Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 131 (2601. - 2620. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2620. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-16 19:49:35
Üzenet elküldve: 2025-08-16 19:49:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 426
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 426
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Nincs ki mind a négy szárnyunk//
*Merchen kereskedelmi stratégiájához hozzátartozik, hogy igyekszik kiismerni a vevőt, s úgy alakítani az üzlet menetét, hogy végül mindenki jól járjon. Persze leginkább ő, de azért a vevők is úgy érezzék, hogy a legjobban mégiscsak ők jártak, hisz megkaptak valamit amire vágytak, amit szerettek volna, amit elképzeltek a fejükben, s cserébe csupán néha ócska aranyérmétől kellett megszabadulniuk, ami egyébként is húzta már a zsebüket. Hagyja, hogy kibontakozzanak az események, nem is igen szól közbe, hisz úgy tűnik neki, hogy a két tündér átgondolja éppen a hallottakat, sőt mi több, tetszik is nekik Merchen ajánlata. Több győzködésre tehát nincs is szükség. Hanem megjelenik még egy figura a sakktáblán, még egy tündér. ~Micsoda meglepetés!~*
-Valóban, ennyi tündért egy helyen nem láttam a legutóbbi esküvő óta a családban! Üdvözlöm, Nimo!
*Köszönti az újonnan érkezőt is, de mivel látja, hogy alapvetően nem hozzá jött, hanem az egyik potenciális vevőt ismeri, így különösebben nem szól bele a dolgukba. Bár ez is megváltozik, mikor az egyik hölgy felveti az ötletet, hogy lehetséges, hogy három kosra lenne szükség kettő helyett, ami viszont természetesen kicsit változtat a dolgokon.*
-Ez egy remek ajánlat, s ha ilyen mennyiségről beszélünk, azt hiszem meg tudunk egyezni benne, hogy 900 aranyért három kost kapjon ez a tündéri társaság. Persze ez csakis önökön múlik, én állok szíves szolgálatukra, akárhogy is döntsenek.
*Merchen kereskedelmi stratégiájához hozzátartozik, hogy igyekszik kiismerni a vevőt, s úgy alakítani az üzlet menetét, hogy végül mindenki jól járjon. Persze leginkább ő, de azért a vevők is úgy érezzék, hogy a legjobban mégiscsak ők jártak, hisz megkaptak valamit amire vágytak, amit szerettek volna, amit elképzeltek a fejükben, s cserébe csupán néha ócska aranyérmétől kellett megszabadulniuk, ami egyébként is húzta már a zsebüket. Hagyja, hogy kibontakozzanak az események, nem is igen szól közbe, hisz úgy tűnik neki, hogy a két tündér átgondolja éppen a hallottakat, sőt mi több, tetszik is nekik Merchen ajánlata. Több győzködésre tehát nincs is szükség. Hanem megjelenik még egy figura a sakktáblán, még egy tündér. ~Micsoda meglepetés!~*
-Valóban, ennyi tündért egy helyen nem láttam a legutóbbi esküvő óta a családban! Üdvözlöm, Nimo!
*Köszönti az újonnan érkezőt is, de mivel látja, hogy alapvetően nem hozzá jött, hanem az egyik potenciális vevőt ismeri, így különösebben nem szól bele a dolgukba. Bár ez is megváltozik, mikor az egyik hölgy felveti az ötletet, hogy lehetséges, hogy három kosra lenne szükség kettő helyett, ami viszont természetesen kicsit változtat a dolgokon.*
-Ez egy remek ajánlat, s ha ilyen mennyiségről beszélünk, azt hiszem meg tudunk egyezni benne, hogy 900 aranyért három kost kapjon ez a tündéri társaság. Persze ez csakis önökön múlik, én állok szíves szolgálatukra, akárhogy is döntsenek.
2619. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-16 19:34:52
Üzenet elküldve: 2025-08-16 19:34:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Drameitar Erefueves//
- Érdekes, szóval nem mindegy, hogy milyen táplálékot vesz magához, ugyan úgy, mint az emlősöknél. Van olyan, aminek az emésztése könnyebben megy, és több energiát nyerünk ki belőle, ugyan így a gömb is a nyílt mágikus energiákat tartja előnyösebbnek. * Gondolkodik hangosan, összefoglalva az elhangzottakat. *
- Vajon képes elélni az ital adta mágián, vagy folyamatosan elgyengülne tőle? * Teszi fel az újabb kérdést, mielőtt teológiai vitára terelnék a szót. Nestar összefoglalására bólint, mert úgy látja, nagyjából érti a fél-elf, hogy mit is szeretett volna elmondani. *
- Nagyjából, igen. Arról viszont sajnos nem tudok többet mondani, hogy az istenek hogyan élik meg ezt a pártfoglalást, mivel még nem beszéltem velük, nem is találkoztam korábban egyikükkel sem. Viszont úgy gondolom, hogy kiegyeztek egymással, és a Hetedik inkább Sa'Tereth elleni harcra összpontosít, ezért szívesen lát bárkit, aki követi őt, még akkor is, hogyha ezt a figyelmet megosztja Teysussal. Utóbbi isten pedig szerintem még értékeli is azt, hogyha valaki a több, és biztosabb erő érdekében más istenséget is szolgál. * Kicsit feszeng, mert kényelmetlen számára erről a témáról beszélni. Nagyon személyesnek tartja azt, hogy ő hogyan látja az istenek tanításait, és mit lát bele, és nem egy prédikátor, aki szívesen térítene meg másokat, vagy beszélne erről. Ez az ő kis saját világa, amibe csak azért engedi belátni az alkimistát, mert amaz volt hozzá olyan kedves, hogy megígérjen egy gömböcöt.
Szerencsére vissza is terelődik a téma a fénylényre, és figyelmezve hallgatja az intő szavakat. *
- Egyetértek, mivel nem tudjuk, hogy hol húzódnak a képességeinek határai, és minden kísérlet beláthatatlan kockázatot hordoz magával, magam is az óvatosság útját látom célravezetőnek.
//Drameitar Erefueves//
- Érdekes, szóval nem mindegy, hogy milyen táplálékot vesz magához, ugyan úgy, mint az emlősöknél. Van olyan, aminek az emésztése könnyebben megy, és több energiát nyerünk ki belőle, ugyan így a gömb is a nyílt mágikus energiákat tartja előnyösebbnek. * Gondolkodik hangosan, összefoglalva az elhangzottakat. *
- Vajon képes elélni az ital adta mágián, vagy folyamatosan elgyengülne tőle? * Teszi fel az újabb kérdést, mielőtt teológiai vitára terelnék a szót. Nestar összefoglalására bólint, mert úgy látja, nagyjából érti a fél-elf, hogy mit is szeretett volna elmondani. *
- Nagyjából, igen. Arról viszont sajnos nem tudok többet mondani, hogy az istenek hogyan élik meg ezt a pártfoglalást, mivel még nem beszéltem velük, nem is találkoztam korábban egyikükkel sem. Viszont úgy gondolom, hogy kiegyeztek egymással, és a Hetedik inkább Sa'Tereth elleni harcra összpontosít, ezért szívesen lát bárkit, aki követi őt, még akkor is, hogyha ezt a figyelmet megosztja Teysussal. Utóbbi isten pedig szerintem még értékeli is azt, hogyha valaki a több, és biztosabb erő érdekében más istenséget is szolgál. * Kicsit feszeng, mert kényelmetlen számára erről a témáról beszélni. Nagyon személyesnek tartja azt, hogy ő hogyan látja az istenek tanításait, és mit lát bele, és nem egy prédikátor, aki szívesen térítene meg másokat, vagy beszélne erről. Ez az ő kis saját világa, amibe csak azért engedi belátni az alkimistát, mert amaz volt hozzá olyan kedves, hogy megígérjen egy gömböcöt.
Szerencsére vissza is terelődik a téma a fénylényre, és figyelmezve hallgatja az intő szavakat. *
- Egyetértek, mivel nem tudjuk, hogy hol húzódnak a képességeinek határai, és minden kísérlet beláthatatlan kockázatot hordoz magával, magam is az óvatosság útját látom célravezetőnek.
2618. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-16 19:18:17
Üzenet elküldve: 2025-08-16 19:18:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Nincs ki mind a nyolc szárnyunk//
*Szívélyes üdvözlést hall, nagyjából vele egymagasságban, vagy talán kicsit lejjebb. Dörzsölt férfihang. Megereszt egy apró biccentést az irányába, amihez ösztönösen csatlakozik testének többi része is, így egy kisebbfajta pukedlivé alakulva. Ezzel viszonozza a köszöntést.
Úgy látszik, szerencséjükre egy igen gyakorlatias kereskedőbe botlottak, aki azonnal neki is áll, hogy elmagyarázza a részleteket.*
- Hű.
*Csúszik ki a száján velős véleménye az első, 400 aranyas ajánlatot hallva. Bizony a kos az létszükséglet, de nem gondolt bele, hogy akár ennyibe is fájhat. Ahogy azonban Merchen nyelve tovább pörög, a tündér szívébe visszaköltözik a remény, és újfent olyan lelkesedéssel hallgatja a kereskedőt, mint eddig. A bókra nem különösebben reagál, nem tudja mire vélni ugyanis. Nem érzi ideillőnek. De azért egy zavart mosoly megjelenik ajkain. Végre valahára kiderül a pontos ár. ~ 350 arany! Azért ez mégiscsak jobb, mint ahogy elsőre hangzott. ~
Már épp nyitja a száját, hogy jelezze, bizony nem mondott le az igényéről, de Dänkijinkilinkilinkilinkij megelőzi őt. Szája így először félig nyitva marad, majd árván csukódik be. De csak egy pillanatra.*
- Mármint úgy érted, hogy neked egy, meg nekem is egy, ugye?
*Csak a tisztánlátás végett. Nehogy aztán tévedésből egy egész nyájjal hagyják el a piacot. Azért a jóból is megárt a sok. Mindenesetre feldobja a kedvét, hogy Dänkinek is így tetszik az ötlet, ami kevesebb mint fél órával ezelőtt jutott eszébe, de máris igen fontos eleme az életének. Elvégre ami fontos a tündérnek, az jó érzés, ha a tündér barátjának is fontos.
Ekkor jelenik meg a színen Annimon. Rya egy pillanatra megmerevedik, még a hátát is jobban kihúzza. Ismerős hang. Lentről érkező, kedves lányhoz tartozik. És szégyenérzet köti hozzá. Alig láthatóan összerezzen a felismeréstől, bár az elején még nem teljesen biztos magában.*
- Szia! Igen, épp erre akadt dolgom.
*Mondja félénken, ahogy balsejtelme egyre jobban beigazolódik. Hogy a másik nem haragszik rá, abból ő mit sem sejt. Részéről bűntudat gyötri, hogy így faképnél hagyta Nimoékat. A bemutatkozást követően már teljesen biztos benne, ki csatlakozott hozzájuk. Félszegen, bocsánatkérően mosolyog a lány irányába.
Ezután Kijii bemutatkozása következik, és Rya mozgást érzékel maga mellett. Ha tippelnie kéne, Dänki épp most ment oda, hogy megölelje Nimot. Nem is csoda, hiszen Nimo nagyon aranyos, Dänki meg ivott. ~ Vagy lehet, hogy nem is az alkohol miatt csinálja ezt, hanem nála ez egy szokás? Így köszönt vajon mindenkit? ~ fejtegeti magában.
Közben Kijii ismét elkezdi számolgatni a kosokat és az aranyakat, Rya pedig felkacag az ötleten, hogy esetleg még Nimo is csatlakozna hozzájuk a kos vásárlásban. Azonban a sok beszéd között feltűnik neki egy kallódó információ.*
- Várjunk csak. Mi mind tündérek vagyunk?
*Teszi fel a tisztázó kérdést. Nem szokott ítélkezni kizárólag magasság alapján. Merchen teljesen ismeretlen számára, és bár Nimonál sejtette, hogy valószínűleg tündérrel van dolga, most teljes erővel csap le rá a felismerés. Még soha nem volt ilyesmiben része. ~ Mennyi tündér egy rakáson! ~ *
*Szívélyes üdvözlést hall, nagyjából vele egymagasságban, vagy talán kicsit lejjebb. Dörzsölt férfihang. Megereszt egy apró biccentést az irányába, amihez ösztönösen csatlakozik testének többi része is, így egy kisebbfajta pukedlivé alakulva. Ezzel viszonozza a köszöntést.
Úgy látszik, szerencséjükre egy igen gyakorlatias kereskedőbe botlottak, aki azonnal neki is áll, hogy elmagyarázza a részleteket.*
- Hű.
*Csúszik ki a száján velős véleménye az első, 400 aranyas ajánlatot hallva. Bizony a kos az létszükséglet, de nem gondolt bele, hogy akár ennyibe is fájhat. Ahogy azonban Merchen nyelve tovább pörög, a tündér szívébe visszaköltözik a remény, és újfent olyan lelkesedéssel hallgatja a kereskedőt, mint eddig. A bókra nem különösebben reagál, nem tudja mire vélni ugyanis. Nem érzi ideillőnek. De azért egy zavart mosoly megjelenik ajkain. Végre valahára kiderül a pontos ár. ~ 350 arany! Azért ez mégiscsak jobb, mint ahogy elsőre hangzott. ~
Már épp nyitja a száját, hogy jelezze, bizony nem mondott le az igényéről, de Dänkijinkilinkilinkilinkij megelőzi őt. Szája így először félig nyitva marad, majd árván csukódik be. De csak egy pillanatra.*
- Mármint úgy érted, hogy neked egy, meg nekem is egy, ugye?
*Csak a tisztánlátás végett. Nehogy aztán tévedésből egy egész nyájjal hagyják el a piacot. Azért a jóból is megárt a sok. Mindenesetre feldobja a kedvét, hogy Dänkinek is így tetszik az ötlet, ami kevesebb mint fél órával ezelőtt jutott eszébe, de máris igen fontos eleme az életének. Elvégre ami fontos a tündérnek, az jó érzés, ha a tündér barátjának is fontos.
Ekkor jelenik meg a színen Annimon. Rya egy pillanatra megmerevedik, még a hátát is jobban kihúzza. Ismerős hang. Lentről érkező, kedves lányhoz tartozik. És szégyenérzet köti hozzá. Alig láthatóan összerezzen a felismeréstől, bár az elején még nem teljesen biztos magában.*
- Szia! Igen, épp erre akadt dolgom.
*Mondja félénken, ahogy balsejtelme egyre jobban beigazolódik. Hogy a másik nem haragszik rá, abból ő mit sem sejt. Részéről bűntudat gyötri, hogy így faképnél hagyta Nimoékat. A bemutatkozást követően már teljesen biztos benne, ki csatlakozott hozzájuk. Félszegen, bocsánatkérően mosolyog a lány irányába.
Ezután Kijii bemutatkozása következik, és Rya mozgást érzékel maga mellett. Ha tippelnie kéne, Dänki épp most ment oda, hogy megölelje Nimot. Nem is csoda, hiszen Nimo nagyon aranyos, Dänki meg ivott. ~ Vagy lehet, hogy nem is az alkohol miatt csinálja ezt, hanem nála ez egy szokás? Így köszönt vajon mindenkit? ~ fejtegeti magában.
Közben Kijii ismét elkezdi számolgatni a kosokat és az aranyakat, Rya pedig felkacag az ötleten, hogy esetleg még Nimo is csatlakozna hozzájuk a kos vásárlásban. Azonban a sok beszéd között feltűnik neki egy kallódó információ.*
- Várjunk csak. Mi mind tündérek vagyunk?
*Teszi fel a tisztázó kérdést. Nem szokott ítélkezni kizárólag magasság alapján. Merchen teljesen ismeretlen számára, és bár Nimonál sejtette, hogy valószínűleg tündérrel van dolga, most teljes erővel csap le rá a felismerés. Még soha nem volt ilyesmiben része. ~ Mennyi tündér egy rakáson! ~ *
2617. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-16 17:47:23
Üzenet elküldve: 2025-08-16 17:47:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nincs ki mind a négy szárnyunk//
* Megtalálják gyorsan a kos-árust, így nem kell tovább koslatniuk utána. A náluknál is alacsonyabb jól öltözött tündérfiú a bemutatkozása után bókok tengerével halmozza el őket. Úgy látszik, amit magasságából és karjai vastagságából leszeltek az istenek, azt öltözékével és beszélőkéjével próbálja kompenzálni. Dänkijinkilinkilinkilinkij nem veti meg a bókokat, egy kicsit el is pirul Merchen szavaira vagy talán csak a sok futástól. Azonban szerencsére a másik még időben leáll, így nem neki kell leállítania. *
– Ó! * Őszintén meglepődik az áron. Nem is tudja, mire számított. Attól még, hogy alkimisták családjába született, nem olyan tehetős tündér, hogy csak úgy kifizessen ennyit egy kosért.
~ Habár egy kosért… Azért talán mégis. ~ Mire Merchen mondandója végére ér, már egészen meggyőződik róla, hogy háromszázötven aranyat (ami minden félretett pénzének úgy nagyjából kétharmada) mégiscsak tud nélkülözni. Majd keményen dolgozik, hogy legyen miből élelmet vennie – magának, és most majd már a kosának is. *
– Kettő kos. * Mutatja ujjával is a számot. Ryát talán meglepi, hogy ő is beszáll a kosbizniszbe, de számára mostanra egészen egyértelművé vált, hogy neki is kell egy kos. Ha ketten ülnének meg egyet, azzal folyton csak a baj lenne. Neki megfelel az ár, nem akar alkudozni. Viszont ekkor egy harmadik vagyis inkább negyedik tündér jelenik meg a színen.
~ Milyen apró! ~ Konstatálja magában, ahogy végignéz a kissé kelekótya lányon. Úgy tűnik, ismeri Ryát, máskülönben honnan tudná a nevét? Ezek szerint nem Dänkijinkilinkilinkilinkij a tündérlány egyetlen barátja. Hát ebben is jobb nála! Nimora azonban nem kihívóként tekint, hanem egy újabb potenciális barátként. Kissé szeleburdi, de ő aztán mit mondhatna? Épp most tervez kost venni, mert egy fél órája megismert becsípett fajtársával ezt találták ki. *
– Szia! Én– * Nagy levegő. * – Dänkijinkilinkilinkilinkij vagyok. Röviden Dänki. Tényleg sokan lettünk. * Bólint egyet. *
– Én is itt vagyok már sok hata, és mégis alig találkoztam más tündérekkel. És most… * Elakad a szava. Nem is tudja, merre nézzen, mindenfelé tündéreket lát. Egyet, kettőt, hármat! Végül nagy örömében Nimohoz lép oda és átöleli őt is. Nem olyan hosszasan, ahogy azt Ryával tette, de azért kapva kap az alkalmon, hogy megetesse szeretethiányát. Néhány másodperc múlva azonban elszakad, mert eszébe jut, hogy milyen fontos üzlet köttetik éppen. Merchennel. Őt nem öleli meg, mert a végén még elkapna tőle valami fiúkórt. Meg aztán úgy hiszi, az nem segítené túlzottan az üzletük nyélbe ütését. Hogy a valóságban mi a helyzet, azt nem tudhatja. A kereskedő talán kimondottan örülne egy puha ölelésnek a lánytól, olyannyira, hogy talán még további kedvezményeket is adna érte. De ezt egyhamar nem fogják kideríteni. A lényegre tér. *
– Bocsánat, de épp kost vásárolunk. * Úgy mondja ezt Nimonak, mintha nem ő kezdte volna az ölelkezést, hanem a másik. *
– Szóval hétszáz arany két kosért, ugye? * Majd eszébe jut valami. Nimo felé pillant. *
– Vagy kilencszáz háromért?
* Megtalálják gyorsan a kos-árust, így nem kell tovább koslatniuk utána. A náluknál is alacsonyabb jól öltözött tündérfiú a bemutatkozása után bókok tengerével halmozza el őket. Úgy látszik, amit magasságából és karjai vastagságából leszeltek az istenek, azt öltözékével és beszélőkéjével próbálja kompenzálni. Dänkijinkilinkilinkilinkij nem veti meg a bókokat, egy kicsit el is pirul Merchen szavaira vagy talán csak a sok futástól. Azonban szerencsére a másik még időben leáll, így nem neki kell leállítania. *
– Ó! * Őszintén meglepődik az áron. Nem is tudja, mire számított. Attól még, hogy alkimisták családjába született, nem olyan tehetős tündér, hogy csak úgy kifizessen ennyit egy kosért.
~ Habár egy kosért… Azért talán mégis. ~ Mire Merchen mondandója végére ér, már egészen meggyőződik róla, hogy háromszázötven aranyat (ami minden félretett pénzének úgy nagyjából kétharmada) mégiscsak tud nélkülözni. Majd keményen dolgozik, hogy legyen miből élelmet vennie – magának, és most majd már a kosának is. *
– Kettő kos. * Mutatja ujjával is a számot. Ryát talán meglepi, hogy ő is beszáll a kosbizniszbe, de számára mostanra egészen egyértelművé vált, hogy neki is kell egy kos. Ha ketten ülnének meg egyet, azzal folyton csak a baj lenne. Neki megfelel az ár, nem akar alkudozni. Viszont ekkor egy harmadik vagyis inkább negyedik tündér jelenik meg a színen.
~ Milyen apró! ~ Konstatálja magában, ahogy végignéz a kissé kelekótya lányon. Úgy tűnik, ismeri Ryát, máskülönben honnan tudná a nevét? Ezek szerint nem Dänkijinkilinkilinkilinkij a tündérlány egyetlen barátja. Hát ebben is jobb nála! Nimora azonban nem kihívóként tekint, hanem egy újabb potenciális barátként. Kissé szeleburdi, de ő aztán mit mondhatna? Épp most tervez kost venni, mert egy fél órája megismert becsípett fajtársával ezt találták ki. *
– Szia! Én– * Nagy levegő. * – Dänkijinkilinkilinkilinkij vagyok. Röviden Dänki. Tényleg sokan lettünk. * Bólint egyet. *
– Én is itt vagyok már sok hata, és mégis alig találkoztam más tündérekkel. És most… * Elakad a szava. Nem is tudja, merre nézzen, mindenfelé tündéreket lát. Egyet, kettőt, hármat! Végül nagy örömében Nimohoz lép oda és átöleli őt is. Nem olyan hosszasan, ahogy azt Ryával tette, de azért kapva kap az alkalmon, hogy megetesse szeretethiányát. Néhány másodperc múlva azonban elszakad, mert eszébe jut, hogy milyen fontos üzlet köttetik éppen. Merchennel. Őt nem öleli meg, mert a végén még elkapna tőle valami fiúkórt. Meg aztán úgy hiszi, az nem segítené túlzottan az üzletük nyélbe ütését. Hogy a valóságban mi a helyzet, azt nem tudhatja. A kereskedő talán kimondottan örülne egy puha ölelésnek a lánytól, olyannyira, hogy talán még további kedvezményeket is adna érte. De ezt egyhamar nem fogják kideríteni. A lényegre tér. *
– Bocsánat, de épp kost vásárolunk. * Úgy mondja ezt Nimonak, mintha nem ő kezdte volna az ölelkezést, hanem a másik. *
– Szóval hétszáz arany két kosért, ugye? * Majd eszébe jut valami. Nimo felé pillant. *
– Vagy kilencszáz háromért?
2616. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-16 15:37:01
Üzenet elküldve: 2025-08-16 15:37:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nincs ki mind a nyolc szárnyunk//
*Újra, és újra elrikkantja magát mint a kiskakas a reggeli órákban. De senki, még csak rá sem kérdeznek, hogy milyen italokat tudna elkészíteni Cagon úr. De legalább a halkereskedőnek sikerült kerítenie pár vevőt.*
~ Ajh ez nagyon nem jó. ~
*Szomorodik el. Kis kezét felemelve orrnyergére szorít. Azon gondolkodva vajon mit ronthatott el. Mit tehetett volna jobban? De végül semmire sem jut. Mert lehet semmire se lenne jó? Hát egy apró mágiát sem volt képes ellesni a toronyban töltött ideje alatt. Micsoda kudarc. Hirtelen kedve sincs vissza sétálni üres kézzel Selyemrévbe. Kedve? Inkább pofája. Most örül, hogy ilyen aprócska mert legalább könnyebben eltud bújni a szégyen elől amit majd állnia kell ha Nixomia meglátja őt vagy Cagon.
Végül egy fájdalmas sóhajjal kezdene el lemászni a rögtönzött pódiumról. Amikor is egy ismerős alakot vél felfedezni a tömegben. Méghozzá nem is egyedül. Egy másik tündérrel!
Nimo szürkés kék szemei nagyra nyílnak a meglepettségtől. De valamelyest örül, hogy ismét látja Ryat. Még ha csak nem rég váltak is el útjaik. De vajon ki lehet az a másik mellette? Meg aztán, hogy hogy hirtelen ennyi tündér lett itt? Nem mintha nem örül, hogy több fajtársát látja a városban. Sőt mi több. Lelkesíti, hogy ha ennyi tündér képes volt itt megvetni a lábát. Talán neki is menni fog, még apró termete ellenére is! Szemmel tartja őket, egészen addig amíg megállapodnak egy kereskedőnél, aki. Most nem is mer hinni a szemének, egy másik tündér?! Micsoda egybeesés. Ezt nem hagyhatja ki! Azonnal le is huppan az egymásra rakott ládáiról. Hátra hagyva egy barátságos intéssel a hal kereskedőt aki segített neki "pódiuma" felépítésében.*
- Bocsánat, elnézést. Átmennék. Kérem!
*Jelenti ki hangosan a lábak erdőjében, ahogy áthalad a tömegen. Nehogy valaki rálépjen a végén.*
~ Erre lehetnek? Jaj csak el ne tévedjek. ~
*Gondolja magában, ahogy töretlenül halad át a tömegen. Egészen addig amíg ki nem tör a tömegből, és megpillantja maga előtt Vanellaryat és a két számára még ismeretlen tündért.*
- Vanellarya, hát te itt vagy?
*Kérdezi lelkesen. Mert ha még ott is hagyta őt a kúrián a lány, nem rótta fel ezt neki. Nem olyan fajta ő, hogy erőltessen bármit is.*
- Üdvözletem!
*Köszönti a másik kettőt egy barátságos integetéssel.*
- Nem hittem volna, hogy ennyi tündér van jelen Artheniorban!
*Mondja szinte elképedve, de ekkor homlokára csap, ahogy ráébred saját udvariatlanságára.*
- Jaj majd el is felejtettem. Nimo vagyok!
*Teszi még gyorsan hozzá mosolyogva.*
*Újra, és újra elrikkantja magát mint a kiskakas a reggeli órákban. De senki, még csak rá sem kérdeznek, hogy milyen italokat tudna elkészíteni Cagon úr. De legalább a halkereskedőnek sikerült kerítenie pár vevőt.*
~ Ajh ez nagyon nem jó. ~
*Szomorodik el. Kis kezét felemelve orrnyergére szorít. Azon gondolkodva vajon mit ronthatott el. Mit tehetett volna jobban? De végül semmire sem jut. Mert lehet semmire se lenne jó? Hát egy apró mágiát sem volt képes ellesni a toronyban töltött ideje alatt. Micsoda kudarc. Hirtelen kedve sincs vissza sétálni üres kézzel Selyemrévbe. Kedve? Inkább pofája. Most örül, hogy ilyen aprócska mert legalább könnyebben eltud bújni a szégyen elől amit majd állnia kell ha Nixomia meglátja őt vagy Cagon.
Végül egy fájdalmas sóhajjal kezdene el lemászni a rögtönzött pódiumról. Amikor is egy ismerős alakot vél felfedezni a tömegben. Méghozzá nem is egyedül. Egy másik tündérrel!
Nimo szürkés kék szemei nagyra nyílnak a meglepettségtől. De valamelyest örül, hogy ismét látja Ryat. Még ha csak nem rég váltak is el útjaik. De vajon ki lehet az a másik mellette? Meg aztán, hogy hogy hirtelen ennyi tündér lett itt? Nem mintha nem örül, hogy több fajtársát látja a városban. Sőt mi több. Lelkesíti, hogy ha ennyi tündér képes volt itt megvetni a lábát. Talán neki is menni fog, még apró termete ellenére is! Szemmel tartja őket, egészen addig amíg megállapodnak egy kereskedőnél, aki. Most nem is mer hinni a szemének, egy másik tündér?! Micsoda egybeesés. Ezt nem hagyhatja ki! Azonnal le is huppan az egymásra rakott ládáiról. Hátra hagyva egy barátságos intéssel a hal kereskedőt aki segített neki "pódiuma" felépítésében.*
- Bocsánat, elnézést. Átmennék. Kérem!
*Jelenti ki hangosan a lábak erdőjében, ahogy áthalad a tömegen. Nehogy valaki rálépjen a végén.*
~ Erre lehetnek? Jaj csak el ne tévedjek. ~
*Gondolja magában, ahogy töretlenül halad át a tömegen. Egészen addig amíg ki nem tör a tömegből, és megpillantja maga előtt Vanellaryat és a két számára még ismeretlen tündért.*
- Vanellarya, hát te itt vagy?
*Kérdezi lelkesen. Mert ha még ott is hagyta őt a kúrián a lány, nem rótta fel ezt neki. Nem olyan fajta ő, hogy erőltessen bármit is.*
- Üdvözletem!
*Köszönti a másik kettőt egy barátságos integetéssel.*
- Nem hittem volna, hogy ennyi tündér van jelen Artheniorban!
*Mondja szinte elképedve, de ekkor homlokára csap, ahogy ráébred saját udvariatlanságára.*
- Jaj majd el is felejtettem. Nimo vagyok!
*Teszi még gyorsan hozzá mosolyogva.*
2615. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-16 15:06:54
Üzenet elküldve: 2025-08-16 15:06:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 453
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 453
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mai//
-Tudod régen kifejezetten nem szerettem a mágusokat.
*Kicsit grimaszol is, ahogy kiejti a szavakat, meglehet ez már csak a megszokás hatása, hisz talán már máshogy gondolkozik bizonyos dolgokról, az izmok sokáig emlékeznek.*
-Amíg nem ismertem meg egy számomra igen kedves varázslónőt.
*Persze Mai könnyen kitalálhatja, hogy valószínűleg az ajándékokat is neki szánja Rorkir amiről korábban beszélt.*
-És miben vagy jártas? Melyik elem tanait falod, mint egy mohó kacsa a nokedlit?
*Most talán visszaadhatja a finom lökést, amit korábban kapott. Egyébként tényleg kíváncsi, mert Rheia például tudja, hogy a tűzmágiában jártas leginkább. Meg persze farkasszellem idézésben, de az egy másik kérdés. A családjával kapcsolatos kijelentésre csak mélyenszántóan bólint. Ismeri ezt a helyzetet, sokszor látta már, így több szóra nincs is szükség, hogy mindent megértsen.*
-Azt hiszem jobb kezekben nem is lehetne az árvaház.
*Aki így áll hozzá a dolgokhoz, annak erős a szíve, s annál fontosabb nem is igen lehet egy ilyen posztban. Ha Rorkir árva lenne, szeretné, ha így védelmezné őt valaki.*
-Jó jó. Még a végén megsütnek vacsorára, amennyi hájjal megkentél.
*Felnevet hangosan, talán kicsit harsányabban is, mint azt illene, de hát tesz ő magasról az illemre. Meghagyja a városi hercegecskéknek.*
-Én is örülök.
*Feleli halkan, és persze a vállát érő érintés kellemes, meleg érzést kelt benne. Máris megérte eljönni a piacra.*
-Persze, hát legyen valami hasznuk is nem? Ha már ilyen sokat foglalkozol velük, adjanak is vissza valamit.
*Természetesen csak viccelődik, azonban hallott már olyan történeteket, hogy a koldus gyerekeket összeszedte valami ember, aztán velük kémkedett, meg követtetett embereket, meg tolvajkodásra kérte őket a törődésért cserébe, amit kaptak tőle.*
-Orkok.
*Ismétli el, kemény tekintettel a szemében.*
-Ezt még nem is hallottam. Szerintem?
*A kemény tekintet mellé hegyes szemfogai is megvillannak, egy furcsa, groteszk mosoly formájában, ami talán inkább vicsorításnak lenne nevezhető.*
-Remélem, hogy igen.
*De folytatja is, hogy rendes választ adjon.*
-Szerintem háborút jelent, nem vitás. Főleg ha orkokról van szó. Nem tudom ki volt képest összefogni őket egybe, úgy tudom az orkok nehezen jönnek ki egymással, biztos valami olyan személy akit nagyon tisztelnek, vagy rendelkezik valami olyan tárggyal, amit nagyon tisztelnek, és ezért követik mindannyian. Persze ha ezek még csak pletykák nem tudni mi igaz belőlük, de én nem számítanék semmi jóra.
*Ilyet már sokat látott.*
-Itt biztonságban lesztek? A gyerekekkel?
//Mai//
-Tudod régen kifejezetten nem szerettem a mágusokat.
*Kicsit grimaszol is, ahogy kiejti a szavakat, meglehet ez már csak a megszokás hatása, hisz talán már máshogy gondolkozik bizonyos dolgokról, az izmok sokáig emlékeznek.*
-Amíg nem ismertem meg egy számomra igen kedves varázslónőt.
*Persze Mai könnyen kitalálhatja, hogy valószínűleg az ajándékokat is neki szánja Rorkir amiről korábban beszélt.*
-És miben vagy jártas? Melyik elem tanait falod, mint egy mohó kacsa a nokedlit?
*Most talán visszaadhatja a finom lökést, amit korábban kapott. Egyébként tényleg kíváncsi, mert Rheia például tudja, hogy a tűzmágiában jártas leginkább. Meg persze farkasszellem idézésben, de az egy másik kérdés. A családjával kapcsolatos kijelentésre csak mélyenszántóan bólint. Ismeri ezt a helyzetet, sokszor látta már, így több szóra nincs is szükség, hogy mindent megértsen.*
-Azt hiszem jobb kezekben nem is lehetne az árvaház.
*Aki így áll hozzá a dolgokhoz, annak erős a szíve, s annál fontosabb nem is igen lehet egy ilyen posztban. Ha Rorkir árva lenne, szeretné, ha így védelmezné őt valaki.*
-Jó jó. Még a végén megsütnek vacsorára, amennyi hájjal megkentél.
*Felnevet hangosan, talán kicsit harsányabban is, mint azt illene, de hát tesz ő magasról az illemre. Meghagyja a városi hercegecskéknek.*
-Én is örülök.
*Feleli halkan, és persze a vállát érő érintés kellemes, meleg érzést kelt benne. Máris megérte eljönni a piacra.*
-Persze, hát legyen valami hasznuk is nem? Ha már ilyen sokat foglalkozol velük, adjanak is vissza valamit.
*Természetesen csak viccelődik, azonban hallott már olyan történeteket, hogy a koldus gyerekeket összeszedte valami ember, aztán velük kémkedett, meg követtetett embereket, meg tolvajkodásra kérte őket a törődésért cserébe, amit kaptak tőle.*
-Orkok.
*Ismétli el, kemény tekintettel a szemében.*
-Ezt még nem is hallottam. Szerintem?
*A kemény tekintet mellé hegyes szemfogai is megvillannak, egy furcsa, groteszk mosoly formájában, ami talán inkább vicsorításnak lenne nevezhető.*
-Remélem, hogy igen.
*De folytatja is, hogy rendes választ adjon.*
-Szerintem háborút jelent, nem vitás. Főleg ha orkokról van szó. Nem tudom ki volt képest összefogni őket egybe, úgy tudom az orkok nehezen jönnek ki egymással, biztos valami olyan személy akit nagyon tisztelnek, vagy rendelkezik valami olyan tárggyal, amit nagyon tisztelnek, és ezért követik mindannyian. Persze ha ezek még csak pletykák nem tudni mi igaz belőlük, de én nem számítanék semmi jóra.
*Ilyet már sokat látott.*
-Itt biztonságban lesztek? A gyerekekkel?
2614. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-16 14:50:53
Üzenet elküldve: 2025-08-16 14:50:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 426
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 426
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Nincs ki mind a hat szárnyunk//
*Merchen szerencsére mindent el tud intézni Gilas mesterrel, úgyhogy az a projekt már folyamatban van, az aranyat is kifizette, úgyhogy egyéb teendője nem nagyon akad, csak várni. Ami egyébként nem könnyű feladat, mert nagyon izgul azon, hogy milyen lesz a végeredmény. Ha jól sikerül a sétapálca, biztos hírét viszi majd a kereskedő társai között, hogy milyen jó mesterembert is talált. Hanem addig is, hogy gyorsabban teljen az idő, és persze a szekeret is tovább tolja a saját standjánál állapodik meg, hátha akad máról még egy-két vevő. Sosem lehet tudni, hogy miféle népségeket sodor az élet a tündér felé, miféle népeket miféle vágyakkal. Hiába azonban minden előzetes várakozás, arra egyáltalán nem számít, hogy két, hozzá képest magas, és szemkápráztatóan gyönyörű fajtársát fogja erre fújni a szél. Ráadásul egyszerre! Széles vigyor ül ki a képére, ahogy megcsodálja mindkettejüket magának, persze csak úgy módjával, nehogy elijessze őket, hisz legendákba illően profi kereskedőről van szó, nem vétene ilyen szarvashibát.*
-Üdvözöllek benneteket, Merchen Feiy, szolgálatukra!
*Meg is hajol illedelmesen, ahogy az a könyvekben meg van írva.*
-Látom nagyon izgatottak a hölgyek, nem is húznám az idejüket mindenféle mézes-mázas kufár halandzsával! Kost! Mi sem természetesebb!
*Össze is csapja két tenyerét.*
-Aminek szarvai és patái vannak, természetesen. Megoldható, egyet se féljenek. Alapvetően olyan 400 arany körül mozog az áruk, mivel ezek fenséges jószágok, tökéletesek utazásra, jól bírják a terepet is és nagyon szórakoztató útitársak. De! A szerencse ma önökre mosolyog szerény személyenben, ugyanis ismerek pár embert akik tartoznak nekem pár szívességgel, no meg persze két ilyen gyönyörű tündérnek egyébként sem tudnék teljes árat szabni, megszakadna a szívem.
*Adja elő magát, s igazából csak félig hazudik az elmondottakban.*
-Meg tudom szerezni 350 aranyért darabját önöknek, mit szólnak? Egyre, kettőre, vagy netán többre lenne szükség?
*Merchen szerencsére mindent el tud intézni Gilas mesterrel, úgyhogy az a projekt már folyamatban van, az aranyat is kifizette, úgyhogy egyéb teendője nem nagyon akad, csak várni. Ami egyébként nem könnyű feladat, mert nagyon izgul azon, hogy milyen lesz a végeredmény. Ha jól sikerül a sétapálca, biztos hírét viszi majd a kereskedő társai között, hogy milyen jó mesterembert is talált. Hanem addig is, hogy gyorsabban teljen az idő, és persze a szekeret is tovább tolja a saját standjánál állapodik meg, hátha akad máról még egy-két vevő. Sosem lehet tudni, hogy miféle népségeket sodor az élet a tündér felé, miféle népeket miféle vágyakkal. Hiába azonban minden előzetes várakozás, arra egyáltalán nem számít, hogy két, hozzá képest magas, és szemkápráztatóan gyönyörű fajtársát fogja erre fújni a szél. Ráadásul egyszerre! Széles vigyor ül ki a képére, ahogy megcsodálja mindkettejüket magának, persze csak úgy módjával, nehogy elijessze őket, hisz legendákba illően profi kereskedőről van szó, nem vétene ilyen szarvashibát.*
-Üdvözöllek benneteket, Merchen Feiy, szolgálatukra!
*Meg is hajol illedelmesen, ahogy az a könyvekben meg van írva.*
-Látom nagyon izgatottak a hölgyek, nem is húznám az idejüket mindenféle mézes-mázas kufár halandzsával! Kost! Mi sem természetesebb!
*Össze is csapja két tenyerét.*
-Aminek szarvai és patái vannak, természetesen. Megoldható, egyet se féljenek. Alapvetően olyan 400 arany körül mozog az áruk, mivel ezek fenséges jószágok, tökéletesek utazásra, jól bírják a terepet is és nagyon szórakoztató útitársak. De! A szerencse ma önökre mosolyog szerény személyenben, ugyanis ismerek pár embert akik tartoznak nekem pár szívességgel, no meg persze két ilyen gyönyörű tündérnek egyébként sem tudnék teljes árat szabni, megszakadna a szívem.
*Adja elő magát, s igazából csak félig hazudik az elmondottakban.*
-Meg tudom szerezni 350 aranyért darabját önöknek, mit szólnak? Egyre, kettőre, vagy netán többre lenne szükség?
2613. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-16 14:38:38
Üzenet elküldve: 2025-08-16 14:38:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Vashegy ménjei//
* Miután elbúcsúztak Norennartól, a piactér felé vezet útjuk. Ők is átveszik a jól megérdemelt fizetségüket. Pmirshnek egy szürke ló jut fehér pettyekkel. Ő sem válogat, tudja jól, hogy ajándék lónak nem szabad nézni a fogát. Ha tényleg olyan jó lovak ezek, biztosan a fogaik is szépek. Ő bízik Evenben annyira, hogy talán nem akarja átverni őket. A lovak valóban szépek és erősek. Az öreg még nem találta ki, hogy nevezze a magáét, de megköszöni a lovász közreműködését, és tovább is áll. Persze bevárja a többieket, ha kell, de nem időzik el sokat a piacon. *
* Miután elbúcsúztak Norennartól, a piactér felé vezet útjuk. Ők is átveszik a jól megérdemelt fizetségüket. Pmirshnek egy szürke ló jut fehér pettyekkel. Ő sem válogat, tudja jól, hogy ajándék lónak nem szabad nézni a fogát. Ha tényleg olyan jó lovak ezek, biztosan a fogaik is szépek. Ő bízik Evenben annyira, hogy talán nem akarja átverni őket. A lovak valóban szépek és erősek. Az öreg még nem találta ki, hogy nevezze a magáét, de megköszöni a lovász közreműködését, és tovább is áll. Persze bevárja a többieket, ha kell, de nem időzik el sokat a piacon. *
2612. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-16 13:24:33
Üzenet elküldve: 2025-08-16 13:24:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Nincs ki mind a négy szárnyunk//
//Merchen Feiy figyelmébe//
*Nem kerülte el a figyelmét, hogy szólíthatja társát Kilinnek is. De ha egyszer mindenki Dänkinek hívja, akkor ő mindent meg fog tenni, hogy megjegyezze újdonsült barátnője nevét.*
- Fogalmam sincs! *Vágja rá magabiztosan.* De nem is számít. Szerzünk egyet, az a lényeg, Dänki.
*Menetel tovább elhivatottan. Igazából az lenne az igazán jó, ha ő maga szelídítene meg egy vad kost, de jelen pillanatban annyira sürgető az ötlet megvalósítása, hogy erre most nincs idő. Egyébként is, nemes dolog egy rabigába taszított állatot felszabadítani. Örül, hogy látszólag a másikra is ráragad a lelkesedés. Rya csak úgy szedi a lábát céljuk felé. A sárkánylégy nem győz zizegni, hogy merre figyeljen menet közben.*
- Szólj, ha látsz valamit!
*Mondja izgatottan, de nem követelőzve. Akkor sem haragudna meg Dänkijinkilinkilinkilinkijre, ha nem bizonyulna jó koskeresőnek. Mindenkinek megvan a maga tehetsége. Ha valami nem megy annyira, akkor azon lehet fejleszteni, de mindenképpen elfogadónak és türelmesnek kell lenni másokkal, ha nehézséggel küszködnek. Az előttük álló feladatot pedig szerencsére kevés tehetséggel is megoldhatják, hiszen egy piacon minden árus érdeke, hogy eladja a portékáját. ~ Ez nagyon jó lesz! ~
Kijii mintha felmászna valahova, hiszen dobolásra emlékeztető lépteket hall a talaj felett, azután kiáltást hall a szokásostól bőven feljebb.*
- Éljen!
*Ujjong, hogy ilyen hamar sikerrel jártak, és magától értetődően hagyja, hogy kézen fogva vezessék. Épphogy csak nem kurjongat rohangászás közben. ~ Ez tényleg oltári jó ötlet volt! ~ élvezi a bulit. Csak akkor higgad le némiképp, mikor megállnak, és Kijii köszönt valakit.*
- Jó napot!
*Köszön udvariasan, de a kelleténél egy kicsit hangosabban, nagyjából abba az irányba címezve, amerre mintha tündértársát hallaná beszélni.*
- Aminek szarvai vannak, meg patái!
*Toldja meg enyhe vihogással, mert a ledöntött sör után igen mókásnak találja az imént a Pegazusban elhangzottakat. Annyit nem ivott, hogy gátlásai teljesen feloldódjanak, de bizony látszik rajta, hogy valószínűleg egy hangyányit be van csiccsentve. Mindehhez társul még a felhőtlen jókedv, és a teljes felvillanyozottság, hogy bizony nemsoká lehet, lesz velük egy kos is. ~ Annyira jóóó! ~ lovallja magát bele teljesen a helyzetbe. Hogy mennyibe kerül, az lényegtelen, a cél szentesít minden eszközt. A sárkánylégy a vállán tanácstalanul toporog. Látta már társát vidámnak, na de ennyire? Értetlenül áll a váratlanul kialakult helyzet előtt.*
//Merchen Feiy figyelmébe//
*Nem kerülte el a figyelmét, hogy szólíthatja társát Kilinnek is. De ha egyszer mindenki Dänkinek hívja, akkor ő mindent meg fog tenni, hogy megjegyezze újdonsült barátnője nevét.*
- Fogalmam sincs! *Vágja rá magabiztosan.* De nem is számít. Szerzünk egyet, az a lényeg, Dänki.
*Menetel tovább elhivatottan. Igazából az lenne az igazán jó, ha ő maga szelídítene meg egy vad kost, de jelen pillanatban annyira sürgető az ötlet megvalósítása, hogy erre most nincs idő. Egyébként is, nemes dolog egy rabigába taszított állatot felszabadítani. Örül, hogy látszólag a másikra is ráragad a lelkesedés. Rya csak úgy szedi a lábát céljuk felé. A sárkánylégy nem győz zizegni, hogy merre figyeljen menet közben.*
- Szólj, ha látsz valamit!
*Mondja izgatottan, de nem követelőzve. Akkor sem haragudna meg Dänkijinkilinkilinkilinkijre, ha nem bizonyulna jó koskeresőnek. Mindenkinek megvan a maga tehetsége. Ha valami nem megy annyira, akkor azon lehet fejleszteni, de mindenképpen elfogadónak és türelmesnek kell lenni másokkal, ha nehézséggel küszködnek. Az előttük álló feladatot pedig szerencsére kevés tehetséggel is megoldhatják, hiszen egy piacon minden árus érdeke, hogy eladja a portékáját. ~ Ez nagyon jó lesz! ~
Kijii mintha felmászna valahova, hiszen dobolásra emlékeztető lépteket hall a talaj felett, azután kiáltást hall a szokásostól bőven feljebb.*
- Éljen!
*Ujjong, hogy ilyen hamar sikerrel jártak, és magától értetődően hagyja, hogy kézen fogva vezessék. Épphogy csak nem kurjongat rohangászás közben. ~ Ez tényleg oltári jó ötlet volt! ~ élvezi a bulit. Csak akkor higgad le némiképp, mikor megállnak, és Kijii köszönt valakit.*
- Jó napot!
*Köszön udvariasan, de a kelleténél egy kicsit hangosabban, nagyjából abba az irányba címezve, amerre mintha tündértársát hallaná beszélni.*
- Aminek szarvai vannak, meg patái!
*Toldja meg enyhe vihogással, mert a ledöntött sör után igen mókásnak találja az imént a Pegazusban elhangzottakat. Annyit nem ivott, hogy gátlásai teljesen feloldódjanak, de bizony látszik rajta, hogy valószínűleg egy hangyányit be van csiccsentve. Mindehhez társul még a felhőtlen jókedv, és a teljes felvillanyozottság, hogy bizony nemsoká lehet, lesz velük egy kos is. ~ Annyira jóóó! ~ lovallja magát bele teljesen a helyzetbe. Hogy mennyibe kerül, az lényegtelen, a cél szentesít minden eszközt. A sárkánylégy a vállán tanácstalanul toporog. Látta már társát vidámnak, na de ennyire? Értetlenül áll a váratlanul kialakult helyzet előtt.*
2611. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-16 11:15:16
Üzenet elküldve: 2025-08-16 11:15:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nincs ki mind a négy szárnyunk//
//Merchen Feiy figyelmébe//
* Hamar egymásra talál a két tündérlány. Dänkijinkilinkilinkilinkij már régóta vágyott arra, hogy összetalálkozzon egy fajtársával, akivel megértik egymást. Többnyire. A nevekkel még lesz némi gondjuk (főleg Ryának), de idővel összecsiszolódnak majd. Meg igazából nem bánja se a Dänki-t, se a Kilin-t. Már megszokta, hogy senki nem hívja valódi nevén. Azért szeret így bemutatkozni, mert szereti figyelni a másik meglepettségét és zavartságát, amikor nem érti elsőre a nevet. *
– Azta! * Kiált fel a sárkánylégy említésére. Úgy sejti, hogy a lánynak jó érzéke lehet az állatokhoz, ha sikerült egy kutya méretű szitakötőt megszelídítenie. Aztán most meg egy kost akar magának. Dänkijinkilinkilinkilinkij is szereti az állatokat, de nem hiszi, hogy neki menne az ilyesmi. Persze nem is próbálta még, így lehet, hogy csak a bizonytalansága beszél belőle. Akárhogy is, felnéz Ryára. Talán még varázsolni is tud. Vagy főzni! Egy csomó mindent tanulhatna tőle. Ő meg legfeljebb annyihoz ért, hogy összeöntsön néhány színes főzetet, illetve, hogy keresse a bajt.
Rövid egyeztetés után megegyeznek abban, hogy a legtöbb, amit most tehetnek a világért, ha félittasan elindulnak kost venni a piacra. A Pegazusból kiérve nagyot szippant a friss levegőből.
~ Ez hiányzott! ~
Fogalma sincs, mennyibe kerülhet egy kos, de ketten csak össze tudják rakni rá a pénzt. Vagy még jobb lenne, ha rögtön két kost vennének, akkor nem vesznének össze azon, hogy ki üljön elől. Odaérve a forgalmas térre, Dänkijinkilinkilinkilinkij meg is kérdezi a témában bizonyára jóval járatosabb barátnőjét erről. *
– Te tudod, mennyibe kerül egy kos? * Idáig legalább olyan lelkesen, céltudatosan haladt a piactér felé, mint Rya, de odaérve már felmerülnek benne a kérdések. A friss levegő egészen kijózanította, már nem is emlékszik, miért akarnak kost venni. De biztosan nem rossz ötlet, hiszen azt már megbeszélték, hogy szükségük van rá.
Hacsak a másik nem tudja pontosan, hol árulják, amit keresnek, és oda is talál vakon, akkor nincs más választásuk, minthogy elindulnak és nyitott szemmel járnak. Nos, ez… Ezt egyedül Dänkijinkilinkilinkilinkij tudja megvalósítani. Izgul is miatta. Mi lesz, ha nem találja meg a kost? Nem lesz kosuk! Mi lesz akkor? Lehet, hogy Rya jobb barátot keres, aki tud kost találni? Vagy egyedül szagolja ki, hogy hol árulnak ilyen jószágokat? És akkor egyedül elmegy a hegyekbe, nélküle? Még nem pánikol, de tenyere izzad. Küldetését mindennél fontosabbnak tartja most, így amikor meglát egy magaslatot – történetesen néhány hordót –, felszökken rá, hogy a magasból körbekémleljen. Rövid terepszemle után szemei kikerekednek, amikor meglátja, amit keresnek. Leugrik a hordó tetejéről, és izgatottságában teljesen megfeledkezve az illemről, megfogja Rya kezét. *
– Arra, arra! * Ha a másik nem ellenkezik nagyon, sebes léptekkel kezdi vezetni őt Merchen standja felé. Arra azért ügyel, hogy útközben ne borítson fel senkit és ne csak húzza maga után a lányt. Valószínűleg akkor is így tenne, ha a másik látna. Annyi a különbség, hogy nem lát, ezért jobban odafigyel rá, nehogy nekivezesse valakinek vagy valaminek. Mikor pedig megérkeznek a tündér árushoz, lassít léptein és elengedi a másik kezét (ha ez nem történt volna meg korábban Rya akaratából). Majd határozottan megszólal. *
– Szia! Kost szeretnénk! * Nagy a késztetés, hogy lábával dobbantson egyet és hozzátegye, hogy "Most!", de megállítja magát. Bizonyára meglepett fajtársukban így is sok kérdés megülhet fel, hagyja, hogy feldolgozza a látottakat és hallottakat. Két tündérlány és egy sárkánylégy átrohannak a piactér forgatagán, hogy kost vegyenek. Biztosan jó okuk van rá. Kisvártatva, kevésbé magabiztosan hozzáteszi. *
– Mennyibe kerülnek?
//Merchen Feiy figyelmébe//
* Hamar egymásra talál a két tündérlány. Dänkijinkilinkilinkilinkij már régóta vágyott arra, hogy összetalálkozzon egy fajtársával, akivel megértik egymást. Többnyire. A nevekkel még lesz némi gondjuk (főleg Ryának), de idővel összecsiszolódnak majd. Meg igazából nem bánja se a Dänki-t, se a Kilin-t. Már megszokta, hogy senki nem hívja valódi nevén. Azért szeret így bemutatkozni, mert szereti figyelni a másik meglepettségét és zavartságát, amikor nem érti elsőre a nevet. *
– Azta! * Kiált fel a sárkánylégy említésére. Úgy sejti, hogy a lánynak jó érzéke lehet az állatokhoz, ha sikerült egy kutya méretű szitakötőt megszelídítenie. Aztán most meg egy kost akar magának. Dänkijinkilinkilinkilinkij is szereti az állatokat, de nem hiszi, hogy neki menne az ilyesmi. Persze nem is próbálta még, így lehet, hogy csak a bizonytalansága beszél belőle. Akárhogy is, felnéz Ryára. Talán még varázsolni is tud. Vagy főzni! Egy csomó mindent tanulhatna tőle. Ő meg legfeljebb annyihoz ért, hogy összeöntsön néhány színes főzetet, illetve, hogy keresse a bajt.
Rövid egyeztetés után megegyeznek abban, hogy a legtöbb, amit most tehetnek a világért, ha félittasan elindulnak kost venni a piacra. A Pegazusból kiérve nagyot szippant a friss levegőből.
~ Ez hiányzott! ~
Fogalma sincs, mennyibe kerülhet egy kos, de ketten csak össze tudják rakni rá a pénzt. Vagy még jobb lenne, ha rögtön két kost vennének, akkor nem vesznének össze azon, hogy ki üljön elől. Odaérve a forgalmas térre, Dänkijinkilinkilinkilinkij meg is kérdezi a témában bizonyára jóval járatosabb barátnőjét erről. *
– Te tudod, mennyibe kerül egy kos? * Idáig legalább olyan lelkesen, céltudatosan haladt a piactér felé, mint Rya, de odaérve már felmerülnek benne a kérdések. A friss levegő egészen kijózanította, már nem is emlékszik, miért akarnak kost venni. De biztosan nem rossz ötlet, hiszen azt már megbeszélték, hogy szükségük van rá.
Hacsak a másik nem tudja pontosan, hol árulják, amit keresnek, és oda is talál vakon, akkor nincs más választásuk, minthogy elindulnak és nyitott szemmel járnak. Nos, ez… Ezt egyedül Dänkijinkilinkilinkilinkij tudja megvalósítani. Izgul is miatta. Mi lesz, ha nem találja meg a kost? Nem lesz kosuk! Mi lesz akkor? Lehet, hogy Rya jobb barátot keres, aki tud kost találni? Vagy egyedül szagolja ki, hogy hol árulnak ilyen jószágokat? És akkor egyedül elmegy a hegyekbe, nélküle? Még nem pánikol, de tenyere izzad. Küldetését mindennél fontosabbnak tartja most, így amikor meglát egy magaslatot – történetesen néhány hordót –, felszökken rá, hogy a magasból körbekémleljen. Rövid terepszemle után szemei kikerekednek, amikor meglátja, amit keresnek. Leugrik a hordó tetejéről, és izgatottságában teljesen megfeledkezve az illemről, megfogja Rya kezét. *
– Arra, arra! * Ha a másik nem ellenkezik nagyon, sebes léptekkel kezdi vezetni őt Merchen standja felé. Arra azért ügyel, hogy útközben ne borítson fel senkit és ne csak húzza maga után a lányt. Valószínűleg akkor is így tenne, ha a másik látna. Annyi a különbség, hogy nem lát, ezért jobban odafigyel rá, nehogy nekivezesse valakinek vagy valaminek. Mikor pedig megérkeznek a tündér árushoz, lassít léptein és elengedi a másik kezét (ha ez nem történt volna meg korábban Rya akaratából). Majd határozottan megszólal. *
– Szia! Kost szeretnénk! * Nagy a késztetés, hogy lábával dobbantson egyet és hozzátegye, hogy "Most!", de megállítja magát. Bizonyára meglepett fajtársukban így is sok kérdés megülhet fel, hagyja, hogy feldolgozza a látottakat és hallottakat. Két tündérlány és egy sárkánylégy átrohannak a piactér forgatagán, hogy kost vegyenek. Biztosan jó okuk van rá. Kisvártatva, kevésbé magabiztosan hozzáteszi. *
– Mennyibe kerülnek?
2610. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-16 10:40:31
Üzenet elküldve: 2025-08-16 10:40:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Rorkir//
*Természetesen viselkedik a barbár közelében, nem szükséges az a hidegség, amivel elutasítóvá válik azok számára, akivel nem szívesen kooperál. Már a Sellőházas beszélgetésük alatt is kiderült, hogy meg van a magához való esze, s igen érdeklődő, ami sokakról nem mondható el, hiszen legtöbben semmi másra nem gondolnak, csak magukra. Értékeli az efféle lelkeket.*
- El bizony. Tőlem biztosan többet tud erről mondani egy hozzáértő.
*Egy pillanatra elgondolkodik.*
- Igen, magam is mágus volnék. Az elemek segítenek a hatköznapokban. *Mondja szelíden, utalva arra, hogy a szakrális mágiában merült el.* - És megvédeni magam persze. Nem említhettem akkor, mert még nem gyakoroltam. De igen nagyot fejlődtem az elmúlt időszakban. Már beláttam, hogy hasznos nekem is és másoknak is.
*Bőszen bólogat, jól látja Rorkir, pontosan olyanok, mint amilyennek leírta őket.*
- Az nem kifejezés, hogy fenn. De már nem kell gondom legyen erre.
*Egyáltalán nem is bánja.
Később a történet hatása alá kerül. Igen bosszantó az egész, csupán az nyugtatja le az elméjét, hogy vannak még olyanok, akik ha csak tettvágyból is, de rendet tesznek. Nem tudja a barbár szívében mennyi szeretet van, hogy abból cselekszik-e, vagy puszta ösztönből, de ezek hallatán felnéz rá. Nem is rest őt dicsérni.*
- Borzalmas. Gyengeségnek tartom igen, ami sok mindenre készteti a gyávákat. Soha nem adnám egyetlen gyermekem sem. Előbb halnék magam. *Sosem tudta az ilyesmit elfogadni, noha érti a gyarlóságot. Arra, hogy köp egyet a másik, meg sem rezdül, pedig igencsak utálatos szokásnak véli, de most pontosan a helyzethez illő.*
- Nem fényezlek tovább, rendben. *Kuncog végül, persze még folytatná. A főhajtásra pedig megérinti a férfi vállát, egy apró simításra.*
- Tudod, annyi borzalmat látni és annyi gonoszságot, rossz lelket. Csak örülök, hogy vannak még akik nem ezt az oldalt erősítik.
*Persze nem egy Eeyr áldotta lovag van mellette, de a maga módján a helyén van a szíve a másiknak és ez értékelendő.*
- Hadseregünk? *Felnevet. Micsoda jövőkép. Nem áll távol egyébként tőle a harcra való tanítás, hiszen a fiúk közül sem lehet mindenki inaslegény. Persze csak tréfál.* - Megbeszéltük.
*Megint a kürtszó. Semmit nem tud róla, de sokkal több van a kezében, mint bárkinek. Reméli, hogy valami olyat hall, ami miatt döntésre jut a gyémántba zárt orkszívet illetően. Mélyen néz ő maga is a szemekbe.*
- Hallottam, ahogy a szóbeszédeket is. Egy városőr is beszélt nekem erről, mindenkit a kürtszó foglalkoztat és az… orkok. De mondd, Rorkir, szerinted… nagy gond lesz? Maga a kürtszó bevallom nem tudom mit jelent.
//Rorkir//
*Természetesen viselkedik a barbár közelében, nem szükséges az a hidegség, amivel elutasítóvá válik azok számára, akivel nem szívesen kooperál. Már a Sellőházas beszélgetésük alatt is kiderült, hogy meg van a magához való esze, s igen érdeklődő, ami sokakról nem mondható el, hiszen legtöbben semmi másra nem gondolnak, csak magukra. Értékeli az efféle lelkeket.*
- El bizony. Tőlem biztosan többet tud erről mondani egy hozzáértő.
*Egy pillanatra elgondolkodik.*
- Igen, magam is mágus volnék. Az elemek segítenek a hatköznapokban. *Mondja szelíden, utalva arra, hogy a szakrális mágiában merült el.* - És megvédeni magam persze. Nem említhettem akkor, mert még nem gyakoroltam. De igen nagyot fejlődtem az elmúlt időszakban. Már beláttam, hogy hasznos nekem is és másoknak is.
*Bőszen bólogat, jól látja Rorkir, pontosan olyanok, mint amilyennek leírta őket.*
- Az nem kifejezés, hogy fenn. De már nem kell gondom legyen erre.
*Egyáltalán nem is bánja.
Később a történet hatása alá kerül. Igen bosszantó az egész, csupán az nyugtatja le az elméjét, hogy vannak még olyanok, akik ha csak tettvágyból is, de rendet tesznek. Nem tudja a barbár szívében mennyi szeretet van, hogy abból cselekszik-e, vagy puszta ösztönből, de ezek hallatán felnéz rá. Nem is rest őt dicsérni.*
- Borzalmas. Gyengeségnek tartom igen, ami sok mindenre készteti a gyávákat. Soha nem adnám egyetlen gyermekem sem. Előbb halnék magam. *Sosem tudta az ilyesmit elfogadni, noha érti a gyarlóságot. Arra, hogy köp egyet a másik, meg sem rezdül, pedig igencsak utálatos szokásnak véli, de most pontosan a helyzethez illő.*
- Nem fényezlek tovább, rendben. *Kuncog végül, persze még folytatná. A főhajtásra pedig megérinti a férfi vállát, egy apró simításra.*
- Tudod, annyi borzalmat látni és annyi gonoszságot, rossz lelket. Csak örülök, hogy vannak még akik nem ezt az oldalt erősítik.
*Persze nem egy Eeyr áldotta lovag van mellette, de a maga módján a helyén van a szíve a másiknak és ez értékelendő.*
- Hadseregünk? *Felnevet. Micsoda jövőkép. Nem áll távol egyébként tőle a harcra való tanítás, hiszen a fiúk közül sem lehet mindenki inaslegény. Persze csak tréfál.* - Megbeszéltük.
*Megint a kürtszó. Semmit nem tud róla, de sokkal több van a kezében, mint bárkinek. Reméli, hogy valami olyat hall, ami miatt döntésre jut a gyémántba zárt orkszívet illetően. Mélyen néz ő maga is a szemekbe.*
- Hallottam, ahogy a szóbeszédeket is. Egy városőr is beszélt nekem erről, mindenkit a kürtszó foglalkoztat és az… orkok. De mondd, Rorkir, szerinted… nagy gond lesz? Maga a kürtszó bevallom nem tudom mit jelent.
2609. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-16 08:09:20
Üzenet elküldve: 2025-08-16 08:09:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Vashegy ménjei//
*Végül a csapat nagyobbik része még együtt marad. Pmirsh persze nem marad velük sokáig, csak a tisztásig tart velük. A kis csapat alig egy napja ismeri egymást mégis, mintha már évek óta egymás mellett küzdöttek volna. Ezt teszi, ha valakik ilyen veszélyes helyzetbe kerülnek. A közös sors hamar összekovácsolja őket. A karámot nem nehéz megtalálni, csak követni kell az állatok hangját, meg az épület nagyságát. A karámmester sem kell sokáig kutatni, ő is a lovakkal foglalkozik.*
-Ha, még egy mélységi. Meg még hárman ezzel a levéllel.
*Hitetlenkedik magában a férfi.*
-Valami nagy dolgot tettetek, ha ilyen jutalmat kaptatok. Nem rég volt itt más valaki is a fajtádból. Ismeritek őt?
*A kérdésre Thara csak csendben bámul a férfira.*
-Igen.
*Válaszolja kurtán. Végig méri a lovakat. Mindegyik nagyon szép jószág. Egy szürke csődőrt választ, amelynek egy fantáziadús nevet ad.*
-Szürke lesz a neved.
*A ló hangosan fújtat egyet. Hogy azért mert nem tetszik neki a név vagy azért mert elfogadja azt nem tudja Thara. Egy lovászfiú felszereli neki a lovát és máris kézhez veheti a gyeplőt. Végig simít a ló izmos nyakán, sörényét is megsimogatva.*
-Szép jószág vagy.
*Csak hogy mondjon is valami kedveset a lónak. Az már szívesebben fogadja a szép szavakat. Kezében a gyeplővel vezeti ki a lovat a piactérre. Még ha tud, vesz a lónak pár napi élelmet. Persze legel az magától is, de nem baj ha hébe-hóba kap egy kis finomságot. Ha mindennel végzett és a többiek is átvették a lovukat, akkor indulhatnak a Vashegy irányába.*
*Végül a csapat nagyobbik része még együtt marad. Pmirsh persze nem marad velük sokáig, csak a tisztásig tart velük. A kis csapat alig egy napja ismeri egymást mégis, mintha már évek óta egymás mellett küzdöttek volna. Ezt teszi, ha valakik ilyen veszélyes helyzetbe kerülnek. A közös sors hamar összekovácsolja őket. A karámot nem nehéz megtalálni, csak követni kell az állatok hangját, meg az épület nagyságát. A karámmester sem kell sokáig kutatni, ő is a lovakkal foglalkozik.*
-Ha, még egy mélységi. Meg még hárman ezzel a levéllel.
*Hitetlenkedik magában a férfi.*
-Valami nagy dolgot tettetek, ha ilyen jutalmat kaptatok. Nem rég volt itt más valaki is a fajtádból. Ismeritek őt?
*A kérdésre Thara csak csendben bámul a férfira.*
-Igen.
*Válaszolja kurtán. Végig méri a lovakat. Mindegyik nagyon szép jószág. Egy szürke csődőrt választ, amelynek egy fantáziadús nevet ad.*
-Szürke lesz a neved.
*A ló hangosan fújtat egyet. Hogy azért mert nem tetszik neki a név vagy azért mert elfogadja azt nem tudja Thara. Egy lovászfiú felszereli neki a lovát és máris kézhez veheti a gyeplőt. Végig simít a ló izmos nyakán, sörényét is megsimogatva.*
-Szép jószág vagy.
*Csak hogy mondjon is valami kedveset a lónak. Az már szívesebben fogadja a szép szavakat. Kezében a gyeplővel vezeti ki a lovat a piactérre. Még ha tud, vesz a lónak pár napi élelmet. Persze legel az magától is, de nem baj ha hébe-hóba kap egy kis finomságot. Ha mindennel végzett és a többiek is átvették a lovukat, akkor indulhatnak a Vashegy irányába.*
2608. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-16 06:26:48
Üzenet elküldve: 2025-08-16 06:26:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1088
OOC üzenetek: 117
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1088
OOC üzenetek: 117
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Drameitar Erefueves//
*Nestartól távol áll a szerves anyagok ismerete, így azzal nem volt tisztában, hogy az apró rovarok éreznek fájdalmat. Ez nem fogja akadályozni abban, hogy lecsapja őket és eddig is inkább gyorsan végzett velük, mint lassan, így a halál kegyes módját adta meg nekik.*
- A nagyon enyhe felvilágosodás arra utal, hogy valamennyire képes, bár sokkal nehezebben, mintha a szabadon szálló mágikus energiákból táplálkozna. Az okát inkább annak venném, hogy Gömböc csak túl gyenge ahhoz, hogy érzékelhető kárt okozzon a mágikus folyadékban belátható időn belül.
*Ahogy egyetlen hangya sem képes elhordani egy dombot, úgy Gömböc sem képes felélni Nestarnak vagy italának mágikus energiáit. A vallási érdeklődésére a választ tisztelettudatosságból végighallgatja, de közben rájön, hogy rosszul tette fel a kérdését.*
- Értem, nagyon nyersen, segíteni a közösséget, de nem áldozni fel magad a folyamatban, hisz minél erősebb vagy, annál többet tudsz tenni másokért. Vagy legalább is úgy támogatod magad, ahogy másokkal tennéd.
*Már megfűszerezte a pap mondanivalóját a saját gondolataival, így a végén kijavítja magát, hogy pontosabban megközelítse Drameiloten szavait. Persze ezzel már elárulta magát, de számára ez olyan természetes, nem is gondolt rá, hogy rejtenie kéne.*
- Azonban, ez mit jelent, ami a praktikumot illeti? Eeyr és Sa'tereth oltárairól hallottam, azonban nem hallottam arról, hogy az átlagos halandó miként kerül kapcsolatba Teysussal. Vagy, hogy miért tűrné meg Eeyr a kompromisszumot vagy, hogy néha kára származzon egy másik isten mesterkedéséből a követője keze által.
*Kerülte az entitások istennek nevezését a nevük használatával, de lassan a nevek olyan körülményessé tették a magyarázkodást, hogy gondolja inkább egy a nemes számára kedvesebb szóra vált. Eddig Nestar úgy gondolta, hogy a három fő hit túlságosan elfoglalt kitaposni a területét és nem állapodna meg egy másikkal semmilyen körülmények között. Így érdekli, hogy miként volt képes a nemes Teysus és Eeyr között kiegyezést hozni arra, hogy ebben a helyzetbe kerüljön.*
- Viszont, a kísérletnek van még egy akadálya, amire eddig utalgattam, de talán fontos lenne direkt is megtárgyalni, és talán az istenek támogatása is elkelhet.
*Ezzel tartozott és már nincs hova húzni ezt a problémát.*
- Amit jelenleg ismerünk a fénylényről, hogy mágikus energiákat szív el, a nem mágikus anyagokon egyszerűen áthalad és, hogy az őt alkotó mágia alapján, mérettől függően képes lehet saját tudatra kelni és függetlenül cselekedni. Beleértve azt is, hogy elmenekül és lehet képtelenek leszünk megállítani vagy ránk támad és nem tudunk védekezni ellene. Ha az anyagiak nem is, ez fokozott óvatosságra int, amíg nem lehetünk bizonyosak abban, hogy valamiképp kordában tudjuk tartani. Katasztrófával érne fel, ha esetleg maradandó módon megkárosítaná vagy felemészteni Eeyr oltárát.
*Nem menne el addig, hogy a lény esetleg képessé is válik a mágikus energiák hasznosítására és egy sajátos módon való varázslásra, melyre hasonmód nincsenek felkészülve. Részben, ugyanis Nestar nem teljesen bizonytalan abban, hogy egy teljesen új mágiafajta vagy a varázslás nyersebb megnyilvánulásainak tanulmányozása nem éri meg a veszélyeket, amit ezzel a világra hoznak. De szeretné a túlélési esélyeit maximalizálni ilyen esetre és nem is örülne, ha az ő keze által érnék el a mágia sötét korát.*
//Drameitar Erefueves//
*Nestartól távol áll a szerves anyagok ismerete, így azzal nem volt tisztában, hogy az apró rovarok éreznek fájdalmat. Ez nem fogja akadályozni abban, hogy lecsapja őket és eddig is inkább gyorsan végzett velük, mint lassan, így a halál kegyes módját adta meg nekik.*
- A nagyon enyhe felvilágosodás arra utal, hogy valamennyire képes, bár sokkal nehezebben, mintha a szabadon szálló mágikus energiákból táplálkozna. Az okát inkább annak venném, hogy Gömböc csak túl gyenge ahhoz, hogy érzékelhető kárt okozzon a mágikus folyadékban belátható időn belül.
*Ahogy egyetlen hangya sem képes elhordani egy dombot, úgy Gömböc sem képes felélni Nestarnak vagy italának mágikus energiáit. A vallási érdeklődésére a választ tisztelettudatosságból végighallgatja, de közben rájön, hogy rosszul tette fel a kérdését.*
- Értem, nagyon nyersen, segíteni a közösséget, de nem áldozni fel magad a folyamatban, hisz minél erősebb vagy, annál többet tudsz tenni másokért. Vagy legalább is úgy támogatod magad, ahogy másokkal tennéd.
*Már megfűszerezte a pap mondanivalóját a saját gondolataival, így a végén kijavítja magát, hogy pontosabban megközelítse Drameiloten szavait. Persze ezzel már elárulta magát, de számára ez olyan természetes, nem is gondolt rá, hogy rejtenie kéne.*
- Azonban, ez mit jelent, ami a praktikumot illeti? Eeyr és Sa'tereth oltárairól hallottam, azonban nem hallottam arról, hogy az átlagos halandó miként kerül kapcsolatba Teysussal. Vagy, hogy miért tűrné meg Eeyr a kompromisszumot vagy, hogy néha kára származzon egy másik isten mesterkedéséből a követője keze által.
*Kerülte az entitások istennek nevezését a nevük használatával, de lassan a nevek olyan körülményessé tették a magyarázkodást, hogy gondolja inkább egy a nemes számára kedvesebb szóra vált. Eddig Nestar úgy gondolta, hogy a három fő hit túlságosan elfoglalt kitaposni a területét és nem állapodna meg egy másikkal semmilyen körülmények között. Így érdekli, hogy miként volt képes a nemes Teysus és Eeyr között kiegyezést hozni arra, hogy ebben a helyzetbe kerüljön.*
- Viszont, a kísérletnek van még egy akadálya, amire eddig utalgattam, de talán fontos lenne direkt is megtárgyalni, és talán az istenek támogatása is elkelhet.
*Ezzel tartozott és már nincs hova húzni ezt a problémát.*
- Amit jelenleg ismerünk a fénylényről, hogy mágikus energiákat szív el, a nem mágikus anyagokon egyszerűen áthalad és, hogy az őt alkotó mágia alapján, mérettől függően képes lehet saját tudatra kelni és függetlenül cselekedni. Beleértve azt is, hogy elmenekül és lehet képtelenek leszünk megállítani vagy ránk támad és nem tudunk védekezni ellene. Ha az anyagiak nem is, ez fokozott óvatosságra int, amíg nem lehetünk bizonyosak abban, hogy valamiképp kordában tudjuk tartani. Katasztrófával érne fel, ha esetleg maradandó módon megkárosítaná vagy felemészteni Eeyr oltárát.
*Nem menne el addig, hogy a lény esetleg képessé is válik a mágikus energiák hasznosítására és egy sajátos módon való varázslásra, melyre hasonmód nincsenek felkészülve. Részben, ugyanis Nestar nem teljesen bizonytalan abban, hogy egy teljesen új mágiafajta vagy a varázslás nyersebb megnyilvánulásainak tanulmányozása nem éri meg a veszélyeket, amit ezzel a világra hoznak. De szeretné a túlélési esélyeit maximalizálni ilyen esetre és nem is örülne, ha az ő keze által érnék el a mágia sötét korát.*
2607. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-15 23:39:49
Üzenet elküldve: 2025-08-15 23:39:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Drameitar Erefueves//
- Ezt örömmel hallom. Ha valóban egy rovar értelmi szintjével bír, akkor vélhetően fájdalmat is érez. Kár lenne szenvedésre ítélni valamit, ami nem is tehet róla, és nem adott rá okot, azon kívül, hogy rossz személyek előtt született. * Jegyzi meg halkan, mert ez egy olyan téma, amivel nem illik harsány módon foglalkozni. A nemes kifejezetten örül neki, hogy az eladós sem próbál tovább kárt tenni Gömböcben, még ha korábbi kísérletei mind hasztalannak is bizonyultak. *
- Oh, ez igen érdekes. Szóval azt mondja, hogy ezekből a folyadékokból nem igazán tud energiát nyelni, vagy képes rá, mégis megőrzi az ital a képességeit? * Teszi fel a kérdést, amivel azt reméli, hogy Nestar pontosít azon, amiről beszél, mert Drameiloten számára nem egyértelmű, viszont szeretné tisztán érteni a helyzetet. A mélységiekre vonatkozó kirohanása után úgy simít végig ruháin, mintha csak bekoszolta volna őket, és tekintetével szinte elnézést kér. Meglepődik kissé a hirtelen közvetlen stílusra váltáson, de nem adja komolyabb jelét annak, hogy sértené a dolog. *
- Oh, hát én úgy gondolom, hogy az élet igazi megértéséhez a két istenség tanait együtt kell vizsgálni. Ahogy lefedik egymást, az adja ki az igazi ösvényt, és nem pedig az egyiknek, vagy a másiknak van csak igaza. * Kezdi elmagyarázni azt, amit már néhányszor meg kellett tegyen másoknak is a múltban. *
- Ha hagyjuk, hogy mindketten elmondják mit szeretnének, és igazán mélyen végiggondoljuk, akkor rájövünk, hogy Eeyr tanítása önmagában ellentmondás. Azt mondja, hogy szeress mindenkit, de légy önzetlen is. Viszont ha önzetlen vagy, azt többnyire a saját károdra teszed. Viszont fontos, hogy önmagad is szeresd, mert csak így érheted el azt, hogy mindenkit egyaránt szeretsz. Viszont Teysus meg túlontúl énközpontú ahhoz, hogy az igazi utat megtaláljuk a tanai között. Ha nem vagyunk egymásra tekintettel, és csak magunkkal törődünk, az diktatúrához, lázadáshoz, és polgári engedetlenséghez vezet. A közösség javait kell szolgálnunk, azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy magunk is a közösség tagjai vagyunk. * Próbálja a lehető legegyszerűbben összefoglalni azt a logikai csavarokkal teli gondolkodást, ami alapján erre a két hit követésére jutott. Nehéz lenne ezt egyszerűen kifejteni, talán több napba is beletelne, mire mindent végigmondana ezzel kapcsolatban. *
//Drameitar Erefueves//
- Ezt örömmel hallom. Ha valóban egy rovar értelmi szintjével bír, akkor vélhetően fájdalmat is érez. Kár lenne szenvedésre ítélni valamit, ami nem is tehet róla, és nem adott rá okot, azon kívül, hogy rossz személyek előtt született. * Jegyzi meg halkan, mert ez egy olyan téma, amivel nem illik harsány módon foglalkozni. A nemes kifejezetten örül neki, hogy az eladós sem próbál tovább kárt tenni Gömböcben, még ha korábbi kísérletei mind hasztalannak is bizonyultak. *
- Oh, ez igen érdekes. Szóval azt mondja, hogy ezekből a folyadékokból nem igazán tud energiát nyelni, vagy képes rá, mégis megőrzi az ital a képességeit? * Teszi fel a kérdést, amivel azt reméli, hogy Nestar pontosít azon, amiről beszél, mert Drameiloten számára nem egyértelmű, viszont szeretné tisztán érteni a helyzetet. A mélységiekre vonatkozó kirohanása után úgy simít végig ruháin, mintha csak bekoszolta volna őket, és tekintetével szinte elnézést kér. Meglepődik kissé a hirtelen közvetlen stílusra váltáson, de nem adja komolyabb jelét annak, hogy sértené a dolog. *
- Oh, hát én úgy gondolom, hogy az élet igazi megértéséhez a két istenség tanait együtt kell vizsgálni. Ahogy lefedik egymást, az adja ki az igazi ösvényt, és nem pedig az egyiknek, vagy a másiknak van csak igaza. * Kezdi elmagyarázni azt, amit már néhányszor meg kellett tegyen másoknak is a múltban. *
- Ha hagyjuk, hogy mindketten elmondják mit szeretnének, és igazán mélyen végiggondoljuk, akkor rájövünk, hogy Eeyr tanítása önmagában ellentmondás. Azt mondja, hogy szeress mindenkit, de légy önzetlen is. Viszont ha önzetlen vagy, azt többnyire a saját károdra teszed. Viszont fontos, hogy önmagad is szeresd, mert csak így érheted el azt, hogy mindenkit egyaránt szeretsz. Viszont Teysus meg túlontúl énközpontú ahhoz, hogy az igazi utat megtaláljuk a tanai között. Ha nem vagyunk egymásra tekintettel, és csak magunkkal törődünk, az diktatúrához, lázadáshoz, és polgári engedetlenséghez vezet. A közösség javait kell szolgálnunk, azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy magunk is a közösség tagjai vagyunk. * Próbálja a lehető legegyszerűbben összefoglalni azt a logikai csavarokkal teli gondolkodást, ami alapján erre a két hit követésére jutott. Nehéz lenne ezt egyszerűen kifejteni, talán több napba is beletelne, mire mindent végigmondana ezzel kapcsolatban. *
2606. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-15 23:25:31
Üzenet elküldve: 2025-08-15 23:25:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1088
OOC üzenetek: 117
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1088
OOC üzenetek: 117
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Drameitar Erefueves//
*Nestar már tapasztalja az áldozatvállalást, amit Gömböc konstans felügyelése igényelne és az aprólény társaságából is van túl sok. Azonban a magának való ártástól nem aggódik, másoknak pedig szkeptikus. Amitől igazán aggódhatna az a mások, például próbálkozó kufárok ártalma a lény felé, de úgy tűnik, hogy már az is megunta a reménytelen próbálkozást és csak foglalkozik a következő vásárlókkal. Annak tudatában pedig, hogy ide már nem fogják többet viszontlátni, Nestar kihasználja utolsó alkalmát, hogy beszélgessen tovább is
Drameilotennel. A molyos megjegyzésre bólint, bár Nestar még nem hagyta a fénylényt támpont nélkül. *
- A varázstárgyakat illetően, mágiával átitatott tárgyak már feltartják útjában és nem tartom kizártnak, hogy a mágikus fegyverek meg is tudják sebezni. Ezt azonban hasonmód nem kísérleteztem ki.
*Jegyzi meg, nem fog sok magyarázatra szorulni, hogy miért.*
- A varázsitalokat illetően, meglepően nem reagál rájuk, kivéve ha a mágikus energiákat adó italokról van szó, amiket folyadékként érzékel, fényességét enyhén javítja és általában azzal szoktam magára hagyni, hogy ne ténferegjen el. Az ital minőségén nem ront és jelentősen nem világlik fel tőle.
*A sötételfre való szavak váratlanul érik, de nem mondhatná, hogy meglepődik. Épp ellenkezőleg, megszokottan közönséges a nemes hozzáállása a mélységiekhez. Viszont ehhez kevés köze vagyon és nem is zavartatja magát ezzel, fókuszál az amulettel kapcsolatos tudnivalókra.*
- Azzal igazán leköteleznél, viszont ennek a költségeit örömmel állom. Viszont, azt meg akartam kérdezni, hogy pontosan miként értelmezzem, hogy Eeyrt és Teysus hitét egyszerre követed?
*Elsiklik a fény oltárának gyengítése felett és lehet vissza se tér rá. A vallásosság távol áll tőle, de ahogy az entitások elfogadott részei lettek a városnak, úgy érzi szükségesnek, hogy többet tudjon meg róluk. Főleg Teysusról, akivel kapcsolatban kevesebb ismerete is van, mint a másik kettőről.*
//Drameitar Erefueves//
*Nestar már tapasztalja az áldozatvállalást, amit Gömböc konstans felügyelése igényelne és az aprólény társaságából is van túl sok. Azonban a magának való ártástól nem aggódik, másoknak pedig szkeptikus. Amitől igazán aggódhatna az a mások, például próbálkozó kufárok ártalma a lény felé, de úgy tűnik, hogy már az is megunta a reménytelen próbálkozást és csak foglalkozik a következő vásárlókkal. Annak tudatában pedig, hogy ide már nem fogják többet viszontlátni, Nestar kihasználja utolsó alkalmát, hogy beszélgessen tovább is
Drameilotennel. A molyos megjegyzésre bólint, bár Nestar még nem hagyta a fénylényt támpont nélkül. *
- A varázstárgyakat illetően, mágiával átitatott tárgyak már feltartják útjában és nem tartom kizártnak, hogy a mágikus fegyverek meg is tudják sebezni. Ezt azonban hasonmód nem kísérleteztem ki.
*Jegyzi meg, nem fog sok magyarázatra szorulni, hogy miért.*
- A varázsitalokat illetően, meglepően nem reagál rájuk, kivéve ha a mágikus energiákat adó italokról van szó, amiket folyadékként érzékel, fényességét enyhén javítja és általában azzal szoktam magára hagyni, hogy ne ténferegjen el. Az ital minőségén nem ront és jelentősen nem világlik fel tőle.
*A sötételfre való szavak váratlanul érik, de nem mondhatná, hogy meglepődik. Épp ellenkezőleg, megszokottan közönséges a nemes hozzáállása a mélységiekhez. Viszont ehhez kevés köze vagyon és nem is zavartatja magát ezzel, fókuszál az amulettel kapcsolatos tudnivalókra.*
- Azzal igazán leköteleznél, viszont ennek a költségeit örömmel állom. Viszont, azt meg akartam kérdezni, hogy pontosan miként értelmezzem, hogy Eeyrt és Teysus hitét egyszerre követed?
*Elsiklik a fény oltárának gyengítése felett és lehet vissza se tér rá. A vallásosság távol áll tőle, de ahogy az entitások elfogadott részei lettek a városnak, úgy érzi szükségesnek, hogy többet tudjon meg róluk. Főleg Teysusról, akivel kapcsolatban kevesebb ismerete is van, mint a másik kettőről.*
2605. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-15 19:59:28
Üzenet elküldve: 2025-08-15 19:59:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
//A Vashegy ménjei//
*Ideértek hát a piacra. Mennyi minden történt velük máris, és még jóformán alig telt el valamennyi idő a napból! Ha pedig a lovak olyan gyorsak, mint azt az előbb mondták nekik, még az is lehet, hogy ennél jóval több is történhet ma velük Thargföldön.
Míg keresik azt a bizonyos karámmestert, sort kerít rá, hogy az itteni árusok egyikétől vásároljon néhány bájitalt. Legalábbis, ha van rá elég aranya, és ha talál megfelelő portékát. Minden tőle telhetőt meg akar tenni, hogy soha többé ne fordulhasson elő sem vele sem mással, ami most történt. A lábán lévő heg nem zavarja annyira. De az élet megőrzésére nem sajnálja az aranyat.
Mikor megtalálják végre a karámot, udvariasan köszön, és igencsak zavarban van. Felmutatja, szükség szerint oda is adja azt a bizonyos papírdarabot, és közben halványan elpirul. Sosem gondolta volna, hogy valaha lesz egy saját lova. Ráadásul egy olyan fajta, ami igazi ritkaságnak mondható, és valóban szélsebes. Kis senki fruska ő ehhez, úgy érzi. De azért amit kap, elfogadja. Valószínűleg kevés ilyen állat van csak eladó, ezért nem nagyon válogat - amit elévezetnek, az lesz az övé. A többieknek bizonyára sokkal fontosabb, milyen lovat kapnak. Ő igazán bárminek örül. Már így is a szerencse lányának érzi magát.
Miután tulajdonába kerül egy ló - szinte alig bírja felfogni -, kedvesen megsimogatja az állat puha orrát. Végigsimít a sörényen, a hosszú nyakon, az erős izmokon. ~ Csodaszép. ~ gyönyörködik benne. Azután szép lassú mozdulatokkal megközelíti a ló oldalát, és felpattan rá. Szinte ösztönösen érzi, hogyan helyezkedjen a nyeregben. Szemöldökei meglepetten szaladnak fel homlokán. Olyan, mintha már lovagolt volna korábban. Igaz is - bele sem gondolt, hogyan fog ő lovagolni. De ezek szerint elvesztett emlékei között akadt volna jócskán, amiben lovaglás szerepel. A test, úgy látszik, nem felejt. Elmosolyodik a helyzet iróniáján - hiszen utolsó emléke is épp egy felé száguldó lóról szól.
Csupán néhány pillanatig tűnődik, míg mindez végigfut elméjén, azután visszatér a való világba. Céltudatos tekintete Micartharáét keresi. Indulhatnak; ő készen áll.*
*Ideértek hát a piacra. Mennyi minden történt velük máris, és még jóformán alig telt el valamennyi idő a napból! Ha pedig a lovak olyan gyorsak, mint azt az előbb mondták nekik, még az is lehet, hogy ennél jóval több is történhet ma velük Thargföldön.
Míg keresik azt a bizonyos karámmestert, sort kerít rá, hogy az itteni árusok egyikétől vásároljon néhány bájitalt. Legalábbis, ha van rá elég aranya, és ha talál megfelelő portékát. Minden tőle telhetőt meg akar tenni, hogy soha többé ne fordulhasson elő sem vele sem mással, ami most történt. A lábán lévő heg nem zavarja annyira. De az élet megőrzésére nem sajnálja az aranyat.
Mikor megtalálják végre a karámot, udvariasan köszön, és igencsak zavarban van. Felmutatja, szükség szerint oda is adja azt a bizonyos papírdarabot, és közben halványan elpirul. Sosem gondolta volna, hogy valaha lesz egy saját lova. Ráadásul egy olyan fajta, ami igazi ritkaságnak mondható, és valóban szélsebes. Kis senki fruska ő ehhez, úgy érzi. De azért amit kap, elfogadja. Valószínűleg kevés ilyen állat van csak eladó, ezért nem nagyon válogat - amit elévezetnek, az lesz az övé. A többieknek bizonyára sokkal fontosabb, milyen lovat kapnak. Ő igazán bárminek örül. Már így is a szerencse lányának érzi magát.
Miután tulajdonába kerül egy ló - szinte alig bírja felfogni -, kedvesen megsimogatja az állat puha orrát. Végigsimít a sörényen, a hosszú nyakon, az erős izmokon. ~ Csodaszép. ~ gyönyörködik benne. Azután szép lassú mozdulatokkal megközelíti a ló oldalát, és felpattan rá. Szinte ösztönösen érzi, hogyan helyezkedjen a nyeregben. Szemöldökei meglepetten szaladnak fel homlokán. Olyan, mintha már lovagolt volna korábban. Igaz is - bele sem gondolt, hogyan fog ő lovagolni. De ezek szerint elvesztett emlékei között akadt volna jócskán, amiben lovaglás szerepel. A test, úgy látszik, nem felejt. Elmosolyodik a helyzet iróniáján - hiszen utolsó emléke is épp egy felé száguldó lóról szól.
Csupán néhány pillanatig tűnődik, míg mindez végigfut elméjén, azután visszatér a való világba. Céltudatos tekintete Micartharáét keresi. Indulhatnak; ő készen áll.*
2604. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-15 18:24:47
Üzenet elküldve: 2025-08-15 18:24:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Elsek lehet, hogy nem régóta van a szakmában, de az az egy biztos, hogy ő nem végez munkát félvállról. Amennyiben az a bolond törpe, azzal a borzalmas attitűddel tényleg lesz valaki, akkor nem hagyhatja, hogy azt terjessze majd róla, hogy elküldte információért és az első pillanatban lebukott a küldetése során. Ahhoz, hogy ez ne így történjen, valódi álca kell. Nem mehet bűnözőként öltözve! És talán nem árt némi szemtanú is, meg bebiztosítás, önmaga védelmére. A bűnözés egyik nagy kulcsa, hogy valójában ártatlannak tűnj. És soha ne akarjon téged megállítani az őrség, mert gyanús ahogy kinézel. Elsenek ebben nagy előnye van, valójában nem sokan tudják kinézete alapján nevét. Apja gyakorta rejtegette, nehogy megalázza őt barátai előtt, így arcát sosem ismerték Arthenior öregemberei. Bűnözőként meg sosem volt hangos ez a rövidke idő alatt, így tökéletesen képes színjátékba kezdeni bárhol és bármikor. Főleg, hogy minden finom vonása megvan hozzá és nőként pedig amúgy is mindig alábecsülik.*
* Szomorú kiskutya szemekkel sétál végig hát a piacon, törölgetve "könnyeit" arcán. Néha drága kisasszonyhoz méltóan sóhajt egyet, azon a félre ismerhetetlen úri hangon, amit olyan jól utánoz. Megremegteti néha kezét, hogy úgy tűnjön fél, máskor pedig megrázza fejét, mint aki nem hiszi el a valóságot. Az elveszett, kissé ijedt, kedves teremtés képében jár. Egy forgalmasabb árusnál sorban áll. Megbizonyosodik róla, hogy jól megjegyzik, kitartóan dolgozik műsorán. Mikor sorra kerül, elmondja miféle szörnyűség történt vele*
- Eeyr áldja! *Mosolyog félszegen, rendes hívőként, lesütött szemekkel. Kezei lágyan simítanak végig a mindenféle textílián* Jajj, hogy én mennyire örülök, hogy láthatom a gyönyörű portékáit *szinte elalélva dicséri az asztal tartalmát* Már azt hittem soha többé nem fogok nemesi ruhát érinteni ujjaim alatt. Nemrég utazás közben megszálltam egy szegény leánnyal a társaságomban, és az éjszaka... Alig bírom kimondani, jajj nekem! *Hátra dől, mintha csak ájulást színlelne* A szolga kést szorított a nyakamhoz. Ellopta finom ruháimat és gyönyörű hajam egy részét. Az irigy! Az istentelen! Nem is ember az ilyen... Én úgy féltem! *Gyorsan elhadarja traumáját. Hogy is lehetne nyugodt egy ilyen után?! Ki kell mondania!* Igazi öröm most látni, hogy még mindig vannak szép dolgok a világon. *Hangja lenyugszik, kezei közé egy konkrét darabot vesz* Mint ez a ruha, itt ni! Már meg sem bírok maradni ezekben a rongyokban, amiket maga után hagyott az a szolga... *Ki is kezdi fizetni gyorsan a portékát, még inkább kétségbeesettet játszva* Az volt a szerencsém, hogy a matracom alatt rejtegettem a legtöbb pénzem. Tegyen mindig ön is így, én mondom! Most is, csak ezért tudom ezt a ruhát megvenni, míg haza nem térek... Nem is tudom, mit kezdenék nélküle. A becsületem... Szép ruhák nélkül? Nincs is! Mondja csak mennyi is volt?!*Úgy hallja az árus hirtelen mintha más árat is mondana neki, mint először tette. Meggyőző volt hát az alakítása. Az új ruhával kezében hátat fordít és rázza tovább fejét, csakhogy már nem azért, hogy elhitesse nem bírja elhinni vannak komisz hölgyek a világon, hanem azért, mert mindig olyan könnyű annak lenni*
* Szomorú kiskutya szemekkel sétál végig hát a piacon, törölgetve "könnyeit" arcán. Néha drága kisasszonyhoz méltóan sóhajt egyet, azon a félre ismerhetetlen úri hangon, amit olyan jól utánoz. Megremegteti néha kezét, hogy úgy tűnjön fél, máskor pedig megrázza fejét, mint aki nem hiszi el a valóságot. Az elveszett, kissé ijedt, kedves teremtés képében jár. Egy forgalmasabb árusnál sorban áll. Megbizonyosodik róla, hogy jól megjegyzik, kitartóan dolgozik műsorán. Mikor sorra kerül, elmondja miféle szörnyűség történt vele*
- Eeyr áldja! *Mosolyog félszegen, rendes hívőként, lesütött szemekkel. Kezei lágyan simítanak végig a mindenféle textílián* Jajj, hogy én mennyire örülök, hogy láthatom a gyönyörű portékáit *szinte elalélva dicséri az asztal tartalmát* Már azt hittem soha többé nem fogok nemesi ruhát érinteni ujjaim alatt. Nemrég utazás közben megszálltam egy szegény leánnyal a társaságomban, és az éjszaka... Alig bírom kimondani, jajj nekem! *Hátra dől, mintha csak ájulást színlelne* A szolga kést szorított a nyakamhoz. Ellopta finom ruháimat és gyönyörű hajam egy részét. Az irigy! Az istentelen! Nem is ember az ilyen... Én úgy féltem! *Gyorsan elhadarja traumáját. Hogy is lehetne nyugodt egy ilyen után?! Ki kell mondania!* Igazi öröm most látni, hogy még mindig vannak szép dolgok a világon. *Hangja lenyugszik, kezei közé egy konkrét darabot vesz* Mint ez a ruha, itt ni! Már meg sem bírok maradni ezekben a rongyokban, amiket maga után hagyott az a szolga... *Ki is kezdi fizetni gyorsan a portékát, még inkább kétségbeesettet játszva* Az volt a szerencsém, hogy a matracom alatt rejtegettem a legtöbb pénzem. Tegyen mindig ön is így, én mondom! Most is, csak ezért tudom ezt a ruhát megvenni, míg haza nem térek... Nem is tudom, mit kezdenék nélküle. A becsületem... Szép ruhák nélkül? Nincs is! Mondja csak mennyi is volt?!*Úgy hallja az árus hirtelen mintha más árat is mondana neki, mint először tette. Meggyőző volt hát az alakítása. Az új ruhával kezében hátat fordít és rázza tovább fejét, csakhogy már nem azért, hogy elhitesse nem bírja elhinni vannak komisz hölgyek a világon, hanem azért, mert mindig olyan könnyű annak lenni*
2603. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-15 18:17:36
Üzenet elküldve: 2025-08-15 18:17:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Norennar lassan lépdel a Piactér felé. Ahogy a boltíves kapun belép, azonnal szembetűnik neki, mennyivel zsúfoltabb most a tér, mint kora reggel. A levegőt egyszerre tölti be a friss sültek zsíros illata, a helyben sütött kenyerek meleg aromája és a gyümölcsárusok édes, savanykás illatfelhője. A hangok kavalkádja, kiabáló árusok, alkudozó vevők, nyikorgó kocsikerekek, szinte rázúdul. Sóhajt, és ösztönösen az arcába húzza a csuklyát, hogy valamelyest elrejtse magát a tömeg figyelő szemei elől. Nem kedveli az ilyen helyeket; a szűk folyosók, a minden irányból érkező zaj és a tolongó idegenek sosem voltak az ő közege.
Lassan halad, a tekintetével a karámmester nyomát kutatva. A tér kövezetén csizmája tompán koppan, néha kikerül egy-egy nehéz kosarat cipelő inast, vagy megáll, hogy elengedje a szekérrel manőverező árust. Jobbra a kovácsműhely magasodik, homlokzatán a cégér fémesen csillan a délutáni fényben, de most nincs oka arra, hogy betérjen. Szeme végül megakad a piac szélén álló karámon. Az állatok orra felett lassan párásodik a levegő, a fából ácsolt korlátok mögül halk fújtatás és patadobogás hallatszik.
Ahogy közelebb ér, a csuklyát hátraveti, hogy tisztábban lásson. Egy fiatal lovászfiú áll előtte, vasvillájára támaszkodva, szájában egy szalmaszálat forgat. Norennar megáll előtte.*
- Hol találom a karámmestert?
*A fiú kiköpi a szalmaszálat, majd a vasvilláról elemelve egyik kezét, egy idősebb férfi felé mutat, aki épp a karám egyik kapujánál áll. Norennar bólint, majd elindul felé. Az öreg, amint meglátja közeledni, felméri tetőtől talpig.*
- Hát te mit akarsz itt, kormos?
*Norennar csak nagyot sóhajt, előhúzza a pecsétes levelet, és az öreg kezébe nyomja. A karámmester hunyorogva bontja fel a pecsétet, lassan végigolvassa a sorokat, majd újra a sötételfre pillant.*
- Nem tudom, mivel érdemelted ki, de nem bánom. Válassz egyet.
*A karám felé int, ahol egymás mellett, külön rekeszekben állnak a lovak. Norennar beljebb lép, lassan végigméri az állatokat: fekete, pej, fakó, mind jól ápolt és izmos. A tekintete végül megakad egy hamuszürke példányon. Az állat nyaka ívesen hajlik, fülei éberen mozdulnak, szeme sötéten csillog. Norennar odalép hozzá, és tenyerét óvatosan végighúzza a nyakán, érezve a meleg, feszes izmokat a szőr alatt. A ló finoman fújtat, mintha elfogadná az érintést. Norennar hátrapillant az öregre.*
- Ezt választom.
*A karámmester csak megvonja a vállát, majd kivezeti az állatot, és a gyeplőt Norennar kezébe adja. A sötételf átveszi, ujjai egy pillanatra megszorítják a bőrt, majd egy rövid bólintással nyugtázza az üzletet. Mielőtt távozna, a takarmányoshoz lép, és 15 aranyért vásárol egy adaggal a lónak. Még egyszer végigsimít az állat fején, majd a karámból kifelé indul, a hamuszürke ló halkan követi lépteit.*
- Hamunak foglak nevezni.
*Mondja a lónak.*
Lassan halad, a tekintetével a karámmester nyomát kutatva. A tér kövezetén csizmája tompán koppan, néha kikerül egy-egy nehéz kosarat cipelő inast, vagy megáll, hogy elengedje a szekérrel manőverező árust. Jobbra a kovácsműhely magasodik, homlokzatán a cégér fémesen csillan a délutáni fényben, de most nincs oka arra, hogy betérjen. Szeme végül megakad a piac szélén álló karámon. Az állatok orra felett lassan párásodik a levegő, a fából ácsolt korlátok mögül halk fújtatás és patadobogás hallatszik.
Ahogy közelebb ér, a csuklyát hátraveti, hogy tisztábban lásson. Egy fiatal lovászfiú áll előtte, vasvillájára támaszkodva, szájában egy szalmaszálat forgat. Norennar megáll előtte.*
- Hol találom a karámmestert?
*A fiú kiköpi a szalmaszálat, majd a vasvilláról elemelve egyik kezét, egy idősebb férfi felé mutat, aki épp a karám egyik kapujánál áll. Norennar bólint, majd elindul felé. Az öreg, amint meglátja közeledni, felméri tetőtől talpig.*
- Hát te mit akarsz itt, kormos?
*Norennar csak nagyot sóhajt, előhúzza a pecsétes levelet, és az öreg kezébe nyomja. A karámmester hunyorogva bontja fel a pecsétet, lassan végigolvassa a sorokat, majd újra a sötételfre pillant.*
- Nem tudom, mivel érdemelted ki, de nem bánom. Válassz egyet.
*A karám felé int, ahol egymás mellett, külön rekeszekben állnak a lovak. Norennar beljebb lép, lassan végigméri az állatokat: fekete, pej, fakó, mind jól ápolt és izmos. A tekintete végül megakad egy hamuszürke példányon. Az állat nyaka ívesen hajlik, fülei éberen mozdulnak, szeme sötéten csillog. Norennar odalép hozzá, és tenyerét óvatosan végighúzza a nyakán, érezve a meleg, feszes izmokat a szőr alatt. A ló finoman fújtat, mintha elfogadná az érintést. Norennar hátrapillant az öregre.*
- Ezt választom.
*A karámmester csak megvonja a vállát, majd kivezeti az állatot, és a gyeplőt Norennar kezébe adja. A sötételf átveszi, ujjai egy pillanatra megszorítják a bőrt, majd egy rövid bólintással nyugtázza az üzletet. Mielőtt távozna, a takarmányoshoz lép, és 15 aranyért vásárol egy adaggal a lónak. Még egyszer végigsimít az állat fején, majd a karámból kifelé indul, a hamuszürke ló halkan követi lépteit.*
- Hamunak foglak nevezni.
*Mondja a lónak.*
2602. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-15 16:38:54
Üzenet elküldve: 2025-08-15 16:38:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Wrojth Wenkroft//
- Valóban jól? Ne vicceljen törp uram, tudom, hogy a szakálla majdnem körbefordult a feje körül a meglepődéstől. Negyvenöt, a legjobb ár közel, s távol. Olyan olcsó, hogy még lopni se érdemes! * Teszi hozzá, elégedetten tapsolva egyet. Ha lenne szárnya, alighanem felrepülne örömében. *
Tizenöt ital, azt mondja? Hiszen az hatszázhetvenöt arany. Hétszázkilencven, ha ládát is kér hozzá. Alkarnyi, kis láda, lakat nélkül, de strapabíró, jó anyagból. Vagy ha zsákban vinné, akkor csak hatszázkilencven. * Feleli szinte gondolkodás nélkül, mert úgy tudja az árakat, mint más a szerelmének a nevét. Türelmesen vár, hogy mennyi pénzt számol le neki a megnyerő külsejű törp, közben lázasan gondolkodik, hogy mit adhatna még el neki. *
- Egyébként látom, hogy igen dús, szép szakálla van. Ötven aranyért adhatok még kifejezetten törpe szakállhoz való szakállolajat, a nők imádják, illatos és kellemes tapintású lesz tőle az arcszőr. Esetleg bru pipa? A legszebb, legjobb minőségű pipa, borostyánból, és erdőmélyi fából. Aki igazán élvezi a dohányt, az bru pipában teszi. Most csak kétszázhatvan arany. És a törkölypálinka se drágább száz aranynál.
A hozzászólás írója (Babkár Threbuchey) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.15 16:40:06
- Valóban jól? Ne vicceljen törp uram, tudom, hogy a szakálla majdnem körbefordult a feje körül a meglepődéstől. Negyvenöt, a legjobb ár közel, s távol. Olyan olcsó, hogy még lopni se érdemes! * Teszi hozzá, elégedetten tapsolva egyet. Ha lenne szárnya, alighanem felrepülne örömében. *
Tizenöt ital, azt mondja? Hiszen az hatszázhetvenöt arany. Hétszázkilencven, ha ládát is kér hozzá. Alkarnyi, kis láda, lakat nélkül, de strapabíró, jó anyagból. Vagy ha zsákban vinné, akkor csak hatszázkilencven. * Feleli szinte gondolkodás nélkül, mert úgy tudja az árakat, mint más a szerelmének a nevét. Türelmesen vár, hogy mennyi pénzt számol le neki a megnyerő külsejű törp, közben lázasan gondolkodik, hogy mit adhatna még el neki. *
- Egyébként látom, hogy igen dús, szép szakálla van. Ötven aranyért adhatok még kifejezetten törpe szakállhoz való szakállolajat, a nők imádják, illatos és kellemes tapintású lesz tőle az arcszőr. Esetleg bru pipa? A legszebb, legjobb minőségű pipa, borostyánból, és erdőmélyi fából. Aki igazán élvezi a dohányt, az bru pipában teszi. Most csak kétszázhatvan arany. És a törkölypálinka se drágább száz aranynál.
A hozzászólás írója (Babkár Threbuchey) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.15 16:40:06
2601. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-15 14:28:13
Üzenet elküldve: 2025-08-15 14:28:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Babkár Threbuchey//
* A hangzatos szavak, csak a jövő mondhatja meg, hogy igaz e, de a szomszéd bájitalosról hallott szavakon elgondolkodik. Hogy valaki parfümmel keverje, létezik az ilyen? Az árat hallva bólint egyet. Nem szeretne több reakciót mutatni rá, mert még a végén fogást talál rajta a kereskedő. *
- Negyvenöt? Valóban jól hangzik.
* A tesztitalt hallva az első ötlete az, hogy amint megkapja, elteszi. Na, akkor biztos nem kötne vele többet üzletet, szóval a saját és a másik lelki világa miatt, inkább nem él az ajánlattal. Pedig van olyan hülye, hogy a fejét beleverje az oszlopba, és arra is, hogy másét. Azonban, mivel szeretne inkognitóba maradni, így nem él ezzel a lehetőséggel sem. *
- Tizenöt italra gondoltam. Ha akad mellé láda azért is fizetni kell?
* Mert ha igen, úgy darabjával fogja eltenni az árut a zsebébe. Még ha a bájitalok olcsók, a láda közel sem érne annyit, amennyit kérnének érte. *
- És akkor tartozom önnek, izé, mennyivel is?
* Vakarja a feje búbját. A matek nem az erősége, meg számok, meg a betűk, igazából minden, ami erőszakmentes az idegen számára. Az árat azonban le fogja ellenőriztetni valakivel, aki ért hozzá, hogy kiderüljön, hogy ráfizetett. Az nem tenne jót senkinek. *
- Később is itt lesz? Lehet, hogy a jövőben többre lenne szükségem.
* A hangzatos szavak, csak a jövő mondhatja meg, hogy igaz e, de a szomszéd bájitalosról hallott szavakon elgondolkodik. Hogy valaki parfümmel keverje, létezik az ilyen? Az árat hallva bólint egyet. Nem szeretne több reakciót mutatni rá, mert még a végén fogást talál rajta a kereskedő. *
- Negyvenöt? Valóban jól hangzik.
* A tesztitalt hallva az első ötlete az, hogy amint megkapja, elteszi. Na, akkor biztos nem kötne vele többet üzletet, szóval a saját és a másik lelki világa miatt, inkább nem él az ajánlattal. Pedig van olyan hülye, hogy a fejét beleverje az oszlopba, és arra is, hogy másét. Azonban, mivel szeretne inkognitóba maradni, így nem él ezzel a lehetőséggel sem. *
- Tizenöt italra gondoltam. Ha akad mellé láda azért is fizetni kell?
* Mert ha igen, úgy darabjával fogja eltenni az árut a zsebébe. Még ha a bájitalok olcsók, a láda közel sem érne annyit, amennyit kérnének érte. *
- És akkor tartozom önnek, izé, mennyivel is?
* Vakarja a feje búbját. A matek nem az erősége, meg számok, meg a betűk, igazából minden, ami erőszakmentes az idegen számára. Az árat azonban le fogja ellenőriztetni valakivel, aki ért hozzá, hogy kiderüljön, hogy ráfizetett. Az nem tenne jót senkinek. *
- Később is itt lesz? Lehet, hogy a jövőben többre lenne szükségem.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2936-2955