Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 144 (2861. - 2880. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2880. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-10-13 20:49:12
Üzenet elküldve: 2025-10-13 20:49:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 591
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 591
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Lyssira Saeliis Tharisse, Orthus Morthimer//
- Valóban, ez volna a felkészültség lényege.
*bólogat kedélyesen.
Lyssira végül elfogadja a meghívását, és még egy ártatlannak tűnő megjegyzést is tesz a kedvenc színéről. Orthus már-már el is mosolyodna elismerésében. Ügyes megoldás, hiszen azzal, hogy a leányzó közölte ezt a részletet magáról, szinte kényszeríti is arra, hogy kezdjen vele valamit. Ebben már benne van az a régi fajta arisztokratikus arrogancia, amit Orthus - szégyen, nem szégyen - izgatónak talál egy nőben. Látszólag elengedni a füle mellett a kedvelt színre tett megjegyzést, és csak az ebéd dolgával foglalkozik.*
- Remek! Örömmel várom a napot. Van esetleg olyan étel, amit nem szívesen fogyaszt? Vagy olyan, amit viszont kifejezetten kedvel? Szakácsnőm mindent kiválóan készít el, de nem szeretném olyan lakomával fogadni, amiből semmi se kedvére való.
*kérdi, majd még valami mást is.*
- Úgy tudom, a Pegazus fogadóban szálltak meg. Oda küldessem a hintót?
*Miután tisztázták ezeket az apró, de fontos részleteket, szóba kerülnek Orthus utazási élményei.*
- Igen, akadnak történeteim, bár hogy mennyire szórakoztatóak egy ifjú hölgy számára, azt nem tudom megmondani. De alkalomadtán egyet-kettőt megosztok kegyeddel.
*ajánlja fel, majd hozzáteszi.*
- Nekem még van itt némi dolgom, meg kell tudakolnom pár termék árát. Így ha nem bánja, most elbúcsúzom.
//Lyssira Saeliis Tharisse, Orthus Morthimer//
- Valóban, ez volna a felkészültség lényege.
*bólogat kedélyesen.
Lyssira végül elfogadja a meghívását, és még egy ártatlannak tűnő megjegyzést is tesz a kedvenc színéről. Orthus már-már el is mosolyodna elismerésében. Ügyes megoldás, hiszen azzal, hogy a leányzó közölte ezt a részletet magáról, szinte kényszeríti is arra, hogy kezdjen vele valamit. Ebben már benne van az a régi fajta arisztokratikus arrogancia, amit Orthus - szégyen, nem szégyen - izgatónak talál egy nőben. Látszólag elengedni a füle mellett a kedvelt színre tett megjegyzést, és csak az ebéd dolgával foglalkozik.*
- Remek! Örömmel várom a napot. Van esetleg olyan étel, amit nem szívesen fogyaszt? Vagy olyan, amit viszont kifejezetten kedvel? Szakácsnőm mindent kiválóan készít el, de nem szeretném olyan lakomával fogadni, amiből semmi se kedvére való.
*kérdi, majd még valami mást is.*
- Úgy tudom, a Pegazus fogadóban szálltak meg. Oda küldessem a hintót?
*Miután tisztázták ezeket az apró, de fontos részleteket, szóba kerülnek Orthus utazási élményei.*
- Igen, akadnak történeteim, bár hogy mennyire szórakoztatóak egy ifjú hölgy számára, azt nem tudom megmondani. De alkalomadtán egyet-kettőt megosztok kegyeddel.
*ajánlja fel, majd hozzáteszi.*
- Nekem még van itt némi dolgom, meg kell tudakolnom pár termék árát. Így ha nem bánja, most elbúcsúzom.
2879. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-10-13 16:30:31
Üzenet elküldve: 2025-10-13 16:30:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lyssira Saeliis Tharisse, Orthus Morthimer//
*Vitathatatlan, hogy több természetesség lengi körül, mint azokat, akik nemesi neveltetést kaptak, noha csodálkozásra aligha lehet ok. Ha az eddigi életének javarészét megfelelő kezek is formálták (volna), az azt követő időszak és a veszteségek igencsak sokat tudnak szelídíteni, vagy épp törni a fene nagy gőgön. Bár meglehet, hogy másokat még inkább dölyfössé tesz egy efféle tragédia, azzal nem tudna együtt élni, azt nem tudná eljátszani. Épp elég, ha megfelelő helyzetekben és csak nyomokban tartalmazza a férfi által oly kedvelt személyiségjegyeket, s ha módjában áll majd megismertetni magát - vagy inkább a maszkját, amit igyekszik legalább a lehetőségeihez mérten kényelmesen hordani -, hát lelhet még benne örömöt.
De most a jégszobor tekintetet mellett, egy-egy mosolyt megenged magának, még ha igen rövid időre is. A szemeivel jobb szeret játszani, többet is árul el, ezért hívják lélektükörnek. Bár még a lelke is hamisítvány. Egy kereskedőnek eladni ezt, igazán nehéz, ellenben még számára is szórakoztató feladat.*
- Aki minden eshetőségre felkészült, azt aligha lehet efféle meglepetésekkel kizökkenteni. *Hangja, igyekszik színtelen maradni, mégis egyfajta elismerést is fel lehet benne fedezni. Mintha ő maga is hasonló lelkületű volna, azt kívánja sugározni, de ez esetben nincs nehéz dolga, hiszen nem állítana valótlant. Már, ha kimondaná nyíltan.
A meghívást természetesen helyén kezeli. Az ilyen urak már csak illemből is képesek elviselni valakit, aki még jól jöhet nekik a későbbiekben, nem könyveli el hát igazi sikernek, csupán egy lépésnek. A maga merevségével szimpatikus neki a férfi. Könnyebben azonosul ezzel a lelkülettel, mint egy nemesi ficsúréval, aki csupán a család vagyonát herdálja, pusztán azért, mert megteheti.*
- Kérem… *Sejtelmesen mélyed bele újra a szemekbe. Épp most beszélték meg, hogy a spontán dolgokat ha jól is kezeli, nem kedveli a férfi. E szóban benne is van ennek lenyomata.* - Borquos napján megfelel. *Addig egészen pontosan három napja van Orthusnak, hacsak nem akad más dolga.* - Kedvelem a türkiz színeket. *S még egy elejtett kívánságot sem rest megfogalmazni, ha amaz meglepné valami kellemes asztali dísszel, netán egy csokorral. Persze láthatja, hogy miről beszél, ruházata is épp ezen színben tetszeleg. Na de nem támaszt elvárásokat, nem randevúra hívták, de ha kedvében akar járni, könnyedén megteheti.
Bizalmaskodása jó csapot nyitott ki, máris kapott egy szeletet a prefektusból. Valójában ez olyasmi, amit szívesen fogad, tényleg üdítő, hogy vérén kívül mással is beszélhet.*
- Észben tartom, Morthimer úr. *Nem fog persze tapsikolni örömében, hogy felajánlotta neki a másik, de jól esik a lelkének.* - Biztos számos története van abból az időből. *Mélyebbre nem menne a bizalmaskodásban, épp elég volt ennyi belőle. Mi marad a következő alkalomra?*
//Lyssira Saeliis Tharisse, Orthus Morthimer//
*Vitathatatlan, hogy több természetesség lengi körül, mint azokat, akik nemesi neveltetést kaptak, noha csodálkozásra aligha lehet ok. Ha az eddigi életének javarészét megfelelő kezek is formálták (volna), az azt követő időszak és a veszteségek igencsak sokat tudnak szelídíteni, vagy épp törni a fene nagy gőgön. Bár meglehet, hogy másokat még inkább dölyfössé tesz egy efféle tragédia, azzal nem tudna együtt élni, azt nem tudná eljátszani. Épp elég, ha megfelelő helyzetekben és csak nyomokban tartalmazza a férfi által oly kedvelt személyiségjegyeket, s ha módjában áll majd megismertetni magát - vagy inkább a maszkját, amit igyekszik legalább a lehetőségeihez mérten kényelmesen hordani -, hát lelhet még benne örömöt.
De most a jégszobor tekintetet mellett, egy-egy mosolyt megenged magának, még ha igen rövid időre is. A szemeivel jobb szeret játszani, többet is árul el, ezért hívják lélektükörnek. Bár még a lelke is hamisítvány. Egy kereskedőnek eladni ezt, igazán nehéz, ellenben még számára is szórakoztató feladat.*
- Aki minden eshetőségre felkészült, azt aligha lehet efféle meglepetésekkel kizökkenteni. *Hangja, igyekszik színtelen maradni, mégis egyfajta elismerést is fel lehet benne fedezni. Mintha ő maga is hasonló lelkületű volna, azt kívánja sugározni, de ez esetben nincs nehéz dolga, hiszen nem állítana valótlant. Már, ha kimondaná nyíltan.
A meghívást természetesen helyén kezeli. Az ilyen urak már csak illemből is képesek elviselni valakit, aki még jól jöhet nekik a későbbiekben, nem könyveli el hát igazi sikernek, csupán egy lépésnek. A maga merevségével szimpatikus neki a férfi. Könnyebben azonosul ezzel a lelkülettel, mint egy nemesi ficsúréval, aki csupán a család vagyonát herdálja, pusztán azért, mert megteheti.*
- Kérem… *Sejtelmesen mélyed bele újra a szemekbe. Épp most beszélték meg, hogy a spontán dolgokat ha jól is kezeli, nem kedveli a férfi. E szóban benne is van ennek lenyomata.* - Borquos napján megfelel. *Addig egészen pontosan három napja van Orthusnak, hacsak nem akad más dolga.* - Kedvelem a türkiz színeket. *S még egy elejtett kívánságot sem rest megfogalmazni, ha amaz meglepné valami kellemes asztali dísszel, netán egy csokorral. Persze láthatja, hogy miről beszél, ruházata is épp ezen színben tetszeleg. Na de nem támaszt elvárásokat, nem randevúra hívták, de ha kedvében akar járni, könnyedén megteheti.
Bizalmaskodása jó csapot nyitott ki, máris kapott egy szeletet a prefektusból. Valójában ez olyasmi, amit szívesen fogad, tényleg üdítő, hogy vérén kívül mással is beszélhet.*
- Észben tartom, Morthimer úr. *Nem fog persze tapsikolni örömében, hogy felajánlotta neki a másik, de jól esik a lelkének.* - Biztos számos története van abból az időből. *Mélyebbre nem menne a bizalmaskodásban, épp elég volt ennyi belőle. Mi marad a következő alkalomra?*
2878. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-10-12 23:42:59
Üzenet elküldve: 2025-10-12 23:42:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1131
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1131
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó vevő//
-Dehogyis, nem becsülöm alá, elég bizonyosan előbb fogja megtalálni a nyitját, mint én. Csak az ilyen áttörések nem jönnek gyorsan.
*Merchennel való társalgása közben lassan ráébred a kényelmetlen gondolatra, hogy rengeteg régebbi találkozásuk közepette egyszer sem említette az orkok hírét feléje. Utólag már így eszébe is jut, hogy miért, azonban már hatokkal később talán jobb, ha felvilágosítja a kereskedőt. Lehetne önkényesnek is nevezni, hiszen itt a saját rendelését is védi azzal, hogy megsietteti a rémhírrel, de ezen most nem aggodalmaskodik annyit.*
- Oh, igen. Egy felfedezőcsapat érkezett vissza a városba, akik jelentették a városvezetés felé, hogy ork hordák készülnek a város irányába és az egyik kalandor oda is veszett. Ebből tanulva vásároltak tőlem gyógyitalokat. Az orkok valami relikviát akarnak megszerezni, ami szerintük a városban van és ha kell, akkor erővel. Első körben tharg felségterületen kell keresztüljutniuk, szóval én személyesen nem aggódom a város védelme miatt. De ez kifejezetten megnehezítheti majd a gyógynövénygyűjtést, így érdemes felhalmozni belőle. Hogy mit keresnek és merre lehet, biztosra nem lehet tudni, de több kalandorcsapat is felkészült, hogy az orkok előtt találja meg. Ha valami bizonyosat hallok, akkor majd jelzem.
*Egyelőre a további ismereteinek kétessége mögé húzódik meg, ennél sokkal többet tud, de még sem avatná be mindenbe Merchent. Főleg, hogy egy része tényleg egymásnak ellentmondó információk.*
- De Thargarodba is ment hírnök és egyelőre ebből semmi sem képezi közismeret tárgyát. Gondolom a városvezetés nem gondolja ezt még az ő problémájának és valamennyire egyet is értek. De ez gondolom téged érinthet, ha gyűjtögetésre vállalkozol, bár még távol kellene lenniük. Még.
*Ezzel persze lehet jócskán átszabta a kereskedő terveit, így talán egy kis kompenzáció is ráfér. Átad 240 aranyat Merchen Feiynek.
*
- A negyvenet biztosan elviszem, de kettőnegyvenet hagyok helyben, részben, ha komplikációk történnének, az előbb említettek vagy egyebek folyamán, valamint bár sajnos számszaki ígéreteket nem tennék ennek az irányába, de ha többet sikerül szerezni, akkor lehet azt is elviszem. Idővel biztosan. Ellenben, ha már idő, ezt úgy körülbelül mennyi időbe kerül beszerezni?
*Ez így fel sem merült benne, bár nem hiszi, hogy konkrét választ kap, ezt nehéz lenne tudni. Főleg ilyen kevésbé stabil helyzetben. De számára fontos lehet, hogy ha nem is gyorsan, de tudja, mikor érdeklődjön legközelebb iránta, még ha úgy is fognak párszor találkozni.*
-Dehogyis, nem becsülöm alá, elég bizonyosan előbb fogja megtalálni a nyitját, mint én. Csak az ilyen áttörések nem jönnek gyorsan.
*Merchennel való társalgása közben lassan ráébred a kényelmetlen gondolatra, hogy rengeteg régebbi találkozásuk közepette egyszer sem említette az orkok hírét feléje. Utólag már így eszébe is jut, hogy miért, azonban már hatokkal később talán jobb, ha felvilágosítja a kereskedőt. Lehetne önkényesnek is nevezni, hiszen itt a saját rendelését is védi azzal, hogy megsietteti a rémhírrel, de ezen most nem aggodalmaskodik annyit.*
- Oh, igen. Egy felfedezőcsapat érkezett vissza a városba, akik jelentették a városvezetés felé, hogy ork hordák készülnek a város irányába és az egyik kalandor oda is veszett. Ebből tanulva vásároltak tőlem gyógyitalokat. Az orkok valami relikviát akarnak megszerezni, ami szerintük a városban van és ha kell, akkor erővel. Első körben tharg felségterületen kell keresztüljutniuk, szóval én személyesen nem aggódom a város védelme miatt. De ez kifejezetten megnehezítheti majd a gyógynövénygyűjtést, így érdemes felhalmozni belőle. Hogy mit keresnek és merre lehet, biztosra nem lehet tudni, de több kalandorcsapat is felkészült, hogy az orkok előtt találja meg. Ha valami bizonyosat hallok, akkor majd jelzem.
*Egyelőre a további ismereteinek kétessége mögé húzódik meg, ennél sokkal többet tud, de még sem avatná be mindenbe Merchent. Főleg, hogy egy része tényleg egymásnak ellentmondó információk.*
- De Thargarodba is ment hírnök és egyelőre ebből semmi sem képezi közismeret tárgyát. Gondolom a városvezetés nem gondolja ezt még az ő problémájának és valamennyire egyet is értek. De ez gondolom téged érinthet, ha gyűjtögetésre vállalkozol, bár még távol kellene lenniük. Még.
*Ezzel persze lehet jócskán átszabta a kereskedő terveit, így talán egy kis kompenzáció is ráfér. Átad 240 aranyat Merchen Feiynek.
*- A negyvenet biztosan elviszem, de kettőnegyvenet hagyok helyben, részben, ha komplikációk történnének, az előbb említettek vagy egyebek folyamán, valamint bár sajnos számszaki ígéreteket nem tennék ennek az irányába, de ha többet sikerül szerezni, akkor lehet azt is elviszem. Idővel biztosan. Ellenben, ha már idő, ezt úgy körülbelül mennyi időbe kerül beszerezni?
*Ez így fel sem merült benne, bár nem hiszi, hogy konkrét választ kap, ezt nehéz lenne tudni. Főleg ilyen kevésbé stabil helyzetben. De számára fontos lehet, hogy ha nem is gyorsan, de tudja, mikor érdeklődjön legközelebb iránta, még ha úgy is fognak párszor találkozni.*
2877. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-10-12 20:45:31
Üzenet elküldve: 2025-10-12 20:45:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó vevő//
-Úgy bizony.
*Helyesel a tündér Nestar szavaira. Valóban járt nála az ork.*
-Ne becsülje le a képességeit Nestar uram. Meg aztán nem az a lényeg, hogy ki mennyit dolgozik valamin, csak az, hogy az utolsó fontos lépést ki teszi meg.
*Mutatóujjával saját halántékára bök, mintha most adta volna át neki élete nagy bölcsességét. Bár persze nem ismeri annyira a másikat, hogy tudja miféle személyiség.*
-Napsóra, értem. Az sem okozna gondot, de nem szeretném, hogy úgy érezze bármiről is lemarad. Később is szándékozom még növényeket gyűjteni, reményeim szerint egyre csak nőni fog rá a kereslet, és hasznos lesz egy kis gyűjtemény.
*Ezt csak úgy hozzáteszi, hogy megerősítse a másikat abban, hogy bizony számíthat Merchen szolgáltatásaira.*
-Van esetleg ötlete mi lehet az oka ennek a fokozott érdeklődésnek a gyógyító varázsitalok iránt? Netán a pletykák mégsem csak pletykák lennének az orkokról? Sajnos magam is olyan elfoglalt voltam mostanában, hogy érdemben nem volt időm utánajárni a híreknek, de talán tényleg lehet bennük valami, ha a kalandorok, azok, akik odakint járnak és felfedeznek mindenfélét ilyen körültekintéssel járnak el.
*Egy darabig maga is elgondolkozik, hogyha tényleg valós az orkokkal kapcsolatos veszély, akkor nem ártana néhány óvintézkedést tennie, hogy biztosítsa a hátsóját. Talán még pár őr a kúriába, vagy egyenesen a többi nemes szomszédjával kellene egyezkednie. A tanácshoz is érdemes lenne elmennie. ~Vajon mit tudhat ez az alkimista?~*
-Negyven napsó, jelen állás szerint nagyjából 600 arany körüli árral számolva, azt mondanám 120 bőven elég lesz. Bízom önben annyira, hogy feltételezzem, hogy nem ver át, legrosszabb esetben eladom a többi bájitalkeverőnek, a húsz százaléknyi arány pedig fedezi a költségeim.
-Úgy bizony.
*Helyesel a tündér Nestar szavaira. Valóban járt nála az ork.*
-Ne becsülje le a képességeit Nestar uram. Meg aztán nem az a lényeg, hogy ki mennyit dolgozik valamin, csak az, hogy az utolsó fontos lépést ki teszi meg.
*Mutatóujjával saját halántékára bök, mintha most adta volna át neki élete nagy bölcsességét. Bár persze nem ismeri annyira a másikat, hogy tudja miféle személyiség.*
-Napsóra, értem. Az sem okozna gondot, de nem szeretném, hogy úgy érezze bármiről is lemarad. Később is szándékozom még növényeket gyűjteni, reményeim szerint egyre csak nőni fog rá a kereslet, és hasznos lesz egy kis gyűjtemény.
*Ezt csak úgy hozzáteszi, hogy megerősítse a másikat abban, hogy bizony számíthat Merchen szolgáltatásaira.*
-Van esetleg ötlete mi lehet az oka ennek a fokozott érdeklődésnek a gyógyító varázsitalok iránt? Netán a pletykák mégsem csak pletykák lennének az orkokról? Sajnos magam is olyan elfoglalt voltam mostanában, hogy érdemben nem volt időm utánajárni a híreknek, de talán tényleg lehet bennük valami, ha a kalandorok, azok, akik odakint járnak és felfedeznek mindenfélét ilyen körültekintéssel járnak el.
*Egy darabig maga is elgondolkozik, hogyha tényleg valós az orkokkal kapcsolatos veszély, akkor nem ártana néhány óvintézkedést tennie, hogy biztosítsa a hátsóját. Talán még pár őr a kúriába, vagy egyenesen a többi nemes szomszédjával kellene egyezkednie. A tanácshoz is érdemes lenne elmennie. ~Vajon mit tudhat ez az alkimista?~*
-Negyven napsó, jelen állás szerint nagyjából 600 arany körüli árral számolva, azt mondanám 120 bőven elég lesz. Bízom önben annyira, hogy feltételezzem, hogy nem ver át, legrosszabb esetben eladom a többi bájitalkeverőnek, a húsz százaléknyi arány pedig fedezi a költségeim.
2876. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-10-12 19:40:37
Üzenet elküldve: 2025-10-12 19:40:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 591
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 591
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Lyssira Saeliis Tharisse, Orthus Morthimer//
*Orthus is érzi a természetességet Lyssira viselkedésében. Olybá tűnik, fiatalon nem töltött elég időt az arisztokrácia soraiban, hogy teljesen a lényévé váljon a szoborszerű elegancia. Mi tagadás, Orthus éppen hogy szereti azt a fajta, olykor gőgös, olykor arrogáns, leereszkedő stílust. De valahol az is üdítően hat, hogy ez Lyssirában már (vagy még) nincs meg. Az elegancia, a tartás igen. Csak az attitűd, amivel ez általában jár, az hiányzik.
A kérdésére így felel.*
- Őszintén szólva, nem kedvelem a spontanealitást. Az ütemtervek, kiszámíthatóság sokkal közelebb áll hozzám. Ám arra mindig ügyeltem, hogy otthonom készen álljon a váratlan vendégek fogadására. Így a tisztelt testvére látogatása bár váratlan volt, de nem ért teljesen felkészületlenül. Igaz, én magam is szeretek lélekben rákészülni egy ilyen megtisztelő vizitre.
*mondja, majd fejben hozzáteszi.*
~Lélekben, de még inkább tudásban.~
*Az, hogy Lyssira elfogadta az ebéd meghívását, már-már vidám mosolyt csal az arcára. Lehet persze, hogy csak megjátssza, de mindenesetre Lyssira érezheti, hogy szívesen látott vendég lenne.*
- Nagyszerű! Akár a mai napon is sort keríthetünk rá, ha lenne hozzá kedve, de természetesen ha ez túl váratlan, későbbre is halaszthatjuk. És ragaszkodom hozzá, hogy a hintómat elküldessem önért, ha nem lenne saját lova vagy járműve.
*javasolja, mivel ebédidőig még van azért egy-két óra. Ennyi idő alatt Lyssira is felkészülhet, és Orthus is utasíthatja a szakácsot egy rendesebb ebéd előkészítésére.
A lány bizalmas szavaira bólint.*
- Azt hiszem, értem, mire gondol. Amikor más nagyvárosokban jártam kereskedőként, gyakran éreztem egyfajta magányt. Még ha nem is azért, mert nem volt körülöttem senki. A legtöbbször voltak, más kereskedők, karaván kísérők, utasok. De ismerősök nem. Talán nem ugyanaz ez, mint amit említett, de ez is a magány egy formája. Ezért igazán örömömre szolgál, hogy önnek társaságot nyújthatok, és felhatalmazom rá, hogy bármikor jelezze, ha így érez, én pedig szíves örömest állok szolgálatára!
*tesz gavallér ígéretet, ami talán könnyelmű, hiszen nem tudhatja, Lyssira nem fogja-e minden nap kétszer küldöncökkel ugráltatni. De hát ha ilyesmi történne, akkor szépen finoman ki lehet hátrálni az ígéretből. Addig is pedig Orthus is szívesen tölti az idejét ilyen kellemes társasággal. Sose lehet tudni, mire lesz ez még jó a jövőben.*
//Lyssira Saeliis Tharisse, Orthus Morthimer//
*Orthus is érzi a természetességet Lyssira viselkedésében. Olybá tűnik, fiatalon nem töltött elég időt az arisztokrácia soraiban, hogy teljesen a lényévé váljon a szoborszerű elegancia. Mi tagadás, Orthus éppen hogy szereti azt a fajta, olykor gőgös, olykor arrogáns, leereszkedő stílust. De valahol az is üdítően hat, hogy ez Lyssirában már (vagy még) nincs meg. Az elegancia, a tartás igen. Csak az attitűd, amivel ez általában jár, az hiányzik.
A kérdésére így felel.*
- Őszintén szólva, nem kedvelem a spontanealitást. Az ütemtervek, kiszámíthatóság sokkal közelebb áll hozzám. Ám arra mindig ügyeltem, hogy otthonom készen álljon a váratlan vendégek fogadására. Így a tisztelt testvére látogatása bár váratlan volt, de nem ért teljesen felkészületlenül. Igaz, én magam is szeretek lélekben rákészülni egy ilyen megtisztelő vizitre.
*mondja, majd fejben hozzáteszi.*
~Lélekben, de még inkább tudásban.~
*Az, hogy Lyssira elfogadta az ebéd meghívását, már-már vidám mosolyt csal az arcára. Lehet persze, hogy csak megjátssza, de mindenesetre Lyssira érezheti, hogy szívesen látott vendég lenne.*
- Nagyszerű! Akár a mai napon is sort keríthetünk rá, ha lenne hozzá kedve, de természetesen ha ez túl váratlan, későbbre is halaszthatjuk. És ragaszkodom hozzá, hogy a hintómat elküldessem önért, ha nem lenne saját lova vagy járműve.
*javasolja, mivel ebédidőig még van azért egy-két óra. Ennyi idő alatt Lyssira is felkészülhet, és Orthus is utasíthatja a szakácsot egy rendesebb ebéd előkészítésére.
A lány bizalmas szavaira bólint.*
- Azt hiszem, értem, mire gondol. Amikor más nagyvárosokban jártam kereskedőként, gyakran éreztem egyfajta magányt. Még ha nem is azért, mert nem volt körülöttem senki. A legtöbbször voltak, más kereskedők, karaván kísérők, utasok. De ismerősök nem. Talán nem ugyanaz ez, mint amit említett, de ez is a magány egy formája. Ezért igazán örömömre szolgál, hogy önnek társaságot nyújthatok, és felhatalmazom rá, hogy bármikor jelezze, ha így érez, én pedig szíves örömest állok szolgálatára!
*tesz gavallér ígéretet, ami talán könnyelmű, hiszen nem tudhatja, Lyssira nem fogja-e minden nap kétszer küldöncökkel ugráltatni. De hát ha ilyesmi történne, akkor szépen finoman ki lehet hátrálni az ígéretből. Addig is pedig Orthus is szívesen tölti az idejét ilyen kellemes társasággal. Sose lehet tudni, mire lesz ez még jó a jövőben.*
2875. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-10-12 19:13:26
Üzenet elküldve: 2025-10-12 19:13:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lyssira Saeliis Tharisse, Orthus Morthimer//
*Nem olyasfajta, aki illegeti magát, talán még nem is igazán tudja hogyan kell. Ellenben a nézésében ténylegesen ott a kíváncsiság. Orthusnak talán szerencséje van, hiszen éhezik valami kapcsolódásra, új emberekre. És leginkább a fényűzésre. Így hát egy ebédmeghívás igencsak felvillanyozza a lányt, de ezt egy bájos mosoly hirdeti csupán.*
- Nem szegte kedvét hát egy hívatlan látogatás? *Elkomorul a tekintete, ő maga tényleg nem tett volna hasonlót sem. Persze szavainak nincs kelletlen éle, puhatolózik. De szeretné, ha az látszódna rajta, hogy ez tőle igen távol áll, noha nem annyira, hogy dühös legyen emiatt a testvérére. Talán válaszra sincs ideje a prefektusnak, máris hozzáteszi.*
- Természetesen szíves-örömest pótolnám az elmaradt találkozót.
*A kérdést hallva viszont tesz egy lépést közelebb. Körbe pillant, mintha csak olyasmit osztana meg, ami mások fülébe nem juthat. Ha kissé hűvös eleganciával is, ami nem tükröz túl nagy közvetlenséget, de mégis közelít.*
- Őszintén, Morthimer úr? *Pillant ismét a szemekbe. Egy leheletnyivel hosszabban elidőzik bennük, keresi, hogy szabad-e egyáltalán színt vallania. Ez csak félig játék, tényleg nem tudvalevő számára, hogy milyen szavakat engedhet meg magának, de ha jó kapcsolatot szeretne ápolni valakivel, hát nem szabad kizárólag az időjárásról beszélgetni.*
- Végre felocsúdtam abból, ami rám nehezedett az érkezésünkkor. Tudja szavakra vágyom. Emberekre, forgatagra. Hiheti méltatlannak e helyet erre, de végre nincs csend.
*S mintha titkát elárulta volna, hátrébb is lép egyet, s el is tűnik vonásairól az a felderengő izgatottság.*
A hozzászólás írója (Lyssira Saeliis Tharisse) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.12 19:14:20
//Lyssira Saeliis Tharisse, Orthus Morthimer//
*Nem olyasfajta, aki illegeti magát, talán még nem is igazán tudja hogyan kell. Ellenben a nézésében ténylegesen ott a kíváncsiság. Orthusnak talán szerencséje van, hiszen éhezik valami kapcsolódásra, új emberekre. És leginkább a fényűzésre. Így hát egy ebédmeghívás igencsak felvillanyozza a lányt, de ezt egy bájos mosoly hirdeti csupán.*
- Nem szegte kedvét hát egy hívatlan látogatás? *Elkomorul a tekintete, ő maga tényleg nem tett volna hasonlót sem. Persze szavainak nincs kelletlen éle, puhatolózik. De szeretné, ha az látszódna rajta, hogy ez tőle igen távol áll, noha nem annyira, hogy dühös legyen emiatt a testvérére. Talán válaszra sincs ideje a prefektusnak, máris hozzáteszi.*
- Természetesen szíves-örömest pótolnám az elmaradt találkozót.
*A kérdést hallva viszont tesz egy lépést közelebb. Körbe pillant, mintha csak olyasmit osztana meg, ami mások fülébe nem juthat. Ha kissé hűvös eleganciával is, ami nem tükröz túl nagy közvetlenséget, de mégis közelít.*
- Őszintén, Morthimer úr? *Pillant ismét a szemekbe. Egy leheletnyivel hosszabban elidőzik bennük, keresi, hogy szabad-e egyáltalán színt vallania. Ez csak félig játék, tényleg nem tudvalevő számára, hogy milyen szavakat engedhet meg magának, de ha jó kapcsolatot szeretne ápolni valakivel, hát nem szabad kizárólag az időjárásról beszélgetni.*
- Végre felocsúdtam abból, ami rám nehezedett az érkezésünkkor. Tudja szavakra vágyom. Emberekre, forgatagra. Hiheti méltatlannak e helyet erre, de végre nincs csend.
*S mintha titkát elárulta volna, hátrébb is lép egyet, s el is tűnik vonásairól az a felderengő izgatottság.*
A hozzászólás írója (Lyssira Saeliis Tharisse) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.12 19:14:20
2874. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-10-12 17:26:49
Üzenet elküldve: 2025-10-12 17:26:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 591
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 591
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Lyssira Saeliis Tharisse, Orthus Morthimer//
*Ahogy a leányzó viszonozza a köszöntését, Orthus fejben próbálja listázni azt a keveset, amit tud róla. Már a név is problémás, hiszen egyszer hallotta, hónapokkal ezelőtt, amikor futólag megismerkedtek. Orthusnak vannak elsajátított és begyakorolt technikái arra, hogy efféle részleteket képes legyen előbányászni a fejéből. De így is kell neki egy pillanat, mire beugrik a név, legalábbis egy része.*
~Lyssira~
*most, hogy már sikerült kölcsönösen azonosítaniuk egymást, ő is meghajol úgy, ahogy egy nemeshölgynek kijár.*
- Ugyan, ne aggódjon emiatt. Továbbra is szívesen látom kegyedet és kedves testvérét az otthonomban. Mondjuk egy ebédre, ha kedvük tartja. Sajnos Artheniorban nincs nívós konyha egyetlen fogadóban sem már egy ideje. De az én szakácsom elég tehetséges, nem vall szégyent egy nemesi házban.
*feleli. Elkapja a leányzó tekintetét. Mi tagadás, igazán kellemes látvány. Éppúgy, mint Corillette. Két gyönyörű leányzó arisztokratikus tartással. Kantárszáron fogja Luxiust és közelebb lép.*
- Bátorkodhatom megkérdezni, hogy mi járatban van a Piacon? Talán a segítségére lehetek, elég jól kiismerem magam itt.
*ajánlja fel lovagiasan.*
//Lyssira Saeliis Tharisse, Orthus Morthimer//
*Ahogy a leányzó viszonozza a köszöntését, Orthus fejben próbálja listázni azt a keveset, amit tud róla. Már a név is problémás, hiszen egyszer hallotta, hónapokkal ezelőtt, amikor futólag megismerkedtek. Orthusnak vannak elsajátított és begyakorolt technikái arra, hogy efféle részleteket képes legyen előbányászni a fejéből. De így is kell neki egy pillanat, mire beugrik a név, legalábbis egy része.*
~Lyssira~
*most, hogy már sikerült kölcsönösen azonosítaniuk egymást, ő is meghajol úgy, ahogy egy nemeshölgynek kijár.*
- Ugyan, ne aggódjon emiatt. Továbbra is szívesen látom kegyedet és kedves testvérét az otthonomban. Mondjuk egy ebédre, ha kedvük tartja. Sajnos Artheniorban nincs nívós konyha egyetlen fogadóban sem már egy ideje. De az én szakácsom elég tehetséges, nem vall szégyent egy nemesi házban.
*feleli. Elkapja a leányzó tekintetét. Mi tagadás, igazán kellemes látvány. Éppúgy, mint Corillette. Két gyönyörű leányzó arisztokratikus tartással. Kantárszáron fogja Luxiust és közelebb lép.*
- Bátorkodhatom megkérdezni, hogy mi járatban van a Piacon? Talán a segítségére lehetek, elég jól kiismerem magam itt.
*ajánlja fel lovagiasan.*
2873. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-10-12 17:02:13
Üzenet elküldve: 2025-10-12 17:02:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lyssira Saeliis Tharisse, Orthus Morthimer//
*Nem éri váratlanul a megszólítás, hiszen éppen erre játszott. Egyébként is szívesen megismerné jobban a prefektust, ha már az ikre sem volt rossz véleménnyel róla. Segítségükre lehet, na meg rettentően unalmasak a napok úgy, hogy nincs egyetlen ismerősük sem. Nem mintha papnőként társasági életet élt volna, de az ingerszegény környezet hamar elnyomja az igényt. Egy új városban, ahol céljai is vannak, s ekkora a forgatag, már kedve volna ismerkedni, persze óvatosan. Nem szeretne olyan nemeshölgyet alakítani, aki túl merev. Épp elég annyira, amennyire kell. Hiszen elméletileg évek óta nem mozgott efféle körökben, na meg a nevelése is félbemaradt, szegény kölcsönvett szüleinek a halálával.
Lassú mozdulattal fordul meg, érdeklődve billen oldalra a feje, na de csak egy egészen kis időre, míg szemrevételezheti a férfit. Az is igen röpke idő, míg a kelleténél mélyebbre fúrja kékeszöld szemeit a másikéba, talán gyakorol némi hatást, de túlzásokba sosem esne. Szoborszerű vonásaira is megenged egy kurta, de annál bájosabb mosolyt, miért is ne örvendhetne valakinek, aki a nevén szólítja oly sok esztendő után.
Nyakékéhez, ezzel együtt mellkasához érinti egy finom mozdulattal a kezét, nem hajol meg, ha nem eképp üdvözölték, de egy alig észrevehető főhajtást megenged. Cseppet sem lealacsonyítva ezzel magát.*
- Üdvözlöm, Prefektus úr! Öröm látni. *Hogy valóban így van-e, már nem derül ki hangsúlyából. Ezzel elárulta persze, hogy pontosan emlékszik.*
- Kevés az ismerős szempár, és nehéz is volna nem emlékezni Önre.
*Újra feldereng a mosoly, valamennyit adnia kell magából is, mert tarthatatlan volna.*
- Még nem állt módomban megköszönni a meghívását, ami úgy fest miattam nem jöhetett létre. *Elnézést kérni azért nem fog, de azt jelzi, hogy Cori igenis mindent elmesélt. Remélhetőleg.*
//Lyssira Saeliis Tharisse, Orthus Morthimer//
*Nem éri váratlanul a megszólítás, hiszen éppen erre játszott. Egyébként is szívesen megismerné jobban a prefektust, ha már az ikre sem volt rossz véleménnyel róla. Segítségükre lehet, na meg rettentően unalmasak a napok úgy, hogy nincs egyetlen ismerősük sem. Nem mintha papnőként társasági életet élt volna, de az ingerszegény környezet hamar elnyomja az igényt. Egy új városban, ahol céljai is vannak, s ekkora a forgatag, már kedve volna ismerkedni, persze óvatosan. Nem szeretne olyan nemeshölgyet alakítani, aki túl merev. Épp elég annyira, amennyire kell. Hiszen elméletileg évek óta nem mozgott efféle körökben, na meg a nevelése is félbemaradt, szegény kölcsönvett szüleinek a halálával.
Lassú mozdulattal fordul meg, érdeklődve billen oldalra a feje, na de csak egy egészen kis időre, míg szemrevételezheti a férfit. Az is igen röpke idő, míg a kelleténél mélyebbre fúrja kékeszöld szemeit a másikéba, talán gyakorol némi hatást, de túlzásokba sosem esne. Szoborszerű vonásaira is megenged egy kurta, de annál bájosabb mosolyt, miért is ne örvendhetne valakinek, aki a nevén szólítja oly sok esztendő után.
Nyakékéhez, ezzel együtt mellkasához érinti egy finom mozdulattal a kezét, nem hajol meg, ha nem eképp üdvözölték, de egy alig észrevehető főhajtást megenged. Cseppet sem lealacsonyítva ezzel magát.*
- Üdvözlöm, Prefektus úr! Öröm látni. *Hogy valóban így van-e, már nem derül ki hangsúlyából. Ezzel elárulta persze, hogy pontosan emlékszik.*
- Kevés az ismerős szempár, és nehéz is volna nem emlékezni Önre.
*Újra feldereng a mosoly, valamennyit adnia kell magából is, mert tarthatatlan volna.*
- Még nem állt módomban megköszönni a meghívását, ami úgy fest miattam nem jöhetett létre. *Elnézést kérni azért nem fog, de azt jelzi, hogy Cori igenis mindent elmesélt. Remélhetőleg.*
2872. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-10-12 12:27:39
Üzenet elküldve: 2025-10-12 12:27:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 591
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 591
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Lyssira Saeliis Tharisse, Orthus Morthimer//
*A Piactéren, ahol hatalmas a tömeg és folyamatos mozgásban van, mindig történnek kisebb-nagyobb incidensek, események.
Az egyik kofánál kisgyerek hisztizik, hogy az anyja nem veszi meg neki a mézes süteményt. A másiknál meg feszült alkudozás zajlik. Megannyi zsebes munkálkodik, bizonyára ma is lesz, akit megrövidítenek pár arannyal. És ha azt valaki észre is veszi, abból dulakodás, kiabálás támad. Az üveg itt csilingel, ott törik. Aki rutinosan járja a vásárt, az egyszerre van tudatában mindennek és hagyja teljesen figyelmen kívül. Orthus is csak annyira törődik általában a tömeggel, hogy ne okozzon kárt, balesetet, el is kerülje ezeket, illetve hogy értékei védve legyenek.
De azért persze előfordul, hogy ennél többet is észrevesz. Valami szokatlan eseményt. Vagy egy szokatlan személyt. Lyrissa pontosan ilyen, mert őt felismeri. Igaz, első gondolata az, hogy Corillette-et látja, hiszen vele volt már alkalma rendesen is szót váltani. Lyssirát ellenben csak egyszer és futólag látta, ami nagyon kevés ahhoz, hogy ránézésre meg tudja különböztetni a testvérétől. Viszont tudja, hogy ketten vannak. Így akkor is "óvatos", amikor úgy dönt, hogy ráköszön a visszatért nemesre.*
- Tharisse kisasszony!
*köszönti fennhangon, nagyjából két-három méternyire (és egy-két embernyire) a forgatagban. Ha erre Lyssira megfordul, akkor azt láthatja, hogy Orthus - még mindig lóháton - közelít felé. Ám amint mellé ér, leszáll a nyeregből, hogy ott köszöntse.*
- Üdvözlöm!
*Innen, közelről már lát különbséget az ikrek között. Legalábbis találkozása Corillette-tel felvértezte annyi tudással, hogy meg tudja állapítani: most nem vele, hanem a testvérével találkozott. Nüansznyi eltérések, első sorban tartásban, tekintetben, de Orthusnak van hozzá tehetsége és tapasztalata, hogy kiszúrja az ilyesmit. Ezért így folytatja:*
- Talán nem emlékszik rám, mert csak futólag találkoztunk, Selyemrévben. Orthus Morthimer vagyok. Remélem, nem bánja, hogy megszólítottam.
//Lyssira Saeliis Tharisse, Orthus Morthimer//
*A Piactéren, ahol hatalmas a tömeg és folyamatos mozgásban van, mindig történnek kisebb-nagyobb incidensek, események.
Az egyik kofánál kisgyerek hisztizik, hogy az anyja nem veszi meg neki a mézes süteményt. A másiknál meg feszült alkudozás zajlik. Megannyi zsebes munkálkodik, bizonyára ma is lesz, akit megrövidítenek pár arannyal. És ha azt valaki észre is veszi, abból dulakodás, kiabálás támad. Az üveg itt csilingel, ott törik. Aki rutinosan járja a vásárt, az egyszerre van tudatában mindennek és hagyja teljesen figyelmen kívül. Orthus is csak annyira törődik általában a tömeggel, hogy ne okozzon kárt, balesetet, el is kerülje ezeket, illetve hogy értékei védve legyenek.
De azért persze előfordul, hogy ennél többet is észrevesz. Valami szokatlan eseményt. Vagy egy szokatlan személyt. Lyrissa pontosan ilyen, mert őt felismeri. Igaz, első gondolata az, hogy Corillette-et látja, hiszen vele volt már alkalma rendesen is szót váltani. Lyssirát ellenben csak egyszer és futólag látta, ami nagyon kevés ahhoz, hogy ránézésre meg tudja különböztetni a testvérétől. Viszont tudja, hogy ketten vannak. Így akkor is "óvatos", amikor úgy dönt, hogy ráköszön a visszatért nemesre.*
- Tharisse kisasszony!
*köszönti fennhangon, nagyjából két-három méternyire (és egy-két embernyire) a forgatagban. Ha erre Lyssira megfordul, akkor azt láthatja, hogy Orthus - még mindig lóháton - közelít felé. Ám amint mellé ér, leszáll a nyeregből, hogy ott köszöntse.*
- Üdvözlöm!
*Innen, közelről már lát különbséget az ikrek között. Legalábbis találkozása Corillette-tel felvértezte annyi tudással, hogy meg tudja állapítani: most nem vele, hanem a testvérével találkozott. Nüansznyi eltérések, első sorban tartásban, tekintetben, de Orthusnak van hozzá tehetsége és tapasztalata, hogy kiszúrja az ilyesmit. Ezért így folytatja:*
- Talán nem emlékszik rám, mert csak futólag találkoztunk, Selyemrévben. Orthus Morthimer vagyok. Remélem, nem bánja, hogy megszólítottam.
2871. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-10-12 12:13:05
Üzenet elküldve: 2025-10-12 12:13:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Orthus Morthimer//
*Szemernyit sincs kiegyezve azzal, hogy ikre látogatást tesz itt-ott, terepszemle céljából, vagy nem úgy, ahogyan azt kivitelezte. Bár kifejezte neki ezen aggodalmát, úgy érzi, hogy van mit helyrehoznia. Hiába a felajánlások, hiába a segítség, mégiscsak nemesek, kiknek méltósággal kell viselniük a jelenhelyzetüket. Semmiképp nem aljasodhatnak le kuncsorgóvá, kiknek önkéntesen látogatást kell tenni egy nemesi kúriában. Hogy gondolatai helytállók-e, nem tudhatja, de mégis hiszi, hogy azok.
Így hát jobbhíján teszi azt, ami szerinte a megfelelő. Ámbár nem hazudik vérének, néha be kell segítenie abba, hogy a céljuk felé tartó úton ne tévedjenek el balsorsot hozó irányba.
Ezért sétál most egyenes tartással a piactéren, s ezért bukkan fel talán sűrűbben ott, ahol egy kereskedő, vagy annak szolgálói is feltűnhetnek. Noha csak szóbeszédet akar elcsípni elsősorban, meglepetésére tényleg életnagyságban, ráadásul az igen szépséges lovának hátán szúrja ki a prefektust. Halovány árnyként fut végig a mosoly a szoborszerű vonásain, ahogy konstatálja, hogy ma végre sikerült. Nem sokáig kíván leskelődni, még a végén feltűnne bárkinek, de egészen véletlenül épp ott terem, ahol a kenyérhez való összetevőket árulják. Már meg sem remeg szája széle, hogy nekik azt is meg kell gondolniuk, hogy egyáltalán mekkora veknivel vegyenek.
Hatéves forma utcakölyök szeli át az utat közte, s a nemesúr között, bár még kissé távolabb leledzik a férfi. Még épp azelőtt, hogy igazán átgondolhatná, hogy mivel keltsen visszafogott feltűnést, a szerencse mellé áll, így nagyot bucskázik a kisfiú, kihez ha gyorsabb léptekkel is, de megszokott kimértséggel közelít. Apró fehér kendőt vesz elő a táskájából, hogy gondoskodva törölje le sebesülését a kölyöknek, majd neki is adja. Hiányozni fog, hiszen talán több nincs is belőle. Csupán egy tincseket alig elérő simítással engedi útjára a szurtost, alig lehet eldönteni róla, hogy mímeli-e a gondoskodást, vagy szorult belé jóérzés. De épp ezt kívánja mutatni. Valami megfoghatatlant. Ellenben nem pillant még fel a nemesre, szinte biztos benne, hogy látta a jelenetet. Ehelyett fátyolos lélektükrökkel mered előre, mintha csak emlékek törtek volna rá; őt is érte már fájdalom. Persze a következő pillanatban máris visszavarázsolja vonásaira a színtelenséget. Ha a másik nem szólítja le sem aggódik persze. Tenni fog róla, hogy ez megtörténjen. Ha nem ma, majd egy hat múlva.*
//Orthus Morthimer//
*Szemernyit sincs kiegyezve azzal, hogy ikre látogatást tesz itt-ott, terepszemle céljából, vagy nem úgy, ahogyan azt kivitelezte. Bár kifejezte neki ezen aggodalmát, úgy érzi, hogy van mit helyrehoznia. Hiába a felajánlások, hiába a segítség, mégiscsak nemesek, kiknek méltósággal kell viselniük a jelenhelyzetüket. Semmiképp nem aljasodhatnak le kuncsorgóvá, kiknek önkéntesen látogatást kell tenni egy nemesi kúriában. Hogy gondolatai helytállók-e, nem tudhatja, de mégis hiszi, hogy azok.
Így hát jobbhíján teszi azt, ami szerinte a megfelelő. Ámbár nem hazudik vérének, néha be kell segítenie abba, hogy a céljuk felé tartó úton ne tévedjenek el balsorsot hozó irányba.
Ezért sétál most egyenes tartással a piactéren, s ezért bukkan fel talán sűrűbben ott, ahol egy kereskedő, vagy annak szolgálói is feltűnhetnek. Noha csak szóbeszédet akar elcsípni elsősorban, meglepetésére tényleg életnagyságban, ráadásul az igen szépséges lovának hátán szúrja ki a prefektust. Halovány árnyként fut végig a mosoly a szoborszerű vonásain, ahogy konstatálja, hogy ma végre sikerült. Nem sokáig kíván leskelődni, még a végén feltűnne bárkinek, de egészen véletlenül épp ott terem, ahol a kenyérhez való összetevőket árulják. Már meg sem remeg szája széle, hogy nekik azt is meg kell gondolniuk, hogy egyáltalán mekkora veknivel vegyenek.
Hatéves forma utcakölyök szeli át az utat közte, s a nemesúr között, bár még kissé távolabb leledzik a férfi. Még épp azelőtt, hogy igazán átgondolhatná, hogy mivel keltsen visszafogott feltűnést, a szerencse mellé áll, így nagyot bucskázik a kisfiú, kihez ha gyorsabb léptekkel is, de megszokott kimértséggel közelít. Apró fehér kendőt vesz elő a táskájából, hogy gondoskodva törölje le sebesülését a kölyöknek, majd neki is adja. Hiányozni fog, hiszen talán több nincs is belőle. Csupán egy tincseket alig elérő simítással engedi útjára a szurtost, alig lehet eldönteni róla, hogy mímeli-e a gondoskodást, vagy szorult belé jóérzés. De épp ezt kívánja mutatni. Valami megfoghatatlant. Ellenben nem pillant még fel a nemesre, szinte biztos benne, hogy látta a jelenetet. Ehelyett fátyolos lélektükrökkel mered előre, mintha csak emlékek törtek volna rá; őt is érte már fájdalom. Persze a következő pillanatban máris visszavarázsolja vonásaira a színtelenséget. Ha a másik nem szólítja le sem aggódik persze. Tenni fog róla, hogy ez megtörténjen. Ha nem ma, majd egy hat múlva.*
2870. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-10-12 11:07:20
Üzenet elküldve: 2025-10-12 11:07:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 591
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 591
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Orthus Morthimer szokásos hati körútját tartja a Piactéren. Bár nem az ő dolga, hogy háztartásába beszerezze a készleteket, de szereti járni a Piacteret, hogy értesüljön a legújabb portékákról, árakról, és kalmárok közötti információkról. Elvégre a kereskedők azok, akik a legtöbbet járnak-kelnek a világban. Orthus is ilyen volt korábban, megállás nélkül ingázott a nagyvárosok között. Ez egy olyan szakasza az életének, amit mostanra maga mögött hagyott, és nem is tervezi, hogy visszatérjen hozzá. Marad hát neki, hogy a Piactéren szerezze be az értesüléseit.
Lova, Luxius hátán jócskán kimagasodik a vásári forgatagból, bár ez főleg a ló érdeme, mivel magas, délceg tartású állat. Orthus szokásához híven elegáns, konzervatív öltözetet visel: fekete kabát, fehér ing, sötétbarna nadrág és fekete lovaglócsizma. Ékszere, mint általában, a prefektusi címere, illetve a pecsétgyűrűje. És természetesen lóg az oldalán egy kard, hogy szükség esetén meg tudja védeni magát, habár nem gyakorlott kardforgató.
Komótosan halad az úton, a tömeg lassan hömpölyög körülötte, illetve szétválik a ló előtt. Szerencsére Luxius jól idomított jószág: ha valaki nem tér ki az útjából (egy oktalan gyermek, vagy egy figyelmetlen járókelő például), akkor megáll, nyerít. Orthus így kedvére nézelődhet, mert ha gond van, azt úgyis észlelni fogja abból, hogy megálltak.
Különösebb cél nélkül ténfereg most, arról már meggyőződött, hogy a bájitalok ára egyelőre nem változott, és a készletek se apadnak. Most a liszt, és gabona irányába tart, hogy lássa, mi a helyzet ezekkel a fontos termékekkel. Elvégre nyugtalanító hírek terjednek a puszta felől, az ilyesmi mindig a készletek halmozásához, és az árak emelkedéséhez szokott vezetni.*
*Orthus Morthimer szokásos hati körútját tartja a Piactéren. Bár nem az ő dolga, hogy háztartásába beszerezze a készleteket, de szereti járni a Piacteret, hogy értesüljön a legújabb portékákról, árakról, és kalmárok közötti információkról. Elvégre a kereskedők azok, akik a legtöbbet járnak-kelnek a világban. Orthus is ilyen volt korábban, megállás nélkül ingázott a nagyvárosok között. Ez egy olyan szakasza az életének, amit mostanra maga mögött hagyott, és nem is tervezi, hogy visszatérjen hozzá. Marad hát neki, hogy a Piactéren szerezze be az értesüléseit.
Lova, Luxius hátán jócskán kimagasodik a vásári forgatagból, bár ez főleg a ló érdeme, mivel magas, délceg tartású állat. Orthus szokásához híven elegáns, konzervatív öltözetet visel: fekete kabát, fehér ing, sötétbarna nadrág és fekete lovaglócsizma. Ékszere, mint általában, a prefektusi címere, illetve a pecsétgyűrűje. És természetesen lóg az oldalán egy kard, hogy szükség esetén meg tudja védeni magát, habár nem gyakorlott kardforgató.
Komótosan halad az úton, a tömeg lassan hömpölyög körülötte, illetve szétválik a ló előtt. Szerencsére Luxius jól idomított jószág: ha valaki nem tér ki az útjából (egy oktalan gyermek, vagy egy figyelmetlen járókelő például), akkor megáll, nyerít. Orthus így kedvére nézelődhet, mert ha gond van, azt úgyis észlelni fogja abból, hogy megálltak.
Különösebb cél nélkül ténfereg most, arról már meggyőződött, hogy a bájitalok ára egyelőre nem változott, és a készletek se apadnak. Most a liszt, és gabona irányába tart, hogy lássa, mi a helyzet ezekkel a fontos termékekkel. Elvégre nyugtalanító hírek terjednek a puszta felől, az ilyesmi mindig a készletek halmozásához, és az árak emelkedéséhez szokott vezetni.*
2869. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-10-11 15:33:47
Üzenet elküldve: 2025-10-11 15:33:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1131
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1131
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó vevő//
- Bizonyosan, bár nem feltétlen értem, mire gondol.
*Ha Merchen össze akarta zavarni az alkimistát, akkor ezzel sikerrel járt, de megpróbál nyerni magának pár pillanatot, hátha összeáll, hogy mire gondolt. Annyit ki tud gondolni belőle, hogy akkor nem ő az első, aki a füvekről kérdezi. Ideje lesz is nem kevés, mire az italok ügyét elrendezik, de így magyarázatot is kap valamennyit. Meg is iszik egy világosbarnát, csekély kompenzációként a fáradtságára. Gyógyitalt erre nem pazarolna. Nem fogja azt mondani, hogy ezzel ellenőrzi a portékát, mert annak eléggé pazarló módja lenne, ha amúgy nincs rá szüksége.*
- Szóval Cagon járt itt.
*Ez a leírás kevés más személyt ír le még Arthenior hatalmas városában is.*
- Én mondjuk hinnék neki, bár az áttörés kapuja előtt állni még jelenthet éveket is. És igen, gondolkodom én is benne, bár ebben a tekintetben előttem jár pár lépéssel. Úgy tűnik, fizikailag is.
*Nestar nem sajnálja el a dicséretet tőle, számára is kellemesebb az a jövő, ahol több szakmabelivel lehet majd találkozni.*
- De igen, magam is gondolkodtam rajta, hogy leadjak egy nagyobb rakomány Napsóra igényt. Harminc-negyvenre. De ezt még halogatom.
*Nestar szeret beszélni, erre nem is kell nagyon győzködni.*
- Nem sok újdonság, csak szinte mindent megvettek tőlem a kalandorok, ami gyógyitalokhoz vagy védőamulettekhez kellhet. Még annak is egy részét kölcsönadtam, amit magamnál szoktam tartani. A nagy tanulság, hogy senki nem tanult a háborúból, a lázadásból és a járványból, pedig ez mind történelmi szinten elenyésző távolságban történt. Több gyógyitalt adtam el most, mint a háború idején, pedig azóta a komponensárak a négyszeresére nőttek. És nem is nagyon van időm mással foglalkozni, ezért sem lepne meg, ha Cagon rájönne, miként kell továbbhaladni a gyógyfüvek felhasználásával.
*Ha már visszatért a gyógyfüvekhez, lehet tanul kollégája ötletéből és Merchen által említett bizonytalanságból.*
- Ellenben, lehet élni kellene a lehetőséggel, mielőtt elfajulnak a dolgok, így rákérdezem. Mennyi előleget szokás leadni, ha a jövőben szeretnék negyven napsót?
*Ő sajnos nem lesz képes annyifelé ágazó irányba dolgozni, mint kollégáját sejti. És ez nem is baj, de sajnos el kell engednie a mágikus tanulmányaira való laza vágyait és még azelőtt beszerezni ezekből, hogy a háború eléri a tharg vidékeket.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli a gyorsaságot a következő két körre.
- Bizonyosan, bár nem feltétlen értem, mire gondol.
*Ha Merchen össze akarta zavarni az alkimistát, akkor ezzel sikerrel járt, de megpróbál nyerni magának pár pillanatot, hátha összeáll, hogy mire gondolt. Annyit ki tud gondolni belőle, hogy akkor nem ő az első, aki a füvekről kérdezi. Ideje lesz is nem kevés, mire az italok ügyét elrendezik, de így magyarázatot is kap valamennyit. Meg is iszik egy világosbarnát, csekély kompenzációként a fáradtságára. Gyógyitalt erre nem pazarolna. Nem fogja azt mondani, hogy ezzel ellenőrzi a portékát, mert annak eléggé pazarló módja lenne, ha amúgy nincs rá szüksége.*
- Szóval Cagon járt itt.
*Ez a leírás kevés más személyt ír le még Arthenior hatalmas városában is.*
- Én mondjuk hinnék neki, bár az áttörés kapuja előtt állni még jelenthet éveket is. És igen, gondolkodom én is benne, bár ebben a tekintetben előttem jár pár lépéssel. Úgy tűnik, fizikailag is.
*Nestar nem sajnálja el a dicséretet tőle, számára is kellemesebb az a jövő, ahol több szakmabelivel lehet majd találkozni.*
- De igen, magam is gondolkodtam rajta, hogy leadjak egy nagyobb rakomány Napsóra igényt. Harminc-negyvenre. De ezt még halogatom.
*Nestar szeret beszélni, erre nem is kell nagyon győzködni.*
- Nem sok újdonság, csak szinte mindent megvettek tőlem a kalandorok, ami gyógyitalokhoz vagy védőamulettekhez kellhet. Még annak is egy részét kölcsönadtam, amit magamnál szoktam tartani. A nagy tanulság, hogy senki nem tanult a háborúból, a lázadásból és a járványból, pedig ez mind történelmi szinten elenyésző távolságban történt. Több gyógyitalt adtam el most, mint a háború idején, pedig azóta a komponensárak a négyszeresére nőttek. És nem is nagyon van időm mással foglalkozni, ezért sem lepne meg, ha Cagon rájönne, miként kell továbbhaladni a gyógyfüvek felhasználásával.
*Ha már visszatért a gyógyfüvekhez, lehet tanul kollégája ötletéből és Merchen által említett bizonytalanságból.*
- Ellenben, lehet élni kellene a lehetőséggel, mielőtt elfajulnak a dolgok, így rákérdezem. Mennyi előleget szokás leadni, ha a jövőben szeretnék negyven napsót?
*Ő sajnos nem lesz képes annyifelé ágazó irányba dolgozni, mint kollégáját sejti. És ez nem is baj, de sajnos el kell engednie a mágikus tanulmányaira való laza vágyait és még azelőtt beszerezni ezekből, hogy a háború eléri a tharg vidékeket.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli a gyorsaságot a következő két körre.
2868. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-10-10 20:48:36
Üzenet elküldve: 2025-10-10 20:48:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó vevő//
*Úgy látszik, hogy Teysus igencsak a szívébe zárta a kereskedőt a mai napon, amiért roppant hálás. Bizonyosan meg fogja majd hálálni valamilyen módon, amint lehetősége adódik rá, addig is pedig csak teszi amihez a legjobban ért.*
-Nestar uram! Micsoda véletlen, maguk alkimisták tényleg készülnek valamire, igaz?
*Köszönti, egyben egy furcsa kérdést is felvet a másik számára.*
-Mi sem természetesebb, milyen italokkal szolgálhatok?
*Érdeklődik és rögtön ki is derül hogy mikre volna szüksége a félvérnek, úgyhogy Merchen munkához is lát. Az aranyat megfelelőnek találja, biztonságba helyezi az egyik belső zsebében majd hamar már a kért varázsitalokkal tér vissza. Nem kertel, 23 Világoszöld varázsitalt ad át Nestar Erefiznek, illetve a 17 Világosbarna varázsitalt is Nestar Erefiz kezébe nyomja. *
-Ami azt illeti, nemrég szereztem a jól öltözött orknak egy nagyobb adag varázsnyövényt, netán önnek is szüksége lenne ilyen növényekre? Valami nagy áttörés kapujáról beszélt, bár nem igazán hittem neki. Úgy állapodtam meg vele, hogy a növényeket 15 arany darabjáért tudom szállítani, gubisokért pedig 5 aranyat kérek, így ha egy csomagban kéri, 20 aranyért kap egy barna gubist és bármelyik varázsnövényt. Persze ameddig a pletykák csak pletykák maradnak, és járhatóak az utak, ésatöbbi.
*Nem is részletezi tovább, nézi olyan intelligensnek az alkimistát, hogy tudja, hogy a növényeket beszerezni csak ott lehet, ahol teremnek, s az hogy ezek a helyszínek mennyire könnyen elérhetőek az bármikor megváltozhat, ezáltal pedig nyilvánvalóan az áruk is. Hiszen több erőfeszítés többe kerül.*
-Mondja csak, mire fel ez a nagy kereslet az italok iránt?
*Kicsit közelebb hajol, hogy bizalmasabban tudjon kérdezni.*
-Csak nem tud valami szaftos pletykát? Kérem, ne tartsa magában ha így van.
*Igyekszik a karizmájával hatni rá, hogy beavassa őt, már ha van mibe.*
*Úgy látszik, hogy Teysus igencsak a szívébe zárta a kereskedőt a mai napon, amiért roppant hálás. Bizonyosan meg fogja majd hálálni valamilyen módon, amint lehetősége adódik rá, addig is pedig csak teszi amihez a legjobban ért.*
-Nestar uram! Micsoda véletlen, maguk alkimisták tényleg készülnek valamire, igaz?
*Köszönti, egyben egy furcsa kérdést is felvet a másik számára.*
-Mi sem természetesebb, milyen italokkal szolgálhatok?
*Érdeklődik és rögtön ki is derül hogy mikre volna szüksége a félvérnek, úgyhogy Merchen munkához is lát. Az aranyat megfelelőnek találja, biztonságba helyezi az egyik belső zsebében majd hamar már a kért varázsitalokkal tér vissza. Nem kertel, 23 Világoszöld varázsitalt ad át Nestar Erefiznek,
illetve a 17 Világosbarna varázsitalt is Nestar Erefiz kezébe nyomja. *-Ami azt illeti, nemrég szereztem a jól öltözött orknak egy nagyobb adag varázsnyövényt, netán önnek is szüksége lenne ilyen növényekre? Valami nagy áttörés kapujáról beszélt, bár nem igazán hittem neki. Úgy állapodtam meg vele, hogy a növényeket 15 arany darabjáért tudom szállítani, gubisokért pedig 5 aranyat kérek, így ha egy csomagban kéri, 20 aranyért kap egy barna gubist és bármelyik varázsnövényt. Persze ameddig a pletykák csak pletykák maradnak, és járhatóak az utak, ésatöbbi.
*Nem is részletezi tovább, nézi olyan intelligensnek az alkimistát, hogy tudja, hogy a növényeket beszerezni csak ott lehet, ahol teremnek, s az hogy ezek a helyszínek mennyire könnyen elérhetőek az bármikor megváltozhat, ezáltal pedig nyilvánvalóan az áruk is. Hiszen több erőfeszítés többe kerül.*
-Mondja csak, mire fel ez a nagy kereslet az italok iránt?
*Kicsit közelebb hajol, hogy bizalmasabban tudjon kérdezni.*
-Csak nem tud valami szaftos pletykát? Kérem, ne tartsa magában ha így van.
*Igyekszik a karizmájával hatni rá, hogy beavassa őt, már ha van mibe.*
2867. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-10-10 17:49:49
Üzenet elküldve: 2025-10-10 17:49:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A hűség záloga//
*Az üzlet ténye nem kétséges, ezt már el is döntötte magában, csak az a fránya méret szab gátat annak, hogy már most egymás kezébe csaphassanak, szegényebb lehessen kilencszáz arannyal, de gazdagabb egy gyűrűvel, amit elkótyavetyélhet egy nőre abban reménykedve, hogy ezzel kiérdemelheti az őszinteségét és a bizalmát. Megéri. Legalábbis rohadtul ajánlja, hogy megérje.*
- Azt azért nem mondtam, hogy olcsó. *Mormogja még, mielőtt a tündér túlságosan is fulladozni kezdeni a hatalmas örömében.
Azt közben elégedetten veszi tudomásul, hogy itt, ennél a bódénál legközelebb is meg fogja találni a kereskedőt, ha meg mégsem, akkor legfeljebb nem kap Mai gyűrűt, mert ha már másodszor is eljön a piacra, és akkor sem tudja megvenni, egészen biztosan hagyni fogja az egészet a fenébe. Mindenesetre most egyelőre bemutatkozik és kezet ráz a vele szemben apró teremtménnyel, s a hozzáfűzött szavaival azt a tényt is elárulja magáról, hogy városőr.*
- Az igazi hősök soha nem viselnek köpenyt. Pff, baromság… *Nem is érti, hogy jött ki a száján ez a röhejes közhely.* Egyébként most nem dolgozom, de én magasról teszek ezekre a formaságokra. Remélem nem azért kérdezed, mert nem kölcsönös a bizalmunk. *Ránt vállat nemtörődöm módon, majd még egy utolsó pillantást vet a tündér felé.*
- Hamarosan kereslek, Threbuchey. *Mondja még, majd int egyet, amit a pakolászás közben vagy lát vagy nem a tündér, aztán gondterhelten távozik a piactérről. Meg kell találnia Ciliát, de nem ma, ma már elég volt ennyi másik társaságából.*
*Az üzlet ténye nem kétséges, ezt már el is döntötte magában, csak az a fránya méret szab gátat annak, hogy már most egymás kezébe csaphassanak, szegényebb lehessen kilencszáz arannyal, de gazdagabb egy gyűrűvel, amit elkótyavetyélhet egy nőre abban reménykedve, hogy ezzel kiérdemelheti az őszinteségét és a bizalmát. Megéri. Legalábbis rohadtul ajánlja, hogy megérje.*
- Azt azért nem mondtam, hogy olcsó. *Mormogja még, mielőtt a tündér túlságosan is fulladozni kezdeni a hatalmas örömében.
Azt közben elégedetten veszi tudomásul, hogy itt, ennél a bódénál legközelebb is meg fogja találni a kereskedőt, ha meg mégsem, akkor legfeljebb nem kap Mai gyűrűt, mert ha már másodszor is eljön a piacra, és akkor sem tudja megvenni, egészen biztosan hagyni fogja az egészet a fenébe. Mindenesetre most egyelőre bemutatkozik és kezet ráz a vele szemben apró teremtménnyel, s a hozzáfűzött szavaival azt a tényt is elárulja magáról, hogy városőr.*
- Az igazi hősök soha nem viselnek köpenyt. Pff, baromság… *Nem is érti, hogy jött ki a száján ez a röhejes közhely.* Egyébként most nem dolgozom, de én magasról teszek ezekre a formaságokra. Remélem nem azért kérdezed, mert nem kölcsönös a bizalmunk. *Ránt vállat nemtörődöm módon, majd még egy utolsó pillantást vet a tündér felé.*
- Hamarosan kereslek, Threbuchey. *Mondja még, majd int egyet, amit a pakolászás közben vagy lát vagy nem a tündér, aztán gondterhelten távozik a piactérről. Meg kell találnia Ciliát, de nem ma, ma már elég volt ennyi másik társaságából.*
2866. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-10-10 12:25:18
Üzenet elküldve: 2025-10-10 12:25:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A hűség záloga//
* Babkár boldogan mosolyog továbbra is, mert egyre inkább úgy érzi, hogy üzletet fog kötni a férfival. Láthatóan nem rendült meg túlzottan az áron, még szavaival is alátámasztja ezt, úgyhogy a kis tündér elégedetten dörzsöli a tenyerét, persze csak átvitt értelemben, tudva, hogy üzletet fog kötni, ha nem is azonnal. Az csak a hab a tortán, hogy sikerült pontosan úgy rávezesse a másikat arra, hogy mennyivel olcsóbban árulja a dolgot, ahogy szerette volna. Még a kilencszáz arany is bicskanyitogatóan drágának tűnhet, ezért is szerette volna felvezetni azzal, hogy bár a kilencszáz az kilencszáz, de még így is olcsóbb, mint máshol, ahol ezer és egy száz. *
- Örülök, hogy bízik bennem. * Bólogat inkább helyeslően, miközben azon gondolkodik, hogy ha a férfi tudná, mennyiért veszi Babkár, lehet levágná a pofátlan profit miatt, amit rátesz. *
- Szinte mindig itt vagyok, ez az én bódém. * Paskolja meg boldogan a faszerkezetet, bár ténylegesen nem a tulajdona, de már tiszteletben tartja a többi árus is, hogy ez az ő helye. Boldog attól, hogy már helye van a piacon, és nem csak egy megtűrt átutazó. *
- Örvendek, Graelmhor. * Nyújtja a kezét parolázásra, kissé komikus látványt nyújtva, ahogy apró termetével a méretes bódén keresztül hajol, pipiskedve a bódé mögötti kis sámlin. * Nem is tudtam, hogy városőr. Nem hordanak mindig köpenyt? * Tesz fel még egy kérdést, mielőtt búcsúznának. Mivel úgy tűnik, hogy ma már nem lesz üzlet, ezért neki áll összepakolni, úgyhogy ha a férfi szeretne, kérdezhet még tőle. Ha csak választ ad a kérdésére, egy mosollyal fogadja el, és engedi útjára - de így tesz akkor is, ha válaszra sem méltatja őt a városőr. *
* Babkár boldogan mosolyog továbbra is, mert egyre inkább úgy érzi, hogy üzletet fog kötni a férfival. Láthatóan nem rendült meg túlzottan az áron, még szavaival is alátámasztja ezt, úgyhogy a kis tündér elégedetten dörzsöli a tenyerét, persze csak átvitt értelemben, tudva, hogy üzletet fog kötni, ha nem is azonnal. Az csak a hab a tortán, hogy sikerült pontosan úgy rávezesse a másikat arra, hogy mennyivel olcsóbban árulja a dolgot, ahogy szerette volna. Még a kilencszáz arany is bicskanyitogatóan drágának tűnhet, ezért is szerette volna felvezetni azzal, hogy bár a kilencszáz az kilencszáz, de még így is olcsóbb, mint máshol, ahol ezer és egy száz. *
- Örülök, hogy bízik bennem. * Bólogat inkább helyeslően, miközben azon gondolkodik, hogy ha a férfi tudná, mennyiért veszi Babkár, lehet levágná a pofátlan profit miatt, amit rátesz. *
- Szinte mindig itt vagyok, ez az én bódém. * Paskolja meg boldogan a faszerkezetet, bár ténylegesen nem a tulajdona, de már tiszteletben tartja a többi árus is, hogy ez az ő helye. Boldog attól, hogy már helye van a piacon, és nem csak egy megtűrt átutazó. *
- Örvendek, Graelmhor. * Nyújtja a kezét parolázásra, kissé komikus látványt nyújtva, ahogy apró termetével a méretes bódén keresztül hajol, pipiskedve a bódé mögötti kis sámlin. * Nem is tudtam, hogy városőr. Nem hordanak mindig köpenyt? * Tesz fel még egy kérdést, mielőtt búcsúznának. Mivel úgy tűnik, hogy ma már nem lesz üzlet, ezért neki áll összepakolni, úgyhogy ha a férfi szeretne, kérdezhet még tőle. Ha csak választ ad a kérdésére, egy mosollyal fogadja el, és engedi útjára - de így tesz akkor is, ha válaszra sem méltatja őt a városőr. *
2865. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-10-09 23:30:37
Üzenet elküldve: 2025-10-09 23:30:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1131
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1131
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó vevő//
*Szomorú nap Nestar életében, amikor el kell érkeznie a fogyatkozó italkészletével és most mindent vissza kell vegyen, aminek az eredményét eladta. Még a saját irháját és nehezen menthetné azzal, ami nála maradt, szerencsére a bajtól még mindig messze áll. Ettől függetlenül, ideje belátogatnia az ismerős kereskedőhöz. Merchen már ajánlotta, hogy amúgy felkeresheti a Selyemrévi helyén is, ha jól emlékszik, viszont arra már kevésbé emlékszik, hogy mit is mondott, hova kéne mennie. Remélhetőleg ez a hiányosság nem derül ki és amúgy se bánja, ha itt kell összefutniuk. Meg is találja, így el is indul a pult felé.*
- Kellemes napot! Italokat szeretnék vásárolni. És még annyi kérdés, szoktak gyógyfüvekkel foglalkozni?
*Ez kevésbé aktuális, de nagyon lassan neki is készülődnie kellene a jövőre. Ha az orkok megindulnak, akkor lehet gyorsabban.*
- De, ez még nem sürgős. Huszonhárom zöldet és tizenhét barnát szeretnék kérni.
*Jobb dolga híján már számolta és előkészítette az összeget rá egy szütyőbe, csak átadnia kell. És így 1520 arany Merchen Feiyhez kerül. *
*Szomorú nap Nestar életében, amikor el kell érkeznie a fogyatkozó italkészletével és most mindent vissza kell vegyen, aminek az eredményét eladta. Még a saját irháját és nehezen menthetné azzal, ami nála maradt, szerencsére a bajtól még mindig messze áll. Ettől függetlenül, ideje belátogatnia az ismerős kereskedőhöz. Merchen már ajánlotta, hogy amúgy felkeresheti a Selyemrévi helyén is, ha jól emlékszik, viszont arra már kevésbé emlékszik, hogy mit is mondott, hova kéne mennie. Remélhetőleg ez a hiányosság nem derül ki és amúgy se bánja, ha itt kell összefutniuk. Meg is találja, így el is indul a pult felé.*
- Kellemes napot! Italokat szeretnék vásárolni. És még annyi kérdés, szoktak gyógyfüvekkel foglalkozni?
*Ez kevésbé aktuális, de nagyon lassan neki is készülődnie kellene a jövőre. Ha az orkok megindulnak, akkor lehet gyorsabban.*
- De, ez még nem sürgős. Huszonhárom zöldet és tizenhét barnát szeretnék kérni.
*Jobb dolga híján már számolta és előkészítette az összeget rá egy szütyőbe, csak átadnia kell. És így 1520 arany Merchen Feiyhez kerül.
*
2864. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-10-09 20:17:40
Üzenet elküldve: 2025-10-09 20:17:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó vevő//
*Merchen kifújja magát a kaszárnyában, összeszedi holmijait, majd elégedetten indul vissza a piactérre. Szeretné még elrendezni a dolgokat, elpakolni mindent és utána bezárni csak a mai napra, hogy végre hazatérhessen. Igazán eredményes volt ez a nap, életet is mentett, meg megszabadult egy csomó varázsnyövénytől, úgyhogy ezt már aligha lehetne tetézni, de tudja jól, hogy Teysus útjai kifürkészhetetlenek, ezért nem is tervez túlságosan előre, hagyja hogy az események kiforrják magukat, és megtörténjen aminek meg kell történnie. Ezért hát mikor a standjához áll, mosolyog az orra alatt és úgy néz bele a tömegbe. ~Vajon lesz-e még egy utolsó vevő?~*
*Merchen kifújja magát a kaszárnyában, összeszedi holmijait, majd elégedetten indul vissza a piactérre. Szeretné még elrendezni a dolgokat, elpakolni mindent és utána bezárni csak a mai napra, hogy végre hazatérhessen. Igazán eredményes volt ez a nap, életet is mentett, meg megszabadult egy csomó varázsnyövénytől, úgyhogy ezt már aligha lehetne tetézni, de tudja jól, hogy Teysus útjai kifürkészhetetlenek, ezért nem is tervez túlságosan előre, hagyja hogy az események kiforrják magukat, és megtörténjen aminek meg kell történnie. Ezért hát mikor a standjához áll, mosolyog az orra alatt és úgy néz bele a tömegbe. ~Vajon lesz-e még egy utolsó vevő?~*
2863. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-10-09 19:34:08
Üzenet elküldve: 2025-10-09 19:34:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A hűség záloga//
*Kap egy ajánlatot, hall egy árat, melyben nem is az a legijesztőbb, hogy egy kisebb ház is majdnem ugyanannyiba kerül, mint ez az ékszer, amit két ujja közt forgatva akár el is tudna tüntetni, olyan kicsi, hanem az, hogy még így is a pénz előteremtése a kisebb problémája. A nagyobb még mindig az, hogy mégis hogyan fogja megtudni a helyes méretet. A tündér azért kap egy egyértelmű, „na ne bassz már fel” nézést, ahogy az ezer és egyszáz, mint ár elhangzik, talán pont emiatt is folytatja nagyon gyorsan egy már sokkal élhetőbb, kétszáz arannyal kisebb ajánlattal a kereskedő.*
Szóval Threbuchey… *Ízlelgeti a nevet, melyen nem közvetlenül ugyan, de bemutatkozik a férfi, miközben városőrként a lopott vagy hamis szavakra ösztönösen emelkedik meg a szemöldöke, de persze tudja jól, hogy mindezt jelenleg csupán szófordulatnak szánja a másik, hogy a saját ázsióját emelje.*
- A kilencszáz arany is pofátlanul soknak tűnne egy gyűrűért, ha nem tudnám pontosan, hogy mennyit ér ez a különleges, ritka anyag. Így viszont, azt hiszem, anélkül is elhiszem, hogy ennél olcsóbb nem lesz sehol, hogy bárki mást megkérdeznék. *Elhallgat, és hosszan morfondírozik még, egy keveset mormog is magában, mire végül döntésre is jut.*
- Vedd úgy, hogy üzletet kötöttünk! Fel foglak keresni újra, amint megszereztem a méretet. Remélem, hogy megtalállak. *Figyeli még egy ideig a tündért, majd úgy dönt, hogy mielőtt elbúcsúzna tőle, kezet nyújt neki, mint leendő üzleti partnerek.*
- Graelmhor Moreeth. Örvendek. Ó, és ha lopott vagy hamis árut találnál, ne hagyj ki a mókából. Kevésbé unalmas egy városőr élete, ha van kit lefülelnie. *Most először egy halvány vigyor is megjelenik a szája szélén. Egyelőre még nem fogja távozóra, nem fordít hátat, mintha reakciót várna a tündértől. Ha mást nem, legalább egy megerősítést vár tőle, hogy itt lesz, és áll rendelkezésére, amikor újra keresni fogja.*
*Kap egy ajánlatot, hall egy árat, melyben nem is az a legijesztőbb, hogy egy kisebb ház is majdnem ugyanannyiba kerül, mint ez az ékszer, amit két ujja közt forgatva akár el is tudna tüntetni, olyan kicsi, hanem az, hogy még így is a pénz előteremtése a kisebb problémája. A nagyobb még mindig az, hogy mégis hogyan fogja megtudni a helyes méretet. A tündér azért kap egy egyértelmű, „na ne bassz már fel” nézést, ahogy az ezer és egyszáz, mint ár elhangzik, talán pont emiatt is folytatja nagyon gyorsan egy már sokkal élhetőbb, kétszáz arannyal kisebb ajánlattal a kereskedő.*
Szóval Threbuchey… *Ízlelgeti a nevet, melyen nem közvetlenül ugyan, de bemutatkozik a férfi, miközben városőrként a lopott vagy hamis szavakra ösztönösen emelkedik meg a szemöldöke, de persze tudja jól, hogy mindezt jelenleg csupán szófordulatnak szánja a másik, hogy a saját ázsióját emelje.*
- A kilencszáz arany is pofátlanul soknak tűnne egy gyűrűért, ha nem tudnám pontosan, hogy mennyit ér ez a különleges, ritka anyag. Így viszont, azt hiszem, anélkül is elhiszem, hogy ennél olcsóbb nem lesz sehol, hogy bárki mást megkérdeznék. *Elhallgat, és hosszan morfondírozik még, egy keveset mormog is magában, mire végül döntésre is jut.*
- Vedd úgy, hogy üzletet kötöttünk! Fel foglak keresni újra, amint megszereztem a méretet. Remélem, hogy megtalállak. *Figyeli még egy ideig a tündért, majd úgy dönt, hogy mielőtt elbúcsúzna tőle, kezet nyújt neki, mint leendő üzleti partnerek.*
- Graelmhor Moreeth. Örvendek. Ó, és ha lopott vagy hamis árut találnál, ne hagyj ki a mókából. Kevésbé unalmas egy városőr élete, ha van kit lefülelnie. *Most először egy halvány vigyor is megjelenik a szája szélén. Egyelőre még nem fogja távozóra, nem fordít hátat, mintha reakciót várna a tündértől. Ha mást nem, legalább egy megerősítést vár tőle, hogy itt lesz, és áll rendelkezésére, amikor újra keresni fogja.*
2862. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-10-08 23:44:28
Üzenet elküldve: 2025-10-08 23:44:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A hűség záloga//
* Türelmesen vár, és hallgat, miután mindent elmondott, amit el kellett mondani. Nagyon jól tudja, hogy néha a kevesebb több, és sokszor pont azzal lehet elijeszteni a vásárlót, ha túl sokat jár a lepénylesője. Ezért most hagyja, hogy a gyűrűt nézegesse a férfi, gondolkozzon, és Babkár egészen bizonyos benne, hogy azon jár a másik agya, vajon hány hatig kell étlen tengődjön, hogy ki tudja fizetni az árut. Persze a kardos harcos még nem tudja, hogy Babkárnál senkit nem érhet anyagi kár. A legolcsóbb a piacon, és erre garanciát is vállal. Elmosolyodik, ahogy eszébe jut, mennyire el szokott kerekedni mások szeme, amikor meghallják, milyen pofátlanul olcsón ad túl a még pofátlanul olcsóbban szerzett dolgokon. Végül el is hangzik a kérdés, amire várt, amivel megtöri a férfi a csendet, a fiatal tündér pedig boldogan felel. *
- Ha körbe néz a piacon, sehol nem kapja meg ezer, és még száz arany alatt. * Jelenti ki, és hagyja kicsit, hogy az árajánlat sokkolja a másikat. De csak egy-két pillanatig, mert gyorsan folytatja is. *
- Sehol, csak nálam. Mert nálam kilencszáz, kereken. * Jelenti ki nagy boldogan, és még tapsikol is hozzá, hiszen ennyi pénz bizos nem kevés árrés másokhoz képest. * Babkár Threbuchey ugyanis a legolcsóbb a piacon, és erre garanciát is vállal. Ha valaki valamit olcsóbban az, az vagy lopott, vagy hamis. Kérdezzen csak meg bárkit, mindenki helyeselni fog.
* Türelmesen vár, és hallgat, miután mindent elmondott, amit el kellett mondani. Nagyon jól tudja, hogy néha a kevesebb több, és sokszor pont azzal lehet elijeszteni a vásárlót, ha túl sokat jár a lepénylesője. Ezért most hagyja, hogy a gyűrűt nézegesse a férfi, gondolkozzon, és Babkár egészen bizonyos benne, hogy azon jár a másik agya, vajon hány hatig kell étlen tengődjön, hogy ki tudja fizetni az árut. Persze a kardos harcos még nem tudja, hogy Babkárnál senkit nem érhet anyagi kár. A legolcsóbb a piacon, és erre garanciát is vállal. Elmosolyodik, ahogy eszébe jut, mennyire el szokott kerekedni mások szeme, amikor meghallják, milyen pofátlanul olcsón ad túl a még pofátlanul olcsóbban szerzett dolgokon. Végül el is hangzik a kérdés, amire várt, amivel megtöri a férfi a csendet, a fiatal tündér pedig boldogan felel. *
- Ha körbe néz a piacon, sehol nem kapja meg ezer, és még száz arany alatt. * Jelenti ki, és hagyja kicsit, hogy az árajánlat sokkolja a másikat. De csak egy-két pillanatig, mert gyorsan folytatja is. *
- Sehol, csak nálam. Mert nálam kilencszáz, kereken. * Jelenti ki nagy boldogan, és még tapsikol is hozzá, hiszen ennyi pénz bizos nem kevés árrés másokhoz képest. * Babkár Threbuchey ugyanis a legolcsóbb a piacon, és erre garanciát is vállal. Ha valaki valamit olcsóbban az, az vagy lopott, vagy hamis. Kérdezzen csak meg bárkit, mindenki helyeselni fog.
2861. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-10-08 12:14:27
Üzenet elküldve: 2025-10-08 12:14:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenki, mert unatkozok. Lesz, ami lesz//
* Az idő pénz, de néha azt kívánja, bárcsak átválthatná. Olykor a pénzét váltaná másodpercekké, pontosabban azokban az időkben, amikor néhány rendeléssel megköti kezét lábát, s amellett még lélegzést sem tudja hova berakni. Máskor az idejét váltaná pénzé, mikor meglát valami csinos kis műszert, vagy valami felesleges kacatot, amivel talán néhány napig szarakodna, aztán menne a többi közé, rosszabb esetben a kukába. Előfordul. A kereskedő szavaira bólint. Ennél igazán nem várhat el többet, bár titkon remélte, hogy megcáfolja, s ráerősít. Talán még elhangzik az a bizonyos mondat; „Rám számíthat” De ez nem jön. Talán nem is olyan nagy baj, bőven kisegítette már ezzel a tettével is, s nem mintha elutasította volna a további segítségeket, csupán időbe fog telni, hogy választ kapjon. Neki ez épp elég. *
- Persze, senki sem mindenható, és bármikor közbe jöhet valami. Akkor így fogok tenni, ha szükségem lenne valamire, akkor jelentkezni fogok.
* Persze csak ha elmondja, hogy hol is keresheti, vagy kinek, hova küldjön levelet. *
- Mindenképp jelezni fogom, ha valami érdekes, vagy esetleg felbecsülhetetlen értékű felfedezésbe botlanék. Ha van valami szüksége a mostani italokkal kapcsolatban, állok szolgálatára.
* Mindenkinek a saját lényét kell előrébb tartania. Nem nagyon lepődne meg, ha nyíltan ki is mondaná, amire gondol. Talán azon, hogy kimerte. Amikor közelebb lép, fejét aprón elfordítja, hogy jobban hallhassa. Egy pillanatra szeme is megremeg. Erre az eshetőségre számít, de mástól hallva jobban szíven üti a dolog, mintha ez egyre biztosabb lenne, mint korábban. Nyel egy nagyobbat, mielőtt válaszolna, de a mosolya töretlen marad, még a saját meglincselésének gondolatai után is. Bólint egyet, majd így felel. *
- Köszönöm a tanácsot. Profitban gazdag napot kívánok önnek.
* Azzal elbúcsúzik a kereskedőtől, majd meg is fordul. Az, hogy más is hasonlóan látja a jövőképet, az nem jelent jót. Ez csak azt jelenti, hogy nagyobb eséllyel fog bekövetkezni. Ilyenkor nem találja sehol a jósnőt, pedig megkérné, hogy újfent vessen neki néhány lapot. Ha nincsen más, úgy kényelmes tempóban igyekszik vissza a bérhintójához. Mihamarabb szeretné lepakolni a növényeket, talán még előre is küldi őket a szállására. Hamarosan közeledik az első beszállítás ideje. Az őrség egy igen egyszerű, ám annál inkább nagyobb rendelésben részesítette. Még ha csak néhány, de egy rakat zöld bájitalra lesz szüksége, ha teljesíteni akarja. Ennyi itallal nem mutatkozna, szüksége van valakire, aki eléggé elrettentő ahhoz, hogy senki se csináljon semmi hülyeséget. *
* Az idő pénz, de néha azt kívánja, bárcsak átválthatná. Olykor a pénzét váltaná másodpercekké, pontosabban azokban az időkben, amikor néhány rendeléssel megköti kezét lábát, s amellett még lélegzést sem tudja hova berakni. Máskor az idejét váltaná pénzé, mikor meglát valami csinos kis műszert, vagy valami felesleges kacatot, amivel talán néhány napig szarakodna, aztán menne a többi közé, rosszabb esetben a kukába. Előfordul. A kereskedő szavaira bólint. Ennél igazán nem várhat el többet, bár titkon remélte, hogy megcáfolja, s ráerősít. Talán még elhangzik az a bizonyos mondat; „Rám számíthat” De ez nem jön. Talán nem is olyan nagy baj, bőven kisegítette már ezzel a tettével is, s nem mintha elutasította volna a további segítségeket, csupán időbe fog telni, hogy választ kapjon. Neki ez épp elég. *
- Persze, senki sem mindenható, és bármikor közbe jöhet valami. Akkor így fogok tenni, ha szükségem lenne valamire, akkor jelentkezni fogok.
* Persze csak ha elmondja, hogy hol is keresheti, vagy kinek, hova küldjön levelet. *
- Mindenképp jelezni fogom, ha valami érdekes, vagy esetleg felbecsülhetetlen értékű felfedezésbe botlanék. Ha van valami szüksége a mostani italokkal kapcsolatban, állok szolgálatára.
* Mindenkinek a saját lényét kell előrébb tartania. Nem nagyon lepődne meg, ha nyíltan ki is mondaná, amire gondol. Talán azon, hogy kimerte. Amikor közelebb lép, fejét aprón elfordítja, hogy jobban hallhassa. Egy pillanatra szeme is megremeg. Erre az eshetőségre számít, de mástól hallva jobban szíven üti a dolog, mintha ez egyre biztosabb lenne, mint korábban. Nyel egy nagyobbat, mielőtt válaszolna, de a mosolya töretlen marad, még a saját meglincselésének gondolatai után is. Bólint egyet, majd így felel. *
- Köszönöm a tanácsot. Profitban gazdag napot kívánok önnek.
* Azzal elbúcsúzik a kereskedőtől, majd meg is fordul. Az, hogy más is hasonlóan látja a jövőképet, az nem jelent jót. Ez csak azt jelenti, hogy nagyobb eséllyel fog bekövetkezni. Ilyenkor nem találja sehol a jósnőt, pedig megkérné, hogy újfent vessen neki néhány lapot. Ha nincsen más, úgy kényelmes tempóban igyekszik vissza a bérhintójához. Mihamarabb szeretné lepakolni a növényeket, talán még előre is küldi őket a szállására. Hamarosan közeledik az első beszállítás ideje. Az őrség egy igen egyszerű, ám annál inkább nagyobb rendelésben részesítette. Még ha csak néhány, de egy rakat zöld bájitalra lesz szüksége, ha teljesíteni akarja. Ennyi itallal nem mutatkozna, szüksége van valakire, aki eléggé elrettentő ahhoz, hogy senki se csináljon semmi hülyeséget. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3028-3047