//Árnyak űzője//
//Morfiusz//
- Szárnyas óriás törpék?! *ijedten sikkant, és azonnal Morfiusz mellé ugrik, kéz kézzel erősen markolva, szorítva a férfi jobb felkarját, jó szorosan hozzábújva, miközben esdeklő szemekkel néz fel rá, és elhaló hangon suttogja:* Védj meg, kérlek!
*Az egész jelenet annyira teátrális, hogy ordít róla, hogy Shyahar csak megjátssza. Ugyanakkor minden jó móka mélyén van valami komolyság is, a lány valami még saját maga számára is ismeretlen okból valóban úgy érzi, hogy számíthat a férfira, hogy Morf, ha a szükség úgy hozná, akkor védelmezné őt.*
- Nem aggódom, csak nem éppen illendő és...
~És nem várom el, hogy rám költsd az aranyaidat, mikor...~
*Igen, folytatná még, lennének érvei, de Morfiusz is folytatja és neki is vannak érvei, ráadásul nyomós okokat hoz fel. De ez önmagában még kevés lenne, Shyahar látta a döbbenetet az arcán, és hallja a sértettséget a szavaiban, és tudja, ha tovább ellenkezik, azzal komolyan megbánthatja a férfit. Azt pedig nem szeretné.*
- Rendben. Legyen akkor így. Köszönöm *egyezik bele halkan, enyhén pirulva, de azért meg nem hunyászkodva. Mert bátran állja a mélybarna szempár pillantását.
Végül apró kis sóhajt hallat, mikor Morf nem csak a ruhát és fürdőruhát fizeti ki, hanem még egy kendővel is megtoldja az ajándékok már így is tetemes halmazát.*
~És milyen szép kendő! Oda sem nézett igazán, és mégis kiválasztotta a legjobbat. Vajon tudja egyáltalán mit vett? Vagy majd csak meglepődik, mikor meglátja? Kíváncsi leszek, mit szól majd hozzá!~
*Mert a kendő csodaszép, és a lány meggyőződése, hogy az árus csakis azért adta oda aránylag olcsón, mert el volt merülve abban, hogy a vitatkozásukat hallgassa, meg a szárnyas óriástörpéket képzelje maga elé.
Shyahar szája sarkában apró mosoly ül, ahogy elképzeli milyen arcot fog majd vágni Morfiusz. A kendő úgy volt hajtva, hogy a bordós virágos része látszott, ámde mikor a férfi felkapta és a kiválasztott ruhájára dobta, szétbomlott, és amíg Morf a pénzzel és a fizetéssel volt elfoglalva a lány azt nézte, ahogy az árus segédje összecsomagolta a vásárolt holmikat. Akkor látta meg, a kendő valódi selyem, puha és áttetsző, minden bizonnyal kézzel festették, az egyik sarkában valóban feltűnő bordó rózsák díszítik, de egyébként elefántcsont színű, két másik oldalán halovány pisztáciazöld és rózsaszín kisebb mintákkal melyek bimbókat és leveleket formálnak, és apró rávarrt gyöngyökkel, melyek mintha harmatcseppeket jelképeznének. Dacára a rózsás mintának az egész darab finom és ízléses, Shyahar meggyőződése, hogy vagy elf, vagy tündér kezek munkája.
A titkos mosolya nem kis mértékben szól tehát a kendőnek is.*
~Pedig aztán kendőről valóban szó sem volt.~
*A kérdésre bólint.*
- Igen, még egy könnyebb cipőt, de azt már valóban én veszem.
*Rövid idő alatt választ egyet, ami bebújós, finom vajszínű bőrből készült, ruhához is felvehető, de mégis jó minőségű, kényelmes darab, még az árából is engednek egy kicsit, így nem is lép túl a keretein a vásárlással a lány.
Ahogy végeznek és elpakolják a holmikat, Morf elégedett mosolyát látva nem állja meg, és ő is visszamosolyog.*
- Szereted, ha neked van igazad, ugye? *kérdi tőle évődve, majd ügyesen a karjára véve a csomagját néz fel a férfira.* És most merre?