//Téli vásár//
//Habók-király//
*A faji különbségek témáját inkább Tuldhron is ejti, hiszen nem szeretne a másik lelkébe tiporni, ugyanúgy, mint ahogyan ezt viszont sem várná igazán. Nagyon rosszul tud esni a többiektől számára, ha ezek alapján skatulyázzák be, hiszen a legtöbb esetben ő bizony nagyon igyekszik és megpróbál minél kedvesebb lenni az emberekkel, elfekkel, félvérekkel, vagy éppen mivel sodorja össze a szél, hiszen felfogása szerint semmit sem ér senki, barátok nélkül. Ezek alapján, Nimeril keserédesnek ható mosolya zárja le a téma ágacskáját, s térnek át egy viccesebbre, aminél csak kikéreckedik egy rövidke kacaj az ajkai közül, hiszen annyira viccesnek találja azt, ahogyan a másik szeretné kiejteni a nevét. Valóban nem nehezek a virágbólszületettek titulusainak és szóbeli megkülönböztetéseinek a kiejtése szerinte, bár ez feltételezhetőleg elfogultság is lehet, ugyanis sokszor megesik vele az, hogy evidensnek vesz olyan dolgokat, melyek valójában a többiek számára nem azok. A jó ízű kuncogást megpróbálja tanító szándékkal kiváltani, hátha értékelni fogja Nimeril.*
-Neeeem, nem az. Slit-ten-dryk. Úgy mondják és ha jól emlékszem, szalamandrát jelent, de azt ne kérdezd tőlem, miért pont ez a családnevem. Talán csak a nagyanyám tud már rá válaszolni. A Tuldhron meg rigócska, azt tudom és azért kaptam, mert egy fekete rigó énekelt, mikor hajnalban megszült anyám! *Magyarázza, továbbra is vegyes derűvel ellátott arccal.*
-Neeem, ez nem igaz, nem vagy béna, csak nem szoktál még hozzá a nyelvek ezen rendszeréhez. Tudod, a fonetika akár fajonként változhat, gondolj csak az elfekére és az emberekére, összevetésileg! Tökéletesen különböznek, pedig alig találni rajtuk valamennyi külső eltérést, bár a kultúrális hatások megtették a dolgukat. Nem tudom, ez esetben viszont a sötételfek még jobb téma lehettek volna. *Kissé maga elé mered itt, komoly, de a cseppnyi örökös kölyökdedség miatt akár viccesnek, aranyosnak hatható arcot vágva. Ért valamennyire a nyelvekhez, ez a tudományág áll a legközelebb személyes érdeklődéséhez a gazdaság-és pénztan után, na meg az állattartás és a kis Wera miatt a botanika háta mögött. Nem veszi magára a megmosolygást, érthető is és az igazat megvallva, saját magát is képes lenne valamennyire nevetségesnek tartani most, hiszen alaposan belekavarodott, ez alól pedig Nimeril vallomása menti és lélegezteti csak fel, miszerint ismeri és tudja azt, miről beszél, bár sokkal fontosabbnak hangzó dologról kezd el vele diskurálni a félvér, így egy pillanatra eltűnik minden gyermeki ecsetnyom az arcáról Tuldhronnak, s teljes figyelmét a másikra fordítja, mivel az igen inspirálónak hat most és a szárnyatlan szárnyas fogaskerekei is dolgozni, kattogni készülnek miatta a kobakjában, miközben alacsony növésű gazdájuk serényen bólogat.*
-Való igaz, ez a város rém unalmas, hónapok óta lakok itt és még mindig semmi sem történt! Húgom mesélt róla, milyen Lihanechben és tényleg hiányolom a polgáriasodást, az Akadémiát, a Nagy Színházat, az Állatkertet és mindent, ami egy rendes, normális és elfogadható városhoz kell. Ha sikeresen felépíttetnél egy ilyet és tudnálak anyagilag támogatni benne, csak keress meg és már szereztél is egy mecénást. *Mosolyog a végére. Kicsit önkéntelenül is megcsillogtatja az ismeretét a Vizek Városáról, pedig ezt igazán nem tervezte. Megint valami komorabb témára vált a másik, ami miatt a városi pletykák felötlenek az elméjében, de közel sem jó értelemben. Szörnyű és horrorisztikus történetek, amiket a fogadókról fogadókra susogtak az emberek, s ami miatt Ronyn meglátszik, hogy zavarja a téma és fél, nem csak magától a történettől, de Nimeriltől is, aki eléggé csapodárnak és fajgyűlölő tündérutálónak tűnik a mese miatt, de ezt hangja is tükrözi.*
-Gondolom akkor a Saniclumokról beszélsz. Ők régóta éltek a Gazdagnegyedben, csak egy ideje eltűntek. Nem valami nagy család, legalábbis a rossz hírnevénél biztosan nem. Ölték egymást a vagyonért a szóbeszédek szerint és Sa'Terethet is imádta néhány tagjuk. A fiú meg, akiről beszélsz, a középső gyerek, Merulon, hónapokkal ezelőtt öngyilkos lett, a Meredélybe vetette magát. A Kósza Pintyben mesélte ezt el a zsoldosa, állítólag a kastélyát akarta felszabadítani, de mi alól, azt nem tudom. Szerencsétlen annyira öntelt volt, hogy nem gondolt arra a gyerekre, akit maga mögött hagyott. Ott sít előttem, a sarokban iszogattam akkor. Ne házalj velük, ők rosszak és veled is valami borzalom fog történni, ha nem zárod el magad tőlük, én úgy hallottam a babonát. De ugye engem nem akarsz megölni, én nem bántanálak? *Látszik az őszinte félelem a szemében, ami a választól függően fog változni. Az ajánlat persze tetszik neki, így bólint rá egyet.*
-Áll az alku!