//Bayde//
*Így sem hajlandó jobban megnyílni a férfinak, de már legalább nem reszket, mint a nyárfalevél. Eljutottak a bemutatkozásik, ez messze több, mint amit a legtöbben elmondhatnak, akik találkoztak a tündérrel.*
-Én is örülök!
*Fogjuk rá. Nem szomorú, nem fáj semmije és a félelem is kezd alábbhagyni. Erős túlzással mondhatjuk, hogy örül.*
-Csak a rossz szokás...
*Teszi még hozzá bátortalanul. Nem tartozik magyarázattal a férfinek, mégis magyarázkodik, nem szeretné, ha bolondnak néznék. Nem bolond, éppen csak túlteng benne a túlélési ösztön a kellemetlen tapasztalatai miatt. Pedig Bayde-nek igazán nem lenne miért szégyenkeznie, ha Nolie nem egy égimeszelő, erős martalócot látna benne, aki bármikor leütheti és kirabolhatja. Elmerül saját, komor gondolataiban, kis késéssel veszi csak észre, hogy a férfi el is indult valami harapnivaló után nézni. Tökéletes pillanat felszívódni. Csak két lépés hátra, el is tűnne a piaci forgatagban, még hófehér külseje ellenére is nehezére esne bárkinek kiszúrni a hömpölygő tömegben. Eltűnhetne, de az igazán nagy bunkóság lenne. Sietve megigazítja a kosarat a karján, majd a másik nyomába szegődik.*
-Igen... Vagyis nem... nem szolgálok. *Hebegi zavartan.* De nem csak magamnak vásároltam. Többen lakunk együtt egy nagy házban a gazdagnegyedben, és ma én vásárolok.
*Akárcsak legutóbb, meg azelőtt és azelőtt... elég régóta eltűntek már a többiek, hogy a várost mentsék, a végén még elkezd aggódni értük. Nem, ez így nem igaz. A legtöbbjüknek még a nevét sem tudja, a harsány Meirát és a durcás sötételfet pedig sosem fogja visszasírni. Bato lenne az egyetlen, akiért könnyeket hullatna, és Iri hiánya is megviselné. Egy kicsit.*
-Nem kell már semmi.
*Rázza meg a kis buksiját. Varázsitala van bőven, még sok is. Néhány nap múlva úgyis felkeresi Norit, és talán még az óriással is összeakad, akinek leadhatja a zöldeket. Hamarosan egész szép summa fog összegyűlni az italokért kapott pénzből. Lehet érdemes lenne elmennie a templomba, hátha érkeztek új, értékes tekercsek, amiket megvehetne.*
-Nem, nem, bírom!
*Öleli magához a kosarat, mintha attól félne, hogy erőszakkal fogják elvenni tőle.*
-Hova megyünk? Mit fogunk enni?
*Tekintget körbe az árusokat figyelve. Kész ételt még sosem vett a piacon, nem is tudja, miket árulnak a környéken.*