Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 30 (581. - 600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
600. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-05 20:20:42
Üzenet elküldve: 2013-11-05 20:20:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Megszólít az Éjszaka - második felvonás //
*Érdeklődve hallgatja a Medve szavait a tengerről. Való igaz, összezárva lenni, nőként egy ilyen hajón ennyi férfival nem lehet a legkedvesebb kaland, amire egy asszony vállalkozhat. Cudar sors, vagy éppenséggel hivatásos szajhának való, bár aki áruba bocsájtotta a testét, azt világ életében megvetéssel kezelte. Vagy azokat, akik túlzott mértékben hódolnak a test örömeinek.
A tengeri lények annyira nem kötik le, bár azért halkan kuncogva megjegyzést tesz, csak hogy szórakoztassa mindkettőjüket.*
- Pikkelyes lovakon is tornáztál? - *elég mókás jelenet pereg szeme előtt, majd elhallgat, és figyeli tovább a Medve szavait.
Kikötők. Na, igen, az már sokkal inkább az ő asztala, hisz imádja a bandita életet, a csehók savanyú, sörgőzös levegőjét, és a rosszarcú pofátlanok társaságát. Olykor verekedés is támad, nincsenek merev szabályok, a farkastörvények uralkodnak, és ott érzi magát biztonságban, és elemében. Nem a társadalom szabályozott rétegeiben.*
- Izgalmasan hangzik - *szögezi le, hisz már nagyon is unja az itteni rossz arcokat, az alvilágnak nincs dinamikája, a vén rókák beporosodott trónjukon pöffeszkednek, nincs mozgás, nincs harc, nincs izgalom. Borzalmas pocsolya.
Érdeklődve figyeli a Medve ügyködését a ládával. Így kényelmesebb lesz neki is. A lapjait eszébe sem jut megnézni, a zaj nem zavarja, és a rendbontás sem, nem az a fajta, akit az ilyesmi meghatna. Mosolyogva nézi a Medvét, ahogy leereszkedik a ládára, kissé talán várakozóan is, hogy lesz-e belőle reccsenés.*
- Esetleg ha a bárdot meg a szigonyt levennéd, lehet, kissé jobban bírná - *jegyzi meg, bár ő is tudja, hogy olyan nincs, hogy egy harcos megváljon a fegyvereitől. Kizárt. Így több szót nem is fecsérel erre, nem kívánja sem a Medvét, sem a fegyverei szentségét tovább sértegetni.
Éppen lapot csapna, mikor a férfi előhozakodik ezzel a furcsa megjegyzéssel. Felpillant a lapjaiból, tekintete érdeklődő, ám kissé hűs.
Majd ajkára féloldalas, szintén hideg, és talán kissé zavart mosoly kúszik, ahogy az égen megkeresi a Holdat, mely egyetlen társa szokott lenni az éjszakában.*
- Egy falkában nincsen dicséret - *viszi tovább a gondolatmenetet, mellyel a Medve zárt.* - Feladatok vannak, helyek, és szerepek. Hierarchia. Vagy lehetsz magányos farkas, szemben az árral, a saját törvényeid alapján. Senkit nem érdekel a belső, az elfoglalt hely számít, eszerint tekintenek rád tisztelettel, félelemmel, vagy megvetéssel.
*Sosem dicsérték, mindig csak elvártak tőle. Egyedül Norahna volt az, aki lelkesedett a rajztudásáért.
Elgondolkodva húzza ki a zöld tízest a lapjai közül. Az ász már kiment, ha szerencséje van, a Medvénél még van zöld. Már nem is követi a lapjárást.*
- Egyszerűen csak nem az én világom - *zárja végül a saját meglátását a témáról, bár ez nem az a végletes elutasító pont a mondat végén, ami meghátrálásra késztetné a Medvét a további boncolgatásától a dicséretnek.*
*Érdeklődve hallgatja a Medve szavait a tengerről. Való igaz, összezárva lenni, nőként egy ilyen hajón ennyi férfival nem lehet a legkedvesebb kaland, amire egy asszony vállalkozhat. Cudar sors, vagy éppenséggel hivatásos szajhának való, bár aki áruba bocsájtotta a testét, azt világ életében megvetéssel kezelte. Vagy azokat, akik túlzott mértékben hódolnak a test örömeinek.
A tengeri lények annyira nem kötik le, bár azért halkan kuncogva megjegyzést tesz, csak hogy szórakoztassa mindkettőjüket.*
- Pikkelyes lovakon is tornáztál? - *elég mókás jelenet pereg szeme előtt, majd elhallgat, és figyeli tovább a Medve szavait.
Kikötők. Na, igen, az már sokkal inkább az ő asztala, hisz imádja a bandita életet, a csehók savanyú, sörgőzös levegőjét, és a rosszarcú pofátlanok társaságát. Olykor verekedés is támad, nincsenek merev szabályok, a farkastörvények uralkodnak, és ott érzi magát biztonságban, és elemében. Nem a társadalom szabályozott rétegeiben.*
- Izgalmasan hangzik - *szögezi le, hisz már nagyon is unja az itteni rossz arcokat, az alvilágnak nincs dinamikája, a vén rókák beporosodott trónjukon pöffeszkednek, nincs mozgás, nincs harc, nincs izgalom. Borzalmas pocsolya.
Érdeklődve figyeli a Medve ügyködését a ládával. Így kényelmesebb lesz neki is. A lapjait eszébe sem jut megnézni, a zaj nem zavarja, és a rendbontás sem, nem az a fajta, akit az ilyesmi meghatna. Mosolyogva nézi a Medvét, ahogy leereszkedik a ládára, kissé talán várakozóan is, hogy lesz-e belőle reccsenés.*
- Esetleg ha a bárdot meg a szigonyt levennéd, lehet, kissé jobban bírná - *jegyzi meg, bár ő is tudja, hogy olyan nincs, hogy egy harcos megváljon a fegyvereitől. Kizárt. Így több szót nem is fecsérel erre, nem kívánja sem a Medvét, sem a fegyverei szentségét tovább sértegetni.
Éppen lapot csapna, mikor a férfi előhozakodik ezzel a furcsa megjegyzéssel. Felpillant a lapjaiból, tekintete érdeklődő, ám kissé hűs.
Majd ajkára féloldalas, szintén hideg, és talán kissé zavart mosoly kúszik, ahogy az égen megkeresi a Holdat, mely egyetlen társa szokott lenni az éjszakában.*
- Egy falkában nincsen dicséret - *viszi tovább a gondolatmenetet, mellyel a Medve zárt.* - Feladatok vannak, helyek, és szerepek. Hierarchia. Vagy lehetsz magányos farkas, szemben az árral, a saját törvényeid alapján. Senkit nem érdekel a belső, az elfoglalt hely számít, eszerint tekintenek rád tisztelettel, félelemmel, vagy megvetéssel.
*Sosem dicsérték, mindig csak elvártak tőle. Egyedül Norahna volt az, aki lelkesedett a rajztudásáért.
Elgondolkodva húzza ki a zöld tízest a lapjai közül. Az ász már kiment, ha szerencséje van, a Medvénél még van zöld. Már nem is követi a lapjárást.*
- Egyszerűen csak nem az én világom - *zárja végül a saját meglátását a témáról, bár ez nem az a végletes elutasító pont a mondat végén, ami meghátrálásra késztetné a Medvét a további boncolgatásától a dicséretnek.*
599. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-05 18:50:20
Üzenet elküldve: 2013-11-05 18:50:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Megszólít az Éjszaka - második felvonás //
*A lányka mindenre reagál, de a dícséretekre nem igazán és ez feltűnik Moynak. Lehet, hogy azt gyanítja, az ilyesmivel csak be akarnak mászni a nadrágja alá és könnyen lehet, hogy akiktől először hallotta, azok tényleg ezt akarták. Ő pedig nem akarta, legalábbis nem velük. Ha pedig így van, akkor elkönyvelhette magában, hogy aki bókol, az nem gondolja komolyan. Lehet, hogy nem ez jár a fejében, de Moy ismert olyan nőket, akik pont így gondolkodtak. Megérti, hogy a nők vigyáznak az ilyesmivel, mert a túlságosan felbátorodott férfiak sok mindenre képesek - városőrként is meg kellett állítania néha egy-egy ilyen nagy legényt. Ő maga sosem dícsért nőket úgy, hogy nem gondolta komolyan. Ha valami tetszett neki egy nőben, azt mindig megmondta, akkor is, ha épp egy utálatos hárpia volt az illető hölgyemény. Most sincs más célja ezzel, minthogy a lány tudtára adja, ami szimpatikus neki.*
- Asszony, az... De nem is asszonynak való. Annyi kiéhezett férfi között nehéz soruk lenne, még az ilyen erőseknek is. Maga a tengerr viszont tényleg csodálatos. Olyan lényeket rejt, amiket sehol máshol nem látni. Én bejártam nagyvilágot és minden kikötőben egy kicsit más életet élnek. Ha hosszabb pihenőnk volt, nem csak pár óra, akkor mindig beültünk egy helyi kocsmába. Ott mondják meg mindig a dolgokat.
*Bizony sokszínű is volt az a pár évtized, amit hajókon töltött. A tengeren és a folyamokon. A Varjúvadász mesél egy kicsit arról is, hogy miként születtek meg ezek a lapok. Semmi szándékosság nem volt abban, hogy így alkotta meg őket. Egyszerűen kedve támadt rajzolni és utólag húzta rá a történeteket a rajzokra. Akárhogy is volt, nagyon ügyes keze van, az már biztos, gondolja magában Moy.
A piros király csapódik az asztalra, akit az Úrhölgy követ. Ő a lány kedvence és ezt a történetet is elmondja. Mosoly húzódik a szájára és kiderül, hogy a két alak, akikről a lapokat mintázta, már valószínűleg el is kötelezték magukat egymás mellett. Szép történet és a szereplői itt is egymás mellé kerülnek, ahogy a lány lerakja a lapokat. Moy most vesz észre egy ládát, amit ott felejtettek az egyik asztal mellett. Leteszi a saját lapjait az asztalra. Nem aggódik, hogy a lány megnézné őket. Ha meg is teszi, a játék akkor is nagyon izgalmas, már csak a történetek és persze azok elmesélője miatt is. Odamegy a ládához és megpróbálja megmozdítani. Nagyon könnyű és nincs is bezárva. Felnyitja, hogy lássa, nincs-e benne valami. A fatákolmány teljesen üres, ezért odahúzza az asztalukhoz. A láda hangos kopogással halad a kezei alatt a köveken. Mikor elérhető távolságban van, óvatosan ráül. Tisztában van a saját súlyával és nem akarja összetörni az árusok itthagyott holmiját. A láda bírja, úgyhogy már egy kicsit magabiztosabban foglal helyet rajta. Még így is elég magas, de már rá tud könyökölni az asztalra. Balját felteszi, tenyerét a falapon nyugtatva, a jobb csuklóján könyökölve pedig megkérdi, ami foglalkoztatja:*
- Varjúvadász, miért kerülöd ennyire a dícséretet? Mintha meg se hallanád, pedig láttam, hogy minden szóra figyelsz. Rossz emlékeid fűződnek a bókolókhoz? Nyugodt lehetsz, én csak akkor mondok jót, ha tényleg van mire. Nincs több farkas a falkában.
*A lányka mindenre reagál, de a dícséretekre nem igazán és ez feltűnik Moynak. Lehet, hogy azt gyanítja, az ilyesmivel csak be akarnak mászni a nadrágja alá és könnyen lehet, hogy akiktől először hallotta, azok tényleg ezt akarták. Ő pedig nem akarta, legalábbis nem velük. Ha pedig így van, akkor elkönyvelhette magában, hogy aki bókol, az nem gondolja komolyan. Lehet, hogy nem ez jár a fejében, de Moy ismert olyan nőket, akik pont így gondolkodtak. Megérti, hogy a nők vigyáznak az ilyesmivel, mert a túlságosan felbátorodott férfiak sok mindenre képesek - városőrként is meg kellett állítania néha egy-egy ilyen nagy legényt. Ő maga sosem dícsért nőket úgy, hogy nem gondolta komolyan. Ha valami tetszett neki egy nőben, azt mindig megmondta, akkor is, ha épp egy utálatos hárpia volt az illető hölgyemény. Most sincs más célja ezzel, minthogy a lány tudtára adja, ami szimpatikus neki.*
- Asszony, az... De nem is asszonynak való. Annyi kiéhezett férfi között nehéz soruk lenne, még az ilyen erőseknek is. Maga a tengerr viszont tényleg csodálatos. Olyan lényeket rejt, amiket sehol máshol nem látni. Én bejártam nagyvilágot és minden kikötőben egy kicsit más életet élnek. Ha hosszabb pihenőnk volt, nem csak pár óra, akkor mindig beültünk egy helyi kocsmába. Ott mondják meg mindig a dolgokat.
*Bizony sokszínű is volt az a pár évtized, amit hajókon töltött. A tengeren és a folyamokon. A Varjúvadász mesél egy kicsit arról is, hogy miként születtek meg ezek a lapok. Semmi szándékosság nem volt abban, hogy így alkotta meg őket. Egyszerűen kedve támadt rajzolni és utólag húzta rá a történeteket a rajzokra. Akárhogy is volt, nagyon ügyes keze van, az már biztos, gondolja magában Moy.
A piros király csapódik az asztalra, akit az Úrhölgy követ. Ő a lány kedvence és ezt a történetet is elmondja. Mosoly húzódik a szájára és kiderül, hogy a két alak, akikről a lapokat mintázta, már valószínűleg el is kötelezték magukat egymás mellett. Szép történet és a szereplői itt is egymás mellé kerülnek, ahogy a lány lerakja a lapokat. Moy most vesz észre egy ládát, amit ott felejtettek az egyik asztal mellett. Leteszi a saját lapjait az asztalra. Nem aggódik, hogy a lány megnézné őket. Ha meg is teszi, a játék akkor is nagyon izgalmas, már csak a történetek és persze azok elmesélője miatt is. Odamegy a ládához és megpróbálja megmozdítani. Nagyon könnyű és nincs is bezárva. Felnyitja, hogy lássa, nincs-e benne valami. A fatákolmány teljesen üres, ezért odahúzza az asztalukhoz. A láda hangos kopogással halad a kezei alatt a köveken. Mikor elérhető távolságban van, óvatosan ráül. Tisztában van a saját súlyával és nem akarja összetörni az árusok itthagyott holmiját. A láda bírja, úgyhogy már egy kicsit magabiztosabban foglal helyet rajta. Még így is elég magas, de már rá tud könyökölni az asztalra. Balját felteszi, tenyerét a falapon nyugtatva, a jobb csuklóján könyökölve pedig megkérdi, ami foglalkoztatja:*
- Varjúvadász, miért kerülöd ennyire a dícséretet? Mintha meg se hallanád, pedig láttam, hogy minden szóra figyelsz. Rossz emlékeid fűződnek a bókolókhoz? Nyugodt lehetsz, én csak akkor mondok jót, ha tényleg van mire. Nincs több farkas a falkában.
598. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-05 18:17:17
Üzenet elküldve: 2013-11-05 18:17:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Megszólít az Éjszaka - második felvonás //
*Láthatóan eltalálta a matróznóta befejező strófáját, habár nem tökéletesen. A Medvét szórakoztatja. Amolyan kis leleményesség. Nem prűd ő, csak nem szereti, ha húsárunak nézik, ennyire egyszerű. Nem érdeklik a nyápic, csupán vaginára vágyó férfiak, olyannal meg nem nagyon találkozott, aki férfi is lett volna a talpán, és korosztályába is tartozik.*
- Nem volt dolgom hajókhoz sem. Vadregényes és idegen. Sokan asszonynak hívják a tengert, olyan szeszélyes. Izgalmasan hangzik, azt meg kell hagyni, de engem nem vonzott soha - *ez nem jelenti azt, hogy nem hallgatna szívesen történeteket a Medvétől a tengerről.
Egy jó történet felbecsülhetetlen, és ezt ő maga is tudja. Az alkoholt meg nem kedveli, de erről nem emlékezik meg. Tudja, hogy nem ez az általános gyakorlat az emberek között.
Elgondolkodva tekint a kezében lévő paklira, mikor a Medve megjegyzi, hogy ez egy igen különleges köteg papír. Nem tartja annak. Szórakozásból csinálta, és hogy könnyebben nyerjen a kártyán. A legtöbb csehóban már régen nem játszanak vele, mert lefülelni még senki nem tudta. Mindenkit csábítanak az érdekes, szép lapok. Persze, volt, hogy pótolnia kellett őket egy pár heves kártyás miatt, aki széttépte a paklit. Időnként frissül, de ettől még szereti, hisz az övé.*
- Amikor a kezed megindul a papíron, nem gondolkodsz azon, hogy mi fog kikerekedni belőle. Csak mikor a végére értél, akkor eszmélsz rá, hogy te ezt már ismered, és nevet adsz neki. Ennyi - *biggyeszti le kissé elgondolkodva ajkait.
A Medvét azonban láthatóan nagyon megindították a lapok, és nem hagyja nyugodni. Érdeklődve hallgatja a kis történetet a szökőkúttal. A bókokkal azonban nem tud mit kezdeni. Rezzenéstelen arccal pislog egyet-kettőt, majd a lapjaiba bújik.*
- Megvan még a szökőkút, ha gondolod, elmehetünk, megnézhetjük - *ennyit fűz hozzá a monológhoz.
Ekkor érkezik a király az asztalra, méghozzá a piros király, a Hősszerelmes. Ajkára féloldalas mosoly húzódik, ahogy eszébe jut a suta, bohókás lovag, akiről mintázta, majd ujjai közül az Úrhölgy, a piros ász mozdul, és landol az asztalon.
A két portré látványosan tükörképe egymásnak, és ahogy a lapok az asztalra érkeznek, egymás felé is néznek.
Elgondolkodik egy pillanatra, majd ujjaiba veszi a két lapot, és maga mellé teszi. Tudja, hogy a Medvét érdekli a történetük, így ennyit mond.*
- Az Úrhölgy és a Hősszerelmes. Ha minden igaz már házasságot is kötöttek a Tűz városában.
*Láthatóan eltalálta a matróznóta befejező strófáját, habár nem tökéletesen. A Medvét szórakoztatja. Amolyan kis leleményesség. Nem prűd ő, csak nem szereti, ha húsárunak nézik, ennyire egyszerű. Nem érdeklik a nyápic, csupán vaginára vágyó férfiak, olyannal meg nem nagyon találkozott, aki férfi is lett volna a talpán, és korosztályába is tartozik.*
- Nem volt dolgom hajókhoz sem. Vadregényes és idegen. Sokan asszonynak hívják a tengert, olyan szeszélyes. Izgalmasan hangzik, azt meg kell hagyni, de engem nem vonzott soha - *ez nem jelenti azt, hogy nem hallgatna szívesen történeteket a Medvétől a tengerről.
Egy jó történet felbecsülhetetlen, és ezt ő maga is tudja. Az alkoholt meg nem kedveli, de erről nem emlékezik meg. Tudja, hogy nem ez az általános gyakorlat az emberek között.
Elgondolkodva tekint a kezében lévő paklira, mikor a Medve megjegyzi, hogy ez egy igen különleges köteg papír. Nem tartja annak. Szórakozásból csinálta, és hogy könnyebben nyerjen a kártyán. A legtöbb csehóban már régen nem játszanak vele, mert lefülelni még senki nem tudta. Mindenkit csábítanak az érdekes, szép lapok. Persze, volt, hogy pótolnia kellett őket egy pár heves kártyás miatt, aki széttépte a paklit. Időnként frissül, de ettől még szereti, hisz az övé.*
- Amikor a kezed megindul a papíron, nem gondolkodsz azon, hogy mi fog kikerekedni belőle. Csak mikor a végére értél, akkor eszmélsz rá, hogy te ezt már ismered, és nevet adsz neki. Ennyi - *biggyeszti le kissé elgondolkodva ajkait.
A Medvét azonban láthatóan nagyon megindították a lapok, és nem hagyja nyugodni. Érdeklődve hallgatja a kis történetet a szökőkúttal. A bókokkal azonban nem tud mit kezdeni. Rezzenéstelen arccal pislog egyet-kettőt, majd a lapjaiba bújik.*
- Megvan még a szökőkút, ha gondolod, elmehetünk, megnézhetjük - *ennyit fűz hozzá a monológhoz.
Ekkor érkezik a király az asztalra, méghozzá a piros király, a Hősszerelmes. Ajkára féloldalas mosoly húzódik, ahogy eszébe jut a suta, bohókás lovag, akiről mintázta, majd ujjai közül az Úrhölgy, a piros ász mozdul, és landol az asztalon.
A két portré látványosan tükörképe egymásnak, és ahogy a lapok az asztalra érkeznek, egymás felé is néznek.
Elgondolkodik egy pillanatra, majd ujjaiba veszi a két lapot, és maga mellé teszi. Tudja, hogy a Medvét érdekli a történetük, így ennyit mond.*
- Az Úrhölgy és a Hősszerelmes. Ha minden igaz már házasságot is kötöttek a Tűz városában.
597. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-05 17:51:22
Üzenet elküldve: 2013-11-05 17:51:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Megszólít az Éjszaka - második felvonás //
*Moy belelendül a szórakoztatásba és a lány el is neveti magát a viccen. Most végre láthatóan jóízűen nevet, vidáman és ez tetszik Moynak. Azt szereti, ha jókedvűek körülötte az emberek és főleg azt, ha ő éri el mindezt. Nem volt benne biztos, hogy a zöld ász jó választás, de azt tette le. Milyen jól tette! Ütött vele egy alsót.A Varjúvadász ennek a lapnak a történetét is elmeséli. Moy figyelemmel hallgatja a sztorit, ami a lány életének egy mozzanatát örökíti meg. Egy időszakot, amit nagyon szeretett illetve amit egy olyan tájon tölthetett, amit nagyon szeretett. Mert maga a lopódzás tanulása már nem olyan szép emlék neki, inkább a nehézségét hangsúlyozza ki és az eredményét. Az unalom nagyura, amit emlegetett, már messze jár. Ezt a történetet is kuncogva meséli, most már jól érzi magát.
A tengerész dalt Moy finomította az előbb, hogy ne legyen annyira közönséges. Nem tudja, hogy ebben a témában mennyire járatos a lány és nem akarta az eredeti szöveggel énekelni, a Varjúvadász viszont rezzenéstelen arccal befejezi azt a szót használva, amit a Medve kihagyott.
Moy nagy nevetésbe kezd, felemeli a mutatóujját és bólogat:*
- Majdnem, Varjúvadász! Bele, nem rá. Amikor egyik várostól a másikig hónapokba telik egy út a tengeren, a férfiakban az ilyesmik tartják a lelket. Meg a rum és a társai. Azt ugye tudod, hogy ez a pakli különleges pakli. Nem csak azért, mert ilyen szépen megrajzoltad. Ahogy meséled, az egész életed benne van és ez egy nagyon szép gesztus, mély gondolatokra vall.
*Már hívnia kellene, de most elindul az agya és muszáj kimondania, amit gondol. A lapokat csak félreteszi, rátmaszkodik az asztalra a tenyereivel és előredőlve a lány szemébe néz egy széles vigyorral.*
- Tudod, hova vezetett az éjszakai sétám? Csak pár órát aludtam és utána gondoltam, megnézem, megvan-e még a szökőkút. Aztán megláttam, hogy valaki ücsörög a tetőn. Odakiabáltam, mert kíváncsi voltam, de nem hittem volna, hogy egy ilyen kellemes éjszakát tölthetek el veled. Én szeretem az érdekes embereket, akik mellett mindig történik valami és akik mélyen megélik az életüket, te pedig ilyen vagy, ahogy látom. Úgyhogy nagy öröm ez nekem a visszatérésem első napján.
*Ezután mintha egyik pillanatról a másikra juna eszébe, gyorsan felkapja a lapokat. A kártyák közé néz, majd sandán vissza a lányra.*
- Most pedig jöjjön a király! Hintókat elő, félre az útból. Meghalt a király, éljen a király!
*Kíváncsian várja, hogy mi lesz a következő kör eredménye. Azon veszi észre magát, hogy nem csak az ütés számít és hogy ki nyer. Ez is izgatja, mert ez a játék lényege, de még kíváncsibb arra, hogy a következő laphoz milyen történet fog fűződni, legyen az bármi is. Ez a lányka nagyon fiatal. A lánya lehetne vagy akár az unokája is, de egyszerűen jó történetmesélő és rendkívül sokoldalú. A korához képest pedig meglepően sokoldalú.*
*Moy belelendül a szórakoztatásba és a lány el is neveti magát a viccen. Most végre láthatóan jóízűen nevet, vidáman és ez tetszik Moynak. Azt szereti, ha jókedvűek körülötte az emberek és főleg azt, ha ő éri el mindezt. Nem volt benne biztos, hogy a zöld ász jó választás, de azt tette le. Milyen jól tette! Ütött vele egy alsót.A Varjúvadász ennek a lapnak a történetét is elmeséli. Moy figyelemmel hallgatja a sztorit, ami a lány életének egy mozzanatát örökíti meg. Egy időszakot, amit nagyon szeretett illetve amit egy olyan tájon tölthetett, amit nagyon szeretett. Mert maga a lopódzás tanulása már nem olyan szép emlék neki, inkább a nehézségét hangsúlyozza ki és az eredményét. Az unalom nagyura, amit emlegetett, már messze jár. Ezt a történetet is kuncogva meséli, most már jól érzi magát.
A tengerész dalt Moy finomította az előbb, hogy ne legyen annyira közönséges. Nem tudja, hogy ebben a témában mennyire járatos a lány és nem akarta az eredeti szöveggel énekelni, a Varjúvadász viszont rezzenéstelen arccal befejezi azt a szót használva, amit a Medve kihagyott.
Moy nagy nevetésbe kezd, felemeli a mutatóujját és bólogat:*
- Majdnem, Varjúvadász! Bele, nem rá. Amikor egyik várostól a másikig hónapokba telik egy út a tengeren, a férfiakban az ilyesmik tartják a lelket. Meg a rum és a társai. Azt ugye tudod, hogy ez a pakli különleges pakli. Nem csak azért, mert ilyen szépen megrajzoltad. Ahogy meséled, az egész életed benne van és ez egy nagyon szép gesztus, mély gondolatokra vall.
*Már hívnia kellene, de most elindul az agya és muszáj kimondania, amit gondol. A lapokat csak félreteszi, rátmaszkodik az asztalra a tenyereivel és előredőlve a lány szemébe néz egy széles vigyorral.*
- Tudod, hova vezetett az éjszakai sétám? Csak pár órát aludtam és utána gondoltam, megnézem, megvan-e még a szökőkút. Aztán megláttam, hogy valaki ücsörög a tetőn. Odakiabáltam, mert kíváncsi voltam, de nem hittem volna, hogy egy ilyen kellemes éjszakát tölthetek el veled. Én szeretem az érdekes embereket, akik mellett mindig történik valami és akik mélyen megélik az életüket, te pedig ilyen vagy, ahogy látom. Úgyhogy nagy öröm ez nekem a visszatérésem első napján.
*Ezután mintha egyik pillanatról a másikra juna eszébe, gyorsan felkapja a lapokat. A kártyák közé néz, majd sandán vissza a lányra.*
- Most pedig jöjjön a király! Hintókat elő, félre az útból. Meghalt a király, éljen a király!
*Kíváncsian várja, hogy mi lesz a következő kör eredménye. Azon veszi észre magát, hogy nem csak az ütés számít és hogy ki nyer. Ez is izgatja, mert ez a játék lényege, de még kíváncsibb arra, hogy a következő laphoz milyen történet fog fűződni, legyen az bármi is. Ez a lányka nagyon fiatal. A lánya lehetne vagy akár az unokája is, de egyszerűen jó történetmesélő és rendkívül sokoldalú. A korához képest pedig meglepően sokoldalú.*
596. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-05 16:57:43
Üzenet elküldve: 2013-11-05 16:57:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Megszólít az Éjszaka - második felvonás //
*Kedélyesen elneveti magát a birkás viccre. Maga előtt látja a flegma kérődzőt, ahogy visszaszól a juhásznak, és ez roppant módon szórakoztatja. A valódi kobusta emlegetésére csak lelkesen bólogat, bár ahogy a lapjait elnézi, ebből rajzolás lesz, igaz ezt nem kell tudnia a Medvének.
Elégedett mozdulattal pakolja maga mellé a makk királyt és a tízest, ezzel meg van a harminc három, már nem kap szőrös bunkót, de még egy pár ütés azért el kellene, hogy a Medve negyvenét behozza.
Húzás következik, és rosszul jár, ugyanis hívó lapként lerakja a zöld alsót, mire a Medve a zöld ásszal válaszol.
Érkezik is a kérdés, hogy mit is ábrázol pontosan a lap. Ajkaira révedező mosoly kúszik, ahogy megtekinti a tájat.*
- A neve Visszhang. Egy völgy az északi hegyekben, a víz városától nem messze. Hydegan felvitt oda egyszer egy fél esztendőre, még talán a legelső évben. Bármilyen mozdulatot tettél, hangosan visszhangzott a völgyben, néha még a saját szívverésed is visszahallhattad! Csodás vidék, mindenképpen. Itt tanított meg lopakodni. Azt mondta, akkor vagyok méltó bármilyen elismerésre, ha nem hallja a visszhangot. Nehéz volt. Nagyon nehéz, de megérte. Sok időt töltöttünk ott kinn. Nem volt jó utána visszajönni a városba, nézni Tom durcás arcát. Főleg amikor kiszöktem, akkor mennyire fel volt háborodva! - *kuncog szórakozottan, és jelenleg az sem érdekli, hogy a Medve vitte az ütést, és ezzel ötvenöt ponton áll jelenleg. Már csak egy ütés, és a férfi nyer, de ez különösebben nem izgatja.
Látja a férfin, hogy beleéli nagyon magát a játékba, de ez várható is egy ilyen vén rókától, mint ő. Mi tagadás, ő is jobban élvezi most ezt a kis baráti csatározást, mint mikor izzadságszaggal telik meg a levegő, mert éppen pénzért megy a háború, és csupán a finesz és a szerencse az, mi győzelemre segíthet. No persze, a szerencse megvesztegethető.
Somolyogva hallgatja a Medve dalát. Valahogyan sejti, hogy merre fog kitérni, hisz a lejtése is, és a témája is a matrózok világát juttatja eszébe, ám mikor a férfi megakad, halkan kuncogva egészíti ki a dalszöveget, saját elképzelései szerint.*
- … kis p*csádra? - *hangsúlya kérdő, hisz nem tudja, hogy pontosan mit is takart a némaság, de mindenesetre, ütemre így jön ki, legalábbis szerinte.
Közben várja, hogy a Medve hívjon, bár fejben már réges-régen tervezi, hogy mit is fog rajzolni a férfinak. Valószínűleg független lesz a játék kimenetelétől, legfeljebb nem adja át, hanem ugyanúgy a tűz martaléka lesz majd valamelyik este, mint az összes többi rajta. Nem szokta megtartani őket. Nincs haszna.*
*Kedélyesen elneveti magát a birkás viccre. Maga előtt látja a flegma kérődzőt, ahogy visszaszól a juhásznak, és ez roppant módon szórakoztatja. A valódi kobusta emlegetésére csak lelkesen bólogat, bár ahogy a lapjait elnézi, ebből rajzolás lesz, igaz ezt nem kell tudnia a Medvének.
Elégedett mozdulattal pakolja maga mellé a makk királyt és a tízest, ezzel meg van a harminc három, már nem kap szőrös bunkót, de még egy pár ütés azért el kellene, hogy a Medve negyvenét behozza.
Húzás következik, és rosszul jár, ugyanis hívó lapként lerakja a zöld alsót, mire a Medve a zöld ásszal válaszol.
Érkezik is a kérdés, hogy mit is ábrázol pontosan a lap. Ajkaira révedező mosoly kúszik, ahogy megtekinti a tájat.*
- A neve Visszhang. Egy völgy az északi hegyekben, a víz városától nem messze. Hydegan felvitt oda egyszer egy fél esztendőre, még talán a legelső évben. Bármilyen mozdulatot tettél, hangosan visszhangzott a völgyben, néha még a saját szívverésed is visszahallhattad! Csodás vidék, mindenképpen. Itt tanított meg lopakodni. Azt mondta, akkor vagyok méltó bármilyen elismerésre, ha nem hallja a visszhangot. Nehéz volt. Nagyon nehéz, de megérte. Sok időt töltöttünk ott kinn. Nem volt jó utána visszajönni a városba, nézni Tom durcás arcát. Főleg amikor kiszöktem, akkor mennyire fel volt háborodva! - *kuncog szórakozottan, és jelenleg az sem érdekli, hogy a Medve vitte az ütést, és ezzel ötvenöt ponton áll jelenleg. Már csak egy ütés, és a férfi nyer, de ez különösebben nem izgatja.
Látja a férfin, hogy beleéli nagyon magát a játékba, de ez várható is egy ilyen vén rókától, mint ő. Mi tagadás, ő is jobban élvezi most ezt a kis baráti csatározást, mint mikor izzadságszaggal telik meg a levegő, mert éppen pénzért megy a háború, és csupán a finesz és a szerencse az, mi győzelemre segíthet. No persze, a szerencse megvesztegethető.
Somolyogva hallgatja a Medve dalát. Valahogyan sejti, hogy merre fog kitérni, hisz a lejtése is, és a témája is a matrózok világát juttatja eszébe, ám mikor a férfi megakad, halkan kuncogva egészíti ki a dalszöveget, saját elképzelései szerint.*
- … kis p*csádra? - *hangsúlya kérdő, hisz nem tudja, hogy pontosan mit is takart a némaság, de mindenesetre, ütemre így jön ki, legalábbis szerinte.
Közben várja, hogy a Medve hívjon, bár fejben már réges-régen tervezi, hogy mit is fog rajzolni a férfinak. Valószínűleg független lesz a játék kimenetelétől, legfeljebb nem adja át, hanem ugyanúgy a tűz martaléka lesz majd valamelyik este, mint az összes többi rajta. Nem szokta megtartani őket. Nincs haszna.*
595. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-03 21:11:47
Üzenet elküldve: 2013-11-03 21:11:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
// Rémségek cirkusza - sárga //
*Finom mosollyal az arcán néz az idősebb fivérre, szeméből hűs nyugalom sugárzik. Nincs értelme rémüldözni, és ezek szerint, ezúttal is használt a megérzése, mi szerint a lovag szereti a konzervatív hölgyeket.
Lénerd a földre puffan. Nincs oka megítélni egyik testvért sem, hisz nem az ő vitája. Így nincs is lehetősége beleszólni ebbe a történetbe, vagy felsegíteni a fiatalabbik fivért, mert ez is csak pártfoglalás lenne a részéről, így csak annyit tehet, hogy egy kedves, meleg pillantást küld Lénerd felé.
Bohókás, kedves fiú a maga módján, de nem férfi, ez is tény. Ám mire sikerülne eljuttatni Lénerdnek az üzenetet, hogy nem lett ő áruló, az idősebb testvér neki szenteli minden figyelmét.
Döntéshelyzetbe kerül, és ez roppant kínos, de hagyja, hogy az események sodorják, hisz a karakán vitézzel szemben mást nagyon nem tehet, és azt már úgy is tudja, hogy Lénerd mellett élete nem haladt volna előre olyan tempóban, mint ő azt megkívánná, sőt, inkább horgonyozna. Így ajkán elbűvölő mosollyal emeli fel karját, és hagyja, hogy az idősebb fivér kezét illesse, végletekig udvarias és művelt csókjával. Figyeli a férfi tekintetét is, hogy merre kalandozik, ugyanis ez sokat elárul a csók adójáról. Ha lesüti, alázatos, ha az arcára néz, akkor sunyi, ha pedig egyéb domborulatait vizsgálja, akkor nyilvánvalóan fölényes.*
- Syrinx Aetherae, örvendek, uram! - *köszön egy mérsékelt, ám mégis bájos mosoly kíséretében.
Lopva tekint a fiatalabbik testvér felé, kinek szemében már a gyűlöletet, és a megaláztatás szikráját látja, mellyel mind őt, mint bátyját illeti. Így nincs mit tenni, elfogadja a lovag felkínált jobbját, és háta mögött hagyja alkalmi kísérőjét.*
- Nagyon kedves - *tűzi meg egy finom megerősítéssel, hisz a férfiúi hiúság olyan, akár a kutya. Koncot kell vetni elé, női kézből, hogy engedelmes legyen.
Talán majd szól egy pár jó szót Lénerd érdekében, ha a lovaggal úgy vonul majd a beszélgetés fonala.
Kihúzza magát a lovag oldalán, hisz látja rajta, hogy mennyire ízig-vérig férfi. Mellette úrhölgyet kell játszania, nem habókos, elérhető fruskát, mint egy zsoldos karjaiban, és így is tesz. Visszafogottan mosolyog, az édességet pedig, melyet Lénerdtől kapott, a körülöttük futkározó egyik kölyöknek nyújtja, lágy, adakozó mosollyal.
Meglepve pislog párat, ahogy a homályos, óriási nézőtérre belépnek, keze egy pillanatra erősebben szorít a lovag jobbjára, de csak éppen addig, míg megtalálja ismét könnyed léptének ütemét. Érdeklődve tekint körbe, ajkán mosoly terül szét, és kissé eluralkodik rajta az izgatottság is. Azonban erről nem mer szólani újdonsült partnerének, kit zsákmányolt. Vagy őt zsákmányolták? Ezt jelenleg nem tudja eldönteni, de nem is tiszte.
A lelkes, kissé talán izgága gnóm felé csupán egy elbűvölő mosolyt küld, hisz látja, hogy partnere éppenséggel nincs elragadtatva tőle, majd hagyja, hogy Winn válasszon számukra helyet, hisz a férfi nem kérte ki véleményét ezzel kapcsolatban, így nem is fogalmaz meg véleményt.
Le is ülnek, méghozzá egy hölgy mellé, aki szintén finom modorról tesz tanúbizonyságot, bár a lábai körül elhelyezkedő pár morzsa arról regél, hogy étkezni nem tud kellő finomsággal. Ettől függetlenül a lovag kegyeit tekintve jobb félni, mint megijedni alapon lép. Mosolya kedves, és megnyerő, ahogy az ismeretlen üdvözlését fogadja, egy enyhe fejbiccentéssel.*
- Önnek is! Szabad? - *int a szék felé a nő mellett, majd mikor megérkezik a pozitív megerősítés, el is foglalja azt, óvatosan felemelve a kis csomagot. Az ánizs illata megcsapja, mosolya talán még ki is szélesedik egy pillanatra, de úgy határoz, hogy lovagi társaságban nem illő folyton a hasát tömni valamivel, így ahogy leereszkedik a székre, zsákját maga mellé engedi, és saját ölébe ejti a kis csomagot.
Látja a lovag kissé kérdő tekintetét, és csupán egy széles, kissé tán zavart mosollyal reagál, hogy tovább táplálja benne a magabiztosság lángját.
Érdeklődve hallgatja a porondmester szavait, kezét mérsékelt úrinőhöz méltóan ölébe engedve, térdeit, bokáit összezárva, egyenes gerinccel. Arcán a finom érdeklődés jeleivel, ahogy a Papa is tanította annak idején. Sok beszédnek sok az alja, ő már inkább látna valamit, amit egy apró helyezkedéssel érzékeltet is. Kissé előre hajol, kiegyenesíti gerincét, majd visszadől, immáron kényelmes pozícióba a székre.
Nagyjából ekkor érkeznek meg a bohócok, és ettől még jókedve nem csap a magasba. No nem azért, mert ellenére van a groteszk humor, a kifacsart jelenetek, és a kissé gusztustalan, gyomorforgató kellékek, hisz nem véletlenül hívják az előadást Rémségek Cirkuszának, erre igazán számíthatott.
Arcán kimért, udvarias érdeklődéssel figyeli a szemgolyó útját, a fel-felvillanó bárdokat, amint zsonglőrködnek vele. Egy lábfej itt, egy alkar ott. Semmi olyasmi, amit ne lehetne egy ügyes kellékessel, és remekbe szabott kézügyességgel megcsinálni. Roppant jól koreografált előadás, ezt el kell ismernie.
Ahogy a leányzót betolják, és dobálni kezdik, az is kifejezetten hangulatos, be kell látnia, hogy némi, kellemes fesztültség eluralkodik rajta, és izgalom tölti el. Ízetlen ugyan a női test ilyen mértékű mutogatása, de hát pórnépnek szánt előadás, ezt is meg kell neki bocsájtani.
Ekkor hajol hozzá közelebb a férfi egy kérdés erejéig. Fülét hegyezi, majd egy széles, magabiztos mosolyt küld felé.*
- Ígéretes, bár még koránt sem nyűgözött le - *arcán nyoma sincsen undornak, vagy félsznek, hisz mi oka lenne erre? Ez csupán egy rendkívüli, roppant jól megszervezett előadás, és mint ilyen el is ismeri az erényeit.
Hangos trombitálásra kapja fel a fejét, és megdöbbenve látja a porondra lépő elefántot. Tanult már róluk, képet is látott, de még sosem volt szerencséje élő példányhoz. Bár elgondolkozik azon, hogy az állatnak milyen sorsa lehet, hisz léptei elég bizonytalanok. Otthon, mikor a Papa cirkuszba vitte, ennél magabiztosabbak volt az állatok, így kissé meglepetten feszíti hátra magát a székben, mikor látja, hogy feléjük dől a hatalmas test. Ettől függetlenül ez a műsorszám már jobban leköti, hisz kedveli az efféle látványosságot, és az akrobatikus elemeket is jobban értékeli, bár kissé meglepetésére szolgál, ahogy a bohóc a levegőbe emelkedik, egy másik pedig elefántcsontot kap, egyenesen a mellkasába. Ajkán egy érdeklődő félmosoly jelenik meg, de gondolatai máshol járnak. Vajon milyen mágiával lehetett ezt megoldani, hisz annyira élethű, és kiváló, hogy meg kell hajolnia a szervezők ügyessége előtt.
Az elefántos műsorszám végére érnek, ez kissé csalódással tölti el, már éppen kezdett belefeledkezni, ám most valami sokkal jobb érkezik. Halkan kacag fel a csontvázak láttán. Micsoda bravúr! Némi levitáció, és egy jó mágus! Igazán remek ötlet, szemei elismeréssel csillannak, és egyre jobban szórakozik. Jobbjával már a szék karfáján könyököl, testtartása is lazult, ám csak illő mértékben, nem felejti el, hol van. Arcát elegánsan támasztja meg ujjain, és lesi a suta csontkollekciót. Igazán kiváló, igazán!
Sötétség borul rájuk, és ezt ki is használja arra, hogy haját kissé megigazítsa arca körül. Bár kellemetlen érzés fogja el, nem érzi maga mellett a két meleg test sugárzását, ám mire oldalra néz, ám vissza is térnek a fények, tűzzsonglőrök képében. Lebilincselve nézi a tüzes táncot. Ohh, igen, micsoda mágikus háttér, egyszerűen lenyűgöző. Csupán elismeréssel tud adózni a zsonglőrök remek teljesítményének. Igazán kellemes lett a végére az előadás, el kell ismernie, bár rövidnek érezte, és így ez kissé csalódással tölti el.
Így tapsolni ő is csupán némi illedelmes tenyércsapással tapsol, hisz ennél azért jóval több műsorszámra és látványosságra számított.
A porondmester mint valamely unalmas nevelő tűnik fel, aki véget vet a mulatságnak, így nem is örül neki.
Ám a lehetőség, melyet kínál határozottan felkelti az érdeklődését, zöld szeme lelkesen csillan, ahogy hallgatja a férfi szavait.
Izgatottan méri fel a bábut, és az eszközt, melyet a házigazda feléjük mutat. Kissé ismét helyezkedni kezd a székében, és szeme sarkából körbe tekint.
Fejében már éppen fogalmazódik a gondolat, hogyha senki más nem vállalja, hát majd ő. Hisz ugyan a bábu rángatózik, de ez is valami színpadi játékosság lesz, arról nem is beszélve, hogyha ő céloz, akkor biztos, hogy nem fogja eltalálni a kitömött szövetet, nem ért ő ehhez, soha nem is fog!
Ekkor emelkedik fel a közönség soraiból a fiatalember. Syrinx szeme érdeklődve siklik rá, arcára kissé csalódott mosoly kúszik, ahogy Winnhez hajol, és halkan súg.*
- Beépített ember, annyi szent… - *ez kissé feszélyezi. Ha a cirkusz nem bízik annyira magában, hogy felkeltse a közönség soraiban az érdeklődést, akkor igen leszerepelhettek már egy pár helyen. Eme gyanúját megerősíti az is, hogy a gnómok igencsak lelkesen igazították őket a helyükre. Lehet, hogy éppen ezért? Mert téglák ülnek a sorok között?
Ha ez így van, akkor az ő szektorukban bizonyosan a mellette ülő hölgy lesz az, aki szintén a társulat tagja.
Kíváncsian várja a fejleményeket, ajkaira halovány mosoly kúszik.
~Na most mi lesz, jajj?~ *gúnyolódik kissé gondolatai között. ~Biztos valami fényes csinnadratta, és meglepetés!~
*Finom mosollyal az arcán néz az idősebb fivérre, szeméből hűs nyugalom sugárzik. Nincs értelme rémüldözni, és ezek szerint, ezúttal is használt a megérzése, mi szerint a lovag szereti a konzervatív hölgyeket.
Lénerd a földre puffan. Nincs oka megítélni egyik testvért sem, hisz nem az ő vitája. Így nincs is lehetősége beleszólni ebbe a történetbe, vagy felsegíteni a fiatalabbik fivért, mert ez is csak pártfoglalás lenne a részéről, így csak annyit tehet, hogy egy kedves, meleg pillantást küld Lénerd felé.
Bohókás, kedves fiú a maga módján, de nem férfi, ez is tény. Ám mire sikerülne eljuttatni Lénerdnek az üzenetet, hogy nem lett ő áruló, az idősebb testvér neki szenteli minden figyelmét.
Döntéshelyzetbe kerül, és ez roppant kínos, de hagyja, hogy az események sodorják, hisz a karakán vitézzel szemben mást nagyon nem tehet, és azt már úgy is tudja, hogy Lénerd mellett élete nem haladt volna előre olyan tempóban, mint ő azt megkívánná, sőt, inkább horgonyozna. Így ajkán elbűvölő mosollyal emeli fel karját, és hagyja, hogy az idősebb fivér kezét illesse, végletekig udvarias és művelt csókjával. Figyeli a férfi tekintetét is, hogy merre kalandozik, ugyanis ez sokat elárul a csók adójáról. Ha lesüti, alázatos, ha az arcára néz, akkor sunyi, ha pedig egyéb domborulatait vizsgálja, akkor nyilvánvalóan fölényes.*
- Syrinx Aetherae, örvendek, uram! - *köszön egy mérsékelt, ám mégis bájos mosoly kíséretében.
Lopva tekint a fiatalabbik testvér felé, kinek szemében már a gyűlöletet, és a megaláztatás szikráját látja, mellyel mind őt, mint bátyját illeti. Így nincs mit tenni, elfogadja a lovag felkínált jobbját, és háta mögött hagyja alkalmi kísérőjét.*
- Nagyon kedves - *tűzi meg egy finom megerősítéssel, hisz a férfiúi hiúság olyan, akár a kutya. Koncot kell vetni elé, női kézből, hogy engedelmes legyen.
Talán majd szól egy pár jó szót Lénerd érdekében, ha a lovaggal úgy vonul majd a beszélgetés fonala.
Kihúzza magát a lovag oldalán, hisz látja rajta, hogy mennyire ízig-vérig férfi. Mellette úrhölgyet kell játszania, nem habókos, elérhető fruskát, mint egy zsoldos karjaiban, és így is tesz. Visszafogottan mosolyog, az édességet pedig, melyet Lénerdtől kapott, a körülöttük futkározó egyik kölyöknek nyújtja, lágy, adakozó mosollyal.
Meglepve pislog párat, ahogy a homályos, óriási nézőtérre belépnek, keze egy pillanatra erősebben szorít a lovag jobbjára, de csak éppen addig, míg megtalálja ismét könnyed léptének ütemét. Érdeklődve tekint körbe, ajkán mosoly terül szét, és kissé eluralkodik rajta az izgatottság is. Azonban erről nem mer szólani újdonsült partnerének, kit zsákmányolt. Vagy őt zsákmányolták? Ezt jelenleg nem tudja eldönteni, de nem is tiszte.
A lelkes, kissé talán izgága gnóm felé csupán egy elbűvölő mosolyt küld, hisz látja, hogy partnere éppenséggel nincs elragadtatva tőle, majd hagyja, hogy Winn válasszon számukra helyet, hisz a férfi nem kérte ki véleményét ezzel kapcsolatban, így nem is fogalmaz meg véleményt.
Le is ülnek, méghozzá egy hölgy mellé, aki szintén finom modorról tesz tanúbizonyságot, bár a lábai körül elhelyezkedő pár morzsa arról regél, hogy étkezni nem tud kellő finomsággal. Ettől függetlenül a lovag kegyeit tekintve jobb félni, mint megijedni alapon lép. Mosolya kedves, és megnyerő, ahogy az ismeretlen üdvözlését fogadja, egy enyhe fejbiccentéssel.*
- Önnek is! Szabad? - *int a szék felé a nő mellett, majd mikor megérkezik a pozitív megerősítés, el is foglalja azt, óvatosan felemelve a kis csomagot. Az ánizs illata megcsapja, mosolya talán még ki is szélesedik egy pillanatra, de úgy határoz, hogy lovagi társaságban nem illő folyton a hasát tömni valamivel, így ahogy leereszkedik a székre, zsákját maga mellé engedi, és saját ölébe ejti a kis csomagot.
Látja a lovag kissé kérdő tekintetét, és csupán egy széles, kissé tán zavart mosollyal reagál, hogy tovább táplálja benne a magabiztosság lángját.
Érdeklődve hallgatja a porondmester szavait, kezét mérsékelt úrinőhöz méltóan ölébe engedve, térdeit, bokáit összezárva, egyenes gerinccel. Arcán a finom érdeklődés jeleivel, ahogy a Papa is tanította annak idején. Sok beszédnek sok az alja, ő már inkább látna valamit, amit egy apró helyezkedéssel érzékeltet is. Kissé előre hajol, kiegyenesíti gerincét, majd visszadől, immáron kényelmes pozícióba a székre.
Nagyjából ekkor érkeznek meg a bohócok, és ettől még jókedve nem csap a magasba. No nem azért, mert ellenére van a groteszk humor, a kifacsart jelenetek, és a kissé gusztustalan, gyomorforgató kellékek, hisz nem véletlenül hívják az előadást Rémségek Cirkuszának, erre igazán számíthatott.
Arcán kimért, udvarias érdeklődéssel figyeli a szemgolyó útját, a fel-felvillanó bárdokat, amint zsonglőrködnek vele. Egy lábfej itt, egy alkar ott. Semmi olyasmi, amit ne lehetne egy ügyes kellékessel, és remekbe szabott kézügyességgel megcsinálni. Roppant jól koreografált előadás, ezt el kell ismernie.
Ahogy a leányzót betolják, és dobálni kezdik, az is kifejezetten hangulatos, be kell látnia, hogy némi, kellemes fesztültség eluralkodik rajta, és izgalom tölti el. Ízetlen ugyan a női test ilyen mértékű mutogatása, de hát pórnépnek szánt előadás, ezt is meg kell neki bocsájtani.
Ekkor hajol hozzá közelebb a férfi egy kérdés erejéig. Fülét hegyezi, majd egy széles, magabiztos mosolyt küld felé.*
- Ígéretes, bár még koránt sem nyűgözött le - *arcán nyoma sincsen undornak, vagy félsznek, hisz mi oka lenne erre? Ez csupán egy rendkívüli, roppant jól megszervezett előadás, és mint ilyen el is ismeri az erényeit.
Hangos trombitálásra kapja fel a fejét, és megdöbbenve látja a porondra lépő elefántot. Tanult már róluk, képet is látott, de még sosem volt szerencséje élő példányhoz. Bár elgondolkozik azon, hogy az állatnak milyen sorsa lehet, hisz léptei elég bizonytalanok. Otthon, mikor a Papa cirkuszba vitte, ennél magabiztosabbak volt az állatok, így kissé meglepetten feszíti hátra magát a székben, mikor látja, hogy feléjük dől a hatalmas test. Ettől függetlenül ez a műsorszám már jobban leköti, hisz kedveli az efféle látványosságot, és az akrobatikus elemeket is jobban értékeli, bár kissé meglepetésére szolgál, ahogy a bohóc a levegőbe emelkedik, egy másik pedig elefántcsontot kap, egyenesen a mellkasába. Ajkán egy érdeklődő félmosoly jelenik meg, de gondolatai máshol járnak. Vajon milyen mágiával lehetett ezt megoldani, hisz annyira élethű, és kiváló, hogy meg kell hajolnia a szervezők ügyessége előtt.
Az elefántos műsorszám végére érnek, ez kissé csalódással tölti el, már éppen kezdett belefeledkezni, ám most valami sokkal jobb érkezik. Halkan kacag fel a csontvázak láttán. Micsoda bravúr! Némi levitáció, és egy jó mágus! Igazán remek ötlet, szemei elismeréssel csillannak, és egyre jobban szórakozik. Jobbjával már a szék karfáján könyököl, testtartása is lazult, ám csak illő mértékben, nem felejti el, hol van. Arcát elegánsan támasztja meg ujjain, és lesi a suta csontkollekciót. Igazán kiváló, igazán!
Sötétség borul rájuk, és ezt ki is használja arra, hogy haját kissé megigazítsa arca körül. Bár kellemetlen érzés fogja el, nem érzi maga mellett a két meleg test sugárzását, ám mire oldalra néz, ám vissza is térnek a fények, tűzzsonglőrök képében. Lebilincselve nézi a tüzes táncot. Ohh, igen, micsoda mágikus háttér, egyszerűen lenyűgöző. Csupán elismeréssel tud adózni a zsonglőrök remek teljesítményének. Igazán kellemes lett a végére az előadás, el kell ismernie, bár rövidnek érezte, és így ez kissé csalódással tölti el.
Így tapsolni ő is csupán némi illedelmes tenyércsapással tapsol, hisz ennél azért jóval több műsorszámra és látványosságra számított.
A porondmester mint valamely unalmas nevelő tűnik fel, aki véget vet a mulatságnak, így nem is örül neki.
Ám a lehetőség, melyet kínál határozottan felkelti az érdeklődését, zöld szeme lelkesen csillan, ahogy hallgatja a férfi szavait.
Izgatottan méri fel a bábut, és az eszközt, melyet a házigazda feléjük mutat. Kissé ismét helyezkedni kezd a székében, és szeme sarkából körbe tekint.
Fejében már éppen fogalmazódik a gondolat, hogyha senki más nem vállalja, hát majd ő. Hisz ugyan a bábu rángatózik, de ez is valami színpadi játékosság lesz, arról nem is beszélve, hogyha ő céloz, akkor biztos, hogy nem fogja eltalálni a kitömött szövetet, nem ért ő ehhez, soha nem is fog!
Ekkor emelkedik fel a közönség soraiból a fiatalember. Syrinx szeme érdeklődve siklik rá, arcára kissé csalódott mosoly kúszik, ahogy Winnhez hajol, és halkan súg.*
- Beépített ember, annyi szent… - *ez kissé feszélyezi. Ha a cirkusz nem bízik annyira magában, hogy felkeltse a közönség soraiban az érdeklődést, akkor igen leszerepelhettek már egy pár helyen. Eme gyanúját megerősíti az is, hogy a gnómok igencsak lelkesen igazították őket a helyükre. Lehet, hogy éppen ezért? Mert téglák ülnek a sorok között?
Ha ez így van, akkor az ő szektorukban bizonyosan a mellette ülő hölgy lesz az, aki szintén a társulat tagja.
Kíváncsian várja a fejleményeket, ajkaira halovány mosoly kúszik.
~Na most mi lesz, jajj?~ *gúnyolódik kissé gondolatai között. ~Biztos valami fényes csinnadratta, és meglepetés!~
594. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-03 20:37:12
Üzenet elküldve: 2013-11-03 20:37:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
*Az öreg sóhajt. Trodd mindent megtett hogy, ne bántsa meg úgyhogy nincs lelkiismeret furdalása. Az öreg még egy kicsit próbálja őt győzködni de, hamar feladja. Talán ennyire lerí Trodd-ról hogy, ő sokkal inkább az egyszerűség híve. Jobban bízik a saját két kezében mint néhány ilyen csodaszerben. Menne tovább de, az öreg megfordul és megint egy hosszú monológba kezd bele. Trodd nem szereti ha valaki ennyire sokat beszél és kedve lenne itt hagyni az öreget. Meg is tenné de az öreg ajánlata tényleg tetszik neki. A pénz amit ezért elkér elég borsos Trodd szerint de, mivel nem ért a bájitalokhoz nem tudja milyen árban vannak, hányan szokták őket venni úgyhogy elhiszi az öregnek hogy nagy áldozatot tett meg érte. A városban pedig tényleg nem ismer semmit. Jó lenne ha az öreg megmutatná hogy, hol kaphat szállást és hogy, hol kaphat munkát. Nem örökre csak addig hogy, annyit keressen hogy, ne keljen éheznie a rossz termés miatt. De Trodd nem nagyon bízik meg az öregben olyan furcsa gyanús alaknak tűnik számára a hangos és hosszú szövegelésével.*
~Nem tetszik nekem ez az öreg. Lehet hogy, mások ingyen is körbevezetnének a városon. De másokat pedig nem ismerek. Jaj ettől a hangzavartól nem tudok gondolkozni. Idegen vagyok ebben a városban és felajánlják a segítséget. El kell fogadnom még akkor is ha kicsit drága.~
-Rendben van de, olyan sokat tessék beszélni a városról is és úgy tessék bemutatni ahogy a portékáját.
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.11.03 22:53:28, a következő indokkal:
Jeljavítás.
~Nem tetszik nekem ez az öreg. Lehet hogy, mások ingyen is körbevezetnének a városon. De másokat pedig nem ismerek. Jaj ettől a hangzavartól nem tudok gondolkozni. Idegen vagyok ebben a városban és felajánlják a segítséget. El kell fogadnom még akkor is ha kicsit drága.~
-Rendben van de, olyan sokat tessék beszélni a városról is és úgy tessék bemutatni ahogy a portékáját.
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.11.03 22:53:28, a következő indokkal:
Jeljavítás.
593. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-03 17:04:17
Üzenet elküldve: 2013-11-03 17:04:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Rémségek cirkusza //
*Tekintete hiába fürkészi a tömeget, nem lel ismerős arcra az összegyűltek közt. Kényelmetlen helyzet, olybá tűnik, hogy kísérő nélkül marad, s társa csak a megrovó pillantás lesz, mely végig kíséri, ahogy elhalad a standok mellett. Sok irigye akad, így nem idegen számára ez a fogadtatás, melyet mindig meleg mosollyal üdvözöl, most sincs ez másképp. Légies mozgása tagadhatatlan tükrözi táncos előadóművész mivoltát, melytől oly előkelő eleganciát sugároz, hogy óhatatlanul magára vonz néhány tekintetet. S ehhez még feltűnően sem kell viselkednie, puszta léte az mi kíváncsiságot ébreszt.
S bár némi csalódottság kezd ébredezni benne, ezt finom vonásai mesterien leplezik, ahogy azt a kezdődő érdektelenséget is melyet a várakozás ébreszt benne. Gondolat suhan át elméjén, melyből elhatározás születik, s már tekintetével keresni kezdi a kijáratot mikor a testvérpáron akad meg a szeme. Naivan talán azt is gondolhatná, hogy ez valami vásári komédia kezdete, ami felkelti érdeklődését, ezért úgy dönt közelebb oldalaz a csoportosuláshoz. Közelebb érve azonban csalódottan kell tudomásul vennie, hogy ez nem része a műsornak, mindhárom egyénen ott virít a sárga karszalag, melyet ő is kapott. Mennydörgésként hat rá a mellette felszólaló óriás öblös hangja, meglepetésében össze is rezzen, de szemvillanásnyi ijedelmén rögtön úrrá lesz és egy elbűvölő mosolyt küld felé a magasba. Elsők közt ér be a cirkuszi sátorba, ahol a szalagja színének megfelelő széken foglal helyet. Érdeklődve veszi kezébe a széken talált csomagot, melynek illata olyan ízletes, hogy nem bír ellenállni neki, így belekóstol a kekszbe. Annyira belefeledkezik a kóstolgatásba, hogy végül az összes kekszet elfogyasztja mielőtt még mindenki elfoglalná a helyét. Bár meglepetése most nem marad leplezetlen, s talán arcát a szégyenérzet kissé meg is pirítja, míg öléből kisöpri a morzsákat, majd a bőrszütyőt összegyűrve a széke alá ejti. Ekkor érkezik meg Winn és Syrinx, akik pont a tőle jobbra eső két széken foglalnak helyet.*
- Szép jó estét!
*Hangja igazán kellemesen cseng, mosolya pedig mindkettőjük számára rokonszenves lehet, a lovag pedig bizonyára szerencsésnek érzi magát, hogy még egy nemesnek tűnő hölgyeményt sodort mellé a véletlen. Segandrina viselkedése a továbbiakban sem kirívó, nem kívánja kutató pillantásokkal megsérteni az érkezőket, s nem akar kellemetlenkedni az előadáshoz kötődő megjegyzésekkel sem, s amúgy sincs idejük felesleges csevegésre, hisz megjelenik a porondmester, ki csavaros szavaival rögtön felkelti a figyelmet.
Az előadás igazán érdekfeszítőnek mutatkozik, s hihetetlen mennyire valósághű egy-egy illúzió. Folyamatosan váltakoznak az érzelmek, melyeket megidéz benne, ettől mozgalmassá, izgalmassá válik. Egyik pillanatban még eluralkodik rajta a félelem, de mire felkiáltana már csak kacagni volna kedve, majd hirtelen támadt jókedvét az undor váltja le. A megtévesztés teljes, s mikor már végképp nem lehet hinni a szemnek, a terem egy csapásra sötétségbe borul, olyan süket csendet dermesztve a bent lévőkre, hogy Segandrina mozdulni sem mer. Hosszú percekig mered a semmibe lélegzetét visszafojtva, mikor fénygömbök tűnnek fel az ürességből. Mély sóhaj tör fel mellkasából, mellyel némi megnyugvás férkőzik lelkéhez, s a tűz játékát figyelve egyre inkább találja ismét szórakoztatónak az előadást.
Mikor a porondmester ismételten előtűnik, Segandrina felemelkedik ülő helyzetéből, s állva tapsolja meg a lehengerlő mutatványokat. Azonban hamarosan ismét helyet foglal, mikor bátorságpróbára invitálják a közönséget, nem tervezi, hogy részt vesz efféle feladatban, nem éppen testhez álló számára. A szereplés ugyan nem volna kihívás számára, de nem létezik az a trükk, mellyel ő ügyes célba dobóvá válhatna, a bohócok sorába pedig nem óhajt beállni. Magában vidoran jegyzi meg, hogy a gondolattól, hogy ő legyen a lövész még a szalmabábú is megremeg.*
*Tekintete hiába fürkészi a tömeget, nem lel ismerős arcra az összegyűltek közt. Kényelmetlen helyzet, olybá tűnik, hogy kísérő nélkül marad, s társa csak a megrovó pillantás lesz, mely végig kíséri, ahogy elhalad a standok mellett. Sok irigye akad, így nem idegen számára ez a fogadtatás, melyet mindig meleg mosollyal üdvözöl, most sincs ez másképp. Légies mozgása tagadhatatlan tükrözi táncos előadóművész mivoltát, melytől oly előkelő eleganciát sugároz, hogy óhatatlanul magára vonz néhány tekintetet. S ehhez még feltűnően sem kell viselkednie, puszta léte az mi kíváncsiságot ébreszt.
S bár némi csalódottság kezd ébredezni benne, ezt finom vonásai mesterien leplezik, ahogy azt a kezdődő érdektelenséget is melyet a várakozás ébreszt benne. Gondolat suhan át elméjén, melyből elhatározás születik, s már tekintetével keresni kezdi a kijáratot mikor a testvérpáron akad meg a szeme. Naivan talán azt is gondolhatná, hogy ez valami vásári komédia kezdete, ami felkelti érdeklődését, ezért úgy dönt közelebb oldalaz a csoportosuláshoz. Közelebb érve azonban csalódottan kell tudomásul vennie, hogy ez nem része a műsornak, mindhárom egyénen ott virít a sárga karszalag, melyet ő is kapott. Mennydörgésként hat rá a mellette felszólaló óriás öblös hangja, meglepetésében össze is rezzen, de szemvillanásnyi ijedelmén rögtön úrrá lesz és egy elbűvölő mosolyt küld felé a magasba. Elsők közt ér be a cirkuszi sátorba, ahol a szalagja színének megfelelő széken foglal helyet. Érdeklődve veszi kezébe a széken talált csomagot, melynek illata olyan ízletes, hogy nem bír ellenállni neki, így belekóstol a kekszbe. Annyira belefeledkezik a kóstolgatásba, hogy végül az összes kekszet elfogyasztja mielőtt még mindenki elfoglalná a helyét. Bár meglepetése most nem marad leplezetlen, s talán arcát a szégyenérzet kissé meg is pirítja, míg öléből kisöpri a morzsákat, majd a bőrszütyőt összegyűrve a széke alá ejti. Ekkor érkezik meg Winn és Syrinx, akik pont a tőle jobbra eső két széken foglalnak helyet.*
- Szép jó estét!
*Hangja igazán kellemesen cseng, mosolya pedig mindkettőjük számára rokonszenves lehet, a lovag pedig bizonyára szerencsésnek érzi magát, hogy még egy nemesnek tűnő hölgyeményt sodort mellé a véletlen. Segandrina viselkedése a továbbiakban sem kirívó, nem kívánja kutató pillantásokkal megsérteni az érkezőket, s nem akar kellemetlenkedni az előadáshoz kötődő megjegyzésekkel sem, s amúgy sincs idejük felesleges csevegésre, hisz megjelenik a porondmester, ki csavaros szavaival rögtön felkelti a figyelmet.
Az előadás igazán érdekfeszítőnek mutatkozik, s hihetetlen mennyire valósághű egy-egy illúzió. Folyamatosan váltakoznak az érzelmek, melyeket megidéz benne, ettől mozgalmassá, izgalmassá válik. Egyik pillanatban még eluralkodik rajta a félelem, de mire felkiáltana már csak kacagni volna kedve, majd hirtelen támadt jókedvét az undor váltja le. A megtévesztés teljes, s mikor már végképp nem lehet hinni a szemnek, a terem egy csapásra sötétségbe borul, olyan süket csendet dermesztve a bent lévőkre, hogy Segandrina mozdulni sem mer. Hosszú percekig mered a semmibe lélegzetét visszafojtva, mikor fénygömbök tűnnek fel az ürességből. Mély sóhaj tör fel mellkasából, mellyel némi megnyugvás férkőzik lelkéhez, s a tűz játékát figyelve egyre inkább találja ismét szórakoztatónak az előadást.
Mikor a porondmester ismételten előtűnik, Segandrina felemelkedik ülő helyzetéből, s állva tapsolja meg a lehengerlő mutatványokat. Azonban hamarosan ismét helyet foglal, mikor bátorságpróbára invitálják a közönséget, nem tervezi, hogy részt vesz efféle feladatban, nem éppen testhez álló számára. A szereplés ugyan nem volna kihívás számára, de nem létezik az a trükk, mellyel ő ügyes célba dobóvá válhatna, a bohócok sorába pedig nem óhajt beállni. Magában vidoran jegyzi meg, hogy a gondolattól, hogy ő legyen a lövész még a szalmabábú is megremeg.*
592. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-03 15:58:11
Üzenet elküldve: 2013-11-03 15:58:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*Grendin a legjobb formában adja elő a szokásos monológját, a lehető legmeggyőzőbb mondatokat használja, így már biztosra is veszi, hogy markában van férfi, azonban ismét csalódnia kell.*
~ Hát nincsenek már rendes vásárlók a világon? ~
*Így csak sóhajt egyet, majd megjegyzi:*
- Nem kell hogy így legyen, megmondja, mit szeretne, és hogy mennyi pénze van rá, én ahhoz mérten fogom kiszolgálni. Egy picivel sem rosszabbul. Bár ha nem... *jegyzi meg, azzal már éppen készülne magára hagyni a férfit, amikor hirtelen új ötlete támad. Nem kell feltétlen a bájitalból hasznot húzni, ez az idegen láthatóan nem fogékony az ilyesfajta csodaszerekre. Legalábbis még. Ugyanakkor ha most érkezett a városba, akkor nyilván nincs még tisztában a dolgokkal, és Grendin erre igyekszik lecsapni. Gyorsan vissza is fordul, és megjegyzi a férfinek a saját mézes-mázos hangján:*
- Elnézést, azt mondta tán, hogy most érkezett? Ez egy igazán szomorú szituáció, de hát mindenki megérkezett valamikor ide, aki most itt van, nemde? Én például harminc évvel ezelőtt, hát igen, azóta persze úgy ismerem a várost, akár a tulajdon tenyeremet. Szívesen megmutatnék önnek is mindent, csak hát... tudja, a bazár, ha nem vagyok ott, ki tudja milyen jó vásárlókat veszítek. Persze, ha ezt némi arannyal ki tudnánk egyenlíteni, úgy szívesen körbevezetném. Igaz, a hivatásosak, akik ezzel foglalkoznak, akár több száz aranyat is kérnének ezért, viszont én beérem... lássuk csak, mit szólna ötven aranyhoz? *kérdezi egy barátságos mosoly kíséretében.*
~ Hát nincsenek már rendes vásárlók a világon? ~
*Így csak sóhajt egyet, majd megjegyzi:*
- Nem kell hogy így legyen, megmondja, mit szeretne, és hogy mennyi pénze van rá, én ahhoz mérten fogom kiszolgálni. Egy picivel sem rosszabbul. Bár ha nem... *jegyzi meg, azzal már éppen készülne magára hagyni a férfit, amikor hirtelen új ötlete támad. Nem kell feltétlen a bájitalból hasznot húzni, ez az idegen láthatóan nem fogékony az ilyesfajta csodaszerekre. Legalábbis még. Ugyanakkor ha most érkezett a városba, akkor nyilván nincs még tisztában a dolgokkal, és Grendin erre igyekszik lecsapni. Gyorsan vissza is fordul, és megjegyzi a férfinek a saját mézes-mázos hangján:*
- Elnézést, azt mondta tán, hogy most érkezett? Ez egy igazán szomorú szituáció, de hát mindenki megérkezett valamikor ide, aki most itt van, nemde? Én például harminc évvel ezelőtt, hát igen, azóta persze úgy ismerem a várost, akár a tulajdon tenyeremet. Szívesen megmutatnék önnek is mindent, csak hát... tudja, a bazár, ha nem vagyok ott, ki tudja milyen jó vásárlókat veszítek. Persze, ha ezt némi arannyal ki tudnánk egyenlíteni, úgy szívesen körbevezetném. Igaz, a hivatásosak, akik ezzel foglalkoznak, akár több száz aranyat is kérnének ezért, viszont én beérem... lássuk csak, mit szólna ötven aranyhoz? *kérdezi egy barátságos mosoly kíséretében.*
591. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-03 15:55:29
Üzenet elküldve: 2013-11-03 15:55:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
// Korren Sei//
* Szerencsére a férfi észreveszi, hogy nincs ínyére a rengeteg lény, és visszavezeti a boltívhez.*
- Alapból semmi bajom a tömeggel, de ez kicsit sok.. Majd visszajöhetnénk egy emberibb órában, amikor nincsenek ennyien, mert szeretném megnézni az árusokat és az árukat, csak közben ne kelljen arra figyelnem, hogy ne lökjek fel senkit. Vagy lökjenek fel engem. * Mondja, majd az ötletet hallva elmosolyodik.*
- Jól hangzik.. Bár az erdőt és a Holdudvart már láttam futólag, de most, hogy van időm megint megnézném.
Holnapig van idő, majd kitaláljuk.. vagy kitalálod, mit csinálunk..
* Szerencsére a férfi észreveszi, hogy nincs ínyére a rengeteg lény, és visszavezeti a boltívhez.*
- Alapból semmi bajom a tömeggel, de ez kicsit sok.. Majd visszajöhetnénk egy emberibb órában, amikor nincsenek ennyien, mert szeretném megnézni az árusokat és az árukat, csak közben ne kelljen arra figyelnem, hogy ne lökjek fel senkit. Vagy lökjenek fel engem. * Mondja, majd az ötletet hallva elmosolyodik.*
- Jól hangzik.. Bár az erdőt és a Holdudvart már láttam futólag, de most, hogy van időm megint megnézném.
Holnapig van idő, majd kitaláljuk.. vagy kitalálod, mit csinálunk..
590. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-03 15:23:21
Üzenet elküldve: 2013-11-03 15:23:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Rémségek cirkusza//
"Megint azt csinálj!"
*Lehet, hogy megöregedett, de Winn egy csepett sem változott. Lenézi az öccsét, kihasználja, még a kisérőjit is elmarja tőle!*
"Hát férfinak meri nevezni magát az ilyen? Aki konokul, más érzéseivel nem törődve végigázól mindenen és mindenkin, hogy megkapja, amit akar? És még csodálkozik, hogy nem ő kapta meg a birtokot, hogy nem kapott az örökségből semmit?"
*Lénerd jószívű, tudja, hogy egy valamit ráhagytak a szülei. Egy valamit a hatalmas vagyonból, és még ezek után, ez az arcátlan gaztett után is képes lesz neki odaadni. Nagyot sóhajtva nézi, ahogy a testvére és a nő faképnél hagyja, és együtt leülnek egy sárga székre. Lénerdet is leültetik egy sárga színű székre, szerencsére jó messze a testvérétől, és Syrinxtől, aki sikeresen kivívta a nemes ellenszenvét.*
"Megint azt csinálj!"
*Lehet, hogy megöregedett, de Winn egy csepett sem változott. Lenézi az öccsét, kihasználja, még a kisérőjit is elmarja tőle!*
"Hát férfinak meri nevezni magát az ilyen? Aki konokul, más érzéseivel nem törődve végigázól mindenen és mindenkin, hogy megkapja, amit akar? És még csodálkozik, hogy nem ő kapta meg a birtokot, hogy nem kapott az örökségből semmit?"
*Lénerd jószívű, tudja, hogy egy valamit ráhagytak a szülei. Egy valamit a hatalmas vagyonból, és még ezek után, ez az arcátlan gaztett után is képes lesz neki odaadni. Nagyot sóhajtva nézi, ahogy a testvére és a nő faképnél hagyja, és együtt leülnek egy sárga székre. Lénerdet is leültetik egy sárga színű székre, szerencsére jó messze a testvérétől, és Syrinxtől, aki sikeresen kivívta a nemes ellenszenvét.*
589. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-03 14:57:22
Üzenet elküldve: 2013-11-03 14:57:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
*Ahogy a pult felé halad egy kis öregember ugrik elé. Látott már néha gnómot de, egyik sem volt ilyen öreg. Úgy látszik hogy, varázsitalt akar eladni Trodd-nak. Ha egy fiatalabb alak lenne akkor bizonyára a szavába vágna de, egy öreggel nem tenné meg ezt az illetlenséget. Nem szeretne ő vásárolni és fél hogy, nem is tudna miből vásárolni. Mikor az öreg egy pillanatra megáll a beszédében akkor szólal meg gyorsan Trodd.*
-Sajnálom én idegen vagyok itt. Csak nézelődök nem hiszem hogy, meg tudnék fizetni egy olyan nagyon hasznos és jó üvegcsét amilyet ön árulhat.
*Nem akarja megbántani az öreget hogy, ennyit járatta a száját hiába ezért dicsérte annyira a portékát.*
-Sajnálom én idegen vagyok itt. Csak nézelődök nem hiszem hogy, meg tudnék fizetni egy olyan nagyon hasznos és jó üvegcsét amilyet ön árulhat.
*Nem akarja megbántani az öreget hogy, ennyit járatta a száját hiába ezért dicsérte annyira a portékát.*
588. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-03 14:41:39
Üzenet elküldve: 2013-11-03 14:41:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Rémségek cirkusza//
* A fiatalabbik testvér gyáva, puhány csahos módjára mentegeti magát, elodázza az egyértelmű kérdésekre adandó válaszokat, s ez lesajnáló, undormányos grimaszt mar Winn heges képére. Páncélkesztyűs öklei hangosan ropogva összeszorulnak a vékonyka galléron, ám a megfeszült izmok hamar elernyednek a felkarjára sikló ujjak gyöngéd érintése alatt. Az öccs egyelőre még marad a levegőben lógva, de a lovag érdeklődő tekintettel fordul a kifinomult modorú hölgy felé. Úgy tűnt, azok egy pár, ám a szőke nő nem tört ki jajveszékelésben ahogy kísérőjét felkapta egy idegen, marcona alak, sőt, még a kotnyeleskedéstől is megkímélte az urakat; úgy tűnik egy igen intelligens, érett nő, aki nem mellesleg tudja, hogy hol a helye. Mellékesen szólva nem egy pipogya senkiházi mellett, az ilyen szemrevaló, finom úrhölgyeknek erős, határozott férfi mellett a helyük, akivel büszkén vonulhatnak az utcán.*
- Igaza lehet, ideig-óráig még várhat a dolog, de az öcsém megúszni nem fogja a válaszadást, ez garantálom.
* Tekintete határozott és vitát nem tűrő, de legalább már nem grimaszolva fordul az őt lágy hangon megszólító kisasszony felé. Vissza sem nézve Lénerdre elengedi a markában szorongatott ruhát, s öccse hangos puffanással zuhan vissza a poros kövezetre.*
- Akkor ne tétovázzunk, rühellek késni. Velem tart, hölgyem? Apropó, milyen modortalan vagyok, Winn Ahlla.
* A férfi erős, de nem túlzott meghajlással mutatkozik be, s ha a hölgy felé emeli kinyújtott karját, akkor csókot lehel a bársonyos kézfejre. Csak lehel, ajkait nem érinti a bőrhöz, ahogy az a lovagi etikettben megvagyon írva. A formaságok után a zöld szempár még vet egy lenéző pillantást a fiatalabbik Ahllara, aztán udvariasan jobb karját kínálja a nőnek, indulásra készen. Azt, hogy már ideje befáradni, csak annak szavaiból tudja, az óriások felhívása teljesen elkerülte fülét az imént; hiába, férfiból van ízig-vérig, egyszerre több helyre figyelni képtelen. Eredetileg is a névre szóló meghívó nyomán érkezett a Piactérre, öccse feltűnése előre nem látott, váratlan fordulat, s mit sem változtat kíváncsiságán a cirkusz és a nagy felhajtás iránt. Ráadásul egy igen csinos, elbűvölő partnerre is szert tett, mindenképpen jól mutatnak együtt, ahogyan az izmos, magas és délceg lovag, oldalán egy kecses, előkelő fiatal nővel belép az óriási sátor bejáratán.
Winn érdeklődve tekint a magasba, megbámulja a ponyva falán táncoló fényeket, a különböző színben pompázó székeket a nézőtéren, aztán a sürgő-forgó, talán túlontúl lelkes gnómokat. Sok ideje nincsen bámészkodni, az egyik vakarcs türelmetlenkedve két sárga székhez vezeti őket- Lénerd fene tudja, hogy merre van, a lovag tudomást sem vesz róla, mióta elengedte grabancát-, s előbb Syr, aztán a férfi is elfoglalják kijelölt helyüket, szemben a cirkuszi poronddal. A széken talált apró kis csomagba belekukkant, de látva, hogy az valami édességfélét rejt, halkan összegyűri a motyót és lába közé helyezi a földre. Nem túl édesszájú, így érthető, hogy a kekszek hiánytalanul landolnak széke alatt.
A nézőtér hamar megtelik, ha minden igaz ők is az utolsó érkezők közt lehettek, s az előadás végre kezdetét veszi. Winn még vet egy érdeklődő pillantást a jobbján helyet foglaló nő arcára, van-e bármi óhaja, észrevétele a műsor előtt, aztán visszafordul az érkező cilinderes alak felé.
Annak hangja, s beszéde igen hangulatos, a kurafi érti a dolgát, hogyan kell a tisztelt vendégek kedvét feltüzelni. A lovagnak halovány mosoly húzódik eddig közömbös arcára, a jól megkomponált és előadott szöveg a háborús szónoklatokra emlékezteti, mikor a hadvezérek, királyok hívják csatába lovagjaikat, hangzatos, dicső szavakat harsogva, feltüzelve a nagy eséllyel halálba indulók harci kedvét.
Az első attrakció cseppet szürreális, hisz Winn ki nem állhatja a szerencsétlenkedő, idióta bohócokat, ám ez a műsorszám most merőben más összképet nyújt: az ügyetlenkedés most sem hiányozhat a repertoárból, ám az kiegészül véres emberi végtagnak látszó kellékekkel, s a dobálnivaló kések ijesztően közel suhannak el a lekötözött szemű cafka mellett. *
~ Pofás kis produkció, nem tagadom. És milyen élethű!~
* Őt a vér és erőszak látványa nem taszítja, sőt, így talán még némileg élvezni is fogja az előadást, de vajon hogy van ezzel újdonsült partnere? Lopva tekint rá újból, nem-e takarja el csillogó szemeit szörnyülködve, vagy kapaszkodik izgatottan az izmos karokba. A hölgyeket effélékkel szórakoztatni ízeletlen tréfa, bár nem tagadás, Winn kedvére való, ha egy törékeny nő állja az ilyesmit.*
- Eddig igen érdekes, nem gondolja?
* Súgja neki halkan, aztán az elefánt érkezésére visszafordul a porond felé. Az idomár és állata már hidegen hagyják, jóllehet a termetes jószág egy pillanatig úgy tűnik széjjellapítja őket, de a pattogó ostor időben visszatereli azt útjára. Az érkező csontvázak nyilván bábok, ügyesen megkreált élethű- vagy holthű- kacatok; cirkuszi nekromantával még a lovag nem találkozott, s miért is pazarolná tudományát egy tehetséges halottidéző táncoló hullákra?
A tűzzsonglőrök igen ügyesen bánnak a lángokkal, nem hogy elkerülik a megperzselődést, de Winn botfüle és kezdetleges művészi érzéke mellett is látja a koreográfiában rejlő tökéletes összhangot, zene és mozdulatok közt. Érdekes látvány, a cikázó, szikrázó lángok és a muzsika viszont hamar álmosítóvá válik, már épp szerencse, hogy visszatér a porondmester.
A páncélkesztyűs kezek kétszer-háromszor összecsattannak tapsolás gyanánt, csak úgy illemből, de a pojácáknak ettől többet kell mutatniuk, hogy elnyerjék a lovag tetszését. A számszeríj és az izgő-mozgó céltábla láttán viszont érdeklődve fentebb csúszik a székben; ha kardot, vagy baltát hoztak volna, minden bizonnyal jelentkezett volna a feladatra, ám a távolsági fegyverek nem az ő stílusa. Az a gyávák eszköze, azokat meghagyja a Lénerd féléknek. Mindenesetre kíváncsian várja a produkciót, hisz máris akadt egy lelkes önkéntes.*
* A fiatalabbik testvér gyáva, puhány csahos módjára mentegeti magát, elodázza az egyértelmű kérdésekre adandó válaszokat, s ez lesajnáló, undormányos grimaszt mar Winn heges képére. Páncélkesztyűs öklei hangosan ropogva összeszorulnak a vékonyka galléron, ám a megfeszült izmok hamar elernyednek a felkarjára sikló ujjak gyöngéd érintése alatt. Az öccs egyelőre még marad a levegőben lógva, de a lovag érdeklődő tekintettel fordul a kifinomult modorú hölgy felé. Úgy tűnt, azok egy pár, ám a szőke nő nem tört ki jajveszékelésben ahogy kísérőjét felkapta egy idegen, marcona alak, sőt, még a kotnyeleskedéstől is megkímélte az urakat; úgy tűnik egy igen intelligens, érett nő, aki nem mellesleg tudja, hogy hol a helye. Mellékesen szólva nem egy pipogya senkiházi mellett, az ilyen szemrevaló, finom úrhölgyeknek erős, határozott férfi mellett a helyük, akivel büszkén vonulhatnak az utcán.*
- Igaza lehet, ideig-óráig még várhat a dolog, de az öcsém megúszni nem fogja a válaszadást, ez garantálom.
* Tekintete határozott és vitát nem tűrő, de legalább már nem grimaszolva fordul az őt lágy hangon megszólító kisasszony felé. Vissza sem nézve Lénerdre elengedi a markában szorongatott ruhát, s öccse hangos puffanással zuhan vissza a poros kövezetre.*
- Akkor ne tétovázzunk, rühellek késni. Velem tart, hölgyem? Apropó, milyen modortalan vagyok, Winn Ahlla.
* A férfi erős, de nem túlzott meghajlással mutatkozik be, s ha a hölgy felé emeli kinyújtott karját, akkor csókot lehel a bársonyos kézfejre. Csak lehel, ajkait nem érinti a bőrhöz, ahogy az a lovagi etikettben megvagyon írva. A formaságok után a zöld szempár még vet egy lenéző pillantást a fiatalabbik Ahllara, aztán udvariasan jobb karját kínálja a nőnek, indulásra készen. Azt, hogy már ideje befáradni, csak annak szavaiból tudja, az óriások felhívása teljesen elkerülte fülét az imént; hiába, férfiból van ízig-vérig, egyszerre több helyre figyelni képtelen. Eredetileg is a névre szóló meghívó nyomán érkezett a Piactérre, öccse feltűnése előre nem látott, váratlan fordulat, s mit sem változtat kíváncsiságán a cirkusz és a nagy felhajtás iránt. Ráadásul egy igen csinos, elbűvölő partnerre is szert tett, mindenképpen jól mutatnak együtt, ahogyan az izmos, magas és délceg lovag, oldalán egy kecses, előkelő fiatal nővel belép az óriási sátor bejáratán.
Winn érdeklődve tekint a magasba, megbámulja a ponyva falán táncoló fényeket, a különböző színben pompázó székeket a nézőtéren, aztán a sürgő-forgó, talán túlontúl lelkes gnómokat. Sok ideje nincsen bámészkodni, az egyik vakarcs türelmetlenkedve két sárga székhez vezeti őket- Lénerd fene tudja, hogy merre van, a lovag tudomást sem vesz róla, mióta elengedte grabancát-, s előbb Syr, aztán a férfi is elfoglalják kijelölt helyüket, szemben a cirkuszi poronddal. A széken talált apró kis csomagba belekukkant, de látva, hogy az valami édességfélét rejt, halkan összegyűri a motyót és lába közé helyezi a földre. Nem túl édesszájú, így érthető, hogy a kekszek hiánytalanul landolnak széke alatt.
A nézőtér hamar megtelik, ha minden igaz ők is az utolsó érkezők közt lehettek, s az előadás végre kezdetét veszi. Winn még vet egy érdeklődő pillantást a jobbján helyet foglaló nő arcára, van-e bármi óhaja, észrevétele a műsor előtt, aztán visszafordul az érkező cilinderes alak felé.
Annak hangja, s beszéde igen hangulatos, a kurafi érti a dolgát, hogyan kell a tisztelt vendégek kedvét feltüzelni. A lovagnak halovány mosoly húzódik eddig közömbös arcára, a jól megkomponált és előadott szöveg a háborús szónoklatokra emlékezteti, mikor a hadvezérek, királyok hívják csatába lovagjaikat, hangzatos, dicső szavakat harsogva, feltüzelve a nagy eséllyel halálba indulók harci kedvét.
Az első attrakció cseppet szürreális, hisz Winn ki nem állhatja a szerencsétlenkedő, idióta bohócokat, ám ez a műsorszám most merőben más összképet nyújt: az ügyetlenkedés most sem hiányozhat a repertoárból, ám az kiegészül véres emberi végtagnak látszó kellékekkel, s a dobálnivaló kések ijesztően közel suhannak el a lekötözött szemű cafka mellett. *
~ Pofás kis produkció, nem tagadom. És milyen élethű!~
* Őt a vér és erőszak látványa nem taszítja, sőt, így talán még némileg élvezni is fogja az előadást, de vajon hogy van ezzel újdonsült partnere? Lopva tekint rá újból, nem-e takarja el csillogó szemeit szörnyülködve, vagy kapaszkodik izgatottan az izmos karokba. A hölgyeket effélékkel szórakoztatni ízeletlen tréfa, bár nem tagadás, Winn kedvére való, ha egy törékeny nő állja az ilyesmit.*
- Eddig igen érdekes, nem gondolja?
* Súgja neki halkan, aztán az elefánt érkezésére visszafordul a porond felé. Az idomár és állata már hidegen hagyják, jóllehet a termetes jószág egy pillanatig úgy tűnik széjjellapítja őket, de a pattogó ostor időben visszatereli azt útjára. Az érkező csontvázak nyilván bábok, ügyesen megkreált élethű- vagy holthű- kacatok; cirkuszi nekromantával még a lovag nem találkozott, s miért is pazarolná tudományát egy tehetséges halottidéző táncoló hullákra?
A tűzzsonglőrök igen ügyesen bánnak a lángokkal, nem hogy elkerülik a megperzselődést, de Winn botfüle és kezdetleges művészi érzéke mellett is látja a koreográfiában rejlő tökéletes összhangot, zene és mozdulatok közt. Érdekes látvány, a cikázó, szikrázó lángok és a muzsika viszont hamar álmosítóvá válik, már épp szerencse, hogy visszatér a porondmester.
A páncélkesztyűs kezek kétszer-háromszor összecsattannak tapsolás gyanánt, csak úgy illemből, de a pojácáknak ettől többet kell mutatniuk, hogy elnyerjék a lovag tetszését. A számszeríj és az izgő-mozgó céltábla láttán viszont érdeklődve fentebb csúszik a székben; ha kardot, vagy baltát hoztak volna, minden bizonnyal jelentkezett volna a feladatra, ám a távolsági fegyverek nem az ő stílusa. Az a gyávák eszköze, azokat meghagyja a Lénerd féléknek. Mindenesetre kíváncsian várja a produkciót, hisz máris akadt egy lelkes önkéntes.*
587. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-03 14:33:11
Üzenet elküldve: 2013-11-03 14:33:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*Úgy tűnik, a gnóm nem fogékony a szavaira, hát de nem erőszak a... Nos, Grendinnél néha már-már úgy tűnik, hogy az, azonban ezúttal valami más köti le a figyelmét, méghozzá egy férfi, aki szintén oda igyekszik, ahonnan félre próbálta hívni a gnómot. Gyorsan oda is biceg az útjába, majd megszólítja:*
- Elnézést uram, csak nem bájitalt óhajt vásárolni? Mert csak hogy tudja, Grendin Isayar, a kereskedő és alkimista gnóm boltjában minden megkaphat, méghozzá olcsón. *jegyzi meg, miközben botjával a bódéja felé int. Majd lehetőség szerint mielőtt a férfi meg tudna szólalni, hogy egyáltalán kell-e neki bármilyen bájital, a gnóm már bele is kezd a mondandójába:*
- Mit óhajt inkább, uram, erőt, amellyel orkokat győzhet le szkanderben? Vagy... áh, látom én, mi kell önnek. Az erő nem minden, nemde? Okos akar lenni, és hát legyünk őszinték, ki nem? Nagyon sokat meg lehet apórolni, ha az embernek helyén van az esze, persze nem a bájital árából, azt teljes áron számítom fel, akármilyen okos is valaki. Vagy esetleg... nem tudom barátom, ért a lőfegyverekhez? Íj? Számszeríj? Parittya? *persze a választ ismét nem várja meg, csak mondja tovább szinte levegővétel nélkül* Ha nem, hát most fog! Olyan italt adok, hogy egy-kettőre megjön a kedve egy jóféle számszeríjhoz. Mindez, és még sokkal több nálam, a bazárban, és mindez (és még sokkal több) az öné is lehet, persze ha meg tudja fizetni *kacsint a férfire barátságosan, habár komolyan gondolta, némely bájital valóban drága.*
- Elnézést uram, csak nem bájitalt óhajt vásárolni? Mert csak hogy tudja, Grendin Isayar, a kereskedő és alkimista gnóm boltjában minden megkaphat, méghozzá olcsón. *jegyzi meg, miközben botjával a bódéja felé int. Majd lehetőség szerint mielőtt a férfi meg tudna szólalni, hogy egyáltalán kell-e neki bármilyen bájital, a gnóm már bele is kezd a mondandójába:*
- Mit óhajt inkább, uram, erőt, amellyel orkokat győzhet le szkanderben? Vagy... áh, látom én, mi kell önnek. Az erő nem minden, nemde? Okos akar lenni, és hát legyünk őszinték, ki nem? Nagyon sokat meg lehet apórolni, ha az embernek helyén van az esze, persze nem a bájital árából, azt teljes áron számítom fel, akármilyen okos is valaki. Vagy esetleg... nem tudom barátom, ért a lőfegyverekhez? Íj? Számszeríj? Parittya? *persze a választ ismét nem várja meg, csak mondja tovább szinte levegővétel nélkül* Ha nem, hát most fog! Olyan italt adok, hogy egy-kettőre megjön a kedve egy jóféle számszeríjhoz. Mindez, és még sokkal több nálam, a bazárban, és mindez (és még sokkal több) az öné is lehet, persze ha meg tudja fizetni *kacsint a férfire barátságosan, habár komolyan gondolta, némely bájital valóban drága.*
586. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-03 13:59:08
Üzenet elküldve: 2013-11-03 13:59:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
*A piac már jobban érdekli Trodd-ot. Itt még sosem járt. Érdeklődve nézi az árusok kínálatát. Megnézi a gyümölcsöket és a finom ruhákat is. Az egyik pultnál is megáll ahol mindenféle fiola van. Egy kofa hangosan kínálja a varázsitalait. Mivel ez nem érdekli ezért elmegy onnan. A könyveknek nem szentel figyelmet mivel nem tud olvasni.*
~Ez a hely hatalmas. Sokan vannak itt és sokféle árú van. Majd jövőre itt adom el az árumat én is. Biztos jó árat kapnék a gyapjúért.~
*Idő közben megint oda keveredik a varázsitalokat áruló pult mellé. Közben egy kis gnóm is odakerült. Ha már ott van akkor megnézi az ottani árut hátha talál olyat ami neki való.*
~Ez a hely hatalmas. Sokan vannak itt és sokféle árú van. Majd jövőre itt adom el az árumat én is. Biztos jó árat kapnék a gyapjúért.~
*Idő közben megint oda keveredik a varázsitalokat áruló pult mellé. Közben egy kis gnóm is odakerült. Ha már ott van akkor megnézi az ottani árut hátha talál olyat ami neki való.*
585. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-02 22:08:44
Üzenet elküldve: 2013-11-02 22:08:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
// Rémségek cirkusza //
*Mosolyogva figyeli habzsoló kísérőjét, miközben sült gesztenyéiből falatozik. A pukkanásra, mellyel a bohóc eltűnik, az elf is felkapja szőke fejét. Kissé meglepi, ahogy a piros ruhás alak köddé vált, így néhány másodpercig figyeli még annak hűlt helyét, majd pillantását visszafordítja a szakállasra. Ekkor az uraság érdekes kérdést intéz felé.*
- Semmi akadálya! *mosolyodik el ismét, majd már nyúl is az alacsony alak karjához, hogy levéve a szalagot áthelyezze a kívánt helyre. Viszont hiába babrál vele, úgy tűnik, igen erős anyagból készítették, és fogadtatásukkor a bohóc úgy aggatta rájuk, hogy az véletlenül se tudjon lejönni.*
- Sajnálom, úgy tűnik, igencsak ügyesen rakták ezt ide, nem akar lejönni! Azonban ha önnek úgy megfelel, akad nálam másik szalag, azzal szívesen megkötöm a szakállát! Én a hajamat szoktam vele összefogni. *veti fel az ötletet, és már el is kezdi előkutatni az említett tárgyat. Úgy tűnik, Galin ha akarna sem tudna többet enni, hisz idő közben óriások érkeznek, kik beljebb terelgetik a közönséget. Bár egy percig sem kételkedik abban, hogy a törp addig nem engedne, amíg nem hagynák, hogy magához vegyen még valami finom csemegét. Egyelőre azonban úgy tűnik, gond nélkül jutnak be, ahol a lányt udvariasan, és persze semmi hátsó szándék nélkül előre is engedik. Értelemszerűen a piros székek felé irányítja lépteit, ám úgy tűnik, a törpnek más gondolata támad. Bejövetelükkor neki is szemet szúrtak a sárga színben pompázó ülőhelyekre tett kis csomagok, azonban nem nagyon törődött velük. Amikor Galin viszont szóba hozza, hogy hirtelen dolga akadt, hamar megsejti, mi is lehet olyan fontos.*
- Természetesen foglalok helyet Önnek is! *mondja szelíd mosolyával, és azzal le is ül az egyik sor szélénél, ahonnan útitársát is szemmel tudja tartani. Már épp indulna is, hogy helyre igazítsa az eltévedt törpöt, és talán kissé megdorgálja, hisz torkosabb mint bármelyik kisgyerek. Egy fürge gnóm azonban megelőzi, és helyére tereli az urat, ki így kénytelen zsákmány nélkül visszatérni a szöszihez.*
- Esetleg kér egy falatot? *nyújtja Galin felé saját csemegéjét, hátha így könnyebben megbékél sikertelen merénylete után.
Nem kell sokáig várniuk, előlép a porondmester. Hayra szemei azonnal rátapadnak, hegyes fülei érdeklődve hallgatnak minden egyes szót. A törp egy-egy igenlő kurjantásánál oldalra pillant, de csak egy másodpercre, jót mosolyogva az alakon. És vissza is siklanak szemei a langaléta figurára. Amint az befejezte mondandóját, hirtelen el is tűnik. Az elf zöld szemei felcsillannak, ahogy megjelennek az ügyetlen bohócok. Jót kacag a hatalmas eséseken, bár nevetése olykor elakad egy pillanatra, döbbenten szemlélve az elguruló szemet, gazdátlan, vagy épp gazdáját vesztett végtagokat. Ám annak ellenére, bármennyire is baljós a műsor, nem tudja megállni, hogy ne kacagjon rajtuk édesen. Az ő érdeklődését már annyira nem kelti fel a szinte ruhátlan hölgy látványa, mint a mellette ülőét. Igaz, elég furcsa is volna.. Bármennyire is ügyetlennek tűnnek a bohócok, úgy néz ki, nagyon is jól céloznak, hisz a lány megússza a sérüléseket. Sejti ő, hogy így lesz, bár a nő remegése kissé elbizonytalanítja. Talán rosszul látja? Vagy ez is csak színészkedés? Trükk, mint itt minden más? Ez egészen valószínű, így hát mi ok volna aggodalomra? Az elefánt mellett lépdelő ágyékkötős férfit már jobban szemügyre veszi, bár a hatalmas állat mozdulatai erre nem hagynak neki túl sok időt. Elámul az ormányos ügyem trükkjein, és valósággal meghökken, mikor az állat felbőszül, és mészárolni kezdi a jelenet többi szereplőjét. Bárhogy is csinálták, tényleg megdöbbentően élethű és borzalmas valamennyi szám, mi eddig volt, és ezután következik. Kezdi érteni már, miért is a Rémségek Cirkusza nevet viseli a látványosság. A táncoló csontvázak, a tűzzel zsonglőrködő alakok egyike sem épp megszokott. Főleg számára nem, ki még nem járt cirkuszban ez előtt. Bár a tűznyelők előtti sötétség, üresség mi körüllengi igencsak meglepi. Rossz érzés önti el, de mielőtt bármit tenne, már folytatódik is az előadás megannyi újabb látványos jelenséggel. A zene üteme, melyre a táncosok mozognak, szívét is gyorsabb verésre készteti. Szemei szinte falják a jeleneteket. Majd a vékony alak újra előbukkan, megszakítva az előadást. Szavai csak tovább növelik a lány kíváncsiságát. Gondosan megvizsgálja a bábut, mit talán érdemes volna közelebbről is szemügyre venni. Jelentkezzen? Vagy inkább ne? Ki tudja, mivel fognak még előállni? A hosszas töprengésnek végül az a kimenetele, hogy egy másik jelentkező megragadja a lehetőséget, mielőtt a szőkeség döntene. Ezen azonban nem bánkódik sokáig, érdeklődve figyeli a jelentkezőt, kinek külseje még véletlenül illik is ehhez a furcsa mulatsághoz.*
- Igen, nagyon izgalmas! Ön szerint is? *válaszolja, ajkain széles mosollyal.*
A hozzászólás írója (Hayra Rosefferius) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.11.02 22:14:55
*Mosolyogva figyeli habzsoló kísérőjét, miközben sült gesztenyéiből falatozik. A pukkanásra, mellyel a bohóc eltűnik, az elf is felkapja szőke fejét. Kissé meglepi, ahogy a piros ruhás alak köddé vált, így néhány másodpercig figyeli még annak hűlt helyét, majd pillantását visszafordítja a szakállasra. Ekkor az uraság érdekes kérdést intéz felé.*
- Semmi akadálya! *mosolyodik el ismét, majd már nyúl is az alacsony alak karjához, hogy levéve a szalagot áthelyezze a kívánt helyre. Viszont hiába babrál vele, úgy tűnik, igen erős anyagból készítették, és fogadtatásukkor a bohóc úgy aggatta rájuk, hogy az véletlenül se tudjon lejönni.*
- Sajnálom, úgy tűnik, igencsak ügyesen rakták ezt ide, nem akar lejönni! Azonban ha önnek úgy megfelel, akad nálam másik szalag, azzal szívesen megkötöm a szakállát! Én a hajamat szoktam vele összefogni. *veti fel az ötletet, és már el is kezdi előkutatni az említett tárgyat. Úgy tűnik, Galin ha akarna sem tudna többet enni, hisz idő közben óriások érkeznek, kik beljebb terelgetik a közönséget. Bár egy percig sem kételkedik abban, hogy a törp addig nem engedne, amíg nem hagynák, hogy magához vegyen még valami finom csemegét. Egyelőre azonban úgy tűnik, gond nélkül jutnak be, ahol a lányt udvariasan, és persze semmi hátsó szándék nélkül előre is engedik. Értelemszerűen a piros székek felé irányítja lépteit, ám úgy tűnik, a törpnek más gondolata támad. Bejövetelükkor neki is szemet szúrtak a sárga színben pompázó ülőhelyekre tett kis csomagok, azonban nem nagyon törődött velük. Amikor Galin viszont szóba hozza, hogy hirtelen dolga akadt, hamar megsejti, mi is lehet olyan fontos.*
- Természetesen foglalok helyet Önnek is! *mondja szelíd mosolyával, és azzal le is ül az egyik sor szélénél, ahonnan útitársát is szemmel tudja tartani. Már épp indulna is, hogy helyre igazítsa az eltévedt törpöt, és talán kissé megdorgálja, hisz torkosabb mint bármelyik kisgyerek. Egy fürge gnóm azonban megelőzi, és helyére tereli az urat, ki így kénytelen zsákmány nélkül visszatérni a szöszihez.*
- Esetleg kér egy falatot? *nyújtja Galin felé saját csemegéjét, hátha így könnyebben megbékél sikertelen merénylete után.
Nem kell sokáig várniuk, előlép a porondmester. Hayra szemei azonnal rátapadnak, hegyes fülei érdeklődve hallgatnak minden egyes szót. A törp egy-egy igenlő kurjantásánál oldalra pillant, de csak egy másodpercre, jót mosolyogva az alakon. És vissza is siklanak szemei a langaléta figurára. Amint az befejezte mondandóját, hirtelen el is tűnik. Az elf zöld szemei felcsillannak, ahogy megjelennek az ügyetlen bohócok. Jót kacag a hatalmas eséseken, bár nevetése olykor elakad egy pillanatra, döbbenten szemlélve az elguruló szemet, gazdátlan, vagy épp gazdáját vesztett végtagokat. Ám annak ellenére, bármennyire is baljós a műsor, nem tudja megállni, hogy ne kacagjon rajtuk édesen. Az ő érdeklődését már annyira nem kelti fel a szinte ruhátlan hölgy látványa, mint a mellette ülőét. Igaz, elég furcsa is volna.. Bármennyire is ügyetlennek tűnnek a bohócok, úgy néz ki, nagyon is jól céloznak, hisz a lány megússza a sérüléseket. Sejti ő, hogy így lesz, bár a nő remegése kissé elbizonytalanítja. Talán rosszul látja? Vagy ez is csak színészkedés? Trükk, mint itt minden más? Ez egészen valószínű, így hát mi ok volna aggodalomra? Az elefánt mellett lépdelő ágyékkötős férfit már jobban szemügyre veszi, bár a hatalmas állat mozdulatai erre nem hagynak neki túl sok időt. Elámul az ormányos ügyem trükkjein, és valósággal meghökken, mikor az állat felbőszül, és mészárolni kezdi a jelenet többi szereplőjét. Bárhogy is csinálták, tényleg megdöbbentően élethű és borzalmas valamennyi szám, mi eddig volt, és ezután következik. Kezdi érteni már, miért is a Rémségek Cirkusza nevet viseli a látványosság. A táncoló csontvázak, a tűzzel zsonglőrködő alakok egyike sem épp megszokott. Főleg számára nem, ki még nem járt cirkuszban ez előtt. Bár a tűznyelők előtti sötétség, üresség mi körüllengi igencsak meglepi. Rossz érzés önti el, de mielőtt bármit tenne, már folytatódik is az előadás megannyi újabb látványos jelenséggel. A zene üteme, melyre a táncosok mozognak, szívét is gyorsabb verésre készteti. Szemei szinte falják a jeleneteket. Majd a vékony alak újra előbukkan, megszakítva az előadást. Szavai csak tovább növelik a lány kíváncsiságát. Gondosan megvizsgálja a bábut, mit talán érdemes volna közelebbről is szemügyre venni. Jelentkezzen? Vagy inkább ne? Ki tudja, mivel fognak még előállni? A hosszas töprengésnek végül az a kimenetele, hogy egy másik jelentkező megragadja a lehetőséget, mielőtt a szőkeség döntene. Ezen azonban nem bánkódik sokáig, érdeklődve figyeli a jelentkezőt, kinek külseje még véletlenül illik is ehhez a furcsa mulatsághoz.*
- Igen, nagyon izgalmas! Ön szerint is? *válaszolja, ajkain széles mosollyal.*
A hozzászólás írója (Hayra Rosefferius) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.11.02 22:14:55
584. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-02 20:11:07
Üzenet elküldve: 2013-11-02 20:11:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Rémségek cirkusza//
*Hayra rövidke beszámolója a cirkuszi mulatságok, látványosságok sokaságáról csak méginkább fokozzák az örök ifjú törpünk érdeklődését. Pirosas árnyalatokban díszelgő orcáján újra kivirul egy őszínte mosoly, amolyan köszönetképp, hogy ő is többet tudhatott meg a világról az elf által. Na meg persze annak is nagyon örül, hogy lesz ki elkísérje e csodásnak ígérkező rendezvényre. Kósza reményei szerint itt még jobban össze is melegedhetnének a szőkeséggel. A fáklyák pislákoló fénye által bevilágított sátrak, a mindenhol megjelenő árusok legkülönfélébb portékái, és a különböző színekben pompázók bohócok csodás összképet alkot. Nem csoda, hogy Galinnak szinte a lélegzete is eláll. Ami pedig még furcsább, hogy néhány percig egy szót sem szól, csak bámészkodik. Ilyenkor kicsit hasonlít egy mindenre kíváncsi gyermekre, túl koros, és szakállas kisfiúra. Ahogy képes szóhoz jutni egy érdekes kérést intéz Hayrához.*
-Kisasszony, megkérhetném, hogy ezt a szalagot kösse a szakállamba? Valahogy jobban érezném magam, ha ott találnám, mikor arcszőrzetem igazgatom. Tudom butaságnak hangzik, de hát vannak ilyen furcsa hóbortjaim!
*Eddigi tapasztalatai szerint az elf van oly kedves, hogy ezt a kis szívességet megtegye új ismerősének, ha mégsem nagyot kellene csalódnia emberismeretében Galinnak. Miután megbizonyosodott, hogy mindent megkóstólt amit lehetett, és egy kevéske frissítőt is vett magához abból a különleges kígyópálinkából, akkor enged az óriásoknak, és ha kísérője is veletart megindulnak a nagy sátor irányába. Ha útközben találna valami olyan finomságot, melyet még nem ízlelt meg, még az óriások sem fogják tudni beterelni addig míg be nem vásárolt belőle pár darabot. Bent elég nagy a sötétség, de nem annyira, hogy bárki is eltévedjen. A törp uraság mégis maga elé engedi Hayrat, mondván szorosan követni fogja, nehogy elveszítse. Na meg így majdnem szintben van a hölgy formás fenekével.
Bent szintén minden többféle színben pompázik, a székek is a karszalagok színéhez igazodnak ezzel jelezve hol kellene helyet foglalniuk a nézőkni. Igen, ezt még Galin is képes felfogni, de hiába gondolkodik azon mit keresnek a sárga székeken édes nyalánkságok, és az övéken miért nem. Micsoda galádság ez! Hihetetlen felháborodást kelt benne az ilyesfajta kivételezés, hisz ő is ugyanúgy megérdemli azokat a kekszeket, mint többi nézőtársa. De nem baj, majd ő megmutatja, hogy vele nem lehet szórakozni!*
-Hayra, hölgyem, foglalna maga mellett számomra helyet? Azonnal megyek, csak elintéznék egy kis dolgot.
*Az a kis dolog nem lenne más, mint odalopakodni a sárga székekhez, eltulajdonítani egy tasakot, majd visszatérni a szőkéhez. Mintha nem lenne elég édessége már... A tervébe egy hiba csúszik. Egy nála nem sokkal kisebb gnóm terem előtte, pont mikor az egyik ilyen bőrtasakért nyúlna, és vezeti vissza a helyére.*
-Hülye gnóm!
*Mormogja magában, miután helyet foglal Hayra mellett. Felháborodottsága szerencsére nem tart sokáig, éppen addig míg meg nem jelenik valami furcsa alak, a még furcsább kérdéseivel. Meglátszik a törpnek nem volt még szerencséje ilyen mulatsághoz. Végig azt hiszi a kérdéseket hozzáintézik, és udvarias szakállas módjára szinte minden kérdésre hangosan, hogy a porondmester biztosan hallja, igennel válaszol. Ezután a rövid felvezetés után kezdődhet is az igazi móka. A látszólag nála is idiótább bohócokat hangosan hahotázva bámulja, a szinte meztelen hölgyet érdeklődve méregeti, majd meglepődve dől előre a késdobáló mutatvány láttán. Az elefánton nem igazán lepődik meg, kalandozásai során egyszer már volt dolga ilyen jószággal, de amit művel az aggodalommal tölti meg. Felpattan a helyéről, és már sietne is megfékezni a hatalmas állatot, de mivel mindenki nyugodt maradt rájön, ez is csak a show része. A további előadásokat már nyugodt szemlélőkét várja végig. Szívesen jelentkezett volna ő is önkéntesnek, de úgy tűnik megelőzték. Máskor gyorsabbnak kell lennie.*
-Élvezi az előadást, Hölgyem?
*Hayra rövidke beszámolója a cirkuszi mulatságok, látványosságok sokaságáról csak méginkább fokozzák az örök ifjú törpünk érdeklődését. Pirosas árnyalatokban díszelgő orcáján újra kivirul egy őszínte mosoly, amolyan köszönetképp, hogy ő is többet tudhatott meg a világról az elf által. Na meg persze annak is nagyon örül, hogy lesz ki elkísérje e csodásnak ígérkező rendezvényre. Kósza reményei szerint itt még jobban össze is melegedhetnének a szőkeséggel. A fáklyák pislákoló fénye által bevilágított sátrak, a mindenhol megjelenő árusok legkülönfélébb portékái, és a különböző színekben pompázók bohócok csodás összképet alkot. Nem csoda, hogy Galinnak szinte a lélegzete is eláll. Ami pedig még furcsább, hogy néhány percig egy szót sem szól, csak bámészkodik. Ilyenkor kicsit hasonlít egy mindenre kíváncsi gyermekre, túl koros, és szakállas kisfiúra. Ahogy képes szóhoz jutni egy érdekes kérést intéz Hayrához.*
-Kisasszony, megkérhetném, hogy ezt a szalagot kösse a szakállamba? Valahogy jobban érezném magam, ha ott találnám, mikor arcszőrzetem igazgatom. Tudom butaságnak hangzik, de hát vannak ilyen furcsa hóbortjaim!
*Eddigi tapasztalatai szerint az elf van oly kedves, hogy ezt a kis szívességet megtegye új ismerősének, ha mégsem nagyot kellene csalódnia emberismeretében Galinnak. Miután megbizonyosodott, hogy mindent megkóstólt amit lehetett, és egy kevéske frissítőt is vett magához abból a különleges kígyópálinkából, akkor enged az óriásoknak, és ha kísérője is veletart megindulnak a nagy sátor irányába. Ha útközben találna valami olyan finomságot, melyet még nem ízlelt meg, még az óriások sem fogják tudni beterelni addig míg be nem vásárolt belőle pár darabot. Bent elég nagy a sötétség, de nem annyira, hogy bárki is eltévedjen. A törp uraság mégis maga elé engedi Hayrat, mondván szorosan követni fogja, nehogy elveszítse. Na meg így majdnem szintben van a hölgy formás fenekével.
Bent szintén minden többféle színben pompázik, a székek is a karszalagok színéhez igazodnak ezzel jelezve hol kellene helyet foglalniuk a nézőkni. Igen, ezt még Galin is képes felfogni, de hiába gondolkodik azon mit keresnek a sárga székeken édes nyalánkságok, és az övéken miért nem. Micsoda galádság ez! Hihetetlen felháborodást kelt benne az ilyesfajta kivételezés, hisz ő is ugyanúgy megérdemli azokat a kekszeket, mint többi nézőtársa. De nem baj, majd ő megmutatja, hogy vele nem lehet szórakozni!*
-Hayra, hölgyem, foglalna maga mellett számomra helyet? Azonnal megyek, csak elintéznék egy kis dolgot.
*Az a kis dolog nem lenne más, mint odalopakodni a sárga székekhez, eltulajdonítani egy tasakot, majd visszatérni a szőkéhez. Mintha nem lenne elég édessége már... A tervébe egy hiba csúszik. Egy nála nem sokkal kisebb gnóm terem előtte, pont mikor az egyik ilyen bőrtasakért nyúlna, és vezeti vissza a helyére.*
-Hülye gnóm!
*Mormogja magában, miután helyet foglal Hayra mellett. Felháborodottsága szerencsére nem tart sokáig, éppen addig míg meg nem jelenik valami furcsa alak, a még furcsább kérdéseivel. Meglátszik a törpnek nem volt még szerencséje ilyen mulatsághoz. Végig azt hiszi a kérdéseket hozzáintézik, és udvarias szakállas módjára szinte minden kérdésre hangosan, hogy a porondmester biztosan hallja, igennel válaszol. Ezután a rövid felvezetés után kezdődhet is az igazi móka. A látszólag nála is idiótább bohócokat hangosan hahotázva bámulja, a szinte meztelen hölgyet érdeklődve méregeti, majd meglepődve dől előre a késdobáló mutatvány láttán. Az elefánton nem igazán lepődik meg, kalandozásai során egyszer már volt dolga ilyen jószággal, de amit művel az aggodalommal tölti meg. Felpattan a helyéről, és már sietne is megfékezni a hatalmas állatot, de mivel mindenki nyugodt maradt rájön, ez is csak a show része. A további előadásokat már nyugodt szemlélőkét várja végig. Szívesen jelentkezett volna ő is önkéntesnek, de úgy tűnik megelőzték. Máskor gyorsabbnak kell lennie.*
-Élvezi az előadást, Hölgyem?
583. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-02 19:59:29
Üzenet elküldve: 2013-11-02 19:59:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*Juve csillogó szemekkel figyeli a bohókás figurákat. Komor, elkenődött festékben díszlő arcuk nem illik igazán a játékba, de élvezi az előadást. Benne van még a szorongás, várakozás, hogy beigazolódik-e, hogy ez valóban a rémségek cirkusza. Nem is kell már sokáig várnia, mintha valaki meghallotta volna a gondolatait, jönnek a bárdok és némi vér is. Vagy festék. Ekkor meghall Juve a sorok közül, feltehetően női vendégektől származó, egy-egy elfojtott sikolyt. A következő számban egy gyönyörű hölgyet tolnak be, aki egy fa céltáblára van feszítve. Sima, csupasz testén egy karcolás sem esik.*~Kár lett volna érte.~*Elmúlik az izgalom Juveben, hiszen valószínűleg ezek a mutatványosok egész életükben ezt csinálták, s csak gyakoroltak naphosszat. Bizonyára közel sem olyan ismertek a természet világában, mint Juve. S ekkor megérkezik az elefánt.*~Szegényt elrángatták az élőhelyéről, s szórakoztatásra használják. Dolgoztatják, mint egy rabot. Bántalmazzák.~*Nagyon dühös lesz, felhergeli magát, amiből a csontvázak táncoltatása se zökkentik vissza. Nem érdekli, hogyan csinálják. Sötétség.*~Ez meg mi?~-Ez meg mi?-*Nem lát, nem hall, nem érez. Nincs válasz se. Megijed.*~Többiek nem ijednek meg? Aeil!~-Aeil?!-~Csak ne essen baja.~*Hosszú percek is eltelnek tán, senki sem tudhatja mennyi, mikor újra fény gyúl.*~Élek!~*Megnyugszik, mikor újra érzi a többiek jelenlétét, s folytatódik a műsor. Melegedik a helyzet. Tüzet fújnak, táncolnak.*~Bámulatos.~*Tetszik Juvenek, még tapsol is, mikor vége és hangosan fütyül. Ez a tánc lenyűgözi. Már jó ideje megy a műsor, de még közel sincsenek a végéhez. Most a nézősorból kérnek fel önkéntest, hogy egy céltáblára rögzített bábut dobáljon körbe, mint az imént azt a profik is meg tették a bájos hölggyel. A kék székek közül egy férfi jelentkezik is. Juve nem is szándékozott erre vállalkozni, szóval nem bánja. Majd talán később, valami neki tetsző mutatványban.*
582. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-02 18:11:30
Üzenet elküldve: 2013-11-02 18:11:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Dalisa Khil//
*Jól látszik, hogy a lány feszélyezve érzi magát, s ez az előbbi kis nézeteltérése is megerősíti. Igen csak elnyúlt a sötételf arca, ahogy lepergett előtte a jelenet. Sei nem szeretné kényelmetlen helyzetbe hozni a kisasszonyt.*
~Szóval zavaró tényező a tömeg. Hát jó!~
*Kézen fogva a lányt, nehézkesen visszatér vele a boltívhez, ahol a tér kezdődik. Elszakadnak a piaci levegőtől. Bár még tisztán hallani a mellettük zsongó tömeg zaját, mégsem olyan zsúfolt itt minden. Nem állnak az emberek egymás szájában, így kicsit szabadabban lehet mozogni.*
-Úgy látom, gyorsan le szeretnél lépni innen. Semmi akadálya, már nekem is kezd zúgni a fülem. Mit szólnál, ha el lófrálnánk az erdőben, útba ejtve a kovácsműhelyet, aztán este, mikor felkelnek a csillagok, elvinnélek a legszebb helyre a városban. A Holdudvarba.
*Arcán a szokott, tejfeles mosoly. De látható az érdeklődés is. Mélyen csengő, dallamos hangja akár a madárfütty, szól a lányhoz.*
-Aztán mehetünk haza, mert sötétedik. Holnap folytatjuk, ha van kedved. Na?
*Bár ha el akarnak jutni a kovácshoz, újra át kell vágniuk az emberek között, de céltudatosan se perc alatt átvergődhetnek a téren.*
*Jól látszik, hogy a lány feszélyezve érzi magát, s ez az előbbi kis nézeteltérése is megerősíti. Igen csak elnyúlt a sötételf arca, ahogy lepergett előtte a jelenet. Sei nem szeretné kényelmetlen helyzetbe hozni a kisasszonyt.*
~Szóval zavaró tényező a tömeg. Hát jó!~
*Kézen fogva a lányt, nehézkesen visszatér vele a boltívhez, ahol a tér kezdődik. Elszakadnak a piaci levegőtől. Bár még tisztán hallani a mellettük zsongó tömeg zaját, mégsem olyan zsúfolt itt minden. Nem állnak az emberek egymás szájában, így kicsit szabadabban lehet mozogni.*
-Úgy látom, gyorsan le szeretnél lépni innen. Semmi akadálya, már nekem is kezd zúgni a fülem. Mit szólnál, ha el lófrálnánk az erdőben, útba ejtve a kovácsműhelyet, aztán este, mikor felkelnek a csillagok, elvinnélek a legszebb helyre a városban. A Holdudvarba.
*Arcán a szokott, tejfeles mosoly. De látható az érdeklődés is. Mélyen csengő, dallamos hangja akár a madárfütty, szól a lányhoz.*
-Aztán mehetünk haza, mert sötétedik. Holnap folytatjuk, ha van kedved. Na?
*Bár ha el akarnak jutni a kovácshoz, újra át kell vágniuk az emberek között, de céltudatosan se perc alatt átvergődhetnek a téren.*
581. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-02 16:10:55
Üzenet elküldve: 2013-11-02 16:10:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
//Rémségek cirkusza//
*Elmosolyodik pironkodva s még mielőtt csatlakoznának a többi kék szalagoshoz, megköszörüli a torkát, s kissé szégyenlősen megfogja Dakh kezét.*
- Én - köhint egyet, látni rajta ahogy keresi a megfelelő szavakat - nos... szeretném ha eljönne a jeles eseményre. Bár írásbeli meghívónk még nincs, hiszen magát az időpontot se tudjuk, de szeretném a Nagy Napon Önt is a sorok között látni a többi vendéggel együtt.
*El is engedi, majd elindulnak megkeresni a többi kék színnel ellátott szalagú illetőket. Ahogy megtalálják Deily-t, és Aeil-t neki is szembetűnik, hogy a kék csapatban csak is szőkék, illetve fehéres hajúak vannak. Véletlen? Valószínű. Ahogy körbe nézelődik, nem is veszi észre, hogy Juvesas hozzájuk csapódott, így mikor visszafordul, kissé megugrik.*
-Jaj! Elnézést! Az én nevem Lilianah! Üdvözlöm!
Zavarában megsimogatja tarkóját, majd hogy ezt leplezze bekap egy gesztenye darabot. Jobban megfigyeli a férfit a tetoválások miatt, ám nem szeretné bámulni őt, így inkább végignéz a többieken is.
Szeme sarkából látja az óriásokat, minek hatására Dakh háta mögé ugrik s onnan leselkedik kifelé.*
-Na jó! Én ezt nem gondoltam végig...
*Bár remeg a hangja, a lábaival együtt, de nem marad le a többiektől, pláne, hogy Dakh terelgeti befelé a sátorba őket. Ahogy belép egyszerűen eláll a lélegzete is.*
~Kívülről nem tűnt ilyen hatalmasnak.~
*Szerencsére az óriásokat felváltják a kis gnómok, így megnyugszik a lelke valamennyire. Leül Dakh bal felére s várja, hogy elkezdődjön az előadás. Idegességében nem is veszi észre, hogy a gesztenye vészesen fogy a tasakból, így aligha fogja kibírni a végéig.
Mikor elhalkul a tömeg, tekintetét a színtérre tapassza s árgus szemekkel figyel. Miután behoztak hat fáklyát, hogy megvilágítsák a teret, belép a porondmester. Csak úgy issza minden szavát, bár borzongató az a tudat, hogy hozzá beszél. Még a hideg is végig fut a hátán.*
~Rémségek cirkusza? Hűha! Igazán félelmetesen hangzik..~
S hamarosan meg is tudja, miért is nevezik a cirkuszt úgy ahogy, hiszen egy nagy villanást követően bohócok veszik át a porondot. Ahogy elesik az egyik, halkan felkuncog, ám ahogy meglátja, hogy a szeme kiesik a helyéről kikerekedett szemmel, visszafojtott levegővel figyeli a műsort. A következő számban egy igen csak csinos hölgyet tolnak be egy keréken, kikötözve. Bár sejti mi fog történni, egyenesen tátva marad az ajka, ahogy az éles késekkel dobálóznak a nő felé.*
~Te jó ég! Én biztos nem lennék a helyébe! Egy rossz mozdulat vagy számítás és vége a dalnak!~
*Szerencsére nem történt baleset, így megnyugodva tapsol párat, még mielőtt egy másik műsorszám venné kezdetét. Nem is kell sokáig várni, hiszen megjelenik egy nagy darab elefánt izzó szemekkel. Életében nem látott efféle állatot, hát még parázsló lélektükrűt. Mellette egy izomkolosszus férfi lépdel ágyékkötőben. Még így is belepirul a látványba, pedig abszolút nem tetszenek neki az ilyen testalkatú férfiak. Nagyot sóhajt, ám tovább nézi az előadást, többet nézve az elefántra, mint a férfire. A "felnyársalt" bohóc láttán arca elé kapja kezeit. Nagyon megrémül, mikor a bőrén érzi a meleg nedűt. Nagyot kell nyelnie, majd megnézi kacsóját, látja, hogy pöttyös, de nem tudja kivenni a színét a sötét miatt.*
~Jó ég!~
*Érdekes módon a csontvázak nem rémisztőek a számára, szinte biztos benne, hogy valami mágia áll a háttérben, így kissé előre dől s folytatja a gesztenye evést. Bár már igen csak kevés van a tasakba.
Hirtelen minden fény kialszik, olyan érzést keltve, mintha magára maradt volna.Bár eluralkodik a pánik, nem adja jelét, nem ad hangot, csak ide-oda mozgatja fejét, hátha lát valamit. Nem sokkal később lát is, mégpedig fénygömböket. Először csak egyet-egyet, majd egyre többet.*
-Nem semmi!
*Suttogja maga elé, ahogy megpillantja a lányokat, majd a zsonglőröket, végezetül pedig az akrobatákat. Az összhang, amit a zene, valamint az előadók nyújtanak teljesen elvarázsolja. Ahogy vége a számnak, mosolyogva megtapsolja őket.*
-Ez... ez eszméletlen volt!
*Ismét megjelenik a porondmester, aki a közönség soraiból szeretne egy embert választani. Kissé hátradől, hiszen ő az aki nem szeretne kimenni, bármi is legyen a játék. Azonban mellette megszólal Dakh, aki bátran, önként és dalolva felteszi a kezét.*
- Mit művelsz? Ne menj ki!
*Aggódik, hiszen nem szeretné, ha valami baja esne a férfinek.
*Elmosolyodik pironkodva s még mielőtt csatlakoznának a többi kék szalagoshoz, megköszörüli a torkát, s kissé szégyenlősen megfogja Dakh kezét.*
- Én - köhint egyet, látni rajta ahogy keresi a megfelelő szavakat - nos... szeretném ha eljönne a jeles eseményre. Bár írásbeli meghívónk még nincs, hiszen magát az időpontot se tudjuk, de szeretném a Nagy Napon Önt is a sorok között látni a többi vendéggel együtt.
*El is engedi, majd elindulnak megkeresni a többi kék színnel ellátott szalagú illetőket. Ahogy megtalálják Deily-t, és Aeil-t neki is szembetűnik, hogy a kék csapatban csak is szőkék, illetve fehéres hajúak vannak. Véletlen? Valószínű. Ahogy körbe nézelődik, nem is veszi észre, hogy Juvesas hozzájuk csapódott, így mikor visszafordul, kissé megugrik.*
-Jaj! Elnézést! Az én nevem Lilianah! Üdvözlöm!
Zavarában megsimogatja tarkóját, majd hogy ezt leplezze bekap egy gesztenye darabot. Jobban megfigyeli a férfit a tetoválások miatt, ám nem szeretné bámulni őt, így inkább végignéz a többieken is.
Szeme sarkából látja az óriásokat, minek hatására Dakh háta mögé ugrik s onnan leselkedik kifelé.*
-Na jó! Én ezt nem gondoltam végig...
*Bár remeg a hangja, a lábaival együtt, de nem marad le a többiektől, pláne, hogy Dakh terelgeti befelé a sátorba őket. Ahogy belép egyszerűen eláll a lélegzete is.*
~Kívülről nem tűnt ilyen hatalmasnak.~
*Szerencsére az óriásokat felváltják a kis gnómok, így megnyugszik a lelke valamennyire. Leül Dakh bal felére s várja, hogy elkezdődjön az előadás. Idegességében nem is veszi észre, hogy a gesztenye vészesen fogy a tasakból, így aligha fogja kibírni a végéig.
Mikor elhalkul a tömeg, tekintetét a színtérre tapassza s árgus szemekkel figyel. Miután behoztak hat fáklyát, hogy megvilágítsák a teret, belép a porondmester. Csak úgy issza minden szavát, bár borzongató az a tudat, hogy hozzá beszél. Még a hideg is végig fut a hátán.*
~Rémségek cirkusza? Hűha! Igazán félelmetesen hangzik..~
S hamarosan meg is tudja, miért is nevezik a cirkuszt úgy ahogy, hiszen egy nagy villanást követően bohócok veszik át a porondot. Ahogy elesik az egyik, halkan felkuncog, ám ahogy meglátja, hogy a szeme kiesik a helyéről kikerekedett szemmel, visszafojtott levegővel figyeli a műsort. A következő számban egy igen csak csinos hölgyet tolnak be egy keréken, kikötözve. Bár sejti mi fog történni, egyenesen tátva marad az ajka, ahogy az éles késekkel dobálóznak a nő felé.*
~Te jó ég! Én biztos nem lennék a helyébe! Egy rossz mozdulat vagy számítás és vége a dalnak!~
*Szerencsére nem történt baleset, így megnyugodva tapsol párat, még mielőtt egy másik műsorszám venné kezdetét. Nem is kell sokáig várni, hiszen megjelenik egy nagy darab elefánt izzó szemekkel. Életében nem látott efféle állatot, hát még parázsló lélektükrűt. Mellette egy izomkolosszus férfi lépdel ágyékkötőben. Még így is belepirul a látványba, pedig abszolút nem tetszenek neki az ilyen testalkatú férfiak. Nagyot sóhajt, ám tovább nézi az előadást, többet nézve az elefántra, mint a férfire. A "felnyársalt" bohóc láttán arca elé kapja kezeit. Nagyon megrémül, mikor a bőrén érzi a meleg nedűt. Nagyot kell nyelnie, majd megnézi kacsóját, látja, hogy pöttyös, de nem tudja kivenni a színét a sötét miatt.*
~Jó ég!~
*Érdekes módon a csontvázak nem rémisztőek a számára, szinte biztos benne, hogy valami mágia áll a háttérben, így kissé előre dől s folytatja a gesztenye evést. Bár már igen csak kevés van a tasakba.
Hirtelen minden fény kialszik, olyan érzést keltve, mintha magára maradt volna.Bár eluralkodik a pánik, nem adja jelét, nem ad hangot, csak ide-oda mozgatja fejét, hátha lát valamit. Nem sokkal később lát is, mégpedig fénygömböket. Először csak egyet-egyet, majd egyre többet.*
-Nem semmi!
*Suttogja maga elé, ahogy megpillantja a lányokat, majd a zsonglőröket, végezetül pedig az akrobatákat. Az összhang, amit a zene, valamint az előadók nyújtanak teljesen elvarázsolja. Ahogy vége a számnak, mosolyogva megtapsolja őket.*
-Ez... ez eszméletlen volt!
*Ismét megjelenik a porondmester, aki a közönség soraiból szeretne egy embert választani. Kissé hátradől, hiszen ő az aki nem szeretne kimenni, bármi is legyen a játék. Azonban mellette megszólal Dakh, aki bátran, önként és dalolva felteszi a kezét.*
- Mit művelsz? Ne menj ki!
*Aggódik, hiszen nem szeretné, ha valami baja esne a férfinek.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10037-10056