//Nyári forgatag//
//Ónix körül//
*Lényegesen gyorsabban vágja rá feleletét Nestar cirkalmas kérdésére, mint azt amúgy eddigi alakításától bárki várná.*
-Nem.
*Jelenti ki unottan, láthatóan cseppet sem törődve illendőséggel, vagy következményekkel. Magyarázatot nem ad megjegyzésére, egyrészt miért is tenne olyat ezekkel szemben, másrészt a legkevésbé sem érdekli az árnyak véleménye.
A kioktatást ugyan türelmesen végighallgatja, mi értelme lenne a kapkodásnak az idő nélküli világban, viszont egy gúnyos félmosolynál többre nem méltatja. Semmi problémája nincs az értelmezéssel-rázza is meg fejét kissé - azon kívül, hogy semminek nincs értelme, mélysége, lényege. Számára legalábbis biztosan.*
-Hallottam.
*Oszlatja a el a félreértést halk szavával, miszerint abban a tévképzetben lebegne, hogy a colos bige nem értené a közös nyelven elhangzott szavait. Az viszont kis mértékben érdekelte volna, hogy a ház két csatlósa mit tudott meg eddig, milyen benyomásokat szerzett.*
~És aztán? Újra parttalan vitában kössek ki semmikkel a semmiről?~
*Bólogat deréken a javaslatokra, valóban kérdezhetné a nőt, tényleg megemelhetné fejét. De minek? Újabb sor beleegyező fejbiccentés, mert hát igaza van, na! Neki aztán nem kell az Úrnője engedélyét kérnie, várnia, meg felesleges is lenne, tekintve több napi járóföldre honol a drága asszony. Egy pillanatra elmereng a lehetőségen, hogy felkoncolja a nyurga kotyvasztót, de ez eddig még ő tűnik a legszórakoztatóbb társaságnak. Na és persze a következetesen visszatérő, nevetséges elem (Húga mint Matróna) zökkenti ki a vérengzés latolgatásából, kinek kedvére kellene tennie, hogy büszke legyen. Idejét sem tudja mióta nem járt Artheniorban Tavaszünnep idején, de hiába is próbálná erről meggyőzni Nestart, ebben teljesen bizonyos.
Akik figyelik azoknak a kizökkenthetetlen nyugalom megtestesült szobra. Vagy a totális közönyé, döntse el mindenki igénye, ízlése szerint.
A rabszolgához fordulva bedob egy halovány félmosolyt, legalább ez tudja a dolgát.*
-Ónix? Érdekes.
*Nyugtázza a nevet, csak félig kérdőn, egyetlen érdeklődő vörös pillantással keresve a nő tekintetét, majd fordul ismét Medliel irányába, szórakozott hangon folytatva.*
-Mármint érdekes név.
*Med szótlan érdeklődésére csak egy széles vigyor a válasz, mely nem akar többet közvetíteni egy széles vigyornál. A futó pillantás viszont mi alaposan végig pásztázza a nő alakját már sokkal beszédesebb. Még egy bűnbánó, elnézésért esdeklő mosoly, és máris fordul el a tüneménytől egy újabb rövid időre, hogy családja igen jelentékeny dolgaival foglalkozzon. Na persze.*
-Ahogy mondta hű barátom. *Öleli át és szorítja meg Gid vállát hirtelen.* A nevem Rynizz Dwirinthalen. De nyugodtan szólíts csak "Uram"-nak.
*Tartva az elf szolgát fordul most felé, hogy válaszoljon kérdésére.*
-Én valami forróbbra vágyom előbb. Máris mutatom.
*Tekint ismét Medliel irányába, keresve annak tekintetét, s aprócskát biccentve felé invitálón: "Jössz?"
Majd persze Ónix! Ezúttal már arcába tekintve, kedves hangot igyekszik erőltetni apátiája fölé.*
-Ha bármiben segítségedre lehetek kezdve a mély hallgatástól, egészen odáig, hogy megosztod velem mily módon oltsam ki önön életem, s melyik az mi kedvelve néznél végig, csak szólj bátran.