Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 67 (1321. - 1340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1340. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-06-26 21:56:24
Üzenet elküldve: 2014-06-26 21:56:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Forgatag - Dren Tredher //
* Bizony, a kölyök nem nagy harcos, és ez Faelonnak is szemet szúr. Hamar beleun a játszadozásba, hisz arra számított, hogy ellenfele legalább megpróbál visszaütni, vagy legalább a lábába harapni, esetleg a csizmáját pofozgatni, ha már nincs más esély. Ehelyett menekül. ~ Gyáva suhanc. ~ konstatálja magában a férfi, s még mielőtt a fiú feltápászkodhatna, az Oroszlán a bordái közé rúg egy utolsót. Nem mintha olyan erős lenne a rúgás, de azért az ember megérzi, ha a mellkasát döngeti egy kemény csizmaorr. Felrántja a földről az ijedt alakot, ám ezúttal nem emeli el a földről. Szimplán csak megrántja kissé, hogy feleszméljen, hol is van. *
- Na idefigyelj, pajtás. Nehogy félrenézz! Rám figyelj. Jól jegyezd meg az arcomat, világos? Világos?! Helyes. És a nevemet is. Faelon Breazast-ot akartad meglopni. Gondolj rám úgy, mint egy Oroszlánra. Egy oroszlánnak sem mennél a tomporába, hogy megpróbáld levágni a bundáját, mert igencsak a nyakadat szegheted. Ezúttal megúszod. De ha még egyszer meglátom, hogy a mocskos kis kezed az erszényem körül matat…. egyenként tépem le a körmeidet, és utána szép lassan megszabadítalak az ujjaidtól. Remélem világosan fogalmaztam, te kis nyavalyás. Na kotródj!
* Azzal a tömegbe is löki Drent. Ezzel utat is nyit a bámészkodók között, majd körbefordul, barnán villódzó, pengeéles tekintetét körbehordozva a népségen. *
- Nincs itt semmi látnivaló!
* Bizony, a kölyök nem nagy harcos, és ez Faelonnak is szemet szúr. Hamar beleun a játszadozásba, hisz arra számított, hogy ellenfele legalább megpróbál visszaütni, vagy legalább a lábába harapni, esetleg a csizmáját pofozgatni, ha már nincs más esély. Ehelyett menekül. ~ Gyáva suhanc. ~ konstatálja magában a férfi, s még mielőtt a fiú feltápászkodhatna, az Oroszlán a bordái közé rúg egy utolsót. Nem mintha olyan erős lenne a rúgás, de azért az ember megérzi, ha a mellkasát döngeti egy kemény csizmaorr. Felrántja a földről az ijedt alakot, ám ezúttal nem emeli el a földről. Szimplán csak megrántja kissé, hogy feleszméljen, hol is van. *
- Na idefigyelj, pajtás. Nehogy félrenézz! Rám figyelj. Jól jegyezd meg az arcomat, világos? Világos?! Helyes. És a nevemet is. Faelon Breazast-ot akartad meglopni. Gondolj rám úgy, mint egy Oroszlánra. Egy oroszlánnak sem mennél a tomporába, hogy megpróbáld levágni a bundáját, mert igencsak a nyakadat szegheted. Ezúttal megúszod. De ha még egyszer meglátom, hogy a mocskos kis kezed az erszényem körül matat…. egyenként tépem le a körmeidet, és utána szép lassan megszabadítalak az ujjaidtól. Remélem világosan fogalmaztam, te kis nyavalyás. Na kotródj!
* Azzal a tömegbe is löki Drent. Ezzel utat is nyit a bámészkodók között, majd körbefordul, barnán villódzó, pengeéles tekintetét körbehordozva a népségen. *
- Nincs itt semmi látnivaló!
1339. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-06-26 17:14:55
Üzenet elküldve: 2014-06-26 17:14:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
// Szellemre vadászunk //
*Vesz két üres pergamentekercset, igazán jónak tűnnek, és eltünteti azokat az átalvetőjében, aztán továbbindul. Megtörli kézfejével a szája szélét, jóllakott a cipóval, elégedetten bámészkodik és nézelődik, néha meg-megakad a szeme egy különösebb figurán, hiába, Artheniorban a helyieken kívül szép számmal megfordulnak kalandorok, mágusok és a legkülönfélébb fajok képviselői Lanawin minden tájékáról, míg Wegtorenről ez nem mondható el. A városvezetés még a sötételfeket és az orkokat is eltűri, no és Wegtorenbe biztosan nem engednének be óriásokat, ez a Noosh meg... talán valóban igazat mondott, és még tanyát is birtokolhat a Kikötő melletti földeken. Mindezzel Drannak nincs is baja, sőt, kalandvágyó természete csak úgy issza magába az Artheniori piac színes kavalkádjának látványát.
Annyira, hogy amikor egy nagyobb csoportosulást fedez fel, arra indul, és abbéli igyekezetében, hogy lásson is valamit, némelyeket meg is taszigál kissé, nos, talán a kelleténél jobban, de meg is van az eredménye. Meglepetésére éppen hogy ismerős, wegtoreni jeleket és szimbólumokat vesz észre a hosszú vörös színű terítőn, ami mögött néhány középkorú férfi ül, meg egy náluk jóval idősebb. A hosszú asztalt sokan állják körül, mások Drannhoz hasonlóan épp most kíváncsiskodnak oda. Ő is egészen közel lép, kérdezősködik, és ahogy rájön, mi a helyzet, kér magának is most már egészen kíváncsian egy papírost, és átolvassa. Nem tartja ő magát valami nagyon csavaros észjárásúnak, inkább a kardjában meg a szava járásában bízik általában, de azért... kíváncsi, vajon mért is jöttek emiatt az asztal mögött ülők el, ide, ilyen messzire, Artheniorba.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.06.26 18:04:02, a következő indokkal:
Kérésre.
*Vesz két üres pergamentekercset, igazán jónak tűnnek, és eltünteti azokat az átalvetőjében, aztán továbbindul. Megtörli kézfejével a szája szélét, jóllakott a cipóval, elégedetten bámészkodik és nézelődik, néha meg-megakad a szeme egy különösebb figurán, hiába, Artheniorban a helyieken kívül szép számmal megfordulnak kalandorok, mágusok és a legkülönfélébb fajok képviselői Lanawin minden tájékáról, míg Wegtorenről ez nem mondható el. A városvezetés még a sötételfeket és az orkokat is eltűri, no és Wegtorenbe biztosan nem engednének be óriásokat, ez a Noosh meg... talán valóban igazat mondott, és még tanyát is birtokolhat a Kikötő melletti földeken. Mindezzel Drannak nincs is baja, sőt, kalandvágyó természete csak úgy issza magába az Artheniori piac színes kavalkádjának látványát.
Annyira, hogy amikor egy nagyobb csoportosulást fedez fel, arra indul, és abbéli igyekezetében, hogy lásson is valamit, némelyeket meg is taszigál kissé, nos, talán a kelleténél jobban, de meg is van az eredménye. Meglepetésére éppen hogy ismerős, wegtoreni jeleket és szimbólumokat vesz észre a hosszú vörös színű terítőn, ami mögött néhány középkorú férfi ül, meg egy náluk jóval idősebb. A hosszú asztalt sokan állják körül, mások Drannhoz hasonlóan épp most kíváncsiskodnak oda. Ő is egészen közel lép, kérdezősködik, és ahogy rájön, mi a helyzet, kér magának is most már egészen kíváncsian egy papírost, és átolvassa. Nem tartja ő magát valami nagyon csavaros észjárásúnak, inkább a kardjában meg a szava járásában bízik általában, de azért... kíváncsi, vajon mért is jöttek emiatt az asztal mögött ülők el, ide, ilyen messzire, Artheniorba.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.06.26 18:04:02, a következő indokkal:
Kérésre.
1338. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-06-26 11:04:58
Üzenet elküldve: 2014-06-26 11:04:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
// Az elfek nyilaitól… //
*Hát persze, hogy a nő megy is tovább. Gyéren elmosolyodik.*
~Ilyen egy makacs teremtést~ *Enyhén megrázza a fejét és sóhajt egyet. Úgy tűnik gyenge próbálkozásai megint nem vezetnek sikerhez, kivéve, amikor a neveket mondja. Itt ő is elgondolkodik. Vagy tényleg ő az akit keres, csak próbálja továbbra is rejtegetni saját énjét, vagy, ami egyre valószínűbbnek tűnik, hibázott. Ez némi keserű szájízt von maga után, s gyomra összeszorul. Nem a csalódottság érzete az, ami most elönti, hanem inkább a méregé, hiszen ő tudta, nagyon jól tudta, hogy ez nem az ő területe, az övé a vadászat, nem ez. Mégis ő kapta ezt feladatául, és most itt szenved egy ismeretlen városban.
Lassan felszalad szemöldöke is a homlokára, amikor a nő folytatja.*
- Remek. *Harap rá a szájára és egy pillanatra elmereng.* - Akkor megint sikerült idiótát csinálnom magamból. *Sóhajt egyet gondterhelten. Igaz, még egy igen kicsi esélyét mindig látja a dolognak, de egyre kevesebbet. Kérdőn néz az állatára, s mintha Sirion szemeiből is csak azt olvasná ki, hogy "Ezt elszúrtad".
A hölgyemény közben ismét megindul útjára, ám ezúttal nem szándékozik feltartani, de fogalma sincs mihez kezdjen. Egészen addig, amíg el nem kínálnak neki egy kényelmesen kis helyet a földön az erdőben. Na erre már felcsillan a szeme.*
- Hogy őszinte legyek *Szólal meg megint és ismét csak mosoly van az arcán, most igazából inkább őszinte mosoly ez, mint színészi játék. Azért mosolyog, mert tudja, hogy lassan a másik agyára fog menni azzal, hogy nem akad le róla. De talán, ha vele tartana most, jobban meg tudna róla bizonyosodni, hogy biztos nem ő az, akit keres. ÉS, ha ebben biztos lesz, akkor vissza is jöhet is jöhet a városba és folytathatja, testhez illőnek éppen nem mondható feladatát.* - Szívesebben tenném le hátamat az erdőben, a fák oltalmazó árnyékában, mint ebben a zajos városban. *Mondja és kíváncsi a másik reakciójára, ezért, hogy ne is tartsa fel sokáig, megfogja a ló kantárját és utána ered. Egyébként nem egy nagy szószátyár, legalábbis soha nem volt az, nem is mondható egy idegesítő energiától túlpörgő hölgynek, de jelen esetben mégis úgy érzi, hogy a másik agyára megy.*
~Üsse kő, nekem most ez a dolgom.~ *Rántja meg a vállát gondolatban, ahogy lépteit a másikéhoz igazítja.*
- Feltéve, hogy nem probléma. *Néz a másikra és igyekszik vonásait megjegyezni magában, s azon tűnődik, vajon hol rontotta el? Még a megérzései sem csaltak eddig soha, s most pedig magára hagyták őt.*
- Tudod, nagyon rád illik egy fajtánkbeli leírása, talán a varkocsod az, ami megzavart. Feltéve, hogy tényleg nem az vagy, akinek gondollak. *Feszegeti tovább a húrt. Szemei előtt már el is tudja képzelni az erdőig tartó utat. Ő folyamatosan jártatja a száját, a másik pedig néha-néha odamorog egyet, talán merő udvariasságból. Magát sem érti, hogy szaporodnak szájából a szavak, de legvalószínűbb, hogy a hosszú magányos út, a csend, amit az követett, hogy lovához nagy kérdéseket szegezett, csak az állat nem válaszolt rá. Talán ez lehet az oka.*
- Hihetetlen,hogy elvétetettem. Íjjal ez sohasem fordulhatna elő. *Jönnek a gondolatok, amiket hangosan mond ki. Majd persze ezt követi az aggodalom, hogy ha mégsem ez a nő Fen, akkor talán rossz embernek tálalt ki olyan dolgokat, amelyeket nem kellett volna. Csak remélni tudja, hogy a másik már el is felejtette a neveket, miket mondott.*
*Hát persze, hogy a nő megy is tovább. Gyéren elmosolyodik.*
~Ilyen egy makacs teremtést~ *Enyhén megrázza a fejét és sóhajt egyet. Úgy tűnik gyenge próbálkozásai megint nem vezetnek sikerhez, kivéve, amikor a neveket mondja. Itt ő is elgondolkodik. Vagy tényleg ő az akit keres, csak próbálja továbbra is rejtegetni saját énjét, vagy, ami egyre valószínűbbnek tűnik, hibázott. Ez némi keserű szájízt von maga után, s gyomra összeszorul. Nem a csalódottság érzete az, ami most elönti, hanem inkább a méregé, hiszen ő tudta, nagyon jól tudta, hogy ez nem az ő területe, az övé a vadászat, nem ez. Mégis ő kapta ezt feladatául, és most itt szenved egy ismeretlen városban.
Lassan felszalad szemöldöke is a homlokára, amikor a nő folytatja.*
- Remek. *Harap rá a szájára és egy pillanatra elmereng.* - Akkor megint sikerült idiótát csinálnom magamból. *Sóhajt egyet gondterhelten. Igaz, még egy igen kicsi esélyét mindig látja a dolognak, de egyre kevesebbet. Kérdőn néz az állatára, s mintha Sirion szemeiből is csak azt olvasná ki, hogy "Ezt elszúrtad".
A hölgyemény közben ismét megindul útjára, ám ezúttal nem szándékozik feltartani, de fogalma sincs mihez kezdjen. Egészen addig, amíg el nem kínálnak neki egy kényelmesen kis helyet a földön az erdőben. Na erre már felcsillan a szeme.*
- Hogy őszinte legyek *Szólal meg megint és ismét csak mosoly van az arcán, most igazából inkább őszinte mosoly ez, mint színészi játék. Azért mosolyog, mert tudja, hogy lassan a másik agyára fog menni azzal, hogy nem akad le róla. De talán, ha vele tartana most, jobban meg tudna róla bizonyosodni, hogy biztos nem ő az, akit keres. ÉS, ha ebben biztos lesz, akkor vissza is jöhet is jöhet a városba és folytathatja, testhez illőnek éppen nem mondható feladatát.* - Szívesebben tenném le hátamat az erdőben, a fák oltalmazó árnyékában, mint ebben a zajos városban. *Mondja és kíváncsi a másik reakciójára, ezért, hogy ne is tartsa fel sokáig, megfogja a ló kantárját és utána ered. Egyébként nem egy nagy szószátyár, legalábbis soha nem volt az, nem is mondható egy idegesítő energiától túlpörgő hölgynek, de jelen esetben mégis úgy érzi, hogy a másik agyára megy.*
~Üsse kő, nekem most ez a dolgom.~ *Rántja meg a vállát gondolatban, ahogy lépteit a másikéhoz igazítja.*
- Feltéve, hogy nem probléma. *Néz a másikra és igyekszik vonásait megjegyezni magában, s azon tűnődik, vajon hol rontotta el? Még a megérzései sem csaltak eddig soha, s most pedig magára hagyták őt.*
- Tudod, nagyon rád illik egy fajtánkbeli leírása, talán a varkocsod az, ami megzavart. Feltéve, hogy tényleg nem az vagy, akinek gondollak. *Feszegeti tovább a húrt. Szemei előtt már el is tudja képzelni az erdőig tartó utat. Ő folyamatosan jártatja a száját, a másik pedig néha-néha odamorog egyet, talán merő udvariasságból. Magát sem érti, hogy szaporodnak szájából a szavak, de legvalószínűbb, hogy a hosszú magányos út, a csend, amit az követett, hogy lovához nagy kérdéseket szegezett, csak az állat nem válaszolt rá. Talán ez lehet az oka.*
- Hihetetlen,hogy elvétetettem. Íjjal ez sohasem fordulhatna elő. *Jönnek a gondolatok, amiket hangosan mond ki. Majd persze ezt követi az aggodalom, hogy ha mégsem ez a nő Fen, akkor talán rossz embernek tálalt ki olyan dolgokat, amelyeket nem kellett volna. Csak remélni tudja, hogy a másik már el is felejtette a neveket, miket mondott.*
1337. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-06-26 08:22:35
Üzenet elküldve: 2014-06-26 08:22:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Az elfek nyilaitól… //
*Valahogy érzi, hogy nem csak ennyi lesz. A nő fordul utána, ajkán még kiforratlan, de megformálódó szavakkal. Nem foglalkozik vele. Minden lépés, mellyel messzebb jut tőle, egy lépés szabadsága felé. Mely lehet, nem forog veszélyben, ám ki tudhatja ezt manapság? Az erdőben a farkas nem hazug, torkodra tör, ha jön a téli fagy. Az ember, s az elf mézes, játszik, susog, gyomrod traktálja, s mikor elpilledsz ragacsosan édes szavai álmában, nyakadra tekeri a fojtóhurkot.
A kijelentésre, hogy a nő elől nem kell futnia, megerőlteti magát, és tovább folytatja útját, mintha nem is hallotta volna. Milyen képtelenség…
Bár a gyanú egyre élesebb szilánkkal nyomul szívébe ennek a kijelentésnek hallatán.
Vagy egy olyan embert vetett utána az ég, akit anyja küldött, hogy hazavigye, vagy valamely mázas fejvadász akar a bizalmába férkőzni így. Mert abban teljesen biztos, hogy a nő tudja, kicsoda. Bármelyik oldalon áll, neki nem barátja. Megelégelte az anyját egy életre, az pedig, aki meg akarja ölni, természetes, hogy ellensége.
Az elf gyorsabbra fogja a lépteit, és megint elé vág. Ez az egyetlen momentum, ami megtöri lépteinek karakán sorozatát. Hallgatagon mélyeszti haragoszöld, maró lélektükreit a másik nő szemébe. Kíváncsi mit lát. Talán némi kétségbeesést, elkeseredett küzdést és elhatározottságot. Rosszindulat nem sejlik fel a barna szempár fenekén.*
~Otthon sem láttál soha olyat!~*emlékezteti magát.*
- Nem segíthetek - *szögezi le egyszer és mindenkorra a kérdést, majd ismét kilépne az elf útjából amikor arcának csattan kapásból két név. Érdeklődve pillant a nőre, pengeszerű ajkán először sejlik fel ízetlen mosoly.*
~Vagy mást keres, vagy jó színésznő~ *állapítja meg, majd válaszra nyitja száját.*
- Nem én vagyok az, akit keresel. Nem ismerek Ehnadiurt - *ejti csacskán a számára szokatlan nyelvjárásból eredő nevet. Biztos benne, hogyha megerőltetné magát, ki tudná mondani, hisz erre az udvarban kényesen ügyelnie kellett, de most se kedve, se energiája ezzel foglalkozni.*
- „Fenről”, bárki legyen is az, pedig nincs tudomásom. Az biztos, hogy nem az én nevem -*mosolyodik el ismét, bár nem lehet eldönteni, hogy ezt valóban jókedvből teszi-e, avagy csak ősi rítusok konok megszokása.*
- Ennek megfelelően a kérdéseidre sem tudok válaszolni, védelemre pedig nem szorulok - *itt némi ferdítésbe csapnak át szavai, mert lenne miért félteni a bőrét, de ez egy másik kérdés, nem kell hogy az elf tudjon erről az aprócska közjátékról.
Ismét megindul a kovácsműhely felé. Fejében versenyt futnak a gondolatok. Ha most elmegy, az olyan, mintha menekülnek – hisz azt teszi itt. Nem engedheti meg ezt a luxust magának, némi „vendégszeretetet kellene tanúsítania. Ennek a gondolatmenetnek eredményeként még válla felett hátra kiált.*
- Étekért menj a Pegazusba, vagy ha nem hiszel nekem, az éjszakára a vendégem vagy. Bár előre szólok, én avaron alszom.
*Sok finnyás erdőbélivel találkozott már ahhoz, hogy tudja, nem olyan egyszerű velük. Több nyafka elf cafkát látott, mint dörmögő ember katonát. Vajon a másik nő melyik kategóriába tartozik? Szívós, és kitartó, mint hajdan népük nagyjai? Vagy elporhanyósodott a húsa, mint a legtöbbeknek nemzetségükben? Kiderül…*
*Valahogy érzi, hogy nem csak ennyi lesz. A nő fordul utána, ajkán még kiforratlan, de megformálódó szavakkal. Nem foglalkozik vele. Minden lépés, mellyel messzebb jut tőle, egy lépés szabadsága felé. Mely lehet, nem forog veszélyben, ám ki tudhatja ezt manapság? Az erdőben a farkas nem hazug, torkodra tör, ha jön a téli fagy. Az ember, s az elf mézes, játszik, susog, gyomrod traktálja, s mikor elpilledsz ragacsosan édes szavai álmában, nyakadra tekeri a fojtóhurkot.
A kijelentésre, hogy a nő elől nem kell futnia, megerőlteti magát, és tovább folytatja útját, mintha nem is hallotta volna. Milyen képtelenség…
Bár a gyanú egyre élesebb szilánkkal nyomul szívébe ennek a kijelentésnek hallatán.
Vagy egy olyan embert vetett utána az ég, akit anyja küldött, hogy hazavigye, vagy valamely mázas fejvadász akar a bizalmába férkőzni így. Mert abban teljesen biztos, hogy a nő tudja, kicsoda. Bármelyik oldalon áll, neki nem barátja. Megelégelte az anyját egy életre, az pedig, aki meg akarja ölni, természetes, hogy ellensége.
Az elf gyorsabbra fogja a lépteit, és megint elé vág. Ez az egyetlen momentum, ami megtöri lépteinek karakán sorozatát. Hallgatagon mélyeszti haragoszöld, maró lélektükreit a másik nő szemébe. Kíváncsi mit lát. Talán némi kétségbeesést, elkeseredett küzdést és elhatározottságot. Rosszindulat nem sejlik fel a barna szempár fenekén.*
~Otthon sem láttál soha olyat!~*emlékezteti magát.*
- Nem segíthetek - *szögezi le egyszer és mindenkorra a kérdést, majd ismét kilépne az elf útjából amikor arcának csattan kapásból két név. Érdeklődve pillant a nőre, pengeszerű ajkán először sejlik fel ízetlen mosoly.*
~Vagy mást keres, vagy jó színésznő~ *állapítja meg, majd válaszra nyitja száját.*
- Nem én vagyok az, akit keresel. Nem ismerek Ehnadiurt - *ejti csacskán a számára szokatlan nyelvjárásból eredő nevet. Biztos benne, hogyha megerőltetné magát, ki tudná mondani, hisz erre az udvarban kényesen ügyelnie kellett, de most se kedve, se energiája ezzel foglalkozni.*
- „Fenről”, bárki legyen is az, pedig nincs tudomásom. Az biztos, hogy nem az én nevem -*mosolyodik el ismét, bár nem lehet eldönteni, hogy ezt valóban jókedvből teszi-e, avagy csak ősi rítusok konok megszokása.*
- Ennek megfelelően a kérdéseidre sem tudok válaszolni, védelemre pedig nem szorulok - *itt némi ferdítésbe csapnak át szavai, mert lenne miért félteni a bőrét, de ez egy másik kérdés, nem kell hogy az elf tudjon erről az aprócska közjátékról.
Ismét megindul a kovácsműhely felé. Fejében versenyt futnak a gondolatok. Ha most elmegy, az olyan, mintha menekülnek – hisz azt teszi itt. Nem engedheti meg ezt a luxust magának, némi „vendégszeretetet kellene tanúsítania. Ennek a gondolatmenetnek eredményeként még válla felett hátra kiált.*
- Étekért menj a Pegazusba, vagy ha nem hiszel nekem, az éjszakára a vendégem vagy. Bár előre szólok, én avaron alszom.
*Sok finnyás erdőbélivel találkozott már ahhoz, hogy tudja, nem olyan egyszerű velük. Több nyafka elf cafkát látott, mint dörmögő ember katonát. Vajon a másik nő melyik kategóriába tartozik? Szívós, és kitartó, mint hajdan népük nagyjai? Vagy elporhanyósodott a húsa, mint a legtöbbeknek nemzetségükben? Kiderül…*
1336. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-06-25 22:49:30
Üzenet elküldve: 2014-06-25 22:49:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
// Az elfek nyilaitól… //
*Bár tartja a bájos, eltévelyedett leányzó karakterét, a másik mégis távolságtartó és amennyire ezt le tudja szűrni, nem csak az, hanem bizalmatlan is. Ezen nem is lepődik meg. Lóval mögé kaptatott a sötétben, lényegében rá is kiabált, a lány helyében hasonló viselkedést produkálni ő is.
Amikor már szemben áll vele, alkalma van jobban megvizsgálni az arcát, de nem sokra megy vele. Biztos vele, hogy sok a Feneris külső jegyeivel mászkáló elf lány van az utcákon, de a hasonlóság a leírt és rajzolt kép alapján, más sohasem volt ennyire egyező.
Ugyanakkor az egyszerű és lényegre törő válasz alapján továbbra sem tudott meg semmit. Bár mit is várt volna, hogy leáll vele cseverészni és bevallja neki, hogy idáig menekült egyedül?
Amikor az pedig távozóra veszi a lépteit, ökölbe szorul a keze.*
~Nem való ez nekem.~ *Mérgelődik magában. Nem fejvadász ő, nem is kutató, hogy évekig olyan személyeket keressen, informáljon le és próbáljon megvédeni, akiket csak egy puszta rajz alapján ismer. Ráadásul azt is elhagyta szerencsésen, így már azok is inkább fakó emlékképek a fejében. Most azonban úgy tűnik talált valakit és nem hagyhatja, hogy elmenjen. Ha kell erővel, ha kell szép szóval, de meg kell állítania a nőt.*
- Előlem nem kell menekülnöd. *Bukik ki a száján a mondat, még ő sem igazából eszmélt rá, hogy ennek mi értelme, de sejti, hogy erre talán a másik is felkaphatja a fejét. Szándékosan nem ejti ki először a nevet. Továbbra is ott áll, nem indul a másik után.* - Segíteni akarok, feltéve, ha te is segítesz nekem. *Ha a nő továbbra is halad az útján, bizony ismét el kell azt állnia. Egyelőre nem tudja milyen választ várjon az elftől, csak sejti, hogy a szokásos "Nekem nem kell segíteni" féle szöveg jön majd. Hagy egy kis hatásszünetet, ki tudja mi a hatása a szövegének, amellyel talán többre megy, mint az iménti gyenge próbálkozásával.*
- Ehnadios küldött utánad, Fen. *Mondja végül, miután körbenézett, hogy nincs-e hallótávolságon belül olyan alak, akinek nem kellene hallania ezt a kijelentést.
Hátha a férfi említésére többet is elér annál, mint amit eddig sikerült. Az egyelőre meg sem fordul a fejében, hogy esetleg tévedett és nem azzal van dolga, akit keresnie kellett, majdnem, hogy biztos az egyezésben.* - Csak annyi a dolgod, hogy válaszolsz egy pár kérdésre, na meg persze némi étel sem esne rosszul, én pedig megvédelek.* Bár az utóbbi szónál kissé összeráncolja a homlokát, hiszen jelenleg nem úgy tűnik a hölgyemény, mint aki annyira segítségre szorulna, vagy azt szeretné, hogy valaki védje meg, sokkal inkább olyannak, mint aki puszta önvédelemből, vagy érdektelenségből, de nem igazán szeretne szóba elegyedni, mindenféle jött-menttel, mint amilyen ő is.
Mindenesetre ugyanott marad, a lova mellett és vár.*
*Bár tartja a bájos, eltévelyedett leányzó karakterét, a másik mégis távolságtartó és amennyire ezt le tudja szűrni, nem csak az, hanem bizalmatlan is. Ezen nem is lepődik meg. Lóval mögé kaptatott a sötétben, lényegében rá is kiabált, a lány helyében hasonló viselkedést produkálni ő is.
Amikor már szemben áll vele, alkalma van jobban megvizsgálni az arcát, de nem sokra megy vele. Biztos vele, hogy sok a Feneris külső jegyeivel mászkáló elf lány van az utcákon, de a hasonlóság a leírt és rajzolt kép alapján, más sohasem volt ennyire egyező.
Ugyanakkor az egyszerű és lényegre törő válasz alapján továbbra sem tudott meg semmit. Bár mit is várt volna, hogy leáll vele cseverészni és bevallja neki, hogy idáig menekült egyedül?
Amikor az pedig távozóra veszi a lépteit, ökölbe szorul a keze.*
~Nem való ez nekem.~ *Mérgelődik magában. Nem fejvadász ő, nem is kutató, hogy évekig olyan személyeket keressen, informáljon le és próbáljon megvédeni, akiket csak egy puszta rajz alapján ismer. Ráadásul azt is elhagyta szerencsésen, így már azok is inkább fakó emlékképek a fejében. Most azonban úgy tűnik talált valakit és nem hagyhatja, hogy elmenjen. Ha kell erővel, ha kell szép szóval, de meg kell állítania a nőt.*
- Előlem nem kell menekülnöd. *Bukik ki a száján a mondat, még ő sem igazából eszmélt rá, hogy ennek mi értelme, de sejti, hogy erre talán a másik is felkaphatja a fejét. Szándékosan nem ejti ki először a nevet. Továbbra is ott áll, nem indul a másik után.* - Segíteni akarok, feltéve, ha te is segítesz nekem. *Ha a nő továbbra is halad az útján, bizony ismét el kell azt állnia. Egyelőre nem tudja milyen választ várjon az elftől, csak sejti, hogy a szokásos "Nekem nem kell segíteni" féle szöveg jön majd. Hagy egy kis hatásszünetet, ki tudja mi a hatása a szövegének, amellyel talán többre megy, mint az iménti gyenge próbálkozásával.*
- Ehnadios küldött utánad, Fen. *Mondja végül, miután körbenézett, hogy nincs-e hallótávolságon belül olyan alak, akinek nem kellene hallania ezt a kijelentést.
Hátha a férfi említésére többet is elér annál, mint amit eddig sikerült. Az egyelőre meg sem fordul a fejében, hogy esetleg tévedett és nem azzal van dolga, akit keresnie kellett, majdnem, hogy biztos az egyezésben.* - Csak annyi a dolgod, hogy válaszolsz egy pár kérdésre, na meg persze némi étel sem esne rosszul, én pedig megvédelek.* Bár az utóbbi szónál kissé összeráncolja a homlokát, hiszen jelenleg nem úgy tűnik a hölgyemény, mint aki annyira segítségre szorulna, vagy azt szeretné, hogy valaki védje meg, sokkal inkább olyannak, mint aki puszta önvédelemből, vagy érdektelenségből, de nem igazán szeretne szóba elegyedni, mindenféle jött-menttel, mint amilyen ő is.
Mindenesetre ugyanott marad, a lova mellett és vár.*
1335. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-06-25 20:56:07
Üzenet elküldve: 2014-06-25 20:56:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Az elfek nyilaitól… //
*Klap-klap-klap-klap… hallja maga mögött egy ló ügetését. Fejét hátrafordítva méri fel a hátast és utasát. Szívverése megugrik, de elfordítja a fejét, és hidegvérrel ellép a páros útjából. Elf az utas, ezt pontosan látja. Jobb nem feltűnést kelteni ilyen helyzetben, ki tudja, hátha érte jött.
Azóta, hogy egy ork mentette ki a bajból, és egy törp pályázott a fejére, semmi nem lepődne meg, fejében mégis a régi ismerősök arcai keringenek, akik hajlandóak lennének azért idáig eljönni, hogy fejét vegyék, vagy a hajánál fogva rángassák vissza.*
~Politikai kérdés lett belőled, Ade, légy büszke~* fanyalog magában.
Már-már fellélegezne, hogy a nő elhalad mellette, ám a paták kopogása lelassul oldalán, és egy bizonytalan hang megszólítja.
Haragoszöld szemei az elfre emelkednek.*
- Jó estét! - *köszön, kissé megnyomva a szót, elvégre ez a megszólításból elmaradt. Bár mit érdekli őt ez!
Annál jobban érdekli a „megijeszteni” kifejezés. Miért feltételezi a nő, hogy megijesztette őt? Talán, csak nem azért mert hátsó szándékai vannak?
A másik kissé gondtalan mosolyától, és könnyed kacagásától libabőrös lesz a háta. Szájában a nyál megkeseredik, ahogy bal lábára helyezve a testsúlyát, két karját maga mögött összefogva hallgatja a mesét, mely szerint eltévedt. Hogy miből gondolja, hogy mese? Nem tudja… Lehet, hogy nem is az…
Végigméri a másikat. Hasonló erőben lehet, mint ő. Jegyeket keres, ami esetleg otthonához köthető, de nem lel rajta. Bár a törp után – emlékezteti magát – nem lenne nagy dolog, ha nem otthonról küldték volna. Nem ez a kérdés, hanem, hogy vannak-e társai?
Balja felemelkedik, és a szegénynegyedbe vezető boltív felé.*
- Át a negyeden. Vissza a főtérre, ott található a Pegazus. Istállóval - *biccent a hátas felé.* - Éjszaka veszélyes környék, jobb, ha vigyázol - *nyomja meg a tegeződő végződést is, bár igazából, teljesen felesleges ez is, csupán régi beidegzés, hogy mindenkivel magázódnia kell.
Meg az is régi beidegződés, hogy mindenkit meg kell nevelnie.*
- További szép estét! - *biccent a másik elfnek, és ezzel oldalra kilép előle, és folytatja az útját a Kovácsműhely felé. Érzi, ahogy vállizmai megkeményednek, és nyaka megmerevedik. Ilyen távolságból nem tud lőni. Ám elhatározta, hogy távozni fog.
Már, ha hagyják…*
*Klap-klap-klap-klap… hallja maga mögött egy ló ügetését. Fejét hátrafordítva méri fel a hátast és utasát. Szívverése megugrik, de elfordítja a fejét, és hidegvérrel ellép a páros útjából. Elf az utas, ezt pontosan látja. Jobb nem feltűnést kelteni ilyen helyzetben, ki tudja, hátha érte jött.
Azóta, hogy egy ork mentette ki a bajból, és egy törp pályázott a fejére, semmi nem lepődne meg, fejében mégis a régi ismerősök arcai keringenek, akik hajlandóak lennének azért idáig eljönni, hogy fejét vegyék, vagy a hajánál fogva rángassák vissza.*
~Politikai kérdés lett belőled, Ade, légy büszke~* fanyalog magában.
Már-már fellélegezne, hogy a nő elhalad mellette, ám a paták kopogása lelassul oldalán, és egy bizonytalan hang megszólítja.
Haragoszöld szemei az elfre emelkednek.*
- Jó estét! - *köszön, kissé megnyomva a szót, elvégre ez a megszólításból elmaradt. Bár mit érdekli őt ez!
Annál jobban érdekli a „megijeszteni” kifejezés. Miért feltételezi a nő, hogy megijesztette őt? Talán, csak nem azért mert hátsó szándékai vannak?
A másik kissé gondtalan mosolyától, és könnyed kacagásától libabőrös lesz a háta. Szájában a nyál megkeseredik, ahogy bal lábára helyezve a testsúlyát, két karját maga mögött összefogva hallgatja a mesét, mely szerint eltévedt. Hogy miből gondolja, hogy mese? Nem tudja… Lehet, hogy nem is az…
Végigméri a másikat. Hasonló erőben lehet, mint ő. Jegyeket keres, ami esetleg otthonához köthető, de nem lel rajta. Bár a törp után – emlékezteti magát – nem lenne nagy dolog, ha nem otthonról küldték volna. Nem ez a kérdés, hanem, hogy vannak-e társai?
Balja felemelkedik, és a szegénynegyedbe vezető boltív felé.*
- Át a negyeden. Vissza a főtérre, ott található a Pegazus. Istállóval - *biccent a hátas felé.* - Éjszaka veszélyes környék, jobb, ha vigyázol - *nyomja meg a tegeződő végződést is, bár igazából, teljesen felesleges ez is, csupán régi beidegzés, hogy mindenkivel magázódnia kell.
Meg az is régi beidegződés, hogy mindenkit meg kell nevelnie.*
- További szép estét! - *biccent a másik elfnek, és ezzel oldalra kilép előle, és folytatja az útját a Kovácsműhely felé. Érzi, ahogy vállizmai megkeményednek, és nyaka megmerevedik. Ilyen távolságból nem tud lőni. Ám elhatározta, hogy távozni fog.
Már, ha hagyják…*
1334. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-06-25 20:35:51
Üzenet elküldve: 2014-06-25 20:35:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Az elfek nyilatól... //
*Elszórtan barangolnak az utcán a népek, mindenki sietősen kapkodva, ki otthonába, ki a kocsmába, vagy esetleg egy kellemes társaság irányába. Az esti félhomályban halkan lépked kancája mellett, érdeklődő tekintettel lesi a számára oly idegen közeget. A ló nyergére felerősítette íját, s megannyi apró kis csomagot, amik a hosszú út ellátására szolgáltak. Lassan szegény pára is megunja majd ezt az utat, így mihamarabb találnia kell egy megfelelő szállást. Vagy legalább egy istállót, de hát rongyos térképét már rég maga mögött hagyta a kopott köveken, rajta cipője talpának gyér lenyomatával.
A hosszas séta után, az egyszerű kis házak, mintha fogyatkoznának. Szembe vele különféle népek jönnek lovasszekereikkel, fáradt szemükkel csak egy pillantásra méltatják a szőke vándort, s szürke hátasát, majd mennek is tovább. Maga mögött hagyván az hazatérő árusok kígyózó karavánját, majd egy nagy nyitott térre érkezik, s ismét megtorpan, hogy barna íriszével körbejárja a helyet. Nem kell helyinek lennie, s nem is kell túl nagy városi életet élnie, hogy rájöjjön, ez bizony egy piac, ahova tévedt, ezt magyarázzák a szekeres alakok is idefele jövet.
Lassú, bizonytalan léptekkel halad a félig lepakolt asztalok mellett és a takarítani készülő ismeretlenek alakja között felfedez egy fajtájabelit. Szemei el is kerekednek, bár csak hátulról látja még a nőt, de szemei nem tévedhetnek.*
~Feneris?~ *Indul meg a nő után. Hosszú szőke fonata, viselete mind arra utal, hogy megtalálta egyik célpontját a sok közül.
Már csak az a kérdés maradt előtte tisztázatlan, hogy miként közelítse meg a nőt, aki így is, mintha sietne valahova. Semmiképp sem akar ráijeszteni, tanult a múltból.
Felkapaszkodik a lóra és lassú ügetéssel utána indul. Ha gyalog menne, akkor bizony nagyon kéne szednie a lábait, s talán a hölgyemény is azt hinné, követte.
Valószínűleg, a nő így is is hallani fogja az utána kaptató patákat, ezért igyekszik valamivel barátságosabb arcot varázsolni magára, mint amilyen most van neki.*
- Khm... ne haragudj *Próbálja leszólítani kissé esetlenül. Ezen a technikán bizony van mit javítania. Valószínűleg az sem javít a helyzetén, hogy ő egy magas lóról néz le rá, míg a lány alulról fel rá.*
- A világért sem szeretnélek megijeszteni, de több, mint valószínű, hogy eltévedtem. *Mondja, miközben ismét lepattan a lóról és, ha a nő nem fut el, akkor megáll előtte. Előbb barátságosnak kell tűnni, s csak utána jöhetnek a konkrét kérdések.* - Nekem ez a hely itt nem úgy tűnik, mint egy fogadó. *Kacag kicsit, színpadiasan, ahogy azt viszont az idők folyamán jól megtanulta. Ha tényleg Feneris áll vele szemben, akkor nem engedheti el anélkül, hogy mindent megtudna. S ha tényleg ez a lány az, akkor biztos, hogy nem fog egy könnyen elkezdeni beszélni, így rá kell bírnia valahogy. S ezt mi mással is lehetne, mint a lágy, kedvesen csengő hangjával, meleg barna szemeivel, és barátságosan mosolyra hajló szájával.*
*Elszórtan barangolnak az utcán a népek, mindenki sietősen kapkodva, ki otthonába, ki a kocsmába, vagy esetleg egy kellemes társaság irányába. Az esti félhomályban halkan lépked kancája mellett, érdeklődő tekintettel lesi a számára oly idegen közeget. A ló nyergére felerősítette íját, s megannyi apró kis csomagot, amik a hosszú út ellátására szolgáltak. Lassan szegény pára is megunja majd ezt az utat, így mihamarabb találnia kell egy megfelelő szállást. Vagy legalább egy istállót, de hát rongyos térképét már rég maga mögött hagyta a kopott köveken, rajta cipője talpának gyér lenyomatával.
A hosszas séta után, az egyszerű kis házak, mintha fogyatkoznának. Szembe vele különféle népek jönnek lovasszekereikkel, fáradt szemükkel csak egy pillantásra méltatják a szőke vándort, s szürke hátasát, majd mennek is tovább. Maga mögött hagyván az hazatérő árusok kígyózó karavánját, majd egy nagy nyitott térre érkezik, s ismét megtorpan, hogy barna íriszével körbejárja a helyet. Nem kell helyinek lennie, s nem is kell túl nagy városi életet élnie, hogy rájöjjön, ez bizony egy piac, ahova tévedt, ezt magyarázzák a szekeres alakok is idefele jövet.
Lassú, bizonytalan léptekkel halad a félig lepakolt asztalok mellett és a takarítani készülő ismeretlenek alakja között felfedez egy fajtájabelit. Szemei el is kerekednek, bár csak hátulról látja még a nőt, de szemei nem tévedhetnek.*
~Feneris?~ *Indul meg a nő után. Hosszú szőke fonata, viselete mind arra utal, hogy megtalálta egyik célpontját a sok közül.
Már csak az a kérdés maradt előtte tisztázatlan, hogy miként közelítse meg a nőt, aki így is, mintha sietne valahova. Semmiképp sem akar ráijeszteni, tanult a múltból.
Felkapaszkodik a lóra és lassú ügetéssel utána indul. Ha gyalog menne, akkor bizony nagyon kéne szednie a lábait, s talán a hölgyemény is azt hinné, követte.
Valószínűleg, a nő így is is hallani fogja az utána kaptató patákat, ezért igyekszik valamivel barátságosabb arcot varázsolni magára, mint amilyen most van neki.*
- Khm... ne haragudj *Próbálja leszólítani kissé esetlenül. Ezen a technikán bizony van mit javítania. Valószínűleg az sem javít a helyzetén, hogy ő egy magas lóról néz le rá, míg a lány alulról fel rá.*
- A világért sem szeretnélek megijeszteni, de több, mint valószínű, hogy eltévedtem. *Mondja, miközben ismét lepattan a lóról és, ha a nő nem fut el, akkor megáll előtte. Előbb barátságosnak kell tűnni, s csak utána jöhetnek a konkrét kérdések.* - Nekem ez a hely itt nem úgy tűnik, mint egy fogadó. *Kacag kicsit, színpadiasan, ahogy azt viszont az idők folyamán jól megtanulta. Ha tényleg Feneris áll vele szemben, akkor nem engedheti el anélkül, hogy mindent megtudna. S ha tényleg ez a lány az, akkor biztos, hogy nem fog egy könnyen elkezdeni beszélni, így rá kell bírnia valahogy. S ezt mi mással is lehetne, mint a lágy, kedvesen csengő hangjával, meleg barna szemeivel, és barátságosan mosolyra hajló szájával.*
1333. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-06-25 17:54:45
Üzenet elküldve: 2014-06-25 17:54:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Az elfek nyilaitól… //
*Már lassan sötétbe hajlik az égbolt, mikor megjelenik a Kovácsműhely mellett. Még hallja ugyan a fújtatók dohogását, és az üllőn formázott nyers fémen csattanó kalapács hangját, ám a piac népe lassan otthona felé szivárog.
Már csak néhány árus kínálgatja portékáját, és ez neki így tökéletes.
Vörös köpenyét odahagyta az erdő avarján. Nem lenne alkalmas számára, hogy beolvadjon a sűrű csöndbe, mely ott honol. Csupán barna bőrvértjét vonta magára ezúttal. Nem mondhatni, hogy nem szedett sarcot róla a remete élet. Alakja szálasabb lett, megizmosodott, és az udvari háj, mely vékony alkata ellenére jellemez minden asszonyt, leolvadt róla.
Még terjengenek a szegényes lakomák illatai, a sült hús, és a kenyérlepény illata. Nem foglalkozik vele, bár érzi gyomra fájdalmasan összerándul. Szaporán nyel egyet felduzzadó nyáltengeréből. Valóban régen evett ízes húst, ám az erdő kiszolgálja vaddal, és mi egyébbel. Alaposan átsütve kiváló az is, bár fűszer nem nagyon akad hozzá. Elf létére nem kifejezetten ismeri a vadont, hisz városban élt, most mégis, kényelmesebben érzi magát az idegen fák, idegen virágok, idegen mohák között, néha éhen, hecsedlin és fanyar vadkörtén tengődve, mint otthonában, a sokfogásos lakomák alkalmával.
Már lassan egy éve, hogy üldözőit, nagy por árán, maga mögött hagyta. Azóta segítői is tovább álltak, amit nem kifejezetten sirat. Egyetlen fájdalma, hogy lovát hátra kellett hagynia, melyet valamely kapzsi fogadós nyilván jó pénzért eladott. Nem volt utolsó jószág elvégre. Talán így könnyebb, nem feltétlenül lett volna az erdő lótartásra alkalmas, főleg nem egy ilyen úri, ostoba hátasnak.
Nem bánja. Semmit sem bán. Beesett arca erőről regél, haragoszöld tekintete egy pillanat alatt méri végig a piac tömegét, majd a szegénynegyed felé eső, éppen pakoló árus felé irányítja lépteit. Céltudatos, kezét háta mögött összefogja, minden lépésénél meg-meg zizzen a lassan ürülő, ám egyre csak kopó tegez.
Arany csörren, portéka cserél gazdát. Némi jól sodrott kötél, és csapdázó huzal, melyből hurkot készít a mit sem sejtő nyulaknak, ennyi minden, mire szüksége van. A kovácsnál majd vesz nyílvesszőket, hisz hiába óvja, és gyűjti be a rőt tollú, otthonról származó, szívós fullánkokat, egy-egy elvásik az idő vasfogának engedve.
Az árus elfordítja tekintetét, már pakol is tovább, ő pedig hátat fordít neki, és újra a kovácsműhely felé veszi az irányt, vállára vetve a kötelet, és az acélsodronyt. A hold már delelni fog, mire visszaér az erdő mélyére, de nem bánja. Csak magáról kell gondoskodnia, és ez jól van így.*
*Már lassan sötétbe hajlik az égbolt, mikor megjelenik a Kovácsműhely mellett. Még hallja ugyan a fújtatók dohogását, és az üllőn formázott nyers fémen csattanó kalapács hangját, ám a piac népe lassan otthona felé szivárog.
Már csak néhány árus kínálgatja portékáját, és ez neki így tökéletes.
Vörös köpenyét odahagyta az erdő avarján. Nem lenne alkalmas számára, hogy beolvadjon a sűrű csöndbe, mely ott honol. Csupán barna bőrvértjét vonta magára ezúttal. Nem mondhatni, hogy nem szedett sarcot róla a remete élet. Alakja szálasabb lett, megizmosodott, és az udvari háj, mely vékony alkata ellenére jellemez minden asszonyt, leolvadt róla.
Még terjengenek a szegényes lakomák illatai, a sült hús, és a kenyérlepény illata. Nem foglalkozik vele, bár érzi gyomra fájdalmasan összerándul. Szaporán nyel egyet felduzzadó nyáltengeréből. Valóban régen evett ízes húst, ám az erdő kiszolgálja vaddal, és mi egyébbel. Alaposan átsütve kiváló az is, bár fűszer nem nagyon akad hozzá. Elf létére nem kifejezetten ismeri a vadont, hisz városban élt, most mégis, kényelmesebben érzi magát az idegen fák, idegen virágok, idegen mohák között, néha éhen, hecsedlin és fanyar vadkörtén tengődve, mint otthonában, a sokfogásos lakomák alkalmával.
Már lassan egy éve, hogy üldözőit, nagy por árán, maga mögött hagyta. Azóta segítői is tovább álltak, amit nem kifejezetten sirat. Egyetlen fájdalma, hogy lovát hátra kellett hagynia, melyet valamely kapzsi fogadós nyilván jó pénzért eladott. Nem volt utolsó jószág elvégre. Talán így könnyebb, nem feltétlenül lett volna az erdő lótartásra alkalmas, főleg nem egy ilyen úri, ostoba hátasnak.
Nem bánja. Semmit sem bán. Beesett arca erőről regél, haragoszöld tekintete egy pillanat alatt méri végig a piac tömegét, majd a szegénynegyed felé eső, éppen pakoló árus felé irányítja lépteit. Céltudatos, kezét háta mögött összefogja, minden lépésénél meg-meg zizzen a lassan ürülő, ám egyre csak kopó tegez.
Arany csörren, portéka cserél gazdát. Némi jól sodrott kötél, és csapdázó huzal, melyből hurkot készít a mit sem sejtő nyulaknak, ennyi minden, mire szüksége van. A kovácsnál majd vesz nyílvesszőket, hisz hiába óvja, és gyűjti be a rőt tollú, otthonról származó, szívós fullánkokat, egy-egy elvásik az idő vasfogának engedve.
Az árus elfordítja tekintetét, már pakol is tovább, ő pedig hátat fordít neki, és újra a kovácsműhely felé veszi az irányt, vállára vetve a kötelet, és az acélsodronyt. A hold már delelni fog, mire visszaér az erdő mélyére, de nem bánja. Csak magáról kell gondoskodnia, és ez jól van így.*
1332. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-06-25 16:13:48
Üzenet elküldve: 2014-06-25 16:13:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
*Léteit megpróbálja felgyorsítani, hogy ne kelljen sokáig itt maradnia, de a nagy tömeg miatt nem sikerül nagyobb tempóba átkapcsolni.
~ Hogyha már úgyis erre vezet utam veszek valami étket. Majd megeszegetem útközben. ~ gondolja magában az óriás és elindul valamelyik pult felé. Megáll egy pult előtt, ahol kalácsot, kenyeret és efféléket árul egy kereskedő. Odaad pár aranyat, s elveszi a pultról az egyik szép kalácsot, majd elindul a célja felé, ami a kovácsműhelyen át az Artheniori erdőn keresztül a kikötő környéke. De nem tudja, hogy még vajon mibe fog belekeveredni. Aztán átgondolja, hogy ne menjen-e el a Pegazus fogadóba, majd úgy dönt, hogy nem megy. A piactér forgatagából kiér, s már látja is a kovácsműhelyet. *
~ Hogyha már úgyis erre vezet utam veszek valami étket. Majd megeszegetem útközben. ~ gondolja magában az óriás és elindul valamelyik pult felé. Megáll egy pult előtt, ahol kalácsot, kenyeret és efféléket árul egy kereskedő. Odaad pár aranyat, s elveszi a pultról az egyik szép kalácsot, majd elindul a célja felé, ami a kovácsműhelyen át az Artheniori erdőn keresztül a kikötő környéke. De nem tudja, hogy még vajon mibe fog belekeveredni. Aztán átgondolja, hogy ne menjen-e el a Pegazus fogadóba, majd úgy dönt, hogy nem megy. A piactér forgatagából kiér, s már látja is a kovácsműhelyet. *
1331. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-06-24 22:14:52
Üzenet elküldve: 2014-06-24 22:14:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Ewa, Aletai – May balra el//
*Ennél jobban nehezen indulhatott volna ez a nap. Várakozásain felül teljesítenek ugyanis a reggel órái, hiszen ki kívánhatna ennél nagyobb szerencsét. A munka igencsak bizakodásra okot adó ígéretét kapta, no meg útbaigazítást, és persze, nem utolsó sorban, négy, igazán figyelemre méltó hegyesedésű fül tulajdonosával is összehozta jó sorsa.*
- Nagyon remélem, hogy fog is! *viszonozza Ewa kacaját.* Igen, egyelőre legalábbis nem tervezek tovább állni. Sőt, ha minden jól megy, a Pegazusban megtalálsz a következő néhány hétben.
*Na igen, ha minden jól megy, és erszénye tartalma elégségesnek bizonyul egy szoba hosszas bérlésére. Ha nem? Ez maradjon a jövő problémája.
Miután ezt is letisztázták, úgy tűnik a társaság oszladozóban van, már ami az ő részvételét illeti. Miután félelfünk is megerősíti az imént kapott útbaigazítást, barátságos búcsút int a párosnak, majd az instrukcióknak megfelelően remélhetőleg immár valóban a Pegazus felé veszi az irányt.*
*Ennél jobban nehezen indulhatott volna ez a nap. Várakozásain felül teljesítenek ugyanis a reggel órái, hiszen ki kívánhatna ennél nagyobb szerencsét. A munka igencsak bizakodásra okot adó ígéretét kapta, no meg útbaigazítást, és persze, nem utolsó sorban, négy, igazán figyelemre méltó hegyesedésű fül tulajdonosával is összehozta jó sorsa.*
- Nagyon remélem, hogy fog is! *viszonozza Ewa kacaját.* Igen, egyelőre legalábbis nem tervezek tovább állni. Sőt, ha minden jól megy, a Pegazusban megtalálsz a következő néhány hétben.
*Na igen, ha minden jól megy, és erszénye tartalma elégségesnek bizonyul egy szoba hosszas bérlésére. Ha nem? Ez maradjon a jövő problémája.
Miután ezt is letisztázták, úgy tűnik a társaság oszladozóban van, már ami az ő részvételét illeti. Miután félelfünk is megerősíti az imént kapott útbaigazítást, barátságos búcsút int a párosnak, majd az instrukcióknak megfelelően remélhetőleg immár valóban a Pegazus felé veszi az irányt.*
1330. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-06-24 21:46:22
Üzenet elküldve: 2014-06-24 21:46:22
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320
Játékstílus: Szelíd
// Görbe tükör //
// Rätest Terold //
*A városőrök valaki mást kapnak el, akit csúnyán elrángatnak a piactérről. Terold szerencsenapja lehet, hogy nem csak nem kapták el, de tolvajlását más valaki vitte el. Nem szép, de legalább őt már nem fogják keresni. Se a két bucit. S vígan mehetne a gazdagok negyede felé, ha nem terelné magára figyelmét egy furcsa hang. Egy gyermek nevetése. Ami amúgy nem nagy dolog, de rögvest eztán sírást is hallani, ami inkább ösztökél másokat, hogy megnézzék, főleg ha a két hang egyazon gyermektől hallatszik. Mit tetéz, hogy ez a páros ebben a sorrendben követve egymást újra hallatszik. Csábító és kalandra hívó hang ez, még ha pusztán árva sírása is, mikor nem épp boldog kacaj. Viszont a másik negyed, a mocskos negyed, a szegénynegyed felé tereli Teroldot, ha arra vetekszik, hogy nyomába szegődjön. Oda fogja terelni, ha nem átall más útra tévedni, s meri követni. Közben telik az idő, homokóra szemei peregnek, s lassan a nap megközelíti a horizontot, hogy sugarai vörösbe hajolva fessék az eget a vér színére. Közben pedig egyre mélyebbre csalja Teroldot a hang, ha követi az egyszer kacagó, máskor síró jelét.*
// Rätest Terold //
*A városőrök valaki mást kapnak el, akit csúnyán elrángatnak a piactérről. Terold szerencsenapja lehet, hogy nem csak nem kapták el, de tolvajlását más valaki vitte el. Nem szép, de legalább őt már nem fogják keresni. Se a két bucit. S vígan mehetne a gazdagok negyede felé, ha nem terelné magára figyelmét egy furcsa hang. Egy gyermek nevetése. Ami amúgy nem nagy dolog, de rögvest eztán sírást is hallani, ami inkább ösztökél másokat, hogy megnézzék, főleg ha a két hang egyazon gyermektől hallatszik. Mit tetéz, hogy ez a páros ebben a sorrendben követve egymást újra hallatszik. Csábító és kalandra hívó hang ez, még ha pusztán árva sírása is, mikor nem épp boldog kacaj. Viszont a másik negyed, a mocskos negyed, a szegénynegyed felé tereli Teroldot, ha arra vetekszik, hogy nyomába szegődjön. Oda fogja terelni, ha nem átall más útra tévedni, s meri követni. Közben telik az idő, homokóra szemei peregnek, s lassan a nap megközelíti a horizontot, hogy sugarai vörösbe hajolva fessék az eget a vér színére. Közben pedig egyre mélyebbre csalja Teroldot a hang, ha követi az egyszer kacagó, máskor síró jelét.*
1329. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-06-24 11:42:40
Üzenet elküldve: 2014-06-24 11:42:40
ÚJ
![>Rätest Terold [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3371_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 50
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 50
Játékstílus: Vakmerő
*Gyalog folytatja útját Terold. A lovakat sikeresen lerakta az istállóba, majd elindult a piactér felé. Most itt van és éhes. Választ egy pultot, ahol mindenféle péksüteményt árulnak. Kenyeret, zsemlét, kalácsot és minden mást, ami csak szem szájnak ingere. Nagy is körülötte a tömeg, de ez Teroldnak csak kapóra jön. A nagy tömegben nehéz észre venni, hogy valamit elloptak, vagy, ha észre is veszik akkor sem azt, hogy ki volt az. Ígyhát Terold egyre közelebb megy a bódéhoz, majd amikor látja, hogy az árus nem figyel oda levesz két zsemlét és elkezd rohanni el onnan minél messzebb. A zsemlék még melegek kissé, de nem forrók. A városőrök elindulnak a tömegben, de ekkorra már nem ott jár Terold, hanem elindul a gazdagnegyed felé. A nap épp most van a nyugati horizont és az ég teteje között. Tehát nagyjából négy óra körül lehet. *
1328. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-06-24 10:41:39
Üzenet elküldve: 2014-06-24 10:41:39
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Szellemre vadászunk - Aletai,(May)//
* Főleg egy szívből jövő ajándék ébresztette fel érdeklődését. Nagyszüleit mindennél és mindenkinél jobban szereti, nekik kedveskedni igazi örömöt szolgál a lánynak.*
- Pár nap múlva megkereslek. *mondja May-nek majd Aletai szavait hallva felnevet* Azt hiszem kezd a művészeted pénzt is hozni.
* Ewa nem tart igényt arcképre a szobájába, amúgy sem sokat van otthon. Talán egy füzet, tele szebbnél szebb grafikákkal ami az ismerőseit, közöttük akár Aletait és Mayt is megörökíti különböző élethelyzetekben jobban érdekelné. Bár ez utóbbi is inkább csak gondolat útján merül fel benne, majd eszébe jut a kis gnóm akivel még a sötételfek bálja idején beszélt. Hogy is hívták? Ja igen, Henua Tikron. Na vele tervezgettek egy legendákat összegyűjtő könyvet. Akkor már megvolt, hogy Ewa adja az elf mítoszokat, Tikron a gnómokét, a többi lényt pedig majd szépen, sorban kikérdezik néhány különlegesebb történetet keresve. Akkor még szó esett a rajzolóról is aki majd széppé, gyermekek számára is ajánlhatóvá teszi a könyvet, most meg itt van May. Ewa arca felragyog.*
- Biztos, hogy később kereslek. *jelenti ki *Remélem a városban maradsz, nem tudom mikorra tudok összehozni egy kis beszélgetést egy régi kedves ismerősömmel.
* Egyelőre nem mond többet, sőt a témát is nyitva hagyja hisz vagy sikerül vagy sem. Mások nevében nem ígérhet.
Aletai szavai természetesen jól esnek neki. Ha érdekli az arcképe akkor talán ő maga is vonzó lehet a számára, sőt biztos. Szempillái alól bájosan les ki, csak gondolatban dönti el, hogy egy igazi nőcsábásszal futott össze, de nem mond semmit. Kettőn áll a vásár és Ewangelnek igazán van ideje válogatni. A hősszúéletűek közé tartozik, talán pont ezért gondolkodik sokszor nagyon is könnyedén hisz még legalább kétszáz év vár rá.
Amint a férfi elköszön a lánytól Ewa is búcsút int neki.
- Még sétálok egy kicsit itt majd haza. *érkezik a kérdésre a válasz.
Érdeklődése a szórólapot osztogatók felé irányul. Átfut az ő tekintete is egy efféle lapocskán és bár nem érzi a gondolkodásmódját csavarosnak, sőt ő maga sem egy ravasz lány viszont logikus gondolkodásban talán nincs híján. Aletaial hívására a piactér közepén felállított bódé felé veszi az irányt.*
- Megyek *egy pillanatra elgondolkodik milyen névvel illesse de még túl rövid ideje ismeri, hogy egy frappáns választ adhasson* Aletai.* mondja ki végül bár felmerült még a Nyomkereső is a gondolataiban.
Az asztalhoz lépve átvesz egy feladatlapot és kérdőn néz a férfira.*
- Hol oldjuk meg? *kérdezi bár azt is megérdeklődhette volna, hogy ugyanazok a feladatok vannak-e a lapokon.
A hozzászólás írója (Ewangel Nortsan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.24 12:14:18
* Főleg egy szívből jövő ajándék ébresztette fel érdeklődését. Nagyszüleit mindennél és mindenkinél jobban szereti, nekik kedveskedni igazi örömöt szolgál a lánynak.*
- Pár nap múlva megkereslek. *mondja May-nek majd Aletai szavait hallva felnevet* Azt hiszem kezd a művészeted pénzt is hozni.
* Ewa nem tart igényt arcképre a szobájába, amúgy sem sokat van otthon. Talán egy füzet, tele szebbnél szebb grafikákkal ami az ismerőseit, közöttük akár Aletait és Mayt is megörökíti különböző élethelyzetekben jobban érdekelné. Bár ez utóbbi is inkább csak gondolat útján merül fel benne, majd eszébe jut a kis gnóm akivel még a sötételfek bálja idején beszélt. Hogy is hívták? Ja igen, Henua Tikron. Na vele tervezgettek egy legendákat összegyűjtő könyvet. Akkor már megvolt, hogy Ewa adja az elf mítoszokat, Tikron a gnómokét, a többi lényt pedig majd szépen, sorban kikérdezik néhány különlegesebb történetet keresve. Akkor még szó esett a rajzolóról is aki majd széppé, gyermekek számára is ajánlhatóvá teszi a könyvet, most meg itt van May. Ewa arca felragyog.*
- Biztos, hogy később kereslek. *jelenti ki *Remélem a városban maradsz, nem tudom mikorra tudok összehozni egy kis beszélgetést egy régi kedves ismerősömmel.
* Egyelőre nem mond többet, sőt a témát is nyitva hagyja hisz vagy sikerül vagy sem. Mások nevében nem ígérhet.
Aletai szavai természetesen jól esnek neki. Ha érdekli az arcképe akkor talán ő maga is vonzó lehet a számára, sőt biztos. Szempillái alól bájosan les ki, csak gondolatban dönti el, hogy egy igazi nőcsábásszal futott össze, de nem mond semmit. Kettőn áll a vásár és Ewangelnek igazán van ideje válogatni. A hősszúéletűek közé tartozik, talán pont ezért gondolkodik sokszor nagyon is könnyedén hisz még legalább kétszáz év vár rá.
Amint a férfi elköszön a lánytól Ewa is búcsút int neki.
- Még sétálok egy kicsit itt majd haza. *érkezik a kérdésre a válasz.
Érdeklődése a szórólapot osztogatók felé irányul. Átfut az ő tekintete is egy efféle lapocskán és bár nem érzi a gondolkodásmódját csavarosnak, sőt ő maga sem egy ravasz lány viszont logikus gondolkodásban talán nincs híján. Aletaial hívására a piactér közepén felállított bódé felé veszi az irányt.*
- Megyek *egy pillanatra elgondolkodik milyen névvel illesse de még túl rövid ideje ismeri, hogy egy frappáns választ adhasson* Aletai.* mondja ki végül bár felmerült még a Nyomkereső is a gondolataiban.
Az asztalhoz lépve átvesz egy feladatlapot és kérdőn néz a férfira.*
- Hol oldjuk meg? *kérdezi bár azt is megérdeklődhette volna, hogy ugyanazok a feladatok vannak-e a lapokon.
A hozzászólás írója (Ewangel Nortsan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.24 12:14:18
1327. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-06-23 22:15:34
Üzenet elküldve: 2014-06-23 22:15:34
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Sothane Floxber//
*A dolgok kezdtek a legrosszabbra fordulni amikor valaki végre közbe avatkozott. A szokásos szőke herceg vagy a délceg lovag helyett a kettő tökéletes komplementere, egy fekete hajú, törvényen kívülibb kinézetű ember. Pár szóval le is teremtette a gnóm nőt, aki valószínűleg nem a szavak hatására hagyta abba a magáét.*
~Na itt a "hős" megmentő.~
*Aki meg is ragadta csuklóját és kirángatta az emberek gyűrűjéből. A tündér lányka nem ellenkezett, tudta, hogy nem lenne okos dolog.*
~Vajon mit akarhat?~
*Ép megköszöni akarta a segítséget amikor a férfi szólalt meg először.*
~Egy kis törődés vagy annak illúziója, némi arcoskodás közvetlen beszédbe csomagolva. Ez akarhat valamit tőlem ha jól gondolom, nem a tiszta jó szándék vezette.~
*Almika előbb a csuklójára néz majd a férfi mosolygó arcára, amiről megalapítja, hogy véletlenül sem a veszélyes mosolyok egyike. A karját kissé szorítja az illető, tudja jól, hogy nem lenne okos megpróbálni kirángatni.*
~Adjuk meg a módját.~
*A férfire néz ékkő szemeivel egy kis falatnyi imádni való mosollyal és a következött mondja csilingelő hangján.*
-Nagyon köszönöm a segítséget.
*Majd az arca komolyságot kezd el tükrözni és kérdően tekint a sötételfre, köhint egyet majd folytatja.*
-Mit szeretnél tőlem?
*Tekint rá kezére mit az ép kérdezett fog, majd ismét az arcára pillant a választ várva.*
*A dolgok kezdtek a legrosszabbra fordulni amikor valaki végre közbe avatkozott. A szokásos szőke herceg vagy a délceg lovag helyett a kettő tökéletes komplementere, egy fekete hajú, törvényen kívülibb kinézetű ember. Pár szóval le is teremtette a gnóm nőt, aki valószínűleg nem a szavak hatására hagyta abba a magáét.*
~Na itt a "hős" megmentő.~
*Aki meg is ragadta csuklóját és kirángatta az emberek gyűrűjéből. A tündér lányka nem ellenkezett, tudta, hogy nem lenne okos dolog.*
~Vajon mit akarhat?~
*Ép megköszöni akarta a segítséget amikor a férfi szólalt meg először.*
~Egy kis törődés vagy annak illúziója, némi arcoskodás közvetlen beszédbe csomagolva. Ez akarhat valamit tőlem ha jól gondolom, nem a tiszta jó szándék vezette.~
*Almika előbb a csuklójára néz majd a férfi mosolygó arcára, amiről megalapítja, hogy véletlenül sem a veszélyes mosolyok egyike. A karját kissé szorítja az illető, tudja jól, hogy nem lenne okos megpróbálni kirángatni.*
~Adjuk meg a módját.~
*A férfire néz ékkő szemeivel egy kis falatnyi imádni való mosollyal és a következött mondja csilingelő hangján.*
-Nagyon köszönöm a segítséget.
*Majd az arca komolyságot kezd el tükrözni és kérdően tekint a sötételfre, köhint egyet majd folytatja.*
-Mit szeretnél tőlem?
*Tekint rá kezére mit az ép kérdezett fog, majd ismét az arcára pillant a választ várva.*
1326. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-06-23 19:24:33
Üzenet elküldve: 2014-06-23 19:24:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Szellemre vadászunk - Ewa,(May)//
*Azért meglepődik kicsit, hogy Ewa-nak ennyire felkorbácsolta az érdeklődését a festmény. Valahogy nem úgy nézett ki, mint aki érdeklődést mutatna efféle dolgok felé, persze abszolút kellemes csalódás ez Aletai számára, mert azt jelzi, hogy a lánynak rendben van az esztétikai érzéke. Elvégre egy szép arckép mesterien átváltoztathatja a szobák sivár, egyszínű falát egy élettel teli, otthonos helyet kialakítva így. Persze elengedhetetlen feltétele egy jól sikerült kép.*
~Mondjuk az Ewa arcocskáját sokkal szívesebben tenném ki a falra, mint az enyémet. Azt tegye ki más!~
*Feledkezik bele ismét egy kicsit az éppen magyarázó lány szép arcába, hűvös szemeibe.*
-Ha élethű, én fizetek érte harminc aranyat is. Főleg az Ewa képéért.
*Széles mosoly húzódik az ajkára, amint incselkedik újdonsült ismerősével. Lehet, hogy a lánynak is hasonló gondolatai vannak, de azért kimondani mégiscsak "pofátlanság"! De hisz Aletai Agetkin Rilash imád pofátlan lenni!*
-Egész kényelmesek a fogadó ágyai is, ha esetleg nem lenne hol megpihenned, s még elérhető áron is vannak.
*Bólint, majd a kereszteződésre pillant, hogy az instrukciók megerősítésével elköszönjön May-től.*
-Tehát ezen a széles úton, és egyenesen. Egy fertályóra. Szép napot kívánok, s remélem még összefutunk!
*Bólint a lánynak, akinek a kérdése pontosan akkor érkezik, mikor valami futár a kezébe nyom egy szórólapot. Tekintetét a papírosra vezeti, majd magában konstatálja, hogy valamiféle vetélkedő készülődik. Megint. Gyakoriak errefelé az ilyenek, s nem is tulajdonítana különösebb jelentőséget neki, de egy mondat megragadja a figyelmét: "Szeretnéd megmutatni, milyen csavaros az észjárásod, és hogy bárkinél jobb megoldást tudsz egy problémára?"*
~Végül is, a legjobb munkák sosem kifüggesztett pergamenen lógnak, hanem azon emberek fejében, akikkel ilyen helyeken találkozik az ember.~
*Nomja Ewangel kezébe a papirost, majd May-re pillant.*
-Kezdetnek vetélkedem, aztán majd meglátjuk!
*Rántja meg a vállát, majd megvárja, míg a rajzolós lány távozóra fogja, s csak ezt követően indul el a Piactér közepe felé.*
-Jössz, Angyal?
*Huncut félmosoly húzódik ajkaira, amint próbálja magával csábítani ismerősét.*
*Akárhogy is, de vagy Ewa társaságában, vagy magában, előbb-utóbb a papíron megjelölt asztalnál foglal helyet. Noha Wegtorenből utazott a városban, s néhány napot eltöltött ott, de az efféle jelekbe nem szokott belemélyedni. Azt látja, hogy az idegenek ruházatai a tűz jegyeit viselik, és így következtet maximum az indulásuk városára. Egyébként nem nagyon érdekli. A feladatlapot várva tekintetét hol jobbra, hogy balra pásztázva méri fel a környezetét. Van itt gnóm, ember és elf is, még a jó eséllyel az oldalánál ücsörgő lányon kívül is. Csak ő az egyedüli félvér. Persze megszokta már, s ezért csak jót mosolyog. Neki legalább nem lesznek -az apjához hasonlóan, aki tiszta vérű elf- véletlenül besikerült gyermekei.*
A hozzászólás írója (Aletai Agetkin Rilash) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.23 19:29:15
*Azért meglepődik kicsit, hogy Ewa-nak ennyire felkorbácsolta az érdeklődését a festmény. Valahogy nem úgy nézett ki, mint aki érdeklődést mutatna efféle dolgok felé, persze abszolút kellemes csalódás ez Aletai számára, mert azt jelzi, hogy a lánynak rendben van az esztétikai érzéke. Elvégre egy szép arckép mesterien átváltoztathatja a szobák sivár, egyszínű falát egy élettel teli, otthonos helyet kialakítva így. Persze elengedhetetlen feltétele egy jól sikerült kép.*
~Mondjuk az Ewa arcocskáját sokkal szívesebben tenném ki a falra, mint az enyémet. Azt tegye ki más!~
*Feledkezik bele ismét egy kicsit az éppen magyarázó lány szép arcába, hűvös szemeibe.*
-Ha élethű, én fizetek érte harminc aranyat is. Főleg az Ewa képéért.
*Széles mosoly húzódik az ajkára, amint incselkedik újdonsült ismerősével. Lehet, hogy a lánynak is hasonló gondolatai vannak, de azért kimondani mégiscsak "pofátlanság"! De hisz Aletai Agetkin Rilash imád pofátlan lenni!*
-Egész kényelmesek a fogadó ágyai is, ha esetleg nem lenne hol megpihenned, s még elérhető áron is vannak.
*Bólint, majd a kereszteződésre pillant, hogy az instrukciók megerősítésével elköszönjön May-től.*
-Tehát ezen a széles úton, és egyenesen. Egy fertályóra. Szép napot kívánok, s remélem még összefutunk!
*Bólint a lánynak, akinek a kérdése pontosan akkor érkezik, mikor valami futár a kezébe nyom egy szórólapot. Tekintetét a papírosra vezeti, majd magában konstatálja, hogy valamiféle vetélkedő készülődik. Megint. Gyakoriak errefelé az ilyenek, s nem is tulajdonítana különösebb jelentőséget neki, de egy mondat megragadja a figyelmét: "Szeretnéd megmutatni, milyen csavaros az észjárásod, és hogy bárkinél jobb megoldást tudsz egy problémára?"*
~Végül is, a legjobb munkák sosem kifüggesztett pergamenen lógnak, hanem azon emberek fejében, akikkel ilyen helyeken találkozik az ember.~
*Nomja Ewangel kezébe a papirost, majd May-re pillant.*
-Kezdetnek vetélkedem, aztán majd meglátjuk!
*Rántja meg a vállát, majd megvárja, míg a rajzolós lány távozóra fogja, s csak ezt követően indul el a Piactér közepe felé.*
-Jössz, Angyal?
*Huncut félmosoly húzódik ajkaira, amint próbálja magával csábítani ismerősét.*
*Akárhogy is, de vagy Ewa társaságában, vagy magában, előbb-utóbb a papíron megjelölt asztalnál foglal helyet. Noha Wegtorenből utazott a városban, s néhány napot eltöltött ott, de az efféle jelekbe nem szokott belemélyedni. Azt látja, hogy az idegenek ruházatai a tűz jegyeit viselik, és így következtet maximum az indulásuk városára. Egyébként nem nagyon érdekli. A feladatlapot várva tekintetét hol jobbra, hogy balra pásztázva méri fel a környezetét. Van itt gnóm, ember és elf is, még a jó eséllyel az oldalánál ücsörgő lányon kívül is. Csak ő az egyedüli félvér. Persze megszokta már, s ezért csak jót mosolyog. Neki legalább nem lesznek -az apjához hasonlóan, aki tiszta vérű elf- véletlenül besikerült gyermekei.*
A hozzászólás írója (Aletai Agetkin Rilash) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.23 19:29:15
1325. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-06-22 17:35:01
Üzenet elküldve: 2014-06-22 17:35:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
* Ez az ót vezet a kikötőbe, szóval itt kellene keresztülvágnia a tengerésznek, mert nem akar az első napon már elkésni a munkából. És ha még sikerülne is megtalálni azt a kijáratot amit keres. De hiába keresi, megcsapja egy illat. Egy illat, amit nem felejt el, amíg életét tengetheti, és míg a tengerek nedvesek. Ez itt az a híres sült hal, amelyet a keleti szigeteken kapni lehet. Már gyermekkorában az volt a kedvence, és még szép, hogy szeretne belőle egyet, mert korántsem volt ideje nem csak reggelizni se, hanem ebédelni, meg vacsorázni se előző nap. Reméli, hogy megtalálja a standot, és reményei beigazolodnak, ha a szimatot követi, mely annyiszor segítette már. Vesz is belőle, és jóízűen megy tovább.*
1324. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-06-21 14:21:30
Üzenet elküldve: 2014-06-21 14:21:30
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Ninileni Almita//
*Nem kell sokáig keresnie, ha műsor akar látni. Akármerre néz, szinte mindenhol láthat valami zűrt ezen a forgalmas téren. Az ő figyelmét azonban az egyik jelenet a sok közül jobban felkelti: egy gnóm nő kötözködik egy tündérlánnyal. Nem nehéz rájönnie, mi történt, hiszen a gnóm olyan hangosan rikácsol, hogy azt lehetetlen nem hallani. Tehát a tündérrel összeütköztek, és most úgy tűnik, a nő megpróbálja minden gyűlöletét erre a törékeny teremtésre borítani. Soth más esetben szórakoztatónak tartaná ezt a balhét is, azonban a gnóm hangja igencsak fájdítja már a fülét, és szó ami szó, megszánta azt a szerencsétlen tündért. Kész is van már a fejében a terv, és már előre vigyorog magában a gnómon. Odamegy közelebb hozzájuk, kilép a tömegből, ami körbeállja a két vitatkozó felet. A gnóm egyre jobban belemerül a tündérek szidásába, amikor Soth mellé lép, sötét árnyékot vetve rá.*
-Fogja be a száját, mielőtt mindenkit halláskárosulttá tesz, és szívódjon fel, naccsága.
*Az utolsó szót mély gúnnyal ejti ki, és elégedettséggel tölti el a gnóm reakciója, ugyanis a nő teljesen ledermed, és egy szót sem tud kinyögni többet. Valószínűleg megijedt a mélységitől, ami nem túl meglepő fordulat.
Ezután Soth egy hosszú lépéssel a tündér mellett terem, megfogja a csuklóját és tovább húzza magával, be a tömegbe, ami csak bámul utánuk, és lassan mindenki visszatér a saját dolgához, hiszen a műsornak így vége szakadt.*
-Jobban is vigyázhatnál magadra, még a végén megfőztek volna vacsorára.
*Bár a mondat szidásnak hangzik, a férfi vigyorog, nagyon is szórakoztatónak találja a helyzetet, és esze ágában sincs elengedni a lány karját, melyet erősen fog azóta is.*
*Nem kell sokáig keresnie, ha műsor akar látni. Akármerre néz, szinte mindenhol láthat valami zűrt ezen a forgalmas téren. Az ő figyelmét azonban az egyik jelenet a sok közül jobban felkelti: egy gnóm nő kötözködik egy tündérlánnyal. Nem nehéz rájönnie, mi történt, hiszen a gnóm olyan hangosan rikácsol, hogy azt lehetetlen nem hallani. Tehát a tündérrel összeütköztek, és most úgy tűnik, a nő megpróbálja minden gyűlöletét erre a törékeny teremtésre borítani. Soth más esetben szórakoztatónak tartaná ezt a balhét is, azonban a gnóm hangja igencsak fájdítja már a fülét, és szó ami szó, megszánta azt a szerencsétlen tündért. Kész is van már a fejében a terv, és már előre vigyorog magában a gnómon. Odamegy közelebb hozzájuk, kilép a tömegből, ami körbeállja a két vitatkozó felet. A gnóm egyre jobban belemerül a tündérek szidásába, amikor Soth mellé lép, sötét árnyékot vetve rá.*
-Fogja be a száját, mielőtt mindenkit halláskárosulttá tesz, és szívódjon fel, naccsága.
*Az utolsó szót mély gúnnyal ejti ki, és elégedettséggel tölti el a gnóm reakciója, ugyanis a nő teljesen ledermed, és egy szót sem tud kinyögni többet. Valószínűleg megijedt a mélységitől, ami nem túl meglepő fordulat.
Ezután Soth egy hosszú lépéssel a tündér mellett terem, megfogja a csuklóját és tovább húzza magával, be a tömegbe, ami csak bámul utánuk, és lassan mindenki visszatér a saját dolgához, hiszen a műsornak így vége szakadt.*
-Jobban is vigyázhatnál magadra, még a végén megfőztek volna vacsorára.
*Bár a mondat szidásnak hangzik, a férfi vigyorog, nagyon is szórakoztatónak találja a helyzetet, és esze ágában sincs elengedni a lány karját, melyet erősen fog azóta is.*
1323. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-06-21 12:47:07
Üzenet elküldve: 2014-06-21 12:47:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Szellemre vadászunk//
*Vesz néhány almát és egy kis kenyeret. Árulnak halat is és erősen gondolkozik mikor valaki egy papíros nyom a kezébe. Bris a betűkkel ismerkedett meg legelőször és bár egy hivatásos írnok gyorsabb nála de, attól még az átlagnál jobban ír és olvas. Elolvassa hát az üzenetet. El is mosolyodik magában hisz ez pont neki való feladat. Úgy látszik, hogy ez a város tele van a fejtörőkkel amiket csak meg kell oldani. Az efféle munka pedig Bris-nek való. Meg is keresi, hát azt a pultot. Felismeri a wegtorren-i mintákat és kíváncsi is lesz. Mikor odalép egyből a lényegre tér.*
-Kérek egy papírt.
~Most meglátjuk miféle feladványaitok vannak.~
*Vesz néhány almát és egy kis kenyeret. Árulnak halat is és erősen gondolkozik mikor valaki egy papíros nyom a kezébe. Bris a betűkkel ismerkedett meg legelőször és bár egy hivatásos írnok gyorsabb nála de, attól még az átlagnál jobban ír és olvas. Elolvassa hát az üzenetet. El is mosolyodik magában hisz ez pont neki való feladat. Úgy látszik, hogy ez a város tele van a fejtörőkkel amiket csak meg kell oldani. Az efféle munka pedig Bris-nek való. Meg is keresi, hát azt a pultot. Felismeri a wegtorren-i mintákat és kíváncsi is lesz. Mikor odalép egyből a lényegre tér.*
-Kérek egy papírt.
~Most meglátjuk miféle feladványaitok vannak.~
1322. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-06-21 12:40:53
Üzenet elküldve: 2014-06-21 12:40:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
// Forgatag - Faelon Breazast //
*Rosszul mondta és ezt elég durván közlik is vele. Persze nem kéri ki hisz azzal csak felhúzná az amúgy is túlzottan ideges alakot. Inkább megpróbál eliszkolni de, elkapják. Már előre tudja, hogy ez fájni fog mikor nem érzi a talajt a lába alatt. Becsukja a szemét és vár. A fejében szinte hallja a hangot ahogy a kard a hüvelyéből kicsúszik és érzi a csattanást és repül. A tömegnek neki és onnan a földre. Megtapogatja az arcát és a másikra néz. Neki ennyi nem volt elég. Ellentétben Dren-el aki ezt az alkalmat is a szökésre próbálja kihasználni. Sosem volt egy jó bunyós nem most éhesen akarja kipróbálni magát.*
*Rosszul mondta és ezt elég durván közlik is vele. Persze nem kéri ki hisz azzal csak felhúzná az amúgy is túlzottan ideges alakot. Inkább megpróbál eliszkolni de, elkapják. Már előre tudja, hogy ez fájni fog mikor nem érzi a talajt a lába alatt. Becsukja a szemét és vár. A fejében szinte hallja a hangot ahogy a kard a hüvelyéből kicsúszik és érzi a csattanást és repül. A tömegnek neki és onnan a földre. Megtapogatja az arcát és a másikra néz. Neki ennyi nem volt elég. Ellentétben Dren-el aki ezt az alkalmat is a szökésre próbálja kihasználni. Sosem volt egy jó bunyós nem most éhesen akarja kipróbálni magát.*
1321. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-06-21 11:36:30
Üzenet elküldve: 2014-06-21 11:36:30
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Szellemre vadászunk//
* Nakai a Piactérre kedveredik. Egy díszes stand áll középen. Majd annak a közelében valamin hirdetést gyomnak a kezébe. Valamilyen kérdésekre kell válaszolni, azt derítik ki, hogy kinek mennyire csavaros az észjárása, mennyire jó a problémamegoldó képessége. A lány odamegy a standhoz, hisz úgy érzi, nincs vesztenivalója.*
- Szeretnék kérni, én is egy papírt.
* Szerencsére pár éve megtanult írni- olvasni, így a dolog ezen része nem fog problémát jelenteni. Reméli, hogy a többi sem...
Hófehér haját hártafogja, így nem lóg a szemébe az ész próbája során. A lány nem részesült hű, de színvonalas oktatásban, de lehet, hogy itt nem is olyan kérdések lesznek... Elég tájékozottnak tartja magát. Még nem vett részt ilyen "játékokban", úgyhogy a kíváncsiság is vezérli. Szeretné kipróbálni magát egy ilyen versenyfélében.*
* Nakai a Piactérre kedveredik. Egy díszes stand áll középen. Majd annak a közelében valamin hirdetést gyomnak a kezébe. Valamilyen kérdésekre kell válaszolni, azt derítik ki, hogy kinek mennyire csavaros az észjárása, mennyire jó a problémamegoldó képessége. A lány odamegy a standhoz, hisz úgy érzi, nincs vesztenivalója.*
- Szeretnék kérni, én is egy papírt.
* Szerencsére pár éve megtanult írni- olvasni, így a dolog ezen része nem fog problémát jelenteni. Reméli, hogy a többi sem...
Hófehér haját hártafogja, így nem lóg a szemébe az ész próbája során. A lány nem részesült hű, de színvonalas oktatásban, de lehet, hogy itt nem is olyan kérdések lesznek... Elég tájékozottnak tartja magát. Még nem vett részt ilyen "játékokban", úgyhogy a kíváncsiság is vezérli. Szeretné kipróbálni magát egy ilyen versenyfélében.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10038-10057