//Második szál//
*Nagyon úgy néz ki, kompromisszum köttetik. Megkapja az ékszert, de nem most rögtön. Majd a másnapi találkájuk alkalmával, ha addig nem gondolja meg magát a hím. Ugyan túlzottan nem aggódik a kérdés miatt, de a mihez tartás végett szúrós szemekkel néz a hímre, majd egy kegyes legyintéssel zárja le az ügyet a maga részéről. Legyen, ahogy akarja.*
- Idegen? *Horkan fel hitetlenkedve.* Az, hogy valaki állandó jelleggel szócsatát vív veled? Ennyire mások lennének a már jó ideje felszínen élő mélységiek? *Vonja fel kérdőn a tekintetét.*
- Nem, azt nem hinném. *Válaszolja meg végül a maga kérdését.* A nagybátyám a felszínen élt, ott nőtt fel, s mégsem kellett félteni. Akkor sem, amikor még nem volt vezért, de belátom, ezt az időszakot csak hallomásból ismerem.
*Lassú, kényelmes tempóban halad, elvégre méretes pocakjával ha akarna sem tudna igazán sietni. Tekintete csak néha-néha terelődik a bódékon kiállított portékákra, elvégre nem költekezni jött. Különben is, mit venne? Ruhát? Vértet? Fegyvert? Most? Enni pedig nem rég evett, örül, hogy pillanatnyilag nem éhes.*
- No nem mintha bármi bajom lenne azzal, hogy én kaptam a megtisztelő gonosz fúria szerepet. *Teszi hozzá tűnődve.* - Zsoldos vagyok, haramia. Nem kérek és nem adok kegyelmet. A magam fajtákat hat lábbal a föld alatt akarják látni. Hogy van még valaki, aki a pokolba kíván, nem érdekel. Nem oszt, nem szoroz, nem fog megszakadni belé a szívem. *Hangja fokozatosan vált hetykéből keménnyé, mielőtt megáll és Kharasshival szembe fordul.*
- De egy valamit ne felejts el. Nem vagyok az ellenséged. Még. Ezen viszont nagyon könnyű változtatni. Azzal pedig nem én járok rosszul. Kettőnk közül vajon melyikünk tud többet a másikról, kinél van az összes adu? *Lángoló tekintetét a hímébe fúrja. Fogalma sincs, minek tartja őt pontosan a hím, de nagyon nagyot tévedett. Az, hogy a természete jobbik felét mutatta eddig, nem jelenti azt, hogy ne ismerhetné meg az igazán alattomos, számító, kegyetlen részét. Aminek a mélységben, és aminek a felszínen is nevelték. Mert bár anyja, s nagybátyja azért meglehetősen más dolgokra készítették fel az életben, néhány sarkalatos pontban egyeztek elveik. Légy erős, légy határozott, légy kegyetlen. Mert a gyengét, az óvatlant, aki naivan hisz és bízik, azt eltapossák.*
- Gondolj gonosznak, tarts szörnyek ha akarsz. De ne lepődj meg rajta, ha azzal is fogod szembetalálni magad. *Egy pillanatig még a savószín szemekbe fúrja karmazsin tekintetét, majd tovább indul, ha nem is sietősebb tempóban, de nagyobb lépésekkel haladva.*