//Tuhrana Worber figyelmébe//
-Jeremiasz ! *kiállt jó pár méterről Bress, kezét a magasba emeli, és integetni kezd. Egy kis stand felé közeledik, ami négy nagyobb cölöpből áll, tetején egy nagy ponyvával van fedve. Egy alacsony asztalka, és két alacsonyabb amolyan polcos szekrény féleség található benne. A stand állandó bérlője Jeremiasz, az öreg gnóm férfi. Bress kölyökkora óta ismeri az öreget. Jeremiasz régen az apjával dolgozott, majd a túlságosan sok vita és nézeteltérés miatt szétváltak. Afféle őrült alvilági figura, aki végigkísérte Bress pályafutását. Apró kezei messzire nyúlnak, és rengeteg az ismerőse, és összeköttetése. Állandó standja van itt a piacon, ahová portékáit hozz árulni, de igazából ezt csak unalom űzésből teszi. Az alkudozás mesterségét ő tanította meg az ifjú fél-elfnek. Mikor is meglátja a felé közeledő ifjút, mindkét rövid karját kitárja, és mosolygós arccal, és nagy örömtől duzzadó kerek szemekkel üdvözli.*
-Bress édes öcsém ! Örül a szívem hogy látlak. *mondja, közben Bress odaér, lehajol, és keblére öleli az öreget. Az öreg kissé megütögeti hátát, majd vállon veregeti.*
-Mi újság feléd öreg csirkefogó ? *kérdezi Bress barátságosan, majd fejével a hátuk mögött lévő stand felé bök.*
-Hogy megy a bolt ?
-Áh ! Ne is kérdezd. *legyint egyet az öreg, majd mélyet sóhajt, és szép lassan kezdi kifújni a levegőt.*
-Nem úgy megy mint annak idején. A másik meg hogy vén öregember lettem. Nézd min élek. *nyúl bele mély zsebébe, majd egy kis gyógyszeres dobozkát nyújt a fél-elf felé. Bress elveszi a dobozt, és elolvassa mi áll rajta. Valamiféle fájdalom csillapító orvosság.*
-Más örülne, ha ezen élhetne. Egyébként meg minden nap itt árulsz, és én mondom neked, aki még 125 évesen is ilyen fennhangon árulja a portékáját annak kutya baja. Szóval ne panaszkodj. *mondja enyhén vigyorogva Bress, majd Jeremiasz is felnevet. Aztán az öreg visszamászik a kis standjába, Bress pedig rákönyököl a kis asztalra. A szokásos árukat véli felfedezni. Főzetek, pirulák, háztartási eszközök, szerszámok sorakoznak a pici standon, szorosan egymás mellé zsúfolva, hogy minden elférjen.*
-Shiff mondta hogy kerestél. *mondja már normálisabb mintsem nevetgélős hangnemben.*
-Áh igen majd elfelejtettem. *emeli fel mutató ujját a levegőbe, és miközben az asztalkáján pakolászik, folytatja beszédét.*
-Lenne egy kérésem öcsém. Személyes. *mondja, és Bress tudja, hogy valami komoly dologról van szó, főleg ha személyes.*
-Éspedig ? *kérdezi a fél-elf kíváncsian, és várja hogy Jeremiasz kibökje a mondókáját. Az öreg kicsit megcsikorgatja fogait, megvakarja a fülét, majd végre elkezdi.*
-Érkezni fog Artheniorba egy ember nő. Ami azt illeti, elég tehetséges a kisasszony. Annyi lenne a dolgod, hogy körbevezeted, megmutatod a várost, és elmondod neki, hogyan mennek errefelé a dolgok.
*Bress vár, majd mikor érzi, hogy vége a mondókának, hirtelen felkapja fejét, és kissé felháborodva tárja szét karját.*
-Ennyi ?
-Miért mi a baj ? *kérdezi ártatlan boci szemekkel az öreg gnóm.*
-Én azt hittem valami izgalmasabbról van szó. *fúj egyet a levegőbe csalódottan Bress. Már azt hitte be kell épülni valahová, vagy el kell tenni valakit láb alól.*
-Szóval azt kéred, hogy legyek idegenvezető ? *kérdezi újabb csalódott hanggal, közben még orra alatt valami káromkodást is elmormol.*
-Az idődből kitelik nemde ? *vigyorog az öreg Bress képébe. Kicsit megrázza fejét, és elhúzza száját, majd legyint egy jó nagyot a levegőbe.*
-Tőlem. *vonja meg párszor vállát, majd még mindig kissé csalódott hangon, de beletörődötten folytatja.*
-Ha neked ez kell. És mikor érkezik ?
-Ó hát ha minden igaz, bármelyik percben itt lehet. *mondja izgatottan a gnóm, közben lábujjhegyre áll, és nézelődni kezd jobbra balra, hogy nem e pillantja meg a nőt.*
-Remek. Kösz hogy előre szóltál ! *mondja Bress erősen kihangsúlyozva a szavait. Majd kiegyenesedik, és karba tett kézzel dől neki az egyik tartó cölöpnek.*
-Nyugalom öcsém, tetszeni fog a csaj. *kacsint sunyin az öreg, közben könyökével oldalba bökdösi fél-elf barátját.*
-Remélem is. *mondja egykedvűen. Ha már kalauzt kell játszania, legalább legyen szimpatikus a rejtélyes nő. Bress karba tett kézzel várakozik a standnál, közben lába folyamatosan jár, mint aki ideges. Jeremiasz közben folyamatosan fennhangon kiabál, és próbálja magához csábítani a vevőket.*