Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 485 (9681. - 9700. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
9700. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-09-24 21:14:27
Üzenet elküldve: 2022-09-24 21:14:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Kis utazás//
*Miközben sétálnak és nézelődnek természetesen most is figyel Thris minden egyes szavára, nem csak azért, mert tündér, ő pedig kedveli, hanem azért is, mert meggyőződése, hogy majdnem mindenkitől lehet tanulni valami érdekeset. Ráadásul, akár csak Intath, vagy Adoaver esetében, most is élvezi azt, hogy egy-egy beszélgetés néhány elejtett mondatából, mint apró mozaikdarabokból a teljes képet, valamennyire összerakhatja magának a másik múltját, aminek ő még nem volt a részese.*
- Furcsa, hogy pont ők ilyenek. Biztos nagyon máshol jár az eszük még olyan fiatalon. *tűnődik hangosan.* Érdekes, én különben alig ismerek embereket. *teszi hozzá, miután gondolatban sorban végig veszi mindazokat, akikkel azóta találkozott, hogy szülőfaluját el kellett hagynia.*
- Kivéve Adoavert persze, bár ő pont különleges eset szerintem. Nem úgy értem persze, hogy sose beszéltem volna még velük, de otthon csak elfek között laktam, és amióta elkerültem onnan, jobban belegondolva Adoavert leszámítva mindenki szintén elf, félvér, vagy tündér körülöttem.
*Mindezen azonban nem gondolkodik túl sokat sem hangosan, sem pedig magában, mert pillanatnyilag a parttalan elmélkedésnél sokkal fontosabbnak tartja, amit tulajdonképpen már el is határozott; haza kell csempésznie egy patkányt. A tündérlány ráadásul olyasmit mond, ami kis gondolkodás után nyilván neki is eszébe jutott volna, ettől még nagy segítségnek veszi. Kiindulási pontnak mindenképpen tökéletes.*
- Jó ötlet. *mosolyodik is el.* Csak majd kérlek segíts, hirtelen nem tudom minek örülne. Valami finomságnak, italnak, esetleg valami szép színes ingnek, olyasminek, amiket hord. A méretét nagyjából sejtem. Talán vihetnénk pár piócát is, bár azokat szerintem nem itt kéne keresnünk. Ha viszont tényleg sikerül hazavinnem egy patkányt, úgy sem hagyom, hogy kísérletezgessen vele. Megengedtem, hogy jó alaposan megvizsgáljon, elégedjen csak meg ennyivel! Legfeljebb megvizsgál majd még egyszer.
*Persze nem mintha maga a vizsgálat olyan nagy kegy lett volna a részéről, hiszen az ő érdekét is szolgálta, ettől még viszont tény marad, hogy voltak az egésznek nem csak egyszerre vicces és bizarr, hanem kissé kellemetlen részei is. Annyira nagyon azért ugyan nem szégyellős, mégis kicsit furcsa számára, ha belegondol, hogy édesanyján kívül tulajdonképpen az elf orvos az, aki testéből a legtöbbet látta.
Ha viszont visszaemlékszik arra a napra, mégis inkább mosolyogni támad kedve, ahogyan azon is, hogy a tündérlány vele ellentétben úgy tűnik nem pont egy patkányt nézett ki magának, már amennyiben jól látja, hogy valóban egy póni nyerte el a tetszését.*
- Na őt viszont biztosan nem visszük el Intnek! *neveti el magát.* De aranyos, tőle még én sem félnék. Nem olyan nagy és ijesztő, mint a többi ló.
*Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy a tündérlány nem akarja megvenni, legalábbis nem most, a jelennél pedig ezúttal őt is jobban foglalkoztatja a jövő.*
- Merre szeretnél menni? *válaszol a kérdéssel a kérdésére.* Nekem mindegy. Nézelődhetünk is még kicsit, ha szeretnél, de el is indulhatunk akár megkeresni a házat, én egyiket sem bánom, mert a piac megvár, vásárolni pedig most egyébként sem hiszem, hogy fogok, mert nem nagyon van pénzem, de ettől te még persze megteheted, ha szeretnél. Azt időnkbe belefér szerintem.
*Más kérdés, hogy a piac valóban nem szalad el, és a városban töltött idő alatt nyilván visszatérnek még ide, de hát ha már egyszer itt vannak, akár ki is használhatják, főleg, hogy szinte véletlenül alakult úgy, hogy éppen erre jöttek. Ha Adoaver nem veti fel, neki például eszébe sem jutott volna, hanem egyenesen mennek megkeresni az egykori rezidenciát.
Igazából persze már nagyon kíváncsi rá, hogyan nézhet ki most, és milyen otthont sikerült varázsolni Nimeriléknek az egykori rideg, számára rossz emlékű házból, de nem szeretne türelmetlen lenni. Thrissaya először jár a városban, ha nézelődne még, hát felőle nyugodtan megteheti, és tudja, hogy édesanyja is örül annak, hogy végre újra itt lehet, így, ha ők ketten még maradni szeretnének kicsit, akkor a maga részéről ő sem rohan sehová. Nyilván egykori otthona is megvárja.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.09.24 21:18:13
*Miközben sétálnak és nézelődnek természetesen most is figyel Thris minden egyes szavára, nem csak azért, mert tündér, ő pedig kedveli, hanem azért is, mert meggyőződése, hogy majdnem mindenkitől lehet tanulni valami érdekeset. Ráadásul, akár csak Intath, vagy Adoaver esetében, most is élvezi azt, hogy egy-egy beszélgetés néhány elejtett mondatából, mint apró mozaikdarabokból a teljes képet, valamennyire összerakhatja magának a másik múltját, aminek ő még nem volt a részese.*
- Furcsa, hogy pont ők ilyenek. Biztos nagyon máshol jár az eszük még olyan fiatalon. *tűnődik hangosan.* Érdekes, én különben alig ismerek embereket. *teszi hozzá, miután gondolatban sorban végig veszi mindazokat, akikkel azóta találkozott, hogy szülőfaluját el kellett hagynia.*
- Kivéve Adoavert persze, bár ő pont különleges eset szerintem. Nem úgy értem persze, hogy sose beszéltem volna még velük, de otthon csak elfek között laktam, és amióta elkerültem onnan, jobban belegondolva Adoavert leszámítva mindenki szintén elf, félvér, vagy tündér körülöttem.
*Mindezen azonban nem gondolkodik túl sokat sem hangosan, sem pedig magában, mert pillanatnyilag a parttalan elmélkedésnél sokkal fontosabbnak tartja, amit tulajdonképpen már el is határozott; haza kell csempésznie egy patkányt. A tündérlány ráadásul olyasmit mond, ami kis gondolkodás után nyilván neki is eszébe jutott volna, ettől még nagy segítségnek veszi. Kiindulási pontnak mindenképpen tökéletes.*
- Jó ötlet. *mosolyodik is el.* Csak majd kérlek segíts, hirtelen nem tudom minek örülne. Valami finomságnak, italnak, esetleg valami szép színes ingnek, olyasminek, amiket hord. A méretét nagyjából sejtem. Talán vihetnénk pár piócát is, bár azokat szerintem nem itt kéne keresnünk. Ha viszont tényleg sikerül hazavinnem egy patkányt, úgy sem hagyom, hogy kísérletezgessen vele. Megengedtem, hogy jó alaposan megvizsgáljon, elégedjen csak meg ennyivel! Legfeljebb megvizsgál majd még egyszer.
*Persze nem mintha maga a vizsgálat olyan nagy kegy lett volna a részéről, hiszen az ő érdekét is szolgálta, ettől még viszont tény marad, hogy voltak az egésznek nem csak egyszerre vicces és bizarr, hanem kissé kellemetlen részei is. Annyira nagyon azért ugyan nem szégyellős, mégis kicsit furcsa számára, ha belegondol, hogy édesanyján kívül tulajdonképpen az elf orvos az, aki testéből a legtöbbet látta.
Ha viszont visszaemlékszik arra a napra, mégis inkább mosolyogni támad kedve, ahogyan azon is, hogy a tündérlány vele ellentétben úgy tűnik nem pont egy patkányt nézett ki magának, már amennyiben jól látja, hogy valóban egy póni nyerte el a tetszését.*
- Na őt viszont biztosan nem visszük el Intnek! *neveti el magát.* De aranyos, tőle még én sem félnék. Nem olyan nagy és ijesztő, mint a többi ló.
*Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy a tündérlány nem akarja megvenni, legalábbis nem most, a jelennél pedig ezúttal őt is jobban foglalkoztatja a jövő.*
- Merre szeretnél menni? *válaszol a kérdéssel a kérdésére.* Nekem mindegy. Nézelődhetünk is még kicsit, ha szeretnél, de el is indulhatunk akár megkeresni a házat, én egyiket sem bánom, mert a piac megvár, vásárolni pedig most egyébként sem hiszem, hogy fogok, mert nem nagyon van pénzem, de ettől te még persze megteheted, ha szeretnél. Azt időnkbe belefér szerintem.
*Más kérdés, hogy a piac valóban nem szalad el, és a városban töltött idő alatt nyilván visszatérnek még ide, de hát ha már egyszer itt vannak, akár ki is használhatják, főleg, hogy szinte véletlenül alakult úgy, hogy éppen erre jöttek. Ha Adoaver nem veti fel, neki például eszébe sem jutott volna, hanem egyenesen mennek megkeresni az egykori rezidenciát.
Igazából persze már nagyon kíváncsi rá, hogyan nézhet ki most, és milyen otthont sikerült varázsolni Nimeriléknek az egykori rideg, számára rossz emlékű házból, de nem szeretne türelmetlen lenni. Thrissaya először jár a városban, ha nézelődne még, hát felőle nyugodtan megteheti, és tudja, hogy édesanyja is örül annak, hogy végre újra itt lehet, így, ha ők ketten még maradni szeretnének kicsit, akkor a maga részéről ő sem rohan sehová. Nyilván egykori otthona is megvárja.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.09.24 21:18:13
9699. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-09-24 08:46:34
Üzenet elküldve: 2022-09-24 08:46:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
* Zavartan elmosolyodik a hallottakon, hisz számára a pironkodás egy igazán ritka dolog volt eddig. Tanilla közelében pedig..... Kezd megszámlálhatatlan mennyiség felé haladni...
Végül a csillagnézést elfogadhatónak ítéli a másik fél, így Nilevard is megkönnyebbült sóhajt hallathat. *
- Ne haragudj, nem volt szándékomban félre értelmezhetően beszélni.
* '' Nem haraplak meg '' A szemei előtt meglepetésére olyan dolgok játszódnak le, amik már nem éppen csak egy könnyed karolás, így a pír újra eléri a füle tövét is. *
- Ma... Mackó?
* Néz meglepetten a lovag, de végül mégis ráhagyja a lányra a feltételezést. Ha ő mackónak látja... Akkor ki ő, hogy ez ellen felhorkanjon? *
- Ahh...Öhmm..
* Szakad fel belőle a dadogás újent, bár nem tudja elmondani, hogy mégis mire gondolhat, szerencséjére végül nem szükséges. Tanilla a vágyait megosztja vele, ő pedig csak az erszényét húzza elő mosolyogva. A pulthoz lépve elkezd alkudozni a kufárral. A lovag az árushoz lép, hogy ki kérjen tőleMesélő (Hydra) néhány finomságot. 100 aranyat fizet értük.
*
- Nézd csak.
* Mondja, miközben felmutatja a két mézeskalácsot, és jó néhány szárított gyümölcsöt. A kezei közt még látható valami, de Tanilla nem tudja a többi édesség miatt kivenni, hogy mi az. *
- Keressünk valami padot, ahol elfogyaszthassuk.
* Mondja izgatottan. Majd elindul szimplán egyenesen, Ágas kíváncsian tekinget gazdája felé, és már a szára nélkül is követi. *
- Megkóstolod?
* Kérdezi pironkodva a lovag. *
// A világ nagy kérdései //
* Zavartan elmosolyodik a hallottakon, hisz számára a pironkodás egy igazán ritka dolog volt eddig. Tanilla közelében pedig..... Kezd megszámlálhatatlan mennyiség felé haladni...
Végül a csillagnézést elfogadhatónak ítéli a másik fél, így Nilevard is megkönnyebbült sóhajt hallathat. *
- Ne haragudj, nem volt szándékomban félre értelmezhetően beszélni.
* '' Nem haraplak meg '' A szemei előtt meglepetésére olyan dolgok játszódnak le, amik már nem éppen csak egy könnyed karolás, így a pír újra eléri a füle tövét is. *
- Ma... Mackó?
* Néz meglepetten a lovag, de végül mégis ráhagyja a lányra a feltételezést. Ha ő mackónak látja... Akkor ki ő, hogy ez ellen felhorkanjon? *
- Ahh...Öhmm..
* Szakad fel belőle a dadogás újent, bár nem tudja elmondani, hogy mégis mire gondolhat, szerencséjére végül nem szükséges. Tanilla a vágyait megosztja vele, ő pedig csak az erszényét húzza elő mosolyogva. A pulthoz lépve elkezd alkudozni a kufárral. A lovag az árushoz lép, hogy ki kérjen tőleMesélő (Hydra) néhány finomságot. 100 aranyat fizet értük.
*- Nézd csak.
* Mondja, miközben felmutatja a két mézeskalácsot, és jó néhány szárított gyümölcsöt. A kezei közt még látható valami, de Tanilla nem tudja a többi édesség miatt kivenni, hogy mi az. *
- Keressünk valami padot, ahol elfogyaszthassuk.
* Mondja izgatottan. Majd elindul szimplán egyenesen, Ágas kíváncsian tekinget gazdája felé, és már a szára nélkül is követi. *
- Megkóstolod?
* Kérdezi pironkodva a lovag. *
9698. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-09-24 08:26:58
Üzenet elküldve: 2022-09-24 08:26:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Függőségek kötelékében //
*A válaszra csak megnedvesíti az ajkát, de nem replikáz. Ujjai alól kisiklik az állacska és Daya tekintetében felparázslanak a dac ismerős csillámai.
~Hát persze, hogy nem~ hümment magában fanyar derűvel. A wegtoreni virtus már csak ilyen. Tettig forralja a vért, és csak akkor enged, mikor a következmények fagyos ujjai kopogtatnak a vállán. Néhanapján Morn is ilyen, de neki a józanság mankójaként általában ott voltak a fivérei.
Furcsamód az, hogy aljas módszerekkel kényszerítse a lányt az ágyába, most valahogy nagyon is kívánatosan hangzik. Az udvarlás ellenben kissé megsavanyítja a jókedvet az arcán. Volt olyan is. Egy ifjú esetlen birkózása a nagy érzelmekkel. És hová vezetett?
Soha nem fogja tudni elfelejteni Daya árulását. Se elfelejteni se megbocsátani, de igyekszik a múlt poros dolgainak szánt, vasalt ládában elzárva tartani. Szem előtt, de elzárva. Mert nem ismétlődhet meg.
Kifelé indulnak, de a kis csevegést továbbra is ilyen-olyan mérgekkel átitatott tövisek szegélyezik. A "minek nézel?" csalja is a rosszmájú választ és a kijelentés végül szinte le is szögezi. Sejthető volt, hogy a wegtoreninek nem fekszik majd a gazdája kegyét kereső, hálás, jókislány szerep. Hamar kibújik a szög a zsákból. Szúrós és rozsdás.*
- A szeretőid mostanra már biztosan találtak másik sz~ajhát~...órakozást maguknak. *Nolen egy hűvösnek mutatkozó, nagy sóhajjal igyekszik megszabadulni a felgyűlő epétől. Nem hagyja magát hergelni, mert hát a Velasco'rrát nem véletlenül tartják számon az egyik legjobb kikötői alkuszként.*
- Arra *mutatja az irányt.* - Hihetetlen, mennyit változott ez a hely néhány év alatt. *A piactérhez közelítve a környező épületekre szinte rá sem ismerni. Sok az új ház, az összetákolt viskók pedig javarészt el is tűntek. Áruval megrakott szekerek zötyögnek a macskaköves úton. Fiákerekben utazó polgárok és az út porától elcsigázott idegenek, akiket jellemzően letaglóznak a Levegő Városának méretei.
A sokadalom egyre sűrűsödik, ahogy elérik az első standokat, ahol Nolen mindjárt értő, de egyelőre csak felületes nézelődésbe kezd. Hagyja, hogy a lány is végigmustrálja a portékát. Ráérősen andalognak a tömeg sodrában, meg-megállva egy árusnál.*
- És? Mit írnál neki? *szólal meg a kikötői egy rézcsatos derékszíj nézegetése közben. Az, hogy a lánynak szánja a kérdést, szinte csak abból derül ki, hogy kisvártatva felé pillant és pontosít kicsit.* - A szeretődnek.
*Közben felemel egy másik övet is és tűnődve vacillál a kettő között pro és kontra érvek sorát rendezve mindkettőhöz.*
*A válaszra csak megnedvesíti az ajkát, de nem replikáz. Ujjai alól kisiklik az állacska és Daya tekintetében felparázslanak a dac ismerős csillámai.
~Hát persze, hogy nem~ hümment magában fanyar derűvel. A wegtoreni virtus már csak ilyen. Tettig forralja a vért, és csak akkor enged, mikor a következmények fagyos ujjai kopogtatnak a vállán. Néhanapján Morn is ilyen, de neki a józanság mankójaként általában ott voltak a fivérei.
Furcsamód az, hogy aljas módszerekkel kényszerítse a lányt az ágyába, most valahogy nagyon is kívánatosan hangzik. Az udvarlás ellenben kissé megsavanyítja a jókedvet az arcán. Volt olyan is. Egy ifjú esetlen birkózása a nagy érzelmekkel. És hová vezetett?
Soha nem fogja tudni elfelejteni Daya árulását. Se elfelejteni se megbocsátani, de igyekszik a múlt poros dolgainak szánt, vasalt ládában elzárva tartani. Szem előtt, de elzárva. Mert nem ismétlődhet meg.
Kifelé indulnak, de a kis csevegést továbbra is ilyen-olyan mérgekkel átitatott tövisek szegélyezik. A "minek nézel?" csalja is a rosszmájú választ és a kijelentés végül szinte le is szögezi. Sejthető volt, hogy a wegtoreninek nem fekszik majd a gazdája kegyét kereső, hálás, jókislány szerep. Hamar kibújik a szög a zsákból. Szúrós és rozsdás.*
- A szeretőid mostanra már biztosan találtak másik sz~ajhát~...órakozást maguknak. *Nolen egy hűvösnek mutatkozó, nagy sóhajjal igyekszik megszabadulni a felgyűlő epétől. Nem hagyja magát hergelni, mert hát a Velasco'rrát nem véletlenül tartják számon az egyik legjobb kikötői alkuszként.*
- Arra *mutatja az irányt.* - Hihetetlen, mennyit változott ez a hely néhány év alatt. *A piactérhez közelítve a környező épületekre szinte rá sem ismerni. Sok az új ház, az összetákolt viskók pedig javarészt el is tűntek. Áruval megrakott szekerek zötyögnek a macskaköves úton. Fiákerekben utazó polgárok és az út porától elcsigázott idegenek, akiket jellemzően letaglóznak a Levegő Városának méretei.
A sokadalom egyre sűrűsödik, ahogy elérik az első standokat, ahol Nolen mindjárt értő, de egyelőre csak felületes nézelődésbe kezd. Hagyja, hogy a lány is végigmustrálja a portékát. Ráérősen andalognak a tömeg sodrában, meg-megállva egy árusnál.*
- És? Mit írnál neki? *szólal meg a kikötői egy rézcsatos derékszíj nézegetése közben. Az, hogy a lánynak szánja a kérdést, szinte csak abból derül ki, hogy kisvártatva felé pillant és pontosít kicsit.* - A szeretődnek.
*Közben felemel egy másik övet is és tűnődve vacillál a kettő között pro és kontra érvek sorát rendezve mindkettőhöz.*
9697. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-09-23 19:38:55
Üzenet elküldve: 2022-09-23 19:38:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
*Nilevard szerencséje, hogy ő tényleg nem gondolatolvasó, a ruhavásárlás kapcsán valóban mérges lenne. Túl korai és gyors, még így is annak érzi, de még ennyi belefér. Játszik a lovaggal, ez jól kivehető, szándékosan hozza zavarba és a pironkodásában bizony nagy örömét leli. Pedig ő csak kis mértékben szokott szadista lenni. A férfi zavara viszont tetszik neki. Annyira természetes és emberi érzés, boldogító. Kíváncsi a magyarázatára, hogy mégis mit szeretne vele éjnek idején és hol is? A mosoly az arcán elárulja, jól mulat, ugyanakkor kicsit sajnálja is szegényt, hogy ennyire zavarba hozza.*
- Oh, egy kis csillagnézés? Végül is, szép az égbolt éjszaka.
*Nilevard alig mer rápillantani, de a kezét nem engedi el semmi pénzért és ez jó. Így jó, ahogy most van. Kis időre kegyelmet kap a férfi és nem teszi szóvá, hogy gondolatai kicsit túllépik azt az illemhatárt, amit a férfi maga húzott meg. Szeretné kicsit megnyugtatni, de a helyzet az, hogy lehet megint csak pironkodás lesz belőle, mikor a fülébe súg.*
- Ne félj, nem haraplak meg érte, csak vicceltem. Tudom, olyat nem tennél. Csak nehéz megállnom, hogy újra és újra zavarba hozzalak. Te. Nagy cuki mackó.
*~Hűha, Tani, ettől a falnak fog szaladni szegény. Na nem baj, majd erősebben karolok belé.~ Az ifjú lovag férfihoz talán nem méltó becézettel lett most megáldva. De akkor is cuki. S leginkább Nilevard szerencséjére elérik azt az árust, akihez igyekeztek. Sok finomságot lehet itt kapni, ez igaz, így kicsit válogat.*
- Mézeskalácsot kérnék és aszalt gyümölcsöt is. Ágasnak mit gondoltál, mik a kedvencei?
// A világ nagy kérdései //
*Nilevard szerencséje, hogy ő tényleg nem gondolatolvasó, a ruhavásárlás kapcsán valóban mérges lenne. Túl korai és gyors, még így is annak érzi, de még ennyi belefér. Játszik a lovaggal, ez jól kivehető, szándékosan hozza zavarba és a pironkodásában bizony nagy örömét leli. Pedig ő csak kis mértékben szokott szadista lenni. A férfi zavara viszont tetszik neki. Annyira természetes és emberi érzés, boldogító. Kíváncsi a magyarázatára, hogy mégis mit szeretne vele éjnek idején és hol is? A mosoly az arcán elárulja, jól mulat, ugyanakkor kicsit sajnálja is szegényt, hogy ennyire zavarba hozza.*
- Oh, egy kis csillagnézés? Végül is, szép az égbolt éjszaka.
*Nilevard alig mer rápillantani, de a kezét nem engedi el semmi pénzért és ez jó. Így jó, ahogy most van. Kis időre kegyelmet kap a férfi és nem teszi szóvá, hogy gondolatai kicsit túllépik azt az illemhatárt, amit a férfi maga húzott meg. Szeretné kicsit megnyugtatni, de a helyzet az, hogy lehet megint csak pironkodás lesz belőle, mikor a fülébe súg.*
- Ne félj, nem haraplak meg érte, csak vicceltem. Tudom, olyat nem tennél. Csak nehéz megállnom, hogy újra és újra zavarba hozzalak. Te. Nagy cuki mackó.
*~Hűha, Tani, ettől a falnak fog szaladni szegény. Na nem baj, majd erősebben karolok belé.~ Az ifjú lovag férfihoz talán nem méltó becézettel lett most megáldva. De akkor is cuki. S leginkább Nilevard szerencséjére elérik azt az árust, akihez igyekeztek. Sok finomságot lehet itt kapni, ez igaz, így kicsit válogat.*
- Mézeskalácsot kérnék és aszalt gyümölcsöt is. Ágasnak mit gondoltál, mik a kedvencei?
9696. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-09-22 21:09:01
Üzenet elküldve: 2022-09-22 21:09:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
* Hangosan kacag fel a lovag, hisz az elvarázsolt tudatán kívül is örömmel tesz a kijelentésnek eleget, de hamar ismét pír kerül az arcára. *
- Ah... Eh... Köszönöm?
* Mondja zavartan, de tekintete is bőséggel árulkodik róla. Tanilláról szemét szinte le se tudja venni, csak néhol tekint másfelé, hogy ne ütközzön az embertömegbe. Szerencséjére lova, bőven elég határozottsággal halad, így nem kell aggódniuk, hogy valakibe belebotolnak. *
- Köszönöm.
* Biccent egyet a lány felé, de karját utána szorosabban fogja. ~ Úgy vennék neki valami szép ruhát, vagy túl korai lenne? ~ Erre Nilevard nem-igen van válasza senkinek. A hölgyek talán szívlelik a ruhát, de nem az első nap! Végül előkerül az a téma, ami szinte ki robbantja belőle a pánik félelmet. *
- Nem... Nem úgy! Nem arra gondoltam...
* A pír szépen a füle tövéig hatol a férfin, de utána egy mély levegővel, vissza kérdezésre megpróbál javítani, és már csak reménykedhet, hogy a másik fél újra megkegyelmez neki. *
- Ahh... Arra gondoltam, hogy... Néz.. Nézhetnénk a... A csillagokat... Nem gondoltam semmi illetlenre!
* Mentegetőzik a férfi bőszen, tekintete zabolázatlanul forog, nem tud a lányra nézni már zavarába. Mégis karját továbbra sem engedi, végül szerencséjére elérik azt a kufárt akihez akarta hozni Tanillát. *
- Édességet vegyenek! Édességet! Sütemények, szárított gyümölcsöket vegyenek! A mézeskalács még friss!
* Kiabálja a kereskedő a tömegbe. *
- Szer.. Szeretnél valamit? Sok finomsága van. Kérlek légy a vendégem, ha már ilyen csapni valóan nem tudom kifejezni magam...
* Megpróbál a lány felé zavartan egy mosolyt, de a közelsége még nagyobb káoszt okoz a fejében. ~ Milyen jó illata van. ~ A gyógynövények könnyen kivehetők Tanillán, de ezen nincs semmi meglepő. *
// A világ nagy kérdései //
* Hangosan kacag fel a lovag, hisz az elvarázsolt tudatán kívül is örömmel tesz a kijelentésnek eleget, de hamar ismét pír kerül az arcára. *
- Ah... Eh... Köszönöm?
* Mondja zavartan, de tekintete is bőséggel árulkodik róla. Tanilláról szemét szinte le se tudja venni, csak néhol tekint másfelé, hogy ne ütközzön az embertömegbe. Szerencséjére lova, bőven elég határozottsággal halad, így nem kell aggódniuk, hogy valakibe belebotolnak. *
- Köszönöm.
* Biccent egyet a lány felé, de karját utána szorosabban fogja. ~ Úgy vennék neki valami szép ruhát, vagy túl korai lenne? ~ Erre Nilevard nem-igen van válasza senkinek. A hölgyek talán szívlelik a ruhát, de nem az első nap! Végül előkerül az a téma, ami szinte ki robbantja belőle a pánik félelmet. *
- Nem... Nem úgy! Nem arra gondoltam...
* A pír szépen a füle tövéig hatol a férfin, de utána egy mély levegővel, vissza kérdezésre megpróbál javítani, és már csak reménykedhet, hogy a másik fél újra megkegyelmez neki. *
- Ahh... Arra gondoltam, hogy... Néz.. Nézhetnénk a... A csillagokat... Nem gondoltam semmi illetlenre!
* Mentegetőzik a férfi bőszen, tekintete zabolázatlanul forog, nem tud a lányra nézni már zavarába. Mégis karját továbbra sem engedi, végül szerencséjére elérik azt a kufárt akihez akarta hozni Tanillát. *
- Édességet vegyenek! Édességet! Sütemények, szárított gyümölcsöket vegyenek! A mézeskalács még friss!
* Kiabálja a kereskedő a tömegbe. *
- Szer.. Szeretnél valamit? Sok finomsága van. Kérlek légy a vendégem, ha már ilyen csapni valóan nem tudom kifejezni magam...
* Megpróbál a lány felé zavartan egy mosolyt, de a közelsége még nagyobb káoszt okoz a fejében. ~ Milyen jó illata van. ~ A gyógynövények könnyen kivehetők Tanillán, de ezen nincs semmi meglepő. *
9695. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-09-22 20:13:51
Üzenet elküldve: 2022-09-22 20:13:51
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kis utazás//
- Igen. Odahaza a fiatalabb munkás fiúk hajlamosak voltak ezt-azt elfelejteni. Főleg az emberek.
* Bólint rá határozottan, mert neki igenis ez a véleménye. A nők nem szoktak elfelejteni dolgokat. Esetleg kis időre kimegy a fejükből és nem gondolnak rá, de nem is kell őket naponta figyelmeztetni ilyesmikre. Általában. Luni kezét fogva fel-feltekint az arcára, majd egyre inkább a piac és kínálata köti le a figyelmét. A nála nagyobb dolgok halomban állnak egymás mellett. Ő is lát olyasmiket, amik jól jönnének neki, hasznát tudná venni, vagy egyszerűen csak megteszik neki. S bár a patkányok nem épp a szíve csücskei, de elismeri, hogy amúgy jópofa kis jószágok. Így Luni kérdésére állának dörgölésével válaszol. *
- Hát. Ha ő meg piócákat tart, az más. Bár azokat úgy tudom használják gyógyításban. De nem tudom, mit szólna a patkányokhoz. Lehet kísérletezni kezdene rajtuk, mert ilyenekre használják ám őket! De, de ha ügyesek vagyunk és viszünk neki szép ajándékokat, akkor be tudunk egyet csempészni neked és nem esik baja.
* Amin az ő szeme megakad, az egyik póni. Neki épp megfelelő lenne a mérete és olyan szép nagy szemei vannak meg szempillái. Nagyon cuki jószág, barna és fehér foltos, kócos sörénnyel. Gondolatban megígéri magának, hogy egy újabb hátassal térnek majd vissza a ligetbe. Elvégre előny, ha neki is van lovacskája, ha menni kell valahová. Meg amúgy is olyan édi, hogy mindjárt belehal! *
- Luni, most merre tovább?
- Igen. Odahaza a fiatalabb munkás fiúk hajlamosak voltak ezt-azt elfelejteni. Főleg az emberek.
* Bólint rá határozottan, mert neki igenis ez a véleménye. A nők nem szoktak elfelejteni dolgokat. Esetleg kis időre kimegy a fejükből és nem gondolnak rá, de nem is kell őket naponta figyelmeztetni ilyesmikre. Általában. Luni kezét fogva fel-feltekint az arcára, majd egyre inkább a piac és kínálata köti le a figyelmét. A nála nagyobb dolgok halomban állnak egymás mellett. Ő is lát olyasmiket, amik jól jönnének neki, hasznát tudná venni, vagy egyszerűen csak megteszik neki. S bár a patkányok nem épp a szíve csücskei, de elismeri, hogy amúgy jópofa kis jószágok. Így Luni kérdésére állának dörgölésével válaszol. *
- Hát. Ha ő meg piócákat tart, az más. Bár azokat úgy tudom használják gyógyításban. De nem tudom, mit szólna a patkányokhoz. Lehet kísérletezni kezdene rajtuk, mert ilyenekre használják ám őket! De, de ha ügyesek vagyunk és viszünk neki szép ajándékokat, akkor be tudunk egyet csempészni neked és nem esik baja.
* Amin az ő szeme megakad, az egyik póni. Neki épp megfelelő lenne a mérete és olyan szép nagy szemei vannak meg szempillái. Nagyon cuki jószág, barna és fehér foltos, kócos sörénnyel. Gondolatban megígéri magának, hogy egy újabb hátassal térnek majd vissza a ligetbe. Elvégre előny, ha neki is van lovacskája, ha menni kell valahová. Meg amúgy is olyan édi, hogy mindjárt belehal! *
- Luni, most merre tovább?
9694. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-09-22 19:46:44
Üzenet elküldve: 2022-09-22 19:46:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
*Nilevard vádaskodásán jót nevet, mert alapvetően bóknak szánta, ezt érzi. S hol van már a korábbi pír a férfi arcáról? Csupán csak annyi kellett, hogy egy-két órát egymás társaságában töltsenek el. Tanilla bátrabb, mint volt korábban és határozottan boldogabb. Nilevard pedig elhagyta; valamelyes; a habogást és a pirulást. Ám ezek még feltűnnek olykor-olykor, amit ő nem is bán.*
- Elvarázsoltalak, hát persze! Ha akarom, egy csettintésemre szőke lovagból békává változtathatnálak. De túl jóképű vagy ahhoz, hogy békát varázsoljak belőled.
*Kicsit gonoszkás a nevetése, de hamar meglágyul az arca és már-már királynői intéssel elbocsájtja a lovagot.*
- Nem bánom, megkegyelmezek neked. Nem bántalak, esküszöm.
*Újra belekarol, hogy nevetve haladhassanak tovább. Bár Nilevard kissé elréved, amikor a beszerző körútról beszélnek és tudja, hogy mire gondol. Szerencsére nevetése és érintése hamar kizökkenti a rémisztő emlékből. Ez annyira jól sikerül, hogy újra zavarba hozza őt. Illetve Nilevard hozza zavarba saját magát. Meglepetten néz rá, és a helyesbítése sem hangzik épp illendően. Meg is torpan és kicsit befordul elé, hogy a szemébe nézhessen, és igen. Nagyon zavarba ejtő tekintettel néz a lovag szemeibe, aki elvileg nagyon udvarias fiatal ember.*
- Mondd csak, mit is szeretnél te velem este? Pláne este a parton? Hol is?
*Kicsit előrébb hajol, derekát kissé hajlítva, és igencsak közel a lovag arcához. Tanilla nagyon ért ahhoz, hogy zavarba ejtő módon viselkedjen és hogy főleg Nilevard legyen az, aki zavarba jöjjön.*
// A világ nagy kérdései //
*Nilevard vádaskodásán jót nevet, mert alapvetően bóknak szánta, ezt érzi. S hol van már a korábbi pír a férfi arcáról? Csupán csak annyi kellett, hogy egy-két órát egymás társaságában töltsenek el. Tanilla bátrabb, mint volt korábban és határozottan boldogabb. Nilevard pedig elhagyta; valamelyes; a habogást és a pirulást. Ám ezek még feltűnnek olykor-olykor, amit ő nem is bán.*
- Elvarázsoltalak, hát persze! Ha akarom, egy csettintésemre szőke lovagból békává változtathatnálak. De túl jóképű vagy ahhoz, hogy békát varázsoljak belőled.
*Kicsit gonoszkás a nevetése, de hamar meglágyul az arca és már-már királynői intéssel elbocsájtja a lovagot.*
- Nem bánom, megkegyelmezek neked. Nem bántalak, esküszöm.
*Újra belekarol, hogy nevetve haladhassanak tovább. Bár Nilevard kissé elréved, amikor a beszerző körútról beszélnek és tudja, hogy mire gondol. Szerencsére nevetése és érintése hamar kizökkenti a rémisztő emlékből. Ez annyira jól sikerül, hogy újra zavarba hozza őt. Illetve Nilevard hozza zavarba saját magát. Meglepetten néz rá, és a helyesbítése sem hangzik épp illendően. Meg is torpan és kicsit befordul elé, hogy a szemébe nézhessen, és igen. Nagyon zavarba ejtő tekintettel néz a lovag szemeibe, aki elvileg nagyon udvarias fiatal ember.*
- Mondd csak, mit is szeretnél te velem este? Pláne este a parton? Hol is?
*Kicsit előrébb hajol, derekát kissé hajlítva, és igencsak közel a lovag arcához. Tanilla nagyon ért ahhoz, hogy zavarba ejtő módon viselkedjen és hogy főleg Nilevard legyen az, aki zavarba jöjjön.*
9693. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-09-20 21:11:44
Üzenet elküldve: 2022-09-20 21:11:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
* Megnyugtató és lélekformáló, egy új világ, ami csak arra vár, hogy felderíthesse. Szemével bár követi az utat, mégis meglepetten tapasztalja a piac forgatagát. Elméjére ható rózsaszín köd által, zavartan tekint a lányra. *
- Véletlenül nem varázsló vagy? Hova tűnt a városközpont? Csak rád néztem és utána piac? Na valld csak be, hogy varázsoltál.
* Gúnyos mosolyt húz az arcára, hogy a lányt meglepje vádaskodásával, majd tekintete ellágyul. *
- Engem már elvarázsoltál.
* Kacsint rá, majd felkacag a saját bókján. Hol is van a pír Nilevard? *
- Kihagyhatatlan volt, bocsáss meg.
* Végül a lány egy részletes magyarázattal szolgál a vásárlással kapcsolatban. El is gondolkozik rajta egy darabig. *
- Mondjuk nekem sem kell sok dolog. Egy sátor mindenképp, meg talán néhány apróság, de szerintem minden másom van. A fél életemet az erdők közelében töltöm. Vagy éppen... A hegységben...
* Tekintete elréved a távolba, de most végre nem ő az egyetlen aki tudhatja is ennek az okát. Szemei előtt újra feltűnik a félelmetes bestia... Hatalmas agyarai és pikkelyes páncélzata rémült tekintetet hoz ki belőle. Szerencséjére Tanilla hamar kizökkenti. *
- Oh igen.. Én sem bánom, bár a legszívesebben az estét is veled tölteném...
* Balga Nilevard... Te balga! Csak a végére döbbensz rá szavaid súlyára... Az a szolid pír mi az arcán volt, vérvörössé válik.. *
- Nem úgy értettem! Öhhm ... Úgy gondoltam, hogy a.... a parton! Igen! A parton...
* Mondja egy cseppet sem meggyőzően, még lova is keservesen felnyerít szerencsétlenségén. A lovagnak még van mit tanulnia, főleg az udvarlás művészetében. *
A hozzászólás írója (Nilevard Demingen Sethvar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.09.20 21:34:06
// A világ nagy kérdései //
* Megnyugtató és lélekformáló, egy új világ, ami csak arra vár, hogy felderíthesse. Szemével bár követi az utat, mégis meglepetten tapasztalja a piac forgatagát. Elméjére ható rózsaszín köd által, zavartan tekint a lányra. *
- Véletlenül nem varázsló vagy? Hova tűnt a városközpont? Csak rád néztem és utána piac? Na valld csak be, hogy varázsoltál.
* Gúnyos mosolyt húz az arcára, hogy a lányt meglepje vádaskodásával, majd tekintete ellágyul. *
- Engem már elvarázsoltál.
* Kacsint rá, majd felkacag a saját bókján. Hol is van a pír Nilevard? *
- Kihagyhatatlan volt, bocsáss meg.
* Végül a lány egy részletes magyarázattal szolgál a vásárlással kapcsolatban. El is gondolkozik rajta egy darabig. *
- Mondjuk nekem sem kell sok dolog. Egy sátor mindenképp, meg talán néhány apróság, de szerintem minden másom van. A fél életemet az erdők közelében töltöm. Vagy éppen... A hegységben...
* Tekintete elréved a távolba, de most végre nem ő az egyetlen aki tudhatja is ennek az okát. Szemei előtt újra feltűnik a félelmetes bestia... Hatalmas agyarai és pikkelyes páncélzata rémült tekintetet hoz ki belőle. Szerencséjére Tanilla hamar kizökkenti. *
- Oh igen.. Én sem bánom, bár a legszívesebben az estét is veled tölteném...
* Balga Nilevard... Te balga! Csak a végére döbbensz rá szavaid súlyára... Az a szolid pír mi az arcán volt, vérvörössé válik.. *
- Nem úgy értettem! Öhhm ... Úgy gondoltam, hogy a.... a parton! Igen! A parton...
* Mondja egy cseppet sem meggyőzően, még lova is keservesen felnyerít szerencsétlenségén. A lovagnak még van mit tanulnia, főleg az udvarlás művészetében. *
A hozzászólás írója (Nilevard Demingen Sethvar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.09.20 21:34:06
9692. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-09-20 21:08:20
Üzenet elküldve: 2022-09-20 21:08:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Kis utazás//
*Adoaver valóban jó gyorsan itt hagyta őket, de hát tényleg megérti. Az viszont csak most tudatosodik benne igazán, hogy most már az ifjú ember nélkül vannak itt a városban, amit a legjobban viszont éppen ő ismer, és, hogy tulajdonképpen ő volt az egyetlen közülük, aki tisztában volt útjuk céljának pontos helyével.
Egyelőre viszont nem beszél arról, hogy így kissé nehezebb lesz majd megtalálni a házat, ahová mennek, hiszen amikor utoljára itt járt, akkor az egész környék még kissé másként nézett ki.
Mégsem aggódik túlságosan, mert bízik benne, hogy bármennyire is idegen volt neki akkor minden, elég lesz csak megerőltetnie az emlékezetét, így pedig legalább az irányt meg tudja találni, végtére is csak a piac és a ház között legalább kétszer tette meg oda-vissza az utat és másodszor már egyedül. Aztán pedig, bármennyire is átépítették az egykor ridegebb és otthontalanabb napokat látott házat, valamit csak megőrzött egykori önmagából, ami alapján képes lehet felismerni. Talán szerencséjük is lesz majd, esetleg valaki útba is igazíthatja őket, bár úgy számítja, hogy a Sayqueves család elég keveset lakott ott ahhoz, hogy bárki csak úgy tudja, hogy pontosan melyik is az ő egykori otthonuk. Ugyanakkor, talán védőszelleme is tud segíteni, ha megidézi. Más szférából, vagy létsíkról érkezik, teljesen mindegy, hogy minek nevezi. Nyilván nem mindentudó, de talán érzékel olyasmit, amit ők nem, így pedig a maga mágikus, rejtélyes módján pontosan tudja azt, hogy hová tartanak, így pedig elvezetni is el tudja őket odáig. Egy próbát ez is megér majd, ha nem lesz esetleg más lehetőségük.
A lényeg, hogy kicsit aggódik, de egyelőre azért annyira nagyon nem, főleg, hogy hamarosan megvalósítják Thris javaslatát és bemennek kicsit szétnézni a piacra.*
- Azt mondod ilyenek? *kérdi szórakozottan, a tündérlánynak arra a megjegyzésére, hogy a férfiak hajlamosak elhagyni mindent.*
- Akiket eddig én ismertem közelebbről inkább engem hagytak el, kivéve persze Intet. Nem úgy értem, hogy udvarlóm lett volna, vagy ilyesmi, csak azokra gondolok, akikkel valaha összebarátkoztam és nem lányok voltak. Wilhorp Aleimordék szolgálója volt, akiknél itt laktam, de elhagyta a házat egyik napról a másikra. Maga Aleimord eltűnt, ahogyan Thim is, aki elkísért a Mágustoronyig. *sorolja, de inkább tűnődőnek látszik talán, mint bánatosnak, holott Wilhorp és Thim eltűnését mindenképpen nagyon sajnálja.
Aleimord iránt őszinte ugyan hálát érez, vele kapcsolatban mégis elég vegyesek az érzelmei. Ugyan sokat segített rajta éppen a legjobbkor, mint rokon, mégis, ha választhatna nem pont ő lenne az, akit valamennyiük közül, akikre éppen gondolt elsőnek szeretne látni.
Még jó, hogy van vele egy Intath, legalábbis otthon, ligetben. Édesapját, akit meg nem is ismer, mivel már születése előtt elment, édesanyja miatt már nem is említi, de hát úgy van vele, hogy bármennyire is elüldözték őt, még is csak általa is el lett hagyva. Utóbbi viszont éppen csak átfut a gondolatai között, hiszen olyan sok benyomás éri egyszerre.
Először is örül neki, hogy Thrissaya még mindig szívesen fogja meg a kezét, mások előtt és nem csak maguk között is, ráadásul, a lány finom bőrének az érintése tényleg kellemes. Jó érzéssel tölti el, és furcsa mód biztonságérzettel is eltölti.
Aztán körülnéz.*
-Annyi mindent árulnak itt, hogy szinte beleszédülök. *állapítja meg, félig magának, félig a többieknek, amit mond, az pedig tulajdonképpen teljesen megfelel a valóságnak, azt sem tudja hirtelen, hogy hová kapja a fejét, mert minden van, amire éppen vágyik, vagy éppen nem vágyik rá különösebben, de ligetnek szüksége lenne rá. Amúgy pedig, ha már félig-meddig vendégségbe jöttek, talán vásárolnia is illene valamit, amit ajándékba vihet. Persze nem éppen azt, amit pár pillanattal később kiszúr.*
- Ó, patkányok is vannak, nézzétek! *mondja sokkal lelkesebben, mint más tenné a helyében, ami, ha édesanyját nyilván nem is, de a tündérlányt talán meglepi, mivel eddig csak olyan lánynak ismerhette, aki a lovaktól ugyan fél, de nagy házőrzőjükkel egész jól kijön, szeret gondoskodni a kecskékről, meg etetni a tyúkokat, az aranyos, kis állatokat pedig, mint mondjuk a macska és a nyúl egyenesen imádja, azt azonban sohasem említette, hogy gyengéd vonzalmat érez az apró, és nem is annyira apró rágcsálók iránt.*
- Mit gondolsz, Int nagyon mérges lenne, ha hazavinnék egyet? *kérdi Thrist.* Talán be tudnám úgy csempészni a szobámba, hogy ne vegye észre. Mondjuk ő meg halál komolyan piócákat tart háziállatként, szóval talán nem is lenne túl sok joga megsértődni ezen... *gondolkodik hangosan tovább. Közben azért nyuszikkal teli kosarát is erősen fogja, nem csak bámészkodik. Annyi minden van itt, őszintén kíváncsi rá, hogy Thrissaya és édesanyja figyelmét mi kelti, vagy inkább mi minden keltik fel leginkább.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.09.20 21:12:31
*Adoaver valóban jó gyorsan itt hagyta őket, de hát tényleg megérti. Az viszont csak most tudatosodik benne igazán, hogy most már az ifjú ember nélkül vannak itt a városban, amit a legjobban viszont éppen ő ismer, és, hogy tulajdonképpen ő volt az egyetlen közülük, aki tisztában volt útjuk céljának pontos helyével.
Egyelőre viszont nem beszél arról, hogy így kissé nehezebb lesz majd megtalálni a házat, ahová mennek, hiszen amikor utoljára itt járt, akkor az egész környék még kissé másként nézett ki.
Mégsem aggódik túlságosan, mert bízik benne, hogy bármennyire is idegen volt neki akkor minden, elég lesz csak megerőltetnie az emlékezetét, így pedig legalább az irányt meg tudja találni, végtére is csak a piac és a ház között legalább kétszer tette meg oda-vissza az utat és másodszor már egyedül. Aztán pedig, bármennyire is átépítették az egykor ridegebb és otthontalanabb napokat látott házat, valamit csak megőrzött egykori önmagából, ami alapján képes lehet felismerni. Talán szerencséjük is lesz majd, esetleg valaki útba is igazíthatja őket, bár úgy számítja, hogy a Sayqueves család elég keveset lakott ott ahhoz, hogy bárki csak úgy tudja, hogy pontosan melyik is az ő egykori otthonuk. Ugyanakkor, talán védőszelleme is tud segíteni, ha megidézi. Más szférából, vagy létsíkról érkezik, teljesen mindegy, hogy minek nevezi. Nyilván nem mindentudó, de talán érzékel olyasmit, amit ők nem, így pedig a maga mágikus, rejtélyes módján pontosan tudja azt, hogy hová tartanak, így pedig elvezetni is el tudja őket odáig. Egy próbát ez is megér majd, ha nem lesz esetleg más lehetőségük.
A lényeg, hogy kicsit aggódik, de egyelőre azért annyira nagyon nem, főleg, hogy hamarosan megvalósítják Thris javaslatát és bemennek kicsit szétnézni a piacra.*
- Azt mondod ilyenek? *kérdi szórakozottan, a tündérlánynak arra a megjegyzésére, hogy a férfiak hajlamosak elhagyni mindent.*
- Akiket eddig én ismertem közelebbről inkább engem hagytak el, kivéve persze Intet. Nem úgy értem, hogy udvarlóm lett volna, vagy ilyesmi, csak azokra gondolok, akikkel valaha összebarátkoztam és nem lányok voltak. Wilhorp Aleimordék szolgálója volt, akiknél itt laktam, de elhagyta a házat egyik napról a másikra. Maga Aleimord eltűnt, ahogyan Thim is, aki elkísért a Mágustoronyig. *sorolja, de inkább tűnődőnek látszik talán, mint bánatosnak, holott Wilhorp és Thim eltűnését mindenképpen nagyon sajnálja.
Aleimord iránt őszinte ugyan hálát érez, vele kapcsolatban mégis elég vegyesek az érzelmei. Ugyan sokat segített rajta éppen a legjobbkor, mint rokon, mégis, ha választhatna nem pont ő lenne az, akit valamennyiük közül, akikre éppen gondolt elsőnek szeretne látni.
Még jó, hogy van vele egy Intath, legalábbis otthon, ligetben. Édesapját, akit meg nem is ismer, mivel már születése előtt elment, édesanyja miatt már nem is említi, de hát úgy van vele, hogy bármennyire is elüldözték őt, még is csak általa is el lett hagyva. Utóbbi viszont éppen csak átfut a gondolatai között, hiszen olyan sok benyomás éri egyszerre.
Először is örül neki, hogy Thrissaya még mindig szívesen fogja meg a kezét, mások előtt és nem csak maguk között is, ráadásul, a lány finom bőrének az érintése tényleg kellemes. Jó érzéssel tölti el, és furcsa mód biztonságérzettel is eltölti.
Aztán körülnéz.*
-Annyi mindent árulnak itt, hogy szinte beleszédülök. *állapítja meg, félig magának, félig a többieknek, amit mond, az pedig tulajdonképpen teljesen megfelel a valóságnak, azt sem tudja hirtelen, hogy hová kapja a fejét, mert minden van, amire éppen vágyik, vagy éppen nem vágyik rá különösebben, de ligetnek szüksége lenne rá. Amúgy pedig, ha már félig-meddig vendégségbe jöttek, talán vásárolnia is illene valamit, amit ajándékba vihet. Persze nem éppen azt, amit pár pillanattal később kiszúr.*
- Ó, patkányok is vannak, nézzétek! *mondja sokkal lelkesebben, mint más tenné a helyében, ami, ha édesanyját nyilván nem is, de a tündérlányt talán meglepi, mivel eddig csak olyan lánynak ismerhette, aki a lovaktól ugyan fél, de nagy házőrzőjükkel egész jól kijön, szeret gondoskodni a kecskékről, meg etetni a tyúkokat, az aranyos, kis állatokat pedig, mint mondjuk a macska és a nyúl egyenesen imádja, azt azonban sohasem említette, hogy gyengéd vonzalmat érez az apró, és nem is annyira apró rágcsálók iránt.*
- Mit gondolsz, Int nagyon mérges lenne, ha hazavinnék egyet? *kérdi Thrist.* Talán be tudnám úgy csempészni a szobámba, hogy ne vegye észre. Mondjuk ő meg halál komolyan piócákat tart háziállatként, szóval talán nem is lenne túl sok joga megsértődni ezen... *gondolkodik hangosan tovább. Közben azért nyuszikkal teli kosarát is erősen fogja, nem csak bámészkodik. Annyi minden van itt, őszintén kíváncsi rá, hogy Thrissaya és édesanyja figyelmét mi kelti, vagy inkább mi minden keltik fel leginkább.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.09.20 21:12:31
9691. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-09-18 17:35:42
Üzenet elküldve: 2022-09-18 17:35:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Elveszett lélek //
* A verseny egy könnyed hangulatot teremtett kettőjük között. Kiváló egy rövid bevásárláshoz a piacon. Sricmor válláról már ki is nézett egy kedves árust, akitől megszerezhetnének mindent amire szükségük van. A terv, azonban hamar kudarcba fulladt mikor az óriás szó nélkül elkezdett szaladni. Ez annyira meglepte, hogy lecsúszott addigi helyéről egyenesen a tömegbe esve.
~ Au! Ez meg mi akart lenni? ~
Fájós fejjel feltápászkodik, hogy utól tudja érni.
Készenlétbe helyezi a szárnyait a repülésre. Fel is száll a talajról, de egyből vissza is esik. Az előző szárnyalása teljesen kimerítette.
~ Ha nem tudok repülni akkor biztos nem érem utól. Azt sem látom merre ment ettől a sok embertől. ~
Türelmetlenül próbál áthágni a tömegen barátját keresve, de sehol senki. *
- Sricmor! Hol vagy? Kérlek ne hagyj itt egyedül!
* Lábujjhegyen állva próbál nézelődni, aprókat ugrál, de reménytelenül, az óriásnak hült helye. Utolsó erejével, még megindul a vásárhely széle felé, bajtársa megtalálásának reményében. *
* A verseny egy könnyed hangulatot teremtett kettőjük között. Kiváló egy rövid bevásárláshoz a piacon. Sricmor válláról már ki is nézett egy kedves árust, akitől megszerezhetnének mindent amire szükségük van. A terv, azonban hamar kudarcba fulladt mikor az óriás szó nélkül elkezdett szaladni. Ez annyira meglepte, hogy lecsúszott addigi helyéről egyenesen a tömegbe esve.
~ Au! Ez meg mi akart lenni? ~
Fájós fejjel feltápászkodik, hogy utól tudja érni.
Készenlétbe helyezi a szárnyait a repülésre. Fel is száll a talajról, de egyből vissza is esik. Az előző szárnyalása teljesen kimerítette.
~ Ha nem tudok repülni akkor biztos nem érem utól. Azt sem látom merre ment ettől a sok embertől. ~
Türelmetlenül próbál áthágni a tömegen barátját keresve, de sehol senki. *
- Sricmor! Hol vagy? Kérlek ne hagyj itt egyedül!
* Lábujjhegyen állva próbál nézelődni, aprókat ugrál, de reménytelenül, az óriásnak hült helye. Utolsó erejével, még megindul a vásárhely széle felé, bajtársa megtalálásának reményében. *
9690. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-09-16 20:26:45
Üzenet elküldve: 2022-09-16 20:26:45
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kis utazás//
* Vidor hangulatban halad tovább, ügyesen kerülgetve a szét szórt tereptárgyakat. Kutat, házat, s mifenéket. Embert, elfet, tán még koboldot is, meg mindenféle jószágot. Nem ugrat át semmit, csak ügyesen kerülget.*
- Legyen akkor úgy, kössük ki a cocót valami jó helyen és bízzuk rá a szekeret.
* Ahogy haladnak tovább, Adoaver-t görcsféleség kapja el, vagy tán épp meg találja ütni a guta. Kotorászik és egy levelet vesz elő, meg kántál valami találkozóról meg toronyról. Ő csak meglepetten pislog a szép színű szemecskéivel, hogy mi a frász van már megint? Alig győz megállni, nemhogy kitörje nyomorult nyakát a férfiú, mikor az lepattanni készül tőlük. Luni persze nem hagyja csak úgy és ad neki az elemózsiájukból. Nincs könnyes búcsú, mert a mágus olyan hamar lelép, szólni sincs ideje. Meg sírni sincsen kedve, hiszen a ligetben úgyis találkoznak majd. *
- Szia!
* Kiált még utána, csak hogy szóljon egy jó szót. Viszont anya és lánya kicsit parázs vitájába esze ágában sincs beleszólni. Főleg nem az isteni gondviselésről. *
- Ha lenne olyan, akkor a férfiak nem hagynák el mindig mindenüket.
* Nélküle folytatják az útjukat és nem kell már sok, hogy megérkezzenek a megfelelő helyre. Itt ki tudja kötni a lovat így sem ő, sem a szekér nem megy innen sehová. Mikor indulnának már, tarisznyáját még átveti a vállán és Lunira néz. *
- Persze.
* Ez valahogy természetesen jön és meg is fogja Luni kezét. Biztonságosabb így, mert ez mégis csak egy nagy város, amit ő nem ismer. Bár ha baj lenne, felmászna valami magasra. Vagy megkeresné a szekeret. Olyan jó harminc centi különbség van kettejük között és Luni sem épp magas alkat. Mintha aranyos kicsi és még kisebb leánykát sétálnának a piacon. *
* Vidor hangulatban halad tovább, ügyesen kerülgetve a szét szórt tereptárgyakat. Kutat, házat, s mifenéket. Embert, elfet, tán még koboldot is, meg mindenféle jószágot. Nem ugrat át semmit, csak ügyesen kerülget.*
- Legyen akkor úgy, kössük ki a cocót valami jó helyen és bízzuk rá a szekeret.
* Ahogy haladnak tovább, Adoaver-t görcsféleség kapja el, vagy tán épp meg találja ütni a guta. Kotorászik és egy levelet vesz elő, meg kántál valami találkozóról meg toronyról. Ő csak meglepetten pislog a szép színű szemecskéivel, hogy mi a frász van már megint? Alig győz megállni, nemhogy kitörje nyomorult nyakát a férfiú, mikor az lepattanni készül tőlük. Luni persze nem hagyja csak úgy és ad neki az elemózsiájukból. Nincs könnyes búcsú, mert a mágus olyan hamar lelép, szólni sincs ideje. Meg sírni sincsen kedve, hiszen a ligetben úgyis találkoznak majd. *
- Szia!
* Kiált még utána, csak hogy szóljon egy jó szót. Viszont anya és lánya kicsit parázs vitájába esze ágában sincs beleszólni. Főleg nem az isteni gondviselésről. *
- Ha lenne olyan, akkor a férfiak nem hagynák el mindig mindenüket.
* Nélküle folytatják az útjukat és nem kell már sok, hogy megérkezzenek a megfelelő helyre. Itt ki tudja kötni a lovat így sem ő, sem a szekér nem megy innen sehová. Mikor indulnának már, tarisznyáját még átveti a vállán és Lunira néz. *
- Persze.
* Ez valahogy természetesen jön és meg is fogja Luni kezét. Biztonságosabb így, mert ez mégis csak egy nagy város, amit ő nem ismer. Bár ha baj lenne, felmászna valami magasra. Vagy megkeresné a szekeret. Olyan jó harminc centi különbség van kettejük között és Luni sem épp magas alkat. Mintha aranyos kicsi és még kisebb leánykát sétálnának a piacon. *
9689. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-09-15 18:03:43
Üzenet elküldve: 2022-09-15 18:03:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A sötételfnek régóta járt már az agya ezen a kimozduláson. Egy kis vásárlás, kényszer arany lengetés, jön a hideg, a házfelújítás közepén van. Most nem fogyhat ki mindenből. Ideje vásárolnia. Embereket és egyéb teremtményeket látnia. Levegőt szívnia. Bárki bármit mond egy ablak kinyitása nem ugyanaz, mint egy kiadós séta. Ráadásul hiába a fizikai munka, az agyát is meg kell dolgoztatni, mondjuk egy beszélgetéssel. Erre pedig lesz alkalma itt a piacon. Remélhetőleg egy nyugodt vásárlás során és nem holmi vita miatt Meg is talál egy kedves árult és átnyújtja Mesélő (Hydra)-nak a 712 aranyat alkujáért. *
*
9688. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-09-13 19:48:16
Üzenet elküldve: 2022-09-13 19:48:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Kis utazás//
*Thrissaya szavain elneveti magát, remélve, hogy nem sérti meg ezzel az ifjú mágust, holott ami vicces, az vicces.*
- Azért csak óvatosan azzal az ugratással, nehogy visszajöjjön az almaleves meg a krumpli. *teszi is hozzá a lány nyelvet öltéssel is megtoldott megjegyzéséhez.
A szökőkutat mindenesetre különösebb nehézség nélkül kerülik ki, hogy aztán jó alaposan megnézhesse magának mi minden változott itt azóta, hogy elhagyta Artheniort. Hamar rájön arra, hogy rengeteg minden, ha nem éppen szinte minden.
Mivel nem élt itt annyit, hogy rendesen megtanulja kiismerni magát, amikor pedig igen, akkor túl sok minden történt és az egészségesnél sokkal több benyomás érte egyszerre, meg persze az erdő után nagyon is idegen volt számára az egész, így most csak nagyjából sejti, hogy melyik az a környék, ahol éppen járnak, bár utólag úgy tűnik, hogy megérzése teljesen helyesnek bizonyul, mert hamarosan megérkeznek a piachoz, ahová indultak, azt pedig biztosan nem rakta arrébb senki ameddig ő nem volt itt.
Az innen hogyan tovább kérdése viszont itt merül fel először úgy, hogy már számára is igazi tétje van a többiek válaszának.
Bár Adoaver véleményét mérlegeli és elismeri, hogy ő jobban kiismeri magát bármiféle városban nála, nem szívesen hajtana be szekerestől az eladók és és a vevők közé, így ezt a lehetőséget szinte azonnal el is veti.*
- Nem, inkább jól látható helyen hagyjuk a szekeret a piactér szélén, és kikötjük a lovat, ahová tudjuk. Majd nem megyünk onnan túl messzire, hogy rá is lássunk, de mondjuk én sem hiszem, hogy pár perc alatt ellopná bárki is, inkább csak jobb az óvatosság. Viszont, amúgy sem terveztem bejárni az egész piacot és szinte semmi pénzem, így nem lesz hosszas vásárolgatás sem, csak nagyon kicsit szeretnék nézelődni, és venni valami apróságot.
*Kevéske finomság, mondjuk egy perec, csecsebecse, kis üveges mézsör, bőr nyaklánc, értéktelen medállal, semmi hasznos, vagy drága dolog, ilyesmik járnak az eszében, nem hiszi, hogy ez lesz az a nap, amikor megveszi a szamarat, akire már régóta vágyik, vagy amikor nekiáll Szarvasliget készleteiről gondoskodni egy igazán nagy bevásárlás keretében, főleg, hogy utóbbihoz azért némi pénz sem ártana, de hát nyilván az állatokat sem adják ingyen.
Tűnődéséből mindenesetre Adoaver zökkenti ki, miután leszállnak a szekérről.*
- Valami baj van? *kérdi tőle, de aztán elég hamar meg is kapja a választ. Gyorsan kiderül, hogy baj éppen nincs, legfeljebb a fiú éli meg annak.
Ő csak annyiból tartja rossznak, (bár ez éppen elég), hogy Adoaver kellemes és szórakoztató társaságát mostantól mindenképpen hiányolni fogja. Ugyanakkor, ha van valaki, aki pontosan megérti, hogy miért akar a toronyhoz sietni, ahová ráadásul egy barátja, vagy valami barátfélesége hívja éppen, az éppen ő, aki szintén nem lenne képes hasonló alkalmat elszalasztani, még akkor sem ha ő személy szerint sokkal több varázslatot tanult a tornyon kívül és másoktól, mint ott a könyvekből.
Ugyanakkor az is tény, hogy az alapokat éppen ott, és talán máshol nem is lett volna képes elsajátítani.*
- Ez aztán isteni gondviselés! *szól közbe Ea lelkesen.* Még jó, hogy megtaláltad ezt a levelet!
*Ami viszont őt illeti már nem annyira lelkes, mint az édesanyja.*
- Na azt már nem, nem mész el csak úgy! *néz Adoaverre nagyon szigorúan.* Anya, kérlek add ide a kis zsákot, amit az útra készítettem!
*Miután ez gyorsan megtörténik, mivel vésztartalék ételük kéznél volt végig, ismét Adoaverhez fordul.*
- Vidd el a részedet, nehogy nekem üres gyomorral indulj el a toronyba! *nyom némi csomagolt ételt a fiú kezébe, nagyon remélve, hogy engedni fog majd a nem is annyira gyengéd unszolásnak.*
- Aztán vigyázz nekem magadra, és bármennyire sietsz, eszedbe ne jusson egyedül és éjjel bemenni abba az átkozott mocsárba! *sorolja tovább anyai jó tanácsait, miközben még ujját is felemeli az általa tiltásként használt jelet a semmi ellenállást nem tanúsító levegőbe írva.
Szigorú anyaként talán nem néz ki, de nővért imitálni próbáló kishúgként talán elmegy, noha nem ez a szándéka, de valami hasonlónak érzi magát, ettől pedig meglehetősen kényelmetlenül.*
- És ennyire nem kell rohannod vissza ligetbe, ha csak miattunk jönnél. Mi legalább egy hatig itt leszünk, ha nem tovább. Tudod, pénzt kell keresnünk itt, sokat. Ha van kedved, ide is visszajöhetsz, a házba, amiről beszéltünk. Jó utat, és tényleg vigyázz magadra kérlek! *integet végül, Adoaver gyors távozása után pedig ezúttal édesanyja neveti el magát.*
- Férfiak! Végül az összes lelép, a legtöbb pedig még engedélyt sem kér, csak úgy megy.
*Csak pillanatnyi a csend részéről mindezek után.*
- Ettől még hiányozni fog. *rázza meg erre a fejét kicsit szomorkás félmosollyal, nem törődve Callipeya fürkésző tekintetével.*
- Azért anya, ez az isteni gondviselés szöveg kicsit keskeny patak volt, nem? Ha létezik bármi ilyesmi a világon, akkor azt hiszem, hogy akkor viselték volna Adoaver gondját igazán az istenek, ha nem itt veszi észre ezt a levelet, hanem rögtön akkor, amikor megkapta. Most szerencsétlen feleslegesen jött idáig, és loholhat visszafelé a barátja után. De most nem? *fordul végül Thrissayához édesanyja szórakozott mosolyát látva, ami válasznak aligha elégséges.*
- Mindegy, nincs hozzánk kötve! Ő is teszi a dolgát, és mi is. *jegyzi meg félig magának, félig viszont a többieknek is.*
- Mi azért jöttünk, hogy még jobb hellyé tegyük ligetet, amikor visszatérünk. Szóval... *veszti el a fonalat egy kicsit, de aztán végül viszonylag hamar megtalálja.*
- Ugye megfogod a kezem Thris? *kérdi.* Nehogy még a végén elsodorjon a tömeg minket egymástól. *aggódik, talán mg a szokásosnál is jobban ezúttal.
Bár nem kétli, hogy a tündérlány elég talpraesett ahhoz, hogy hasonló helyzetben képes legyen feltalálni magát, de azért nem lenne egyszerű egy ekkora városban megkeresni őt, ha valamelyikük mégis elkeveredne a másiktól.
Aztán persze, ha Thris nem akarja, nem szándékozik erőltetni a dolgot, de már első alkalommal, hogy találkoztak is sétáltak kicsit kézen fogva, pedig éppen csak akkor ismerték meg egymást.
Igaz, hogy plüssnyulas kosárral a kezében, kis kék kendőben, kézen fogott tündérlánnyal talán annál is kislányosabbnak néz ki, mint amennyire egyébként máskor, de annyira azért nem bánja azt, ha fiatalabbnak, nem pedig idősebbnek nézik.
Meg hát nem is azért jött ide, hogy bárki bárminek is nézze. Tényleg csak kicsit körülnézni szeretne itt, megmutatni Thrissaynak azt, amit megmutatni érdemes, aztán pedig megkeresni egykori majdnem otthonát.*
*Thrissaya szavain elneveti magát, remélve, hogy nem sérti meg ezzel az ifjú mágust, holott ami vicces, az vicces.*
- Azért csak óvatosan azzal az ugratással, nehogy visszajöjjön az almaleves meg a krumpli. *teszi is hozzá a lány nyelvet öltéssel is megtoldott megjegyzéséhez.
A szökőkutat mindenesetre különösebb nehézség nélkül kerülik ki, hogy aztán jó alaposan megnézhesse magának mi minden változott itt azóta, hogy elhagyta Artheniort. Hamar rájön arra, hogy rengeteg minden, ha nem éppen szinte minden.
Mivel nem élt itt annyit, hogy rendesen megtanulja kiismerni magát, amikor pedig igen, akkor túl sok minden történt és az egészségesnél sokkal több benyomás érte egyszerre, meg persze az erdő után nagyon is idegen volt számára az egész, így most csak nagyjából sejti, hogy melyik az a környék, ahol éppen járnak, bár utólag úgy tűnik, hogy megérzése teljesen helyesnek bizonyul, mert hamarosan megérkeznek a piachoz, ahová indultak, azt pedig biztosan nem rakta arrébb senki ameddig ő nem volt itt.
Az innen hogyan tovább kérdése viszont itt merül fel először úgy, hogy már számára is igazi tétje van a többiek válaszának.
Bár Adoaver véleményét mérlegeli és elismeri, hogy ő jobban kiismeri magát bármiféle városban nála, nem szívesen hajtana be szekerestől az eladók és és a vevők közé, így ezt a lehetőséget szinte azonnal el is veti.*
- Nem, inkább jól látható helyen hagyjuk a szekeret a piactér szélén, és kikötjük a lovat, ahová tudjuk. Majd nem megyünk onnan túl messzire, hogy rá is lássunk, de mondjuk én sem hiszem, hogy pár perc alatt ellopná bárki is, inkább csak jobb az óvatosság. Viszont, amúgy sem terveztem bejárni az egész piacot és szinte semmi pénzem, így nem lesz hosszas vásárolgatás sem, csak nagyon kicsit szeretnék nézelődni, és venni valami apróságot.
*Kevéske finomság, mondjuk egy perec, csecsebecse, kis üveges mézsör, bőr nyaklánc, értéktelen medállal, semmi hasznos, vagy drága dolog, ilyesmik járnak az eszében, nem hiszi, hogy ez lesz az a nap, amikor megveszi a szamarat, akire már régóta vágyik, vagy amikor nekiáll Szarvasliget készleteiről gondoskodni egy igazán nagy bevásárlás keretében, főleg, hogy utóbbihoz azért némi pénz sem ártana, de hát nyilván az állatokat sem adják ingyen.
Tűnődéséből mindenesetre Adoaver zökkenti ki, miután leszállnak a szekérről.*
- Valami baj van? *kérdi tőle, de aztán elég hamar meg is kapja a választ. Gyorsan kiderül, hogy baj éppen nincs, legfeljebb a fiú éli meg annak.
Ő csak annyiból tartja rossznak, (bár ez éppen elég), hogy Adoaver kellemes és szórakoztató társaságát mostantól mindenképpen hiányolni fogja. Ugyanakkor, ha van valaki, aki pontosan megérti, hogy miért akar a toronyhoz sietni, ahová ráadásul egy barátja, vagy valami barátfélesége hívja éppen, az éppen ő, aki szintén nem lenne képes hasonló alkalmat elszalasztani, még akkor sem ha ő személy szerint sokkal több varázslatot tanult a tornyon kívül és másoktól, mint ott a könyvekből.
Ugyanakkor az is tény, hogy az alapokat éppen ott, és talán máshol nem is lett volna képes elsajátítani.*
- Ez aztán isteni gondviselés! *szól közbe Ea lelkesen.* Még jó, hogy megtaláltad ezt a levelet!
*Ami viszont őt illeti már nem annyira lelkes, mint az édesanyja.*
- Na azt már nem, nem mész el csak úgy! *néz Adoaverre nagyon szigorúan.* Anya, kérlek add ide a kis zsákot, amit az útra készítettem!
*Miután ez gyorsan megtörténik, mivel vésztartalék ételük kéznél volt végig, ismét Adoaverhez fordul.*
- Vidd el a részedet, nehogy nekem üres gyomorral indulj el a toronyba! *nyom némi csomagolt ételt a fiú kezébe, nagyon remélve, hogy engedni fog majd a nem is annyira gyengéd unszolásnak.*
- Aztán vigyázz nekem magadra, és bármennyire sietsz, eszedbe ne jusson egyedül és éjjel bemenni abba az átkozott mocsárba! *sorolja tovább anyai jó tanácsait, miközben még ujját is felemeli az általa tiltásként használt jelet a semmi ellenállást nem tanúsító levegőbe írva.
Szigorú anyaként talán nem néz ki, de nővért imitálni próbáló kishúgként talán elmegy, noha nem ez a szándéka, de valami hasonlónak érzi magát, ettől pedig meglehetősen kényelmetlenül.*
- És ennyire nem kell rohannod vissza ligetbe, ha csak miattunk jönnél. Mi legalább egy hatig itt leszünk, ha nem tovább. Tudod, pénzt kell keresnünk itt, sokat. Ha van kedved, ide is visszajöhetsz, a házba, amiről beszéltünk. Jó utat, és tényleg vigyázz magadra kérlek! *integet végül, Adoaver gyors távozása után pedig ezúttal édesanyja neveti el magát.*
- Férfiak! Végül az összes lelép, a legtöbb pedig még engedélyt sem kér, csak úgy megy.
*Csak pillanatnyi a csend részéről mindezek után.*
- Ettől még hiányozni fog. *rázza meg erre a fejét kicsit szomorkás félmosollyal, nem törődve Callipeya fürkésző tekintetével.*
- Azért anya, ez az isteni gondviselés szöveg kicsit keskeny patak volt, nem? Ha létezik bármi ilyesmi a világon, akkor azt hiszem, hogy akkor viselték volna Adoaver gondját igazán az istenek, ha nem itt veszi észre ezt a levelet, hanem rögtön akkor, amikor megkapta. Most szerencsétlen feleslegesen jött idáig, és loholhat visszafelé a barátja után. De most nem? *fordul végül Thrissayához édesanyja szórakozott mosolyát látva, ami válasznak aligha elégséges.*
- Mindegy, nincs hozzánk kötve! Ő is teszi a dolgát, és mi is. *jegyzi meg félig magának, félig viszont a többieknek is.*
- Mi azért jöttünk, hogy még jobb hellyé tegyük ligetet, amikor visszatérünk. Szóval... *veszti el a fonalat egy kicsit, de aztán végül viszonylag hamar megtalálja.*
- Ugye megfogod a kezem Thris? *kérdi.* Nehogy még a végén elsodorjon a tömeg minket egymástól. *aggódik, talán mg a szokásosnál is jobban ezúttal.
Bár nem kétli, hogy a tündérlány elég talpraesett ahhoz, hogy hasonló helyzetben képes legyen feltalálni magát, de azért nem lenne egyszerű egy ekkora városban megkeresni őt, ha valamelyikük mégis elkeveredne a másiktól.
Aztán persze, ha Thris nem akarja, nem szándékozik erőltetni a dolgot, de már első alkalommal, hogy találkoztak is sétáltak kicsit kézen fogva, pedig éppen csak akkor ismerték meg egymást.
Igaz, hogy plüssnyulas kosárral a kezében, kis kék kendőben, kézen fogott tündérlánnyal talán annál is kislányosabbnak néz ki, mint amennyire egyébként máskor, de annyira azért nem bánja azt, ha fiatalabbnak, nem pedig idősebbnek nézik.
Meg hát nem is azért jött ide, hogy bárki bárminek is nézze. Tényleg csak kicsit körülnézni szeretne itt, megmutatni Thrissaynak azt, amit megmutatni érdemes, aztán pedig megkeresni egykori majdnem otthonát.*
9687. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-09-11 09:57:12
Üzenet elküldve: 2022-09-11 09:57:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 291
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 291
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Kis utazás//
*Tanácsa nagy örömére el lett fogadva, így legalább nem kell aggódnia ruhája nedvességtartalma alatt, aminek nullának kéne maradnia. Hogy diskurálásuk fő tárgya miért az építőanyagok lettek, arra már nem nagyon emlékszik.
Az út szerencsére elég egyenesen ferdül ahhoz, hogy probléma nélkül tudják az eléjük kerülő házakat kikerülni, nem kell aggódni, hogy magukat és felszerelésüket szorosan tartsák. A polgárnegyed épületei között gurulva már nincs sok mindent látni, legalábbis sok mindent ami mosolyra késztetné az embert; az enyhén szólva is szerény életmódra utaló falakról erősen kopik a festék, s pár koldusnak így is szükséges azokhoz nyomniuk magukat, hogy el tudjon mellettük haladni a szekér. Kosz 's betegség nem egy saroknál jelen van, de ahogy hallotta, ez már egy sötét korszakból való kibicsaklás mindössze első évei. Innentől már csak feljebb fognak haladni, ha adnak nekik időt.
Könnyű kitalálni, hogy elérték a piacteret, mikor hirtelen bódék és kofák tucatjaival vannak körülvéve, s a tömegtől nehézségük is támad tovább haladni. És akkor a nagy kérdés: most mi lesz?*
- Ezt szerintem kétféleképpen oldhatjuk meg: valahol megválhatunk egy időre a szekértől és paripától, és a túra végén oda vihetjük vissza a termékeinket. Nem vagyok biztos, hogy valakinek muszáj lesz e itt őrködni, veszélytelennek ítéltem meg ezt a környéket amikor még én jártam itt. A másik variáció, hogy a szekéren ülve nézünk körül, és az ígéretes helyeknél állunk meg egy időre, s aztán megyünk tovább. Biztonságosabb, még ha időigényesebb és valószínűleg több ember számára is helyszűkébb. De azok nem mi leszünk. *De most hogy már itt vannak, neki is el kéne kezdeni gondolkodnia azon, hogy mégis mit szeretne venni magának: hogy könyvek, az garantált, lassan mindjárt végez a sajátjaival és a kúrián azért nem unná el az agyát ha rossz idő van, házimunka ide vagy oda. Mit is írt fel magának? Adoaver keze egy időre eltűnik tarisznyájában, miközben sólyomszemmel nézi a külső téren látható kínálatokat. Egy kis idő után papírt érez ujjaival, és azt hezitálás nélkül megragadva fel is húzza a napvilágra. De meglepetésére nem az a cédula, amit a piacra készített elő sietségében: egy bontatlan levél, neki címezve, a Szarvasliget megadva elhelyezkedésként.*
- Ez meg mi a franc..? *Motyogja magának. Hogy került ez ide? Emlékszik, hogy valamikor érkezett hozzájuk egy futár és kapott valamit, de azt az asztalára tette, nem a táskájába. Csak nem seperte bele véletlenül az egyik könyvéért nyúlva, miközben sietett előkészülni? Egyik szemöldökét felhúzva vállat ránt. Nos, ha már nála van, nem fájlalja kibontani.* ~ Csak ne valami olyasmi legyen ami a többiek előtt szégyenletes lenne. Valami szerelmeslevél vagy hasonló... ~ *Ezt a baljóslatú gondolatot gyorsan kirázza a fejéből, és feltépi a papír csomagolást. Egy kisebb, az utazástól meggyűrt, de tisztán olvasható papíros kerül csak elő: egy üzenet. Barázdák kezdenek el jelenni a fiatalember homlokán, mikor kezébe veszi. Csak nem szülei szólnak? Valamiért haza hívják? Vagy valaki mást magára haragított? Suttogva kezdi el olvasni a betűket, minek helyesírása egy-két helyen kifogásolható, de nem kerül nehézségbe kitalálni a jelentésüket.*
~ Remélem, hogy levelem jó egészségben talál... ~ *Közel viszi a papírost az arcához.* ~ ..a mágustoronyhoz.. küldj választ, vagy találkozzunk.. Örülnénk, ha velünk tartanál.. ~ *Belső hangja fokozottan több és több decibellel kezd emelkedni, a két lány és az anya már minden bizonnyal felfigyel cselekményére. Elérkezik az utolsó két szóhoz.*
- GARSIN ELTHUR?! *Olvassa ki nagy hangon, ahogy szemei elkerekednek, és döbbenet veszi úrrá arckifejezését. Sebtében visszateszi a levelet táskájába, és egy ideig csak maga elé néz változatlan arckifejezéssel. Látszik rajta, hogy valamin nagyon töri a fejét. Azután hirtelen fogja magát, és lepattan a már remélhetőleg megállt szekérről. Kezét tördelve Luninariékra néz.*
- Rettenetesen sajnálom, de rövidre fogva, rögtön el kell indulnom a mágustoronyhoz! Egy mágus-katona-barátféleséggel megígértük, hogy legközelebbi oldalátogatást együtt teszük meg, és az ostoba fejemmel nem olvastam el ezt a meghívást, amit már legalább előző napja kaptam meg! Ők már reggel óta úton lehetnek lábon, de ha sietek akkor még beérhetem őket, vagy a toronynál! *Nyel egyet aggodalomban, jól tudva hogy mi vár rá ha túlerőlteti magát. Bociszemekben sosem volt jó, de valami hasonlót csak próbál kihozni magából. Kezeit is összeteszi hozzá.* - Még egyszer hatalmas bocsánatot kérek, de ez nagyon fontos számomra. Most megígérem, hogy egy kézen számolható napok alatt visszatermek a kúriánál, és amit tudok, megosztok mindenkivel, és a legközelebbi piaci vásárlás rajtam állhat. De kérem, nagyon kérem, engedjetek el! *Kevés áll az ellen, hogy Adoaver ne térden állva kezdjen könyörögni, hangjában csak úgy lehet ízlelni a szégyent és kétségbeesést. Ha valamilyen csoda folytán igenlő választ kap, rögvest átöleli az adott személyt és felkapja tarisznyáját.* - Örök hálám! Nem késlekedhetek egy pillanatot sem, különben sosem érek oda, de ezt nem felejtem el! Viszlát, és kellemes vásárlást! Maximum négy nap múlva a Szarvasligetben leszek! *Ember fiát még nem lehetett olyan gyorsan sétálva látni, mint őt.*
*Tanácsa nagy örömére el lett fogadva, így legalább nem kell aggódnia ruhája nedvességtartalma alatt, aminek nullának kéne maradnia. Hogy diskurálásuk fő tárgya miért az építőanyagok lettek, arra már nem nagyon emlékszik.
Az út szerencsére elég egyenesen ferdül ahhoz, hogy probléma nélkül tudják az eléjük kerülő házakat kikerülni, nem kell aggódni, hogy magukat és felszerelésüket szorosan tartsák. A polgárnegyed épületei között gurulva már nincs sok mindent látni, legalábbis sok mindent ami mosolyra késztetné az embert; az enyhén szólva is szerény életmódra utaló falakról erősen kopik a festék, s pár koldusnak így is szükséges azokhoz nyomniuk magukat, hogy el tudjon mellettük haladni a szekér. Kosz 's betegség nem egy saroknál jelen van, de ahogy hallotta, ez már egy sötét korszakból való kibicsaklás mindössze első évei. Innentől már csak feljebb fognak haladni, ha adnak nekik időt.
Könnyű kitalálni, hogy elérték a piacteret, mikor hirtelen bódék és kofák tucatjaival vannak körülvéve, s a tömegtől nehézségük is támad tovább haladni. És akkor a nagy kérdés: most mi lesz?*
- Ezt szerintem kétféleképpen oldhatjuk meg: valahol megválhatunk egy időre a szekértől és paripától, és a túra végén oda vihetjük vissza a termékeinket. Nem vagyok biztos, hogy valakinek muszáj lesz e itt őrködni, veszélytelennek ítéltem meg ezt a környéket amikor még én jártam itt. A másik variáció, hogy a szekéren ülve nézünk körül, és az ígéretes helyeknél állunk meg egy időre, s aztán megyünk tovább. Biztonságosabb, még ha időigényesebb és valószínűleg több ember számára is helyszűkébb. De azok nem mi leszünk. *De most hogy már itt vannak, neki is el kéne kezdeni gondolkodnia azon, hogy mégis mit szeretne venni magának: hogy könyvek, az garantált, lassan mindjárt végez a sajátjaival és a kúrián azért nem unná el az agyát ha rossz idő van, házimunka ide vagy oda. Mit is írt fel magának? Adoaver keze egy időre eltűnik tarisznyájában, miközben sólyomszemmel nézi a külső téren látható kínálatokat. Egy kis idő után papírt érez ujjaival, és azt hezitálás nélkül megragadva fel is húzza a napvilágra. De meglepetésére nem az a cédula, amit a piacra készített elő sietségében: egy bontatlan levél, neki címezve, a Szarvasliget megadva elhelyezkedésként.*
- Ez meg mi a franc..? *Motyogja magának. Hogy került ez ide? Emlékszik, hogy valamikor érkezett hozzájuk egy futár és kapott valamit, de azt az asztalára tette, nem a táskájába. Csak nem seperte bele véletlenül az egyik könyvéért nyúlva, miközben sietett előkészülni? Egyik szemöldökét felhúzva vállat ránt. Nos, ha már nála van, nem fájlalja kibontani.* ~ Csak ne valami olyasmi legyen ami a többiek előtt szégyenletes lenne. Valami szerelmeslevél vagy hasonló... ~ *Ezt a baljóslatú gondolatot gyorsan kirázza a fejéből, és feltépi a papír csomagolást. Egy kisebb, az utazástól meggyűrt, de tisztán olvasható papíros kerül csak elő: egy üzenet. Barázdák kezdenek el jelenni a fiatalember homlokán, mikor kezébe veszi. Csak nem szülei szólnak? Valamiért haza hívják? Vagy valaki mást magára haragított? Suttogva kezdi el olvasni a betűket, minek helyesírása egy-két helyen kifogásolható, de nem kerül nehézségbe kitalálni a jelentésüket.*
~ Remélem, hogy levelem jó egészségben talál... ~ *Közel viszi a papírost az arcához.* ~ ..a mágustoronyhoz.. küldj választ, vagy találkozzunk.. Örülnénk, ha velünk tartanál.. ~ *Belső hangja fokozottan több és több decibellel kezd emelkedni, a két lány és az anya már minden bizonnyal felfigyel cselekményére. Elérkezik az utolsó két szóhoz.*
- GARSIN ELTHUR?! *Olvassa ki nagy hangon, ahogy szemei elkerekednek, és döbbenet veszi úrrá arckifejezését. Sebtében visszateszi a levelet táskájába, és egy ideig csak maga elé néz változatlan arckifejezéssel. Látszik rajta, hogy valamin nagyon töri a fejét. Azután hirtelen fogja magát, és lepattan a már remélhetőleg megállt szekérről. Kezét tördelve Luninariékra néz.*
- Rettenetesen sajnálom, de rövidre fogva, rögtön el kell indulnom a mágustoronyhoz! Egy mágus-katona-barátféleséggel megígértük, hogy legközelebbi oldalátogatást együtt teszük meg, és az ostoba fejemmel nem olvastam el ezt a meghívást, amit már legalább előző napja kaptam meg! Ők már reggel óta úton lehetnek lábon, de ha sietek akkor még beérhetem őket, vagy a toronynál! *Nyel egyet aggodalomban, jól tudva hogy mi vár rá ha túlerőlteti magát. Bociszemekben sosem volt jó, de valami hasonlót csak próbál kihozni magából. Kezeit is összeteszi hozzá.* - Még egyszer hatalmas bocsánatot kérek, de ez nagyon fontos számomra. Most megígérem, hogy egy kézen számolható napok alatt visszatermek a kúriánál, és amit tudok, megosztok mindenkivel, és a legközelebbi piaci vásárlás rajtam állhat. De kérem, nagyon kérem, engedjetek el! *Kevés áll az ellen, hogy Adoaver ne térden állva kezdjen könyörögni, hangjában csak úgy lehet ízlelni a szégyent és kétségbeesést. Ha valamilyen csoda folytán igenlő választ kap, rögvest átöleli az adott személyt és felkapja tarisznyáját.* - Örök hálám! Nem késlekedhetek egy pillanatot sem, különben sosem érek oda, de ezt nem felejtem el! Viszlát, és kellemes vásárlást! Maximum négy nap múlva a Szarvasligetben leszek! *Ember fiát még nem lehetett olyan gyorsan sétálva látni, mint őt.*
9686. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-09-10 18:34:39
Üzenet elküldve: 2022-09-10 18:34:39
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kis utazás//
* Élvezi az utazást és hát a társaság is kellemes. Bár hozzászokott ahhoz, hogy egyedül utazzon, mégis jobb így. A beszélgetések könnyebbé és rövidebbé teszik az utat. Elröppen az a pár óra és senki sem lázadozik énektudása ellen. Noha kisebb vita alakul ki a márvány miatt. *
- Szerintem minden anyagnak meg vannak a maga szépségei, a márványnak is. Bár a fát és terméskövet jobban kedvelem.
* Beszélgetésekkel telik az idő és közben Luni el is szunyókál, s már csak a város közelében ébred fel. Ketten is vannak, akik segítik tájékozódásában, bár Adoaver kicsit túllő buzgalmában. *
- Rendben, ha szökőkutat látok, megkerülöm vagy átugratok fölötte szekerestül.
* Nyelvet ölt rá vidoran és irányba fordul. Óvatosan és lassan baktat, hogy elférjenek és nézelődni is tudjanak. Holmi kaszárnya vagy mifene felé nem menne, de a többségi szavazat a piac felé tereli. Bólint arra, hogy a Polgárnegyeden át még óvatosabb lesz. S ha döcögve is, de kiérnek a Piactérre. *
- Úgy látom itt vagyunk. Szóljatok, hogy hol álljak meg?! Azért még elég sokan vannak itt, szerintem mindenki fog tudni a kedvére válogatni.
* Még ő is, van némi aranya. De azért meggondolja majd, hogy mire is költse el, mert nem akar pazarolni. *
* Élvezi az utazást és hát a társaság is kellemes. Bár hozzászokott ahhoz, hogy egyedül utazzon, mégis jobb így. A beszélgetések könnyebbé és rövidebbé teszik az utat. Elröppen az a pár óra és senki sem lázadozik énektudása ellen. Noha kisebb vita alakul ki a márvány miatt. *
- Szerintem minden anyagnak meg vannak a maga szépségei, a márványnak is. Bár a fát és terméskövet jobban kedvelem.
* Beszélgetésekkel telik az idő és közben Luni el is szunyókál, s már csak a város közelében ébred fel. Ketten is vannak, akik segítik tájékozódásában, bár Adoaver kicsit túllő buzgalmában. *
- Rendben, ha szökőkutat látok, megkerülöm vagy átugratok fölötte szekerestül.
* Nyelvet ölt rá vidoran és irányba fordul. Óvatosan és lassan baktat, hogy elférjenek és nézelődni is tudjanak. Holmi kaszárnya vagy mifene felé nem menne, de a többségi szavazat a piac felé tereli. Bólint arra, hogy a Polgárnegyeden át még óvatosabb lesz. S ha döcögve is, de kiérnek a Piactérre. *
- Úgy látom itt vagyunk. Szóljatok, hogy hol álljak meg?! Azért még elég sokan vannak itt, szerintem mindenki fog tudni a kedvére válogatni.
* Még ő is, van némi aranya. De azért meggondolja majd, hogy mire is költse el, mert nem akar pazarolni. *
9685. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-09-06 11:45:55
Üzenet elküldve: 2022-09-06 11:45:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Még távoztában integet az öregnek, majd lendületesen kifordul a fogadó ajtaján. *
~ Aranypofa. ~
* Kellemes kis időt töltött el a Pegazusban, de most már ideje hasznos elfoglaltság után néznie. Copfját átveti a válla fölött és szélsebesen megindul a piac felé. Csak amolyan, megszokásból. Rajong a csecsebecsékért, hát muszáj vetnie rájuk egy futó pillantást, ha már erre viszi az útja. *
~ Aranypofa. ~
* Kellemes kis időt töltött el a Pegazusban, de most már ideje hasznos elfoglaltság után néznie. Copfját átveti a válla fölött és szélsebesen megindul a piac felé. Csak amolyan, megszokásból. Rajong a csecsebecsékért, hát muszáj vetnie rájuk egy futó pillantást, ha már erre viszi az útja. *
9684. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-08-30 14:17:41
Üzenet elküldve: 2022-08-30 14:17:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Céltalan kóborlásának egy ismerős arc látványa vet véget. Unott, üres szemek kapják el a tekintetét. A nevét sosem sikerült megjegyeznie, vagy talán nem is említette soha. Ki tudja? Gyakori vendég, vagy inkább beszállító volt anyja házában. Olea pontosan tudja mit árul és a minőségüket sem kell megkérdőjeleznie majd. Menetirányt változtat és a kis szekérhez lép, amin megannyi csillogó fiola sorakozik. Szeretetteljesen végigfuttatja ujjait a tetejükön. Karcsú ujja megállapodik egy lilás üvegcsén. Csak ekkor pislant fel az egykedvő árusra. *
- Rég láttam, apó.
* Választ természetesen nem vár, de ennyi udvariasság azért szorult belé. Megkocogtatja az üveget és a zsebébe nyúl az ellenértékért. *
- A szokásos?
* Az öreg bólint, és a markát nyújtja a lány felé. Amaz közönyös mozdulattal a nyirkos tenyérbe ejti az aranyakat. Már majdnem elfordulna, de eszébe jut még valami. Feltűnésmentesen körülnéz, és hangját kissé halkabbra fogja. *
- Keresek még valamit, tudja merre találom?
* Közben felemel egy zölden fénylő kis ampullát, mintha csak az áttetszőségét vizsgálgatná. Az öreg egy apró nemet int a fejével és neki elég is ennyi.
Sarkon fordul.*
- Hoppsz, majdnem elfelejtettem.
* A zöld italka a markában maradt, ravasz vigyorral visszateszi a helyére. Hátat fordítva némán int egyet a kezével és beleveszik a tömegbe. *
~ Ez azt is jelentheti, hogy nincs nála, vagy azt is, hogy nem adja el. ~
- Rég láttam, apó.
* Választ természetesen nem vár, de ennyi udvariasság azért szorult belé. Megkocogtatja az üveget és a zsebébe nyúl az ellenértékért. *
- A szokásos?
* Az öreg bólint, és a markát nyújtja a lány felé. Amaz közönyös mozdulattal a nyirkos tenyérbe ejti az aranyakat. Már majdnem elfordulna, de eszébe jut még valami. Feltűnésmentesen körülnéz, és hangját kissé halkabbra fogja. *
- Keresek még valamit, tudja merre találom?
* Közben felemel egy zölden fénylő kis ampullát, mintha csak az áttetszőségét vizsgálgatná. Az öreg egy apró nemet int a fejével és neki elég is ennyi.
Sarkon fordul.*
- Hoppsz, majdnem elfelejtettem.
* A zöld italka a markában maradt, ravasz vigyorral visszateszi a helyére. Hátat fordítva némán int egyet a kezével és beleveszik a tömegbe. *
~ Ez azt is jelentheti, hogy nincs nála, vagy azt is, hogy nem adja el. ~
9683. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-08-30 14:01:52
Üzenet elküldve: 2022-08-30 14:01:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Mélyet szippant a Piactéren felszálló illatokból. Ennek hatását hangosan korgó gyomra szinte azonnal jelzi, amit a hasára tapasztott kézzel próbál kissé elfolytani. Megint elfeledkezett az ebédről, túl mélyen merült bele az olvasásba. Kezével leárnyékolja a szemét, úgy vizslatja a nyüzsgő tömeget. Egyelőre nem látszik, hogy lassan hűvösebbere fog fordulni az idő, a kora délutáni hőség még büszkén tartja magát. Meglobogtatja a nyakánál a ruháját és ráérősen elindul a kofák sorai között. Nincs konkrét célja, csak lődörög az asztalok körül. Néhány érdekesnek tűnő csecsebecsét közelebbről is megnéz, de sosem marad néhány pillanatnál tovább, nehogy a csillogó szemű árusok rávessék magukat a szóáradatukkal. Átlép egy szökött kakason és kikerül néhány veszekedő kölyköt. *
9682. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-08-28 17:49:48
Üzenet elküldve: 2022-08-28 17:49:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sygphie, Pycta//
*A láda reccsenésére végigfut Sygphie hátán a hideg, de úgy tűnik egyben marad. ~ Mit meg nem enged magának? Nem otthon van! ~ Mondani azonban nem mond semmit. Elég furcsán venné ki magát, ha kidobná Pyctát, főleg egy ilyen apróságért. Inkább figyelmesen hallgatja a vendégét, habár az ötletelés gyorsan kútba esik. A gyereknevelés teljesen idegen számára. Más nők ennyi idősen már régen családanyák, de neki nem adatott meg... vagy talán ő maga nem adott esélyt a sorsnak. Inkább a másik oldalról próbálja megközelíteni a kérdést, elvégre ő is volt fiatal.*
- Túl sokat engedsz meg neki vagy túl szigorúan fogod? *Leül a férfival szemben egy másik ládára. Sygphie súlya persze meg se kottyan a rögtönzött széknek. Érzi, hogy vékony jégen jár, de ha már belekezdett, folytatja.* Az hiszem, mindenki átesik ezen. Meg akarja mutatni neked, hogy felnőtt, önálló és úgy éli az életét, ahogy ő akarja... Majd elmúlik, és rájön, hogy nem ennyire egyszerű. *A saját lázadó korának emlékeibe veszik egy pár lélegzetvételnyi időre. Bátortalanul teszi hozzá.* Biztosan nehéz megtalálni a hangot vele. A túlzott szigor csak lázadást szül, de elengedni se lehet, mert baja eshet... *Az elkallódott testvéreire gondol, hosszú ideje először.* Talán egyszer majd hálás lesz neked. ~ Nem úgy, mint én a szüleimnek... ~
*A láda reccsenésére végigfut Sygphie hátán a hideg, de úgy tűnik egyben marad. ~ Mit meg nem enged magának? Nem otthon van! ~ Mondani azonban nem mond semmit. Elég furcsán venné ki magát, ha kidobná Pyctát, főleg egy ilyen apróságért. Inkább figyelmesen hallgatja a vendégét, habár az ötletelés gyorsan kútba esik. A gyereknevelés teljesen idegen számára. Más nők ennyi idősen már régen családanyák, de neki nem adatott meg... vagy talán ő maga nem adott esélyt a sorsnak. Inkább a másik oldalról próbálja megközelíteni a kérdést, elvégre ő is volt fiatal.*
- Túl sokat engedsz meg neki vagy túl szigorúan fogod? *Leül a férfival szemben egy másik ládára. Sygphie súlya persze meg se kottyan a rögtönzött széknek. Érzi, hogy vékony jégen jár, de ha már belekezdett, folytatja.* Az hiszem, mindenki átesik ezen. Meg akarja mutatni neked, hogy felnőtt, önálló és úgy éli az életét, ahogy ő akarja... Majd elmúlik, és rájön, hogy nem ennyire egyszerű. *A saját lázadó korának emlékeibe veszik egy pár lélegzetvételnyi időre. Bátortalanul teszi hozzá.* Biztosan nehéz megtalálni a hangot vele. A túlzott szigor csak lázadást szül, de elengedni se lehet, mert baja eshet... *Az elkallódott testvéreire gondol, hosszú ideje először.* Talán egyszer majd hálás lesz neked. ~ Nem úgy, mint én a szüleimnek... ~
9681. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-08-26 16:27:36
Üzenet elküldve: 2022-08-26 16:27:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*Szívesen vásárolna még pár dolgot, de annyi pénze jelen pillanatban nincs. De nem baj. A lényeg hogy van hol laknia és van munkája is, lényegében. Nemsokára pedig jókora útra indul ő és Nimeril. A kiválasztott holmikért Mesélő (Hydra) kezébe vándorol 458 arany . Így aztán tömött táskával indulhat útnak a Pegazus felé, hogy pár dolgot elhozzon onnan. Örül a mai napnak, sok mindent sikerült elintéznie és egyéb jó, illetve kellemes dolgok is történtek vele. Ennek köszönhetően vidámabban hagyja el a Piactér területét, mint amilyen általában szokott lenni.*
. Így aztán tömött táskával indulhat útnak a Pegazus felé, hogy pár dolgot elhozzon onnan. Örül a mai napnak, sok mindent sikerült elintéznie és egyéb jó, illetve kellemes dolgok is történtek vele. Ennek köszönhetően vidámabban hagyja el a Piactér területét, mint amilyen általában szokott lenni.*1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10248-10267