//Városnézés//
*Nellara kérdésére csak a fejét rázza, nem tud ilyen árusokról.*
- Miket árulnak ezek a különleges árusok? Mi most vagyunk ezen a piacon először. A közönséges árusok kínálatát már láttuk, a gnómok pedig összecsomagoltak és elmentek. Nem tudni, mikor jönnek legközelebb, és mit fognak hozni. Meg szeretnéd őket most keresni, vagy indulhatunk?
*Hogy Ana felteszi magára a nyuszifület, ez nagyon jól esik neki. Tényleg otthon érzi magát egy pillanatra, ezen kívül megállapítja, hogy nagyon aranyos ezzel a nyuszifüllel. Griwor teljesen elolvad a látványtól, csillogó szemekkel nézi, miközben meglocsolja. A járókelőknek is tetszik amit látnak, elismerően mosolyognak rá. Azt viszont nem szeretné elképzelni, milyen lehet Ana, mikor az asztal alá issza magát. Ettől függetlenül nagyra értékeli Ana őszinteségét, hogy olyannak mutatja magát, amilyen, és ezt el is mondja neki.*
- Köszönöm az őszinteségedet, kedves. *Mosolyog, majd Syasraya szavait hallgatja.*
- A legnehezebb dolog befolyásoltság nélkül dönteni. *Bólogat. Látja, hogy a lány milyen komoly és eltökélt.* A legtöbben magukévá tesznek valamit, amit másoktól hallottak, aztán ezt szajkózzák vissza egész életükben. Én is azt szeretném megvalósítani, amit te. Ehhez az út viszont önmagunk megismerésén és elfogadásán keresztül vezet. És ez az út sokkal nehezebb, mint bármi más. Itt valódi szörnyekkel találkozhatunk, önmagunk sötét, gonosz oldalával, amit szintén el kell fogadnunk. *Elteszi a ládikát, vesz Syasraya bogyóiból, a visszautasított mézes gesztenyét gesztenyét bekapja, és miközben rágja, mutatja az arckifejezésével, hogy mennyire finom. Őt is meglocsolja. Köszönetét hallva picit meghajol. Csodálkozik egy kicsit, hogy a többieket nem túlzottan érdekli Természet Anya termékenység ünnepe. ~Sokfelől jöttünk, kinek mi a fontos.~ Állapítja meg magában. Syasraya odasúgott kérdésére nem tud egyszerű nemmel vagy igennel válaszolni.*
- Tudod, ha ismerném, mi van a szívében, akkor erre válaszolni tudnék. De ahogy az előbb is mondtam, azt sem tudom, hogy mi van az én szívemben? Szeretném azt hinni, hogy bennem meg lehet bízni, de lehet, hogy egyszer olyan helyzetbe keveredek, ahol lebénulok, vagy futásnak eredek, a túlélési ösztön felülkerekedik bennem, és akkor cserben hagyok mindenkit, akit számítana rám. Azt vélem, hogy szándékosan nem ártanék senkinek. Talán ő sem akar nekünk ártani, legalábbis addig, amíg nem keresztezzük a terveit, amik esélyes, hogy elég sötétek. Úgy gondolom, hogy szeretne mindenki másokban, vagy legalább egy valakiben megbízni, de a bizalmat ki kell érdemelni. Persze meg lehet előlegezni a bizalmat, ahogy a bizalmatlanságot is, de ne legyünk restek belátni utólag, ha tévedtünk. Szóval legyünk éberek, főleg magunkkal szemben.
*Amikor Vokattä hozzá lép és a szemébe néz, állja a pillantását, de nem akar vele farkasszemet nézni, hogy eldőljön, ki a domináns és ki az alávetett, mert egyiket sem tartja sokra, majd válaszol a szavaira.*
- Elhiszem, hogy a te életed érzéketlen és szigorú volt, és most is az. Azt is elhiszem, hogy sok csapás ért, borzalmas csapások. Engedd meg, hogy ezért kifejezzem a részvétemet. *Meghajol egy kicsit.* A családomból valóban nem halt meg senki szándékos erőszaktól, de a családom idősebb tagjai régebben sok családtagot veszítettek. Ezért hozták létre a Menedéket, mert elegük lett abból, ami a külvilágban folyik. Máshogy akarnak élni, mint ami idekint van. És tudom, hogy mi a gyász, de ezt sohasem kellett egyedül elviselnünk, mert ott vagyunk egymásnak, és utána újból tudunk örülni és szeretni. Az meg csak rajtad múlik, hogy továbbra is elzárod magadtól a boldogságot, az örömöt, mert talán úgy véled, hogy nem érdemled meg, és a gyűlölet, a bosszú és harag útját járod továbbra is, ami a semmibe vezet. Megtanulhatsz feltétel nélkül szeretni, ha akarsz, és ha szerencséd van, te is megkaphatod ezt valakitől. Ez persze nem garantálja azt, hogy időnként nem fogsz úgy szenvedni, hogy üvölteni fogsz tőle, de azt igen, hogy az élet át fog rajtad áramolni, és sok boldogságban is lesz részed. De ez az út nem a logikán keresztül vezet, az ész fontos, de szív nélkül félszárnyú madár, soha nem fog tudni repülni. Itt ez a kis csapat, *Mutat a többiekre.* nekem pótolja a családomat, és remélem, hogy én is pótolhatom a szeretteiket, amíg velünk vannak. A bájitallal amit adtam, azzal örömöt szeretnék neked okozni, nem várok el semmit cserébe, ahogy azzal sem volt egyéb célja senkinek, amikor megosztottuk egymással az ételünket. De mindenkinek az örömére volt. Ha szeretnéd, ha készen állsz rá valamikor, nyisd meg a szíved. Ugye leszünk a családja, ha eljön az idő? *Kérdezi a többiektől, majd hagyja, hogy mindenki feldolgozhassa magában a hallottakat. Amint ez megtörtént, vagy elindul a gazdagnegyed felé, vagy keresni kezdi az árusokat a többiekkel, ahogy szeretnék.*