//Nyári forgatag//
//Ciss//
*No hát ez jellemző, még egy gyerek... Vicces, már az előzővel is megszenvedett, Vi ugyanis túlment minden határon, ami a furaságot illeti. Ez a gyerek nem ilyen, láthatóan normális háttérrel rendelkezik, családja van, meg minden. Csak egy a nagyon lényeges hasonlóság: bosszantó, pont úgy, ahogyan a lila hajú lány is az volt. Csak míg amaznak legalább volt valami fogalma a szellemekről (még ha őrült is volt) addig úgy látszik, ezúttal egy teljesen normális, és unalmas gyerekkel áll szemben. És bosszantó, azt sose feledjük.*
- Ahonnan én jövök, ott az anyukák azt mondják a gyereknek, ha rossz, akkor elviszi a Csontok Ura. Nem kéne mindent elhinned, amit hallasz *a gyerekkor vége, amikor az emberfia rájön, hogy a legendák nem valóságosak. A felnőttkor kezdete, mikor rájön, hogy a legendáknak igenis van valóságalapja. A cél... nagy tűzmágussá válni, nos, aranyos. Persze tökéletesen megfelel egy dédelgetett álomnak, de nagyjából ennyi az összes funkciója. Ilyen apróság
miatt Lorew nem tudna reggelente felkelni.*
- Értem *jegyzi meg* Egy tűzmágus tündér. Érdekesen fog kinézni. Az én célom valami nagyobbat szolgálni. Valami olyat, ami nem hal meg, és porlad el, mint mi.
*Elvégre szép dolog tűzmágusnak lenni, és felépíteni valamit, ami aztán tüskevárként dől le a halálunk után, viszont a szerzetes többre vágyik. Ha egy olyan felsőbbrendű lényt szolgálna akár csak egy pillanatig, akár csak a halálával, akkor máris valami maradandót tett. A halandó szem számára ugyanúgy láthatatlan marad, mint saját tetteik, de ő boldogan, és nyugodtan mehet el a másvilágra. Nem a fajtársainak kell tennie a szépet.*
- Valami hasonló, emlékszik már a fene *vonja meg a vállát* De ez a szép az ilyen ragadványnevekben, semmi köze a valósághoz. Vagy a rossz nyelvek aggatják ránk, vagy pedig a barátok, de mindkét esetben túloznak. Ez egy ilyen játék, ha utálsz valakit, ronda nevet aggatsz rá, ha szereted, akkor jót, az igazság a kettő között van.
*Szeretet... ez az, amit csak hallomásból ismer. Őt sosem szerette senki, és ő sem szeretett senkit, így ez nem is kaphatott helyet az értékrendjében, nem is vágyik ilyesmire. Persze bolondság lenne azt mondani, hogy nem tud szeretni, hiszen ez a tudás mindenkiben ott lapul, egyszerűen csak ő még nem fedezte fel.*
- Neked nincs más dolgod, csak hagyni, hogy mindenki átlépjen rajtad, miközben azért fohászkodsz, hogy ne tapossanak el. Nekem egy őrült vadállata lábamra lépett. És igen, nagyjából ezt írtam le, mert itt nem történik semmi más. Néhány óránként minden vehet levegőt.
*Legalább erről az egyről hasonlóan vélekednek, csak persze addig jó, hogy ezt mondja, meg minden, mert mindenki szidja a tömeget, de ha valóban mindenki csak feleannyira józan lenne, mint Lorew, akkor nem is lenne ott tömeg. Talán senki sem lenne. A probléma az, amiből látszik, hogy a hülyeség határtalan, hogy nem egy sűrű erdőről beszélünk, amit odatelepítettek. Nem, itt mindenki egyesével szabad akaratából van ott, és a nagy része még élvezi is.*
- Érdekli is ezeket, hogy szerzetes vagyok...mit gondolsz miért vannak a nagyuraknak testőreik, meg katonáik? Hogy legyen ki ellökdösse előlük a tömeget. Mert alapból Amos Theniort vagy Consigliot *biztos ez a neve? Végül is tök mindegy...* sem engednék át.
*Vakok és ostobák, vagy fordítva, ostobák és vakok, a lényeg, hogy a szemüket nem a fejük elején hordják. Nem törődnek semmivel, és senkivel, végtére is ez az egy, ami miatt nem hibáztathatja őket. Mindenki ilyen, csak az a kérdés, hogy miben, és miben nem. Lorew például bármit feláldoz a céljáért, de apróságokért nem tenne egy lépést sem. Ezeknek a lényeknek itt a forgatagban való szorongás a lényeges, ők ezért tesznek meg mindent, még a szerzeteseket is eltapossák.*
- Írnoknak... *sóhajt* Akkor akár írhatnál helyettem is, mindenki jól járna. Te megtudnád mit írok, és gyakorolhatnád a művészeted, én meg... én meg kicsit kényelmesebb helyzetben lennék. De akkor nem a forgatagról, az unalmas, és mindent le lehet róla írni két mondatban. Valamelyik olyan hősi történetemet kéne leírni, ami még nem került papírra.
*Elvégre hát még mindig jobban szereti a saját történeteit (persze kicsit elnagyolva) papírra vezetni, mint az ilyen badarságokat. És lássuk be, valami rettentő kényelmes lenne neki, ha csak diktálna, a tündér pedig írná, mindenki sok energiát spórolna meg. Illetve csak Lorew, de neki az is elég.*