//Nyári forgatag//
//Dryyx//
*Buzgón felír mindent, amit tapasztal, persze ez még nem a végleges változat, még itt-ott nyilak és áthúzások szerepelnek, még csak vázlatot készít, amiből majd megírhatja a teljes tanulmányt, ha a mélységi veszi a fáradtságot, és végre teljesen állattá alakul. Amikor felemeli az ujját, hogy időt kérjen, a szerzetes újból felnéz a jegyzeteiből, ezúttal azonban nem mond semmit, pusztán pillantásával sugallja: "Csak nyugodtan, ezek az utolsó szavaid emberszerű lényként, válogasd meg őket jól". Amikor pedig ülőhelyzetbe kerül, Lorew már látja is maga előtt, ahogy lendületesen előreszökken, és mondjuk gazellaként vágtat tovább. Fekete gazellaként... Ennek ellenére teljesen más történik, habár valami előreszökken, az jóval hígabb, mint a mélységi, és egyenesen a szerzetesi ruhán landol.*
- Te állat *mordul fel Lorew, majd egy pillanatra alábbhagy az idegessége, hiszen részben emiatt van most itt, erre vár, hogy amaz egészen állattá váljon, ne csak a belsője (amelynek egy része már a friss levegőn van). A hogylétét célzó kérdésre viszont eléggé összeszedett, és normális választ ad, ez meg is lepi a mágust. Talán egészen eddig rosszul látta a helyzetet, és most alakul vissza? Mint a mesében a varázsló, aki bármikor szárnyasgyíkká alakulhatott? Létezne ilyen a valóságban is? Persze láthatóan nem olyan egyszerű, kis híján belehalt a visszaalakulásba is. Viszont nagyjából megbízható életjeleket produkál, beszélni is egész jól megtanult... Viszont mondandójának értelme még mindig nem sok van, mivel homokvárakról és sütiről beszél. Viszont mielőtt Lorew elkezdhetne aggódni (amire valljuk be, igen sokat kellett volna várni, ha egyáltalán megtörténik valaha), a mélységi egyszerűen meghal. Nem, még szuszog, akkor csak élet és halál határmezsgyéjére került. Persze ez teljesen érthető, egy alakváltás igen komoly varázslat, ilyet talán még a főpap sem tud, így nyilván minden erejét kiszívta belőle, talán bele is hal. A mágus még megböködi párszor sétapálcájával, viszont ha erre nem kap választ (és a körülmények ismeretében nem fog), akkor a távozás mellett dönt. A tanulmány vázlata kész van, ideje rendesen megírni, ráadásul a hányástól is meg kell szabadulni mihamarabb, ami a köpenyére ment. Na meg itt lenni egy félholt alakkal, az sosem jó, nem kellenek a kíváncsiskodó szemek, meg semmi ilyesmi, főleg ha a mélységi esetleg meg találna halni. Azt aztán nem magyarázná ki soha, főleg mivel ott vannak nála a feljegyzések is... Nem, nem várhatja meg ezt, körbepillant, majd egyszerűen elsétál, a lehető legnyugodtabb ábrázattal persze, hiszen nehogy ő idegeskedjen más sötételfek egészségi állapota miatt. Inkább izgatott, ezt a tanulmányt már aligha dobhatja majd vissza a templom azzal, hogy ostobaság. Tény, itt-ott még ki kell majd színezni... Viszont erre még aligha tud gondolni a enyhe bűz miatt, amit a mélységinek köszönhetően áraszt magából, így a legbölcsebb dolog az lesz, ha hamar valamiféle vizesbödön után néz. Pár vödör víz volt beljebb, ahol Khyrrel is hemperegtek, bár visszafelé megszagolta, igen poshadt szaga volt, de... a célnak megfelel.*