*Keenold éppen szokásos sétáját tartja a piac területén és ekkor egyik jelentéktelen beszélgetése közben az egyik piaci kofától megtud egy számára érdekes dolgot. Egy nagyobb barbár csoportról tesznek neki említést. Ezt az információt persze lévén, hogy az itteni lények tanulmányozása, megismerése céljából jött, nem hagyhatja feledésbe merülni. Ezért el indul, hogy megnézze mi is folyik ott. Hosszasabb kutakodás és beszélgetések sorozata után tudja meg, hogy ezek az alakok le akarnak telepedni ide a környékre. Ez merőben fontos lehet. Szeretne ugyanis ezekről az alakokról egy könyvet írni, hogy hazatérésekor beszámolhasson ezekről a fura, sátorban élő, nomád szerzetekről, és a dolgok, ha nem jegyzik le őket időben, feledésbe merülnek. Eltökélt célja ennek utána, hogy minden tapasztalatát megírja. Ezért több, kapcsos, zárható könyvet és tintát is szerez. Mivel valahogy oda kell jutnia és dolgait nem cipelheti egyedül, be kell szereznie egy hordárt. De mivel egy ember akadékoskodását nem akarja hallgatni egész nap, úgy dönt, hogy megelégszik egy szamárral is. Ehhez persze el kell mennie az istállóba és keresni egy normálisat, erőset ami bírja a túrázást és a cipekedést. Le is írja könyvének első sorát ott helyben, amikor megkapja az üres lapokat. Ezt rója a papírra: "Utam céljának azt tűzöm ki, hogy utána járjak eme furcsa, nomád szerzeteknek, akik eddigi tudomásom szerint, barbár, civilizálatlan és agresszív harcosok, de ezek még csak hallomásból ismert tulajdonságok." Ha ezzel készen van, elrakja a lapokat a táskájába, gondosan bezárja a tintásüvegét, nehogy kifolyjon a táskában és elindul az istálló felé, szépen lassan, komótosan, hiszen azok a népek elvileg ott lesznek napok, vagy akár hetek múltán is, hacsak nem nagyobb bennük mégis a vándorlás utáni késztetés. Akkor aztán már senki és semmi nem fogja őket megtalálni. De Dowel nem erre alapoz. Ő azt gondolja, hogy igazak a pletykák, amiket hall.*
~Ez lesz munkáim nagy áttörése! Egy egész könyv a mondáikról és tudásukról, társadalmukról. Ha ezt a többi kutató otthon meghallja, sárgulni fognak a büdös barlangjaikban!~
*Ösztönzi még jobban magát azzal, hogy a többieket, akikkel tanult, semmibe veszi. Nála ez mindig működött. Valakiknek a gondolatban való megalázása, erővel tölti el, hiszen elhiszi, hogy ő jobb náluk. Apró, tömzsi lábait egymás után rakosgatja, közben köpönyegét összehúzza magán, mert már igencsak szétfújta rajta a szél. Haját, szakállát is megigazítja, mintha már ott is lenne a barbárok vezetője előtt, hogy beszámoljon nagyszerű tervéről. Arra nem is gondol, hogy mi van, ha nem fogják beengedni, vagy esetleg tényleg agresszívan lépnek fel ellene. Persze, ez is benne van a pakliban egy ismeretlen társadalomnál. Kezét a kardjai markolatára teszi és látja is, hogy beért a szegénynegyedbe, hiszen a házak egyre lepusztultabbak. Úgy dönt, hogy erről is fog írni néhány oldalt, "a szegények nyomora Artheniorban" címmel. De ezt gyorsan ki is rázza a fejéből, hiszen most ennél jóval fontosabb, lényegesebb munkával kell foglalkoznia.*