Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 282 (5621. - 5640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5640. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-27 11:07:46
Üzenet elküldve: 2016-09-27 11:07:46
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
//A kő és a rúnák titka//
- Neeem, nem, ez nem így működik! - *Rázza a fejét hevesen az öreg a vallatókő tulajdonlásának kérdésére. Hosszú fülei mögött a mókás küllemű fehér hajpamacsok csak úgy loboknak a menetszéltől. Sípoló hangján bővebb magyarázatba fog, hangnem alapján kábé úgy, mintha egy ütődött ötévesnek magyarázná meg, hogyan kell a latrinába üríteni.* - A varázstárgyak tulajdonása köztudomásúlag nem így működik, hogy csak úgy odaadod valaki másnak, és már egyből az ő kezének is megfelelően működik. Átruházható, de semmiképp sem így egymás között dobálva. Önálló tudata nincs, de neeeem, nem tudok rá jobb szót, megérzi a gazdáját, és csak bizonyos idő után adaptálódik az új tulajdonoshoz. Hogy ez mennyi, nem tudom. Próbálgathatjátok, de aztán ne nekem gyertek rinyálni, ha összezavarjátok a kő finom mágiáját!
*Az erszénykét egyetlen pillanat alatt ruhája redőibe süllyeszti, és elgondolkozva megvakargatja ráncos és tar fejbúbját. Vaksi szemeivel buzgón pislog a két magas férfiúra, mikor Tray tesztjelleggel füllent egyet. Ha Syl még mindig a tenyerére fektetve tartja a követ, az opálos, fehéres fényéből szemmel láthatólag sötétül valamicskét. A vén Maabor ennek valamiért szemmel láthatólag megörül, és lelkesen gesztikulálva tovább magyaráz.*
- Látjátok? Úgy tűnik, jelenleg a te kezednek engedelmeskedik. Eddig is te hurcoltad magadnál, mi? - *Trayakra bök mutatóujjával.* - Fontos tudni, hogy a kő a delikvens szándékát érzékeli, nem pedig a valóságot mutatja meg! Mármint, értem én, hogy a süldőlányok buknak a szép szőke fürtjeidre, fiam, de ha történetesen tényleg a legdélcegebb hímpéldány lennél a földön, és a kormos mégsem tart csinosnak, a vallatókő ugyanúgy elfelhősödik. Érted?
*Ha a kő-témát lezárták, az öreg a pult felé biceg, ahova a rúnák kerültek. A fizetség kérdésére csak biccent és morrant valamit, a figyelme szemmel álthatólag már a ritka és értékes tárgyakon függ. Ha eddig nem csomagolták volna ki a ponyvába tekert köteget, úgy lehúzza róla a fegyvereket fedő leplet és hümmögve föél hajol. A tulajdon zsebeiben történő rövid turkálást követően egy aranyból készült, több ujjnyi vastag és legalább három különböző nagyítólencséből álló okulárét csattint fel orra görbületére, és elmélyülten szusszantva még közelebb hajol a fegyverekhez. Egyik ujja hegyével nagyon óvatosan végigsimít a kardon, utóbb felbátorodva megfogdossa a vesszőket, a markolatuknál fogva megforgatja a tőröket, aztán nagyon óvatosan sorrendbe fekteti őket a ponyván. Kétkedő, már-már bizalmatlan pillantást vet Trayakra és Sylweranra.*
- Hát ezeket meg honnan szereztétek, he? - *Hunyorog gyanakodva a két harcosra.* - Van fogalmatok róla, miféle ritka és értékes portéka ez?
*Nem nagyon vár választ, botjával kopogva az egyik, mennyezetig érő polchoz igyekszik. Korát meghazudtoló fürgeséggel hág fel az apró ám igen rozoga létra tetejére, és egy igen súlyos és valószínűleg baromi régi fóliánst vesz le róla. Ujjhegyeit nyálazva levágja a fegyverek mellé, és elmélyülten lapozgatni kezd. A szóban forgó két hős kénytelen kivárni azt a pár perces intermezzot, míg a jó Maabor lapozgat, hümmentget, motyog magában és két fejezet között további bizalmatlan pillantásokat vet kettejükre. Utóbb szemmel láthatóan megtalálja amit keres: A törékennyé keményedett, megsárgult papírlapokra bök, melyen mindenféle rémlények képe látható, szűken közrefogva egészen apró betűs, cirkalmas írással.*
- Már vagy fél évszázada még csak hasonló fegyver sem volt a kezemben... Igazán különös! - *Dörmögi az öreg, aztán a könyvről a fegyverekre, majd megint a lapokra pislog a szódásüveg-jellegű szemövege mögül, mintha csak össze akarná hasonlítani a fegyvereket a könyvben talált leírással.* - Igen, igen. Majdnem bizonyos vagyok benne, hogy ezek itt nagy erejű rúnafegyverek. Sebezhető, és akár könynedén el is pusztítható velük jóformán minden megidézett vagy ebbe a síkba került túlvilági teremtmény. Ezekben a sötét időkben ez kincset érő, nagy harcosok kezébe illő zsákmány, fiaim. Bezony! Nahát!
*Felemeli a kardot, óvatosan két-két ujjára fekteti és Sylweran felé nyújtja.*
- Azt mondom, sok pokolbéli démon veszte lehet még ez a kard. Viselnéd-e a csatában, hmm? Ilyen fegyverekkel a kezetekben van elég erőtök szembeszállni jóformán bármilyen lidérccel vagy pokolfajzattal, ugyanis erős és ősi rúnamágiával vannak átitatva mindegyik, és sebzik jóformán minden fajtáját a túlvilági entitásoknak. - *Szavai jelentőségét a közelmúlt vészterhes eseményei végett tán nem szükséges ennél jobban magyaráznia. Ismét azzal a fura, kicsit kétkedő és kicsit hitetlenkedő pillantással bámul az elfre.* - Amondó vagyok, hogy ha te és a tieid nem elég rátermettek a használatukhoz, menten add tovább olyan kezekbe, amibe illő. Ha meg igen, hát... Nagy tettek várhatóak e kések és nyilak gazdáitól, ennyit elmondhatok.
- Neeem, nem, ez nem így működik! - *Rázza a fejét hevesen az öreg a vallatókő tulajdonlásának kérdésére. Hosszú fülei mögött a mókás küllemű fehér hajpamacsok csak úgy loboknak a menetszéltől. Sípoló hangján bővebb magyarázatba fog, hangnem alapján kábé úgy, mintha egy ütődött ötévesnek magyarázná meg, hogyan kell a latrinába üríteni.* - A varázstárgyak tulajdonása köztudomásúlag nem így működik, hogy csak úgy odaadod valaki másnak, és már egyből az ő kezének is megfelelően működik. Átruházható, de semmiképp sem így egymás között dobálva. Önálló tudata nincs, de neeeem, nem tudok rá jobb szót, megérzi a gazdáját, és csak bizonyos idő után adaptálódik az új tulajdonoshoz. Hogy ez mennyi, nem tudom. Próbálgathatjátok, de aztán ne nekem gyertek rinyálni, ha összezavarjátok a kő finom mágiáját!
*Az erszénykét egyetlen pillanat alatt ruhája redőibe süllyeszti, és elgondolkozva megvakargatja ráncos és tar fejbúbját. Vaksi szemeivel buzgón pislog a két magas férfiúra, mikor Tray tesztjelleggel füllent egyet. Ha Syl még mindig a tenyerére fektetve tartja a követ, az opálos, fehéres fényéből szemmel láthatólag sötétül valamicskét. A vén Maabor ennek valamiért szemmel láthatólag megörül, és lelkesen gesztikulálva tovább magyaráz.*
- Látjátok? Úgy tűnik, jelenleg a te kezednek engedelmeskedik. Eddig is te hurcoltad magadnál, mi? - *Trayakra bök mutatóujjával.* - Fontos tudni, hogy a kő a delikvens szándékát érzékeli, nem pedig a valóságot mutatja meg! Mármint, értem én, hogy a süldőlányok buknak a szép szőke fürtjeidre, fiam, de ha történetesen tényleg a legdélcegebb hímpéldány lennél a földön, és a kormos mégsem tart csinosnak, a vallatókő ugyanúgy elfelhősödik. Érted?
*Ha a kő-témát lezárták, az öreg a pult felé biceg, ahova a rúnák kerültek. A fizetség kérdésére csak biccent és morrant valamit, a figyelme szemmel álthatólag már a ritka és értékes tárgyakon függ. Ha eddig nem csomagolták volna ki a ponyvába tekert köteget, úgy lehúzza róla a fegyvereket fedő leplet és hümmögve föél hajol. A tulajdon zsebeiben történő rövid turkálást követően egy aranyból készült, több ujjnyi vastag és legalább három különböző nagyítólencséből álló okulárét csattint fel orra görbületére, és elmélyülten szusszantva még közelebb hajol a fegyverekhez. Egyik ujja hegyével nagyon óvatosan végigsimít a kardon, utóbb felbátorodva megfogdossa a vesszőket, a markolatuknál fogva megforgatja a tőröket, aztán nagyon óvatosan sorrendbe fekteti őket a ponyván. Kétkedő, már-már bizalmatlan pillantást vet Trayakra és Sylweranra.*
- Hát ezeket meg honnan szereztétek, he? - *Hunyorog gyanakodva a két harcosra.* - Van fogalmatok róla, miféle ritka és értékes portéka ez?
*Nem nagyon vár választ, botjával kopogva az egyik, mennyezetig érő polchoz igyekszik. Korát meghazudtoló fürgeséggel hág fel az apró ám igen rozoga létra tetejére, és egy igen súlyos és valószínűleg baromi régi fóliánst vesz le róla. Ujjhegyeit nyálazva levágja a fegyverek mellé, és elmélyülten lapozgatni kezd. A szóban forgó két hős kénytelen kivárni azt a pár perces intermezzot, míg a jó Maabor lapozgat, hümmentget, motyog magában és két fejezet között további bizalmatlan pillantásokat vet kettejükre. Utóbb szemmel láthatóan megtalálja amit keres: A törékennyé keményedett, megsárgult papírlapokra bök, melyen mindenféle rémlények képe látható, szűken közrefogva egészen apró betűs, cirkalmas írással.*
- Már vagy fél évszázada még csak hasonló fegyver sem volt a kezemben... Igazán különös! - *Dörmögi az öreg, aztán a könyvről a fegyverekre, majd megint a lapokra pislog a szódásüveg-jellegű szemövege mögül, mintha csak össze akarná hasonlítani a fegyvereket a könyvben talált leírással.* - Igen, igen. Majdnem bizonyos vagyok benne, hogy ezek itt nagy erejű rúnafegyverek. Sebezhető, és akár könynedén el is pusztítható velük jóformán minden megidézett vagy ebbe a síkba került túlvilági teremtmény. Ezekben a sötét időkben ez kincset érő, nagy harcosok kezébe illő zsákmány, fiaim. Bezony! Nahát!
*Felemeli a kardot, óvatosan két-két ujjára fekteti és Sylweran felé nyújtja.*
- Azt mondom, sok pokolbéli démon veszte lehet még ez a kard. Viselnéd-e a csatában, hmm? Ilyen fegyverekkel a kezetekben van elég erőtök szembeszállni jóformán bármilyen lidérccel vagy pokolfajzattal, ugyanis erős és ősi rúnamágiával vannak átitatva mindegyik, és sebzik jóformán minden fajtáját a túlvilági entitásoknak. - *Szavai jelentőségét a közelmúlt vészterhes eseményei végett tán nem szükséges ennél jobban magyaráznia. Ismét azzal a fura, kicsit kétkedő és kicsit hitetlenkedő pillantással bámul az elfre.* - Amondó vagyok, hogy ha te és a tieid nem elég rátermettek a használatukhoz, menten add tovább olyan kezekbe, amibe illő. Ha meg igen, hát... Nagy tettek várhatóak e kések és nyilak gazdáitól, ennyit elmondhatok.
5639. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-25 22:31:47
Üzenet elküldve: 2016-09-25 22:31:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A kő és a rúnák titka//
*Az aprónép igen hamar nekikezd a kő minden titkának fejtegetésébe, s habár Trayäknak fogalma sincs az ilyen varázslatos ketyerékről és hasonló haszontalan vagy hasznos holmikról, a kőnek ez a képessége még őt is meglepi. Egész biztosan nagyon hasznosnak fog bizonyulni egy ilyen kő, már csak azért is, mert ha minden jól megy, előbb utóbb emberekkel is foglalkozniuk kell. Akkor meg óhatatlanul is belefut a kompánia egy-egy nem egészen egyenes szándékú alakba. Na de lesz majd nekik kellemetlen meglepetés, ha próbálkoznak a Vadvértekkel. Jól láthatóan Sylweran is meglepődik a dolgon, pedig neki valamelyest több tapasztalata van az efféle dolgokkal.*
-Hogy micsoda?
*Teszi fel meglepetten a kérdést, miután elhangzott Sylweran kérése. Néhány pillanatig forognak az agytekervényei, de jobb híján előrukkol az első gondolatával.*
-Különösen csinos vagy ma, Sylweran.
*Jegyzi meg, fapofát vágva, ami azonban lassan mosollyá szelídül. A kijelentésre egyébként a gömb borongós küllemet ölt, egyértelmű jelét adja annak, hogy a mélységi nem egészen őszinte a két napos utazástól eléggé elnyűtt tekintetű elffel. A kérdésre a választ türelmesen várja, neki mondjuk eszébe sem jutott volna ilyesmin gondolkodni, de tényleg érdemes lehet tudni. Eztán viszont a fegyverekre terelődik a szó.*
-Igen, a fegyverek.
*Lép a pulthoz vagy asztalhoz, ahol helyet talált neki, reménykedve, hogy az nem egy antik darab amiért az apró mogorva boltos meginti. Kicsit megigazgatja a fegyvereket és nyilakat, bár teljesen értelmetlen, magában azzal magyarázza, hogy jobban látszódjon a lényeg, a rúnák, eztán félrelép, hogy Maabor szabadon megrohamozza őket.*
*Az aprónép igen hamar nekikezd a kő minden titkának fejtegetésébe, s habár Trayäknak fogalma sincs az ilyen varázslatos ketyerékről és hasonló haszontalan vagy hasznos holmikról, a kőnek ez a képessége még őt is meglepi. Egész biztosan nagyon hasznosnak fog bizonyulni egy ilyen kő, már csak azért is, mert ha minden jól megy, előbb utóbb emberekkel is foglalkozniuk kell. Akkor meg óhatatlanul is belefut a kompánia egy-egy nem egészen egyenes szándékú alakba. Na de lesz majd nekik kellemetlen meglepetés, ha próbálkoznak a Vadvértekkel. Jól láthatóan Sylweran is meglepődik a dolgon, pedig neki valamelyest több tapasztalata van az efféle dolgokkal.*
-Hogy micsoda?
*Teszi fel meglepetten a kérdést, miután elhangzott Sylweran kérése. Néhány pillanatig forognak az agytekervényei, de jobb híján előrukkol az első gondolatával.*
-Különösen csinos vagy ma, Sylweran.
*Jegyzi meg, fapofát vágva, ami azonban lassan mosollyá szelídül. A kijelentésre egyébként a gömb borongós küllemet ölt, egyértelmű jelét adja annak, hogy a mélységi nem egészen őszinte a két napos utazástól eléggé elnyűtt tekintetű elffel. A kérdésre a választ türelmesen várja, neki mondjuk eszébe sem jutott volna ilyesmin gondolkodni, de tényleg érdemes lehet tudni. Eztán viszont a fegyverekre terelődik a szó.*
-Igen, a fegyverek.
*Lép a pulthoz vagy asztalhoz, ahol helyet talált neki, reménykedve, hogy az nem egy antik darab amiért az apró mogorva boltos meginti. Kicsit megigazgatja a fegyvereket és nyilakat, bár teljesen értelmetlen, magában azzal magyarázza, hogy jobban látszódjon a lényeg, a rúnák, eztán félrelép, hogy Maabor szabadon megrohamozza őket.*
5638. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-25 21:51:31
Üzenet elküldve: 2016-09-25 21:51:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//A kő és a rúnák titka//
*Sylweran merően és figyelmesen hallgatja az öreget, ahogyan az elkezd beszélni a kőről. Jó alaposan megforgatgatja, átnézi, megvizsgálja minden kis szegletét - egy kicsit ugyan felvonja egyik szemöldökét, amikor meg is nyalja - aztán már jön is a temérdek információ. Meg is lepődik rendesen. Gondolt sok mindent erről a kőről, de ezt végképp nem. Találgatta már magában, na meg Shirrel is, hogy mire lehet jó. Gondolt rá, hogy esetleg valami varázsszóval fényt adhat... vagy az erdővel kapcsolatos valahogyan, hiszen erdőszellemtől kapták. De hogy egy igazi hazugságvizsgáló, ami még a villám erejével is bír?*
- Ejha! *mondja elismerően, és Trayakra is vet egy pillantást.*- Tényleg nem akármilyen ajándékot kaptunk! *vigyorodik el. Hagyja, hogy Maabor úr ráhajtogassa az ujjait a kőre, aztán amikor már nem fogdossa a kezét és a téma is befejeződik, kihajtja, hogy most ismét közelről szemügyre vegye a követ. Ismét mélységi társára vigyorog.*
- Trayak, hazudj valamit. *villannak ki fehér fogai széles vigyora közben. Aztán ha végeznek, ismét elteszi a követ és az öreg felé fordul. Eddig nem akarta megzavarni a beszédében a fizetséggel, de most így az ügylet kellős közepén le is tudja gyorsan.*
- Tehát száz és még ötven arany. *ismétli el, majd benyúl a zsebébe, elővesz egy erszényt, aztán kissé számolgat, végül pedig átadja Maabor úrnak (Mesélő (Ginevra)) a megbeszélt 150 aranyat.
Ezután jöhetnek is a fegyverek, ha minden igaz, és rendben vannak.*
- Köszönjük, azt hiszem a kőről nincs kérdésem. Azaz, hogy... talán egy mégis csak van! *gondolkodik el kissé.*- Hogy érted, hogy egy személy tulajdona lehet? Ha odaadom most Traynak... *pillant a mélységi felé.*- Vagyis a barátomnak, de csak kölcsön... hogy használja, aztán majd visszaadja... akkor neki nem fog működni? *kérdezi.* - Kapcsolatban áll ez... egyfajta személyes rezgésekkel? Vagy önálló tudatú a kő?
*Talán butaságoknak tűnhetnek a kérdései, de bizony ő már sokat látott eddigi sok sok évtizede alatt, és bármit el tud képzelni bármiről.
Ha ezt tisztázzák akkor tovább is lép egy köszönettel.*
- Nos, ha a barátomnak sincs kérdése, akkor azt hiszem megnézhetjük a fegyvereket. Ugye rendben volt az arany?
*Ha nekilátnak a rúnák tanulmányozásának, Sylweran közben odasandít a sötételfere és odasúgja neki.*
- Szerintem Vallatókő lesz a neve.
*Sylweran merően és figyelmesen hallgatja az öreget, ahogyan az elkezd beszélni a kőről. Jó alaposan megforgatgatja, átnézi, megvizsgálja minden kis szegletét - egy kicsit ugyan felvonja egyik szemöldökét, amikor meg is nyalja - aztán már jön is a temérdek információ. Meg is lepődik rendesen. Gondolt sok mindent erről a kőről, de ezt végképp nem. Találgatta már magában, na meg Shirrel is, hogy mire lehet jó. Gondolt rá, hogy esetleg valami varázsszóval fényt adhat... vagy az erdővel kapcsolatos valahogyan, hiszen erdőszellemtől kapták. De hogy egy igazi hazugságvizsgáló, ami még a villám erejével is bír?*
- Ejha! *mondja elismerően, és Trayakra is vet egy pillantást.*- Tényleg nem akármilyen ajándékot kaptunk! *vigyorodik el. Hagyja, hogy Maabor úr ráhajtogassa az ujjait a kőre, aztán amikor már nem fogdossa a kezét és a téma is befejeződik, kihajtja, hogy most ismét közelről szemügyre vegye a követ. Ismét mélységi társára vigyorog.*
- Trayak, hazudj valamit. *villannak ki fehér fogai széles vigyora közben. Aztán ha végeznek, ismét elteszi a követ és az öreg felé fordul. Eddig nem akarta megzavarni a beszédében a fizetséggel, de most így az ügylet kellős közepén le is tudja gyorsan.*
- Tehát száz és még ötven arany. *ismétli el, majd benyúl a zsebébe, elővesz egy erszényt, aztán kissé számolgat, végül pedig átadja Maabor úrnak (Mesélő (Ginevra)) a megbeszélt 150 aranyat.
Ezután jöhetnek is a fegyverek, ha minden igaz, és rendben vannak.*
- Köszönjük, azt hiszem a kőről nincs kérdésem. Azaz, hogy... talán egy mégis csak van! *gondolkodik el kissé.*- Hogy érted, hogy egy személy tulajdona lehet? Ha odaadom most Traynak... *pillant a mélységi felé.*- Vagyis a barátomnak, de csak kölcsön... hogy használja, aztán majd visszaadja... akkor neki nem fog működni? *kérdezi.* - Kapcsolatban áll ez... egyfajta személyes rezgésekkel? Vagy önálló tudatú a kő?
*Talán butaságoknak tűnhetnek a kérdései, de bizony ő már sokat látott eddigi sok sok évtizede alatt, és bármit el tud képzelni bármiről.
Ha ezt tisztázzák akkor tovább is lép egy köszönettel.*
- Nos, ha a barátomnak sincs kérdése, akkor azt hiszem megnézhetjük a fegyvereket. Ugye rendben volt az arany?
*Ha nekilátnak a rúnák tanulmányozásának, Sylweran közben odasandít a sötételfere és odasúgja neki.*
- Szerintem Vallatókő lesz a neve.
5637. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-25 18:51:36
Üzenet elküldve: 2016-09-25 18:51:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A büszkeség loncsos bundája égnek mered, morgása áthatja Kharasshi lényét, borzolja minden idegszálát, hogy tegyen rendet ebben a nevetséges komédiában. A nőstény elvetette a sulykot, ez nem vitás. Átlépett egy határt. De vajon csak ő?
Kharasshi nem mozdul, nem támad vissza, nem vesz revansot, csak felegyenesedik és ha kedve ellen van is, lenyeli a sértettségét.
S hogy miért? Szégyene meggátolja benne, hogy tovább védje magát a tudatalatti igazsággal szemben. Az ajka a nőstényéhez ért. Talán véletlen volt, talán az ösztön settenkedett oly ügyesen, hogy észrevétlenül tetté fogant.
Nem lehet mindkettő az övé. Önzés fertelmes hercege! Nem is tagadhatná. Szerelemről szónokol. Elkötelezettségről. Mégsem tud parancsolni a vérének, amikor ez a sebhelyes kis szuka a közelében van. És még csodálkozik, ha tőrt kap a bordái közé. Iluse csak úgy viselkedett, mint akármelyik önérzetes nőstény a fajtájából. Nem lesz második.
Ha nem sikerül záros határidőn belül előkerítenie Chaszmyrt, a fivére fenyegetése nélkül is pokoljárás lesz az élete. Mintha a természet most akarná lenyúzni róla mindazon dolgokat, amik egy mélységire nem valók.*
- Légy óvatos *zárja a viharos családi csevejt. Bár veszélyérzéke tiltakozik ellene, de mégsem engedné útjára a nősténykét fegyver nélkül, így fordít a tőrön és markolattal előre nyújtja vissza neki.* - Ha kellek, küldess értem. Akármikor.
*Félreáll Iluse útjából. Bölcsebbnek érzi, ha előre engedi. Nem szívesen fordítana neki hátat.*
- Holnap délben találkozunk.
*Megvárja, míg a bestia elvonul természete veszedelmes viharaival együtt, csak aztán veszi szemügyre azt a vágást az oldalán.*
- A szentségit! *sziszegi. Kibújik a felsőtestét takaró ruhákból és az amúgy is pocsékba ment ingből hevenyészett kötést rögtönöz. Erre veszi vissza a mellényét és a ponyva takarásából kilépve ő is elindul hazafelé.*
*A büszkeség loncsos bundája égnek mered, morgása áthatja Kharasshi lényét, borzolja minden idegszálát, hogy tegyen rendet ebben a nevetséges komédiában. A nőstény elvetette a sulykot, ez nem vitás. Átlépett egy határt. De vajon csak ő?
Kharasshi nem mozdul, nem támad vissza, nem vesz revansot, csak felegyenesedik és ha kedve ellen van is, lenyeli a sértettségét.
S hogy miért? Szégyene meggátolja benne, hogy tovább védje magát a tudatalatti igazsággal szemben. Az ajka a nőstényéhez ért. Talán véletlen volt, talán az ösztön settenkedett oly ügyesen, hogy észrevétlenül tetté fogant.
Nem lehet mindkettő az övé. Önzés fertelmes hercege! Nem is tagadhatná. Szerelemről szónokol. Elkötelezettségről. Mégsem tud parancsolni a vérének, amikor ez a sebhelyes kis szuka a közelében van. És még csodálkozik, ha tőrt kap a bordái közé. Iluse csak úgy viselkedett, mint akármelyik önérzetes nőstény a fajtájából. Nem lesz második.
Ha nem sikerül záros határidőn belül előkerítenie Chaszmyrt, a fivére fenyegetése nélkül is pokoljárás lesz az élete. Mintha a természet most akarná lenyúzni róla mindazon dolgokat, amik egy mélységire nem valók.*
- Légy óvatos *zárja a viharos családi csevejt. Bár veszélyérzéke tiltakozik ellene, de mégsem engedné útjára a nősténykét fegyver nélkül, így fordít a tőrön és markolattal előre nyújtja vissza neki.* - Ha kellek, küldess értem. Akármikor.
*Félreáll Iluse útjából. Bölcsebbnek érzi, ha előre engedi. Nem szívesen fordítana neki hátat.*
- Holnap délben találkozunk.
*Megvárja, míg a bestia elvonul természete veszedelmes viharaival együtt, csak aztán veszi szemügyre azt a vágást az oldalán.*
- A szentségit! *sziszegi. Kibújik a felsőtestét takaró ruhákból és az amúgy is pocsékba ment ingből hevenyészett kötést rögtönöz. Erre veszi vissza a mellényét és a ponyva takarásából kilépve ő is elindul hazafelé.*
5636. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-23 18:35:48
Üzenet elküldve: 2016-09-23 18:35:48
ÚJ
![>Niavi Rajea [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/226_ember-elf-felelf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Artheniori beszerző körút//
*Piacon lebzsel hátha talál valami érdekeset, szerencsére, amit akart azt már beszerezte. Végre megvan az új íja. Habár ez még nem tesz semmit sokat kell még edzenie, hogy tökéletesen tudjon célozni. Sajnos a városban, sok helyen nem célszerű mászkálni. Pegazus fogadó sem úgy üzemel, ahogy kéne. Templomba pedig nem célszerű bemenni, mert csúnyán porul járhat.*
~ Remélem mindenki jól van.~
*Egyedül van jelenleg, és inkább a varázsitalokat vizsgálja.*
~ Nincs sok pénzem, de muszáj lesz pár bájitalt venni.~
*Közben nagy izgatott, hogy Jezabiellel tanulhasson. Viszont semmi esetre sem akarja felbosszantani a tudatlanságával, de ez még odébb van. Lényeg, hogy elvállalta az oktatását, egyelőre csak is ez számít.*
*Piacon lebzsel hátha talál valami érdekeset, szerencsére, amit akart azt már beszerezte. Végre megvan az új íja. Habár ez még nem tesz semmit sokat kell még edzenie, hogy tökéletesen tudjon célozni. Sajnos a városban, sok helyen nem célszerű mászkálni. Pegazus fogadó sem úgy üzemel, ahogy kéne. Templomba pedig nem célszerű bemenni, mert csúnyán porul járhat.*
~ Remélem mindenki jól van.~
*Egyedül van jelenleg, és inkább a varázsitalokat vizsgálja.*
~ Nincs sok pénzem, de muszáj lesz pár bájitalt venni.~
*Közben nagy izgatott, hogy Jezabiellel tanulhasson. Viszont semmi esetre sem akarja felbosszantani a tudatlanságával, de ez még odébb van. Lényeg, hogy elvállalta az oktatását, egyelőre csak is ez számít.*
5635. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-23 12:33:19
Üzenet elküldve: 2016-09-23 12:33:19
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Valahogy ma nem akarnak úgy összejönni a dolgok, ahogy eltervezi. Bár eltalálja a hímet, nem úgy és nem ott, ahol tervezte. Sebaj, az üzenet talán így is átment. A kudarcok sorát pedig előzékenyen ráfogja mostani gyenge állapotára.
Fejének használata pedig végre lehűtötte annyira, hogy ne akarjon újabb aljas merénylettel próbálkozni a hím ellen. Mert bár a tőr Kharasshinál marad, és nem kapja vissza Iluse, ez nem igazán akadályozná meg abban, hogy újabb támadást tervezzen és indítson. Mint azt az előbbi néhány másodperc is mutatta. Így viszont kényelmesen keresztbe tudja fonni maga előtt, erősen gömbölyödő pocakja felett a karjait. Na igen, ha nem lenne állapotos, akkor valószínűleg már rég kapta volna a viszont törődést a hímtől. Habár akkor ő is másképp mozogna, cselekedne. No de ebbe most inkább nem mászik bele.*
- Van még valami, amit velem akarsz megbeszélni? *Nyíltan természetesen nem vallaná be, de elég volt már a járásból, meg ácsingózásból. Minden egyes sajgó porcikája azért kiált, hogy tipegjen szépen vissza a mostani szállására, terüljön el az ágyon, és agonizáljon tovább vízszintesen elnyúlva.*
*Valahogy ma nem akarnak úgy összejönni a dolgok, ahogy eltervezi. Bár eltalálja a hímet, nem úgy és nem ott, ahol tervezte. Sebaj, az üzenet talán így is átment. A kudarcok sorát pedig előzékenyen ráfogja mostani gyenge állapotára.
Fejének használata pedig végre lehűtötte annyira, hogy ne akarjon újabb aljas merénylettel próbálkozni a hím ellen. Mert bár a tőr Kharasshinál marad, és nem kapja vissza Iluse, ez nem igazán akadályozná meg abban, hogy újabb támadást tervezzen és indítson. Mint azt az előbbi néhány másodperc is mutatta. Így viszont kényelmesen keresztbe tudja fonni maga előtt, erősen gömbölyödő pocakja felett a karjait. Na igen, ha nem lenne állapotos, akkor valószínűleg már rég kapta volna a viszont törődést a hímtől. Habár akkor ő is másképp mozogna, cselekedne. No de ebbe most inkább nem mászik bele.*
- Van még valami, amit velem akarsz megbeszélni? *Nyíltan természetesen nem vallaná be, de elég volt már a járásból, meg ácsingózásból. Minden egyes sajgó porcikája azért kiált, hogy tipegjen szépen vissza a mostani szállására, terüljön el az ágyon, és agonizáljon tovább vízszintesen elnyúlva.*
5634. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-23 09:37:03
Üzenet elküldve: 2016-09-23 09:37:03
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
//A kő és a rúnák titka//
- Mittudomén! - *Förmed rá Sylweranra a vénség az ár kérdésére, majd egy ideig cuppogtatja szájában foghíjas rágószerveit. Végül elvakkantja magát, miközben egy ideig vaksi szemével az elf arcát vizslatja.* - Egyszáz és még ötven arany, és annyit kérdeztek ezekről az eszközökről amennyit akartok. A jó munkának ára van, úgy ám!
*Ha megkapja a fizetséget - melynél egyébként bőséggel túlárazta szaktudását - a kőért nyúl, és ha megkapja, megforgatja azt göcsörtös ujjai között. Egy darabig hümmög és morog, míg megkocogtatja, összetapogatja, megszagolja, megszemléli, sőt, még lopva meg is nyalintja a derengő követ. Aztán felderül az ábrázata, sápadt szája fogatlan mosolyra húzódik.*
- Ez aztán hasznos kis zsákmány! Árulnak hasonló mágikus játékszereket, de ez más. Ez egy hazugfogó marokkő, pontosabban egy gömbvillám-gömb! - *Felderült ábrázata alighanem nem szül egyöntetűen értő- vagy megértő ábrázatokat, ezért az asztalig biceg, és egy hímzett törlőrongyot vesz elő, mellyel sebtében megcsiszatolja a rejtélyes kristálygömböt. Mentében maga után inti vendégeit.* - Egyszerre egy személy tulajdonában állhat. Gondolom, ez jelen esetben te lennél.
*A szőke elfre bök, mivel ő tűnik a társaság vezetőjének. Ha Gius időközben távozik, úgy nem áll az útjába, amíg szépen óvatosan kikerüli a törékeny és borulékony csetreszeket kifele menet. Az apóka feldobja vagy fél méterre a gömböt a levegőben, majd korát és vaksiságát meghazudtoló, akrobatikus ügyességgel elkapja.*
- Szóval, a használata. Ha eleget markolászod, magadnál hordod egy ideig, úgy a te birtokodba kerül, és a segítségedre lesz, hogy kiszúrd az olyan helyzeteket és személyeket, akik-amik átvágni akarnak, ármánykodnak. Ha adott helyzetben a markodba veszed, ez a szép opálos-kristályos fénye menten elszürkül, ha a társaságodban bárki is rossz szándékkal van irántad, vagy hazudik neked. Becsapni nem lehet, és az illetőnek szólnia sem kell egy szót sem, a marokkő már jelez, amint a tenyeredre fekteted. Pontos személyt persze így nem fog megmutatni neked, de a gyanakvó embernek egy ilyen nagy barátja. Nézd csak meg a belsejét, egészen olyan lesz, mintha apró viharfellegek kavarognának benne.
*A tyúktojás méretű szerzeményt visszaejti Syl kezébe. Feltartja hosszú mutatóujját.*
- Na de ez nem minden! Lehet még trükközni vele! - *Hangosan felkuncog éles, sipító hangon, megbirizgálja kevéske, pamacsékes hajzatát füle mögött.* - Tedd csak fel egy magas fa tetejére viharidőben, vagy valami magaslati pontra, ahol magába szívhatja a cudar idő energiáit. A kő begyűjti a villámcsapást, vagy hogy is mondjam. Fel lehet vele tölteni. Villámokkal. Ezt követően nem csak elszürkül, hanem alkalomadtán fenékbe is csípi egy kisebb villámmal a rosszakaród. A használatához a markodba kell fogni, így. - *Ha a hím hagyja, ráhajtogatja ujjait a hűs, opálos kőre. Aztán legyint egyet.* - No persze nem halálos és nem is különösebben veszélyes, de azért eléggé kellemetlen, nekik, neked meg szerfelett szórakoztató, hehe. Hehe. Ha már nem ráz, újra kell tölteni.
- Mittudomén! - *Förmed rá Sylweranra a vénség az ár kérdésére, majd egy ideig cuppogtatja szájában foghíjas rágószerveit. Végül elvakkantja magát, miközben egy ideig vaksi szemével az elf arcát vizslatja.* - Egyszáz és még ötven arany, és annyit kérdeztek ezekről az eszközökről amennyit akartok. A jó munkának ára van, úgy ám!
*Ha megkapja a fizetséget - melynél egyébként bőséggel túlárazta szaktudását - a kőért nyúl, és ha megkapja, megforgatja azt göcsörtös ujjai között. Egy darabig hümmög és morog, míg megkocogtatja, összetapogatja, megszagolja, megszemléli, sőt, még lopva meg is nyalintja a derengő követ. Aztán felderül az ábrázata, sápadt szája fogatlan mosolyra húzódik.*
- Ez aztán hasznos kis zsákmány! Árulnak hasonló mágikus játékszereket, de ez más. Ez egy hazugfogó marokkő, pontosabban egy gömbvillám-gömb! - *Felderült ábrázata alighanem nem szül egyöntetűen értő- vagy megértő ábrázatokat, ezért az asztalig biceg, és egy hímzett törlőrongyot vesz elő, mellyel sebtében megcsiszatolja a rejtélyes kristálygömböt. Mentében maga után inti vendégeit.* - Egyszerre egy személy tulajdonában állhat. Gondolom, ez jelen esetben te lennél.
*A szőke elfre bök, mivel ő tűnik a társaság vezetőjének. Ha Gius időközben távozik, úgy nem áll az útjába, amíg szépen óvatosan kikerüli a törékeny és borulékony csetreszeket kifele menet. Az apóka feldobja vagy fél méterre a gömböt a levegőben, majd korát és vaksiságát meghazudtoló, akrobatikus ügyességgel elkapja.*
- Szóval, a használata. Ha eleget markolászod, magadnál hordod egy ideig, úgy a te birtokodba kerül, és a segítségedre lesz, hogy kiszúrd az olyan helyzeteket és személyeket, akik-amik átvágni akarnak, ármánykodnak. Ha adott helyzetben a markodba veszed, ez a szép opálos-kristályos fénye menten elszürkül, ha a társaságodban bárki is rossz szándékkal van irántad, vagy hazudik neked. Becsapni nem lehet, és az illetőnek szólnia sem kell egy szót sem, a marokkő már jelez, amint a tenyeredre fekteted. Pontos személyt persze így nem fog megmutatni neked, de a gyanakvó embernek egy ilyen nagy barátja. Nézd csak meg a belsejét, egészen olyan lesz, mintha apró viharfellegek kavarognának benne.
*A tyúktojás méretű szerzeményt visszaejti Syl kezébe. Feltartja hosszú mutatóujját.*
- Na de ez nem minden! Lehet még trükközni vele! - *Hangosan felkuncog éles, sipító hangon, megbirizgálja kevéske, pamacsékes hajzatát füle mögött.* - Tedd csak fel egy magas fa tetejére viharidőben, vagy valami magaslati pontra, ahol magába szívhatja a cudar idő energiáit. A kő begyűjti a villámcsapást, vagy hogy is mondjam. Fel lehet vele tölteni. Villámokkal. Ezt követően nem csak elszürkül, hanem alkalomadtán fenékbe is csípi egy kisebb villámmal a rosszakaród. A használatához a markodba kell fogni, így. - *Ha a hím hagyja, ráhajtogatja ujjait a hűs, opálos kőre. Aztán legyint egyet.* - No persze nem halálos és nem is különösebben veszélyes, de azért eléggé kellemetlen, nekik, neked meg szerfelett szórakoztató, hehe. Hehe. Ha már nem ráz, újra kell tölteni.
5633. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-22 20:26:34
Üzenet elküldve: 2016-09-22 20:26:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Későn veszi észre az intő jeleket. De mire is gondolt? Józan belátásra bírni ezt a megveszekedett fúriát? Nem beszélve arról, hogy épp elég volt most az adalékokból, ami a kedvét még a szokásosnál is jobban felpaprikázza.
Csak a reflexein... vagy a szerencsén múlik, hogy nem törik az orra. Valamennyire hátrébb tud hőkölni, így csak a felső ajka reped fel. Nem mintha nem volna elég. Míg a vére íze szétárad a szájában, azért van annyi lélekjelenléte, hogy a kést kicsavarja a nőstény kezéből, csak aztán kap az újonnan szerzett sebhez. Egek! Alig váltottak néhány szót, és ő máris lassan kezd rosszabbul festeni, mint egy átlagos nap után a küzdőveremben.*
- Veszett némber! *morogja a tenyerébe, miután a nyelvével sebtében ellenőrizte, nem-e lazult meg foga. Szerencsére annyira azért nem vészes a helyzet, de kellemesnek így se mondható. Az elorzott tőrt viszont már biztos, hogy nem adja ki a kezéből. Még csak az kéne! Biztonságosabb, ha szépen nála marad.*
*Későn veszi észre az intő jeleket. De mire is gondolt? Józan belátásra bírni ezt a megveszekedett fúriát? Nem beszélve arról, hogy épp elég volt most az adalékokból, ami a kedvét még a szokásosnál is jobban felpaprikázza.
Csak a reflexein... vagy a szerencsén múlik, hogy nem törik az orra. Valamennyire hátrébb tud hőkölni, így csak a felső ajka reped fel. Nem mintha nem volna elég. Míg a vére íze szétárad a szájában, azért van annyi lélekjelenléte, hogy a kést kicsavarja a nőstény kezéből, csak aztán kap az újonnan szerzett sebhez. Egek! Alig váltottak néhány szót, és ő máris lassan kezd rosszabbul festeni, mint egy átlagos nap után a küzdőveremben.*
- Veszett némber! *morogja a tenyerébe, miután a nyelvével sebtében ellenőrizte, nem-e lazult meg foga. Szerencsére annyira azért nem vészes a helyzet, de kellemesnek így se mondható. Az elorzott tőrt viszont már biztos, hogy nem adja ki a kezéből. Még csak az kéne! Biztonságosabb, ha szépen nála marad.*
5632. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-21 20:58:51
Üzenet elküldve: 2016-09-21 20:58:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 930
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 930
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Syrazin//
-Hát, az enyém is önvédelemre szolgál! ~Meg kell védeni magam az éhhaláltól. Legalábbis, eddig. Mostanában már nem nagyon, mert van pénzem.~ *Lehet, hogyha nem ebben a városban lennének, hanem egy másikban, éppen egymás fejére vadásznának, de ez most valahogy nem merül fel a beszélgetésben.*
-Én sem hinném. Ha valakinek nem élvezetből lop, akkor tényleg semmi hasznos nincs ott. ~Női ruhák, könyvek, pia.~ *Sorolja magában, hátha mégis akad, de nem. Azért, a kellő távolságpt fenn akarja tartani közte é a nő között, de gondolatai minduntalan közvetlenebb vizekre hajóznak. Ő azonban mindig visszatereli magát.* ~Nem kéne megbarátkozni egy idegennel. Túl sokan ismernek így is.~ *A csatakanca dolgát egyáltalán nem érti. Alkoholmámoros fejében nem egyezik az előbbi téma a lóval.* ~Kanca mi? Kékhajú kanca.~
-Ismer valami dalt? Rég hallottam már női énekhangot. *Nem tudni honnan ez az éles váltás, de egyszerűen eszébe jutott. Amúgy is kellett valami beszédtéma. Egyébként, most azt sem tudja, hogy merre mennek, mert előbb felvetődött a háza, azelőtt pedig a barakk. De ez sem igazán foglalkoztatja, eleget járkált már a városban, hogy akárhova eltaláljon, ahova akar. Ujjai már az övén lógó furulyát kezdik babrálni, hátha szerencséje lesz, és egy új dalt, vagy dallamot tanulhat. Ha már ilyen pocsék napja volt, legalább valami vidám dolog is történhetne.* ~Milyen furcsa ez a lány. Az elején még egyszerű kis vándornak néztem, most meg milyen távolságtartó lett!~
-Hát, az enyém is önvédelemre szolgál! ~Meg kell védeni magam az éhhaláltól. Legalábbis, eddig. Mostanában már nem nagyon, mert van pénzem.~ *Lehet, hogyha nem ebben a városban lennének, hanem egy másikban, éppen egymás fejére vadásznának, de ez most valahogy nem merül fel a beszélgetésben.*
-Én sem hinném. Ha valakinek nem élvezetből lop, akkor tényleg semmi hasznos nincs ott. ~Női ruhák, könyvek, pia.~ *Sorolja magában, hátha mégis akad, de nem. Azért, a kellő távolságpt fenn akarja tartani közte é a nő között, de gondolatai minduntalan közvetlenebb vizekre hajóznak. Ő azonban mindig visszatereli magát.* ~Nem kéne megbarátkozni egy idegennel. Túl sokan ismernek így is.~ *A csatakanca dolgát egyáltalán nem érti. Alkoholmámoros fejében nem egyezik az előbbi téma a lóval.* ~Kanca mi? Kékhajú kanca.~
-Ismer valami dalt? Rég hallottam már női énekhangot. *Nem tudni honnan ez az éles váltás, de egyszerűen eszébe jutott. Amúgy is kellett valami beszédtéma. Egyébként, most azt sem tudja, hogy merre mennek, mert előbb felvetődött a háza, azelőtt pedig a barakk. De ez sem igazán foglalkoztatja, eleget járkált már a városban, hogy akárhova eltaláljon, ahova akar. Ujjai már az övén lógó furulyát kezdik babrálni, hátha szerencséje lesz, és egy új dalt, vagy dallamot tanulhat. Ha már ilyen pocsék napja volt, legalább valami vidám dolog is történhetne.* ~Milyen furcsa ez a lány. Az elején még egyszerű kis vándornak néztem, most meg milyen távolságtartó lett!~
5631. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-21 20:32:45
Üzenet elküldve: 2016-09-21 20:32:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Leon//
*A karba font kézre hasonló üzenetet hordozó pillantás éri utol a férfit. Kifordulnak az ajtón a piactérre. A férfi itt lakásán felmerülő mondatok viszont egy egyértelműen lenéző mosolyú hümmögést váltanak ki a nőből.*
~Kirablás, meg fegyver... Minek néz engem?~
*Ezzel a távolságtartásos, mégis bensőséges érzettel fordítja a fejét a férfi irányába.*
-Biztonságban van. Önvédelemre szolgál... Vagy valami olyasmi.
*Egy kaján belső hang tisztázza magában a helyzetet.*
~Amíg nincs a fejedre téve megfelelő mennyiségű arany, addig nem érdekled a fegyvereim.~
*Mondja, magában, és valami hasonló kisugárzást is vesz fel. El is elmélkedik kicsit ezen. Talán el is bambul, és útnak indul elméjének szekere.*
~Mindennek megvan az ára. És mindenkinek? Egy ember megvehető? Egy elf? Egy ork? Zsoldosok, szajhák, és pékek. Mind csak árulnak valamit, mégis maga a személy megvehető? Mikor fizetnek egy vadért, engem vesznek meg, vagy azt a félreértett szerelmest akit Pirtianesben kellett legyilkolni egy félreértés miatt. Jó pénzt kaptam érte. De én voltam az árú, vagy a parázna hulla? Érdekes világban élünk. Mégse hinném hogy bármi lenne ennek a Leonnak a lakásán ami engem érdekelne.~
*Jut hosszú kanyargós útja végére, és ezzel vissza is ugrik a valós időben folyó világba. Csak néhány pillanatra vált a folyton vonzó hideg-kék szeme üvegessé. Valahogy folytatná a beszélgetést, így az utolsó foszlányokat ki is mondja hangosan.*
-Nem hinném, hogy számomra bármi értékeset is tartana abban a házban, hogy megérje nekem azt kirabolni.
*Röviden belegondol.*
-Habár egy ébenfekete csatakanca! Na! Azzal dobnám a becsületem, ~Lovagot játszom én?~ és kirabolnék bárkit. Egyébként sértés volna ilyet feltételezni!
*Nem használ sértődött hangot. Csak mondjaa, hogy megtanulja a férfi, hogy a kirablásra való gyanakvás, nem túl jó társalgási alap egy nővel. Pont annyira hangsúlyozva a "nő" szót, mint ahogy azt ő tette az imént. Viszont a következő mondatra felkapja a fejét. Egy pillanatra azt hitte a nő, hogy a férfi őt patkányozta le.*
~Nem elég hogy haramia, vandál, bandita, kifosztó, de már patkány is?~
*Jelenik meg felháborodott belső hangja elméjében. Aztán pikkpakk tisztába kerül minden, és még egy mosolyt is elenged az állat felé. Bár a patkány nem az ő stílusa... De kinek a patkány, kinek a kígyó. Eztán töretlenül mennek előre, bár Syra, maga sem tudja hogy igazán merre.*
*A karba font kézre hasonló üzenetet hordozó pillantás éri utol a férfit. Kifordulnak az ajtón a piactérre. A férfi itt lakásán felmerülő mondatok viszont egy egyértelműen lenéző mosolyú hümmögést váltanak ki a nőből.*
~Kirablás, meg fegyver... Minek néz engem?~
*Ezzel a távolságtartásos, mégis bensőséges érzettel fordítja a fejét a férfi irányába.*
-Biztonságban van. Önvédelemre szolgál... Vagy valami olyasmi.
*Egy kaján belső hang tisztázza magában a helyzetet.*
~Amíg nincs a fejedre téve megfelelő mennyiségű arany, addig nem érdekled a fegyvereim.~
*Mondja, magában, és valami hasonló kisugárzást is vesz fel. El is elmélkedik kicsit ezen. Talán el is bambul, és útnak indul elméjének szekere.*
~Mindennek megvan az ára. És mindenkinek? Egy ember megvehető? Egy elf? Egy ork? Zsoldosok, szajhák, és pékek. Mind csak árulnak valamit, mégis maga a személy megvehető? Mikor fizetnek egy vadért, engem vesznek meg, vagy azt a félreértett szerelmest akit Pirtianesben kellett legyilkolni egy félreértés miatt. Jó pénzt kaptam érte. De én voltam az árú, vagy a parázna hulla? Érdekes világban élünk. Mégse hinném hogy bármi lenne ennek a Leonnak a lakásán ami engem érdekelne.~
*Jut hosszú kanyargós útja végére, és ezzel vissza is ugrik a valós időben folyó világba. Csak néhány pillanatra vált a folyton vonzó hideg-kék szeme üvegessé. Valahogy folytatná a beszélgetést, így az utolsó foszlányokat ki is mondja hangosan.*
-Nem hinném, hogy számomra bármi értékeset is tartana abban a házban, hogy megérje nekem azt kirabolni.
*Röviden belegondol.*
-Habár egy ébenfekete csatakanca! Na! Azzal dobnám a becsületem, ~Lovagot játszom én?~ és kirabolnék bárkit. Egyébként sértés volna ilyet feltételezni!
*Nem használ sértődött hangot. Csak mondjaa, hogy megtanulja a férfi, hogy a kirablásra való gyanakvás, nem túl jó társalgási alap egy nővel. Pont annyira hangsúlyozva a "nő" szót, mint ahogy azt ő tette az imént. Viszont a következő mondatra felkapja a fejét. Egy pillanatra azt hitte a nő, hogy a férfi őt patkányozta le.*
~Nem elég hogy haramia, vandál, bandita, kifosztó, de már patkány is?~
*Jelenik meg felháborodott belső hangja elméjében. Aztán pikkpakk tisztába kerül minden, és még egy mosolyt is elenged az állat felé. Bár a patkány nem az ő stílusa... De kinek a patkány, kinek a kígyó. Eztán töretlenül mennek előre, bár Syra, maga sem tudja hogy igazán merre.*
5630. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-21 20:10:07
Üzenet elküldve: 2016-09-21 20:10:07
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Sokszor érzett már életében dühöt, haragot, amik rányomták bélyegüket aktuális tetteire, ám sosem vették át azok teljesen az uralmat. Ez a hím pedig azon kevesek közé tartozik, akik elérték, hogy a fiatal nőstény elé leszálljon a vörös köd, mindent beborítson, elméjét is ellepje.
Ez persze nem feltétlenül abban mutatkozik meg, hogy eszeveszett vadsággal és dühvel kezd vagdalkozni. Normális esetben még talán el is tudna érni vele valamit, de nem most. Az egyetlen ok, ami némi higgadtságot erőltet rá, hogy ha nem zsigerből, ösztönből cselekszik, hanem hagy időt magának átgondolni a dolgokat, sokkal nagyobbat, sokkal fájóbbat tud visszamarni.
A lángoló dühöt azonban nem tünteti el a tekintetéből, csak azt a sötét érzést, ami szilárdan megvetette a lábát benne.*
- Nem áll szándékomban. *Vicsorog a hímre. És az az apró érintés az az utolsó csepp a pohárban, amitől az a bizonyos pohár betelik. Használja a fejét, ó hogyne használná. Szó szerint. Ha a tőr nem jött be, hátha ez sikerülni fog. Egy jól irányzott, lendületes mozdulat a homlokkal, és meglátja mi sül ki belőle.*
*Sokszor érzett már életében dühöt, haragot, amik rányomták bélyegüket aktuális tetteire, ám sosem vették át azok teljesen az uralmat. Ez a hím pedig azon kevesek közé tartozik, akik elérték, hogy a fiatal nőstény elé leszálljon a vörös köd, mindent beborítson, elméjét is ellepje.
Ez persze nem feltétlenül abban mutatkozik meg, hogy eszeveszett vadsággal és dühvel kezd vagdalkozni. Normális esetben még talán el is tudna érni vele valamit, de nem most. Az egyetlen ok, ami némi higgadtságot erőltet rá, hogy ha nem zsigerből, ösztönből cselekszik, hanem hagy időt magának átgondolni a dolgokat, sokkal nagyobbat, sokkal fájóbbat tud visszamarni.
A lángoló dühöt azonban nem tünteti el a tekintetéből, csak azt a sötét érzést, ami szilárdan megvetette a lábát benne.*
- Nem áll szándékomban. *Vicsorog a hímre. És az az apró érintés az az utolsó csepp a pohárban, amitől az a bizonyos pohár betelik. Használja a fejét, ó hogyne használná. Szó szerint. Ha a tőr nem jött be, hátha ez sikerülni fog. Egy jól irányzott, lendületes mozdulat a homlokkal, és meglátja mi sül ki belőle.*
5629. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-21 13:03:22
Üzenet elküldve: 2016-09-21 13:03:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A kő és a rúnák titka//
*Giusnak kezd nagyon elege lennie a teste mellé szorított kézzel ácsorgásból. Sylweran smúzolására erősen forgatja a szemét, de nem szól, azért magukkal nem akar kiszúrni. Viszont a levegő a türelménél is gyorsabban fogy az apró helyiségben, meleg is van, a kis öreg is borzasztóan unszimpatikus, szóval Giusban egyre sürgetőbb a távozhatnék. Ennek hangot is ad.*
-Sylweran, úgy látom, itt most nincs rám szükség, viszont szívesen próbálgatnám Bellát. Mármint a lovaglást rajta. Megvárlak Titeket fél órányira a város szélétől.
*Amint a vezér rábólint, már megy is ki a városból, hogy az út mellett, lehetőleg valami bozótos takarásában, de mindenképpen puha füvön próbálgassa a ló háton fennmaradást.*
*Giusnak kezd nagyon elege lennie a teste mellé szorított kézzel ácsorgásból. Sylweran smúzolására erősen forgatja a szemét, de nem szól, azért magukkal nem akar kiszúrni. Viszont a levegő a türelménél is gyorsabban fogy az apró helyiségben, meleg is van, a kis öreg is borzasztóan unszimpatikus, szóval Giusban egyre sürgetőbb a távozhatnék. Ennek hangot is ad.*
-Sylweran, úgy látom, itt most nincs rám szükség, viszont szívesen próbálgatnám Bellát. Mármint a lovaglást rajta. Megvárlak Titeket fél órányira a város szélétől.
*Amint a vezér rábólint, már megy is ki a városból, hogy az út mellett, lehetőleg valami bozótos takarásában, de mindenképpen puha füvön próbálgassa a ló háton fennmaradást.*
5628. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-20 22:05:45
Üzenet elküldve: 2016-09-20 22:05:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Az a fél lépésnyi hátrálás mintha a legmámorítóbb, legelemibb afrodiziákum lenne. Dorombolva, elégtételtől jóllakottan nyújtózik el benne az érzés. Nem önelégült, nem bízza el magát. Ilyesmiről szó sincs. Jogos jussát vette el. Az már meg sem lepi, hogy Iluse ezt a jussot egy pillanattal később el is vitatná. Igaz, kicsit túlságosan közel merészkedett a nőstényhez, de óvatlannak azért nem nevezhető. Ezúttal pedig még a szerencse is az ő pártját fogja. Talán épp a túlságos közelség miatt, de Iluse ruhái, melyek eddig a pengét takarták, ezúttal árulóvá lesznek és nem engedik tiszta, gyors íven mozdulni a fegyvert. Épp elég időt adnak Kharasshinak, hogy elapja a lány csuklóját és oldalra csavarva azt, az amúgy se nagy távolságot még minimálisabbra vámolja.*
- Eszemben sincs *morogja.*
- Ne félj, nem felejtettem el, micsoda egy veszedelmes kis szuka vagy *markol a fehér loboncba és hátrébb kényszeríti Iluse fejét.* - De legalább most gyűrd le azt a fene nagy büszkeségedet és hallgass az eszedre. Tudom, hogy abban is jó vagy. *Egészen közel hajol.*
- Nem érdekel, ha úgy bánsz velem, mint egy rühes kutyával. De ne becsülj alá engem *mondja és ajka egy pillanat töredékéig a nőstényéhez ér.
Iluse mint mindig, most is határtalanul önző. Önző és vérmes. Pedig hamarosan be kellene látnia, hogy ideje más taktikát előhúzni, mert a helyzet, ami előttük áll, ki tudja mennyire kevés hibát enged meg.*
*Az a fél lépésnyi hátrálás mintha a legmámorítóbb, legelemibb afrodiziákum lenne. Dorombolva, elégtételtől jóllakottan nyújtózik el benne az érzés. Nem önelégült, nem bízza el magát. Ilyesmiről szó sincs. Jogos jussát vette el. Az már meg sem lepi, hogy Iluse ezt a jussot egy pillanattal később el is vitatná. Igaz, kicsit túlságosan közel merészkedett a nőstényhez, de óvatlannak azért nem nevezhető. Ezúttal pedig még a szerencse is az ő pártját fogja. Talán épp a túlságos közelség miatt, de Iluse ruhái, melyek eddig a pengét takarták, ezúttal árulóvá lesznek és nem engedik tiszta, gyors íven mozdulni a fegyvert. Épp elég időt adnak Kharasshinak, hogy elapja a lány csuklóját és oldalra csavarva azt, az amúgy se nagy távolságot még minimálisabbra vámolja.*
- Eszemben sincs *morogja.*
- Ne félj, nem felejtettem el, micsoda egy veszedelmes kis szuka vagy *markol a fehér loboncba és hátrébb kényszeríti Iluse fejét.* - De legalább most gyűrd le azt a fene nagy büszkeségedet és hallgass az eszedre. Tudom, hogy abban is jó vagy. *Egészen közel hajol.*
- Nem érdekel, ha úgy bánsz velem, mint egy rühes kutyával. De ne becsülj alá engem *mondja és ajka egy pillanat töredékéig a nőstényéhez ér.
Iluse mint mindig, most is határtalanul önző. Önző és vérmes. Pedig hamarosan be kellene látnia, hogy ideje más taktikát előhúzni, mert a helyzet, ami előttük áll, ki tudja mennyire kevés hibát enged meg.*
5627. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-20 20:23:18
Üzenet elküldve: 2016-09-20 20:23:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A kő és a rúnák titka//
*Az árus Tray kedvére való, egy vigyorral nyugtázza a csapat kezdeti nehézségeit. Míg ő gondosan eligazgatja a fegyvereket a pulton, a fickó, Maabor, mint ahogy azt Tray megtudja, már vizsgálgatja is követ. Tesz egy lépést a páros felé, sokat maga sem tud a kőről, csak hogy világít meg, hogy egy állítólagos erdőszellemtől vagy mi a fenétől kaparintotta meg, vagy attól kapta Sylweran, Shiriqa és nővér. Akárhogy is, a mélységi érdeklődve figyeli, hogy az apró fickónak mi mondanivalója van a kő kapcsán.*
*Az árus Tray kedvére való, egy vigyorral nyugtázza a csapat kezdeti nehézségeit. Míg ő gondosan eligazgatja a fegyvereket a pulton, a fickó, Maabor, mint ahogy azt Tray megtudja, már vizsgálgatja is követ. Tesz egy lépést a páros felé, sokat maga sem tud a kőről, csak hogy világít meg, hogy egy állítólagos erdőszellemtől vagy mi a fenétől kaparintotta meg, vagy attól kapta Sylweran, Shiriqa és nővér. Akárhogy is, a mélységi érdeklődve figyeli, hogy az apró fickónak mi mondanivalója van a kő kapcsán.*
5626. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-20 18:15:22
Üzenet elküldve: 2016-09-20 18:15:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//A kő és a rúnák titka//
*A csodálatosan túlzsúfolt helyiségben meglepő fogadtatásra lelnek.
Tulajdonképpen Sylweran első gondolata, amikor belépett ide, az volt, hogy hogyan fognak hárman is beférni a helyiségbe. A második pedig már az, hogy hogyan fért be egyáltalán ez a sok minden ide. Ám miközben köszön, és felvázolja a helyzetet, van ideje szemügyre venni az árust. Nem emlékszik, hogy járt volna már itt, habár a bolt kirakata ismerős.*
- Maabor úr, ha nem tévedek. *mosolyodik is el, mielőtt kap egy jól irányzott gyomorszájast. Nem volna az aki, ha felnyögne a dologra, de azért megérzi, és összeszorítja a fogait. Tovább mosolyog inkább, egy ideig grimaszolva, és megfogja az öreg botját. Közben Gius és Tray felé pillant, hogy menjenek inkább közelebb hozzá, és a tekintetében a "ne nyúljatok semmihez" mondat érződik. Ám Tray már jön is lelkiismeretesen és hozza a fegyvereket. Az öreg pedig addigra már régen a követ tanulmányozza... ki tudja, hogy valóban látva e belőle bármit is.*
- Természetesen nem is gondoltuk, hogy nem fizetünk érte. *mondja immáron enyhült mosollyal, hogy lassan elmúlik a gyomrából az ütés okozta hirtelen nyilallás.*
- Ez a kis kő van, és még egy kard, két nyílvessző és két tőr. A fegyverek rúnázottak. Mennyi volna az ára? *érdeklődik. Reméli, hogy lesz nála elég arany, de hát hozott bőven. Csak nem lesz megfizethetetlen az ár.*
- Hallottunk bölcsességedről és szaktudásodról uram, máshoz nem is mennék ezekkel. *teszi még hozzá a kis kedveskedést, hátha mindjárt megsürgönyzi a dolgot ettől az öreg.*
*A csodálatosan túlzsúfolt helyiségben meglepő fogadtatásra lelnek.
Tulajdonképpen Sylweran első gondolata, amikor belépett ide, az volt, hogy hogyan fognak hárman is beférni a helyiségbe. A második pedig már az, hogy hogyan fért be egyáltalán ez a sok minden ide. Ám miközben köszön, és felvázolja a helyzetet, van ideje szemügyre venni az árust. Nem emlékszik, hogy járt volna már itt, habár a bolt kirakata ismerős.*
- Maabor úr, ha nem tévedek. *mosolyodik is el, mielőtt kap egy jól irányzott gyomorszájast. Nem volna az aki, ha felnyögne a dologra, de azért megérzi, és összeszorítja a fogait. Tovább mosolyog inkább, egy ideig grimaszolva, és megfogja az öreg botját. Közben Gius és Tray felé pillant, hogy menjenek inkább közelebb hozzá, és a tekintetében a "ne nyúljatok semmihez" mondat érződik. Ám Tray már jön is lelkiismeretesen és hozza a fegyvereket. Az öreg pedig addigra már régen a követ tanulmányozza... ki tudja, hogy valóban látva e belőle bármit is.*
- Természetesen nem is gondoltuk, hogy nem fizetünk érte. *mondja immáron enyhült mosollyal, hogy lassan elmúlik a gyomrából az ütés okozta hirtelen nyilallás.*
- Ez a kis kő van, és még egy kard, két nyílvessző és két tőr. A fegyverek rúnázottak. Mennyi volna az ára? *érdeklődik. Reméli, hogy lesz nála elég arany, de hát hozott bőven. Csak nem lesz megfizethetetlen az ár.*
- Hallottunk bölcsességedről és szaktudásodról uram, máshoz nem is mennék ezekkel. *teszi még hozzá a kis kedveskedést, hátha mindjárt megsürgönyzi a dolgot ettől az öreg.*
5625. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-20 18:02:25
Üzenet elküldve: 2016-09-20 18:02:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A kő és a rúnák titka//
*Gius ösztönösen a lába elé pillant, hogy mire ne lépjen rá, aztán kapcsol.
~Ki ez a kis kóró és miért is ugat nekem?~
A gördülékeny üzletmenet érdekében inkább magában füstölög, amíg Sylweran és Trayak tárgyalnak vagy üzletelnek vagy a homály tudja, mit csinálnak. Körbehordozza tekintetét az izék, bigyók és hogyishívjákok dzsungelén és rájön, tulajdonképpen nagyon izgalmas helyre került. Biztos benne, hogy rengeteg érdekes dolgot találna itt, ha megtúrná valamelyik kupacot vagy nekiállna valamelyik polcnak, de az agresszív manó jelenlétében ez valószínűleg hamar veszekedésbe fordulna. Meg nem is szeret félmunkát végezni, ha egyszer nekiállna, töviről hegyire átnézné az egész kócerájt.
~Most vagy agyonvágom ezt a kis száraz taknyot és kényelmesen megnézegetem, mit rejt a boltja, vagy jobb, ha bele sem gondolok.~ Mivel pedig a rablógyilkosság ellen több ellenérv is eszébe jut, például az, hogy valójában képtelen lenne rá, ezért duzzogva ácsorog az ajtó mellett és várja, hogy végezzenek végre.*
A hozzászólás írója (Ranae Gius) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.20 18:03:46
*Gius ösztönösen a lába elé pillant, hogy mire ne lépjen rá, aztán kapcsol.
~Ki ez a kis kóró és miért is ugat nekem?~
A gördülékeny üzletmenet érdekében inkább magában füstölög, amíg Sylweran és Trayak tárgyalnak vagy üzletelnek vagy a homály tudja, mit csinálnak. Körbehordozza tekintetét az izék, bigyók és hogyishívjákok dzsungelén és rájön, tulajdonképpen nagyon izgalmas helyre került. Biztos benne, hogy rengeteg érdekes dolgot találna itt, ha megtúrná valamelyik kupacot vagy nekiállna valamelyik polcnak, de az agresszív manó jelenlétében ez valószínűleg hamar veszekedésbe fordulna. Meg nem is szeret félmunkát végezni, ha egyszer nekiállna, töviről hegyire átnézné az egész kócerájt.
~Most vagy agyonvágom ezt a kis száraz taknyot és kényelmesen megnézegetem, mit rejt a boltja, vagy jobb, ha bele sem gondolok.~ Mivel pedig a rablógyilkosság ellen több ellenérv is eszébe jut, például az, hogy valójában képtelen lenne rá, ezért duzzogva ácsorog az ajtó mellett és várja, hogy végezzenek végre.*
A hozzászólás írója (Ranae Gius) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.20 18:03:46
5624. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-20 16:08:27
Üzenet elküldve: 2016-09-20 16:08:27
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
//A kő és a rúnák titka//
*A kicsi ószeres leginkább egy túlzsúfolt raktárra emlékeztet: az üzlethelyiség maga nem tágas, és nem is napsütötte, inkább aprónak, áporodottnak és félhomályosnak mondható, és a padlótól a mennyezetig rommá van rakodva mindenféle fura portékával. Hogy ezek mennyire hasznos vagy haszontalan dolgok, az kétséges. Minden elérhető falfelület akkurátusan be van polcozva, ezek mindegyike pedig rogyásig van töltve könyvekkel és tárgyakkal: Akadnak igen régi és minden valószínűség szerint elég értékes, bőrrel díszesen kötött fóliánsok és foszló végű, áporodott szagú, egymásra halmozott papírtekercsek, szelencék, üvegcsék, dobozkák minden mennyiségben, továbbá meghatározhatatlan funkciójú réztárgyak, látcsövek, mérő- és evőeszközök, gyertyatartók, apró szobrok, nyakáékek, kámeák és kösöntyűk, meg fából készült, dúsan faragott serlegek, láncra fűzött ékkövek, gyűrűk, régi fajátékok, festett és aranyozott képkeretek, tervrajzok, festmények, tükrök, halkan ketyegő, percegő, füstöt eregető vagy épp sejtelmesen zenélgető apró masinák, zenedobozok, jelmezkellékek és marokba illő, míves munkájú kések is. Szóval néznivaló, az épp van. Meg törni-zúznivaló is, ha a nagydarab emberek hirtelen mozdulatokat tesznek a folyton könyék- vagy térd útjába kerülő haszontalanságok környékén. Sylweran mégis különösebb nehézség nélkül kiszúrja az apró üzlethelyiség túlfelében ténykedő vénséges apókát, akit megszólítva amaz megfordul és szaggatott léptekkel az érkező társaság felé fordul. Az üzlettulajdonos maga is muzeális darab: foga páros számú ugyan, de nyolcnál kevesebb, fejbúbja tar, hosszú, hegyes füle mögött mindkét oldalt vattaszerű, égnek meredő ősz hajcsomó, szeme méretes, de szürkés hályoggal fedett. Egyszerű lila talárt visel, ráncos mutatóujján egy szemmel láthatólag igen értékes, bíborköves gyűrű csillan.
Az ipse feléjük tart. Rohamtempóban. Menet közben fenyegetőleg meglengeti madárkarmos botját, mely egyúttal funkcionál rögtönzött fenyítőeszközként, támasztékként, és karja meghosszabbításaként, mellyel a padlóra szórt, lába elé kerülő csetreszeket takarítja el módszeresen nehézkes lépései közben.*
- Rá ne lépj a mocskos lábaddal! - *Sípolja már messziről Ranae Gius felé, és göcsörtös kezében fenyítőn meglengeti a sétabotot. Valószínűleg arra a foszlott szőnyegszerű akármire gondol a férfi lába alatt, mely az idő során rátelepedett pormennyiségtől jócskán elfakult, azonban egy Lanawin térképet ábrázol. A matuzsálem öklömnyi, jócskán dülledő szeme aztán Trayakra fordul, ahogy az meg a pult felé tart.* - Te is nézzed hova lépsz, különben nagyon nagy baj lesz!
*Ezen nem túl barátságos felütés után Sylweranhoz ér. Biccent és morrant valamit a bemutatkozásra. Az öreg neve egyébként Maabor, ahogy a rozoga faajtón lévő kicsi tábla is hirdeti. Kezét nyújtja a portékáért.*
- Hadd látom! - *Vágja szabad kezével gyomorszájon botjával a derék elfet, hogy fogja meg, míg ő mindkét kézzel a szajré felé nyúl. Mohó kis szerzetnek tűnik, de mivel teljes testmagasságával is alulról üti az egyötvenet, nem jelent komoly fizikai fenyegetést.* - A fél életem azzal töltöttem, hogy különleges portékákat szakértek meg, gondolod, ezzel nem boldogulok? No, nem lesz ingyen, persze! Na, add már, add már, lássuk, mit tehetünk.
*Ráhunyorog a hím kezében a kőre, kezével sürgető mozdulatot tesz, miközben hangosan szipog körbe tekintélyes méretű, cserébe holdsarlószerűen íves szaglószervével. Ha van is bármi ötlete, hogy mi a csudát hoztak neki, vagy semmi jelét nem mutatja a felismerésnek, vagy annyira vaksi, hogy nem látja rendesen.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.20 16:10:29
*A kicsi ószeres leginkább egy túlzsúfolt raktárra emlékeztet: az üzlethelyiség maga nem tágas, és nem is napsütötte, inkább aprónak, áporodottnak és félhomályosnak mondható, és a padlótól a mennyezetig rommá van rakodva mindenféle fura portékával. Hogy ezek mennyire hasznos vagy haszontalan dolgok, az kétséges. Minden elérhető falfelület akkurátusan be van polcozva, ezek mindegyike pedig rogyásig van töltve könyvekkel és tárgyakkal: Akadnak igen régi és minden valószínűség szerint elég értékes, bőrrel díszesen kötött fóliánsok és foszló végű, áporodott szagú, egymásra halmozott papírtekercsek, szelencék, üvegcsék, dobozkák minden mennyiségben, továbbá meghatározhatatlan funkciójú réztárgyak, látcsövek, mérő- és evőeszközök, gyertyatartók, apró szobrok, nyakáékek, kámeák és kösöntyűk, meg fából készült, dúsan faragott serlegek, láncra fűzött ékkövek, gyűrűk, régi fajátékok, festett és aranyozott képkeretek, tervrajzok, festmények, tükrök, halkan ketyegő, percegő, füstöt eregető vagy épp sejtelmesen zenélgető apró masinák, zenedobozok, jelmezkellékek és marokba illő, míves munkájú kések is. Szóval néznivaló, az épp van. Meg törni-zúznivaló is, ha a nagydarab emberek hirtelen mozdulatokat tesznek a folyton könyék- vagy térd útjába kerülő haszontalanságok környékén. Sylweran mégis különösebb nehézség nélkül kiszúrja az apró üzlethelyiség túlfelében ténykedő vénséges apókát, akit megszólítva amaz megfordul és szaggatott léptekkel az érkező társaság felé fordul. Az üzlettulajdonos maga is muzeális darab: foga páros számú ugyan, de nyolcnál kevesebb, fejbúbja tar, hosszú, hegyes füle mögött mindkét oldalt vattaszerű, égnek meredő ősz hajcsomó, szeme méretes, de szürkés hályoggal fedett. Egyszerű lila talárt visel, ráncos mutatóujján egy szemmel láthatólag igen értékes, bíborköves gyűrű csillan.
Az ipse feléjük tart. Rohamtempóban. Menet közben fenyegetőleg meglengeti madárkarmos botját, mely egyúttal funkcionál rögtönzött fenyítőeszközként, támasztékként, és karja meghosszabbításaként, mellyel a padlóra szórt, lába elé kerülő csetreszeket takarítja el módszeresen nehézkes lépései közben.*
- Rá ne lépj a mocskos lábaddal! - *Sípolja már messziről Ranae Gius felé, és göcsörtös kezében fenyítőn meglengeti a sétabotot. Valószínűleg arra a foszlott szőnyegszerű akármire gondol a férfi lába alatt, mely az idő során rátelepedett pormennyiségtől jócskán elfakult, azonban egy Lanawin térképet ábrázol. A matuzsálem öklömnyi, jócskán dülledő szeme aztán Trayakra fordul, ahogy az meg a pult felé tart.* - Te is nézzed hova lépsz, különben nagyon nagy baj lesz!
*Ezen nem túl barátságos felütés után Sylweranhoz ér. Biccent és morrant valamit a bemutatkozásra. Az öreg neve egyébként Maabor, ahogy a rozoga faajtón lévő kicsi tábla is hirdeti. Kezét nyújtja a portékáért.*
- Hadd látom! - *Vágja szabad kezével gyomorszájon botjával a derék elfet, hogy fogja meg, míg ő mindkét kézzel a szajré felé nyúl. Mohó kis szerzetnek tűnik, de mivel teljes testmagasságával is alulról üti az egyötvenet, nem jelent komoly fizikai fenyegetést.* - A fél életem azzal töltöttem, hogy különleges portékákat szakértek meg, gondolod, ezzel nem boldogulok? No, nem lesz ingyen, persze! Na, add már, add már, lássuk, mit tehetünk.
*Ráhunyorog a hím kezében a kőre, kezével sürgető mozdulatot tesz, miközben hangosan szipog körbe tekintélyes méretű, cserébe holdsarlószerűen íves szaglószervével. Ha van is bármi ötlete, hogy mi a csudát hoztak neki, vagy semmi jelét nem mutatja a felismerésnek, vagy annyira vaksi, hogy nem látja rendesen.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.20 16:10:29
5623. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-20 15:13:47
Üzenet elküldve: 2016-09-20 15:13:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A kő és a rúnák titka//
*Kis közjátékot követően végül mindhárman a kellemetlen szagokkal megtelni vágyó minden szellőzést mellőző boltba lépnek, de egyelőre még semmi nem facsarja senki orrát. Bolhás kint maradt Bellával, mert még a végén összetöri a fél boltot és lehet eladni Vadvédet kuplerájnak, hogy visszavásárolják a mélységit. Sylweran bemutatkozása után int a boltos felé egy apró biccentéssel körítve, de túl nagy figyelmet nem fordít rá, a nézelődéssel van elfoglalva egészen addig, amíg fülét meg nem üti az őt megmozgató téma - amire sokat nem kell várni, még egy mondat közti írásjel sem választja el Sylweran ezen két megnyilvánulását. A kérésre már meg is indul a pult felé, ahol az első alkalmasnak tűnő felületre feldobja a ponyvába tekert zörgő fémköteget és kioldja a csomót, aminek hatására szétterül a lepel. Alól-felül is szétnyitja azt, rálátást biztosítva a kardra, a két tőrre és két nyílvesszőre. Tesz egy lépést hátra, onnan figyeli a mester munkáját és készül az esetleges kérdésekre.*
*Kis közjátékot követően végül mindhárman a kellemetlen szagokkal megtelni vágyó minden szellőzést mellőző boltba lépnek, de egyelőre még semmi nem facsarja senki orrát. Bolhás kint maradt Bellával, mert még a végén összetöri a fél boltot és lehet eladni Vadvédet kuplerájnak, hogy visszavásárolják a mélységit. Sylweran bemutatkozása után int a boltos felé egy apró biccentéssel körítve, de túl nagy figyelmet nem fordít rá, a nézelődéssel van elfoglalva egészen addig, amíg fülét meg nem üti az őt megmozgató téma - amire sokat nem kell várni, még egy mondat közti írásjel sem választja el Sylweran ezen két megnyilvánulását. A kérésre már meg is indul a pult felé, ahol az első alkalmasnak tűnő felületre feldobja a ponyvába tekert zörgő fémköteget és kioldja a csomót, aminek hatására szétterül a lepel. Alól-felül is szétnyitja azt, rálátást biztosítva a kardra, a két tőrre és két nyílvesszőre. Tesz egy lépést hátra, onnan figyeli a mester munkáját és készül az esetleges kérdésekre.*
5622. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-20 14:56:38
Üzenet elküldve: 2016-09-20 14:56:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A kő és a rúnák titka//
//A hozzászólás 16plusz elemeket tartalmaz//
*Sylweran veszi a poént, de azért kap egy olyan vállveregetést, hogy belerogy a lába. Azért látszik az erőkülönbség, de hát Giust az ilyesmi sosem zavarta. Nevezték ezért már bátornak, merésznek és őrültnek is, Ő a maga részéről a bátort preferálja.*
-Próbálkoztak már vele páran, aztán látod, nem használt.
*Sylwerannak persze igaza van a lóval kapcsolatban, de ez Giust nem hatja meg.*
-Mit gondolna szegény ló, illetve miket nem mondok, Bella, hogy megveszem és máris másnál hagyom megőrzésre? Majd szépen kikötöm ide az ószeres boltja elé és...
*Ekkor veszi észre, hogy a lótartás máris megváltoztatta az életét, méghozzá a csizmájára tapadt trágyagombóc formájában.*
-Ó! Szaros lett a csizmám. *Bosszúsan próbálja levakarni róla a ganajt.*
-Bella, látom már, sok bajom lesz még veled.
*A boltban aztán a háttérbe húzódva nézelődik. Még mindig elég kevéssé érdekli ez az egész.*
A hozzászólás írója (Ranae Gius) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.20 14:58:09
//A hozzászólás 16plusz elemeket tartalmaz//
*Sylweran veszi a poént, de azért kap egy olyan vállveregetést, hogy belerogy a lába. Azért látszik az erőkülönbség, de hát Giust az ilyesmi sosem zavarta. Nevezték ezért már bátornak, merésznek és őrültnek is, Ő a maga részéről a bátort preferálja.*
-Próbálkoztak már vele páran, aztán látod, nem használt.
*Sylwerannak persze igaza van a lóval kapcsolatban, de ez Giust nem hatja meg.*
-Mit gondolna szegény ló, illetve miket nem mondok, Bella, hogy megveszem és máris másnál hagyom megőrzésre? Majd szépen kikötöm ide az ószeres boltja elé és...
*Ekkor veszi észre, hogy a lótartás máris megváltoztatta az életét, méghozzá a csizmájára tapadt trágyagombóc formájában.*
-Ó! Szaros lett a csizmám. *Bosszúsan próbálja levakarni róla a ganajt.*
-Bella, látom már, sok bajom lesz még veled.
*A boltban aztán a háttérbe húzódva nézelődik. Még mindig elég kevéssé érdekli ez az egész.*
A hozzászólás írója (Ranae Gius) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.20 14:58:09
5621. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-20 13:55:09
Üzenet elküldve: 2016-09-20 13:55:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//A kő és a rúnák titka//
*Sylweran felvont szemöldökkel hallgatja Giust. Ha nem tudná milyen, biz' istenek, nyakon verné, de így csak vállon veregeti - ami a méretkülönbségeknek köszönhetően is jelentős magasságcsökkenéssel járhat a férfi számára - és kicsit elneveti magát.*
- Egyszer valaki nagyon meg fog agyalni, Gius. *vigyorog az elf.* - De a kérdés arra irányult, hogy nem azért hagytam az istállóban Borókát, hogy te meg hozz egy másik lovat. Akkor még úgy volt, hogy a templomba megyünk. Mit gondoltál, becipeled? *vigyorog. Ám közben a mélységi felé is terelődik a szó, és a fegyverek meg a kő felé.*
- Remek. *fűzi hozzá Trayaknak, majd már indulnak is az ószeres felé, miközben Gius mesélni kezd. Amit Sylweran egyik szemöldökének felvonásával vigyorogva hallgat, aztán harsányan felnevet.*
- Akkor Bellának kéne meglovagolnia Téged, nem pedig neked őt. *mondja végül a férfira kacsintva. Majd megtorpan.*
- Azt hiszem itt vagyunk. Szerintem Bellát ne hozd be. *vigyorog.*- Nem hiszem, hogy itt jobban örülnének neki, mint a templomban. *mondja, azzal pár pillanat múlva már be is nyit az üzletbe, remélhetőleg nyomában a társaival.*
- Szép jó napot!
*Nem köszön még szép estét, elvégre van még néhány óra sötétedésig, de már jócskán elhagyták a delet.*
- Sehonnai Sylweran vagyok, és a társaimmal egy kis segítséget szeretnénk kérni. Van nálunk néhány fegyver és egy kő, amiket meg kellene vizsgálni, és megmondani, mire lehetnek képesek. Vannak e rejtett tulajdonságaik, mágiával átitatottak e... és ha igen, sötét vagy jó mágia lehet e... Tray, kérlek hozd ide a fegyvereket. *szól is a mélységinek, miközben kiveszi a zsebéből a fehéres színű marokkőt. Nem adja oda rögtön az árusnak, ha az elakarná venni, de a tenyerében felé mutatja.*
- A kő ez volna. *mosolyog.*
*Sylweran felvont szemöldökkel hallgatja Giust. Ha nem tudná milyen, biz' istenek, nyakon verné, de így csak vállon veregeti - ami a méretkülönbségeknek köszönhetően is jelentős magasságcsökkenéssel járhat a férfi számára - és kicsit elneveti magát.*
- Egyszer valaki nagyon meg fog agyalni, Gius. *vigyorog az elf.* - De a kérdés arra irányult, hogy nem azért hagytam az istállóban Borókát, hogy te meg hozz egy másik lovat. Akkor még úgy volt, hogy a templomba megyünk. Mit gondoltál, becipeled? *vigyorog. Ám közben a mélységi felé is terelődik a szó, és a fegyverek meg a kő felé.*
- Remek. *fűzi hozzá Trayaknak, majd már indulnak is az ószeres felé, miközben Gius mesélni kezd. Amit Sylweran egyik szemöldökének felvonásával vigyorogva hallgat, aztán harsányan felnevet.*
- Akkor Bellának kéne meglovagolnia Téged, nem pedig neked őt. *mondja végül a férfira kacsintva. Majd megtorpan.*
- Azt hiszem itt vagyunk. Szerintem Bellát ne hozd be. *vigyorog.*- Nem hiszem, hogy itt jobban örülnének neki, mint a templomban. *mondja, azzal pár pillanat múlva már be is nyit az üzletbe, remélhetőleg nyomában a társaival.*
- Szép jó napot!
*Nem köszön még szép estét, elvégre van még néhány óra sötétedésig, de már jócskán elhagyták a delet.*
- Sehonnai Sylweran vagyok, és a társaimmal egy kis segítséget szeretnénk kérni. Van nálunk néhány fegyver és egy kő, amiket meg kellene vizsgálni, és megmondani, mire lehetnek képesek. Vannak e rejtett tulajdonságaik, mágiával átitatottak e... és ha igen, sötét vagy jó mágia lehet e... Tray, kérlek hozd ide a fegyvereket. *szól is a mélységinek, miközben kiveszi a zsebéből a fehéres színű marokkőt. Nem adja oda rögtön az árusnak, ha az elakarná venni, de a tenyerében felé mutatja.*
- A kő ez volna. *mosolyog.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10212-10231