Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 42 (821. - 840. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
840. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-10-09 11:08:46
Üzenet elküldve: 2020-10-09 11:08:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
*A piacra érve is igyekszik kilétét titkolni. A kalap és a kabát magas gallérja jól rejti arcát, de nincsenek illúziói, ha valaki nagyon akarná, felismerné. De bízik benne, hogy ilyesmire nem kerül sor és gyorsan végezhet a piacon.
A lókupecnél röviden, kedélyesen elbeszélget az árussal, majd megalkuszik két igás lóra, amit azonnal arannyal fizet is. A Kereskedőházra nem lehet panasz, mindig időben fizetnek és rendszeres vásárlói a piac majd minden szegletének. Átadja a kupecnek (Mesélő (Májmétely)) a 340 aranyat
és meghagyja, hogy lehetőleg senkinek se beszéljen a vásárlásról. Ajándéknak állítja és szeretné, ha a meglepetés teljes lenne.
Mondjuk az is lesz, ha sikeresen elérnek a Vashegyre és Habrertus elé állnak Aenaevel, miközben a követei még csak a hajnal első sugaraira ébrednek Artheniorban. Az efféle csíny kedvére való, az pedig főleg, hogy őt senki sem kérheti számon. Terwy bandájától nem tart, megtizedelték és Bjok, vagy ki, még bizonyosan nem szedett össze új embereket. Az idő ezúttal nekik kedvez, hisz minél többet várnak, annál bizonyosabb, hogy az őrült kölyök beleköp a levesükbe.
Amint végzett, vezetékszáron vezetve a két lovat indul el a Kovácsműhely felé, ahol Aztyan a kancellár ajándékát tartja.*
A lókupecnél röviden, kedélyesen elbeszélget az árussal, majd megalkuszik két igás lóra, amit azonnal arannyal fizet is. A Kereskedőházra nem lehet panasz, mindig időben fizetnek és rendszeres vásárlói a piac majd minden szegletének. Átadja a kupecnek (Mesélő (Májmétely)) a 340 aranyat
és meghagyja, hogy lehetőleg senkinek se beszéljen a vásárlásról. Ajándéknak állítja és szeretné, ha a meglepetés teljes lenne.Mondjuk az is lesz, ha sikeresen elérnek a Vashegyre és Habrertus elé állnak Aenaevel, miközben a követei még csak a hajnal első sugaraira ébrednek Artheniorban. Az efféle csíny kedvére való, az pedig főleg, hogy őt senki sem kérheti számon. Terwy bandájától nem tart, megtizedelték és Bjok, vagy ki, még bizonyosan nem szedett össze új embereket. Az idő ezúttal nekik kedvez, hisz minél többet várnak, annál bizonyosabb, hogy az őrült kölyök beleköp a levesükbe.
Amint végzett, vezetékszáron vezetve a két lovat indul el a Kovácsműhely felé, ahol Aztyan a kancellár ajándékát tartja.*
839. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-10-06 07:47:16
Üzenet elküldve: 2020-10-06 07:47:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nisamie Iruveus//
*Egyelőre úgy se tud mit kezdeni magával, az meg, hogy pont az ő hibájából vesszen oda feleslegesen ennyi étel, inkább nem is gondol bele. Már megtanulta milyen sanyarú az élet, ha valaki csak magára tud támaszkodni és van, hogy nem minden nap tudja telerakni a hasát ő se, így még keserűbb a dolog. Igazából a lelkiismerete az, ami emészti belülről, ahogy a keresgélő lányra tekint, nem olyan, akikkel mulatni szokta az idejét, egészen egyszerű a ruhája is, a kinézete is. ~ Legalább biztos lehetek benne, hogy ő még nem ismer. ~ Kúszik a szája szélére egy megkönnyebbült mosoly.*
-Hát peeersze! *Vágja rá rögtön, nagy magabiztossággal.*
-Olyanok, mint az ökrök, csak mennek előre, de ha az ember megragadja a szakállukat, akkor azért megállnak. *Magyarázza, bár valószínű arra nem csak a törpe állna meg ha a szakállát ráncigálnák, a normál ember és egyéb lény is. Majd közben tovább kúszik, benéz egy ott álló kocsi alá is, és bár négykézláb kúszik előre, mintha még így is inogna néha, mikor háromlábon kénytelen támaszkodni. Ekkor éri a csúnya gyanúsítás a lány részéről, ami igazán lesokkolja, azaz a hangjából úgy lehet kivenni.*
-Micsoda?! Hogy én réészeg? Az ki van csukva babám, hát nem egyértelmű, hogy elf vagyok? *Teszi rá a pontot az i-re, majd jót nevet a saját tréfáján, rácsapva a combjára.*
-Áh… téged nem lehet becsapni. *Legyint, majd megtámaszkodik a kocsi szélén, hogy fel tudjon állni.*
-Hazudtam. *Néz a másikra komoly arccal, bár így, még mindig véres arccal és meghúzódott orral, kicsit más hatást kelthet.*
-Fél- elf vagyok gyönyörűm. *Szakad ki belőle a nevetés megint, nem tudja visszafogni magát.*
//Nisamie Iruveus//
*Egyelőre úgy se tud mit kezdeni magával, az meg, hogy pont az ő hibájából vesszen oda feleslegesen ennyi étel, inkább nem is gondol bele. Már megtanulta milyen sanyarú az élet, ha valaki csak magára tud támaszkodni és van, hogy nem minden nap tudja telerakni a hasát ő se, így még keserűbb a dolog. Igazából a lelkiismerete az, ami emészti belülről, ahogy a keresgélő lányra tekint, nem olyan, akikkel mulatni szokta az idejét, egészen egyszerű a ruhája is, a kinézete is. ~ Legalább biztos lehetek benne, hogy ő még nem ismer. ~ Kúszik a szája szélére egy megkönnyebbült mosoly.*
-Hát peeersze! *Vágja rá rögtön, nagy magabiztossággal.*
-Olyanok, mint az ökrök, csak mennek előre, de ha az ember megragadja a szakállukat, akkor azért megállnak. *Magyarázza, bár valószínű arra nem csak a törpe állna meg ha a szakállát ráncigálnák, a normál ember és egyéb lény is. Majd közben tovább kúszik, benéz egy ott álló kocsi alá is, és bár négykézláb kúszik előre, mintha még így is inogna néha, mikor háromlábon kénytelen támaszkodni. Ekkor éri a csúnya gyanúsítás a lány részéről, ami igazán lesokkolja, azaz a hangjából úgy lehet kivenni.*
-Micsoda?! Hogy én réészeg? Az ki van csukva babám, hát nem egyértelmű, hogy elf vagyok? *Teszi rá a pontot az i-re, majd jót nevet a saját tréfáján, rácsapva a combjára.*
-Áh… téged nem lehet becsapni. *Legyint, majd megtámaszkodik a kocsi szélén, hogy fel tudjon állni.*
-Hazudtam. *Néz a másikra komoly arccal, bár így, még mindig véres arccal és meghúzódott orral, kicsit más hatást kelthet.*
-Fél- elf vagyok gyönyörűm. *Szakad ki belőle a nevetés megint, nem tudja visszafogni magát.*
838. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-10-03 16:55:03
Üzenet elküldve: 2020-10-03 16:55:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*A kereskedelmi központból egyenesen a piacra megy miután Elgroon távozott. Elég sok korábbi és mostani rendelést kell elintéznie, hisz a munka nem állhat meg annak ellenére sem, hogy most sikeresen kötöttek egy igen remek üzletet.
A piacon a megszokott árusait keresi fel, hogy náluk érdeklődjön az árukról. Ahogy a megszokott lókupecát is felkeresi, hogy az egyik megrendelőnek lovat vásároljon és ha ott végzett és megalkudott egy remek hátasra, akkor átsétál ahhoz az árushoz, akik szekerekkel és hintókkal foglalkoznak. A báró egy korábbi kérésének eleget szeretne tenni végre. Bár fogalma sincs, minek kell neki egy hintó. De nem azért fizeti, hogy kérdezősködjön, hanem hogy megtegye, amit kér tőle. Ennek megfelelően megalkuszik egy nemesi hintóra is. Az egész vásárláskor összesen 1923 aranyat számol le a kufároknak (Mesélő (Májmétely)).
Amikor aztán minden megvan, a lovat bekötteti a szekér elé és bár nem erre tenyésztették a hátast, arra megfelelő lesz, hogy visszavigye őt és a hintót a kovácsműhelyhez. Ha pedig visszaért, a hátsó udvarba vezeti be a hintót és ott köti ki a fogatból a lovat.
Mindent sikerült elintéznie, így most már jöhet a következő feladat.*
A piacon a megszokott árusait keresi fel, hogy náluk érdeklődjön az árukról. Ahogy a megszokott lókupecát is felkeresi, hogy az egyik megrendelőnek lovat vásároljon és ha ott végzett és megalkudott egy remek hátasra, akkor átsétál ahhoz az árushoz, akik szekerekkel és hintókkal foglalkoznak. A báró egy korábbi kérésének eleget szeretne tenni végre. Bár fogalma sincs, minek kell neki egy hintó. De nem azért fizeti, hogy kérdezősködjön, hanem hogy megtegye, amit kér tőle. Ennek megfelelően megalkuszik egy nemesi hintóra is. Az egész vásárláskor összesen 1923 aranyat számol le a kufároknak (Mesélő (Májmétely)).
Amikor aztán minden megvan, a lovat bekötteti a szekér elé és bár nem erre tenyésztették a hátast, arra megfelelő lesz, hogy visszavigye őt és a hintót a kovácsműhelyhez. Ha pedig visszaért, a hátsó udvarba vezeti be a hintót és ott köti ki a fogatból a lovat.
Mindent sikerült elintéznie, így most már jöhet a következő feladat.*
837. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-10-02 19:02:43
Üzenet elküldve: 2020-10-02 19:02:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Eooghantar Weery'tas//
*Már éppen kezd lemondani lélekben a sajtról, amikor nem várt irányból kap segítséget. Szemöldökei a magasba szöknek, ahogy visszapillant az éppen négykézlábra támaszkodni próbáló férfira. Nem először lökik fel, de általában egy ízes káromkodáson túl nem sokra méltatják személyét. Ruhái bár tiszták, erősen viseletesnek tűnnek, ékszereket nem hord, no meg az arcát sem festi, egyszóval rá van írva, hogy szegénysorú. Azokkal meg nem sokan törődnek. *
- Egy sárga viaszba csomagolt sajt. Nagyjából tenyérnyi. *Válaszolja, miközben még mindig kissé gyanakodva figyeli a zenész ténykedését a piac kövein. Nem fűz hozzá túl sok reményt, hogy a sajt előkerül, de több szem többet lát, nem baj az, ha a férfi is keresi.
Közben nagy nehezen talpra áll, tekintetével tovább kutatva az oly vágyott finomságot.*
- A szakálluknál fogva? *Ráncolja össze homlokát Eooghantar meséjét hallgatva. Most már kifejezetten gyanakvó tekintettel szemléli a másikat; ahogy a szavakat formálja, és amit mond… egészen olyan, mintha nem lenne józan. Persze elég beteget és sérültet látott már életében ahhoz, hogy ne csak az alkoholfogyasztás ugorjon be neki indokként, de minél tovább nézi a férfit, annál inkább részegnek gondolja. Mintha nem is érezné a fájdalmat… pedig egy ilyen orrsérülés után az emberek döntő többsége biztosan hullajtana pár könnycseppet. Erről eszébe is jut a könyöke, amiről eddig igyekezett nem tudomást venni, de az ujjain lecsöpögő vér lassan kezdi zavarni.*
- Felháborító? Te részeg vagy? *Szegezi a másiknak a kérdést, miközben lesöpör néhány vércseppet az alkarjáról.*
//Eooghantar Weery'tas//
*Már éppen kezd lemondani lélekben a sajtról, amikor nem várt irányból kap segítséget. Szemöldökei a magasba szöknek, ahogy visszapillant az éppen négykézlábra támaszkodni próbáló férfira. Nem először lökik fel, de általában egy ízes káromkodáson túl nem sokra méltatják személyét. Ruhái bár tiszták, erősen viseletesnek tűnnek, ékszereket nem hord, no meg az arcát sem festi, egyszóval rá van írva, hogy szegénysorú. Azokkal meg nem sokan törődnek. *
- Egy sárga viaszba csomagolt sajt. Nagyjából tenyérnyi. *Válaszolja, miközben még mindig kissé gyanakodva figyeli a zenész ténykedését a piac kövein. Nem fűz hozzá túl sok reményt, hogy a sajt előkerül, de több szem többet lát, nem baj az, ha a férfi is keresi.
Közben nagy nehezen talpra áll, tekintetével tovább kutatva az oly vágyott finomságot.*
- A szakálluknál fogva? *Ráncolja össze homlokát Eooghantar meséjét hallgatva. Most már kifejezetten gyanakvó tekintettel szemléli a másikat; ahogy a szavakat formálja, és amit mond… egészen olyan, mintha nem lenne józan. Persze elég beteget és sérültet látott már életében ahhoz, hogy ne csak az alkoholfogyasztás ugorjon be neki indokként, de minél tovább nézi a férfit, annál inkább részegnek gondolja. Mintha nem is érezné a fájdalmat… pedig egy ilyen orrsérülés után az emberek döntő többsége biztosan hullajtana pár könnycseppet. Erről eszébe is jut a könyöke, amiről eddig igyekezett nem tudomást venni, de az ujjain lecsöpögő vér lassan kezdi zavarni.*
- Felháborító? Te részeg vagy? *Szegezi a másiknak a kérdést, miközben lesöpör néhány vércseppet az alkarjáról.*
836. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-09-28 09:02:55
Üzenet elküldve: 2020-09-28 09:02:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nisamie Iruveus//
*Ő annyira nem érzi a fájdalmat, ég mindig van benne egy kis szesz, az elnyomja a dolgokat. Miután látja, hogy a lányt jobban foglalkoztatja a kosár elcsámborgott tartalma, mint az, hogy ismét felálljon két lábra, ő is körbe néz, ennyit még igazán megtehet. Végre megleli a rongyai között azt, amivel letakaríthatja az arcát, miközben megtámaszkodik a falnak vetett tenyérrel, így most már egészen felismerhető, csak még csöpög a vér, így odatartja a kendőt a lukakhoz. A hangulatból érzi, hogy nem lesz a kisasszony szíve csücske és egy bocsánatkérés kevés lesz a dolgok helyretételére.*
-Mi hiányzik még? *Áll négykézlábra, miután eláll végre az orra vére. Így a szédülés se nagy kihívás, csak kellemetlen. Ha meg valaki a kezére akar lépni, majd próbál vigyázni, a nadrágjának úgyis mindegy.*
-Hogy nézett ki? *Kúszik a földön, jól elkenve a tojást a piac kövén.*
-Az egyik böszme törpe jól meglökött, aztán eltűnt a tömegben! Ezek a törpék már csak ilyenek. Ha nem ragadod meg őket a szakálluknál fogva, akkor elvegyülnek a tömegben. *Mondja, ráfogva az egész balesetet egy, az imént kitalált alakra. Bár meglökték az biztos, de úgy emlékszik csak egy szaladgáló gyerek volt az, aki éppen az anyját kereste. Ha nem lenne még most is kótyagos nem is lett volna baj belőle.*
-Hogy mik vannak manapság! Felháborító…
//Nisamie Iruveus//
*Ő annyira nem érzi a fájdalmat, ég mindig van benne egy kis szesz, az elnyomja a dolgokat. Miután látja, hogy a lányt jobban foglalkoztatja a kosár elcsámborgott tartalma, mint az, hogy ismét felálljon két lábra, ő is körbe néz, ennyit még igazán megtehet. Végre megleli a rongyai között azt, amivel letakaríthatja az arcát, miközben megtámaszkodik a falnak vetett tenyérrel, így most már egészen felismerhető, csak még csöpög a vér, így odatartja a kendőt a lukakhoz. A hangulatból érzi, hogy nem lesz a kisasszony szíve csücske és egy bocsánatkérés kevés lesz a dolgok helyretételére.*
-Mi hiányzik még? *Áll négykézlábra, miután eláll végre az orra vére. Így a szédülés se nagy kihívás, csak kellemetlen. Ha meg valaki a kezére akar lépni, majd próbál vigyázni, a nadrágjának úgyis mindegy.*
-Hogy nézett ki? *Kúszik a földön, jól elkenve a tojást a piac kövén.*
-Az egyik böszme törpe jól meglökött, aztán eltűnt a tömegben! Ezek a törpék már csak ilyenek. Ha nem ragadod meg őket a szakálluknál fogva, akkor elvegyülnek a tömegben. *Mondja, ráfogva az egész balesetet egy, az imént kitalált alakra. Bár meglökték az biztos, de úgy emlékszik csak egy szaladgáló gyerek volt az, aki éppen az anyját kereste. Ha nem lenne még most is kótyagos nem is lett volna baj belőle.*
-Hogy mik vannak manapság! Felháborító…
835. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-09-26 09:19:07
Üzenet elküldve: 2020-09-26 09:19:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Eooghantar Weery'tas//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tekintete nem időzik túl sokáig a másikon; eléggé vérzik ugyan az orra, de eszméleténél van, úgyhogy olyan nagy baj nem lehet. Inkább azt nézi, mi az, ami még menthető a kiborult kosár tartalmából. Fájósan mozdul a cipó után, mielőtt még valaki rátaposna, de tekintetével közben már a sajtot keresi, ami kissé távolabb gurult a piac kövein. Egyelőre nem látja, ami furcsa mód sokkal jobban fáj, mint megzúzott könyöke. Ha nem találja meg, megint hatokig gyűjtögethet arra, hogy újból vegyen egyet. A szétkenődött tojásokra rá sem bír nézni, hasonló okokból. Megint ehet majd zabot zabbal, mint a lovak… sírni tudna.*
- Kurva jól… *Érkezik a rezignált válasz egy fájdalmas pillantással kiegészítve. Valószínűleg nem lenne rossz kitölteni haragját a férfin, de szerencsétlen így is elég szánalmasan fest a jelentős mennyiségű szétkent vérrel, a szépen csillogó tojásfoltokról nem s beszélve.*
- Ezt mégis hogy sikerült? *Kérdi, miközben nagy nehezen végre felkel a földről. Most érzi csak meg igazán, hol is lesznek majd rajta azok a szép lila foltok, amiket az esés következtében szerzett. Ha alkalma adódik rá, ezúttal alaposabban is szemügyre veszi Eooghantart. Feltűnik neki a hangszer és a kissé ködös tekintethez párosuló véreres szemek is, de ez utóbbiakat egyelőre az ütközés utóhatásának tudja be.*
//Eooghantar Weery'tas//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tekintete nem időzik túl sokáig a másikon; eléggé vérzik ugyan az orra, de eszméleténél van, úgyhogy olyan nagy baj nem lehet. Inkább azt nézi, mi az, ami még menthető a kiborult kosár tartalmából. Fájósan mozdul a cipó után, mielőtt még valaki rátaposna, de tekintetével közben már a sajtot keresi, ami kissé távolabb gurult a piac kövein. Egyelőre nem látja, ami furcsa mód sokkal jobban fáj, mint megzúzott könyöke. Ha nem találja meg, megint hatokig gyűjtögethet arra, hogy újból vegyen egyet. A szétkenődött tojásokra rá sem bír nézni, hasonló okokból. Megint ehet majd zabot zabbal, mint a lovak… sírni tudna.*
- Kurva jól… *Érkezik a rezignált válasz egy fájdalmas pillantással kiegészítve. Valószínűleg nem lenne rossz kitölteni haragját a férfin, de szerencsétlen így is elég szánalmasan fest a jelentős mennyiségű szétkent vérrel, a szépen csillogó tojásfoltokról nem s beszélve.*
- Ezt mégis hogy sikerült? *Kérdi, miközben nagy nehezen végre felkel a földről. Most érzi csak meg igazán, hol is lesznek majd rajta azok a szép lila foltok, amiket az esés következtében szerzett. Ha alkalma adódik rá, ezúttal alaposabban is szemügyre veszi Eooghantart. Feltűnik neki a hangszer és a kissé ködös tekintethez párosuló véreres szemek is, de ez utóbbiakat egyelőre az ütközés utóhatásának tudja be.*
834. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-09-24 08:37:48
Üzenet elküldve: 2020-09-24 08:37:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nisamie Iruveus//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Oooooh! *Borul meg vele a világ, a lökés hatására és, bár szédül, de érzi, hogy egy pillanatra sikerül megkapaszkodnia valamiben, ám ez a megkönnyebbülés nem tart sokáig. Borít mindent. A lánynak az a szerencséje, hogy a lendülettől nem éppen rajta landol, de a hátára erősített hangszer nagyot jajdul érkezéskor. Ahogy magához tér a döbbenetből, a szédülés még mindig fenn áll, azonban érzi, hogy fáj az orra, a térdei és, mintha a nadrágja átázott volna egy helyen. Feltérdel és áttapogatja az arcát. A keze tanúskodik róla, hogy az orra az vérzik, nem tudtak olyan gyorsan odakapni a kezét, hogy koppanjon az arca a földön közvetlenül. *
-Baszki… *Morog, közben pedig látja, hogy a nadrágja több helyen foltos, tojáshéjas. Szépen belezúgott a kosárból kiesett tyúkpottyanatba.*
-Baaaszkiii… *~Hogy a redva cifrázzon ki! Most szóórakozol velem Bazd meg?! ~ Nyög ki még egy keserves káromkodást. Mert most aztán megnézheti magát, most pedig, hogy felmérte a helyzetet, az orra elé tartott kézzel fordul meg a szerencsés nő felé, akit volt olyan szerencsés, hogy őt választotta támasznak.*
-Gyol agy? Sajdánlom ezt az egészet. *Mondja, miközben fogja az orrát az egyik kezével, a másikkal meg kutat valami anyagzsebkendő után, ám a keze és az arca is véres, tapogatás közben jól elkente, így nem valami bizalomgerjesztő látványt nyújt.*
//Nisamie Iruveus//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Oooooh! *Borul meg vele a világ, a lökés hatására és, bár szédül, de érzi, hogy egy pillanatra sikerül megkapaszkodnia valamiben, ám ez a megkönnyebbülés nem tart sokáig. Borít mindent. A lánynak az a szerencséje, hogy a lendülettől nem éppen rajta landol, de a hátára erősített hangszer nagyot jajdul érkezéskor. Ahogy magához tér a döbbenetből, a szédülés még mindig fenn áll, azonban érzi, hogy fáj az orra, a térdei és, mintha a nadrágja átázott volna egy helyen. Feltérdel és áttapogatja az arcát. A keze tanúskodik róla, hogy az orra az vérzik, nem tudtak olyan gyorsan odakapni a kezét, hogy koppanjon az arca a földön közvetlenül. *
-Baszki… *Morog, közben pedig látja, hogy a nadrágja több helyen foltos, tojáshéjas. Szépen belezúgott a kosárból kiesett tyúkpottyanatba.*
-Baaaszkiii… *~Hogy a redva cifrázzon ki! Most szóórakozol velem Bazd meg?! ~ Nyög ki még egy keserves káromkodást. Mert most aztán megnézheti magát, most pedig, hogy felmérte a helyzetet, az orra elé tartott kézzel fordul meg a szerencsés nő felé, akit volt olyan szerencsés, hogy őt választotta támasznak.*
-Gyol agy? Sajdánlom ezt az egészet. *Mondja, miközben fogja az orrát az egyik kezével, a másikkal meg kutat valami anyagzsebkendő után, ám a keze és az arca is véres, tapogatás közben jól elkente, így nem valami bizalomgerjesztő látványt nyújt.*
833. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-09-22 18:03:56
Üzenet elküldve: 2020-09-22 18:03:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Eooghantar Weery'tas//
*Nem sok ideje bolyong még a piacon, de már most mérhetetlenül elege van belőle. Túl sok az ember meg az egyéb szerzet, üvöltöznek, hangoskodnak, ráadásul beazonosíthatatlan, egyáltalán nem bizalomgerjesztő szagok terjengnek mindenütt. Csupa olyan dolog, ami elől nincs menekvés, ha valakinek elintéznivalója akad a piacon. Ha tehetné, messziről kerülné az ilyen és ehhez hasonló helyeket, de sajnos nincs abban a helyzetben. Így csak próbálja a lehető leghamarabb letudni a beszerzést, a lehetőségekhez mérten céltudatosan mozogva az árusok között.
Tulajdonképpen már csak egyetlen dologra vadászik apja listájáról; a derengő fa kérgére. Egy olyan dologra, amit még életében nem látott, fogalma sincs, hogyan kellene kinéznie, és persze azt sem tudja, melyik bódénál találhatná meg. A kofáktól kapott elutasító pillantások és nemleges válaszok nem segítenek túl sokat türelmének megőrzésében, de egyelőre még nem adja fel a keresést. Udvariasan kérdez huszadszorra is, hátha végre a megfelelő helyre vezeti a vakszerencse. De ezúttal úgy tűnik, nem akar kedvezni neki.
Ahogy az utolsó lehetségesnek tartott árus is elhajtja, bosszús léptekkel indul meg otthona irányába. Nem is nagyon figyel oda az útra, gondolataiba mélyedve próbál valahogy kikeveredni a bódék útvesztőjéből, amikor valami furcsa húzást érez jobb karja tájékán, amin a kosár pihen. Túlságosan is későn fogja fel a helyzetet ahhoz, hogy idejében reagálni tudjon, és legalább ő ne essen el, ha már a férfi menthetetlenül közelít arcával a piac mocskos kövei felé.
A kosár tartalma nagyrészt a földön landol, pár tojás összetörik, egy tenyérnyi, viaszba csomagolt sajt elgurul néhány méternyire. Nisamie könyökével tompít valamennyit az esésen, ami ennek köszönhetően nagy felületen megszabadul a bőrtől, de legalább a komolyabb sérüléseket elkerüli a maga részéről. Az oldala színes lesz pár hétig, az biztos, de csont nem törött. Miután vérző könyökét megtapogatta, és meggyőződött róla, hogy egyben van, a másik felé néz, vajon ő miképpen élte meg a nem várt találkozást. Megszólalni egyelőre még nem tud, mivel enyhén sokkolják a hirtelen események.*
//Eooghantar Weery'tas//
*Nem sok ideje bolyong még a piacon, de már most mérhetetlenül elege van belőle. Túl sok az ember meg az egyéb szerzet, üvöltöznek, hangoskodnak, ráadásul beazonosíthatatlan, egyáltalán nem bizalomgerjesztő szagok terjengnek mindenütt. Csupa olyan dolog, ami elől nincs menekvés, ha valakinek elintéznivalója akad a piacon. Ha tehetné, messziről kerülné az ilyen és ehhez hasonló helyeket, de sajnos nincs abban a helyzetben. Így csak próbálja a lehető leghamarabb letudni a beszerzést, a lehetőségekhez mérten céltudatosan mozogva az árusok között.
Tulajdonképpen már csak egyetlen dologra vadászik apja listájáról; a derengő fa kérgére. Egy olyan dologra, amit még életében nem látott, fogalma sincs, hogyan kellene kinéznie, és persze azt sem tudja, melyik bódénál találhatná meg. A kofáktól kapott elutasító pillantások és nemleges válaszok nem segítenek túl sokat türelmének megőrzésében, de egyelőre még nem adja fel a keresést. Udvariasan kérdez huszadszorra is, hátha végre a megfelelő helyre vezeti a vakszerencse. De ezúttal úgy tűnik, nem akar kedvezni neki.
Ahogy az utolsó lehetségesnek tartott árus is elhajtja, bosszús léptekkel indul meg otthona irányába. Nem is nagyon figyel oda az útra, gondolataiba mélyedve próbál valahogy kikeveredni a bódék útvesztőjéből, amikor valami furcsa húzást érez jobb karja tájékán, amin a kosár pihen. Túlságosan is későn fogja fel a helyzetet ahhoz, hogy idejében reagálni tudjon, és legalább ő ne essen el, ha már a férfi menthetetlenül közelít arcával a piac mocskos kövei felé.
A kosár tartalma nagyrészt a földön landol, pár tojás összetörik, egy tenyérnyi, viaszba csomagolt sajt elgurul néhány méternyire. Nisamie könyökével tompít valamennyit az esésen, ami ennek köszönhetően nagy felületen megszabadul a bőrtől, de legalább a komolyabb sérüléseket elkerüli a maga részéről. Az oldala színes lesz pár hétig, az biztos, de csont nem törött. Miután vérző könyökét megtapogatta, és meggyőződött róla, hogy egyben van, a másik felé néz, vajon ő miképpen élte meg a nem várt találkozást. Megszólalni egyelőre még nem tud, mivel enyhén sokkolják a hirtelen események.*
832. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-09-20 21:05:05
Üzenet elküldve: 2020-09-20 21:05:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Egy ládányi arany //
* A tisztást elhagyva a piacra ér az építész. A kereskedők standjai mindig is csábították a férfit. Szeret vásárolgatni, de most nem engedheti meg ezt magának. Túlságosan is sok a vesztenivalója. Minél hamarabb egy fogadó biztonságos szobájába szeretne jutni. Ott talán elrejtheti a pénzét. Éppen azon morfondírozik, hogy merre induljon el, amikor megpillant a szeme sarkából egy kiírást, ami igazán érdekes. Oda is lép, hogy jobban megnézze magának. Úgy látszik megütötte a főnyereményt, mert pont az ő problémájára nyújt megoldást.*
~ Sávos pénzlekötés? Nem kell rejtegetnem a vagyonomat. Elé, ha a kereskedőházra bízom és még hasznot is hajt.~* Ez azért elég jó hír neki, mert így végre nyugodtan aludhat. Nem kell attól tartania, hogy kizsebelik. Persze azért jól körüljárja, majd ezt az ajánlatot is, de már megér neki annyit, hogy felkeresse ezt a bizonyos kereskedőházat. Még csak messzire sem kell mennie, mivel itt van egy köpésre tőle. Nem is fecséreli tovább az időt, hanem rögtön el is indul.*
* A tisztást elhagyva a piacra ér az építész. A kereskedők standjai mindig is csábították a férfit. Szeret vásárolgatni, de most nem engedheti meg ezt magának. Túlságosan is sok a vesztenivalója. Minél hamarabb egy fogadó biztonságos szobájába szeretne jutni. Ott talán elrejtheti a pénzét. Éppen azon morfondírozik, hogy merre induljon el, amikor megpillant a szeme sarkából egy kiírást, ami igazán érdekes. Oda is lép, hogy jobban megnézze magának. Úgy látszik megütötte a főnyereményt, mert pont az ő problémájára nyújt megoldást.*
~ Sávos pénzlekötés? Nem kell rejtegetnem a vagyonomat. Elé, ha a kereskedőházra bízom és még hasznot is hajt.~* Ez azért elég jó hír neki, mert így végre nyugodtan aludhat. Nem kell attól tartania, hogy kizsebelik. Persze azért jól körüljárja, majd ezt az ajánlatot is, de már megér neki annyit, hogy felkeresse ezt a bizonyos kereskedőházat. Még csak messzire sem kell mennie, mivel itt van egy köpésre tőle. Nem is fecséreli tovább az időt, hanem rögtön el is indul.*
831. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-09-18 18:36:02
Üzenet elküldve: 2020-09-18 18:36:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Lassacskán kezd lemenni a nap, így nem ártana valami alvóhelyet keresnie éjszakára. A két pohár bor kicsit elálmosította, így tényleg ráférne egy kis alvás. A Pegazus fogadó felé veszi az irányt, hogy annak egyik szobájában hajthassa álomra szemeit. Menet közben azért résen van, hátha a kalmárban megismert férfi a nyomába akarna eredi. Nem volt szép tőle amit csinált de már nem tudja meg nem történté tenni a dolgokat. Kis lelkiismeret furdalással halad tovább a fogadó felé.*
830. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-09-17 21:57:20
Üzenet elküldve: 2020-09-17 21:57:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 426
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 426
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Merchen, Asztéyriaa//
//Zárás//
*Igazán nem esik nehezére az ilyesmi, szereti a sok embert, nyüzsögni köztük, s ha még segíthet is valakinek, és mellette egy kis extra aranyat szerezhet, azzal csak mindenki jól jár. Teysus is örülhet, hisz megmarad az egyensúly. Óvatosan adja át a portékát a nőnek, s kissé megemelkedett szemöldökkel figyeli az előtte zajló eseményeket, de nem szól egy szót sem, végtére is ez tényleg nem az ő dolga már, hogy hogyan boldogul, vagy hogy bánik az állattal, esetleg mi a célja vele.*
-Igazán örülök, ha elégedett.
*Biccent nem rejtve véka alá az önbecsülését.*
-Merchen Feiy, add csak tovább nyugodtan.
*Kacsint oda zsiványan, majd feláll, kicsit nyújtózkodik, s szedelőzködni kezd. Hosszú még a nap,s megannyi dolga van.*
-Aztán vigyázz magadra.
*Adja az örök jó tanácsot, egy kedves intés, s fütyörészve tovább andalog.*
//Zárás//
*Igazán nem esik nehezére az ilyesmi, szereti a sok embert, nyüzsögni köztük, s ha még segíthet is valakinek, és mellette egy kis extra aranyat szerezhet, azzal csak mindenki jól jár. Teysus is örülhet, hisz megmarad az egyensúly. Óvatosan adja át a portékát a nőnek, s kissé megemelkedett szemöldökkel figyeli az előtte zajló eseményeket, de nem szól egy szót sem, végtére is ez tényleg nem az ő dolga már, hogy hogyan boldogul, vagy hogy bánik az állattal, esetleg mi a célja vele.*
-Igazán örülök, ha elégedett.
*Biccent nem rejtve véka alá az önbecsülését.*
-Merchen Feiy, add csak tovább nyugodtan.
*Kacsint oda zsiványan, majd feláll, kicsit nyújtózkodik, s szedelőzködni kezd. Hosszú még a nap,s megannyi dolga van.*
-Aztán vigyázz magadra.
*Adja az örök jó tanácsot, egy kedves intés, s fütyörészve tovább andalog.*
829. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-09-17 09:16:54
Üzenet elküldve: 2020-09-17 09:16:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nisamie Iruveus//
*A mai nap nem indult valami fényesen, főleg, ha belegondol abba, hogy azt se tudja most pont melyik írják. Talán van két napja is, vagy három, hogy folyamatosan iszik. De mit tehetne mást, hiszen olyan szerencséje volt kockán, amit meg kellett ünnepelni. A feje meg persze hasogat, ahogy azt lehetett várni, nem igazán segít, hogy már vagy tizenegy is elmúlt és a sugarak minden irányból támadják a szemét. Így az egyik karját mag fölé emelve sétál ki az egyik házból a piac mellett. ~Eeyr szerelmére! Hogy a jó redvás öreganyámba keveredtem ide? ~ Hunyorog de szinte alig lát valamit a folyton elhaladó emberek sorától. Tesz néhány nagyobb lépést, mikor megérzi, hogy a gyomra is üres, mardossa az éhség, ahogy az ilyen tivornya után szokta. Ahogy pedig ott ténfereg a piaci forgatagban, lehetőség szerint a szélén leginkább, mivel még szédül a lórúgásnyi alkoholtól, amit még lefekvés előtt döntött magába, vagy az a csinos vörös, akinél a hajnalt töltötte, már nem is biztos benne, elveszíti az egyensúlyát. A reflexei kihagynak, de szerencsétlenségére pont beleakad a keze egy kosárba és jól bele is gabalyodik, ám kimenteni az állapota miatt már a helyzetet nem tudja, így rántja magával a nőt is, ha csak az nem a masszívabb, sziklaszilárd fajtából való. ~Azt a kurva élet! Most összetöröm a képem az biztos! ~*
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2020.09.19 14:38:36, a következő indokkal:
Kérésre.
//Nisamie Iruveus//
*A mai nap nem indult valami fényesen, főleg, ha belegondol abba, hogy azt se tudja most pont melyik írják. Talán van két napja is, vagy három, hogy folyamatosan iszik. De mit tehetne mást, hiszen olyan szerencséje volt kockán, amit meg kellett ünnepelni. A feje meg persze hasogat, ahogy azt lehetett várni, nem igazán segít, hogy már vagy tizenegy is elmúlt és a sugarak minden irányból támadják a szemét. Így az egyik karját mag fölé emelve sétál ki az egyik házból a piac mellett. ~Eeyr szerelmére! Hogy a jó redvás öreganyámba keveredtem ide? ~ Hunyorog de szinte alig lát valamit a folyton elhaladó emberek sorától. Tesz néhány nagyobb lépést, mikor megérzi, hogy a gyomra is üres, mardossa az éhség, ahogy az ilyen tivornya után szokta. Ahogy pedig ott ténfereg a piaci forgatagban, lehetőség szerint a szélén leginkább, mivel még szédül a lórúgásnyi alkoholtól, amit még lefekvés előtt döntött magába, vagy az a csinos vörös, akinél a hajnalt töltötte, már nem is biztos benne, elveszíti az egyensúlyát. A reflexei kihagynak, de szerencsétlenségére pont beleakad a keze egy kosárba és jól bele is gabalyodik, ám kimenteni az állapota miatt már a helyzetet nem tudja, így rántja magával a nőt is, ha csak az nem a masszívabb, sziklaszilárd fajtából való. ~Azt a kurva élet! Most összetöröm a képem az biztos! ~*
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2020.09.19 14:38:36, a következő indokkal:
Kérésre.
828. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-09-15 10:28:17
Üzenet elküldve: 2020-09-15 10:28:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Merchen, Asztéyriaa//
*Neki aztán csak az eredmény a fontos, ennyi aranytól meg aztán simán megszabadul, ha megkapja érte, amiért a városba kellett merészkednie. Nem igazán viseli szívén a tündér dolgait, csupán erre a rövid időre hozta őket össze a sors, egyelőre még úgy véli, hogy nagy szerencséjére. A városon belül nem veheti le a csuklyát, főleg nem a nyílt utcán, így csak legyezgeti az arcát, néha megmozgatva a levegőt odabenn, bár már így is izzad. *
-Én nem félek. *Morogja az orra alá, mikor már a tündér teljesen eltűnt. Míg várakozik elővesz egy kendőt a táskájából és törölgeti a tarkóját meg a nyaka környékét, ahogy csak tudja. Mikor azonban már a második törlésnél tart veszi csak észre, hogy valami a nyakához tapadt. Odanyúl lassan és elveszi. Egy pikkely. *
-Nagyszerű, lassan itt a vedlés ideje igaz? Koszos dögök. *Morogja az orra alá és megborzong már a gondolattól is, hogy nemsokára sokkal több fog a bőrére tapadni ebből a gusztustalan dologból. *
-Fejj… *Fintorodik el miközben lepöcköli az ujja hegyéről a gusztustalan pikkelyt, ekkor léphet oda hozzá a tündér ismét. *
-Gyors volt, ez aztán igen! *Mondja elismerő hangon, talán először üt meg ilyen pozitív felhangot bárkivel is szemben az elmúlt évben. Végre talált egy valakit ember az átkozott városban, aki nem teljesen használhatatlan és megbízhatatlan. Nem nehéz belátni, hogy minden a tervek szerint ment, ketrec is van, meg tyúk is van. *
-Az vagyok. *A csirke viszont, mikor kicsit feljebb emeli a ketrecben és meglátja az érdeklődően elővillanó villás nyelveket, nagy hanggal próbálja átpasszírozni magát a ketrec rácsai között, ide- oda verve magát. *
-Hé-hé-hé! Jóóól van nyugi. *Ereszti lejjebb maga mellé, majd a földre is leteszi, míg megpaskolja a csuklyát magán, hogy rendre utasítsa a csúszómászókat. *
-Az vagyok, megéred a pénzed. Mit is mondtál, hogy hívnak? *Már nem is emlékszik, hogy ez a dolog szóba került-e, ha meg is kapta volna, egyik fülén be, a másikon meg ki, de most már érdekli. *
*Neki aztán csak az eredmény a fontos, ennyi aranytól meg aztán simán megszabadul, ha megkapja érte, amiért a városba kellett merészkednie. Nem igazán viseli szívén a tündér dolgait, csupán erre a rövid időre hozta őket össze a sors, egyelőre még úgy véli, hogy nagy szerencséjére. A városon belül nem veheti le a csuklyát, főleg nem a nyílt utcán, így csak legyezgeti az arcát, néha megmozgatva a levegőt odabenn, bár már így is izzad. *
-Én nem félek. *Morogja az orra alá, mikor már a tündér teljesen eltűnt. Míg várakozik elővesz egy kendőt a táskájából és törölgeti a tarkóját meg a nyaka környékét, ahogy csak tudja. Mikor azonban már a második törlésnél tart veszi csak észre, hogy valami a nyakához tapadt. Odanyúl lassan és elveszi. Egy pikkely. *
-Nagyszerű, lassan itt a vedlés ideje igaz? Koszos dögök. *Morogja az orra alá és megborzong már a gondolattól is, hogy nemsokára sokkal több fog a bőrére tapadni ebből a gusztustalan dologból. *
-Fejj… *Fintorodik el miközben lepöcköli az ujja hegyéről a gusztustalan pikkelyt, ekkor léphet oda hozzá a tündér ismét. *
-Gyors volt, ez aztán igen! *Mondja elismerő hangon, talán először üt meg ilyen pozitív felhangot bárkivel is szemben az elmúlt évben. Végre talált egy valakit ember az átkozott városban, aki nem teljesen használhatatlan és megbízhatatlan. Nem nehéz belátni, hogy minden a tervek szerint ment, ketrec is van, meg tyúk is van. *
-Az vagyok. *A csirke viszont, mikor kicsit feljebb emeli a ketrecben és meglátja az érdeklődően elővillanó villás nyelveket, nagy hanggal próbálja átpasszírozni magát a ketrec rácsai között, ide- oda verve magát. *
-Hé-hé-hé! Jóóól van nyugi. *Ereszti lejjebb maga mellé, majd a földre is leteszi, míg megpaskolja a csuklyát magán, hogy rendre utasítsa a csúszómászókat. *
-Az vagyok, megéred a pénzed. Mit is mondtál, hogy hívnak? *Már nem is emlékszik, hogy ez a dolog szóba került-e, ha meg is kapta volna, egyik fülén be, a másikon meg ki, de most már érdekli. *
827. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-09-13 20:52:25
Üzenet elküldve: 2020-09-13 20:52:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 426
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 426
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Merchen, Asztéyriaa//
*Ha Merchen tényleg tudná, hogy hány nyelvről is van szó, talán már szerelmes is lenne. De talán a korábbi problémái, mint a korgó gyomor, ami már egyre inkább kezdi gyötörni jobban zavarja. Ő maga tisztában van vele, hogy az ár, amit mond, az tényleg tisztességes. Talán a nő nincs annyira tisztában az árakkal, mint maga a tündér. Javára szóljon, hogy egész életében igyekezett megtalálni az aranyközéputat, hogy ő is keressen, de a kuncsaftoknak is megérje, nincs ez másképp most sem.*
-Ne félj kedvesem, visszatérek.
*Zsiványan kacsint, majd az aranyakkal kezében elindul be a forgatagba. Szerencsére nem nagy ritkaságról van szó, amit ugyan meg tudna találni, de nyilván több időbe, s ami fontosabb energiájába kerülne, mint így. Hamar meg is találja, amit kell, s némi furfangos csevegés után ki is fizet az állatért és a ketrecért 46 aranyat az árusnak (Mesélő (Nyíl). Egy kedves biccentés, s indul is vissza oda, ahol várja őt a türelmetlen nő.*
-Tessék, ahogy mondottam vala, itt vagyok, nem is üres kézzel.
*Azzal át is nyújtja az árut neki, s visszaül a kordéjára, és a maradék almát kezdi falatozgatni.*
-Remélem elégedett kend.
*Ha Merchen tényleg tudná, hogy hány nyelvről is van szó, talán már szerelmes is lenne. De talán a korábbi problémái, mint a korgó gyomor, ami már egyre inkább kezdi gyötörni jobban zavarja. Ő maga tisztában van vele, hogy az ár, amit mond, az tényleg tisztességes. Talán a nő nincs annyira tisztában az árakkal, mint maga a tündér. Javára szóljon, hogy egész életében igyekezett megtalálni az aranyközéputat, hogy ő is keressen, de a kuncsaftoknak is megérje, nincs ez másképp most sem.*
-Ne félj kedvesem, visszatérek.
*Zsiványan kacsint, majd az aranyakkal kezében elindul be a forgatagba. Szerencsére nem nagy ritkaságról van szó, amit ugyan meg tudna találni, de nyilván több időbe, s ami fontosabb energiájába kerülne, mint így. Hamar meg is találja, amit kell, s némi furfangos csevegés után ki is fizet az állatért és a ketrecért 46 aranyat az árusnak (Mesélő (Nyíl).
Egy kedves biccentés, s indul is vissza oda, ahol várja őt a türelmetlen nő.*-Tessék, ahogy mondottam vala, itt vagyok, nem is üres kézzel.
*Azzal át is nyújtja az árut neki, s visszaül a kordéjára, és a maradék almát kezdi falatozgatni.*
-Remélem elégedett kend.
826. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-09-12 13:15:29
Üzenet elküldve: 2020-09-12 13:15:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Egy újabb nap, újabb lehetőségekkel. Sok ember várja, hogy megkönnyítsék kicsit az erszényüket. Végül is, minél több érték van abban az erszényben, annál nagyobb fejfájást okoz a gazdájának, hiszen bárki eltulajdoníthatja azt. Bár ő nem venné el az összes pénzt senkitől sem csak egy keveset, hogy az áldozatnál is maradjon. Nem egy rossz szívű egyén. A piacon járkálva figyel a sok járkáló emberre. Nem lehet tudni, hogy mikor jön el az alkalom, hogy akcióba lendűljön. Egy gyors mozdulat és már meg is szerezheti amit akar, persze a lebukás esélye mindig ott van. Most inkább csak figyeli a sok alakot, akik a piacra érkeztek.*
825. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-09-05 20:58:51
Üzenet elküldve: 2020-09-05 20:58:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
* Dakon Brudo belép az emberektől és egyéb fajokból álló nyüzsgő piacra. Oda megy a legközelebbi helyre ahol hangszert árulnak. Brudo titkos álma, hogy egyszer megtanul furulyázni. Ezt a furulyát kérném amiért ki is fizetem a 129 aranyat Mesélő (Nyíl)nek. . Alkoholt is kíván venni méghozzá egy egész hordóval. Kifizet 140 aranyat Mesélő (Nyíl)nek a hordóért és tartalmáért. . Meg is volt a nagy bevásárlás. Majd szabadidejében otthon iszogat, furulyázgat, meg próbál gondoskodni unokahúgáról. Nem tudja bírni fogja-e a lány az állatokkal való munkát. Azért majd ő is fog dolgozni az állatok körül. Meg el vállal néha néha valamilyen munkát. *
. Alkoholt is kíván venni méghozzá egy egész hordóval. Kifizet 140 aranyat Mesélő (Nyíl)nek a hordóért és tartalmáért. . Meg is volt a nagy bevásárlás. Majd szabadidejében otthon iszogat, furulyázgat, meg próbál gondoskodni unokahúgáról. Nem tudja bírni fogja-e a lány az állatokkal való munkát. Azért majd ő is fog dolgozni az állatok körül. Meg el vállal néha néha valamilyen munkát. *
824. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-09-05 17:04:07
Üzenet elküldve: 2020-09-05 17:04:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Artheniorban//
- Csak nem tán.* Mosolyodik el az öreg is a műhely bezárására. A kard meg egyelőre marad az oldalára erősítve.*
- Úgy néz ki, hogy itt most minden csendes. Na meg télen annyira nem is jó lázongani. Olyankor hideg van, bár ha nincs se tüzelő, se élelem, akkor hamar morcosak lesznek az emberek.* Az üres has és a hűvös ház két jó ok arra, hogy dühös legyen az ember. Valamilyen szinten ez érthető is egy városban.*
- Ez már igaz! Csak jól meg kell nézni, hogy jó legyen az az új.* Az öreg javarészt saját békés falujában vagy a világot járva élte a kis életét. Otthon nyugalom volt, a többi helyen meg nem tartózkodott sokáig, így aztán nem is izgatta az aktuális rendszer. Végre aztán sorra kerülnek. Isqhea vesz két lepényt, amiből az egyiket Xungjaonak nyújtja.*
- Köszönöm!* Mondja neki és már tömi is befelé a friss meleg ennivalót. Az öreg tervére, mintha kicsit meglepődne, de végül csak beleegyezik.*
- Na ez a beszéd! Még az is lehet, hogy tényleg találunk abból a fura növényből is.* A fiú nagyon bölcsen vesz hideg élelmet, az útra, mert azért nem két perc lesz.*
- Felőlem indulhatunk. Ez is torony lesz, csak éppen kicsit másféle.* Jobban belegondolva tényleg megint toronyiránt fognak haladni.*
- Csak nem tán.* Mosolyodik el az öreg is a műhely bezárására. A kard meg egyelőre marad az oldalára erősítve.*
- Úgy néz ki, hogy itt most minden csendes. Na meg télen annyira nem is jó lázongani. Olyankor hideg van, bár ha nincs se tüzelő, se élelem, akkor hamar morcosak lesznek az emberek.* Az üres has és a hűvös ház két jó ok arra, hogy dühös legyen az ember. Valamilyen szinten ez érthető is egy városban.*
- Ez már igaz! Csak jól meg kell nézni, hogy jó legyen az az új.* Az öreg javarészt saját békés falujában vagy a világot járva élte a kis életét. Otthon nyugalom volt, a többi helyen meg nem tartózkodott sokáig, így aztán nem is izgatta az aktuális rendszer. Végre aztán sorra kerülnek. Isqhea vesz két lepényt, amiből az egyiket Xungjaonak nyújtja.*
- Köszönöm!* Mondja neki és már tömi is befelé a friss meleg ennivalót. Az öreg tervére, mintha kicsit meglepődne, de végül csak beleegyezik.*
- Na ez a beszéd! Még az is lehet, hogy tényleg találunk abból a fura növényből is.* A fiú nagyon bölcsen vesz hideg élelmet, az útra, mert azért nem két perc lesz.*
- Felőlem indulhatunk. Ez is torony lesz, csak éppen kicsit másféle.* Jobban belegondolva tényleg megint toronyiránt fognak haladni.*
823. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-09-05 16:43:40
Üzenet elküldve: 2020-09-05 16:43:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Artheniorban//
- Rendben van, akkor csak tartsd meg egyelőre! *helyesel a félelf, mert igazán nem akarja megfosztani az apót a kardtól. Igazán megérdemli, ha más nem, az ingoványbeli kalandos útjuk emlékére. A Kovácsműhelybe meg akkor ráérnek benézni legközelebb. Csak megvárja őket!*
- Remélhetőleg addig nem zár be újra megint, amíg erre járunk, hanem jó ideig kiszolgálja a vásárlókat. *De Isq nem tart ettől.*
- Bár nem gondolnám, hogy újra lázongások törnének ki a városban. Igazán úgy tűnik, hogy helyreállt a rend. Ha nem is teljesen a régi kerékvágásban *mosolyodik el a nemesség hiányán* - de normális mederben folynak a dolgok újra Artheniorban.
- A régi kerékvágást néha nem árt lecserélni egy újra, hogy az ember ne akadjon el végleg a sárban, nem igaz, apó? *nevet.
Amikor aztán végre sorra kerülnek, Isqeha meg is rendeli hamar a két lepényt, kifizetve érte 42 aranyat a nagyhasú péknek (Mesélő (Hádész).
Az egyiket odanyújtja az apónak, aztán elindulnak kifelé a piaci forgatagból, közben a lepényt majszolva, ami igazán nagyon ízletes.*
- A Világítótoronyba? *hökken meg Isqeha.*
- Le a Kikötőbe? *néz az apóra.*
- Hát, éppen lemehetünk, bár gyalogosan elég hosszú oda az út. *tűnődik el, mert nem igazán fűlik a foga a dologhoz.*
- Üsse kő! *jut eszébe hirtelen a dellion, meg az árus meséje.*
- Legalább megnézem magamnak azt a delliont, és gyűjtök belőle. Hátha igazat mondott a fickó! *kezd fellelkesedni.*
- De akkor vennünk kéne némi elemózsiát is! *vakarja a fejét.*
- A Kikötő nem itt van, több mint egy napi járóföld. Még akkor is, ha jól kilépünk. *mondja.
Az élelmet hamar be is szerzi az egyik sorban, kifizetve érte 28 aranyat. (Mesélő (Hádész)
Aztán visszaballag az apóhoz.*
- Mehetünk! *mondja várakozóan, és meg is indul a boltíves kapu felé, amelyik kifelé vezet a piacról.*
- Rendben van, akkor csak tartsd meg egyelőre! *helyesel a félelf, mert igazán nem akarja megfosztani az apót a kardtól. Igazán megérdemli, ha más nem, az ingoványbeli kalandos útjuk emlékére. A Kovácsműhelybe meg akkor ráérnek benézni legközelebb. Csak megvárja őket!*
- Remélhetőleg addig nem zár be újra megint, amíg erre járunk, hanem jó ideig kiszolgálja a vásárlókat. *De Isq nem tart ettől.*
- Bár nem gondolnám, hogy újra lázongások törnének ki a városban. Igazán úgy tűnik, hogy helyreállt a rend. Ha nem is teljesen a régi kerékvágásban *mosolyodik el a nemesség hiányán* - de normális mederben folynak a dolgok újra Artheniorban.
- A régi kerékvágást néha nem árt lecserélni egy újra, hogy az ember ne akadjon el végleg a sárban, nem igaz, apó? *nevet.
Amikor aztán végre sorra kerülnek, Isqeha meg is rendeli hamar a két lepényt, kifizetve érte 42 aranyat a nagyhasú péknek (Mesélő (Hádész).
Az egyiket odanyújtja az apónak, aztán elindulnak kifelé a piaci forgatagból, közben a lepényt majszolva, ami igazán nagyon ízletes.*
- A Világítótoronyba? *hökken meg Isqeha.*
- Le a Kikötőbe? *néz az apóra.*
- Hát, éppen lemehetünk, bár gyalogosan elég hosszú oda az út. *tűnődik el, mert nem igazán fűlik a foga a dologhoz.*
- Üsse kő! *jut eszébe hirtelen a dellion, meg az árus meséje.*
- Legalább megnézem magamnak azt a delliont, és gyűjtök belőle. Hátha igazat mondott a fickó! *kezd fellelkesedni.*
- De akkor vennünk kéne némi elemózsiát is! *vakarja a fejét.*
- A Kikötő nem itt van, több mint egy napi járóföld. Még akkor is, ha jól kilépünk. *mondja.
Az élelmet hamar be is szerzi az egyik sorban, kifizetve érte 28 aranyat. (Mesélő (Hádész)
Aztán visszaballag az apóhoz.*
- Mehetünk! *mondja várakozóan, és meg is indul a boltíves kapu felé, amelyik kifelé vezet a piacról.*
822. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-09-05 15:24:27
Üzenet elküldve: 2020-09-05 15:24:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Artheniorban//
* Isqhea úgy dönt, hogy egyelőre csak bóklászik a piacon. Az öregnek éppen mindegy, hogy vásárol-e a másik valamit vagy sem. Amíg ott kanyarognak a standok között a kiállított lovakról Isqnek beugrik pár emlék.*
- Hálás jószágok a lovak, ha megbecsülik őket. Én mondjuk inkább gyalog közlekedtem, vagy felkérezkedtem néhány kocsira. Gyalog szinte bárhová el lehetett jutni, csak kicsit lassabb volt.* Meséli neki saját tapasztalatait. A füvész természetesen az útba eső gyógyfüves kereskedőket is megszemléli magának. Ez éppenséggel a szerzetesnek sem közömbös, mert a füvek iránt ő is érdeklődik. Na persze ő sem vesz semmit, csak nézelődik. Az egyik kikötői növény nagyon is felkelti útitársa érdeklődését. Érdekes módon a kereskedő készségesen elmeséli neki, hogy merre talált rá ezekre a növényekre.*
- Én sem hallottam még róla, de nem lehetetten, hogy létezik ilyen növény. Szerencsére nekem nincs szükségem rá, mert jól alszom.* Neveti az apóka, mivel Isqhea már biztosan tapasztalta, hogy milyen hamar el tud aludni az öreg. Hamar a feledésbe merül ez a növény, amikor a friss étel illata megcsapja orrukat.*
- Vegyünk fiam valami ennivalót, ha már itt vagyunk, mert ezek az illatok ám nagyon íncsiklandóak. *Beáll hát fél-elf mellé a sorba, ami igencsak hosszú. Várakozás közben szúrja ki a füvész az újonnan megnyílt kovácsműhelyt.*
- Na ez jó hír. Egy városnak szüksége van kovácsra. * Helyesel az apóka. Viszont most inkább nem menne be oda.*
- Hát nem is tudom. Egyelőre még a kardot megtartanám. Később majd lehet ellátogatok a Városi Őrséghez bejelentést tenni. Erre még aludnom kell egyet. Addig jó helyen van itt nálam.* Már majdnem elérik a a sor végét, de az előttük lévő tetemes mennyiséget rendel, így aztán muszáj várniuk még egy darabig.*
- Az már meglehet. Ha ilyen sokat rendel valaki, akkor biztos nem lehet rossz.* Reménykedik az idős szerzetes, mert tényleg remek az illata.*
- No és aztán, ha megettük hogyan tovább? Most, hogy említésre került a Világítótorony kedvet kaptam rá, hogy megnézzem. Rég volt már, hogy ott jártam. Ha esetleg szeretnél jönni én szívesen látlak. Remekül lehet ott fejleszteni a testünket és elménket egyaránt. * Ajánlja fel a fiatal férfinak ezt a lehetőséget. A friss tengeri levegő illatát nagyon szerette mindig is az öreg.*
* Isqhea úgy dönt, hogy egyelőre csak bóklászik a piacon. Az öregnek éppen mindegy, hogy vásárol-e a másik valamit vagy sem. Amíg ott kanyarognak a standok között a kiállított lovakról Isqnek beugrik pár emlék.*
- Hálás jószágok a lovak, ha megbecsülik őket. Én mondjuk inkább gyalog közlekedtem, vagy felkérezkedtem néhány kocsira. Gyalog szinte bárhová el lehetett jutni, csak kicsit lassabb volt.* Meséli neki saját tapasztalatait. A füvész természetesen az útba eső gyógyfüves kereskedőket is megszemléli magának. Ez éppenséggel a szerzetesnek sem közömbös, mert a füvek iránt ő is érdeklődik. Na persze ő sem vesz semmit, csak nézelődik. Az egyik kikötői növény nagyon is felkelti útitársa érdeklődését. Érdekes módon a kereskedő készségesen elmeséli neki, hogy merre talált rá ezekre a növényekre.*
- Én sem hallottam még róla, de nem lehetetten, hogy létezik ilyen növény. Szerencsére nekem nincs szükségem rá, mert jól alszom.* Neveti az apóka, mivel Isqhea már biztosan tapasztalta, hogy milyen hamar el tud aludni az öreg. Hamar a feledésbe merül ez a növény, amikor a friss étel illata megcsapja orrukat.*
- Vegyünk fiam valami ennivalót, ha már itt vagyunk, mert ezek az illatok ám nagyon íncsiklandóak. *Beáll hát fél-elf mellé a sorba, ami igencsak hosszú. Várakozás közben szúrja ki a füvész az újonnan megnyílt kovácsműhelyt.*
- Na ez jó hír. Egy városnak szüksége van kovácsra. * Helyesel az apóka. Viszont most inkább nem menne be oda.*
- Hát nem is tudom. Egyelőre még a kardot megtartanám. Később majd lehet ellátogatok a Városi Őrséghez bejelentést tenni. Erre még aludnom kell egyet. Addig jó helyen van itt nálam.* Már majdnem elérik a a sor végét, de az előttük lévő tetemes mennyiséget rendel, így aztán muszáj várniuk még egy darabig.*
- Az már meglehet. Ha ilyen sokat rendel valaki, akkor biztos nem lehet rossz.* Reménykedik az idős szerzetes, mert tényleg remek az illata.*
- No és aztán, ha megettük hogyan tovább? Most, hogy említésre került a Világítótorony kedvet kaptam rá, hogy megnézzem. Rég volt már, hogy ott jártam. Ha esetleg szeretnél jönni én szívesen látlak. Remekül lehet ott fejleszteni a testünket és elménket egyaránt. * Ajánlja fel a fiatal férfinak ezt a lehetőséget. A friss tengeri levegő illatát nagyon szerette mindig is az öreg.*
821. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-09-05 14:52:02
Üzenet elküldve: 2020-09-05 14:52:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Artheniorban//
*Isqeha elbóklászik a piacon, imád itt mászkálni, mindig van mit nézelődni.*
- Á, csak bóklászok! *válaszolja hát az apónak. Órákat el tud tölteni az artheniori piacon. A város környéki falvakból, a tanyákról, a szántóktól és a szépen gondozott gyümölcsösökből, no meg az Artheniort övező hatalmas erdőségből is nap mint nap ide hordják az eladnivalót a gazdák és az erdőjárók. És aztán ott van még az állatvásár is!*
- Volt egy lovam, még Vadvédben! *mondja az apónak, ahogy az igavonók, a hosszabb utakra való szívós kis lovak és az elképesztő módon felszerszámozott csatamének közé sétálnak.*
- Shayenn-nek neveztem el. Nem tudom, mi lett vele... *gondolkodik el.* - Nagyon jó kis ló volt. *nosztalgiázik egy kicsit, főleg, hogy meglát egy feketetarkát. De aztán lassan kiérnek az állatvásárból, tovább csavarogva.
Sokan vannak, rengeteg a bámulni való!
Isq a gombászok sorába sétál, a gombahegyeket vizslatja végig. Aztán persze kikerülhetetlenül a gyógynövényt áruló kofák, vándorok sorába keveredik.
Szimatol, fel-fel emel egy-egy összekötözött csokrot, a tinktúra árusnál megszagol egy-egy fiolát, de persze most sem vesz semmit.
Bár a hatalmas szárított leveleknél, a mélyálmot hozó különös növénynél (legalábbis a férfi ezt állítja róla) azért elidőzik egy ideig, de végül nem veszi rá a lélek, hogy vegyen belőle.*
- Hol talált rájuk? *kérdezi meg a férfitől, nem sok reményt fűzve hozzá, hogy az elárulja a lelőhelyet.*
- Lenn a Kikötőben. A Világítótoronytól nem messze sok van ilyenkor a part menti vizekben. Bár most már egyre kevesebb, hogy hűlőre fogta az idő. *mondja vállat vonva a férfi. Lihanechbe tart, neki ugyan nem konkurencia a piaci érdeklődő, bár nem is gondolja róla, hogy lemenne emiatt a Kikötőbe.
Isq egy kicsit tűnődik, de végül nem vesz a levelekből.*
- Ki tudja, igazat mond-e egyáltalán. Dellion. Sose hallottam róla. *magyarázza az apónak, ahogy odébb mennek.
Aztán hamar elfeledkezik a Dellionról, ahogy megcsapják az orrát az illatok.*
- Hallod, apó, vegyünk valami ennivalót, mert éhen halok! *mondja, és rögvest be is áll az egyik kemence előtti sorba egy kis lepényért.
Jó páran állnak előtte, de azért lassan halad a sor. Isq a sorban állás közben is bámészkodik.*
- Nézd csak, újra megnyitották a Kovácsműhelyt! *böki oldalba az apót hirtelen.*
- Ez aztán a hír! *örül a dolognak a maga részéről.*
- Esetleg benézhetnénk oda is. Hátha megvennék az ork kardját. Mit gondolsz? Vagy meg akarod tartani? *kérdezi meg az apót, mert ő azt sem bánja, persze, de valahogy nem tudja hozzá illőnek. Nem tudja róla elképzelni, hogy valakit ledöfjön vele. ~Persze, ki tudja. Biztosan megvédené az életét, ha úgy alakul.~ gondolja. Közben a sor végre előrehalad, már csak egy magas elf férfi választja el őket az áhított lepénytől. De balszerencséjükre egy egész tucatot rendel, így aztán várniuk kell.*
- Biztos a társainak viszi. *vág képet Isqeha, de ez van, türelmesen vár a sorára.*
- Majd csak sorra kerülünk mi is. *ami végre bekövetkezik. Isq mondhatja is a rendelését.*
*Isqeha elbóklászik a piacon, imád itt mászkálni, mindig van mit nézelődni.*
- Á, csak bóklászok! *válaszolja hát az apónak. Órákat el tud tölteni az artheniori piacon. A város környéki falvakból, a tanyákról, a szántóktól és a szépen gondozott gyümölcsösökből, no meg az Artheniort övező hatalmas erdőségből is nap mint nap ide hordják az eladnivalót a gazdák és az erdőjárók. És aztán ott van még az állatvásár is!*
- Volt egy lovam, még Vadvédben! *mondja az apónak, ahogy az igavonók, a hosszabb utakra való szívós kis lovak és az elképesztő módon felszerszámozott csatamének közé sétálnak.*
- Shayenn-nek neveztem el. Nem tudom, mi lett vele... *gondolkodik el.* - Nagyon jó kis ló volt. *nosztalgiázik egy kicsit, főleg, hogy meglát egy feketetarkát. De aztán lassan kiérnek az állatvásárból, tovább csavarogva.
Sokan vannak, rengeteg a bámulni való!
Isq a gombászok sorába sétál, a gombahegyeket vizslatja végig. Aztán persze kikerülhetetlenül a gyógynövényt áruló kofák, vándorok sorába keveredik.
Szimatol, fel-fel emel egy-egy összekötözött csokrot, a tinktúra árusnál megszagol egy-egy fiolát, de persze most sem vesz semmit.
Bár a hatalmas szárított leveleknél, a mélyálmot hozó különös növénynél (legalábbis a férfi ezt állítja róla) azért elidőzik egy ideig, de végül nem veszi rá a lélek, hogy vegyen belőle.*
- Hol talált rájuk? *kérdezi meg a férfitől, nem sok reményt fűzve hozzá, hogy az elárulja a lelőhelyet.*
- Lenn a Kikötőben. A Világítótoronytól nem messze sok van ilyenkor a part menti vizekben. Bár most már egyre kevesebb, hogy hűlőre fogta az idő. *mondja vállat vonva a férfi. Lihanechbe tart, neki ugyan nem konkurencia a piaci érdeklődő, bár nem is gondolja róla, hogy lemenne emiatt a Kikötőbe.
Isq egy kicsit tűnődik, de végül nem vesz a levelekből.*
- Ki tudja, igazat mond-e egyáltalán. Dellion. Sose hallottam róla. *magyarázza az apónak, ahogy odébb mennek.
Aztán hamar elfeledkezik a Dellionról, ahogy megcsapják az orrát az illatok.*
- Hallod, apó, vegyünk valami ennivalót, mert éhen halok! *mondja, és rögvest be is áll az egyik kemence előtti sorba egy kis lepényért.
Jó páran állnak előtte, de azért lassan halad a sor. Isq a sorban állás közben is bámészkodik.*
- Nézd csak, újra megnyitották a Kovácsműhelyt! *böki oldalba az apót hirtelen.*
- Ez aztán a hír! *örül a dolognak a maga részéről.*
- Esetleg benézhetnénk oda is. Hátha megvennék az ork kardját. Mit gondolsz? Vagy meg akarod tartani? *kérdezi meg az apót, mert ő azt sem bánja, persze, de valahogy nem tudja hozzá illőnek. Nem tudja róla elképzelni, hogy valakit ledöfjön vele. ~Persze, ki tudja. Biztosan megvédené az életét, ha úgy alakul.~ gondolja. Közben a sor végre előrehalad, már csak egy magas elf férfi választja el őket az áhított lepénytől. De balszerencséjükre egy egész tucatot rendel, így aztán várniuk kell.*
- Biztos a társainak viszi. *vág képet Isqeha, de ez van, türelmesen vár a sorára.*
- Majd csak sorra kerülünk mi is. *ami végre bekövetkezik. Isq mondhatja is a rendelését.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2936-2955