//Második szál//
//Öntudatra ébredés//
*Körülbelül erre a reakcióra számított. Senki nem örül annak, hogyha ilyesmit kell hallania. Főleg nem egy fiatal, aki eddig semmit nem tudott a múltjáról.*
-És akkor mi van, ha nem lehet gyereked? Nem csak te vagy így ezzel, bármelyik félvér. És vannak olyan nők, akik egyszerűen csak meddők. Mégis élik az életüket. És hogy nem szabadna létezned? Sok mindent mondtam, de ezt nem. Gondolj bele abba, hogy te kevésbé vagy kitaszított, mint egy sötételf lehet. Nem kapod meg a bizalmatlanságot, ami nekünk jár, csak azért, mert azok vagyunk akik, és a népünknek olyan a híre, amilyen. Nem hordozod magaddal az emlékeit egy vérszomjas, erőszakos közegnek, vagy az előítéleteinket, amiktől nehéz szabadulni. *Nem tudja, mennyi jut el a félvér agyáig abból, amit mond neki, kicsit úgy néz ki, mint aki sokkot kapott. Azért remélhetőleg hallotta és meg is marad benne valamennyi, mert a származása tekintetében ez a legtöbb, amit fel tud ajánlani.
Visszamosolyog Szanára amikor végre felnéz. Szép elhatározás és sok munka lesz, de ezt egyelőre nem fogja közölni a lánnyal, nehogy elvegye a kedvét.*
-Na jó, elég időt fogsz itt tölteni amikor gyakorolni jársz, egyelőre induljunk el valamerre. *Jelenti ki, a barakk kijárata felé intve. Bízik abban, hogy a gyakorlófegyvereket a nőstényke egyedül is megtalálja, ő addig visszaszerzi a sajátját.
Ha a félvér végzett a sajátjai visszaszerzésével, akkor elindul vele együtt, keresztül a gazdagnegyeden, vissza a piacra.*
-Akkor célod már van. *Biccent egyet elismerésként némi gondolkodás után. Ennyi idő talán elég arra is, hogy elérjék a piacot.*
-Kerítened kellene egy otthont. Egy helyet, ahol élhetsz amíg a városban vagy a környékén vagy. Sokat segíthet a biztonságérzeten. Gondolom, nem emlékszel, hol éltél korábban, igaz? *Igyekszik segíteni, minél több dologgal, ha lehet. Egyrészt megszokásból, mert az emlékvesztés betegség, ő meg ezekkel foglalkozott otthon töltött évei alatt, másrészt, mert igazából kezdi megkedvelni a kis fél-sötételfet.*
-Csak gondolkozz el azon, melyik világhoz akarsz tartozni. Az emberekéhez, vagy a mélységiekéhez? Az emberek be fognak fogadni, nem mondom, hogy mindig gond nélkül, de rájuk jobban hasonlítasz, mint az enyéimre. És ezt most vedd bóknak nyugodtan. Ha a sötételfekhez, akkor hosszú, kínokkal és fájdalmakkal teli út áll előtted. Azt nem kívánom neked, mert teljesen megváltoztatna, túl sok mindent ölne ki belőled. És mivel félvér vagy, sosem fogadnának el igazán, hiába vagy nőstény. De ez a te döntésed. Tudod, nagyon kevesen érdemelnek ki egy új kezdetet, Szana. *A végére elmosolyodik, hátha ez új fénybe helyezi a múlt hiányát a lány szemében. Nem kell ennek olyan rossz érzésnek lennie, mint ahogy azt ő képzelheti.*
-Ha valami kellene, akkor valószínűleg itt megtalálsz. Mármint a városban. Nem mindenben tudok tanácsot adni, és nem garantálom, hogy örökké itt leszek, de ha nagyon meg akarsz találni, akkor valószínűleg utolérsz. Vagy hagyhatsz nekem üzenetet a fogadóban. Ott van a főtérnél, el se tudod téveszteni. *Nagyjából ennyit tud felajánlani, mint segítséget a későbbiekben, ha a félvérnek valamilyen kétségei támadnának, vagy vissza akarna térni a memóriája. Az utóbbi akár nagyobb trauma lehet, mint az előbbi.*
-Van még valami kérdésed? Akár a sötételfekről, akár bármi másról. Már utazom pár éve, szóval sok faj tagjával összefutottam már, ha gondolod róluk is tudok mesélni, vagy csak pár dolgot a városról, amit hallottam, hogy ne legyél ennyire elveszett. *Az arcán megmarad a barátságos mosoly, tényleg segíteni akar, ha van még valami, amiben esetleg tud, de kicsit bizonytalan, hogy mi is válna a védence hasznára.*
-Egyébként, honnan szedted ezeket az elnevezéseket? Tudod, tisztavérű, ezüstvérű... Olyan furcsák, még nem hallottam senki mást, aki használta volna őket.
*Közben körbesétál a piacon. Nem sok minden változott azóta, amióta itt jártak, hiszen nem is telt el igazából sok idő. A tömeg kicsit kisebb lett, úgy néz ki, a városlakók hazafelé indulnak. Hamarosan neki is ezt kellene tennie, hosszú az út a városon kívülre, ahol ő maga megszállt, de egy kicsit még maradhat. Sosem árt, ha van néhány ismerőse Artheniorban, legalább neki is lesz hova fordulnia, ha ő kerül bajba. Remélhetőleg.*