Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 90 (1781. - 1800. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1800. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2023-04-01 20:00:04
Üzenet elküldve: 2023-04-01 20:00:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Csacsi beszerző körútra fel!//
*Mivel kicsit elkapta az unalom, meg aztán amúgy sem ártana neki egy kis kikapcsolódás, úgy határozott lenéz a kedvenc helyére a városban, mégpedig a piaci kofák közé. Iszonyat szórakoztató alakok, meg aztán a sok ember és egyéb fajú között amúgy is mindig talál magának valami szórakoztató társaságot, hát miért ne történhetne ez így most is? Szokásos köpenyét magára terítve, ujjai között egy pénzérmét forgatva sétálgat a kiabálás, alkudozás, vagy épp a kettő keverékének kakofóniája közepette, néha-néha megközelítve egyik-másik portékáját, hátha meglát közötte valamit ami érdekelhetné. Így történik Rudengart portékájával is, hatalmas szakértelemmel, szinte már hümmögve kezdi el méregetni a kiterített árukat, közben persze a feléről fogalma sincs, mi lenne igazából, vagy mihez kezdhetne vele. Sokkal inkább érdekli az odagyűlő társaság, szépen egyesével vizslatja végig a környezetében lévőket.
Mivel az első sorban lévőket nem látja onnan ahol áll, ezért szakavatottan odatolakodik közvetlenül az elf nő mellé. Persze őt is végignézi alaposan, sőt talán kicsit alaposabban is mint a többieket előtte... Van aki bóknak szokta ezt venni! Amíg a kofa és az elf nő egymással vannak elfoglalva, addig csak odanyúl és megtapogatja az anyagot, nem bírja ki... és rögtön csalódik is, mert valahogy többre számított a csodás körülírás okán, bár tény ami tény, sose tapintotta Arthenior legfinomabb selymét, szóval felőle akár ez is lehetne az. Meg aztán elcsípi a párbeszédjük végét is, és ezúttal már a közbeszólást se bírja ki.*
- Iáá!
*Próbálja utánozni egy szamár hangját, több kevesebb sikerrel, meg azért nem elüvöltve magát teljesen, de mellette álló elf bizonyára hallhatja, meg a kofa is.*
*Mivel kicsit elkapta az unalom, meg aztán amúgy sem ártana neki egy kis kikapcsolódás, úgy határozott lenéz a kedvenc helyére a városban, mégpedig a piaci kofák közé. Iszonyat szórakoztató alakok, meg aztán a sok ember és egyéb fajú között amúgy is mindig talál magának valami szórakoztató társaságot, hát miért ne történhetne ez így most is? Szokásos köpenyét magára terítve, ujjai között egy pénzérmét forgatva sétálgat a kiabálás, alkudozás, vagy épp a kettő keverékének kakofóniája közepette, néha-néha megközelítve egyik-másik portékáját, hátha meglát közötte valamit ami érdekelhetné. Így történik Rudengart portékájával is, hatalmas szakértelemmel, szinte már hümmögve kezdi el méregetni a kiterített árukat, közben persze a feléről fogalma sincs, mi lenne igazából, vagy mihez kezdhetne vele. Sokkal inkább érdekli az odagyűlő társaság, szépen egyesével vizslatja végig a környezetében lévőket.
Mivel az első sorban lévőket nem látja onnan ahol áll, ezért szakavatottan odatolakodik közvetlenül az elf nő mellé. Persze őt is végignézi alaposan, sőt talán kicsit alaposabban is mint a többieket előtte... Van aki bóknak szokta ezt venni! Amíg a kofa és az elf nő egymással vannak elfoglalva, addig csak odanyúl és megtapogatja az anyagot, nem bírja ki... és rögtön csalódik is, mert valahogy többre számított a csodás körülírás okán, bár tény ami tény, sose tapintotta Arthenior legfinomabb selymét, szóval felőle akár ez is lehetne az. Meg aztán elcsípi a párbeszédjük végét is, és ezúttal már a közbeszólást se bírja ki.*
- Iáá!
*Próbálja utánozni egy szamár hangját, több kevesebb sikerrel, meg azért nem elüvöltve magát teljesen, de mellette álló elf bizonyára hallhatja, meg a kofa is.*
1799. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2023-04-01 19:35:19
Üzenet elküldve: 2023-04-01 19:35:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Csacsi beszerző körútra fel!//
*Hiába jár tekintete ide-oda, kukucskál ki egyik, majd másik váll fölött, egyelőre semmi olyat nem talál, ami ínyére volna. Lehet, hogy erről határozott elképzelése is tehet, mert most egyáltalán nem nyűgözi le pár csillogó lánc és kő, no meg ilyen-olyan kelmék. Csalódott sóhajt hallatva készül is visszabújni a tömegbe, ámbár ebben hamar megakadályozza öt vaskos ujj, ami bizony a kereskedő puffadt kezéhez tartozik. Jól nevelt leány, így nem kezd el fintorogni az érintésre, meg amúgy is jobban meglepődik azon, hogy igen hamar a bámészkodók tömege előtt találja magát, semmint hogy akármi érdemibb reakciót váltana ki a férfi érintése. Hát akaratlanul is hagyja magát, hogy előre segítsék. Ott viszont határozott vásárló arca helyett a férfi csak egy bamba pofival találja szembe magát.*
- Lenge?
*Vonja is fel szemöldökét, mint aki azt sem tudja éppen merre jár, de ezt hamar orvosolja egy apró fejrázással.
Az intést követve ő maga is végigpillant a kereskedő portékáin, de továbbra is csak egy csalódott szájhúzás a férfi jutalma. Noha az kecsegtető, hogy a nála nem lévő holmikat talán meg tudja szerezni.
Már nyitná is szóra a száját, hogy elmesélje szíve igaz vágyát, mikoris az orra alá dugnak egy olyan posztót, amit még az utcán élők is csak vonakodva vennének magukra. Legalábbis az ő meglátása szerint.*
- Árvák?
*Méregeti a darabot, majd ismét kissé bugyután sandít fel a férfira. A végén azt is el fogja felejteni, hogy mi miatt jött ide. Így a végére karba teszi a kezeit és heves fejrázással lép egyet hátra a ruhától. Vagy mitől.*
- Nem, neeem, jó uram.
*Tartja is fel mutatóujját, amivel jelezni készül, hogy ennél neki jóval komolyabb szándékai vannak. Nem kell neki szép ruha, ékszer meg főleg. Sokkal kedvesebb dolog az, amit mindenképpen szerezni akarna. Azóta, amióta először látott olyat az egyik földművesnél.*
- Sokkal csalafintább dologról van itt szó.
*Bólogat is határozottan a saját szavaira, ahogy még egy apró vigyort is elereszt, miközben bizalmasabban közel hajol, igazából nyújtózik, a férfihoz.*
- Szóval, ami engem igazán érdekel... *Itt hagy is egy kis drámai szünetet, hogy nagyobb legyen a hatás.* egy csacsi.
*Húzza is ki magát, hogy most aztán mekkora egy vágyat mondott. Első hallásra persze ez nem egy bonyolult feladat. Ámbár a leányzónak lennének kikötései az állatot illetőleg. De ezt majd kifejti akkor, mikor a kereskedő is kéri a pontos részleteket.*
*Hiába jár tekintete ide-oda, kukucskál ki egyik, majd másik váll fölött, egyelőre semmi olyat nem talál, ami ínyére volna. Lehet, hogy erről határozott elképzelése is tehet, mert most egyáltalán nem nyűgözi le pár csillogó lánc és kő, no meg ilyen-olyan kelmék. Csalódott sóhajt hallatva készül is visszabújni a tömegbe, ámbár ebben hamar megakadályozza öt vaskos ujj, ami bizony a kereskedő puffadt kezéhez tartozik. Jól nevelt leány, így nem kezd el fintorogni az érintésre, meg amúgy is jobban meglepődik azon, hogy igen hamar a bámészkodók tömege előtt találja magát, semmint hogy akármi érdemibb reakciót váltana ki a férfi érintése. Hát akaratlanul is hagyja magát, hogy előre segítsék. Ott viszont határozott vásárló arca helyett a férfi csak egy bamba pofival találja szembe magát.*
- Lenge?
*Vonja is fel szemöldökét, mint aki azt sem tudja éppen merre jár, de ezt hamar orvosolja egy apró fejrázással.
Az intést követve ő maga is végigpillant a kereskedő portékáin, de továbbra is csak egy csalódott szájhúzás a férfi jutalma. Noha az kecsegtető, hogy a nála nem lévő holmikat talán meg tudja szerezni.
Már nyitná is szóra a száját, hogy elmesélje szíve igaz vágyát, mikoris az orra alá dugnak egy olyan posztót, amit még az utcán élők is csak vonakodva vennének magukra. Legalábbis az ő meglátása szerint.*
- Árvák?
*Méregeti a darabot, majd ismét kissé bugyután sandít fel a férfira. A végén azt is el fogja felejteni, hogy mi miatt jött ide. Így a végére karba teszi a kezeit és heves fejrázással lép egyet hátra a ruhától. Vagy mitől.*
- Nem, neeem, jó uram.
*Tartja is fel mutatóujját, amivel jelezni készül, hogy ennél neki jóval komolyabb szándékai vannak. Nem kell neki szép ruha, ékszer meg főleg. Sokkal kedvesebb dolog az, amit mindenképpen szerezni akarna. Azóta, amióta először látott olyat az egyik földművesnél.*
- Sokkal csalafintább dologról van itt szó.
*Bólogat is határozottan a saját szavaira, ahogy még egy apró vigyort is elereszt, miközben bizalmasabban közel hajol, igazából nyújtózik, a férfihoz.*
- Szóval, ami engem igazán érdekel... *Itt hagy is egy kis drámai szünetet, hogy nagyobb legyen a hatás.* egy csacsi.
*Húzza is ki magát, hogy most aztán mekkora egy vágyat mondott. Első hallásra persze ez nem egy bonyolult feladat. Ámbár a leányzónak lennének kikötései az állatot illetőleg. De ezt majd kifejti akkor, mikor a kereskedő is kéri a pontos részleteket.*
1798. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2023-04-01 09:33:25
Üzenet elküldve: 2023-04-01 09:33:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csak egy kis kikapcsolódás//
*Árvánk mosolya majdnem körbe éri a fejét, mikor a kérdést hallja. Szinte biztos volt abban, hogy csak neki lehet ilyen bugyuta első gondolata. Mégis beigazolódni látszik, hogy Myyna is van annyira ütődött, mint ő maga. Persze a jó értelemben. Na meg árvánk szemében ez dicséretnek is minősül.*
- Épp ugyanezt kérdeztem magamtól.
*Kacag fel őis.*
- Hát, nem tudom. A kukoricával működik. Fujj...
*Fűzi még hozzá, amint eljut a tudatáig, hogy ezt bizony hangosan kimondta. Talán mindkettejük szerencséjére nem feszegetik sokáig a témát. Helyette inkább egy dalnok előadásának a közepébe fúrják be magukat. Ahol aztán éri őket hideg és meleg is. Myyna hangot ad az aggodalmainak, amit a félvér szerencsére hamar szerte is oszlat. Jutalmul pedig egy hatalmas puszi üti a markát. Illetve inkább az arcát. Egy apró pír rögtön ki is virágzik rajta. Kislányos zavarában, hirtelen nem is találja a szavakat. Ami Lily esetében igen ritka dolog. Végül sikerül összeszednie magát és egy egész értelmes mondatot is kinyögnie.*
- Az a szerencsém, hogy találkoztam veled.
*Mosolyog még mindig megilletődve. Viszont nem állhatnak itt egész nap. Sok a dolguk, a nap meg csak telik. Indulnak is tovább levadászni azt a rendhagyó tettet. Hátha szembe jön valahol. Út közben pedig talán az epret is megpillantják.*
- Az valóban egyszerű lenne. Talán túl egyszerű is.
*Vakargatja állát elgondolkodva. Hisz csábító a gondolat, hogy elkezdjenek mindketten levetkőzni. De ahhoz túl sokan vannak most körülöttük.*
- Mert errefelé megesnek ilyesmik az átlagos hatköznapokon is. Csak még korán van. Ilyenkor még senki sem elég részeg hozzá.
*Kuncog is egy rövidet, ahogy haladnak az árusok és a vásárolni vágyók tengerében.*
- Van egy olyan érzésem, hogy a tettnek kell megtalálnia minket.
*Zajlik a vadászat és az első préda hamar meg is mutatja magát. Lily kékjei epret szúrnak ki egy lepukkant bódénál. Az eladó külseje sem kevésbé biztató azzal a borostával és kopaszodó folttal a feje búbján. Ellenben az eper olyan, amilyennek lennie kell. Szép piros és hatalmas szemek üldögélnek a kosárban.*
- Oda nézz!
*Kurjantja árvánk Myynának, ám nézelődni már nem hagy időt neki. Ismét megragadja a lány kacsóját és sietve vontatja őt a bódé mellé.*
- Szép napot! Abból az eperből szeretnék húsz darabot.
*Mutat árvánk az epres kosárra, majd a kérdés erejéig barátnője felé fordul.*
- Ugye beléd fér tíz eper?
*A kereskedő széles vigyort vesz magára, amitől kivillannak sárguló fogai. Ez sem javít az eddigi összképen, de most nem a bájolgás a cél.*
- Szépet a kis hölgyeknek is! Máris adom. Amennyiben mással nem szolgálhatok, kilenc arany lesz.
*Mondja, míg egy papírba csomagolja a gyümölcsöket. Lily pedig lelkesen számolja is le neki, majd elveszi a csomagot. Nem bajlódik további udvariaskodással. Sarkon fordul és minden figyelme ismét Myynára terelődik.*
- Keressünk egy üres padot! Nem ehetsz életedben először epret állva akár a lovak.
*Jelenti ki komisz mosollyal.*
- Evés közben amúgy is jobban lehet gondolkodni. Biztos vagyok benne, hogy kiagyalunk valamit.
//Csak egy kis kikapcsolódás//
*Árvánk mosolya majdnem körbe éri a fejét, mikor a kérdést hallja. Szinte biztos volt abban, hogy csak neki lehet ilyen bugyuta első gondolata. Mégis beigazolódni látszik, hogy Myyna is van annyira ütődött, mint ő maga. Persze a jó értelemben. Na meg árvánk szemében ez dicséretnek is minősül.*
- Épp ugyanezt kérdeztem magamtól.
*Kacag fel őis.*
- Hát, nem tudom. A kukoricával működik. Fujj...
*Fűzi még hozzá, amint eljut a tudatáig, hogy ezt bizony hangosan kimondta. Talán mindkettejük szerencséjére nem feszegetik sokáig a témát. Helyette inkább egy dalnok előadásának a közepébe fúrják be magukat. Ahol aztán éri őket hideg és meleg is. Myyna hangot ad az aggodalmainak, amit a félvér szerencsére hamar szerte is oszlat. Jutalmul pedig egy hatalmas puszi üti a markát. Illetve inkább az arcát. Egy apró pír rögtön ki is virágzik rajta. Kislányos zavarában, hirtelen nem is találja a szavakat. Ami Lily esetében igen ritka dolog. Végül sikerül összeszednie magát és egy egész értelmes mondatot is kinyögnie.*
- Az a szerencsém, hogy találkoztam veled.
*Mosolyog még mindig megilletődve. Viszont nem állhatnak itt egész nap. Sok a dolguk, a nap meg csak telik. Indulnak is tovább levadászni azt a rendhagyó tettet. Hátha szembe jön valahol. Út közben pedig talán az epret is megpillantják.*
- Az valóban egyszerű lenne. Talán túl egyszerű is.
*Vakargatja állát elgondolkodva. Hisz csábító a gondolat, hogy elkezdjenek mindketten levetkőzni. De ahhoz túl sokan vannak most körülöttük.*
- Mert errefelé megesnek ilyesmik az átlagos hatköznapokon is. Csak még korán van. Ilyenkor még senki sem elég részeg hozzá.
*Kuncog is egy rövidet, ahogy haladnak az árusok és a vásárolni vágyók tengerében.*
- Van egy olyan érzésem, hogy a tettnek kell megtalálnia minket.
*Zajlik a vadászat és az első préda hamar meg is mutatja magát. Lily kékjei epret szúrnak ki egy lepukkant bódénál. Az eladó külseje sem kevésbé biztató azzal a borostával és kopaszodó folttal a feje búbján. Ellenben az eper olyan, amilyennek lennie kell. Szép piros és hatalmas szemek üldögélnek a kosárban.*
- Oda nézz!
*Kurjantja árvánk Myynának, ám nézelődni már nem hagy időt neki. Ismét megragadja a lány kacsóját és sietve vontatja őt a bódé mellé.*
- Szép napot! Abból az eperből szeretnék húsz darabot.
*Mutat árvánk az epres kosárra, majd a kérdés erejéig barátnője felé fordul.*
- Ugye beléd fér tíz eper?
*A kereskedő széles vigyort vesz magára, amitől kivillannak sárguló fogai. Ez sem javít az eddigi összképen, de most nem a bájolgás a cél.*
- Szépet a kis hölgyeknek is! Máris adom. Amennyiben mással nem szolgálhatok, kilenc arany lesz.
*Mondja, míg egy papírba csomagolja a gyümölcsöket. Lily pedig lelkesen számolja is le neki, majd elveszi a csomagot. Nem bajlódik további udvariaskodással. Sarkon fordul és minden figyelme ismét Myynára terelődik.*
- Keressünk egy üres padot! Nem ehetsz életedben először epret állva akár a lovak.
*Jelenti ki komisz mosollyal.*
- Evés közben amúgy is jobban lehet gondolkodni. Biztos vagyok benne, hogy kiagyalunk valamit.
1797. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2023-03-31 20:28:45
Üzenet elküldve: 2023-03-31 20:28:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Csacsi beszerző körútra fel!//
-Tessék, csak tessék! *Dörzsölt ábrázatával pillant körbe, és a szántókról érkezett parasztok között csak kiszúrja azt az egy szem elfet. Nincs nehéz dolga; a bájos kis hosszúéletű a maga módján feltűnő jelenség az ő standja körül. Na persze megvan a maga véleménye a fajtáról. Arrogáns, pöffeszkedő alak egytől-egyig, legalábbis az ő elképzelésében. Nem minden irigység nélkül szemléli őket, elvégre a mutatós küllem őt messzire kerülte. Ezzel a tényállással azonban már oly rég megbarátkozott. Ahogy azzal is, hogy fehérnéphez legfeljebb tárcáján keresztül juthat. Ott viszont legalább ő diktál.*
-Kishölgy! Valamiféle ékszer, vagy lenge kelme lenne az, mit keres? *Vaskos karjával nyúl át a parasztok között, hogy az első sorba segítse a hosszúfülűt, már ha az hagyja. Persze a lehengerlőnek szánt vigyor le sem mosható közben ábrázatáról. Ügyel rá, hogy mögöttes gondolatai soha ne üljenek ki arcára. Rosszat tenne az üzletnek.*
-Rundengart Ipsioni holmijai között bárki megtalálja a neki valót! Vagy ha itt nem, hát megszerzi a magamfajta máshol! Jobb áron! *Pillantása kenetteljesen siklik végig az elfen, miközben ujjait összedörzsölve jelzi, hogy igenis foglalkoztatja, hogy minél olcsóbban jussanak hozzá az áruhoz vevői. Karjait széttárva int körbe maga körül. Persze a legtöbb holmija kacat, s különösebb értékkel nem bír, de csak felkap egy szürke, elhordott ruhát, hogy kiterítse.*
-Eme kelmét Lihanech árvái varrták, saját kezűleg! Finomabb az anyaga, mint Arthenior legfinomabb selyme! Hümm! *Mutatóujját ajkai elé emelve mereng egy darabig, tekintetét pillanatra sem véve le a vevőről.*
-De mondja Kisasszony, mi érdekli igazán? A nyakamat teszem rá, hogy Rundengart Ipsioni megszerzi azt!
-Tessék, csak tessék! *Dörzsölt ábrázatával pillant körbe, és a szántókról érkezett parasztok között csak kiszúrja azt az egy szem elfet. Nincs nehéz dolga; a bájos kis hosszúéletű a maga módján feltűnő jelenség az ő standja körül. Na persze megvan a maga véleménye a fajtáról. Arrogáns, pöffeszkedő alak egytől-egyig, legalábbis az ő elképzelésében. Nem minden irigység nélkül szemléli őket, elvégre a mutatós küllem őt messzire kerülte. Ezzel a tényállással azonban már oly rég megbarátkozott. Ahogy azzal is, hogy fehérnéphez legfeljebb tárcáján keresztül juthat. Ott viszont legalább ő diktál.*
-Kishölgy! Valamiféle ékszer, vagy lenge kelme lenne az, mit keres? *Vaskos karjával nyúl át a parasztok között, hogy az első sorba segítse a hosszúfülűt, már ha az hagyja. Persze a lehengerlőnek szánt vigyor le sem mosható közben ábrázatáról. Ügyel rá, hogy mögöttes gondolatai soha ne üljenek ki arcára. Rosszat tenne az üzletnek.*
-Rundengart Ipsioni holmijai között bárki megtalálja a neki valót! Vagy ha itt nem, hát megszerzi a magamfajta máshol! Jobb áron! *Pillantása kenetteljesen siklik végig az elfen, miközben ujjait összedörzsölve jelzi, hogy igenis foglalkoztatja, hogy minél olcsóbban jussanak hozzá az áruhoz vevői. Karjait széttárva int körbe maga körül. Persze a legtöbb holmija kacat, s különösebb értékkel nem bír, de csak felkap egy szürke, elhordott ruhát, hogy kiterítse.*
-Eme kelmét Lihanech árvái varrták, saját kezűleg! Finomabb az anyaga, mint Arthenior legfinomabb selyme! Hümm! *Mutatóujját ajkai elé emelve mereng egy darabig, tekintetét pillanatra sem véve le a vevőről.*
-De mondja Kisasszony, mi érdekli igazán? A nyakamat teszem rá, hogy Rundengart Ipsioni megszerzi azt!
1796. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2023-03-31 17:52:15
Üzenet elküldve: 2023-03-31 17:52:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Csacsi beszerző körútra fel!//
*Hogy minek kéne neki azt még ő sem tudja teljesen. De eldöntötte magában, hogy szüksége van egy szamárra. Természetesen feltételekhez kötve, mert pontos elképzelései vannak arról a szamárról, amit valószínűleg keresve sem fog találni.
De legalább egy kicsit kimozdul, még akkor is, ha üres kézzel távozik innen.
Hiába van meg pontosan, hogy mit akar venni, mégis céltalanul bolyong. Így könnyű lekötni figyelmét a rikácsolással. Hamar fel is kapja rá a fejét és a kereskedő irányába fordul. Lépteit is hamar lefékezi, majd irányt váltva fúrja be magát a bámészkodók közé, hogy kielégítse kíváncsiságát a férfi portékáját megvizsgálva.*
*Hogy minek kéne neki azt még ő sem tudja teljesen. De eldöntötte magában, hogy szüksége van egy szamárra. Természetesen feltételekhez kötve, mert pontos elképzelései vannak arról a szamárról, amit valószínűleg keresve sem fog találni.
De legalább egy kicsit kimozdul, még akkor is, ha üres kézzel távozik innen.
Hiába van meg pontosan, hogy mit akar venni, mégis céltalanul bolyong. Így könnyű lekötni figyelmét a rikácsolással. Hamar fel is kapja rá a fejét és a kereskedő irányába fordul. Lépteit is hamar lefékezi, majd irányt váltva fúrja be magát a bámészkodók közé, hogy kielégítse kíváncsiságát a férfi portékáját megvizsgálva.*
1795. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2023-03-31 15:45:41
Üzenet elküldve: 2023-03-31 15:45:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Csak egy kis kikapcsolódás//
*A lánynak nem igazán tűnik fel ez a nyilvánvaló hangulatingadozás. A tavernában is igen gyakran űzi mostanában, így egészen megszokta. Az érzés pedig így zökkenőmentesen ki tud ülni az arcára.
De az minden kétséget kizáróan visszazökkenti a mosolygós önmagába, mikor Lily egyetértését hallja. Újabban ez a legjobb hír, amit hallott. Hogy a félvér is jól érzi magát vele. Természetesen nem is tudja kihagyni, hogy erre ne húzza ki magát büszkébben.*
- Szerinted...
*A kereskedőt figyelve igen komoly homlokráncolással egybekötött elmélkedésbe veti bele magát. Ugyanis az ő fejében is hasonló, sőt igazából ugyan azon gondolatok keringenek.*
- Létezik olyan, hogy megeszi az aranyat és azt is fog... tudod?
*Pillázik szaporán fel a lányra, hamarosan pedig hangosabb kuncogásban tör ki, ahogy látni véli az esetet lelki szemei előtt. Ha arra kerül a sor, hogy ezt megvitatják azt bizony menet közben fogják tenni, mert egyikőjük sem tud sokáig egy helyen ácsorogni. Túl sok a hang, az illat és látvány ahhoz, hogy ne akarjon mindent megcsodálni. Csak kérdéses, hogy mennyire hatalmas hozzá a piac tere.
Az egyetlen hely, ahol huzamosabb ideig lecövekel az a dalolászó nő előtt. Csak azért, hogy a vidámabb gondolatok helyét kicsit átvegye megint az aggodalom. A bizonytalanság miatt, hogy talán többé nem is találkoznak majd.
Szerencsére Lily ismét megnyugtatja, minek hála még a tovább indulás előtt megemeli a fejét, hogy rápillanthasson és egy nagy, cuppanós puszit nyomjon az arcára.*
- Nagy szerencséd, hogy ilyeneket mondasz.
*Vigyorodik el halványan, ahogy engedelmesen indul is tovább a lánnyal.*
- De még mindig nem tudjuk, hogy mi legyen az a rendhagyó tett. A legegyszerűbb az lenne, ha pucéran versenyeznénk végig a piac hosszában.
*Vihog fel halkan, ahogy szorosan a lány mellett battyog, s közben szemeit le sem veszi a piaci portékákról. Hisz előbb vagy utóbb csak kiszúrják maguknak azt az epret.*
A hozzászólás írója (Myynarinna Weloryon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.03.31 17:42:45
//Csak egy kis kikapcsolódás//
*A lánynak nem igazán tűnik fel ez a nyilvánvaló hangulatingadozás. A tavernában is igen gyakran űzi mostanában, így egészen megszokta. Az érzés pedig így zökkenőmentesen ki tud ülni az arcára.
De az minden kétséget kizáróan visszazökkenti a mosolygós önmagába, mikor Lily egyetértését hallja. Újabban ez a legjobb hír, amit hallott. Hogy a félvér is jól érzi magát vele. Természetesen nem is tudja kihagyni, hogy erre ne húzza ki magát büszkébben.*
- Szerinted...
*A kereskedőt figyelve igen komoly homlokráncolással egybekötött elmélkedésbe veti bele magát. Ugyanis az ő fejében is hasonló, sőt igazából ugyan azon gondolatok keringenek.*
- Létezik olyan, hogy megeszi az aranyat és azt is fog... tudod?
*Pillázik szaporán fel a lányra, hamarosan pedig hangosabb kuncogásban tör ki, ahogy látni véli az esetet lelki szemei előtt. Ha arra kerül a sor, hogy ezt megvitatják azt bizony menet közben fogják tenni, mert egyikőjük sem tud sokáig egy helyen ácsorogni. Túl sok a hang, az illat és látvány ahhoz, hogy ne akarjon mindent megcsodálni. Csak kérdéses, hogy mennyire hatalmas hozzá a piac tere.
Az egyetlen hely, ahol huzamosabb ideig lecövekel az a dalolászó nő előtt. Csak azért, hogy a vidámabb gondolatok helyét kicsit átvegye megint az aggodalom. A bizonytalanság miatt, hogy talán többé nem is találkoznak majd.
Szerencsére Lily ismét megnyugtatja, minek hála még a tovább indulás előtt megemeli a fejét, hogy rápillanthasson és egy nagy, cuppanós puszit nyomjon az arcára.*
- Nagy szerencséd, hogy ilyeneket mondasz.
*Vigyorodik el halványan, ahogy engedelmesen indul is tovább a lánnyal.*
- De még mindig nem tudjuk, hogy mi legyen az a rendhagyó tett. A legegyszerűbb az lenne, ha pucéran versenyeznénk végig a piac hosszában.
*Vihog fel halkan, ahogy szorosan a lány mellett battyog, s közben szemeit le sem veszi a piaci portékákról. Hisz előbb vagy utóbb csak kiszúrják maguknak azt az epret.*
A hozzászólás írója (Myynarinna Weloryon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.03.31 17:42:45
1794. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2023-03-31 10:25:31
Üzenet elküldve: 2023-03-31 10:25:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csak egy kis kikapcsolódás//
*Árvánk felfigyel rá, hogy Myyna hangulata mekkora hullámokat vet. A hó hajú lány arcocskája néhol széles vigyorban teljesedik ki, máskor pedig szomorúság süt le róla. Persze Lily látott már hasonló természetű szerzetet. Az árvaház tömve volt ilyenekkel. Ellenben mégis kerülgeti egy olyan érzés, ami azt sugallja, hogy ő tehet erről. A szavai, vagy akár a viselkedése váltja ki ezt újdonsült barátnőjéből. Ilyesmire viszont gondolni sem szeretne. Túl szép ez a nap, túlzottan csodálatos ez a találkozás ahhoz, hogy bármilyen ronda felhők beárnyékolják. Inkább hallgat a megérzéseire, na meg persze szépséges társasága szavaira, és nem lovallja bele magát elhamarkodott következtetésekbe.*
- Örülök, hogy ezt mondod. Tudod...
*Húz a félvér is mosolyt arcára.*
- Én sem éreztem még jobban magam. Talán, úgy soha sem.
*A holló hajú, talán picit túloz. Hisz Rokion társaságában is hasonlóképpen érezte magát. Az, valahogy mégis más volt. Hogy miben volt más, árvánk számára is kérdés. Egyelőre. Talán ez a nap fel fogja világosítani. Ahogy haladnak a piaci forgatagban, a félvér igyekszik mindent megosztani Myynával, ami csak eszébe jut. Például a malac képük kereskedőt, akitől először csórt a városban.*
- Azért azt szívesen megnézném, ahogy az erszénye tartalmát rágcsálja.
*Kacag fel, miközben a lelki szemei előtt meg is elevenedik a kép. Aztán felmerül a lányban egy kérdés. Ha valaki aranyat eszik, akkor az aranyat is pottyant? De ennek inkább nem ad hangot. Szerencsére lehetősége sincs rá. Barátnője a kezébe veszi az irányítást és valami csődület felé kezdi vonszolni az árvát. Az igazat megvallva, nem is kell annyira cibálni. Tetszik a félvérnek a másik lelkesedése. A zene csak akkor jut el a füléig, mikor már keresztül hatoltak a tömegen és a dal forrása előtt állnak. Lilyt nem igazán nyűgözi le az előadás. Sosem volt nagy műkedvelő. Ellenben a tekintetét nem veszi le az elf nőről. Myyna mellett állva, kéz a kézben, még egy utca zenészt is szívesen hallgat. Kékjeit csak a barátnője kérdésére veszi le róla, hogy Myynára pisloghasson. A lányt meglepetésként éri ez a bizonytalan hangnem. Ellenben megmagyarázza a másik hangulat ingadozását. Ő máris a fájdalmas búcsútól retteg, amire árvánk eddig nem is gondolt. Persze ez a nap egyszer véget ér és mindketten mehetnek vissza élni az életüket. Lily a véráztatta sikátorok sötétjébe, meg ahová a hollók még elcibálják. Myyna pedig a sörös korsók és boros poharak forgatagába. Vagy bármi másba, amit csinálnia kell a tavernában. Ám ez nem jelenti azt, hogy ma este mindennek vége. Épp ellenkezőleg. A barátságuk, vagy bármi is legyen, csak ma kezdődött. Meglepetten pislog a hó hajú lányra, végül egy biztatónak szánt mosollyal felvértezve válaszol.*
- Természetesen igen. Ez pedig nem vélemény, hanem tény.
*Tartja fel mutatóujját nyomatékul.*
- Nem csak szerintem. Amint eljutok a kikötőbe, az első utam a tavernádba fog vezetni. Ezt pedig a maszkosok sem akadályozhatják meg.
*Viszonozza az átkarolást, fejét pedig barátnője kobakjára hajtva tekint vissza az előadóra.*
- Azt el is várom. Kizárólag a tea miatt megyek majd.
*Kuncog fel halkan. Majd ő is szusszan egyet és felegyenesedve ragadja meg újra Myyna kezét.*
- Most pedig gyere! Sok a dolgunk.
*Indul meg ismét a piactér közepe felé. A tömegen átverekedve magukat folytatja.*
- Epret kell találnunk és ezer dolog van még, amit meg akarok mutatni. Nem beszélve a rendhagyó tettről, ami miatt jöttünk.
*Igyekszik visszazökkenteni a másikat abba a lelkes állapotba, amiben néhány perce látta.*
//Csak egy kis kikapcsolódás//
*Árvánk felfigyel rá, hogy Myyna hangulata mekkora hullámokat vet. A hó hajú lány arcocskája néhol széles vigyorban teljesedik ki, máskor pedig szomorúság süt le róla. Persze Lily látott már hasonló természetű szerzetet. Az árvaház tömve volt ilyenekkel. Ellenben mégis kerülgeti egy olyan érzés, ami azt sugallja, hogy ő tehet erről. A szavai, vagy akár a viselkedése váltja ki ezt újdonsült barátnőjéből. Ilyesmire viszont gondolni sem szeretne. Túl szép ez a nap, túlzottan csodálatos ez a találkozás ahhoz, hogy bármilyen ronda felhők beárnyékolják. Inkább hallgat a megérzéseire, na meg persze szépséges társasága szavaira, és nem lovallja bele magát elhamarkodott következtetésekbe.*
- Örülök, hogy ezt mondod. Tudod...
*Húz a félvér is mosolyt arcára.*
- Én sem éreztem még jobban magam. Talán, úgy soha sem.
*A holló hajú, talán picit túloz. Hisz Rokion társaságában is hasonlóképpen érezte magát. Az, valahogy mégis más volt. Hogy miben volt más, árvánk számára is kérdés. Egyelőre. Talán ez a nap fel fogja világosítani. Ahogy haladnak a piaci forgatagban, a félvér igyekszik mindent megosztani Myynával, ami csak eszébe jut. Például a malac képük kereskedőt, akitől először csórt a városban.*
- Azért azt szívesen megnézném, ahogy az erszénye tartalmát rágcsálja.
*Kacag fel, miközben a lelki szemei előtt meg is elevenedik a kép. Aztán felmerül a lányban egy kérdés. Ha valaki aranyat eszik, akkor az aranyat is pottyant? De ennek inkább nem ad hangot. Szerencsére lehetősége sincs rá. Barátnője a kezébe veszi az irányítást és valami csődület felé kezdi vonszolni az árvát. Az igazat megvallva, nem is kell annyira cibálni. Tetszik a félvérnek a másik lelkesedése. A zene csak akkor jut el a füléig, mikor már keresztül hatoltak a tömegen és a dal forrása előtt állnak. Lilyt nem igazán nyűgözi le az előadás. Sosem volt nagy műkedvelő. Ellenben a tekintetét nem veszi le az elf nőről. Myyna mellett állva, kéz a kézben, még egy utca zenészt is szívesen hallgat. Kékjeit csak a barátnője kérdésére veszi le róla, hogy Myynára pisloghasson. A lányt meglepetésként éri ez a bizonytalan hangnem. Ellenben megmagyarázza a másik hangulat ingadozását. Ő máris a fájdalmas búcsútól retteg, amire árvánk eddig nem is gondolt. Persze ez a nap egyszer véget ér és mindketten mehetnek vissza élni az életüket. Lily a véráztatta sikátorok sötétjébe, meg ahová a hollók még elcibálják. Myyna pedig a sörös korsók és boros poharak forgatagába. Vagy bármi másba, amit csinálnia kell a tavernában. Ám ez nem jelenti azt, hogy ma este mindennek vége. Épp ellenkezőleg. A barátságuk, vagy bármi is legyen, csak ma kezdődött. Meglepetten pislog a hó hajú lányra, végül egy biztatónak szánt mosollyal felvértezve válaszol.*
- Természetesen igen. Ez pedig nem vélemény, hanem tény.
*Tartja fel mutatóujját nyomatékul.*
- Nem csak szerintem. Amint eljutok a kikötőbe, az első utam a tavernádba fog vezetni. Ezt pedig a maszkosok sem akadályozhatják meg.
*Viszonozza az átkarolást, fejét pedig barátnője kobakjára hajtva tekint vissza az előadóra.*
- Azt el is várom. Kizárólag a tea miatt megyek majd.
*Kuncog fel halkan. Majd ő is szusszan egyet és felegyenesedve ragadja meg újra Myyna kezét.*
- Most pedig gyere! Sok a dolgunk.
*Indul meg ismét a piactér közepe felé. A tömegen átverekedve magukat folytatja.*
- Epret kell találnunk és ezer dolog van még, amit meg akarok mutatni. Nem beszélve a rendhagyó tettről, ami miatt jöttünk.
*Igyekszik visszazökkenteni a másikat abba a lelkes állapotba, amiben néhány perce látta.*
1793. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2023-03-26 15:08:00
Üzenet elküldve: 2023-03-26 15:08:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Most, hogy sikeresen feltornázta magát a girhes ló hátára, már le sem akar szállni egészen a céljáig. Ez pedig nem lehet más, mint a Piactér.
Kipányvázza a hátast, majd nekiáll, hogy szerény portékáit áruba bocsássa. Nem remél sokat, de valamiből neki is meg kell élnie. Sóhajtva hordozza végig tekintetét a Piactér forgatagán. Visszasírja régi munkahelyét a Tanácsházán. Némi hatalom, na meg biztos megélhetés... Utóbbi persze hamar a könnyű szórakozás oltárán végezte, de nem bánja egy percét sem. Épp ellenkezőleg.*
-Tessék csak tessék! Rundengart Ipsioni termékei messze földön híresek! A legjobbat kínálom a legjobbaknak! *Fordul körbe rengő tokával. Öblös hangja átüti az állandó zsivajt, s egy idő után be is von néhány bámészkodót.* ~Lesz ma itt bolt, Rundengart, lesz ma itt bolt!~
*Most, hogy sikeresen feltornázta magát a girhes ló hátára, már le sem akar szállni egészen a céljáig. Ez pedig nem lehet más, mint a Piactér.
Kipányvázza a hátast, majd nekiáll, hogy szerény portékáit áruba bocsássa. Nem remél sokat, de valamiből neki is meg kell élnie. Sóhajtva hordozza végig tekintetét a Piactér forgatagán. Visszasírja régi munkahelyét a Tanácsházán. Némi hatalom, na meg biztos megélhetés... Utóbbi persze hamar a könnyű szórakozás oltárán végezte, de nem bánja egy percét sem. Épp ellenkezőleg.*
-Tessék csak tessék! Rundengart Ipsioni termékei messze földön híresek! A legjobbat kínálom a legjobbaknak! *Fordul körbe rengő tokával. Öblös hangja átüti az állandó zsivajt, s egy idő után be is von néhány bámészkodót.* ~Lesz ma itt bolt, Rundengart, lesz ma itt bolt!~
1792. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2023-03-26 12:13:34
Üzenet elküldve: 2023-03-26 12:13:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Csak egy kis kikapcsolódás//
*Furcsa érzés keríti hatalmába, amikor Lily arról beszél, hogy ha az a férfi meg is értene egy esetleges távozást, az akkor sem lenne olyan egyszerű. De nem igazán tudja beazonosítani azt, ami elkezdte nyomni a szívét. Talán csalódás? Kicsit olyan. Mert ahogy elhangzik a lány válasza egy hirtelen felbukkanó álomkép törik ripityára. Abban a képben pedig azt látta, ahogy ők ketten, csakis ketten lovagolnak ismeretlen helyeken keresztül, ahol kipróbálhatnak olyan ételeket, amiket még soha, olyan népekkel találkoznak, akikkel még soha, állatokat látnak, amit még soha. Élik a vidám kis kalandos életüket, ahol végre senkinek sem tartoznak semmivel, csak élvezik, hogy élhetnek. S ezzel a képpel tudatosul benne, hogy mennyire naiv és gyerekes is tud lenni. De nem akarja elrontani ezt a szép napot azzal, hogy arcára sokáig kiüljön a komor csalódottság, így inkább visszavált a széles és izgatott mosolyára.
Mert itt a piacon most tényleg izgatott. Hat az újdonság varázsa és Lily társasága, aminél jobbhoz hosszú ideje nem volt szerencséje. Nem is nagyon tudja elképzelni, hogy találkozhat e jobb emberrel, elffel vagy félvérrel valaha is, mint újdonsült barátnője. Sőt, már megkockáztatná azt is, hogy nem is akarna ennél jobbat sohasem. Még az sem szegi kedvét, hogy a Tavernás társaságról kell neki is mesélnie. S kicsit megint egyedülinek érzi magát. De hamar tudatosul benne, hogy kinek a társaságában van és a borús kedv hamar tova is illan.*
- Melletted?
*Pillant fel rá, ahogy jobban nekibújik. A mosolytalan arc pedig pillanatokon belül kivirul.*
- Még soha senkivel nem éreztem ilyen jól magam.
*Válaszolja óriási mosollyal, ahogy ő is finoman a kezére szorít és kitartóan halad a tömegben. Valóban nem nagyon kell noszogatni. Kész mindent magába szívni, amit Lily mutat neki. Természetesen arról sem feledkezik meg, hogy az epret kell levadászniuk, csak nehéz odakoncentrálni, ha ennyi újdonság fogadja.*
- Hát nehezen tudnám elhinni, hogy valaha is tönkre mennének egy kis csenés után ezek a kereskedők. Talán csak, ha az aranyát is a hájas fejébe tömi.
*Kuncog fel, miközben végig méri a savanyúságos férfit. Ahogy tovább ballagnak a zene hamar megüti a fülét. Amikor pedig elhaladnának az éneklő elf lány előtt irányt vált és most ő kezdi maga után húzni társát. Bele a tömegbe, míg ki nem lyukadnak a dalolászó nő előtt. Megállva pillog fel rá nagy szemekkel egy ideig, majd hamar elgondolkodva sandít át Lilyre.*
- Szerinted tényleg találkozunk majd egyszer a Varjúban is?
*Szusszan fel halkan. Hisz tudja, hogy ez a nap egyszer véget ér. Lily is visszatér az övéihez, ahogy Myyna is a Tavernába. S ki tudja, hogy valaha lesz e még alkalmuk egy ilyen kis kimozdulásra. Ezen gondolat pedig ismét facsar egyet a szívén, de igyekszik továbbra is vidámnak mutatkozni. Inkább magára erőlteti a reményt, hogy bizony fogják még látni egymást.*
- Szeretnék neked teát főzni.
*Szusszanva karol a derekára, ahogy újból az éneklő nőre pillant.*
//Csak egy kis kikapcsolódás//
*Furcsa érzés keríti hatalmába, amikor Lily arról beszél, hogy ha az a férfi meg is értene egy esetleges távozást, az akkor sem lenne olyan egyszerű. De nem igazán tudja beazonosítani azt, ami elkezdte nyomni a szívét. Talán csalódás? Kicsit olyan. Mert ahogy elhangzik a lány válasza egy hirtelen felbukkanó álomkép törik ripityára. Abban a képben pedig azt látta, ahogy ők ketten, csakis ketten lovagolnak ismeretlen helyeken keresztül, ahol kipróbálhatnak olyan ételeket, amiket még soha, olyan népekkel találkoznak, akikkel még soha, állatokat látnak, amit még soha. Élik a vidám kis kalandos életüket, ahol végre senkinek sem tartoznak semmivel, csak élvezik, hogy élhetnek. S ezzel a képpel tudatosul benne, hogy mennyire naiv és gyerekes is tud lenni. De nem akarja elrontani ezt a szép napot azzal, hogy arcára sokáig kiüljön a komor csalódottság, így inkább visszavált a széles és izgatott mosolyára.
Mert itt a piacon most tényleg izgatott. Hat az újdonság varázsa és Lily társasága, aminél jobbhoz hosszú ideje nem volt szerencséje. Nem is nagyon tudja elképzelni, hogy találkozhat e jobb emberrel, elffel vagy félvérrel valaha is, mint újdonsült barátnője. Sőt, már megkockáztatná azt is, hogy nem is akarna ennél jobbat sohasem. Még az sem szegi kedvét, hogy a Tavernás társaságról kell neki is mesélnie. S kicsit megint egyedülinek érzi magát. De hamar tudatosul benne, hogy kinek a társaságában van és a borús kedv hamar tova is illan.*
- Melletted?
*Pillant fel rá, ahogy jobban nekibújik. A mosolytalan arc pedig pillanatokon belül kivirul.*
- Még soha senkivel nem éreztem ilyen jól magam.
*Válaszolja óriási mosollyal, ahogy ő is finoman a kezére szorít és kitartóan halad a tömegben. Valóban nem nagyon kell noszogatni. Kész mindent magába szívni, amit Lily mutat neki. Természetesen arról sem feledkezik meg, hogy az epret kell levadászniuk, csak nehéz odakoncentrálni, ha ennyi újdonság fogadja.*
- Hát nehezen tudnám elhinni, hogy valaha is tönkre mennének egy kis csenés után ezek a kereskedők. Talán csak, ha az aranyát is a hájas fejébe tömi.
*Kuncog fel, miközben végig méri a savanyúságos férfit. Ahogy tovább ballagnak a zene hamar megüti a fülét. Amikor pedig elhaladnának az éneklő elf lány előtt irányt vált és most ő kezdi maga után húzni társát. Bele a tömegbe, míg ki nem lyukadnak a dalolászó nő előtt. Megállva pillog fel rá nagy szemekkel egy ideig, majd hamar elgondolkodva sandít át Lilyre.*
- Szerinted tényleg találkozunk majd egyszer a Varjúban is?
*Szusszan fel halkan. Hisz tudja, hogy ez a nap egyszer véget ér. Lily is visszatér az övéihez, ahogy Myyna is a Tavernába. S ki tudja, hogy valaha lesz e még alkalmuk egy ilyen kis kimozdulásra. Ezen gondolat pedig ismét facsar egyet a szívén, de igyekszik továbbra is vidámnak mutatkozni. Inkább magára erőlteti a reményt, hogy bizony fogják még látni egymást.*
- Szeretnék neked teát főzni.
*Szusszanva karol a derekára, ahogy újból az éneklő nőre pillant.*
1791. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2023-03-19 16:21:54
Üzenet elküldve: 2023-03-19 16:21:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 569
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 569
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Morthimer fuvarozás//
*Szekerének széles, lapos rakteret alakítottak ki. Erős, edzett fa, fémvasalás gondoskodik arról, hogy bírja a terhelést. Oldalai könnyedén leszerelhetőek, de masszívan tartanak, ha kell. A szekér echos ponyvatetővel van ellátva, amely szintén könnyen eltávolítható, ha a szükség úgy hozza, de teljes lezárása, vagy könnyű szellőzése is megoldható. Mi tagadás, öröm ránézni. Orthus kérésére kiegészítették továbbá egy hosszú, masszív rakodó rámpával, aminek tartógerendáit a kocsi alá vissza lehet tolni. Minden azt a célt szolgálja, hogy nagy terhet tudjon vinni, biztonságosan. Ehhez persze az is elmaradhatatlan, hogy kapjon két tartalék, fémvasalt kereket, valamint egy tartalék kerékrudat. Hiszen minden tönkremehet, meg kell tudni javítani szükség esetén.
Gondoskodni fog arról, hogy felkerüljön rá a Morthimer ház címere, mielőtt ő maga, vagy bárki más használatba venné.
Előre látva, hogy a szekérnek igavonó is kell, már jóelőre kiválasztott két jól megtermett, egészséges és életerős kost, melyeket most fognak be a jármű elé. Jól idomított, strapabíró jószág mindkettő.
Miután alaposan átvizsgálta a szekeret, a lószerszámot, minden kiegészítőt és magukat a kosokat is, elégedetten bólint, majd kifizeti a mesternek (Mesélő (Atlasz)) a járandóságát, 1567 aranyat.
Ezt követően pedig, immáron szekerét hajtva, kigördül a Piactérről.*
*Szekerének széles, lapos rakteret alakítottak ki. Erős, edzett fa, fémvasalás gondoskodik arról, hogy bírja a terhelést. Oldalai könnyedén leszerelhetőek, de masszívan tartanak, ha kell. A szekér echos ponyvatetővel van ellátva, amely szintén könnyen eltávolítható, ha a szükség úgy hozza, de teljes lezárása, vagy könnyű szellőzése is megoldható. Mi tagadás, öröm ránézni. Orthus kérésére kiegészítették továbbá egy hosszú, masszív rakodó rámpával, aminek tartógerendáit a kocsi alá vissza lehet tolni. Minden azt a célt szolgálja, hogy nagy terhet tudjon vinni, biztonságosan. Ehhez persze az is elmaradhatatlan, hogy kapjon két tartalék, fémvasalt kereket, valamint egy tartalék kerékrudat. Hiszen minden tönkremehet, meg kell tudni javítani szükség esetén.
Gondoskodni fog arról, hogy felkerüljön rá a Morthimer ház címere, mielőtt ő maga, vagy bárki más használatba venné.
Előre látva, hogy a szekérnek igavonó is kell, már jóelőre kiválasztott két jól megtermett, egészséges és életerős kost, melyeket most fognak be a jármű elé. Jól idomított, strapabíró jószág mindkettő.
Miután alaposan átvizsgálta a szekeret, a lószerszámot, minden kiegészítőt és magukat a kosokat is, elégedetten bólint, majd kifizeti a mesternek (Mesélő (Atlasz)) a járandóságát, 1567 aranyat.
Ezt követően pedig, immáron szekerét hajtva, kigördül a Piactérről.*
1790. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2023-03-19 16:16:35
Üzenet elküldve: 2023-03-19 16:16:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 569
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 569
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Morthimer fuvarozás//
*Annak ellenére, hogy családja immáron harmadik generációja űzi a kereskedés mesterségét, Orthusnak rá kellett döbbennie, hogy a szakmának bizonyos részeit teljesen újra kell tanulnia.
Hozzá volt szokva ahhoz, hogy portékáját karavánokkal szállíttassa, és neki magának csak a tárolásról és az eladásról kelljen gondoskodnia. Annál nagyobb volt a megdöbbenése, amikor rájött, hogy mennyire nehéz a városon belül, esetleg rövidebb kereskedelmi utakra megfelelő szállítóeszközt találni. Aztán utánajárt, hogy miért is lehet ez így, és rájött, hogy bizony nem olcsó mulatság komoly teherhordó szekeret venni, megfelelő igavonókkal, és gondoskodni ezekről. Ezért van az, hogy mindenki inkább kis kordékkal dolgozik, holott néha elkelne a sokkal komolyabb szállítóeszköz.
S amint erre rájött, felderengett előtte egy jó üzleti lehetőség. Hiszen ha ez ekkora gondot okoz, hogy ő maga nem tudott felbérelni senkit, akkor ez más kalmároknak is gondot jelenthet. Miután ezeket így végiggondolta, nem volt kérdés, hogy a következő lépése az lesz, hogy ő maga váljék a megoldássá.
Jó teherhordó szekeret találni márpedig nem könnyű. Komoly mesterség az, megfelelő teherbírású járművet készíteni, de neki sikerült megtalálni a mesterembert, akivel már egyeztetett is korábban, most pedig eljött, hogy a kész járművel távozzon.*
*Annak ellenére, hogy családja immáron harmadik generációja űzi a kereskedés mesterségét, Orthusnak rá kellett döbbennie, hogy a szakmának bizonyos részeit teljesen újra kell tanulnia.
Hozzá volt szokva ahhoz, hogy portékáját karavánokkal szállíttassa, és neki magának csak a tárolásról és az eladásról kelljen gondoskodnia. Annál nagyobb volt a megdöbbenése, amikor rájött, hogy mennyire nehéz a városon belül, esetleg rövidebb kereskedelmi utakra megfelelő szállítóeszközt találni. Aztán utánajárt, hogy miért is lehet ez így, és rájött, hogy bizony nem olcsó mulatság komoly teherhordó szekeret venni, megfelelő igavonókkal, és gondoskodni ezekről. Ezért van az, hogy mindenki inkább kis kordékkal dolgozik, holott néha elkelne a sokkal komolyabb szállítóeszköz.
S amint erre rájött, felderengett előtte egy jó üzleti lehetőség. Hiszen ha ez ekkora gondot okoz, hogy ő maga nem tudott felbérelni senkit, akkor ez más kalmároknak is gondot jelenthet. Miután ezeket így végiggondolta, nem volt kérdés, hogy a következő lépése az lesz, hogy ő maga váljék a megoldássá.
Jó teherhordó szekeret találni márpedig nem könnyű. Komoly mesterség az, megfelelő teherbírású járművet készíteni, de neki sikerült megtalálni a mesterembert, akivel már egyeztetett is korábban, most pedig eljött, hogy a kész járművel távozzon.*
1789. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2023-03-01 13:17:20
Üzenet elküldve: 2023-03-01 13:17:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Baarcas, Gul', Nawanthiri, Rohark, Rothawdar//
//A Szekérfestés reggelén//
*A reggeli bemelegítést követően, tovább is indul az óriás.
Ismét a piactéren, ami így kora reggel sokkal inkább a kipakoló árusok káromkodásaitól hangos, mint az alkudozó tömeg zsivajától.*
~Engem ez inkább zavar, mint felpörget. Szerencsére az életem nem ilyen monoton, zavaró mindennapok összessége.~
*Könnyedén talál utat magának a bódék, sátrak és kocsik között. Hamar át is ér a téren, hogy elérjen a következő kereszteződésig.*
//A Szekérfestés reggelén//
*A reggeli bemelegítést követően, tovább is indul az óriás.
Ismét a piactéren, ami így kora reggel sokkal inkább a kipakoló árusok káromkodásaitól hangos, mint az alkudozó tömeg zsivajától.*
~Engem ez inkább zavar, mint felpörget. Szerencsére az életem nem ilyen monoton, zavaró mindennapok összessége.~
*Könnyedén talál utat magának a bódék, sátrak és kocsik között. Hamar át is ér a téren, hogy elérjen a következő kereszteződésig.*
1788. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2023-02-25 23:01:14
Üzenet elküldve: 2023-02-25 23:01:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 410
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 410
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Kicsi kocsi megújul//
*Elégedetten nézi, ahogy az üzlet nyélbe üttetik. Ha a pénz fontosabb tényező lenne az életében, bizonyára elgondolkodna azon, hogyan kellene megtanulni ilyen jól alkudozni, mert Baarcas még annál is jobban járt az üzlettel, mint ő. De nem sajnálja a kalmártól, hiszen neki több pénzt takarított meg, mint amennyit saját magának nyert az alkun. De miközben ő egy órányi napszámos munkáért jó, ha húsz aranyat kapo, addig Baarcasnak összejött százhuszonöt ennyivel. Ez azért már tényleg megsüvegelendő.*
- Természetesen nem. Annál is inkább, mert a hegedűhúrokra még szükségem lesz.
*emlékezteti a Kalmárt, majd amikor Baarcas úgy dönt, hogy elnéz a Kalmárba a többiekért, Mykael a következőt javasolja:*
- Mit szólna ahhoz, ha előbb visszavinnénk a kocsit a tisztásra? Én tovább tudnám folytatni a munkát. Maga meg a lóval be tud nézni a fogadóba. Én addig is haladok, szerintem a festéket le is tudnám kaparni, mire visszaérnek.
*Szándékosan mondja azt, hogy a kalmár vigye a lovakat. Sejti, hogy Baarcas nem bízik meg benne, mert hát miért is tenné. Az, hogy eddig kedélyesen elbeszélgettek, nem jelent semmit, a jármű meg értékes, nem is beszélve a benne lévő dolgokról. Ha viszont nem mozdul, akkor a benne lévő holmik is nagyobb biztonságban vannak, hiszen Mykael nem tudná elcipelni.
Ugyanakkor Mykael haladna, hiszen a megállapodásuk értelmében további pénzre már nem tarthat igényt a munkájáért - sőt, ez idő szerint ő van tartozásban. Márpedig éppen most költekezett ki, elég alaposan. Persze annyi pénze még van, hogy még egy-két napig ellegyen a Wegtoreni kalmárban, de ez nem annyira megnyugtató. Kellene még pénz, és fog is tudni szerezni, ha hamar végez a saját részével a kocsinál, és aztán mehet még dolgozni máshova.*
*Elégedetten nézi, ahogy az üzlet nyélbe üttetik. Ha a pénz fontosabb tényező lenne az életében, bizonyára elgondolkodna azon, hogyan kellene megtanulni ilyen jól alkudozni, mert Baarcas még annál is jobban járt az üzlettel, mint ő. De nem sajnálja a kalmártól, hiszen neki több pénzt takarított meg, mint amennyit saját magának nyert az alkun. De miközben ő egy órányi napszámos munkáért jó, ha húsz aranyat kapo, addig Baarcasnak összejött százhuszonöt ennyivel. Ez azért már tényleg megsüvegelendő.*
- Természetesen nem. Annál is inkább, mert a hegedűhúrokra még szükségem lesz.
*emlékezteti a Kalmárt, majd amikor Baarcas úgy dönt, hogy elnéz a Kalmárba a többiekért, Mykael a következőt javasolja:*
- Mit szólna ahhoz, ha előbb visszavinnénk a kocsit a tisztásra? Én tovább tudnám folytatni a munkát. Maga meg a lóval be tud nézni a fogadóba. Én addig is haladok, szerintem a festéket le is tudnám kaparni, mire visszaérnek.
*Szándékosan mondja azt, hogy a kalmár vigye a lovakat. Sejti, hogy Baarcas nem bízik meg benne, mert hát miért is tenné. Az, hogy eddig kedélyesen elbeszélgettek, nem jelent semmit, a jármű meg értékes, nem is beszélve a benne lévő dolgokról. Ha viszont nem mozdul, akkor a benne lévő holmik is nagyobb biztonságban vannak, hiszen Mykael nem tudná elcipelni.
Ugyanakkor Mykael haladna, hiszen a megállapodásuk értelmében további pénzre már nem tarthat igényt a munkájáért - sőt, ez idő szerint ő van tartozásban. Márpedig éppen most költekezett ki, elég alaposan. Persze annyi pénze még van, hogy még egy-két napig ellegyen a Wegtoreni kalmárban, de ez nem annyira megnyugtató. Kellene még pénz, és fog is tudni szerezni, ha hamar végez a saját részével a kocsinál, és aztán mehet még dolgozni máshova.*
1787. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2023-02-25 00:20:11
Üzenet elküldve: 2023-02-25 00:20:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kicsi kocsi megújul//
*Szerencséjére a kereskedő már ismert a környéken, ezért nem is fáradozik a kollegája sokat nyerészkedni rajta. TUdja, hogy mind a ketten tisztábban vannak az árakkal és csak szélmalom harcot vív a testesebb kufárral. Nem lenyügöző alkudozást láthat egy külső szemlélő, csak a portéka tulaja hamar túl akar lenni rajta, hogy további vásárlóinak tegyen az igényére.*
- Akkor 625 arany, ahogy megállapodtunk.
*Átveszi Mykaeltől az összeget. Leszámolja 625 aranyat a kereskedőnek (Mesélő (Mimóza)). Megmaradt összeget pedig zsebre teszi a szolgálataiért.*
- Ezzel is megvagyunk és a fizetését is lerendeztük. Remélem nem tántorítja el attól, hogy befejezze a munka önre eső részét.
*Visszakapaszkodik a batárra.*
- El megyek még a Kalmárba. Megnézem magamnak azt a két jómadarat. Jön vagy még nézelődik?
*Ha a nézelődés mellett dönt Mykael, akkor...*
- Rendben. Akkor majd az erdő szélen, ahol az előbb voltunk. Igyekszem. Szeretném, ha kipróbálná a tűzgyújtóját, hogy múködik-e. Szeretnék tüzet a reggelimhez.
*Szerencséjére a kereskedő már ismert a környéken, ezért nem is fáradozik a kollegája sokat nyerészkedni rajta. TUdja, hogy mind a ketten tisztábban vannak az árakkal és csak szélmalom harcot vív a testesebb kufárral. Nem lenyügöző alkudozást láthat egy külső szemlélő, csak a portéka tulaja hamar túl akar lenni rajta, hogy további vásárlóinak tegyen az igényére.*
- Akkor 625 arany, ahogy megállapodtunk.
*Átveszi Mykaeltől az összeget. Leszámolja 625 aranyat a kereskedőnek (Mesélő (Mimóza)).
Megmaradt összeget pedig zsebre teszi a szolgálataiért.*- Ezzel is megvagyunk és a fizetését is lerendeztük. Remélem nem tántorítja el attól, hogy befejezze a munka önre eső részét.
*Visszakapaszkodik a batárra.*
- El megyek még a Kalmárba. Megnézem magamnak azt a két jómadarat. Jön vagy még nézelődik?
*Ha a nézelődés mellett dönt Mykael, akkor...*
- Rendben. Akkor majd az erdő szélen, ahol az előbb voltunk. Igyekszem. Szeretném, ha kipróbálná a tűzgyújtóját, hogy múködik-e. Szeretnék tüzet a reggelimhez.
1786. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2023-02-24 23:23:26
Üzenet elküldve: 2023-02-24 23:23:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 410
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 410
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Kicsi kocsi megújul//
//Érintőlegesen Gul'Magor és Rothawdar//
-Helyes.
*feleli és felkapaszkodik a bakra, Baarcas mellé. Mi tagadás, tényleg van egy szaga a kalmárnak. Mykael is tisztább nála valamivel, holott a fiú ránézésre igénytelenebb a nyúzott öltözékében.
Ezzel együtt nem undorodik és nem is zavarja különösebben. Volt már ennél cudarabb közegben, ki tudja zárni a tudatából az ilyen kellemetlenségeket. Még szinte nosztalgikus is az élmény, itt a városban mindenki annyira tiszta.
A kocsival hamar beérnek a Piactérre, Mykael pedig nézelődni kezd. Hogy mit honnan és hogyan szerezzenek be, azt többnyire Baarcasra bízza. Vannak olyan holmik, amiknél nem kell sokat válogatni, mert nincs érdemi különbség egyik és másik között.
Acél és kova a tűzgyújtáshoz, Fenőkő a fegyverekhez, Egy csomag Kétszersült, egy jó szürke Takaró, némi Tapló: ezek nem olyasmik, amit nagyon válogatni kellene.
A Bakancs, az már más tészta. Azt Mykael nagyon alaposan választja ki, fel is próbálja, alaposan le is ellenőrzi. Szíve szerint egy pocsolyába is belegyalogolna vele, csak hogy letesztelje a vízállóságát, de ezt biztos nem nézni jó szemmel a portéka árusa (mármint, ha utána nem venné meg). Végül egy egyszerűbb, sőt kissé kopottabb barna pár bakancsra esik a választása. Eléggé közönséges a kinézete, de Mykael nem is azért ezt választotta, hanem azért, mert ezt találta a legjobb minőségűnek. És neki ez számít igazán.
A következő dolog, amit alaposan ellenőriz, az Elsősegélycsomag. Ez élet-halál kérdés tud lenni, odafigyel hát arra, hogy ne legyen gyatra a minősége vagy hiányos a tartalma.
Aztán jön a Hátizsák kiválasztása. Eleve a Nagyobbak közül keres magának egyet, és ezt is alaposan átvizsgálja. Mennyi hely van benne, hogyan lehet pakolni, mennyire terhelhető, nem vágja-e a szíj a vállát: ez csupa olyan dolog, amit nem árt ellenőrizni. De végül talál olyat, ami megfelelő.
Az egyszemélyes Sátor kiválasztása következik, Mykael ennek is alaposan ellenőrzi a ponyváját, a merevítőit, a varrását. Láthatóan biztosra akar menni, ezért időt vesz igénybe, mire talál egy megfelelőt.
Ezek után már csak a Tömlő van hátra. Ezt a legegyszerűbb ellenőrizni: tölt bele némi vizet, jó alaposan megrázza, a feje tetejére állítja, és miután látja, hogy sehol se ereszt, rábólint.
Miután ő már végzett a portéka kiválasztásával, figyeli, hogyan dolgozik Baarcas. Bár az alkudozásban a testes férfi kezére játszik a tény, hogy Mykael előnyben részesítette a kopottasabb kinézetű és így kevésbé értékes holmikat (ha a minőségre nem lehetett panasz), de mi tagadás, elég lenyűgöző látni, ahogyan alkudozik. Van ebben valami gátlástalanság, na de pont a zsoldos finnyáskodjon, aki embereket öl zsoldért? Ahhoz képest mi egy kis tódítás, ügyeskedés? A kalmár szépen lejjebb viszi az árakat, még annál is lejjebb, amit neki mondott, de hát nyilván amit megspórol valamin, az az ő haszna lesz. És ez így Mykaelnek is teljesen korrekt.
Miután a hátizsákot már beszerezték, onnantól Mykael mindent abba pakol. Bőven lesz még hely benne azoknak a holmiknak, amit Mykael a szállásán tart.
Mikor végül mindent megvettek, Mykael csak bólint.*
- Ezt nevezem! Sokkal olcsóbb lenne az élet, ha így tudnék alkudozni.
*jegyzi meg, elismerve Baarcas profizmusát. Aztán így folytatja:*
- Ötven aranyat ígért nekem a kocsin való munkáért, meg a húrokat, és hétszázötven arany lesz ez a sok cucc. Adok most magának hétszáz aranyat, és még persze folytatom a munkát a kocsin. Így a nap végén elég lesz, ha csak a hegedűhúrokat adja, rendben?
*És ha Baarcas D'deliwgarnak ez megfelel, akkor már le is számolja a tenyerébe a 700 aranyat. Baarcasnak feltűnhet, hogy a Mykael oldalán lógó sovány erszényből csak húsz arany kerül elő, aztán a fiú az ingében kezd matatni, és előhúz egy hosszú szövetet, mintha valami vászonból készült hurkabél lenne. Abba bugyolálta a pénzét, hogy ne legyen olyan könnyű kizsebelni. Innen kerül elő az összeg hiányzó része.*
//Érintőlegesen Gul'Magor és Rothawdar//
-Helyes.
*feleli és felkapaszkodik a bakra, Baarcas mellé. Mi tagadás, tényleg van egy szaga a kalmárnak. Mykael is tisztább nála valamivel, holott a fiú ránézésre igénytelenebb a nyúzott öltözékében.
Ezzel együtt nem undorodik és nem is zavarja különösebben. Volt már ennél cudarabb közegben, ki tudja zárni a tudatából az ilyen kellemetlenségeket. Még szinte nosztalgikus is az élmény, itt a városban mindenki annyira tiszta.
A kocsival hamar beérnek a Piactérre, Mykael pedig nézelődni kezd. Hogy mit honnan és hogyan szerezzenek be, azt többnyire Baarcasra bízza. Vannak olyan holmik, amiknél nem kell sokat válogatni, mert nincs érdemi különbség egyik és másik között.
Acél és kova a tűzgyújtáshoz, Fenőkő a fegyverekhez, Egy csomag Kétszersült, egy jó szürke Takaró, némi Tapló: ezek nem olyasmik, amit nagyon válogatni kellene.
A Bakancs, az már más tészta. Azt Mykael nagyon alaposan választja ki, fel is próbálja, alaposan le is ellenőrzi. Szíve szerint egy pocsolyába is belegyalogolna vele, csak hogy letesztelje a vízállóságát, de ezt biztos nem nézni jó szemmel a portéka árusa (mármint, ha utána nem venné meg). Végül egy egyszerűbb, sőt kissé kopottabb barna pár bakancsra esik a választása. Eléggé közönséges a kinézete, de Mykael nem is azért ezt választotta, hanem azért, mert ezt találta a legjobb minőségűnek. És neki ez számít igazán.
A következő dolog, amit alaposan ellenőriz, az Elsősegélycsomag. Ez élet-halál kérdés tud lenni, odafigyel hát arra, hogy ne legyen gyatra a minősége vagy hiányos a tartalma.
Aztán jön a Hátizsák kiválasztása. Eleve a Nagyobbak közül keres magának egyet, és ezt is alaposan átvizsgálja. Mennyi hely van benne, hogyan lehet pakolni, mennyire terhelhető, nem vágja-e a szíj a vállát: ez csupa olyan dolog, amit nem árt ellenőrizni. De végül talál olyat, ami megfelelő.
Az egyszemélyes Sátor kiválasztása következik, Mykael ennek is alaposan ellenőrzi a ponyváját, a merevítőit, a varrását. Láthatóan biztosra akar menni, ezért időt vesz igénybe, mire talál egy megfelelőt.
Ezek után már csak a Tömlő van hátra. Ezt a legegyszerűbb ellenőrizni: tölt bele némi vizet, jó alaposan megrázza, a feje tetejére állítja, és miután látja, hogy sehol se ereszt, rábólint.
Miután ő már végzett a portéka kiválasztásával, figyeli, hogyan dolgozik Baarcas. Bár az alkudozásban a testes férfi kezére játszik a tény, hogy Mykael előnyben részesítette a kopottasabb kinézetű és így kevésbé értékes holmikat (ha a minőségre nem lehetett panasz), de mi tagadás, elég lenyűgöző látni, ahogyan alkudozik. Van ebben valami gátlástalanság, na de pont a zsoldos finnyáskodjon, aki embereket öl zsoldért? Ahhoz képest mi egy kis tódítás, ügyeskedés? A kalmár szépen lejjebb viszi az árakat, még annál is lejjebb, amit neki mondott, de hát nyilván amit megspórol valamin, az az ő haszna lesz. És ez így Mykaelnek is teljesen korrekt.
Miután a hátizsákot már beszerezték, onnantól Mykael mindent abba pakol. Bőven lesz még hely benne azoknak a holmiknak, amit Mykael a szállásán tart.
Mikor végül mindent megvettek, Mykael csak bólint.*
- Ezt nevezem! Sokkal olcsóbb lenne az élet, ha így tudnék alkudozni.
*jegyzi meg, elismerve Baarcas profizmusát. Aztán így folytatja:*
- Ötven aranyat ígért nekem a kocsin való munkáért, meg a húrokat, és hétszázötven arany lesz ez a sok cucc. Adok most magának hétszáz aranyat, és még persze folytatom a munkát a kocsin. Így a nap végén elég lesz, ha csak a hegedűhúrokat adja, rendben?
*És ha Baarcas D'deliwgarnak ez megfelel, akkor már le is számolja a tenyerébe a 700 aranyat.
Baarcasnak feltűnhet, hogy a Mykael oldalán lógó sovány erszényből csak húsz arany kerül elő, aztán a fiú az ingében kezd matatni, és előhúz egy hosszú szövetet, mintha valami vászonból készült hurkabél lenne. Abba bugyolálta a pénzét, hogy ne legyen olyan könnyű kizsebelni. Innen kerül elő az összeg hiányzó része.*
1785. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2023-02-24 20:27:16
Üzenet elküldve: 2023-02-24 20:27:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kicsi kocsi megújul//
//Érintőlegesen Gul'Magor és Rothawdar//
- Akkor induljunk. Pattanjon fel!
*Odébb csúsztatja a valagat a szekér bakján, hogy egy másik ember, bár szűkösen, de elférjen. Így közvetlenül lélegezni Baarcas szagát, bár a tegnapi fürdése és ruha csere enyhítette a bűzt. Ha Mykaelnek inkább másra esne a választása, hát essen.*
- Remélem nem probléma, ha megállunk egy picit a városnál. Valamit még elszeretnék intézni.
*Közelebb érve figyelni kezdi az útról betérőket üdvözlő standokat, hátha akad köztük egy ismerős.*
- Üdvözlöm uram! Megkérhetem, ha lát egy óriást meg egy gyolcsos embert, akkor meg kéri, hogy várjanak itt a közelben? Sietek vissza.
*Kocsin ülve intézi hozzá a szavait. Megvár egy biccentést, hogy felfogta a hallottakat. Lovak közé csapva megindul a két jószág.*
- Élelmet bárhol lehet találni és fenő követ sem nehéz találni. Először a ruhákat és a sátrat nézzük.
*Céltudatosan vezeti a batárt, Mykael pedig feltehetően a maga müdján veletart.*
- Ott lehet ruhákat meg textíleket venni. Arra meg a többi apróságot.
*Mutat egy másik standra a közelben. Leszáll, hogy személyesen keresse meg az illetékes eladókat az árakról alkudni. Hagyja, hogy munkása belevesse magát a holmik válogatásába.*
- Ha megvan a válogatással, akkor majd adja oda a pénzt és lejjebb alkuszom. A maradékot majd visszaadom.
//Érintőlegesen Gul'Magor és Rothawdar//
- Akkor induljunk. Pattanjon fel!
*Odébb csúsztatja a valagat a szekér bakján, hogy egy másik ember, bár szűkösen, de elférjen. Így közvetlenül lélegezni Baarcas szagát, bár a tegnapi fürdése és ruha csere enyhítette a bűzt. Ha Mykaelnek inkább másra esne a választása, hát essen.*
- Remélem nem probléma, ha megállunk egy picit a városnál. Valamit még elszeretnék intézni.
*Közelebb érve figyelni kezdi az útról betérőket üdvözlő standokat, hátha akad köztük egy ismerős.*
- Üdvözlöm uram! Megkérhetem, ha lát egy óriást meg egy gyolcsos embert, akkor meg kéri, hogy várjanak itt a közelben? Sietek vissza.
*Kocsin ülve intézi hozzá a szavait. Megvár egy biccentést, hogy felfogta a hallottakat. Lovak közé csapva megindul a két jószág.*
- Élelmet bárhol lehet találni és fenő követ sem nehéz találni. Először a ruhákat és a sátrat nézzük.
*Céltudatosan vezeti a batárt, Mykael pedig feltehetően a maga müdján veletart.*
- Ott lehet ruhákat meg textíleket venni. Arra meg a többi apróságot.
*Mutat egy másik standra a közelben. Leszáll, hogy személyesen keresse meg az illetékes eladókat az árakról alkudni. Hagyja, hogy munkása belevesse magát a holmik válogatásába.*
- Ha megvan a válogatással, akkor majd adja oda a pénzt és lejjebb alkuszom. A maradékot majd visszaadom.
1784. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2023-02-21 13:21:57
Üzenet elküldve: 2023-02-21 13:21:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csak egy kis kikapcsolódás//
- Az a férfi?
*Kérdez vissza elgondolkodva. Ábrázata is azt tükrözheti, amint elképzeli Illidary reakcióját, a váratlan eltünésére. Ő bizonyosan nem indítana hadjáratot az árva levadászására. Nem így ismeri az. Ellenben nagyobb felelősséggel tartozik a hollók és titkaik iránt, mint egy utcákon és sikátorokban élő lány felé. Ez pedig okozhatna bonyodalmakat.*
- Ő talán megértené. A gond a felelősségtudatával és a többiekkel van.
*Árvánk felsóhajt, majd igyekszik maga mögött hagyni a kellemetlen témát. Helyette inkább Myyna válaszára helyesel.*
- Jó választás. *Bólogat bőszen.* Én is a savanykásabb gyümölcsöket szeretem jobban.
*Az eperrel kapcsolatos kijelentésen azonban igencsak meglepődik. Talán a kikötőben senki sem termel epret? Ez meg tudná magyarázni a dolgot. Hiszen az ébenhajú lány, az árvaháztól Artheniorig, szinte csak gyümölcsféléken élt. Már amikor senki sem látta, hogy megszedi a tatyóját.*
- Ezt a hibát még ma orvosolni fogjuk. Biztos vagyok benne, hogy szerezhetünk valahol epret.
*Mosolyog a fehérhajú lányra, aki talán nem is értheti, hogy Lily miért szeretné a lehető legvidámabbnak látni őt. Meglehet, még a félvér sem tudja igazán. Talán azért, mert, ha nem is jobb, de sokkal szabadabb időkre emlékezteti. De az is lehet, hogy több bújik meg a háttérben. Nem is nagyon számít. A lényeg, hogy Lily is sokkal boldogabb, ha új barátnőjét mosolyogni látja. Majd Myyna mesél a helyről, ahol lakik és mint kiderül dolgozik. Néhány név is elhangzik, amik nem mondanak sokat árvánknak. Ellenben a jó érzéssel tölti el a tudat, hogy ezek az arctalan személyek kedvesen bánnak a lánnyal. Várjunk csak!*
~ Óriás asszony?! ~
*A félvér csak egyszer látott óriást. A kereskedőházban, mikor Illidary megtiltotta, hogy megszólaljon. Annak a szerzetnek a mérete még Lilyire is a frászt hozta. Azonban olyan melegséget sugárzott, a mosolya pedig annyira kedves volt, hogy ellensúlyozni tudták ezt. De egy nő egészen más lehet. Árvánk szívesen megnézné magának ezt az Ezmee-t.*
- Hát, sosem az számít, hányan ültök egy asztalnál, hanem, hogy kivel.
*Jelenti ki csillogó kékekkel, miközben öleléssé változtatja a bújást. A patkányok az elmondhatói, hogy Lilynél kevesen ismerik jobban a magányt. Az egy hideg és szúrós érzés, ellenben könnyű szilánkjaira törni.*
- Azért remélem, hogy mellettem nem érzed egyedül magad.
*Komiszul mosolyog a lányra miközben megradja annak kezét. Árvánk sosem fúrta még motiváltabban a piaci tömegbe magát. Most viszont nagyon szeretne mindent megmutatni Myynának, ami szép és jó, vagy legalább vicces, a környéken. A vissza kérdezésre csak kiszélesedik a félvér mosolya.*
- Bizony készen.
*Jelenti ki határozottan, majd bele is vonszolja fehérhajú barátnőjét a népek sokaságába. Igazság szerint, Myynát nem is nagyon kell vonszolni. Hamar árvánk mellett terem és igyekszik tartani a tempót. Már amennyire ez sikerül neki a kapkodva nézelődések közepette.*
- Mindent megmutatok, amit csak lehet.
*Emeli fel a hangját, hogy túlkiabálja a kofák, árusok és mindenki zaját.*
- Szólj, ha látsz epret!
*Emlékezteti barátnőjét, aztán igyekszik beljebb fúrni magukat a piactér, kocsik és bódék szőtte utcáin. Lily rég volt ennyire izgatott. Nagyon bízik abban, hogy sikerül találnia valamit, ami elnyeri Myyna tetszését. Ha nem a piacon, akkor a város más részein. Ahogy a páros egyre beljebb halad, árvánk megtorpan egy pillanatra, majd egy virsliujjú, kopasz pacák felé mutat.*
- Látod azt a hájas fickót? Savanyúságokat árul. Mikor a városba érkeztem, őt loptam meg először. Úgy látszik, nem ment tönkre tőle.
*Kacag fel. Az emlék friss, bár régen történt. Ez is egy olyan dolog, amit árvánk szívesen idéz fel és sosem fog elfelejteni. Mennek még egy keveset, amikor valami sokaságra lesznek figyelmesek. A tömeg túlsó felén egy elf forma nő áll néhány üres láda tetején és a lantját pengeti. Közelebb érve, még a dalát is hallani lehet.*
Hideg a tél.
Tüzek mellett is fázom.
Mióta elmentél,
Nem nő virág a fákon.
Nem látok kiutat,
Csak a tavernák teraszát.
Szemem hiába kutat.
Csak várhatom szerelmünk tavaszát.
//Csak egy kis kikapcsolódás//
- Az a férfi?
*Kérdez vissza elgondolkodva. Ábrázata is azt tükrözheti, amint elképzeli Illidary reakcióját, a váratlan eltünésére. Ő bizonyosan nem indítana hadjáratot az árva levadászására. Nem így ismeri az. Ellenben nagyobb felelősséggel tartozik a hollók és titkaik iránt, mint egy utcákon és sikátorokban élő lány felé. Ez pedig okozhatna bonyodalmakat.*
- Ő talán megértené. A gond a felelősségtudatával és a többiekkel van.
*Árvánk felsóhajt, majd igyekszik maga mögött hagyni a kellemetlen témát. Helyette inkább Myyna válaszára helyesel.*
- Jó választás. *Bólogat bőszen.* Én is a savanykásabb gyümölcsöket szeretem jobban.
*Az eperrel kapcsolatos kijelentésen azonban igencsak meglepődik. Talán a kikötőben senki sem termel epret? Ez meg tudná magyarázni a dolgot. Hiszen az ébenhajú lány, az árvaháztól Artheniorig, szinte csak gyümölcsféléken élt. Már amikor senki sem látta, hogy megszedi a tatyóját.*
- Ezt a hibát még ma orvosolni fogjuk. Biztos vagyok benne, hogy szerezhetünk valahol epret.
*Mosolyog a fehérhajú lányra, aki talán nem is értheti, hogy Lily miért szeretné a lehető legvidámabbnak látni őt. Meglehet, még a félvér sem tudja igazán. Talán azért, mert, ha nem is jobb, de sokkal szabadabb időkre emlékezteti. De az is lehet, hogy több bújik meg a háttérben. Nem is nagyon számít. A lényeg, hogy Lily is sokkal boldogabb, ha új barátnőjét mosolyogni látja. Majd Myyna mesél a helyről, ahol lakik és mint kiderül dolgozik. Néhány név is elhangzik, amik nem mondanak sokat árvánknak. Ellenben a jó érzéssel tölti el a tudat, hogy ezek az arctalan személyek kedvesen bánnak a lánnyal. Várjunk csak!*
~ Óriás asszony?! ~
*A félvér csak egyszer látott óriást. A kereskedőházban, mikor Illidary megtiltotta, hogy megszólaljon. Annak a szerzetnek a mérete még Lilyire is a frászt hozta. Azonban olyan melegséget sugárzott, a mosolya pedig annyira kedves volt, hogy ellensúlyozni tudták ezt. De egy nő egészen más lehet. Árvánk szívesen megnézné magának ezt az Ezmee-t.*
- Hát, sosem az számít, hányan ültök egy asztalnál, hanem, hogy kivel.
*Jelenti ki csillogó kékekkel, miközben öleléssé változtatja a bújást. A patkányok az elmondhatói, hogy Lilynél kevesen ismerik jobban a magányt. Az egy hideg és szúrós érzés, ellenben könnyű szilánkjaira törni.*
- Azért remélem, hogy mellettem nem érzed egyedül magad.
*Komiszul mosolyog a lányra miközben megradja annak kezét. Árvánk sosem fúrta még motiváltabban a piaci tömegbe magát. Most viszont nagyon szeretne mindent megmutatni Myynának, ami szép és jó, vagy legalább vicces, a környéken. A vissza kérdezésre csak kiszélesedik a félvér mosolya.*
- Bizony készen.
*Jelenti ki határozottan, majd bele is vonszolja fehérhajú barátnőjét a népek sokaságába. Igazság szerint, Myynát nem is nagyon kell vonszolni. Hamar árvánk mellett terem és igyekszik tartani a tempót. Már amennyire ez sikerül neki a kapkodva nézelődések közepette.*
- Mindent megmutatok, amit csak lehet.
*Emeli fel a hangját, hogy túlkiabálja a kofák, árusok és mindenki zaját.*
- Szólj, ha látsz epret!
*Emlékezteti barátnőjét, aztán igyekszik beljebb fúrni magukat a piactér, kocsik és bódék szőtte utcáin. Lily rég volt ennyire izgatott. Nagyon bízik abban, hogy sikerül találnia valamit, ami elnyeri Myyna tetszését. Ha nem a piacon, akkor a város más részein. Ahogy a páros egyre beljebb halad, árvánk megtorpan egy pillanatra, majd egy virsliujjú, kopasz pacák felé mutat.*
- Látod azt a hájas fickót? Savanyúságokat árul. Mikor a városba érkeztem, őt loptam meg először. Úgy látszik, nem ment tönkre tőle.
*Kacag fel. Az emlék friss, bár régen történt. Ez is egy olyan dolog, amit árvánk szívesen idéz fel és sosem fog elfelejteni. Mennek még egy keveset, amikor valami sokaságra lesznek figyelmesek. A tömeg túlsó felén egy elf forma nő áll néhány üres láda tetején és a lantját pengeti. Közelebb érve, még a dalát is hallani lehet.*
Hideg a tél.
Tüzek mellett is fázom.
Mióta elmentél,
Nem nő virág a fákon.
Nem látok kiutat,
Csak a tavernák teraszát.
Szemem hiába kutat.
Csak várhatom szerelmünk tavaszát.
1783. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2023-02-20 21:03:41
Üzenet elküldve: 2023-02-20 21:03:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Csak egy kis kikapcsolódás//
*Igyekszik igazán jól érezni magát. Végül is ez sikerrel is jár, de akkor is piszkálja a nóziját ez az egész dolog, amiben Lily él. Egy igazán szép, vicces és okos félvér. Olyan nehéz elhinni, hogy egy ilyen banda társaságának egyik tagja. Ahogy elképzeli az egészet, úgy a fehérhajú számára egyáltalán nem illik oda sötéthajú barátnője. Így Lily szavaira újból és újból elgondolkodik, de valahogy neki sem jut eszébe olyan megoldás, amivel békésen otthagyhatja az egészet úgy, hogy utána ne kelljen attól tartania, hogy baja esik. Vagy még rosszabb. Ennek tudatában pedig fájdalmasan összeszorul a szíve. Főleg amikor a kedves hang már rekedtessé válik, s a visszafojtott könnyektől csillogó, tengerszín szemekbe pillant.*
- Az a férfi sem értené meg, ha menni akarnál?
*Teszi fel a kérdést sóhajtva, azzal a tudattal, hogy valószínűleg túlzottan naiv egy kikötő kis tolvajhoz mérten. Nem hiába volt szinte mindig mellette Ranen. Ő józanabb, óvatosabb és a naivságot hírből sem ismeri.
Nem igazán akarja a végtelenségig bolygatni a témát, de szinte fájó a tudat, hogy Lilynek így kell élnie. De a mai napon nem akarja elkeseríteni a lányt. Boldognak és jókedvűnek szeretné látni. Legalább egy napra mind a ketten elfelejthetik a gondokat. Csak egyetlen egy napra...*
- Áfonyásat.
*Vágja is inkább a tea kérdésére a megfelelő választ. Ezzel így talán gyorsan tovább tudják terelni a kellemetlen témákat.*
- Bár olyan teát nem ittam még, sőt epret sem ettem, de egy öreg néni bódéjánál sokszor láttam. Az illata nagyon finom és cukik azok a sötét bogyók.
*Vágja rá apró, kissé bugyuta vigyorral, majd kuncogva fordul vissza előre, miközben jobban a lányhoz bújik, hogy érezze a másik, hogy a mai napon biztosan nincs egyedül.
Lily újabb kérdésére viszont fancsali ábrázattal rándít aprót a vállán.*
- Hát... őszintén... Jó hely. A Kisasszony szép és nagyon kedves. Leon sem olyan paraszt, mint amilyennek elsőre tűnt. Ezmee, tudod ő egy óriás asszony, na ő néha elég ijesztő tud lenni. Meg vannak még egy páran, de úgy igazán senkit sem ismerek még rendesen. Dolgozgatok, van hol aludnom és ennem.
*Ismét csak a vállait vonogatja, majd egy újabb sóhajjal vakar a tarkójára.*
- De hiába vagyunk sokan, néha olyan, mintha egyedül lennék. Ha nincs épp semmi tennivaló, akkor elvonulok egy üres asztalhoz és csak nézek ki a semmibe. Vagy felsikálok századszorra is egy padlórészt. Kicsit fura, tudod? Mert eddig ott volt Ranen... Most meg...
*Egy újabb vállrándítással kész is lezárni részéről a témát. Fele annyira sincs rossz helyzetben, mint Lily, de attól még elég pocsékul érzi magát időnként. Fene tudja, talán kicsit még be is van rezelve. Igyekszik mindig mindent szuperül megcsinálni, ettől pedig borzasztóan fáradt időnként. Ami miatt sokszor hibázik és fél, hogy kiteszik a szűrét. De tényleg jobb lenne hanyagolni az ilyen témákat, mert akkor az egész napjukat el is rontják végül. Így inkább csak elkuncogja magát Lily tökéletességet illető okfejtésén. Ám, de a végén elhangzottra azért jócskán belepirul.*
- Ó, ha te tudnád.
*Vigyorodik el miután megköszörüli a torkát, hogy zavartsága ne legyen olyan feltűnő.
Ami szerencsére hamar tova is illan a piac hatására. *
- Hát... készen?
*Kérdez vissza bizonytalanul, de mikor megragadják a kezét és megindul a lány után már bátrabban és izgatottabban totyog mellette.*
- Mit nézzünk meg először?
*Kérdezi, de közben feje ide-oda forog, hogy semmi érdekeset se hagyjon ki.*
//Csak egy kis kikapcsolódás//
*Igyekszik igazán jól érezni magát. Végül is ez sikerrel is jár, de akkor is piszkálja a nóziját ez az egész dolog, amiben Lily él. Egy igazán szép, vicces és okos félvér. Olyan nehéz elhinni, hogy egy ilyen banda társaságának egyik tagja. Ahogy elképzeli az egészet, úgy a fehérhajú számára egyáltalán nem illik oda sötéthajú barátnője. Így Lily szavaira újból és újból elgondolkodik, de valahogy neki sem jut eszébe olyan megoldás, amivel békésen otthagyhatja az egészet úgy, hogy utána ne kelljen attól tartania, hogy baja esik. Vagy még rosszabb. Ennek tudatában pedig fájdalmasan összeszorul a szíve. Főleg amikor a kedves hang már rekedtessé válik, s a visszafojtott könnyektől csillogó, tengerszín szemekbe pillant.*
- Az a férfi sem értené meg, ha menni akarnál?
*Teszi fel a kérdést sóhajtva, azzal a tudattal, hogy valószínűleg túlzottan naiv egy kikötő kis tolvajhoz mérten. Nem hiába volt szinte mindig mellette Ranen. Ő józanabb, óvatosabb és a naivságot hírből sem ismeri.
Nem igazán akarja a végtelenségig bolygatni a témát, de szinte fájó a tudat, hogy Lilynek így kell élnie. De a mai napon nem akarja elkeseríteni a lányt. Boldognak és jókedvűnek szeretné látni. Legalább egy napra mind a ketten elfelejthetik a gondokat. Csak egyetlen egy napra...*
- Áfonyásat.
*Vágja is inkább a tea kérdésére a megfelelő választ. Ezzel így talán gyorsan tovább tudják terelni a kellemetlen témákat.*
- Bár olyan teát nem ittam még, sőt epret sem ettem, de egy öreg néni bódéjánál sokszor láttam. Az illata nagyon finom és cukik azok a sötét bogyók.
*Vágja rá apró, kissé bugyuta vigyorral, majd kuncogva fordul vissza előre, miközben jobban a lányhoz bújik, hogy érezze a másik, hogy a mai napon biztosan nincs egyedül.
Lily újabb kérdésére viszont fancsali ábrázattal rándít aprót a vállán.*
- Hát... őszintén... Jó hely. A Kisasszony szép és nagyon kedves. Leon sem olyan paraszt, mint amilyennek elsőre tűnt. Ezmee, tudod ő egy óriás asszony, na ő néha elég ijesztő tud lenni. Meg vannak még egy páran, de úgy igazán senkit sem ismerek még rendesen. Dolgozgatok, van hol aludnom és ennem.
*Ismét csak a vállait vonogatja, majd egy újabb sóhajjal vakar a tarkójára.*
- De hiába vagyunk sokan, néha olyan, mintha egyedül lennék. Ha nincs épp semmi tennivaló, akkor elvonulok egy üres asztalhoz és csak nézek ki a semmibe. Vagy felsikálok századszorra is egy padlórészt. Kicsit fura, tudod? Mert eddig ott volt Ranen... Most meg...
*Egy újabb vállrándítással kész is lezárni részéről a témát. Fele annyira sincs rossz helyzetben, mint Lily, de attól még elég pocsékul érzi magát időnként. Fene tudja, talán kicsit még be is van rezelve. Igyekszik mindig mindent szuperül megcsinálni, ettől pedig borzasztóan fáradt időnként. Ami miatt sokszor hibázik és fél, hogy kiteszik a szűrét. De tényleg jobb lenne hanyagolni az ilyen témákat, mert akkor az egész napjukat el is rontják végül. Így inkább csak elkuncogja magát Lily tökéletességet illető okfejtésén. Ám, de a végén elhangzottra azért jócskán belepirul.*
- Ó, ha te tudnád.
*Vigyorodik el miután megköszörüli a torkát, hogy zavartsága ne legyen olyan feltűnő.
Ami szerencsére hamar tova is illan a piac hatására. *
- Hát... készen?
*Kérdez vissza bizonytalanul, de mikor megragadják a kezét és megindul a lány után már bátrabban és izgatottabban totyog mellette.*
- Mit nézzünk meg először?
*Kérdezi, de közben feje ide-oda forog, hogy semmi érdekeset se hagyjon ki.*
1782. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2023-02-20 17:24:46
Üzenet elküldve: 2023-02-20 17:24:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 410
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 410
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Egy bólintással fogadja, hogy Kagaenae az anyját említi. A szülői elvárásokról Mykael nem sokat tud. Az anyjáról nincs emléke, lévén az asszony belehalt a szülésbe. Az apjában ugyan megvolt a szándék, hogy rendes nevelést adjon neki, de ő is meghalt, amikor a fiú még csak öt esztendős volt. A zsoldosok, akik között felnőtt, meg egyáltalán nem támasztottak felé semmilyen elvárást, így aztán bármit is tanult meg, azt mindig a saját kíváncsisága és életösztöne miatt tanulta. Így nem kifejezetten számít műveltnek, cserébe minden amit tud, vagy amihez ért, egy-egy diadal, és ekképpen is kezeli. Az ő fejében nincs olyan tudás, amit bárki az akarata ellenére erőszakolt volna bele.*
- Szerintem nagyon messze, de majd meglátjuk.
*feleli töretlen lelkesedéssel, Aenae aggodalma a jelek szerint a legkevésbé se tántorítja el. Akinek tehetsége van, az képes valami újat és eredetit alkotni. De akinek nincs, az is képes arra, hogy a meglévő tudást jól alkalmazza. Mykaelnek pedig egyelőre nincs ennél több ambíciója.
Aztán a lány már el is kezdi magyarázni a dolgokat, ő pedig érdeklődéssel figyel. Majdnem leesik az álla, amikor meghallja az árnyék szót. Hát persze! Nem értette, hogy mitől élethűbb a kép. Látta az árnyékot de nem értette, mi az. Milyen egyszerű dolog, mégis mennyi múlik rajta.*
- A fürdőház? Ott még sose jártam. De részemről rendben. Kell ott fizetni?
*kérdi még, mert ha már kvázi ingyen modellt áll a lánynak, legalább fizetnie ne kelljen érte. Mégse veti fel az arany. De végül is nem csinál belőle ügyet, ha mégis neki kell fizetnie.
Megvárja, amíg Aenae összeszedi a holmiját, aztán elkíséri a Fürdőházhoz. A lánynak kell vezetnie, mert a fiú nem ismeri az utat. De addig is, amíg odaérnek, Mykael bőven kérdez tőle, árnyékokról, színekről, rajzeszközökről, megfelelő felszerelésről és egyebekről. Alapvető dolgokat kérdez, de mivel neki ez új terület, minden apró tanács hasznos is. Meglehet, hogy mire célba érnek, Kagaenae már "le is dolgozta" Mykael felé a tartozását a válaszaival.*
*Egy bólintással fogadja, hogy Kagaenae az anyját említi. A szülői elvárásokról Mykael nem sokat tud. Az anyjáról nincs emléke, lévén az asszony belehalt a szülésbe. Az apjában ugyan megvolt a szándék, hogy rendes nevelést adjon neki, de ő is meghalt, amikor a fiú még csak öt esztendős volt. A zsoldosok, akik között felnőtt, meg egyáltalán nem támasztottak felé semmilyen elvárást, így aztán bármit is tanult meg, azt mindig a saját kíváncsisága és életösztöne miatt tanulta. Így nem kifejezetten számít műveltnek, cserébe minden amit tud, vagy amihez ért, egy-egy diadal, és ekképpen is kezeli. Az ő fejében nincs olyan tudás, amit bárki az akarata ellenére erőszakolt volna bele.*
- Szerintem nagyon messze, de majd meglátjuk.
*feleli töretlen lelkesedéssel, Aenae aggodalma a jelek szerint a legkevésbé se tántorítja el. Akinek tehetsége van, az képes valami újat és eredetit alkotni. De akinek nincs, az is képes arra, hogy a meglévő tudást jól alkalmazza. Mykaelnek pedig egyelőre nincs ennél több ambíciója.
Aztán a lány már el is kezdi magyarázni a dolgokat, ő pedig érdeklődéssel figyel. Majdnem leesik az álla, amikor meghallja az árnyék szót. Hát persze! Nem értette, hogy mitől élethűbb a kép. Látta az árnyékot de nem értette, mi az. Milyen egyszerű dolog, mégis mennyi múlik rajta.*
- A fürdőház? Ott még sose jártam. De részemről rendben. Kell ott fizetni?
*kérdi még, mert ha már kvázi ingyen modellt áll a lánynak, legalább fizetnie ne kelljen érte. Mégse veti fel az arany. De végül is nem csinál belőle ügyet, ha mégis neki kell fizetnie.
Megvárja, amíg Aenae összeszedi a holmiját, aztán elkíséri a Fürdőházhoz. A lánynak kell vezetnie, mert a fiú nem ismeri az utat. De addig is, amíg odaérnek, Mykael bőven kérdez tőle, árnyékokról, színekről, rajzeszközökről, megfelelő felszerelésről és egyebekről. Alapvető dolgokat kérdez, de mivel neki ez új terület, minden apró tanács hasznos is. Meglehet, hogy mire célba érnek, Kagaenae már "le is dolgozta" Mykael felé a tartozását a válaszaival.*
1781. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2023-02-20 13:43:28
Üzenet elküldve: 2023-02-20 13:43:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Anyám azt hitte, hogy én az vagyok. Görcsösen ragaszkodott hozzá.
*Amihez meg Aenae anyja görcsösen ragaszkodott, az a lányból mindig is zsigeri ellenállást váltott ki. Az más kérdés, hogy manapság néha kedvet kap arra, hogy csak úgy nyomogassa a billentyűket, de ez is olyan, mint a rajzolás, elsősorban a saját szórakozására csinálja.*
- Nem tudom, hogy a szorgalom meddig tud elvinni.
*Egészen biztos benne, hogy gyerekkorában sokkal szívesebben csinált volna olyan dolgokat, amit a többi gyerek is, nem pedig olyanokat, amiket anyja akart. Utólag persze érti az indítékokat, hiszen anyja azt akarta, hogy Aenae hajszálnyit se lógjon ki a gazdagnegyedi gyerekek sorából. Akkoriban talán Aenae maga sem akart kilógni, de mostanra már eljutott arra a szintre, hogy cseppet sem érdekli, hogy mások mit gondolnak róla, vagy mit várnak el tőle. Az biztos, hogy zongorázik úgy, mint az egykori gazdagnegyedi lányok, a többségüknél valószínűleg jobban is, de valahogy játékából hiányzik az “élet”. A rajzairól ugyanezt gondolja, meztelen férfiakat viszont azért rajzol, mert tudja, hogy anyja mennyire kiborulna tőle, ha tudná.*
- Ezeket látod, ha odanézel. Látod, ahogy az oldalról jövő fény miatt a saját orra vet árnyékot a saját arcára. Közelebbről a szempillái árnyékát is látnánk. Azzal tudsz játszani, hogy mennyire nyomod rá, milyen finom mozdulatokkal csinálod, van olyan amit elnagyolhatsz, mert nem lényeges.
*Be is mutatja, ahogy felskicceli a stand egyik sarkát, a kidolgozás valóban nem túl aprólékos, de aztán elkezdi apróbb mozdulatokkal megszínezni.*
- Azt hiszem, hogy a fürdőházat választom. Van mit lemosnod, ahogy látom.
- Anyám azt hitte, hogy én az vagyok. Görcsösen ragaszkodott hozzá.
*Amihez meg Aenae anyja görcsösen ragaszkodott, az a lányból mindig is zsigeri ellenállást váltott ki. Az más kérdés, hogy manapság néha kedvet kap arra, hogy csak úgy nyomogassa a billentyűket, de ez is olyan, mint a rajzolás, elsősorban a saját szórakozására csinálja.*
- Nem tudom, hogy a szorgalom meddig tud elvinni.
*Egészen biztos benne, hogy gyerekkorában sokkal szívesebben csinált volna olyan dolgokat, amit a többi gyerek is, nem pedig olyanokat, amiket anyja akart. Utólag persze érti az indítékokat, hiszen anyja azt akarta, hogy Aenae hajszálnyit se lógjon ki a gazdagnegyedi gyerekek sorából. Akkoriban talán Aenae maga sem akart kilógni, de mostanra már eljutott arra a szintre, hogy cseppet sem érdekli, hogy mások mit gondolnak róla, vagy mit várnak el tőle. Az biztos, hogy zongorázik úgy, mint az egykori gazdagnegyedi lányok, a többségüknél valószínűleg jobban is, de valahogy játékából hiányzik az “élet”. A rajzairól ugyanezt gondolja, meztelen férfiakat viszont azért rajzol, mert tudja, hogy anyja mennyire kiborulna tőle, ha tudná.*
- Ezeket látod, ha odanézel. Látod, ahogy az oldalról jövő fény miatt a saját orra vet árnyékot a saját arcára. Közelebbről a szempillái árnyékát is látnánk. Azzal tudsz játszani, hogy mennyire nyomod rá, milyen finom mozdulatokkal csinálod, van olyan amit elnagyolhatsz, mert nem lényeges.
*Be is mutatja, ahogy felskicceli a stand egyik sarkát, a kidolgozás valóban nem túl aprólékos, de aztán elkezdi apróbb mozdulatokkal megszínezni.*
- Azt hiszem, hogy a fürdőházat választom. Van mit lemosnod, ahogy látom.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2936-2955