Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 382 (7621. - 7640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7640. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-07 19:58:26
Üzenet elküldve: 2019-09-07 19:58:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
//A piaci ramazúri//
*Talán semmit sem biztosít a két pár fedetlen, makulátlan alkar, de valamiért Relaelt ez kissé megnyugtatja. Vállai lejjebb is ereszkednek, és mintha halkan fel is sóhajtana. Időnként még így is körbekémlel, mint egy őz a tisztáson, aki farkast sejt a közelben, de láthatóan kezd kissé megnyugodni. A suttogások is lassan csillapodni látszanak, de nem tűnnek el.*
- Aham.
*Mondja kissé kétkedve, a mélységi utolsó félmondatára megint kissé befeszül. Mintha ő maga nem lenne egy szörnyű alak, és ne gondolna napjában többször arra, hogy miként bántana másokat. Most viszont egészen gyermeki, mondhatni ártatlanná teszi a rémület, bár talán helyesebb kifejezés lenne az ártalmatlan.*
- Szerintem magától ment el. Bár az sem kizárt, hogy elvitték. Oda volt kikötve.
*Bök a piac egy hozzájuk közel eső pontjára, hátha az segítséget jelenthet.*
- Akkor lehet érdemes a tisztás környékén megnéznem. Ha ló lennék biztos oda mennék.
*Ott nyugodt minden, kevesebb az ember, szép, és zöld a közeg, így ha egyébként nem egy beteg lotyó lenne, aki imádja a kocsmákat, akár elfként is a tisztást választaná, nem csak patás állatként.*
- Fekete volt, és olyan vékony alkatú. Nem az az erős, hanem inkább gyors. Nagyon gyors. Meg nemes megjelenésű, nem hétköznapi utazó ló.
*Még gondolkodik kicsit, de úgy gondolja ezzel mindent elmondott.*
*Talán semmit sem biztosít a két pár fedetlen, makulátlan alkar, de valamiért Relaelt ez kissé megnyugtatja. Vállai lejjebb is ereszkednek, és mintha halkan fel is sóhajtana. Időnként még így is körbekémlel, mint egy őz a tisztáson, aki farkast sejt a közelben, de láthatóan kezd kissé megnyugodni. A suttogások is lassan csillapodni látszanak, de nem tűnnek el.*
- Aham.
*Mondja kissé kétkedve, a mélységi utolsó félmondatára megint kissé befeszül. Mintha ő maga nem lenne egy szörnyű alak, és ne gondolna napjában többször arra, hogy miként bántana másokat. Most viszont egészen gyermeki, mondhatni ártatlanná teszi a rémület, bár talán helyesebb kifejezés lenne az ártalmatlan.*
- Szerintem magától ment el. Bár az sem kizárt, hogy elvitték. Oda volt kikötve.
*Bök a piac egy hozzájuk közel eső pontjára, hátha az segítséget jelenthet.*
- Akkor lehet érdemes a tisztás környékén megnéznem. Ha ló lennék biztos oda mennék.
*Ott nyugodt minden, kevesebb az ember, szép, és zöld a közeg, így ha egyébként nem egy beteg lotyó lenne, aki imádja a kocsmákat, akár elfként is a tisztást választaná, nem csak patás állatként.*
- Fekete volt, és olyan vékony alkatú. Nem az az erős, hanem inkább gyors. Nagyon gyors. Meg nemes megjelenésű, nem hétköznapi utazó ló.
*Még gondolkodik kicsit, de úgy gondolja ezzel mindent elmondott.*
7639. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-07 19:23:23
Üzenet elküldve: 2019-09-07 19:23:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A piaci ramazúri//
*Nem érti, ha valami gond lenne velük, az miért is az alkarjukon látszana? De látott már pár furcsa alakot. Felfogja, hogy Relael kifejezetten egy adott típusú rossz fiúktól akarja távol tartani magát. Ő is feltűri a ruha ujját, megmutatja fejletlen karjait, melyek még hírből sem ismerik az izom fogalmát.*
- Hogy nézett ki a kisasszony lova? *kérdi Relt, hátha előrébb lesznek ezzel. Ugyanakkor rájön, hogy kérdését udvariatlanul időzítette, mert rögtön Nimral után tette fel. Nem várta meg, hogy Rel válaszoljon előbb a sötételfnek, így most kérdések áradata érte szegényt.*
*Nem érti, ha valami gond lenne velük, az miért is az alkarjukon látszana? De látott már pár furcsa alakot. Felfogja, hogy Relael kifejezetten egy adott típusú rossz fiúktól akarja távol tartani magát. Ő is feltűri a ruha ujját, megmutatja fejletlen karjait, melyek még hírből sem ismerik az izom fogalmát.*
- Hogy nézett ki a kisasszony lova? *kérdi Relt, hátha előrébb lesznek ezzel. Ugyanakkor rájön, hogy kérdését udvariatlanul időzítette, mert rögtön Nimral után tette fel. Nem várta meg, hogy Rel válaszoljon előbb a sötételfnek, így most kérdések áradata érte szegényt.*
7638. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-07 16:19:47
Üzenet elküldve: 2019-09-07 16:19:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Gwaandril & Drann//
*Gwaandril végig hallgatja Drann véleményét, bár nem reagál rá különösebben. Ő is nagyon unja a beszédet az istenekről. ~ Ezt nem kedvelem bennük. A hívek szinte csak róluk áradoznak. ~ Ekkor azonban érdekes fordulat történik az erdei elf szemében, mikor a wegtoreni hosszúéletű kijelenti, hogy valójában nem is hisz Teysusban. Meglepődve szólal meg.*
-Pedig már azt hittem. Akkor bocsáss meg. *Most bólint egyet az előzőekhez hasonlatosan. Jól esik neki, amit Drann mond. Szereti, ha valaki átgondolja azokat, amiket megoszt másokkal és ezt értékelik. ~ Igaz és erős szívű elf. Nem fél elismerni a másikat. ~ A férfi szavai meglepik a Thargokról. Tudta, hogy Kagan bátor harcos, a Vashegy Népére pedig a szilajság, de azért ez mégis csak meglepi. Elvégre az életüket és saját csapataikat kockáztatták a Thargodarok.*
-Derék dolog volt tőlük a segítség. Segítőkészebb nép lehet a Vashegyé, mint gondoltam. *Jelenti ki. Talán nem is nyúlt annyira félre Artheniorral. Talán tényleg jó, hogy itt kezdi újra az életét. Elég, ha legalább fele olyan jó népek laknak itt, mint Drann. ~ Ez jó gondolat! Meg is osztom vele. Hagy érezze, hogy jó elf. ~ *
-Ha tényleg csak fele olyan jó emberek és egyéb népek élnek itt, mint Te, már érdemes volt délre menekülnöm. *Jelenti ki, keserédes mosolyával arcán. A férfi történetére, mely a Thargok vezetéséről szól, egy bólintással nyugtázza.*
-Talán egyszer majd megkeresem Kagant, de most más céljaim vannak. Szétnéznék a közeli erdőkben, hátha találok erdei elf kolóniákat. *Mondja el célját.* Persze ez nem azt jelenti, hogy nem tartok veled a Templomba. Kíváncsi vagyok, milyen Eeyr egyik szentélye. Még sosem álltam fény oltár előtt. *Ismeri be. Ekkor füttyent a kutyának, hogy induljanak tovább. Drannak is jelez a szemével, hogy vezesse.*
-Bocsáss meg, vezetnél odáig? Nem igazán ismerem még a várost. Ez a második napom itt. *Mondja. Tényleg tanácstalan, de lassan elindul, bár ki tudja, hogy a jó irányba teszi e.*
*Gwaandril végig hallgatja Drann véleményét, bár nem reagál rá különösebben. Ő is nagyon unja a beszédet az istenekről. ~ Ezt nem kedvelem bennük. A hívek szinte csak róluk áradoznak. ~ Ekkor azonban érdekes fordulat történik az erdei elf szemében, mikor a wegtoreni hosszúéletű kijelenti, hogy valójában nem is hisz Teysusban. Meglepődve szólal meg.*
-Pedig már azt hittem. Akkor bocsáss meg. *Most bólint egyet az előzőekhez hasonlatosan. Jól esik neki, amit Drann mond. Szereti, ha valaki átgondolja azokat, amiket megoszt másokkal és ezt értékelik. ~ Igaz és erős szívű elf. Nem fél elismerni a másikat. ~ A férfi szavai meglepik a Thargokról. Tudta, hogy Kagan bátor harcos, a Vashegy Népére pedig a szilajság, de azért ez mégis csak meglepi. Elvégre az életüket és saját csapataikat kockáztatták a Thargodarok.*
-Derék dolog volt tőlük a segítség. Segítőkészebb nép lehet a Vashegyé, mint gondoltam. *Jelenti ki. Talán nem is nyúlt annyira félre Artheniorral. Talán tényleg jó, hogy itt kezdi újra az életét. Elég, ha legalább fele olyan jó népek laknak itt, mint Drann. ~ Ez jó gondolat! Meg is osztom vele. Hagy érezze, hogy jó elf. ~ *
-Ha tényleg csak fele olyan jó emberek és egyéb népek élnek itt, mint Te, már érdemes volt délre menekülnöm. *Jelenti ki, keserédes mosolyával arcán. A férfi történetére, mely a Thargok vezetéséről szól, egy bólintással nyugtázza.*
-Talán egyszer majd megkeresem Kagant, de most más céljaim vannak. Szétnéznék a közeli erdőkben, hátha találok erdei elf kolóniákat. *Mondja el célját.* Persze ez nem azt jelenti, hogy nem tartok veled a Templomba. Kíváncsi vagyok, milyen Eeyr egyik szentélye. Még sosem álltam fény oltár előtt. *Ismeri be. Ekkor füttyent a kutyának, hogy induljanak tovább. Drannak is jelez a szemével, hogy vezesse.*
-Bocsáss meg, vezetnél odáig? Nem igazán ismerem még a várost. Ez a második napom itt. *Mondja. Tényleg tanácstalan, de lassan elindul, bár ki tudja, hogy a jó irányba teszi e.*
7637. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-07 14:52:39
Üzenet elküldve: 2019-09-07 14:52:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 209
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 209
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Piaci ramazúri//
* Fäenro viselkedése nem lepi meg Nimralt. Neki ez így pont megfelel. Az elf igencsak kemény dió, mert még mindig kételkedik bennük.*
– Most én segítek neked, később meg majd talán te fogsz nekem. Hol itt a baj. A kapcsolatok jól jönnek a mai világban. ~ Biztos, hogy hasznos lesz ez a kis barátkozás.~ * Hiába a sok duma a segítőkészségről, ez nem elég neki, hogy megnyugtassa a lányt. Bizonyítékot akar, hogy biztosan nem azok közzé tartoznak, akik ártottak neki. Ezt a kérését könnyű szerrel tudják teljesíteni. A mélységi nem is habozik sokat. Rögtön felrántja mind a két kezén a ruhája ujját. Két szép fekete kart láthat bárki aki idenéz. Még véráldozati sebek sincsenek rajta, nemhogy tetoválás. Nimral nem rajong az ilyesfajta dolgokért, mert könnyen megjegyezhetik róla az embert. Vagyis esetünkben az elfet.*
– Na remélem elégedett vagy! Nem akarok az életedre törni. Ha ilyet akarnék tenni, azt biztos nem egy ilyen nyilvános helyen tenném.* A feszültség nem akar oldódni, de legalább azt elérik, hogy bemutatkozzon. ~ Nagyszerű, szóval nemes a kis csaj. ~ Ezt abból szűri le, hogy bizony a fejét megemelte. Tipikusan a nemesi felsőrendűségre utalva ezzel. Na meg a családjára is utalt. Így már még jobban megérné, hogy segítsen neki. Közben Relael is kezdheti belátni, hogy bizony jól jönne a segítség, mert a lovakról való tudásukra kíváncsi. Általában így kezdődik egy megbízatása is.*
– Talán lenne egy ötletem kezdésnek. Tegyük fel a legjobb eshetőséget, hogy nem lopták el, csak meglépet a jószág. Na most nem ártana tudni, hogy merre szaladhatott. Ezt talán te meg tudnád mondani. Két dolog lehetséges. Az első, hogy fajtársaihoz ment. Vagyis olyan helyre, ahol több ló is van. A második, amire tippelnék, hogy valami füves, fás helyet nézet ki magának és most ott legelészik valahol. Én nem vagyok helybéli, szóval téged kérdezlek erről. Van itt ilyen hely, ahol egy ló nyugodtan falatozhat? Mert szerintem a keresést ott kéne kezdeni.* Mondja el a véleményét.*
* Fäenro viselkedése nem lepi meg Nimralt. Neki ez így pont megfelel. Az elf igencsak kemény dió, mert még mindig kételkedik bennük.*
– Most én segítek neked, később meg majd talán te fogsz nekem. Hol itt a baj. A kapcsolatok jól jönnek a mai világban. ~ Biztos, hogy hasznos lesz ez a kis barátkozás.~ * Hiába a sok duma a segítőkészségről, ez nem elég neki, hogy megnyugtassa a lányt. Bizonyítékot akar, hogy biztosan nem azok közzé tartoznak, akik ártottak neki. Ezt a kérését könnyű szerrel tudják teljesíteni. A mélységi nem is habozik sokat. Rögtön felrántja mind a két kezén a ruhája ujját. Két szép fekete kart láthat bárki aki idenéz. Még véráldozati sebek sincsenek rajta, nemhogy tetoválás. Nimral nem rajong az ilyesfajta dolgokért, mert könnyen megjegyezhetik róla az embert. Vagyis esetünkben az elfet.*
– Na remélem elégedett vagy! Nem akarok az életedre törni. Ha ilyet akarnék tenni, azt biztos nem egy ilyen nyilvános helyen tenném.* A feszültség nem akar oldódni, de legalább azt elérik, hogy bemutatkozzon. ~ Nagyszerű, szóval nemes a kis csaj. ~ Ezt abból szűri le, hogy bizony a fejét megemelte. Tipikusan a nemesi felsőrendűségre utalva ezzel. Na meg a családjára is utalt. Így már még jobban megérné, hogy segítsen neki. Közben Relael is kezdheti belátni, hogy bizony jól jönne a segítség, mert a lovakról való tudásukra kíváncsi. Általában így kezdődik egy megbízatása is.*
– Talán lenne egy ötletem kezdésnek. Tegyük fel a legjobb eshetőséget, hogy nem lopták el, csak meglépet a jószág. Na most nem ártana tudni, hogy merre szaladhatott. Ezt talán te meg tudnád mondani. Két dolog lehetséges. Az első, hogy fajtársaihoz ment. Vagyis olyan helyre, ahol több ló is van. A második, amire tippelnék, hogy valami füves, fás helyet nézet ki magának és most ott legelészik valahol. Én nem vagyok helybéli, szóval téged kérdezlek erről. Van itt ilyen hely, ahol egy ló nyugodtan falatozhat? Mert szerintem a keresést ott kéne kezdeni.* Mondja el a véleményét.*
7636. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-07 13:35:05
Üzenet elküldve: 2019-09-07 13:35:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
//A piaci ramazúri//
*A fiatal kölyök úgy tűnik nem akar túlzottan hozzászólni semmihez, hallgatása viszont aggodalommal tölti el Relaelt. Paranoiáját növeli az is, hogy a sötételf nőstény segíteni akar neki. Ideális esetben szóba sem elegyedne egy kormossal, de ez most egy kivételes alkalom, de az, hogy egy mélységi segíteni akarjon egy elfnek, számára igencsak hihetetlen. Kételyei ezúttal nem bújnak jól megformált maszkja mögé, hanem megmutatkoznak szép, de megviselt vonásain.*
- Miért akarnátok a hasznomra lenni?
*Bukik ki belőle, és újra körbepillant, de úgy tűnik a piacon még semmi sem változott. Ettől függetlenül a hallgatag kölyök, és a sötételf nőstény még jelenthetnek veszélyt rá. Relael maga sem tudja, hogy mit jelenthet tetoválása, de valami azt súgja neki, hogy kérje meg őket, hogy mutassák meg az alkarjukat. Valami hovatartozást biztos jelölnie kell.*
- Mutassátok meg a karotokat! Akkor elhiszem, hogy nem közéjük valók vagytok.
*Eltökéltnek néz végig a másik kettőn. Időnként megfeszülő állkapcsa viszont tudtukra adja, hogy igencsak felfokozott, frusztrált állapotban van.
Kissé meghökkenve pillant a két ismeretlenre, akik közül a kormos udvariasnak, és segítőkésznek tűnik. Láthatóan tanácstalan, és azon töpreng, hogy vajon mennyire hihet azokban a ritka kivételekben, és főleg abban, hogy esetleg valami jó ténylegesen történhet vele.*
- Öhm...Relael...a lae'Natar családból.
*Fogja rövidre a bemutatkozását, ám ezúttal feje ösztönösen kissé feljebb emelkedik, halvány büszkeség szikráját mutatva egykori mivoltából. A kérdésre, hogy segítsenek neki megtalálni a lovát nem felel egyenesen.*
- Miért, tudtok valamit ami beválhat? Én nem értek a lovakhoz.
*Még nevet sem adott szerencsétlen állatnak. Talán itt lenne az ideje, ő legalább nem fogja cserben hagyni, és elárulni. Vagy bántani.*
*A fiatal kölyök úgy tűnik nem akar túlzottan hozzászólni semmihez, hallgatása viszont aggodalommal tölti el Relaelt. Paranoiáját növeli az is, hogy a sötételf nőstény segíteni akar neki. Ideális esetben szóba sem elegyedne egy kormossal, de ez most egy kivételes alkalom, de az, hogy egy mélységi segíteni akarjon egy elfnek, számára igencsak hihetetlen. Kételyei ezúttal nem bújnak jól megformált maszkja mögé, hanem megmutatkoznak szép, de megviselt vonásain.*
- Miért akarnátok a hasznomra lenni?
*Bukik ki belőle, és újra körbepillant, de úgy tűnik a piacon még semmi sem változott. Ettől függetlenül a hallgatag kölyök, és a sötételf nőstény még jelenthetnek veszélyt rá. Relael maga sem tudja, hogy mit jelenthet tetoválása, de valami azt súgja neki, hogy kérje meg őket, hogy mutassák meg az alkarjukat. Valami hovatartozást biztos jelölnie kell.*
- Mutassátok meg a karotokat! Akkor elhiszem, hogy nem közéjük valók vagytok.
*Eltökéltnek néz végig a másik kettőn. Időnként megfeszülő állkapcsa viszont tudtukra adja, hogy igencsak felfokozott, frusztrált állapotban van.
Kissé meghökkenve pillant a két ismeretlenre, akik közül a kormos udvariasnak, és segítőkésznek tűnik. Láthatóan tanácstalan, és azon töpreng, hogy vajon mennyire hihet azokban a ritka kivételekben, és főleg abban, hogy esetleg valami jó ténylegesen történhet vele.*
- Öhm...Relael...a lae'Natar családból.
*Fogja rövidre a bemutatkozását, ám ezúttal feje ösztönösen kissé feljebb emelkedik, halvány büszkeség szikráját mutatva egykori mivoltából. A kérdésre, hogy segítsenek neki megtalálni a lovát nem felel egyenesen.*
- Miért, tudtok valamit ami beválhat? Én nem értek a lovakhoz.
*Még nevet sem adott szerencsétlen állatnak. Talán itt lenne az ideje, ő legalább nem fogja cserben hagyni, és elárulni. Vagy bántani.*
7635. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-07 12:44:01
Üzenet elküldve: 2019-09-07 12:44:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Gwaandril & Drann//
*Drann nem válaszol: ő sem tudja, és eleget beszéltek az istenekről.*
- Hát igen... ezek az ősi entitások, ahogy maguk a hosszúéletűek, számolhatatlan idő óta uralják és vigyázzák a hegyeket, a vadont, a föld mélyét és a levegőeget Lanawinon. *fűz ennyit hozzá, amikor Gwaandril az őrzőkről és a szellemekről beszél. Nem mondani, hogy nem hisz bennük, mert az nem lenne igaz, de városi elfként, akinek a családja sok évszázad óta él már Wegtorenben, az ő életében sokkal kevésbé voltak vagy vannak jelen a vadon szellemei, és annak ellenére, hogy hosszúéletű maga is, talán már a fogékonyságát is elveszítette annak a mindent átható erőnek a megérzésére, ami egy erdei elf számára olyan természetes és nyilvánvaló. ~Mint Gwaandril számára.~*
- Nem tudom, és őszintén, nem is akarom tudni. *válaszolja a férfi kérdésére Teysus kétarcúságával kapcsolatban. Azon azonban meglepődik, hogy Gwaandrilnak megfordul a fejében: netán Teysus követője ő is. Bár erre, ahogy belegondol, éppen maga szolgáltatott okot.*
- Nem, nem. Ne hidd, sőt a tanaival sem vagyok teljesen tisztában magam sem, csak felületesen, szóbeszéd alapján.
- De mivel az ő mágiája segített meg bajomban, megfordult a fejemben, hogy talán... talán hívévé kellene szegődjek. *néz az elfre egy pillanatra megállva, hogy megérti-e, miért gondolt erre.*
- Ám a történeted igencsak elgondolkodtatott!
*Az tagadhatatlanul feltűnik neki, látva az elf mozdulatait, hogy mennyire finoman és érzékenyen bánik Gwaan a lóval, és az alapján, amit a természeti erőkről, a törzséről, a wargokról és a druidáikról mesél, lassan ráébred, hogy valószínű Gwaan maga is közéjük tartozik, és emiatt benne is tisztelet ébred a drudida iránt.*
- Kagan Thargodar? Nos, amikor az ostrom után a thargokhoz kerültem egy szekéren, akkor még ő volt a vezérük. Legendásan küzdött a letelepedett barbárok élén a holtak elleni háborúkban.
- De hogy él-e még, és ő-e a vezér, nos azt nem tudom. Most, a Kikötőből érkezve épp csak átvágtam thargföldön. Azt tudom, mert beléjük futottam, hogy egy kisebb tharg csapat sietősen pont a pihenő romjaihoz igyekezett, hogy felderítsék a környéket. De őket nem Kagan vezette. Quantall és Natalayda is utánuk igyekeztek, hogy csatlakozzanak hozzájuk.
- De nem, magam nem vagyok klántag, bár akkoriban a hadúr felajánlotta ennek a lehetőségét. De annál sokkal jobban kötődöm Wegtorenhez. Ő pedig nem vette túl jó néven az elutasítást, azt hiszem.
A hozzászólás írója (Dranndreshiann Morla DeLhor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.07 12:48:02
*Drann nem válaszol: ő sem tudja, és eleget beszéltek az istenekről.*
- Hát igen... ezek az ősi entitások, ahogy maguk a hosszúéletűek, számolhatatlan idő óta uralják és vigyázzák a hegyeket, a vadont, a föld mélyét és a levegőeget Lanawinon. *fűz ennyit hozzá, amikor Gwaandril az őrzőkről és a szellemekről beszél. Nem mondani, hogy nem hisz bennük, mert az nem lenne igaz, de városi elfként, akinek a családja sok évszázad óta él már Wegtorenben, az ő életében sokkal kevésbé voltak vagy vannak jelen a vadon szellemei, és annak ellenére, hogy hosszúéletű maga is, talán már a fogékonyságát is elveszítette annak a mindent átható erőnek a megérzésére, ami egy erdei elf számára olyan természetes és nyilvánvaló. ~Mint Gwaandril számára.~*
- Nem tudom, és őszintén, nem is akarom tudni. *válaszolja a férfi kérdésére Teysus kétarcúságával kapcsolatban. Azon azonban meglepődik, hogy Gwaandrilnak megfordul a fejében: netán Teysus követője ő is. Bár erre, ahogy belegondol, éppen maga szolgáltatott okot.*
- Nem, nem. Ne hidd, sőt a tanaival sem vagyok teljesen tisztában magam sem, csak felületesen, szóbeszéd alapján.
- De mivel az ő mágiája segített meg bajomban, megfordult a fejemben, hogy talán... talán hívévé kellene szegődjek. *néz az elfre egy pillanatra megállva, hogy megérti-e, miért gondolt erre.*
- Ám a történeted igencsak elgondolkodtatott!
*Az tagadhatatlanul feltűnik neki, látva az elf mozdulatait, hogy mennyire finoman és érzékenyen bánik Gwaan a lóval, és az alapján, amit a természeti erőkről, a törzséről, a wargokról és a druidáikról mesél, lassan ráébred, hogy valószínű Gwaan maga is közéjük tartozik, és emiatt benne is tisztelet ébred a drudida iránt.*
- Kagan Thargodar? Nos, amikor az ostrom után a thargokhoz kerültem egy szekéren, akkor még ő volt a vezérük. Legendásan küzdött a letelepedett barbárok élén a holtak elleni háborúkban.
- De hogy él-e még, és ő-e a vezér, nos azt nem tudom. Most, a Kikötőből érkezve épp csak átvágtam thargföldön. Azt tudom, mert beléjük futottam, hogy egy kisebb tharg csapat sietősen pont a pihenő romjaihoz igyekezett, hogy felderítsék a környéket. De őket nem Kagan vezette. Quantall és Natalayda is utánuk igyekeztek, hogy csatlakozzanak hozzájuk.
- De nem, magam nem vagyok klántag, bár akkoriban a hadúr felajánlotta ennek a lehetőségét. De annál sokkal jobban kötődöm Wegtorenhez. Ő pedig nem vette túl jó néven az elutasítást, azt hiszem.
A hozzászólás írója (Dranndreshiann Morla DeLhor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.07 12:48:02
7634. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-06 20:26:49
Üzenet elküldve: 2019-09-06 20:26:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Vásárlás//
*Nem tervezett ennyi mindent venni, de mégis örül a szerzeményeknek. Nem kerülgeti az a tipikus érzés, amikor valahol a józan eszed mélyén már vásárláskor pontosan tudod, hogy csak pénzkidobás. Ez most nem olyan, vagy majd csak később jön rá, hogy mégis. Most azonban boldog a nem keresett, de jó érzékkel megtalált plusz holmiknak.
Le is számolja az árus [Mesélő (Nyíl)] pultjára a 382 aranytallért.
Jóval könnyebb lett az erszénye, azt meg kell hagyni, de épp most van az az időszak az életében, amikor nem kényszeríti semmi garasoskodásra. A jövő túl bizonytalan, hogy ne suttogja a fülébe az "élj a mának" és az "amit ma megtehetsz..." elcsépelt jelmondatait. Sosem érezte még ilyen igaznak és találónak őket.
A borotvát, a pemzlit, a füveket meg a fiolát gondosan elcsomagolja, különös tekintettel a fiolára. Nem lenne túl szerencsés, ha összetörne. Ha már ennyi pénzt kifizetett érte, az a minimum, hogy legalább épségben visszaérkezzen vele a Kikötőbe. A borotvát azért szemügyre veszi újra. Szép darab. A fekete szaru nyéllel kifejezetten mutatós darab. Ha egy kicsit jobban összebarátkozott vele, talán véset is bele valamit. Nézzenek oda! Máris micsoda távlati tervek járnak a fejében. Hihetetlen. Ennyi elég is a reményeknek, hogy elrugaszkodjanak. Túl korai. De azért egy kicsit jólesik néha messzebbre tekinteni mint a holnap, ami mindig sötét, mindig borongós.
Ideje tovább indulni. Kezd kellemetlenné válni ez a nagy tömeg. Artheniort eddig is inkább elkerülte. Nem ismeri az itteni szálakat, melyek Wegtorenhez kapcsolódnak és ez eléggé nyugtalanítja. Jobbnak látja fent hagyni a csuklyát, amíg itt van és mielőbb távozik is a Szegénynegyed felé.*
*Nem tervezett ennyi mindent venni, de mégis örül a szerzeményeknek. Nem kerülgeti az a tipikus érzés, amikor valahol a józan eszed mélyén már vásárláskor pontosan tudod, hogy csak pénzkidobás. Ez most nem olyan, vagy majd csak később jön rá, hogy mégis. Most azonban boldog a nem keresett, de jó érzékkel megtalált plusz holmiknak.
Le is számolja az árus [Mesélő (Nyíl)] pultjára a 382 aranytallért.
Jóval könnyebb lett az erszénye, azt meg kell hagyni, de épp most van az az időszak az életében, amikor nem kényszeríti semmi garasoskodásra. A jövő túl bizonytalan, hogy ne suttogja a fülébe az "élj a mának" és az "amit ma megtehetsz..." elcsépelt jelmondatait. Sosem érezte még ilyen igaznak és találónak őket.A borotvát, a pemzlit, a füveket meg a fiolát gondosan elcsomagolja, különös tekintettel a fiolára. Nem lenne túl szerencsés, ha összetörne. Ha már ennyi pénzt kifizetett érte, az a minimum, hogy legalább épségben visszaérkezzen vele a Kikötőbe. A borotvát azért szemügyre veszi újra. Szép darab. A fekete szaru nyéllel kifejezetten mutatós darab. Ha egy kicsit jobban összebarátkozott vele, talán véset is bele valamit. Nézzenek oda! Máris micsoda távlati tervek járnak a fejében. Hihetetlen. Ennyi elég is a reményeknek, hogy elrugaszkodjanak. Túl korai. De azért egy kicsit jólesik néha messzebbre tekinteni mint a holnap, ami mindig sötét, mindig borongós.
Ideje tovább indulni. Kezd kellemetlenné válni ez a nagy tömeg. Artheniort eddig is inkább elkerülte. Nem ismeri az itteni szálakat, melyek Wegtorenhez kapcsolódnak és ez eléggé nyugtalanítja. Jobbnak látja fent hagyni a csuklyát, amíg itt van és mielőbb távozik is a Szegénynegyed felé.*
7633. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-06 16:20:16
Üzenet elküldve: 2019-09-06 16:20:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Gwaandril & Drann//
*A kezek egybeforrása után, Drann szerénykedni kezd. Gwaandril erre egy rövid kacajjal felel.*
-Hidd el, barátom, jóval kevesebb lény él e világon, ki ugyanezt megtenné helyedben, mint hinnéd. *Fejét csóválja. Amely történetet hallja a hosszúéletűtől, igen meglepi. ~ Szóval ezért "köztes" isten ez a Szabad. ~ Jön rá az igen fontos részletre. A téma a modern istenekről igen izgatja, elvégre még nem volt rá példa, hogy egy mészárláson kívül különösebb kapcsolatba is kerüljön valamelyikkel.*
-Ezek szerint, ez a Teysus csak támogat? Még az is lehet, hogy magának a Sötét Úrnak az egyik szolgája volt az a lator; aki miatt otthonom hamuvá és szénné égett? Ez csak egy erősítő isten? *Ül ki búskomor arcára a döbbenet. Ekkor elindulnak, jobbján Juhar csahol, balján Drann vezeti a csodaszép lovat. A Piactérre érnek, újra a drágának gondolt vásáron találja magát. A nemes, wegtoreni hosszúéletű megint az istenekről és azok hatalmáról beszél. Gwaan erősen hisz a szellemekben,
szinte mindennapjaiban vannak jelen, hozzájuk fordul és látta már tetteiket, bár ezek a modern istenek... számára nem igazi istenek. Hamis lények egy másik világból, kik csak isteníteni kívánják magukat pár primitívebbnek hitt lény által. ~ Bár arra egy sem gondolt, hogy nem mindnyájunk ostoba. ~ Úgy gondolja, most a saját imádott entitásain van a sor. Hogy helyesbítsen: azoknak a tetteiről.*
-Mikor egyszer a férfiak vadászni mentek, az emlegetett szomszédos klán, szabotázsként fel akarta gyújtani a falunkat. Az asszonyok, a vének és még mi, gyermekek is a két Őrzőhöz, a Tölgyfa Úrhoz és a Tiszafa Szűzéhez imádkoztunk segítségért. Mikor másztak volna az ellenségesek a fákra épült házainkhoz, egy több falkányi lupus fulgur csapat, jó pár irbisz, medve, farkas és drahun termett ott. Aznap mi nekünk hajunk szála sem görbült, közülük viszont sokan az erdőben vesztek. A szellemek is elképesztő erővel bírnak. *A gyógyítás történetére bólint.*
-A fontos, hogy egyben vagy. Egy ilyen nagyszerű elfet, mint te, gyászolni való lenne betegen, vagy holtan látni. *Azzal biccent egyet, lassan, etikettnek megfelelően, fejét balra fordítva.* Bár hagyd megkérdeznem: ha az a Teysus tényleg mindkettő istent pártolja, hogyhogy egyik sem pusztította
még el kettős játéka miatt, hanem mindkettő? A másik fontos dolog pedig: miként képes Eeyrhez csapódva a Sötétet legyőzni, ha másnál fordítva működik? Kétarcú egy bestia. *Fejezi be a
mondandóját. Ezzel persze nem Drannt akarja megbántani. Eszébe jut, hogy az is lehet, a hosszúéletű mindkét istenben hisz. Ez esetben bocsánatot kell kérnie.* Persze ha imádod a Szabadot, fogadd bocsánatomat önző és szűk látó véleményemért. *Féltérdre helyezkedve kéri az elnézést, megint a protokoll szerint. Ha Drann reagált, akkor feláll, majd él az engedéllyel: a ló közelébe lép. Mikor egy állatra figyel, a külvilág szinte megszűnik neki. Csak ő létezik, s a bestia. Ebben az esetben, a Tharg piacon vásárolt ló. Kezeit óvatosan tartja maga elé, szelíd állatot szeretne megfogni.*
-Nyugodj, szépségem, nyugodj. *Nyugtatja elf nyelven az állatot. Megszagoltatja kezeit, majd a bőr
érintése után, lassan a kezébe édesgeti az állatot. Karjai a négylábú fejére tekerednek, nagy, de kimért mozdulatokkal, óvatosan simogatja. Érzi a szagát és érzi a szőrét. Homlokát a homlokához érinti. Még a vaknak is feltűnhet, hogy druida, amekkora figyelemmel és törődéssel bánik a patással.
Belenéz az állat szemeibe, majd bal oldalt áll meg. Mélyen tekint a lelkébe, s részéről fiatalos bolondságot lát. Lassan távolodik az állattól, kezeit tétovázva húzza el. Ekkor Drann felé fordul.*
-Szép jószág. Véleményem szerint virágnak neve illik hozzá. Erős állat, jó hasznát veszed még. *Kezeit összezárva tárja a csodaszép hátashoz. Áldást mond rá.*
-Téged meg a Föld Őrzője védjen bútól, bajtól, tekintsen mindig kegyesen rád a Természet és az Erdő hatalmas szelleme! Míg lábad vágtat hosszasan pusztán, ligeten, szeljed gondtalan a messzi tájat, mely a fénylő csillagokba olvad. *Megpaskolja az állat oldalát, aztán megköszöni a fajtárs szavait a kutyához.*
-Köszönöm kedvességed! *Ezután felkacag.* Ha tudnád milyen hamis jószág volt! Egy mocsár szélén találtam rá, csupán egy fára tekeredett szíj tartotta fent, törött jobb lábánál fogva. Kihúztuk a társaimmal, bár sokat közülük harapni kívánt. Anyám parancsára megszelídítettem, én gyógyítottam, neveltem, idomítottam, tanítottam. Jó barátommá vált az eb, s azóta is mellettem van. *Tekintete itt újra a régi, keserédes elf pillantás.* Ahogy apám is mondta, akárcsak az egész törzs is ezt szokta emlegetni: "Amíg egy kutyát nem bírsz felnevelni, addig bestiád ne legyen!" Ha nekem ilyen nagy eb is jutott, felneveltem. Talán egyszer lenne majd mellé egy társ ragadozóm is. *Általános félig szomorú, félig vidám arca újra megjelenik, amikor Juharra tekint. A kutya láthatóan boldog a szép emlékek felidézése hallatán, mivel Gwaandrilhoz simul. Az elfnek gondolata támad. Újra az itteni klánok érdeklik, s Drann folyton a Thargokat említi. ~ Thargok, Thargok: olyan furcsa hangzású egy családnév. Valami nemesi família lehet. ~ Határozza el magában. Az ezüsthajú hosszúéletű a másik
elfhez szegezi kérdését.*
-Mondd csak, Drann: felkeltetted ezekkel a Thargokkal érdeklődésemet, hisz oly' számtalanszor említed őket. Ha megengeded nekem: talán hozzájuk tartozol, mint nemes, vazallusuk, vagy akár klánjukban vagy valaki? *A rossz gondolatok elhessegetése végett, pontosít a mondaton.* Mármint
nem mintha baj lenne, vagy faggatnálak, csak sosem hallottam még róluk. Talán, ha... *Itt egy emlékkép ugrik be neki, az egyik vándorról. Egy legendás, pusztai harcosról, Kaganról szóló regék zengenek koponyájában, mely emberre annyira felnézett gyerekként. Az ifjúkori emlékek megrohanják az elfet, s ezt mondata befejezetlensége mellett is, de kimondja.* Várj. Ezek a Thargok, Kagan Thargodar dinasztiája lennének? *Szeme felcsillan, s hangja is emelkedik.* Te ismered Kagan Thargodart? Be tudnál mutatni neki? Minden vágyam az lenne, hogy találkozzak vele. *Majd kissé örömtelenebbül, de továbbra is fellelkesülve, hozzáteszi.* Habár a klánba csatlakozni nem fogok: képtelen vagyok nem lombra épült házban élni. *Ezzel befejezte beszédét, s hatalmas kutyájának fejét vakargatva várja a válaszokat.*
A hozzászólás írója (Gwaandril Viltheriel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.06 16:27:55
*A kezek egybeforrása után, Drann szerénykedni kezd. Gwaandril erre egy rövid kacajjal felel.*
-Hidd el, barátom, jóval kevesebb lény él e világon, ki ugyanezt megtenné helyedben, mint hinnéd. *Fejét csóválja. Amely történetet hallja a hosszúéletűtől, igen meglepi. ~ Szóval ezért "köztes" isten ez a Szabad. ~ Jön rá az igen fontos részletre. A téma a modern istenekről igen izgatja, elvégre még nem volt rá példa, hogy egy mészárláson kívül különösebb kapcsolatba is kerüljön valamelyikkel.*
-Ezek szerint, ez a Teysus csak támogat? Még az is lehet, hogy magának a Sötét Úrnak az egyik szolgája volt az a lator; aki miatt otthonom hamuvá és szénné égett? Ez csak egy erősítő isten? *Ül ki búskomor arcára a döbbenet. Ekkor elindulnak, jobbján Juhar csahol, balján Drann vezeti a csodaszép lovat. A Piactérre érnek, újra a drágának gondolt vásáron találja magát. A nemes, wegtoreni hosszúéletű megint az istenekről és azok hatalmáról beszél. Gwaan erősen hisz a szellemekben,
szinte mindennapjaiban vannak jelen, hozzájuk fordul és látta már tetteiket, bár ezek a modern istenek... számára nem igazi istenek. Hamis lények egy másik világból, kik csak isteníteni kívánják magukat pár primitívebbnek hitt lény által. ~ Bár arra egy sem gondolt, hogy nem mindnyájunk ostoba. ~ Úgy gondolja, most a saját imádott entitásain van a sor. Hogy helyesbítsen: azoknak a tetteiről.*
-Mikor egyszer a férfiak vadászni mentek, az emlegetett szomszédos klán, szabotázsként fel akarta gyújtani a falunkat. Az asszonyok, a vének és még mi, gyermekek is a két Őrzőhöz, a Tölgyfa Úrhoz és a Tiszafa Szűzéhez imádkoztunk segítségért. Mikor másztak volna az ellenségesek a fákra épült házainkhoz, egy több falkányi lupus fulgur csapat, jó pár irbisz, medve, farkas és drahun termett ott. Aznap mi nekünk hajunk szála sem görbült, közülük viszont sokan az erdőben vesztek. A szellemek is elképesztő erővel bírnak. *A gyógyítás történetére bólint.*
-A fontos, hogy egyben vagy. Egy ilyen nagyszerű elfet, mint te, gyászolni való lenne betegen, vagy holtan látni. *Azzal biccent egyet, lassan, etikettnek megfelelően, fejét balra fordítva.* Bár hagyd megkérdeznem: ha az a Teysus tényleg mindkettő istent pártolja, hogyhogy egyik sem pusztította
még el kettős játéka miatt, hanem mindkettő? A másik fontos dolog pedig: miként képes Eeyrhez csapódva a Sötétet legyőzni, ha másnál fordítva működik? Kétarcú egy bestia. *Fejezi be a
mondandóját. Ezzel persze nem Drannt akarja megbántani. Eszébe jut, hogy az is lehet, a hosszúéletű mindkét istenben hisz. Ez esetben bocsánatot kell kérnie.* Persze ha imádod a Szabadot, fogadd bocsánatomat önző és szűk látó véleményemért. *Féltérdre helyezkedve kéri az elnézést, megint a protokoll szerint. Ha Drann reagált, akkor feláll, majd él az engedéllyel: a ló közelébe lép. Mikor egy állatra figyel, a külvilág szinte megszűnik neki. Csak ő létezik, s a bestia. Ebben az esetben, a Tharg piacon vásárolt ló. Kezeit óvatosan tartja maga elé, szelíd állatot szeretne megfogni.*
-Nyugodj, szépségem, nyugodj. *Nyugtatja elf nyelven az állatot. Megszagoltatja kezeit, majd a bőr
érintése után, lassan a kezébe édesgeti az állatot. Karjai a négylábú fejére tekerednek, nagy, de kimért mozdulatokkal, óvatosan simogatja. Érzi a szagát és érzi a szőrét. Homlokát a homlokához érinti. Még a vaknak is feltűnhet, hogy druida, amekkora figyelemmel és törődéssel bánik a patással.
Belenéz az állat szemeibe, majd bal oldalt áll meg. Mélyen tekint a lelkébe, s részéről fiatalos bolondságot lát. Lassan távolodik az állattól, kezeit tétovázva húzza el. Ekkor Drann felé fordul.*
-Szép jószág. Véleményem szerint virágnak neve illik hozzá. Erős állat, jó hasznát veszed még. *Kezeit összezárva tárja a csodaszép hátashoz. Áldást mond rá.*
-Téged meg a Föld Őrzője védjen bútól, bajtól, tekintsen mindig kegyesen rád a Természet és az Erdő hatalmas szelleme! Míg lábad vágtat hosszasan pusztán, ligeten, szeljed gondtalan a messzi tájat, mely a fénylő csillagokba olvad. *Megpaskolja az állat oldalát, aztán megköszöni a fajtárs szavait a kutyához.*
-Köszönöm kedvességed! *Ezután felkacag.* Ha tudnád milyen hamis jószág volt! Egy mocsár szélén találtam rá, csupán egy fára tekeredett szíj tartotta fent, törött jobb lábánál fogva. Kihúztuk a társaimmal, bár sokat közülük harapni kívánt. Anyám parancsára megszelídítettem, én gyógyítottam, neveltem, idomítottam, tanítottam. Jó barátommá vált az eb, s azóta is mellettem van. *Tekintete itt újra a régi, keserédes elf pillantás.* Ahogy apám is mondta, akárcsak az egész törzs is ezt szokta emlegetni: "Amíg egy kutyát nem bírsz felnevelni, addig bestiád ne legyen!" Ha nekem ilyen nagy eb is jutott, felneveltem. Talán egyszer lenne majd mellé egy társ ragadozóm is. *Általános félig szomorú, félig vidám arca újra megjelenik, amikor Juharra tekint. A kutya láthatóan boldog a szép emlékek felidézése hallatán, mivel Gwaandrilhoz simul. Az elfnek gondolata támad. Újra az itteni klánok érdeklik, s Drann folyton a Thargokat említi. ~ Thargok, Thargok: olyan furcsa hangzású egy családnév. Valami nemesi família lehet. ~ Határozza el magában. Az ezüsthajú hosszúéletű a másik
elfhez szegezi kérdését.*
-Mondd csak, Drann: felkeltetted ezekkel a Thargokkal érdeklődésemet, hisz oly' számtalanszor említed őket. Ha megengeded nekem: talán hozzájuk tartozol, mint nemes, vazallusuk, vagy akár klánjukban vagy valaki? *A rossz gondolatok elhessegetése végett, pontosít a mondaton.* Mármint
nem mintha baj lenne, vagy faggatnálak, csak sosem hallottam még róluk. Talán, ha... *Itt egy emlékkép ugrik be neki, az egyik vándorról. Egy legendás, pusztai harcosról, Kaganról szóló regék zengenek koponyájában, mely emberre annyira felnézett gyerekként. Az ifjúkori emlékek megrohanják az elfet, s ezt mondata befejezetlensége mellett is, de kimondja.* Várj. Ezek a Thargok, Kagan Thargodar dinasztiája lennének? *Szeme felcsillan, s hangja is emelkedik.* Te ismered Kagan Thargodart? Be tudnál mutatni neki? Minden vágyam az lenne, hogy találkozzak vele. *Majd kissé örömtelenebbül, de továbbra is fellelkesülve, hozzáteszi.* Habár a klánba csatlakozni nem fogok: képtelen vagyok nem lombra épült házban élni. *Ezzel befejezte beszédét, s hatalmas kutyájának fejét vakargatva várja a válaszokat.*
A hozzászólás írója (Gwaandril Viltheriel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.06 16:27:55
7632. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-06 14:23:33
Üzenet elküldve: 2019-09-06 14:23:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
*Yeza nem úgy lődörög a piacon, mint a korabeli lányok általában. Nem az a tipikus vásárfia után nézelődő csitri. Nem ragadja el a csecsebecsék csillogása, az édességek, a finom kelmék csábítása. Gyorsan akar végezni és célirányosan halad a piaci forgatagban. A szeme azért megakad a vásárolgató lánykákon. Azon, ahogy mindent megnéznek, magukhoz próbálják a ruhákat, az ékszereket. Ragyog a szemük a sok kísértő holmi között. Válogatnak, hogy mivel tudnák lenyűgözni jobban a kedvest, hogy mitől pukkadoznak majd a barátnőik. Egy másik életben talán ő is lehetett volna ilyen lány. Néha elképzeli, hogy igen, de egy pillanatnál tovább sosem tudná magán tartani az ábrándot. Nem illik rá. Sehogy se rá szabott életút az. De emlékszik még, hogy régen az ő szemében is csillogott az a fény. Távolinak tűnik. Nagyon távolinak. Az érzés, hogy számít valamit. Hogy számít egy szép csecsebecse, egy ruha egy gonddal kiválasztott illat a nyakán. Pedig sosem számított. Az a csillogás a szemekben. Az az egyetlen, ami az igazi szépséget kibontja. Messze sodródott tőle.
Mély sóhajjal engedi el a gondolatokat és halad tovább a standok között, amíg meg nem találja, amit keres: a szárított növénykét, aminek az ízét, illatát már nagyon régről ismeri.*
- Tiszeteletem *biccent az árus felé odalépvén.* -Három marékkal kérnék belőle *bök rá a kiválasztott füvekre. Aztán meglátja a beretvát meg a pemzlit, amire halvány, szomorkás mosoly szökik az ajka szegletébe. Annak idején Wäor gyakorta rá bízta az arca simaságát. Yezának ügyes, biztos keze volt hozzá. Megvizsgálja a pengét azért. Jó minőségűnek tűnik, és a pemzli se hullatja a szőrét.*
- Ezeket is elvinném. *A portékát nézegetve egy fiolán szintén ismerős illatot érez. Egy kicsit borsos ugyan az ára, de ezzel lesz teljes a felszerelés.* - Meg a fiolányi olajat is *teszi hozzá és ha megkapja a holmikat, mindjárt ki is fizeti az értük járó árat.*
Mély sóhajjal engedi el a gondolatokat és halad tovább a standok között, amíg meg nem találja, amit keres: a szárított növénykét, aminek az ízét, illatát már nagyon régről ismeri.*
- Tiszeteletem *biccent az árus felé odalépvén.* -Három marékkal kérnék belőle *bök rá a kiválasztott füvekre. Aztán meglátja a beretvát meg a pemzlit, amire halvány, szomorkás mosoly szökik az ajka szegletébe. Annak idején Wäor gyakorta rá bízta az arca simaságát. Yezának ügyes, biztos keze volt hozzá. Megvizsgálja a pengét azért. Jó minőségűnek tűnik, és a pemzli se hullatja a szőrét.*
- Ezeket is elvinném. *A portékát nézegetve egy fiolán szintén ismerős illatot érez. Egy kicsit borsos ugyan az ára, de ezzel lesz teljes a felszerelés.* - Meg a fiolányi olajat is *teszi hozzá és ha megkapja a holmikat, mindjárt ki is fizeti az értük járó árat.*
7631. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-05 23:16:45
Üzenet elküldve: 2019-09-05 23:16:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A piaci ramazúri//
*megdöbbenten áll Nimral mellett. Már az is meglepte, hogy az előbbi helyzetben valakinek sikerül ennyire hideg fejjel gondolkodni és egy jó vásárt megejteni, de ez felteszi az i-re a pontot. Arcára kiül csodálkozása. Ha őt kérdeznék, messziről kerülné azt a veszélyesnek látszó nőt, de Nimral lát benne van valamit, talán tervez is valamit, amit ő most nem tud kitalálni. Csak abban biztos, hogy társa megbízhatónak bizonyult az elmúlt órákban, ráadásul tapasztalt felnőtt, ő pedig már elkötelezte magát. Úgy véli, nem fogja megbánni. Bízik Nimralban és nem nyilvánítja ki az aggályait. Vajon hol lehet az a ló? Ha csetepaté közben veszett el, valószínű, hogy nagyon megijedhetett. Körbefordul, de nem hiszi, hogy a piactéri tömegben fogják meglelni, hacsak valaki be nem fogta.*
- Fäenro Knirin vagyok. *áll Nimral mellé és bátran az idegen szemébe nézve mutatkozik be.*
*megdöbbenten áll Nimral mellett. Már az is meglepte, hogy az előbbi helyzetben valakinek sikerül ennyire hideg fejjel gondolkodni és egy jó vásárt megejteni, de ez felteszi az i-re a pontot. Arcára kiül csodálkozása. Ha őt kérdeznék, messziről kerülné azt a veszélyesnek látszó nőt, de Nimral lát benne van valamit, talán tervez is valamit, amit ő most nem tud kitalálni. Csak abban biztos, hogy társa megbízhatónak bizonyult az elmúlt órákban, ráadásul tapasztalt felnőtt, ő pedig már elkötelezte magát. Úgy véli, nem fogja megbánni. Bízik Nimralban és nem nyilvánítja ki az aggályait. Vajon hol lehet az a ló? Ha csetepaté közben veszett el, valószínű, hogy nagyon megijedhetett. Körbefordul, de nem hiszi, hogy a piactéri tömegben fogják meglelni, hacsak valaki be nem fogta.*
- Fäenro Knirin vagyok. *áll Nimral mellé és bátran az idegen szemébe nézve mutatkozik be.*
7630. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-05 16:07:54
Üzenet elküldve: 2019-09-05 16:07:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lyllinor&Mogrim//
*Pedig kinézte volna, hogy úri etikettet tanítottak Mogrimnak egy elegáns szülői házban, de egyáltalán nem érzi kevesebbnek a tisztes polgári hátteret. Barátságos arccal hallgatja a családról tett említést, nagyon is el tudja képzelni, milyen lehetett, ha ilyen jó szívvel beszél róla. Közben igyekszik palástolni a lelkében megrezdülő, fájó hiányérzetet.*
- Nagyon tiszteletreméltóan hangzik!
*Ékeli közbe az első természetesnek ható szünetben, mert nem szeretne a szavába vágni.*
- Csakugyan a hegyekből? Ó, az gyönyörű lehet! Ott szokott havazni télen?
*Lanawinon ritka kincs az ilyesmi, de úgy képzeli, hogy a hegyekben hidegebb van. Aztán mindjárt rájön, hogy udvariatlan volt, hiszen őt kérdezték, amit mintha elengedett volna a füle mellett. Máris kiküszöböli a csorbát. Egy kicsit megint zavarba jön a nyílt tekintettől, néhányat pislog önkéntelenül, elkomolyodó arccal, ami aztán nosztalgikussá szelídül.*
- Lihanechből érkeztem, nem olyan nagyon régen. Én ott nőttem fel, soha nem hagytam el a várost korábban.
*Egy kicsit elszorul a torka, ezért gyorsan hozzátesz egy kérdést, amivel a figyelem másfelé terelődhet.*
- Jártál már arra a vándorlásod során?
*Artheniort Mogrim nyilvánvalóan sokkal jobban ismeri, legalábbis régi pompájában. Lyll bánata, amit a város iránt érez, növekedni kezd. Elképzeli a békés, boldogabb időket, az impozáns egyenruhában grasszáló, megbecsült városőrséget, az előkelő negyedet a csipkés-selymes ruhákban és nyári kalapban ballagó úri kisasszonyokkal a szökőkutak és virággal szegélyezett gyep mellett, és vágyni kezd rá, hogy az ábrándkép részese lehessen.*
- Bárcsak én is itt lehettem volna…
*Sóhajtja szelíd mosollyal, semleges ponton pihentetett tekintettel. A piactér is biztosan forgalmasabb, előkelőbb volt, szinte látja, amint a tehetős polgárok vásárfiát keresnek kézen fogott gyerekeiknek. Elképzeli, amint itt sétálnak el, hogy Mogrimhoz és hozzá hasonlóan finom étekkel űzzék el éhségüket a friss levegőn. A család mintegy szellemképként vonul át rajtuk, Lyll valahogy beleborzong. S ekkor kerül elő az álmok témája is, melytől újra borsódzni kezd. Mintha esett volna a hőmérséklet, pedig verőfényes napsütés van. Könyveit megint szorosabban fogja magához.*
- Nos… egy kicsit zavaros álmok ezek.
*Egészen komollyá válik, nem kellemes téma ez.*
- Ami a hátborzongató az egészben, hogy úgy tudom, többen is átélték már. Egészen sokan. Talán az az ember is ott a téren.
*Pillant a „próféta felé” félszegen, majd vissza Mogrim barátságosnak érzett tekintetére.*
- Valami… valami közeleg. Azt hiszem. Azt mondják, a földeken fog megjelenni nyár végén. Úgy hiszem, a délre elterülő szántóföldekre kell itt gondolni. Egyszer jártam arra egy híres mágust, Learon mestert keresve.
*Az emlékre elmosolyodik. A világ legtüneményesebb kisgidáját dajkálhatta nála. Mára bizonyosan megnőtt már. Mármint a gidácska, nem Learon mester. Ő már elég magas volt, különösen Lyll szemszögéből nézve. No de elkalandozott, megrázza a fejét.*
- Láttad a jelképeket? A szemet és a háromszöget? Sokfelé felfestik. Mindig felbukkannak valamiképpen az álomban. Elég nyugtalanító. De örülök, ha te eddig ezt nem tapasztaltad. Szerintem reménykeltő.
*Mosolyodik el újra. Örül, hogy segíteni tud a történtek megosztásával, az álmokról és a város átfordulásáról, még ha nem is kellemes témák. A saját kezdeményezését pedzegető kérdésen elpirul és szégyenlősen leszegi a tekintetét, nagyjából cipője orrára.*
- Ó, hát én… én csak arra gondoltam…
*Aztán eszébe jut, hogy ha még mesélni is ennyire félszeg róla, akkor hogyan akarhatná megvalósítani az álmát, ezért kihúzza magát és határozottan emeli fel a fejét.*
- Nagy segítség lenne a városnak egy ispotályféle. Tudod, ahol lakom, ott van egy csodálatos gyógyító.
*Szemeiben a kislányos rajongás fényei jelennek meg.*
- És akikkel együtt lakom, ők is rendkívüliek, nagyon sokat segítenek. Tulajdonképpen bárki eljöhet hozzánk, és akár velünk maradhat, míg rendbe jön. Magunk tartjuk fenn a házat, csak ritkán jövünk a városba. Ettől olyan békés ott, ami szerintem csodálatos. Viszont… a baj itt van, a városban. A bajbajutottak is. És nem igazán tudják, hogy hozzánk lehet fordulni, munkát tudunk adni. Ezért azt gondoltam, hogy jó lenne, ha lenne egy hely itt is, a városban. Ahová közvetlenül fordulhatnak a rászorulók. Az egyszerűbb dolgokon segíteni lehet, a bonyolultabbakhoz pedig el lehetne mondani, hol találják Lanawin legremekebb gyógyítóját.
*Több ez puszta ábrándképnél számára, immár céljai között áll, melyek felé az első lépésekkel elindult. Később aztán Mogrim tanulmányai kerülnek szóba, s Lyll szemei apránként nagyra nőnek.*
- Tudomány? M-milyen tudomány? Ha szabad kérdeznem…
*Lelkesen várja a megfejtést, hiszen él-hal a tudásért.*
//Lyllinor&Mogrim//
*Pedig kinézte volna, hogy úri etikettet tanítottak Mogrimnak egy elegáns szülői házban, de egyáltalán nem érzi kevesebbnek a tisztes polgári hátteret. Barátságos arccal hallgatja a családról tett említést, nagyon is el tudja képzelni, milyen lehetett, ha ilyen jó szívvel beszél róla. Közben igyekszik palástolni a lelkében megrezdülő, fájó hiányérzetet.*
- Nagyon tiszteletreméltóan hangzik!
*Ékeli közbe az első természetesnek ható szünetben, mert nem szeretne a szavába vágni.*
- Csakugyan a hegyekből? Ó, az gyönyörű lehet! Ott szokott havazni télen?
*Lanawinon ritka kincs az ilyesmi, de úgy képzeli, hogy a hegyekben hidegebb van. Aztán mindjárt rájön, hogy udvariatlan volt, hiszen őt kérdezték, amit mintha elengedett volna a füle mellett. Máris kiküszöböli a csorbát. Egy kicsit megint zavarba jön a nyílt tekintettől, néhányat pislog önkéntelenül, elkomolyodó arccal, ami aztán nosztalgikussá szelídül.*
- Lihanechből érkeztem, nem olyan nagyon régen. Én ott nőttem fel, soha nem hagytam el a várost korábban.
*Egy kicsit elszorul a torka, ezért gyorsan hozzátesz egy kérdést, amivel a figyelem másfelé terelődhet.*
- Jártál már arra a vándorlásod során?
*Artheniort Mogrim nyilvánvalóan sokkal jobban ismeri, legalábbis régi pompájában. Lyll bánata, amit a város iránt érez, növekedni kezd. Elképzeli a békés, boldogabb időket, az impozáns egyenruhában grasszáló, megbecsült városőrséget, az előkelő negyedet a csipkés-selymes ruhákban és nyári kalapban ballagó úri kisasszonyokkal a szökőkutak és virággal szegélyezett gyep mellett, és vágyni kezd rá, hogy az ábrándkép részese lehessen.*
- Bárcsak én is itt lehettem volna…
*Sóhajtja szelíd mosollyal, semleges ponton pihentetett tekintettel. A piactér is biztosan forgalmasabb, előkelőbb volt, szinte látja, amint a tehetős polgárok vásárfiát keresnek kézen fogott gyerekeiknek. Elképzeli, amint itt sétálnak el, hogy Mogrimhoz és hozzá hasonlóan finom étekkel űzzék el éhségüket a friss levegőn. A család mintegy szellemképként vonul át rajtuk, Lyll valahogy beleborzong. S ekkor kerül elő az álmok témája is, melytől újra borsódzni kezd. Mintha esett volna a hőmérséklet, pedig verőfényes napsütés van. Könyveit megint szorosabban fogja magához.*
- Nos… egy kicsit zavaros álmok ezek.
*Egészen komollyá válik, nem kellemes téma ez.*
- Ami a hátborzongató az egészben, hogy úgy tudom, többen is átélték már. Egészen sokan. Talán az az ember is ott a téren.
*Pillant a „próféta felé” félszegen, majd vissza Mogrim barátságosnak érzett tekintetére.*
- Valami… valami közeleg. Azt hiszem. Azt mondják, a földeken fog megjelenni nyár végén. Úgy hiszem, a délre elterülő szántóföldekre kell itt gondolni. Egyszer jártam arra egy híres mágust, Learon mestert keresve.
*Az emlékre elmosolyodik. A világ legtüneményesebb kisgidáját dajkálhatta nála. Mára bizonyosan megnőtt már. Mármint a gidácska, nem Learon mester. Ő már elég magas volt, különösen Lyll szemszögéből nézve. No de elkalandozott, megrázza a fejét.*
- Láttad a jelképeket? A szemet és a háromszöget? Sokfelé felfestik. Mindig felbukkannak valamiképpen az álomban. Elég nyugtalanító. De örülök, ha te eddig ezt nem tapasztaltad. Szerintem reménykeltő.
*Mosolyodik el újra. Örül, hogy segíteni tud a történtek megosztásával, az álmokról és a város átfordulásáról, még ha nem is kellemes témák. A saját kezdeményezését pedzegető kérdésen elpirul és szégyenlősen leszegi a tekintetét, nagyjából cipője orrára.*
- Ó, hát én… én csak arra gondoltam…
*Aztán eszébe jut, hogy ha még mesélni is ennyire félszeg róla, akkor hogyan akarhatná megvalósítani az álmát, ezért kihúzza magát és határozottan emeli fel a fejét.*
- Nagy segítség lenne a városnak egy ispotályféle. Tudod, ahol lakom, ott van egy csodálatos gyógyító.
*Szemeiben a kislányos rajongás fényei jelennek meg.*
- És akikkel együtt lakom, ők is rendkívüliek, nagyon sokat segítenek. Tulajdonképpen bárki eljöhet hozzánk, és akár velünk maradhat, míg rendbe jön. Magunk tartjuk fenn a házat, csak ritkán jövünk a városba. Ettől olyan békés ott, ami szerintem csodálatos. Viszont… a baj itt van, a városban. A bajbajutottak is. És nem igazán tudják, hogy hozzánk lehet fordulni, munkát tudunk adni. Ezért azt gondoltam, hogy jó lenne, ha lenne egy hely itt is, a városban. Ahová közvetlenül fordulhatnak a rászorulók. Az egyszerűbb dolgokon segíteni lehet, a bonyolultabbakhoz pedig el lehetne mondani, hol találják Lanawin legremekebb gyógyítóját.
*Több ez puszta ábrándképnél számára, immár céljai között áll, melyek felé az első lépésekkel elindult. Később aztán Mogrim tanulmányai kerülnek szóba, s Lyll szemei apránként nagyra nőnek.*
- Tudomány? M-milyen tudomány? Ha szabad kérdeznem…
*Lelkesen várja a megfejtést, hiszen él-hal a tudásért.*
7629. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-04 20:41:56
Üzenet elküldve: 2019-09-04 20:41:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 209
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 209
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A piaci ramazúri//
* Úgy tűnik a támadójuk tanácstalan. Végül is az emberek okozta nyomás hatására és a lehetőséggel és megvásárolja a bolát. Mondjuk Nimralnak feltűnik a másik szemének rángatózása. ~ Ez most tényleg egy bolond, vagy csak valami durva dolog történt vele. ~ Talán egy kicsit megenyhül és csak szóba elegyedik velük. Így már kiderül, miért is viselkedett olyan furcsán. A veszélyes alakok említésére elmosolyodna, de nem inkább nem teszi. Viszont a tetoválásra nagyon felfigyel.*
~ Vajon kik tették ezt? Veszélyesek vagy csak ártalmatlan bajkeverők? Ennek talán jobban utána kéne járni. Ha lappang itt egy rejtőzködő banda, az még okozhat bajt nekünk is.~ * Mivel a lovát keresi, ezért talán ha segítenek neki, akkor sikerülhet közelebb kerülnie a lányhoz. Neki most információra és kapcsolatokra van szüksége.*
– Talán segíthetnénk neked megkeresni a lovadat. Mi nem akarunk neked ártani. Lehet, hogy másban is a hasznodra lehetnénk. De egyelőre koncentráljunk a lóra.* Úgy néz ki, hogy támadójuk nem szívleli a várost és a benne élőket. Ezt az információt is érdemes elraktározni.*
– Hát igen az ilyen helyek hálátlanok azokkal akik oly sok mindent tettek érte. Na de, illetlen dolog, hogy még csak be se mutatkoztunk. Én Nimral vagyok. Nimral Destrila.* Kezdő lépésnek talán elég ennyi. Így már nem ismeretlenek egymásnak. Aztán rátér a lényegre.*
– Na akkor segítsünk megtalálni azt a lovat? Persze ha nem akarod, akkor csinálhatod egyedül is. Túlzottan nem izgat a dolog. Nem az én állatkám.* Ennyi amit fel tud ajánlani neki, erőltetni nem fogja az már biztos.*
* Úgy tűnik a támadójuk tanácstalan. Végül is az emberek okozta nyomás hatására és a lehetőséggel és megvásárolja a bolát. Mondjuk Nimralnak feltűnik a másik szemének rángatózása. ~ Ez most tényleg egy bolond, vagy csak valami durva dolog történt vele. ~ Talán egy kicsit megenyhül és csak szóba elegyedik velük. Így már kiderül, miért is viselkedett olyan furcsán. A veszélyes alakok említésére elmosolyodna, de nem inkább nem teszi. Viszont a tetoválásra nagyon felfigyel.*
~ Vajon kik tették ezt? Veszélyesek vagy csak ártalmatlan bajkeverők? Ennek talán jobban utána kéne járni. Ha lappang itt egy rejtőzködő banda, az még okozhat bajt nekünk is.~ * Mivel a lovát keresi, ezért talán ha segítenek neki, akkor sikerülhet közelebb kerülnie a lányhoz. Neki most információra és kapcsolatokra van szüksége.*
– Talán segíthetnénk neked megkeresni a lovadat. Mi nem akarunk neked ártani. Lehet, hogy másban is a hasznodra lehetnénk. De egyelőre koncentráljunk a lóra.* Úgy néz ki, hogy támadójuk nem szívleli a várost és a benne élőket. Ezt az információt is érdemes elraktározni.*
– Hát igen az ilyen helyek hálátlanok azokkal akik oly sok mindent tettek érte. Na de, illetlen dolog, hogy még csak be se mutatkoztunk. Én Nimral vagyok. Nimral Destrila.* Kezdő lépésnek talán elég ennyi. Így már nem ismeretlenek egymásnak. Aztán rátér a lényegre.*
– Na akkor segítsünk megtalálni azt a lovat? Persze ha nem akarod, akkor csinálhatod egyedül is. Túlzottan nem izgat a dolog. Nem az én állatkám.* Ennyi amit fel tud ajánlani neki, erőltetni nem fogja az már biztos.*
7628. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-04 10:54:53
Üzenet elküldve: 2019-09-04 10:54:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Lyllinor&Mogrim//
*Teljesen természetes számára, hogy a hölgyekkel, kisasszonyokkal előzékenyen és illedelmeseken viselkedik. Azonban ritka, hogy ezt valaki észrevegye és még meg is jegyezze. Ez az apró gesztus Lyll részéről jólesően tölti el a gnómot. Figyeli a másik tekintetét és azt amint egyszerű származását ecseteli. A lány dicsérő szavakkal említi meg Mogrim származását, amire a fiú szerényen megrázza a fejét.*
- Egyszerű gnóm, gépész családból származom. Nem voltunk gazdagok sohasem, de a családom mindig arra tanított, ami helyes és jó gnómot faraghat belőlünk. *A szülői nevelés bizony sokat jelent. És ezt Mogrim sohasem fogja elfelejteni a szüleinek.*
- Én a messzi északi hegyekből érkeztem, egy ottani kis gnóm faluból. *Ha már beszélgetnek, akkor néhány alap dolgot megoszt magáról, hiszen egy jó ismeretség ezzel kezdődik.*
- Te mindig is itt laktál a családoddal? *Smaragd íriszeivel kedvesen fürkészi Lyll tekintetét, hogy megtudjon róla néhány apró dolgot, ami segít jobban megismerni egy nagyszerű személyiséget. A könnyed csevej mellett azért akad komolyabb téma bőven is, hiszen ezek a rendkívüli események itt történnek közöttük, a közvetlen környezetükben. Élénken hallgatja az elmúlt események elmesélését, hiszen ezeknek csak érintőlegesen volt tanúja, ismerője. Nagyon hasznos részleteket tud meg Lyll-től és róla is megtudja, hogy a lázadás idején érkezett. Mogrim egy néhány szívdobbanásnyi időre elgondolkodik a hallottakon.*
- Én még láttam Artheniort dicsőségében, már ha jó a megállapításom. A tanács idején érkeztem, amikor még volt városi őrség, amikor még voltak törvények és be is tartatták őket. Rend volt és viszonylagos biztonság. Nyugodt és békés idők voltak azok, istenségek nélkül. *Úgy formája a szavakat, mintha évtizedekről lenne szó, pedig néhány évre tekint csak vissza. Pár év csupán de azóta a világ a feje tetejére állt. Tekintetük vissza-visszatér a prófétára. Az álmok említésére kíváncsivá válik a tekintete.*
- Milyen álmok gyötörnek és mire derül fény hamarosan? *Ezek a jelenségek az elmúlt pár hónapban történhettek, mert ezekről még nem hallott. Biztosan látszik rajta, hogy minden részlet amit Lyll megoszt vele nagyon érdekes és kíváncsian hallgatja tovább a lány elbeszélését. A másik lehangolónak tartja ezt a témát, ami ki is fejez.*
- Ugyan már, engem érdekel a város sorsa, de az utóbbi idők eseményéből kimaradtam, így szívesen veszek minden hasznos dolgot, amit megosztasz velem. Jó volna újra olyannak látnom a várost mikor megérkeztem. *Mosolyával bátorítja a másikat és biztató tekintettel néz körül a városon. Van valami amit Lyll szégyenlősen magában tart.*
- Engem nagyon érdekelne. Elmondanád kérlek? *Nem erőszakos, inkább csak kérlelő a hangneme. A vándorlását érintő kérdésekre elmosolyodik.*
- Tudod korábban foglalkoztam pár dologgal, főként tudományos dolgokkal. Az elmúlt időszakban a tudásomat igyekeztem bővíteni, ez után kutattam és e miatt vándoroltam. *Ez egy rövid összefoglalása az elmúlt időszakának, de ha Lyll kíváncsi lesz rá, akkor szívesen megosztja majd vele.*
//Lyllinor&Mogrim//
*Teljesen természetes számára, hogy a hölgyekkel, kisasszonyokkal előzékenyen és illedelmeseken viselkedik. Azonban ritka, hogy ezt valaki észrevegye és még meg is jegyezze. Ez az apró gesztus Lyll részéről jólesően tölti el a gnómot. Figyeli a másik tekintetét és azt amint egyszerű származását ecseteli. A lány dicsérő szavakkal említi meg Mogrim származását, amire a fiú szerényen megrázza a fejét.*
- Egyszerű gnóm, gépész családból származom. Nem voltunk gazdagok sohasem, de a családom mindig arra tanított, ami helyes és jó gnómot faraghat belőlünk. *A szülői nevelés bizony sokat jelent. És ezt Mogrim sohasem fogja elfelejteni a szüleinek.*
- Én a messzi északi hegyekből érkeztem, egy ottani kis gnóm faluból. *Ha már beszélgetnek, akkor néhány alap dolgot megoszt magáról, hiszen egy jó ismeretség ezzel kezdődik.*
- Te mindig is itt laktál a családoddal? *Smaragd íriszeivel kedvesen fürkészi Lyll tekintetét, hogy megtudjon róla néhány apró dolgot, ami segít jobban megismerni egy nagyszerű személyiséget. A könnyed csevej mellett azért akad komolyabb téma bőven is, hiszen ezek a rendkívüli események itt történnek közöttük, a közvetlen környezetükben. Élénken hallgatja az elmúlt események elmesélését, hiszen ezeknek csak érintőlegesen volt tanúja, ismerője. Nagyon hasznos részleteket tud meg Lyll-től és róla is megtudja, hogy a lázadás idején érkezett. Mogrim egy néhány szívdobbanásnyi időre elgondolkodik a hallottakon.*
- Én még láttam Artheniort dicsőségében, már ha jó a megállapításom. A tanács idején érkeztem, amikor még volt városi őrség, amikor még voltak törvények és be is tartatták őket. Rend volt és viszonylagos biztonság. Nyugodt és békés idők voltak azok, istenségek nélkül. *Úgy formája a szavakat, mintha évtizedekről lenne szó, pedig néhány évre tekint csak vissza. Pár év csupán de azóta a világ a feje tetejére állt. Tekintetük vissza-visszatér a prófétára. Az álmok említésére kíváncsivá válik a tekintete.*
- Milyen álmok gyötörnek és mire derül fény hamarosan? *Ezek a jelenségek az elmúlt pár hónapban történhettek, mert ezekről még nem hallott. Biztosan látszik rajta, hogy minden részlet amit Lyll megoszt vele nagyon érdekes és kíváncsian hallgatja tovább a lány elbeszélését. A másik lehangolónak tartja ezt a témát, ami ki is fejez.*
- Ugyan már, engem érdekel a város sorsa, de az utóbbi idők eseményéből kimaradtam, így szívesen veszek minden hasznos dolgot, amit megosztasz velem. Jó volna újra olyannak látnom a várost mikor megérkeztem. *Mosolyával bátorítja a másikat és biztató tekintettel néz körül a városon. Van valami amit Lyll szégyenlősen magában tart.*
- Engem nagyon érdekelne. Elmondanád kérlek? *Nem erőszakos, inkább csak kérlelő a hangneme. A vándorlását érintő kérdésekre elmosolyodik.*
- Tudod korábban foglalkoztam pár dologgal, főként tudományos dolgokkal. Az elmúlt időszakban a tudásomat igyekeztem bővíteni, ez után kutattam és e miatt vándoroltam. *Ez egy rövid összefoglalása az elmúlt időszakának, de ha Lyll kíváncsi lesz rá, akkor szívesen megosztja majd vele.*
7627. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-03 22:42:22
Üzenet elküldve: 2019-09-03 22:42:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
//A piaci ramazúri//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
~ Ketten vannak. ~
~ Basszameg, ez nem jó. Sőt, ez nagyon rossz! ~
~ Most mi legyen? ~
~ Fuss! ~
~ Nem, nem! Az egyik egy kölyöknek tűnik. Vágd el a torkát! ~
~ Igen, vágd el! ~
~ Mivan, ha AZOKHOZ tartoznak, és megint leütnek? ~
*Változatosabbnál változatosabb hangok sutyorognak fejében. Egyik határozott, és agresszív, másik inkább szelíd gondolkodó, a harmadik riadt, és így megy ez, egy egészen szokatlan egyveleget alkotva. Nehezen, de érthető, amit mondanak. Nem annyira dominánsak ahhoz, hogy Relael tényleges saját gondolatait ne hallja, de eléggé ahhoz, hogy felettébb bosszantani kezdjék. Állandóan susmusolnak koponyája hátsó szegletében. Jobb szemének külső szegletében egy aprócska izom kezd rángatózni, miközben tekintete a két idegenen cikázik.*
- Hogy mi?
*Kérdez vissza láthatóan tanácstalanul, aztán lepillant a kezében lévő fegyverre. Egy tiszta pillanatában elszégyelli magát, aztán megint megijed, hogy újra leütik őt. Egy pillanatig meggyőződése, hogy a másik kettő is „támadóinak” dolgoznak, aztán az egyikük pénzt gyújt neki. Ez még inkább összezavarja. Az nem téveszti meg, hogy a vörös hajú láthatóan fiatal, de az öltözetük valahogy arról árulkodik, hogy talán mégsem abban a körben mozognak.
Hátrapillant, és egy határozottan dühös szempárral találja szemben magát, amit végsősoron érthetőnek tartanak, ha korábban a piactér népe nem hagyta volna teljesen magára a szükség órájában. Vagy ha éppen a pórnép ne rajta akarta volna kiélni gusztustalan vágyait a lázadás napján. Így még csírájában egy pillanat alatt elhal együttérzése aprócska magva, és viszonozza a dühös pillantást.*
- Mennyi?
*Kérdezi nem túl baráti módon az eladót, majd látható rutinnal számolja le az árusnak (Mesélő (Meia)) a 117 aranyat. Ezután megfordul, persze eddig is fél szemét a két idegenen tartotta, és még kissé habozva bámulja őket. Kellemetlen érzéssel tölti el, hogy ismeretleneknek fegyvert adjon át, de pénzt adtak neki érte, többet is a kelleténél, így ez üzlet szintjére lépett Relael számára, és úgy tűnik elég jól járt vele ezúttal. Talán az élet mégis rámosolyogni látszik kicsit?*
- Nem biztonságos itt. Veszélyes alakok járnak erre. Megloptak, aztán leütöttek, és ezt tették velem.
*Nyújtja karját, hogy megmutassa még mindig piros tetoválását, amit vörös karmolás nyomok szegélyeznek.*
- A lovamért jöttem vissza. Remélem annak nem esett baja.
*Megint elkeseredik, és furcsán csillogni kezdenek szemei. Mielőtt ténylegesen elpityeredne szomorúságát ismételten haraggá formálja. A sutyorgások is új erőre kapnak.*
- Gusztustalan ez a város! Mindig legyetek résen, mert senki sem fog nektek segíteni, soha!
*Szavai egyértelmű keserű tapasztalatok emlékeit őrzik. Ezután fejét kíváncsian körbeforgatva szemlélődik, hol gyanús alakokat keresve, hol pedig hátasát.*
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.03 22:43:22
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
~ Ketten vannak. ~
~ Basszameg, ez nem jó. Sőt, ez nagyon rossz! ~
~ Most mi legyen? ~
~ Fuss! ~
~ Nem, nem! Az egyik egy kölyöknek tűnik. Vágd el a torkát! ~
~ Igen, vágd el! ~
~ Mivan, ha AZOKHOZ tartoznak, és megint leütnek? ~
*Változatosabbnál változatosabb hangok sutyorognak fejében. Egyik határozott, és agresszív, másik inkább szelíd gondolkodó, a harmadik riadt, és így megy ez, egy egészen szokatlan egyveleget alkotva. Nehezen, de érthető, amit mondanak. Nem annyira dominánsak ahhoz, hogy Relael tényleges saját gondolatait ne hallja, de eléggé ahhoz, hogy felettébb bosszantani kezdjék. Állandóan susmusolnak koponyája hátsó szegletében. Jobb szemének külső szegletében egy aprócska izom kezd rángatózni, miközben tekintete a két idegenen cikázik.*
- Hogy mi?
*Kérdez vissza láthatóan tanácstalanul, aztán lepillant a kezében lévő fegyverre. Egy tiszta pillanatában elszégyelli magát, aztán megint megijed, hogy újra leütik őt. Egy pillanatig meggyőződése, hogy a másik kettő is „támadóinak” dolgoznak, aztán az egyikük pénzt gyújt neki. Ez még inkább összezavarja. Az nem téveszti meg, hogy a vörös hajú láthatóan fiatal, de az öltözetük valahogy arról árulkodik, hogy talán mégsem abban a körben mozognak.
Hátrapillant, és egy határozottan dühös szempárral találja szemben magát, amit végsősoron érthetőnek tartanak, ha korábban a piactér népe nem hagyta volna teljesen magára a szükség órájában. Vagy ha éppen a pórnép ne rajta akarta volna kiélni gusztustalan vágyait a lázadás napján. Így még csírájában egy pillanat alatt elhal együttérzése aprócska magva, és viszonozza a dühös pillantást.*
- Mennyi?
*Kérdezi nem túl baráti módon az eladót, majd látható rutinnal számolja le az árusnak (Mesélő (Meia)) a 117 aranyat.
Ezután megfordul, persze eddig is fél szemét a két idegenen tartotta, és még kissé habozva bámulja őket. Kellemetlen érzéssel tölti el, hogy ismeretleneknek fegyvert adjon át, de pénzt adtak neki érte, többet is a kelleténél, így ez üzlet szintjére lépett Relael számára, és úgy tűnik elég jól járt vele ezúttal. Talán az élet mégis rámosolyogni látszik kicsit?*- Nem biztonságos itt. Veszélyes alakok járnak erre. Megloptak, aztán leütöttek, és ezt tették velem.
*Nyújtja karját, hogy megmutassa még mindig piros tetoválását, amit vörös karmolás nyomok szegélyeznek.*
- A lovamért jöttem vissza. Remélem annak nem esett baja.
*Megint elkeseredik, és furcsán csillogni kezdenek szemei. Mielőtt ténylegesen elpityeredne szomorúságát ismételten haraggá formálja. A sutyorgások is új erőre kapnak.*
- Gusztustalan ez a város! Mindig legyetek résen, mert senki sem fog nektek segíteni, soha!
*Szavai egyértelmű keserű tapasztalatok emlékeit őrzik. Ezután fejét kíváncsian körbeforgatva szemlélődik, hol gyanús alakokat keresve, hol pedig hátasát.*
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.03 22:43:22
7626. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-03 20:44:14
Üzenet elküldve: 2019-09-03 20:44:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lyllinor&Mogrim//
*Hálásan mosolyog és szerényen leereszti a tekintetét.*
- Nagyon kedves tőled, jólesett az előzékenységed.
*Feleli csendesen, majd felpillant.*
- Épp csak szokatlan kissé, hogy nem gyerekként kezelnek. Vagyis azt hiszem, inkább nem is gyerekként, csupán egyszerű lányként. Mert az vagyok, semmi különleges nincs a származásomban.
*Néhány pillanatra elfordítja merengő tekintetét, a derű kihűl az arcán, de aztán pislog kettőt és visszatér a szívélyes arckifejezés.*
- Ha pedig már itt tartunk, nagyon úgy tűnik, hogy különösen jó családból származol.
*Pendíti meg, hiszen Mogrim egész első benyomása ezt sugallja. Komolyabb témák felé fordulnak aztán, melyeket lehetetlenség kikerülni, hacsak nem álomvilágban és zárt szemekkel, fülekkel jár-kel valaki Artheniorban. Ehhez mérten ő is komolyabbá válik, tekintetébe némi aggodalom költözik. Zavartan pislog kettőt, mikor Mogrim tekintete visszatér hozzá, nem tartja sokáig a szemkontaktust, most az övé kalandozik el.*
- Akkor érkeztem, amikor a lázadás éppen elült és terjedőben volt a járvány. Én szerencsésen elkerültem a városból, de nagyon sok szenvedés várt a feldúlt romok közt nyomorgó lakókra. Aztán elkezdődött az összefogás. Közösen léptek fel a gondokkal szemben, bár azt nem mondhatom, hogy teljesen szervezett formában. Azt hiszem, ez még ma sincsen így. Nem érzem, hogy lenne oly központi halatom, mely biztos kézzel oltalma alatt tartaná a városiakat. Saját kezdeményezésből szerveződő katonaság ez, amennyire én tudom. Az építkezés… nos, arról is csak kósza ismereteim vannak. Nem ismertem a régi Artheniort, de az alapján, amit hallottam róla, úgy gondolom, hogy valami megroppant. Valami elveszett. És azt hiszem, ezt keresik most ezek a begyűrűző kezdeményezések.
*Tekintete megint a „prófétára” esik és aggodalma felerősödik.*
- Ezek az álmok… olyan nyugtalanítóak… nekem is vannak. Valami készül. Közeledik a nap, amikor fény derül a dologra. Úgy érzem.
*Lehunyja a szemeit egy szomorú sóhajjal, majd visszanéz Mogrimra egy szabadkozó mosollyal.*
- Ne haragudj, nem akarlak lehangolni, sem ijesztgetni mindjárt az első percekben, ráadásul ilyen gyönyörű napon. Arthenior minden sebével és bánatával együtt is egy csodálatos város, úgy gondolom. Érdemes rá, hogy segítsenek rajta, örülök, hogy több próbálkozás is történik. Tudod…
*Szégyenlősen elmosolyodik megint és lehalkítja a hangját.*
- Valójában nekem is van egy…
*Hirtelen meggondolja magát és megrázza a fejét egy szerénykedő legyintéssel.*
- De hagyjuk, valójában csak egy ábrándkép egyelőre.
*Megint halad a sor, most egészen sokat, mert egy család vonul el a vásárolt finomságokkal. Körbelengi őket a finom illatok egyvelege, Lyllinor rájön, hogy leginkább szomjas kezd lenni, egészen melegen tűz a nap. Ahogy látja, gyümölcsszörp kínálat várja őket hamarosan. Nyel egyet.*
- Hogy értetted, hogy vándorolsz?
//Lyllinor&Mogrim//
*Hálásan mosolyog és szerényen leereszti a tekintetét.*
- Nagyon kedves tőled, jólesett az előzékenységed.
*Feleli csendesen, majd felpillant.*
- Épp csak szokatlan kissé, hogy nem gyerekként kezelnek. Vagyis azt hiszem, inkább nem is gyerekként, csupán egyszerű lányként. Mert az vagyok, semmi különleges nincs a származásomban.
*Néhány pillanatra elfordítja merengő tekintetét, a derű kihűl az arcán, de aztán pislog kettőt és visszatér a szívélyes arckifejezés.*
- Ha pedig már itt tartunk, nagyon úgy tűnik, hogy különösen jó családból származol.
*Pendíti meg, hiszen Mogrim egész első benyomása ezt sugallja. Komolyabb témák felé fordulnak aztán, melyeket lehetetlenség kikerülni, hacsak nem álomvilágban és zárt szemekkel, fülekkel jár-kel valaki Artheniorban. Ehhez mérten ő is komolyabbá válik, tekintetébe némi aggodalom költözik. Zavartan pislog kettőt, mikor Mogrim tekintete visszatér hozzá, nem tartja sokáig a szemkontaktust, most az övé kalandozik el.*
- Akkor érkeztem, amikor a lázadás éppen elült és terjedőben volt a járvány. Én szerencsésen elkerültem a városból, de nagyon sok szenvedés várt a feldúlt romok közt nyomorgó lakókra. Aztán elkezdődött az összefogás. Közösen léptek fel a gondokkal szemben, bár azt nem mondhatom, hogy teljesen szervezett formában. Azt hiszem, ez még ma sincsen így. Nem érzem, hogy lenne oly központi halatom, mely biztos kézzel oltalma alatt tartaná a városiakat. Saját kezdeményezésből szerveződő katonaság ez, amennyire én tudom. Az építkezés… nos, arról is csak kósza ismereteim vannak. Nem ismertem a régi Artheniort, de az alapján, amit hallottam róla, úgy gondolom, hogy valami megroppant. Valami elveszett. És azt hiszem, ezt keresik most ezek a begyűrűző kezdeményezések.
*Tekintete megint a „prófétára” esik és aggodalma felerősödik.*
- Ezek az álmok… olyan nyugtalanítóak… nekem is vannak. Valami készül. Közeledik a nap, amikor fény derül a dologra. Úgy érzem.
*Lehunyja a szemeit egy szomorú sóhajjal, majd visszanéz Mogrimra egy szabadkozó mosollyal.*
- Ne haragudj, nem akarlak lehangolni, sem ijesztgetni mindjárt az első percekben, ráadásul ilyen gyönyörű napon. Arthenior minden sebével és bánatával együtt is egy csodálatos város, úgy gondolom. Érdemes rá, hogy segítsenek rajta, örülök, hogy több próbálkozás is történik. Tudod…
*Szégyenlősen elmosolyodik megint és lehalkítja a hangját.*
- Valójában nekem is van egy…
*Hirtelen meggondolja magát és megrázza a fejét egy szerénykedő legyintéssel.*
- De hagyjuk, valójában csak egy ábrándkép egyelőre.
*Megint halad a sor, most egészen sokat, mert egy család vonul el a vásárolt finomságokkal. Körbelengi őket a finom illatok egyvelege, Lyllinor rájön, hogy leginkább szomjas kezd lenni, egészen melegen tűz a nap. Ahogy látja, gyümölcsszörp kínálat várja őket hamarosan. Nyel egyet.*
- Hogy értetted, hogy vándorolsz?
7625. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-02 21:46:45
Üzenet elküldve: 2019-09-02 21:46:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A piaci ramazúri//
*Minden embernek simogatja a lelkét, ha úgy érzi, fontos személyiség. Fäenro most dagad a büszkeségtől, hogy talán olyan alkimista lehet majd, aki megörvendezteti Nimralt. Bár fene se tudja, hová jut még ez a szövetség, úgy gondolja, tartós lesz. Sajnos eléggé fekete-fehérben látja még a világot, és azt hiszi, ha valamit elhatároz, az úgy is lesz. Azonban az élet produkál néha meglepő dolgokat. Nem is akárhogy! A piac közepén, fényes nappal egy őrültnek látszó valaki Nimralra támad. Na az ilyen helyzetekben szokott kereket oldani, és már indulna is megszokásból, de mégsem teszi. Még időben rájön, hogy most nem érdektelen számára a csata, hiszen a társáról van szó. De mit is tehetne? Fegyvert fog ő is. Apró csont tőr pihen lábszárára kötve, melyet ideje munkára fognia. Ám mire előrántja fegyverét, a két tapasztalt harcos látszólag már le is rendezte a dolgot. Nimral pénzt kínál a másik fegyveréért. Egymást követik a váratlan fordulatok. Fäenro jól megnézi magának azt a másikat. Látványosan megbámulja. Egy pillanatra azt hiszi, ismeri valahonnan, aztán rájön, hogy mégsem. Bár lehet, hogy látta párszor az utcákon.*
*Minden embernek simogatja a lelkét, ha úgy érzi, fontos személyiség. Fäenro most dagad a büszkeségtől, hogy talán olyan alkimista lehet majd, aki megörvendezteti Nimralt. Bár fene se tudja, hová jut még ez a szövetség, úgy gondolja, tartós lesz. Sajnos eléggé fekete-fehérben látja még a világot, és azt hiszi, ha valamit elhatároz, az úgy is lesz. Azonban az élet produkál néha meglepő dolgokat. Nem is akárhogy! A piac közepén, fényes nappal egy őrültnek látszó valaki Nimralra támad. Na az ilyen helyzetekben szokott kereket oldani, és már indulna is megszokásból, de mégsem teszi. Még időben rájön, hogy most nem érdektelen számára a csata, hiszen a társáról van szó. De mit is tehetne? Fegyvert fog ő is. Apró csont tőr pihen lábszárára kötve, melyet ideje munkára fognia. Ám mire előrántja fegyverét, a két tapasztalt harcos látszólag már le is rendezte a dolgot. Nimral pénzt kínál a másik fegyveréért. Egymást követik a váratlan fordulatok. Fäenro jól megnézi magának azt a másikat. Látványosan megbámulja. Egy pillanatra azt hiszi, ismeri valahonnan, aztán rájön, hogy mégsem. Bár lehet, hogy látta párszor az utcákon.*
7624. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-02 20:25:12
Üzenet elküldve: 2019-09-02 20:25:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 209
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 209
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A piaci ramazúri//
* Fäenro nem ellenkezik, mikor megkapja a pénzt. Miért tenné? Gyorsan el is süllyeszti a kis erszényt. A bizalmat megköszöni, erre a lány csak bólint. Szinte ráugranak a kenyérre, így az gyorsan kopik. Közben elkezdenek beszélhetni a fiú céljairól. Az alkimista szóra felcsillan Nimral szeme. Ennél nem is kívánhatna többet. Ha tényleg komolyan, gondolja a dolgot, akkor mindig lesz utánpótlása a szükséges italból. Figyelmesen hallgatja végig. Aztán válaszol neki.*
– Le vagyok nyűgözve és ez ritka dolog. Nagy szükség lenne egy jó alkimistára. Talán a sors akarta, hogy találkozzunk.* Folytatná tovább is a beszédet, de egy furcsa alakra lesz figyelmes. Nem olyan, mint az átlag. Mintha félne valami vagy valakitől. Idegesen mászkál, ráadásul még meglehetősen mocskos is. Nézi egy darabig, majd visszatereli a figyelmét Fäenrora. Aztán egy ordítást hal, amire odakapja a fejét. Az imént látott alak, pont ráordít. Sőt felkap valamit egy árustól. Nagyon úgy néz ki, hogy támadni akar. A sötételf is tőrt ránt, hogy ha úgy adódna a helyzet megvédhesse magát. Ha a támadója, akit még nem vett túlságosan szemügyre használja a kezébe került fegyvert, akkor valószínűleg rágabalyodik a lány valamelyik végtagjára. Nimral valószínűleg rádöbbenne, hogy milyen nagyszerű fegyver is ez. Az eladó szinte biztos, hogy ordítani kezd, akármi is történik. Ha az ismeretlen nem menekül el, akkor még nagy baja is lehet. Amennyiben a fegyver eldobása után, még mindig támadólag lép, fel, akkor egyelőre csak védekezni fog. Ellenben ha észhez tér, akkor elrakja a fegyverét. Ha nem dobja rá, és csak fenyegeti, akkor tartja a védelmét felkészülve bármire. Mondjuk nem hiszi, hogy sokáig kéne ezt tennie, mert a tömeg biztosan lépne valamit. Akárhogy is a fegyver megtetszik neki és szándékában áll megvenni azt.Előkap egy kis erszényt amiben 150 arany lapul. Odadobja Relael Ellerin lae'Natarnek. Legrosszabb esetben a földre esik az erszény, de a tartalma nem fog szét szóródni.*
– Ezt a fegyvert megvenném. Szóval le lehet nyugodni. * Ez inkább az árusnak szól. Ha ezt elintézik, akkor neki szegezne egy kérdést a támadójának, akit most jól szemügyre is vesz.*
– Elárulod, hogy miért támadtál rám? Nem szeretem az ilyet. Most viszont jó kedvem van több okból is.* Egészen csinos elf lány lenne az illető, de most rendkívül mocskos. Már elkezd járni az agya. ~ Talán érdemes lenne, tárgyalni vele. Kitudja miféle szerzett ez. Látszólag mocskos, de kétlem, hogy az alja népből való lenne. Márpedig kapcsolatokra van szükségem. Sőt lehet akadna neki pár ellensége is. Ha megfizeti én elteszem őket láb alól is.~ Várja a választ, de a keze végig a tőre közelében van.*
* Fäenro nem ellenkezik, mikor megkapja a pénzt. Miért tenné? Gyorsan el is süllyeszti a kis erszényt. A bizalmat megköszöni, erre a lány csak bólint. Szinte ráugranak a kenyérre, így az gyorsan kopik. Közben elkezdenek beszélhetni a fiú céljairól. Az alkimista szóra felcsillan Nimral szeme. Ennél nem is kívánhatna többet. Ha tényleg komolyan, gondolja a dolgot, akkor mindig lesz utánpótlása a szükséges italból. Figyelmesen hallgatja végig. Aztán válaszol neki.*
– Le vagyok nyűgözve és ez ritka dolog. Nagy szükség lenne egy jó alkimistára. Talán a sors akarta, hogy találkozzunk.* Folytatná tovább is a beszédet, de egy furcsa alakra lesz figyelmes. Nem olyan, mint az átlag. Mintha félne valami vagy valakitől. Idegesen mászkál, ráadásul még meglehetősen mocskos is. Nézi egy darabig, majd visszatereli a figyelmét Fäenrora. Aztán egy ordítást hal, amire odakapja a fejét. Az imént látott alak, pont ráordít. Sőt felkap valamit egy árustól. Nagyon úgy néz ki, hogy támadni akar. A sötételf is tőrt ránt, hogy ha úgy adódna a helyzet megvédhesse magát. Ha a támadója, akit még nem vett túlságosan szemügyre használja a kezébe került fegyvert, akkor valószínűleg rágabalyodik a lány valamelyik végtagjára. Nimral valószínűleg rádöbbenne, hogy milyen nagyszerű fegyver is ez. Az eladó szinte biztos, hogy ordítani kezd, akármi is történik. Ha az ismeretlen nem menekül el, akkor még nagy baja is lehet. Amennyiben a fegyver eldobása után, még mindig támadólag lép, fel, akkor egyelőre csak védekezni fog. Ellenben ha észhez tér, akkor elrakja a fegyverét. Ha nem dobja rá, és csak fenyegeti, akkor tartja a védelmét felkészülve bármire. Mondjuk nem hiszi, hogy sokáig kéne ezt tennie, mert a tömeg biztosan lépne valamit. Akárhogy is a fegyver megtetszik neki és szándékában áll megvenni azt.Előkap egy kis erszényt amiben 150 arany lapul. Odadobja Relael Ellerin lae'Natarnek
. Legrosszabb esetben a földre esik az erszény, de a tartalma nem fog szét szóródni.*– Ezt a fegyvert megvenném. Szóval le lehet nyugodni. * Ez inkább az árusnak szól. Ha ezt elintézik, akkor neki szegezne egy kérdést a támadójának, akit most jól szemügyre is vesz.*
– Elárulod, hogy miért támadtál rám? Nem szeretem az ilyet. Most viszont jó kedvem van több okból is.* Egészen csinos elf lány lenne az illető, de most rendkívül mocskos. Már elkezd járni az agya. ~ Talán érdemes lenne, tárgyalni vele. Kitudja miféle szerzett ez. Látszólag mocskos, de kétlem, hogy az alja népből való lenne. Márpedig kapcsolatokra van szükségem. Sőt lehet akadna neki pár ellensége is. Ha megfizeti én elteszem őket láb alól is.~ Várja a választ, de a keze végig a tőre közelében van.*
7623. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-02 00:07:35
Üzenet elküldve: 2019-09-02 00:07:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
*Joggal mondható, hogy önkívületi állapotban érkezik vissza a szörnyűségek színterére. El is önti a rettegés, nem mer a piac közepe felé menni, csupán a szélén marad, és gyakran, hevesen kapkodja a fejét a mozgolódásra. Azt sem tudja megállapítani, hogy mennyi idő telt el az incidens óta. Lehet teljesen feleslegesen jött vissza. Az is lehet, hogy lovát rég elkötötték, vagy kitépte magát, és elcsatangolt magától. Ettől megint felerősödik könnyei áradata, mire arcának dörzsölgetésébe kezd. Cseppet sem javít helyzetén, sőt, kifejezetten ront rajta, hiszen a por, és vér keveréke további irritációt eredményez.
Úgy tapasztalja, hogy csend van. Egyelőre még nem rontott neki senki, és a pánikszerű csörtetésnek is csak emlékét látja, ennek ellenére mégis próbálja minél kisebbre összehúzni magát, hátha nem lesz ezáltal túl feltűnő, de éppen ellenkezőleg. Egy egyébként kifejezetten attraktívnak mondható elf leány, megtépázva, koszosan, látványosan rettegve tesz meg egy-egy lépést, majd megtorpan, és megint szemlélődni kezd. Fél attól, hogy újra leütik, sőt, lehet ezúttal még rosszabbul is jár. Fél, pedig úgy érzi mindenét elvesztette már.
Szeme sarkából furcsa mozgásra lesz figyelmes, mire rögvest odakapja fejét, de nem lát semmi különöset. Ez ahelyett, hogy megnyugtatná, csak még inkább riadalommal tölti el, és biztossá válik a számára, hogy követik őt. Több hang kezd el kaotikusan sutyorogni fejében. Fürge léptekkel elindul, kissé esetlenül, és céltalanul, közben pedig sűrűn pislog hátra. Az egyik bódénál megtorpan, és mereven előre bámul, közben fogait csikorgatja. Vár egy kicsit. Még kivár, majd a bódé árusának egyik eszközét felkapva megfordul.*
- HAGYJ ENGEM BÉKÉN! MIT AKARSZ TŐLEM?
*Szegezi a kérdést fennhangon az ismeretlennek, aki az sem biztos, hogy egyáltalán ott áll. Relael szeme sarkában megrándulnak az izmok, és agresszív tikkelésre késztetik őt, azt sejtetve, mintha támadni készülne, akárcsak a sarokba szorított, rémült, kóbor kutya.*
Úgy tapasztalja, hogy csend van. Egyelőre még nem rontott neki senki, és a pánikszerű csörtetésnek is csak emlékét látja, ennek ellenére mégis próbálja minél kisebbre összehúzni magát, hátha nem lesz ezáltal túl feltűnő, de éppen ellenkezőleg. Egy egyébként kifejezetten attraktívnak mondható elf leány, megtépázva, koszosan, látványosan rettegve tesz meg egy-egy lépést, majd megtorpan, és megint szemlélődni kezd. Fél attól, hogy újra leütik, sőt, lehet ezúttal még rosszabbul is jár. Fél, pedig úgy érzi mindenét elvesztette már.
Szeme sarkából furcsa mozgásra lesz figyelmes, mire rögvest odakapja fejét, de nem lát semmi különöset. Ez ahelyett, hogy megnyugtatná, csak még inkább riadalommal tölti el, és biztossá válik a számára, hogy követik őt. Több hang kezd el kaotikusan sutyorogni fejében. Fürge léptekkel elindul, kissé esetlenül, és céltalanul, közben pedig sűrűn pislog hátra. Az egyik bódénál megtorpan, és mereven előre bámul, közben fogait csikorgatja. Vár egy kicsit. Még kivár, majd a bódé árusának egyik eszközét felkapva megfordul.*
- HAGYJ ENGEM BÉKÉN! MIT AKARSZ TŐLEM?
*Szegezi a kérdést fennhangon az ismeretlennek, aki az sem biztos, hogy egyáltalán ott áll. Relael szeme sarkában megrándulnak az izmok, és agresszív tikkelésre késztetik őt, azt sejtetve, mintha támadni készülne, akárcsak a sarokba szorított, rémült, kóbor kutya.*
7622. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-01 22:09:43
Üzenet elküldve: 2019-09-01 22:09:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Virágvásárlás//
//Isannte Sadeei//
*Isannte a piacra megérkezve nem kell sokat keresgéljen, különösen, ha nem először jár ott, hiszen ki ne ismerné Lühdya asszonyság roskadásig pakolt bódéját. Nem csak a látványos színkavalkád árulkodik helyzetéről - méghozzá meglehetősen messziről -, hanem az egybefonódó, domináns, talán már kissé kellemetlen, és fojtogató illat is, ami próbálja elnyomni a piac többi szagos árujának aromáját. Már távolról is láthatja, ahogy az idős tündér óvatosan közelebb hajol, hogy megigazgasson pár lekókadt fejű növénykét, közben ügyelve arra, hogy vastag keretes szemüvege le ne pottyanjon, és csökevényes szárnyaival esetleg le ne verjen valamit maga mögött. Hiszen akadnak törékenyebb darabok is, pár különleges színes edény, egy-két díszített darab is, ami csak arra vár, hogy egy kiválasztott csemete fejlődhessen benne. Miután mindent alaposan megvizsgált Lühdya asszonyság, visszatér szokásos helyére, hogy szigorú arcával szemlélje az elhaladó népeket, és botszerű, ráncos ujjaival időnként megigazgassa haját, vagy ruháját, hogy azok tökéletesek legyenek, amikor egy potenciális vásárló odalép hozzá.*
//Isannte Sadeei//
*Isannte a piacra megérkezve nem kell sokat keresgéljen, különösen, ha nem először jár ott, hiszen ki ne ismerné Lühdya asszonyság roskadásig pakolt bódéját. Nem csak a látványos színkavalkád árulkodik helyzetéről - méghozzá meglehetősen messziről -, hanem az egybefonódó, domináns, talán már kissé kellemetlen, és fojtogató illat is, ami próbálja elnyomni a piac többi szagos árujának aromáját. Már távolról is láthatja, ahogy az idős tündér óvatosan közelebb hajol, hogy megigazgasson pár lekókadt fejű növénykét, közben ügyelve arra, hogy vastag keretes szemüvege le ne pottyanjon, és csökevényes szárnyaival esetleg le ne verjen valamit maga mögött. Hiszen akadnak törékenyebb darabok is, pár különleges színes edény, egy-két díszített darab is, ami csak arra vár, hogy egy kiválasztott csemete fejlődhessen benne. Miután mindent alaposan megvizsgált Lühdya asszonyság, visszatér szokásos helyére, hogy szigorú arcával szemlélje az elhaladó népeket, és botszerű, ráncos ujjaival időnként megigazgassa haját, vagy ruháját, hogy azok tökéletesek legyenek, amikor egy potenciális vásárló odalép hozzá.*
7621. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-01 21:33:16
Üzenet elküldve: 2019-09-01 21:33:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A titkok gazdái//
*Mikor pénz üti a markát, nem kicsit lepődik meg. Azon gondolkozik, volt e már egyszerre ennyi pénz nála? Mindenesetre nem ellenkezik. Nincs olyan helyzetben, hogy szabadkozzon, vagy bármit kicsúszni hagyjon a kezéből, amit egyszer már megkapott. Rongyos ruhájának maga alkotott beleső zsebet még régebben, így gyorsan elrejti a pénzt. Az ő világában nem szabad hangoztatni ha van valakinek. Rögtön megverné érte a többi utcagyerek. Ettől függetlenül hálája nem marad el Nimral felé. Ugyanakkor felmerül benne, hogy a sok pénznek nagy ára lesz.*
- Köszönöm, hogy bízol bennem! *feleli halkan, hogy ne verje nagydobra az imént történteket. Nimral kenyeret vesz, aminek illata úgy hat rá, mint a drog. Társa megosztja vele a finom reggelit, és természetesen ő is rögtön adja az üveget, hogy Nimral is kenhessen a mézből. Régen evett ilyen jót. Evés közben kérdések merülnek fel, azonban ezek nem érintik kellemetlenül Fäenrot. Ifjú szíve tervekkel van tele. Bizony, van érdeklődési köre és erről szívesen mesél.*
- Alkimista leszek. *jelenti ki, mint cáfolhatatlan tényt.* - A néhai nevelőapám is az, aki nem akart tovább nevelni engem. Van egy nagy alkimista laborja. Sokat segítettem ott neki. Megtanított sok mindent, csak hát, tudod, még soha nem kevertem egyedül semmit. *vallja be. Kissé zavarba jön.* - Egyedül nála tanultam érdekes dolgokat és nagyon tetszett, amit csinált. Tanítóhoz sosem jártam, anyukám sem tudott sokat a világról, viszont hiányzik és azt hiszem most szomorú lenne hogy ilyet mondok róla. Mindig azt mondta, hogy neki a világ én vagyok. Nevelőapám meg sosem szeretett és nem is keres anya halála óta. *Rájön, hogy hirtelen nagyon megeredt a nyelve, ezért csendben marad. Általában nem jó, ha sokat fecseg a felnőttek társaságában. A legtöbben nem díjazzák, sőt, néhányan kifejezetten megharagszanak. Pedig még mesélne a tündérről is, aki a nevelőapja után elsőként mesélt neki a világ érdekes dolgairól, mint egy jó tanító.*
*Mikor pénz üti a markát, nem kicsit lepődik meg. Azon gondolkozik, volt e már egyszerre ennyi pénz nála? Mindenesetre nem ellenkezik. Nincs olyan helyzetben, hogy szabadkozzon, vagy bármit kicsúszni hagyjon a kezéből, amit egyszer már megkapott. Rongyos ruhájának maga alkotott beleső zsebet még régebben, így gyorsan elrejti a pénzt. Az ő világában nem szabad hangoztatni ha van valakinek. Rögtön megverné érte a többi utcagyerek. Ettől függetlenül hálája nem marad el Nimral felé. Ugyanakkor felmerül benne, hogy a sok pénznek nagy ára lesz.*
- Köszönöm, hogy bízol bennem! *feleli halkan, hogy ne verje nagydobra az imént történteket. Nimral kenyeret vesz, aminek illata úgy hat rá, mint a drog. Társa megosztja vele a finom reggelit, és természetesen ő is rögtön adja az üveget, hogy Nimral is kenhessen a mézből. Régen evett ilyen jót. Evés közben kérdések merülnek fel, azonban ezek nem érintik kellemetlenül Fäenrot. Ifjú szíve tervekkel van tele. Bizony, van érdeklődési köre és erről szívesen mesél.*
- Alkimista leszek. *jelenti ki, mint cáfolhatatlan tényt.* - A néhai nevelőapám is az, aki nem akart tovább nevelni engem. Van egy nagy alkimista laborja. Sokat segítettem ott neki. Megtanított sok mindent, csak hát, tudod, még soha nem kevertem egyedül semmit. *vallja be. Kissé zavarba jön.* - Egyedül nála tanultam érdekes dolgokat és nagyon tetszett, amit csinált. Tanítóhoz sosem jártam, anyukám sem tudott sokat a világról, viszont hiányzik és azt hiszem most szomorú lenne hogy ilyet mondok róla. Mindig azt mondta, hogy neki a világ én vagyok. Nevelőapám meg sosem szeretett és nem is keres anya halála óta. *Rájön, hogy hirtelen nagyon megeredt a nyelve, ezért csendben marad. Általában nem jó, ha sokat fecseg a felnőttek társaságában. A legtöbben nem díjazzák, sőt, néhányan kifejezetten megharagszanak. Pedig még mesélne a tündérről is, aki a nevelőapja után elsőként mesélt neki a világ érdekes dolgairól, mint egy jó tanító.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10032-10051