Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 200 (3981. - 4000. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4000. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-08-31 09:48:33
Üzenet elküldve: 2015-08-31 09:48:33
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Hasznos séta- Jez és Valiel//
~Azt a kis, veszett gnóm mindenedet!~
*Jön szerencsére csak gondolati síkon a szájára, ahogy a kis tűszerű nyíl elhagyja az érdekesnek látszó fegyvert és beleáll a kinyújtott kezébe.*
-Ez meg mire volt jó Te?! Mondtam, hogy nem bántunk csak a játékszeredre voltam kíváncsi!
*Förmed rá haragosan. Közben Valiel meglép, ahogy az arcából felé irányul inkább a fegyver. Jól teszi a kis fióka, hogy elpárolog ő sem tette volna másképpen, okos dolog. A tenyeréhez kapva már ki is szedi az a szúrós tűt és már készülne felemelkedve a gnóm lány fölé magasodni, hogy érezze nem volt jó ötlet tűvel rálőni, de ahogy a pici fölé tornyosul teljes magasságával érzi, hogy valami nagyon nem stimmel. A tenyerébe kapott pici szúrás, ami nem volt olyan vészes és csak egy kis vörös foltot hagyott most egyszer csak égni kezd és fájni. Ez az érzés kúszni kezd felfelé a válláig, hogy onnan is tovább haladjon a testén keresztül utazva és pokolian kezdjen fájni mindenhol a testében. Fájdalmasan torzul el az arca, ahogy az egyre nagyobb fájdalommal tudatosul benne, valószínűleg mérgezett volt az a kis játékszer. Úgy tűnik nagyon elszámította magát ezúttal. A gnóm lányka nem, hogy nem veszélytelen, egyenesen olyan, mint egy skorpió. Nem túl nagy, de elég hatásos a fullánkja. Nem tudja milyen mérget kapott csak azt, hogy pokolian fáj, úgyhogy azon van a halálában nem lesz egyedül, ha az lesz a vége és ruhája ujjából egy kisebb rázással már az ép kezében is van a dobókés vége, rejtve a kis halálos hölgyike szeme elől, hogy fájdalmas összegörnyedés végén a torkába küldje és legalább ezzel az elégtétellel távozzon az élők sorából. Majdnem biztosra veszi, hogy ez a méreg halálos lesz, mert már lüktetnek az izmai a fájdalomtól. Fel is szisszen tőle és szeme fenyegetően minden álca nélkül mered most a gnómra.*
-Nem kiabálok kicsike... nyugalom.
~Te sem fogsz csak mind a ketten szépen elvergődünk a végig nem kell ide túl nagy műsor.~
*Észleli, azért a kissé fura hangsúlyt, mert inkább mentegetőző és nem érti miért nem menekül el? A kiterített hullája a piac közepén, akkor sem menti meg, ha éppen nem kiabál a haláltusája közben. Mosolyognia kell legbelül a gondolatra, hogy egy ilyen laza napon éri a vég és egy olyan ellenféltől, aki alig lázszik ki a földből, valahogy értékeli az élet fekete humorát. Nem fél a haláltól, inkább csak bosszantja és mulatatja egyszerre, aztán némileg megnyugtató dolog történik, ami kiszakítja a halálos gondolatok közül. A lány kenőcsöt nyújt neki, amivel állítása szerint jobban lesz, bár a „hamarabb vége lesz” értelmezhető másként is, de egy kenőcstől, azért csak nem fog itt elpatkolni.*
-Ezek szerint... ez a... fájdalom mégsem küld a halottak közé?
*Küld felé egy fájdalmas mosolyt, ami inkább grimasz lesz.*
~Szerencsés fordulat, de azért az adós listámra kerülsz kicsike.~
*A fájdalomtól még mindig eltorzultan sziszegve tolja vissza ujjával a tőrt az alkarjára erősített tokba. Nem olyan a benyomása, hogy a végét kívánja a gnóm. A kenőcsöt gyorsan átveszi és amennyire a fájdalmas feszülés engedi a tagjaiban a kezére keni a vöröslő foltra. reméli tényleg hat, mert kezdi a fájdalom végképp kikezdeni. Vissza is ereszkedik a gnóm szintjére, igaz most nem önszántából, hanem a fájdalom húzza lefelé.*
-Meddig tart... ez még? Egyáltalán mibe mártottad ezt a tűt... ez kibírhatatlan.
*Kicsit eltúlozva sziszegi a fogai között a fájdalmak közepette. Még egy kis fájdalom löket az idegeibe és végkép a padlóra lesz küldve. Inkább megtámasztja magát a féltérdét engedve a földre és onnan vetve haragos pillantást a kicsire, de aztán felnevet igaz sziszegésbe fúl az is.*
-Na veled aztán jobb vigyázni! Szóval ne hívjam őket rendben... akkor... majd megegyezünk, ha nem akarsz még ennél is kellemetlenebb helyzetbe kerülni.
~Ajánlom, hogy múljon el, mert nagyobb gondod is lesz az őrségnél.~
-Még jó, hogy szégyelled, tudod egyáltalán, hogy fáj ez?
*Kiáltana rá, de még mindig azzal van elfoglalva, hogy féltérdről, ha lehet ne kerüljön lejjebb, így megint csak sziszegve kérdezi a fogai között szűrve a hangot.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.31 09:49:39
~Azt a kis, veszett gnóm mindenedet!~
*Jön szerencsére csak gondolati síkon a szájára, ahogy a kis tűszerű nyíl elhagyja az érdekesnek látszó fegyvert és beleáll a kinyújtott kezébe.*
-Ez meg mire volt jó Te?! Mondtam, hogy nem bántunk csak a játékszeredre voltam kíváncsi!
*Förmed rá haragosan. Közben Valiel meglép, ahogy az arcából felé irányul inkább a fegyver. Jól teszi a kis fióka, hogy elpárolog ő sem tette volna másképpen, okos dolog. A tenyeréhez kapva már ki is szedi az a szúrós tűt és már készülne felemelkedve a gnóm lány fölé magasodni, hogy érezze nem volt jó ötlet tűvel rálőni, de ahogy a pici fölé tornyosul teljes magasságával érzi, hogy valami nagyon nem stimmel. A tenyerébe kapott pici szúrás, ami nem volt olyan vészes és csak egy kis vörös foltot hagyott most egyszer csak égni kezd és fájni. Ez az érzés kúszni kezd felfelé a válláig, hogy onnan is tovább haladjon a testén keresztül utazva és pokolian kezdjen fájni mindenhol a testében. Fájdalmasan torzul el az arca, ahogy az egyre nagyobb fájdalommal tudatosul benne, valószínűleg mérgezett volt az a kis játékszer. Úgy tűnik nagyon elszámította magát ezúttal. A gnóm lányka nem, hogy nem veszélytelen, egyenesen olyan, mint egy skorpió. Nem túl nagy, de elég hatásos a fullánkja. Nem tudja milyen mérget kapott csak azt, hogy pokolian fáj, úgyhogy azon van a halálában nem lesz egyedül, ha az lesz a vége és ruhája ujjából egy kisebb rázással már az ép kezében is van a dobókés vége, rejtve a kis halálos hölgyike szeme elől, hogy fájdalmas összegörnyedés végén a torkába küldje és legalább ezzel az elégtétellel távozzon az élők sorából. Majdnem biztosra veszi, hogy ez a méreg halálos lesz, mert már lüktetnek az izmai a fájdalomtól. Fel is szisszen tőle és szeme fenyegetően minden álca nélkül mered most a gnómra.*
-Nem kiabálok kicsike... nyugalom.
~Te sem fogsz csak mind a ketten szépen elvergődünk a végig nem kell ide túl nagy műsor.~
*Észleli, azért a kissé fura hangsúlyt, mert inkább mentegetőző és nem érti miért nem menekül el? A kiterített hullája a piac közepén, akkor sem menti meg, ha éppen nem kiabál a haláltusája közben. Mosolyognia kell legbelül a gondolatra, hogy egy ilyen laza napon éri a vég és egy olyan ellenféltől, aki alig lázszik ki a földből, valahogy értékeli az élet fekete humorát. Nem fél a haláltól, inkább csak bosszantja és mulatatja egyszerre, aztán némileg megnyugtató dolog történik, ami kiszakítja a halálos gondolatok közül. A lány kenőcsöt nyújt neki, amivel állítása szerint jobban lesz, bár a „hamarabb vége lesz” értelmezhető másként is, de egy kenőcstől, azért csak nem fog itt elpatkolni.*
-Ezek szerint... ez a... fájdalom mégsem küld a halottak közé?
*Küld felé egy fájdalmas mosolyt, ami inkább grimasz lesz.*
~Szerencsés fordulat, de azért az adós listámra kerülsz kicsike.~
*A fájdalomtól még mindig eltorzultan sziszegve tolja vissza ujjával a tőrt az alkarjára erősített tokba. Nem olyan a benyomása, hogy a végét kívánja a gnóm. A kenőcsöt gyorsan átveszi és amennyire a fájdalmas feszülés engedi a tagjaiban a kezére keni a vöröslő foltra. reméli tényleg hat, mert kezdi a fájdalom végképp kikezdeni. Vissza is ereszkedik a gnóm szintjére, igaz most nem önszántából, hanem a fájdalom húzza lefelé.*
-Meddig tart... ez még? Egyáltalán mibe mártottad ezt a tűt... ez kibírhatatlan.
*Kicsit eltúlozva sziszegi a fogai között a fájdalmak közepette. Még egy kis fájdalom löket az idegeibe és végkép a padlóra lesz küldve. Inkább megtámasztja magát a féltérdét engedve a földre és onnan vetve haragos pillantást a kicsire, de aztán felnevet igaz sziszegésbe fúl az is.*
-Na veled aztán jobb vigyázni! Szóval ne hívjam őket rendben... akkor... majd megegyezünk, ha nem akarsz még ennél is kellemetlenebb helyzetbe kerülni.
~Ajánlom, hogy múljon el, mert nagyobb gondod is lesz az őrségnél.~
-Még jó, hogy szégyelled, tudod egyáltalán, hogy fáj ez?
*Kiáltana rá, de még mindig azzal van elfoglalva, hogy féltérdről, ha lehet ne kerüljön lejjebb, így megint csak sziszegve kérdezi a fogai között szűrve a hangot.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.31 09:49:39
3999. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-08-30 19:50:35
Üzenet elküldve: 2015-08-30 19:50:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Hasznos séta- Valiel és Morfiusz//
*A férfi szavai kissé elbizonytalanítják, érti ő hogy picike, meg a fegyvere is, de azért ha ráfogják a társára, nem várta volna hogy ennyire magabiztos lesz. Mikor leguggol elé inkább felé kapja a fegyvert, látja még a szeme sarkából hogy emiatt Valielnek azonnal lehetősége is támad meglépni, de inkább hagyja, sokkal jobban kezd tartani ettől a férfitól. Még nem lőtték arcon, még, de ez talán csak annak a tanácstalanságnak köszönhető ami eluralkodik a lány fejében, mert hát, mit kellene tennie ha nem elég fenyegető a fegyvere? Nem gondolta volna hogy használnia is kellene, azt remélte hogy a láttán eliszkolnak majd. Nem is válaszol a férfi kérdéseire, az túlzás hogy pánikban lenne, de nem tudja mit tehetne. Lőjön? Hátráljon el? Kiabáljon?*
*A fickó közben már a kezét nyújtja, amin annyira meglepődik hogy csak meghúzza a ravaszt. Ki számítana arra hogy miután rajtakap két tolvajt, azok nekiállnak barátkozni? Pláne hátsó szándék nélkül? A felé irányított kéz miatt viszont elkapta még a lövés előtt az idegen arca felől a fegyvert, így az ellőtt tű Morfiusz nyújtott kézfejébe áll bele. Csak egy kis szúrás, egyáltalán nem vészes a seb, ki is lehet kapni a nyilacskát hamar, de ezzel már nem segít a helyzetén. Egy másodpercig csak a szúrást érezni, utána kezd el hatni is a méreg. Mintha forró olaj cseppent volna oda, perzsel, éget, és terjed szépen tovább ahogy szállítják az erek. A sebtől kiindulva nagyjából öt-tíz centiméter sugarú körben hat. Maradandó fizikai kár nem keletkezik, látszatra is csak annyi hogy szépen kipiroslik a terület, de az érzet az felettébb kellemetlen. Ha valamit markolt volna azt biztosan elengedné a fájdalomtól, de talán kibírja üvöltés nélkül, embere válogatja. Jezabiel pedig már a ravasz meghúzásakor meg is ereszt egy hirtelen levegővétellel egybekötött, ijedt, halk sikkantást, hiszen ő tudja a legjobban mennyire fáj egy ilyen. Próbálta már saját magán, volt hogy szándékosan, volt hogy véletlenből. Sőt legutóbbi alkalommal el is ájult a fájdalomtól, de hát ő egy picike gnóm ez meg egy nagy ember. Ráadásul aznap már eleve igen ramatyul volt, és lényegesen kellemetlenebb helyen sikerült meglőnie magát, a kézfej talán a legjobb lehetőségek közé tartozik.*
- Jaj! Ne haragudjon! Kérem ne kiabáljon!
*Nem szeretné felhívni az egész piac figyelmét az eseményre, ennek fényében hangját is azért halkabbra fogja. Még a végén őt fogják lecsukni. Kapkodva vissza is akassza nyílpisztolyát jobbjára és már matat is a fegyvertartón elhelyezett pici zsebben hogy egy fiolát húzzon elő. Legutóbbi balesete óta inkább hord magával ellenszert is.*
- Ezt... ezt kenje rá gyorsan, akkor hamarabb vége lesz!
*Csak egy pár csepp van a bedugaszolt kis üvegben, annyi amennyivel a piros felületet be lehet kenni. Persze hirtelen enyhülésre sajnos nem számíthat, mindössze annyiban javít a helyzeten hogy a nagyjából negyedórányi kínszenvedést két-három percre rövidíti.*
- Igazán röstellem, ne hívjon őröket kérem!
*Elképesztő, meg akarták lopni, megadta nekik ami jár és most még ő érzi rosszul magát és szinte könyörög az életéért. Sosem volt még hasonló helyzetben sem és nem egy hidegvérű kegyetlen gyilkos ő, éppen ellenkezőleg. Most már valószínűleg azt kívánná a fickó hogy egy rendes számszeríjjal lőtték volna keresztül a tenyerét, talán az is kevésbé fájna.*
*A férfi szavai kissé elbizonytalanítják, érti ő hogy picike, meg a fegyvere is, de azért ha ráfogják a társára, nem várta volna hogy ennyire magabiztos lesz. Mikor leguggol elé inkább felé kapja a fegyvert, látja még a szeme sarkából hogy emiatt Valielnek azonnal lehetősége is támad meglépni, de inkább hagyja, sokkal jobban kezd tartani ettől a férfitól. Még nem lőtték arcon, még, de ez talán csak annak a tanácstalanságnak köszönhető ami eluralkodik a lány fejében, mert hát, mit kellene tennie ha nem elég fenyegető a fegyvere? Nem gondolta volna hogy használnia is kellene, azt remélte hogy a láttán eliszkolnak majd. Nem is válaszol a férfi kérdéseire, az túlzás hogy pánikban lenne, de nem tudja mit tehetne. Lőjön? Hátráljon el? Kiabáljon?*
*A fickó közben már a kezét nyújtja, amin annyira meglepődik hogy csak meghúzza a ravaszt. Ki számítana arra hogy miután rajtakap két tolvajt, azok nekiállnak barátkozni? Pláne hátsó szándék nélkül? A felé irányított kéz miatt viszont elkapta még a lövés előtt az idegen arca felől a fegyvert, így az ellőtt tű Morfiusz nyújtott kézfejébe áll bele. Csak egy kis szúrás, egyáltalán nem vészes a seb, ki is lehet kapni a nyilacskát hamar, de ezzel már nem segít a helyzetén. Egy másodpercig csak a szúrást érezni, utána kezd el hatni is a méreg. Mintha forró olaj cseppent volna oda, perzsel, éget, és terjed szépen tovább ahogy szállítják az erek. A sebtől kiindulva nagyjából öt-tíz centiméter sugarú körben hat. Maradandó fizikai kár nem keletkezik, látszatra is csak annyi hogy szépen kipiroslik a terület, de az érzet az felettébb kellemetlen. Ha valamit markolt volna azt biztosan elengedné a fájdalomtól, de talán kibírja üvöltés nélkül, embere válogatja. Jezabiel pedig már a ravasz meghúzásakor meg is ereszt egy hirtelen levegővétellel egybekötött, ijedt, halk sikkantást, hiszen ő tudja a legjobban mennyire fáj egy ilyen. Próbálta már saját magán, volt hogy szándékosan, volt hogy véletlenből. Sőt legutóbbi alkalommal el is ájult a fájdalomtól, de hát ő egy picike gnóm ez meg egy nagy ember. Ráadásul aznap már eleve igen ramatyul volt, és lényegesen kellemetlenebb helyen sikerült meglőnie magát, a kézfej talán a legjobb lehetőségek közé tartozik.*
- Jaj! Ne haragudjon! Kérem ne kiabáljon!
*Nem szeretné felhívni az egész piac figyelmét az eseményre, ennek fényében hangját is azért halkabbra fogja. Még a végén őt fogják lecsukni. Kapkodva vissza is akassza nyílpisztolyát jobbjára és már matat is a fegyvertartón elhelyezett pici zsebben hogy egy fiolát húzzon elő. Legutóbbi balesete óta inkább hord magával ellenszert is.*
- Ezt... ezt kenje rá gyorsan, akkor hamarabb vége lesz!
*Csak egy pár csepp van a bedugaszolt kis üvegben, annyi amennyivel a piros felületet be lehet kenni. Persze hirtelen enyhülésre sajnos nem számíthat, mindössze annyiban javít a helyzeten hogy a nagyjából negyedórányi kínszenvedést két-három percre rövidíti.*
- Igazán röstellem, ne hívjon őröket kérem!
*Elképesztő, meg akarták lopni, megadta nekik ami jár és most még ő érzi rosszul magát és szinte könyörög az életéért. Sosem volt még hasonló helyzetben sem és nem egy hidegvérű kegyetlen gyilkos ő, éppen ellenkezőleg. Most már valószínűleg azt kívánná a fickó hogy egy rendes számszeríjjal lőtték volna keresztül a tenyerét, talán az is kevésbé fájna.*
3998. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-08-30 18:43:22
Üzenet elküldve: 2015-08-30 18:43:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hasznos séta - Jez és Morfiusz//
*Valiel arca megnyúlik a kis gnóm heves reakciója láttán. Úgy tűnik Morfiusz a gyengébbik, ámde okosabbik felét nézte ki a piacnak, hiszen nem kevés butábbnál butább lényt találni errefelé. Valiel már csak tudja. S mikor a vörös már nyílt kártyákkal játszik, Morfiusz követi a példáját, Valiel pedig hagyja ellazulni az arcát az erőltetett mosolyból. Inkább összefonja a karjait a mellkasa előtt. Úgy tűnik társa jobban tud érvényesülni ebben a szituációban, a fiúnak öltözött lányka sohasem kedvelte a feltűnést. Hagyja is, hogy a férfi intézze a dolgot. Mindenesetre ő nem szeretné, hogy azzal a tűvel kivarrják az arcát, akkor sem ha éppen csak megcsípi. Ereje teljében sincs, hogy erőszakkal birkózza le a gnómot, hiszen ő is csak egy lány, ráadásul csont és bőr. Nem mintha bármit is akarna csinálni. Éppen eléggé hadilábon áll most a saját testével, ami az utóbbi időben egyre többször hagyja cserben. A serdülő korral járó hirtelen nyúlás nem tetszik neki. Még az sem, hogy nagyjából ellát a tömeg feje felett bármelyik irányba. Emiatt eléggé hadakoznak a fejében érzései, főleg a mogorva önfejűsége, ami miatt hajlamos butaságokat csinálni. Így amikor Morfiusz bemutatkozik, ő már ott sincs. Valielnek sikerül elkeverednie tőlük a tömegben, hogy esetleg dacból új áldozat után nézzen vagy csak kiszellőztesse a fejét. Nem a rendes formáját hozza és ez nagyon bosszantja. *
*Valiel arca megnyúlik a kis gnóm heves reakciója láttán. Úgy tűnik Morfiusz a gyengébbik, ámde okosabbik felét nézte ki a piacnak, hiszen nem kevés butábbnál butább lényt találni errefelé. Valiel már csak tudja. S mikor a vörös már nyílt kártyákkal játszik, Morfiusz követi a példáját, Valiel pedig hagyja ellazulni az arcát az erőltetett mosolyból. Inkább összefonja a karjait a mellkasa előtt. Úgy tűnik társa jobban tud érvényesülni ebben a szituációban, a fiúnak öltözött lányka sohasem kedvelte a feltűnést. Hagyja is, hogy a férfi intézze a dolgot. Mindenesetre ő nem szeretné, hogy azzal a tűvel kivarrják az arcát, akkor sem ha éppen csak megcsípi. Ereje teljében sincs, hogy erőszakkal birkózza le a gnómot, hiszen ő is csak egy lány, ráadásul csont és bőr. Nem mintha bármit is akarna csinálni. Éppen eléggé hadilábon áll most a saját testével, ami az utóbbi időben egyre többször hagyja cserben. A serdülő korral járó hirtelen nyúlás nem tetszik neki. Még az sem, hogy nagyjából ellát a tömeg feje felett bármelyik irányba. Emiatt eléggé hadakoznak a fejében érzései, főleg a mogorva önfejűsége, ami miatt hajlamos butaságokat csinálni. Így amikor Morfiusz bemutatkozik, ő már ott sincs. Valielnek sikerül elkeverednie tőlük a tömegben, hogy esetleg dacból új áldozat után nézzen vagy csak kiszellőztesse a fejét. Nem a rendes formáját hozza és ez nagyon bosszantja. *
3997. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-08-29 22:32:14
Üzenet elküldve: 2015-08-29 22:32:14
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Hasznos séta- Jez és Valiel//
~Kicsi, de nem buta sajnos, cseppet sem. Nem érdekes legalább nem kell tovább játszani. Ez meg milyen fegyver?~
*Ezúttal őszinte mosolyra húzódik a szája, végül is a kis gnóm lánykát nem ejtették a fejére és tetszik neki. Kicsit közelebb lép, mert a fegyver a kezében nem tűnik túl veszélyesnek. Most már, hogy tudja a kis lény hányadán állnak nem tartja szükségesnek az álcát. Őt sem ejtették a fejére. Semmi nem történt az erszény a helyén maradt és egyelőre Valiel képébe tartanak fegyvert ez alapján náluk az előny.*
-A helyében én vigyáznék, mert ki tudja ki veszi rossz néven, ha fegyverrel hadonászik felé.
*Megmosolyogtatja a pici a fegyverrel, ami egyre érdekesebbnek tűnik neki. Leguggol elé, ha a gnóm lány akarja, akár telibe is lőheti az arcát. Végignézi a fegyvert a kis kézben. Azt, hogy különleges valami azt már látja.*
~Vajon mennyit érhet?~
*Tekintete a nagy ívű szemekre téved és eszébe jut, hogy kicsit talán lazán kezeli a helyzetet, de ez a kicsi itt annyira veszélytelennek tűnik, mint a fegyver a kezében. Ha még nem lőtték arcon, akkor barátságosabb képet vág, mint eddig.*
-Nem kell megijedni tőlünk. Nem szokásunk bántani ilyen kicsiségeket. Az előbbiért pedig tényleg ne neheztelj, még kezdő. Felejtsük el, ha csak nem akarsz magyarázkodni, miért is lőttél le minket a nyílt piactéren.
*Int a fejével Valiel felé és reméli a kicsi esze átsegíti ezen a pánik hangulaton.*
-Érdekes ez a valami, mond honnan van a fegyvered?
*Még mindig nem áll fel, hanem úgy dönt megpróbál megbarátkozni az okoskával, végül is miért ne?*
-Morfiusz vagyok, egyébként, ő meg Valiel.
*Békejobbot nyújt hátha lekerül a fegyver az arcából, bár talán a kis gnóm nem békül ilyen könnyen, de ez nem érdekli, ami most érdekli az a szerkezet a kezében.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.29 22:38:36
~Kicsi, de nem buta sajnos, cseppet sem. Nem érdekes legalább nem kell tovább játszani. Ez meg milyen fegyver?~
*Ezúttal őszinte mosolyra húzódik a szája, végül is a kis gnóm lánykát nem ejtették a fejére és tetszik neki. Kicsit közelebb lép, mert a fegyver a kezében nem tűnik túl veszélyesnek. Most már, hogy tudja a kis lény hányadán állnak nem tartja szükségesnek az álcát. Őt sem ejtették a fejére. Semmi nem történt az erszény a helyén maradt és egyelőre Valiel képébe tartanak fegyvert ez alapján náluk az előny.*
-A helyében én vigyáznék, mert ki tudja ki veszi rossz néven, ha fegyverrel hadonászik felé.
*Megmosolyogtatja a pici a fegyverrel, ami egyre érdekesebbnek tűnik neki. Leguggol elé, ha a gnóm lány akarja, akár telibe is lőheti az arcát. Végignézi a fegyvert a kis kézben. Azt, hogy különleges valami azt már látja.*
~Vajon mennyit érhet?~
*Tekintete a nagy ívű szemekre téved és eszébe jut, hogy kicsit talán lazán kezeli a helyzetet, de ez a kicsi itt annyira veszélytelennek tűnik, mint a fegyver a kezében. Ha még nem lőtték arcon, akkor barátságosabb képet vág, mint eddig.*
-Nem kell megijedni tőlünk. Nem szokásunk bántani ilyen kicsiségeket. Az előbbiért pedig tényleg ne neheztelj, még kezdő. Felejtsük el, ha csak nem akarsz magyarázkodni, miért is lőttél le minket a nyílt piactéren.
*Int a fejével Valiel felé és reméli a kicsi esze átsegíti ezen a pánik hangulaton.*
-Érdekes ez a valami, mond honnan van a fegyvered?
*Még mindig nem áll fel, hanem úgy dönt megpróbál megbarátkozni az okoskával, végül is miért ne?*
-Morfiusz vagyok, egyébként, ő meg Valiel.
*Békejobbot nyújt hátha lekerül a fegyver az arcából, bár talán a kis gnóm nem békül ilyen könnyen, de ez nem érdekli, ami most érdekli az a szerkezet a kezében.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.29 22:38:36
3996. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-08-29 22:11:29
Üzenet elküldve: 2015-08-29 22:11:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Hasznos séta- Valiel és Morfiusz//
*Sajnos nem jó lóra tettek ezek ketten, mert ez a leány amilyen picike, annyira eszes, és ilyen átlátszó trükkel... vagyis, neki legalábbis átlátszónak tűnő trükkel nem fogják tudni rászedni. Persze amikor a férfi megjelent, mondhatni lányos zavarában nem igazán tudta mit kellene tennie, és a nagy hőzöngésben meg kapkodásban persze keze is engedett. A bal legalábbis. A jobb egy pillanatra felhagyott azzal a szenvedéssel amivel a nyílpisztolyát próbálta remegve lecsatolni oldaláról, de miután végighallgatta a mesét és pislogott kettőt újult erővel és immár sikeresen oldotta fel végre a patentet. Ha a párocska nem akadályozza fizikailag akkor hátrébb lép egyet, felszabadult baljával pedig az emelkedő nyílpisztolyhoz kap hogy gyorsan kettőt rántson a felhúzó kallantyún. Ha nem lépnek közbe akkor a húr hátrafeszülése után a mechanika már tolja is a helyére a kis tűt, persze csak a méreg felkenése után, így igen hamar egy elsütésre kész fegyver mered Valiel arca felé. Ránézésre nem tűnik veszélyesnek, egy picike gnóm egykezes kis nyílpisztolya, és tényleg nem egy erős fegyver. A lényeg itt a felkerült méreg, aminek bár hatása se nem maradandó, se nem életveszélyes, de iszonyatos égő fájdalmat okoz ami adott esetben akár eszméletvesztéshez is vezethet. A lenge nyári öltözetet talán átüti, de a biztonság kedvéért inkább arcra céloz és hiába nem néznék ki belőle, igencsak jó lövész, pláne ilyen közelről.*
- Meg ne mozduljanak!
*Közben azért ki kellene találnia hogy mihez is kezdjen most. Így hiába kiáltozna vagy hívna őrséget, kettő szava lenne egy ellen és bizonyíték nem sok. De hát mégis meg akarták lopni, most akkor mihez kezdjen? Lője arcon a fiatalabbikat? Leckének jó lenne, de mire megint kettőt húzna a pisztoly oldalán lévő karon, már leüti a másik fickó. Ráadásul jönne az ordítozás a fájdalomtól, idecsődülne a nép figyelme, és akkor megint hányadán áll a helyzet? Ő rálőtt valakire, aztán vagy elhiszik neki vagy nem hogy önvédelemből. A másik is mondhatja ugyanezt, hogy azért ütötte le hogy védje magát a pisztollyal szemben. Akkor meg mi legyen? Legalább a tömeg nem figyelt még fel a kis eseményre, mert hát még mindig a tolvaj után nyújtogatják a nyakukat.*
- Hagyjanak engem békén!
*Indulatosan beszél de nem kiabál.*
- És ha még egyszer meglátom magukat a piacon rögvest hívatom az őrséget!
*Sosem volt még hasonló helyzetbe. Még csak el sem gondolkodott rajta hogy mit lehetne tenni. Az egyiket lelőhetné, de sokra nem menne vele, még mindig az lenne a legszerencsésebb ha szépen mindenki menne tovább a maga útján.*
*Sajnos nem jó lóra tettek ezek ketten, mert ez a leány amilyen picike, annyira eszes, és ilyen átlátszó trükkel... vagyis, neki legalábbis átlátszónak tűnő trükkel nem fogják tudni rászedni. Persze amikor a férfi megjelent, mondhatni lányos zavarában nem igazán tudta mit kellene tennie, és a nagy hőzöngésben meg kapkodásban persze keze is engedett. A bal legalábbis. A jobb egy pillanatra felhagyott azzal a szenvedéssel amivel a nyílpisztolyát próbálta remegve lecsatolni oldaláról, de miután végighallgatta a mesét és pislogott kettőt újult erővel és immár sikeresen oldotta fel végre a patentet. Ha a párocska nem akadályozza fizikailag akkor hátrébb lép egyet, felszabadult baljával pedig az emelkedő nyílpisztolyhoz kap hogy gyorsan kettőt rántson a felhúzó kallantyún. Ha nem lépnek közbe akkor a húr hátrafeszülése után a mechanika már tolja is a helyére a kis tűt, persze csak a méreg felkenése után, így igen hamar egy elsütésre kész fegyver mered Valiel arca felé. Ránézésre nem tűnik veszélyesnek, egy picike gnóm egykezes kis nyílpisztolya, és tényleg nem egy erős fegyver. A lényeg itt a felkerült méreg, aminek bár hatása se nem maradandó, se nem életveszélyes, de iszonyatos égő fájdalmat okoz ami adott esetben akár eszméletvesztéshez is vezethet. A lenge nyári öltözetet talán átüti, de a biztonság kedvéért inkább arcra céloz és hiába nem néznék ki belőle, igencsak jó lövész, pláne ilyen közelről.*
- Meg ne mozduljanak!
*Közben azért ki kellene találnia hogy mihez is kezdjen most. Így hiába kiáltozna vagy hívna őrséget, kettő szava lenne egy ellen és bizonyíték nem sok. De hát mégis meg akarták lopni, most akkor mihez kezdjen? Lője arcon a fiatalabbikat? Leckének jó lenne, de mire megint kettőt húzna a pisztoly oldalán lévő karon, már leüti a másik fickó. Ráadásul jönne az ordítozás a fájdalomtól, idecsődülne a nép figyelme, és akkor megint hányadán áll a helyzet? Ő rálőtt valakire, aztán vagy elhiszik neki vagy nem hogy önvédelemből. A másik is mondhatja ugyanezt, hogy azért ütötte le hogy védje magát a pisztollyal szemben. Akkor meg mi legyen? Legalább a tömeg nem figyelt még fel a kis eseményre, mert hát még mindig a tolvaj után nyújtogatják a nyakukat.*
- Hagyjanak engem békén!
*Indulatosan beszél de nem kiabál.*
- És ha még egyszer meglátom magukat a piacon rögvest hívatom az őrséget!
*Sosem volt még hasonló helyzetbe. Még csak el sem gondolkodott rajta hogy mit lehetne tenni. Az egyiket lelőhetné, de sokra nem menne vele, még mindig az lenne a legszerencsésebb ha szépen mindenki menne tovább a maga útján.*
3995. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-08-29 21:40:45
Üzenet elküldve: 2015-08-29 21:40:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hasznos séta- Jez és Morfiusz//
*persze sokan mondhatnák, hogy nem bölcs húzás, amit Valiel tesz. De azzal, hogy a kiabálással magára hívja fel a figyelmet, egyúttal el is tereli. Hiszen ki-ki magát kezdi félteni, s van aki a képzelt tolvaj után ered. A lány sem az ilyen módszerekhez szokott, régen az ő termetével csak ellavírozott a lábak között s közben lenyisszantotta az erszényt, vagy ami neki kellett, s aligha tűnt fel senkinek. De amióta megnőtt nehezebb a dolga, egy ilyen langaléta termettel nehezen lehet bármit csinálni. Ráadásul ezt a hajszát sem így képzelte el. Szerencsétlen helyzet is ez, hiszen ha nem lett volna konkrét célpontja megoldotta volna a feladatot, vagyis néhány tallér bezsebelését, sőt akár többet is. De így, hogy a kis vörös után kellett futkorásznia, gyorsan dugába dőlt minden.*
~A fene vinné el ezt az egészet!~
*Magában dúl-fúl, s nemcsak Morfiusz vagy a kis gnóm ébreszt benne gyűlöletet, hanem saját maga is. Amióta csak serdülni kezdett, egyre csak gyűlnek a gondjai. Annak idején apró kezeivel kiváló tolvaj volt, most meg hosszú karjaival és lábaival olyan ügyetlen. A hirtelen fogástól megretten, nem is beszélve a rejtett fegyverről. Vadul pörög az agya, hogy most mit tegyen, de élete során aligha került ilyen helyzetbe. Morfiusz közbelépését pedig egyszerre fogadja megkönnyebbülten s érzi magát tőle rettentően sértettnek. Világ életében egyedül oldotta meg a dolgokat, pont most lenne szüksége segítségre? A szeme halványan villan, hiszen a nap folyamán a férfi már sokadjára tünteti fel őt kétbalkezes béna ficsúrként. De ha valaki a segítségére sietett, hát nem hárítja el. Így elnéző mosolyt villant a picurra.*
- Elnézést, hölgyem.
*Mondja szelíden, s fejet hajt felé.*
*persze sokan mondhatnák, hogy nem bölcs húzás, amit Valiel tesz. De azzal, hogy a kiabálással magára hívja fel a figyelmet, egyúttal el is tereli. Hiszen ki-ki magát kezdi félteni, s van aki a képzelt tolvaj után ered. A lány sem az ilyen módszerekhez szokott, régen az ő termetével csak ellavírozott a lábak között s közben lenyisszantotta az erszényt, vagy ami neki kellett, s aligha tűnt fel senkinek. De amióta megnőtt nehezebb a dolga, egy ilyen langaléta termettel nehezen lehet bármit csinálni. Ráadásul ezt a hajszát sem így képzelte el. Szerencsétlen helyzet is ez, hiszen ha nem lett volna konkrét célpontja megoldotta volna a feladatot, vagyis néhány tallér bezsebelését, sőt akár többet is. De így, hogy a kis vörös után kellett futkorásznia, gyorsan dugába dőlt minden.*
~A fene vinné el ezt az egészet!~
*Magában dúl-fúl, s nemcsak Morfiusz vagy a kis gnóm ébreszt benne gyűlöletet, hanem saját maga is. Amióta csak serdülni kezdett, egyre csak gyűlnek a gondjai. Annak idején apró kezeivel kiváló tolvaj volt, most meg hosszú karjaival és lábaival olyan ügyetlen. A hirtelen fogástól megretten, nem is beszélve a rejtett fegyverről. Vadul pörög az agya, hogy most mit tegyen, de élete során aligha került ilyen helyzetbe. Morfiusz közbelépését pedig egyszerre fogadja megkönnyebbülten s érzi magát tőle rettentően sértettnek. Világ életében egyedül oldotta meg a dolgokat, pont most lenne szüksége segítségre? A szeme halványan villan, hiszen a nap folyamán a férfi már sokadjára tünteti fel őt kétbalkezes béna ficsúrként. De ha valaki a segítségére sietett, hát nem hárítja el. Így elnéző mosolyt villant a picurra.*
- Elnézést, hölgyem.
*Mondja szelíden, s fejet hajt felé.*
3994. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-08-29 20:02:29
Üzenet elküldve: 2015-08-29 20:02:29
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Hasznos séta- Jez és Valiel//
*Egy árus mellett nézeget látszólag keresve a neki kellő portékát, de közben a szemét le sem veszi a kis Mindenesről. Elkezd kiabálni, ami nem lenne rossz taktika, de ő tömött piacon inkább nem vonná magára a figyelmet. Egy kis beszélgetés és egy kis figyelem elterelés, a kellő pillanatban pedig megszerezni észrevétlen, ami kell ez lenne a jó taktika. Valiel azonban kiabál és nem csak kiabál, hanem közben fut a kis gnóm felé, akinek az erszényére pályázik, de a folyamatos irányváltásnál már érzi, hogy nagy valószínűség szerint arany helyett baj lesz ebből.*
~Kezdő még a lányka, pedig nem adtam nehéz célpontot. Na jó, azt hiszem gyorsan közbe kell lépnem mielőtt még egy kiáltó hang lesz a tömegben és néhány városőr.~
*Szerencsére a közfeltűnésben már mindenki találgatja kit és merre kell keresni Valiel egyelőre biztonságban van, de a gnóm lány elkapta és csak a kivételes szerencsének köszönheti, hogy még nem kiabál. Megszaporázza a lépteit feléjük és közben lázasan gondolkodik, hogy lehetne elsimítani ezt a kis félreértést. Mikor beéri őket egyszerűen megáll a páros mellett és felháborodottan förmed rá Valielre.*
-Nem! Nem ő az te ütődött! Az a lány ott van!
*Mutat a kezével egy távolabbi irányba, aztán lefejtve a kis kezet Valiel csuklójáról elkapva azt megszabadítja a kis góm kéztől.*
-Nem tudsz megkülönböztetni egy tündért sem, egy gnómtól, mit vétetem! Elnézést kisasszony! Én küldtem a fiút, hogy kérje el az erszényemet egy tündér barátnőmtől, akinek az előbb odaadtam. Leírtam neki az illetőt, de ezek szerint ahelyett, hogy őhozzá ment volna magácskát találta meg tévedésből és még az erszényét is ellopták közben pedig abban alig volt egy-két arany.
*Tragikus képet vágva csóválja a fejét mintha csak tragédia érné mikor ezt a félkegyelműt biza meg valamivel. Elengedi Valiel csuklóját és vet rá egy pillantást, ami elmond mindent, arról mit is játszanak most, aztán megint a kis szemfüles gnómhoz fordul.*
-Rettenetes érzem magam a történtek miatt, remélem tehetek valamit, hogy jóvá tegyem ezt a baklövést.
*Néz kedvesen mosolyogva és reményteljes tekintettel.*
*Egy árus mellett nézeget látszólag keresve a neki kellő portékát, de közben a szemét le sem veszi a kis Mindenesről. Elkezd kiabálni, ami nem lenne rossz taktika, de ő tömött piacon inkább nem vonná magára a figyelmet. Egy kis beszélgetés és egy kis figyelem elterelés, a kellő pillanatban pedig megszerezni észrevétlen, ami kell ez lenne a jó taktika. Valiel azonban kiabál és nem csak kiabál, hanem közben fut a kis gnóm felé, akinek az erszényére pályázik, de a folyamatos irányváltásnál már érzi, hogy nagy valószínűség szerint arany helyett baj lesz ebből.*
~Kezdő még a lányka, pedig nem adtam nehéz célpontot. Na jó, azt hiszem gyorsan közbe kell lépnem mielőtt még egy kiáltó hang lesz a tömegben és néhány városőr.~
*Szerencsére a közfeltűnésben már mindenki találgatja kit és merre kell keresni Valiel egyelőre biztonságban van, de a gnóm lány elkapta és csak a kivételes szerencsének köszönheti, hogy még nem kiabál. Megszaporázza a lépteit feléjük és közben lázasan gondolkodik, hogy lehetne elsimítani ezt a kis félreértést. Mikor beéri őket egyszerűen megáll a páros mellett és felháborodottan förmed rá Valielre.*
-Nem! Nem ő az te ütődött! Az a lány ott van!
*Mutat a kezével egy távolabbi irányba, aztán lefejtve a kis kezet Valiel csuklójáról elkapva azt megszabadítja a kis góm kéztől.*
-Nem tudsz megkülönböztetni egy tündért sem, egy gnómtól, mit vétetem! Elnézést kisasszony! Én küldtem a fiút, hogy kérje el az erszényemet egy tündér barátnőmtől, akinek az előbb odaadtam. Leírtam neki az illetőt, de ezek szerint ahelyett, hogy őhozzá ment volna magácskát találta meg tévedésből és még az erszényét is ellopták közben pedig abban alig volt egy-két arany.
*Tragikus képet vágva csóválja a fejét mintha csak tragédia érné mikor ezt a félkegyelműt biza meg valamivel. Elengedi Valiel csuklóját és vet rá egy pillantást, ami elmond mindent, arról mit is játszanak most, aztán megint a kis szemfüles gnómhoz fordul.*
-Rettenetes érzem magam a történtek miatt, remélem tehetek valamit, hogy jóvá tegyem ezt a baklövést.
*Néz kedvesen mosolyogva és reményteljes tekintettel.*
3993. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-08-29 18:58:38
Üzenet elküldve: 2015-08-29 18:58:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Hasznos séta- Valiel és Morfiusz//
*Szépen békében nézelődik, azaz nézelődne ő szívesen, de ekkora pici termettel bizony oda kell figyelnie másokra is körülötte, mert a piacon azért van nép rendesen, ő meg nem szeretné ha fellöknék. És ekkor olyan történik, aminek még nem volt tanúja, merthogy általában a tolvajok ügyesebbek annál minthogy csak így utánuk kiabálhassanak. Pláne ilyen tömegben. Persze azt is gondolhatná valaki hogy azért nem volt még szerencséje egy rablás szemtanújává válni merthogy jobb a közbiztonság a városban, de Jezabiel az ilyen naiv népeknél bizony életrevalóbbnak született. Valami fiú mutogat szaladva, kiabálva, de ő se nem városőr, se nem hős megmentő, se nem nagyobb sokkal egy méternél, így az állítólagos tettes után forgolódás helyett inkább saját magát kezdi félteni. Egyrészt a tömegtől mert ha mindenki a másik feje fölött próbál ellesni akkor senki nem néz lefelé és nem hiányzik neki hogy felrúgják, másrészt mert ez a fiúcska körülbelül a feje felett mutogat elfelé és felé halad... Az hiányzik még neki hogy az elkeseredett üldözésében átgázoljon rajta... Még ha véletlenül fellökik az egy dolog, de sokkal jobban fáj ha valaki szaladás közben térdelné orrba. A tolvajjal foglalkozzon az aki jutalmat remél vagy ez a foglalkozása, vagy csak jótét lélek, aki ilyen picike az meg az efféle felfordulásban inkább mentse az életét. Szaporán kapkodja hát a fejét a mellette állók felé, merre lépjen hogy ne ütközzön neki senki, másrészt meg a pórul járt kifosztott fiú felé, hogy kitérjen az útjából ha esetleg nem venné észre. És bizony nem veszi észre, vagy... mégis? Merthogy hiába verekszi magát arrébb, aztán megint, mintha valami megbabonázott nyílként kanyarodna újra és újra utána ez az idegen. Ma bizony áldhatja azt a legendás gnóm eszét amiből a kenyerét is keresi, mert igencsak valószínűtlen hogy egészen véletlenül pontosan arra kanyarodjon a menekülő tolvaj, hogy ő minduntalan közé és az őt üldöző fiú közé kerüljön. Ez bizony neki felettébb gyanús. Azon a tényen viszont nem változtat hogy lendületesen közeledik felé egy nagylény, akinek a gyors közeledése miatti rémületében kapkodva nyúl az oldalán lógó nyílpisztolyához. Nem igazán volt még ilyen helyzetben, hiába hordja ott azt a fegyvert sosem volt még rá szükség hogy ilyen kapkodva kerítse kezébe, így csak rángatja rángatja de a pánt ami rögzíti nem enged. Végül az utolsó pillanatban hagyja inkább a fenébe és arca elé kapja karjait hogy ezzel védje magát a várt becsapódástól, ami viszont elmarad. Éles eszének ennél nem is kell több, máris belehasít a felismerés.*
~Az arany!~
*Le is rántja rögtön bal kezét azon az oldalon lógó erszényéhez viszont ahelyett egy csuklóra sikerül ráfognia, méghozzá méretéhez képest meglepően erősen. Riadtan pillant előbb a kézre aztán fel az idegen arcára, közben jobbja ismét nyílpisztolyáért nyúl de ezúttal sem több sikerrel... Annyira idegen ez a helyzet hogy még kiáltani sem jut eszébe, a csuklót viszont nem ereszti, az már más kérdés hogy az ő nagyjából tizenöt kiló körüli súlyát nem kifejezetten probléma elvonszolni, vagy akár a levegőbe lódítani.*
*Szépen békében nézelődik, azaz nézelődne ő szívesen, de ekkora pici termettel bizony oda kell figyelnie másokra is körülötte, mert a piacon azért van nép rendesen, ő meg nem szeretné ha fellöknék. És ekkor olyan történik, aminek még nem volt tanúja, merthogy általában a tolvajok ügyesebbek annál minthogy csak így utánuk kiabálhassanak. Pláne ilyen tömegben. Persze azt is gondolhatná valaki hogy azért nem volt még szerencséje egy rablás szemtanújává válni merthogy jobb a közbiztonság a városban, de Jezabiel az ilyen naiv népeknél bizony életrevalóbbnak született. Valami fiú mutogat szaladva, kiabálva, de ő se nem városőr, se nem hős megmentő, se nem nagyobb sokkal egy méternél, így az állítólagos tettes után forgolódás helyett inkább saját magát kezdi félteni. Egyrészt a tömegtől mert ha mindenki a másik feje fölött próbál ellesni akkor senki nem néz lefelé és nem hiányzik neki hogy felrúgják, másrészt mert ez a fiúcska körülbelül a feje felett mutogat elfelé és felé halad... Az hiányzik még neki hogy az elkeseredett üldözésében átgázoljon rajta... Még ha véletlenül fellökik az egy dolog, de sokkal jobban fáj ha valaki szaladás közben térdelné orrba. A tolvajjal foglalkozzon az aki jutalmat remél vagy ez a foglalkozása, vagy csak jótét lélek, aki ilyen picike az meg az efféle felfordulásban inkább mentse az életét. Szaporán kapkodja hát a fejét a mellette állók felé, merre lépjen hogy ne ütközzön neki senki, másrészt meg a pórul járt kifosztott fiú felé, hogy kitérjen az útjából ha esetleg nem venné észre. És bizony nem veszi észre, vagy... mégis? Merthogy hiába verekszi magát arrébb, aztán megint, mintha valami megbabonázott nyílként kanyarodna újra és újra utána ez az idegen. Ma bizony áldhatja azt a legendás gnóm eszét amiből a kenyerét is keresi, mert igencsak valószínűtlen hogy egészen véletlenül pontosan arra kanyarodjon a menekülő tolvaj, hogy ő minduntalan közé és az őt üldöző fiú közé kerüljön. Ez bizony neki felettébb gyanús. Azon a tényen viszont nem változtat hogy lendületesen közeledik felé egy nagylény, akinek a gyors közeledése miatti rémületében kapkodva nyúl az oldalán lógó nyílpisztolyához. Nem igazán volt még ilyen helyzetben, hiába hordja ott azt a fegyvert sosem volt még rá szükség hogy ilyen kapkodva kerítse kezébe, így csak rángatja rángatja de a pánt ami rögzíti nem enged. Végül az utolsó pillanatban hagyja inkább a fenébe és arca elé kapja karjait hogy ezzel védje magát a várt becsapódástól, ami viszont elmarad. Éles eszének ennél nem is kell több, máris belehasít a felismerés.*
~Az arany!~
*Le is rántja rögtön bal kezét azon az oldalon lógó erszényéhez viszont ahelyett egy csuklóra sikerül ráfognia, méghozzá méretéhez képest meglepően erősen. Riadtan pillant előbb a kézre aztán fel az idegen arcára, közben jobbja ismét nyílpisztolyáért nyúl de ezúttal sem több sikerrel... Annyira idegen ez a helyzet hogy még kiáltani sem jut eszébe, a csuklót viszont nem ereszti, az már más kérdés hogy az ő nagyjából tizenöt kiló körüli súlyát nem kifejezetten probléma elvonszolni, vagy akár a levegőbe lódítani.*
3992. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-08-29 18:28:13
Üzenet elküldve: 2015-08-29 18:28:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hasznos séta- Jez és Morfiusz//
*Még taszajt néhányat a kis asztalkán, hátha sikerül még előnyösebb pózba rendeznie azt. De utána már Morfiusz után siet, nehogy lemaradjon valamiről. Myna különösebben nem érdekli, így a figyelmét az apró csók is elkerüli.
Nyurga lábaival fürgén lépdelve követi Morfiuszt egészen a piacig. Elégedetten néz körben a telt kincseskamrában, ahol annak idején is rengeteget ténykedett. Kicsit aggódik, hogy valaki felismeri a fiús álca mögött az ártatlan kislányt, aki annak idején milyen szép szemeket meresztett a kedvesekre, majd hordta el őket mindennek, miután nem adtak neki egy vasat sem. De jelen esetben más módszerhez folyamodik, hiszen inkább fiúnak néz ki, ruhája és bőre csakugyan makulátlan. Pedig az utcán töltött évek alatt ez nem volt rá jellemző.
Meghökkenten esik neki az almás standnak, amikor a férfi meglöki őt. Mogorván néz rá.*
~Ennek meg mi baja van?~
*Valiel nem érti a szerepjátékot s lassan kezdi azt hinni, hogy ő az áldozat.*
- Bocs.
*Köpi oda mogorván a boltosnak, hiszen az egész nem az ő hibája. Viszont mikor észre is veszi a két apró, de hasznos zsákmányt, rá is jön az igazi cselre.*
- Azt tudod hogy ez bűntény?
*Kérdezi, de immár mosoly ül ki az arcán, szemöldöke gúnyosan felszalad homlokának, ahogy elfogadja az almát. Minden gond nélkül elfogyasztja, még a csutkát is megeszi.
Ezután már Morfiusz fondorlatos bejelentése sem azt a hatást váltja ki a lányból, mint amit normál körülmények között kiváltott volna. Itt már kezdi ejteni, hogy ez a huncut kis dolog nem csak a férfi hobbija, hiszen amúgy is ez az egész szervezet valahogy sántított az elejétől kezdve.
Ügyetlenül megtántorodik, ahogy Morfiusz megint meglöki. Nem kell őt biztatni, ezt csinálta eddig egész életében. De úgy érzi a férfi kicsit többet vár el, mint egy egyszerű zsebmetszést. Végül rohanni kezd és harsányan ordibálni.*
- Kapják el! Ellopta az erszényem! Ott szalad a gaz!
*Kiáltja harsányan, kicsit mélyebb hangon, hogy hihető legyen a fiús álcája. Egy darabig még szalad, de miután a környéken állók elkezdenek nézelődni, majd esetleg a mutatott irányba futni, Valiel pont a kis vörös előtt fékez le. Innentől meg már csak hagynia kell, hogy a tőre elvégezze a feladatot. Elég éles ahhoz, hogy lemetssze a madzagról a kis erszényt. Innentől már nem kérdés, hogy képes belekeveredni a tömegbe. Ugyan régen könnyebb volt az apró termetével és ártatlan ábrázatával. A dolog nehezítést kapott, még pedig hogy elég magas már, néhány fiút is túlnőtt és ekkora termettel nehéz a tömegben lavírozni. *
*Még taszajt néhányat a kis asztalkán, hátha sikerül még előnyösebb pózba rendeznie azt. De utána már Morfiusz után siet, nehogy lemaradjon valamiről. Myna különösebben nem érdekli, így a figyelmét az apró csók is elkerüli.
Nyurga lábaival fürgén lépdelve követi Morfiuszt egészen a piacig. Elégedetten néz körben a telt kincseskamrában, ahol annak idején is rengeteget ténykedett. Kicsit aggódik, hogy valaki felismeri a fiús álca mögött az ártatlan kislányt, aki annak idején milyen szép szemeket meresztett a kedvesekre, majd hordta el őket mindennek, miután nem adtak neki egy vasat sem. De jelen esetben más módszerhez folyamodik, hiszen inkább fiúnak néz ki, ruhája és bőre csakugyan makulátlan. Pedig az utcán töltött évek alatt ez nem volt rá jellemző.
Meghökkenten esik neki az almás standnak, amikor a férfi meglöki őt. Mogorván néz rá.*
~Ennek meg mi baja van?~
*Valiel nem érti a szerepjátékot s lassan kezdi azt hinni, hogy ő az áldozat.*
- Bocs.
*Köpi oda mogorván a boltosnak, hiszen az egész nem az ő hibája. Viszont mikor észre is veszi a két apró, de hasznos zsákmányt, rá is jön az igazi cselre.*
- Azt tudod hogy ez bűntény?
*Kérdezi, de immár mosoly ül ki az arcán, szemöldöke gúnyosan felszalad homlokának, ahogy elfogadja az almát. Minden gond nélkül elfogyasztja, még a csutkát is megeszi.
Ezután már Morfiusz fondorlatos bejelentése sem azt a hatást váltja ki a lányból, mint amit normál körülmények között kiváltott volna. Itt már kezdi ejteni, hogy ez a huncut kis dolog nem csak a férfi hobbija, hiszen amúgy is ez az egész szervezet valahogy sántított az elejétől kezdve.
Ügyetlenül megtántorodik, ahogy Morfiusz megint meglöki. Nem kell őt biztatni, ezt csinálta eddig egész életében. De úgy érzi a férfi kicsit többet vár el, mint egy egyszerű zsebmetszést. Végül rohanni kezd és harsányan ordibálni.*
- Kapják el! Ellopta az erszényem! Ott szalad a gaz!
*Kiáltja harsányan, kicsit mélyebb hangon, hogy hihető legyen a fiús álcája. Egy darabig még szalad, de miután a környéken állók elkezdenek nézelődni, majd esetleg a mutatott irányba futni, Valiel pont a kis vörös előtt fékez le. Innentől meg már csak hagynia kell, hogy a tőre elvégezze a feladatot. Elég éles ahhoz, hogy lemetssze a madzagról a kis erszényt. Innentől már nem kérdés, hogy képes belekeveredni a tömegbe. Ugyan régen könnyebb volt az apró termetével és ártatlan ábrázatával. A dolog nehezítést kapott, még pedig hogy elég magas már, néhány fiút is túlnőtt és ekkora termettel nehéz a tömegben lavírozni. *
3991. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-08-29 16:54:54
Üzenet elküldve: 2015-08-29 16:54:54
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Hasznos séta- Jez és Valiel//
*Miután Myna felrobogott a lépcsőn még gondolatban elkapja a felé dobott búcsúcsókot, de aztán megindul Valiellel a piacra. A szokásos nyüzsgés a kedvenc terepe. Ilyenkor mindenki jön megy nem figyel csak az árusokra és a bármelyik pillanatba sikerülhet gond nélkül elemelni ezt, azt. Természetesen ide mindenki tömött erszénnyel érkezik, szóval a legalkalmasabb terep egy kis beszerzésre annak aki nem akar feltétlenül mindenért maga fizetni. Az első adandó alkalommal ügyetlenül nekimegy a Mindenes lánynak, hogy egy gyümölcsökkel megrakott asztal felé essen lesodorva néhány almát.*
-Na, de ügyetlen vagy! Elnézést kérünk!
*Hajol le máris összeszedni a lesodort gyümölcsöket, de persze kettővel kevesebb kerül vissza a már feldúlt asztalra, így azon ez fel sem tűnhet.*
-Gyerünk kérj bocsánatot!
*Förmed rá Valielre közben a kofára mutatva, aztán ha elhangzott a bocsánatkérés, kapnak egy elnéző pillantást, utána magával húzva a lányt már folytatják is az utat. Miután eltávolodtak kellőképpen a kofától az egyik almát a előhúzza az ingujjából.*
-Na tessék, edd meg!
*Az amúgy fiúnak öltöztetett Valielnek adja a zsákmányolt tízórait, aztán pár nagyobb harapással ő is eltünteti a másikat. Közben szemével pásztázza a terepet.*
-Azt tudod ugye, Valiel, hogy itt nem adnak ingyen semmit. Sajnos elfelejtettem magammal aranyat hozni. De biztos vagyok benne, hogy segítesz megoldani ezt a kis problémát.
*Az utolsó mondatnál lehalkítja a hangját, hogy csak a lány hallja. Körbenéz, de nem akar elsőre nagyon nehéz célpontot keresni neki. Észrevesz egy kicsi gnóm lányt, aki éppen nézeget.*
~Meg kell zabálni a kis édest, még az erszényét is szabadon hagyta.~
*Közelebb megy Valielhez és a fülébe súgja, hogy csak ő hallja.*
-Ott egy kis aranyos gnóm kislány, nagylelkűnek látszik, biztos nem bánja, ha kivételesen te vásárolsz be az aranyaiból. Na menj itt leszek a közelben, de inkább ne rontsd el a dolgot!
*Ellép mellőle, de kicsit még meglöki biztatásnak a gnóm felé, majd felvesz egy kevésbé feltűnő megfigyelő állást a közelben és nézi, hogy boldogul a vércse fióka.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.29 17:31:19
*Miután Myna felrobogott a lépcsőn még gondolatban elkapja a felé dobott búcsúcsókot, de aztán megindul Valiellel a piacra. A szokásos nyüzsgés a kedvenc terepe. Ilyenkor mindenki jön megy nem figyel csak az árusokra és a bármelyik pillanatba sikerülhet gond nélkül elemelni ezt, azt. Természetesen ide mindenki tömött erszénnyel érkezik, szóval a legalkalmasabb terep egy kis beszerzésre annak aki nem akar feltétlenül mindenért maga fizetni. Az első adandó alkalommal ügyetlenül nekimegy a Mindenes lánynak, hogy egy gyümölcsökkel megrakott asztal felé essen lesodorva néhány almát.*
-Na, de ügyetlen vagy! Elnézést kérünk!
*Hajol le máris összeszedni a lesodort gyümölcsöket, de persze kettővel kevesebb kerül vissza a már feldúlt asztalra, így azon ez fel sem tűnhet.*
-Gyerünk kérj bocsánatot!
*Förmed rá Valielre közben a kofára mutatva, aztán ha elhangzott a bocsánatkérés, kapnak egy elnéző pillantást, utána magával húzva a lányt már folytatják is az utat. Miután eltávolodtak kellőképpen a kofától az egyik almát a előhúzza az ingujjából.*
-Na tessék, edd meg!
*Az amúgy fiúnak öltöztetett Valielnek adja a zsákmányolt tízórait, aztán pár nagyobb harapással ő is eltünteti a másikat. Közben szemével pásztázza a terepet.*
-Azt tudod ugye, Valiel, hogy itt nem adnak ingyen semmit. Sajnos elfelejtettem magammal aranyat hozni. De biztos vagyok benne, hogy segítesz megoldani ezt a kis problémát.
*Az utolsó mondatnál lehalkítja a hangját, hogy csak a lány hallja. Körbenéz, de nem akar elsőre nagyon nehéz célpontot keresni neki. Észrevesz egy kicsi gnóm lányt, aki éppen nézeget.*
~Meg kell zabálni a kis édest, még az erszényét is szabadon hagyta.~
*Közelebb megy Valielhez és a fülébe súgja, hogy csak ő hallja.*
-Ott egy kis aranyos gnóm kislány, nagylelkűnek látszik, biztos nem bánja, ha kivételesen te vásárolsz be az aranyaiból. Na menj itt leszek a közelben, de inkább ne rontsd el a dolgot!
*Ellép mellőle, de kicsit még meglöki biztatásnak a gnóm felé, majd felvesz egy kevésbé feltűnő megfigyelő állást a közelben és nézi, hogy boldogul a vércse fióka.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.29 17:31:19
3990. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-08-29 16:14:23
Üzenet elküldve: 2015-08-29 16:14:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
*Szokásos reggeli sétája ma sem maradhatna ki, bár szinte felesleges hisz úgyis Nestarral fogja megvetetni mindazt amire szüksége van. Feltéve hogy a fickó hajlandó lesz rá, eléggé fent hordja az orrát és nem állnak épp a legjobb viszonyban. Pedig a pénz bizony fontos szempont és Jezabiel nem sok embert ismer errefelé. Ráadásul ha gnómról van szó aki valamiféle műszereket vagy fiolákat, bármi tudománnyal kapcsolatosat szeretne vásárolni, akkor minden árus rögtön megduplázza az árat. Nestarnak bizonyára kapcsolatai is vannak ilyen körökben, és nagylény révén alkudozni is jobban tud, tehát logikus hogy rábízná ezt az egész mizériát. Azért hozott magával úgy ötven aranyat, bent pihen egy tasakban ami az övéhez van rögzítve, a másik oldalt pedig kis nyílpisztolya lengedezik hisz most nem tervezett futni menni a nézelődés után. Egy ilyen picike lény sosem lehet túl óvatos... Bal kezén is ott van ma a szerszámokkal és noteszával teli alkarvédője, ha valami eszébe jutna akkor fel tudja írogatni, meg hát a piac után tervezett egy kellemes sétát a kovács mögötti tisztáson is, ott meg biztos elrajzolgatna egy órácskát valamelyik fa tövében. De mindenek előtt, Symát keresné fel, ha sikerülne megtalálni, viszont annál az árusnál ma sem ő serénykedik... Kicsit kezd aggódni is, talán beteg lehet szegény, vagy máris talált magának jobb helyet ahol dolgozzon? No mindegy, azért ha itt van körülnéz... Hátha talál megint valami különlegeset.*
3989. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-08-28 15:36:57
Üzenet elküldve: 2015-08-28 15:36:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Amy//
*Ha ez most komoly kérdés Amy részéről, úgy Al nem nagyon tud rá válaszolni. Igazság szerint nem is akar, mert elég távol áll tőle ez a téma. Nem tartja magát érzelemmentesnek, de nem is a rózsadobálós hős szerelmes típus. Sosem volt még szerelmes, így magát az érzés magasztos jellegét sem tudja hova tenni magában, ebből kifolyólag nem is értékeli túlságosan.*
- Sajnos előítéletes vagyok. *végül nem válaszol az első témára, inkább pakolgat a kosarakban, szerencséjére megfelelő módon, így a fürkésző szemek sem vélnek túl sok kivetni valót foglalatosságában.*
- És Arnakh valamiért nagyon nem szimpatikus alak számomra. *újból megvonja a vállát, talán majd bebizonyítja az öreg, hogy alaptalanok a hangoztatott dolgai, viszont addig is lesz egy kis harci bemutatója Zenolitával, melyet nem igazán hagyna ki.*
- Ne aggódj, bírom még. *kacsint is egyet, hogy egyértelművé tegye szavait, de összességében élvezi a kószálást a Piacon. Ritkán teheti meg az ilyesmit és az, hogy segíthet plusz pont, reméli, hogy a lánynál is.*
- Kaptak már el, de a városőrség egyelőre békén hagyott. Sem itt, sem másutt nem kerültem még velük összetűzésbe, remélem nem is fogok. Viszont másokkal, leginkább kisebb csoportokkal már igen és volt, hogy nem úsztam meg ütések nélkül. Van ez így, mikor nem sikerül valami. *már mosolyog a történteken, de nem mindig volt ez így, főleg, miután egy hétig alig bírt lábra állni, egy-egy alapos helybenhagyás után.*
- Hamarosan elválik, hogy tudunk e közösen dolgozni. Mindenkinek megvan a fő feladata, innentől össze kell majd dolgoznunk. *bólogat maga elé, mert, ha sok másban nem is, de ebben teljesen biztos. A feladat adott számukra.*
- Nyugodtan csinálhatsz egyszer. *lassan ő is mosolyra húzza száját, amint látja, hogy sétatársa keményen hagyott vonásai is enyhülni látszanak.*
- Viszont ez utóbbi azért sokkal ízletesebbnek hangzik, mint az előbbi, szerintem nagyon finom lesz. *előlegezi meg csupán az elmondottakból, a végeredményt, ez is azt bizonyítja, hogy bízik a szakácsnő tudásában és kezd már igazán éhes lenni, pedig még hol van a vacsora.*
- Az egyiket hozhatnád. *teljesen komolyan nyújtja oda a leányzónak, hogy, ha már így rákérdezett, akkor hozhatja egészen a Házig, viszont úgy gondolja van olyan gyors, hogy el tudja kapni a feltételezhetően a kosárért nyúló kezek elől a finomságokkal megtöltött hordóeszközt.*
- Csak tréfáltam. *kacsint kedélyesen, mert az ilyen viccei után azért rögtön mutatja a mókázás egyértelmű jeleit.*
- Azt hiszem jó irányba haladunk. *erősíti meg a házvezetőnőt elgondolásában, és bár nem egészen biztos az irányban, azért mégis megelőlegezi a bizalmat. Ebben is.*
*Ha ez most komoly kérdés Amy részéről, úgy Al nem nagyon tud rá válaszolni. Igazság szerint nem is akar, mert elég távol áll tőle ez a téma. Nem tartja magát érzelemmentesnek, de nem is a rózsadobálós hős szerelmes típus. Sosem volt még szerelmes, így magát az érzés magasztos jellegét sem tudja hova tenni magában, ebből kifolyólag nem is értékeli túlságosan.*
- Sajnos előítéletes vagyok. *végül nem válaszol az első témára, inkább pakolgat a kosarakban, szerencséjére megfelelő módon, így a fürkésző szemek sem vélnek túl sok kivetni valót foglalatosságában.*
- És Arnakh valamiért nagyon nem szimpatikus alak számomra. *újból megvonja a vállát, talán majd bebizonyítja az öreg, hogy alaptalanok a hangoztatott dolgai, viszont addig is lesz egy kis harci bemutatója Zenolitával, melyet nem igazán hagyna ki.*
- Ne aggódj, bírom még. *kacsint is egyet, hogy egyértelművé tegye szavait, de összességében élvezi a kószálást a Piacon. Ritkán teheti meg az ilyesmit és az, hogy segíthet plusz pont, reméli, hogy a lánynál is.*
- Kaptak már el, de a városőrség egyelőre békén hagyott. Sem itt, sem másutt nem kerültem még velük összetűzésbe, remélem nem is fogok. Viszont másokkal, leginkább kisebb csoportokkal már igen és volt, hogy nem úsztam meg ütések nélkül. Van ez így, mikor nem sikerül valami. *már mosolyog a történteken, de nem mindig volt ez így, főleg, miután egy hétig alig bírt lábra állni, egy-egy alapos helybenhagyás után.*
- Hamarosan elválik, hogy tudunk e közösen dolgozni. Mindenkinek megvan a fő feladata, innentől össze kell majd dolgoznunk. *bólogat maga elé, mert, ha sok másban nem is, de ebben teljesen biztos. A feladat adott számukra.*
- Nyugodtan csinálhatsz egyszer. *lassan ő is mosolyra húzza száját, amint látja, hogy sétatársa keményen hagyott vonásai is enyhülni látszanak.*
- Viszont ez utóbbi azért sokkal ízletesebbnek hangzik, mint az előbbi, szerintem nagyon finom lesz. *előlegezi meg csupán az elmondottakból, a végeredményt, ez is azt bizonyítja, hogy bízik a szakácsnő tudásában és kezd már igazán éhes lenni, pedig még hol van a vacsora.*
- Az egyiket hozhatnád. *teljesen komolyan nyújtja oda a leányzónak, hogy, ha már így rákérdezett, akkor hozhatja egészen a Házig, viszont úgy gondolja van olyan gyors, hogy el tudja kapni a feltételezhetően a kosárért nyúló kezek elől a finomságokkal megtöltött hordóeszközt.*
- Csak tréfáltam. *kacsint kedélyesen, mert az ilyen viccei után azért rögtön mutatja a mókázás egyértelmű jeleit.*
- Azt hiszem jó irányba haladunk. *erősíti meg a házvezetőnőt elgondolásában, és bár nem egészen biztos az irányban, azért mégis megelőlegezi a bizalmat. Ebben is.*
3988. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-08-28 10:25:54
Üzenet elküldve: 2015-08-28 10:25:54
ÚJ
![>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/767_ember-felelf_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
//Morfiusz//
*Myna most, hogy már nem Fekete Pille többé, legalábbis nem tartja magát annak, mert szerelmes lett és ahhoz a szerephez ez abszolút nem illik, arról nem beszélve, hogy megállapodott egy szervezet mellett. Igaz ami igaz, nem kell feltétlen más ágyába kikötnie, hogy információt szerezzen vagy el tegye láb alól, de utóbbi feladatra többen is megfelelnek helyette, Myna a testével és bájával meg a tánc és énektudásával is épp elég, hogy valaki közelébe jusson és elcsavarja a fejét annyira, hogy elcsacsogja titkait. Hasznos tagja akar lenni és az is lesz a vércséknek, kicsit érzi hogy lehet nem mindenki örül neki itt és sokan lehet nem is tartják hasznosnak, de be fogja bizonyítani, hogy ez nem így van és Mynaként szerez új nevet magának, nem kell neki a kemény álca, amíg szerelme figyel rá addig így is erős és meg tudja játszani magát. Viszont ott van Riq a fő vércse, előle hogy titkolhatná el ezt? Ő olyan okosnak tűnik, mint aki mindenre rájön, még ami nem látható arra is, de szerencsére annyira zárkózott, hogy erre se mostanában fog rájönni.
Gondolataiból Morf rántja ki szó szerint egy magasra pakolt ládahalom közé, ahol takarásban vannak a nem kívánatos szemek elől és amit itt kap, az megmagyarázhatatlan és rettentően boldoggá teszi őt. Szorosan átöleli szerelme, aki ezt olyan gyorsan csinálja, hogy Myna csak a derekánál tudja átölelni gyengéden, olyan szenvedélyes csókot váltanak, hogy a lány szíve szinte a torkában dobog, kicsit fájdalmas is mert olyan mintha ez lenne az utolsó csókjuk, mert most valami rossz következezik majd, de hogy mi lehet az, az most nem fontos és nem is gondol rá, csak viszonozza a forró ajkak érintését. Jó néhány perc után válnak el csak és szóhoz sem tud jutni, szemei csillognak, ahogy találkoznak újra Morf barnáival, aki halvány mosollyal az arcán, mindent feladó tekintettel néz vissza rá és vissza sem nézve el indul az Anor Ház felé. A lány elpirul és a szájába harap elégedetten, amit most kapott az olyan érzéseket kelt benne, amikről rég lemondott, de ez hiba volt, hisz olyan kellemes és jó. Nem sokat tétovázik és felvéve a közömbösen vidám arcát lép kicsit lemaradva az alvezére után.*
*Myna most, hogy már nem Fekete Pille többé, legalábbis nem tartja magát annak, mert szerelmes lett és ahhoz a szerephez ez abszolút nem illik, arról nem beszélve, hogy megállapodott egy szervezet mellett. Igaz ami igaz, nem kell feltétlen más ágyába kikötnie, hogy információt szerezzen vagy el tegye láb alól, de utóbbi feladatra többen is megfelelnek helyette, Myna a testével és bájával meg a tánc és énektudásával is épp elég, hogy valaki közelébe jusson és elcsavarja a fejét annyira, hogy elcsacsogja titkait. Hasznos tagja akar lenni és az is lesz a vércséknek, kicsit érzi hogy lehet nem mindenki örül neki itt és sokan lehet nem is tartják hasznosnak, de be fogja bizonyítani, hogy ez nem így van és Mynaként szerez új nevet magának, nem kell neki a kemény álca, amíg szerelme figyel rá addig így is erős és meg tudja játszani magát. Viszont ott van Riq a fő vércse, előle hogy titkolhatná el ezt? Ő olyan okosnak tűnik, mint aki mindenre rájön, még ami nem látható arra is, de szerencsére annyira zárkózott, hogy erre se mostanában fog rájönni.
Gondolataiból Morf rántja ki szó szerint egy magasra pakolt ládahalom közé, ahol takarásban vannak a nem kívánatos szemek elől és amit itt kap, az megmagyarázhatatlan és rettentően boldoggá teszi őt. Szorosan átöleli szerelme, aki ezt olyan gyorsan csinálja, hogy Myna csak a derekánál tudja átölelni gyengéden, olyan szenvedélyes csókot váltanak, hogy a lány szíve szinte a torkában dobog, kicsit fájdalmas is mert olyan mintha ez lenne az utolsó csókjuk, mert most valami rossz következezik majd, de hogy mi lehet az, az most nem fontos és nem is gondol rá, csak viszonozza a forró ajkak érintését. Jó néhány perc után válnak el csak és szóhoz sem tud jutni, szemei csillognak, ahogy találkoznak újra Morf barnáival, aki halvány mosollyal az arcán, mindent feladó tekintettel néz vissza rá és vissza sem nézve el indul az Anor Ház felé. A lány elpirul és a szájába harap elégedetten, amit most kapott az olyan érzéseket kelt benne, amikről rég lemondott, de ez hiba volt, hisz olyan kellemes és jó. Nem sokat tétovázik és felvéve a közömbösen vidám arcát lép kicsit lemaradva az alvezére után.*
3987. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-08-28 10:25:02
Üzenet elküldve: 2015-08-28 10:25:02
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Myna//
*Nem kell sokat gondolkodnia a kérdésen, annál hihetőbb egy dolog minél közelebb van az igazsághoz.*
-Igen mondjuk azt, hogy edzettünk az hihetőbb lesz.
*Myna nem okoz csalódást, sem az edzés közben, sem a mohóságát célba vevő teszten. Sokkal több van benne, mint elsőre látszik. Bárki egy affektáló könnyű nőcskének tarthatná az első benyomás alapján. Az álcája tökéletes, de ha a Fekete Pille álarca alól kibújik a kis Myna, nagy meglepetést okoz annak, aki csak felületesen ismeri meg.*
~Vajon elég lesz neki ez, ami közöttünk van? Ha nem vagyok képes neki megadni, amit szeretne bármi is legyen az, akkor szomorú és elégedetlen lesz az pedig nem tesz jót. Se neki se nekem, se a klánnak, se Riqnek...~
*Hosszú idő telt már el, mióta nem gondolt Riqre. Ott volt mellette minden nap és persze a tervek és megbeszélések közepette mindig volt, hogy éppen vele foglalkozott, vagy az őt érintő ügyekkel, de a gondolatai nem találtak rá már egy ideje. Most megint rá gondol, hogy vajon mit szól majd, ha kiderül mit művel. A klánnak az, hogy a Pillét lefoglalja magának nem érdeke sőt, ha belegondol őt károsítja ezzel. Ha titokban csinálják akkor is. Végignéz Mynán, ahogy a fogadót elhagyva ismét az Anor Ház felé veszik az irányt.*
~Meg kell találnom a módját, hogy Riq tudja. Tudnia kell, valahogyan el kell neki mondanom. Inkább küzdenék meg egy csapat mélységi orgyilkossal. De ez Riq és nem kell sok idő, hogy rájöjjön, akkor pedig... csak ő, csak neki mondom el, valahogy, valamikor... ~
*Halvány mosoly ül meg az arcán, nem józanul cselekszik, de eltitkolni Riq elől nem tudják a tényeket sokáig. Ha ők lennének a világ legjobb álcázó mesterei és színészei, előle még akkor sem sikerülne sokáig. Ahogy elhaladnak a piacon a gazdag negyed felé megpillantja azt a régi helyet. Magasra pakolt ládák sora a piac mellett lepakolásra várva ember magasságban. Régen ide bújt el a szemek elől, mikor egy gyöngyhajútól távol tartotta az álruhája.*
-Gyere Myna!
*Mondja magával húzva a lányt nem törődve semmivel. Most még minden jó és minden rendben van. Most még nem tudja senki még béke van körülöttük. Mennyi ideig? Lehet csak egy fél óra, lehet néhány nap, vagy hét, több?. Nem tudja mennyi még, de most még kétségek nélkül az övé ezen a reggelen. Ahogy beérnek a ládák mögé a takarásba, úgy öleli magához hirtelen, mint aki nem akarja soha elengedi. Bármilyen meghökkentő is Mynának, bárhogy reagál is erre, öleli szorosan és csókolja szenvedélyesen, mintha az utolsó csókot váltanák ezen a világon, mert a kivégzésén a bitóra lépne mindjárt. Eltelik a jótékony takarásban néhány perc mire le képes elengedi. Bármit mond vagy kérdez csak egy halvány mosoly ül az arcán és mindent feladó tekintettel néz rá némán. Végül kilép a ládák mögül és nem törődve vele utána megy e, vagy lemarad nem is nézve rá többet indul meg a Vércsefészekbe, ahol fekete szemét talán ezekben a pillanatokban nyitja meg a Vörös Vezér. Álcája immár megint megingathatatlan ő Morf a Vezér jobb keze, amíg utol nem éri az akarata, ami ez ellen dönthet. Az élete régen nem az övé, azt már régen odaadta csak egy darab maradt a szívéből, amivel még talán rendelkezik és azt is most adta oda az előbb egy szőke vércsének és talán az sem ér többet, mint egy hamis aranyérme.*
*Nem kell sokat gondolkodnia a kérdésen, annál hihetőbb egy dolog minél közelebb van az igazsághoz.*
-Igen mondjuk azt, hogy edzettünk az hihetőbb lesz.
*Myna nem okoz csalódást, sem az edzés közben, sem a mohóságát célba vevő teszten. Sokkal több van benne, mint elsőre látszik. Bárki egy affektáló könnyű nőcskének tarthatná az első benyomás alapján. Az álcája tökéletes, de ha a Fekete Pille álarca alól kibújik a kis Myna, nagy meglepetést okoz annak, aki csak felületesen ismeri meg.*
~Vajon elég lesz neki ez, ami közöttünk van? Ha nem vagyok képes neki megadni, amit szeretne bármi is legyen az, akkor szomorú és elégedetlen lesz az pedig nem tesz jót. Se neki se nekem, se a klánnak, se Riqnek...~
*Hosszú idő telt már el, mióta nem gondolt Riqre. Ott volt mellette minden nap és persze a tervek és megbeszélések közepette mindig volt, hogy éppen vele foglalkozott, vagy az őt érintő ügyekkel, de a gondolatai nem találtak rá már egy ideje. Most megint rá gondol, hogy vajon mit szól majd, ha kiderül mit művel. A klánnak az, hogy a Pillét lefoglalja magának nem érdeke sőt, ha belegondol őt károsítja ezzel. Ha titokban csinálják akkor is. Végignéz Mynán, ahogy a fogadót elhagyva ismét az Anor Ház felé veszik az irányt.*
~Meg kell találnom a módját, hogy Riq tudja. Tudnia kell, valahogyan el kell neki mondanom. Inkább küzdenék meg egy csapat mélységi orgyilkossal. De ez Riq és nem kell sok idő, hogy rájöjjön, akkor pedig... csak ő, csak neki mondom el, valahogy, valamikor... ~
*Halvány mosoly ül meg az arcán, nem józanul cselekszik, de eltitkolni Riq elől nem tudják a tényeket sokáig. Ha ők lennének a világ legjobb álcázó mesterei és színészei, előle még akkor sem sikerülne sokáig. Ahogy elhaladnak a piacon a gazdag negyed felé megpillantja azt a régi helyet. Magasra pakolt ládák sora a piac mellett lepakolásra várva ember magasságban. Régen ide bújt el a szemek elől, mikor egy gyöngyhajútól távol tartotta az álruhája.*
-Gyere Myna!
*Mondja magával húzva a lányt nem törődve semmivel. Most még minden jó és minden rendben van. Most még nem tudja senki még béke van körülöttük. Mennyi ideig? Lehet csak egy fél óra, lehet néhány nap, vagy hét, több?. Nem tudja mennyi még, de most még kétségek nélkül az övé ezen a reggelen. Ahogy beérnek a ládák mögé a takarásba, úgy öleli magához hirtelen, mint aki nem akarja soha elengedi. Bármilyen meghökkentő is Mynának, bárhogy reagál is erre, öleli szorosan és csókolja szenvedélyesen, mintha az utolsó csókot váltanák ezen a világon, mert a kivégzésén a bitóra lépne mindjárt. Eltelik a jótékony takarásban néhány perc mire le képes elengedi. Bármit mond vagy kérdez csak egy halvány mosoly ül az arcán és mindent feladó tekintettel néz rá némán. Végül kilép a ládák mögül és nem törődve vele utána megy e, vagy lemarad nem is nézve rá többet indul meg a Vércsefészekbe, ahol fekete szemét talán ezekben a pillanatokban nyitja meg a Vörös Vezér. Álcája immár megint megingathatatlan ő Morf a Vezér jobb keze, amíg utol nem éri az akarata, ami ez ellen dönthet. Az élete régen nem az övé, azt már régen odaadta csak egy darab maradt a szívéből, amivel még talán rendelkezik és azt is most adta oda az előbb egy szőke vércsének és talán az sem ér többet, mint egy hamis aranyérme.*
3986. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-08-27 21:56:36
Üzenet elküldve: 2015-08-27 21:56:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Véletlen találkozás //
*Nolie nem tűnik túl lelkesnek a holdudvart illetően, de jobb híján akkor elindulnak arrafelé. Mint mindig most is figyelmesen hallgatja a lány meséjét.*
- Ugyan ne viccelj!
*Legyint nevetve a szabadkozásra.*
- Mesélj nyugodtan, legalább jobban megismerlek. De arra nem gondoltál hogy ha esetleg rád találnak a szüleid emberei és nem lesz nálad a medál, akkor rajtad keresik majd?
*Sokkal veszélyesebb dolgokat is lopott már el, meg hát embereket ölt... nem hatja meg a történet. Az viszont jól hangzik hogy értékes. A kérdés, hogyan passzolja majd el, anélkül hogy a torkának esnének? Ha elmenne a lány szüleihez, azzal hogy találta és tudta kihez tartozik, mennyit kapna érte? Mennyire keresnék rajta a lányt? Nem, az túl rizikós. És túl messze van. Esetleg ha a lányt rabolná el és vinné haza a szüleihez? Ez egy egészen jó ötlet. Kéne hozzá mondjuk legalább egy szekér... Kíséret sem ártana. Bár felőle mehetnének az erdőn keresztül is, ha idefelé túlélte vissza sem lenne gond. Csak hát, meddig tartana az? Hónapokig. Még szekérrel is több hat.*
- Vagy itt biztosan nem keresnek téged?
*Embereknél, rövidéltű fajoknál kicsivel más a helyzet. Ott ha eltelik öt-tíz év már rá sem lehet ismerni valakire. De ez a tündérke tíz év alatt szinte semmit nem változik, így nem csak a medál hanem a külseje alapján is kereshetik sikerrel.*
*Nolie nem tűnik túl lelkesnek a holdudvart illetően, de jobb híján akkor elindulnak arrafelé. Mint mindig most is figyelmesen hallgatja a lány meséjét.*
- Ugyan ne viccelj!
*Legyint nevetve a szabadkozásra.*
- Mesélj nyugodtan, legalább jobban megismerlek. De arra nem gondoltál hogy ha esetleg rád találnak a szüleid emberei és nem lesz nálad a medál, akkor rajtad keresik majd?
*Sokkal veszélyesebb dolgokat is lopott már el, meg hát embereket ölt... nem hatja meg a történet. Az viszont jól hangzik hogy értékes. A kérdés, hogyan passzolja majd el, anélkül hogy a torkának esnének? Ha elmenne a lány szüleihez, azzal hogy találta és tudta kihez tartozik, mennyit kapna érte? Mennyire keresnék rajta a lányt? Nem, az túl rizikós. És túl messze van. Esetleg ha a lányt rabolná el és vinné haza a szüleihez? Ez egy egészen jó ötlet. Kéne hozzá mondjuk legalább egy szekér... Kíséret sem ártana. Bár felőle mehetnének az erdőn keresztül is, ha idefelé túlélte vissza sem lenne gond. Csak hát, meddig tartana az? Hónapokig. Még szekérrel is több hat.*
- Vagy itt biztosan nem keresnek téged?
*Embereknél, rövidéltű fajoknál kicsivel más a helyzet. Ott ha eltelik öt-tíz év már rá sem lehet ismerni valakire. De ez a tündérke tíz év alatt szinte semmit nem változik, így nem csak a medál hanem a külseje alapján is kereshetik sikerrel.*
3985. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-08-27 19:09:38
Üzenet elküldve: 2015-08-27 19:09:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
*A kúriából érkezve, új lehetőségei fényében leendő laborához keres eszközöket. Talál is, bár nem olyan a minőségük mint anno Ratraxurgban, viszont az áruk horribilis. Talán mert gnóm, gondolják hogy hajlandó lesz olyan sokat fizetni? Meglehet... Inkább megkéri majd Nestart hogy legyen kedves és segítsen neki, persze csak miután elássák a csatabárdot. Hisz neki már van valami laborféléje, biztosan van egy megszokott árus akitől veszi a hozzávalókat, az meg remélhetőleg olcsóbban adja a törzsvendégének mint egy ismeretlen gnómnak tenné. Hát ezt a részt akkor egyelőre halassza, irány inkább a kovács, ott is szeretne egy kicsit érdeklődni.*
3984. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-08-27 18:03:40
Üzenet elküldve: 2015-08-27 18:03:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
// Véletlen találkozás //
-Hát, ha szeretnéd, megnézhetjük. Tényleg különleges hely, és igen látványos, de én azért nem dobtam egy hátast tőle. *Ugyan, nincs is olyan dolog, ami komolyan le tudnávenni a lábáról. Ha valami szép, akkor megnézi, megjegyzi magában, hogy igen, nem hétköznapi, és megy tovább. Sosem talált még olyan helyet, várost, épületet, vagy akár személyt, ami/aki igazán le tudta volna nyűgözni. Dehát mit vár, elég magasak az elvárásai.*
-Mondjuk úgy, én voltam a pici lányuk, akiknek az elvárásaik szerint tökéletesnek kellett volna lennie. Kijár egy neves mágusiskolát, tökéletesre fejleszti a mágiatudását, igazi mester lesz, akivel lehet büszkélkedni a szomszédoknak, és varázsolhat nekik kis csillogó gömböket, hogy tátsák a szájukat és elismerően bólogassanak. Na, ebből köszöntem, de nem kértem, ezért eljöttem. Ezt nyilvánnem vették jó néven, csakhogy elhoztam egy régi családi ereklyét is, egy arany nyakláncon lógó medált, amire a család címere van vésve. Rengeteget ér, de rettentően veszélyes is. A városban, ahonnan jövök több úri család is élt, de azén családom volt a legbefolyásosabb, főleg politikailag, apám igen jóban volt az ottani tanács elnökével. Mikor az meghalt, hatalmának egy részét apámra hagyta, egy medálképében. Mivel amelyik család ezt birtokolja, az hatalmat szerez a többi felett, nem csoda, hogy sokan meg akarják szerezni, szüleim pedig vissza. Ám szerencsére eddig csak egy kisebb csapat talált rám, de ennek már jó ideje. S már nem is kell emiatt aggódnom, a medált tegnap este ellopták tőlem, úgyhogy most már nem az én bajom. Viszont annak a fickónak, aki megszerezte nem ígérek sok jót, csak veszélyt hoz rá az ékszer, főleg, ha engem nem tud felmutatni mellé. Akkor biztosra veszik, hogy lopta, és az élete árán is elveszik tőle. *Egy ici-picit belemelegedett a beszédbe, ami elég meglepő tőle, de már régen mondta el ezt a történetet, ezért éppen itt volt az ideje, hogy megossza valakivel.* Bocsi, talán kicsit többet mondtam, mint amennyit kérdeztél, de nagyon belelendültem. *Szabadkozik pironkodva.*
-Hát, ha szeretnéd, megnézhetjük. Tényleg különleges hely, és igen látványos, de én azért nem dobtam egy hátast tőle. *Ugyan, nincs is olyan dolog, ami komolyan le tudnávenni a lábáról. Ha valami szép, akkor megnézi, megjegyzi magában, hogy igen, nem hétköznapi, és megy tovább. Sosem talált még olyan helyet, várost, épületet, vagy akár személyt, ami/aki igazán le tudta volna nyűgözni. Dehát mit vár, elég magasak az elvárásai.*
-Mondjuk úgy, én voltam a pici lányuk, akiknek az elvárásaik szerint tökéletesnek kellett volna lennie. Kijár egy neves mágusiskolát, tökéletesre fejleszti a mágiatudását, igazi mester lesz, akivel lehet büszkélkedni a szomszédoknak, és varázsolhat nekik kis csillogó gömböket, hogy tátsák a szájukat és elismerően bólogassanak. Na, ebből köszöntem, de nem kértem, ezért eljöttem. Ezt nyilvánnem vették jó néven, csakhogy elhoztam egy régi családi ereklyét is, egy arany nyakláncon lógó medált, amire a család címere van vésve. Rengeteget ér, de rettentően veszélyes is. A városban, ahonnan jövök több úri család is élt, de azén családom volt a legbefolyásosabb, főleg politikailag, apám igen jóban volt az ottani tanács elnökével. Mikor az meghalt, hatalmának egy részét apámra hagyta, egy medálképében. Mivel amelyik család ezt birtokolja, az hatalmat szerez a többi felett, nem csoda, hogy sokan meg akarják szerezni, szüleim pedig vissza. Ám szerencsére eddig csak egy kisebb csapat talált rám, de ennek már jó ideje. S már nem is kell emiatt aggódnom, a medált tegnap este ellopták tőlem, úgyhogy most már nem az én bajom. Viszont annak a fickónak, aki megszerezte nem ígérek sok jót, csak veszélyt hoz rá az ékszer, főleg, ha engem nem tud felmutatni mellé. Akkor biztosra veszik, hogy lopta, és az élete árán is elveszik tőle. *Egy ici-picit belemelegedett a beszédbe, ami elég meglepő tőle, de már régen mondta el ezt a történetet, ezért éppen itt volt az ideje, hogy megossza valakivel.* Bocsi, talán kicsit többet mondtam, mint amennyit kérdeztél, de nagyon belelendültem. *Szabadkozik pironkodva.*
3983. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-08-27 08:52:39
Üzenet elküldve: 2015-08-27 08:52:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
/ Véletlen találkozás //
~Wegtoren? Ő is a hegyeken túlról van?~
*Kim is nyugatról jött, bár északabbról mint a lány, a két nagyváros között nagyjából félúton elhelyezkedő sivatagszéli helyről. Arthenior maga pedig lehet hogy viszonylag nyugodt, már amennyit a fiatal lány lát belőle, de ő szeretne tenni arról hogy a környéke ezentúl ne legyen majd teljese biztonságos. A pinty persze csak tréfa volt így nem is foglalkozik vele többet, de eszébe jut valami ami még szóba jöhet.*
- Mondtál még valami Holdudvart is, esetleg azt megnézhetjük. Vagy sétáljunk az erdőben?
*Igazából más neki sem jut eszébe, azon kívül hogy visszamenjenek a fogadóba. Azon viszont eltöpreng milyen furcsa világ ez, hiszen az új információk szerint mindenképpen idősebb nála a tündér, de hogy mennyivel az még kétséges, hisz csak az derült ki hogy 45 évesen hagyta ott az otthonát.*
- És mi baja a szüleidnek, hogy ennyire nem tetszett nekik a távozásod? Nem akartak elengedni? Miért?
~Wegtoren? Ő is a hegyeken túlról van?~
*Kim is nyugatról jött, bár északabbról mint a lány, a két nagyváros között nagyjából félúton elhelyezkedő sivatagszéli helyről. Arthenior maga pedig lehet hogy viszonylag nyugodt, már amennyit a fiatal lány lát belőle, de ő szeretne tenni arról hogy a környéke ezentúl ne legyen majd teljese biztonságos. A pinty persze csak tréfa volt így nem is foglalkozik vele többet, de eszébe jut valami ami még szóba jöhet.*
- Mondtál még valami Holdudvart is, esetleg azt megnézhetjük. Vagy sétáljunk az erdőben?
*Igazából más neki sem jut eszébe, azon kívül hogy visszamenjenek a fogadóba. Azon viszont eltöpreng milyen furcsa világ ez, hiszen az új információk szerint mindenképpen idősebb nála a tündér, de hogy mennyivel az még kétséges, hisz csak az derült ki hogy 45 évesen hagyta ott az otthonát.*
- És mi baja a szüleidnek, hogy ennyire nem tetszett nekik a távozásod? Nem akartak elengedni? Miért?
3982. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-08-26 23:51:20
Üzenet elküldve: 2015-08-26 23:51:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 349
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 349
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Szelíd
//Kipp//
*A szemöldökét felvonva pillant Alra.*
– Mert szerinted hagynom kellett volna, hogy fusson utánam, aki majd hat évvel öregebb vagyok, és csak a házvezetőnőjük? Aranyos kölyök volt, de csak kölyök.
*Mesél, de közben persze figyeli Alt is, jelenleg a kezeit, ahogy próbál a kosarakban rendezkedni, hogy minden elférjen. Amy nem szól, mert úgy látja, a férfi értelmesen rendezi az árut, a sérülékenyebbek kerülnek végül felülre, hogy ne nyomja például a zeller a paradicsomot.
Al hangjára felnéz, inkább a hangsúlyra.*
– Szóval előítéletes vagy? Nem mondom, hogy lehetetlen, hogy az öreg nagy hazug, svindler, iszákos szélhámos, de azt sem, hogy... hogy… Igazából alig mesélt magáról, de nem jött azzal, hogy ő mekkora nagy harcos volt. Azt mondta, bízzam rá, hogy kiszedje a fickóból a titkait, mert ahhoz ért.
*Amy halkan beszél, de közben figyeli Alt. Igenis érdekli, hogyan reagál a férfi, rebben-e a szeme, gyorsabban veszi-e a levegőt.*
~Kik vagytok ti? Te, a kislány, és a többiek? Micsoda egy furcsa társaság!~
*Közben azért haladnak is, Amy vesz még gombát, meg két szép szál kolbászt is, és persze minden a kosarakba kerül.
Egy kis mosollyal pillant Alra.*
– Már tényleg mindjárt végzünk, csak friss tojás kell még, egy tucatnyi *mondja biztatóan és megindul az árusok sorai között, láthatóan célirányosan.*
– Értem *pillant újra Alra, és lassan elmosolyodik.* Alkalmi lókötő? És nem kaptak el? Ebben a városban, úgy hallottam, kemény tud lenni a városőrség.
*Ahogy elérnek a tojásos kofáig figyelmesen hallgatja a férfit, és végül arra jut, hogy a szavai mögött valószínű ott lapul az igazság is, még ha nem a teljes, a színtiszta és az egyedüli igazság, de úgy érzi, amit Al mond, nem alapvetően hamis.
Egyébként hasonlóan érez az egész háznéppel szemben.*
~Nagyon szokatlan csapat. Mintha mindenki titkolna valamit, mindenkinek két énje lenne. Én sem vagyok annyira kivétel. A kérdés inkább csak az, hogy az a szélhámos banda valaha képes lesz-e összetartani. Mert akkor lenyomnánk bárkit, az biztos.~
*Ha valaki hallaná Amy gondolatait talán megdöbbenne, de csak akkor, ha nem ismerné a lányt. Igaz, kevesen ismerik igazán jól, vagy talán még senki sem. De majd kiderül, hogy ez megváltozik-e.*
– Jó ezt hallani. Lehet, hogy mind okkal keveredtünk pont ide, pont most, így egyszerre.
*Magán érzi Al pillantását, és egy gyors szemvillanás, máris tudja, hogy a férfi vette a lapot.*
– Tévedsz, ha azt hiszed, hogy nem finom, szóval majd csinálok egyszer neked, ha komolyan megkóstolnád velem. De *lassan elmosolyodik, és közben végül az egyik kosár tetejére helyezi a tojások dobozát is, majd fizet, mielőtt folytatná* ma este nem erre gondoltam. Hagyományosabb leszek. Zellerkrémleves, utána gombás-kolbászos ragu, wegtoreni módra rizzsel, almás borított torta, meg édes szilvakompót. Nehogy már rossz szava legyen az úrnőnkre valami jöttmentnek, vagy bárkinek.
*Amy kihúzza magát és hátrasimítja a haját.*
– Elbírod, vagy segítsek valamelyik kosárral? *kérdezi törődő hangon, de ha Al végiggondolja, rájöhet, hogy a lány csak húzza.*
– Szerintem megvan minden, ami kellhet, indulhatunk vissza. Ugye az az átjáró vezet a Gazdagnegyed felé? *kérdezi, de a jó irányba mutat, pedig körbe sem nézett a téren.* Nekivágunk?
*A szemöldökét felvonva pillant Alra.*
– Mert szerinted hagynom kellett volna, hogy fusson utánam, aki majd hat évvel öregebb vagyok, és csak a házvezetőnőjük? Aranyos kölyök volt, de csak kölyök.
*Mesél, de közben persze figyeli Alt is, jelenleg a kezeit, ahogy próbál a kosarakban rendezkedni, hogy minden elférjen. Amy nem szól, mert úgy látja, a férfi értelmesen rendezi az árut, a sérülékenyebbek kerülnek végül felülre, hogy ne nyomja például a zeller a paradicsomot.
Al hangjára felnéz, inkább a hangsúlyra.*
– Szóval előítéletes vagy? Nem mondom, hogy lehetetlen, hogy az öreg nagy hazug, svindler, iszákos szélhámos, de azt sem, hogy... hogy… Igazából alig mesélt magáról, de nem jött azzal, hogy ő mekkora nagy harcos volt. Azt mondta, bízzam rá, hogy kiszedje a fickóból a titkait, mert ahhoz ért.
*Amy halkan beszél, de közben figyeli Alt. Igenis érdekli, hogyan reagál a férfi, rebben-e a szeme, gyorsabban veszi-e a levegőt.*
~Kik vagytok ti? Te, a kislány, és a többiek? Micsoda egy furcsa társaság!~
*Közben azért haladnak is, Amy vesz még gombát, meg két szép szál kolbászt is, és persze minden a kosarakba kerül.
Egy kis mosollyal pillant Alra.*
– Már tényleg mindjárt végzünk, csak friss tojás kell még, egy tucatnyi *mondja biztatóan és megindul az árusok sorai között, láthatóan célirányosan.*
– Értem *pillant újra Alra, és lassan elmosolyodik.* Alkalmi lókötő? És nem kaptak el? Ebben a városban, úgy hallottam, kemény tud lenni a városőrség.
*Ahogy elérnek a tojásos kofáig figyelmesen hallgatja a férfit, és végül arra jut, hogy a szavai mögött valószínű ott lapul az igazság is, még ha nem a teljes, a színtiszta és az egyedüli igazság, de úgy érzi, amit Al mond, nem alapvetően hamis.
Egyébként hasonlóan érez az egész háznéppel szemben.*
~Nagyon szokatlan csapat. Mintha mindenki titkolna valamit, mindenkinek két énje lenne. Én sem vagyok annyira kivétel. A kérdés inkább csak az, hogy az a szélhámos banda valaha képes lesz-e összetartani. Mert akkor lenyomnánk bárkit, az biztos.~
*Ha valaki hallaná Amy gondolatait talán megdöbbenne, de csak akkor, ha nem ismerné a lányt. Igaz, kevesen ismerik igazán jól, vagy talán még senki sem. De majd kiderül, hogy ez megváltozik-e.*
– Jó ezt hallani. Lehet, hogy mind okkal keveredtünk pont ide, pont most, így egyszerre.
*Magán érzi Al pillantását, és egy gyors szemvillanás, máris tudja, hogy a férfi vette a lapot.*
– Tévedsz, ha azt hiszed, hogy nem finom, szóval majd csinálok egyszer neked, ha komolyan megkóstolnád velem. De *lassan elmosolyodik, és közben végül az egyik kosár tetejére helyezi a tojások dobozát is, majd fizet, mielőtt folytatná* ma este nem erre gondoltam. Hagyományosabb leszek. Zellerkrémleves, utána gombás-kolbászos ragu, wegtoreni módra rizzsel, almás borított torta, meg édes szilvakompót. Nehogy már rossz szava legyen az úrnőnkre valami jöttmentnek, vagy bárkinek.
*Amy kihúzza magát és hátrasimítja a haját.*
– Elbírod, vagy segítsek valamelyik kosárral? *kérdezi törődő hangon, de ha Al végiggondolja, rájöhet, hogy a lány csak húzza.*
– Szerintem megvan minden, ami kellhet, indulhatunk vissza. Ugye az az átjáró vezet a Gazdagnegyed felé? *kérdezi, de a jó irányba mutat, pedig körbe sem nézett a téren.* Nekivágunk?
3981. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-08-26 22:48:24
Üzenet elküldve: 2015-08-26 22:48:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
// Kő kövön //
// Koponyaszaggató //
*Megmosolyogja a kis öreg kételkedését az élőholtakban, hiszem ő maga sem tudott a létükről ma délutánig.*
-Pedig igazat szólok.
*Vigyorogja maga elé, de nem mondd többet. A részletekről majd tájékoztatják az utcabeliek, s ha akkor nem is láttak egy lelket sem a keskeny úton, azokon a lyukacsos házak résein biztos kilesett néhány bent tartózkodó, hogy lássa a rémségeket.
Elmosolyodik, megfelelő árnak tartja a 120 aranyat, így át is adja az erszénykét Mesélő (Morgena)nek.
Boldogan veszi magához az új kincseit rejtő tegezt és érzi, hogy megnyugodott valamennyire a kis lelke. Persze a puding próbája az evés, nyilván nem biztos, hogy helyt áll a félvér elmélete. Igyekezett azért megtenni minden tőle telhetőt, hogy ha legközelebb nem hatnak a rendes nyilak, akkor legyen még egy eszköz, amihez nyúlhat és ne kelljen megint elszaladnia.*
-Köszönöm!
*Vigyorogja vidáman, majd hagyja magát kikísérni az ajtón. Onnan még visszafordul búcsúzkodni.*
-Vigyázok. Jó éjszakát!
*Integet röviden, majd vigyora mosollyá szelídül. Szaporán szedegeti lábait vissza a Gazdagnegyedbe a piactéren át, miközben magában számolgatja az itt-ott rohangászó patkányokat. Ha nem sietne, néhányat akár meg is próbálna leszedni, de pihennie is kell még valamicskét. Úgy érzi, sikerrel zárta a napot és nyugodt szívvel fekszik majd le, bízva a sors kegyességében és a nyilak hatékonyságában. Ezeknek át kell törniük a koponyát.*
// Koponyaszaggató //
*Megmosolyogja a kis öreg kételkedését az élőholtakban, hiszem ő maga sem tudott a létükről ma délutánig.*
-Pedig igazat szólok.
*Vigyorogja maga elé, de nem mondd többet. A részletekről majd tájékoztatják az utcabeliek, s ha akkor nem is láttak egy lelket sem a keskeny úton, azokon a lyukacsos házak résein biztos kilesett néhány bent tartózkodó, hogy lássa a rémségeket.
Elmosolyodik, megfelelő árnak tartja a 120 aranyat, így át is adja az erszénykét Mesélő (Morgena)nek.
Boldogan veszi magához az új kincseit rejtő tegezt és érzi, hogy megnyugodott valamennyire a kis lelke. Persze a puding próbája az evés, nyilván nem biztos, hogy helyt áll a félvér elmélete. Igyekezett azért megtenni minden tőle telhetőt, hogy ha legközelebb nem hatnak a rendes nyilak, akkor legyen még egy eszköz, amihez nyúlhat és ne kelljen megint elszaladnia.*-Köszönöm!
*Vigyorogja vidáman, majd hagyja magát kikísérni az ajtón. Onnan még visszafordul búcsúzkodni.*
-Vigyázok. Jó éjszakát!
*Integet röviden, majd vigyora mosollyá szelídül. Szaporán szedegeti lábait vissza a Gazdagnegyedbe a piactéren át, miközben magában számolgatja az itt-ott rohangászó patkányokat. Ha nem sietne, néhányat akár meg is próbálna leszedni, de pihennie is kell még valamicskét. Úgy érzi, sikerrel zárta a napot és nyugodt szívvel fekszik majd le, bízva a sors kegyességében és a nyilak hatékonyságában. Ezeknek át kell törniük a koponyát.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10032-10051