// Nyárelői forgatag //
// Elwyrien //
*A mosoly oka bármi lehet, meg sem fordul a fejében, hogy Arthenior éjszakai gyilkosa, kinek legendáját oly sokan ismerik, pont ez a mellette lépdelő szépség. Úgy tűnik, hogy a gyilkos tehetség mellé remek álca is párosul. Vagy legalábbis remekül tudja elrejteni valódi kilétét a világ leskelődő szempárjai elől. Den sose lenne erre képes, hiszen vérében van, hogy szem előtt legyen, hogy tudja mindenki, vele számolni kell.*
- Ámbár számoljon azzal is, hogy az arany akármi másra is jó lehet, nem pusztán a fizetség eszközeként. Hiszen egy kis arannyal sok mindent el lehet érni, nem csak gazdagságunkat hirdetni.
*Csak ennyit szúr közbe még a csillogó érmékkel való lekenyerezés témájához, miközben már azon morfondírozik, hogy valóban lenne-e éppenséggel oka felbérelni azt a sötételfet. Illetve, férfiúi léte megkívánja azt a fantazmagóriát, miszerint a legendás gyilkos akár ő rá is vadászhat ebben a percben is, mert valakinek nem tetszik kormos képük, ám a bérgyilkos éppenséggel nem tőrt tervez szúrni hátába, hanem előbb magát nyársaltatná fel, hogy oly közelségből ölhesse meg, honnan csak egy nő képes gyilkolásra.*
- Igaz-igaz, míg arctalan, névtelen személyre szól a vérdíj, s csak a szóbeszéd nyomán tudható bármi róla, igazán kellemes érzés lehet, hogy egyre csak nő a fejpénz rá.
*El kell ismernie, annak levétele nem riasztaná jobban a fejvadászokat, mint a tény, hogy mekkora összeg lenne nyerhető a fejével. Hiszen minél drágább egy élet, annál nehezebb elvenni azt.*
- Viszont ha hatalommal kecsegtetném, azzal is számolni kell, hogy nem tudom azonnal kezébe adni a kívánt dolgot. Lévén a hatalom nekem is kell, ez pedig talán az egyetlen ok, amiért felbérelnék egy gyilkost, így hosszútávon nyerne csak belőle hasznot. Ámbár tartom, akárcsak minden más támogatóm felé, velem kifizetődő szövetkezni. Hiszen egy Dwirinthalen mindig megfizeti az adósságát.
*Nem mintha ez a család jelmondata lenne, de kár lenne tagadni, mennyire igaz ez. Amikor családjukat támadás éri, kegyesen viszonozzák azt, akárcsak egykoron beházasodó hím testvérével, ki élete utolsó pillanatáig az akkori Dwirinthalen kúria pincéjében raboskodott, kivételes kínzások eredményei közt. Az akkor alkalmazott módszerek még ma is fel vannak jegyezve, akárcsak az azóta szabványosított kínzások, mind összegyűjtve a családi kis könyvtár egyik kötetébe, minek címe nem is árulja el, mit rejt.*
- Nem igazán. Bár később bizonyosan szükségem lesz rá, hogy kezem ügyében legyen valaki, ki képes bárki fejét elhozni, bárki torkát elmetszeni, vagy éppen csak megtalálni és egy életre tudatni vele, hogy ki áll felette, jelenleg nem érzem úgy, hogy kellene. Talán csak azért, hogy más ne ragadhassa meg előttem a lehetőséget, de mint mondotta volt, kétségtelen, hogy nem én lennék az első, kinek ajánlata eljut hozzá. Azon túl, semmi biztosíték nincs rá, hogy létezik, ha létezik is, hogy nem öl meg azonnal, illetve, hogy már nem bérelte fel valaki ellenem. Nem hiszem, hogy oka lenne rá akárkinek, de ezek a fényben élők furcsák és félnek tőlünk. Nem a családomtól, a fajtánktól. Ők csak erőszakos gyilkosokat, álnok csalókat látnak bennünk. Érthetetlenek ezek a barbár, szőrös férgek...
*Idő közben meglátja, hogy a nő az ékszerek helyett a fegyverekben leli örömét. Szemeit úgy legelteti egy kivételes pengén, mint más fehérnép tenné egy csodálatos, arany medálon, mit mesés kövekkel ékítettek. Furcsa, de érthető, hiszen jellemző azokra is a fegyverek iránti vonzalom, kik nem forgatják. Egyes daraboknak művészi értéke is van, s az a mesterkard sokat megérhet. Hamarosan ki is derül, hogy nem olcsó mulatság ez a fegyver. Ám a nő kezébe szinte illik, nem csak azért, mert egyes harcos amazonok még vonzóbbak, mint a szende szűz nemes lányok, de valódi fenyegetést is jelenthet másra. A maga részéről nem tart a nősténytől, eddig sem volt oka, nem tervez mostantól tartani tőle.
S nem kell sokat várni arra sem, hogy tulajdonát képezze a nőnek, ahogy kifizeti az ezer és kétszáz aranyat. Nem lepi meg, hogy könnyedén ki tud adni rá, bár Denawarien személy szerint nem szívesen járna ennyi pénzzel. Ezért van, hogy nála sosincs annyi, mint ami a családi kúria falai közt. Ám valami más inkább magára vonja a figyelmét. Nem a pénz, nem a kard, nem a kovács öröme, hogy sikerrel szerzett pár fényes érmét, sokkal inkább Elwyrien arca.*
- Látom, örömmel tölti el új szerzeménye, Everhate kisasszony.
*Den sem ismeri, így számára meglepetés ez az őszinte öröm, mi arcán foglal helyet. S hogy merre menjenek, arról vajmi kevés fogalma van. Már csak pusztán azért, mert legjobb tudomása szerint a vásár a vége felé közeledik, ám a következő program hamarosan kezdetét veszi, ami neki személy szerint érdekesnek tetszik, arról viszont nincs sok elképzelése, miként tetszene az ötlet a nőnek.*