//Második szál//
- Eli. -*Ismétli meg, csak úgy. Ezzel már sokkal könnyebb dolga van, egyszerűen meg is tudja jegyezni.
Miközben elindulnak, némi értetlenséggel hallgatja, ahogy Relael a lováról beszél. Még vissza is pillant az állatra, kutatva, hogy miért olyan rossz, miért nem szereti őt a nő. Biztosan csinált valamit. Ruuno legalábbis nem tudja elképzelni, hogy miért beszélne így róla Rel.
Úgyhogy bár részéről a ló nevét nagyon menőnek találja, a lelkesedését nem meri kifejezni ezzel kapcsolatban sem, mert úgy gondolja, azzal ő maga is ellenszenvessé válhatna a nő szemében. Úgyhogy csak hallgat nagyokat, látszólag elfogadva a választ, bár kicsit azért zavarja és elgondolkodtatja.
Ám mindent hamar elfeled, mikor kilátásba kerül, hogy kézen fogva mehetne Rellel. Aztán mikor ez meg is történik, az egyenesen fájdalomcsillapító hatással bír rá.
Egy ilyen apróságtól már szeretve érzi magát és mind jobban és jobban kezd kötődni a nőhöz, aki nem kezeli őt undorral, nem kergeti el, hanem még meg is érinti, kedves hozzá és vigyáz rá.
A kis törpének maga a boldogság ez a rövid séta, még a nyűgösségéről is megfeledkezik, annyira mélyen lefoglalja ez a meleg, családias érzés.
Aztán a piac forgatagába érve a tömeg és a napsütés ismét előhozzák belőle a fáradtságot. Jól is jön, hogy Rel fogja a kezét, így laposakat pislogva csak követnie kell őt. Bár néhányan még így is megtaszítják, mert nem veszik észre, úgyhogy egészen közel húzódik a nő lábához, a fedezéket keresve.
Majd egyszer csak megállnak, a nő kérdésére pedig nyakát nyújtogatva lesi, hogy miről van szó. S valóban, a lepény illata és látványa még a fejfájós émelygés ellenére is meghozza kicsit az étvágyát. A válaszig el sem jut, és már nyomják a kezébe a maga lepényét.*
- Köszönöm szépen! - *Hálálkodik, de közben már mennek is tovább. Erősen kapaszkodik az ételbe, nehogy elejtse, vagy kiverjék a kezéből, egyébként meg Rel sarkában jár, ugyanezen okból.
Föllélegzik, mikor végre kiérnek egy nyugodtabb helyre, majd kicsit ugyan tanácstalanul néz a nőre, hogy hová készül még nélküle, de nem kérdezősködik.*
- Jó. - *Feleli. Majd mivel nem tudja, meddig kell várnia, ezért a fal mellé leül a földre. Még mindig elég vörös és izzadt az arca, jobb itt az árnyékban, bár a piac zsivaja így is érzékenyen érinti zsongó fejét.
Mikor magára marad, megszagolgatja a lepényt, majd úgy érzi, tudna enni, úgyhogy harap is belőle. Az első falatot pedig követi a másik, a harmadiknál pedig már az éhséget is megérzi és nagyon jóízűen folytatja. Úgy a lepény harmadát falja be, mikor lelassít és már éppen csak csipeget az ételből. Ízlik neki, szívesen enné még, de Felhőre gondolva visszafogja magát. A barátjának most nagyobb szüksége van erre. De a kísértést azért így is nehéz megállni és csak úgy egy-egy sajtosabb részt kicsippent és azt hosszan forgatja a szájában, hogy érezhesse még az ízét.*