//Rendhagyó toborzó//
//Mërulon, Valuryen, Galahan//
*Érdekesen és figyelmesen hallgatja, amit Gombernyő uraság mond. Szép dolog, hogy ő megvett minden, egy apróbb kő így le is esett Val válláról, viszont mikor meglátja, hogy mi minden gyűlt össze, kissé elréved.*
-Nem kellett volna egy mázsa mész. Az sok. Naaaagyon sok.
*Vakarja meg a fejét, hogy mit csináljanak majd a maradék 99 és fél kilóval, ami marad majd.*
-Nem baj, ha visszavesszük a várat, ott jó haszna lesz. A paci sorsát pedig majd döntse el a jövő.
*Azzal még körbenéz, hátha eszébe jut valami, de semmi fontos. Viszont Galahan szavaira kissé komolyabb ábrázatot vesz fel.*
-Teljesen igaza van. Hogy én erre nem gondoltam. No, az én fejem se lehet mindig 134 % ugyi? Hehe. Lehet, hogy nem leszek ott, ez okos gondolat. Szerencsére most már ezzel is tudunk mit kezdeni, hála Mërulon bőséges készletének.
*Majd a fegyverre terelődik a szó, ami tényleg furcsa, hogy nincs a másiknak. Még neki is, aki nagyon ritkán harcol a fegyverével, még neki is van egy ostora. Igaz nem egy mesterkard, de a semminél több. Így kíváncsian várja, hogy mit mondd majd Gombernyő kérésére. Ő maga csak pártatlanul áll, s várja, hogy mi lesz. Talán csak egy pár szót tesz hozzá.*
-Tudja nem muszáj ám ölni a fegyverrel. De akár éppen megvédhet vele másokat egy halálos csapástól. Gondolja csak meg. Hát nem lenne csodálatos?
*Kérdi, s szemét kicsit be is csukja, ahogy felhúzza szemöldökét, és mosolyog.*