Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 316 (6301. - 6320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6320. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-05-31 21:24:46
Üzenet elküldve: 2017-05-31 21:24:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Iriana//
~Ezek a tündérek. Csak a baj van velük.~
*Lelassít egy kicsi, épp csak annyira, hogy a lánynak ne kelljen rohannia, de még így is kicsit kapkodhatja a lábát, ha utol akarja érni az elfet. Van egy olyan sejtése, hogy a lány nem fogja abbahagyni a csiripelést, és idegesítően vékony, tündéri hangján addig fog beszélni, még Aleimord idegeire nem megy. És ahogy lenni szokás, a férfi azt elzárja magában, mert ha kimutatja, hogy felidegesítette egy apró tündérlány, akkor otthon kinevetik.*
- A nevem Aleimord Sayqueves.
~Ebből azért már elég egyértelműnek kellene lennie a számára.~
- Őszintén? Nem igazán lepődök meg, hogy keveset ismer.
*Mondja, mikor már majdnem a Gazdagnegyedbe érnek.*
//Iriana//
~Ezek a tündérek. Csak a baj van velük.~
*Lelassít egy kicsi, épp csak annyira, hogy a lánynak ne kelljen rohannia, de még így is kicsit kapkodhatja a lábát, ha utol akarja érni az elfet. Van egy olyan sejtése, hogy a lány nem fogja abbahagyni a csiripelést, és idegesítően vékony, tündéri hangján addig fog beszélni, még Aleimord idegeire nem megy. És ahogy lenni szokás, a férfi azt elzárja magában, mert ha kimutatja, hogy felidegesítette egy apró tündérlány, akkor otthon kinevetik.*
- A nevem Aleimord Sayqueves.
~Ebből azért már elég egyértelműnek kellene lennie a számára.~
- Őszintén? Nem igazán lepődök meg, hogy keveset ismer.
*Mondja, mikor már majdnem a Gazdagnegyedbe érnek.*
6319. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-05-31 13:18:03
Üzenet elküldve: 2017-05-31 13:18:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Velsanrick//
*A lány is mosolyra fakad, amitől Bó még inkább jó kedvre derül, bár ennek a kifejezésére már igazán nem áll több eszköz a rendelkezésére. Csak mosolyog tovább lelkesen, szinte már bárgyún - Kit akarok átverni? Nem szinte. -, és úgy nézi végig ahogy a nő is hasonló mimikával gondolkodik. Nem magához hasonlítja, hát soha nem látta még magát gondolkodni, de kifejezetten hasonlít a bunkóra, ahogyan forognak az agyrekervényei.*
~Bunkó.~
*Suhan át az agyán, amivel párhuzamosan bevillan neki néhány kép, amihez szót nem társít fejben sem, de egyértelműen a barakkhoz és az otthonhoz köthetőek. Épp időben eszmél fel a kacifántos gondolataiból, hogy hallja a választ. Remek. Egyértelműen örül a lány, különben minek mondta volna, hogy remek? Ez igazán jó hír, azt jelenti, hogy megbékélt, megbocsátotta, hogy korábban modortalan volt vele az óriás. Jön viszont a kérdés, mikor még szinte fel sem lábalt a jó hír okozta mámorból, de a fegyveres tökéletesen eltalálta azt a kommunikációs szintet, ami hibátlanul átmegy a meláknak.*
~Főtér!~
*Kiált fel magában, hisz azt pontosan tudja, hogy micsoda, és hol van. Azon, hogy a lány miért keresi, gondolkodjon valaki, akit azért fizetnek. Ez már igazán nem Bó dolga. Az óriás két oldalt megfogja a nadrágszíját, és jó harminc centit feljebb húzza a pantallót, ami bár szám szerint sok, a fickó méreteihez képest egész pontosan csak annyit jelent, hogy megigazította magán. A kalapács meg a sarló folyton lehúzzák azt, így gyakran adjusztálásra szorul, s most megragadta az alkalmat, hogy dagadó mellkassal, fessen válaszoljon.*
-Arra.
*Mutat vaskos mutatóujjával a szegénynegyeden keresztül.*
-Te követsz!
*Igazán nem nagy áldozat, hisz maga is arra megy, de egy ilyen mosolygós hölgyet bármikor szívesen kisegít. Úgy fest mostanra az egy perccel ezelőtti, a lány morgósnak ható tekintetének képe már búcsút is intett az óriás többi emlékének.*
*A lány is mosolyra fakad, amitől Bó még inkább jó kedvre derül, bár ennek a kifejezésére már igazán nem áll több eszköz a rendelkezésére. Csak mosolyog tovább lelkesen, szinte már bárgyún - Kit akarok átverni? Nem szinte. -, és úgy nézi végig ahogy a nő is hasonló mimikával gondolkodik. Nem magához hasonlítja, hát soha nem látta még magát gondolkodni, de kifejezetten hasonlít a bunkóra, ahogyan forognak az agyrekervényei.*
~Bunkó.~
*Suhan át az agyán, amivel párhuzamosan bevillan neki néhány kép, amihez szót nem társít fejben sem, de egyértelműen a barakkhoz és az otthonhoz köthetőek. Épp időben eszmél fel a kacifántos gondolataiból, hogy hallja a választ. Remek. Egyértelműen örül a lány, különben minek mondta volna, hogy remek? Ez igazán jó hír, azt jelenti, hogy megbékélt, megbocsátotta, hogy korábban modortalan volt vele az óriás. Jön viszont a kérdés, mikor még szinte fel sem lábalt a jó hír okozta mámorból, de a fegyveres tökéletesen eltalálta azt a kommunikációs szintet, ami hibátlanul átmegy a meláknak.*
~Főtér!~
*Kiált fel magában, hisz azt pontosan tudja, hogy micsoda, és hol van. Azon, hogy a lány miért keresi, gondolkodjon valaki, akit azért fizetnek. Ez már igazán nem Bó dolga. Az óriás két oldalt megfogja a nadrágszíját, és jó harminc centit feljebb húzza a pantallót, ami bár szám szerint sok, a fickó méreteihez képest egész pontosan csak annyit jelent, hogy megigazította magán. A kalapács meg a sarló folyton lehúzzák azt, így gyakran adjusztálásra szorul, s most megragadta az alkalmat, hogy dagadó mellkassal, fessen válaszoljon.*
-Arra.
*Mutat vaskos mutatóujjával a szegénynegyeden keresztül.*
-Te követsz!
*Igazán nem nagy áldozat, hisz maga is arra megy, de egy ilyen mosolygós hölgyet bármikor szívesen kisegít. Úgy fest mostanra az egy perccel ezelőtti, a lány morgósnak ható tekintetének képe már búcsút is intett az óriás többi emlékének.*
6318. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-05-31 12:23:56
Üzenet elküldve: 2017-05-31 12:23:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Aleimord//
*Kétség sem fér hozzá, hogy az elf irányítja a közös kis csevejük menetét, hangnemét, és ő rendelkezik a végkimeneteléről is. Irianának mindig gondosan meg kell válogatnia a szavait és hogy miképp adja elő azokat.*
~Felületesnek tűnik mind a felszínen, de ostobaság lenne azt hinnem, hogy együgyűvel van dolgom. Nem lepődnék meg, ha jól szórakozna ezen az egészen, vagy volna valami hátsó szándéka. De ha már megadta a lehetőséget, miért ne élnék vele? Csak nem fog bántani.~
- Ez igazán hízelgő *szedi lábait amilyen gyorsan csak tudja*, de majd' fele akkora vagyok, mint nagyuram, nekem egy kicsit gyors ez a tempó. Egyébként, milyen családról is van most szó? Kevés nemesi házat ismerek, ne tessék hát zokon venni, ha az önéről még nem hallottam!
//Aleimord//
*Kétség sem fér hozzá, hogy az elf irányítja a közös kis csevejük menetét, hangnemét, és ő rendelkezik a végkimeneteléről is. Irianának mindig gondosan meg kell válogatnia a szavait és hogy miképp adja elő azokat.*
~Felületesnek tűnik mind a felszínen, de ostobaság lenne azt hinnem, hogy együgyűvel van dolgom. Nem lepődnék meg, ha jól szórakozna ezen az egészen, vagy volna valami hátsó szándéka. De ha már megadta a lehetőséget, miért ne élnék vele? Csak nem fog bántani.~
- Ez igazán hízelgő *szedi lábait amilyen gyorsan csak tudja*, de majd' fele akkora vagyok, mint nagyuram, nekem egy kicsit gyors ez a tempó. Egyébként, milyen családról is van most szó? Kevés nemesi házat ismerek, ne tessék hát zokon venni, ha az önéről még nem hallottam!
6317. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-05-31 11:56:01
Üzenet elküldve: 2017-05-31 11:56:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Bómdi//
*A óriás komótos mozgással fordul a lány felé, és annak szavai nyomán a férfi fejében szinte látható, ahogy nyikorogva megindulnak a hatalmas fogaskerekek, hogy feldolgozza az információt. Az arca is grimaszba fordul, amitől Velsie kis híján felkacag. Arra emlékezteti, mint mikor valaki borsot szagol és a tüsszentés facsarja az orrát.*
~Ez állati! Csak agyvérzést ne kapjon az erőlködéstől!~
*Derül inkább csak magában, és ahogy telnek a másodpercek egyre jobban kezd valóban aggódni az óriás szellemi épségéért. Tétován körbe pillant, hogy mivel segíthetne a másikon, de ha esetleg nyitott szemmel elszunyókált, hát megrémiszteni sem szeretné, így inkább csak feszült arccal várakozik tovább. Óriásunk azonban kitör a szobor játékból és olyan szélesen elmosolyodik, hogy szinte körbe éri a fejét. A vidámsága olyan egyszerű és olyan tiszta, hogy éppen ezért ragadós is, így Velsie észre sem veszi, hogy önkéntelenül utánozza le a másik mimikáját, és ő maga is széles mosolyt villant a férfira. Ezzel együtt meg is könnyebbül, hogy nem tett kárt a másikban a komoly erőfeszítés.*
~Oké, jobb lesz, ha csak röviden és tömören próbálok vele kommunikálni.~
*A válaszon megint megütközik egy kicsit, és ezúttal a lányon a sor, hogy arcára a gondolkodás gondterhelt grimasza üljön ki.*
~Olyan ez, mint egy rejtvény. Tök jó, hogy te vagy, de mi vagy?~
*Nagyon büszkén, peckesen húzza ki magát a férfi és ujjával meg is erősíti magára böködve. A lány kicsit összezavarodik, de aztán visszaidézi saját szavait és abból indul útnak a gondolatmenet nyomozására.*
~Kétlem, hogy arra gondol ilyen büszkén, hogy ő is goromba lenne, úgyhogy valószínűleg a származásra válaszolt. De ha én NEM vagyok idevalósi, akkor ő nyilván arra büszke, hogy ő meg az. Gondolom.~
-Remek.
*Mosolyog megint kedvesen a nagydarabra.*
~Ha idevalósi, akkor ismerheti a környéket, talán tudna segíteni. De hogy értessem meg magam vele, ha ilyen korlátozottak a lehetőségeim?~
*Úgy dönt, talán a másik vizuálisan fogékonyabb, így a hirdető táblán mutogatva kiszedhet belőle értékelhető gondolatokat is.*
-Főtér?
*Kérdezi hát velősen a másikat és tesz is egy lépést az említett irányba.*
*A óriás komótos mozgással fordul a lány felé, és annak szavai nyomán a férfi fejében szinte látható, ahogy nyikorogva megindulnak a hatalmas fogaskerekek, hogy feldolgozza az információt. Az arca is grimaszba fordul, amitől Velsie kis híján felkacag. Arra emlékezteti, mint mikor valaki borsot szagol és a tüsszentés facsarja az orrát.*
~Ez állati! Csak agyvérzést ne kapjon az erőlködéstől!~
*Derül inkább csak magában, és ahogy telnek a másodpercek egyre jobban kezd valóban aggódni az óriás szellemi épségéért. Tétován körbe pillant, hogy mivel segíthetne a másikon, de ha esetleg nyitott szemmel elszunyókált, hát megrémiszteni sem szeretné, így inkább csak feszült arccal várakozik tovább. Óriásunk azonban kitör a szobor játékból és olyan szélesen elmosolyodik, hogy szinte körbe éri a fejét. A vidámsága olyan egyszerű és olyan tiszta, hogy éppen ezért ragadós is, így Velsie észre sem veszi, hogy önkéntelenül utánozza le a másik mimikáját, és ő maga is széles mosolyt villant a férfira. Ezzel együtt meg is könnyebbül, hogy nem tett kárt a másikban a komoly erőfeszítés.*
~Oké, jobb lesz, ha csak röviden és tömören próbálok vele kommunikálni.~
*A válaszon megint megütközik egy kicsit, és ezúttal a lányon a sor, hogy arcára a gondolkodás gondterhelt grimasza üljön ki.*
~Olyan ez, mint egy rejtvény. Tök jó, hogy te vagy, de mi vagy?~
*Nagyon büszkén, peckesen húzza ki magát a férfi és ujjával meg is erősíti magára böködve. A lány kicsit összezavarodik, de aztán visszaidézi saját szavait és abból indul útnak a gondolatmenet nyomozására.*
~Kétlem, hogy arra gondol ilyen büszkén, hogy ő is goromba lenne, úgyhogy valószínűleg a származásra válaszolt. De ha én NEM vagyok idevalósi, akkor ő nyilván arra büszke, hogy ő meg az. Gondolom.~
-Remek.
*Mosolyog megint kedvesen a nagydarabra.*
~Ha idevalósi, akkor ismerheti a környéket, talán tudna segíteni. De hogy értessem meg magam vele, ha ilyen korlátozottak a lehetőségeim?~
*Úgy dönt, talán a másik vizuálisan fogékonyabb, így a hirdető táblán mutogatva kiszedhet belőle értékelhető gondolatokat is.*
-Főtér?
*Kérdezi hát velősen a másikat és tesz is egy lépést az említett irányba.*
6316. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-05-30 22:22:15
Üzenet elküldve: 2017-05-30 22:22:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyw//
- Nem sokat veszítesz vele. *Válaszol, váll vonva és megbiccentve a fejét. Wegtoren igazán a szívéhez nőtt már, pláne most, hogy el szakadt a jól megszokott közegből, az otthonból, nevezhetjük így. Azt viszont el kell ismernie, hogy ocsmány a hely. Meleg, verejtéktől bűzlő, öntörvényű. Ahogy ez végighalad elméjén máris honvágya támad és egy rövidet sóhajt.*
- Hát... pss... nagyobb az esélye, mintha tündérföldén születtem volna? Hö-hö. *Röhög fel röviden, aztán hosszan elvigyorodik.
A földművelés sosem volt egy szenvedélyes szerelmese. Gyerekként is rühellte, amikor meg elég idős lett, s kinőtt bátorsága, hát meg is szökött előle. Ahogy szülei elől és a családja minden tagja elől. Mert nem nagyon akartak megbarátkozni a gondolattal, hogy a kedves Nukwar, aki nem is olyan régen még elbűvölő kis(nagy)lány volt, most vérengző vadállatok útját járja. Ami nem igaz, de egy szelíd földművesnek eléggé... más életút.
Felröhög ahogy elképzeli, hogyan szántana karddal az ellenség sorai között. Vérrel öntözi a földjét, lelkeket arat. Ez látszólag sokkal jobban leköti, mint a család gondolata, amit az elf hoz fel. Nuk nem is érti egy pillanat erejéig.*
- Család? Huh? *Vonja fel fél szemöldökét, majd megingatja a fejét.* Nem hiszem. *Eztán, hogy erre hellyel közzel válaszolt, el is indítja lépteit a piac irányába. Közben hallgatja, Nyw további mondandóját. A kölyök emlegetésére, elvigyorodik.*
- Pedig, nem lett volna hülyeség. Ha az őrség kiszúrja, hogy borotva éles fegyverekkel jársz-kelsz a területükön, hamar nyilat kaphatsz a hátadba, vagy a fejedbe. *Kopogtatja meg homlokát mutatóujjával, ahogy próbálja illusztrálni hol lépne be a az éles nyílhegy a férfibe, megszakítva eddigi gondolatmenetét, majd dolga végeztével távozna is a másik oldalon. Nagy valószínűséggel, viszont elakadna a fickó bolond elméjének kusza szálai között, összegabalyodna és csak kikukucskálna a másik oldalon, de nem tudna távozni.
Nuk nem kedveli az őrséget, de azt elismeri, hogy nem viccelnek és képzett harcosok. A gonosz incselkedés felemlegetésére vigyorog, de meg is ingatja a fejét.*
- Hát, cukorfalat... *Kezdi el, mert mindenre van válasza. Közben oda is érnek a gazdagnegyed felől nyíló díszes boltívhez, mely maga mögött tartogatja a piaci forgatagot.*
- Jobb szeretik az itteniek, ha az ifjoncok a barakkban maradnak és nem az utcán lófrálnak, valamilyen rendvédelmi szerepben. Helyettük meg ülhet az őrmester a fegyver szekrény előtt. *Magyarázza miért van a fiú odabent, míg az idősebbek idekint. Átlép a boltív alatt és már a sorok között is találja magát. Ott barátságtalan, rideg szemei keresik a megfelelő helyet. Azt a figurát, aki finom sört árul, s még arra sem rest, hogy legalább egy könyöklőt kitegyen a standja elé. Nuk valami kellemes, árnyékolt helyre számít, üres hordókkal székek gyanánt, s egy magasabb asztalkával, amire le tehetik a korsóikat. Azokat a fém fedeles üveg korsókat, amikből mindég olyan jól esik ez a finom ital.*
- Van kilátásban valami érdekes is ebben a városban? *Kérdezi, mert az ő részéről jól indultak a dolgok, aztán döcögőssé vált, majd megint nincs sok semmi terv amibe kapaszkodhatna.
Ahogy ezt megkérdezte, már meg is látja az ismerős helyet. Hordók, árnyék és még valami könyöklő is tartozik hozzá. De nem is ezek a legfontosabbak, hanem a gondosan hűtött sör. Nuk nem tudja, hogy marad hideg folyton, de nem is kérdezősködik erről. Meg böki Nywet, hogy szedje az elf lábait, a nő pedig rá is kapcsol. Ahogy oda ér a kofa elé, kurtán köszön és türelmetlenül kér két korsó jóféle barna sört. Szerencsére, vagy az ő szerencséjükre senki nem állt előttük. Nuk készíti is a fejenként tizenöt aranyat. Lehet, hogy drága, de minden cseppje megéri azt a pénzt. A két korsó barnáért járó 30 arany, így a fickó (Mesélő (Landa)) előtt terem.
Nuknak pedig ezek után minden pillanat, amit sör nélkül tölt borzalmas megpróbáltatás. Nem sokára viszont két kriglivel kerül eléjük a nedűből. A nő nem is vacakol, leül egy ennek a célnak kihelyezett hordóra és két-három nagy korttyal a fél poharat ki is csinálja.*
- Oh, ez az igazi... *Vigyorodik el szinte kielégülten, majd a férfi felé biccent.* Erre nem tudsz rosszat mondani, igaz?
- Nem sokat veszítesz vele. *Válaszol, váll vonva és megbiccentve a fejét. Wegtoren igazán a szívéhez nőtt már, pláne most, hogy el szakadt a jól megszokott közegből, az otthonból, nevezhetjük így. Azt viszont el kell ismernie, hogy ocsmány a hely. Meleg, verejtéktől bűzlő, öntörvényű. Ahogy ez végighalad elméjén máris honvágya támad és egy rövidet sóhajt.*
- Hát... pss... nagyobb az esélye, mintha tündérföldén születtem volna? Hö-hö. *Röhög fel röviden, aztán hosszan elvigyorodik.
A földművelés sosem volt egy szenvedélyes szerelmese. Gyerekként is rühellte, amikor meg elég idős lett, s kinőtt bátorsága, hát meg is szökött előle. Ahogy szülei elől és a családja minden tagja elől. Mert nem nagyon akartak megbarátkozni a gondolattal, hogy a kedves Nukwar, aki nem is olyan régen még elbűvölő kis(nagy)lány volt, most vérengző vadállatok útját járja. Ami nem igaz, de egy szelíd földművesnek eléggé... más életút.
Felröhög ahogy elképzeli, hogyan szántana karddal az ellenség sorai között. Vérrel öntözi a földjét, lelkeket arat. Ez látszólag sokkal jobban leköti, mint a család gondolata, amit az elf hoz fel. Nuk nem is érti egy pillanat erejéig.*
- Család? Huh? *Vonja fel fél szemöldökét, majd megingatja a fejét.* Nem hiszem. *Eztán, hogy erre hellyel közzel válaszolt, el is indítja lépteit a piac irányába. Közben hallgatja, Nyw további mondandóját. A kölyök emlegetésére, elvigyorodik.*
- Pedig, nem lett volna hülyeség. Ha az őrség kiszúrja, hogy borotva éles fegyverekkel jársz-kelsz a területükön, hamar nyilat kaphatsz a hátadba, vagy a fejedbe. *Kopogtatja meg homlokát mutatóujjával, ahogy próbálja illusztrálni hol lépne be a az éles nyílhegy a férfibe, megszakítva eddigi gondolatmenetét, majd dolga végeztével távozna is a másik oldalon. Nagy valószínűséggel, viszont elakadna a fickó bolond elméjének kusza szálai között, összegabalyodna és csak kikukucskálna a másik oldalon, de nem tudna távozni.
Nuk nem kedveli az őrséget, de azt elismeri, hogy nem viccelnek és képzett harcosok. A gonosz incselkedés felemlegetésére vigyorog, de meg is ingatja a fejét.*
- Hát, cukorfalat... *Kezdi el, mert mindenre van válasza. Közben oda is érnek a gazdagnegyed felől nyíló díszes boltívhez, mely maga mögött tartogatja a piaci forgatagot.*
- Jobb szeretik az itteniek, ha az ifjoncok a barakkban maradnak és nem az utcán lófrálnak, valamilyen rendvédelmi szerepben. Helyettük meg ülhet az őrmester a fegyver szekrény előtt. *Magyarázza miért van a fiú odabent, míg az idősebbek idekint. Átlép a boltív alatt és már a sorok között is találja magát. Ott barátságtalan, rideg szemei keresik a megfelelő helyet. Azt a figurát, aki finom sört árul, s még arra sem rest, hogy legalább egy könyöklőt kitegyen a standja elé. Nuk valami kellemes, árnyékolt helyre számít, üres hordókkal székek gyanánt, s egy magasabb asztalkával, amire le tehetik a korsóikat. Azokat a fém fedeles üveg korsókat, amikből mindég olyan jól esik ez a finom ital.*
- Van kilátásban valami érdekes is ebben a városban? *Kérdezi, mert az ő részéről jól indultak a dolgok, aztán döcögőssé vált, majd megint nincs sok semmi terv amibe kapaszkodhatna.
Ahogy ezt megkérdezte, már meg is látja az ismerős helyet. Hordók, árnyék és még valami könyöklő is tartozik hozzá. De nem is ezek a legfontosabbak, hanem a gondosan hűtött sör. Nuk nem tudja, hogy marad hideg folyton, de nem is kérdezősködik erről. Meg böki Nywet, hogy szedje az elf lábait, a nő pedig rá is kapcsol. Ahogy oda ér a kofa elé, kurtán köszön és türelmetlenül kér két korsó jóféle barna sört. Szerencsére, vagy az ő szerencséjükre senki nem állt előttük. Nuk készíti is a fejenként tizenöt aranyat. Lehet, hogy drága, de minden cseppje megéri azt a pénzt. A két korsó barnáért járó 30 arany, így a fickó (Mesélő (Landa)) előtt terem.
Nuknak pedig ezek után minden pillanat, amit sör nélkül tölt borzalmas megpróbáltatás. Nem sokára viszont két kriglivel kerül eléjük a nedűből. A nő nem is vacakol, leül egy ennek a célnak kihelyezett hordóra és két-három nagy korttyal a fél poharat ki is csinálja.*- Oh, ez az igazi... *Vigyorodik el szinte kielégülten, majd a férfi felé biccent.* Erre nem tudsz rosszat mondani, igaz?
6315. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-05-30 22:20:49
Üzenet elküldve: 2017-05-30 22:20:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Velsanrick//
*Néhányat trappol csak, de már hallja, hogy a lány utánaszól, és még bocsánatot is kér. De hát minek? Hát nem tett semmi rosszat? Bó komótosan hátrafordul, hogy megbizonyosodjon afelől, a vörös tényleg hozzá beszél. Nem tudja hirtelen hova tenni a dolgot, de igazán elgondolkodik rajta. Ez ki is ül az arcára, kicsit összehúzza a szemeit, úgy réved maga elé, és próbálja összetenni azt, amit a lány mondott. A gondolatmenet a maga egyszerű módján azt taglalja, hogy mégis miért kér elnézést, hogy Bó volt modortalan? Csak visszhangzik egy szó a fejében, azt még nem tudta a helyére tenni.*
~Goromba.~
*Agyal, agyal, de nem jut egyről a kettőre, így elegánsan átugorja a problémát, és rögtön a következő nehéz feladatnak veselkedik neki.*
~Idevalósi.~
*Ezt már néhány hosszúra nyúlt másodperc alatt meg is ragadja, és a tagadással együtt egy határozott kép alakul ki a fejében: a lány nem idevalósi. Egyszerűnek hangzik, mégis kellően sokáig mélázott rajta az óriás, hogy a fegyveres butának nézze. Pedig nem buta ő, csak lassú. Nagyon lassú. Legalábbis mások mindig ezt mondogatták, és azok jó barátok, úgyhogy lehet nekik hinni. Lassan elterül az arcán egy figyelmen kívül nem hagyható mosoly, ahogy újra a fókuszpontba kerül a lány, és már szikraként ki is pattant a lehető legfrappánsabb válasz rá.*
-Én vagyok.
*Húzza ki magát büszkén ahogyan tovább vigyorog őszinte boldogsággal a lányra.*
*Néhányat trappol csak, de már hallja, hogy a lány utánaszól, és még bocsánatot is kér. De hát minek? Hát nem tett semmi rosszat? Bó komótosan hátrafordul, hogy megbizonyosodjon afelől, a vörös tényleg hozzá beszél. Nem tudja hirtelen hova tenni a dolgot, de igazán elgondolkodik rajta. Ez ki is ül az arcára, kicsit összehúzza a szemeit, úgy réved maga elé, és próbálja összetenni azt, amit a lány mondott. A gondolatmenet a maga egyszerű módján azt taglalja, hogy mégis miért kér elnézést, hogy Bó volt modortalan? Csak visszhangzik egy szó a fejében, azt még nem tudta a helyére tenni.*
~Goromba.~
*Agyal, agyal, de nem jut egyről a kettőre, így elegánsan átugorja a problémát, és rögtön a következő nehéz feladatnak veselkedik neki.*
~Idevalósi.~
*Ezt már néhány hosszúra nyúlt másodperc alatt meg is ragadja, és a tagadással együtt egy határozott kép alakul ki a fejében: a lány nem idevalósi. Egyszerűnek hangzik, mégis kellően sokáig mélázott rajta az óriás, hogy a fegyveres butának nézze. Pedig nem buta ő, csak lassú. Nagyon lassú. Legalábbis mások mindig ezt mondogatták, és azok jó barátok, úgyhogy lehet nekik hinni. Lassan elterül az arcán egy figyelmen kívül nem hagyható mosoly, ahogy újra a fókuszpontba kerül a lány, és már szikraként ki is pattant a lehető legfrappánsabb válasz rá.*
-Én vagyok.
*Húzza ki magát büszkén ahogyan tovább vigyorog őszinte boldogsággal a lányra.*
6314. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-05-30 21:34:23
Üzenet elküldve: 2017-05-30 21:34:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Bómdi//
*Az óriás mintha megijedt volna a hozzá képest apró, de határozott teremtéstől, amin Velsie még inkább meglepődik, mint korábban. Szemöldöke magasra szalad és csodálkozva nézi a szelíd óriást. Mikor az a mögötte lévő falra bök, a lány meredten végig méri a falat, majd ismét az óriást, végül egyik szemöldökét leereszti, a másik viszont a magasban jelzi, hogy még mindig nem ért semmit ebből az egész helyzetből.*
~Arra? A fal irányába? Ami nyilván eddig is itt volt?~
*Pár pillanat erejéig fürkészi a férfi tekintetét, majd megállapítja a diagnózist.*
~Nem vagy valami agyas, ugye?~
*A másik láthatóan teljesen összezavarodott a kimerítő beszélgetéstől, és szó nélkül indul is tovább, mint a megvert kutya, akit még ki is tesznek éjszakára. Velsie először csak bámul utána, még mindig a helyzet abszurditásának hatása alatt, de végül nagyot sóhajt és az óriás után iramodik, miközben már kiabál is neki.*
-Várj! Várj, nem akartam goromba lenni! Bocsánat. Nem vagyok idevalósi.
*Az óriás mintha megijedt volna a hozzá képest apró, de határozott teremtéstől, amin Velsie még inkább meglepődik, mint korábban. Szemöldöke magasra szalad és csodálkozva nézi a szelíd óriást. Mikor az a mögötte lévő falra bök, a lány meredten végig méri a falat, majd ismét az óriást, végül egyik szemöldökét leereszti, a másik viszont a magasban jelzi, hogy még mindig nem ért semmit ebből az egész helyzetből.*
~Arra? A fal irányába? Ami nyilván eddig is itt volt?~
*Pár pillanat erejéig fürkészi a férfi tekintetét, majd megállapítja a diagnózist.*
~Nem vagy valami agyas, ugye?~
*A másik láthatóan teljesen összezavarodott a kimerítő beszélgetéstől, és szó nélkül indul is tovább, mint a megvert kutya, akit még ki is tesznek éjszakára. Velsie először csak bámul utána, még mindig a helyzet abszurditásának hatása alatt, de végül nagyot sóhajt és az óriás után iramodik, miközben már kiabál is neki.*
-Várj! Várj, nem akartam goromba lenni! Bocsánat. Nem vagyok idevalósi.
6313. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-05-30 21:24:50
Üzenet elküldve: 2017-05-30 21:24:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Iriana//
~Most pedig már nyal. Mikor rájött, hogy ez így nem megy inkább hízelegni kezd. Jellemző. De hát mit várhattam volna ilyen műveletlen emberektől? Vagy tündér Lényegtelen, ugyan olyan minden faj, csak máshogy néz ki.~
- Igen, persze.
*Horkan fel.*
- Minden szavát átjárja az irónia.
*Egy nagy levegőtömeget fúj ki a tüdejéből.*
- Hát jó, rendben. Nem mindenkinek adok ilyen lehetőséget, de teljesítem a kérését. Elmagyarázom, hogy hogyan keressük meg mi, a családom a luxustermékekre valót, de javaslom, hogy jegyzeteljen, mert most igazán kiváltságosnak érheti magát.
*Elindul a Gazdag negyed felé.*
- Na mi lesz, jön?
//Iriana//
~Most pedig már nyal. Mikor rájött, hogy ez így nem megy inkább hízelegni kezd. Jellemző. De hát mit várhattam volna ilyen műveletlen emberektől? Vagy tündér Lényegtelen, ugyan olyan minden faj, csak máshogy néz ki.~
- Igen, persze.
*Horkan fel.*
- Minden szavát átjárja az irónia.
*Egy nagy levegőtömeget fúj ki a tüdejéből.*
- Hát jó, rendben. Nem mindenkinek adok ilyen lehetőséget, de teljesítem a kérését. Elmagyarázom, hogy hogyan keressük meg mi, a családom a luxustermékekre valót, de javaslom, hogy jegyzeteljen, mert most igazán kiváltságosnak érheti magát.
*Elindul a Gazdag negyed felé.*
- Na mi lesz, jön?
6312. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-05-30 20:01:53
Üzenet elküldve: 2017-05-30 20:01:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Velsanrick//
*A lány úgy fest kardoskodni akar, és ha nem is szó szerint, az óriás ezt nem tudja. Dacosan kérdez vissza, és bár burkolt az utalásnak vélt mondat, az óriás mégis azt vonja le néhány hosszú pillanat után, hogy a lány egy tyúkszemre lépett, és a háta közepére nem kíván egy óriással beszélgetni. Szemei elkerekednek, álla is leesik, és szinte mentegetőzve válaszol habozás nélkül.*
-Nem, én, nem.
*Feleli egészen egyértelműen, amivel párhuzamosan meg is veti maga mögött a bal lábát, egyértelmű jelét mutatva annak, hogy ő igazán nem szándékozik bajt keverni.*
-Én arra.
*Mutat ujjával a zsákutcát jelentő faj irányába, azt várva, hogy a lány megérti, mit szeretne közölni.*
-Csak.
*Habog tovább a nő határozottságától megszeppenve, mígnem végül feladja, és belátja: most falnak ment. Ha ezúttal nem is szó szerint, azért néha az is előfordul, mikor nagyon elgondolkodik valamin.*
-Arra nem tudok.
*Jelenti ki az egyértelműt, és minden további nélkül a kellemesen lassú mozgásával, emberhez mérten gyors tempóban megindul a főtér felé, hogy onnan hazajusson a farmra.*
*A lány úgy fest kardoskodni akar, és ha nem is szó szerint, az óriás ezt nem tudja. Dacosan kérdez vissza, és bár burkolt az utalásnak vélt mondat, az óriás mégis azt vonja le néhány hosszú pillanat után, hogy a lány egy tyúkszemre lépett, és a háta közepére nem kíván egy óriással beszélgetni. Szemei elkerekednek, álla is leesik, és szinte mentegetőzve válaszol habozás nélkül.*
-Nem, én, nem.
*Feleli egészen egyértelműen, amivel párhuzamosan meg is veti maga mögött a bal lábát, egyértelmű jelét mutatva annak, hogy ő igazán nem szándékozik bajt keverni.*
-Én arra.
*Mutat ujjával a zsákutcát jelentő faj irányába, azt várva, hogy a lány megérti, mit szeretne közölni.*
-Csak.
*Habog tovább a nő határozottságától megszeppenve, mígnem végül feladja, és belátja: most falnak ment. Ha ezúttal nem is szó szerint, azért néha az is előfordul, mikor nagyon elgondolkodik valamin.*
-Arra nem tudok.
*Jelenti ki az egyértelműt, és minden további nélkül a kellemesen lassú mozgásával, emberhez mérten gyors tempóban megindul a főtér felé, hogy onnan hazajusson a farmra.*
6311. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-05-30 19:24:45
Üzenet elküldve: 2017-05-30 19:24:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Bómdi//
*Még el sem tud indulni, mikor a nap eltűnik az égről, és alkonyi sötétség vetül Velsiere, aki gondolataiból eszmélve meglepetten néz fel. És feljebb. És még feljebb, míg megpillantja az óriás fejét is.*
~Ebben a városban aztán tényleg mindenféle lény megfordul.~
*Állapítja meg magában, az óriás kérdésén azonban kissé megütközik.*
~Hogy mit akar? Most keltem fel, de neki nem mindegy, hogy ülök, vagy állok? Esetleg útban vagyok?~
-Miért? Menekülnöm kéne előled?
*Kérdezi még mindig kissé értetlenül, és csak néz az óriásra, a nyaka majd kitörik közben. A félelemnek azonban még csak szikrája sincs benne, úgyhogy ha az óriás arra várna, hogy ijedten iszkol el az útjából...*
~Hát arra várhat.~
*A lánynak eszébe jut a kézen fekvő kérdés párja, így nem is habozik feltenni.*
-És te miért állsz itt?
~Mikor nyugodtan tovább is mehetnél a dolgodra.~
*Teszi hozzá, de csak magában, mert nem akar udvariatlan lenni, amíg nem derül ki, hogy az óriás ellenséges szándékkal kötegszik vele, vagy csupán a maga egyszerű módján próbál ismerkedni.*
*Még el sem tud indulni, mikor a nap eltűnik az égről, és alkonyi sötétség vetül Velsiere, aki gondolataiból eszmélve meglepetten néz fel. És feljebb. És még feljebb, míg megpillantja az óriás fejét is.*
~Ebben a városban aztán tényleg mindenféle lény megfordul.~
*Állapítja meg magában, az óriás kérdésén azonban kissé megütközik.*
~Hogy mit akar? Most keltem fel, de neki nem mindegy, hogy ülök, vagy állok? Esetleg útban vagyok?~
-Miért? Menekülnöm kéne előled?
*Kérdezi még mindig kissé értetlenül, és csak néz az óriásra, a nyaka majd kitörik közben. A félelemnek azonban még csak szikrája sincs benne, úgyhogy ha az óriás arra várna, hogy ijedten iszkol el az útjából...*
~Hát arra várhat.~
*A lánynak eszébe jut a kézen fekvő kérdés párja, így nem is habozik feltenni.*
-És te miért állsz itt?
~Mikor nyugodtan tovább is mehetnél a dolgodra.~
*Teszi hozzá, de csak magában, mert nem akar udvariatlan lenni, amíg nem derül ki, hogy az óriás ellenséges szándékkal kötegszik vele, vagy csupán a maga egyszerű módján próbál ismerkedni.*
6310. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-05-30 17:25:23
Üzenet elküldve: 2017-05-30 17:25:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Velsanrick//
*Bó hosszasan nézi a kapát, és alaposan megrágja az elhangzottakat. Már-már meg is érti a dolgot, mikor visszafordulván arra lesz figyelmes, hogy a pultból számos termék, többet között a kapa is hiányzik. Hogy hány percig, netán fertályóráig mélázótt a nemleges válaszon, azt csak a morgós képű kofa tudná megmondani, akinek a vásárlói elől állta el az utat a méla óriás, de nem igazán akar rászólni most a földművesre. Miután már többszöri felszólítás után csak a bamba tekintetet kapta válaszul, elkönyvelte, hogy itt és most kapcsolt le Bó agyműködése. Ez nem így van ám, csak a bunkó híján kénytelen ő feldolgozni az elhangzottakat, neki pedig nem süvítenek úgy a gondolatai, mint az ork barátjának.*
-Oké.
*Válaszolja velősen, és még csak össze sem rakja a képet, hogy egy nála sokkal jobb beszélőkével rendelkező vásárló talán elragadta előle az áhított tárgyat. Nem is foglalkozik vele. Az ő egzisztenciális krízisei, ha lennének, kimerülnének abban, hogy a zümik miért nem zümmögnek télen. De nem gondolkodik ezen, hisz teljesen felesleges. A miértek csak lefoglalják az ember agyát a fontos gondolatok elől, nem is beszélve az egyén életének értelméről és céljairól történő gondolatmenetekről, amiket az óriás még hírből sem ismer. Bó egy boldog egyén. Minden balszerencséje és nehézsége ellenére, minden ellenlábasa és rosszakarója mellett egészen nyugodt életet él, nem törődik azzal, hogy miért veri a sors, ha éppen veri. Felesleges ezen gondolkodni, sokkal értékesebb gondolatok helyét foglalná csak el. Ehhez mérten lassan kullogva indul meg a piac széle felé, a szükséges felszerelések hiányában például gondolkodhatna azon, hogy miért nem volt elég a pénze, vagy miért nem volt itt az a kedves mama aki mindig olcsóbban adja a holmikat neki meg a barátjának, fejében mégis csak a jövő visszhangjai konganak.*
~Hol alszanak a zümik?~
*Teszi fel a kérdést magának, s a következő bő három percet ennek kiötlésével fogja tölteni, holott a válasz már adott. Ugyanott, ahol eddig. Kiér végül az apróságok tömegéből, bár ebből mit sem észlel, hisz mindenki úgy ugrik el előle, mintha egy faltörő kossal csörtetne előre. Nem is tévednek nagyot az óvatoskodók, hisz ha ez a melák megindul egy irányba, van az a fal, ami nem képes megállítani. Most azonban nem ilyet talál, egy szép, formás kőfal állja az útját, meg valahol a látótere alsó határán egy nő és egy kőpad. Korábban bizonyára láthatta, de nehéz egyszerre ötletelni és előre figyelni, ilyen formán meglepetésként éri a vörös fegyveres jelenléte. Lehajtja a fejét, hogy felmérje az akadályt, majd arra jut, hogy talán biztonságban érzi magát a fallal a háta mögött, ezért nem ugrik el. A teljesen racionális magyarázat, miszerint Bó úgysem fog tovább haladni irányváltoztatás nélkül, lévén a csinos kőfal idő előtt megállítaná, nem suhan át az óriás koponyáján, így őszintén meglepődve, szemöldökét ráncolva teszi fel a kérdést.*
-Miért állsz?
*Hogy a lány mit ért ez alatt, az kérdéses, de szinte bizonyos, hogy nem arra fog választ adni, amire az óriás kíváncsi.*
A hozzászólás írója (Markos Bómdi) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.05.30 18:04:18
*Bó hosszasan nézi a kapát, és alaposan megrágja az elhangzottakat. Már-már meg is érti a dolgot, mikor visszafordulván arra lesz figyelmes, hogy a pultból számos termék, többet között a kapa is hiányzik. Hogy hány percig, netán fertályóráig mélázótt a nemleges válaszon, azt csak a morgós képű kofa tudná megmondani, akinek a vásárlói elől állta el az utat a méla óriás, de nem igazán akar rászólni most a földművesre. Miután már többszöri felszólítás után csak a bamba tekintetet kapta válaszul, elkönyvelte, hogy itt és most kapcsolt le Bó agyműködése. Ez nem így van ám, csak a bunkó híján kénytelen ő feldolgozni az elhangzottakat, neki pedig nem süvítenek úgy a gondolatai, mint az ork barátjának.*
-Oké.
*Válaszolja velősen, és még csak össze sem rakja a képet, hogy egy nála sokkal jobb beszélőkével rendelkező vásárló talán elragadta előle az áhított tárgyat. Nem is foglalkozik vele. Az ő egzisztenciális krízisei, ha lennének, kimerülnének abban, hogy a zümik miért nem zümmögnek télen. De nem gondolkodik ezen, hisz teljesen felesleges. A miértek csak lefoglalják az ember agyát a fontos gondolatok elől, nem is beszélve az egyén életének értelméről és céljairól történő gondolatmenetekről, amiket az óriás még hírből sem ismer. Bó egy boldog egyén. Minden balszerencséje és nehézsége ellenére, minden ellenlábasa és rosszakarója mellett egészen nyugodt életet él, nem törődik azzal, hogy miért veri a sors, ha éppen veri. Felesleges ezen gondolkodni, sokkal értékesebb gondolatok helyét foglalná csak el. Ehhez mérten lassan kullogva indul meg a piac széle felé, a szükséges felszerelések hiányában például gondolkodhatna azon, hogy miért nem volt elég a pénze, vagy miért nem volt itt az a kedves mama aki mindig olcsóbban adja a holmikat neki meg a barátjának, fejében mégis csak a jövő visszhangjai konganak.*
~Hol alszanak a zümik?~
*Teszi fel a kérdést magának, s a következő bő három percet ennek kiötlésével fogja tölteni, holott a válasz már adott. Ugyanott, ahol eddig. Kiér végül az apróságok tömegéből, bár ebből mit sem észlel, hisz mindenki úgy ugrik el előle, mintha egy faltörő kossal csörtetne előre. Nem is tévednek nagyot az óvatoskodók, hisz ha ez a melák megindul egy irányba, van az a fal, ami nem képes megállítani. Most azonban nem ilyet talál, egy szép, formás kőfal állja az útját, meg valahol a látótere alsó határán egy nő és egy kőpad. Korábban bizonyára láthatta, de nehéz egyszerre ötletelni és előre figyelni, ilyen formán meglepetésként éri a vörös fegyveres jelenléte. Lehajtja a fejét, hogy felmérje az akadályt, majd arra jut, hogy talán biztonságban érzi magát a fallal a háta mögött, ezért nem ugrik el. A teljesen racionális magyarázat, miszerint Bó úgysem fog tovább haladni irányváltoztatás nélkül, lévén a csinos kőfal idő előtt megállítaná, nem suhan át az óriás koponyáján, így őszintén meglepődve, szemöldökét ráncolva teszi fel a kérdést.*
-Miért állsz?
*Hogy a lány mit ért ez alatt, az kérdéses, de szinte bizonyos, hogy nem arra fog választ adni, amire az óriás kíváncsi.*
A hozzászólás írója (Markos Bómdi) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.05.30 18:04:18
6309. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-05-30 14:36:22
Üzenet elküldve: 2017-05-30 14:36:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Aleimord//
*Szóhoz sem jut, mikor az elf arrébb tolja, de jelenleg se ereje, se bátorsága nincs, hogy frusztrációjának verbális jelét is adja.*
- De nekem nem-- *Inkább be sem fejezi a mondandóját, mert csak tovább vágná maga alatt a fát.*
~Most azt hiszi, hogy én magamnak akarok pénzt kikönyörögni! Teremtőm... kellett nekem idejönni! Szerintem csak fél füllel hallgat rám eleve; kár neki fecsegnem.~
- Elnézést kérek nagyuramtól, ha modortalanul viselkedtem volna! Minden bizonnyal bölcsessége és szerénysége révén válogat most ön a luxustermékek közt, és nem én. Munkát nem fogadhatok el öntől, mert úgy érzem van így is épp elég dolgom, ráadásul épp most beszélt arról, hogy a szegények is dolgozhatnának, ha akarnak. Ha ilyen sok a teendő önnél, kérjen meg közülük egy pár embert!
*Itt el is köszönhetne, de nem minden nap invitálják meg magukhoz felsőbb körökben mozgó lakosok.*
- Egy házbemutatóra viszont kapható vagyok. Nem kenyerem az eszetlen költekezés, de talán ha betekintést nyerek egy olyasfajta nemes életébe, mint amilyen maga is, jobban megértem, hogy miért van szükség arany szobrokra lovakról, vagy veszett sok aranyért megvásárolt festményekre, amiket egy kezdő művész is meg tudna csinálni.
//Aleimord//
*Szóhoz sem jut, mikor az elf arrébb tolja, de jelenleg se ereje, se bátorsága nincs, hogy frusztrációjának verbális jelét is adja.*
- De nekem nem-- *Inkább be sem fejezi a mondandóját, mert csak tovább vágná maga alatt a fát.*
~Most azt hiszi, hogy én magamnak akarok pénzt kikönyörögni! Teremtőm... kellett nekem idejönni! Szerintem csak fél füllel hallgat rám eleve; kár neki fecsegnem.~
- Elnézést kérek nagyuramtól, ha modortalanul viselkedtem volna! Minden bizonnyal bölcsessége és szerénysége révén válogat most ön a luxustermékek közt, és nem én. Munkát nem fogadhatok el öntől, mert úgy érzem van így is épp elég dolgom, ráadásul épp most beszélt arról, hogy a szegények is dolgozhatnának, ha akarnak. Ha ilyen sok a teendő önnél, kérjen meg közülük egy pár embert!
*Itt el is köszönhetne, de nem minden nap invitálják meg magukhoz felsőbb körökben mozgó lakosok.*
- Egy házbemutatóra viszont kapható vagyok. Nem kenyerem az eszetlen költekezés, de talán ha betekintést nyerek egy olyasfajta nemes életébe, mint amilyen maga is, jobban megértem, hogy miért van szükség arany szobrokra lovakról, vagy veszett sok aranyért megvásárolt festményekre, amiket egy kezdő művész is meg tudna csinálni.
6308. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-05-30 13:18:07
Üzenet elküldve: 2017-05-30 13:18:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
~Na és most hogyan tovább? Sürgősen össze kéne szednem magam, mert fogytán a pénzem. Innen nincs tovább, hisz hova mehetnék? Világgá?~
*A piac szélén, egy félre eső üres ládán ücsörög, a reggelijét falatozva és a tömeget figyelve. Az elmúlt napokban sok időt töltött itt, hiszen mindenhol azt mondják, hogy ha valamit megakarsz tudni, járj nyitott füllel a piacon, mert a kofáknál jobb hírmondó nincs.*
~Hát ezek kárognak egész nap, de hasznosat még nem mondtak.~
*Ingatja csüggedten a fejét, és egy újabb falat kolbászt vág magának. A lába már szinte egyáltalán nem fáj, csak mikor túlzásba viszi a napi edzést, amire megint ráállt. Nagy segítség ez neki, hogy feldolgozza a múltat. Amikor elkezdi, a gondolatai vadul cikáznak a múlt árnyai közt, az érzései pedig úgy kavarognak, mint a dühös tenger hullámai. Az edzés végére azonban eléri azt az állapotot, amire vágyik, ami mindig is uralkodott a lelkén, a teljes nyugalmat. Az agya kiürül, a szíve erősen és egyenletesen ver, a lélegzete mély. Az a belső csend, ami ilyenkor uralja, minden sebet begyógyít és felszabadít a szörnyű emlékek rabságából. Mostanában azonban nyughatatlan és örökké dolgos elméjének ez az egyetlen munkája és megnyugvása, ami már nem elég. Az első napokban sokat hallott egy bizonyos nemesi családról, a Sillerforwokról, akik híresek a jól képzett katonáikról, ám Velsie hiába kereste fel őket, a család feje, és vele együtt nagy része elutazott, elköltözött.*
~Kár, tökéletes hely lett volna számomra.~
*Hallott még Arthenior környékén néhány nagyobb csapatról, akik között szintén sok a harcos, de a hírük nem feltétlen a legjobb, így meg sem próbálta felkeresni őket. Jó ügyet, és arra érdemes vezetőt szeretne követni, nem akármilyen korrupt, hazug, vagy éppen önző és nagyképű szájhősöket. Felmerült benne a városőrség kötelékébe lépés is, és sokáig gondolkodott a dolgon. Talán még most is meg meg fordul a fejében.*
~Nem az igazi... Ahogy elnézem, csak naphosszat a városban járőröznek, néha fognak egy besurranó tolvajt, vagy közönséges rablót, máskor igazságot tesznek a kocsmai verekedésekben.~
*Velsienek ez kevés, ez nem elég nemes cél, hiszen a város utcáiról nem fogy a szemét a városőrök nyomán, csak megtanulnak jobban rejtőzködni, de attól még ott vannak, és sokan vannak. Mélyet sóhajt és a puha kenyérbe harap, majd tör mellé egy darabka sajtot.*
~Akkora ez a város, még sincs benne egy arra érdemes csapat, aminek a tagja lehetnék?~
*Gondolataiból egy fiatal fiúcska zökkenti ki, aki egy ideje egy közeli hordó mögül leste, most pedig mellé huppant a ládára. Bőre napbarnított, szinte már cserzett, mint a földeken dolgozóké. Ruhája jóval nagyobb nála, talán idősebb fiúé, vagy az apjáé inkább. Nem nevezhető koszos, szakadt, utcagyereknek, de szegényes körülmények között él, az biztos. Ennek ellenére nyitott és vidám, ám tekintete gyakran vissza-vissza tér a Velsie kezében tartott kenyérre és kolbászra.*
-Szép jó reggelt harcos hölgy!
*Köszön széles mosollyal és folytatja.*
-Máskor is láttalak már, sokat üldögélsz itt.
*Közli a nyilvánvalót, de nem folytatja azonnal, így Velsie gyanakvón visszakérdez.*
-Csak nem zavarok?
*Pillantása határozott és távolság tartó, de nem ellenséges. A fiú azonban nem veszi fel a dolgot, és csak vállat von.*
-Ééngem aztán nem zavarsz, csak nem tűnsz idevalósinak.
*Velsie szemöldöke kissé felszalad ezen a megjegyzésen.*
-De hát itt szinte minden második ember nem idevalósi! Ez a város egy olvasztó tégely.
*Elgondolkodva, kissé csüggedten hozzáteszi.*
-Vagy ennyire kilógnék a tömegből?
*A kisfiú, tizenkét-három éves lehet, de felnőttes komolysággal fürkészi a lány arcát, mielőtt bármit felelne.*
-Nem lógsz ki, de más vagy, mint az itteniek... Tiszta.
*Ezt az utolsó szót, szinte szomorúan mondta, ezért a harcos nő őszinte érdeklődéssel fordul felé és mosolyogva elvicceli a dolgot, hogy újra vidámnak lássa a fiút.*
-Na igen. Én hetente háromszor fürdök, nem csak egyszer, ahogy azt látom.
*Eléri a kívánt hatást, mert a kisfiú felkacag és arcán megint a gyermeki, huncut mosoly játszik. Vézna kis teremtés, és bár még mindig Velsie kajáját fixírozza, nem kéreget, amit a lány őszintén becsül.*
-Mi a neved?
*Kérdezi katonásan.*
-Zedir, hölgyem.
*Kihúzza magát és fejével tisztelettudóan biccent a nő felé.*
~Még egy jó pont.~
*Becsülendő, hogy nem hagyja felül kerekedni a gyermeki kíváncsiságot, és nem kérdez rögtön vissza, Velsie pedig éppen ezért úgy dönt, ő is bemutatkozik.*
-Vick.
*Mondja rögtön, de a kisfiú meleg barna, őszinte szemébe és nyílt arcába nézve inkább azt a nevet mondja, amit csak azoknak enged meg, akiket őszintén kedvel.*
-De szólíts bátran Velsienek.
-Velsie.
*Ízlelgeti elgondolkodva a fiú, majd úgy tűnik elhatározásra jut, arca ismét felderül.*
-Nagyon szép név.
*Velsie sem tudja megállni, egy kedves mosoly jelenik meg az arcán, ami nem túl jellemző rá, de a kisfiú kiérdemelte a viselkedésével.*
-Zedir, te miért nem vagy iskolában?
-A szüleimnek nem telik rá, ezért járok ide, hogy minél többet tanuljak másoktól. Van egy öreg nő a szegénynegyedben, aki öltöztető volt egy nemes asszony mellett, ő tanít olvasni.
*Habozás nélkül válaszol és hangjában nyoma sincs a szégyennek. Nem sajnáltatja magát, inkább mintha büszke lenne rá, hogy a körülményei ellenére is megtalálta a módját, hogy tanulhasson.*
-Apám földműves, de nem szeretné, ha én is az lennék. Mindig azt mondja, legyek tisztelettudó, és akkor talán valaki felfogad maga mellé.
*Érdeklődve hallgatja a nő és egyre jobban megtetszik neki a fiúcska. Agyában vadul kattognak a kerekek, hogy hogyan segíthetne rajta, de egyelőre még magán sem tud segíteni. Legalábbis egyelőre, de rögtön megfogadja, hogy ha a sorsa jobbra fordul, megkeresi Zedirt és maga mellé veszi. Most viszont még csak egy apróságot tehet érte.*
-Apád bölcs ember, hallgass rá!
*Összecsomagolja a maradék kenyeret, kolbászt és sajtot, és a fiúnak nyújtja.*
-Nem fogadhatom el, nem tudok érte fizetni.
*Szabadkozik, de közben sóvárogva néz a csomagra és gyomra árulkodón megkordul. Velsie nem akarja, hogy a fiú koldusnak érezze magát, ezért határozottan felel.*
-Semmi nincs ingyen, ezt jól látod, de nem csak a pénz lehet értékes fizetség. Mondd csak, nem tudsz olyat, aki harcosokat keres? Vagy testőrt, esetleg. A Sillerforwokon és a városőrségen felül persze, na meg Vashegyre sem vágyok.
*Zedir elgondolkodik, és egy ideig csendben van, de a lány nem zavarja meg, mert látszik, hogy őszintén kutat az emlékeiben, homlokán apró ráncok jelennek meg, szája kissé elnyílik a koncentrálástól. Végül szomorú, bocsánatkérő tekintettel válaszol.*
-Harcost nem tudom ki keres, akivel még nem beszélhettél, de szörnyvadászt talán keresnek. Vagy valami hasonlót. A főtéren talán még kint van a hirdető cetli, de már ebben sem vagyok biztos.
*Velsie először elcsügged a válaszon. Azt remélte a kisfiú tud valamit, amit ő nem. Vadászni nem tud, vagy legalábbis hivatásosan nem ért hozzá, de eldönti, hogy megkeresi a hirdetést, talán mást is keresnek, nem csak vadászt. Átnyújtja a csomagot a fiúnak.*
-Köszönöm, utána nézek, bár nem vagyok vadász típus.
*Zedir vonakodva, de elveszi az ételt, arcáról mégsem tűnik el a gondterhelt grimasz.*
-Járj nyitott szemmel és füllel Zedir, és vigyázz magadra! Remélem még találkozunk.
*Köszön a fiúnak és már fordul is, hogy átballagjon a főtérre, ahol századjára is átnyálazhatja a hirdetéseket, remélve, hogy valami talán elkerülte a figyelmét. Pár lépés után Zedir utána szalad és kiált.*
-Várj hölgyem! Engedd, hogy segítsek! Pár nap múlva találkozzunk itt megint, utána kérdezek néhány helyen!
*Rövid gondolkodás után Velsie arcán megint megjelenik a ritka, meleg mosoly, és bólint a fiúnak.*
-Legyen úgy Zedir! Viszlát!
-Viszlát, szép hölgy!
-Csak Velsie.
*Mondja még kedvesen a fiúnak, akinek arca ismét felderül és boldogan cikázva tűnik el a piac forgatagában, Velsie pedig mikor már nem látja, a főtér felé indul.*
*A piac szélén, egy félre eső üres ládán ücsörög, a reggelijét falatozva és a tömeget figyelve. Az elmúlt napokban sok időt töltött itt, hiszen mindenhol azt mondják, hogy ha valamit megakarsz tudni, járj nyitott füllel a piacon, mert a kofáknál jobb hírmondó nincs.*
~Hát ezek kárognak egész nap, de hasznosat még nem mondtak.~
*Ingatja csüggedten a fejét, és egy újabb falat kolbászt vág magának. A lába már szinte egyáltalán nem fáj, csak mikor túlzásba viszi a napi edzést, amire megint ráállt. Nagy segítség ez neki, hogy feldolgozza a múltat. Amikor elkezdi, a gondolatai vadul cikáznak a múlt árnyai közt, az érzései pedig úgy kavarognak, mint a dühös tenger hullámai. Az edzés végére azonban eléri azt az állapotot, amire vágyik, ami mindig is uralkodott a lelkén, a teljes nyugalmat. Az agya kiürül, a szíve erősen és egyenletesen ver, a lélegzete mély. Az a belső csend, ami ilyenkor uralja, minden sebet begyógyít és felszabadít a szörnyű emlékek rabságából. Mostanában azonban nyughatatlan és örökké dolgos elméjének ez az egyetlen munkája és megnyugvása, ami már nem elég. Az első napokban sokat hallott egy bizonyos nemesi családról, a Sillerforwokról, akik híresek a jól képzett katonáikról, ám Velsie hiába kereste fel őket, a család feje, és vele együtt nagy része elutazott, elköltözött.*
~Kár, tökéletes hely lett volna számomra.~
*Hallott még Arthenior környékén néhány nagyobb csapatról, akik között szintén sok a harcos, de a hírük nem feltétlen a legjobb, így meg sem próbálta felkeresni őket. Jó ügyet, és arra érdemes vezetőt szeretne követni, nem akármilyen korrupt, hazug, vagy éppen önző és nagyképű szájhősöket. Felmerült benne a városőrség kötelékébe lépés is, és sokáig gondolkodott a dolgon. Talán még most is meg meg fordul a fejében.*
~Nem az igazi... Ahogy elnézem, csak naphosszat a városban járőröznek, néha fognak egy besurranó tolvajt, vagy közönséges rablót, máskor igazságot tesznek a kocsmai verekedésekben.~
*Velsienek ez kevés, ez nem elég nemes cél, hiszen a város utcáiról nem fogy a szemét a városőrök nyomán, csak megtanulnak jobban rejtőzködni, de attól még ott vannak, és sokan vannak. Mélyet sóhajt és a puha kenyérbe harap, majd tör mellé egy darabka sajtot.*
~Akkora ez a város, még sincs benne egy arra érdemes csapat, aminek a tagja lehetnék?~
*Gondolataiból egy fiatal fiúcska zökkenti ki, aki egy ideje egy közeli hordó mögül leste, most pedig mellé huppant a ládára. Bőre napbarnított, szinte már cserzett, mint a földeken dolgozóké. Ruhája jóval nagyobb nála, talán idősebb fiúé, vagy az apjáé inkább. Nem nevezhető koszos, szakadt, utcagyereknek, de szegényes körülmények között él, az biztos. Ennek ellenére nyitott és vidám, ám tekintete gyakran vissza-vissza tér a Velsie kezében tartott kenyérre és kolbászra.*
-Szép jó reggelt harcos hölgy!
*Köszön széles mosollyal és folytatja.*
-Máskor is láttalak már, sokat üldögélsz itt.
*Közli a nyilvánvalót, de nem folytatja azonnal, így Velsie gyanakvón visszakérdez.*
-Csak nem zavarok?
*Pillantása határozott és távolság tartó, de nem ellenséges. A fiú azonban nem veszi fel a dolgot, és csak vállat von.*
-Ééngem aztán nem zavarsz, csak nem tűnsz idevalósinak.
*Velsie szemöldöke kissé felszalad ezen a megjegyzésen.*
-De hát itt szinte minden második ember nem idevalósi! Ez a város egy olvasztó tégely.
*Elgondolkodva, kissé csüggedten hozzáteszi.*
-Vagy ennyire kilógnék a tömegből?
*A kisfiú, tizenkét-három éves lehet, de felnőttes komolysággal fürkészi a lány arcát, mielőtt bármit felelne.*
-Nem lógsz ki, de más vagy, mint az itteniek... Tiszta.
*Ezt az utolsó szót, szinte szomorúan mondta, ezért a harcos nő őszinte érdeklődéssel fordul felé és mosolyogva elvicceli a dolgot, hogy újra vidámnak lássa a fiút.*
-Na igen. Én hetente háromszor fürdök, nem csak egyszer, ahogy azt látom.
*Eléri a kívánt hatást, mert a kisfiú felkacag és arcán megint a gyermeki, huncut mosoly játszik. Vézna kis teremtés, és bár még mindig Velsie kajáját fixírozza, nem kéreget, amit a lány őszintén becsül.*
-Mi a neved?
*Kérdezi katonásan.*
-Zedir, hölgyem.
*Kihúzza magát és fejével tisztelettudóan biccent a nő felé.*
~Még egy jó pont.~
*Becsülendő, hogy nem hagyja felül kerekedni a gyermeki kíváncsiságot, és nem kérdez rögtön vissza, Velsie pedig éppen ezért úgy dönt, ő is bemutatkozik.*
-Vick.
*Mondja rögtön, de a kisfiú meleg barna, őszinte szemébe és nyílt arcába nézve inkább azt a nevet mondja, amit csak azoknak enged meg, akiket őszintén kedvel.*
-De szólíts bátran Velsienek.
-Velsie.
*Ízlelgeti elgondolkodva a fiú, majd úgy tűnik elhatározásra jut, arca ismét felderül.*
-Nagyon szép név.
*Velsie sem tudja megállni, egy kedves mosoly jelenik meg az arcán, ami nem túl jellemző rá, de a kisfiú kiérdemelte a viselkedésével.*
-Zedir, te miért nem vagy iskolában?
-A szüleimnek nem telik rá, ezért járok ide, hogy minél többet tanuljak másoktól. Van egy öreg nő a szegénynegyedben, aki öltöztető volt egy nemes asszony mellett, ő tanít olvasni.
*Habozás nélkül válaszol és hangjában nyoma sincs a szégyennek. Nem sajnáltatja magát, inkább mintha büszke lenne rá, hogy a körülményei ellenére is megtalálta a módját, hogy tanulhasson.*
-Apám földműves, de nem szeretné, ha én is az lennék. Mindig azt mondja, legyek tisztelettudó, és akkor talán valaki felfogad maga mellé.
*Érdeklődve hallgatja a nő és egyre jobban megtetszik neki a fiúcska. Agyában vadul kattognak a kerekek, hogy hogyan segíthetne rajta, de egyelőre még magán sem tud segíteni. Legalábbis egyelőre, de rögtön megfogadja, hogy ha a sorsa jobbra fordul, megkeresi Zedirt és maga mellé veszi. Most viszont még csak egy apróságot tehet érte.*
-Apád bölcs ember, hallgass rá!
*Összecsomagolja a maradék kenyeret, kolbászt és sajtot, és a fiúnak nyújtja.*
-Nem fogadhatom el, nem tudok érte fizetni.
*Szabadkozik, de közben sóvárogva néz a csomagra és gyomra árulkodón megkordul. Velsie nem akarja, hogy a fiú koldusnak érezze magát, ezért határozottan felel.*
-Semmi nincs ingyen, ezt jól látod, de nem csak a pénz lehet értékes fizetség. Mondd csak, nem tudsz olyat, aki harcosokat keres? Vagy testőrt, esetleg. A Sillerforwokon és a városőrségen felül persze, na meg Vashegyre sem vágyok.
*Zedir elgondolkodik, és egy ideig csendben van, de a lány nem zavarja meg, mert látszik, hogy őszintén kutat az emlékeiben, homlokán apró ráncok jelennek meg, szája kissé elnyílik a koncentrálástól. Végül szomorú, bocsánatkérő tekintettel válaszol.*
-Harcost nem tudom ki keres, akivel még nem beszélhettél, de szörnyvadászt talán keresnek. Vagy valami hasonlót. A főtéren talán még kint van a hirdető cetli, de már ebben sem vagyok biztos.
*Velsie először elcsügged a válaszon. Azt remélte a kisfiú tud valamit, amit ő nem. Vadászni nem tud, vagy legalábbis hivatásosan nem ért hozzá, de eldönti, hogy megkeresi a hirdetést, talán mást is keresnek, nem csak vadászt. Átnyújtja a csomagot a fiúnak.*
-Köszönöm, utána nézek, bár nem vagyok vadász típus.
*Zedir vonakodva, de elveszi az ételt, arcáról mégsem tűnik el a gondterhelt grimasz.*
-Járj nyitott szemmel és füllel Zedir, és vigyázz magadra! Remélem még találkozunk.
*Köszön a fiúnak és már fordul is, hogy átballagjon a főtérre, ahol századjára is átnyálazhatja a hirdetéseket, remélve, hogy valami talán elkerülte a figyelmét. Pár lépés után Zedir utána szalad és kiált.*
-Várj hölgyem! Engedd, hogy segítsek! Pár nap múlva találkozzunk itt megint, utána kérdezek néhány helyen!
*Rövid gondolkodás után Velsie arcán megint megjelenik a ritka, meleg mosoly, és bólint a fiúnak.*
-Legyen úgy Zedir! Viszlát!
-Viszlát, szép hölgy!
-Csak Velsie.
*Mondja még kedvesen a fiúnak, akinek arca ismét felderül és boldogan cikázva tűnik el a piac forgatagában, Velsie pedig mikor már nem látja, a főtér felé indul.*
6307. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-05-29 15:07:37
Üzenet elküldve: 2017-05-29 15:07:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Iriana//
*Amikor a tündérlány közelebb jön hozzá, a férfi nemes egyszerűséggel csak odébb tolja.*
- Kérem, azért tartsuk meg a tiszteletet. Ne feledje, hogy maga kötött belém.
*Kicsit arrébb lép az árustól, hogy ne hallja beszélgetésük minden szavát.*
- Én nem kötekedtem. Ha az elveit szeretné rám erőltetni, akkor sajnálom, de nem fog sikerülni.
*Határozottan kihúzza magát majd elfolyt egy nevetést. Nézi a lány bénázását, de nem akarja szóvá tenni. Milyen nemes lenne ő akkor, Az erényei megtiltják.*
- Ráadásul ilyen modorral sem megy sokra. Ha pénzt szeretne, akkor dolgozzon meg érte, mint mindenki. Én is tisztességesen dolgozom a pénzemért, arról pedig nem tehetek, hogy jobban fizetőt sikerült találnom, mint egyeseknek.
~Azaz a család végzi a nagyját, de azért besegítek. Lényegtelen.~
- A szegények is dolgozhatnának, ha akarnának, de csak ülnek, és kéregetnek. Ha pénzt akar, akkor jöjjön el a házamba, van ott munka bőven. Sőt, még a cselédeim is szívesen örülnének a segítségnek.
//Iriana//
*Amikor a tündérlány közelebb jön hozzá, a férfi nemes egyszerűséggel csak odébb tolja.*
- Kérem, azért tartsuk meg a tiszteletet. Ne feledje, hogy maga kötött belém.
*Kicsit arrébb lép az árustól, hogy ne hallja beszélgetésük minden szavát.*
- Én nem kötekedtem. Ha az elveit szeretné rám erőltetni, akkor sajnálom, de nem fog sikerülni.
*Határozottan kihúzza magát majd elfolyt egy nevetést. Nézi a lány bénázását, de nem akarja szóvá tenni. Milyen nemes lenne ő akkor, Az erényei megtiltják.*
- Ráadásul ilyen modorral sem megy sokra. Ha pénzt szeretne, akkor dolgozzon meg érte, mint mindenki. Én is tisztességesen dolgozom a pénzemért, arról pedig nem tehetek, hogy jobban fizetőt sikerült találnom, mint egyeseknek.
~Azaz a család végzi a nagyját, de azért besegítek. Lényegtelen.~
- A szegények is dolgozhatnának, ha akarnának, de csak ülnek, és kéregetnek. Ha pénzt akar, akkor jöjjön el a házamba, van ott munka bőven. Sőt, még a cselédeim is szívesen örülnének a segítségnek.
6306. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-05-28 11:51:09
Üzenet elküldve: 2017-05-28 11:51:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Aleimord//
- Hát... *megforgatja a szemeit* Szívesen?
~ Szerintem akkor is ugyanezt mondta volna, ha a másikat javaslom. Aligha érdekli pont az én véleményem.~
*A férfi ezután minden mondatával egyre jobban felpiszkálja a kis tündért, aki az utolsó pár szót már csípőre tett kézzel, "tüzelésre készen" várta. Már egy csepp nyoma sem volt annak, hogy pár perce még röstellte magát, amiért egyenesen az elfbe sétált*
- Na-na! *bal mutatóujjával az egyezményes fenyegető jelzést adja elő, aztán visszateszi kezét a csípőjére.* Egy cseppet sem kételkedem abban, hogy nagyságos uram önerőből és tiszta úton gazdagodott meg, ami mindenképp becsülendő. *minden porcikájával azon van, hogy véletlenül se legyen felfedezhető a hangjában a cinizmus.* Ugyanakkor, balgaság azt gondolni, hogy ez mindenki számára elérhető. Talán a szegények közül páran csak lusták dolgozni, ezt belátom én is, de mi van azokkal a kölykökkel, akik ebbe születnek? Lehet, hogy az ön régi énjéhez hasonló fiatalok is tengődnek most az utca mocskában, akiken egy minimális alamizsna is sokat lendíthetne, hogy aztán később - ha már jómódúvá válnak - ők is visszaadhassanak ebbe a rendszerbe.
*Itt már abba is hagyná, de a szíve nem engedi, hogy a templom káromlását szó nélkül hagyja.*
- Nevetséges? Igen, elképzelhető, hogy az vagyok. De a templom előszeretettel segít a rászorulókon, és törődik azokkal, akikkel senki más nem törődne, mert nincs se családjuk, se otthonuk. Vagy van, de egyéb tényezők teszik lehetetlenné az életüket. Nem az istennőt, vagy más isteneket támogat, ha a templomra szán. Tekintse ezt úgy, mint a politikát. Lehet, egy király vagy tanácstag nagy kutyaütő, de nem moshatja ezt egybe a társadalmi ténykedéseikkel. *lábujjhegyre áll topánkájában, és közelebb hajol a nemeshez, akinek így már majdnem a mellkasánál jár; ugorva még a homlokát is elérné* No meg *kezdi rá suttogva*, aki már ilyen nagy játékos, mint nagyuram is, annak az sem hátrány, ha az istennő a pártfogoltja. Nem kell ahho-- Áu!
*Az erőltetéstől jobb lába majdnem kibicsaklik, és a férfi alkarjába kénytelen támaszkodni, de aztán visszaveszi az előző pozícióját, és próbál tovább segítségnyújtás nélkül egyensúlyozni, hogy suttoghasson abból a távolságból*
- Ez fájt! *mondja fájdalmas arccal, de folytatja.* Tehát: nem kell ám ahhoz hinni, hogy valaki jó cselekedeteire felfigyeljenek odafent. Az a szóbeszéd terjeng az utcán, hogy pár előkelőbb lakos már pórul járt, amiért hamis istennel, istenekkel próbált lepaktálni. Ha nem is érdekli a szegények megsegítése, akkor legalább azt vegye figyelembe, hogy ön miképp profitálhat ebből!
*Visszaereszkedik a földre, majd kínjában leveszi a bal, aztán a jobb topánkáját, és megmasszírozza a lábujjait. Végül előrukkol egy harmadik megközelítéssel is, ha esetleg a múltból merített érzelmekre hatás, vagy a jövőbe nyúló aspiráció megérintése kudarcot vallanának.*
- Esetleg, ha már szakértelmemmel így kisegítettem nagyuramat a bajban, elfogadok pénzbeli kompenzációt, ami garantáltan jó helyre fog kerülni, de mégsem kell úgy éreznie, hogy ön dobta el magától azt a pénzt! Sőt, szívesen állok szolgálatára, mint felbérelt ruha- és anyagszakértő!
//Aleimord//
- Hát... *megforgatja a szemeit* Szívesen?
~ Szerintem akkor is ugyanezt mondta volna, ha a másikat javaslom. Aligha érdekli pont az én véleményem.~
*A férfi ezután minden mondatával egyre jobban felpiszkálja a kis tündért, aki az utolsó pár szót már csípőre tett kézzel, "tüzelésre készen" várta. Már egy csepp nyoma sem volt annak, hogy pár perce még röstellte magát, amiért egyenesen az elfbe sétált*
- Na-na! *bal mutatóujjával az egyezményes fenyegető jelzést adja elő, aztán visszateszi kezét a csípőjére.* Egy cseppet sem kételkedem abban, hogy nagyságos uram önerőből és tiszta úton gazdagodott meg, ami mindenképp becsülendő. *minden porcikájával azon van, hogy véletlenül se legyen felfedezhető a hangjában a cinizmus.* Ugyanakkor, balgaság azt gondolni, hogy ez mindenki számára elérhető. Talán a szegények közül páran csak lusták dolgozni, ezt belátom én is, de mi van azokkal a kölykökkel, akik ebbe születnek? Lehet, hogy az ön régi énjéhez hasonló fiatalok is tengődnek most az utca mocskában, akiken egy minimális alamizsna is sokat lendíthetne, hogy aztán később - ha már jómódúvá válnak - ők is visszaadhassanak ebbe a rendszerbe.
*Itt már abba is hagyná, de a szíve nem engedi, hogy a templom káromlását szó nélkül hagyja.*
- Nevetséges? Igen, elképzelhető, hogy az vagyok. De a templom előszeretettel segít a rászorulókon, és törődik azokkal, akikkel senki más nem törődne, mert nincs se családjuk, se otthonuk. Vagy van, de egyéb tényezők teszik lehetetlenné az életüket. Nem az istennőt, vagy más isteneket támogat, ha a templomra szán. Tekintse ezt úgy, mint a politikát. Lehet, egy király vagy tanácstag nagy kutyaütő, de nem moshatja ezt egybe a társadalmi ténykedéseikkel. *lábujjhegyre áll topánkájában, és közelebb hajol a nemeshez, akinek így már majdnem a mellkasánál jár; ugorva még a homlokát is elérné* No meg *kezdi rá suttogva*, aki már ilyen nagy játékos, mint nagyuram is, annak az sem hátrány, ha az istennő a pártfogoltja. Nem kell ahho-- Áu!
*Az erőltetéstől jobb lába majdnem kibicsaklik, és a férfi alkarjába kénytelen támaszkodni, de aztán visszaveszi az előző pozícióját, és próbál tovább segítségnyújtás nélkül egyensúlyozni, hogy suttoghasson abból a távolságból*
- Ez fájt! *mondja fájdalmas arccal, de folytatja.* Tehát: nem kell ám ahhoz hinni, hogy valaki jó cselekedeteire felfigyeljenek odafent. Az a szóbeszéd terjeng az utcán, hogy pár előkelőbb lakos már pórul járt, amiért hamis istennel, istenekkel próbált lepaktálni. Ha nem is érdekli a szegények megsegítése, akkor legalább azt vegye figyelembe, hogy ön miképp profitálhat ebből!
*Visszaereszkedik a földre, majd kínjában leveszi a bal, aztán a jobb topánkáját, és megmasszírozza a lábujjait. Végül előrukkol egy harmadik megközelítéssel is, ha esetleg a múltból merített érzelmekre hatás, vagy a jövőbe nyúló aspiráció megérintése kudarcot vallanának.*
- Esetleg, ha már szakértelmemmel így kisegítettem nagyuramat a bajban, elfogadok pénzbeli kompenzációt, ami garantáltan jó helyre fog kerülni, de mégsem kell úgy éreznie, hogy ön dobta el magától azt a pénzt! Sőt, szívesen állok szolgálatára, mint felbérelt ruha- és anyagszakértő!
6305. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-05-27 23:22:14
Üzenet elküldve: 2017-05-27 23:22:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Iriana//
- Valóban?
*Gondolkodik el, majd újra jó alaposan átvizsgálja a két anyagot.*
- Hm, lehet, hogy igaza van.
*Átadja a világosabb anyagot az árusnak, aki szépen összehajtja és visszateszi a helyére.*
- Mondtam, hogy a nők jobban értenek az ilyesmihez.
*Gyorsan kifizeti az anyag árát a nőnek, majd elteszi azt a táskájába.*
- Hogy ért hozzá?
*Kiált fel.*
- Sületlenség. Milyen jól segített.
*Aztán a beszélgetés érdekes fordulatot vesz.*
- Hogy mit mondott?
*Hangosan felnevet.*
- Ugyan, kérem. A szegényeknek lenne lehetősége, csak nem használják ki. Maga szerint az én családom mindig gazdag volt? Ugyan. Aki nem tud élni a lehetőségeivel, és nem gondolkozik, az sajnos így járt. Templom? Ugyan! Hogy nem létező istenek keresésére költsék a pénzt? Ugyan. Ne legyen ilyen nevetséges.
//Iriana//
- Valóban?
*Gondolkodik el, majd újra jó alaposan átvizsgálja a két anyagot.*
- Hm, lehet, hogy igaza van.
*Átadja a világosabb anyagot az árusnak, aki szépen összehajtja és visszateszi a helyére.*
- Mondtam, hogy a nők jobban értenek az ilyesmihez.
*Gyorsan kifizeti az anyag árát a nőnek, majd elteszi azt a táskájába.*
- Hogy ért hozzá?
*Kiált fel.*
- Sületlenség. Milyen jól segített.
*Aztán a beszélgetés érdekes fordulatot vesz.*
- Hogy mit mondott?
*Hangosan felnevet.*
- Ugyan, kérem. A szegényeknek lenne lehetősége, csak nem használják ki. Maga szerint az én családom mindig gazdag volt? Ugyan. Aki nem tud élni a lehetőségeivel, és nem gondolkozik, az sajnos így járt. Templom? Ugyan! Hogy nem létező istenek keresésére költsék a pénzt? Ugyan. Ne legyen ilyen nevetséges.
6304. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-05-27 00:52:11
Üzenet elküldve: 2017-05-27 00:52:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Aleimord//
*A testőrökkel való üldöztetéstől kezdve a legváltozatosabb szitokszavakig mindenre számított, de arra pont nem, hogy a férfi egy kéréssel fog előállni. De még milyen kéréssel!*
~Most a bolondját járatná velem? Áh, a fene sem tud kiigazodni rajtuk! Jobb, ha minél gyorsabban mondok valamit; utána biztosan az utamra enged.~
- Nos, jó uram *kezd hozzá illedelmesen, mintha ő valamiféle szakértő lenne*, ha rám hallgat, ezt *bök rá az elf bal kezére* választja. A sötét színek mindig dominánsabbak, de az arany-barnás beütés emlékeztet minden bámészkodót a társadalomban elfoglalt szerepére. Kettőt egy csapásra!
*Megáll kicsit, aztán folytatja, mert úgy érzi, magyarázatra szorul a logikája.*
- Szóval, ebben ránézésre tudni lehet már, hogy nem a köznéphez tartozik, de a fekete a tudatalattinkba is elülteti a tiszteletet.
~Nem mintha feltétlen kiérdemelné... áh, minek is erőlködöm itt!~
- Az igazat megvallva, nem értek én ehhez. Mint láthatja, egyszeri göncökben tengetem a napjaim, és jól is érzem bennük magam. A fekete tényleg előkelőbbnek néz ki, de azokban a körökben, ahol ön mozog, szerény véleményem szerint teljesen mindegy. Úgyis csak egymásra akarnának licitálni, aztán két hat után már le is cseréli valami újra. Inkább fogja az erre szánt pénzét, és ossza szét a szegények között, vagy adja a templomnak! Talán kinevetik a szomszédai, de ön mégis bizonyos lehet abban, hogy a többiekkel ellentétben, valami hasznosra költötte azt a pénzt, amit ön valószínűleg akkor sem keresne, ha csak úgy eltűnne most a zsebéből.
//Aleimord//
*A testőrökkel való üldöztetéstől kezdve a legváltozatosabb szitokszavakig mindenre számított, de arra pont nem, hogy a férfi egy kéréssel fog előállni. De még milyen kéréssel!*
~Most a bolondját járatná velem? Áh, a fene sem tud kiigazodni rajtuk! Jobb, ha minél gyorsabban mondok valamit; utána biztosan az utamra enged.~
- Nos, jó uram *kezd hozzá illedelmesen, mintha ő valamiféle szakértő lenne*, ha rám hallgat, ezt *bök rá az elf bal kezére* választja. A sötét színek mindig dominánsabbak, de az arany-barnás beütés emlékeztet minden bámészkodót a társadalomban elfoglalt szerepére. Kettőt egy csapásra!
*Megáll kicsit, aztán folytatja, mert úgy érzi, magyarázatra szorul a logikája.*
- Szóval, ebben ránézésre tudni lehet már, hogy nem a köznéphez tartozik, de a fekete a tudatalattinkba is elülteti a tiszteletet.
~Nem mintha feltétlen kiérdemelné... áh, minek is erőlködöm itt!~
- Az igazat megvallva, nem értek én ehhez. Mint láthatja, egyszeri göncökben tengetem a napjaim, és jól is érzem bennük magam. A fekete tényleg előkelőbbnek néz ki, de azokban a körökben, ahol ön mozog, szerény véleményem szerint teljesen mindegy. Úgyis csak egymásra akarnának licitálni, aztán két hat után már le is cseréli valami újra. Inkább fogja az erre szánt pénzét, és ossza szét a szegények között, vagy adja a templomnak! Talán kinevetik a szomszédai, de ön mégis bizonyos lehet abban, hogy a többiekkel ellentétben, valami hasznosra költötte azt a pénzt, amit ön valószínűleg akkor sem keresne, ha csak úgy eltűnne most a zsebéből.
6303. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-05-27 00:13:22
Üzenet elküldve: 2017-05-27 00:13:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Iriana//
*Furcsa, hozzá nem passzoló módon kora reggel érkezik a piactérre. Ahelyett, hogy egyik cselédjét küldte volna, saját maga jött ki.*
~Az ilyesmit jobb intézni saját magam.~
*Új ruhát szeretne varratni, az anyag kiválasztását pedig nem bízhatja cselédekre, azok biztosan olyat vennének, ami a nemesnek nem tetszik. Azok már csak ilyenek.
Már elég régóta, teljesen elmerülve válogatja az anyagokat, nem engedve az árus segítségének, hiszen Aleimord túl makacs ahhoz, hogy bárkinek a segítségét elfogadja.
Már-már kezdi feladni, mikor egy apró valaminek ütközik. Megemelt szemöldökkel fordul meg, ekkor azonban kiderül, hogy az nem valami, hanem valaki. Egy apró tündér.*
~Nicsak.~
*Halványan elmosolyodik.*
- Ugyan, semmi baj. Nem történt semmi. Hmmm...
*Gondolkodik el egy kicsit.*
- Hölgyem, segítsen!
*Jobb és bal kezével is megemel egy-egy anyagdarabot.*
- A nőknek jobb a szeme az ilyesmihez. Melyik állna jobban?
*A jobb kezében egy sárgás-bézs anyag fekszik, a másikban pedig egy sötét-arany, barnás jellegű.*
- Alkalmi ruha készülne belőle.
//Iriana//
*Furcsa, hozzá nem passzoló módon kora reggel érkezik a piactérre. Ahelyett, hogy egyik cselédjét küldte volna, saját maga jött ki.*
~Az ilyesmit jobb intézni saját magam.~
*Új ruhát szeretne varratni, az anyag kiválasztását pedig nem bízhatja cselédekre, azok biztosan olyat vennének, ami a nemesnek nem tetszik. Azok már csak ilyenek.
Már elég régóta, teljesen elmerülve válogatja az anyagokat, nem engedve az árus segítségének, hiszen Aleimord túl makacs ahhoz, hogy bárkinek a segítségét elfogadja.
Már-már kezdi feladni, mikor egy apró valaminek ütközik. Megemelt szemöldökkel fordul meg, ekkor azonban kiderül, hogy az nem valami, hanem valaki. Egy apró tündér.*
~Nicsak.~
*Halványan elmosolyodik.*
- Ugyan, semmi baj. Nem történt semmi. Hmmm...
*Gondolkodik el egy kicsit.*
- Hölgyem, segítsen!
*Jobb és bal kezével is megemel egy-egy anyagdarabot.*
- A nőknek jobb a szeme az ilyesmihez. Melyik állna jobban?
*A jobb kezében egy sárgás-bézs anyag fekszik, a másikban pedig egy sötét-arany, barnás jellegű.*
- Alkalmi ruha készülne belőle.
6302. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-05-26 23:48:18
Üzenet elküldve: 2017-05-26 23:48:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Aleimord, Iriana//
*Nem gyakori, hogy látogatást tenne a fürdőházba, mert az a kis lazulás nem érné meg, hogy folyamatosan azt hallgassa, hogy pöffeszkedő alakok a politikáról és a nemesi üzelmekről trécseljenek naphosszat, miközben áztatják magukat. Mindhiába, a lelki szennyet nem mossa le semmilyen víz. Az már csak mellékes, hogy gyakori vendégként fizetnie is kéne Irianának.
Visszafelé megint csak kénytelen átbaktatni a piacon, de ez az egy óra fürdőzés - ha csak átmenetileg is - immunissá tette a piaci ricsaj ellen. Se az anyja lábába kapaszkodó, óbégató gyerek, sem a mindjárt egymás torkának eső kamasz srácok nem fájdítják meg a fejét. A gyümölcsárus teljesen el van foglalva a vendégek hadával, a tündér pedig felszedegeti a nagy válogatásban a földre hullott narancsokat, megtörli őket - noha jobb esetben úgyis meg lesznek hámozva - és visszateszi a sárgálló golyóbisokat a helyükre.*
~Vajon mennyi mindent lophatnak el innét naponta?~
*Morfondírozása közben megpillant egy árust aki előtt csodaszép, patyolat tiszta női ruhák hevernek. Kizárt, hogy megengedhesse magának őket, de abból talán nem lehet baj, ha eljátszik a gondolattal. Közelebb sétál hát, és gondolkodó fejet vág, mintha tényleg válogatna, és nem csak egy álomtengerbe ugrana fejest. A ruhák mintái egyáltalán nem hivalkodóak és minden igényesen, szépen kidolgozott. Elsősorban a fehér göncökkel szemez, a színesebbeket sohasem tudná elképzelni magán, legfeljebb egy maskarabálban, de olyanba meg úgysem hívják. Még talán ácsorogna egy jó órát, de az árus egyre neheztelőbb tekinteteket vet rá, hiszen csak elállja az utat a potenciális, valódi vevőktől, ő meg ránézésre sem olyan, aki ezeket csak úgy zsebből kifizethetné, úgyhogy nincs más hátra, mint a távozás. Kínjában sietősre vált, de ez két lépésnél tovább nem tart, mert egyenesen nekivágódik valakibe, aki időközben állhatott be mellé nézegetni. Miután meggyőződik róla, hogy az orra - a szúró fájdalom dacára - még mindig a helyén van, gyorsan feltekint, hogy kivel is bántatta meg magát. A nyakát jócskán hátra kell biccentenie, mert első ránézésre egy óriás áll előtte, de ahogy kitisztul a látása, egyértelmű már, hogy ez bizony egy jó magas elf férfi. Ha a méretbeli különbség nem lenne elég ijesztő, akkor elég csak egy röpke pillantást vetni a ragyogó ruházatára és a jó gondját viselt, arany hajkoronájára, amit bármelyik asszony megirigyelhetne.*
~Egy nemes! Jajj nekem!~
*Nem akarja tovább rontani a helyzetet, futni pedig végképp nem szándékozik, hiszen ki tudja hány testőre vár pont erre, hogy leteríthessék. Erőtlen kézmozdulatokkal kiegyengeti a férfi, koccanástól kicsit felráncolt ruházatát, majd viszonylagos magabiztosságot erőltetve magára, a száját is kinyitja.*
- Elnézését kérem, jó uram! Felelőtlen voltam, kérem nézze el nekem! Nem volt szándékos, nem bizony!
//Aleimord, Iriana//
*Nem gyakori, hogy látogatást tenne a fürdőházba, mert az a kis lazulás nem érné meg, hogy folyamatosan azt hallgassa, hogy pöffeszkedő alakok a politikáról és a nemesi üzelmekről trécseljenek naphosszat, miközben áztatják magukat. Mindhiába, a lelki szennyet nem mossa le semmilyen víz. Az már csak mellékes, hogy gyakori vendégként fizetnie is kéne Irianának.
Visszafelé megint csak kénytelen átbaktatni a piacon, de ez az egy óra fürdőzés - ha csak átmenetileg is - immunissá tette a piaci ricsaj ellen. Se az anyja lábába kapaszkodó, óbégató gyerek, sem a mindjárt egymás torkának eső kamasz srácok nem fájdítják meg a fejét. A gyümölcsárus teljesen el van foglalva a vendégek hadával, a tündér pedig felszedegeti a nagy válogatásban a földre hullott narancsokat, megtörli őket - noha jobb esetben úgyis meg lesznek hámozva - és visszateszi a sárgálló golyóbisokat a helyükre.*
~Vajon mennyi mindent lophatnak el innét naponta?~
*Morfondírozása közben megpillant egy árust aki előtt csodaszép, patyolat tiszta női ruhák hevernek. Kizárt, hogy megengedhesse magának őket, de abból talán nem lehet baj, ha eljátszik a gondolattal. Közelebb sétál hát, és gondolkodó fejet vág, mintha tényleg válogatna, és nem csak egy álomtengerbe ugrana fejest. A ruhák mintái egyáltalán nem hivalkodóak és minden igényesen, szépen kidolgozott. Elsősorban a fehér göncökkel szemez, a színesebbeket sohasem tudná elképzelni magán, legfeljebb egy maskarabálban, de olyanba meg úgysem hívják. Még talán ácsorogna egy jó órát, de az árus egyre neheztelőbb tekinteteket vet rá, hiszen csak elállja az utat a potenciális, valódi vevőktől, ő meg ránézésre sem olyan, aki ezeket csak úgy zsebből kifizethetné, úgyhogy nincs más hátra, mint a távozás. Kínjában sietősre vált, de ez két lépésnél tovább nem tart, mert egyenesen nekivágódik valakibe, aki időközben állhatott be mellé nézegetni. Miután meggyőződik róla, hogy az orra - a szúró fájdalom dacára - még mindig a helyén van, gyorsan feltekint, hogy kivel is bántatta meg magát. A nyakát jócskán hátra kell biccentenie, mert első ránézésre egy óriás áll előtte, de ahogy kitisztul a látása, egyértelmű már, hogy ez bizony egy jó magas elf férfi. Ha a méretbeli különbség nem lenne elég ijesztő, akkor elég csak egy röpke pillantást vetni a ragyogó ruházatára és a jó gondját viselt, arany hajkoronájára, amit bármelyik asszony megirigyelhetne.*
~Egy nemes! Jajj nekem!~
*Nem akarja tovább rontani a helyzetet, futni pedig végképp nem szándékozik, hiszen ki tudja hány testőre vár pont erre, hogy leteríthessék. Erőtlen kézmozdulatokkal kiegyengeti a férfi, koccanástól kicsit felráncolt ruházatát, majd viszonylagos magabiztosságot erőltetve magára, a száját is kinyitja.*
- Elnézését kérem, jó uram! Felelőtlen voltam, kérem nézze el nekem! Nem volt szándékos, nem bizony!
6301. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-05-23 12:28:25
Üzenet elküldve: 2017-05-23 12:28:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Unisex hálószoba//
*Rinontól messze áll a humor, sohasem hallgatott vicceket másoktól, de még csak maga sem mondott túl sokat, sőt talán egyet sem, se jót, de rosszat. Most egész új dologként éri Bato viccelődése és meglepően kellemes érzés nevetni egy kicsit. Habár a stressz szintje nem enyhül, mert mélyen érzi, hogy milyen nyomott ez az új, a sok lény szerteszét és neki elvégzendő feladata van, amit nem akar szükségtelenül sokáig nyújtani.
Mind egy miniwarg, úgy indul meg a tömegen keresztül célirányosan a legközelebbi látható ruhás bódé felé. Még valahol hallja maga mögött Bato kérdését, de már nem fordul vissza miatta. Ha a férfi követi, úgyis lesz ideje még válaszolni neki, addig is kap egy kis időt, hogy kigondolja a megfelelő választ.
Közben a kofa váratlan harciassággal támadja le a kis vöröst. Szerencsére Bato ott van mellette és egy hősies, ám kopasz lovag bátorságával hárítja el a kelengye kereskedő kitörését. Rinon meg ahelyett, hogy meghálálná és legalább egy bűbájos mosolyt villantana hőse felé, inkább magát kezdi szidni, amiért a tömeg és a szokatlan helyzet annyira megzavarta, hogy nem tudott kiállni magáért. Olyan dühödt tekintettel méregeti a ruhákat, mintha az elméjével akarná bosszúból felgyújtani az összeset. Minimum büntetés fél napnyi kukoricán térdepelés.
Ám mielőtt az első pongyola lángra kapna, Bato újra felteszi a kérdést, ami mellett előzőleg sikerült a lánynak válasz nélkül elsiklania. Hogy tanácstalanságát leplezze, felemel egy bordóruhát. Nem is tudja hirtelen hogyan kezdje.*
- Nem messze nevelkedtem egy kolostorban. Árva vagyok.
*Sikerült végül egész röviden megfogalmaznia egy elfogadható választ. Nem tudja mennyire lenne ajánlatos belemennie a részletekbe arról, hogy mindenki milyen mogorva volt és mennyire nem törődtek a másikkal. Unalmas és gyötrelmes napok voltak azok, mágiától és minden érdekes dologtól megfosztva kemény szigorban, Sa'Terethet imádva. Nem mintha Rinon annyira megpróbálna elszakadni istenük tanaitól.
Miután végiggondolja ezt, akkor eszmél rá, hogy egész eddig néma csöndben csak maga előtt tartotta a ruhadarabot, de meg sem nézte, hogy tetszik e neki, csak a levegőbe bámult. Végül egy hirtelen mozdulattal dobja vissza a kupacba és egy másik viselet után nyúl.*
//Unisex hálószoba//
*Rinontól messze áll a humor, sohasem hallgatott vicceket másoktól, de még csak maga sem mondott túl sokat, sőt talán egyet sem, se jót, de rosszat. Most egész új dologként éri Bato viccelődése és meglepően kellemes érzés nevetni egy kicsit. Habár a stressz szintje nem enyhül, mert mélyen érzi, hogy milyen nyomott ez az új, a sok lény szerteszét és neki elvégzendő feladata van, amit nem akar szükségtelenül sokáig nyújtani.
Mind egy miniwarg, úgy indul meg a tömegen keresztül célirányosan a legközelebbi látható ruhás bódé felé. Még valahol hallja maga mögött Bato kérdését, de már nem fordul vissza miatta. Ha a férfi követi, úgyis lesz ideje még válaszolni neki, addig is kap egy kis időt, hogy kigondolja a megfelelő választ.
Közben a kofa váratlan harciassággal támadja le a kis vöröst. Szerencsére Bato ott van mellette és egy hősies, ám kopasz lovag bátorságával hárítja el a kelengye kereskedő kitörését. Rinon meg ahelyett, hogy meghálálná és legalább egy bűbájos mosolyt villantana hőse felé, inkább magát kezdi szidni, amiért a tömeg és a szokatlan helyzet annyira megzavarta, hogy nem tudott kiállni magáért. Olyan dühödt tekintettel méregeti a ruhákat, mintha az elméjével akarná bosszúból felgyújtani az összeset. Minimum büntetés fél napnyi kukoricán térdepelés.
Ám mielőtt az első pongyola lángra kapna, Bato újra felteszi a kérdést, ami mellett előzőleg sikerült a lánynak válasz nélkül elsiklania. Hogy tanácstalanságát leplezze, felemel egy bordóruhát. Nem is tudja hirtelen hogyan kezdje.*
- Nem messze nevelkedtem egy kolostorban. Árva vagyok.
*Sikerült végül egész röviden megfogalmaznia egy elfogadható választ. Nem tudja mennyire lenne ajánlatos belemennie a részletekbe arról, hogy mindenki milyen mogorva volt és mennyire nem törődtek a másikkal. Unalmas és gyötrelmes napok voltak azok, mágiától és minden érdekes dologtól megfosztva kemény szigorban, Sa'Terethet imádva. Nem mintha Rinon annyira megpróbálna elszakadni istenük tanaitól.
Miután végiggondolja ezt, akkor eszmél rá, hogy egész eddig néma csöndben csak maga előtt tartotta a ruhadarabot, de meg sem nézte, hogy tetszik e neki, csak a levegőbe bámult. Végül egy hirtelen mozdulattal dobja vissza a kupacba és egy másik viselet után nyúl.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10032-10051