Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 503 (10041. - 10060. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
10060. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-05-12 12:52:09
Üzenet elküldve: 2024-05-12 12:52:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A visszatérés közel sem olyan egyszerű, mint azt képzelte. Egyrészt Lihanech után rettenetesen nehéz volt újra megszokni ezt a várost. Noha egész életét itt töltötte, úgy picit könnyebb volt, hogy nem ismert alternatívákat. Egy dologban viszont nem csalt az ösztöne. A lázadás tüze szépen lassan elapadt, és mögötte egy fenntarthatatlan társadalom és város maradt. Erre rájöhetett Bredoc parancsnok is, mert a katonák végre visszafoglalták Sárvárost. Ili számára az egyetlen kellemetlenség ebben az volt, hogy megvárták vele, amíg a város maradéka szép lassan lakhatatlanná válik. Ki gondolta volna, hogy a csőcselék uralma a kúriákban csak azok lepusztulásához vezet? Az ilyenek, akiknek sosem volt semmijük, csak lelakják a helyeket. Mit ad Teysus, a vagyonosabb népek sem akartak örökké rozzant viskókban élni. És végre - legalábbis a tündér szerint valahogy így történhetett - lett elegendő társadalmi nyomás ahhoz, hogy Arthenior csapatai eltakarítsák a szemetet, és hogy a tanács be akarja építtetni a helyet.
Talán nem minden úgy történt, ahogy eredetileg tervezte, talán egy lassú és hepehupás út vezetett eddig, de végre a tanács is felismerte, hogy nem lehet egy várost a csőcselékre építeni. Óriási űr ütötte fel a fejét, hiányzik a vagyonosabb réteg. A nemesség. Amikor az építkezések híre megindult, Ili biztosra vette, hogy elég olcsón lehet majd igen szép házakhoz vagy akár kúriákhoz hozzájutni, viszont arra legmerészebb álmaiban sem gondolt volna, hogy beárazzák a nemesi rangot is. Persze érti ő, hogy az így keletkező nemesek nem ugyanolyanok lesznek, mint akiket erre tenyésztettek ki, viszont ez aggassza azokat a rövid életű embereket. Ötven év múlva senkit nem fog már érdekelni, ki hogyan lett itt nemes.
A házhoz és a ranghoz pedig csak egyetlen dolog kell: pénz. Ez legalább kedvez a kereskedőknek. Ilyenformán egyúttal nem kedvez a kereskedőknek. Ili is egyre kevésbé szeret a piacon időt eltölteni, mindenki túl... lelkes. Egymás lábára lépnek átvitt értelemben, és néha szó szerint is. A maga részéről inkább a kivárás híve, így a mai napon is inkább a piac szélén sétálgat, és a tömegből leszakadókat veszi szemügyre, hogy elüsse az időt.*
*A visszatérés közel sem olyan egyszerű, mint azt képzelte. Egyrészt Lihanech után rettenetesen nehéz volt újra megszokni ezt a várost. Noha egész életét itt töltötte, úgy picit könnyebb volt, hogy nem ismert alternatívákat. Egy dologban viszont nem csalt az ösztöne. A lázadás tüze szépen lassan elapadt, és mögötte egy fenntarthatatlan társadalom és város maradt. Erre rájöhetett Bredoc parancsnok is, mert a katonák végre visszafoglalták Sárvárost. Ili számára az egyetlen kellemetlenség ebben az volt, hogy megvárták vele, amíg a város maradéka szép lassan lakhatatlanná válik. Ki gondolta volna, hogy a csőcselék uralma a kúriákban csak azok lepusztulásához vezet? Az ilyenek, akiknek sosem volt semmijük, csak lelakják a helyeket. Mit ad Teysus, a vagyonosabb népek sem akartak örökké rozzant viskókban élni. És végre - legalábbis a tündér szerint valahogy így történhetett - lett elegendő társadalmi nyomás ahhoz, hogy Arthenior csapatai eltakarítsák a szemetet, és hogy a tanács be akarja építtetni a helyet.
Talán nem minden úgy történt, ahogy eredetileg tervezte, talán egy lassú és hepehupás út vezetett eddig, de végre a tanács is felismerte, hogy nem lehet egy várost a csőcselékre építeni. Óriási űr ütötte fel a fejét, hiányzik a vagyonosabb réteg. A nemesség. Amikor az építkezések híre megindult, Ili biztosra vette, hogy elég olcsón lehet majd igen szép házakhoz vagy akár kúriákhoz hozzájutni, viszont arra legmerészebb álmaiban sem gondolt volna, hogy beárazzák a nemesi rangot is. Persze érti ő, hogy az így keletkező nemesek nem ugyanolyanok lesznek, mint akiket erre tenyésztettek ki, viszont ez aggassza azokat a rövid életű embereket. Ötven év múlva senkit nem fog már érdekelni, ki hogyan lett itt nemes.
A házhoz és a ranghoz pedig csak egyetlen dolog kell: pénz. Ez legalább kedvez a kereskedőknek. Ilyenformán egyúttal nem kedvez a kereskedőknek. Ili is egyre kevésbé szeret a piacon időt eltölteni, mindenki túl... lelkes. Egymás lábára lépnek átvitt értelemben, és néha szó szerint is. A maga részéről inkább a kivárás híve, így a mai napon is inkább a piac szélén sétálgat, és a tömegből leszakadókat veszi szemügyre, hogy elüsse az időt.*
10059. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-05-02 17:22:50
Üzenet elküldve: 2024-05-02 17:22:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Rövid kis piacozás//
- Persze, pihenj csak, ha fáradt vagy, ha pedig nem, akkor csinálok ünnepi vacsorát. Ha mégsem találkozunk ma este, akkor pedig megcsinálom holnap. *mondja búcsúzásképpen Aleniának, amikor elválnak egymástól. Igazából akár ma ünnepelnek, akár a holnapi nap folyamán fognak, nem árt, ha beszerez pár dolgot a piacon, amit már nem látott a kamrában, amikor levest főzött.
Szeretne minél hamarabb végezni, éppen ezért nem kíséri el Niát hazáig, pedig talán logikusabb lenne, ha elhozná a szamarát, hogy segítsen cipekedni, ugyanakkor túlkényelmeskedni sem akarja a nap hátralévő részét.
Minden, amit venni szeretne, el fog férni a hátizsákjában, plüss nyulai alatt, egyedül talán a kolompér az, amit kézben kell cipelnie hazáig. Egy öt kilós zsákot minden bizonnyal nem lesz túl könnyű vinni, viszont szégyellene egy másik létsíkról iderángatni egy védőkerubit, csak azért, hogy megkérje rá, hogy ebben az egy dologban a segítségére legyen.
Az entitás ugyan jóindulatú, türelmével még sem szeretne semmiképpen sem visszaélni, ráadásul az, hogy saját erejéhez mérten kicsit nagy súlyt kell majd vinnie sokáig, mégsem tekinthető veszélynek, amely elhárítására ez a varázslat eredetileg ki lett találva.
~ Essünk túl rajta gyorsan! ~ gondolja, és gondolatait nem meghazudtolva sietős léptekkel a templomtól viszonylag hamar megérkezik a piacra, kissé elcsodálkozva azon, hogy hiába zavarta az itteni tömeg zsizsegés és nyüzsgés, amikor először a városban járt, mostanra tulajdonképpen megszerette a Artheniornak ezt a szegletét is.
~ Lehet, hogy nem is lesz olyan rossz félig Artheniorban is élni. ~
Jó tudni, hogy itt meg lehet kapni szinte mindent, amire csak szüksége lehet, és az is örömmel tölti el, hogy nyugodtan nézelődhet, miközben az érzékszervei által magába fogadott benyomások kavarognak benne.*
- Na jó, előbb a kaja, utána minden más. Bár nem... a kolompért majd utoljára. *hozza meg végül a szerinte logikus döntést, hangosan is kimondva a szavait, de egy kisebb tömegben és az őt körülvevő alapzajban nyilván fel sem tűnik senkinek, hogy van itt egy félvér lány, aki magában beszél.
Két kiló őzhúst vesz először, aztán két liter tejet. Szerencsére annyi sajt még van odahaza, hogy ahhoz az ételhez, amit kigondolt elég legyen.
Ezek után nemes kisasszonyoknak való, díszes, fűzős ruhákat keres, és hamarosan talál is, nagyon sajnálva azt, hogy Alenia éppen most nincsen vele. Sokkal ideálisabb felállás lenne az, ha a másik lány választana olyan ruhát, ami szerinte neki jól áll, nem pedig ő olyat, ami szerinte Aleniának fog tetszeni. Kicsit fél tőle, hogy el fog költeni nem kevés pénzt feleslegesen, és végül olyat vesz, amelyik kinézete Alenia ízlésével nem találkozik, de hát jelen pillanatban más lehetősége nincs.
Magának feketét és sötétkéket, Niának pedig fehéret és halványkéket választ, amely a maga szelíd színeivel szerinte ki fogja emelni a másik lány szépségét, és reméli, hogy elnyeri vele a egyben a tetszését is. Azt is legalább annyira reméli, hogy saját ruhája is ki fogja hangsúlyozni sápadt bőrének, fekete hajának, valamint kék szemeinek a színét.
Niának köpenyt is vesz, prémből, mert az a drágább, mivel pedig belátja, hogy sajátja már kissé régi és viseltes, saját magát is meglepi egyel, igaz csak selyemből, ami kicsit olcsóbb, és citromsárga, ami szerinte vidámságot áraszt magából, akár az év legmelegebb, és élettel leginkább telt hónapjaiban maga a nap. Ha Aleniának mégsem fog tetszeni, még mindig elcserélhetik, vagy vehetnek neki újat, de ez már a jövő zenéje.
Ami a sajátját illeti, amit magának választott, nem túl meleg, ugyanakkor neki van varázslata az időjárás viszontagságai ellen, szóval ennyiből nem számít. Ezzel viszont nagyjából majdnem teljesen ki is merítette erszénye tartalmát.
Öt kiló kolompérre még marad pénze, aminek az a vége, hogy holnaptól vissza kell térnie a főleg munkával eltöltött napokhoz, de egyáltalán nem bánja.
A legfontosabb most annak a jövőnek a megalapozása, amit főleg Nia álmodott meg, ő ellenben elhatározta, hogy segíteni fog neki a megvalósításában.
Annyit még csavar egyet korábbi tervein, hogy megfordítja az egészet. Sokkal egyszerűbb, ha a magának vásárolt köpenyt rögtön fel is veszi, a húst, a kolompért és a tejet pedig belegyömöszöli a hátizsákjába, és a hátán viszi haza, a maradék ruhákat pedig plüss nyulaival együtt a kezében, utóbbiakat természetesen magához ölelve, mint a régi szép, és nem annyira szép időkben.
Egyébként sem izgatná néhány mindezt furcsálló pillantás, főleg nem most, hogy boldog.
Így sem túl egyszerű, de sokkal könnyebb, mintha egy egész zsák krumplit kézben próbálna vinni.
Siet, hogy minél hamarabb hazaérjen, és nem is olyan sokára már otthon is van az egykor szebb napokat is látott Sayqueves Rezidencián.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.02 17:40:08
- Persze, pihenj csak, ha fáradt vagy, ha pedig nem, akkor csinálok ünnepi vacsorát. Ha mégsem találkozunk ma este, akkor pedig megcsinálom holnap. *mondja búcsúzásképpen Aleniának, amikor elválnak egymástól. Igazából akár ma ünnepelnek, akár a holnapi nap folyamán fognak, nem árt, ha beszerez pár dolgot a piacon, amit már nem látott a kamrában, amikor levest főzött.
Szeretne minél hamarabb végezni, éppen ezért nem kíséri el Niát hazáig, pedig talán logikusabb lenne, ha elhozná a szamarát, hogy segítsen cipekedni, ugyanakkor túlkényelmeskedni sem akarja a nap hátralévő részét.
Minden, amit venni szeretne, el fog férni a hátizsákjában, plüss nyulai alatt, egyedül talán a kolompér az, amit kézben kell cipelnie hazáig. Egy öt kilós zsákot minden bizonnyal nem lesz túl könnyű vinni, viszont szégyellene egy másik létsíkról iderángatni egy védőkerubit, csak azért, hogy megkérje rá, hogy ebben az egy dologban a segítségére legyen.
Az entitás ugyan jóindulatú, türelmével még sem szeretne semmiképpen sem visszaélni, ráadásul az, hogy saját erejéhez mérten kicsit nagy súlyt kell majd vinnie sokáig, mégsem tekinthető veszélynek, amely elhárítására ez a varázslat eredetileg ki lett találva.
~ Essünk túl rajta gyorsan! ~ gondolja, és gondolatait nem meghazudtolva sietős léptekkel a templomtól viszonylag hamar megérkezik a piacra, kissé elcsodálkozva azon, hogy hiába zavarta az itteni tömeg zsizsegés és nyüzsgés, amikor először a városban járt, mostanra tulajdonképpen megszerette a Artheniornak ezt a szegletét is.
~ Lehet, hogy nem is lesz olyan rossz félig Artheniorban is élni. ~
Jó tudni, hogy itt meg lehet kapni szinte mindent, amire csak szüksége lehet, és az is örömmel tölti el, hogy nyugodtan nézelődhet, miközben az érzékszervei által magába fogadott benyomások kavarognak benne.*
- Na jó, előbb a kaja, utána minden más. Bár nem... a kolompért majd utoljára. *hozza meg végül a szerinte logikus döntést, hangosan is kimondva a szavait, de egy kisebb tömegben és az őt körülvevő alapzajban nyilván fel sem tűnik senkinek, hogy van itt egy félvér lány, aki magában beszél.
Két kiló őzhúst vesz először, aztán két liter tejet. Szerencsére annyi sajt még van odahaza, hogy ahhoz az ételhez, amit kigondolt elég legyen.
Ezek után nemes kisasszonyoknak való, díszes, fűzős ruhákat keres, és hamarosan talál is, nagyon sajnálva azt, hogy Alenia éppen most nincsen vele. Sokkal ideálisabb felállás lenne az, ha a másik lány választana olyan ruhát, ami szerinte neki jól áll, nem pedig ő olyat, ami szerinte Aleniának fog tetszeni. Kicsit fél tőle, hogy el fog költeni nem kevés pénzt feleslegesen, és végül olyat vesz, amelyik kinézete Alenia ízlésével nem találkozik, de hát jelen pillanatban más lehetősége nincs.
Magának feketét és sötétkéket, Niának pedig fehéret és halványkéket választ, amely a maga szelíd színeivel szerinte ki fogja emelni a másik lány szépségét, és reméli, hogy elnyeri vele a egyben a tetszését is. Azt is legalább annyira reméli, hogy saját ruhája is ki fogja hangsúlyozni sápadt bőrének, fekete hajának, valamint kék szemeinek a színét.
Niának köpenyt is vesz, prémből, mert az a drágább, mivel pedig belátja, hogy sajátja már kissé régi és viseltes, saját magát is meglepi egyel, igaz csak selyemből, ami kicsit olcsóbb, és citromsárga, ami szerinte vidámságot áraszt magából, akár az év legmelegebb, és élettel leginkább telt hónapjaiban maga a nap. Ha Aleniának mégsem fog tetszeni, még mindig elcserélhetik, vagy vehetnek neki újat, de ez már a jövő zenéje.
Ami a sajátját illeti, amit magának választott, nem túl meleg, ugyanakkor neki van varázslata az időjárás viszontagságai ellen, szóval ennyiből nem számít. Ezzel viszont nagyjából majdnem teljesen ki is merítette erszénye tartalmát.
Öt kiló kolompérre még marad pénze, aminek az a vége, hogy holnaptól vissza kell térnie a főleg munkával eltöltött napokhoz, de egyáltalán nem bánja.
A legfontosabb most annak a jövőnek a megalapozása, amit főleg Nia álmodott meg, ő ellenben elhatározta, hogy segíteni fog neki a megvalósításában.
Annyit még csavar egyet korábbi tervein, hogy megfordítja az egészet. Sokkal egyszerűbb, ha a magának vásárolt köpenyt rögtön fel is veszi, a húst, a kolompért és a tejet pedig belegyömöszöli a hátizsákjába, és a hátán viszi haza, a maradék ruhákat pedig plüss nyulaival együtt a kezében, utóbbiakat természetesen magához ölelve, mint a régi szép, és nem annyira szép időkben.
Egyébként sem izgatná néhány mindezt furcsálló pillantás, főleg nem most, hogy boldog.
Így sem túl egyszerű, de sokkal könnyebb, mintha egy egész zsák krumplit kézben próbálna vinni.
Siet, hogy minél hamarabb hazaérjen, és nem is olyan sokára már otthon is van az egykor szebb napokat is látott Sayqueves Rezidencián.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.02 17:40:08
10058. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-04-29 19:00:07
Üzenet elküldve: 2024-04-29 19:00:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 346
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 346
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Nem volt túl jó éjszakája. Nem aludt sokat, inkább gondolkozott, aztán rá is jött valamire. Illetve inkább újra felfedezte magában azt, hogy semmi jóra nem vezet, ha önmagát adja. Tegnap megpróbálta ezt Orthus Morthimer társaságában, de a dolog olyannyira rosszul sült el, hogy talán kevésen múlott az, hogy az ő kapcsolatuk örökre véget érjen. Ennek mostantól máshogy kell lennie. A valódi Merlana nincs többé, ő eltűnt, kész, vége. Mostantól csak az számít, hogy épp mire vágyik a társasága, mert akkor érheti el a legnagyobb sikereket. Egy ideig. Aztán egy szép napon majd visszatér az igazi Merlana, de akkor már az ő lábai előtt fognak esedezni azért, hogy a kedvére tegyenek, és akkor majd kamatostól visszakérhet mindent, amit adott.
Most azonban ideje a tettek mezejére lépni, aminek az első lépése, hogy ma már nem szeretné felkészületlenül várni Orthus-t, éppen ezért tervez a piacon keresni pár üveg alkoholt. Nem csak a férfinek, hanem majd minden vendégének, de természetesen első körben neki akar vele megfelelni.
Nézelődik egy ideig az árusok között, és végül így lesz gazdagabb három üveg folyó borral, egy üveg wegtoreni rummal és egy üveg gyümölcspálinkával. Az utóbbi kettőnek az ára felettébb fájdalmas, de hát ez van, amit meg kell tenni a cél érdekében, azt meg kell tenni. Kifizeti az italok árát, így a spórolt pénze nagy részének lőttek, de nem baj. Ő boldogan indul vissza a fogadóba, hogy a szobájában ismét felkészüljön a kereskedő fogadására, és remélhetőleg, ha már kapott egy esélyt, ma egy más befejezést írhat a történetnek.*
Most azonban ideje a tettek mezejére lépni, aminek az első lépése, hogy ma már nem szeretné felkészületlenül várni Orthus-t, éppen ezért tervez a piacon keresni pár üveg alkoholt. Nem csak a férfinek, hanem majd minden vendégének, de természetesen első körben neki akar vele megfelelni.
Nézelődik egy ideig az árusok között, és végül így lesz gazdagabb három üveg folyó borral, egy üveg wegtoreni rummal és egy üveg gyümölcspálinkával. Az utóbbi kettőnek az ára felettébb fájdalmas, de hát ez van, amit meg kell tenni a cél érdekében, azt meg kell tenni. Kifizeti az italok árát, így a spórolt pénze nagy részének lőttek, de nem baj. Ő boldogan indul vissza a fogadóba, hogy a szobájában ismét felkészüljön a kereskedő fogadására, és remélhetőleg, ha már kapott egy esélyt, ma egy más befejezést írhat a történetnek.*
10057. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-04-25 19:44:08
Üzenet elküldve: 2024-04-25 19:44:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Keresve//
* Újfent a piac mélyébe veti magát Cagon. Konkrét tervei ugyan nincsenek, viszont elképzelései már igen. Ahogy belép a piacra, talán egy másodpercre is, de sokan megbámuljak a colost. Nem véletlen, hisz előtte még valakivel vitázott. A nagy lármában a kereskedőt kitoloncolták a helyéről, talán a városból. Majd később Morthimer mellett láthatták, ahogyan együtt haladtak végig a tágas területen. Habár Orthusnak az egyik megkötése, hogy az ork ne emlegesse a nevét, ezáltal ne teremjen erősen látható kapcsolat kettőjük között. Ezt már kicsit leshetik. Hogy mindenki tisztában van e vele az kérdéses, de a piacon lévők gyanakodnak efelől. Mi tagadás eléggé megnőtt az ork az emberek szemében. Legalábbis megtűrik őt. Szokatlan érzéssel telíti el az orkot ez. Ám nincs ideje ezzel foglalkozni. Jelenleg a fel-alá járkálásnak a célja, hogy egy megfelelő párolót szerezzen. A legutóbbi kísérlet során az eredmények kellően tönkretették a műszerét, így kénytelen újat keresni, vagy magától építeni. Talál egy boltot, ahol nagyjából hasonló dolgokat árulnak. Csak a minőség az ami nem megfelelő. Mi tagadás, ezek az olcsó szesz előállításra vannak kitalálva. A mérték, amivel Cagon dolgozik, annak nem felel meg. A minőség, amit garantálni akar, nem lehet holmi szemétből megépíteni. Körbejárja még egyszer a helyet. Ha itt nem talál se alkalmas eszközöket, se embereket, akkor az esélyei drasztikusan csökkennek. Itt ott megáll nézelődni, de hamar belátja, hogy amit keres, azt itt nincs. Táskájából előhúzza pálinkáját és mértékkel, ork mértékkel ugyan, de belekortyol. Ennyi még nem döntheti le a lábáról. Legalább addig is van oka tovább maradni, míg tele az üvege. *
* Újfent a piac mélyébe veti magát Cagon. Konkrét tervei ugyan nincsenek, viszont elképzelései már igen. Ahogy belép a piacra, talán egy másodpercre is, de sokan megbámuljak a colost. Nem véletlen, hisz előtte még valakivel vitázott. A nagy lármában a kereskedőt kitoloncolták a helyéről, talán a városból. Majd később Morthimer mellett láthatták, ahogyan együtt haladtak végig a tágas területen. Habár Orthusnak az egyik megkötése, hogy az ork ne emlegesse a nevét, ezáltal ne teremjen erősen látható kapcsolat kettőjük között. Ezt már kicsit leshetik. Hogy mindenki tisztában van e vele az kérdéses, de a piacon lévők gyanakodnak efelől. Mi tagadás eléggé megnőtt az ork az emberek szemében. Legalábbis megtűrik őt. Szokatlan érzéssel telíti el az orkot ez. Ám nincs ideje ezzel foglalkozni. Jelenleg a fel-alá járkálásnak a célja, hogy egy megfelelő párolót szerezzen. A legutóbbi kísérlet során az eredmények kellően tönkretették a műszerét, így kénytelen újat keresni, vagy magától építeni. Talál egy boltot, ahol nagyjából hasonló dolgokat árulnak. Csak a minőség az ami nem megfelelő. Mi tagadás, ezek az olcsó szesz előállításra vannak kitalálva. A mérték, amivel Cagon dolgozik, annak nem felel meg. A minőség, amit garantálni akar, nem lehet holmi szemétből megépíteni. Körbejárja még egyszer a helyet. Ha itt nem talál se alkalmas eszközöket, se embereket, akkor az esélyei drasztikusan csökkennek. Itt ott megáll nézelődni, de hamar belátja, hogy amit keres, azt itt nincs. Táskájából előhúzza pálinkáját és mértékkel, ork mértékkel ugyan, de belekortyol. Ennyi még nem döntheti le a lábáról. Legalább addig is van oka tovább maradni, míg tele az üvege. *
10056. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-04-24 19:10:32
Üzenet elküldve: 2024-04-24 19:10:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Visszavonulva//
-Minden világos, köszönöm!
*Biccent is, s úgy látszik hogy elintézték a dolgot. Egészen nyugodt és izgatott is egyszerre, hisz most kezdhet bele egy olyasféle kalandba, amilyenben korábban még sosem volt része. Némi gondolkodás után a piacra siet, immár minden holmiját magával cipelve, hogy megvegyen néhány kelléket amikkel kicsit helyre pofozhatja újdonsült otthonát. Összeszedi a szükséges holmikat, nagyjából azért tudja mi fán terem a munka. Legény korában rengeteg házat segített újjáépíteni, amíg még fegyverhordozó volt a lovagrendben ahol kinevelték. Egy kis keresgélés után összesen 450 aranyat költ el.
Sok arany, és nem is nagyon marad másra már semmije, de egyáltalán nem bánja. Van egy saját földje! És munkája is lesz bőven vele, az ételt meg majd megoldja valahogy, ha más nem vadászni fog, vagy átsétál Vadászlakra és onnan szerez be némi elemózsiát. De most már legalább szerzámai és kellékei is vannak a feladathoz, úgyhogy jó előérzettel vág neki az útnak.*
-Minden világos, köszönöm!
*Biccent is, s úgy látszik hogy elintézték a dolgot. Egészen nyugodt és izgatott is egyszerre, hisz most kezdhet bele egy olyasféle kalandba, amilyenben korábban még sosem volt része. Némi gondolkodás után a piacra siet, immár minden holmiját magával cipelve, hogy megvegyen néhány kelléket amikkel kicsit helyre pofozhatja újdonsült otthonát. Összeszedi a szükséges holmikat, nagyjából azért tudja mi fán terem a munka. Legény korában rengeteg házat segített újjáépíteni, amíg még fegyverhordozó volt a lovagrendben ahol kinevelték. Egy kis keresgélés után összesen 450 aranyat költ el.
Sok arany, és nem is nagyon marad másra már semmije, de egyáltalán nem bánja. Van egy saját földje! És munkája is lesz bőven vele, az ételt meg majd megoldja valahogy, ha más nem vadászni fog, vagy átsétál Vadászlakra és onnan szerez be némi elemózsiát. De most már legalább szerzámai és kellékei is vannak a feladathoz, úgyhogy jó előérzettel vág neki az útnak.*
10055. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-04-22 12:10:12
Üzenet elküldve: 2024-04-22 12:10:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bájitalok ügyében//
* Meglehetősen eseménytelenül és csendesen érkeznek meg a piacra. Ez persze nem azt jelenti, hogy harag van közöttük, pusztán csak sok mindenen mentek keresztül. Legalábbis, így gondolja Cagon. A megérkezés pillanatába Orthus gyalog akarja megtenni az utat a kívánt boltig. Az ork csak némán követi mivel jobb dolga nincsen. Egy valahogy jobban kinéző bolthoz kíséri Orthust, ahol bólintással jelzi, hogy kint várja. Közben a kirakatot bámulva elfoglalja magát. Ha azt megunja, akkor a szomszédos kirakatokat is megnézi. Nem figyel nagyon a kereskedők alkudozását. Biztos tudja mit csinál, vagy ne legyen ő a szakértő. Kisebb idő elteltével Orthus felbukkan az ajtóból. Cagon visszakíséri a kocsijához. Az alapanyagokat eltéve elégedetten bólint. *
- Nagyon szépen köszönöm. Legyen további kellemes napjuk. Orthus. Japher.
* Mindkettőnek egy enyhe meghajlást produkál. Természetesen fontossági sorrendbe. Egy darabig vár, aztán visszaindul lakhelyére. Végül nagyot sóhajt. Most, hogy végeztek a tárgyalással úgy érzi mintha egy nagy kő esett volna le a vállairól. *
* Meglehetősen eseménytelenül és csendesen érkeznek meg a piacra. Ez persze nem azt jelenti, hogy harag van közöttük, pusztán csak sok mindenen mentek keresztül. Legalábbis, így gondolja Cagon. A megérkezés pillanatába Orthus gyalog akarja megtenni az utat a kívánt boltig. Az ork csak némán követi mivel jobb dolga nincsen. Egy valahogy jobban kinéző bolthoz kíséri Orthust, ahol bólintással jelzi, hogy kint várja. Közben a kirakatot bámulva elfoglalja magát. Ha azt megunja, akkor a szomszédos kirakatokat is megnézi. Nem figyel nagyon a kereskedők alkudozását. Biztos tudja mit csinál, vagy ne legyen ő a szakértő. Kisebb idő elteltével Orthus felbukkan az ajtóból. Cagon visszakíséri a kocsijához. Az alapanyagokat eltéve elégedetten bólint. *
- Nagyon szépen köszönöm. Legyen további kellemes napjuk. Orthus. Japher.
* Mindkettőnek egy enyhe meghajlást produkál. Természetesen fontossági sorrendbe. Egy darabig vár, aztán visszaindul lakhelyére. Végül nagyot sóhajt. Most, hogy végeztek a tárgyalással úgy érzi mintha egy nagy kő esett volna le a vállairól. *
10054. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-04-21 21:25:43
Üzenet elküldve: 2024-04-21 21:25:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 430
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 430
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Bájitalok ügyében//
* ... miután pedig végzett a vásárlással, kilép a bolt kapuján és így szól Cagonnak.*
- Kérem, kísérjen vissza a szekérhez.
*menet közben így szól.*
- Beszereztem mindent, amit kért. A jövőben, ha kifogy az alapanyagból, küldönccel is megüzenheti, mire lesz szüksége. Én pedig alkalomadtán beszerzem, és majd keresem, hogy átadjam. Fizetni ráér akkor, amikor átveszi tőlem a bájitalokat.
*teszi hozzá, miközben megteszik a rövid sétát vissza a Piactér peremére, ahol Japher várakozik rájuk. Idő közben tett egy kört és irányba állította a szekeret, hogy Orthus végre hazatérhessen vele az otthonába.
Mikor odaér a bakhoz, Orthus előveszi a bőr válltáskát, és kutatni kezd benne. Sorra pakolja ki azokat a bájitalokat, amiket az ork kért.
Először a 8 db Világoszöld varázsitalt kapja meg Targhed Cagon, aztán pedig a4 db Halványlila varázsital landol Targhed Cagon kezében , végezetül aztán Targhed Cagon megkapja az 1 db Világoskék varázsitalt is . Ezek után Orthus így szól.*
- Úgy hiszem, egyelőre ez minden. Azt hiszem, nagyon gyümölcsöző lesz a mi üzleti kapcsolatunk.
*mondja. Mi tagadás, az egész nap nagyon eredményes volt, de a Targheddel való üzletelés kimenetele volt a legkétségesebb. Hogy ez is jól sült el, az mintegy megkoronázza Orthus eseménydús napját.*
- Minden jót, a következő találkozásig.
*búcsúzik el az orktól, kezet nyújtva neki. Egész fel van villanyozódva. Mi tagadás, vágyik már otthona nyugalma iránt, és otthon talán arra is lesz alkalma, hogy feldolgozza a mai nap eseményeit.
Így - ha Targhed nem tartóztatja még valamiért - felül a bakra, és int Japhernak, hogy hazatérhetnek.*
* ... miután pedig végzett a vásárlással, kilép a bolt kapuján és így szól Cagonnak.*
- Kérem, kísérjen vissza a szekérhez.
*menet közben így szól.*
- Beszereztem mindent, amit kért. A jövőben, ha kifogy az alapanyagból, küldönccel is megüzenheti, mire lesz szüksége. Én pedig alkalomadtán beszerzem, és majd keresem, hogy átadjam. Fizetni ráér akkor, amikor átveszi tőlem a bájitalokat.
*teszi hozzá, miközben megteszik a rövid sétát vissza a Piactér peremére, ahol Japher várakozik rájuk. Idő közben tett egy kört és irányba állította a szekeret, hogy Orthus végre hazatérhessen vele az otthonába.
Mikor odaér a bakhoz, Orthus előveszi a bőr válltáskát, és kutatni kezd benne. Sorra pakolja ki azokat a bájitalokat, amiket az ork kért.
Először a 8 db Világoszöld varázsitalt kapja meg Targhed Cagon, aztán
pedig a4 db Halványlila varázsital landol Targhed Cagon kezében , végezetül aztán Targhed Cagon megkapja az 1 db Világoskék varázsitalt is . Ezek után Orthus így szól.*- Úgy hiszem, egyelőre ez minden. Azt hiszem, nagyon gyümölcsöző lesz a mi üzleti kapcsolatunk.
*mondja. Mi tagadás, az egész nap nagyon eredményes volt, de a Targheddel való üzletelés kimenetele volt a legkétségesebb. Hogy ez is jól sült el, az mintegy megkoronázza Orthus eseménydús napját.*
- Minden jót, a következő találkozásig.
*búcsúzik el az orktól, kezet nyújtva neki. Egész fel van villanyozódva. Mi tagadás, vágyik már otthona nyugalma iránt, és otthon talán arra is lesz alkalma, hogy feldolgozza a mai nap eseményeit.
Így - ha Targhed nem tartóztatja még valamiért - felül a bakra, és int Japhernak, hogy hazatérhetnek.*
10053. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-04-21 21:12:49
Üzenet elküldve: 2024-04-21 21:12:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 430
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 430
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Bájitalok ügyében//
*A Piactérre vezető úton Orthus nem túl beszédes. Nincs is sok értelme társalogni, a városi forgatagban. És most üdítő neki ez a kis csend. A nagy beszerző körút önmagában is elég fárasztó program volt. A Targheddel való találkozó érdekes és hasznos, de egy amúgy is zsúfolt nap záróakkordja lett. Vagyis csak lett volna, mert megérkezett a Tanácsháza küldönce, vele a kinevezés, azzal pedig rengeteg tennivaló, amiket át kellene gondolni. De még nincs itt az ideje. Próbálja is kiüríteni az elméjét és nem gondolni a teendőkre, hanem inkább élvezni ezt a pár perc viszonylagos nyugalmat.
Gyorsan megérkeznek a Piactérre, de Orthus ezúttal rászól a kocsisra, hogy csak húzódjon félre. Ezzel a szekérrel ne másszanak be a forgatagba. Bár ebben az órában már jóval kevésbé zsúfolt hely a Piactér, de még mindig épp elég ember jár-kel itt.
Lemászik a bakról, és megindul a tömegbe Targhed mellett. Hamar odaér ahhoz az üzlethez, ahol a varázsitalokat megvette. Ez egy épületben található, előtte farács üvegablakokkal, tehát majdhogynem kirakattal, láthatóan bájitalok, varázseszközök és alkimista berendezéseket árulnak itt.*
- Kérem, most várjon kint. A jó árakat akkor kapom, ha az eladók is abban a hitben vannak, hogy magamnak vásárolok.
*magyarázza, aztán belép. Odabentről parázs alkudozás hangja szól ki, és a pultra több bájital kerül fel, mint amit Cagon eredetileg kért. Aztán az alkudozás során, ahogy csökkent az Orthus által felkínált összeg, úgy fogyatkoztak az üvegcsék is, míg végül csak egy db világoskék, nyolc db világoszöld, és négy világoslila bájital marad ott, Orthus pedig kifizeti ezek árát ...*
*A Piactérre vezető úton Orthus nem túl beszédes. Nincs is sok értelme társalogni, a városi forgatagban. És most üdítő neki ez a kis csend. A nagy beszerző körút önmagában is elég fárasztó program volt. A Targheddel való találkozó érdekes és hasznos, de egy amúgy is zsúfolt nap záróakkordja lett. Vagyis csak lett volna, mert megérkezett a Tanácsháza küldönce, vele a kinevezés, azzal pedig rengeteg tennivaló, amiket át kellene gondolni. De még nincs itt az ideje. Próbálja is kiüríteni az elméjét és nem gondolni a teendőkre, hanem inkább élvezni ezt a pár perc viszonylagos nyugalmat.
Gyorsan megérkeznek a Piactérre, de Orthus ezúttal rászól a kocsisra, hogy csak húzódjon félre. Ezzel a szekérrel ne másszanak be a forgatagba. Bár ebben az órában már jóval kevésbé zsúfolt hely a Piactér, de még mindig épp elég ember jár-kel itt.
Lemászik a bakról, és megindul a tömegbe Targhed mellett. Hamar odaér ahhoz az üzlethez, ahol a varázsitalokat megvette. Ez egy épületben található, előtte farács üvegablakokkal, tehát majdhogynem kirakattal, láthatóan bájitalok, varázseszközök és alkimista berendezéseket árulnak itt.*
- Kérem, most várjon kint. A jó árakat akkor kapom, ha az eladók is abban a hitben vannak, hogy magamnak vásárolok.
*magyarázza, aztán belép. Odabentről parázs alkudozás hangja szól ki, és a pultra több bájital kerül fel, mint amit Cagon eredetileg kért. Aztán az alkudozás során, ahogy csökkent az Orthus által felkínált összeg, úgy fogyatkoztak az üvegcsék is, míg végül csak egy db világoskék, nyolc db világoszöld, és négy világoslila bájital marad ott, Orthus pedig kifizeti ezek árát ...*
10052. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-04-21 17:20:44
Üzenet elküldve: 2024-04-21 17:20:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bájitalok ügyében//
* Jó érzés elismerő szavakat hallani, főleg, ha akitől kapja az egy elismert személy. Márpedig Orthus pont egy ilyen személynek látja. Még akkor is, ha nem tudja, hogy valójában mennyi szálat tudna megmozgatni, ha igazán szeretné. Mikor visszakapja a pénzt, kicsit megtorpan. Arcán látszik is a meglepődés, de mivel Orthus levezeti, hogy mégis miért tette azt, amit tett, elfogadja. *
- Köszönöm uram.
* Azzal meg is indul lefele. Még mielőtt elhagyná az épületet, odamegy a pultoshoz és közli vele, hogy semmilyen körülmények között ne menjenek be a szobájába. Lehet nem örülnének neki, ha ott találnák azt a csináld magad tákolmányt a szobába. Az is lehet egy életre kitiltanák. Kiérve bemutatkozik a kocsisnak és egy enyhe meghajlást is produkál. Nem veszi magára, hogy sétálnia kell. Mikor a városba szállították kocsin, arról is lelógott. *
- Nem probléma. Úgyis rám fér egy kis levezető séta.
* Ha téma nem jön, akkor némán sétál a kocsi mellett. Szemlélők számára úgy tűnhet, mintha ő lenne a testőre. A piacon belül azonban ráhagyatkozik Orthusra. Ő biztos jobban tudja hol lehet a legjobbakat beszerezni. *
* Jó érzés elismerő szavakat hallani, főleg, ha akitől kapja az egy elismert személy. Márpedig Orthus pont egy ilyen személynek látja. Még akkor is, ha nem tudja, hogy valójában mennyi szálat tudna megmozgatni, ha igazán szeretné. Mikor visszakapja a pénzt, kicsit megtorpan. Arcán látszik is a meglepődés, de mivel Orthus levezeti, hogy mégis miért tette azt, amit tett, elfogadja. *
- Köszönöm uram.
* Azzal meg is indul lefele. Még mielőtt elhagyná az épületet, odamegy a pultoshoz és közli vele, hogy semmilyen körülmények között ne menjenek be a szobájába. Lehet nem örülnének neki, ha ott találnák azt a csináld magad tákolmányt a szobába. Az is lehet egy életre kitiltanák. Kiérve bemutatkozik a kocsisnak és egy enyhe meghajlást is produkál. Nem veszi magára, hogy sétálnia kell. Mikor a városba szállították kocsin, arról is lelógott. *
- Nem probléma. Úgyis rám fér egy kis levezető séta.
* Ha téma nem jön, akkor némán sétál a kocsi mellett. Szemlélők számára úgy tűnhet, mintha ő lenne a testőre. A piacon belül azonban ráhagyatkozik Orthusra. Ő biztos jobban tudja hol lehet a legjobbakat beszerezni. *
10051. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-04-17 21:15:33
Üzenet elküldve: 2024-04-17 21:15:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 430
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 430
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Beszerző körúton//
*Végül csak elérkezett beszerző útja lényegi részéhez, amikor is ellátja a Sayqueves rezidenciát mindenféle hasznos dolgokkal. Ez lesz a legkomolyabb kiadás, és még korántsem bizonyos, hogy megtérül. De aki nagyban gondolkozik, annak néha muszáj kockáztatnia.
Egy jó nevű ács műhelye előtt áll meg a szekér. S maga a mester jön elébe, ezt teszi a Morthimer címer a szekér oldalán. Orthus egyeztetni kezd vele, s a mester először elkomorul, mikor a férfi hangsúlyozza, hogy nem drága bútorokért jött, hanem egyszerűbb fajtákért. De valamelyest felvidul a bútoros, amikor megtudja, hogy milyen mennyiségben, Orthus rendelése ugyanis:
Négy darab egyszemélyes ágy,
három kis asztal hat darab hozzávaló székkel,
három nagy, kétszárnyú ajtós ruhásszekrény,
egy nagyobb ebédlőasztal s hozzá tíz szék.
Ezek mellé Orthus kiválaszt még egy szép pipereasztalt, kifejezetten Aleniára gondolva. Morthimer azzal is tisztában volt, hogy ez a bútoros a segítségére lehet egyéb holmik beszerzésében is, amiknek köze van a bútorozáshoz. Így rajta keresztül szerez be megfelelő, kényelmes matracokat az ágyakhoz, és tőle vesz meg három egyszerűbb szőnyeget is. Ezek mellé pedig még egy szebb, igényesebb csipkefüggönyt is kiválaszt, újra csak Alenia örömére.
A kiválasztott bútorokat félrerakatja. Egy későbbi időpontban szándékozik mindezt elvitetni, és valószínűleg nem is egy menetben, mert ennyi holmihoz még Orthus teherhordó szekere is kevés (pedig ez a város egyik legnagyobb teherbírású szekere, Orthus direkt így vette.
Miután mindezekről megállapodott a bútorossal, előre is fizet neki.
Útját ezt követően egy másik, közeli műhely felé veszi. Emez építész, építőanyagokkal kalmárkodik, és munkásokat szervez. Jó érzékkel közel tartja műhelyét a bútoroshoz, így Orthusnak nem kerül sok időbe átvonulnia hozzá. Sőt, mire odaér, már híre is megy az utcában, hogy Morthimer errefelé üzletel, így itt is hamar tárgyalásba kezdhet. S hogy itt mit vásárol: faanyagot és üveglapokat néhány ablak bejavítására. Megint nem szempont a szépség, a tartósság annál inkább, így az üveglapok vastagabbak. S ráadásnak még fémrácsokat is vesz, ablakok elé, s mindezekről pontos terveket hoz, megfelelő méretekkel. A mester nem is igen érti, mire fel ez a nagy biztonság, amíg meg nem tudja, hogy a Romvárosban található az épület, amit fel kell majd újítani. Ettől persze megdrágul a munkaerő is hiszen Orthus két rakodómunkás és négy jó ablakjavító ács munkáját fogja igénybe venni, de végül megállapodásra jutnak a mesterrel.
Ehhez Orthusnak jócskán be kell vetnie alkudozási képességeit, valamint megpendíteni azt, hogy hasonló munkák esetén előnyben fogja részesíteni e mestereket.
Így végül mindösszesen 1239 aranyat fizet ki a két mesternek.
A második helyen máris felpakoltatja a szekerére a szükséges építőanyagokat. Úgy okoskodik, hogy ezekkel és a munkásokkal érkezik majd elsőre a rezidenciához, hogy ezek munkához láthassanak, amíg a szekér fordul a bútorokért.
Amikor már éppen úgy lenne, hogy mindent beszerzett, amit akart, megakad a tekintete az egyik árusnál egy míves ezüst tükrön. Olyan holmi ez, amit ő maga felesleges pénzkidobásnak tart. Ugyanakkor nem kétli, hogy Alenia értékelné. Annál is inkább, mivel a tükörnek nem csak fogója van, hanem kitámasztója is. Így nem csak a kezében tartva használhatja, hanem le is teheti. És tekintettel arra, hogy Aleniának (jelenleg még) mindössze egy keze van, ez egyáltalán nem haszontalan. A tükör ára egészen abszurd, még Orthusnak is: nagyjából ötöde annak az összegnek, amit már kifizetett sokkal több és sokkal praktikusabb holmikért. Ámde szép ajándék lesz egy olyan hölgynek, aki az ilyesmit tudja értékelni. Így nem habozik ezt is beszerezni, és rögtön magához is venni.
Ennyi kiadást követően már igazán ideje lesz távozni, elvégre Orthus erszénye se feneketlen.*
*Végül csak elérkezett beszerző útja lényegi részéhez, amikor is ellátja a Sayqueves rezidenciát mindenféle hasznos dolgokkal. Ez lesz a legkomolyabb kiadás, és még korántsem bizonyos, hogy megtérül. De aki nagyban gondolkozik, annak néha muszáj kockáztatnia.
Egy jó nevű ács műhelye előtt áll meg a szekér. S maga a mester jön elébe, ezt teszi a Morthimer címer a szekér oldalán. Orthus egyeztetni kezd vele, s a mester először elkomorul, mikor a férfi hangsúlyozza, hogy nem drága bútorokért jött, hanem egyszerűbb fajtákért. De valamelyest felvidul a bútoros, amikor megtudja, hogy milyen mennyiségben, Orthus rendelése ugyanis:
Négy darab egyszemélyes ágy,
három kis asztal hat darab hozzávaló székkel,
három nagy, kétszárnyú ajtós ruhásszekrény,
egy nagyobb ebédlőasztal s hozzá tíz szék.
Ezek mellé Orthus kiválaszt még egy szép pipereasztalt, kifejezetten Aleniára gondolva. Morthimer azzal is tisztában volt, hogy ez a bútoros a segítségére lehet egyéb holmik beszerzésében is, amiknek köze van a bútorozáshoz. Így rajta keresztül szerez be megfelelő, kényelmes matracokat az ágyakhoz, és tőle vesz meg három egyszerűbb szőnyeget is. Ezek mellé pedig még egy szebb, igényesebb csipkefüggönyt is kiválaszt, újra csak Alenia örömére.
A kiválasztott bútorokat félrerakatja. Egy későbbi időpontban szándékozik mindezt elvitetni, és valószínűleg nem is egy menetben, mert ennyi holmihoz még Orthus teherhordó szekere is kevés (pedig ez a város egyik legnagyobb teherbírású szekere, Orthus direkt így vette.
Miután mindezekről megállapodott a bútorossal, előre is fizet neki.
Útját ezt követően egy másik, közeli műhely felé veszi. Emez építész, építőanyagokkal kalmárkodik, és munkásokat szervez. Jó érzékkel közel tartja műhelyét a bútoroshoz, így Orthusnak nem kerül sok időbe átvonulnia hozzá. Sőt, mire odaér, már híre is megy az utcában, hogy Morthimer errefelé üzletel, így itt is hamar tárgyalásba kezdhet. S hogy itt mit vásárol: faanyagot és üveglapokat néhány ablak bejavítására. Megint nem szempont a szépség, a tartósság annál inkább, így az üveglapok vastagabbak. S ráadásnak még fémrácsokat is vesz, ablakok elé, s mindezekről pontos terveket hoz, megfelelő méretekkel. A mester nem is igen érti, mire fel ez a nagy biztonság, amíg meg nem tudja, hogy a Romvárosban található az épület, amit fel kell majd újítani. Ettől persze megdrágul a munkaerő is hiszen Orthus két rakodómunkás és négy jó ablakjavító ács munkáját fogja igénybe venni, de végül megállapodásra jutnak a mesterrel.
Ehhez Orthusnak jócskán be kell vetnie alkudozási képességeit, valamint megpendíteni azt, hogy hasonló munkák esetén előnyben fogja részesíteni e mestereket.
Így végül mindösszesen 1239 aranyat fizet ki a két mesternek.
A második helyen máris felpakoltatja a szekerére a szükséges építőanyagokat. Úgy okoskodik, hogy ezekkel és a munkásokkal érkezik majd elsőre a rezidenciához, hogy ezek munkához láthassanak, amíg a szekér fordul a bútorokért.
Amikor már éppen úgy lenne, hogy mindent beszerzett, amit akart, megakad a tekintete az egyik árusnál egy míves ezüst tükrön. Olyan holmi ez, amit ő maga felesleges pénzkidobásnak tart. Ugyanakkor nem kétli, hogy Alenia értékelné. Annál is inkább, mivel a tükörnek nem csak fogója van, hanem kitámasztója is. Így nem csak a kezében tartva használhatja, hanem le is teheti. És tekintettel arra, hogy Aleniának (jelenleg még) mindössze egy keze van, ez egyáltalán nem haszontalan. A tükör ára egészen abszurd, még Orthusnak is: nagyjából ötöde annak az összegnek, amit már kifizetett sokkal több és sokkal praktikusabb holmikért. Ámde szép ajándék lesz egy olyan hölgynek, aki az ilyesmit tudja értékelni. Így nem habozik ezt is beszerezni, és rögtön magához is venni.
Ennyi kiadást követően már igazán ideje lesz távozni, elvégre Orthus erszénye se feneketlen.*
10050. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-04-14 20:47:24
Üzenet elküldve: 2024-04-14 20:47:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Bűn, bűnhődés, újrakezdés//
*Kellemes nosztalgia keríti hatalmába az egykori parancsnokot, nem is annyira a lány miatt, hisz ugyan emlékszik rá valamelyest de nem igazán ismerik egymást. Úgy igazán. Sokkal inkább arra gondol vissza, milyen volt az ő élete akkoriban.*
-Nos igen. Mindig is utáltam sakkozni.
*Feleli vigyorogva.*
-Mindenesetre tényleg örülök. Na meg aztán ha hiszed ha nem, éppen ma akasztottam szögre a kabátomat. Mármint az rendben, hogy nem vagyok parancsnok, de mától fogva semmi egyéb sem. ~Milyen felszabadító ezt kimondani.~
*Bár ezt Merlana nem feltétlenül tudhatja, hisz nem dolgozott a férfival, de ő egyébként sem volt sosem az a karótnyelt, a törvény minden betűjét betartó közszolga. Sokkal fontosabb neki hogy mi a helyes, minthogy mi a törvény, vagy éppen a parancs.*
-Mármint a munka, vagy a félelem?
*Kérdez vissza pimaszul, miközben a pipában sercegő dohány utolsó leheletét is kiszippantja, majd gondos mozdulatokkal kiüti belőle a hamut, egy-két törlés és vissza is helyezi az egyik szütyőjébe az alkalmatosságot.*
-Persze, csak nyugodtan. Szétnézek addig én is.
*Igazából venni nem óhajt most semmit, de a későbbi terveihez nem árt, hogyha tisztában van az árakkal. Hasznos tudás lehet, nehogy valamelyik kupec majd jól megkopassza őt.*
-Remek! Ha nem akarsz késdobálóba tévedni, akkor esetleg a Wegtoreni Kalmárt tudom ajánlani. Ismerem a tulajt, szépen vezeti a helyet.
*Elmosolyodik a lány további mondandóján, és udvariasan főt hajt neki.*
-Igaz is, elnézést. Akkor hogy szeretnéd, hogy szólítsalak? A Merlana megfelel?
*Most jobban szemügyre véve a régi új ismerősét, valóban nem kicsi már. Tényleg egészen kikupálódott, ha zsiványabb figura volna Bredoc, biztosan megpróbálná az ágyába csábítani.*
-Ó és egyébként, én sem vagyok már parancsnok.
*Azzal ha sikerült a vásárlás és Merlana beleegyezik a Kalmára, úgy Bredoc el is indul, mutatva az utat.*
*Kellemes nosztalgia keríti hatalmába az egykori parancsnokot, nem is annyira a lány miatt, hisz ugyan emlékszik rá valamelyest de nem igazán ismerik egymást. Úgy igazán. Sokkal inkább arra gondol vissza, milyen volt az ő élete akkoriban.*
-Nos igen. Mindig is utáltam sakkozni.
*Feleli vigyorogva.*
-Mindenesetre tényleg örülök. Na meg aztán ha hiszed ha nem, éppen ma akasztottam szögre a kabátomat. Mármint az rendben, hogy nem vagyok parancsnok, de mától fogva semmi egyéb sem. ~Milyen felszabadító ezt kimondani.~
*Bár ezt Merlana nem feltétlenül tudhatja, hisz nem dolgozott a férfival, de ő egyébként sem volt sosem az a karótnyelt, a törvény minden betűjét betartó közszolga. Sokkal fontosabb neki hogy mi a helyes, minthogy mi a törvény, vagy éppen a parancs.*
-Mármint a munka, vagy a félelem?
*Kérdez vissza pimaszul, miközben a pipában sercegő dohány utolsó leheletét is kiszippantja, majd gondos mozdulatokkal kiüti belőle a hamut, egy-két törlés és vissza is helyezi az egyik szütyőjébe az alkalmatosságot.*
-Persze, csak nyugodtan. Szétnézek addig én is.
*Igazából venni nem óhajt most semmit, de a későbbi terveihez nem árt, hogyha tisztában van az árakkal. Hasznos tudás lehet, nehogy valamelyik kupec majd jól megkopassza őt.*
-Remek! Ha nem akarsz késdobálóba tévedni, akkor esetleg a Wegtoreni Kalmárt tudom ajánlani. Ismerem a tulajt, szépen vezeti a helyet.
*Elmosolyodik a lány további mondandóján, és udvariasan főt hajt neki.*
-Igaz is, elnézést. Akkor hogy szeretnéd, hogy szólítsalak? A Merlana megfelel?
*Most jobban szemügyre véve a régi új ismerősét, valóban nem kicsi már. Tényleg egészen kikupálódott, ha zsiványabb figura volna Bredoc, biztosan megpróbálná az ágyába csábítani.*
-Ó és egyébként, én sem vagyok már parancsnok.
*Azzal ha sikerült a vásárlás és Merlana beleegyezik a Kalmára, úgy Bredoc el is indul, mutatva az utat.*
10049. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-04-14 09:35:10
Üzenet elküldve: 2024-04-14 09:35:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 799
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 799
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Álarcok, eltévedt lelkek//
*Valahogyan el kell intéznie, hogy kifogyhatatlan legyen az erszénye, mert ez a vásárlás dolog igazán kielégítő. Talán ha az anyjával dűlőre tudna jutni, akkor onnan megnyílhatna a lehetőség, de nem. Az már tényleg nem ő lenne. Micsoda kontrollvesztés a vásárlás. Úgy kerítette hatalmába, mint valami függőséget okozó párlat jótékony és kártékony hatása egyszerre. Ezen érdemes lenne elmerengenie, s már van is hová felírnia út közben, hogyha valamit nem szeretne elfelejteni.
Bár a ló ötlete egyáltalán nem tetszett Mai-nak, most mégis ott állnak egymással szemben két saját tulajdonú hátassal.*
- Nem szólok, nem szólok, tényleg jó ötlet volt. Most már gondoskodnunk kell róluk. Ez felelősség.
*Nem tudja mennyi dolga lehetett lovakkal a lánynak, de azért erre felhívja a figyelmét, hiszen a túl hirtelen vásárlásnak nem szabad, hogy az legyen a vége, hogy majd magára hagynak egy ártatlan állatot. Szerinte a talán tényleg nem túl kreatív név tökéletesen illik a feketeség új szerzeményéhez. Odalép hozzá, és megsimogatja annak homlokát, hogy megismerkedhessenek.*
- Árnyék, én vagyok Mai. Sok időnk lesz még együtt. *Mosolyog boldogan, nagyon szereti az állatokat és bár nem tudja pontosan hogyan alakítja majd a sorsukat, az biztos, hogy most nagy szükség lesz rájuk, hogy útjuk rövidüljön, hiszen már régóta vár rá az anyja a toronyban.*
- Azt hiszem igen. El kellene indulni. Így sokkal gyorsabban odaérünk majd. *Paskolja meg Borsot, aki érezhetően örül, hogy valakinek őt szánta az ég. Biztosan jó szolgálatot fog tenni.*
- A ruhákat jól csomagoljuk el, majd ott felvesszük valahogy. Nem tudom mik a lehetőségek arrafelé, de ahol anyám ott van, ott biztosan vannak szobák is, meg személyzet folyamatos készenlétben. *Forgatja meg a szemeit, majd elindulnak végül. Mivel ő nem tudja az utat így teljesen Nori-ra kell bíznia magát. A nap első fele Mai tudására volt bízva, most következik a másik fele. Imádja, hogy így kiegészítik egymást. *
*Valahogyan el kell intéznie, hogy kifogyhatatlan legyen az erszénye, mert ez a vásárlás dolog igazán kielégítő. Talán ha az anyjával dűlőre tudna jutni, akkor onnan megnyílhatna a lehetőség, de nem. Az már tényleg nem ő lenne. Micsoda kontrollvesztés a vásárlás. Úgy kerítette hatalmába, mint valami függőséget okozó párlat jótékony és kártékony hatása egyszerre. Ezen érdemes lenne elmerengenie, s már van is hová felírnia út közben, hogyha valamit nem szeretne elfelejteni.
Bár a ló ötlete egyáltalán nem tetszett Mai-nak, most mégis ott állnak egymással szemben két saját tulajdonú hátassal.*
- Nem szólok, nem szólok, tényleg jó ötlet volt. Most már gondoskodnunk kell róluk. Ez felelősség.
*Nem tudja mennyi dolga lehetett lovakkal a lánynak, de azért erre felhívja a figyelmét, hiszen a túl hirtelen vásárlásnak nem szabad, hogy az legyen a vége, hogy majd magára hagynak egy ártatlan állatot. Szerinte a talán tényleg nem túl kreatív név tökéletesen illik a feketeség új szerzeményéhez. Odalép hozzá, és megsimogatja annak homlokát, hogy megismerkedhessenek.*
- Árnyék, én vagyok Mai. Sok időnk lesz még együtt. *Mosolyog boldogan, nagyon szereti az állatokat és bár nem tudja pontosan hogyan alakítja majd a sorsukat, az biztos, hogy most nagy szükség lesz rájuk, hogy útjuk rövidüljön, hiszen már régóta vár rá az anyja a toronyban.*
- Azt hiszem igen. El kellene indulni. Így sokkal gyorsabban odaérünk majd. *Paskolja meg Borsot, aki érezhetően örül, hogy valakinek őt szánta az ég. Biztosan jó szolgálatot fog tenni.*
- A ruhákat jól csomagoljuk el, majd ott felvesszük valahogy. Nem tudom mik a lehetőségek arrafelé, de ahol anyám ott van, ott biztosan vannak szobák is, meg személyzet folyamatos készenlétben. *Forgatja meg a szemeit, majd elindulnak végül. Mivel ő nem tudja az utat így teljesen Nori-ra kell bíznia magát. A nap első fele Mai tudására volt bízva, most következik a másik fele. Imádja, hogy így kiegészítik egymást. *
10048. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-04-14 09:08:11
Üzenet elküldve: 2024-04-14 09:08:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 346
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 346
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Bűn, bűnhődés, újrakezdés//
*Mi sem jelzi jobban, hogy milyen gyorsan telnek az évek, minthogy Droyn parancsnok már csak volt parancsnok, Merlana pedig már nem fogoly és nem is kislány. Nem is tudja, hogyan kéne reagálnia egykori fogvatartójára, így tudatosság helyett most az ösztönei győznek, és kedves kis mosollyal fogadja őt, főleg, mikor a fogságban elterjedt beceneve is említésre kerül.*
- A kis pacsirta, igen. De bizony, lehet. Kicsi a világ.
*A kis pacsirta nevet onnan kapta, hogy a rácsok mögött töltött napjait sokszor azzal töltötte, hogy mivel jobb dolga úgysem volt, énekelgetett, amivel az egész börtönt, a rabokat és az őröket is le tudta nyűgözni. Talán azért nem mordultak rá soha, hogy maradjon kussban, mert mindenkinek szerette hallgatni őt.*
- Nincs miért haragudnom *erősíti meg még egyszer a véleményét.* Pontosan tudom, hogy mennek a dolgok. Olyan ez az egész, mint egy nagy sakkjátszma. Aznap pedig te győztél. Ami meg a szabályokat illeti, te azért vagy, hogy betartasd őket, én pedig azért, hogy megszegjem őket… *vigyorog a másikra játékos dacossággal. Hiába nőtt fel, azért még mindig szereti a határokat feszegetni, csak ma már sokkal profibban csinálja. Ami pedig a tegeződést illeti, pont nemrég tanulta meg, hogy általában ez a nő előjoga, de ha már a partnere megengedi magának a közvetlen hangnemet, akkor viszonozhatja, így magát nem feszélyeztetve ő is tegezésre vált.*
- A börtön után mindenféle alja munkát elvállaltam, mert féltem. Aztán rájöttem, hogy az nem nekem való, és most itt vagyok. Énekes és színésznő akarok lenni *foglalja össze röviden a közös múltjuk óta történteket. Egyelőre még nem akar hosszasan mesélni, arra a piactér nem alkalmas, amit úgy tűnik, Bredoc maga is így gondol.*
- Lehet róla szó, de kérlek, előtte hadd fejezzem be a vásárlást! Az ének akkor a leggyönyörűbb, ha zene is társul mellé. *Azzal visszafordul a hangszerek egészen csodás gyűjteményét kínáló árus felé, és kiválasztja a számára tökéletes példányokat. Akár ki is kérhetné a parancsnok -neki már csak parancsnok marad- véleményét, de nem teszi. A hangszereit illetően nem hagyja, hogy bárki beleszóljon a döntésbe. Így lesz végül gazdagabb egy új lanttal és furulyával. Boldogan csengeti ki értük az aranyat, majd visszafordul a férfihez.*
- Nos, akkor köszönettel elfogadom a meghívást. Arra kérlek csak, hogy ne a Pegazusba menjünk, azt már ismerem! Szívesen megnéznék más fogadókat is. Biztosan akad még néhány a városban, de mivel csak egy hatja vagyok itt, nem igazán ismerem még őket. Egyébként meg nem vagyok már kicsi *mosolyodik el ismét. Nincs már kis Merlana, nagy Merlana van csak, kéretik mindezt tudomásul venni. Egyébként az sem véletlen, hogy nem akar Bredoc-kal megjelenni a Pegazusban. Nem lenne szerencsés, ha mindig más férfi oldalán mutatkozna a törzshelyén. Az kelletlen pletykákra adna okot, amik neki most egyáltalán nem hiányoznak.*
*Mi sem jelzi jobban, hogy milyen gyorsan telnek az évek, minthogy Droyn parancsnok már csak volt parancsnok, Merlana pedig már nem fogoly és nem is kislány. Nem is tudja, hogyan kéne reagálnia egykori fogvatartójára, így tudatosság helyett most az ösztönei győznek, és kedves kis mosollyal fogadja őt, főleg, mikor a fogságban elterjedt beceneve is említésre kerül.*
- A kis pacsirta, igen. De bizony, lehet. Kicsi a világ.
*A kis pacsirta nevet onnan kapta, hogy a rácsok mögött töltött napjait sokszor azzal töltötte, hogy mivel jobb dolga úgysem volt, énekelgetett, amivel az egész börtönt, a rabokat és az őröket is le tudta nyűgözni. Talán azért nem mordultak rá soha, hogy maradjon kussban, mert mindenkinek szerette hallgatni őt.*
- Nincs miért haragudnom *erősíti meg még egyszer a véleményét.* Pontosan tudom, hogy mennek a dolgok. Olyan ez az egész, mint egy nagy sakkjátszma. Aznap pedig te győztél. Ami meg a szabályokat illeti, te azért vagy, hogy betartasd őket, én pedig azért, hogy megszegjem őket… *vigyorog a másikra játékos dacossággal. Hiába nőtt fel, azért még mindig szereti a határokat feszegetni, csak ma már sokkal profibban csinálja. Ami pedig a tegeződést illeti, pont nemrég tanulta meg, hogy általában ez a nő előjoga, de ha már a partnere megengedi magának a közvetlen hangnemet, akkor viszonozhatja, így magát nem feszélyeztetve ő is tegezésre vált.*
- A börtön után mindenféle alja munkát elvállaltam, mert féltem. Aztán rájöttem, hogy az nem nekem való, és most itt vagyok. Énekes és színésznő akarok lenni *foglalja össze röviden a közös múltjuk óta történteket. Egyelőre még nem akar hosszasan mesélni, arra a piactér nem alkalmas, amit úgy tűnik, Bredoc maga is így gondol.*
- Lehet róla szó, de kérlek, előtte hadd fejezzem be a vásárlást! Az ének akkor a leggyönyörűbb, ha zene is társul mellé. *Azzal visszafordul a hangszerek egészen csodás gyűjteményét kínáló árus felé, és kiválasztja a számára tökéletes példányokat. Akár ki is kérhetné a parancsnok -neki már csak parancsnok marad- véleményét, de nem teszi. A hangszereit illetően nem hagyja, hogy bárki beleszóljon a döntésbe. Így lesz végül gazdagabb egy új lanttal és furulyával. Boldogan csengeti ki értük az aranyat, majd visszafordul a férfihez.*
- Nos, akkor köszönettel elfogadom a meghívást. Arra kérlek csak, hogy ne a Pegazusba menjünk, azt már ismerem! Szívesen megnéznék más fogadókat is. Biztosan akad még néhány a városban, de mivel csak egy hatja vagyok itt, nem igazán ismerem még őket. Egyébként meg nem vagyok már kicsi *mosolyodik el ismét. Nincs már kis Merlana, nagy Merlana van csak, kéretik mindezt tudomásul venni. Egyébként az sem véletlen, hogy nem akar Bredoc-kal megjelenni a Pegazusban. Nem lenne szerencsés, ha mindig más férfi oldalán mutatkozna a törzshelyén. Az kelletlen pletykákra adna okot, amik neki most egyáltalán nem hiányoznak.*
10047. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-04-14 01:41:46
Üzenet elküldve: 2024-04-14 01:41:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Bűn, bűnhődés, újrakezdés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A parancsnoki évei ha másra nem is, arra az egyre jók voltak, hogy megedződjön az az egyetlen idegszála, ami akkor rándul görcsbe mikor uramnak szólítják. Pár éve még kikérte volna magának, hogy ő bizony nem úr. Némi megvetéssel az urak felé és egy csipetnyi daccal. De nem ma. Helyette csak kíváncsian figyel és várja, hogy hová is fut ki az esemény. Közben óvatosan pöffent egyet kettejüktől ellenkező irányba.*
-Már csak volt parancsnok, de igen.
*Keserédes mosollyal feleli. Mikor azt hallja, hogy régebbre nyúlik az ismeretségük kissé aggódni kezd, hogy nem-e olyan szerencsétlen, hogy éppen valamelyik csúnyán végződő szeretőjébe futott bele. Még a szemöldökét is összeráncolja a nagy gondolkodásban, ám hamar fény derül az igazságra.*
-Merlana? A kis pacsirta ? Az nem lehet.
*Motyogja hangosan gondolatait, majd egy röpke fejszámolás után kacagásban tör ki.*
-A fene egye meg, de megöregedtem. Így repül az idő?
*Nem feszélyezi a dolog, hogy egy volt fogollyal állt le társalogni, ha emlékei nem csalnak nem éppen a legkegyetlenebb elvetemült bűnöző volt, csak egy kölyök. Egy kölyök rossz döntésekkel a háta mögött.*
-Örülök hogy nem haragszol.
*Ösztönösen kezdi tegezni a lányt. Azt nem teszi hozzá, hogy egyébként egy cseppet sem aggódott emiatt.*
-Tudod hogy van ez, nem én hozom a szabályokat, csak betartattam őket.
*Azért annak tényleg örül, hogy nem ugrott a torkának, mint ahogy az korábban megtörtént már párszor kiszabadult rabokkal, amikor találkoztak Bredoccal.*
-Na és hogy megy a sorod? Mi történt veled azóta ? Szépen kikupálódtál!
*Kedvelte a kölyköt, bár ez fordítva nem feltétlenül igaz, erről ő aligha tudhat. Csak azok szokták gyűlölni őt, akik azt hiszik azért kerültek a rácsok mögé, mert Bredoc elkapta őket, holott a saját szarságaik miatt. Ilyenkor pedig sokkal könnyebb őt , vagy bárki mást okolni.*
-Mondd csak nincs kedved meginni valamit ? Meghívlak. Közben pedig mesélhetnél. A kis Merlana... Ki hitte volna ?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A parancsnoki évei ha másra nem is, arra az egyre jók voltak, hogy megedződjön az az egyetlen idegszála, ami akkor rándul görcsbe mikor uramnak szólítják. Pár éve még kikérte volna magának, hogy ő bizony nem úr. Némi megvetéssel az urak felé és egy csipetnyi daccal. De nem ma. Helyette csak kíváncsian figyel és várja, hogy hová is fut ki az esemény. Közben óvatosan pöffent egyet kettejüktől ellenkező irányba.*
-Már csak volt parancsnok, de igen.
*Keserédes mosollyal feleli. Mikor azt hallja, hogy régebbre nyúlik az ismeretségük kissé aggódni kezd, hogy nem-e olyan szerencsétlen, hogy éppen valamelyik csúnyán végződő szeretőjébe futott bele. Még a szemöldökét is összeráncolja a nagy gondolkodásban, ám hamar fény derül az igazságra.*
-Merlana? A kis pacsirta ? Az nem lehet.
*Motyogja hangosan gondolatait, majd egy röpke fejszámolás után kacagásban tör ki.*
-A fene egye meg, de megöregedtem. Így repül az idő?
*Nem feszélyezi a dolog, hogy egy volt fogollyal állt le társalogni, ha emlékei nem csalnak nem éppen a legkegyetlenebb elvetemült bűnöző volt, csak egy kölyök. Egy kölyök rossz döntésekkel a háta mögött.*
-Örülök hogy nem haragszol.
*Ösztönösen kezdi tegezni a lányt. Azt nem teszi hozzá, hogy egyébként egy cseppet sem aggódott emiatt.*
-Tudod hogy van ez, nem én hozom a szabályokat, csak betartattam őket.
*Azért annak tényleg örül, hogy nem ugrott a torkának, mint ahogy az korábban megtörtént már párszor kiszabadult rabokkal, amikor találkoztak Bredoccal.*
-Na és hogy megy a sorod? Mi történt veled azóta ? Szépen kikupálódtál!
*Kedvelte a kölyköt, bár ez fordítva nem feltétlenül igaz, erről ő aligha tudhat. Csak azok szokták gyűlölni őt, akik azt hiszik azért kerültek a rácsok mögé, mert Bredoc elkapta őket, holott a saját szarságaik miatt. Ilyenkor pedig sokkal könnyebb őt , vagy bárki mást okolni.*
-Mondd csak nincs kedved meginni valamit ? Meghívlak. Közben pedig mesélhetnél. A kis Merlana... Ki hitte volna ?
10046. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-04-13 22:03:13
Üzenet elküldve: 2024-04-13 22:03:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 346
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 346
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Bűn, bűnhődés, újrakezdés//
*Egy kevésbé jó emberismerőnek sem lenne nehéz megtippelnie Merlana jelenlegi foglalkozását, ugyanis a lány épp a hangszerek kínálatát vizslatja a piacon. Nagyon rég fogott már lantot a kezében, de most újra szeretne. Kicsit ugyan fél attól, hogy elfelejtett rajta játszani, de majd belejön. Az ilyesmit nem lehet felejteni. ~Ugye nem…?~ Egészen elmerült már a választék nézegetésében, meg abban a kérdésben, hogy tényleg lantot vegyen-e vagy esetleg furulyát, netalántán mindkettőt, mikor váratlanul megszólítják őt. Először nem is veszi magára, hisz bárki másnak is szólhattak volna, de mikor tekintetük is találkozik a páncélos fickóval, akkor már biztos benne, hogy rá gondolt.*
- Jó napot, Uram! *Köszön illedelmesen, miközben gondolatai rögtön elkezdenek azon pörögni, hogy vajon mit akar tőle az illető. Talán valami rosszat tett volna, és a városőrség máris keresi? Nem, az nem lehet, ideje sem volt még rosszalkodni, pedig mennyire szeretne! Szerencsére nem kell sokáig találgatnia, a férfi kifejti a megszólítás okát. Bár, Merlaná-nak gyanús ez az egész, ezt a kérdést ő akkor szokta feltenni, mikor el akarja hitetni valakivel, hogy ismeri, de a név hallatán apró meglepettséggel húzza fel a szemöldökeit.*
- Droyn… Droyn… *Halvány mosoly húzódik a szájára, röviden felkacag, majd folytatja.* Bredoc Droyn parancsnokhoz van szerencsém? *Rögtön beugrik neki a név. Hát, hogy is felejthette volna el, mikor évekig szinte minden nap hallotta? Ahogy az emlékek, úgy a névhez társított arc is kikristályosodik. Ez ő, egyértelműen ő.*
- Habár valóban az a célom, hogy minél több helyen felléphessek a városban, de azt hiszem, hogy kettőnk ismeretsége régebbre nyúlik vissza. Évekig bámultam az Ön arcát a rácsok mögül, vagy amikor bilincsben vezettek az irodájába. Merlana Naerice, talán még mond valamit Önnek a név.
*Nem lövi le a poént rögtön, hagyja, hogy a másik is ráeszméljen arra, hogy az a lány áll előtte, aki az ő parancsnoksága alatt töltötte le hároméves börtönbüntetését, amit visszaesőként lopásért, hazugságért és csalásért kapott. Nem tehet róla, akkor még nem volt annyira profi a „művészetében”, mint most. Azt azonban, hogy nem hagyott fel mások manipulálásával és kihasználásával, azt Bredoc-nak nem kell tudnia.*
- Ne aggódjon! Nem haragszom. Én úgy vélem, hogy ha valamit csinálunk, azt csináljuk tökéletesen. Ha elszúrjuk, akkor pedig vállalnunk kell a következményeit. Ön csak a dolgát végezte.
*Kezdi megnyugtatni a parancsnokot, ha ő is látja már az arcán, hogy neki is leesett, ki is áll előtte.*
*Egy kevésbé jó emberismerőnek sem lenne nehéz megtippelnie Merlana jelenlegi foglalkozását, ugyanis a lány épp a hangszerek kínálatát vizslatja a piacon. Nagyon rég fogott már lantot a kezében, de most újra szeretne. Kicsit ugyan fél attól, hogy elfelejtett rajta játszani, de majd belejön. Az ilyesmit nem lehet felejteni. ~Ugye nem…?~ Egészen elmerült már a választék nézegetésében, meg abban a kérdésben, hogy tényleg lantot vegyen-e vagy esetleg furulyát, netalántán mindkettőt, mikor váratlanul megszólítják őt. Először nem is veszi magára, hisz bárki másnak is szólhattak volna, de mikor tekintetük is találkozik a páncélos fickóval, akkor már biztos benne, hogy rá gondolt.*
- Jó napot, Uram! *Köszön illedelmesen, miközben gondolatai rögtön elkezdenek azon pörögni, hogy vajon mit akar tőle az illető. Talán valami rosszat tett volna, és a városőrség máris keresi? Nem, az nem lehet, ideje sem volt még rosszalkodni, pedig mennyire szeretne! Szerencsére nem kell sokáig találgatnia, a férfi kifejti a megszólítás okát. Bár, Merlaná-nak gyanús ez az egész, ezt a kérdést ő akkor szokta feltenni, mikor el akarja hitetni valakivel, hogy ismeri, de a név hallatán apró meglepettséggel húzza fel a szemöldökeit.*
- Droyn… Droyn… *Halvány mosoly húzódik a szájára, röviden felkacag, majd folytatja.* Bredoc Droyn parancsnokhoz van szerencsém? *Rögtön beugrik neki a név. Hát, hogy is felejthette volna el, mikor évekig szinte minden nap hallotta? Ahogy az emlékek, úgy a névhez társított arc is kikristályosodik. Ez ő, egyértelműen ő.*
- Habár valóban az a célom, hogy minél több helyen felléphessek a városban, de azt hiszem, hogy kettőnk ismeretsége régebbre nyúlik vissza. Évekig bámultam az Ön arcát a rácsok mögül, vagy amikor bilincsben vezettek az irodájába. Merlana Naerice, talán még mond valamit Önnek a név.
*Nem lövi le a poént rögtön, hagyja, hogy a másik is ráeszméljen arra, hogy az a lány áll előtte, aki az ő parancsnoksága alatt töltötte le hároméves börtönbüntetését, amit visszaesőként lopásért, hazugságért és csalásért kapott. Nem tehet róla, akkor még nem volt annyira profi a „művészetében”, mint most. Azt azonban, hogy nem hagyott fel mások manipulálásával és kihasználásával, azt Bredoc-nak nem kell tudnia.*
- Ne aggódjon! Nem haragszom. Én úgy vélem, hogy ha valamit csinálunk, azt csináljuk tökéletesen. Ha elszúrjuk, akkor pedig vállalnunk kell a következményeit. Ön csak a dolgát végezte.
*Kezdi megnyugtatni a parancsnokot, ha ő is látja már az arcán, hogy neki is leesett, ki is áll előtte.*
10045. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-04-13 21:21:25
Üzenet elküldve: 2024-04-13 21:21:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A tharg ünnepély bizony okot ad rá, hogy ismét nyakába vegye a világot. Természetesen első útja a Piactérre visz; számos portékát be kell szereznie, ha azt akarja, hogy megérje számára a kitérő. Olyan holmikat vesz, amiket úgy gondol, a thargok esetleg igényt tarthatnak; szakállolajtól kezdve a pipadohányon át mindenfélét összehord. És még néhány extrát is; például olyan, olcsó, vacka gyűrűket, amiket az ostoba kisasszonyoknak könnyűszerrel el tud adni drágaköves aranygyűrűként.
Nem kevés aranyat ott hagy, hisz még pipáját is meg kell tömnie valamivel. Sőt, bájitalt sem beszerezni; néhányat mérgek ellen - elvégre a thargoknál mért pálinka számára egyenlő a méreggel - s még egyebeket is. Végül alaposan megpakolja szekerét, habár saját súlyát aligha teszik ki a szerzemények. Hamar a lovak közé is csap. Minél hamarabb az ünnepélyre ér, annál hamarabb túladhat a kacatjain.*
Nem kevés aranyat ott hagy, hisz még pipáját is meg kell tömnie valamivel. Sőt, bájitalt sem beszerezni; néhányat mérgek ellen - elvégre a thargoknál mért pálinka számára egyenlő a méreggel - s még egyebeket is. Végül alaposan megpakolja szekerét, habár saját súlyát aligha teszik ki a szerzemények. Hamar a lovak közé is csap. Minél hamarabb az ünnepélyre ér, annál hamarabb túladhat a kacatjain.*
10044. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-04-13 21:12:32
Üzenet elküldve: 2024-04-13 21:12:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Merlana//
*Talán kissé szentimentális a felszerelésével kapcsolatban, valóban fontosak számára, no meg kellemes emlékeket idéznek. Hálás amiért megtarthatja őket. A biccentést fogadja, s bizony sokat jelent neki. Viszonozza is, és immár hogy lekerül egy sziklányi teher a válláról, egészen izgatottnak érzi magát. Izgatottnak és tanácstalannak egyaránt. Régóta most először nem _kell_ semmit sem csinálnia. Nehezen tudja hová tenni. A lovát a kaszárnyában hagyja, majd később értemegy, ahogy a kutyusát sem viszi most magával, hisz a piacra indul. Kicsit elvegyülni az egyszerű emberek között, erre vágyik leginkább. Meg persze enni valami finomat. A vén rókát sokan ismerik már, int is egy-egy árusnak akiknél tetemesebb mennyiségű aranyat hagyott az évek során. A páncélja sem segít hogy elvegyüljön a tömegben, de igazából nem is bánja annyira, semmi oka hogy lehajtsa a fejét, egyébként sem illene hozzá az a fajta viselkedés. Hanem a sok ismerős és még több ismeretlen arc között kiszúr valakit a sokaságból.*
~Lehetséges volna?~
*Gondolja ahogy a pipájáért matat az egyik szütyőjében, melyet rutinosan pillanatok alatt meg is gyújt. Kövér füstfelhőt pöfékel az égbe mielőtt elindulna az alak felé. Egy ifjú hölgyet lát, és a fél karját rá merné tenni hogy ismeri valahonnan. De nem tudja hová tenni, bármennyire is kutakodik az emlékei között. Piszok jó emberismerő ugyan, de az emlékezete hagy némi kivetnivalót. Azok a szemek azonban.. Eeyr tudja miért ragadtak meg ennyire benne. Talán hamarosan kiderül.*
-Elnézését kérem hölgyem.
*Szólítja meg a volt parancsnokhoz képest lágy hangon, nem akar ráijeszteni vagy ilyesmi, hisz könnyen lehet hogy mégsem látta még soha azelőtt.*
-Bredoc vagyok, Bredoc Droyn és hm. Ez furcsán hangozhat de olyan ismerős nekem valahonnan, mondja kérem hol láthattam? Netán fel szokott lépni valamelyik fogadóban esténként?
*Nem is kell sokáig vizslatnia őt, hogy megtudja hogy ügyes előadóművész lehet. Hangszert ugyan nem vél felfedezni, de mindnek van egy afféle kisugárzása, tartása, a mozdulataik. Bármikor megmondja ha találkozik eggyel, s egyelőre ez tűnik a legépkézlábabb elméletnek.*
*Talán kissé szentimentális a felszerelésével kapcsolatban, valóban fontosak számára, no meg kellemes emlékeket idéznek. Hálás amiért megtarthatja őket. A biccentést fogadja, s bizony sokat jelent neki. Viszonozza is, és immár hogy lekerül egy sziklányi teher a válláról, egészen izgatottnak érzi magát. Izgatottnak és tanácstalannak egyaránt. Régóta most először nem _kell_ semmit sem csinálnia. Nehezen tudja hová tenni. A lovát a kaszárnyában hagyja, majd később értemegy, ahogy a kutyusát sem viszi most magával, hisz a piacra indul. Kicsit elvegyülni az egyszerű emberek között, erre vágyik leginkább. Meg persze enni valami finomat. A vén rókát sokan ismerik már, int is egy-egy árusnak akiknél tetemesebb mennyiségű aranyat hagyott az évek során. A páncélja sem segít hogy elvegyüljön a tömegben, de igazából nem is bánja annyira, semmi oka hogy lehajtsa a fejét, egyébként sem illene hozzá az a fajta viselkedés. Hanem a sok ismerős és még több ismeretlen arc között kiszúr valakit a sokaságból.*
~Lehetséges volna?~
*Gondolja ahogy a pipájáért matat az egyik szütyőjében, melyet rutinosan pillanatok alatt meg is gyújt. Kövér füstfelhőt pöfékel az égbe mielőtt elindulna az alak felé. Egy ifjú hölgyet lát, és a fél karját rá merné tenni hogy ismeri valahonnan. De nem tudja hová tenni, bármennyire is kutakodik az emlékei között. Piszok jó emberismerő ugyan, de az emlékezete hagy némi kivetnivalót. Azok a szemek azonban.. Eeyr tudja miért ragadtak meg ennyire benne. Talán hamarosan kiderül.*
-Elnézését kérem hölgyem.
*Szólítja meg a volt parancsnokhoz képest lágy hangon, nem akar ráijeszteni vagy ilyesmi, hisz könnyen lehet hogy mégsem látta még soha azelőtt.*
-Bredoc vagyok, Bredoc Droyn és hm. Ez furcsán hangozhat de olyan ismerős nekem valahonnan, mondja kérem hol láthattam? Netán fel szokott lépni valamelyik fogadóban esténként?
*Nem is kell sokáig vizslatnia őt, hogy megtudja hogy ügyes előadóművész lehet. Hangszert ugyan nem vél felfedezni, de mindnek van egy afféle kisugárzása, tartása, a mozdulataik. Bármikor megmondja ha találkozik eggyel, s egyelőre ez tűnik a legépkézlábabb elméletnek.*
10043. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-04-13 19:44:25
Üzenet elküldve: 2024-04-13 19:44:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 430
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 430
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Beszerző körúton//
*Mindenek előtt a varázsitalokkal foglalkozik, első útja tehát oda vezet. Minőségi alapanyagokra van szüksége, így nem fog akármelyik boltba menni.
Szerencsére van egy jó nevű bolt a közelben, ahol bizton számíthat arra, hogy megfelelő világos színű varázsitalokat kaphat. Másfajtát itt nem kapni, de nincs is rá szüksége. Hiszen épp az a célja, hogy átadja ezeket Targhed Cagonnak. Hogy lássa, az ork mit tud alkotni a megfelelő alapanyagokból.
Kisvártatva gazdagabb is lesz hat darab világoszöld, kettő darab világoskék, valamint nyolc halványlila és kettő fehér varázsitallal. És persze, szegényebb lesz nem kevés pénzzel, de ez már csak így működik.
Úgy hozza a sors, hogy ezt követően előbb lel olyan bazárokra, ahol Merlana Naerice számára tud beszerezni egy-két apróságot, amik nemcsak hogy praktikusak, de bizton számíthat tőlük a leányzó odaadására.
Így esik, hogy szemfestékkel és szemceruzával, egy vörös rúzzsal és egy tégely pomádéval bővül a bevásárlási lista.
Egy másik boltban pedig ehhez társul még Rhéa ágyas pálinkájából egy üveggel, valamint egy palack Őszinte vigyor is. Hiszen a leányzónak ezekre is szüksége lesz, ha jól akarja szolgálni őt.
Ahogy beszerző körútját intézi, szembetalálkozik egy hodaril árussal is, és erről rögtön eszébe jut Relael Ellerin lae'Natar is. Úgy dönt, beszerez két adagot a bódítóból, hogy következő kikötői látogatása alkalmával megint megajándékozhassa vele a nemest. Ettől a hölgy ugyanis kifejezetten készségessé vált, Orthus pedig kellemes emlékeket őriz erről. Többé-kevésbé, mivel neki is szívni kellett a Hodarilból, márpedig ő az ilyesmit nem kedveli.
Ahogy ezt a szerzeményét is elpakolja, kaján mosoly kezd bujkálni a szája szegletében. Szóval, a mai napon (egyebek mellett) egyszerre vásárol artheniori kitartott ágyasának, egy kikötőbeli affér reményében, és nemsokára annak a hölgynek, akivel komolyabb tervei vannak. Orthus igazán soha nem tartotta magát nagy szoknyapecérnek vagy a női szívek meghódítójának, de ebben a percben kétségtelenül ilyesmikkel foglalkozik. A Merlanának és Relaelnek szánt ajándékokat gondosan elhelyezik a szekér egyik rejtett rekeszében (az ülés alatt), mielőtt továbbmennének a komoly, valóban teherhordó szekeret igénylő portékák beszerzésére.*
*Mindenek előtt a varázsitalokkal foglalkozik, első útja tehát oda vezet. Minőségi alapanyagokra van szüksége, így nem fog akármelyik boltba menni.
Szerencsére van egy jó nevű bolt a közelben, ahol bizton számíthat arra, hogy megfelelő világos színű varázsitalokat kaphat. Másfajtát itt nem kapni, de nincs is rá szüksége. Hiszen épp az a célja, hogy átadja ezeket Targhed Cagonnak. Hogy lássa, az ork mit tud alkotni a megfelelő alapanyagokból.
Kisvártatva gazdagabb is lesz hat darab világoszöld, kettő darab világoskék, valamint nyolc halványlila és kettő fehér varázsitallal. És persze, szegényebb lesz nem kevés pénzzel, de ez már csak így működik.
Úgy hozza a sors, hogy ezt követően előbb lel olyan bazárokra, ahol Merlana Naerice számára tud beszerezni egy-két apróságot, amik nemcsak hogy praktikusak, de bizton számíthat tőlük a leányzó odaadására.
Így esik, hogy szemfestékkel és szemceruzával, egy vörös rúzzsal és egy tégely pomádéval bővül a bevásárlási lista.
Egy másik boltban pedig ehhez társul még Rhéa ágyas pálinkájából egy üveggel, valamint egy palack Őszinte vigyor is. Hiszen a leányzónak ezekre is szüksége lesz, ha jól akarja szolgálni őt.
Ahogy beszerző körútját intézi, szembetalálkozik egy hodaril árussal is, és erről rögtön eszébe jut Relael Ellerin lae'Natar is. Úgy dönt, beszerez két adagot a bódítóból, hogy következő kikötői látogatása alkalmával megint megajándékozhassa vele a nemest. Ettől a hölgy ugyanis kifejezetten készségessé vált, Orthus pedig kellemes emlékeket őriz erről. Többé-kevésbé, mivel neki is szívni kellett a Hodarilból, márpedig ő az ilyesmit nem kedveli.
Ahogy ezt a szerzeményét is elpakolja, kaján mosoly kezd bujkálni a szája szegletében. Szóval, a mai napon (egyebek mellett) egyszerre vásárol artheniori kitartott ágyasának, egy kikötőbeli affér reményében, és nemsokára annak a hölgynek, akivel komolyabb tervei vannak. Orthus igazán soha nem tartotta magát nagy szoknyapecérnek vagy a női szívek meghódítójának, de ebben a percben kétségtelenül ilyesmikkel foglalkozik. A Merlanának és Relaelnek szánt ajándékokat gondosan elhelyezik a szekér egyik rejtett rekeszében (az ülés alatt), mielőtt továbbmennének a komoly, valóban teherhordó szekeret igénylő portékák beszerzésére.*
10042. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-04-13 19:07:48
Üzenet elküldve: 2024-04-13 19:07:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 430
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 430
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Beszerző körúton//
*Útja ismét a Piactérre vezet, ahol meglehetősen kevés időt tölt ahhoz képest, hogy elvileg ő is kalmár volna. Csak éppen nem az a fajta kalmár, ami valami bazárban kiáltja ki a portékáját. Így ide ő is inkább csak vásárolni jön, és egy ideje már elég jó feltételekkel. Ezt teszi, ha az ember reputációja megnő, és ő sok mindent tett azért, hogy így legyen.
Például mindjárt azzal, hogy teherhordó echós szekerével érkezik a Piactérre, melynek mindkét oldalán ott virít a Morthimer ház címere, egy nagy M betű, befelé forduló szárakkal.
A szekeret ezúttal is kocsisa, Japher Campa hajtja, aki nem csak ebben, hanem a beszerzendő áruk felrakodásában is a segítségére lesz (egészen pontosan: ő fogja csinálni és nem Orthus).
Mai beszerző körútján egyszerre több mindent el akar intézni.
Először is varázsitalokra van szüksége, melyeket odaadhat Targhed Cagonnak, hogy jobb minőségű italokat alkosson belőlük.
Aztán ott lapul a zsebében Alenia Cirenhille Sayqueves bevásárló listája mindazon dolgokról, amikre a Sayqueves rezidencián szüksége lesz.
S ha mindezek mellett lesz ideje, Merlana Naerice-nek is vesz még valami szépet. Amúgy is ideje lesz felkeresni a leányzót, hogy feledtesse kissé az elmúlt napok megannyi feszültségét.*
*Útja ismét a Piactérre vezet, ahol meglehetősen kevés időt tölt ahhoz képest, hogy elvileg ő is kalmár volna. Csak éppen nem az a fajta kalmár, ami valami bazárban kiáltja ki a portékáját. Így ide ő is inkább csak vásárolni jön, és egy ideje már elég jó feltételekkel. Ezt teszi, ha az ember reputációja megnő, és ő sok mindent tett azért, hogy így legyen.
Például mindjárt azzal, hogy teherhordó echós szekerével érkezik a Piactérre, melynek mindkét oldalán ott virít a Morthimer ház címere, egy nagy M betű, befelé forduló szárakkal.
A szekeret ezúttal is kocsisa, Japher Campa hajtja, aki nem csak ebben, hanem a beszerzendő áruk felrakodásában is a segítségére lesz (egészen pontosan: ő fogja csinálni és nem Orthus).
Mai beszerző körútján egyszerre több mindent el akar intézni.
Először is varázsitalokra van szüksége, melyeket odaadhat Targhed Cagonnak, hogy jobb minőségű italokat alkosson belőlük.
Aztán ott lapul a zsebében Alenia Cirenhille Sayqueves bevásárló listája mindazon dolgokról, amikre a Sayqueves rezidencián szüksége lesz.
S ha mindezek mellett lesz ideje, Merlana Naerice-nek is vesz még valami szépet. Amúgy is ideje lesz felkeresni a leányzót, hogy feledtesse kissé az elmúlt napok megannyi feszültségét.*
10041. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-04-13 12:09:48
Üzenet elküldve: 2024-04-13 12:09:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 785
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 785
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Álarcok, eltévedt lelkek//
*Feltűnően sok pénze volt, bizony. A szomorú hír azonban az, hogy tényleg csak volt. Nori-nak is megvan az a rossz szokása, hogy ha több pénze van, mint amennyi az életben maradáshoz kell, akkor azt hiszi, hogy végtelen mennyiségű csillogó aranyérme lapul az erszényében, ami soha nem tud elfogyni. Ez történt most is. Aranya már ugyan nincs, de helyette van nála minden, amire szüksége van, és még több minden, amire nincs.
A ló az utolsó darab a kirakósban, amiről fogalma sincs igazából, hogy mit fog vele kezdeni azon kívül, hogy kényelmesen utazhat rajta a Mágustoronyba. Az egyelőre részletkérdés, hogy hol szerez majd neki istállót, mivel fogja etetni, meg az, hogy az állattartás úgy amúgy mekkora felelősséggel jár.*
- Meg is veszem! Őt akarom. *Erősíti meg szándékát még egyszer, nem törődve azzal, hogy Mai épp meg akarja kérdőjelezni a döntésének helyességét, ami végül azért nem sikerül neki, mert az a butácska, kócos kis bestia elveszi barátnője maradék józan ítélőképességét is.
Nori hitetlenkedve húzza fel a szemöldökét, ahogy azt figyeli, hogy Mai először a lovászfiút puszilgatja, majd a lovat ölelgeti, aztán hamarosan már az édes kis teremtmény új gazdájává válik.*
- És még engem akartál lebeszélni a lóról… Ezek után egy rossz szót sem szólhatsz! *A fejét csóválva mosolyodik el, de valamiért most nagyon örül, hogy ilyen boldognak látja Mai-t. Mintha elfelejtette volna minden gondját-baját, és azt, hogy hová is készülnek valójában. Mai lelkesedése rá is átragad, úgyhogy ő is bemutatkozik Bors-nak.*
- Szia Bors! Én Nori vagyok, ő meg… *Pillant fel saját lovára, akinek meg sem kérdezte a nevét a lovásztól, de nem is baj, mert úgyis átnevezte volna. Rövid ideig még gondolkodik az állatot bámulva, aztán elvigyorodik.*
- Árnyék! Az ő neve Árnyék. *Nem túl kreatív nevet sikerül kitalálni neki, de Nori-hoz tökéletesen illik, az már egyszer biztos.
A piaci kiruccanásuk immáron lassan a végéhez ér, legalábbis Nori részéről biztosan, mert már nincs is, amit elkölthetne.*
- Jó, akkor most mi lesz? Összeszedjük a cuccainkat a fogadóból, és indulunk északra? *Kérdezi Mai-t, mert a mai alakítása után most már aztán tényleg kiérdemelte az úrnő szerepet, na meg az ő anyjához indulnak, szóval legyen csak az övé minden döntés.*
*Feltűnően sok pénze volt, bizony. A szomorú hír azonban az, hogy tényleg csak volt. Nori-nak is megvan az a rossz szokása, hogy ha több pénze van, mint amennyi az életben maradáshoz kell, akkor azt hiszi, hogy végtelen mennyiségű csillogó aranyérme lapul az erszényében, ami soha nem tud elfogyni. Ez történt most is. Aranya már ugyan nincs, de helyette van nála minden, amire szüksége van, és még több minden, amire nincs.
A ló az utolsó darab a kirakósban, amiről fogalma sincs igazából, hogy mit fog vele kezdeni azon kívül, hogy kényelmesen utazhat rajta a Mágustoronyba. Az egyelőre részletkérdés, hogy hol szerez majd neki istállót, mivel fogja etetni, meg az, hogy az állattartás úgy amúgy mekkora felelősséggel jár.*
- Meg is veszem! Őt akarom. *Erősíti meg szándékát még egyszer, nem törődve azzal, hogy Mai épp meg akarja kérdőjelezni a döntésének helyességét, ami végül azért nem sikerül neki, mert az a butácska, kócos kis bestia elveszi barátnője maradék józan ítélőképességét is.
Nori hitetlenkedve húzza fel a szemöldökét, ahogy azt figyeli, hogy Mai először a lovászfiút puszilgatja, majd a lovat ölelgeti, aztán hamarosan már az édes kis teremtmény új gazdájává válik.*
- És még engem akartál lebeszélni a lóról… Ezek után egy rossz szót sem szólhatsz! *A fejét csóválva mosolyodik el, de valamiért most nagyon örül, hogy ilyen boldognak látja Mai-t. Mintha elfelejtette volna minden gondját-baját, és azt, hogy hová is készülnek valójában. Mai lelkesedése rá is átragad, úgyhogy ő is bemutatkozik Bors-nak.*
- Szia Bors! Én Nori vagyok, ő meg… *Pillant fel saját lovára, akinek meg sem kérdezte a nevét a lovásztól, de nem is baj, mert úgyis átnevezte volna. Rövid ideig még gondolkodik az állatot bámulva, aztán elvigyorodik.*
- Árnyék! Az ő neve Árnyék. *Nem túl kreatív nevet sikerül kitalálni neki, de Nori-hoz tökéletesen illik, az már egyszer biztos.
A piaci kiruccanásuk immáron lassan a végéhez ér, legalábbis Nori részéről biztosan, mert már nincs is, amit elkölthetne.*
- Jó, akkor most mi lesz? Összeszedjük a cuccainkat a fogadóból, és indulunk északra? *Kérdezi Mai-t, mert a mai alakítása után most már aztán tényleg kiérdemelte az úrnő szerepet, na meg az ő anyjához indulnak, szóval legyen csak az övé minden döntés.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10327-10346