Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 30 (581. - 600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
600. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-10 17:22:59
Üzenet elküldve: 2020-05-10 17:22:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Büdösek egymás között//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Nem te lennél az első, aki ezzel próbálkozik, bár kétlem, hogy neked sikerülne az, ami démonoknak se sikerült. * Vonja meg a vállát az ifjú elf. * De szép halál lenne, az biztos. Megküzdöttem banyákkal, démonokkal, megszállt állatokkal, mindet túl is éltem, de a halálom oka egy nő ölének ölelése. El tudnám fogadni ezt a fajta véget. De még túl korán van hozzá.
* Vigyorog is hozzá, de az ork ürülékben fetrengés olyan téma, amihez nem tud többet hozzá fűzni. Vagyis, tudna, de nem szívesen tenné. *
- Adja az ég, hogy ne is kelljen letesztelnem. * Mosolyog inkább fejcsóválva, ahogy a piacon sétálnak keresztül. Megfigyeli az árukat, de nem igazán lát semmit, ami érdekelné. Ez alól nem kivétel az orra alá dugott haj sem, szerencsére van annyi lélekjelenléte, hogy befejezze azt a lélegzetvételt, aminek a közepén van, így megóvva magát a szagtól, ami véleménye szerint csak úgy árad a hosszú, tejfelszőke szőrből. *
- Azt hiszem erre is ráférne egy mosás. * Jegyzi meg inkább, kifújva a kevéske levegőt, és aztán, ha még mindig az orra előtt van, akkor eltolja magától a nő kezét. Ezek után már nyugodtan lélegezhet be, bár a levegőben még ott marad a kellemetlen, csípős szag, úgyhogy nem ússza meg teljesen. Bár szeme sarkából figyeli, hogy a másik ügyetlenül követi, nem tervez lassítani, egészen addig, amíg köpenyét el nem kapják. Akkor hagyja, hogy beérje őt a másik. *
- Nos, kalandot kerestem egy időben, találtam is eleget ahhoz, hogy elmenjen tőle a kedvem. Most munkát akarok találni elsődlegesen, aztán ha kicsit kifújtam magam, valószínűleg ismét útra kelek. Gyere erre. * Ragadja hirtelen derékon a nőt, és vezeti el az árusok mögött, ahol mintha csak nekik hagyott volna folyosót az embertömeg. Itt már könnyebben haladhatnak. *
- Mindjárt ott vagyunk a tisztáson, ott már nem szoktak ennyien lenni, sőt, többnyire kihalt. A folyó is ott lesz, és reményeim szerint szemérmes anyák se fognak azon siránkozni, hogy két felnőtt a szabadban mossa magát. Vagy egymást.
* Teszi hozzá egy kacsintás mellett, és mint egy végszóra, elengedi a nőt, és lép kettő hosszabbat, ismét előre kerülve, így vezetve tovább a tisztás felé. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Nem te lennél az első, aki ezzel próbálkozik, bár kétlem, hogy neked sikerülne az, ami démonoknak se sikerült. * Vonja meg a vállát az ifjú elf. * De szép halál lenne, az biztos. Megküzdöttem banyákkal, démonokkal, megszállt állatokkal, mindet túl is éltem, de a halálom oka egy nő ölének ölelése. El tudnám fogadni ezt a fajta véget. De még túl korán van hozzá.
* Vigyorog is hozzá, de az ork ürülékben fetrengés olyan téma, amihez nem tud többet hozzá fűzni. Vagyis, tudna, de nem szívesen tenné. *
- Adja az ég, hogy ne is kelljen letesztelnem. * Mosolyog inkább fejcsóválva, ahogy a piacon sétálnak keresztül. Megfigyeli az árukat, de nem igazán lát semmit, ami érdekelné. Ez alól nem kivétel az orra alá dugott haj sem, szerencsére van annyi lélekjelenléte, hogy befejezze azt a lélegzetvételt, aminek a közepén van, így megóvva magát a szagtól, ami véleménye szerint csak úgy árad a hosszú, tejfelszőke szőrből. *
- Azt hiszem erre is ráférne egy mosás. * Jegyzi meg inkább, kifújva a kevéske levegőt, és aztán, ha még mindig az orra előtt van, akkor eltolja magától a nő kezét. Ezek után már nyugodtan lélegezhet be, bár a levegőben még ott marad a kellemetlen, csípős szag, úgyhogy nem ússza meg teljesen. Bár szeme sarkából figyeli, hogy a másik ügyetlenül követi, nem tervez lassítani, egészen addig, amíg köpenyét el nem kapják. Akkor hagyja, hogy beérje őt a másik. *
- Nos, kalandot kerestem egy időben, találtam is eleget ahhoz, hogy elmenjen tőle a kedvem. Most munkát akarok találni elsődlegesen, aztán ha kicsit kifújtam magam, valószínűleg ismét útra kelek. Gyere erre. * Ragadja hirtelen derékon a nőt, és vezeti el az árusok mögött, ahol mintha csak nekik hagyott volna folyosót az embertömeg. Itt már könnyebben haladhatnak. *
- Mindjárt ott vagyunk a tisztáson, ott már nem szoktak ennyien lenni, sőt, többnyire kihalt. A folyó is ott lesz, és reményeim szerint szemérmes anyák se fognak azon siránkozni, hogy két felnőtt a szabadban mossa magát. Vagy egymást.
* Teszi hozzá egy kacsintás mellett, és mint egy végszóra, elengedi a nőt, és lép kettő hosszabbat, ismét előre kerülve, így vezetve tovább a tisztás felé. *
599. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-09 22:02:19
Üzenet elküldve: 2020-05-09 22:02:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
*Szerencséjére neki mindig lesz a városban szállása és munkája, még ha csak holmi kéménytakarítás vagy fogadói mosogatás is a dolog. Nem az a kifejezett péklegénynek való, így a liszteszsák cipelés és egyéb masszívabb izmokat feltételező állásokat nem neki találták ki. Van hol aludnia, arra sincsen panasz, egy szénapadlás ebben a kellemes időben kifejezetten csábító. Ám az egy dolog, hogy mivel kereshet aranyat, amit később kajára költhet, az meg egy teljesen más, hogy élnie is kell néha a szenvedélyeinek. Abból pedig elég sok akad. Az egyiket pont a hátára kötve cipeli most is, a többi felé pedig éppen vágyakozik. ~Biztos akad még olyan lány a városban, aki még nem ismer. ~ Sétál a piacon, közben pedig cikáznak a gondoaltok a fejében. ~A nők a szép ajándékot szeretik, na meg a sok aranyat. Kiábrándító. ~ Húzza a száját, miközben az árakat nézegeti a giccses dísztárgyakon, amelyeket a nők előszeretettel hordanak.*
-Valamiből pénzt kéne csináljak, már a művészeket se értékelik annyira, mint a lázadás előtt. *Borong magában, miközben az egyik árust hagyja el a másik után. Majd hirtelen megpillant valamit a szeme sakrában. Odasiet mindjárt, hogy megcsodálja legfrissebb ötletét, amivel ő bizony minden tehetősebb arrajárónak kiforgatja a zsebéből az aranyakat.*
-Mennyi az arany? *Csillannak fel a szemei, az aranyszín dobókockák láttán, nincs mit tenni, szereti a szépet és azt, ami fénylik, mint egy szarka. Amint megkapja az árustól a választ, mindjárt el is húzza a szája szélét. ~Borsos ára van az biztos. ~ Majd végül az ezüst kocka mellett dönt, hiszen az mégis sugall némi eleganciát, de az ára már valamivel barátibb. Talán még több szemet is odavonzz majd, ha ilyen csecsebecsével villog. Leszámol az árus Mesélő (Daidalos) kezébe 237 aranyat, majd elteszi a zsebe mélyére az ezüstkockákat.
*
-Ez aztán a Teysusi ötlet öregem! *Veregeti vállon magát szó szerint is.*
-Már csak egy jó helyet kell találni, hogy kiteríthessem a ponyvámat. *Néz körbe a piacon, majd gyorsan el is veti a dolgot, hiszen itt az árusok nyilván nem tűrnék meg, nem mintha azt akarná, hogy a tömeg rátaposson. ~Kietlenebb környék kéne. De nem annyira, hogy összeverjenek. ~ Sétál ki a tömegből gondolkodva, majd eltűnik az egyik sikátorban.*
-Valamiből pénzt kéne csináljak, már a művészeket se értékelik annyira, mint a lázadás előtt. *Borong magában, miközben az egyik árust hagyja el a másik után. Majd hirtelen megpillant valamit a szeme sakrában. Odasiet mindjárt, hogy megcsodálja legfrissebb ötletét, amivel ő bizony minden tehetősebb arrajárónak kiforgatja a zsebéből az aranyakat.*
-Mennyi az arany? *Csillannak fel a szemei, az aranyszín dobókockák láttán, nincs mit tenni, szereti a szépet és azt, ami fénylik, mint egy szarka. Amint megkapja az árustól a választ, mindjárt el is húzza a szája szélét. ~Borsos ára van az biztos. ~ Majd végül az ezüst kocka mellett dönt, hiszen az mégis sugall némi eleganciát, de az ára már valamivel barátibb. Talán még több szemet is odavonzz majd, ha ilyen csecsebecsével villog. Leszámol az árus Mesélő (Daidalos) kezébe 237 aranyat, majd elteszi a zsebe mélyére az ezüstkockákat.
*-Ez aztán a Teysusi ötlet öregem! *Veregeti vállon magát szó szerint is.*
-Már csak egy jó helyet kell találni, hogy kiteríthessem a ponyvámat. *Néz körbe a piacon, majd gyorsan el is veti a dolgot, hiszen itt az árusok nyilván nem tűrnék meg, nem mintha azt akarná, hogy a tömeg rátaposson. ~Kietlenebb környék kéne. De nem annyira, hogy összeverjenek. ~ Sétál ki a tömegből gondolkodva, majd eltűnik az egyik sikátorban.*
598. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-09 21:34:48
Üzenet elküldve: 2020-05-09 21:34:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az eltűnt idő nyomában//
*Ő sem szokott hozzá, hogy egyéb fajokkal ossza meg a gondolatait. Igazán veszélyes terep az, ha a bizalom egy aprócska szikráját is odaadományozza valakinek, szinte öntudatlan. Mert az este folyamán nem akarta megölni, az bizony a tudomására jutott volna, ha igen. Pont ezért aludt olyan szörnyen rosszul, mert félig mindig nyitva volt az egyik szeme. Már érzi is a hatását, tompábbak a reflexei, amely kézzel fogható eredménnyel is jár, méghozzá Drann ruháján. ~Ki tudja, mi óta lakhat a romoknál, talán ez a kis sajt még javít is a ruhái állapotán. ~ Gúnyolódik magában, ám ez nem változtat a lényegen, ma egy fogadóban kéne aludnia és a több napos utazás sem tett pozitív ráhatást a közérzetére. Egy fürdőt nem utasítana vissza. Nem akar nyápicnak tűnni, de a nemesi vér már buzog benne, a kinézetre ugyanis adni kell, főleg, ha a matróna elé akar járulni. Az, hogy a férfi csak úgy legyint a kis balesetre, a felháborodást szikráját pattintja el az agyában.*
-Nem hagyjuk! Ha nem adunk a kinézetünkre, akkor mi különböztetne meg minket egy földművestől vagy péktől. Ne nevettess! Menjünk, ezt ki kell mosassuk és ha már ott vagyunk, akkor az én ruháimra is ráférne. *Nem igazán tudja, merre is kéne a mosodát keresni, vagy, hogy hol szoktak a cselédek mosatni, mert eddig neki még nem igazán kellett. A szolgálók végezték vagy végeztették ezt a feladatot, sosem kérdezte miként vagy kivel. *
-Az egyik fogadóban biztosan kitisztíttattják, ha megfizetjük. *Mondja határozottan.*
-De, az ajándékkal kéne odaállítsak, igazad lehet, úgy hatásosabb lenne, na meg tisztán… kimosott ruhában. Az kéne még, hogy már a szomszéd utcából érezze, hogy itt vagyok. *Teszi hozzá. ~De egy hatig mit fogok én itt kezdeni magammal? Kapargassam a kúria falait? ~ Ekkor ugrik be neki, hogy bizony még nem igazán volt alkalma tüzetesebben megnézni minden helyiséget, bár ezúttal kicsit lefosztották már előtte, de talán feltérképezni a teljes épületet nem lenne badarság. ~Nyilván újáépíteni azt fogják, ami már megvolt korábban is. ~ Felvetődik benne a gondolat, hogy esetleg titkos ajtók vagy tárolók lehetnek elrejtve a családi fészek falai mögött, amelyeket még a fosztogatók nem derítettek fel. Ebből a révületből ébreszti meg a kérdés.*
-Mihez van korán? De valamivel csak le kell öblíteni ezt a kétes eredetű ételt nem? *Mutat rá a dolog lényegére, bár a kétes eredetű szókapcsolatot halkabban ejti ki a száján, mégiscsak bajt hozhat a fejükre. Pattan is fel ültéből, majd leporolja magát, nem mintha azzal sokat javítana a megjelenésén.*
-Indulás… *Adja áldását a tervre. Azonban ő maga nem tudja merre is kéne menni, így a férfit figyeli és utána sétál.*
*Ő sem szokott hozzá, hogy egyéb fajokkal ossza meg a gondolatait. Igazán veszélyes terep az, ha a bizalom egy aprócska szikráját is odaadományozza valakinek, szinte öntudatlan. Mert az este folyamán nem akarta megölni, az bizony a tudomására jutott volna, ha igen. Pont ezért aludt olyan szörnyen rosszul, mert félig mindig nyitva volt az egyik szeme. Már érzi is a hatását, tompábbak a reflexei, amely kézzel fogható eredménnyel is jár, méghozzá Drann ruháján. ~Ki tudja, mi óta lakhat a romoknál, talán ez a kis sajt még javít is a ruhái állapotán. ~ Gúnyolódik magában, ám ez nem változtat a lényegen, ma egy fogadóban kéne aludnia és a több napos utazás sem tett pozitív ráhatást a közérzetére. Egy fürdőt nem utasítana vissza. Nem akar nyápicnak tűnni, de a nemesi vér már buzog benne, a kinézetre ugyanis adni kell, főleg, ha a matróna elé akar járulni. Az, hogy a férfi csak úgy legyint a kis balesetre, a felháborodást szikráját pattintja el az agyában.*
-Nem hagyjuk! Ha nem adunk a kinézetünkre, akkor mi különböztetne meg minket egy földművestől vagy péktől. Ne nevettess! Menjünk, ezt ki kell mosassuk és ha már ott vagyunk, akkor az én ruháimra is ráférne. *Nem igazán tudja, merre is kéne a mosodát keresni, vagy, hogy hol szoktak a cselédek mosatni, mert eddig neki még nem igazán kellett. A szolgálók végezték vagy végeztették ezt a feladatot, sosem kérdezte miként vagy kivel. *
-Az egyik fogadóban biztosan kitisztíttattják, ha megfizetjük. *Mondja határozottan.*
-De, az ajándékkal kéne odaállítsak, igazad lehet, úgy hatásosabb lenne, na meg tisztán… kimosott ruhában. Az kéne még, hogy már a szomszéd utcából érezze, hogy itt vagyok. *Teszi hozzá. ~De egy hatig mit fogok én itt kezdeni magammal? Kapargassam a kúria falait? ~ Ekkor ugrik be neki, hogy bizony még nem igazán volt alkalma tüzetesebben megnézni minden helyiséget, bár ezúttal kicsit lefosztották már előtte, de talán feltérképezni a teljes épületet nem lenne badarság. ~Nyilván újáépíteni azt fogják, ami már megvolt korábban is. ~ Felvetődik benne a gondolat, hogy esetleg titkos ajtók vagy tárolók lehetnek elrejtve a családi fészek falai mögött, amelyeket még a fosztogatók nem derítettek fel. Ebből a révületből ébreszti meg a kérdés.*
-Mihez van korán? De valamivel csak le kell öblíteni ezt a kétes eredetű ételt nem? *Mutat rá a dolog lényegére, bár a kétes eredetű szókapcsolatot halkabban ejti ki a száján, mégiscsak bajt hozhat a fejükre. Pattan is fel ültéből, majd leporolja magát, nem mintha azzal sokat javítana a megjelenésén.*
-Indulás… *Adja áldását a tervre. Azonban ő maga nem tudja merre is kéne menni, így a férfit figyeli és utána sétál.*
597. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-09 20:59:52
Üzenet elküldve: 2020-05-09 20:59:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy tengericsiga amulett nyomában//
*A fura fickó a megjegyzés hallatán nevetésbe tör ki, amit nem igazán ért első körben, míg elé nem tárják az igazságot, azaz azt, amit a férfi annak állít be. Miután végig hallgatja a mondanivalót, még egy percig töpreng, majd belekezd.*
-Merchen, örvendek. Már meg ne haragudj, de szárnyak nélkül nem ismertelek fel. *Biztos, ami biztos, azért behajol a másik háta mögé, hogy megnézze, tényleg nincsenek-e ott. Nem sok tündérrel találkozni a kikötőben, bár a Sellőházban úgy tudja, akad a lányok között az is. Nem igazán volt jóban azzal a fajta személyzettel, így sosem találkozott eggyel sem, úgy, hogy tudatában lett volna a fajának.*
-Piszkosul jóképűek mi? *Számára egy kicsit beképzelten hangzik ez a kijelentés, sosem volt igazán jóban a szép emberekkel.*
-Nagyon magabiztos vagy. *Bár ezt így nem mondja ki, hiszen még hasznot remél kettejük együttműködéséből, de bizonyára mivel ilyen alacsony és ilyen nagy az arca, biztosra veszi, hogy betörték már az orrát néhányszor. Mivel pedig a tündér nem szándékozik elárulni neki, hogy a kikötőben megfordult már, csak kérdez, így készségesen mesél is.*
-Békés? Sajnos nem, nem is szívesen járkáltam odakinn. Minden napszak veszélyes, más és más okokból kifolyólag. Amikor az egyik rosszabb hírű fogadóban dolgoztam ott aztán voltak történések. A napszak általában nem tántorítja el azt, aki inni akar és minden időben volt, aki már nem volt szomjas. Persze a jobb helyeken ezt próbálják kulturált keretek között tartani, de a csehókban, aki leszámolta az aranyat, az elé kiraktuk a vizezett sört. Aztán ha galibát okozott, akkor hajították kifelé az utcakőre. Volt, aki csak így szeretett távozni. *Húzza el a száját, hiszen a törzsvendégek már csak ilyenek.*
-Igen, hallottam, hogy itt valami őrségféle is van. *Jegyzi meg. Azt, hogy a tündér bármelyik kijelentését is magára vette volna, nem érzékeli, mert figyelmét elvonja a sokféle portéka, ami mellett elhaladnak.*
-Hát, csak legyél óvatos, de bízzunk benne. *Teszi még hozzá, de ezzel lezártnak is tekinti a témát. Ekkor kerülnek szóba a varázsitalok.*
-Hallottam már róluk, de nekem még sosem volt. Talán nem ártana. *Mivel a Sellőben nem igazán kellett költenie semmire, így van megtakarított pénze, és néhány ital talán jó befektetés is lehet a jövőre nézve. ~Azt se tudom, ezúttal hol fogok kilyukadni. ~*
-Olyat szeretnék, ami gyógyít, nem igazán ismerem a színüket, legyen négy. Az erőt növelőből is szeretnék hármat. *Régi sérelme, hogy bár ügyesen verekszik, de a férfiakkal így sem tudja felvenni a versenyt, mert mindig fölényben vannak a fizikai erejük miatt.*
-Ez a lila mire jó? *Érdeklődik a tündértől, mert úgy látja, hogy az kiismeri magát ezek között a furcsa italok között.*
*A fura fickó a megjegyzés hallatán nevetésbe tör ki, amit nem igazán ért első körben, míg elé nem tárják az igazságot, azaz azt, amit a férfi annak állít be. Miután végig hallgatja a mondanivalót, még egy percig töpreng, majd belekezd.*
-Merchen, örvendek. Már meg ne haragudj, de szárnyak nélkül nem ismertelek fel. *Biztos, ami biztos, azért behajol a másik háta mögé, hogy megnézze, tényleg nincsenek-e ott. Nem sok tündérrel találkozni a kikötőben, bár a Sellőházban úgy tudja, akad a lányok között az is. Nem igazán volt jóban azzal a fajta személyzettel, így sosem találkozott eggyel sem, úgy, hogy tudatában lett volna a fajának.*
-Piszkosul jóképűek mi? *Számára egy kicsit beképzelten hangzik ez a kijelentés, sosem volt igazán jóban a szép emberekkel.*
-Nagyon magabiztos vagy. *Bár ezt így nem mondja ki, hiszen még hasznot remél kettejük együttműködéséből, de bizonyára mivel ilyen alacsony és ilyen nagy az arca, biztosra veszi, hogy betörték már az orrát néhányszor. Mivel pedig a tündér nem szándékozik elárulni neki, hogy a kikötőben megfordult már, csak kérdez, így készségesen mesél is.*
-Békés? Sajnos nem, nem is szívesen járkáltam odakinn. Minden napszak veszélyes, más és más okokból kifolyólag. Amikor az egyik rosszabb hírű fogadóban dolgoztam ott aztán voltak történések. A napszak általában nem tántorítja el azt, aki inni akar és minden időben volt, aki már nem volt szomjas. Persze a jobb helyeken ezt próbálják kulturált keretek között tartani, de a csehókban, aki leszámolta az aranyat, az elé kiraktuk a vizezett sört. Aztán ha galibát okozott, akkor hajították kifelé az utcakőre. Volt, aki csak így szeretett távozni. *Húzza el a száját, hiszen a törzsvendégek már csak ilyenek.*
-Igen, hallottam, hogy itt valami őrségféle is van. *Jegyzi meg. Azt, hogy a tündér bármelyik kijelentését is magára vette volna, nem érzékeli, mert figyelmét elvonja a sokféle portéka, ami mellett elhaladnak.*
-Hát, csak legyél óvatos, de bízzunk benne. *Teszi még hozzá, de ezzel lezártnak is tekinti a témát. Ekkor kerülnek szóba a varázsitalok.*
-Hallottam már róluk, de nekem még sosem volt. Talán nem ártana. *Mivel a Sellőben nem igazán kellett költenie semmire, így van megtakarított pénze, és néhány ital talán jó befektetés is lehet a jövőre nézve. ~Azt se tudom, ezúttal hol fogok kilyukadni. ~*
-Olyat szeretnék, ami gyógyít, nem igazán ismerem a színüket, legyen négy. Az erőt növelőből is szeretnék hármat. *Régi sérelme, hogy bár ügyesen verekszik, de a férfiakkal így sem tudja felvenni a versenyt, mert mindig fölényben vannak a fizikai erejük miatt.*
-Ez a lila mire jó? *Érdeklődik a tündértől, mert úgy látja, hogy az kiismeri magát ezek között a furcsa italok között.*
596. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-08 14:50:26
Üzenet elküldve: 2020-05-08 14:50:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Egy tengericsiga amulett nyomában//
*Merchen a kérdésre hangosan felnevet, de úgy, hogy bezengi az egész piacot a hangja.*
-Neh.. ne haragudj.
*Törli ki közben egyik szeméből a könnycseppet, mit a hahotázás vált ki belőle.*
-Dehogy vagyok. Én a Feiy család örököse vagyok, és én magam is egy árus, ha úgy tetszik. Talán az én hibám, hisz be sem mutatkoztam. Merchen Feiy, szolgálatodra.
*Hajtja meg fejét kissé.*
-És persze, nagyon sok mindent láttam már. Bár nem úgy tűnhet, én nem vagyok valami fiatal gyerek. Csak.. tündér, tudod? Rajtunk nem fog az idő vasfoga úgy. Piszkosul jóképűek maradunk sok-sok esztendeig.
*Egy kacár mosoly a lányra, az önbizalmával sosem volt problémája, és mi tagadás, ez valahol érhető is.*
-Hajj.
*Szomorkásan sóhajt egy nagyot a szavaira, de igazából ez nem töri le, csomószor járt már arra, de nem szándékozik az orrára kötni a lánynak.*
-Akkor nem ilyen békés feltétlen a vidék, mint itt? Azért erre nem kell félni, hogy csak úgy kardélre hányják a rablók a jöttmenteket.
~Bár ki tudja, hogy mekkora is a tényleges ereje az őrségnek, vagy hogy egyáltalán miattuk változnak-e a dolgok?.~
*Ám szemei a kedvesről igazán haragosra váltanak egy pillanatra, hogy ezt a mondatot hallja a pofijáról. Arca ugyan nem torzul el, s a kedélyes mosoly marad, azonban a szeme.. Egy pillanatra mintha belefúrná azt a másikéba, de nem szól egy szót sem, nem kéri ki magának, de még csak dühös sem lesz.*
-Hát köszönöm az aggódásodat, igazán kedves. Ha harminc telet megéltem a pofimmal együtt, csak nem lesz gond ezután sem.
*Azért nehezen állja meg az iróniát.*
-Azok?
*Kérdez vissza, de csak költői kérdés, szeme már ott is van az üvegcséken, melyek zöldek lehetnek ugyan, de legfeljebb világoszöldek, sötéteket egyik árus sem árul, bár nem sokat ért az alkímiához, ismer olyat, aki igen.*
-Mindenféle varázsitalok. Van, ami sebet gyógyít, van, ami másra jó, erősebbé, vagy gyorsabbá tesz. A színétől függ. Aztán azt mondják, hogy ha hozzáértő személy összekeveri őket, akkor erősebb lesz a hatásuk.
*Vonja meg vállát.*
-60 aranyért tudok neked szerezni, ha gondolod.
*Merchen a kérdésre hangosan felnevet, de úgy, hogy bezengi az egész piacot a hangja.*
-Neh.. ne haragudj.
*Törli ki közben egyik szeméből a könnycseppet, mit a hahotázás vált ki belőle.*
-Dehogy vagyok. Én a Feiy család örököse vagyok, és én magam is egy árus, ha úgy tetszik. Talán az én hibám, hisz be sem mutatkoztam. Merchen Feiy, szolgálatodra.
*Hajtja meg fejét kissé.*
-És persze, nagyon sok mindent láttam már. Bár nem úgy tűnhet, én nem vagyok valami fiatal gyerek. Csak.. tündér, tudod? Rajtunk nem fog az idő vasfoga úgy. Piszkosul jóképűek maradunk sok-sok esztendeig.
*Egy kacár mosoly a lányra, az önbizalmával sosem volt problémája, és mi tagadás, ez valahol érhető is.*
-Hajj.
*Szomorkásan sóhajt egy nagyot a szavaira, de igazából ez nem töri le, csomószor járt már arra, de nem szándékozik az orrára kötni a lánynak.*
-Akkor nem ilyen békés feltétlen a vidék, mint itt? Azért erre nem kell félni, hogy csak úgy kardélre hányják a rablók a jöttmenteket.
~Bár ki tudja, hogy mekkora is a tényleges ereje az őrségnek, vagy hogy egyáltalán miattuk változnak-e a dolgok?.~
*Ám szemei a kedvesről igazán haragosra váltanak egy pillanatra, hogy ezt a mondatot hallja a pofijáról. Arca ugyan nem torzul el, s a kedélyes mosoly marad, azonban a szeme.. Egy pillanatra mintha belefúrná azt a másikéba, de nem szól egy szót sem, nem kéri ki magának, de még csak dühös sem lesz.*
-Hát köszönöm az aggódásodat, igazán kedves. Ha harminc telet megéltem a pofimmal együtt, csak nem lesz gond ezután sem.
*Azért nehezen állja meg az iróniát.*
-Azok?
*Kérdez vissza, de csak költői kérdés, szeme már ott is van az üvegcséken, melyek zöldek lehetnek ugyan, de legfeljebb világoszöldek, sötéteket egyik árus sem árul, bár nem sokat ért az alkímiához, ismer olyat, aki igen.*
-Mindenféle varázsitalok. Van, ami sebet gyógyít, van, ami másra jó, erősebbé, vagy gyorsabbá tesz. A színétől függ. Aztán azt mondják, hogy ha hozzáértő személy összekeveri őket, akkor erősebb lesz a hatásuk.
*Vonja meg vállát.*
-60 aranyért tudok neked szerezni, ha gondolod.
595. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-08 14:50:04
Üzenet elküldve: 2020-05-08 14:50:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Az eltűnt idő nyomában//
*Furcsa dolog ez. Maga Drann sem tudja, miért énjének nemesi neveltetésűbb része tör elő attól, hogy a Dwirinthalen-házból való mélységi társaságában van. Hiszen pont ez elől a megkötő, szűknek bizonyuló világ elől menekült Artheniorba először is, és kifejezetten élvezte a szabadságot, és élvezi a mai napig.
Persze az elmúlt években gyakorlatilag remete életet élt... na és ott van az esti fájdalomcsillapítással járó egyéb gond is. ~Ami egyelőre még nem oldódott meg.~ Miért rosszallja ennyire, hogy a hóhajú a Piacon akar enni? Miért zavarja így, hogy Neeyiruth nem úgy viselkedik ~mint ahogy egy bizonyos valaki?~ Miért alszik már harmadik napja a kúriában? Megrázza a fejét, hogy elhessegesse a válasz nélküli kérdéseket. *
- Remélem, nem. *válaszolja a ló dolgára. Itt a városban nem látja értelmét vele közlekedni, biztos hogy jobb helyen van ott, ahol van. Közben történik egy kis baleset is, ott egye meg a fene, Drann nem is érti, a nő miért tüsténkedik annyira a dolog miatt.*
- Hagyd csak! Igazán nem érdekes. *Őt nem a ruhája elpiszkolódása aggasztja, hanem az étel minősége, és valahogyan (erre ő maga is most döbben rá) a tömeg, az elvegyülés, az érintkezések. ~Túl sok időt töltöttem egyedül. Egészen magamnak való lettem.~ állapítja meg kénytelen-kelletlen szembenézve a valósággal.
A matrónával kapcsolatban nem akar ellenvetést mondani, hiszen ez a nő dolga.*
- Hm. Lehet hogy igazad van. Ha minél hamarabb szeretnéd nyélbeütni a találkozást... Végül is: van egy hatnyi időd. Addig meg is járhatod thargföldet. Mindkettőnknek egy hat múlva ígérték a műhelyben a választ, hogy elkészülnek-e a fegyverek...
- De nem várod meg, amíg az ajándékkal állíthatsz elé? *kérdezi azért csodálkozva.*
- Csak nem? *neveti el magát az ital meghívásra, és arra, hogy Neeyiruth kívánja állni a dolgot.*
- Elég korán van még hozzá, nem? *nevet, hiszen ha a délelőtt itallal kezdik, akkor abból érdekes dolgok sülhetnek ki estére.*
- De menjünk! Nézzük meg azt a Fogadót! *fogadja el végül a felajánlást.*
A hozzászólás írója (Dranndreshiann Morla DeLhor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.08 14:53:50
*Furcsa dolog ez. Maga Drann sem tudja, miért énjének nemesi neveltetésűbb része tör elő attól, hogy a Dwirinthalen-házból való mélységi társaságában van. Hiszen pont ez elől a megkötő, szűknek bizonyuló világ elől menekült Artheniorba először is, és kifejezetten élvezte a szabadságot, és élvezi a mai napig.
Persze az elmúlt években gyakorlatilag remete életet élt... na és ott van az esti fájdalomcsillapítással járó egyéb gond is. ~Ami egyelőre még nem oldódott meg.~ Miért rosszallja ennyire, hogy a hóhajú a Piacon akar enni? Miért zavarja így, hogy Neeyiruth nem úgy viselkedik ~mint ahogy egy bizonyos valaki?~ Miért alszik már harmadik napja a kúriában? Megrázza a fejét, hogy elhessegesse a válasz nélküli kérdéseket. *
- Remélem, nem. *válaszolja a ló dolgára. Itt a városban nem látja értelmét vele közlekedni, biztos hogy jobb helyen van ott, ahol van. Közben történik egy kis baleset is, ott egye meg a fene, Drann nem is érti, a nő miért tüsténkedik annyira a dolog miatt.*
- Hagyd csak! Igazán nem érdekes. *Őt nem a ruhája elpiszkolódása aggasztja, hanem az étel minősége, és valahogyan (erre ő maga is most döbben rá) a tömeg, az elvegyülés, az érintkezések. ~Túl sok időt töltöttem egyedül. Egészen magamnak való lettem.~ állapítja meg kénytelen-kelletlen szembenézve a valósággal.
A matrónával kapcsolatban nem akar ellenvetést mondani, hiszen ez a nő dolga.*
- Hm. Lehet hogy igazad van. Ha minél hamarabb szeretnéd nyélbeütni a találkozást... Végül is: van egy hatnyi időd. Addig meg is járhatod thargföldet. Mindkettőnknek egy hat múlva ígérték a műhelyben a választ, hogy elkészülnek-e a fegyverek...
- De nem várod meg, amíg az ajándékkal állíthatsz elé? *kérdezi azért csodálkozva.*
- Csak nem? *neveti el magát az ital meghívásra, és arra, hogy Neeyiruth kívánja állni a dolgot.*
- Elég korán van még hozzá, nem? *nevet, hiszen ha a délelőtt itallal kezdik, akkor abból érdekes dolgok sülhetnek ki estére.*
- De menjünk! Nézzük meg azt a Fogadót! *fogadja el végül a felajánlást.*
A hozzászólás írója (Dranndreshiann Morla DeLhor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.08 14:53:50
594. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-08 11:32:21
Üzenet elküldve: 2020-05-08 11:32:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A kalmárduó//
*Sizpak a hirdetésére elkéri némi eszközt. Át is adja írószerszámát, meg egy papírlapot. Megvárja míg kiteszi a hirdetményt aztán, amint visszakapja holmijait, el is teszi őket.*
-Természetesen mindenhol ki kell rakni egy kis hirdetményt. Nem fognak ránk találni a vevők, ha csak itt látnak minket. Úgyhogy induljunk.
*A vezetést azért nem veszi át. Sizpakra bízza, hogy kivezesse őket a piaci sokaság közül. Reméli, hogy a hirdetések sikeresek lesznek. Még azon is elgondolkozik, hogy a Kikötőben is hirdethetnék magukat, de ezt az ötletet még nem osztja meg Sizpakkal. A Kikötőnek nem a legjobb a hírneve.*
*Sizpak a hirdetésére elkéri némi eszközt. Át is adja írószerszámát, meg egy papírlapot. Megvárja míg kiteszi a hirdetményt aztán, amint visszakapja holmijait, el is teszi őket.*
-Természetesen mindenhol ki kell rakni egy kis hirdetményt. Nem fognak ránk találni a vevők, ha csak itt látnak minket. Úgyhogy induljunk.
*A vezetést azért nem veszi át. Sizpakra bízza, hogy kivezesse őket a piaci sokaság közül. Reméli, hogy a hirdetések sikeresek lesznek. Még azon is elgondolkozik, hogy a Kikötőben is hirdethetnék magukat, de ezt az ötletet még nem osztja meg Sizpakkal. A Kikötőnek nem a legjobb a hírneve.*
593. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-08 11:17:23
Üzenet elküldve: 2020-05-08 11:17:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A kalmárduó//
*Tündérünk megingathatatlan hisz saját ötleteiben. Pont ezért tűnik úgy mint aki mindenre felkészült és nem tántorítja el semmi. Az óriás barátja belecsap a lecsóba. Megérti a kufár terveit és mindketten jót profitálhatnak belőle.*
- Már csak kuncsaftokat kellene felhajtani.
*A piacon épp egy hirdetményt írnak cirádás betűkkel. Sizpak elkéri a komától az írótollát meg egy pergament és lecifrázza hirdetésüket. Ezt megfejelve kibiggyeszti a piacon és kezét dörzsölve és persze mélységes hálájával visszaadja a komának a kölcsön cuccait.*
- Ezzel meg is volnánk itt. Mit szólsz a főtérre is aggassunk ki valamit ami felkelti a népek figyelmét?
*Nem árt ha több helyen meg vannak hirdetve a szolgálataik. Több halacska lehet vevő így a horgukra. Várja az óriást, hogy menjenek e vagy várják itt a sült galambot a szájukba.*
*Tündérünk megingathatatlan hisz saját ötleteiben. Pont ezért tűnik úgy mint aki mindenre felkészült és nem tántorítja el semmi. Az óriás barátja belecsap a lecsóba. Megérti a kufár terveit és mindketten jót profitálhatnak belőle.*
- Már csak kuncsaftokat kellene felhajtani.
*A piacon épp egy hirdetményt írnak cirádás betűkkel. Sizpak elkéri a komától az írótollát meg egy pergament és lecifrázza hirdetésüket. Ezt megfejelve kibiggyeszti a piacon és kezét dörzsölve és persze mélységes hálájával visszaadja a komának a kölcsön cuccait.*
- Ezzel meg is volnánk itt. Mit szólsz a főtérre is aggassunk ki valamit ami felkelti a népek figyelmét?
*Nem árt ha több helyen meg vannak hirdetve a szolgálataik. Több halacska lehet vevő így a horgukra. Várja az óriást, hogy menjenek e vagy várják itt a sült galambot a szájukba.*
592. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-08 10:15:55
Üzenet elküldve: 2020-05-08 10:15:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy tengericsiga amulett nyomában//
*Mivel a kis szőke megerősíti, hogy ő bizony helybéli és még itt is él szinte a piacon, amit nyilván nem úgy ért, hogy este lekuporodik az egyik sikátorban és ott is alszik. Bár ki tudja. Mindenesetre nem néz ki piszkosnak vagy elhanyagoltnak, hogy ezt a feltételezést alátámassza.*
-Esetleg valamelyik árusnak a gyereke vagy? *Nem igazán látott még tündért, így a selymes pofit és az alacsony termetet annak tudja be, hogy még serdül a drága.*
-Szóval láttál már olyat? Az remek! *Csapja össze mindjárt a két tenyerét a nagy hír hallatán, fel sem merül benne egyéb, már csak a cél lebeg a szeme előtt.*
-Régen? Mennyire régen? *Kúszik fel a szemöldöke, de a tekintete reménykedő, hiszen a kölöknek csupán rá kell böknie vagy elvinni az árushoz, ahol ilyesmit árulnak, az meg talán nem fog nehezére esni. Majd végül valóban elindulnak egy bizonyos irányba, közben pedig kérdéseket tesz fel neki a szőke. Mielőtt válaszolna, akkor ötlik fel benne, hogy a kölök be se mutatkozott neki, de csak rá hagyja, hiszen a serdülő suhancok már csak ilyenek.*
-Nem, én nem idevalósi vagyok. Éltem egy darabig a kikötőben aztán a szántóföldek közelében is, azonban a városban még nem igen jártam, mármint ebben. *Meg máshol se nagyon még, de azért ezt nem szeretné annyira kihangsúlyozni.*
-Másfélék mint? Borostásabbak és jobban piaszagúak, az tény, esetleg kevesebb a nő és büdösebb a kezük, mert a legtöbbjük addigra már fogott halat a kezében. Meg több a rosszarcú csuklyás, akik isten tudja mit is árusítanak. *Nem igazán volt még kedve egyikhez sem odamenni, elég izgalom érte a Sellőházban, mikor az árut át kellett venni.*
-Kíséret nélkül nem ajánlom. A végén még cakkosra csipkézik a selymes pofidat, az nem kölköknek való hely. *Fejti ki a véleményét igazán szemléletesen és lényegre törően. Majd megtorpan, egy igazán furcsa lerakat előtt. A ponyvára többféle színű üvegcse van kihelyezve, de mindből csupán egy, mutatóba.*
-Azok mik? *Bök az egyik sötétzöld színűre, hiszen, ha a suhanc idevalósi nyilván ezt is tudja.*
*Mivel a kis szőke megerősíti, hogy ő bizony helybéli és még itt is él szinte a piacon, amit nyilván nem úgy ért, hogy este lekuporodik az egyik sikátorban és ott is alszik. Bár ki tudja. Mindenesetre nem néz ki piszkosnak vagy elhanyagoltnak, hogy ezt a feltételezést alátámassza.*
-Esetleg valamelyik árusnak a gyereke vagy? *Nem igazán látott még tündért, így a selymes pofit és az alacsony termetet annak tudja be, hogy még serdül a drága.*
-Szóval láttál már olyat? Az remek! *Csapja össze mindjárt a két tenyerét a nagy hír hallatán, fel sem merül benne egyéb, már csak a cél lebeg a szeme előtt.*
-Régen? Mennyire régen? *Kúszik fel a szemöldöke, de a tekintete reménykedő, hiszen a kölöknek csupán rá kell böknie vagy elvinni az árushoz, ahol ilyesmit árulnak, az meg talán nem fog nehezére esni. Majd végül valóban elindulnak egy bizonyos irányba, közben pedig kérdéseket tesz fel neki a szőke. Mielőtt válaszolna, akkor ötlik fel benne, hogy a kölök be se mutatkozott neki, de csak rá hagyja, hiszen a serdülő suhancok már csak ilyenek.*
-Nem, én nem idevalósi vagyok. Éltem egy darabig a kikötőben aztán a szántóföldek közelében is, azonban a városban még nem igen jártam, mármint ebben. *Meg máshol se nagyon még, de azért ezt nem szeretné annyira kihangsúlyozni.*
-Másfélék mint? Borostásabbak és jobban piaszagúak, az tény, esetleg kevesebb a nő és büdösebb a kezük, mert a legtöbbjük addigra már fogott halat a kezében. Meg több a rosszarcú csuklyás, akik isten tudja mit is árusítanak. *Nem igazán volt még kedve egyikhez sem odamenni, elég izgalom érte a Sellőházban, mikor az árut át kellett venni.*
-Kíséret nélkül nem ajánlom. A végén még cakkosra csipkézik a selymes pofidat, az nem kölköknek való hely. *Fejti ki a véleményét igazán szemléletesen és lényegre törően. Majd megtorpan, egy igazán furcsa lerakat előtt. A ponyvára többféle színű üvegcse van kihelyezve, de mindből csupán egy, mutatóba.*
-Azok mik? *Bök az egyik sötétzöld színűre, hiszen, ha a suhanc idevalósi nyilván ezt is tudja.*
591. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-08 09:17:03
Üzenet elküldve: 2020-05-08 09:17:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az eltűnt idő nyomában//
-Nem mondanám. Csak nem szeretem az ilyen alakoskodó, nagyképű alakokat. Nyilván a városban mindeki szereti, meg tiszteli őket, mert drága ruhákban parádéznak egy isten neve alatt, akit szintén a város nagy része… „szeret”. *Forgatja a szemét az „sz” betűs szavaknál, hiszen ők sosem tapasztalták még meg, milyen, amikor csupán azért, már el van ítélve, mert a bőre színe más. De már megszokta, sőt, úgy van vele, őt nem is kell szeretnie senkinek, az ilyen alantas lényektől neki nem kell semmi. Miközben az étel dolgában értekeznek, a férfi arcáról nem tud leolvasni semmit, így tudomásul veszi, szinte csak az ő választására várt. ~Neki talán ennyire mindegy. ~ Talán egy kis unszolást várt volna egy igazi nemestől, viszont, amilyen körülmények között az estét töltötték, talán itt már a nemesek is lejjebb adtak az elvárásaikból. Gyorsan meg is lesz a választás, valami lepényféle, ami ott gőzölög tőlük nem is messze egy egészen rendezett kifőzde bodegájánál. A kemence egyértelműen látható és az elkészítés körülményeit sem fedi balladai homály, az étel aromájában pedig mindegy egyértelműen átüt. Kemencében sült, kis pernyével sózott, hirtelen sütött példányok.*
-El. *Válaszol röviden, mert már az ő gyomra is korog egy ideje, az éhes elf meg nem válogat, akármilyen is legyen a bőrszíne. Leül a másik mellé a kiszemelt padra, hogy nyugodtan elfogyassza az ételt. Közben kiderül, hogy a férfi mellé jár még egy ló is, aki most valahol a kúria környékén legelhet, egymaga.*
-Nem félted, hogy ellopják? Bár, ki gondolná, hogy egy ilyen romnál bárki is tartózkodik. *Von vállat, közben egy nagyobb darabot szakít ki a fogaival a lepényből. Nem igazán szokott ilyen helyeken enni, a lepény meg is tréfálja és kilyukad a közepe, végig hasítva magát, így a rajta lévő sajt egy kis része, ügyetlensége nyomán a másik ölébe is hullik.*
-Oh… nöh… haragudj. *Kér gyorsan elnézést, ahogy még lenyeli a falatot, ami a szájában maradt. Persze a lepényt elkapja, nem megy kárba, csak az a kis sajt ékesíti a férfi ruházatát.*
-Milyen egy galád egy étel, persze csak az enyémet csinálták ilyenre… *Okolja mindjárt a készítőket a balszerencséje miatt, majd egyik kezébe fogja a maradék lepényt, másikkal egy kendőt húz elő a zsebéből, hogy segédkezzen a sajt eltávolításában.*
-Állom a tisztítását. Hogy a fene vigye el… *Morog az orra alá. Közben azért válaszol a még feltett kérdésre.*
-Hát, mivel nem tudom meddig kéne várjak, nem jobb elébe menni, minthogy remélem, egyszer csak felbukkan? *Bár nem vallja be, de nemesi vénája minden erejével az ellen van, hogy egy romos épületben töltsön ki tudja mennyi időt egyedül. Majd ő maga is betömi még a szájába, ami a lepényből maradt.*
-Esetleg egy ital a fogadóban? Én állom… *Teszi gyorsan hozzá, talán itt elég is volt neki a piaci kifőzdékből.*
-Nem mondanám. Csak nem szeretem az ilyen alakoskodó, nagyképű alakokat. Nyilván a városban mindeki szereti, meg tiszteli őket, mert drága ruhákban parádéznak egy isten neve alatt, akit szintén a város nagy része… „szeret”. *Forgatja a szemét az „sz” betűs szavaknál, hiszen ők sosem tapasztalták még meg, milyen, amikor csupán azért, már el van ítélve, mert a bőre színe más. De már megszokta, sőt, úgy van vele, őt nem is kell szeretnie senkinek, az ilyen alantas lényektől neki nem kell semmi. Miközben az étel dolgában értekeznek, a férfi arcáról nem tud leolvasni semmit, így tudomásul veszi, szinte csak az ő választására várt. ~Neki talán ennyire mindegy. ~ Talán egy kis unszolást várt volna egy igazi nemestől, viszont, amilyen körülmények között az estét töltötték, talán itt már a nemesek is lejjebb adtak az elvárásaikból. Gyorsan meg is lesz a választás, valami lepényféle, ami ott gőzölög tőlük nem is messze egy egészen rendezett kifőzde bodegájánál. A kemence egyértelműen látható és az elkészítés körülményeit sem fedi balladai homály, az étel aromájában pedig mindegy egyértelműen átüt. Kemencében sült, kis pernyével sózott, hirtelen sütött példányok.*
-El. *Válaszol röviden, mert már az ő gyomra is korog egy ideje, az éhes elf meg nem válogat, akármilyen is legyen a bőrszíne. Leül a másik mellé a kiszemelt padra, hogy nyugodtan elfogyassza az ételt. Közben kiderül, hogy a férfi mellé jár még egy ló is, aki most valahol a kúria környékén legelhet, egymaga.*
-Nem félted, hogy ellopják? Bár, ki gondolná, hogy egy ilyen romnál bárki is tartózkodik. *Von vállat, közben egy nagyobb darabot szakít ki a fogaival a lepényből. Nem igazán szokott ilyen helyeken enni, a lepény meg is tréfálja és kilyukad a közepe, végig hasítva magát, így a rajta lévő sajt egy kis része, ügyetlensége nyomán a másik ölébe is hullik.*
-Oh… nöh… haragudj. *Kér gyorsan elnézést, ahogy még lenyeli a falatot, ami a szájában maradt. Persze a lepényt elkapja, nem megy kárba, csak az a kis sajt ékesíti a férfi ruházatát.*
-Milyen egy galád egy étel, persze csak az enyémet csinálták ilyenre… *Okolja mindjárt a készítőket a balszerencséje miatt, majd egyik kezébe fogja a maradék lepényt, másikkal egy kendőt húz elő a zsebéből, hogy segédkezzen a sajt eltávolításában.*
-Állom a tisztítását. Hogy a fene vigye el… *Morog az orra alá. Közben azért válaszol a még feltett kérdésre.*
-Hát, mivel nem tudom meddig kéne várjak, nem jobb elébe menni, minthogy remélem, egyszer csak felbukkan? *Bár nem vallja be, de nemesi vénája minden erejével az ellen van, hogy egy romos épületben töltsön ki tudja mennyi időt egyedül. Majd ő maga is betömi még a szájába, ami a lepényből maradt.*
-Esetleg egy ital a fogadóban? Én állom… *Teszi gyorsan hozzá, talán itt elég is volt neki a piaci kifőzdékből.*
590. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-07 19:06:58
Üzenet elküldve: 2020-05-07 19:06:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A jelek szerint újra egyedül maradt. Nem nagy baj. Legalább újra a gondolataiba merülhet. Kinézte már magának, hogy mit akar vásárolni, de azokat majd később tudja csak megvásárolni és még nem is venné hasznát. Úgyhogy különös dolog nélkül járkál a piacon. Elgondolkozik, hogy lehet kimegy a tisztásra. A természet lágy ölén elgondolkozhat az élet nagy dolgairól. Vagy csak esetleg sétálgat egyet a friss levegő. Valószínűleg a második lehetőséget választja. Délutánra pedig egy imát tervez. Mivel Teysusnak saját temploma nincs, így ezt a szabadban kell majd megtennie.*
589. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-07 18:25:30
Üzenet elküldve: 2020-05-07 18:25:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Soth//
//Zárás//
*Nagyon reméli, hogy nem kell egy prédikációt végig hallgatnia.*
-De egyértelmű volt, csak megkérdeztem. De nem kötelező. Nem akarom, hogy fárassza magát. Nyugodtan elhanyagolhatja.
*~Legalább is nálam.~*
-Nem akarlak tovább zavarni, úgyhogy én megyek is a dolgomra. Viszlát.
*Rövid ismeretségük alatt, azért nem utálta meg Sothot, de nem akar egyhamar újra találkozni a Teysus hívővel. Még mindig dühíti, hogy Soth nem néz rá, ha hozzá beszél, de már inkább nem is törődik vele, főleg úgy, hogy már el is váltak útjaik.*
//Zárás//
*Nagyon reméli, hogy nem kell egy prédikációt végig hallgatnia.*
-De egyértelmű volt, csak megkérdeztem. De nem kötelező. Nem akarom, hogy fárassza magát. Nyugodtan elhanyagolhatja.
*~Legalább is nálam.~*
-Nem akarlak tovább zavarni, úgyhogy én megyek is a dolgomra. Viszlát.
*Rövid ismeretségük alatt, azért nem utálta meg Sothot, de nem akar egyhamar újra találkozni a Teysus hívővel. Még mindig dühíti, hogy Soth nem néz rá, ha hozzá beszél, de már inkább nem is törődik vele, főleg úgy, hogy már el is váltak útjaik.*
588. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-07 15:55:36
Üzenet elküldve: 2020-05-07 15:55:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Az Ember, a félvér és egy üveg rum //
- Hogy?* először nem érti a kérdést, így csípőből visszakérdez, de lassan leesik neki a tantusz.* Áh! Dehogy. Az öszvér, a szamár és a ló utódja. Félvér.* igyekszik itt nem párhuzamot vonni Dorian származásával, hiszen nem tartja illendőnek, hogy az ifjút bármilyen állathoz is hasonlítsa, de mégis végig cikázik a gondolat fejében.* Általában egy lókanca és szamárcsődör gyereke. Szívósabb és hosszabb életű, mint a felmenői.* magyarázza, kicsit talán túl bő lére is eresztve mondandóját.*
- Na, de nem traktállak ezzel tovább.* kínosan érzi magát és inkább ételt töm a szájába. Fogadkozik is, hogy nem untatja tovább a fiút a tanyasi életével, de Dorian jó érzékkel választ olyan témát, ami előcsalja Ruena szószátyár énjét. Ilyen a család is.*
- Bizonyos szempontból az.* ért egyet a fiúval, anyja bölcsességét illetően.* De engem a férjek nem foglalkoztatnak.* mosolyodik el. Nem mondja azt, hogy soha, de biztosan nem az elkövetkezendő évtizedben. Hiszen neki más tervei vannak, amikbe be is avatja a fiút.*
- Igen, meglátjuk* viszonozza a mosolyt. Hiába a nagy tervek, ha nem tudja miként fogjon hozzá.*
- Hm.* a fiú válasza elgondolkodtatja. Nem tűnt számára rövid ismeretségük alapján ilyen racionális személynek. Nem is tudja hirtelen mit mondjon. Sajnálja, hogy Doriannak az említett mindennapi étkezés is problémás lehet. Azon töri a fejét, miként tudna segédkezni ebben, mikor az ifjú meglepi őt.*
* A lány elpirul a jelző hallatán, de mégsem az, ami oly felkavaró számára.*
- Tényleg megtennéd?* őszintén el van képedve az ajánlattól. Persze, ha kiderül, hogy Dorian ugratja, azt sem fogja zokon venni, legfeljebb magára erőltet egy kínos mosolyt.* Nem szabad egy lány szívével így játszani.* inti óva, hogy megbizonyosodhasson a férfi szándékainak valóságosságáról.*
A hozzászólás írója (Ruena Selwyeer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.07 15:57:21
- Hogy?* először nem érti a kérdést, így csípőből visszakérdez, de lassan leesik neki a tantusz.* Áh! Dehogy. Az öszvér, a szamár és a ló utódja. Félvér.* igyekszik itt nem párhuzamot vonni Dorian származásával, hiszen nem tartja illendőnek, hogy az ifjút bármilyen állathoz is hasonlítsa, de mégis végig cikázik a gondolat fejében.* Általában egy lókanca és szamárcsődör gyereke. Szívósabb és hosszabb életű, mint a felmenői.* magyarázza, kicsit talán túl bő lére is eresztve mondandóját.*
- Na, de nem traktállak ezzel tovább.* kínosan érzi magát és inkább ételt töm a szájába. Fogadkozik is, hogy nem untatja tovább a fiút a tanyasi életével, de Dorian jó érzékkel választ olyan témát, ami előcsalja Ruena szószátyár énjét. Ilyen a család is.*
- Bizonyos szempontból az.* ért egyet a fiúval, anyja bölcsességét illetően.* De engem a férjek nem foglalkoztatnak.* mosolyodik el. Nem mondja azt, hogy soha, de biztosan nem az elkövetkezendő évtizedben. Hiszen neki más tervei vannak, amikbe be is avatja a fiút.*
- Igen, meglátjuk* viszonozza a mosolyt. Hiába a nagy tervek, ha nem tudja miként fogjon hozzá.*
- Hm.* a fiú válasza elgondolkodtatja. Nem tűnt számára rövid ismeretségük alapján ilyen racionális személynek. Nem is tudja hirtelen mit mondjon. Sajnálja, hogy Doriannak az említett mindennapi étkezés is problémás lehet. Azon töri a fejét, miként tudna segédkezni ebben, mikor az ifjú meglepi őt.*
* A lány elpirul a jelző hallatán, de mégsem az, ami oly felkavaró számára.*
- Tényleg megtennéd?* őszintén el van képedve az ajánlattól. Persze, ha kiderül, hogy Dorian ugratja, azt sem fogja zokon venni, legfeljebb magára erőltet egy kínos mosolyt.* Nem szabad egy lány szívével így játszani.* inti óva, hogy megbizonyosodhasson a férfi szándékainak valóságosságáról.*
A hozzászólás írója (Ruena Selwyeer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.07 15:57:21
587. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-07 12:54:01
Üzenet elküldve: 2020-05-07 12:54:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A kalmárduó//
*A jelek szerint Sizpak és ő nem ugyanarra gondoltak. Igazán okos ötletei vannak a tündérnek, ezt el kell ismerni. Bár azért még mindig vannak kételyei, de inkább nem rontja el a tündért kedvét. Így még neki is lesz munkája. Sizpak elmesélése alapján, tényleg nem lennének nagy konkurencia. Az apróbb munkákat elvégzik, még talán jót is tesznek vele, kicsit tehermentesítik a Kalmárt.*
-Jó. Akkor csapjunk bele. Biztos valakinek szüksége van egy kis segítségre.
*Mondja vidáman és már izgatottan várja, hogy vajon mit hoz a jövő?*
*A jelek szerint Sizpak és ő nem ugyanarra gondoltak. Igazán okos ötletei vannak a tündérnek, ezt el kell ismerni. Bár azért még mindig vannak kételyei, de inkább nem rontja el a tündért kedvét. Így még neki is lesz munkája. Sizpak elmesélése alapján, tényleg nem lennének nagy konkurencia. Az apróbb munkákat elvégzik, még talán jót is tesznek vele, kicsit tehermentesítik a Kalmárt.*
-Jó. Akkor csapjunk bele. Biztos valakinek szüksége van egy kis segítségre.
*Mondja vidáman és már izgatottan várja, hogy vajon mit hoz a jövő?*
586. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-07 09:53:25
Üzenet elküldve: 2020-05-07 09:53:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ukrom és az aprónépek//
- Igen. - *Bólogat. Ő mindig is szépnek gondolta Rheyrát, de most még a ruhái is azok.
Egyből megnyugszik, mikor a lány közelebb jön, hogy segítsen az inggel. Biztos benne, hogy Rheyrának ez sikerülni fog, mert véleménye szerint ő mindenben ügyes.
De nem csak a lány érkezik, hanem Ukrom is közéjük csörtet. Ő sem érti, mi baja van, mert hát Rheyrának tényleg nincsen semmi szégyellnivalója. A szemérmességet még nem érti a kis törpe, ő sem azért bujdosik, mert ilyesmi aggályai volnának. Csak azért nem szereti mutogatni magát, mert ki szokták csúfolni, amiért nem olyan csupasz, mint a többi kölyök.
Megijed egy kicsit, mikor Ukrom leguggol elé, de még Felhő is nyüszögve oldalog odébb, Rheyra háta mögé.
Száját eltátva figyeli, ahogy a hatalmas kezek elveszik tőle az inget és úgy igazítják, hogy bele tudjon bújni. Még utána is kell egy-két pillanat, hogy felfogja, hogy mi az elvárás és kinyújtsa karjait és bebújjon a ruhadarabba.
Ukrom ugyan most is csúnyán néz, de szinte kedve volna megölelni őt, hogy még ebben is segített. Viszont annyira le van döbbenve, hogy köszönetet mondani is elfelejt. Az ork pedig közben már föl is állt...
A ruhák kicsit nagyok rá, nem annyira felelnek meg törpés testarányainak. Túl hosszú az ing ujja és a nadrág szára. Még ezeket gyűri fel kapkodva, hogy ne legyenek útban, majd régi gönceit gombócba gyúrva nyalábolja fel és fut Rheyráék után, mielőtt eltűnnének a szeme elől.
A kovácsműhely ajtaja előtt aztán megtorpan és a lánnyal együtt az ablakhoz nyomul, hogy bekukucskáljon. Egyedül sosem mert bemenni, de most erős elhatározása, hogy az ork mögött becsusszan. Ha a háta mögött marad, talán észre sem veszik!*
- Igen. - *Bólogat. Ő mindig is szépnek gondolta Rheyrát, de most még a ruhái is azok.
Egyből megnyugszik, mikor a lány közelebb jön, hogy segítsen az inggel. Biztos benne, hogy Rheyrának ez sikerülni fog, mert véleménye szerint ő mindenben ügyes.
De nem csak a lány érkezik, hanem Ukrom is közéjük csörtet. Ő sem érti, mi baja van, mert hát Rheyrának tényleg nincsen semmi szégyellnivalója. A szemérmességet még nem érti a kis törpe, ő sem azért bujdosik, mert ilyesmi aggályai volnának. Csak azért nem szereti mutogatni magát, mert ki szokták csúfolni, amiért nem olyan csupasz, mint a többi kölyök.
Megijed egy kicsit, mikor Ukrom leguggol elé, de még Felhő is nyüszögve oldalog odébb, Rheyra háta mögé.
Száját eltátva figyeli, ahogy a hatalmas kezek elveszik tőle az inget és úgy igazítják, hogy bele tudjon bújni. Még utána is kell egy-két pillanat, hogy felfogja, hogy mi az elvárás és kinyújtsa karjait és bebújjon a ruhadarabba.
Ukrom ugyan most is csúnyán néz, de szinte kedve volna megölelni őt, hogy még ebben is segített. Viszont annyira le van döbbenve, hogy köszönetet mondani is elfelejt. Az ork pedig közben már föl is állt...
A ruhák kicsit nagyok rá, nem annyira felelnek meg törpés testarányainak. Túl hosszú az ing ujja és a nadrág szára. Még ezeket gyűri fel kapkodva, hogy ne legyenek útban, majd régi gönceit gombócba gyúrva nyalábolja fel és fut Rheyráék után, mielőtt eltűnnének a szeme elől.
A kovácsműhely ajtaja előtt aztán megtorpan és a lánnyal együtt az ablakhoz nyomul, hogy bekukucskáljon. Egyedül sosem mert bemenni, de most erős elhatározása, hogy az ork mögött becsusszan. Ha a háta mögött marad, talán észre sem veszik!*
585. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-07 07:19:43
Üzenet elküldve: 2020-05-07 07:19:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ukrom és az aprónépek//
* Ruuno mintha csak a lányka gondolatait olvasná. Patkánysült! Talán Felhő olyannyira beletanul a vadászatba, hogy még arra is jut hús, hogy eladják. ~Hm.~ Nagy elvárásokkal tekint a blöki jövőjébe.*
* Ruunoval feszítenek egy kicsit, majd az ork elhajtja őket öltözködni ezt persze a szokásos nyers stílusában teszi, de mintha Rheyra egyre jobban alkalmazkodna hozzá. A lányka gyorsan megszabadul a régi ruhacafatoktól és majdnem olyan gyorsan fel is öltözködik.*
- Tényleg?*álmélkodik, amikor a fiúcska szépnek nevezi, korábban még nem vádolták ilyesmivel. Forgolódik, ficereg még egy kicsit. Feszeng az új holmikban, mintha kicsit kicsi lenne, de a hossza jó. Hozzászokott már a kinyúlt lenge darabokhoz, így idő kell mire alkalmazkodik ehhez a feszesebb viselethez. Ruunonak is meggyűlik a baja a magáéval.*
- Gyere, segítek.* lép hozzá közelebb,hogy lerángassa a törpéről az inget. Kicsit megszorul, az anyag fel is nyög, mielőtt engedne, de szerencsére nem hasad el.* Hah.* sóhajt fel a leány, majd odaadja az anyagot Ruunonak, akinél nem időzik soká. Ukrom döngő léptekkel csörtet oda hozzájuk.*
~ Ilyen agybajos egy fickót!~ söpör félre a lány sietve az ork útjából. Megnyugszik, hogy ezúttal nem ő a célpont. A lényeg, hogy Ruunora is felkerül az ing. Rheyra ugyan nem érti mit problémázik annyit Ukrom. Mindenkinek van segge, nincs abban semmi különleges, fel nem foghatja miért kellene rejtegetnie az övét. Mindegy, bólogat nagyokat, bízva abban, hogy így előbb túl lesznek ezen. Aztán irány a kovács.*
- Erre, erre.* szalad előre, kissé sután. Bizony azt a szandált is szokni kell. A műhely szerencsére egészen közel van. Rheyra az egyik ablakhoz szalad, orrát hozzányomva bámul befelé. ~ Milyen izgalmas!~
A hozzászólás írója (Mezítlábas Rheyra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.07 07:21:18
* Ruuno mintha csak a lányka gondolatait olvasná. Patkánysült! Talán Felhő olyannyira beletanul a vadászatba, hogy még arra is jut hús, hogy eladják. ~Hm.~ Nagy elvárásokkal tekint a blöki jövőjébe.*
* Ruunoval feszítenek egy kicsit, majd az ork elhajtja őket öltözködni ezt persze a szokásos nyers stílusában teszi, de mintha Rheyra egyre jobban alkalmazkodna hozzá. A lányka gyorsan megszabadul a régi ruhacafatoktól és majdnem olyan gyorsan fel is öltözködik.*
- Tényleg?*álmélkodik, amikor a fiúcska szépnek nevezi, korábban még nem vádolták ilyesmivel. Forgolódik, ficereg még egy kicsit. Feszeng az új holmikban, mintha kicsit kicsi lenne, de a hossza jó. Hozzászokott már a kinyúlt lenge darabokhoz, így idő kell mire alkalmazkodik ehhez a feszesebb viselethez. Ruunonak is meggyűlik a baja a magáéval.*
- Gyere, segítek.* lép hozzá közelebb,hogy lerángassa a törpéről az inget. Kicsit megszorul, az anyag fel is nyög, mielőtt engedne, de szerencsére nem hasad el.* Hah.* sóhajt fel a leány, majd odaadja az anyagot Ruunonak, akinél nem időzik soká. Ukrom döngő léptekkel csörtet oda hozzájuk.*
~ Ilyen agybajos egy fickót!~ söpör félre a lány sietve az ork útjából. Megnyugszik, hogy ezúttal nem ő a célpont. A lényeg, hogy Ruunora is felkerül az ing. Rheyra ugyan nem érti mit problémázik annyit Ukrom. Mindenkinek van segge, nincs abban semmi különleges, fel nem foghatja miért kellene rejtegetnie az övét. Mindegy, bólogat nagyokat, bízva abban, hogy így előbb túl lesznek ezen. Aztán irány a kovács.*
- Erre, erre.* szalad előre, kissé sután. Bizony azt a szandált is szokni kell. A műhely szerencsére egészen közel van. Rheyra az egyik ablakhoz szalad, orrát hozzányomva bámul befelé. ~ Milyen izgalmas!~
A hozzászólás írója (Mezítlábas Rheyra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.07 07:21:18
584. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-06 21:18:51
Üzenet elküldve: 2020-05-06 21:18:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Egy tengericsiga amulett nyomában//
-Jól van na, tán maga még nem járt úgy? Még egyszer nem kérek bocsánatot.
*Teszi karjait a derekára durcásan, mert kedves és illemtudó ugyan, ha úgy kívánja a helyzet, de nem szereti, ha így bánnak vele, mikor őszintén bocsánatot kér. Vagy legalábbis úgy tűnik. Persze a harag sem tart sokáig, és talán nem is nevezhető annak igazán, főleg ahogy végig nézi a lányt, egész megtetszik neki. Bár az arany talán fontosabb, mint az ilyesfajta élvezetek, de ki tudja?*
-Helybéli, bizony.
*Húzza ki magát, és mutató ujjával megpeckeli az orrát.*
-A szerencséd napja ez, szinte a piac az otthonom!
*Vágja rá, és szándékosan tegezi vissza a másikat, mintha mi sem történt volna, ez csak jó jel lehet.*
-Wellyradona..
*Emészi magában a nevet, és ismétli meg hangosan is, nehogy elfelejtse.*
-Láttam már olyan nyakéket, szépek, az biztos.
*Soha a büdös életébe nem látott még olyat.*
-Tudom is, hogy hol keressük!
*Nem, nem tudja.*
-De régen volt már.. hüm.
*Hümmög és morfondírozik, melyik árusnál kéne kezdeni a keresést. Nem mondhatni, hogy feltétlen a haszonért csinálja Merchen az ilyen akciókat, egyszerűen csak élvezi, és szereti, hogy valamiben jó.*
-Talán kezdjük épp ott.
*Mutat egy bodegára, és elindul szép lassan, persze, ha a lány is követi.*
-Te nem idevalósi vagy?
*Legalábbis erre tud következtetni a szavaiból.*
-Felétek másféle árusok is vannak? El kéne látogatnom oda, ha így van.
*Feleli, s fejében szinte már játszik a gondolattal, hogy pattan fel a kordéra, és döcög a másik nagy helyre, hogy új és még újabb portékákat szerezzen be, de talán jobb lenne most a jelenre koncentrálni, és tényleg keresni egy olyan nyakláncot. Ha szép, még magának is vesz egyet, ha módja lesz rá.*
-Jól van na, tán maga még nem járt úgy? Még egyszer nem kérek bocsánatot.
*Teszi karjait a derekára durcásan, mert kedves és illemtudó ugyan, ha úgy kívánja a helyzet, de nem szereti, ha így bánnak vele, mikor őszintén bocsánatot kér. Vagy legalábbis úgy tűnik. Persze a harag sem tart sokáig, és talán nem is nevezhető annak igazán, főleg ahogy végig nézi a lányt, egész megtetszik neki. Bár az arany talán fontosabb, mint az ilyesfajta élvezetek, de ki tudja?*
-Helybéli, bizony.
*Húzza ki magát, és mutató ujjával megpeckeli az orrát.*
-A szerencséd napja ez, szinte a piac az otthonom!
*Vágja rá, és szándékosan tegezi vissza a másikat, mintha mi sem történt volna, ez csak jó jel lehet.*
-Wellyradona..
*Emészi magában a nevet, és ismétli meg hangosan is, nehogy elfelejtse.*
-Láttam már olyan nyakéket, szépek, az biztos.
*Soha a büdös életébe nem látott még olyat.*
-Tudom is, hogy hol keressük!
*Nem, nem tudja.*
-De régen volt már.. hüm.
*Hümmög és morfondírozik, melyik árusnál kéne kezdeni a keresést. Nem mondhatni, hogy feltétlen a haszonért csinálja Merchen az ilyen akciókat, egyszerűen csak élvezi, és szereti, hogy valamiben jó.*
-Talán kezdjük épp ott.
*Mutat egy bodegára, és elindul szép lassan, persze, ha a lány is követi.*
-Te nem idevalósi vagy?
*Legalábbis erre tud következtetni a szavaiból.*
-Felétek másféle árusok is vannak? El kéne látogatnom oda, ha így van.
*Feleli, s fejében szinte már játszik a gondolattal, hogy pattan fel a kordéra, és döcög a másik nagy helyre, hogy új és még újabb portékákat szerezzen be, de talán jobb lenne most a jelenre koncentrálni, és tényleg keresni egy olyan nyakláncot. Ha szép, még magának is vesz egyet, ha módja lesz rá.*
583. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-06 20:10:03
Üzenet elküldve: 2020-05-06 20:10:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//A Jó, a Rossz, és a Szép//
* Tudatlanul bemászik a másik aurájába és mondja a sok felesleges információt. Akkor torpan meg csak egy kicsit a beszédben, amikor a sok szép profi lány meg az uralkodás kerül szóba. A nő ügyei nem éppen a legfényesebbek, ezért ne is igen szeret róluk beszélni se. Rocha persze kivétel volt, mert hozzá elég közel került, de Aldonak nem fog semmit elárulni egyelőre az biztos.*
- Hát ööö igen.* Hebegi és gyorsan inkább tovább ugrik ezen a témán. Jól látható, hogy nem nagyon szeret beszélni az ilyesmiről. A pimasz mosoly meg a kacsintás persze beleég az elméjébe. Sejti, hogy mire gondolt ezzel az elf. Irigyli is ezért magában, ráadásul még zavarba is jött hirtelen ettől az egésztől. Nagyon örül, ha végre folytathatja valami mással a beszélgetést. Igen ám, de a zsugázásról megint egy olyan dolog kerül felszínre, amire ő nem képes. Irigysége erre még jobban meg nő, mivel Wrexan nem tud írni meg olvasni.*
- Az jó.* Válaszolja kurtán. Kezd lelohadni a jó kedve. Aldonak olyan sok jó tulajdonsága, ami neki hiányzik. Még jó, hogy közben Rocha visszatér hozzájuk a cipelni valóval. Jó rendesen megpakolja magát, mert hát ebben éppen tehetséges. Menet közben legalább a lány hozzá kezd el beszélni.*
- Igen. Holnap reggel indulok, de az ígéretem megtartom. Távozás előtt benézek hozzád elbúcsúzni.* Nyugtatja meg, hogy nem felejtette el ígéretét. Persze a lány Aldoról sem feledkezik meg. Felé is megereszt egy kérdést. Az elf természetesen ki nem hagyná, hogy ne üzenjen némán Wrexnek. Valahogy a fiú is úgy van vele, hogy féltékeny egy kicsit a másikra. Pedig az ő kapcsolta a szépséges lánnyal nem több a barátságnál. Érdekes ez az egyszer biztos. És a legjobb, hogy a napnak még nincs vége.*
* Tudatlanul bemászik a másik aurájába és mondja a sok felesleges információt. Akkor torpan meg csak egy kicsit a beszédben, amikor a sok szép profi lány meg az uralkodás kerül szóba. A nő ügyei nem éppen a legfényesebbek, ezért ne is igen szeret róluk beszélni se. Rocha persze kivétel volt, mert hozzá elég közel került, de Aldonak nem fog semmit elárulni egyelőre az biztos.*
- Hát ööö igen.* Hebegi és gyorsan inkább tovább ugrik ezen a témán. Jól látható, hogy nem nagyon szeret beszélni az ilyesmiről. A pimasz mosoly meg a kacsintás persze beleég az elméjébe. Sejti, hogy mire gondolt ezzel az elf. Irigyli is ezért magában, ráadásul még zavarba is jött hirtelen ettől az egésztől. Nagyon örül, ha végre folytathatja valami mással a beszélgetést. Igen ám, de a zsugázásról megint egy olyan dolog kerül felszínre, amire ő nem képes. Irigysége erre még jobban meg nő, mivel Wrexan nem tud írni meg olvasni.*
- Az jó.* Válaszolja kurtán. Kezd lelohadni a jó kedve. Aldonak olyan sok jó tulajdonsága, ami neki hiányzik. Még jó, hogy közben Rocha visszatér hozzájuk a cipelni valóval. Jó rendesen megpakolja magát, mert hát ebben éppen tehetséges. Menet közben legalább a lány hozzá kezd el beszélni.*
- Igen. Holnap reggel indulok, de az ígéretem megtartom. Távozás előtt benézek hozzád elbúcsúzni.* Nyugtatja meg, hogy nem felejtette el ígéretét. Persze a lány Aldoról sem feledkezik meg. Felé is megereszt egy kérdést. Az elf természetesen ki nem hagyná, hogy ne üzenjen némán Wrexnek. Valahogy a fiú is úgy van vele, hogy féltékeny egy kicsit a másikra. Pedig az ő kapcsolta a szépséges lánnyal nem több a barátságnál. Érdekes ez az egyszer biztos. És a legjobb, hogy a napnak még nincs vége.*
582. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-06 18:35:53
Üzenet elküldve: 2020-05-06 18:35:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Jó, a Rossz, és a Szép//
*Rezzenéstelen arccal, de magában egy láthatatlan fintort elnyomva veszi tudomásul. hogy Wrexan közelebb lép, csökkentve a kettejük közti, számára pont kellemes távolságot. De nem hátrál tovább, furán venné ki magát, ha ily módon menekülőre fogná. Csak nem egészen érti, miért nem volt jó az a kényelmes, másfél-két méteres távolság. Nem szereti, ha idegenek másznak az aurájába, főleg, ha még ellenszenves is az illető. Az meg csak hab a tortán, ahogy rázúdít mindenféle teljesen felesleges, az elf számára érdektelen információt. Mi köze ahhoz, hogy mit csinált a kölyök, és kik a barátai? Kérdezte ő?*
~Csak tudnám, mit lát benned Rocha.~
- Hát igen, gondolom nem egyszerű annyi profi lány közt uralkodni magadon.
*Ereszt meg egy pimasz mosolyt, s sokat tudóan kacsint a fiú felé. Ez akár már barátságosnak is mondható, kár, hogy Aldo rejtett szándéka ezzel pusztán az, hogy további zavart reakciókat váltson ki.*
- Nem igazán szoktam játszani. Ha nem dolgozom, inkább olvasom
*Csepegtet ő is pár lényegtelen információt magáról, hogy fenntartsa a látszatot, s alkalmazkodjon a másik stílusához. Azt persze megtartja magának, hogy még szinte soha életében nem kártyázott vagy kockázott, főleg azért, mert nem volt kivel. Aztán egy idő után már nem is érdekelték az ilyen dolgok, megfigyelte a kocsmákban játszadozó csapatokat, kitanulta a stratégiákat, de sosem ült asztalhoz, hogy alkalmazza őket.
Közben a félvér visszatér, s elindulnak. Észreveszi Wrexan roppant igyekezetét, ahogy megragadja a csomagok egy részét, de ráhagyja. Neki aztán az nem sérti az önbecsülését, ha egy kicsit kevesebbet kell cipekednie. Legalább kényelmesebben telik az a rövid séta, amíg a házhoz érnek.
Fél füllel hallgatja, miféle párbeszédbe elegyedik a másik kettő, s a lelke mélyén rejtett megkönnyebbülést érez, amikor meghallja, hogy Wrexan valószínűleg távozni fog a közeljövőben. Igyekszik meggyőzni magát, hogy természetesen nem zavarta a fiú, de ez sajnos nem igazán sikerül. Csak tudná, hogy mi az istenért érez féltékenységet, mikor semmi komoly kapcsolat nem fűzi a nőhöz. Talán ezért is utálja annyira az érzelmeket. Irracionálisak, irányíthatatlanok, és zavarosak.*
- Jól emlékszel. Inkább bor, mint pálinka.
*Ereszt meg egy bizalmas mosolyt Rocha felé, remélve, hogy ezzel azért odapiszkálhat ő is a fiúnak.*
*Rezzenéstelen arccal, de magában egy láthatatlan fintort elnyomva veszi tudomásul. hogy Wrexan közelebb lép, csökkentve a kettejük közti, számára pont kellemes távolságot. De nem hátrál tovább, furán venné ki magát, ha ily módon menekülőre fogná. Csak nem egészen érti, miért nem volt jó az a kényelmes, másfél-két méteres távolság. Nem szereti, ha idegenek másznak az aurájába, főleg, ha még ellenszenves is az illető. Az meg csak hab a tortán, ahogy rázúdít mindenféle teljesen felesleges, az elf számára érdektelen információt. Mi köze ahhoz, hogy mit csinált a kölyök, és kik a barátai? Kérdezte ő?*
~Csak tudnám, mit lát benned Rocha.~
- Hát igen, gondolom nem egyszerű annyi profi lány közt uralkodni magadon.
*Ereszt meg egy pimasz mosolyt, s sokat tudóan kacsint a fiú felé. Ez akár már barátságosnak is mondható, kár, hogy Aldo rejtett szándéka ezzel pusztán az, hogy további zavart reakciókat váltson ki.*
- Nem igazán szoktam játszani. Ha nem dolgozom, inkább olvasom
*Csepegtet ő is pár lényegtelen információt magáról, hogy fenntartsa a látszatot, s alkalmazkodjon a másik stílusához. Azt persze megtartja magának, hogy még szinte soha életében nem kártyázott vagy kockázott, főleg azért, mert nem volt kivel. Aztán egy idő után már nem is érdekelték az ilyen dolgok, megfigyelte a kocsmákban játszadozó csapatokat, kitanulta a stratégiákat, de sosem ült asztalhoz, hogy alkalmazza őket.
Közben a félvér visszatér, s elindulnak. Észreveszi Wrexan roppant igyekezetét, ahogy megragadja a csomagok egy részét, de ráhagyja. Neki aztán az nem sérti az önbecsülését, ha egy kicsit kevesebbet kell cipekednie. Legalább kényelmesebben telik az a rövid séta, amíg a házhoz érnek.
Fél füllel hallgatja, miféle párbeszédbe elegyedik a másik kettő, s a lelke mélyén rejtett megkönnyebbülést érez, amikor meghallja, hogy Wrexan valószínűleg távozni fog a közeljövőben. Igyekszik meggyőzni magát, hogy természetesen nem zavarta a fiú, de ez sajnos nem igazán sikerül. Csak tudná, hogy mi az istenért érez féltékenységet, mikor semmi komoly kapcsolat nem fűzi a nőhöz. Talán ezért is utálja annyira az érzelmeket. Irracionálisak, irányíthatatlanok, és zavarosak.*
- Jól emlékszel. Inkább bor, mint pálinka.
*Ereszt meg egy bizalmas mosolyt Rocha felé, remélve, hogy ezzel azért odapiszkálhat ő is a fiúnak.*
581. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-06 18:04:21
Üzenet elküldve: 2020-05-06 18:04:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A Kalmárduó//
*Briliáns ötletei még tündérünket is lenyűgözik időnként, sőt igazából elég gyakran. Galwinglor nagy falatnak találja ezt a kufárkodást. A dörzsölt tündér pedig egészen pontosan kiforralta a tervet.*
- Drága barátom egy kicsit másra gondoltam mint te. Mi lennénk a Kufárduó. Csak mi ketten. Nem kellenek mások. Nem egy csürhe céhre gondoltam akiknek szerteszét ágazik a figyelmük. Csak ketten. Eleinte kis tételben játszanánk. Megnézzük az, hogy fog menni.
*Átgondolta Sizpak milliószor is vagy többször.*
- Tehát a kereskedőház ugyebár eléggé leterhelt. Kizárt, hogy egyedül lefedjék egész Artheniort. Nem lennénk igazi konkurencia. Csupán a lehulló morzsákból csipegetnénk. A kereslet elég nagy. Lenne mindkettőnknek bőven munkája. Amúgy meg ne monopolizáljanak na!
*Miért is ne csinálhatnák ketten? Persze, hogy meg tudják csinálni ez nem kérdés. A piactéren elkezdi híresztelni a szolgáltatásaikat. Talán még egy cédulát is kitesznek valahova.*
*Briliáns ötletei még tündérünket is lenyűgözik időnként, sőt igazából elég gyakran. Galwinglor nagy falatnak találja ezt a kufárkodást. A dörzsölt tündér pedig egészen pontosan kiforralta a tervet.*
- Drága barátom egy kicsit másra gondoltam mint te. Mi lennénk a Kufárduó. Csak mi ketten. Nem kellenek mások. Nem egy csürhe céhre gondoltam akiknek szerteszét ágazik a figyelmük. Csak ketten. Eleinte kis tételben játszanánk. Megnézzük az, hogy fog menni.
*Átgondolta Sizpak milliószor is vagy többször.*
- Tehát a kereskedőház ugyebár eléggé leterhelt. Kizárt, hogy egyedül lefedjék egész Artheniort. Nem lennénk igazi konkurencia. Csupán a lehulló morzsákból csipegetnénk. A kereslet elég nagy. Lenne mindkettőnknek bőven munkája. Amúgy meg ne monopolizáljanak na!
*Miért is ne csinálhatnák ketten? Persze, hogy meg tudják csinálni ez nem kérdés. A piactéren elkezdi híresztelni a szolgáltatásaikat. Talán még egy cédulát is kitesznek valahova.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3115-3134