Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 43 (841. - 860. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
860. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-10-22 07:25:36
Üzenet elküldve: 2020-10-22 07:25:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Dora figyelmébe//
*Ahogy a piacon próbál szabadulni a tömeg fogságából és minél rövidebb úton visszatérni a Kalmárba, odalép hozzá egy kalapos nő és a kezébe nyom egy csomó aranyat. Első szuszra meg se tud mukkanni, nem igazán szokott vele ilyen előfordulni, csak pislog és hallgatja, mit is kell tennie ezért a pénzért.*
-Oooh! Ismerlek ám! *Ekkor esik le neki, mikor jobban is szemügyre veszi, hogy bizony a vendégek között volt ő is és a Báró kiemelte kezelte, ezért biztos befolyásos ember. Ekkor előáll valami érdekességgel is, amit még eddig sose hallott. Dorának simán elhiszi, hogy az információ, amit most rábízott ér annyit, hogy egy kis jutalmat még kizsarolhasson a varázslatos sötételf nőtől is. ~Nem is tudtam, hogy a kormosok ilyen különleges dolgokat is tudnak. ~*
-Rendben, megbeszéltük kisanyám. *Csap lelkesen a nő alkarjára párat, bizalomgerjesztő mosollyal, majd már szalad is, hogy kamatoztassa a frissen szerzett információt. ~Mit kérjek cserébe? ~*
*Ahogy a piacon próbál szabadulni a tömeg fogságából és minél rövidebb úton visszatérni a Kalmárba, odalép hozzá egy kalapos nő és a kezébe nyom egy csomó aranyat. Első szuszra meg se tud mukkanni, nem igazán szokott vele ilyen előfordulni, csak pislog és hallgatja, mit is kell tennie ezért a pénzért.*
-Oooh! Ismerlek ám! *Ekkor esik le neki, mikor jobban is szemügyre veszi, hogy bizony a vendégek között volt ő is és a Báró kiemelte kezelte, ezért biztos befolyásos ember. Ekkor előáll valami érdekességgel is, amit még eddig sose hallott. Dorának simán elhiszi, hogy az információ, amit most rábízott ér annyit, hogy egy kis jutalmat még kizsarolhasson a varázslatos sötételf nőtől is. ~Nem is tudtam, hogy a kormosok ilyen különleges dolgokat is tudnak. ~*
-Rendben, megbeszéltük kisanyám. *Csap lelkesen a nő alkarjára párat, bizalomgerjesztő mosollyal, majd már szalad is, hogy kamatoztassa a frissen szerzett információt. ~Mit kérjek cserébe? ~*
859. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-10-21 23:40:07
Üzenet elküldve: 2020-10-21 23:40:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
//Küldetésben//
- Ismerős. *Reflektál Dora arra, hogy Denjaar miért hagyta el az otthonát, és egy apró fintor is megjelenik az arcán, de nem fűz hozzá több mondandót. Ha földig inná magát, ami az alkoholtűrése miatt ritkán fordul vele elő, biztos órákon át őrjöngene amiatt, hogy a családja kitagadta. De hát maradnak az elfojtott indulatok, mint az élet fő mozgatórugói. A kettejük közt bekövetkező csendet se szívesen törné meg, vagy ha mégis rákérdezne Denjaar, egy tettetett „semmi” legyintéssel engedné el a dolgot – mint mindent, ami fáj.*
- Megtudtam, hogy van Amonban egy Gödör, ahova a nem kívánatos személyeket hajítják. *Vigyorodik el. Ez a felfedezés a legsarkalatosabb pont, itt vesztette el a beléjük vetett hitet.* De amúgy nem sokat. Talán inkább arról tanultam, hogyan lehet a szavakkal boldogulni. *Meg a bájaival is, de ezt nem fejti ki Denjaarnak, a lelke mélyén tudja ő már jól.* Meg gazdagabb is lettem.
*De Dora erszényére most egy apró kihívás vár, ugyanis valami harapnivalót kell kerítenie az útra.*
- Elnézést, gyors leszek, igazán. *Ígéri bájos mosollyal. Szerencsére ismerős a növények között, így óvatosan leereszkedve a ló hátáról már pattan is, hogy beszerezzen egy edénykét, a szükséges falatokat, fűszereket is válogat, illetve egy pokróc is megtetszik neki, amiből, úgy érzi, haszna lehet. És ami a legjobb, hogy ez az egész alig tart tovább két percnél, így Denjaart sem kell megvárakoztatnia. A portékákért Mesélő (Hádész)nak 248 aranyat fizet ki.
Már éppen visszaindulna Denjaarhoz és a lóhoz, amikor elfogja egy érzés. Bár tudja, hogy Esti gyakran a háta közepére sem kívánja, nem lenne jó, ha az amúgy veszélyes küldetésük közben elvesztené kalapos társnője nyomát. Arról nem is beszélve, hogy biztosan megeszi majd a pulykaméreg, ha meghallja, hogy szem elől tévesztette őt. Így már nem tud majd kitolni vele!*
//Xavy figyelmébe//
*Ebben a pillanatban ismerős hangokra lesz figyelmes, és a felszolgáló gnóm lányt pillantja meg a Kalmárból. Odalép hozzá, de nem teketóriázik, Már tartja is tenyerén Balkócza Xavylarinak az 50 aranyat. *
- Szervusz! Kérlek, a Kalmárban mondd meg a társnőmnek, hogy Amonra mentem. Estanellaria, tudod, sötételf, fehér haj, lila szem. *Aztán hirtelen eszébe jut valami mókás. Közelebb hajol.* Maradjon köztünk: ő egy varázslatos sötételf. Teljesíti egy kívánságodat. Jól fontold meg, mi az, és kérd tőle az információért cserébe. Nekem sajnos sietnem kell. A pénzből pedig vegyél valami finomat vagy szépet!
*Azért megvárja, hátha Xavy ellenkezne, de látszik Dorán, hogy sietős neki, és nincs ideje magyarázatokra.*
- Ismerős. *Reflektál Dora arra, hogy Denjaar miért hagyta el az otthonát, és egy apró fintor is megjelenik az arcán, de nem fűz hozzá több mondandót. Ha földig inná magát, ami az alkoholtűrése miatt ritkán fordul vele elő, biztos órákon át őrjöngene amiatt, hogy a családja kitagadta. De hát maradnak az elfojtott indulatok, mint az élet fő mozgatórugói. A kettejük közt bekövetkező csendet se szívesen törné meg, vagy ha mégis rákérdezne Denjaar, egy tettetett „semmi” legyintéssel engedné el a dolgot – mint mindent, ami fáj.*
- Megtudtam, hogy van Amonban egy Gödör, ahova a nem kívánatos személyeket hajítják. *Vigyorodik el. Ez a felfedezés a legsarkalatosabb pont, itt vesztette el a beléjük vetett hitet.* De amúgy nem sokat. Talán inkább arról tanultam, hogyan lehet a szavakkal boldogulni. *Meg a bájaival is, de ezt nem fejti ki Denjaarnak, a lelke mélyén tudja ő már jól.* Meg gazdagabb is lettem.
*De Dora erszényére most egy apró kihívás vár, ugyanis valami harapnivalót kell kerítenie az útra.*
- Elnézést, gyors leszek, igazán. *Ígéri bájos mosollyal. Szerencsére ismerős a növények között, így óvatosan leereszkedve a ló hátáról már pattan is, hogy beszerezzen egy edénykét, a szükséges falatokat, fűszereket is válogat, illetve egy pokróc is megtetszik neki, amiből, úgy érzi, haszna lehet. És ami a legjobb, hogy ez az egész alig tart tovább két percnél, így Denjaart sem kell megvárakoztatnia. A portékákért Mesélő (Hádész)nak 248 aranyat fizet ki.
Már éppen visszaindulna Denjaarhoz és a lóhoz, amikor elfogja egy érzés. Bár tudja, hogy Esti gyakran a háta közepére sem kívánja, nem lenne jó, ha az amúgy veszélyes küldetésük közben elvesztené kalapos társnője nyomát. Arról nem is beszélve, hogy biztosan megeszi majd a pulykaméreg, ha meghallja, hogy szem elől tévesztette őt. Így már nem tud majd kitolni vele!*
//Xavy figyelmébe//
*Ebben a pillanatban ismerős hangokra lesz figyelmes, és a felszolgáló gnóm lányt pillantja meg a Kalmárból. Odalép hozzá, de nem teketóriázik, Már tartja is tenyerén Balkócza Xavylarinak az 50 aranyat.
*- Szervusz! Kérlek, a Kalmárban mondd meg a társnőmnek, hogy Amonra mentem. Estanellaria, tudod, sötételf, fehér haj, lila szem. *Aztán hirtelen eszébe jut valami mókás. Közelebb hajol.* Maradjon köztünk: ő egy varázslatos sötételf. Teljesíti egy kívánságodat. Jól fontold meg, mi az, és kérd tőle az információért cserébe. Nekem sajnos sietnem kell. A pénzből pedig vegyél valami finomat vagy szépet!
*Azért megvárja, hátha Xavy ellenkezne, de látszik Dorán, hogy sietős neki, és nincs ideje magyarázatokra.*
858. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-10-21 22:24:49
Üzenet elküldve: 2020-10-21 22:24:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 559
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 559
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Küldetésben//
-Elfogyott a levegő. *Válaszolja meg kurtán a Wegtorenből való távozását firtató kérdést. Azért eszébe jut, hogy még sem járja ily ködös magyarázatokkal traktálni az elfet, ezért némileg kiegészíti a dolgot.* -Van az úgy, hogy az ember rajta veszt. S ki egyszer elbukik, arra örökre ráég kudarcának emléke. Ilyen hely ez a Wegtoren.
*Megköszörüli torkát, majd egy ideig néma csendbe burkolódzik. Még a lány életkorára is csak némi hümmögés a válasz elsőre, s nem hallatszik köröttük egyéb, csak a ló patáinak szapora visszhangja.
Ötven. Emberesztendőben tán már a napnyugta kezdete, elféletben azonban a napkorong még csak most ébredezik a horizont mögött.*
-Negyven, tán ötven, a kettő között elvesztettem a számolást. Tehát egy tudós... Leány. *Az asszony megnevezés igen csak távol áll a lánytól, még ránézésre is.* -Én ugyan még soha sem jártam a Vashegyen, de sosem gondoltam volna, hogy a barbárok földjén tudósemberek is megfordulnak... Na meg kancellárok. Milyen előkelő cím. És gazdagabb lett, mióta eljött? Más népek szokásaival és dalaival?
*Ippeg, hogy nem érnek ki a városból, mikor Dora újabb kívánsággal rukkol elő, egyenesen beleduruzsolva azt fülébe. Furcsa dolog, hogy ennyi esztendővel a háta mögött is képes megborzongatni a gyengébbik nem közelsége. Vagy csak túl rég volt már része hasonlóban. Most azonban az étel dolga a fennforgás. Könnyű dolog feledni a vacsora dolgát, ha az ember sok időt tölt szabad ég alatt... De udvartartásos útitársáról nem feledkezhet el.*
-Étel. Hogyne. *Szólal meg szórakozottan, majd kantáránál fogva húzza vissza a lovat, hogy az csak úgy hőköl. Amúgy sincs ellenére a vacsora gondolata, sőt.
Nem telik bele néhány perc, máris a sürgő-forgó városi piac képe bontakozik ki előttük, ahogy kiérnek a szűk utcáról.*
-Egyéb óhaj, kisasszony? *Fordul hátra a nyeregben, hogy az elfhez intézhesse a félig gunyoros, félig komoly kérdést. Amennyiben Dora le óhajt szállni mögüle, magának meg kell megtennie, szemmel láthatóan lovasában nincs inger ily jellegű segítség irányába. Ő maga nem vár sokáig, ha a lány a nyerget választja, hát lóháton caplatnak be a bódék sorai közé.*
-Ne szöszöljünk itt sokáig. Minél előbb a hátunk mögött hagyjuk a várost, annál jobb.
-Elfogyott a levegő. *Válaszolja meg kurtán a Wegtorenből való távozását firtató kérdést. Azért eszébe jut, hogy még sem járja ily ködös magyarázatokkal traktálni az elfet, ezért némileg kiegészíti a dolgot.* -Van az úgy, hogy az ember rajta veszt. S ki egyszer elbukik, arra örökre ráég kudarcának emléke. Ilyen hely ez a Wegtoren.
*Megköszörüli torkát, majd egy ideig néma csendbe burkolódzik. Még a lány életkorára is csak némi hümmögés a válasz elsőre, s nem hallatszik köröttük egyéb, csak a ló patáinak szapora visszhangja.
Ötven. Emberesztendőben tán már a napnyugta kezdete, elféletben azonban a napkorong még csak most ébredezik a horizont mögött.*
-Negyven, tán ötven, a kettő között elvesztettem a számolást. Tehát egy tudós... Leány. *Az asszony megnevezés igen csak távol áll a lánytól, még ránézésre is.* -Én ugyan még soha sem jártam a Vashegyen, de sosem gondoltam volna, hogy a barbárok földjén tudósemberek is megfordulnak... Na meg kancellárok. Milyen előkelő cím. És gazdagabb lett, mióta eljött? Más népek szokásaival és dalaival?
*Ippeg, hogy nem érnek ki a városból, mikor Dora újabb kívánsággal rukkol elő, egyenesen beleduruzsolva azt fülébe. Furcsa dolog, hogy ennyi esztendővel a háta mögött is képes megborzongatni a gyengébbik nem közelsége. Vagy csak túl rég volt már része hasonlóban. Most azonban az étel dolga a fennforgás. Könnyű dolog feledni a vacsora dolgát, ha az ember sok időt tölt szabad ég alatt... De udvartartásos útitársáról nem feledkezhet el.*
-Étel. Hogyne. *Szólal meg szórakozottan, majd kantáránál fogva húzza vissza a lovat, hogy az csak úgy hőköl. Amúgy sincs ellenére a vacsora gondolata, sőt.
Nem telik bele néhány perc, máris a sürgő-forgó városi piac képe bontakozik ki előttük, ahogy kiérnek a szűk utcáról.*
-Egyéb óhaj, kisasszony? *Fordul hátra a nyeregben, hogy az elfhez intézhesse a félig gunyoros, félig komoly kérdést. Amennyiben Dora le óhajt szállni mögüle, magának meg kell megtennie, szemmel láthatóan lovasában nincs inger ily jellegű segítség irányába. Ő maga nem vár sokáig, ha a lány a nyerget választja, hát lóháton caplatnak be a bódék sorai közé.*
-Ne szöszöljünk itt sokáig. Minél előbb a hátunk mögött hagyjuk a várost, annál jobb.
857. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-10-21 13:34:51
Üzenet elküldve: 2020-10-21 13:34:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
*Learon végül a piac felé veszi az irányt, ahol megvehet egy wegtoreni és egy pirtianesi mesterkardnak való alapanyagot. Tudja, hogy mi kell ezekhez a fegyverekhez, de az árakkal még nincs tisztában, sőt azt sem tudja hirtelen, hogy kitől is kéne ezeket beszereznie, szóval elkezd nézelődni a sok árus között, hátha van, aki neki megfelelő fémeket árul. Ha kell, bebarangolja az egész helyet. Közben az ismerős árusokra rá-ráköszön, hiszen jó páran akadnak itt, akiktől már vásárolt ezt-azt. Állat és terményárusok, egy öreg törpe, akitől valamikor ételt vett amikor Artheniorba érkezett még sok-sok éve. Azóta már őt is sokan felismerik a város egyszerű lakói közül is, hiszen ő is árult már itt a piacon. Ha talál megfelelő árust, akkor felé igyekszik.*
856. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-10-21 07:46:09
Üzenet elküldve: 2020-10-21 07:46:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nisamie Iruveus//
*A hirtelen átforduló komédia előadása után csak nagy szemekkel pislog felfelé, mint a kivert kutya, míg a lány próbál szabadulni a szorításból, ám annyira nem részeg, hogy ezt engedje. Nem szeretne lila foltokat hagyni a lábán, de így kapatosan nem igazán tudja az erejét kontrollálni, csupán annyi tiszta, hogy nem fogja elengedni, míg ilyen bosszús, ha a fejét veri piásüveggel akkor sem.*
-Olyan KEGYETLEN vagy drágám! *Ő viszont nem igazán fogja vissza magát, bár ennek a nagy önbizalomnak és feltűnési viszketegségnek az egyik oka az állapota.*
-De ezt szeretem benned. *Mondja színpadiasan szipogva, majd mintha egy könny is kicsordulna az alkoholtól csillogó szeméből. Ilyet bármikor képes produkálni, régen rájött a titkára. Miután a lány kezd beletörődőbben viselkedni vele, a szorítás is enyhülni látszik, a tömeg pedig nagyrészt megy a dolgára, hiszen az mindenkinek van itt. Az arcára kiül egy széles mosoly, mikor a lány erőt vesz a dühén és megannyi tanáccsal látja el.*
-Az de jó lenne édesem… de sajnos egyedül nem megy. Látod milyen állapotban vagyok? *Dörgöli bele az arcát ismét a nő ruhájába.*
-De ha hazaviszel magadhoz és megetetsz, esetleg tárgyalhatunk a szabadon eresztésedről. *Emeli fel a fejét, az iménti szavak pedig halkan hagyják el a száját, talán eddig a nő nem is sejthette, hogy ilyen visszafogottan is meg tud szólalni.*
-Kis helyen is elvagyok, nem okozok sok gondot, csendben leszek ígérem. Nem kell tőlem tartanod. *Kacsint a nőre, ha letekint rá.*
-Mit szólsz hozzá? *Húzódik a szájára egy kedvesen meggyőző mosoly, hátha még nincsen késő.*
//Nisamie Iruveus//
*A hirtelen átforduló komédia előadása után csak nagy szemekkel pislog felfelé, mint a kivert kutya, míg a lány próbál szabadulni a szorításból, ám annyira nem részeg, hogy ezt engedje. Nem szeretne lila foltokat hagyni a lábán, de így kapatosan nem igazán tudja az erejét kontrollálni, csupán annyi tiszta, hogy nem fogja elengedni, míg ilyen bosszús, ha a fejét veri piásüveggel akkor sem.*
-Olyan KEGYETLEN vagy drágám! *Ő viszont nem igazán fogja vissza magát, bár ennek a nagy önbizalomnak és feltűnési viszketegségnek az egyik oka az állapota.*
-De ezt szeretem benned. *Mondja színpadiasan szipogva, majd mintha egy könny is kicsordulna az alkoholtól csillogó szeméből. Ilyet bármikor képes produkálni, régen rájött a titkára. Miután a lány kezd beletörődőbben viselkedni vele, a szorítás is enyhülni látszik, a tömeg pedig nagyrészt megy a dolgára, hiszen az mindenkinek van itt. Az arcára kiül egy széles mosoly, mikor a lány erőt vesz a dühén és megannyi tanáccsal látja el.*
-Az de jó lenne édesem… de sajnos egyedül nem megy. Látod milyen állapotban vagyok? *Dörgöli bele az arcát ismét a nő ruhájába.*
-De ha hazaviszel magadhoz és megetetsz, esetleg tárgyalhatunk a szabadon eresztésedről. *Emeli fel a fejét, az iménti szavak pedig halkan hagyják el a száját, talán eddig a nő nem is sejthette, hogy ilyen visszafogottan is meg tud szólalni.*
-Kis helyen is elvagyok, nem okozok sok gondot, csendben leszek ígérem. Nem kell tőlem tartanod. *Kacsint a nőre, ha letekint rá.*
-Mit szólsz hozzá? *Húzódik a szájára egy kedvesen meggyőző mosoly, hátha még nincsen késő.*
855. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-10-20 14:40:22
Üzenet elküldve: 2020-10-20 14:40:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
* Miután Wertus kipihente magát, összeszedi holmiját és a város felé indul. Hamarosan egy piactéren találja magát, ahol nagy a sürgés. Az árusok egymást túlkiabálva versengenek a vevők kegyeiért.
A törpe figyelmét nem köti le egyik kereskedő portékája sem, pláne, hogy pénze sincs. Így, hát igyekszik minél hamarább keresztülverekedni magát a tömegen, hogy az egyik közeli utcára kijutva eltűnhessen innét. Találomra választ tehát egy irányt és mihamarább arra igyekszik. *
A hozzászólás írója (Wertus Askander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.20 14:41:38
A törpe figyelmét nem köti le egyik kereskedő portékája sem, pláne, hogy pénze sincs. Így, hát igyekszik minél hamarább keresztülverekedni magát a tömegen, hogy az egyik közeli utcára kijutva eltűnhessen innét. Találomra választ tehát egy irányt és mihamarább arra igyekszik. *
A hozzászólás írója (Wertus Askander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.20 14:41:38
854. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-10-19 21:13:41
Üzenet elküldve: 2020-10-19 21:13:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Egyéb vásárlás //
* A téma boncolgatása elég érdekes fejleményeket hoz a felszínre.*
~ Csóriba bele plántálták, hogy nem ér semmit.~ * Az a kérdés, hogy vajon ez miért is érdekli Nimralt. Nagyon egyszerű rá a válasz. Egy hű társa lassan, de biztosan kezd hozzá nőni a szívéhez. Kettő egy motivált társ sokkal hatékonyabb, mint amelyik nem. Három valamilyen szinten hasonló a sorsuk.*
- Ők ostobák. Miért is hallgatnál egy rakat ostobára? Én nem mondod, mivel mindenkit az alapján ítélek meg, hogy mennyit ér. Te már bizonyítottad nekem, hogy értékes vagy. Lhoris és Grilaz a kezedből evet, ahogyan a kocsmáros is. Egyikük sem mondta, hogy szegény kis fattyú. Egyedi vagy és különleges. Inkább ez motiváljon.* Kevés dolgot tud így hirtelen összeszedni, de majd az idő múlásával több minden is fog jönni. A szülők említésére meg felnevet.*
- Én amikor legelőször megláttam apámat azt kívántam, bár ne lett volna így. Anyám megölte és kis híján engem is. Egy fához szögezett a nyílpuskájával. Ha nincsenek a martalócok, akkor én most csak egy rakat megrágott csont lennék egy erdő mélyén. Na, de mindegy is, inkább a jelenre koncentráljuk! A múlton ráérünk később is rágódni.* A ruha kiválasztás mérföldekkel jobb témának bizonyul. Hamarosan ki is választják a megfelelő darabot. Rlilla nem rest az arcába tolni a mélységinek a választott példányt, hogy megszemlélje a minőségét.*
- Igeen, sehol egy kopás.* Válaszolja, miközben igyekszik kicsit távolabb kerülni a kékségtől.*
- Remek! Akkor irány előre!* A ruha már ki van fizetve, szóval elrajtolhatnak a romok felé. Nimral fejében már több terv is van, hogy mit kezdjenek, ha végeznek a mai nappal. Az egyik igen csábító és még nagyobb kockázata sincs, leszámítva a költséges kezdést.*
* A téma boncolgatása elég érdekes fejleményeket hoz a felszínre.*
~ Csóriba bele plántálták, hogy nem ér semmit.~ * Az a kérdés, hogy vajon ez miért is érdekli Nimralt. Nagyon egyszerű rá a válasz. Egy hű társa lassan, de biztosan kezd hozzá nőni a szívéhez. Kettő egy motivált társ sokkal hatékonyabb, mint amelyik nem. Három valamilyen szinten hasonló a sorsuk.*
- Ők ostobák. Miért is hallgatnál egy rakat ostobára? Én nem mondod, mivel mindenkit az alapján ítélek meg, hogy mennyit ér. Te már bizonyítottad nekem, hogy értékes vagy. Lhoris és Grilaz a kezedből evet, ahogyan a kocsmáros is. Egyikük sem mondta, hogy szegény kis fattyú. Egyedi vagy és különleges. Inkább ez motiváljon.* Kevés dolgot tud így hirtelen összeszedni, de majd az idő múlásával több minden is fog jönni. A szülők említésére meg felnevet.*
- Én amikor legelőször megláttam apámat azt kívántam, bár ne lett volna így. Anyám megölte és kis híján engem is. Egy fához szögezett a nyílpuskájával. Ha nincsenek a martalócok, akkor én most csak egy rakat megrágott csont lennék egy erdő mélyén. Na, de mindegy is, inkább a jelenre koncentráljuk! A múlton ráérünk később is rágódni.* A ruha kiválasztás mérföldekkel jobb témának bizonyul. Hamarosan ki is választják a megfelelő darabot. Rlilla nem rest az arcába tolni a mélységinek a választott példányt, hogy megszemlélje a minőségét.*
- Igeen, sehol egy kopás.* Válaszolja, miközben igyekszik kicsit távolabb kerülni a kékségtől.*
- Remek! Akkor irány előre!* A ruha már ki van fizetve, szóval elrajtolhatnak a romok felé. Nimral fejében már több terv is van, hogy mit kezdjenek, ha végeznek a mai nappal. Az egyik igen csábító és még nagyobb kockázata sincs, leszámítva a költséges kezdést.*
853. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-10-19 09:14:52
Üzenet elküldve: 2020-10-19 09:14:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
// Piactúra //
*Nagy léptekkel vágtat a piacra, be is veti magát a tömegbe, hogy megtalálja azt, amit keres. Sajnos már elég későn van ahhoz, hogy a gyógyfüves férfi, akitől a gazokat szokta venni, elszivárogjon. Csupán a szokásos standját találja üresen.*
-Na klafa… most mi legyen? *Áll meg a bódé mellett, közben néha meg- meglökik véletlenül, hogy érezze a sürgetést magán. Mióta nem hordja a csúcsos sipkáját, nem igazán hajlandók az emberek észre venni, csak mikor már rajta taposnak.*
-NÉÉÉZZÉÉ már a lábad elé! *Kurjantja el magát idegesen a harmadik vagy a negyedik taszítás után. Ekkor veszi észre a szemközti részen, hogy ponyván füvek vannak kiterítve, úgy fest, szárított zöldek. ~Ez az én napom! ~ Csap az öklébe és indul meg keresztül a tömegen, hogy szemrevételezze a dolgokat. ~Kamilla, nadálytő, orbáncfű… minden van, ami kéne. ~ Mert hát, ha már itt van, akkor magának is vesz, ki tudja, mikor lesz rá megint szüksége. Így megkéri az árust, hogy a máktejet külön csomagolja az övéitől, aztán szépen ki is fizeti, hogy aztán szaladhasson vissza vele a fogadóba. Az erszényéből kivesz Mesélő (Hádész) részére 102 aranytallért és a markába nyomja, ekkor már szinte nem is látni, úgy beleugrik a tömegbe, egy Eeyr fizesse meg, felkiáltás után. Szinte már a haja is rakoncátlan portyába kezd a szellő és a menetszél nyomására.*
-Mennyé már az arcomból..pfej. *Köpi ki.*
*Nagy léptekkel vágtat a piacra, be is veti magát a tömegbe, hogy megtalálja azt, amit keres. Sajnos már elég későn van ahhoz, hogy a gyógyfüves férfi, akitől a gazokat szokta venni, elszivárogjon. Csupán a szokásos standját találja üresen.*
-Na klafa… most mi legyen? *Áll meg a bódé mellett, közben néha meg- meglökik véletlenül, hogy érezze a sürgetést magán. Mióta nem hordja a csúcsos sipkáját, nem igazán hajlandók az emberek észre venni, csak mikor már rajta taposnak.*
-NÉÉÉZZÉÉ már a lábad elé! *Kurjantja el magát idegesen a harmadik vagy a negyedik taszítás után. Ekkor veszi észre a szemközti részen, hogy ponyván füvek vannak kiterítve, úgy fest, szárított zöldek. ~Ez az én napom! ~ Csap az öklébe és indul meg keresztül a tömegen, hogy szemrevételezze a dolgokat. ~Kamilla, nadálytő, orbáncfű… minden van, ami kéne. ~ Mert hát, ha már itt van, akkor magának is vesz, ki tudja, mikor lesz rá megint szüksége. Így megkéri az árust, hogy a máktejet külön csomagolja az övéitől, aztán szépen ki is fizeti, hogy aztán szaladhasson vissza vele a fogadóba. Az erszényéből kivesz Mesélő (Hádész) részére 102 aranytallért és a markába nyomja, ekkor már szinte nem is látni, úgy beleugrik a tömegbe, egy Eeyr fizesse meg, felkiáltás után.
Szinte már a haja is rakoncátlan portyába kezd a szellő és a menetszél nyomására.*-Mennyé már az arcomból..pfej. *Köpi ki.*
852. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-10-18 19:38:29
Üzenet elküldve: 2020-10-18 19:38:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Eooghantar Weery'tas//
*A sértésnek szánt szavak egyáltalán nem találnak célba. Sőt mi több, olyan irányt adnak a kettejük által folytatott „beszélgetésnek”, amire a lány biztosan nem számított. A dühödt arckifejezés először értetlenné, aztán egészen hamar ijedté válik, ahogy a férfi belelovalja magát az árva gyerek szerepkörébe.
A lábfogásnál csak egészen halkan sikkant fel; így is elég szempár szegeződik már rájuk, nem akar még több nézőt maguk köré gyűjteni. Pedig rendes sikoly kívánkozna ki belőle, az a velőt rázó fajta, ami garantáltan összecsődíti a fél piacot. Nem viseli túl jól a kéretlen érintést.*
- Mit képzelsz?! Engedj el azonnal! *Még mindig nem kiabál, inkább minden erővel igyekszik szabadulni a fogásból és ebből a szörnyen alakuló helyzetből.*
- Részeg idióta! *Körbepillant sebtében, de szinte azonnal úgy dönt, hogy nincs értelme segítségért kiabálnia. Azzal talán csak tovább rontana az egészen.* - Vedd le rólam a mocskos kezed! *Fűzi még hozzá kicsit halkabban, de be kell látnia, hogy az ilyen hozzászólásokkal valószínűleg nem sokat segít magán.
A zenész mintha csak örömét lelné a megszégyenülésben, még egy „szeretlek”-kel is megtoldja a rögtönzött piaci előadást, csak hogy egy nézőben se hagyjon kételyeket, aki esetleg nem hallotta volna a korábban elhangzott részleteket. Nisamie egy pillanatra kezeibe temeti arcát, majd fájdalmas tekintettel pillant Eooghantar szemébe.*
- Te szerencsétlen… *Nagy levegőt vesz, amit hosszan kifúj, majd egy fokkal kevésbé indulatos hangon folytatja.* - Józanodj ki egy kicsit az árnyékban, egyél valamit, aztán aludd át a napot. De engem engedj utamra, hallod?! *Újból szabadulni próbál a rabságból, bár most talán egy fokkal kevésbé erőszakosan, mint az imént.*
//Eooghantar Weery'tas//
*A sértésnek szánt szavak egyáltalán nem találnak célba. Sőt mi több, olyan irányt adnak a kettejük által folytatott „beszélgetésnek”, amire a lány biztosan nem számított. A dühödt arckifejezés először értetlenné, aztán egészen hamar ijedté válik, ahogy a férfi belelovalja magát az árva gyerek szerepkörébe.
A lábfogásnál csak egészen halkan sikkant fel; így is elég szempár szegeződik már rájuk, nem akar még több nézőt maguk köré gyűjteni. Pedig rendes sikoly kívánkozna ki belőle, az a velőt rázó fajta, ami garantáltan összecsődíti a fél piacot. Nem viseli túl jól a kéretlen érintést.*
- Mit képzelsz?! Engedj el azonnal! *Még mindig nem kiabál, inkább minden erővel igyekszik szabadulni a fogásból és ebből a szörnyen alakuló helyzetből.*
- Részeg idióta! *Körbepillant sebtében, de szinte azonnal úgy dönt, hogy nincs értelme segítségért kiabálnia. Azzal talán csak tovább rontana az egészen.* - Vedd le rólam a mocskos kezed! *Fűzi még hozzá kicsit halkabban, de be kell látnia, hogy az ilyen hozzászólásokkal valószínűleg nem sokat segít magán.
A zenész mintha csak örömét lelné a megszégyenülésben, még egy „szeretlek”-kel is megtoldja a rögtönzött piaci előadást, csak hogy egy nézőben se hagyjon kételyeket, aki esetleg nem hallotta volna a korábban elhangzott részleteket. Nisamie egy pillanatra kezeibe temeti arcát, majd fájdalmas tekintettel pillant Eooghantar szemébe.*
- Te szerencsétlen… *Nagy levegőt vesz, amit hosszan kifúj, majd egy fokkal kevésbé indulatos hangon folytatja.* - Józanodj ki egy kicsit az árnyékban, egyél valamit, aztán aludd át a napot. De engem engedj utamra, hallod?! *Újból szabadulni próbál a rabságból, bár most talán egy fokkal kevésbé erőszakosan, mint az imént.*
851. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-10-17 21:09:17
Üzenet elküldve: 2020-10-17 21:09:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Egyéb vásárlás //
* Meglepődik azon, hogy megkérdezték honnan veszi ezeket a butaságokat. A tekintetébe is hitetlenség van, mintha a sötételf azt kérdezte volna, hogy miből gondolja, hogy az ég kék, pedig azt látni, meg mindenki körülötte mondja is, hogy kék. *
- Hát sokan mondták már. Mondjuk a kocsmárosok, a többi kurtizán, a kuncsaftok, a legtöbb utcakölyök, a nemesek, akik meglátnak, csak suttogva, de azt is hallom ám. Akkor még az őrök, az árusok, a pék is sokszor mondta, hogy "szegény, koszos kis fattyú, csak éhen halni jött a világra. " De ő olyan kedves szomorúsággal mondja, mintha egy édes bogarat sajnálna, akit össze kellett taposnia. * - mondja gyorsan, nehogy folt essék a pék becsületén, mert bizony amattól sokszor kapott a vörös leányka száraz többnapos kenyeret, ami még egészen jó volt, csak le kellett kapargatni a penészt. Az elf vigasztalása jól esik számára, még ha el is ismerik, hogy a lány tényleg egy koszos fattyú. Bár ezer Rlilla már rég túl van. A gazdagnegyedes érvelésre bólint. *
- Igaz, csak ők ismerték a családjukat... Látták az apjuk meg anyjuk arcát, tudják kitől örökölték vonásaikat. Nekem csak nevelőapám volt egy ideig, de már régóta nem láttam - * mindig egyedül volt, akkor is, amikor az öreg próbálta nevelni. Mindig sokat kért tőle. A testét.
Közben habár a téma szomorú, a kis szeplős bőszen válogat újfent a ruhák közül. Sikerül kettőre szorítani a versenyzőket, végül meglett a legújabb ruha Rlilla életében. *
- Jaj el sem hiszem, hogy húzni fogom nemsokára - * áradozik lelkesen, közben magához mérve a ruhát. *
- Annyira hihetetlenül szép, a színe élénk, és nézd, még a könyökénél sincsen egy szemernyi kikopás se - * mutatja az elf orra elé tolva az anyagot. *
- Jól van, menjünk! - * bólint s ha az elf elindul boldogan meg-megugorva ő is. *
* Meglepődik azon, hogy megkérdezték honnan veszi ezeket a butaságokat. A tekintetébe is hitetlenség van, mintha a sötételf azt kérdezte volna, hogy miből gondolja, hogy az ég kék, pedig azt látni, meg mindenki körülötte mondja is, hogy kék. *
- Hát sokan mondták már. Mondjuk a kocsmárosok, a többi kurtizán, a kuncsaftok, a legtöbb utcakölyök, a nemesek, akik meglátnak, csak suttogva, de azt is hallom ám. Akkor még az őrök, az árusok, a pék is sokszor mondta, hogy "szegény, koszos kis fattyú, csak éhen halni jött a világra. " De ő olyan kedves szomorúsággal mondja, mintha egy édes bogarat sajnálna, akit össze kellett taposnia. * - mondja gyorsan, nehogy folt essék a pék becsületén, mert bizony amattól sokszor kapott a vörös leányka száraz többnapos kenyeret, ami még egészen jó volt, csak le kellett kapargatni a penészt. Az elf vigasztalása jól esik számára, még ha el is ismerik, hogy a lány tényleg egy koszos fattyú. Bár ezer Rlilla már rég túl van. A gazdagnegyedes érvelésre bólint. *
- Igaz, csak ők ismerték a családjukat... Látták az apjuk meg anyjuk arcát, tudják kitől örökölték vonásaikat. Nekem csak nevelőapám volt egy ideig, de már régóta nem láttam - * mindig egyedül volt, akkor is, amikor az öreg próbálta nevelni. Mindig sokat kért tőle. A testét.
Közben habár a téma szomorú, a kis szeplős bőszen válogat újfent a ruhák közül. Sikerül kettőre szorítani a versenyzőket, végül meglett a legújabb ruha Rlilla életében. *
- Jaj el sem hiszem, hogy húzni fogom nemsokára - * áradozik lelkesen, közben magához mérve a ruhát. *
- Annyira hihetetlenül szép, a színe élénk, és nézd, még a könyökénél sincsen egy szemernyi kikopás se - * mutatja az elf orra elé tolva az anyagot. *
- Jól van, menjünk! - * bólint s ha az elf elindul boldogan meg-megugorva ő is. *
850. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-10-17 18:57:07
Üzenet elküldve: 2020-10-17 18:57:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Csillagnézőben//
-Igazából fogalmam sincs mi lett volna a mondat vége, Wherä. Azt hiszem ez is egy, olyan dolog az életünkben, amire várni kell, hogy rájöjjünk. Ígérem amint lesz rá, majd válaszom megosztom veled. *Kis gondolkodás után felel, csak végül a fél- elf, mert rendkívül meglepte a nő a kérdésével hiszen ő, teljes könnyedséggel harapta el a mondata végét észre sem véve, hogy lehetett volna annak szabályos vége. Ő maga egy- egy portékára sem néz rá semelyik árusnál egészen addig amíg meg nem látja a szívéhez oly közel nőtt állatokat, ám nem sokáig időzhet mellettük, mert a nő hatalmas ijedtséggel szalad tovább egy izgatott kutyustól és hamar ki is fakad a karamell bőrűnek nagy szomorúan. *
- Wherä, a kutyák mindenkit megugatnak, de ez nem azért van, mert utálnak! Gyere ide! *Ha a nő közelebb lép hozzá finoman átkarolja és a hajába simít, hogy éreztesse minden rendben van. *
- Egyébként meg, aki téged nem szeret az bolond. Elbűvölő nő vagy. *Mosolyog őszintén az ékszerkészítőre, majd lassan elengedi őt és új témába kezd. *
- Most egyébként eszembe jutott, hogy amikor először láttam kutyát 6 esztendős koromban elkezdtem sírni annyira féltem tőle. Pedig meg sem mukkant, csak nézett rám a nagy szemeivel és próbált nyalogatni, de én a fejembe vettem, hogy megakar enni és elfutottam. Szegény szomszéd néni nem tudott, hogy bocsánatot kérni anyámtól amiért, így rám ijesztett a kutyája. Ironikus, hogy pont belőlem lett az egyik legnagyobb kutya imádó. Talán pont azért, mert annyira elevenek, hogy nem éreztem magam magányosnak mellettük. Tudod, nem igazán tudtam bárhol is sokáig maradni amikor aktívan voltam a seregben. Alig ismertem bárkit is, őszintén talán örülök is neki, hogy kiléptem. Ezt még nem említettem, de kizárólag ezért vagyok most is. Igazából 5 éves szünetre mentem hivatalosan, de nem hiszem, hogy ebből bármi is lesz, majd ismét. Egyébként szeretsz táncolni? Pusztán, mert a fogadóban akkor felkérnélek, de ha nem az sem baj, mert mesés a kertjük és jó csendes.
-Igazából fogalmam sincs mi lett volna a mondat vége, Wherä. Azt hiszem ez is egy, olyan dolog az életünkben, amire várni kell, hogy rájöjjünk. Ígérem amint lesz rá, majd válaszom megosztom veled. *Kis gondolkodás után felel, csak végül a fél- elf, mert rendkívül meglepte a nő a kérdésével hiszen ő, teljes könnyedséggel harapta el a mondata végét észre sem véve, hogy lehetett volna annak szabályos vége. Ő maga egy- egy portékára sem néz rá semelyik árusnál egészen addig amíg meg nem látja a szívéhez oly közel nőtt állatokat, ám nem sokáig időzhet mellettük, mert a nő hatalmas ijedtséggel szalad tovább egy izgatott kutyustól és hamar ki is fakad a karamell bőrűnek nagy szomorúan. *
- Wherä, a kutyák mindenkit megugatnak, de ez nem azért van, mert utálnak! Gyere ide! *Ha a nő közelebb lép hozzá finoman átkarolja és a hajába simít, hogy éreztesse minden rendben van. *
- Egyébként meg, aki téged nem szeret az bolond. Elbűvölő nő vagy. *Mosolyog őszintén az ékszerkészítőre, majd lassan elengedi őt és új témába kezd. *
- Most egyébként eszembe jutott, hogy amikor először láttam kutyát 6 esztendős koromban elkezdtem sírni annyira féltem tőle. Pedig meg sem mukkant, csak nézett rám a nagy szemeivel és próbált nyalogatni, de én a fejembe vettem, hogy megakar enni és elfutottam. Szegény szomszéd néni nem tudott, hogy bocsánatot kérni anyámtól amiért, így rám ijesztett a kutyája. Ironikus, hogy pont belőlem lett az egyik legnagyobb kutya imádó. Talán pont azért, mert annyira elevenek, hogy nem éreztem magam magányosnak mellettük. Tudod, nem igazán tudtam bárhol is sokáig maradni amikor aktívan voltam a seregben. Alig ismertem bárkit is, őszintén talán örülök is neki, hogy kiléptem. Ezt még nem említettem, de kizárólag ezért vagyok most is. Igazából 5 éves szünetre mentem hivatalosan, de nem hiszem, hogy ebből bármi is lesz, majd ismét. Egyébként szeretsz táncolni? Pusztán, mert a fogadóban akkor felkérnélek, de ha nem az sem baj, mert mesés a kertjük és jó csendes.
849. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-10-16 21:16:30
Üzenet elküldve: 2020-10-16 21:16:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Egyéb vásárlás //
* Ha nem érti a befektetést, hát az sem baj, mert majd rájön. Most az a lényeg, hogy a köpeny rajta legyen. Meg is dicséri, amiért ilyen jól áll rajta, amivel csak adja a lovat a másik alá, mivel az így már nem is nagyon akarja összehúzni magán. Nimral ingatja ugyan a fejét, de ráhagyja, mert olyan jól érzi így magát Rlilla, hogy nem lenne szíve elrontani ezt.*
- Hasznos és kellemes is tud lenni. Na meg lehet szimplán bőrápolásra is használni.* A munkájában való használatot szándékosan nem teszi szóvá. Ha jól alakulnának a dolgok, akkor talán nem kéne többé olyan munkát végeznie. Bár arra még jócskán kéne várni. Talán meg sem érik, hiszen ma is olyan közel volt a vég. Most viszont csak a ruha vásárlás következik, ami zátonyra fut a lány érzelmi kitörése miatt. Az érzelem hullám a mélységi nőstényen is megindít valamit, ami mélyre volt eltemetve benne már egy jó ideje. A vigasztalás szerencsére eltereli erről az érzésről valamennyire a lány figyelmét.*
- Tényleg. Mellesleg ezeket a butaságokat honnan szedted? Hát igen koszosnak koszos vagy. Talán fattyú is, de inkább félvérnek mondanám, mivel az szebben hangzik, meg a jelentése is finomabb. Viszont ettől még érsz ugyanannyit, mint bármelyik nemes. Mellesleg nem is olyan jó mostanság nemesnek lenni. Elég ránézni a Gazdagnegyedre.* Hát elég furcsán próbál vigasztalni, de nem a szavak sötételfe. Az a lényeg, hogy a végül is megnyugszik a félvér és egy szorosabb ölelés után minden visszatér a régibe. Rlilla ugyan az a cserfes mosolygós Rlilla, mint aki korábban is volt. Újra a ruha vásárlásra térnek vissza. Az ő véleményét is kikérik.*
- Legyen, akkor az élénkebbik színű.* Tanácsolja ő is, mert tény, hogy abban szívdöglesztőbb lesz a lány.*
- A Romvárosban keresünk, majd egy üres kúrát, ahol védve leszünk az időjárás elől. Ott felavatjuk az új fegyvereinket. Utána át is öltözhetsz, mert csak nem kéne az első alkalommal összemocskolni a szép új ruhád. Addig viselheted a köpenyem.* Ha egyetért vele, akkor fizet és akár rögtön indulhatnak is tovább.*
* Ha nem érti a befektetést, hát az sem baj, mert majd rájön. Most az a lényeg, hogy a köpeny rajta legyen. Meg is dicséri, amiért ilyen jól áll rajta, amivel csak adja a lovat a másik alá, mivel az így már nem is nagyon akarja összehúzni magán. Nimral ingatja ugyan a fejét, de ráhagyja, mert olyan jól érzi így magát Rlilla, hogy nem lenne szíve elrontani ezt.*
- Hasznos és kellemes is tud lenni. Na meg lehet szimplán bőrápolásra is használni.* A munkájában való használatot szándékosan nem teszi szóvá. Ha jól alakulnának a dolgok, akkor talán nem kéne többé olyan munkát végeznie. Bár arra még jócskán kéne várni. Talán meg sem érik, hiszen ma is olyan közel volt a vég. Most viszont csak a ruha vásárlás következik, ami zátonyra fut a lány érzelmi kitörése miatt. Az érzelem hullám a mélységi nőstényen is megindít valamit, ami mélyre volt eltemetve benne már egy jó ideje. A vigasztalás szerencsére eltereli erről az érzésről valamennyire a lány figyelmét.*
- Tényleg. Mellesleg ezeket a butaságokat honnan szedted? Hát igen koszosnak koszos vagy. Talán fattyú is, de inkább félvérnek mondanám, mivel az szebben hangzik, meg a jelentése is finomabb. Viszont ettől még érsz ugyanannyit, mint bármelyik nemes. Mellesleg nem is olyan jó mostanság nemesnek lenni. Elég ránézni a Gazdagnegyedre.* Hát elég furcsán próbál vigasztalni, de nem a szavak sötételfe. Az a lényeg, hogy a végül is megnyugszik a félvér és egy szorosabb ölelés után minden visszatér a régibe. Rlilla ugyan az a cserfes mosolygós Rlilla, mint aki korábban is volt. Újra a ruha vásárlásra térnek vissza. Az ő véleményét is kikérik.*
- Legyen, akkor az élénkebbik színű.* Tanácsolja ő is, mert tény, hogy abban szívdöglesztőbb lesz a lány.*
- A Romvárosban keresünk, majd egy üres kúrát, ahol védve leszünk az időjárás elől. Ott felavatjuk az új fegyvereinket. Utána át is öltözhetsz, mert csak nem kéne az első alkalommal összemocskolni a szép új ruhád. Addig viselheted a köpenyem.* Ha egyetért vele, akkor fizet és akár rögtön indulhatnak is tovább.*
848. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-10-15 21:39:06
Üzenet elküldve: 2020-10-15 21:39:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Egyéb vásárlás //
* Befektetés, csakhogy a lányba se befektetni nem szoktak, maximum mást beletenni. Ezért sem igazán érti ezt a befektetés szót a nőnél, amit feje apró elfordításával jelez. Végül azért csak magán tartja a köpenyt, mert kellemesen meleg, s mikor szóba hozza társa, hogy még előnyös is a számára halkan felkuncog, s csak azért sem húzza össze, hanem minden lépésnél kilép a köpeny alól.
Első megállójuknál olajokat vásárol Nimral, mikről hamar ki is derülnek, hogy mifélék. *
- Olyan is van? Hű, hát ez nagyon hasznos dolog ám. Jó lesz észben tartani, majd még kellhet a munkámhoz - * bólogat. Ciprus, ciprus, ezt jó lesz észben tartani, ha esetleg a pénztárca kicsit duzzad, akkor ezzel tényleg sok fájdalomtól tudja megkímélni magát.
Eztán a ruhák felé veszik az irányt. Rlilla válogatni kezd, de félúton megtörik, s az érzelmei kibuknak belőle. Általában tudja őket szabályozni, elvonul sírdogálni, ha épp baja van, de úgy érzi a sötételf előtt nyugodtan bömbölhet nem fogja leteremteni, s így is lett. Sőt, még meg is vigasztalgatja a lányt, ami annyira nagyon jól esik számára. Ritkán simogatják ennyire barátságosan. *
- T..tényleg? - * kérdezi hüppögve. * - De én csak egy koszos félelf fattyú vagyok, nem nemes - * rázza meg a fejét. Nem érzi sértésnek a szavakat, hiszen mióta eszét tudja ezt mondogatták neki. Egyszerűen csak státusz jelölőnek fogja fel őket, hogy tudja, hol a helye. Ha szerencséje van, egy részeg hajós meleg ágyában.
Jól esik neki kisírnia magát, s mire jön a kérdés már őszintén bólint. *
- Igen, igen, sokkal, köszönöm - * öleli meg a nőt szorosan, majd ellép s elmosolyodik újra a ruhákhoz fordulva. *
- Akkor a sötét vagy a világoskék legyen szerinted? - * kérdez rá végül.*
-Mind a kettő nagyon tetszik, talán az élénk kicsit jobban, mert az olyan élénk és új kinézetű - * vigyorodik el.*
* Befektetés, csakhogy a lányba se befektetni nem szoktak, maximum mást beletenni. Ezért sem igazán érti ezt a befektetés szót a nőnél, amit feje apró elfordításával jelez. Végül azért csak magán tartja a köpenyt, mert kellemesen meleg, s mikor szóba hozza társa, hogy még előnyös is a számára halkan felkuncog, s csak azért sem húzza össze, hanem minden lépésnél kilép a köpeny alól.
Első megállójuknál olajokat vásárol Nimral, mikről hamar ki is derülnek, hogy mifélék. *
- Olyan is van? Hű, hát ez nagyon hasznos dolog ám. Jó lesz észben tartani, majd még kellhet a munkámhoz - * bólogat. Ciprus, ciprus, ezt jó lesz észben tartani, ha esetleg a pénztárca kicsit duzzad, akkor ezzel tényleg sok fájdalomtól tudja megkímélni magát.
Eztán a ruhák felé veszik az irányt. Rlilla válogatni kezd, de félúton megtörik, s az érzelmei kibuknak belőle. Általában tudja őket szabályozni, elvonul sírdogálni, ha épp baja van, de úgy érzi a sötételf előtt nyugodtan bömbölhet nem fogja leteremteni, s így is lett. Sőt, még meg is vigasztalgatja a lányt, ami annyira nagyon jól esik számára. Ritkán simogatják ennyire barátságosan. *
- T..tényleg? - * kérdezi hüppögve. * - De én csak egy koszos félelf fattyú vagyok, nem nemes - * rázza meg a fejét. Nem érzi sértésnek a szavakat, hiszen mióta eszét tudja ezt mondogatták neki. Egyszerűen csak státusz jelölőnek fogja fel őket, hogy tudja, hol a helye. Ha szerencséje van, egy részeg hajós meleg ágyában.
Jól esik neki kisírnia magát, s mire jön a kérdés már őszintén bólint. *
- Igen, igen, sokkal, köszönöm - * öleli meg a nőt szorosan, majd ellép s elmosolyodik újra a ruhákhoz fordulva. *
- Akkor a sötét vagy a világoskék legyen szerinted? - * kérdez rá végül.*
-Mind a kettő nagyon tetszik, talán az élénk kicsit jobban, mert az olyan élénk és új kinézetű - * vigyorodik el.*
847. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-10-14 14:41:35
Üzenet elküldve: 2020-10-14 14:41:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A Piperekalmár//
*Fekete köpenyébe burkolózva érkezik a Kalmár felől, a Piactér peremén kissé meglassítva lépteit. Nem, mintha sosem járt volna még itt, mégis az idegenek kifejezésével arcán kémleli a délelőtti forgatagot, mind árusok, mind potenciális vásárlók tekintetében. Egészen más ez is, mint ahogy emlékeiben létezett, pedig a Pintynél biztosan kevesebb átalakuláson mehetett keresztül.
Az ismerős utcaköveken letér eddigi határozott haladási irányáról, hogy a standok előtt nézelődve haladhasson egy teljes kört. Nem áll meg hosszabban sehol, az irányába érkező ajánlkozásokat és egyéb vásárlását ösztönző kísérleteket sorban hárítja, minden alkalommal nemet intve fejével. Csupán a kínálatot méri fel, s talán száguldozó gondolatait igyekszik elterelni a két fő sodorról, melyek között akaratán kívül és felül cikázik. Aztyan és Mik. Egyik sem kellemetlen irány, azonban mindkettő olyan, mit nem kíván túl gondolni. Az előbbit azért, mert sosem kételkedett munkájában és képességeiben, nem önteltségből, mindössze tisztában van saját tudásával. A megfelelési kényszer felettébb idegesítő érzetét sem tapasztalta már régen, s meg kell állapítsa, nem hiányzott neki. Utóbbival kapcsolatban pedig rendre olyan érzései lepik meg, amikről nem hitte, hogy létezhetnek, s pláne nem, hogy egyetlen éjszaka felélesztheti azokat.
Jár néhány kört, csak hogy napirendre térhessen szokatlan szétszórtsága felett, s megfelelő lelki- és elmeállapotban érkezhessen meg a Kovácsműhelybe. Meg Kereskedelmi Központba.*
*Fekete köpenyébe burkolózva érkezik a Kalmár felől, a Piactér peremén kissé meglassítva lépteit. Nem, mintha sosem járt volna még itt, mégis az idegenek kifejezésével arcán kémleli a délelőtti forgatagot, mind árusok, mind potenciális vásárlók tekintetében. Egészen más ez is, mint ahogy emlékeiben létezett, pedig a Pintynél biztosan kevesebb átalakuláson mehetett keresztül.
Az ismerős utcaköveken letér eddigi határozott haladási irányáról, hogy a standok előtt nézelődve haladhasson egy teljes kört. Nem áll meg hosszabban sehol, az irányába érkező ajánlkozásokat és egyéb vásárlását ösztönző kísérleteket sorban hárítja, minden alkalommal nemet intve fejével. Csupán a kínálatot méri fel, s talán száguldozó gondolatait igyekszik elterelni a két fő sodorról, melyek között akaratán kívül és felül cikázik. Aztyan és Mik. Egyik sem kellemetlen irány, azonban mindkettő olyan, mit nem kíván túl gondolni. Az előbbit azért, mert sosem kételkedett munkájában és képességeiben, nem önteltségből, mindössze tisztában van saját tudásával. A megfelelési kényszer felettébb idegesítő érzetét sem tapasztalta már régen, s meg kell állapítsa, nem hiányzott neki. Utóbbival kapcsolatban pedig rendre olyan érzései lepik meg, amikről nem hitte, hogy létezhetnek, s pláne nem, hogy egyetlen éjszaka felélesztheti azokat.
Jár néhány kört, csak hogy napirendre térhessen szokatlan szétszórtsága felett, s megfelelő lelki- és elmeállapotban érkezhessen meg a Kovácsműhelybe. Meg Kereskedelmi Központba.*
846. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-10-14 14:26:46
Üzenet elküldve: 2020-10-14 14:26:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Egyéb vásárlás //
* Rlilla úgy meglepődik, mintha aranyat venne neki a sötételf, pedig csak pár egyszerű ruháról van szó.*
- Bah! Még csak nem is az én pénzemből vásároltam. Rulcar meg Lohris is adott pénzt. De még, ha az én pénzem is lenne a fegyver akkor is befektetés. A ruha meg az az alap. Még a végén megfázol itt nekem.* Fedi meg barátságosan a zavart lányt, miközben a köpenyét ráteríti. Amit szótlanul fogad társa el.*
- Még jól is áll. Kihangsúlyozza azokat szép szabadon hagyott combokat. Nagyon csábos vagy, de azért húzd össze jól!* A piacra így sétálnak be, hogy elsőnek megvegyék a két olajjal teli üvegcsét. A kérdésre az egyiknek lecsavarja a kupakját és a másik orrához tartja.*
- Ciprusolaj van benne. Érzed az illatát? Jót tesz a bőrnek, de talán inkább az a lényeges tulajdonsága, hogy jó sikamlós. A kanok szeretik az ilyesmit* Kacsint rá, amiből tudhatta, hogy miről lehet szó. Na ezzel is megvannak, így aztán jöhet a ruha vásárlás. Rlilla boldogan túr bele a kupacba, hogy aztán kedvére válogasson belőle. Az a kék, amit először mutat neki annyira nem is rossz.*
- Nem rossz, nem rossz! Illik a szemedhez ez a halvány kék. Mindenképpen tedd félre, hogy később meglegyen, ha már szedtél össze párat.* Tanácsolja neki, mielőtt az újabbakért nyúlna. Több ruha is előkerül még különböző színben. A piros ruha sem néz ki rosszul Nimral szerint. A barna az már annyira nem tetszik neki se, de úgy néz ki társának sem. Mintha kékből kerülne több a kezébe, ami talán a legjobb szín hozzá. Elégedetten mosolyog a mélységi, de aztán történik valami. Minden ruhát elenged és amikor ránéz könnyek csillognak a szemében. És itt még nem is áll meg a dolog, hamarosan már bömböl a lány. Szegényke élete rémesen hánytatott lehetett idáig, a szavaiból ezt lehet kihallani. Eddig is tudta Nimral, de most döbbent rá, hogy mennyire lehetett az. Tőle sem áll távol az ilyesmi, mivel elég szegényesen élt igen csak sokáig, de ennyire talán nem. Ebbe a jelenetbe az ő kemény szíve is belesajdul. Odalép hozzá és megöleli, mivel ilyenkor ez a legjobb orvosság.*
- Shhh! Semmi baj! Még szép, hogy szabad, sőt még ennél szebbeket is.* Egyik kezével ölei, amíg a másikkal a fejét simogatja.*
~ Csóri még szinte gyermek. Ha nem találnak rám, valószínűleg én is így végeztem volna.~ *El is önti a harag, mert Rlillánál tényleg nem is látott még szerényebb és jó lelkűbb lányt. Azok a mocskos szoknyapecérek, meg csúnyán kihasználták. Amíg sírdogál, addig így marad, a környező kéjencek nagy örömére, akik minden bizonnyal meresztik a jeleneten a szemüket. Aztán, ha már jobban van szépen letörli az egyik könnycseppet az arcáról, majd aztán homlokon csókolja.*
- Na jobban érzed magad?* Nimraltól az élet megtagadta a gyermek áldást, amiről az apja számszeríjával gondoskodott, de most erre a pillanatra mélyre temetett anyai ösztönei előtörtek. Nem is képzelte volna, hogy ilyen sebezhető érzelmileg. Ez az új érzés megrémíti és örömmel is eltölti.*
* Rlilla úgy meglepődik, mintha aranyat venne neki a sötételf, pedig csak pár egyszerű ruháról van szó.*
- Bah! Még csak nem is az én pénzemből vásároltam. Rulcar meg Lohris is adott pénzt. De még, ha az én pénzem is lenne a fegyver akkor is befektetés. A ruha meg az az alap. Még a végén megfázol itt nekem.* Fedi meg barátságosan a zavart lányt, miközben a köpenyét ráteríti. Amit szótlanul fogad társa el.*
- Még jól is áll. Kihangsúlyozza azokat szép szabadon hagyott combokat. Nagyon csábos vagy, de azért húzd össze jól!* A piacra így sétálnak be, hogy elsőnek megvegyék a két olajjal teli üvegcsét. A kérdésre az egyiknek lecsavarja a kupakját és a másik orrához tartja.*
- Ciprusolaj van benne. Érzed az illatát? Jót tesz a bőrnek, de talán inkább az a lényeges tulajdonsága, hogy jó sikamlós. A kanok szeretik az ilyesmit* Kacsint rá, amiből tudhatta, hogy miről lehet szó. Na ezzel is megvannak, így aztán jöhet a ruha vásárlás. Rlilla boldogan túr bele a kupacba, hogy aztán kedvére válogasson belőle. Az a kék, amit először mutat neki annyira nem is rossz.*
- Nem rossz, nem rossz! Illik a szemedhez ez a halvány kék. Mindenképpen tedd félre, hogy később meglegyen, ha már szedtél össze párat.* Tanácsolja neki, mielőtt az újabbakért nyúlna. Több ruha is előkerül még különböző színben. A piros ruha sem néz ki rosszul Nimral szerint. A barna az már annyira nem tetszik neki se, de úgy néz ki társának sem. Mintha kékből kerülne több a kezébe, ami talán a legjobb szín hozzá. Elégedetten mosolyog a mélységi, de aztán történik valami. Minden ruhát elenged és amikor ránéz könnyek csillognak a szemében. És itt még nem is áll meg a dolog, hamarosan már bömböl a lány. Szegényke élete rémesen hánytatott lehetett idáig, a szavaiból ezt lehet kihallani. Eddig is tudta Nimral, de most döbbent rá, hogy mennyire lehetett az. Tőle sem áll távol az ilyesmi, mivel elég szegényesen élt igen csak sokáig, de ennyire talán nem. Ebbe a jelenetbe az ő kemény szíve is belesajdul. Odalép hozzá és megöleli, mivel ilyenkor ez a legjobb orvosság.*
- Shhh! Semmi baj! Még szép, hogy szabad, sőt még ennél szebbeket is.* Egyik kezével ölei, amíg a másikkal a fejét simogatja.*
~ Csóri még szinte gyermek. Ha nem találnak rám, valószínűleg én is így végeztem volna.~ *El is önti a harag, mert Rlillánál tényleg nem is látott még szerényebb és jó lelkűbb lányt. Azok a mocskos szoknyapecérek, meg csúnyán kihasználták. Amíg sírdogál, addig így marad, a környező kéjencek nagy örömére, akik minden bizonnyal meresztik a jeleneten a szemüket. Aztán, ha már jobban van szépen letörli az egyik könnycseppet az arcáról, majd aztán homlokon csókolja.*
- Na jobban érzed magad?* Nimraltól az élet megtagadta a gyermek áldást, amiről az apja számszeríjával gondoskodott, de most erre a pillanatra mélyre temetett anyai ösztönei előtörtek. Nem is képzelte volna, hogy ilyen sebezhető érzelmileg. Ez az új érzés megrémíti és örömmel is eltölti.*
845. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-10-13 23:46:18
Üzenet elküldve: 2020-10-13 23:46:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Egyéb vásárlás //
* Meglepődik a lány felajánlásán. *
- K..komolyan? - * kérdez rá nagy, kerek szemekkel. Hiszen most vett neki egy csomó fegyvert. A leány lenéz a kezében tartott tőrre. Az ő tőrére. Furcsa, hogy tulajdona van. *
- Nem, nem fogadhatom el, így is olyan sokat adtál már nekem... - * rázza meg a fejét zavartan. Nem is tudja hová tenni, hát vele ilyen kedvesek nem szoktak lenni. Amíg Rlilla magyarázkodik addig a mélységi a vállára terít egy köpenyt. A melegség lassan átjárja testét. Kellemes, bizsergető érzés. Kicsit fészkelődik, helyezkedik, furcsa szituáció ez számára. Ilyen időben nem dideregni, hát, meglepő dolog na. Tudja, hogy ez ellen is tiltakoznia kellene, de ujjai valahogy nem mozdulnak a meleg vacok alól, hogy visszaadják a tulajdonosnak a nehéz anyagot. Így úriasan lépked be a piacra, legalábbis számára olyan érzés, mintha maga lenne a város leggazdagabb családjának a lánykája, s minden nemes kelmét rá aggattak volna gömbölyded testecskéjére. *
- Az mire jó? - * kérdez rá kíváncsian a néhány üvegcsényi löttyre amit társa vásárolt. Kíváncsi, hogy vajon harchoz kell-e? Talán valami profi méreg? Esetleg saláta öntet?
Ezután hamar elérkeznek a ruhákhoz. Van itt mindenféle, ezeregy színben, millió anyagból varrott motyók. Nimral egy standnál megáll, s szabadkozva engedi szabadjára a lány kezecskéit, hogy válasszák ki a neki tetszőt. Rlilla csak pillog. Sok közül tud választani. Nem egyet nyomnak a kezébe, ami hordott, több kezet megjárt darab, hanem újat. Választhat akár színeset is. Ott egy fakó, a szürkületkor az éghez nagyon hasonló, amott egy sötétzöld. Van piros is, nem rikít olyan melegen, mint a drágábbak, az anyaga is durvább, de a vöröske számára felér egy nemesi öltözékkel. *
- Mit szólsz ehhez? - * mutat a fakó kékre, kihúzza megnézi, aztán hozza a zöldet, a sötétebbet, néhány pillanat, s már ujjai a piroson nyugodnak, aztán egy másik, a szeme színéhez hasonló újabb kékre lesz figyelmes, utána fog egy barnábbat, de azt gyorsan el is engedi. Neki feltűnőbb kell, mert végre megteheti. Aztán mindet elengedi. Nimralra pillant, s hirtelen könnybe lábadnak a szemei. Rlilla ritkán néz ki úgy, mint egy kislány. A nagy keblek, rókaszemek, széles csípő kimondottan öregítik, de most bárki gyereknek nézheti. *
- Én el se tudom mondani mennyire hálás vagyok azért amit teszel, soha senkitől nem kaptam még semmit ami ilyen hatalmas összegű lenne - * kezdi el, s már bömböl, hiába próbálja letörölni a könnyeket kézfejével mindig újabbak lépnek a helyükbe. *
- Az se biztos, hogy megérdemlem ezeket a gyönyörű, új ruhákat, szabad nekem ilyesmit felvennem? - * kérdezi, s nem csitul a sírása, sőt inkább jobban rátör.*
A hozzászólás írója (Rlilla Ravaatris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.13 23:47:51
* Meglepődik a lány felajánlásán. *
- K..komolyan? - * kérdez rá nagy, kerek szemekkel. Hiszen most vett neki egy csomó fegyvert. A leány lenéz a kezében tartott tőrre. Az ő tőrére. Furcsa, hogy tulajdona van. *
- Nem, nem fogadhatom el, így is olyan sokat adtál már nekem... - * rázza meg a fejét zavartan. Nem is tudja hová tenni, hát vele ilyen kedvesek nem szoktak lenni. Amíg Rlilla magyarázkodik addig a mélységi a vállára terít egy köpenyt. A melegség lassan átjárja testét. Kellemes, bizsergető érzés. Kicsit fészkelődik, helyezkedik, furcsa szituáció ez számára. Ilyen időben nem dideregni, hát, meglepő dolog na. Tudja, hogy ez ellen is tiltakoznia kellene, de ujjai valahogy nem mozdulnak a meleg vacok alól, hogy visszaadják a tulajdonosnak a nehéz anyagot. Így úriasan lépked be a piacra, legalábbis számára olyan érzés, mintha maga lenne a város leggazdagabb családjának a lánykája, s minden nemes kelmét rá aggattak volna gömbölyded testecskéjére. *
- Az mire jó? - * kérdez rá kíváncsian a néhány üvegcsényi löttyre amit társa vásárolt. Kíváncsi, hogy vajon harchoz kell-e? Talán valami profi méreg? Esetleg saláta öntet?
Ezután hamar elérkeznek a ruhákhoz. Van itt mindenféle, ezeregy színben, millió anyagból varrott motyók. Nimral egy standnál megáll, s szabadkozva engedi szabadjára a lány kezecskéit, hogy válasszák ki a neki tetszőt. Rlilla csak pillog. Sok közül tud választani. Nem egyet nyomnak a kezébe, ami hordott, több kezet megjárt darab, hanem újat. Választhat akár színeset is. Ott egy fakó, a szürkületkor az éghez nagyon hasonló, amott egy sötétzöld. Van piros is, nem rikít olyan melegen, mint a drágábbak, az anyaga is durvább, de a vöröske számára felér egy nemesi öltözékkel. *
- Mit szólsz ehhez? - * mutat a fakó kékre, kihúzza megnézi, aztán hozza a zöldet, a sötétebbet, néhány pillanat, s már ujjai a piroson nyugodnak, aztán egy másik, a szeme színéhez hasonló újabb kékre lesz figyelmes, utána fog egy barnábbat, de azt gyorsan el is engedi. Neki feltűnőbb kell, mert végre megteheti. Aztán mindet elengedi. Nimralra pillant, s hirtelen könnybe lábadnak a szemei. Rlilla ritkán néz ki úgy, mint egy kislány. A nagy keblek, rókaszemek, széles csípő kimondottan öregítik, de most bárki gyereknek nézheti. *
- Én el se tudom mondani mennyire hálás vagyok azért amit teszel, soha senkitől nem kaptam még semmit ami ilyen hatalmas összegű lenne - * kezdi el, s már bömböl, hiába próbálja letörölni a könnyeket kézfejével mindig újabbak lépnek a helyükbe. *
- Az se biztos, hogy megérdemlem ezeket a gyönyörű, új ruhákat, szabad nekem ilyesmit felvennem? - * kérdezi, s nem csitul a sírása, sőt inkább jobban rátör.*
A hozzászólás írója (Rlilla Ravaatris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.13 23:47:51
844. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-10-12 09:29:21
Üzenet elküldve: 2020-10-12 09:29:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nisamie Iruveus//
*Tagadhatatlan, hogy lebukott és ezt ezzel a hülye tréfával se tudja elleplezni, így a végére már csak a szégyenteljes heherészés marad meg. A sajt az nem lesz meg, ami piszkálja is egy kicsit, de ha tovább mászik négykézláb, lehet valami más előkívánkozik majd. Ezért úgy dönt, feltápászkodik, ehhez pedig segítséget is igénybe vesz, egy szekérre támaszkodva egyenesedik fel. Le is porolgatja magát, nem mintha lehetne javítani a kinézetén vele, de senki se mondhatja, hogy nem próbálta meg. Nagyon úgy tűnik, a lány nem is nagyon titkolja, hogy ő bizony nem nyerte el a bizalmát, talán még undorodik is tőle egy kicsit. ~Így nem engedhetem el, olyan bánatos képet vág. ~ *
-Lehet igazad van, szööörnyen restellem. *Inog oda a lány mellé, a belőle áradó piaszag és a hangjából hallatszódó fura hajlítások immár leplezetlenül árulkodnak az állapotáról.*
-Jól mondod, csak egy árva gyerek vagyok, aki elvesztette az anyját a tömegben. Most nem tudom merre is lakom… *Erre hirtelen leveti magát a földre és a lány lábaira dől, hogy azokat átfogva, megtorpanásra késztesse.*
-Segíts megkeresni hol lakom! Eltévedtem és mindenki oolyan csúnyán néz rám! Legyen szíved! *Kezd el felhangon siránkozni, hogy arra már a körülöttük állók is odafordulnak és összesúgnak.*
-Nem mehetsz el csak így! SZERETLEK! *Dörgöli a koszos arcát a lány ruhájába, hiszen ha csak úgy letámad a tömegben egy nőt, talán még meg is verik, így talán csak sajnálják.*
//Nisamie Iruveus//
*Tagadhatatlan, hogy lebukott és ezt ezzel a hülye tréfával se tudja elleplezni, így a végére már csak a szégyenteljes heherészés marad meg. A sajt az nem lesz meg, ami piszkálja is egy kicsit, de ha tovább mászik négykézláb, lehet valami más előkívánkozik majd. Ezért úgy dönt, feltápászkodik, ehhez pedig segítséget is igénybe vesz, egy szekérre támaszkodva egyenesedik fel. Le is porolgatja magát, nem mintha lehetne javítani a kinézetén vele, de senki se mondhatja, hogy nem próbálta meg. Nagyon úgy tűnik, a lány nem is nagyon titkolja, hogy ő bizony nem nyerte el a bizalmát, talán még undorodik is tőle egy kicsit. ~Így nem engedhetem el, olyan bánatos képet vág. ~ *
-Lehet igazad van, szööörnyen restellem. *Inog oda a lány mellé, a belőle áradó piaszag és a hangjából hallatszódó fura hajlítások immár leplezetlenül árulkodnak az állapotáról.*
-Jól mondod, csak egy árva gyerek vagyok, aki elvesztette az anyját a tömegben. Most nem tudom merre is lakom… *Erre hirtelen leveti magát a földre és a lány lábaira dől, hogy azokat átfogva, megtorpanásra késztesse.*
-Segíts megkeresni hol lakom! Eltévedtem és mindenki oolyan csúnyán néz rám! Legyen szíved! *Kezd el felhangon siránkozni, hogy arra már a körülöttük állók is odafordulnak és összesúgnak.*
-Nem mehetsz el csak így! SZERETLEK! *Dörgöli a koszos arcát a lány ruhájába, hiszen ha csak úgy letámad a tömegben egy nőt, talán még meg is verik, így talán csak sajnálják.*
843. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-10-10 23:46:45
Üzenet elküldve: 2020-10-10 23:46:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Csillagnézőben//
*Annak ellenére, hogy Max indokolatlannak tartja a mélységi szabadkozását, Wherä mégis azt érzi, hogy ez akkor is így van rendjén. Persze cseppet sem jelenti azt, hogy megjátszotta. Erre képtelen, mert mindig őszinte szemei és vonásai pillanatok alatt úgy leleplezik, mint a sicc. A fordított helyzet esetének vázolására nem reagál ugyan, csak magában elkönyveli, hogy ha őt kérdezte volna hasonló témában, biztosan nem adott volna választ. Mégpedig azon egyszerű oknál fogva, hogy túl korainak tartja beavatni egy olyan személyt mélyebb titkaiba, akit még csak pár órája ismer. Idővel persze könnyen meglehet, hogy mesél nem hétköznapi és nem is kimondottan boldog múltjáról.
Érdekes dolgot kezd mondani a karamell bőrű, miután az arcon történő csókolás megtörténik Wherä részéről. De azt biza nem tudja hova tenni, hogy befejezetlenül marad a mondat. Ugyan az nevetésre készteti, hogy a Pegazust rövidített formában nevezi Max. Ilyen formában még sosem hallotta említeni. De miközben felkel a puha fűből, arca újból komolyra változik - na meg kíváncsivá - úgy kérdezi meg:*
- Mit akartál mondani az előbb? Mi lenne, ha megszoknád?
*Amennyiben a férfi is vele tart, úgy a piac irányába indul meg, ahol persze - szokás szerint - úgy tolonganak a vásárlók, mintha az egész tér az övék lenne. Wherä ugyan fél szemmel rá-rápillantgat egy-egy dologra, de különben Maxra figyel. Már ha ő egyáltalán válaszol a leány kérdésére. Azt azonban nem veszi észre, hogy az egyik standnál kutyákat értékesítenek, s az egyik - egy fekete, bozontos - alaposan meg is ugatja a mélységit. Reflexből odakapja a fejét, és mikor meglátja a vicsorító állatot, úgy megrémül szegény, hogy önkéntelenül is gyorsabbra veszi lépteit. Félve időnként hátra is pillant, hogy megbizonyosodjon arról, hogy az állat nem követi-e. Persze nyilván nem, a kofa nem engedi.*
- Már a kutyák sem szeretnek!* Fakad ki Maxnak keserűen.
Wherä eléggé hajlamos megijedni egyébként. És hangulata is ingadozó olykor-olykor, mint például a jelen helyzetben. Az imént még oly vidám arc helyén a karamell bőrű most egy rosszkedvű és az ijedtség nyomait még magán hordozó tekintetet láthat. De nem tartós nála az ilyesmi, ha kap egy kis törődést.*
*Annak ellenére, hogy Max indokolatlannak tartja a mélységi szabadkozását, Wherä mégis azt érzi, hogy ez akkor is így van rendjén. Persze cseppet sem jelenti azt, hogy megjátszotta. Erre képtelen, mert mindig őszinte szemei és vonásai pillanatok alatt úgy leleplezik, mint a sicc. A fordított helyzet esetének vázolására nem reagál ugyan, csak magában elkönyveli, hogy ha őt kérdezte volna hasonló témában, biztosan nem adott volna választ. Mégpedig azon egyszerű oknál fogva, hogy túl korainak tartja beavatni egy olyan személyt mélyebb titkaiba, akit még csak pár órája ismer. Idővel persze könnyen meglehet, hogy mesél nem hétköznapi és nem is kimondottan boldog múltjáról.
Érdekes dolgot kezd mondani a karamell bőrű, miután az arcon történő csókolás megtörténik Wherä részéről. De azt biza nem tudja hova tenni, hogy befejezetlenül marad a mondat. Ugyan az nevetésre készteti, hogy a Pegazust rövidített formában nevezi Max. Ilyen formában még sosem hallotta említeni. De miközben felkel a puha fűből, arca újból komolyra változik - na meg kíváncsivá - úgy kérdezi meg:*
- Mit akartál mondani az előbb? Mi lenne, ha megszoknád?
*Amennyiben a férfi is vele tart, úgy a piac irányába indul meg, ahol persze - szokás szerint - úgy tolonganak a vásárlók, mintha az egész tér az övék lenne. Wherä ugyan fél szemmel rá-rápillantgat egy-egy dologra, de különben Maxra figyel. Már ha ő egyáltalán válaszol a leány kérdésére. Azt azonban nem veszi észre, hogy az egyik standnál kutyákat értékesítenek, s az egyik - egy fekete, bozontos - alaposan meg is ugatja a mélységit. Reflexből odakapja a fejét, és mikor meglátja a vicsorító állatot, úgy megrémül szegény, hogy önkéntelenül is gyorsabbra veszi lépteit. Félve időnként hátra is pillant, hogy megbizonyosodjon arról, hogy az állat nem követi-e. Persze nyilván nem, a kofa nem engedi.*
- Már a kutyák sem szeretnek!* Fakad ki Maxnak keserűen.
Wherä eléggé hajlamos megijedni egyébként. És hangulata is ingadozó olykor-olykor, mint például a jelen helyzetben. Az imént még oly vidám arc helyén a karamell bőrű most egy rosszkedvű és az ijedtség nyomait még magán hordozó tekintetet láthat. De nem tartós nála az ilyesmi, ha kap egy kis törődést.*
842. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-10-09 19:49:24
Üzenet elküldve: 2020-10-09 19:49:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Egyéb vásárlás //
- Remélem elállt, mert én nem akarok bőrig ázni.* Más sem hiányzik neki, mint egy jó kis megfázás. Ha éppen csak csepereg, akkor azzal még kibékülne. A fegyverek elrakása az nagyon érdekes ötlet. Hát őszintén szólva eléggé leharcolt ruhát visel társa.*
- Hát ebben a ruhában eléggé nehéz lesz elrejteni. Tudod mit mondok én neked? Itt a piacon veszünk valamilyen ruhát neked, amiben fázni se fogsz és még majd tudod hova rakni is azokat a fegyvereket. Nesze addig használd ezt!* Azzal saját köpenyét adja át a lánynak. Annak a belsejében is találhat zsebeket, amikbe éppen pakolhat. Neki amúgy is ott fityeg az oldalán a kard, amit bárki láthat, szóval ez nála nem nagy ügy, de Rlillával más a helyzet. Nem árt, ha úgy tudják, hogy csak egy esetlen kislány. Közben már a piacon sétálnak. Nimral gyorsan megalkuszik két kis üveg ciprusolajra, aminek később majd jó hasznát veszi.*
- Na én ezzel meg is vagyok. Menjünk ruhát nézni neked.* Meg is áll az egyik ruhaneműben utazó kereskedő standjánál. A szép és drága kelmék természetesen őt is csábítják, de most se értelme, se felesleges pénze sincs, hogy ilyesmire költsön. Nagyot sóhajt és az egyik olcsó darabokból álló halom felé bök.*
- Egyelőre be kell érnünk az olcsó ruházattal, de később ígérem, hogy beszerzünk pár szép és mellesleg drága rucit is. Na, de ebből a kupacból szabadon válogathatsz most.* A mélységi nem is zavarja meg ebben a műveletben. Félreáll és úgy várakozik. Ha kérdezik majd, akkor természetesen elmondja a ruhákról a véleményét. Ha meg van a kedvenc darab, akkor azt majd ő kis is fogja fizetni. Összesen a mai vásárlásra csupán 123 aranyat költ. A kereskedők Mesélő (Atlasz) nem rajtuk fognak ma meggazdagodni. Csak ezután indulnak majd tovább a Romváros felé, hogy kicsit gyakoroljanak.*
- Remélem elállt, mert én nem akarok bőrig ázni.* Más sem hiányzik neki, mint egy jó kis megfázás. Ha éppen csak csepereg, akkor azzal még kibékülne. A fegyverek elrakása az nagyon érdekes ötlet. Hát őszintén szólva eléggé leharcolt ruhát visel társa.*
- Hát ebben a ruhában eléggé nehéz lesz elrejteni. Tudod mit mondok én neked? Itt a piacon veszünk valamilyen ruhát neked, amiben fázni se fogsz és még majd tudod hova rakni is azokat a fegyvereket. Nesze addig használd ezt!* Azzal saját köpenyét adja át a lánynak. Annak a belsejében is találhat zsebeket, amikbe éppen pakolhat. Neki amúgy is ott fityeg az oldalán a kard, amit bárki láthat, szóval ez nála nem nagy ügy, de Rlillával más a helyzet. Nem árt, ha úgy tudják, hogy csak egy esetlen kislány. Közben már a piacon sétálnak. Nimral gyorsan megalkuszik két kis üveg ciprusolajra, aminek később majd jó hasznát veszi.*
- Na én ezzel meg is vagyok. Menjünk ruhát nézni neked.* Meg is áll az egyik ruhaneműben utazó kereskedő standjánál. A szép és drága kelmék természetesen őt is csábítják, de most se értelme, se felesleges pénze sincs, hogy ilyesmire költsön. Nagyot sóhajt és az egyik olcsó darabokból álló halom felé bök.*
- Egyelőre be kell érnünk az olcsó ruházattal, de később ígérem, hogy beszerzünk pár szép és mellesleg drága rucit is. Na, de ebből a kupacból szabadon válogathatsz most.* A mélységi nem is zavarja meg ebben a műveletben. Félreáll és úgy várakozik. Ha kérdezik majd, akkor természetesen elmondja a ruhákról a véleményét. Ha meg van a kedvenc darab, akkor azt majd ő kis is fogja fizetni. Összesen a mai vásárlásra csupán 123 aranyat költ. A kereskedők Mesélő (Atlasz) nem rajtuk fognak ma meggazdagodni
. Csak ezután indulnak majd tovább a Romváros felé, hogy kicsit gyakoroljanak.*
841. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-10-09 19:30:32
Üzenet elküldve: 2020-10-09 19:30:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Eooghantar Weery'tas//
*Mivel a keresgélésnek továbbra sincs eredménye, lassan kezdi elfogadni a tényt, hogy azt a sajtot már nem látja viszont. Ez a mai valahogy nem tűnik az ő napjának; már a kofáktól kapott sorozatos visszautasítást is nehezen tűrte, de a csemege elvesztésével egybekötött lesérülés már túlmegy egy bizonyos határon. Nagyot sóhajt, próbál nyugodt maradni, de zöldeskék szemei nem éppen arról árulkodnak, hogy ez sikerülne. Az a se eleje se vége történet a törpék szakállának megragadásáról sajnos szintén nem sokat segít a helyzeten, de ezt még sikerül valahogy eleresztenie a füle mellett. Talán még mindig él benne valami halovány remény arra, hogy a földön kúszó másik rálel a sajtra, ha már ilyen kitartóan és alaposan szemrevételezi a piac köveit.
A kérdés formájában megfogalmazott gyanújára nem is kaphatna egyértelműbb választ. Szemei résnyire szűkülnek, ahogy a harsányan felnevető férfit figyeli. Eszébe jut, hogy talán ezen a ponton kellene hátat fordítania ennek a gyorsan eszkalálódó helyzetnek, de Eooghantar nem könnyíti meg a dolgát. Arra a gyönyörűm-re már tényleg dühös lesz, ami tagadhatatlanul jól áll neki, de nyilvánvalóan nem nagyon érdekli most, hogyan is festhet kívülről.*
- Inkább csak egy kisfiú, aki nem tudja, mihez kezdjen jó dolgában. *Veti oda a szavakat. Ugyan fogalma sincs, kivel áll szemben, de a másik ruházata és a hátára kötözött hangszer azért ad némi támpontot a megítéléséhez. Ahogy az is, hogy még dél sincs, de már (vagy még) részeg.*
- Örülök, hogy legalább egyikünk ilyen kellemesen szórakozik… *Újból, s egyben utoljára szétnéz sajtügyben, láthatóan indulni készül.*
//Eooghantar Weery'tas//
*Mivel a keresgélésnek továbbra sincs eredménye, lassan kezdi elfogadni a tényt, hogy azt a sajtot már nem látja viszont. Ez a mai valahogy nem tűnik az ő napjának; már a kofáktól kapott sorozatos visszautasítást is nehezen tűrte, de a csemege elvesztésével egybekötött lesérülés már túlmegy egy bizonyos határon. Nagyot sóhajt, próbál nyugodt maradni, de zöldeskék szemei nem éppen arról árulkodnak, hogy ez sikerülne. Az a se eleje se vége történet a törpék szakállának megragadásáról sajnos szintén nem sokat segít a helyzeten, de ezt még sikerül valahogy eleresztenie a füle mellett. Talán még mindig él benne valami halovány remény arra, hogy a földön kúszó másik rálel a sajtra, ha már ilyen kitartóan és alaposan szemrevételezi a piac köveit.
A kérdés formájában megfogalmazott gyanújára nem is kaphatna egyértelműbb választ. Szemei résnyire szűkülnek, ahogy a harsányan felnevető férfit figyeli. Eszébe jut, hogy talán ezen a ponton kellene hátat fordítania ennek a gyorsan eszkalálódó helyzetnek, de Eooghantar nem könnyíti meg a dolgát. Arra a gyönyörűm-re már tényleg dühös lesz, ami tagadhatatlanul jól áll neki, de nyilvánvalóan nem nagyon érdekli most, hogyan is festhet kívülről.*
- Inkább csak egy kisfiú, aki nem tudja, mihez kezdjen jó dolgában. *Veti oda a szavakat. Ugyan fogalma sincs, kivel áll szemben, de a másik ruházata és a hátára kötözött hangszer azért ad némi támpontot a megítéléséhez. Ahogy az is, hogy még dél sincs, de már (vagy még) részeg.*
- Örülök, hogy legalább egyikünk ilyen kellemesen szórakozik… *Újból, s egyben utoljára szétnéz sajtügyben, láthatóan indulni készül.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3048-3067