//Kisasszony hóbortok//
*A ruhapróba közben, ha nem is túl sokat, de kicsit azért beszélgetnek tovább, neki pedig van kis ideje ismét elgondolkodni, szerencsére azonban ezúttal semmi olyasmin, ami nyomasztaná, aggasztaná, vagy rossz kedvvel töltené el, éppen ellenkezőleg. Bár az lenne élete legnehezebb döntése, hogy milyen ruhadarabot, vagy csecsebecsét vásároljon magának!
Gyűrűre ugyan nem különösebben vágyik, attól pedig fél kicsit, hogy a nem feltétlenül legszokványosabb módon hátrafelé hegyesedő füleiben furán állna a fülbevaló, igaz mondjuk, hogy utóbbi félelme korábban sem akadályozta meg abban, hogy vegyen magának.
De aztán úgy dönt, hogy miért is ne? Pénze is van rá és egyébként sem holdakat megrengető kiadás lenne, ha a sál mellé venne magának még két apróságot. Különben pedig, bár nem tartja magát gyerekesnek, most talán kicsit mégis az, mert azok után, hogy Niának ennyi mindent vesznek, meglehetősen furán érezné magát, ha ő maga üres kézzel térne haza, pontosabban egyik, a második otthonába, itt a városban.
Egyébként pedig, ha már kikérte Alenia tanácsát, akkor mi oka lenne arra, hogy ne fogadja meg? Vitatathatatlan, hogy Nia tényleg jobban ért az öltözködéshez, ahhoz, hogy mi a csinos, vagy kinek mi áll jól, mint amennyire ő.*
- Jó ötlet. Van az a kék könnycseppre emlékeztető medálom, amit még anya kapott apától, aztán pedig odaadta nekem. Hátha találok olyan ezüst gyűrűt, amiben van egy apró, kék kő. Jól mennének egymáshoz, és egy szebb ruhához bármikor felvehetném őket. Hátha fülbevalóból is találok hasonlót. *gondolkodik hangosan. Azt már ki sem mondja, mert annyira evidencia, hogy tanácsadóként fontos a jó megjelenés, főleg egy előkelőbb társaságban, ezen pedig egy-egy ékszer nyilván nem ronthat semmit, csak javíthat.
Egy utazásnál ellenben más szempontok is számítanak, nem csak a szépség, és úgy tűnik neki, hogy bár Alenia is tökéletesen megtértette ezt, még mindig nem barátkozott meg teljesen a gondolattal.
Ha jól értelmezi, akkor Nia ugyan félig-meddig viccnek szánva kérdi, amit kérd, de azért el tudja képzelni, hogy a felszín alatt komolyan aggódik emiatt.*
- Nem tudom, bordélyban nem jártam még, és szerencsére lovász lányokat sem ismerek. Ha ismernék, azt azt jelentené, hogy sokkal több lóval kellett volna találkoznom idáig, mint amennyivel valaha szerettem volna, és nekem egyetlen ló is egyel több az elégnél. *mosolyodik el, de mivel valóban úgy érzi, hogy Alenia még mindig bizonytalan kicsit, nem szándékozik elviccelni az általa feltett kérdést, ezért teljesen komolyan is válaszol rá.*
- De természetesen nem, egyáltalán nem, ebben így is teljesen biztos vagyok. *jelenti ki.* Elegáns vagy és szép így, és egyáltalán nincsen benned semmi, ami közönségességre utalna, még úgy sem, hogy ezek a ruhák egyszerűbbek az eddig megszokottnál. Az egész tekinteted és a megjelenésed teljesen mást sugall, abban méltóság van és intelligencia. Nem mintha egy felszolgáló, vagy lovász ne lehetne méltóságteljes, vagy okos *bonyolódik kicsit bele a végére* de akkor is.
*Reméli mindenesetre, hogy ennyivel végleg sikerül Nia maradék kétségeit eloszlatni, már amennyiben jól értelmezte és valóban aggódott ezen, nem pedig tényleg csak viccelt.
A lényeg mindenesetre, hogy ameddig Alenia elmegy kifizetni a ruhákat és neki is lesz még ideje magának vásárolni.*
- Ha kifizeted őket semmi kifogásuk nem lesz, ha már nem veszed le őket. *mosolyodik el újra.* Akkor majd hozom hazáig én, amiben eddig voltál. Az biztos, hogy sokkal egyszerűbb lesz így, mint újra levetkőzni és felöltözni.
*Annak mondjuk nem igazán örül, hogy szét kell válniuk, de igyekszik nem mutatni ezt, ezek után viszont hamar emlékezteti magát, hogy az egy dolog, hogy Alenia pár dologban az ő segítségére szorul, meg, hogy a piac még kissé idegen neki, de hát mégsem gyerek, akiért aggódni kell, hogy elveszik. Ráadásul sokkal súlyosabb és komolyabb problémákkal birkózott meg teljesen egyedül, mint a piacon való magányos séta és fizetés.*
- Nekem megfelel így. Igyekszem gyorsan összeszedni, amit vennem kell. Szerintem sem hagyjuk el egymást, de, ha mégis, van varázslatom, ami segíthet megtalálni. Még egyszerűbb, ha megbeszéljük, hogy amint mindketten végeztünk, ide jövünk vissza, ahol most vagyunk, és innen indulunk együtt haza, akkor nem kell majd keresgetnünk egymást.
*Amennyiben Alenia is egyetért ezzel, akkor természetesen nem is húzza tovább az időt, hanem elindul megkeresni azt a szép sálat, gyűrűt és fülbevalót, amit saját magának szán ajándéknak.*