket, míg amaz a tasakért nem nyúl. Kíváncsisága ritkán ébred fel, de ha növényekből készült különlegességet tárnak elé, akkor képtelen nem reagálni… közelebb is hajol egész testben, majd beleillatol annak tartalmába, arcán pedig szétterpeszkedik a másik által bizonyosan jól ismert mosoly, melyet csak az láttat, aki képes beleereszkedni annak vélt hatásába. A már most is nehéz szemhéjára még egy kis súly kerül, ahogy a rétet látja lelki szemei előtt, ahol nem is olyan régen találkozott a Réti ármánnyal, mi egy gyermek álmát okozta, cseppet sem olyan édesen, mint amilyet neki tudna. Van a birtokában a virágból, de a többi növényt nem érzi ki belőle, ami már-már megbocsáthatatlan bűnnek számít tőle, de most ezért sem képes korholni magát. Elfogadja, ha nem kaphat belőle, de kísérletet minden bizonnyal tenni fog. Tán csak azért nem rögvest, mert nem egészen biztos abban, hogy tényleg látni akar. *
- Palántákat, magvakat… nem őrleményt. *Leheletnyi vágyódással néz mégis a zsákocska irányába, de hamar visszafordítja íriszeit a másik felé.*
- A megfelelő gondoskodás megérződik rajtuk. *Mosolya kivételesen nem tünékeny, tán már másnap fájni fog tőle az egész arca, olyannyira nincsen hozzászokva.*
- Jobbat szeretnék learatni, mint amit azok a zsákok rejtenek… *Hajol még közelebb, s valahogy az írmagja is hiányzik a máskor tőle látható merevségnek.* - Ördögvigyor, Hodaril… mit osztasz meg velem? *Bár nem kenyere a meggyőzés, valahogy ösztönös a szóhasználat. Nem volna rest a learatott műremeket maga is osztozkodásra ajánlani.* - Esetleg visszatalálhat hozzád a végeredmény.
*Megragadja tekintetét a füstkarika, úgy nézi annak útját, mintha az kiteljesedésre volna képes, s pillanatokon belül körülölelhetné... de az mégis elillan. Lustán tekint a hűlt helye mögötti szemekbe. Megkésett képként hat a látvány, de ott tartja az óarany lélektükröket, míg amaz a tasakért nem nyúl. Kíváncsisága ritkán ébred fel, de ha növényekből készült különlegességet tárnak elé, akkor képtelen nem reagálni… közelebb is hajol egész testben, majd beleillatol annak tartalmába, arcán pedig szétterpeszkedik a másik által bizonyosan jól ismert mosoly, melyet csak az láttat, aki képes beleereszkedni annak vélt hatásába. A már most is nehéz szemhéjára még egy kis súly kerül, ahogy a rétet látja lelki szemei előtt, ahol nem is olyan régen találkozott a Réti ármánnyal, mi egy gyermek álmát okozta, cseppet sem olyan édesen, mint amilyet neki tudna. Van a birtokában a virágból, de a többi növényt nem érzi ki belőle, ami már-már megbocsáthatatlan bűnnek számít tőle, de most ezért sem képes korholni magát. Elfogadja, ha nem kaphat belőle, de kísérletet minden bizonnyal tenni fog. Tán csak azért nem rögvest, mert nem egészen biztos abban, hogy tényleg látni akar. *
- Palántákat, magvakat… nem őrleményt. *Leheletnyi vágyódással néz mégis a zsákocska irányába, de hamar visszafordítja íriszeit a másik felé.*
- A megfelelő gondoskodás megérződik rajtuk. *Mosolya kivételesen nem tünékeny, tán már másnap fájni fog tőle az egész arca, olyannyira nincsen hozzászokva.*
- Jobbat szeretnék learatni, mint amit azok a zsákok rejtenek… *Hajol még közelebb, s valahogy az írmagja is hiányzik a máskor tőle látható merevségnek.* - Ördögvigyor, Hodaril… mit osztasz meg velem? *Bár nem kenyere a meggyőzés, valahogy ösztönös a szóhasználat. Nem volna rest a learatott műremeket maga is osztozkodásra ajánlani.* - Esetleg visszatalálhat hozzád a végeredmény.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3178-3197