Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 83 (1641. - 1660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1660. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-10-13 19:23:56
Üzenet elküldve: 2022-10-13 19:23:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Mézes hetek kezdete //
*Nagyon élvezi egyrészt azt, hogy ilyen magasból nézelődhet, lóháton mégis más a kilátás. Másrészt pedig azért, mert Nilevard karjába bújhat. S még nyakára is kap egy csókot, csak így, út közben. Egyre kevésbé lesz szívbajos emiatt kedvese. A piaci nézelődésből a lovag szavai miatt kíváncsian fordul hátra, mégis mit felejtett el kedvese? A bók hallatán picit hátrébb dőlve puszit ad az állára.*
- Köszönöm a szép bókot. Te is jóképű vagy, mint eddig is.
*Nevetve fordul vissza a tömeg felé és figyeli az irányt, lassan lefordulnak majd a tisztás felé. Az út további részében alkalma van kicsit megismerkedni a lovagi lét apró mozzanataival s ez ismét egy olyan pont, ahol nem irigyli a férfit.*
- Én már a páncélod látványától össze szakadnék, nemhogy hordani, még nézni is fárasztó, nehéz darab. Szerintem furcsán állna rajtam a te páncélod, magasabb is vagy nálam és a többi.
*Lógna rajta, mint tehénen a tabard. Az Ágasnak szánt finomságokkal viszont úgy tűnik, tényleg vigyáznia kell. A ló már fülel is hátra s nem is nagyon akar momentán másra figyelni. Így csendben visszasúg a háta mögé.*
- Rendben, hallgatok addig.
*Nincs már olyan sok, hogy ki érjenek a Piactérről és eljussanak a tisztásra. Ott pedig már csak egy csendes kis pihenőhelyek kell keríteniük.*
// Mézes hetek kezdete //
*Nagyon élvezi egyrészt azt, hogy ilyen magasból nézelődhet, lóháton mégis más a kilátás. Másrészt pedig azért, mert Nilevard karjába bújhat. S még nyakára is kap egy csókot, csak így, út közben. Egyre kevésbé lesz szívbajos emiatt kedvese. A piaci nézelődésből a lovag szavai miatt kíváncsian fordul hátra, mégis mit felejtett el kedvese? A bók hallatán picit hátrébb dőlve puszit ad az állára.*
- Köszönöm a szép bókot. Te is jóképű vagy, mint eddig is.
*Nevetve fordul vissza a tömeg felé és figyeli az irányt, lassan lefordulnak majd a tisztás felé. Az út további részében alkalma van kicsit megismerkedni a lovagi lét apró mozzanataival s ez ismét egy olyan pont, ahol nem irigyli a férfit.*
- Én már a páncélod látványától össze szakadnék, nemhogy hordani, még nézni is fárasztó, nehéz darab. Szerintem furcsán állna rajtam a te páncélod, magasabb is vagy nálam és a többi.
*Lógna rajta, mint tehénen a tabard. Az Ágasnak szánt finomságokkal viszont úgy tűnik, tényleg vigyáznia kell. A ló már fülel is hátra s nem is nagyon akar momentán másra figyelni. Így csendben visszasúg a háta mögé.*
- Rendben, hallgatok addig.
*Nincs már olyan sok, hogy ki érjenek a Piactérről és eljussanak a tisztásra. Ott pedig már csak egy csendes kis pihenőhelyek kell keríteniük.*
1659. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-10-13 18:27:53
Üzenet elküldve: 2022-10-13 18:27:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Gyors kitérő//
*Szó nélkül hagyja Brock édesanyjának témáját, miközben végre távoznak a kovácsműhelyből. Nem érzi indokoltnak, hogy egy, mára valószínűleg tisztes korú nő szexuális ízléséről vitatkozzék. Feltéve, hogy él még az illető. Ugyanakkor Rírion attól tart, már rég nem, mivel a lánya elég elhagyatottnak tűnik. Erre nem kérdez rá. Visszafelé is átvágnak a piacon. A lány érdeklődése nem éppen olyan, aminek a legtöbb kereskedő örülne. Rírion megelégeli egy ponton a portékák illetlen taperolását és ráfog a lány csuklójára, határozottan.*
- Hagyd ezt abba, légy oly kedves! *Szól rá. Persze, igyekszik gyorsan haladni visszafelé, ezt Bris jól látja. Arra már nem számít, amit emiatt hall, de hallgatja türelemmel a hosszú ecsetelést Niev vélt cselekedeteiről. Egészen meglepett fejet vág rá.*
- Te, mond! Miközben vandálkodtatok Nievvel, nem vesztetek össze valamin? *Kérdi, őszinte kíváncsisággal. Ugyan nem ért a kamasz lányok nyelvén, arra már látott példát, hogyan tudnak fújni egymásra, jelentéktelen apróságokért. Elég sok idejükbe került mindent elintézni, lassan a tízórai lenne soros, nem a reggeli, így nem csoda, hogy nyűgös a leány. Bár ez akkor sem indokolja feltűnően gyerekes viselkedését, Rírion szerint. Legyen akárhogy, ezt a bajt csak egy módon orvosolhatja az elf hatékonyan.*
- Minél hamarabb érünk vissza, annál hamarabb kaphatsz egy kiadós reggelit. Állom a szavam! *Ő pedig annál hamarabb találkozhat a rég áhított Ággyal.*
*Szó nélkül hagyja Brock édesanyjának témáját, miközben végre távoznak a kovácsműhelyből. Nem érzi indokoltnak, hogy egy, mára valószínűleg tisztes korú nő szexuális ízléséről vitatkozzék. Feltéve, hogy él még az illető. Ugyanakkor Rírion attól tart, már rég nem, mivel a lánya elég elhagyatottnak tűnik. Erre nem kérdez rá. Visszafelé is átvágnak a piacon. A lány érdeklődése nem éppen olyan, aminek a legtöbb kereskedő örülne. Rírion megelégeli egy ponton a portékák illetlen taperolását és ráfog a lány csuklójára, határozottan.*
- Hagyd ezt abba, légy oly kedves! *Szól rá. Persze, igyekszik gyorsan haladni visszafelé, ezt Bris jól látja. Arra már nem számít, amit emiatt hall, de hallgatja türelemmel a hosszú ecsetelést Niev vélt cselekedeteiről. Egészen meglepett fejet vág rá.*
- Te, mond! Miközben vandálkodtatok Nievvel, nem vesztetek össze valamin? *Kérdi, őszinte kíváncsisággal. Ugyan nem ért a kamasz lányok nyelvén, arra már látott példát, hogyan tudnak fújni egymásra, jelentéktelen apróságokért. Elég sok idejükbe került mindent elintézni, lassan a tízórai lenne soros, nem a reggeli, így nem csoda, hogy nyűgös a leány. Bár ez akkor sem indokolja feltűnően gyerekes viselkedését, Rírion szerint. Legyen akárhogy, ezt a bajt csak egy módon orvosolhatja az elf hatékonyan.*
- Minél hamarabb érünk vissza, annál hamarabb kaphatsz egy kiadós reggelit. Állom a szavam! *Ő pedig annál hamarabb találkozhat a rég áhított Ággyal.*
1658. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-10-11 22:54:51
Üzenet elküldve: 2022-10-11 22:54:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Mézes hetek kezdete //
* Lovát a piactér felé irányítja, hogy talán megpillanthat egy olyan tárgyat, ami kedvesének megtetszhet, de a kényelmes tempóban rádöbben egy hibára. *
- Valahogy végül kimaradt amit szándékomban állt közölni veled.
* Nem akarta azt mondani neki, hogy a terror és a határozott rángatás tapasztotta be a száját, de mindenki tudja, hogy ez így történt. *
- Igazán csinos vagy ma, nem mintha a többi napon másképp lenne.
* Gyorsan zárja is ki a kellemetlen lehetőségeket, majd kezével lágyan átkarolja Tanillát. A nyakára csókot hintve. A kérdés hallatán elmosolyodik, de utána az ég felé néz. *
- Ez teljesen változó, próbálom a warg alakulatot a városi őrséggel jobban összehozni. A viszony eléggé problémás, így szándékunkban áll javítani rajta. Amikor a kaszárnyában aludhatok, akkor mindig az újoncokkal edzek, vagy képzem őket. Számomra is kifizetődőbb, mint a bábút csapkodni.
* Rántja meg a vállát, majd óvatosan az emberek gyűrűjén keresztül próbálja vezetni lovát. *
- Ha tehetem, akkor megbízás alatt is edzek, de általában nincs szükség rá. Tudod milyen lovagi páncélzatban hegyet mászni? Hidd el... Nem akarod megtudni...
* Kacag fel, de azt már nem említi meg neki, hogy még ki se voltak biztosítva. Tanilla végül Ágashoz szól, ami nem éppen bölcs, hisz érti minden egyes szavát. Nilevard halkan a fülébe suttog Tanillának. *
- Óvatosan...Ágas előző életében biztos, hogy róka volt, mert nem csak ravasz... De szívesen trükközik is.
* Az említett fenevad érdeklődve próbál hátra tekingetni a lány felé, hogy talán hamarabb kaphatja meg a jutalmat, mint azt a másik fél adni szándékozna. Tempója nem-igen változik, de kíváncsisága felülmúlhatatlanul hasít előre. *
// Mézes hetek kezdete //
* Lovát a piactér felé irányítja, hogy talán megpillanthat egy olyan tárgyat, ami kedvesének megtetszhet, de a kényelmes tempóban rádöbben egy hibára. *
- Valahogy végül kimaradt amit szándékomban állt közölni veled.
* Nem akarta azt mondani neki, hogy a terror és a határozott rángatás tapasztotta be a száját, de mindenki tudja, hogy ez így történt. *
- Igazán csinos vagy ma, nem mintha a többi napon másképp lenne.
* Gyorsan zárja is ki a kellemetlen lehetőségeket, majd kezével lágyan átkarolja Tanillát. A nyakára csókot hintve. A kérdés hallatán elmosolyodik, de utána az ég felé néz. *
- Ez teljesen változó, próbálom a warg alakulatot a városi őrséggel jobban összehozni. A viszony eléggé problémás, így szándékunkban áll javítani rajta. Amikor a kaszárnyában aludhatok, akkor mindig az újoncokkal edzek, vagy képzem őket. Számomra is kifizetődőbb, mint a bábút csapkodni.
* Rántja meg a vállát, majd óvatosan az emberek gyűrűjén keresztül próbálja vezetni lovát. *
- Ha tehetem, akkor megbízás alatt is edzek, de általában nincs szükség rá. Tudod milyen lovagi páncélzatban hegyet mászni? Hidd el... Nem akarod megtudni...
* Kacag fel, de azt már nem említi meg neki, hogy még ki se voltak biztosítva. Tanilla végül Ágashoz szól, ami nem éppen bölcs, hisz érti minden egyes szavát. Nilevard halkan a fülébe suttog Tanillának. *
- Óvatosan...Ágas előző életében biztos, hogy róka volt, mert nem csak ravasz... De szívesen trükközik is.
* Az említett fenevad érdeklődve próbál hátra tekingetni a lány felé, hogy talán hamarabb kaphatja meg a jutalmat, mint azt a másik fél adni szándékozna. Tempója nem-igen változik, de kíváncsisága felülmúlhatatlanul hasít előre. *
1657. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-10-11 18:36:46
Üzenet elküldve: 2022-10-11 18:36:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Mézes hetek kezdete //
*Nilevard elé ül fel Ágasra, de óvatosan helyezkedik el a nyeregben. Tudatosan ügyel arra, hogy ne okozzon neki fájdalmat, bár a kenőcs hamar megteszi a hatását. A zúzódások hamar meggyógyulnak majd. Kérdésére nem felel egyértelműen, kicsit még titkolózik.*
- Ezt is azt is készítettem. Nem igazán tudom jelenleg, mik a kedvenceid, így több mindennel készültem. De persze hagytam belőle otthonra is, így nem kell hazagurulnunk a nap végén. Hús is lesz, kenyér és sütiket is csomagoltam. Meleg teát is készítettem azért egy kulacsba.
*Tanilla sem egy iszákos alkat, bár a sört kedveli, főleg a Wegtorenit. Abból is inkább csak egy kiadós ebéd mellé fogyaszt, nem pedig üres hasra.*
- Minden reggel tartatok edzést? És mindig te, vagy mások is?
*Érdeklődik, mert nem tudja, miképp zajlik az élet egy kaszárnyában. Noha nem maga a harcos lét érdekli, kedvese dolgaira kíváncsi és őt akarja jobban megismerni. A rezidenciától lassan jutnak el a Piactérre, ami megint a nyüzsgő arcát mutatja feléjük, így lassan tudnak csak haladni. S mintha erről jutna eszébe.*
- Ágasnak is hoztam finomságot, de majd ha megálltunk, akkor adnám át csak neki.
// Mézes hetek kezdete //
*Nilevard elé ül fel Ágasra, de óvatosan helyezkedik el a nyeregben. Tudatosan ügyel arra, hogy ne okozzon neki fájdalmat, bár a kenőcs hamar megteszi a hatását. A zúzódások hamar meggyógyulnak majd. Kérdésére nem felel egyértelműen, kicsit még titkolózik.*
- Ezt is azt is készítettem. Nem igazán tudom jelenleg, mik a kedvenceid, így több mindennel készültem. De persze hagytam belőle otthonra is, így nem kell hazagurulnunk a nap végén. Hús is lesz, kenyér és sütiket is csomagoltam. Meleg teát is készítettem azért egy kulacsba.
*Tanilla sem egy iszákos alkat, bár a sört kedveli, főleg a Wegtorenit. Abból is inkább csak egy kiadós ebéd mellé fogyaszt, nem pedig üres hasra.*
- Minden reggel tartatok edzést? És mindig te, vagy mások is?
*Érdeklődik, mert nem tudja, miképp zajlik az élet egy kaszárnyában. Noha nem maga a harcos lét érdekli, kedvese dolgaira kíváncsi és őt akarja jobban megismerni. A rezidenciától lassan jutnak el a Piactérre, ami megint a nyüzsgő arcát mutatja feléjük, így lassan tudnak csak haladni. S mintha erről jutna eszébe.*
- Ágasnak is hoztam finomságot, de majd ha megálltunk, akkor adnám át csak neki.
1656. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-10-10 21:57:32
Üzenet elküldve: 2022-10-10 21:57:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*A hangok alapján sikerül megtalálni a piacot, vagyis inkább piacteret. Ameddig a szem ellát, árusok sokasága, sőt, tengere. Megannyi portékán fut végig tekintete és kimondottan míves tárgyak is akadnak közöttük. Nem árthat majd némi ismeretségre szert tennie, ha komolyabban el akar merülni leendő munkájában. Ott pedig a bizalom fontos tényező lesz. Egy alap sok más mellett. Kötélen tartott kutyák, ketrecbe zárt macskák és más jószágok mellett is elhalad. Pónit és szebbnél szebb lovakat is lát. Füle hegyét megüti olyan hang is, ami ritkább példányokat kínál; de nem csábul el. A kovács műhelye előtt is elhalad út közben. Megérzései viszont másik irányba terelik újfent. Kacskaringós utakon halad, szűkebb sikátorokat sem hagy ki útja során és ha ilyen tempóban jár végig, a környék egy kis szegletét feltérképezheti. Illatok és hangok rögzülnek fejében útja során, semmit nem felejt el.*
1655. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-10-09 19:58:14
Üzenet elküldve: 2022-10-09 19:58:14
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kis utazás//
* Hogy Luni mamája mit mire ért a férfiak terén, azt nem tudja. Persze a lényeg lényegét lényegében tudja, mert nem buta. De az alapoknál többet nem tud, s nem is áll szándékában még az ilyesmi. Így inkább csak bólogat a dolgokra bölcsen. Talán majd egyszer szerelmes lesz ő is, de ez meg olyan, hogy nem tudhatja előre a tündér. Majd lesz, ami lesz. Ami pedig a dokit illeti. *
- Az nem zavar, ha húst veszünk neki mert én is eszem ám húst. De más az, ha egy számunkra kedves állattal teszik ezt, érted? Nekem csak ezzel van bajom, amúgy nem gond. Ez valahogy, természetes nálam, vagyis inkább ebben nőttem fel.
* Szerinte Int nem a vadonban felnőtt felmenőihez tartozik, az iszákosabb mivoltából is arra következtet, hogy inkább városi lélek. *
- Nem baj, ennyit én elnézek neki. Inkább gondoskodom én az ő állatairól is, csak ne egyen belőlük. S amúgy is, illő lenne venni húst otthonra és eltenni valamilyen formában, nem gondolod? Bár halat tudok fogni még jó ideig.
* Luni kezét fogva indulnak vissza hármasban a szekérhez, aminek bakján újfent ő foglalja el a helyet. Rutinosan indul el vele. Merre is? *
- Akkor most izé, erre?
* Mutat rá egy kérdéses irányra és Luni válasza szerint arra indulnak el a szekérrel. Persze azért azt is megnézi, hogy meg vannak-e még a dolgaik, de ha nincs gond, akkor nyugodt tempóban evickélnek át a tömegen. *
* Hogy Luni mamája mit mire ért a férfiak terén, azt nem tudja. Persze a lényeg lényegét lényegében tudja, mert nem buta. De az alapoknál többet nem tud, s nem is áll szándékában még az ilyesmi. Így inkább csak bólogat a dolgokra bölcsen. Talán majd egyszer szerelmes lesz ő is, de ez meg olyan, hogy nem tudhatja előre a tündér. Majd lesz, ami lesz. Ami pedig a dokit illeti. *
- Az nem zavar, ha húst veszünk neki mert én is eszem ám húst. De más az, ha egy számunkra kedves állattal teszik ezt, érted? Nekem csak ezzel van bajom, amúgy nem gond. Ez valahogy, természetes nálam, vagyis inkább ebben nőttem fel.
* Szerinte Int nem a vadonban felnőtt felmenőihez tartozik, az iszákosabb mivoltából is arra következtet, hogy inkább városi lélek. *
- Nem baj, ennyit én elnézek neki. Inkább gondoskodom én az ő állatairól is, csak ne egyen belőlük. S amúgy is, illő lenne venni húst otthonra és eltenni valamilyen formában, nem gondolod? Bár halat tudok fogni még jó ideig.
* Luni kezét fogva indulnak vissza hármasban a szekérhez, aminek bakján újfent ő foglalja el a helyet. Rutinosan indul el vele. Merre is? *
- Akkor most izé, erre?
* Mutat rá egy kérdéses irányra és Luni válasza szerint arra indulnak el a szekérrel. Persze azért azt is megnézi, hogy meg vannak-e még a dolgaik, de ha nincs gond, akkor nyugodt tempóban evickélnek át a tömegen. *
1654. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-10-09 19:38:24
Üzenet elküldve: 2022-10-09 19:38:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 399
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 399
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
*A halk szitkok s a téblábolókat elkerülő suta léptek lassan, de biztosan egyfajta különös, mások számára aligha átlátható rendszerré állnak össze, mely mintegy kellemes, s feledtető transzba ejti tömegtől való iszonyával küszködő hősünk. Néha egy-egy komolyabb tervezést s időzítést igénylő manőver, mint például két lassan összezáruló váll közti időben történő átcsusszanás, félig-meddig kizökkenti ebből az állapotból, azonban egy-egy újabb alig hallgató szitokkal hamar vissza is rázódik a különös ritmusba, melyből véglegesen mindössze a partnere szavai képesek visszatéríteni a valóságba. A zsibajnak, valamint ily téren nem túl előnyös elhelyezkedésének köszönhetően, ezen szavak nehezen kivehetőek hősünk számára, így a nő egy félig-meddig bárgyú pofánál és egy „HE?”-nél többet aligha képes kicsikarni a sötételfből így első nekifutásra, azonban annak becsületére váljék, hogy végül a hiányos infómorzsákból is képes néhány másodperc alatt összemazsolázni a felé irányuló kérdés jelentését. Tekintve, hogy teljes mértékben tisztában van azzal, hogy a választás lehetőségét jelen helyzetben aligha adhatja tovább anélkül, hogy az ne landolna ismét nála, így rövid gondolkodás után, hangját némileg felemelve, épp csak a közelben trécselő polgárokat felül múlva böki oda a választ.*
- Gulyást.
*Részéről ez tűnik a legbiztosabb megoldásnak ugyanis ebben aligha tud hibát ejteni, de ha mégis összejönne, tapasztalataiból adódóan még képes lehet utólag korrigálni a végeredményt.*
- Ha gondolod lőhetek hozzá…
*Szavait egy elég kellemetlen felismerés szakítja félbe, ugyanis egyszer csak azon kapja magát, hogy a kéz amit korábban oly magabiztossággal szorított, akár egy nedves kígyó, úgy csusszan ki ujjai közül, s a bájos kacsóhoz tartozó, néha igencsak kellemetlen nőszemély pedig sehol. Így a sötételf egyedül marad, annak a tömegnek a közepén, melyet már az előtt a rosszabbik fajta túlvilágra kívánt mielőtt közéjük merészkedett volna. Ha van optimális időpontja a pániknak, hát ez határozottan annak tűnik, azonban hősünk megembereli, vagy sokkal inkább, mintegy belemerülve a vállalhatatlan szójátékok világába, megsötételfeli magát, vesz egy mély levegőt, s a legközömbösebb arckifejezését a képére erőltetve indul tova, legújabb szitkát egyenesen annak a bizonyos kellemetlen nőszemélynek célozva, hogy aztán lecövekeljen az egyik zöldségárus standjától nem messze, s színlelt érdeklődéssel figyelje a felemás minőségű árufelhozatalt. Mikor az ott eltöltött időt, már gyanúsan hosszúnak ítéli, odébb lép egy másik standhoz. Párszor még megismétli ezt a mutatványt, mely mindössze akkor válik igazán vállalhatatlanná mikor észreveszi, hogy színlelt érdeklődése ezúttal egy elsősorban női vásárlókat megcélzó árus kencéire irányul. Ennek örömére a köpeny alól kivillanó kínos félmosollyal tovább is halad, míg végül meg nem akad a szeme egy üveg boron, s a múzsa homlokon nem csókolja. Kezét állára téve, bőszen vakargatni is kezdi azt, azon morfondírozva, hogy vajon megvegye-e a kívánt italt vagy sem.*
*A halk szitkok s a téblábolókat elkerülő suta léptek lassan, de biztosan egyfajta különös, mások számára aligha átlátható rendszerré állnak össze, mely mintegy kellemes, s feledtető transzba ejti tömegtől való iszonyával küszködő hősünk. Néha egy-egy komolyabb tervezést s időzítést igénylő manőver, mint például két lassan összezáruló váll közti időben történő átcsusszanás, félig-meddig kizökkenti ebből az állapotból, azonban egy-egy újabb alig hallgató szitokkal hamar vissza is rázódik a különös ritmusba, melyből véglegesen mindössze a partnere szavai képesek visszatéríteni a valóságba. A zsibajnak, valamint ily téren nem túl előnyös elhelyezkedésének köszönhetően, ezen szavak nehezen kivehetőek hősünk számára, így a nő egy félig-meddig bárgyú pofánál és egy „HE?”-nél többet aligha képes kicsikarni a sötételfből így első nekifutásra, azonban annak becsületére váljék, hogy végül a hiányos infómorzsákból is képes néhány másodperc alatt összemazsolázni a felé irányuló kérdés jelentését. Tekintve, hogy teljes mértékben tisztában van azzal, hogy a választás lehetőségét jelen helyzetben aligha adhatja tovább anélkül, hogy az ne landolna ismét nála, így rövid gondolkodás után, hangját némileg felemelve, épp csak a közelben trécselő polgárokat felül múlva böki oda a választ.*
- Gulyást.
*Részéről ez tűnik a legbiztosabb megoldásnak ugyanis ebben aligha tud hibát ejteni, de ha mégis összejönne, tapasztalataiból adódóan még képes lehet utólag korrigálni a végeredményt.*
- Ha gondolod lőhetek hozzá…
*Szavait egy elég kellemetlen felismerés szakítja félbe, ugyanis egyszer csak azon kapja magát, hogy a kéz amit korábban oly magabiztossággal szorított, akár egy nedves kígyó, úgy csusszan ki ujjai közül, s a bájos kacsóhoz tartozó, néha igencsak kellemetlen nőszemély pedig sehol. Így a sötételf egyedül marad, annak a tömegnek a közepén, melyet már az előtt a rosszabbik fajta túlvilágra kívánt mielőtt közéjük merészkedett volna. Ha van optimális időpontja a pániknak, hát ez határozottan annak tűnik, azonban hősünk megembereli, vagy sokkal inkább, mintegy belemerülve a vállalhatatlan szójátékok világába, megsötételfeli magát, vesz egy mély levegőt, s a legközömbösebb arckifejezését a képére erőltetve indul tova, legújabb szitkát egyenesen annak a bizonyos kellemetlen nőszemélynek célozva, hogy aztán lecövekeljen az egyik zöldségárus standjától nem messze, s színlelt érdeklődéssel figyelje a felemás minőségű árufelhozatalt. Mikor az ott eltöltött időt, már gyanúsan hosszúnak ítéli, odébb lép egy másik standhoz. Párszor még megismétli ezt a mutatványt, mely mindössze akkor válik igazán vállalhatatlanná mikor észreveszi, hogy színlelt érdeklődése ezúttal egy elsősorban női vásárlókat megcélzó árus kencéire irányul. Ennek örömére a köpeny alól kivillanó kínos félmosollyal tovább is halad, míg végül meg nem akad a szeme egy üveg boron, s a múzsa homlokon nem csókolja. Kezét állára téve, bőszen vakargatni is kezdi azt, azon morfondírozva, hogy vajon megvegye-e a kívánt italt vagy sem.*
1653. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-10-09 13:15:39
Üzenet elküldve: 2022-10-09 13:15:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Függőségek kötelékében//
*Hiába is próbálja leplezni a tengerész, a féltékenyég apró kis szikrája megmutatja magát abban a kis szünetben, amíg a megfelelő szót keresi. Más helyzetben talán fel sem tűnne neki, vagy nem venné komolyan, de most pontosan ezt akarta elérni. Kicsinyes bosszú volna? Meglehet. Azonban kijárt már a férfinak a Jyzellies jelenetek után.*
- Ilyen feledhetőnek gondolsz? *biggyeszti le ajkát, s talán még meg is esne szomorkás hangján az ember szíve, ha nem villanna olyan bosszantó nyilvánvalósággal zöldjeiben az aljasság. Tökéletesen tisztában van vele, milyen marandó élményeket tud okozni az embereknek, ékes példája éppen itt lépdel az oldalán.
Csak most tűnik fel neki, mennyire nem is nézett körbe eddig a városban. Itt van már egy ideje, de nem nagyon merészkedett elő a fogadóból, csak ha feltétlenül muszáj volt, akkor is igyekezett minél kevesebb időt az utcákon tölteni. Nem tudhatja, Cressys keresteti-e, vélhetőleg halottnak hiszi, de sohasem lehet elég óvatos.
Sok-sok éve már, hogy utoljára a Levegő városában járt. Az utóbbi eszendők mozgalmas eseményeinek híre persze a hegységtől nyugatra is eljutott. Élveholtak, új istenek, lázadás, pestis, ennyi katasztrófa után egy üres romhalmazra számítana az ember, de Arthenior meglepően gyorsan összeszedte magát. Minden vesztesége ellenére szinte úgy tűnik, békés fénykorát éli most a város.
A piac jellegzetes szaga libben az orrába a sürgő-forgó tömeg széléhez érve. Fém, sült étel és izzadtság szúrós aromája elegyedik, melytől, ha csak egy pillanatra is, de wegtoren szűkös bazársorán érzi most magát. Kevés jó emlék fűzi pedig hozzá. Akkor töltötte ott a legtöbb időt, mikor a többi szerencsétlen árvával lopásból próbálta fenntartani magát, a honvágy azonban elhomályosítja most az ínséges esztendőket.
A standok között keringve egy-egy helyen megáll, hogy megvegye, amire szüksége van. Szemtelenül alkudozik persze mindenhol, száll heves vitába szükség esetén, még ha célt nem is ér, harsány hangja azonban máris halkra vált az egyik füvesemberrel szóba elegyedve.
A bőrdíszműves portékái között válogatva felvont szemöldökkel pillant fel a férfira a provokáló kérdést követően.*
- Hogy ne írjon többet, már találtam új ágymelegítőt. *feleli , mintha magától értetődő lenne, de rögvest el is nyúlik egy mosoly az arcán* - Valami ilyesmi szeretnél hallani? Tudom, hogy nem szívesen osztozkodsz. *a végén fel is sóhajt, aztán bök is a kikötői jobb kezében pihenő övre* - Inkább az. Masszívabbnak tűnik.
*Suhan még át arcán valamiféle zavarba ejtő sejtelem, aztán figyelme máris egy prémkabát felé irányul, melyet már csak dacból is megvesz. Neki aztán ne mondja meg senki, mit viselhet és mit nem. A kis kitérőtől 261 arannyal könnyebb lett az erszénye, nem hagyta, hogy bárhol is a férfi fizessen helyette. (Mesélő (Mimóza))
*
*Hiába is próbálja leplezni a tengerész, a féltékenyég apró kis szikrája megmutatja magát abban a kis szünetben, amíg a megfelelő szót keresi. Más helyzetben talán fel sem tűnne neki, vagy nem venné komolyan, de most pontosan ezt akarta elérni. Kicsinyes bosszú volna? Meglehet. Azonban kijárt már a férfinak a Jyzellies jelenetek után.*
- Ilyen feledhetőnek gondolsz? *biggyeszti le ajkát, s talán még meg is esne szomorkás hangján az ember szíve, ha nem villanna olyan bosszantó nyilvánvalósággal zöldjeiben az aljasság. Tökéletesen tisztában van vele, milyen marandó élményeket tud okozni az embereknek, ékes példája éppen itt lépdel az oldalán.
Csak most tűnik fel neki, mennyire nem is nézett körbe eddig a városban. Itt van már egy ideje, de nem nagyon merészkedett elő a fogadóból, csak ha feltétlenül muszáj volt, akkor is igyekezett minél kevesebb időt az utcákon tölteni. Nem tudhatja, Cressys keresteti-e, vélhetőleg halottnak hiszi, de sohasem lehet elég óvatos.
Sok-sok éve már, hogy utoljára a Levegő városában járt. Az utóbbi eszendők mozgalmas eseményeinek híre persze a hegységtől nyugatra is eljutott. Élveholtak, új istenek, lázadás, pestis, ennyi katasztrófa után egy üres romhalmazra számítana az ember, de Arthenior meglepően gyorsan összeszedte magát. Minden vesztesége ellenére szinte úgy tűnik, békés fénykorát éli most a város.
A piac jellegzetes szaga libben az orrába a sürgő-forgó tömeg széléhez érve. Fém, sült étel és izzadtság szúrós aromája elegyedik, melytől, ha csak egy pillanatra is, de wegtoren szűkös bazársorán érzi most magát. Kevés jó emlék fűzi pedig hozzá. Akkor töltötte ott a legtöbb időt, mikor a többi szerencsétlen árvával lopásból próbálta fenntartani magát, a honvágy azonban elhomályosítja most az ínséges esztendőket.
A standok között keringve egy-egy helyen megáll, hogy megvegye, amire szüksége van. Szemtelenül alkudozik persze mindenhol, száll heves vitába szükség esetén, még ha célt nem is ér, harsány hangja azonban máris halkra vált az egyik füvesemberrel szóba elegyedve.
A bőrdíszműves portékái között válogatva felvont szemöldökkel pillant fel a férfira a provokáló kérdést követően.*
- Hogy ne írjon többet, már találtam új ágymelegítőt. *feleli , mintha magától értetődő lenne, de rögvest el is nyúlik egy mosoly az arcán* - Valami ilyesmi szeretnél hallani? Tudom, hogy nem szívesen osztozkodsz. *a végén fel is sóhajt, aztán bök is a kikötői jobb kezében pihenő övre* - Inkább az. Masszívabbnak tűnik.
*Suhan még át arcán valamiféle zavarba ejtő sejtelem, aztán figyelme máris egy prémkabát felé irányul, melyet már csak dacból is megvesz. Neki aztán ne mondja meg senki, mit viselhet és mit nem. A kis kitérőtől 261 arannyal könnyebb lett az erszénye, nem hagyta, hogy bárhol is a férfi fizessen helyette. (Mesélő (Mimóza))
*
1652. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-10-08 07:25:41
Üzenet elküldve: 2022-10-08 07:25:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
*Egy percig sem szeretné azt állítani, hogy a piac nyüzsgése, a tömeg vagy a hangzavar őt annyira örömteli hangulatba hozná. De valószínűleg fele annyira sem viseli meg, mint a mélységit. Ahogy a fogadó épületét lassan maguk mögött hagyják, hogy helyébe lépjen a mocskos város, majd a tömött piac, arcán már csak a közömbösség uralkodik el. Szintén nincs odáig a zsúfoltságért, viszont női mivoltát nem igen tudja meghazudtolni, hogy a vásárlás ténye azért valamelyest kompenzálja a vele járó viszontagságokat. Bár azért az is sokat segít a helyzeten, hogy markolhatja társa kezét.
Aztán meg úgy is leköti magát az árusokkal, így fejben már azon dolgozik, hogy kiokoskodja mit is kéne vennie. Csak hát a mit főzzünk megbeszélése elmaradt, így egy kevésbé tömött helyen lefékezi lépteit és tanácstalanul pillant társára.*
- Aztán mit is akarunk enni?
*Vonja fel kérdőn a szemöldökeit, majd újból az árusokra veti hideg szemeit. Látott ő zöldséget, húst, gyümölcsöt. Választék van bőven. Csak jó lenne tisztában lenni a hím szájízével. Bár nem valószínűsíti, hogy olyan finnyás legyen, de nincs olyan lény a földön, akinek bármi megfelel.
A nézelődése viszont lassan tovább siklik, az ételeket felváltják a pipere holmik, ékszerek, ruhák. Ezt a tömegen keresztül is elég hamar ki tudja szúrni. Az idő már amúgy is hűvös, nem ártana valami melegebb holmi. Abból meg amúgy sem lehet baj, ha egy-két olyan dolgot is megnéz, amit nem tervezett vásárolni. Így a kis kéz óvatlanul csúszik ki a mélységiéből, s mire amaz akár pisloghatna kettőt már meg is iramodik az egyik árushoz. Aminek hála a tömeg lassan el is takarja a kutató szemek elől. De az izgatottság túl nagy úr, hogy észbe kapjon, hogy társát ne hagyja faképnél és egyedül a sok zajongó városi között.*
*Egy percig sem szeretné azt állítani, hogy a piac nyüzsgése, a tömeg vagy a hangzavar őt annyira örömteli hangulatba hozná. De valószínűleg fele annyira sem viseli meg, mint a mélységit. Ahogy a fogadó épületét lassan maguk mögött hagyják, hogy helyébe lépjen a mocskos város, majd a tömött piac, arcán már csak a közömbösség uralkodik el. Szintén nincs odáig a zsúfoltságért, viszont női mivoltát nem igen tudja meghazudtolni, hogy a vásárlás ténye azért valamelyest kompenzálja a vele járó viszontagságokat. Bár azért az is sokat segít a helyzeten, hogy markolhatja társa kezét.
Aztán meg úgy is leköti magát az árusokkal, így fejben már azon dolgozik, hogy kiokoskodja mit is kéne vennie. Csak hát a mit főzzünk megbeszélése elmaradt, így egy kevésbé tömött helyen lefékezi lépteit és tanácstalanul pillant társára.*
- Aztán mit is akarunk enni?
*Vonja fel kérdőn a szemöldökeit, majd újból az árusokra veti hideg szemeit. Látott ő zöldséget, húst, gyümölcsöt. Választék van bőven. Csak jó lenne tisztában lenni a hím szájízével. Bár nem valószínűsíti, hogy olyan finnyás legyen, de nincs olyan lény a földön, akinek bármi megfelel.
A nézelődése viszont lassan tovább siklik, az ételeket felváltják a pipere holmik, ékszerek, ruhák. Ezt a tömegen keresztül is elég hamar ki tudja szúrni. Az idő már amúgy is hűvös, nem ártana valami melegebb holmi. Abból meg amúgy sem lehet baj, ha egy-két olyan dolgot is megnéz, amit nem tervezett vásárolni. Így a kis kéz óvatlanul csúszik ki a mélységiéből, s mire amaz akár pisloghatna kettőt már meg is iramodik az egyik árushoz. Aminek hála a tömeg lassan el is takarja a kutató szemek elől. De az izgatottság túl nagy úr, hogy észbe kapjon, hogy társát ne hagyja faképnél és egyedül a sok zajongó városi között.*
1651. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-10-05 16:18:23
Üzenet elküldve: 2022-10-05 16:18:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
* Tanillát maga elé húzva kacag fel, miközben Ágast megfelelő irányba állítja. A piac nagy része már kiürült, az árusok a maradékot pakolgatják el, ami még megmaradt a nagy forgatag után. Nilevard szemét továbbra is a lány kellemes hajzuhataga köti le, a hallottakra felnevet. *
- Vigyázz mit kívánsz! Amikor a városba tértem, azt mondták a feletteseim, hogy túlságosan sokat beszélek... Ahogyan azt is, hogy rövid életre vágyok...
* Kacag fel újfent, de most a saját szavaira. Bizony... Nilevard szerfelett az előtérben próbált a harcok alatt maradni, így mindig életét kockáztatta. *
- Bredoc parancsnoknak mondtam is, hogy szándékomban áll továbbra is az emberek védelme, még ha az életem kockáztatásával is teszem azt. De mostantól... Van még egy komoly indokom, hogy egészségben vissza térjek...
* Szagol bele a lány hajába, közben derekát átkarolja lágyan, de mégis erősen. A lovag határozott karolása közben nem feledi el Ágas irányítását sem. *
- Rendben, de ha tudok, én is hozok néhány apróságot, ne csak te készülj. Illetlenség lenne ha csak az üres gyomromat vinném.
// A világ nagy kérdései //
* Tanillát maga elé húzva kacag fel, miközben Ágast megfelelő irányba állítja. A piac nagy része már kiürült, az árusok a maradékot pakolgatják el, ami még megmaradt a nagy forgatag után. Nilevard szemét továbbra is a lány kellemes hajzuhataga köti le, a hallottakra felnevet. *
- Vigyázz mit kívánsz! Amikor a városba tértem, azt mondták a feletteseim, hogy túlságosan sokat beszélek... Ahogyan azt is, hogy rövid életre vágyok...
* Kacag fel újfent, de most a saját szavaira. Bizony... Nilevard szerfelett az előtérben próbált a harcok alatt maradni, így mindig életét kockáztatta. *
- Bredoc parancsnoknak mondtam is, hogy szándékomban áll továbbra is az emberek védelme, még ha az életem kockáztatásával is teszem azt. De mostantól... Van még egy komoly indokom, hogy egészségben vissza térjek...
* Szagol bele a lány hajába, közben derekát átkarolja lágyan, de mégis erősen. A lovag határozott karolása közben nem feledi el Ágas irányítását sem. *
- Rendben, de ha tudok, én is hozok néhány apróságot, ne csak te készülj. Illetlenség lenne ha csak az üres gyomromat vinném.
1650. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-10-04 20:37:06
Üzenet elküldve: 2022-10-04 20:37:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
*Felül Ágasra, kis segítséggel, hogy a lovag elé, avagy a háta mögé, neki mindegy is. A lényeg a lényeg, hogy biztonságban érzi magát Nilevard mellett. Akár ő kapaszkodik belé a háta mögül, akár őt karolja át a férfi most. Neki mindenképp jó. Kellemes és biztonságos.*
- Szeretlek. S nem is engedlek már el, nem én! Megfogtalak.
*Nevet fel a végén és kicsit erősebben kapaszkodik a férfibe, akibe valószerűtlenül gyorsan szeretett bele. Mégis így lett. Nem bánja. Olyan jó ez az érzés!*
- Reggel készítek majd egy kis harapnivalót az útra, de az irányt majd rád bízom. Jó? Nem feledkezem meg Ágasról sem. Neki is készítek egy pár finom falatot.
*A piacon már pakolnak, lassan sötétedik, így kicsit könnyebben jutnak át és mehetnek tovább a rezidencia felé.*
// A világ nagy kérdései //
*Felül Ágasra, kis segítséggel, hogy a lovag elé, avagy a háta mögé, neki mindegy is. A lényeg a lényeg, hogy biztonságban érzi magát Nilevard mellett. Akár ő kapaszkodik belé a háta mögül, akár őt karolja át a férfi most. Neki mindenképp jó. Kellemes és biztonságos.*
- Szeretlek. S nem is engedlek már el, nem én! Megfogtalak.
*Nevet fel a végén és kicsit erősebben kapaszkodik a férfibe, akibe valószerűtlenül gyorsan szeretett bele. Mégis így lett. Nem bánja. Olyan jó ez az érzés!*
- Reggel készítek majd egy kis harapnivalót az útra, de az irányt majd rád bízom. Jó? Nem feledkezem meg Ágasról sem. Neki is készítek egy pár finom falatot.
*A piacon már pakolnak, lassan sötétedik, így kicsit könnyebben jutnak át és mehetnek tovább a rezidencia felé.*
1649. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-10-04 16:08:42
Üzenet elküldve: 2022-10-04 16:08:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Kis utazás//
*Ea, aki eddig leginkább csak szórakozottan nézelődött, néha visszapillantva a szekér felé, hogy megvan-e még egyáltalán, most, hogy Thrissaya kicsit bővebben belemegy a témába elneveti magát. Nem kételkedik benne, hogy Thris és Luni elég jól érti, hogy mire gondolhatott a tündérlány nagynénje, de abban azért biztos, hogy velük ellentétben ő nem csak jól érti és sejti, hanem egészen pontosan tudja is.
Sokan nem feltétlen lennének erre büszkék, de ő a maga részéről az rá, hogy férfiak terén szerzett tapasztalata nagyon sokszorosa annak, mint amennyivel a ligetben élő valamennyi lány összesen rendelkezik, de hát persze idősebb is valamennyinél, így bőven volt alkalma élményeket gyűjteni. Mivel pedig mindent egybevetve a férfiaknak köszönhetően sokkal több örömben, mint bánatban volt része, vidám felszabadultsággal képes erről beszélni, mintha az egész éppen csak mellékes téma lenne, nem pedig az, ami talán a legfontosabb az egész életben.*
- Ezzel elég nehéz enne vitatkozni *mondja* de az igazság az, hogy ilyen téren szerintem teljesen mindegy, hogy egy férfi ember, elf, vagy akár tündér, mert ebben teljesen egyformák. De a fiatal lányokat sem kell félteni azért. *teszi hozzá, de bővebben nem fejti ki, hogy pontosan mire gondol, lányát pedig jelen pillanatban sokkal jobban izgatja a piac és az, hogy minél hamarabb megtalálják egykori otthonát, ahol majd átmenetileg megszállnak ameddig Artheniorban lesznek.
Eddig valahogy amúgy is talán az volt életének legintimebb élménye a másik nemmel kapcsolatban, amikor Intath, akiről most is beszélnek, megvizsgálta őt.*
- Azt hittem, hogy téged zavarna, ha pont azt vennék neki, de én szívesen vinnék, hogy örüljön, ha tényleg ilyesmit enne. Azon a lovon, amiből kolbász lett, már úgy sem segíthetünk. Szóval, ha nem bánod, hazafelé viszek majd neki. *mondja, remélve, hogy Thris nem veszi majd nagyon szívére a dolgot. Igazából elhatározta, hogy mindenképpen meglepi ezzel a dokit, nem szívesen tenné ezt a tündérlány tudta nélkül, kosara mélyén lókolbászt csempészve titokban, mert az kicsit olyan lenne, mintha hazudna neki, márpedig ilyesmire pont ő a világon semmivel nem szolgált rá.*
- Mellesleg amennyire ért szerencsétlen az állatokhoz, nem vagyok benne biztos, hogy akár csak egy aranyhalat is rá mernék bízni. Már meséltem, hogy járt a lovával. Nem is értem, hogy egy hozzá hasonló okos elf, hogyan lehet pont állatok terén ennyire buta. Kis túlzással az is csoda, hogy tudja, hogy etetni kell őket.
*Mosolyogva rázza meg a fejét, és szavai ellenére most is nagy szeretettel beszél Intathról, még akkor is, ha a gnóm lánnyal való viselkedését még mindig nem igazán érti. De nem is szívesen gondol vissza erre, meg szerencsére most van ennél fontosabb dolguk is, így nincs is ideje ilyesmin rágódni.*
- Igazad van különben, jobb, ha elindulunk. *bólint végül rá arra, hogy ideje menni.* Amúgy is jobb úgy vásárolni, hogy pénzünk is van hozzá, de az sem árt, ha előre tudjuk, hogy mit akarunk venni, most pedig pénzem sincs, és túl sok mindent is akarok egyszerre, meg aztán eleve nem is jövünk erre, ha Adoaver nem akar pont ide jönni.
*El is indul vissza, ha pedig Thris is és édesanyja felszállnak a szekérre, amivel jöttek, ő maga is követi őket.*
*Ea, aki eddig leginkább csak szórakozottan nézelődött, néha visszapillantva a szekér felé, hogy megvan-e még egyáltalán, most, hogy Thrissaya kicsit bővebben belemegy a témába elneveti magát. Nem kételkedik benne, hogy Thris és Luni elég jól érti, hogy mire gondolhatott a tündérlány nagynénje, de abban azért biztos, hogy velük ellentétben ő nem csak jól érti és sejti, hanem egészen pontosan tudja is.
Sokan nem feltétlen lennének erre büszkék, de ő a maga részéről az rá, hogy férfiak terén szerzett tapasztalata nagyon sokszorosa annak, mint amennyivel a ligetben élő valamennyi lány összesen rendelkezik, de hát persze idősebb is valamennyinél, így bőven volt alkalma élményeket gyűjteni. Mivel pedig mindent egybevetve a férfiaknak köszönhetően sokkal több örömben, mint bánatban volt része, vidám felszabadultsággal képes erről beszélni, mintha az egész éppen csak mellékes téma lenne, nem pedig az, ami talán a legfontosabb az egész életben.*
- Ezzel elég nehéz enne vitatkozni *mondja* de az igazság az, hogy ilyen téren szerintem teljesen mindegy, hogy egy férfi ember, elf, vagy akár tündér, mert ebben teljesen egyformák. De a fiatal lányokat sem kell félteni azért. *teszi hozzá, de bővebben nem fejti ki, hogy pontosan mire gondol, lányát pedig jelen pillanatban sokkal jobban izgatja a piac és az, hogy minél hamarabb megtalálják egykori otthonát, ahol majd átmenetileg megszállnak ameddig Artheniorban lesznek.
Eddig valahogy amúgy is talán az volt életének legintimebb élménye a másik nemmel kapcsolatban, amikor Intath, akiről most is beszélnek, megvizsgálta őt.*
- Azt hittem, hogy téged zavarna, ha pont azt vennék neki, de én szívesen vinnék, hogy örüljön, ha tényleg ilyesmit enne. Azon a lovon, amiből kolbász lett, már úgy sem segíthetünk. Szóval, ha nem bánod, hazafelé viszek majd neki. *mondja, remélve, hogy Thris nem veszi majd nagyon szívére a dolgot. Igazából elhatározta, hogy mindenképpen meglepi ezzel a dokit, nem szívesen tenné ezt a tündérlány tudta nélkül, kosara mélyén lókolbászt csempészve titokban, mert az kicsit olyan lenne, mintha hazudna neki, márpedig ilyesmire pont ő a világon semmivel nem szolgált rá.*
- Mellesleg amennyire ért szerencsétlen az állatokhoz, nem vagyok benne biztos, hogy akár csak egy aranyhalat is rá mernék bízni. Már meséltem, hogy járt a lovával. Nem is értem, hogy egy hozzá hasonló okos elf, hogyan lehet pont állatok terén ennyire buta. Kis túlzással az is csoda, hogy tudja, hogy etetni kell őket.
*Mosolyogva rázza meg a fejét, és szavai ellenére most is nagy szeretettel beszél Intathról, még akkor is, ha a gnóm lánnyal való viselkedését még mindig nem igazán érti. De nem is szívesen gondol vissza erre, meg szerencsére most van ennél fontosabb dolguk is, így nincs is ideje ilyesmin rágódni.*
- Igazad van különben, jobb, ha elindulunk. *bólint végül rá arra, hogy ideje menni.* Amúgy is jobb úgy vásárolni, hogy pénzünk is van hozzá, de az sem árt, ha előre tudjuk, hogy mit akarunk venni, most pedig pénzem sincs, és túl sok mindent is akarok egyszerre, meg aztán eleve nem is jövünk erre, ha Adoaver nem akar pont ide jönni.
*El is indul vissza, ha pedig Thris is és édesanyja felszállnak a szekérre, amivel jöttek, ő maga is követi őket.*
1648. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-09-28 17:28:32
Üzenet elküldve: 2022-09-28 17:28:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 399
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 399
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
*A nő őszinteségét egy biccentéssel honorálja, s tekintve, hogy jobban látja a témát nem tovább firtatni, így ennek eleget téve, bólintással történő kedveskedése némi jótékony csenddel is kiegészül. Kár lenne újabb problémákkal tetéznie mindazt, ami ma még vár rá, arról nem is beszélve, hogy biza nagyon úgy fest, hogy egy hosszú napnak néznek elébe. Ezen gondolattól, a köpeny árnyai alól valóban nem egy pozitív sötételf ábrázata csillanhat fel, mindenesetre a kezére fogó tenyér, némileg mérsékeli ezt az állapotot, s hősünk arca visszatér a tőle nem épp karakteridegen kifejezéstelen állapotába.
Eleinte csupán a nő mögött lépdel, bizonytalan léptekkel, szinte azt a látszatot keltve, mintha csak rángatnánk, azonban hamar felzárkózik társa mellé, ezzel némiképp ellökve egy másik irányba a körülöttük kialakuló látszatvilágot, melynek részleteibe inkább bele se gondol. Ahogy közelednek a piactér felé, a város jellegzetes bűzébe szinte észrevétlenül kúsznak bele a friss ételek, italok, és egyéb más illatozó portékák finom aromái. Ahol azonban a Három ad, ott el is vesz, ugyanis a megnyerő illatok erősödése mellett a zsibongás is egyre erőteljesebbé válik. Eleinte még fel-felfigyel egy-egy kivehető s egyben értelmesnek tűnő szóra, vagy épp teljes mondatra, azonban a csendhez s nyugalomhoz szokott érzékszerveit érő ingerek lassan oly sűrűvé s oly intenzívvé válnak, hogy elméje szinte képtelenné válik feldolgozni őket. Ahogy a tömeg sűrűsödni kezd körülöttük, s egyre nagyobb erőfeszítésbe kerül a nézelődő, trécselő vagy épp ténylegesen vásárló városiak kikerülése, ismét a nő mögé szorul, s szorosabban kezdi fogni annak kezét remélve, hogy ennyi elég lesz ahhoz, hogy ne tévessze őt szem elől. Menet közben, egy-egy váll fölött átpillantva, szemügyre veszi néhány árus különös portékáit. Néhány új edénnyel, és egy fűszerárus portékáival gondolatban nagyjából sikerül is megbarátkoznia, ám mivel hősünk nem egészen van tudtában a mai piaci árak valós helyzetével, így az esetleges átverésektől és lehúzásoktól tartva, akár egy félholt, csak hagyja, hogy társa tovább húzza őt az izzadságszagú tömegen át, közben orra alatt elmormolva egy-egy halk szitkot, hol a városra, hol az őt körülvevő emberekre, hol pedig mindkettőre vonatkozóan.*
*A nő őszinteségét egy biccentéssel honorálja, s tekintve, hogy jobban látja a témát nem tovább firtatni, így ennek eleget téve, bólintással történő kedveskedése némi jótékony csenddel is kiegészül. Kár lenne újabb problémákkal tetéznie mindazt, ami ma még vár rá, arról nem is beszélve, hogy biza nagyon úgy fest, hogy egy hosszú napnak néznek elébe. Ezen gondolattól, a köpeny árnyai alól valóban nem egy pozitív sötételf ábrázata csillanhat fel, mindenesetre a kezére fogó tenyér, némileg mérsékeli ezt az állapotot, s hősünk arca visszatér a tőle nem épp karakteridegen kifejezéstelen állapotába.
Eleinte csupán a nő mögött lépdel, bizonytalan léptekkel, szinte azt a látszatot keltve, mintha csak rángatnánk, azonban hamar felzárkózik társa mellé, ezzel némiképp ellökve egy másik irányba a körülöttük kialakuló látszatvilágot, melynek részleteibe inkább bele se gondol. Ahogy közelednek a piactér felé, a város jellegzetes bűzébe szinte észrevétlenül kúsznak bele a friss ételek, italok, és egyéb más illatozó portékák finom aromái. Ahol azonban a Három ad, ott el is vesz, ugyanis a megnyerő illatok erősödése mellett a zsibongás is egyre erőteljesebbé válik. Eleinte még fel-felfigyel egy-egy kivehető s egyben értelmesnek tűnő szóra, vagy épp teljes mondatra, azonban a csendhez s nyugalomhoz szokott érzékszerveit érő ingerek lassan oly sűrűvé s oly intenzívvé válnak, hogy elméje szinte képtelenné válik feldolgozni őket. Ahogy a tömeg sűrűsödni kezd körülöttük, s egyre nagyobb erőfeszítésbe kerül a nézelődő, trécselő vagy épp ténylegesen vásárló városiak kikerülése, ismét a nő mögé szorul, s szorosabban kezdi fogni annak kezét remélve, hogy ennyi elég lesz ahhoz, hogy ne tévessze őt szem elől. Menet közben, egy-egy váll fölött átpillantva, szemügyre veszi néhány árus különös portékáit. Néhány új edénnyel, és egy fűszerárus portékáival gondolatban nagyjából sikerül is megbarátkoznia, ám mivel hősünk nem egészen van tudtában a mai piaci árak valós helyzetével, így az esetleges átverésektől és lehúzásoktól tartva, akár egy félholt, csak hagyja, hogy társa tovább húzza őt az izzadságszagú tömegen át, közben orra alatt elmormolva egy-egy halk szitkot, hol a városra, hol az őt körülvevő emberekre, hol pedig mindkettőre vonatkozóan.*
1647. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-09-27 19:41:10
Üzenet elküldve: 2022-09-27 19:41:10
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kis utazás//
- Én sem igazán ismerek embereket, bár találkoztam párral, amíg ide értem. Apukám nővére mondta mindig, hogy az ember férfiak annyira szeleburdik és feledékenyek. Sok mindent ígérgetnek de szinte semmit sem tartanak be ezekből. Mondjuk. Nem tudom, hogy mire értette ezt, mert anyu mindig csendre intette őt. Vagy engem küldött ki.
* Persze annyira már nem gyerek és tudja azokat a dolgokat, amiket az ő korában tudni illik. De valahogy ez a téma soha sem érdekelte igazán. Más dolgok érdeklik és ha egyszer majd ilyesmire kerül sor, akkor hát legyen úgy. Amikor arról beszélgetnek, hogy a patkányt miként csempésszék haza, és milyen ajándékkal csitítsák le a szöszke doktor, ötletelni kezd. *
- A lókolbászt mondtátok mindketten. Emlékszel, mondta hogy a lovat inkább megkóstolná és lókolbászt kérne belőlük. De úgy vettem észre, szereti a szép színes, feltűnő holmikat és igen, inni is szeret. Meg kísérletezgetni.
* Úgy hiszi, fognak találni olyan holmikat, amiket Int kedvel és örülne neki. Itt elég sok mindent árulnak, szóval tutira találnak valamit, ami tetszeni fog a liget doktorának. Ő is hamar talál valamit, ami elnyeri a tetszését. Vagyis inkább valakit, egy nagyon szép pónit. S együtt nevet fel Lunival, mikor a póni szóba kerül. *
- Nem bizony! Ha megvesszük a pónit, akkor ő az enyém lesz. Majd ha mást nem, kap egy aranyhalat.
* Együtt nevetgélnek szegény doki kárára és tovább haladnak, a póni egyelőre marad a helyén. *
- Nem is tudom Luni, szerintem induljunk el a ház felé, addig is tudok nézelődni. Itt simán el lehet tölteni egy napot; csak még nem tudom, mi az, amit megvennék?
- Én sem igazán ismerek embereket, bár találkoztam párral, amíg ide értem. Apukám nővére mondta mindig, hogy az ember férfiak annyira szeleburdik és feledékenyek. Sok mindent ígérgetnek de szinte semmit sem tartanak be ezekből. Mondjuk. Nem tudom, hogy mire értette ezt, mert anyu mindig csendre intette őt. Vagy engem küldött ki.
* Persze annyira már nem gyerek és tudja azokat a dolgokat, amiket az ő korában tudni illik. De valahogy ez a téma soha sem érdekelte igazán. Más dolgok érdeklik és ha egyszer majd ilyesmire kerül sor, akkor hát legyen úgy. Amikor arról beszélgetnek, hogy a patkányt miként csempésszék haza, és milyen ajándékkal csitítsák le a szöszke doktor, ötletelni kezd. *
- A lókolbászt mondtátok mindketten. Emlékszel, mondta hogy a lovat inkább megkóstolná és lókolbászt kérne belőlük. De úgy vettem észre, szereti a szép színes, feltűnő holmikat és igen, inni is szeret. Meg kísérletezgetni.
* Úgy hiszi, fognak találni olyan holmikat, amiket Int kedvel és örülne neki. Itt elég sok mindent árulnak, szóval tutira találnak valamit, ami tetszeni fog a liget doktorának. Ő is hamar talál valamit, ami elnyeri a tetszését. Vagyis inkább valakit, egy nagyon szép pónit. S együtt nevet fel Lunival, mikor a póni szóba kerül. *
- Nem bizony! Ha megvesszük a pónit, akkor ő az enyém lesz. Majd ha mást nem, kap egy aranyhalat.
* Együtt nevetgélnek szegény doki kárára és tovább haladnak, a póni egyelőre marad a helyén. *
- Nem is tudom Luni, szerintem induljunk el a ház felé, addig is tudok nézelődni. Itt simán el lehet tölteni egy napot; csak még nem tudom, mi az, amit megvennék?
1646. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-09-25 16:27:28
Üzenet elküldve: 2022-09-25 16:27:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
*Mindez csak azért van, mert Nilevard talán kissé hamarabb beszél, minthogy végiggondolná a mondókáját. Tanilla pedig van annyira szemfüles, hogy rajta kapja a férfit. Aki ezek után hosszan pirulgat, neki pedig nagyon tetszik ez az egész. Nilevard maga is, bár lehet, hogy nem kifejezetten mackós alkat. Igaz, hogy már páncél nélkül van és így belé karolva egészen kellemes, de még van némi hiányérzete. Azt viszont majd később orvosolja.*
- Jól van, nem mondok ilyeneket. Nehogy elfuss nekem, mert nagyon zavarba hozlak. Most jó így, kettesben.
*Bár a piactér forgatagában nincsenek igazából kettesben, de ez most nem is nagyon fontos. Ez a kis séta önmagában is különleges, hiszen ez is olyasmi, ami régen esett már meg vele. Végül meglelik az árust és ő elsorolja, mit szeretne megkóstolni. Na. Ilyen sem volt már, mióta is? Nilevard elkéri, amiket kérnek és fizet is.*
- Üljünk le? Ne sétáljunk inkább? De, végül is leülhetünk, csak olyan nagy a tömeg itt.
*Kereshetnek egy közeli padot, ahová leülhetnek és megkóstolhatják a finomságokat.*
// A világ nagy kérdései //
*Mindez csak azért van, mert Nilevard talán kissé hamarabb beszél, minthogy végiggondolná a mondókáját. Tanilla pedig van annyira szemfüles, hogy rajta kapja a férfit. Aki ezek után hosszan pirulgat, neki pedig nagyon tetszik ez az egész. Nilevard maga is, bár lehet, hogy nem kifejezetten mackós alkat. Igaz, hogy már páncél nélkül van és így belé karolva egészen kellemes, de még van némi hiányérzete. Azt viszont majd később orvosolja.*
- Jól van, nem mondok ilyeneket. Nehogy elfuss nekem, mert nagyon zavarba hozlak. Most jó így, kettesben.
*Bár a piactér forgatagában nincsenek igazából kettesben, de ez most nem is nagyon fontos. Ez a kis séta önmagában is különleges, hiszen ez is olyasmi, ami régen esett már meg vele. Végül meglelik az árust és ő elsorolja, mit szeretne megkóstolni. Na. Ilyen sem volt már, mióta is? Nilevard elkéri, amiket kérnek és fizet is.*
- Üljünk le? Ne sétáljunk inkább? De, végül is leülhetünk, csak olyan nagy a tömeg itt.
*Kereshetnek egy közeli padot, ahová leülhetnek és megkóstolhatják a finomságokat.*
1645. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-09-24 21:14:27
Üzenet elküldve: 2022-09-24 21:14:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Kis utazás//
*Miközben sétálnak és nézelődnek természetesen most is figyel Thris minden egyes szavára, nem csak azért, mert tündér, ő pedig kedveli, hanem azért is, mert meggyőződése, hogy majdnem mindenkitől lehet tanulni valami érdekeset. Ráadásul, akár csak Intath, vagy Adoaver esetében, most is élvezi azt, hogy egy-egy beszélgetés néhány elejtett mondatából, mint apró mozaikdarabokból a teljes képet, valamennyire összerakhatja magának a másik múltját, aminek ő még nem volt a részese.*
- Furcsa, hogy pont ők ilyenek. Biztos nagyon máshol jár az eszük még olyan fiatalon. *tűnődik hangosan.* Érdekes, én különben alig ismerek embereket. *teszi hozzá, miután gondolatban sorban végig veszi mindazokat, akikkel azóta találkozott, hogy szülőfaluját el kellett hagynia.*
- Kivéve Adoavert persze, bár ő pont különleges eset szerintem. Nem úgy értem persze, hogy sose beszéltem volna még velük, de otthon csak elfek között laktam, és amióta elkerültem onnan, jobban belegondolva Adoavert leszámítva mindenki szintén elf, félvér, vagy tündér körülöttem.
*Mindezen azonban nem gondolkodik túl sokat sem hangosan, sem pedig magában, mert pillanatnyilag a parttalan elmélkedésnél sokkal fontosabbnak tartja, amit tulajdonképpen már el is határozott; haza kell csempésznie egy patkányt. A tündérlány ráadásul olyasmit mond, ami kis gondolkodás után nyilván neki is eszébe jutott volna, ettől még nagy segítségnek veszi. Kiindulási pontnak mindenképpen tökéletes.*
- Jó ötlet. *mosolyodik is el.* Csak majd kérlek segíts, hirtelen nem tudom minek örülne. Valami finomságnak, italnak, esetleg valami szép színes ingnek, olyasminek, amiket hord. A méretét nagyjából sejtem. Talán vihetnénk pár piócát is, bár azokat szerintem nem itt kéne keresnünk. Ha viszont tényleg sikerül hazavinnem egy patkányt, úgy sem hagyom, hogy kísérletezgessen vele. Megengedtem, hogy jó alaposan megvizsgáljon, elégedjen csak meg ennyivel! Legfeljebb megvizsgál majd még egyszer.
*Persze nem mintha maga a vizsgálat olyan nagy kegy lett volna a részéről, hiszen az ő érdekét is szolgálta, ettől még viszont tény marad, hogy voltak az egésznek nem csak egyszerre vicces és bizarr, hanem kissé kellemetlen részei is. Annyira nagyon azért ugyan nem szégyellős, mégis kicsit furcsa számára, ha belegondol, hogy édesanyján kívül tulajdonképpen az elf orvos az, aki testéből a legtöbbet látta.
Ha viszont visszaemlékszik arra a napra, mégis inkább mosolyogni támad kedve, ahogyan azon is, hogy a tündérlány vele ellentétben úgy tűnik nem pont egy patkányt nézett ki magának, már amennyiben jól látja, hogy valóban egy póni nyerte el a tetszését.*
- Na őt viszont biztosan nem visszük el Intnek! *neveti el magát.* De aranyos, tőle még én sem félnék. Nem olyan nagy és ijesztő, mint a többi ló.
*Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy a tündérlány nem akarja megvenni, legalábbis nem most, a jelennél pedig ezúttal őt is jobban foglalkoztatja a jövő.*
- Merre szeretnél menni? *válaszol a kérdéssel a kérdésére.* Nekem mindegy. Nézelődhetünk is még kicsit, ha szeretnél, de el is indulhatunk akár megkeresni a házat, én egyiket sem bánom, mert a piac megvár, vásárolni pedig most egyébként sem hiszem, hogy fogok, mert nem nagyon van pénzem, de ettől te még persze megteheted, ha szeretnél. Azt időnkbe belefér szerintem.
*Más kérdés, hogy a piac valóban nem szalad el, és a városban töltött idő alatt nyilván visszatérnek még ide, de hát ha már egyszer itt vannak, akár ki is használhatják, főleg, hogy szinte véletlenül alakult úgy, hogy éppen erre jöttek. Ha Adoaver nem veti fel, neki például eszébe sem jutott volna, hanem egyenesen mennek megkeresni az egykori rezidenciát.
Igazából persze már nagyon kíváncsi rá, hogyan nézhet ki most, és milyen otthont sikerült varázsolni Nimeriléknek az egykori rideg, számára rossz emlékű házból, de nem szeretne türelmetlen lenni. Thrissaya először jár a városban, ha nézelődne még, hát felőle nyugodtan megteheti, és tudja, hogy édesanyja is örül annak, hogy végre újra itt lehet, így, ha ők ketten még maradni szeretnének kicsit, akkor a maga részéről ő sem rohan sehová. Nyilván egykori otthona is megvárja.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.09.24 21:18:13
*Miközben sétálnak és nézelődnek természetesen most is figyel Thris minden egyes szavára, nem csak azért, mert tündér, ő pedig kedveli, hanem azért is, mert meggyőződése, hogy majdnem mindenkitől lehet tanulni valami érdekeset. Ráadásul, akár csak Intath, vagy Adoaver esetében, most is élvezi azt, hogy egy-egy beszélgetés néhány elejtett mondatából, mint apró mozaikdarabokból a teljes képet, valamennyire összerakhatja magának a másik múltját, aminek ő még nem volt a részese.*
- Furcsa, hogy pont ők ilyenek. Biztos nagyon máshol jár az eszük még olyan fiatalon. *tűnődik hangosan.* Érdekes, én különben alig ismerek embereket. *teszi hozzá, miután gondolatban sorban végig veszi mindazokat, akikkel azóta találkozott, hogy szülőfaluját el kellett hagynia.*
- Kivéve Adoavert persze, bár ő pont különleges eset szerintem. Nem úgy értem persze, hogy sose beszéltem volna még velük, de otthon csak elfek között laktam, és amióta elkerültem onnan, jobban belegondolva Adoavert leszámítva mindenki szintén elf, félvér, vagy tündér körülöttem.
*Mindezen azonban nem gondolkodik túl sokat sem hangosan, sem pedig magában, mert pillanatnyilag a parttalan elmélkedésnél sokkal fontosabbnak tartja, amit tulajdonképpen már el is határozott; haza kell csempésznie egy patkányt. A tündérlány ráadásul olyasmit mond, ami kis gondolkodás után nyilván neki is eszébe jutott volna, ettől még nagy segítségnek veszi. Kiindulási pontnak mindenképpen tökéletes.*
- Jó ötlet. *mosolyodik is el.* Csak majd kérlek segíts, hirtelen nem tudom minek örülne. Valami finomságnak, italnak, esetleg valami szép színes ingnek, olyasminek, amiket hord. A méretét nagyjából sejtem. Talán vihetnénk pár piócát is, bár azokat szerintem nem itt kéne keresnünk. Ha viszont tényleg sikerül hazavinnem egy patkányt, úgy sem hagyom, hogy kísérletezgessen vele. Megengedtem, hogy jó alaposan megvizsgáljon, elégedjen csak meg ennyivel! Legfeljebb megvizsgál majd még egyszer.
*Persze nem mintha maga a vizsgálat olyan nagy kegy lett volna a részéről, hiszen az ő érdekét is szolgálta, ettől még viszont tény marad, hogy voltak az egésznek nem csak egyszerre vicces és bizarr, hanem kissé kellemetlen részei is. Annyira nagyon azért ugyan nem szégyellős, mégis kicsit furcsa számára, ha belegondol, hogy édesanyján kívül tulajdonképpen az elf orvos az, aki testéből a legtöbbet látta.
Ha viszont visszaemlékszik arra a napra, mégis inkább mosolyogni támad kedve, ahogyan azon is, hogy a tündérlány vele ellentétben úgy tűnik nem pont egy patkányt nézett ki magának, már amennyiben jól látja, hogy valóban egy póni nyerte el a tetszését.*
- Na őt viszont biztosan nem visszük el Intnek! *neveti el magát.* De aranyos, tőle még én sem félnék. Nem olyan nagy és ijesztő, mint a többi ló.
*Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy a tündérlány nem akarja megvenni, legalábbis nem most, a jelennél pedig ezúttal őt is jobban foglalkoztatja a jövő.*
- Merre szeretnél menni? *válaszol a kérdéssel a kérdésére.* Nekem mindegy. Nézelődhetünk is még kicsit, ha szeretnél, de el is indulhatunk akár megkeresni a házat, én egyiket sem bánom, mert a piac megvár, vásárolni pedig most egyébként sem hiszem, hogy fogok, mert nem nagyon van pénzem, de ettől te még persze megteheted, ha szeretnél. Azt időnkbe belefér szerintem.
*Más kérdés, hogy a piac valóban nem szalad el, és a városban töltött idő alatt nyilván visszatérnek még ide, de hát ha már egyszer itt vannak, akár ki is használhatják, főleg, hogy szinte véletlenül alakult úgy, hogy éppen erre jöttek. Ha Adoaver nem veti fel, neki például eszébe sem jutott volna, hanem egyenesen mennek megkeresni az egykori rezidenciát.
Igazából persze már nagyon kíváncsi rá, hogyan nézhet ki most, és milyen otthont sikerült varázsolni Nimeriléknek az egykori rideg, számára rossz emlékű házból, de nem szeretne türelmetlen lenni. Thrissaya először jár a városban, ha nézelődne még, hát felőle nyugodtan megteheti, és tudja, hogy édesanyja is örül annak, hogy végre újra itt lehet, így, ha ők ketten még maradni szeretnének kicsit, akkor a maga részéről ő sem rohan sehová. Nyilván egykori otthona is megvárja.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.09.24 21:18:13
1644. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-09-24 08:46:34
Üzenet elküldve: 2022-09-24 08:46:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
* Zavartan elmosolyodik a hallottakon, hisz számára a pironkodás egy igazán ritka dolog volt eddig. Tanilla közelében pedig..... Kezd megszámlálhatatlan mennyiség felé haladni...
Végül a csillagnézést elfogadhatónak ítéli a másik fél, így Nilevard is megkönnyebbült sóhajt hallathat. *
- Ne haragudj, nem volt szándékomban félre értelmezhetően beszélni.
* '' Nem haraplak meg '' A szemei előtt meglepetésére olyan dolgok játszódnak le, amik már nem éppen csak egy könnyed karolás, így a pír újra eléri a füle tövét is. *
- Ma... Mackó?
* Néz meglepetten a lovag, de végül mégis ráhagyja a lányra a feltételezést. Ha ő mackónak látja... Akkor ki ő, hogy ez ellen felhorkanjon? *
- Ahh...Öhmm..
* Szakad fel belőle a dadogás újent, bár nem tudja elmondani, hogy mégis mire gondolhat, szerencséjére végül nem szükséges. Tanilla a vágyait megosztja vele, ő pedig csak az erszényét húzza elő mosolyogva. A pulthoz lépve elkezd alkudozni a kufárral. A lovag az árushoz lép, hogy ki kérjen tőleMesélő (Hydra) néhány finomságot. 100 aranyat fizet értük. *
- Nézd csak.
* Mondja, miközben felmutatja a két mézeskalácsot, és jó néhány szárított gyümölcsöt. A kezei közt még látható valami, de Tanilla nem tudja a többi édesség miatt kivenni, hogy mi az. *
- Keressünk valami padot, ahol elfogyaszthassuk.
* Mondja izgatottan. Majd elindul szimplán egyenesen, Ágas kíváncsian tekinget gazdája felé, és már a szára nélkül is követi. *
- Megkóstolod?
* Kérdezi pironkodva a lovag. *
// A világ nagy kérdései //
* Zavartan elmosolyodik a hallottakon, hisz számára a pironkodás egy igazán ritka dolog volt eddig. Tanilla közelében pedig..... Kezd megszámlálhatatlan mennyiség felé haladni...
Végül a csillagnézést elfogadhatónak ítéli a másik fél, így Nilevard is megkönnyebbült sóhajt hallathat. *
- Ne haragudj, nem volt szándékomban félre értelmezhetően beszélni.
* '' Nem haraplak meg '' A szemei előtt meglepetésére olyan dolgok játszódnak le, amik már nem éppen csak egy könnyed karolás, így a pír újra eléri a füle tövét is. *
- Ma... Mackó?
* Néz meglepetten a lovag, de végül mégis ráhagyja a lányra a feltételezést. Ha ő mackónak látja... Akkor ki ő, hogy ez ellen felhorkanjon? *
- Ahh...Öhmm..
* Szakad fel belőle a dadogás újent, bár nem tudja elmondani, hogy mégis mire gondolhat, szerencséjére végül nem szükséges. Tanilla a vágyait megosztja vele, ő pedig csak az erszényét húzza elő mosolyogva. A pulthoz lépve elkezd alkudozni a kufárral. A lovag az árushoz lép, hogy ki kérjen tőleMesélő (Hydra) néhány finomságot. 100 aranyat fizet értük.
*- Nézd csak.
* Mondja, miközben felmutatja a két mézeskalácsot, és jó néhány szárított gyümölcsöt. A kezei közt még látható valami, de Tanilla nem tudja a többi édesség miatt kivenni, hogy mi az. *
- Keressünk valami padot, ahol elfogyaszthassuk.
* Mondja izgatottan. Majd elindul szimplán egyenesen, Ágas kíváncsian tekinget gazdája felé, és már a szára nélkül is követi. *
- Megkóstolod?
* Kérdezi pironkodva a lovag. *
1643. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-09-24 08:26:58
Üzenet elküldve: 2022-09-24 08:26:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 153
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 153
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Függőségek kötelékében //
*A válaszra csak megnedvesíti az ajkát, de nem replikáz. Ujjai alól kisiklik az állacska és Daya tekintetében felparázslanak a dac ismerős csillámai.
~Hát persze, hogy nem~ hümment magában fanyar derűvel. A wegtoreni virtus már csak ilyen. Tettig forralja a vért, és csak akkor enged, mikor a következmények fagyos ujjai kopogtatnak a vállán. Néhanapján Morn is ilyen, de neki a józanság mankójaként általában ott voltak a fivérei.
Furcsamód az, hogy aljas módszerekkel kényszerítse a lányt az ágyába, most valahogy nagyon is kívánatosan hangzik. Az udvarlás ellenben kissé megsavanyítja a jókedvet az arcán. Volt olyan is. Egy ifjú esetlen birkózása a nagy érzelmekkel. És hová vezetett?
Soha nem fogja tudni elfelejteni Daya árulását. Se elfelejteni se megbocsátani, de igyekszik a múlt poros dolgainak szánt, vasalt ládában elzárva tartani. Szem előtt, de elzárva. Mert nem ismétlődhet meg.
Kifelé indulnak, de a kis csevegést továbbra is ilyen-olyan mérgekkel átitatott tövisek szegélyezik. A "minek nézel?" csalja is a rosszmájú választ és a kijelentés végül szinte le is szögezi. Sejthető volt, hogy a wegtoreninek nem fekszik majd a gazdája kegyét kereső, hálás, jókislány szerep. Hamar kibújik a szög a zsákból. Szúrós és rozsdás.*
- A szeretőid mostanra már biztosan találtak másik sz~ajhát~...órakozást maguknak. *Nolen egy hűvösnek mutatkozó, nagy sóhajjal igyekszik megszabadulni a felgyűlő epétől. Nem hagyja magát hergelni, mert hát a Velasco'rrát nem véletlenül tartják számon az egyik legjobb kikötői alkuszként.*
- Arra *mutatja az irányt.* - Hihetetlen, mennyit változott ez a hely néhány év alatt. *A piactérhez közelítve a környező épületekre szinte rá sem ismerni. Sok az új ház, az összetákolt viskók pedig javarészt el is tűntek. Áruval megrakott szekerek zötyögnek a macskaköves úton. Fiákerekben utazó polgárok és az út porától elcsigázott idegenek, akiket jellemzően letaglóznak a Levegő Városának méretei.
A sokadalom egyre sűrűsödik, ahogy elérik az első standokat, ahol Nolen mindjárt értő, de egyelőre csak felületes nézelődésbe kezd. Hagyja, hogy a lány is végigmustrálja a portékát. Ráérősen andalognak a tömeg sodrában, meg-megállva egy árusnál.*
- És? Mit írnál neki? *szólal meg a kikötői egy rézcsatos derékszíj nézegetése közben. Az, hogy a lánynak szánja a kérdést, szinte csak abból derül ki, hogy kisvártatva felé pillant és pontosít kicsit.* - A szeretődnek.
*Közben felemel egy másik övet is és tűnődve vacillál a kettő között pro és kontra érvek sorát rendezve mindkettőhöz.*
*A válaszra csak megnedvesíti az ajkát, de nem replikáz. Ujjai alól kisiklik az állacska és Daya tekintetében felparázslanak a dac ismerős csillámai.
~Hát persze, hogy nem~ hümment magában fanyar derűvel. A wegtoreni virtus már csak ilyen. Tettig forralja a vért, és csak akkor enged, mikor a következmények fagyos ujjai kopogtatnak a vállán. Néhanapján Morn is ilyen, de neki a józanság mankójaként általában ott voltak a fivérei.
Furcsamód az, hogy aljas módszerekkel kényszerítse a lányt az ágyába, most valahogy nagyon is kívánatosan hangzik. Az udvarlás ellenben kissé megsavanyítja a jókedvet az arcán. Volt olyan is. Egy ifjú esetlen birkózása a nagy érzelmekkel. És hová vezetett?
Soha nem fogja tudni elfelejteni Daya árulását. Se elfelejteni se megbocsátani, de igyekszik a múlt poros dolgainak szánt, vasalt ládában elzárva tartani. Szem előtt, de elzárva. Mert nem ismétlődhet meg.
Kifelé indulnak, de a kis csevegést továbbra is ilyen-olyan mérgekkel átitatott tövisek szegélyezik. A "minek nézel?" csalja is a rosszmájú választ és a kijelentés végül szinte le is szögezi. Sejthető volt, hogy a wegtoreninek nem fekszik majd a gazdája kegyét kereső, hálás, jókislány szerep. Hamar kibújik a szög a zsákból. Szúrós és rozsdás.*
- A szeretőid mostanra már biztosan találtak másik sz~ajhát~...órakozást maguknak. *Nolen egy hűvösnek mutatkozó, nagy sóhajjal igyekszik megszabadulni a felgyűlő epétől. Nem hagyja magát hergelni, mert hát a Velasco'rrát nem véletlenül tartják számon az egyik legjobb kikötői alkuszként.*
- Arra *mutatja az irányt.* - Hihetetlen, mennyit változott ez a hely néhány év alatt. *A piactérhez közelítve a környező épületekre szinte rá sem ismerni. Sok az új ház, az összetákolt viskók pedig javarészt el is tűntek. Áruval megrakott szekerek zötyögnek a macskaköves úton. Fiákerekben utazó polgárok és az út porától elcsigázott idegenek, akiket jellemzően letaglóznak a Levegő Városának méretei.
A sokadalom egyre sűrűsödik, ahogy elérik az első standokat, ahol Nolen mindjárt értő, de egyelőre csak felületes nézelődésbe kezd. Hagyja, hogy a lány is végigmustrálja a portékát. Ráérősen andalognak a tömeg sodrában, meg-megállva egy árusnál.*
- És? Mit írnál neki? *szólal meg a kikötői egy rézcsatos derékszíj nézegetése közben. Az, hogy a lánynak szánja a kérdést, szinte csak abból derül ki, hogy kisvártatva felé pillant és pontosít kicsit.* - A szeretődnek.
*Közben felemel egy másik övet is és tűnődve vacillál a kettő között pro és kontra érvek sorát rendezve mindkettőhöz.*
1642. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-09-23 19:38:55
Üzenet elküldve: 2022-09-23 19:38:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
*Nilevard szerencséje, hogy ő tényleg nem gondolatolvasó, a ruhavásárlás kapcsán valóban mérges lenne. Túl korai és gyors, még így is annak érzi, de még ennyi belefér. Játszik a lovaggal, ez jól kivehető, szándékosan hozza zavarba és a pironkodásában bizony nagy örömét leli. Pedig ő csak kis mértékben szokott szadista lenni. A férfi zavara viszont tetszik neki. Annyira természetes és emberi érzés, boldogító. Kíváncsi a magyarázatára, hogy mégis mit szeretne vele éjnek idején és hol is? A mosoly az arcán elárulja, jól mulat, ugyanakkor kicsit sajnálja is szegényt, hogy ennyire zavarba hozza.*
- Oh, egy kis csillagnézés? Végül is, szép az égbolt éjszaka.
*Nilevard alig mer rápillantani, de a kezét nem engedi el semmi pénzért és ez jó. Így jó, ahogy most van. Kis időre kegyelmet kap a férfi és nem teszi szóvá, hogy gondolatai kicsit túllépik azt az illemhatárt, amit a férfi maga húzott meg. Szeretné kicsit megnyugtatni, de a helyzet az, hogy lehet megint csak pironkodás lesz belőle, mikor a fülébe súg.*
- Ne félj, nem haraplak meg érte, csak vicceltem. Tudom, olyat nem tennél. Csak nehéz megállnom, hogy újra és újra zavarba hozzalak. Te. Nagy cuki mackó.
*~Hűha, Tani, ettől a falnak fog szaladni szegény. Na nem baj, majd erősebben karolok belé.~ Az ifjú lovag férfihoz talán nem méltó becézettel lett most megáldva. De akkor is cuki. S leginkább Nilevard szerencséjére elérik azt az árust, akihez igyekeztek. Sok finomságot lehet itt kapni, ez igaz, így kicsit válogat.*
- Mézeskalácsot kérnék és aszalt gyümölcsöt is. Ágasnak mit gondoltál, mik a kedvencei?
// A világ nagy kérdései //
*Nilevard szerencséje, hogy ő tényleg nem gondolatolvasó, a ruhavásárlás kapcsán valóban mérges lenne. Túl korai és gyors, még így is annak érzi, de még ennyi belefér. Játszik a lovaggal, ez jól kivehető, szándékosan hozza zavarba és a pironkodásában bizony nagy örömét leli. Pedig ő csak kis mértékben szokott szadista lenni. A férfi zavara viszont tetszik neki. Annyira természetes és emberi érzés, boldogító. Kíváncsi a magyarázatára, hogy mégis mit szeretne vele éjnek idején és hol is? A mosoly az arcán elárulja, jól mulat, ugyanakkor kicsit sajnálja is szegényt, hogy ennyire zavarba hozza.*
- Oh, egy kis csillagnézés? Végül is, szép az égbolt éjszaka.
*Nilevard alig mer rápillantani, de a kezét nem engedi el semmi pénzért és ez jó. Így jó, ahogy most van. Kis időre kegyelmet kap a férfi és nem teszi szóvá, hogy gondolatai kicsit túllépik azt az illemhatárt, amit a férfi maga húzott meg. Szeretné kicsit megnyugtatni, de a helyzet az, hogy lehet megint csak pironkodás lesz belőle, mikor a fülébe súg.*
- Ne félj, nem haraplak meg érte, csak vicceltem. Tudom, olyat nem tennél. Csak nehéz megállnom, hogy újra és újra zavarba hozzalak. Te. Nagy cuki mackó.
*~Hűha, Tani, ettől a falnak fog szaladni szegény. Na nem baj, majd erősebben karolok belé.~ Az ifjú lovag férfihoz talán nem méltó becézettel lett most megáldva. De akkor is cuki. S leginkább Nilevard szerencséjére elérik azt az árust, akihez igyekeztek. Sok finomságot lehet itt kapni, ez igaz, így kicsit válogat.*
- Mézeskalácsot kérnék és aszalt gyümölcsöt is. Ágasnak mit gondoltál, mik a kedvencei?
1641. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-09-22 21:09:01
Üzenet elküldve: 2022-09-22 21:09:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
* Hangosan kacag fel a lovag, hisz az elvarázsolt tudatán kívül is örömmel tesz a kijelentésnek eleget, de hamar ismét pír kerül az arcára. *
- Ah... Eh... Köszönöm?
* Mondja zavartan, de tekintete is bőséggel árulkodik róla. Tanilláról szemét szinte le se tudja venni, csak néhol tekint másfelé, hogy ne ütközzön az embertömegbe. Szerencséjére lova, bőven elég határozottsággal halad, így nem kell aggódniuk, hogy valakibe belebotolnak. *
- Köszönöm.
* Biccent egyet a lány felé, de karját utána szorosabban fogja. ~ Úgy vennék neki valami szép ruhát, vagy túl korai lenne? ~ Erre Nilevard nem-igen van válasza senkinek. A hölgyek talán szívlelik a ruhát, de nem az első nap! Végül előkerül az a téma, ami szinte ki robbantja belőle a pánik félelmet. *
- Nem... Nem úgy! Nem arra gondoltam...
* A pír szépen a füle tövéig hatol a férfin, de utána egy mély levegővel, vissza kérdezésre megpróbál javítani, és már csak reménykedhet, hogy a másik fél újra megkegyelmez neki. *
- Ahh... Arra gondoltam, hogy... Néz.. Nézhetnénk a... A csillagokat... Nem gondoltam semmi illetlenre!
* Mentegetőzik a férfi bőszen, tekintete zabolázatlanul forog, nem tud a lányra nézni már zavarába. Mégis karját továbbra sem engedi, végül szerencséjére elérik azt a kufárt akihez akarta hozni Tanillát. *
- Édességet vegyenek! Édességet! Sütemények, szárított gyümölcsöket vegyenek! A mézeskalács még friss!
* Kiabálja a kereskedő a tömegbe. *
- Szer.. Szeretnél valamit? Sok finomsága van. Kérlek légy a vendégem, ha már ilyen csapni valóan nem tudom kifejezni magam...
* Megpróbál a lány felé zavartan egy mosolyt, de a közelsége még nagyobb káoszt okoz a fejében. ~ Milyen jó illata van. ~ A gyógynövények könnyen kivehetők Tanillán, de ezen nincs semmi meglepő. *
// A világ nagy kérdései //
* Hangosan kacag fel a lovag, hisz az elvarázsolt tudatán kívül is örömmel tesz a kijelentésnek eleget, de hamar ismét pír kerül az arcára. *
- Ah... Eh... Köszönöm?
* Mondja zavartan, de tekintete is bőséggel árulkodik róla. Tanilláról szemét szinte le se tudja venni, csak néhol tekint másfelé, hogy ne ütközzön az embertömegbe. Szerencséjére lova, bőven elég határozottsággal halad, így nem kell aggódniuk, hogy valakibe belebotolnak. *
- Köszönöm.
* Biccent egyet a lány felé, de karját utána szorosabban fogja. ~ Úgy vennék neki valami szép ruhát, vagy túl korai lenne? ~ Erre Nilevard nem-igen van válasza senkinek. A hölgyek talán szívlelik a ruhát, de nem az első nap! Végül előkerül az a téma, ami szinte ki robbantja belőle a pánik félelmet. *
- Nem... Nem úgy! Nem arra gondoltam...
* A pír szépen a füle tövéig hatol a férfin, de utána egy mély levegővel, vissza kérdezésre megpróbál javítani, és már csak reménykedhet, hogy a másik fél újra megkegyelmez neki. *
- Ahh... Arra gondoltam, hogy... Néz.. Nézhetnénk a... A csillagokat... Nem gondoltam semmi illetlenre!
* Mentegetőzik a férfi bőszen, tekintete zabolázatlanul forog, nem tud a lányra nézni már zavarába. Mégis karját továbbra sem engedi, végül szerencséjére elérik azt a kufárt akihez akarta hozni Tanillát. *
- Édességet vegyenek! Édességet! Sütemények, szárított gyümölcsöket vegyenek! A mézeskalács még friss!
* Kiabálja a kereskedő a tömegbe. *
- Szer.. Szeretnél valamit? Sok finomsága van. Kérlek légy a vendégem, ha már ilyen csapni valóan nem tudom kifejezni magam...
* Megpróbál a lány felé zavartan egy mosolyt, de a közelsége még nagyobb káoszt okoz a fejében. ~ Milyen jó illata van. ~ A gyógynövények könnyen kivehetők Tanillán, de ezen nincs semmi meglepő. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3028-3047