Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 521 (10401. - 10420. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
10420. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-05-02 14:03:10
Üzenet elküldve: 2025-05-02 14:03:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A fény útján járva//
*Kisebb meglepetésként éri, hogy Luninari nem fogja tudni felnyergelni a lovát. Azt tudta eddig is, hogy tart tőlük, de azt hitte, hogy a lány mindenhez ért, ami az állatokkal kapcsolatos. Tévedett, de előfordul az ilyen, majd megoldják.*
- Aznap legyőzted a félelmedet. Talán megpróbálhatnád még egyszer. Ha akkor sikerült, akkor most is fog, és lehet, hogy megváltozna a véleményed is. A lovak nem is olyan félelmetesek, mint hiszed. Kedves, hűséges jószágok, ha jól bánsz velük. *Nem akar megint Intathra gondolni, de csak eszébe jut, ahogy azt tervezgeti, hogy ha jól alakulnak a dolgok Szarvasligetben, akkor szívesen megtanítaná Luninarit lovagolni.*
- Megkérem majd. A hátrányairól már beszéltünk, de a nemesség előnyeihez tartozik, hogy szívesen segítenek nekünk. Bár, ehhez az is elég, hogy nők vagyunk. *Ennyit fűz csupán hozzá, s közben csak mosolyog, ahogy hallgatja a lány kellemetlen emlékeit, melyeket a Holdpihe-vásárlás során szerezett, de erre nem reagál. Nem akar ítélet hozni a témában.
Nem sokkal később ő már a lovak közt lépked, és a szerelmet keresi. Nem csak egy lóra vágyik, hanem egy paripára, akivel társak lehetnek. Úgy érzi, egyetlen pillantásból tudni fogja, ha megtalálja az igazit. Míg fontolgatja a döntését, Luninarinak van ideje bőven bevásárolnia is. Aztán ahogy arra számított, megtörténik a csoda. Egy gyönyörű, hófehér lóval találkozik a tekintetük. Megsimogatja őt, megöleli, beszél hozzá egy kicsit, aztán el is dönti: ő lesz a kiválasztott. Nevet is egészen könnyedén ad neki.*
- Miért nézne rád csúnyán? *nevet fel.* Akkor Harmat lesz a neve. *Miután meghallgatta barátnője véleményét, bólint, ám a pénzt egyelőre még nem veszi át tőle, hanem visszafordul a lovászhoz.*
- Köszönöm! Őt szeretném megvenni. Nyereggel és minden szükséges felszereléssel együtt… amit szeretném, ha segítene is nekem felrakni rá, már ha nem okozok ezzel nagy gondot Önnek. *A lovászfiú elmosolyodik, majd egy kedves „semmi akadálya” után el is kezdi felkészíteni a lovat az útra Aleniának, és még el is magyarázza közben, hogy mit, miért és hogyan csinál. Persze, arra nincs garancia, hogy a nemeslány meg is jegyzi a folyamatot, és ezután képes lesz felnyergelni egy lovat, de azért élénken figyel. Nem tűnik akkora ördöngősségnek. Miután Harmat már útra készen áll, és a vezetőszárat is Alenia kezében van, nincs más hátra, mint a fizetés kérdése.*
- Ne haragudj, Luninari! Az előbb nem figyeltem rád. Elkalandoztam Harmatot csodálva *mosolyog. Most már szüksége lesz a pénzére, ami még mindig a fél-elf lánynál van, mert bizony egy hátas és a felszerelése sem olcsó dolog. Szerencsére gondot ez nem fog nekik okozni. Ha megkapja a pénzt, akkor kifizeti a tetemes összeget.*
- Akkor neked sikerült megvenni mindent? Mert hát akkor nincs más hátra, mint előre… irány Szarvasliget. *Sóhajt egy nagyot. Ideje szembenézni a démonjaival.*
*Kisebb meglepetésként éri, hogy Luninari nem fogja tudni felnyergelni a lovát. Azt tudta eddig is, hogy tart tőlük, de azt hitte, hogy a lány mindenhez ért, ami az állatokkal kapcsolatos. Tévedett, de előfordul az ilyen, majd megoldják.*
- Aznap legyőzted a félelmedet. Talán megpróbálhatnád még egyszer. Ha akkor sikerült, akkor most is fog, és lehet, hogy megváltozna a véleményed is. A lovak nem is olyan félelmetesek, mint hiszed. Kedves, hűséges jószágok, ha jól bánsz velük. *Nem akar megint Intathra gondolni, de csak eszébe jut, ahogy azt tervezgeti, hogy ha jól alakulnak a dolgok Szarvasligetben, akkor szívesen megtanítaná Luninarit lovagolni.*
- Megkérem majd. A hátrányairól már beszéltünk, de a nemesség előnyeihez tartozik, hogy szívesen segítenek nekünk. Bár, ehhez az is elég, hogy nők vagyunk. *Ennyit fűz csupán hozzá, s közben csak mosolyog, ahogy hallgatja a lány kellemetlen emlékeit, melyeket a Holdpihe-vásárlás során szerezett, de erre nem reagál. Nem akar ítélet hozni a témában.
Nem sokkal később ő már a lovak közt lépked, és a szerelmet keresi. Nem csak egy lóra vágyik, hanem egy paripára, akivel társak lehetnek. Úgy érzi, egyetlen pillantásból tudni fogja, ha megtalálja az igazit. Míg fontolgatja a döntését, Luninarinak van ideje bőven bevásárolnia is. Aztán ahogy arra számított, megtörténik a csoda. Egy gyönyörű, hófehér lóval találkozik a tekintetük. Megsimogatja őt, megöleli, beszél hozzá egy kicsit, aztán el is dönti: ő lesz a kiválasztott. Nevet is egészen könnyedén ad neki.*
- Miért nézne rád csúnyán? *nevet fel.* Akkor Harmat lesz a neve. *Miután meghallgatta barátnője véleményét, bólint, ám a pénzt egyelőre még nem veszi át tőle, hanem visszafordul a lovászhoz.*
- Köszönöm! Őt szeretném megvenni. Nyereggel és minden szükséges felszereléssel együtt… amit szeretném, ha segítene is nekem felrakni rá, már ha nem okozok ezzel nagy gondot Önnek. *A lovászfiú elmosolyodik, majd egy kedves „semmi akadálya” után el is kezdi felkészíteni a lovat az útra Aleniának, és még el is magyarázza közben, hogy mit, miért és hogyan csinál. Persze, arra nincs garancia, hogy a nemeslány meg is jegyzi a folyamatot, és ezután képes lesz felnyergelni egy lovat, de azért élénken figyel. Nem tűnik akkora ördöngősségnek. Miután Harmat már útra készen áll, és a vezetőszárat is Alenia kezében van, nincs más hátra, mint a fizetés kérdése.*
- Ne haragudj, Luninari! Az előbb nem figyeltem rád. Elkalandoztam Harmatot csodálva *mosolyog. Most már szüksége lesz a pénzére, ami még mindig a fél-elf lánynál van, mert bizony egy hátas és a felszerelése sem olcsó dolog. Szerencsére gondot ez nem fog nekik okozni. Ha megkapja a pénzt, akkor kifizeti a tetemes összeget.*
- Akkor neked sikerült megvenni mindent? Mert hát akkor nincs más hátra, mint előre… irány Szarvasliget. *Sóhajt egy nagyot. Ideje szembenézni a démonjaival.*
10419. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-05-01 15:58:50
Üzenet elküldve: 2025-05-01 15:58:50
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Adoaver Droverson//
*Ha valaki járatos abban, hogy mindenféle ember mindenféle kívánalmainak eleget tevő eszközt fabrikáljon, akkor ezzel a jártassággal együtt jön az a képesség is, hogy minél gyorsabban ráérezzen hogy mi lehet a pontos kívánság, vagy hogy hogyan pótolja ki a hiányosan előadott részeket. Míg dolgozik, nem igen foglalkozik a fiatalemberrel. A rajzolás köti le. Felőle a fiatalember akár egészen mellé is állhat hogy a válla felett átnézve figyelje a rajzolást, egészen addig, amíg a könyökét nem lökdösi közben.*
- No. *Apró, gyors bólintással és egy széles mosollyal nyugtázza, hogy már az első vázlattal megközelítette az igényeket. A rajzon szereplő lámpás nem túlbonyolult konstrukció, de mikor elkészül majd a valóságban is, meglehetőst szemrevaló darab lesz. És praktikus! Ez talán még fontosabb. A fiatalember névjavaslatait hallva megdörgöli ujjai között a fülcimpáját, ami nála a finom egyet nem értés jele általában. De azért -még ha nehézkesen is- rábólint a javaslatokra.* Miért is ne? A fiatalúr lámpása lesz. Éppen úgy nevezheti majd, ahogy csak kívánja!
*Visszafordítja maga elé a noteszt, nincs már rá szükség ahogy nézi. Az ember szemei úgy csillognak, hogy az egyből elárulja: a rajzot már a fejében látja. A sorjázó kérdéseket hallva mosolya a bajsza alá szelídül, és újra a rajzra pislant.*
- Nos, a súlya attól függ, hogy mekkorára szeretné. A tartályt is az határozza majd meg. De tegyük fel, hogy akkora lesz, mint egy általános lámpás.. *Hümmög egy sort, a szén hegye apró számokat ró a rajz mellé.* Abban az esetben teli tartállyal egy egész éjszakát, és még akár egy kicsit tud égni. Persze a kanóc hosszától függ majd! Ha hosszúra engedi a kanócot, fényesebb lesz a lámpás, de jobban issza majd az olajat. Rövidre fogott kanóccal enyhébb lesz a fénye, de tovább tart. Súlyra.. nos.. üveg és réz, és persze az olaj.. egy gyereknek kihívás lenne órákig tartani, de magának, fiatalúr, nem hiszem hogy gondot okoz majd. És nem.. ha meglóbálja is, az olaj nem fog tudni kifolyni!
*Elvigyorodik. Jó konstrukciót talált ki. Egyszerűt, hatékonyat és biztonságosat. A tökéletes hármas. Az újabb kérdéseket hallva megvakarja szakállas állát, majd vállat von.*
- Megoldható. Legfeljebb kicsik lesznek az ábrák. *Felnéz a rajzról.* Melyik konstellációra gondol a fiatalúr? Milyen jellegű hajót szeretne? És.. milyen nyulat?
*Na, ez még neki is különös kérés. Nyuszis véset egy lámpáson..? Biztos jelent valamit az embernek. De nem az ő dolga ítélkezni.*
//Adoaver Droverson//
*Ha valaki járatos abban, hogy mindenféle ember mindenféle kívánalmainak eleget tevő eszközt fabrikáljon, akkor ezzel a jártassággal együtt jön az a képesség is, hogy minél gyorsabban ráérezzen hogy mi lehet a pontos kívánság, vagy hogy hogyan pótolja ki a hiányosan előadott részeket. Míg dolgozik, nem igen foglalkozik a fiatalemberrel. A rajzolás köti le. Felőle a fiatalember akár egészen mellé is állhat hogy a válla felett átnézve figyelje a rajzolást, egészen addig, amíg a könyökét nem lökdösi közben.*
- No. *Apró, gyors bólintással és egy széles mosollyal nyugtázza, hogy már az első vázlattal megközelítette az igényeket. A rajzon szereplő lámpás nem túlbonyolult konstrukció, de mikor elkészül majd a valóságban is, meglehetőst szemrevaló darab lesz. És praktikus! Ez talán még fontosabb. A fiatalember névjavaslatait hallva megdörgöli ujjai között a fülcimpáját, ami nála a finom egyet nem értés jele általában. De azért -még ha nehézkesen is- rábólint a javaslatokra.* Miért is ne? A fiatalúr lámpása lesz. Éppen úgy nevezheti majd, ahogy csak kívánja!
*Visszafordítja maga elé a noteszt, nincs már rá szükség ahogy nézi. Az ember szemei úgy csillognak, hogy az egyből elárulja: a rajzot már a fejében látja. A sorjázó kérdéseket hallva mosolya a bajsza alá szelídül, és újra a rajzra pislant.*
- Nos, a súlya attól függ, hogy mekkorára szeretné. A tartályt is az határozza majd meg. De tegyük fel, hogy akkora lesz, mint egy általános lámpás.. *Hümmög egy sort, a szén hegye apró számokat ró a rajz mellé.* Abban az esetben teli tartállyal egy egész éjszakát, és még akár egy kicsit tud égni. Persze a kanóc hosszától függ majd! Ha hosszúra engedi a kanócot, fényesebb lesz a lámpás, de jobban issza majd az olajat. Rövidre fogott kanóccal enyhébb lesz a fénye, de tovább tart. Súlyra.. nos.. üveg és réz, és persze az olaj.. egy gyereknek kihívás lenne órákig tartani, de magának, fiatalúr, nem hiszem hogy gondot okoz majd. És nem.. ha meglóbálja is, az olaj nem fog tudni kifolyni!
*Elvigyorodik. Jó konstrukciót talált ki. Egyszerűt, hatékonyat és biztonságosat. A tökéletes hármas. Az újabb kérdéseket hallva megvakarja szakállas állát, majd vállat von.*
- Megoldható. Legfeljebb kicsik lesznek az ábrák. *Felnéz a rajzról.* Melyik konstellációra gondol a fiatalúr? Milyen jellegű hajót szeretne? És.. milyen nyulat?
*Na, ez még neki is különös kérés. Nyuszis véset egy lámpáson..? Biztos jelent valamit az embernek. De nem az ő dolga ítélkezni.*
10418. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-05-01 12:24:16
Üzenet elküldve: 2025-05-01 12:24:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Gilas Abac//
*Persze, mágiát általában nem a saját önérzetük kielégítésére kezdenek el tanulni, ahogy ő sem, de le sem tagadhatja hogy jó volt hallani az elismerést a gnóm mester hangjában. Bár hogy megrendelését elégnek ítélték ahhoz, hogy papírra kerüljön, már azzal is vállon veregetné magát; legalább körülírni rendesen le tudta, és ki sem nevették érte.
Mindenesetre mikor amaz megindítja ceruzáját a noteszán, Adoaver nem tudja megállni azt a késztetést hogy ne próbáljon kukucskálni; probléma az, hogy a közte és a papír között túl nagy a távolság hogy ki tudja venni, mi is készül, és bár próbál közelebb somfordálni, utána Abac feje blokkolja a látóterét. Így csak annyit tud tenni, hogy kezeit maga elé kulcsolva, erőltetett türelemmel és némi szorongással megvárja az eredményt, néha-néha elnézve hogy vannak e mögötte, mellette mások akik a feltalálóhoz akarnak jutni.
Végül egy pár, számára igen hosszas perc elteltével elkészül a tervrajz is, Adoaver pedig roppant kíváncsisággal veti rá tekintetét.*
- Tökéletes... *Értékeli röviden.* - A karmokkal még felborítanom is nehéz lesz. Nem egyszerűen megfelel, hanem jóval felülmúlja az elképzelésemet! És ha megengedi a véleményemet, hívhatná ezt az alkotást "Alulgyújtónak", avagy "Algyújtónak". A rövid neveket nehezebb elfelejteni, tapasztalatból állíthatom. - *Továbbra is egy megajándékozott gyermek lelkesedésével tanulmányozza a lámpást elképzelését.* - Réz az nagyon is jó lesz, köszönöm. *Ha jól gondolja, hővezetőnek lenne ott. Olcsóbb lesz, mint az arany.* - Egy tele tartállyal mennyi lenne a lámpás élettartalma? Súlya nem lesz sok? Ha jobbra-balra lengetem véletlenül, nem egy helyben marad a láng, nem ömlik ki az olaj? *Bár nem azt említette meg eredetileg, egy kitartó fényforrással megpróbálkozna a mágustoronyig is gyalogolni, hogy ne kelljen fáklyákkal, vagy kezével világítania, mert azt közel sem kíméli annyira a nedvesség. A koppintóra pedig egyetértően bólogat, arra nem gondolt. Valóban nem töltene sok időt a kipucolással. Ahogy a fogantyúval sincs semmi problémája; A fémrészek mellett a tölgyfa egzotikusan ütközőnek tetszik számára, és ha nem forrósodik túlzottan fel a keze közben, az egy jó kis bónusz. És persze a prioritás is megvan, kényelmes lesz, ahogy kérte.*
- Most hogy megemlíti, egy csillagos ábra valóban jól nézne ki a fogó közepén. De nem az amit a gyerekek rajzolnak, hanem amit az égből látunk egy felhőtlen éjszakán... sőt, pimaszság megkérdezni, hogy kifér nem egy, hanem három ábra mindkét oldalon? A most említett csillag, egy hajó, és egy nyuszi rajza megoldható?
//Gilas Abac//
*Persze, mágiát általában nem a saját önérzetük kielégítésére kezdenek el tanulni, ahogy ő sem, de le sem tagadhatja hogy jó volt hallani az elismerést a gnóm mester hangjában. Bár hogy megrendelését elégnek ítélték ahhoz, hogy papírra kerüljön, már azzal is vállon veregetné magát; legalább körülírni rendesen le tudta, és ki sem nevették érte.
Mindenesetre mikor amaz megindítja ceruzáját a noteszán, Adoaver nem tudja megállni azt a késztetést hogy ne próbáljon kukucskálni; probléma az, hogy a közte és a papír között túl nagy a távolság hogy ki tudja venni, mi is készül, és bár próbál közelebb somfordálni, utána Abac feje blokkolja a látóterét. Így csak annyit tud tenni, hogy kezeit maga elé kulcsolva, erőltetett türelemmel és némi szorongással megvárja az eredményt, néha-néha elnézve hogy vannak e mögötte, mellette mások akik a feltalálóhoz akarnak jutni.
Végül egy pár, számára igen hosszas perc elteltével elkészül a tervrajz is, Adoaver pedig roppant kíváncsisággal veti rá tekintetét.*
- Tökéletes... *Értékeli röviden.* - A karmokkal még felborítanom is nehéz lesz. Nem egyszerűen megfelel, hanem jóval felülmúlja az elképzelésemet! És ha megengedi a véleményemet, hívhatná ezt az alkotást "Alulgyújtónak", avagy "Algyújtónak". A rövid neveket nehezebb elfelejteni, tapasztalatból állíthatom. - *Továbbra is egy megajándékozott gyermek lelkesedésével tanulmányozza a lámpást elképzelését.* - Réz az nagyon is jó lesz, köszönöm. *Ha jól gondolja, hővezetőnek lenne ott. Olcsóbb lesz, mint az arany.* - Egy tele tartállyal mennyi lenne a lámpás élettartalma? Súlya nem lesz sok? Ha jobbra-balra lengetem véletlenül, nem egy helyben marad a láng, nem ömlik ki az olaj? *Bár nem azt említette meg eredetileg, egy kitartó fényforrással megpróbálkozna a mágustoronyig is gyalogolni, hogy ne kelljen fáklyákkal, vagy kezével világítania, mert azt közel sem kíméli annyira a nedvesség. A koppintóra pedig egyetértően bólogat, arra nem gondolt. Valóban nem töltene sok időt a kipucolással. Ahogy a fogantyúval sincs semmi problémája; A fémrészek mellett a tölgyfa egzotikusan ütközőnek tetszik számára, és ha nem forrósodik túlzottan fel a keze közben, az egy jó kis bónusz. És persze a prioritás is megvan, kényelmes lesz, ahogy kérte.*
- Most hogy megemlíti, egy csillagos ábra valóban jól nézne ki a fogó közepén. De nem az amit a gyerekek rajzolnak, hanem amit az égből látunk egy felhőtlen éjszakán... sőt, pimaszság megkérdezni, hogy kifér nem egy, hanem három ábra mindkét oldalon? A most említett csillag, egy hajó, és egy nyuszi rajza megoldható?
10417. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-04-30 17:49:06
Üzenet elküldve: 2025-04-30 17:49:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 612
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 612
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//A fény útján járva//
*Miközben sokáig néma csendben lépkednek egymás mellett a város utcáin, érzi ő is, hogy sajnos kicsit túl messzire ment. Valóban az egyik, ha nem éppen a legnagyobb hibája, hogy képtelen a véleményét visszatartani és félbehagyni beszélgetéseket. Talán oda vezethető vissza mindez, hogy édesanyján és plüssnyulain kívül nagyon sokáig csak saját maga volt beszélgetőtársa saját magának, ha pedig valaki hosszas belső monológokra hosszas belső monológokkal válaszol, akkor lényegében minden „beszélgetés” akkor ér csak véget, amikor már minden meg lett beszélve, de csak azért, hogy akár már másnap, vagy egy álmatlan éjszakán valamikor, illetve bármikor máskor újra elkezdődjön.
Mai napig képtelen úrrá lenni azon a vágyán, hogy mindent kimondjon, amit gondol, még akkor is, amikor érzi és tudja, hogy tényleg nem kellene. Ha van, amit megfogad ezekben a pillanatokban, az éppen az, hogy igyekszik ilyen téren is jobb lenni eddigi önmagánál. Nem ér semmit az, hogyha ügyesebb mágus, meg magabiztosabb és vidámabb, mint valaha volt, ha közben már-már az érzéketlenség határát is képes súrolni, vagy talán át is lépni csak azért, hogy elmondhassa azt, amit mindenképpen elmondani szeretne.
Mégis, ez biztos nehéz lesz, már most tudja, hiszen már az önmagában, hogy Alenia nem csak meghallhatja, hanem szeret is vele beszélni, és sok esetben ad is a véleményére, ösztönzi is arra, hogy beszéljen, érveljen és véleményt mondjon.
Mindezek után végtelennek tűnő séta végén jöhet el csak számára a megkönnyebbülés immár a piacon, hogy legalább azt nem gondolja rosszul, hogy a fehér ló az egyetlen, ami Aleniához illene, meg persze azért is, hogy végre lehet másról beszélni, mint ami éppen nyomaszt, bár a kezdet így sem ígéretes azért.*
- Nem én! *rázza meg a fejét a kérdésre, ami arra irányult, hogy tud-e felrakni nyerget.*
- Mindig is kerültem a lovakat. Egyetlen egyszer tudtam rávenni magamat arra, hogy ló hátára szálljak, és még vágtassak is vele, akkor, amikor elraboltak mellőlem a tisztásról, nekem pedig minél gyorsabban Aleimordhoz kellett érnem, hogy figyelmeztessem, meg, hogy elvigyem a neki írt levelet.
*Természetesen nem szívesen idézi fel mindezt. Azt a mai napig csodálja, hogy tudta irányítani a lovat egyáltalán, meg hogy hogyan és miért nem dobta le akkor az állat magáról. Az hiányzott volna még csak aznap, hogy össze is törje magát, vagy akár a nyakát törje ki…*
- De nem lehet túl bonyolult, gondolom. Ha nagyon nem megy, legfeljebb megkérjük az eladót, hogy rakja fel nekünk. A legrosszabb, ami történhet, hogy majd kicsit gúnyosan néz ránk, de azt kibírjuk. Miért is ne dolgozhatna meg a pénzéért kicsit? Néha az árusok szeretnek okoskodni, meg fitogtatni a fölényüket. Például, akitől Holdpihét vettem, elmagyarázta nekem, hogy a macskák nem csak tejet isznak ám, mint a mesekönyvekben, sőt, a sok tej nem is tesz jót nekik, vizet is kell egy macskának adni és hasonlók. Nem tudom, hogy mennyire hülyének nézett, de az biztos, hogy nem nézte ki belőlem, hogy tudom, hogy az élethez szükség van vízre.
*Az utolsó mondaton nevet kicsit. Ez azon pillanatok egyike valószínűleg, amikor nem azért mondja el több mondattal azt, amit néhánnyal is elmondhatna, mert annyi mindenképpen átadandó mondanivalója van, hanem egyszerűen azért, mert megkönnyebbül kicsit attól, hogy végre valami könnyedebb témáról is beszélhet, ami nem a múlt, vagy nem az Intathként rájuk árnyékot vető közeljövő.
De nem csak ez tölti el boldogsággal. Mialatt Alenia nézelődik, vele ellentétben most nem fogja vissza éppen aktuális vágyait. Nem szab magának határokat, és, ha nem is kisasszony énjét engedi szabadjára, de a háziasszony élvezkedik kicsit, nem tudva ellenállni a nagy választék csábításának.
Megveszi, amire szerinte szüksége van. Két kiló szarvas combhús, természetesen csontozva, egy palack ó és egy liter sima bor, ketrec Holdpihének, és persze kenyér. Nem biztos, hogy Alenia érteni fogja ezt a gesztust, de ő már csak ezzel is jelezni szeretné neki, hogy bizony egyáltalán nem látja lehetetlennek egy óbor mellett elfogyasztott vörösboros szarvaspörkölt lehetőségét, amit természetesen ünnepi ebédnek, vagy vacsorának szán, ami azt hivatott megünnepelni, hogy minden tisztázódott és minden rendben van.
De persze jelenleg itt és most még fontosabb a ló, aki hátán Alenia elkísérheti Szarvasligetbe őt, hogy mindennek egyáltalán legyen esélye megtörténnie legalább.*
- Ó! *először csak ennyit tud mondani Nia újabb kérdésére.*
- A Harmat csodálatos név! *bólogat ezek után lelkesen mosolyogva.* És tényleg szelídnek tűnik, még nekem is. Nézd, még rám se néz csúnyán! *mosolyog újra, és bár szeretné, megsimogatni a lovat azért nem meri.*
- Tessék, a pénzed! *nyújtja is át Niának, amit eddig az egyszerűség kedvéért ő hozott magával.* Szerintem vedd meg. Ha nem félnék tőle még így is kicsit, hogy nem néz csúnyán, szívem szerint én is megvenném magamnak, annyira szép és fehér. Nagyon illik hozzád.
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.30 17:56:15
*Miközben sokáig néma csendben lépkednek egymás mellett a város utcáin, érzi ő is, hogy sajnos kicsit túl messzire ment. Valóban az egyik, ha nem éppen a legnagyobb hibája, hogy képtelen a véleményét visszatartani és félbehagyni beszélgetéseket. Talán oda vezethető vissza mindez, hogy édesanyján és plüssnyulain kívül nagyon sokáig csak saját maga volt beszélgetőtársa saját magának, ha pedig valaki hosszas belső monológokra hosszas belső monológokkal válaszol, akkor lényegében minden „beszélgetés” akkor ér csak véget, amikor már minden meg lett beszélve, de csak azért, hogy akár már másnap, vagy egy álmatlan éjszakán valamikor, illetve bármikor máskor újra elkezdődjön.
Mai napig képtelen úrrá lenni azon a vágyán, hogy mindent kimondjon, amit gondol, még akkor is, amikor érzi és tudja, hogy tényleg nem kellene. Ha van, amit megfogad ezekben a pillanatokban, az éppen az, hogy igyekszik ilyen téren is jobb lenni eddigi önmagánál. Nem ér semmit az, hogyha ügyesebb mágus, meg magabiztosabb és vidámabb, mint valaha volt, ha közben már-már az érzéketlenség határát is képes súrolni, vagy talán át is lépni csak azért, hogy elmondhassa azt, amit mindenképpen elmondani szeretne.
Mégis, ez biztos nehéz lesz, már most tudja, hiszen már az önmagában, hogy Alenia nem csak meghallhatja, hanem szeret is vele beszélni, és sok esetben ad is a véleményére, ösztönzi is arra, hogy beszéljen, érveljen és véleményt mondjon.
Mindezek után végtelennek tűnő séta végén jöhet el csak számára a megkönnyebbülés immár a piacon, hogy legalább azt nem gondolja rosszul, hogy a fehér ló az egyetlen, ami Aleniához illene, meg persze azért is, hogy végre lehet másról beszélni, mint ami éppen nyomaszt, bár a kezdet így sem ígéretes azért.*
- Nem én! *rázza meg a fejét a kérdésre, ami arra irányult, hogy tud-e felrakni nyerget.*
- Mindig is kerültem a lovakat. Egyetlen egyszer tudtam rávenni magamat arra, hogy ló hátára szálljak, és még vágtassak is vele, akkor, amikor elraboltak mellőlem a tisztásról, nekem pedig minél gyorsabban Aleimordhoz kellett érnem, hogy figyelmeztessem, meg, hogy elvigyem a neki írt levelet.
*Természetesen nem szívesen idézi fel mindezt. Azt a mai napig csodálja, hogy tudta irányítani a lovat egyáltalán, meg hogy hogyan és miért nem dobta le akkor az állat magáról. Az hiányzott volna még csak aznap, hogy össze is törje magát, vagy akár a nyakát törje ki…*
- De nem lehet túl bonyolult, gondolom. Ha nagyon nem megy, legfeljebb megkérjük az eladót, hogy rakja fel nekünk. A legrosszabb, ami történhet, hogy majd kicsit gúnyosan néz ránk, de azt kibírjuk. Miért is ne dolgozhatna meg a pénzéért kicsit? Néha az árusok szeretnek okoskodni, meg fitogtatni a fölényüket. Például, akitől Holdpihét vettem, elmagyarázta nekem, hogy a macskák nem csak tejet isznak ám, mint a mesekönyvekben, sőt, a sok tej nem is tesz jót nekik, vizet is kell egy macskának adni és hasonlók. Nem tudom, hogy mennyire hülyének nézett, de az biztos, hogy nem nézte ki belőlem, hogy tudom, hogy az élethez szükség van vízre.
*Az utolsó mondaton nevet kicsit. Ez azon pillanatok egyike valószínűleg, amikor nem azért mondja el több mondattal azt, amit néhánnyal is elmondhatna, mert annyi mindenképpen átadandó mondanivalója van, hanem egyszerűen azért, mert megkönnyebbül kicsit attól, hogy végre valami könnyedebb témáról is beszélhet, ami nem a múlt, vagy nem az Intathként rájuk árnyékot vető közeljövő.
De nem csak ez tölti el boldogsággal. Mialatt Alenia nézelődik, vele ellentétben most nem fogja vissza éppen aktuális vágyait. Nem szab magának határokat, és, ha nem is kisasszony énjét engedi szabadjára, de a háziasszony élvezkedik kicsit, nem tudva ellenállni a nagy választék csábításának.
Megveszi, amire szerinte szüksége van. Két kiló szarvas combhús, természetesen csontozva, egy palack ó és egy liter sima bor, ketrec Holdpihének, és persze kenyér. Nem biztos, hogy Alenia érteni fogja ezt a gesztust, de ő már csak ezzel is jelezni szeretné neki, hogy bizony egyáltalán nem látja lehetetlennek egy óbor mellett elfogyasztott vörösboros szarvaspörkölt lehetőségét, amit természetesen ünnepi ebédnek, vagy vacsorának szán, ami azt hivatott megünnepelni, hogy minden tisztázódott és minden rendben van.
De persze jelenleg itt és most még fontosabb a ló, aki hátán Alenia elkísérheti Szarvasligetbe őt, hogy mindennek egyáltalán legyen esélye megtörténnie legalább.*
- Ó! *először csak ennyit tud mondani Nia újabb kérdésére.*
- A Harmat csodálatos név! *bólogat ezek után lelkesen mosolyogva.* És tényleg szelídnek tűnik, még nekem is. Nézd, még rám se néz csúnyán! *mosolyog újra, és bár szeretné, megsimogatni a lovat azért nem meri.*
- Tessék, a pénzed! *nyújtja is át Niának, amit eddig az egyszerűség kedvéért ő hozott magával.* Szerintem vedd meg. Ha nem félnék tőle még így is kicsit, hogy nem néz csúnyán, szívem szerint én is megvenném magamnak, annyira szép és fehér. Nagyon illik hozzád.
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.30 17:56:15
10416. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-04-29 15:21:46
Üzenet elküldve: 2025-04-29 15:21:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A fény útján járva//
*Természetesen meghallgatja Luninari szavait, figyel is rájuk, ám egy árva szó, annyi reakció sem hagyja már el a száját Intathot illetően. Tudja, hogy a lány csak jót akar, és ismeri is annyira, hogy azt is tudja, ő nagyon nehezen képes magában tartani a véleményét, de ez nem segít. Nem véletlenül kérte arra fél-elf barátnőjét, hogy ne beszéljenek tovább erről, mert minden egyes szóval csak egyre mélyebbre ássa magát lelkében a pánik, ami már így is sokkalta jobban eluralkodott rajta, mint kellene.
Hosszas készülődés után végre útnak is indulhatnak. A pénzének nagy részét rá meri bízni Luninarira, hisz abban egészen biztos, hogy ő lenne az utolsó, aki világgá szalad vele.
Maguk mögött hagyják a rezidencia ajtaját, majd kilépnek a kapun az utcára. Valóban szép ez a reggel. Napsütéses, nyugodt, és olyan, amelyet csak élvezni lehetne, de ő mégsem lehet felhőtlenül boldog. Beszélni ugyan nem beszél róla, de továbbra is azok a rémképek járnak a fejében, melyeket Intath szavai, tekintete és viselkedése ültetett el benne. Ott vannak, és ott is maradnak, talán örökre. Nem bízik benne, hogy a kapcsolatuk javítható.*
- Hm? Mindenképp fehéret, természetesen. *Válaszolja újra a valóságban találva magát. Nem is gondolkodott másban. Hozzá a hófehér paripa illik, lehetőleg nőstény, de olyan fajtából, amely szelíd, akár egy bárány.*
- Kell neki nyereg is. Te tudod, hogyan kell felrakni egy nyerget a lóra, igaz? *Neki nyilván fogalma sincs róla, hisz mikor volt is lova, akkor sem ő, hanem valamelyik inasa nyergelte fel neki, mikor szüksége volt rá. Segítségre lesz szüksége, és reméli, hogy barátnője ebben is legalább olyan ügyes, mint sok minden másban.
Járkál közben a piac kövezett terén, ahol az embereket most már két kézzel tudja finoman odébb tessékelni az útjából. Megnéz mindent, finomnak tűnő ételeket, szép ruhákat, ékszereket, de ezúttal megálljt parancsol kisasszonyos ösztöneinek. Egyetlen dolog miatt vannak itt, az pedig nem más, mint egy gyönyörű, hófehér hátas megvásárlása. Hamarosan meg is találják a megfelelő helyet, ahol Alenia rögtön hosszas beszélgetésbe is elegyedik a lovásszal. Minden elképzelését és igényét hosszasan kifejti, majd az utasításokat követve el is kezd barátkozni a lovakkal, míg meg nem találja az igazit. Azt, akibe úgy érzi, hogy már most beleszeretett.*
- Azt hiszem, hogy őt szeretném. Szelíden viselkedik velem, és valamiért úgy érzem, mintha minket egymásnak szántak volna. Harmatnak fogom hívni, mert olyan szép és tiszta, mint a hajnali harmat. Luninari, te mit gondolsz? *Halványan mosolyog. Már döntött, de ettől függetlenül kíváncsi a fél-elf lány véleményére is.*
*Természetesen meghallgatja Luninari szavait, figyel is rájuk, ám egy árva szó, annyi reakció sem hagyja már el a száját Intathot illetően. Tudja, hogy a lány csak jót akar, és ismeri is annyira, hogy azt is tudja, ő nagyon nehezen képes magában tartani a véleményét, de ez nem segít. Nem véletlenül kérte arra fél-elf barátnőjét, hogy ne beszéljenek tovább erről, mert minden egyes szóval csak egyre mélyebbre ássa magát lelkében a pánik, ami már így is sokkalta jobban eluralkodott rajta, mint kellene.
Hosszas készülődés után végre útnak is indulhatnak. A pénzének nagy részét rá meri bízni Luninarira, hisz abban egészen biztos, hogy ő lenne az utolsó, aki világgá szalad vele.
Maguk mögött hagyják a rezidencia ajtaját, majd kilépnek a kapun az utcára. Valóban szép ez a reggel. Napsütéses, nyugodt, és olyan, amelyet csak élvezni lehetne, de ő mégsem lehet felhőtlenül boldog. Beszélni ugyan nem beszél róla, de továbbra is azok a rémképek járnak a fejében, melyeket Intath szavai, tekintete és viselkedése ültetett el benne. Ott vannak, és ott is maradnak, talán örökre. Nem bízik benne, hogy a kapcsolatuk javítható.*
- Hm? Mindenképp fehéret, természetesen. *Válaszolja újra a valóságban találva magát. Nem is gondolkodott másban. Hozzá a hófehér paripa illik, lehetőleg nőstény, de olyan fajtából, amely szelíd, akár egy bárány.*
- Kell neki nyereg is. Te tudod, hogyan kell felrakni egy nyerget a lóra, igaz? *Neki nyilván fogalma sincs róla, hisz mikor volt is lova, akkor sem ő, hanem valamelyik inasa nyergelte fel neki, mikor szüksége volt rá. Segítségre lesz szüksége, és reméli, hogy barátnője ebben is legalább olyan ügyes, mint sok minden másban.
Járkál közben a piac kövezett terén, ahol az embereket most már két kézzel tudja finoman odébb tessékelni az útjából. Megnéz mindent, finomnak tűnő ételeket, szép ruhákat, ékszereket, de ezúttal megálljt parancsol kisasszonyos ösztöneinek. Egyetlen dolog miatt vannak itt, az pedig nem más, mint egy gyönyörű, hófehér hátas megvásárlása. Hamarosan meg is találják a megfelelő helyet, ahol Alenia rögtön hosszas beszélgetésbe is elegyedik a lovásszal. Minden elképzelését és igényét hosszasan kifejti, majd az utasításokat követve el is kezd barátkozni a lovakkal, míg meg nem találja az igazit. Azt, akibe úgy érzi, hogy már most beleszeretett.*
- Azt hiszem, hogy őt szeretném. Szelíden viselkedik velem, és valamiért úgy érzem, mintha minket egymásnak szántak volna. Harmatnak fogom hívni, mert olyan szép és tiszta, mint a hajnali harmat. Luninari, te mit gondolsz? *Halványan mosolyog. Már döntött, de ettől függetlenül kíváncsi a fél-elf lány véleményére is.*
10415. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-04-29 10:36:18
Üzenet elküldve: 2025-04-29 10:36:18
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Adoaver Droverson//
*A fiatalember le sem tudná tagadni, hogy honnan származik. Úgy csűri-csavarja a szavakat, ahogyan azt igen ritkán lehet hallani; és már csak ez egyfajta igazoló pecsét szinte, ha valaki meg akarna bizonyosodni a Lihanech-i állításról. Ha őszinték akarunk lenni, szinte jól is esik neki ezt hallani most. Ennek ellenére feszülten figyel, várja hogy napvilágot lásson a fiatalember pontos kérése, és lám, nem is kell túl sok idő ehhez.*
- Ohó! *Felkapja a fejét a fiatalember ujja hegyén fellobbanó lángot látva. Mindig is lenyűgözte a mágia, bár különösebben sokat nem konyít hozzá. A mágiahasználókat viszont hasonló mesterekként kezeli, mint saját magát is – hiszen nem könnyen és gyorsan elsajátítható tudomány ez.
Hümmögve bólogat a begyújtásra vonatkozó kérésre, majd kissé megrázza a fejét. Ezután ismét bólint párat. Hogy ezek a reakciók a kérésekre vonatkoznak vagy valami egészen másra, amit csak ő lát maga előtt a lelki szemeivel, ezt nehéz lenne kívülről megmondani.
Végül a szénrúd hegye megindul a papiroson, halk karistoló hanggal egyeneseket és íveket húzva.*
- Lámpás bel- és kültérre. Mágiával begyújtható.. nem faggyúkockás. Gyors eloltással. Az átlagosnál magasabb komfortfokozattal. Ühüm.. ühüm.
*A papiroson egy takaros vázlat alakul ki a szén-hegy nyomán. Keze rutinosan és értőn dolgozik, a fiatalembernek igazán nem is kell sokat várnia míg a skicc elkészül – noha ha eközben beszélgetni próbálna, néma fülekre találna a gnóm tulajdonában. Amikor végre leereszti maga elől noteszát, még egy utolsó, hunyorgó pillantást vet a rajzra. Elégedett vele. Tenyerén megfordítja vázlatfüzetét úgy, hogy a fiatalember is láthassa művét.
A rajzon egy hasas hengerre emlékeztető formájú lámpás látható. Alulról három kis, karmos láb látható, amivel a lámpás stabilan megállítható a legtöbb felületen. Ugyancsak alul jelölve egy apró nyílás, ami a mágikus lánggal történő begyújtást teszi lehetővé. A lámpás üvegteste körül erősebb drótból készült védőháló vázlata látható, az üvegtest védelme érdekében. A lámpás tetején egy lapított, kézbeillő formájú fogantyú van ábrázolva.*
- Mágikus ingíciójú hordozható és ön-álló lámpás! *Hangja szinte büszkén csendül, majd egy kósza gondolat vet árnyékot felhőként arcára.* Bár a neve még lehet, hogy változni fog.
*Hüvelykujjával tenyerébe szorítja rajzeszközét, mutatóujjával a rajzra bök.*
- Védett, erős üvegtest, tisztán átlátszó üvegből. Vörösréz fémelemek.. hacsak nincs más kívánsága, ifiúr. *Felpislant a fiatalember arcára, majd visszatér a rajzhoz.* Hogy ne kelljen a gyertyaviasszal szenvednie, a lámpás aljában olajtartályt helyeznék el. Az utántöltéshez és a kanóccseréhez a tartály eltávolítandó. Az eloltáshoz egy rugós koppintót szerkesztenék, ide. Sokkal gyorsabb kioltási módszer lenne, mint a lefojtás, ráadásul tisztább is – a léghiányos környezetben a kanóc csak kojtolna, és sűrűn kéne tisztítani a lámpást belülről. Felülre pedig, ahogy kérte, egy kényelmes fogantyú.. a fémgyűrűre simára csiszolt, sötétre pácolt tölgyfa-elemeket rögzítenék. A tölgy jól bírja a forróságot, és ellenáll a kártevőknek is. A sötét pác és a fényesre csiszolás miatt viszont elegánsan is néz ki, amellett, hogy kellemes kézben tartani. És persze gravírozható, vagy intarziával díszíthető, ha monogramot vagy más mintát kérne rá. No, mit szól, fiatalúr?
//Adoaver Droverson//
*A fiatalember le sem tudná tagadni, hogy honnan származik. Úgy csűri-csavarja a szavakat, ahogyan azt igen ritkán lehet hallani; és már csak ez egyfajta igazoló pecsét szinte, ha valaki meg akarna bizonyosodni a Lihanech-i állításról. Ha őszinték akarunk lenni, szinte jól is esik neki ezt hallani most. Ennek ellenére feszülten figyel, várja hogy napvilágot lásson a fiatalember pontos kérése, és lám, nem is kell túl sok idő ehhez.*
- Ohó! *Felkapja a fejét a fiatalember ujja hegyén fellobbanó lángot látva. Mindig is lenyűgözte a mágia, bár különösebben sokat nem konyít hozzá. A mágiahasználókat viszont hasonló mesterekként kezeli, mint saját magát is – hiszen nem könnyen és gyorsan elsajátítható tudomány ez.
Hümmögve bólogat a begyújtásra vonatkozó kérésre, majd kissé megrázza a fejét. Ezután ismét bólint párat. Hogy ezek a reakciók a kérésekre vonatkoznak vagy valami egészen másra, amit csak ő lát maga előtt a lelki szemeivel, ezt nehéz lenne kívülről megmondani.
Végül a szénrúd hegye megindul a papiroson, halk karistoló hanggal egyeneseket és íveket húzva.*
- Lámpás bel- és kültérre. Mágiával begyújtható.. nem faggyúkockás. Gyors eloltással. Az átlagosnál magasabb komfortfokozattal. Ühüm.. ühüm.
*A papiroson egy takaros vázlat alakul ki a szén-hegy nyomán. Keze rutinosan és értőn dolgozik, a fiatalembernek igazán nem is kell sokat várnia míg a skicc elkészül – noha ha eközben beszélgetni próbálna, néma fülekre találna a gnóm tulajdonában. Amikor végre leereszti maga elől noteszát, még egy utolsó, hunyorgó pillantást vet a rajzra. Elégedett vele. Tenyerén megfordítja vázlatfüzetét úgy, hogy a fiatalember is láthassa művét.
A rajzon egy hasas hengerre emlékeztető formájú lámpás látható. Alulról három kis, karmos láb látható, amivel a lámpás stabilan megállítható a legtöbb felületen. Ugyancsak alul jelölve egy apró nyílás, ami a mágikus lánggal történő begyújtást teszi lehetővé. A lámpás üvegteste körül erősebb drótból készült védőháló vázlata látható, az üvegtest védelme érdekében. A lámpás tetején egy lapított, kézbeillő formájú fogantyú van ábrázolva.*
- Mágikus ingíciójú hordozható és ön-álló lámpás! *Hangja szinte büszkén csendül, majd egy kósza gondolat vet árnyékot felhőként arcára.* Bár a neve még lehet, hogy változni fog.
*Hüvelykujjával tenyerébe szorítja rajzeszközét, mutatóujjával a rajzra bök.*
- Védett, erős üvegtest, tisztán átlátszó üvegből. Vörösréz fémelemek.. hacsak nincs más kívánsága, ifiúr. *Felpislant a fiatalember arcára, majd visszatér a rajzhoz.* Hogy ne kelljen a gyertyaviasszal szenvednie, a lámpás aljában olajtartályt helyeznék el. Az utántöltéshez és a kanóccseréhez a tartály eltávolítandó. Az eloltáshoz egy rugós koppintót szerkesztenék, ide. Sokkal gyorsabb kioltási módszer lenne, mint a lefojtás, ráadásul tisztább is – a léghiányos környezetben a kanóc csak kojtolna, és sűrűn kéne tisztítani a lámpást belülről. Felülre pedig, ahogy kérte, egy kényelmes fogantyú.. a fémgyűrűre simára csiszolt, sötétre pácolt tölgyfa-elemeket rögzítenék. A tölgy jól bírja a forróságot, és ellenáll a kártevőknek is. A sötét pác és a fényesre csiszolás miatt viszont elegánsan is néz ki, amellett, hogy kellemes kézben tartani. És persze gravírozható, vagy intarziával díszíthető, ha monogramot vagy más mintát kérne rá. No, mit szól, fiatalúr?
10414. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-04-28 18:21:59
Üzenet elküldve: 2025-04-28 18:21:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Gilas Abac//
*Ugyan erős kedve támad könnyes szemű nosztalgiával Lihanechről hablatyolni, sőt mi több, kikérdezni napszakadtáig a gnóm tervezőt ottani élményeiről és tapasztalatairól, de annyira még éber hogy tudja, nem a Pegazus egyik székében kortyolgatja hosszas várakozás közben a teáját, hanem egy élettel és jó idővel megáldott nappalon Lanawin talán legnagyobb piacán ácsorog éppen és tartóztatja fel Abac uraságot további potenciális vásárlótól. Szóval nem véletlenül csak egyetlen elterelő kérdést engedélyezett meg magának az ifjú mágus. Biztos elkapja az ezermestert szünet közben ha szerencsés, és nem alszik ki addigra a lelkesedése... na meg ha a városban marad.*
- Az ön idejét és az én erszényemet megkímélve nem a napnak a kezembe kapásáról álmodozom, bár valóban éjszakai fényre lenne szükségem. A városon kívül élek egy erdei kúriában, tudja, és bármi ok miatt nyitottam ki mindig a szemeimet a csillagok éber tekintete alatt, olyan sötétség vesz körül mintha kivették volna őket. Gyertyaviasszal eleget szenvedtem, mind az asztalon és magamon, szóval egy alternatívára gondoltam, ami kísérőm lenne bármilyen esti túrára, történne az vagy a ház egyik végéből a másikba, vagy Artheniorból vissza a Szarvasligetbe. De hogy meg is mutassam mi értek "személyre szabott" alatt... *Egy miniatűrt hátralép, miután gyorsan hátranézve megállapítja, hogy nem fog senkibe beletolatni. Köpenye ujját elővigyázatosan hátrahúzza hogy amaz lássa, mivel is tartja ő a könyvet. Kissé önelégült ábrázattal fenntartja a jobb mutatóujját, és ha nem kezd el hirtelen orkán erejű szél fújni, akkor ujja tetején egy kicsi, de a mögötte lévő sötétes ruházat miatt a gnómnak is egész jól láható lánggömb tűnik fel, és lobog bátran a világnak, mint az összes többi tábortűz.*
- Ezt a lámpást a mágiám segítségével szeretném gyorsan és balesetmentesen meggyújtani, lehetőség szerint úgy, hogy az aljáról nyúlok ezzel, - *tesz egy körzést lángoló végű ujjával* - befelé a közepébe. Az eloltása is jó lenne ha hasonló gyorsasággal történne meg, talán valami fedél amit alulra rátehetek és megfosztja a levegőtől. A fogó a tetején legyen de ne fémből, valami kényelmesebb tapintásút ha lehet. Azt hiszem, ennyi. *Reméli, nem adott valami abszurd feladatot azzal az extra kéréssel.*
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
//Gilas Abac//
*Ugyan erős kedve támad könnyes szemű nosztalgiával Lihanechről hablatyolni, sőt mi több, kikérdezni napszakadtáig a gnóm tervezőt ottani élményeiről és tapasztalatairól, de annyira még éber hogy tudja, nem a Pegazus egyik székében kortyolgatja hosszas várakozás közben a teáját, hanem egy élettel és jó idővel megáldott nappalon Lanawin talán legnagyobb piacán ácsorog éppen és tartóztatja fel Abac uraságot további potenciális vásárlótól. Szóval nem véletlenül csak egyetlen elterelő kérdést engedélyezett meg magának az ifjú mágus. Biztos elkapja az ezermestert szünet közben ha szerencsés, és nem alszik ki addigra a lelkesedése... na meg ha a városban marad.*
- Az ön idejét és az én erszényemet megkímélve nem a napnak a kezembe kapásáról álmodozom, bár valóban éjszakai fényre lenne szükségem. A városon kívül élek egy erdei kúriában, tudja, és bármi ok miatt nyitottam ki mindig a szemeimet a csillagok éber tekintete alatt, olyan sötétség vesz körül mintha kivették volna őket. Gyertyaviasszal eleget szenvedtem, mind az asztalon és magamon, szóval egy alternatívára gondoltam, ami kísérőm lenne bármilyen esti túrára, történne az vagy a ház egyik végéből a másikba, vagy Artheniorból vissza a Szarvasligetbe. De hogy meg is mutassam mi értek "személyre szabott" alatt... *Egy miniatűrt hátralép, miután gyorsan hátranézve megállapítja, hogy nem fog senkibe beletolatni. Köpenye ujját elővigyázatosan hátrahúzza hogy amaz lássa, mivel is tartja ő a könyvet. Kissé önelégült ábrázattal fenntartja a jobb mutatóujját, és ha nem kezd el hirtelen orkán erejű szél fújni, akkor ujja tetején egy kicsi, de a mögötte lévő sötétes ruházat miatt a gnómnak is egész jól láható lánggömb tűnik fel, és lobog bátran a világnak, mint az összes többi tábortűz.*
- Ezt a lámpást a mágiám segítségével szeretném gyorsan és balesetmentesen meggyújtani, lehetőség szerint úgy, hogy az aljáról nyúlok ezzel, - *tesz egy körzést lángoló végű ujjával* - befelé a közepébe. Az eloltása is jó lenne ha hasonló gyorsasággal történne meg, talán valami fedél amit alulra rátehetek és megfosztja a levegőtől. A fogó a tetején legyen de ne fémből, valami kényelmesebb tapintásút ha lehet. Azt hiszem, ennyi. *Reméli, nem adott valami abszurd feladatot azzal az extra kéréssel.*
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
10413. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-04-28 08:41:11
Üzenet elküldve: 2025-04-28 08:41:11
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Adoaver Droverson//
*Nem ez az első napja, nem bizony, amit saját készítésű árujának reklámozásával és árulásával tölt. Bár igaz ami igaz: a tervezés és a kivitelezés sokkal közelebb áll hozzá. Viszont az elkészült holmit el is kell adni, nem igaz..? Hiszen az így szerzett aranyak szponzorálják a további tényleges munkáját. Márpedig eladni csak úgy lehet, ha a megfelelő áru van kínálva a megfelelő személynek – így hát valóban ki kellett fejlesztenie azt a megérzés-szerű képességet, hogy pár pillantással felmérje és megállapítsa valaki természetét.
A vele szemben álló fiatalemberről például az út porát magán viselő öltözéke alapján azt állapította meg, hogy az nem a városból keveredett a Piactérre. A csizmáján látható sár az Ingovány búcsúajándéka lehetett. A köpeny szabása alapján a fiatalember aligha mocsár- vagy pusztajáró kósza lehet, így következtet arra, hogy az a Mágustoronyból érkezett Arthenior-ba. A csuklya alól előkerülő fiatal és sovány arc pedig valószínűsítette számára, hogy egy diákról van szó. Esetleg egy magát jól tartó tanítóról, bár hosszú távon a kettő egyre megy.
És azt is látja a fiatalemberen, hogy az érdeklődve és ámulva figyeli a számára mutatott portékát. Ez elégedettséggel tölti el. Hiszen ez két dolgot jelent: egyrészt eltalálta hogy az miféle karakter lehet, másrészt jó eséllyel kivetette a hálót, aminek a vége az lesz, hogy aranyak vándorolnak majd a zsebébe.
Kérdőn billenti oldalra a fejét ahogy a fiatalember megszólal, bátorítóan bólogat egy rövidet – kérdezzen csak, kérdezzen, persze!*
- Az ifiúrnak igen jó füle van! *Szélesen elmosolyodik, bajsza vége mintha még jobban pödrődne.* Valóban Lichanec városából származom, és ott is tanultam ki a mesterségem. Hol máshol, mint a legjobb helyen, nem igaz?!
*Továbbra is kíváncsian figyel, ahogy a fiatalember visszaveszi a szót. Őt magát nem lepi meg annyira, hogy itt találkozik egy honival – Arthenior tulajdonképpen a népek hatalmas olvasztótégelye. A fiatalember neve halványan mintha ismerős lenne számára, de tényleg csak halványan, nem biztos benne, hogy hol és mikor hallhatta. Amikor a tényleges kérdés is napvilágot lát, halkan, elnyújtva hümment egyet. Lelki szemei előtt máris kezd felderengeni egy új konstrukció képe, ám egyelőre még igen homályosan. Kezei megmozdulnak, ujjai eltűnnek vaskos bőrköténye számtalan zsebei közül kettőben, és csalhatatlanul rátalál azokra, amiket keres: puha bőrbe kötött noteszára, illetve egy jól kihegyezett, fahüvelybe szorított vékony széndarabra.*
- Na szóval, Droverson úrfi! *Tenyerén egyensúlyozva szétnyitja a jegyzetfüzetet, a szén hegyét a papírhoz érinti, majd szemöldökei alól kíváncsian villanó szemekkel pislant fel a fiatalember arcára.* Éjszakai lámpás? Milyen célra? Nagy terület megvilágítására, erős fénnyel? Tompított irányfénynek? Fókuszált fénysugárral? Szemkímélő módon vörös szelénrubin üveggel? Olajkaniszterrel vagy faggyúkockával? Kézi-, akasztós- vagy állványos kivitelt képzelt?
*A szénrúd hegye szinte remeg a papiros felett, arra várva, hogy máris elkészülhessen az első vázlat.*
10412. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-04-27 18:28:57
Üzenet elküldve: 2025-04-27 18:28:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Gilas Abac//
*Viszonylag régen volt már hogy megállt itt vásárolni, ugyanis azon kívül hogy jelenlegi "otthona" a városon kívül helyezkedik el, a készleteik fogyasztását is úgy tervezik meg, hogy ne kelljen rövid időn belül többször is oda-vissza bandukolni a piacra feltölteni őket, legyen az élelmiszer nekik vagy az állatoknak, orvosság, alapanyag, és a többi. Szóval lehetséges, ezt be kell vallania magának, hogy valamennyit elfelejtett a bevezető etikettről; ez ki fog derülni rögvest, a gnóm árus reakcióiból megítélve.*
~ Kókányolni.... oklevéllel..? ~ *A magát, számára már elfelejtett szakmai büszkeséggel és professzionalizmussal bemutatott Abac szavaitól Adoavernek visszafele indulnak meg a fogaskerekei, amitől nem tud azonnal válaszolni. Nem csak ismerős volt számára a feltaláló stílusa, és a bennük érződő magabiztosság a büszkeséggel körültekert szakértelemmel párosítva. Nem, a kisnövésű üzletember személyisége elég gyorsan szülővárosára emlékezteti.
Az ifjú mágusba csapó revelációt Abac is gyorsan észlelheti, ugyanis tekintete megélénkül, és miközben természetes, avagy betanított udvariassággal kivárja a számára gyanúsan hasznavehető termékek felhasználási lehetőségeinek felsorolását, (valóban nem ez lehet a tervező mester első napja, ha ilyen gyorsan be tudta őt kategorizálni), fel-le gördülő ajkából ítélve alig tudja megvárni, míg e bemutató része az üzletelésnek vége lesz. Bár meg kell mondani, álla valóban megközelítette a földet a két multifunkcionalitásos eszköz természetére. A "mester" cím úgy néz ki nem kitalált. Végül megköszörüli a torkát.*
- Mielőtt még, hogy őszintébb kifejezést használjak, megalkotom a fejemben a számomra legtöbb eredménnyel szolgálható konstrukciót, meg szeretném kérni hogy szánjom rám némi türelmet és válaszoljon meg egy személyesebb kérdést a sok közül: Ön esetleg nem Lihanechből származik? Esetleg ott tanulta ki a mesterségét? *Gyorsan és szinte gyermeki izgatottsággal beszél, és bár testbeszédje szimplán kimért érdeklődésre utal, az arcán lévő mosoly és a szemében csillogás nem ezt mondja.* - Már egy ideje itt Artheniorban vásárlok, de a prezentációja és a fogalmazása kitünteti önt a többi árus közül. Adoaver Droversonnak hívnak a Droverson családból, és ha reményteli elképzelésem valósnak bizonyul, akkor részemről az öröm és megtiszteltetés, hogy egy otthoni lélekkel összehozott a sors!* Kihúzza magát és loporolja, lesimítja köpenyét, hogy a szavaihoz méltóan megjelenésével is üdvözletét adja a férfinak.*
- Visszatérve a jelenlegi szituációhoz, egy személyre szabott éjszakai lámpás elkészítése megfelel az ön idejének?
//Gilas Abac//
*Viszonylag régen volt már hogy megállt itt vásárolni, ugyanis azon kívül hogy jelenlegi "otthona" a városon kívül helyezkedik el, a készleteik fogyasztását is úgy tervezik meg, hogy ne kelljen rövid időn belül többször is oda-vissza bandukolni a piacra feltölteni őket, legyen az élelmiszer nekik vagy az állatoknak, orvosság, alapanyag, és a többi. Szóval lehetséges, ezt be kell vallania magának, hogy valamennyit elfelejtett a bevezető etikettről; ez ki fog derülni rögvest, a gnóm árus reakcióiból megítélve.*
~ Kókányolni.... oklevéllel..? ~ *A magát, számára már elfelejtett szakmai büszkeséggel és professzionalizmussal bemutatott Abac szavaitól Adoavernek visszafele indulnak meg a fogaskerekei, amitől nem tud azonnal válaszolni. Nem csak ismerős volt számára a feltaláló stílusa, és a bennük érződő magabiztosság a büszkeséggel körültekert szakértelemmel párosítva. Nem, a kisnövésű üzletember személyisége elég gyorsan szülővárosára emlékezteti.
Az ifjú mágusba csapó revelációt Abac is gyorsan észlelheti, ugyanis tekintete megélénkül, és miközben természetes, avagy betanított udvariassággal kivárja a számára gyanúsan hasznavehető termékek felhasználási lehetőségeinek felsorolását, (valóban nem ez lehet a tervező mester első napja, ha ilyen gyorsan be tudta őt kategorizálni), fel-le gördülő ajkából ítélve alig tudja megvárni, míg e bemutató része az üzletelésnek vége lesz. Bár meg kell mondani, álla valóban megközelítette a földet a két multifunkcionalitásos eszköz természetére. A "mester" cím úgy néz ki nem kitalált. Végül megköszörüli a torkát.*
- Mielőtt még, hogy őszintébb kifejezést használjak, megalkotom a fejemben a számomra legtöbb eredménnyel szolgálható konstrukciót, meg szeretném kérni hogy szánjom rám némi türelmet és válaszoljon meg egy személyesebb kérdést a sok közül: Ön esetleg nem Lihanechből származik? Esetleg ott tanulta ki a mesterségét? *Gyorsan és szinte gyermeki izgatottsággal beszél, és bár testbeszédje szimplán kimért érdeklődésre utal, az arcán lévő mosoly és a szemében csillogás nem ezt mondja.* - Már egy ideje itt Artheniorban vásárlok, de a prezentációja és a fogalmazása kitünteti önt a többi árus közül. Adoaver Droversonnak hívnak a Droverson családból, és ha reményteli elképzelésem valósnak bizonyul, akkor részemről az öröm és megtiszteltetés, hogy egy otthoni lélekkel összehozott a sors!* Kihúzza magát és loporolja, lesimítja köpenyét, hogy a szavaihoz méltóan megjelenésével is üdvözletét adja a férfinak.*
- Visszatérve a jelenlegi szituációhoz, egy személyre szabott éjszakai lámpás elkészítése megfelel az ön idejének?
10411. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-04-26 20:15:29
Üzenet elküldve: 2025-04-26 20:15:29
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Adoaver Droverson//
*Nem jó, de nem is tragédiába illő a nap. Már túladott pár közönséges holmin -fél kiló vasszeg, egy arasz hosszú, lapos fejű; tizenöt jobbmenetes ötös csavar, fél hüvelyk hosszú, hatlapfejű; öt hegyikristályból készült alkímiai fiola, ezüstözött fa dugasszal, a hozzáillő hordtokkal- és egy különlegesebben -rézből hengerelt hamu-tál, beépített apró kovaköves szikravetővel és kihajtható szivarvágó ollócskával-, de a kocsi még roskadásig portékával. Lichanech lakosai persze vevőbbek az efféle árura. Arthenior lakosai? Ők inkább az ételárusok körül legyeskednek. Meg a fehérneműárusnál. Na persze, az ösztönök.. hm, hm.*
- Csak tessék, csak tessék! Egy körömreszelőt a kishölgynek? Gyémántporral szórt bronzból, élettartam-garanciával! Az úrnak egy bajuszpödrőt esetleg? Apró kis viasztartállyal szerelt, önkenő szerkezet! *Hangja ha nem is szárnyalja túl a környékbeli kofákat, azért igyekszik nem veszni hagyni. Tekintete élénken követi a Piactér lüktetését, próbál elcsípni és kiemelni valakit a körülötte elhaladókból, mindenkinek azt ajánlva, ami -szerinte- a legjobban illő lenne. Éppen ezért nem is kerüli el a figyelmét a köpenyes-csuklyás alak, aki egyenesen felé igyekszik. Vagy a szomszédos árushoz, aki vágykeltő vajákszereket árul. Úgy sejti, hogy hamarosan kiderül az igazság.
Telitalálat! Az alak valóban őt szemelte ki. Kihúzza magát, de bő egy fejjel még így is alacsonyabb az érdeklődőnél.*
- Hasonló kellemességet kívánok magam is! *Apró fejbiccentéssel toldja a köszöntést. Gyors pillantásokkal méri fel az embert – a napvilágra kerülő arcát, kissé poros ruházatát, bakancsán a sár nyomait. Látja vékony, pókláb-szerű, fehér ujjait, kissé beesett orcáját.* ~Diák lesz ez! Vagy valami olyasmi.~
- Barkácsolni? *Hangja horkantásnak hat.* Barkácsolni! Hát persze! Tódozni-fódozni, kókányolni, meg amit kell. Bah! Úrfi, én Gilas Abac mester vagyok, oklevéllel hitelesített tervező és konstruktőr! Sokkal többet tudok ám, mint barkácsolni!
*Közelebb inti a kocsihoz az embert, ujjával rábök egy bonyolultnak tűnő szerkezetre.*
- Ez például személyes célokra készült. Ilyesmire gondolt? Háromlencsés magnifier, bolygórendszerrel variálható össz-gyújtótávolsággal. *A szerkezet valóban három, különböző méretű és domborulatú nagyítóüvegből áll, amit fényesre csiszolt vörösréz karok tartanak egymás előtt-mögött. Apró tárcsák, kisebb fogaskerekek, ránézésre felismerhetetlen célt szolgáló elemek képezik a szerkentyű további összetevőit.* A magnifier legkisebb nagyítása képes arra, hogy egyszerű gyertyafény mellett igen apróbetűs szöveget is elolvashasson. A maximális nagyításon pedig megnézheti, hogy egy légy leányzó vagy legény volt-e.
*Halkan felkuncog. Tenyerére vesz egy másik szerkezetet. Hüvelykujjnyi vastag, sötétre edzett acélból készült henger, két gnóm-tenyér hosszú.*
- Vagy ilyesmire gondolna? Ez egy egységmodulátor. Hm, a nevén még dolgozom, lehet hogy nem így fogom hívni. Nem ez a lényeg. Figyelje csak! Ha így tartom, úgy dolgozik mint egy penna. Apró tartály van benne, ami csepp-precíziósan adagolja a tintát az edzettacél hegyre. Az oldalán a kis tekerőkkel, így, nézze csak, kialakítható egy apró subler. Ez, úrfi, egy mérnökember igazi barátja! És ha emígy forgatja, így, akkor pedig furulyának használhatja. Ha, tudja, stresszes lenne mérnökmunka közben.
*Visszarakja az egységmodulátort a dobozába, majd újra az emberre pislant.*
- Szóval, úrfi? Mivel szolgálhatok?
//Adoaver Droverson//
*Nem jó, de nem is tragédiába illő a nap. Már túladott pár közönséges holmin -fél kiló vasszeg, egy arasz hosszú, lapos fejű; tizenöt jobbmenetes ötös csavar, fél hüvelyk hosszú, hatlapfejű; öt hegyikristályból készült alkímiai fiola, ezüstözött fa dugasszal, a hozzáillő hordtokkal- és egy különlegesebben -rézből hengerelt hamu-tál, beépített apró kovaköves szikravetővel és kihajtható szivarvágó ollócskával-, de a kocsi még roskadásig portékával. Lichanech lakosai persze vevőbbek az efféle árura. Arthenior lakosai? Ők inkább az ételárusok körül legyeskednek. Meg a fehérneműárusnál. Na persze, az ösztönök.. hm, hm.*
- Csak tessék, csak tessék! Egy körömreszelőt a kishölgynek? Gyémántporral szórt bronzból, élettartam-garanciával! Az úrnak egy bajuszpödrőt esetleg? Apró kis viasztartállyal szerelt, önkenő szerkezet! *Hangja ha nem is szárnyalja túl a környékbeli kofákat, azért igyekszik nem veszni hagyni. Tekintete élénken követi a Piactér lüktetését, próbál elcsípni és kiemelni valakit a körülötte elhaladókból, mindenkinek azt ajánlva, ami -szerinte- a legjobban illő lenne. Éppen ezért nem is kerüli el a figyelmét a köpenyes-csuklyás alak, aki egyenesen felé igyekszik. Vagy a szomszédos árushoz, aki vágykeltő vajákszereket árul. Úgy sejti, hogy hamarosan kiderül az igazság.
Telitalálat! Az alak valóban őt szemelte ki. Kihúzza magát, de bő egy fejjel még így is alacsonyabb az érdeklődőnél.*
- Hasonló kellemességet kívánok magam is! *Apró fejbiccentéssel toldja a köszöntést. Gyors pillantásokkal méri fel az embert – a napvilágra kerülő arcát, kissé poros ruházatát, bakancsán a sár nyomait. Látja vékony, pókláb-szerű, fehér ujjait, kissé beesett orcáját.* ~Diák lesz ez! Vagy valami olyasmi.~
- Barkácsolni? *Hangja horkantásnak hat.* Barkácsolni! Hát persze! Tódozni-fódozni, kókányolni, meg amit kell. Bah! Úrfi, én Gilas Abac mester vagyok, oklevéllel hitelesített tervező és konstruktőr! Sokkal többet tudok ám, mint barkácsolni!
*Közelebb inti a kocsihoz az embert, ujjával rábök egy bonyolultnak tűnő szerkezetre.*
- Ez például személyes célokra készült. Ilyesmire gondolt? Háromlencsés magnifier, bolygórendszerrel variálható össz-gyújtótávolsággal. *A szerkezet valóban három, különböző méretű és domborulatú nagyítóüvegből áll, amit fényesre csiszolt vörösréz karok tartanak egymás előtt-mögött. Apró tárcsák, kisebb fogaskerekek, ránézésre felismerhetetlen célt szolgáló elemek képezik a szerkentyű további összetevőit.* A magnifier legkisebb nagyítása képes arra, hogy egyszerű gyertyafény mellett igen apróbetűs szöveget is elolvashasson. A maximális nagyításon pedig megnézheti, hogy egy légy leányzó vagy legény volt-e.
*Halkan felkuncog. Tenyerére vesz egy másik szerkezetet. Hüvelykujjnyi vastag, sötétre edzett acélból készült henger, két gnóm-tenyér hosszú.*
- Vagy ilyesmire gondolna? Ez egy egységmodulátor. Hm, a nevén még dolgozom, lehet hogy nem így fogom hívni. Nem ez a lényeg. Figyelje csak! Ha így tartom, úgy dolgozik mint egy penna. Apró tartály van benne, ami csepp-precíziósan adagolja a tintát az edzettacél hegyre. Az oldalán a kis tekerőkkel, így, nézze csak, kialakítható egy apró subler. Ez, úrfi, egy mérnökember igazi barátja! És ha emígy forgatja, így, akkor pedig furulyának használhatja. Ha, tudja, stresszes lenne mérnökmunka közben.
*Visszarakja az egységmodulátort a dobozába, majd újra az emberre pislant.*
- Szóval, úrfi? Mivel szolgálhatok?
10410. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-04-26 09:40:23
Üzenet elküldve: 2025-04-26 09:40:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*A Pegazus fogadójával vetekedő zajszintre ugyan nem készült fel, de ennek ellenére kényelmes tempóban teszi meg lépteit a város szívében, préseli át magát az ember-és-sok-más-fajtömegen, és esetenként várakozva veti tekintetét egy-egy közel-távol nyugvó standon lévő portrékára; egzotikus nyalánkságokra, különösen épségben tartott kötetű könyvekre, és a többi. Szerencsére volt lehetősége megtanulni egy kis önuralmat, különben sokkal kevesebb időt tudott volna a mágustoronyban tölteni, a fogságban tartott olvasmányokat kikölcsönözni és az azokban rejtett tudást gyakorolni.
De ahogy e békés élet vizuális meghatározását csendben élvezi, lassan elkapja figyelmét egy újabb bódés kocsi a sok közül; a kínálatokat ekkora távolságból még nem tudja beazonosítani, de a jelenlegi tulajdonosaikat, egy gnóm úrfit, azt nehéz nem megkülönböztetni a többi népségtől a mérete miatt. Hangja még bele van keverve a sokaság zajába, így Adoavernek lassan közelebb kell lépnie, hogy ki tudja szűrni amit az világnak kíván: Mindennapi segédeszközök és azokhoz köthető szolgáltatások, legalábbis így tudja röviden megfogalmazni magának. 'Mindenféle holmi tervezése?' Na ez már ígéretesebbnek hangzik. Lenne is egy ötlete, hogy ezt hogyan tudná tűzpróbának kitenni, és szerencsére maradt még annyi aranya, hogy ne csak játszadozzon a gondolattal.
Lassan Ki tudja magát választani a tengerként hullámzó sokaságból, és elég közel menni a kisnövésű árushoz ahhoz, hogy jól meg tudja nézni őt magának is, és úgyszintén visszafele.*
- Szép napokat kívánok uram! *Kezdi is a köszönést, a bizalom és udvariasság kedvéért lehúzva csuklyáját hogy arcát a másik jobban ki tudja venni.* - Ha jól hallottam, különféle termékeket is össze tud barkácsolni? Ez személyes kialakításra készült dolgokra is kiterjed, remélem nem tévedek? *Ha vannak pulton nyugvó ingóságok, kíváncsian legelteti rajtuk kékjeit, bár inkább tájékozottsági vágyból mint szakértelemből.* - Az utóbbi kiszolgálást ugyanis szándékomban áll használni, ha nem haragszik.
*A Pegazus fogadójával vetekedő zajszintre ugyan nem készült fel, de ennek ellenére kényelmes tempóban teszi meg lépteit a város szívében, préseli át magát az ember-és-sok-más-fajtömegen, és esetenként várakozva veti tekintetét egy-egy közel-távol nyugvó standon lévő portrékára; egzotikus nyalánkságokra, különösen épségben tartott kötetű könyvekre, és a többi. Szerencsére volt lehetősége megtanulni egy kis önuralmat, különben sokkal kevesebb időt tudott volna a mágustoronyban tölteni, a fogságban tartott olvasmányokat kikölcsönözni és az azokban rejtett tudást gyakorolni.
De ahogy e békés élet vizuális meghatározását csendben élvezi, lassan elkapja figyelmét egy újabb bódés kocsi a sok közül; a kínálatokat ekkora távolságból még nem tudja beazonosítani, de a jelenlegi tulajdonosaikat, egy gnóm úrfit, azt nehéz nem megkülönböztetni a többi népségtől a mérete miatt. Hangja még bele van keverve a sokaság zajába, így Adoavernek lassan közelebb kell lépnie, hogy ki tudja szűrni amit az világnak kíván: Mindennapi segédeszközök és azokhoz köthető szolgáltatások, legalábbis így tudja röviden megfogalmazni magának. 'Mindenféle holmi tervezése?' Na ez már ígéretesebbnek hangzik. Lenne is egy ötlete, hogy ezt hogyan tudná tűzpróbának kitenni, és szerencsére maradt még annyi aranya, hogy ne csak játszadozzon a gondolattal.
Lassan Ki tudja magát választani a tengerként hullámzó sokaságból, és elég közel menni a kisnövésű árushoz ahhoz, hogy jól meg tudja nézni őt magának is, és úgyszintén visszafele.*
- Szép napokat kívánok uram! *Kezdi is a köszönést, a bizalom és udvariasság kedvéért lehúzva csuklyáját hogy arcát a másik jobban ki tudja venni.* - Ha jól hallottam, különféle termékeket is össze tud barkácsolni? Ez személyes kialakításra készült dolgokra is kiterjed, remélem nem tévedek? *Ha vannak pulton nyugvó ingóságok, kíváncsian legelteti rajtuk kékjeit, bár inkább tájékozottsági vágyból mint szakértelemből.* - Az utóbbi kiszolgálást ugyanis szándékomban áll használni, ha nem haragszik.
10409. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-04-23 18:06:23
Üzenet elküldve: 2025-04-23 18:06:23
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Mosómedve szelídítés: 20/20 //
* Ez az első helyszín, amit közösen meglátogattak és most megint itt vannak. A póráznak már nyoma sincs. Nagy váltás ez a kezdetekhez képest, amikor még mindenre és mindenkire fújt a mosómedve. Most már inkább a végtelen kíváncsiság vette át ennek a félelemnek a helyét. Néha már ez károsnak is mondható. Amíg csak szimatolja a dolgokat, addig nincs baj, de sokszor szereti meg is rágcsálni, vagy éppen mosni azt ami a kezébe kerül. A tündér szeretné tesztelni, hogy mennyire sikerült neki a fegyelmet megtanítania, ezért kiülnek a piacra a nyüzsgő tömeg közé. Zenélni fog, de előtte felhívja maga mellé a padra Záport.*
- Itt maradsz mellettem! Nem császkálj el!* Ezután a furulyáján elkezd egy vidám dallamot játszani. A tömeg nagyon csábító tud lenni, mert rengeteg finomság a földön végzi, aminek egy állat nehezen tud ellenállni. A dallam közben is a földre kerül egy darabka kalács. Mozdulna az állat, de ránéz a gazdájára, aki megcsóválja a fejét. Ez tiltás, így ha kéretlenül is, de végig fogja nézni a mosómedve, hogy egy varjú kapja fel végül a finom falatot és röppen vele tova. Alesian eljátszik három számot is, és csak azután hagyja abba. Jó türelempróba ez. Elégedett.*
- Jól van ügyes vagy. Ügyes voltál Zápor.* Simogatja meg a fejét. Elrakja a furulyát és aztán megáll a gombszemek előtt.*
- Gyere fel!* Csapkodja meg kétszer a mellkasát. Ezzel próbálja felcsalni ölébe a szőrgolyót. Az pedig óvatosan felmászik a fiú karjába.*
- Ma valami különösen finomat fogsz kapni.* Tesz neki ígéretet, mielőtt elhagynák a piacot.*
* Ez az első helyszín, amit közösen meglátogattak és most megint itt vannak. A póráznak már nyoma sincs. Nagy váltás ez a kezdetekhez képest, amikor még mindenre és mindenkire fújt a mosómedve. Most már inkább a végtelen kíváncsiság vette át ennek a félelemnek a helyét. Néha már ez károsnak is mondható. Amíg csak szimatolja a dolgokat, addig nincs baj, de sokszor szereti meg is rágcsálni, vagy éppen mosni azt ami a kezébe kerül. A tündér szeretné tesztelni, hogy mennyire sikerült neki a fegyelmet megtanítania, ezért kiülnek a piacra a nyüzsgő tömeg közé. Zenélni fog, de előtte felhívja maga mellé a padra Záport.*
- Itt maradsz mellettem! Nem császkálj el!* Ezután a furulyáján elkezd egy vidám dallamot játszani. A tömeg nagyon csábító tud lenni, mert rengeteg finomság a földön végzi, aminek egy állat nehezen tud ellenállni. A dallam közben is a földre kerül egy darabka kalács. Mozdulna az állat, de ránéz a gazdájára, aki megcsóválja a fejét. Ez tiltás, így ha kéretlenül is, de végig fogja nézni a mosómedve, hogy egy varjú kapja fel végül a finom falatot és röppen vele tova. Alesian eljátszik három számot is, és csak azután hagyja abba. Jó türelempróba ez. Elégedett.*
- Jól van ügyes vagy. Ügyes voltál Zápor.* Simogatja meg a fejét. Elrakja a furulyát és aztán megáll a gombszemek előtt.*
- Gyere fel!* Csapkodja meg kétszer a mellkasát. Ezzel próbálja felcsalni ölébe a szőrgolyót. Az pedig óvatosan felmászik a fiú karjába.*
- Ma valami különösen finomat fogsz kapni.* Tesz neki ígéretet, mielőtt elhagynák a piacot.*
10408. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-04-22 13:32:05
Üzenet elküldve: 2025-04-22 13:32:05
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Arcán megkönnyebbült kifejezés suhan át. Végre! Ideért! Csörögve és csörömpölve halad a kocsija a Piactér amúgy is zajos miliőjében, mintha csak szándékosan tenné, hogy minél figyelemfelkeltőbb legyen. Talán tényleg van benne némi szándékosság is. Különben nem akasztotta volna fel a serpenyőket a kocsi oldalára, hogy azok menet közben plusz zajt csapjanak.
Nem áll meg, hogy szusszanjon. Céltudatosan halad tovább, beirányítja a kocsiját a Piactér forgatagába.*
- Elnézést kértem! *Hangja erősen cseng, ha valaki esetleg nem venné észre őt, és a behemót járművét közeledni.* Már megbocsájtok!
*Végül csak eléri a célját, és jóleső sóhajjal áll meg – a Kovácsműhellyel pontosan átellenes oldalon, attól minél messzebb. Leereszti a kocsi elejét, az halk zökkenéssel áll meg a baklábon. Összedörzsölgeti kezeit hogy megszabaduljon az ujjai sajgásától, közben tesz egy kört a kocsit és a helyet ellenőrizve.
Mikor mindent rendben talál, összecsapja a tenyereit, és gyors, rutinos mozdulatokkal a kocsin kezd babrálni. Lenyitja és kitámasztja az oldalát, alig pár mozdulattal pultot varázsolva belőle, rendezkedni, tenni-venni kezd a portékával. Még nem végez ezzel, amikor újra elbődül, hangja erősen vegyül a többi árus óbégatásába.*
- Vasáru érkezett! Szögek, csavarok, ácskapcsok! Bádogholmi érkezett! Fazekak, lábasok, serpenyők! Üstfoltozás! Késélezés! *Még egy utolsót igazít a holmikon, majd kiegyenesedik a kocsi mellett, és csak úgy, ujjaival hátra fésüli loboncát.* Mindenféle eszköz, építmény és holmi tervezése, megfelelő gnóm szaktudással! Csak tessék, csak tessék! Gilas Abac mester áll urak és asszonyok szolgálatára!
*És így tovább, és így tovább; teli torokból, ibrisz módjára.*
*Arcán megkönnyebbült kifejezés suhan át. Végre! Ideért! Csörögve és csörömpölve halad a kocsija a Piactér amúgy is zajos miliőjében, mintha csak szándékosan tenné, hogy minél figyelemfelkeltőbb legyen. Talán tényleg van benne némi szándékosság is. Különben nem akasztotta volna fel a serpenyőket a kocsi oldalára, hogy azok menet közben plusz zajt csapjanak.
Nem áll meg, hogy szusszanjon. Céltudatosan halad tovább, beirányítja a kocsiját a Piactér forgatagába.*
- Elnézést kértem! *Hangja erősen cseng, ha valaki esetleg nem venné észre őt, és a behemót járművét közeledni.* Már megbocsájtok!
*Végül csak eléri a célját, és jóleső sóhajjal áll meg – a Kovácsműhellyel pontosan átellenes oldalon, attól minél messzebb. Leereszti a kocsi elejét, az halk zökkenéssel áll meg a baklábon. Összedörzsölgeti kezeit hogy megszabaduljon az ujjai sajgásától, közben tesz egy kört a kocsit és a helyet ellenőrizve.
Mikor mindent rendben talál, összecsapja a tenyereit, és gyors, rutinos mozdulatokkal a kocsin kezd babrálni. Lenyitja és kitámasztja az oldalát, alig pár mozdulattal pultot varázsolva belőle, rendezkedni, tenni-venni kezd a portékával. Még nem végez ezzel, amikor újra elbődül, hangja erősen vegyül a többi árus óbégatásába.*
- Vasáru érkezett! Szögek, csavarok, ácskapcsok! Bádogholmi érkezett! Fazekak, lábasok, serpenyők! Üstfoltozás! Késélezés! *Még egy utolsót igazít a holmikon, majd kiegyenesedik a kocsi mellett, és csak úgy, ujjaival hátra fésüli loboncát.* Mindenféle eszköz, építmény és holmi tervezése, megfelelő gnóm szaktudással! Csak tessék, csak tessék! Gilas Abac mester áll urak és asszonyok szolgálatára!
*És így tovább, és így tovább; teli torokból, ibrisz módjára.*
10407. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-04-22 09:51:44
Üzenet elküldve: 2025-04-22 09:51:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós páros//
* Számítana bármit is, ha vitába bocsátkozna a törpével? Köztudott, vagy legalábbis nála észrevehető, hogy a törp makacs egy faj. Még akkor is szeretnek mindent biztosra megállapítani, még ha minden bizonyíték ellenük szól. Bár ezen témán belül legbelül igazat adna a másiknak, de az lesz utolsó dolog, amit tesz, hogy igazat ad egy hegyesfülűnek. *
- Azért ne igyunk előre a medve bőrére.
* Szólal meg egy fokkal mélyebb, már-már baljósabb hangon a törp. *
- Akkor se szerették a képem, és biztos most sem, de egy biztos, akikkel én foglalkoztam, azokat már biztos lecserélték, akár erővel, akár maguktól, de egy biztos, a nulláról kezdünk. Nincs semmi segítségünk, hacsak nincs valami belsős embered!
* Természetesen csak viccelt a szakállával kapcsolatban. A szakálla a szeme fénye. Biztos előbb fog meghalni, mintsem hagyja, hogy valami jöttment önjelölt borbélyként menjen át az arcán. A szakállával csak ritkán példálózik, és még ritkábban ígérkezik, de egy biztos, ha szakállát teszi fel tétnek, akkor ott valami értékes forog kockán. Az már más kérdés, hogy hagyná e, hogy megfosszák tőle, vagy megölne mindenkit, aki hallotta a fogadás részleteit, de ebbe talán jobb is nem belegondolni. *
- Azért ne ez tartson életben! Előbb rontok be pusztakézzel a tanácsházba, minthogy megváljak tőle!
* Próbálja nem bosszantani magát az öreggel kapcsolatban, bár számára ez úgy fest, mintegy szálka az asztalon, ami csak arra vár, hogy valaki beletenyereljen. Inkább előbb történjen meg, mintsem az akciójuk kellős közepén. Ám ha Lazziar úgy gondolja, hogy meg tudja oldani egyedül is, akkor az egy kicsit enyhít az aggodalmain. *
- Legyen úgy!
* Majd azzal hátradől és előveszi az erszényét és elkezdi számolni a maradék tartalékait. Nem túl sok, azonban néhány hatra biztos elég, leszámítva persze, ha találnak valamit, ami nélkül élni sem tudnának.
Az ajtónyitásra gyorsan reagál, s egyből rá is teszi a férfi vállára a kezét, ezzel is próbálva megállítani, hogy ne szálljon ki. *
- Hó! Lassan az agarakkal. A piac holnap és azután is itt lesz, azonban ki tudja, hogy meddig lesz látogatható ez a selyemrév, vagy mi a fene! Én előbb ott néznék körbe, kitudja? Lehet szerezhetünk valamit a gazdagoktól, amit használhatunk ellenük!
* Próbálja győzködni a másikat, bár innen szét is válhatnának, hogy több helyet fedjenek le, kevesebb idő alatt, bár talán ha egyszerre járják be ugyanazt a területet, akkor megmentik egymást a felesleges információktól. Mindenesetre a törp előbb lesné meg, hogy mit alkottak a nemesek. *
* Számítana bármit is, ha vitába bocsátkozna a törpével? Köztudott, vagy legalábbis nála észrevehető, hogy a törp makacs egy faj. Még akkor is szeretnek mindent biztosra megállapítani, még ha minden bizonyíték ellenük szól. Bár ezen témán belül legbelül igazat adna a másiknak, de az lesz utolsó dolog, amit tesz, hogy igazat ad egy hegyesfülűnek. *
- Azért ne igyunk előre a medve bőrére.
* Szólal meg egy fokkal mélyebb, már-már baljósabb hangon a törp. *
- Akkor se szerették a képem, és biztos most sem, de egy biztos, akikkel én foglalkoztam, azokat már biztos lecserélték, akár erővel, akár maguktól, de egy biztos, a nulláról kezdünk. Nincs semmi segítségünk, hacsak nincs valami belsős embered!
* Természetesen csak viccelt a szakállával kapcsolatban. A szakálla a szeme fénye. Biztos előbb fog meghalni, mintsem hagyja, hogy valami jöttment önjelölt borbélyként menjen át az arcán. A szakállával csak ritkán példálózik, és még ritkábban ígérkezik, de egy biztos, ha szakállát teszi fel tétnek, akkor ott valami értékes forog kockán. Az már más kérdés, hogy hagyná e, hogy megfosszák tőle, vagy megölne mindenkit, aki hallotta a fogadás részleteit, de ebbe talán jobb is nem belegondolni. *
- Azért ne ez tartson életben! Előbb rontok be pusztakézzel a tanácsházba, minthogy megváljak tőle!
* Próbálja nem bosszantani magát az öreggel kapcsolatban, bár számára ez úgy fest, mintegy szálka az asztalon, ami csak arra vár, hogy valaki beletenyereljen. Inkább előbb történjen meg, mintsem az akciójuk kellős közepén. Ám ha Lazziar úgy gondolja, hogy meg tudja oldani egyedül is, akkor az egy kicsit enyhít az aggodalmain. *
- Legyen úgy!
* Majd azzal hátradől és előveszi az erszényét és elkezdi számolni a maradék tartalékait. Nem túl sok, azonban néhány hatra biztos elég, leszámítva persze, ha találnak valamit, ami nélkül élni sem tudnának.
Az ajtónyitásra gyorsan reagál, s egyből rá is teszi a férfi vállára a kezét, ezzel is próbálva megállítani, hogy ne szálljon ki. *
- Hó! Lassan az agarakkal. A piac holnap és azután is itt lesz, azonban ki tudja, hogy meddig lesz látogatható ez a selyemrév, vagy mi a fene! Én előbb ott néznék körbe, kitudja? Lehet szerezhetünk valamit a gazdagoktól, amit használhatunk ellenük!
* Próbálja győzködni a másikat, bár innen szét is válhatnának, hogy több helyet fedjenek le, kevesebb idő alatt, bár talán ha egyszerre járják be ugyanazt a területet, akkor megmentik egymást a felesleges információktól. Mindenesetre a törp előbb lesné meg, hogy mit alkottak a nemesek. *
10406. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-04-18 19:08:54
Üzenet elküldve: 2025-04-18 19:08:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 145
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 145
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
*Nem szeretne arról veszekedni a másikról, miképpen kell egy pengét rendben tartani. De abban teljesen biztos, ahogy a törpe csinálja, az úgy nem jó. De mit törődik vele, ha amúgy sem ő fogja használni. Csak ne mondjon csődöt az akció kellős közepén.
Hadi lábon áll saját múltjával, mert pontosan tudja, vannak benne olyan pillanatok amiket ha lehetne megváltoztatna. A konoksága sok keserű pillanatot okozott nevelőanyjának és apjának. Valamelyest magát hibáztatja azért, hogy a nő a lányával nem tudott beilleszkedni apja életébe. Ezért is vesztették el mindkettőt hamar.*
-Ezt örömmel hallom, akkor majd a tapasztalatoddal sokra fogjuk vinni. Bevallom ilyen téren még zöldfülű vagyok.
*Jobb letisztázni a körülményeket, mert eddig csak pitiáner tolvajnak menne csak el leginkább, hiába van ügyes keze. De ha ennél többet akarnak elérni, akkor biza többet is kell tenniük. Az a lakat rozsdásodjon rájuk valahogy Krankataurban valami igazán kiadós szaftos ügyért.*
-Na azt megnézném. Egy törpe a szakálla nélkül.
*Nevet fel hangosan, amire ha a kocsis is feleszmélne nem zavarja. Csodálatos látvány lenne.*
-Majd ha előkerül majd elintézem így vagy úgy. Ne bosszantsd magad miatta.
*Rázza meg a fejét, nem tart az illetőtől, nem is nagyon érdekli már. Valószínűleg már hallott volna felőle, ha bármi nagyobb ügybe bonyolódott azóta.*
-A kocsiban nem is fogjuk megtudni. Pattanjunk le, nézzünk körül.
*Szólal fel, majd még a lassú menetben kivágja a kocsi ajtaját és lepattan a szekérről, és pár gyorsabb lépéssel felvéve a hirtelen tempó különbséget, meg is áll a lábán.
Meg se várja a törpét, majd csak feleszmél és utána jön. Addig ő megszemléli magának az itteni árút, hátha van valami újdonság. Ha a kocsis szólna rá, csak int neki egyet, elvégre ki lett fizetve ne panaszkodjon azért, ha az utasa hamarabb pattan le.*
*Nem szeretne arról veszekedni a másikról, miképpen kell egy pengét rendben tartani. De abban teljesen biztos, ahogy a törpe csinálja, az úgy nem jó. De mit törődik vele, ha amúgy sem ő fogja használni. Csak ne mondjon csődöt az akció kellős közepén.
Hadi lábon áll saját múltjával, mert pontosan tudja, vannak benne olyan pillanatok amiket ha lehetne megváltoztatna. A konoksága sok keserű pillanatot okozott nevelőanyjának és apjának. Valamelyest magát hibáztatja azért, hogy a nő a lányával nem tudott beilleszkedni apja életébe. Ezért is vesztették el mindkettőt hamar.*
-Ezt örömmel hallom, akkor majd a tapasztalatoddal sokra fogjuk vinni. Bevallom ilyen téren még zöldfülű vagyok.
*Jobb letisztázni a körülményeket, mert eddig csak pitiáner tolvajnak menne csak el leginkább, hiába van ügyes keze. De ha ennél többet akarnak elérni, akkor biza többet is kell tenniük. Az a lakat rozsdásodjon rájuk valahogy Krankataurban valami igazán kiadós szaftos ügyért.*
-Na azt megnézném. Egy törpe a szakálla nélkül.
*Nevet fel hangosan, amire ha a kocsis is feleszmélne nem zavarja. Csodálatos látvány lenne.*
-Majd ha előkerül majd elintézem így vagy úgy. Ne bosszantsd magad miatta.
*Rázza meg a fejét, nem tart az illetőtől, nem is nagyon érdekli már. Valószínűleg már hallott volna felőle, ha bármi nagyobb ügybe bonyolódott azóta.*
-A kocsiban nem is fogjuk megtudni. Pattanjunk le, nézzünk körül.
*Szólal fel, majd még a lassú menetben kivágja a kocsi ajtaját és lepattan a szekérről, és pár gyorsabb lépéssel felvéve a hirtelen tempó különbséget, meg is áll a lábán.
Meg se várja a törpét, majd csak feleszmél és utána jön. Addig ő megszemléli magának az itteni árút, hátha van valami újdonság. Ha a kocsis szólna rá, csak int neki egyet, elvégre ki lett fizetve ne panaszkodjon azért, ha az utasa hamarabb pattan le.*
10405. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-04-17 16:31:22
Üzenet elküldve: 2025-04-17 16:31:22
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Mosómedve szelídítés: 13/20 //
* A piac mindig jó hely arra, hogy friss hírekhez jusson vagy éppen potya aranyakhoz. Hű társa meg potyakajához. Elsőnek a hírek után kajtatnak. Belehallgatnak néhány beszélgetésbe, majd miután úgy érzi Alesian, hogy eleget hallott, akkor félrevonul barátjával egy padhoz. Egy edényt kirak maga elé, miután a pórázt kikötötte a pad lábához. Zápor elkezdi körbeszaglászni a területet, amíg a tündér a furulyája után nyúl. Szájához emeli a hangszert is vidám dallamot kezd el rajta játszani. A mosómedve kíváncsian kezdi el hegyezni a füleit. Leül két hátsó lábára és nézi gazdáját, ahogy az játszik. Viszont amint feltűnnek az első hallgatók, ő bemenekül a pad alá és onnan leskelődik kifelé. Nagyjából egy órát töltenek el itt. Ez hoz a konyhára némi aranyat, na nem ettől fogják kifosztani a Pegazust, de elég lesz egy, de akár még két napra is talán.Miután az előadásnak vége Alesian elköszön a hallgatóktól és újfent Zápornak szenteli a figyelmét. Leguggol a pad mellé és elkezdi hívogatni az állatott.*
- Gyere Zápor! Gyere szépen, nem bántalak.* Még füttyöl is neki. Ha nem is rögtön, de kis idő múlva csak elő merészkedik az állat. Végig simít óvatosan a fején apró kezeivel.*
- Ügyes vagy. Igen, nagyon ügyes vagy te.* Dicséri szelíd hangon, aztán eloldja a pórázt és megindulnak előre, de azt még nem tudja, hogy hová.*
* A piac mindig jó hely arra, hogy friss hírekhez jusson vagy éppen potya aranyakhoz. Hű társa meg potyakajához. Elsőnek a hírek után kajtatnak. Belehallgatnak néhány beszélgetésbe, majd miután úgy érzi Alesian, hogy eleget hallott, akkor félrevonul barátjával egy padhoz. Egy edényt kirak maga elé, miután a pórázt kikötötte a pad lábához. Zápor elkezdi körbeszaglászni a területet, amíg a tündér a furulyája után nyúl. Szájához emeli a hangszert is vidám dallamot kezd el rajta játszani. A mosómedve kíváncsian kezdi el hegyezni a füleit. Leül két hátsó lábára és nézi gazdáját, ahogy az játszik. Viszont amint feltűnnek az első hallgatók, ő bemenekül a pad alá és onnan leskelődik kifelé. Nagyjából egy órát töltenek el itt. Ez hoz a konyhára némi aranyat, na nem ettől fogják kifosztani a Pegazust, de elég lesz egy, de akár még két napra is talán.Miután az előadásnak vége Alesian elköszön a hallgatóktól és újfent Zápornak szenteli a figyelmét. Leguggol a pad mellé és elkezdi hívogatni az állatott.*
- Gyere Zápor! Gyere szépen, nem bántalak.* Még füttyöl is neki. Ha nem is rögtön, de kis idő múlva csak elő merészkedik az állat. Végig simít óvatosan a fején apró kezeivel.*
- Ügyes vagy. Igen, nagyon ügyes vagy te.* Dicséri szelíd hangon, aztán eloldja a pórázt és megindulnak előre, de azt még nem tudja, hogy hová.*
10404. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-04-17 09:17:43
Üzenet elküldve: 2025-04-17 09:17:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
* Fel sem tűnik neki a másik ébredése, míg amaz meg nem szólal. Így az undort se látja a képén, jobb is így, biztos nagyot nevetne a látványon. A férfi szavaira visszaemlékszik a régi időkre. Bár legnagyobb akaraterejével sem tudná ráerőltetni a szájára, hogy védje azokat az időket, bár néha visszasírja a múltban megkötött barátságokat és üzleteket, de sosem menne vissza azokba az időkbe. *
- Volt alkalmam csempészni az akkori vezetőségnek. Hodaril, ördögvigyor, fegyverek! Nevezd meg valószínű, hogy kérték és szállítottam.
* Elnémul egy percre, valószínűleg a régi időkön mereng. *
- A városban alig, ott jobb a biztonság. Szóval nem kell attól tartani, hogy felismernének. Ha meg mégis, akkor megválok a szakállamtól, anélkül teljesen másnak nézek ki.
* Bárki kétli, hogy erre sor kerül. *
- Gondolod, hogy az a wegtoreni még a város járja? Lehet jobb lenne elvarrni a felesleges szálakat, minthogy később elkapjanak.
* Persze meglehet, hogy a kedves barátja lelépett, bár jobb óvatosnak lenni, mintsem karddal berúgni az ajtót és reménykedni a legjobbakban.
Közben szépen és biztosan begurulnak a piactérre. Szemét nyitva tartja, hátha talál valamit, ami elnyeri tetszését. *
- Látsz valami hasznosat? Én csupán csecsebecséket és kacatokat!
* Fel sem tűnik neki a másik ébredése, míg amaz meg nem szólal. Így az undort se látja a képén, jobb is így, biztos nagyot nevetne a látványon. A férfi szavaira visszaemlékszik a régi időkre. Bár legnagyobb akaraterejével sem tudná ráerőltetni a szájára, hogy védje azokat az időket, bár néha visszasírja a múltban megkötött barátságokat és üzleteket, de sosem menne vissza azokba az időkbe. *
- Volt alkalmam csempészni az akkori vezetőségnek. Hodaril, ördögvigyor, fegyverek! Nevezd meg valószínű, hogy kérték és szállítottam.
* Elnémul egy percre, valószínűleg a régi időkön mereng. *
- A városban alig, ott jobb a biztonság. Szóval nem kell attól tartani, hogy felismernének. Ha meg mégis, akkor megválok a szakállamtól, anélkül teljesen másnak nézek ki.
* Bárki kétli, hogy erre sor kerül. *
- Gondolod, hogy az a wegtoreni még a város járja? Lehet jobb lenne elvarrni a felesleges szálakat, minthogy később elkapjanak.
* Persze meglehet, hogy a kedves barátja lelépett, bár jobb óvatosnak lenni, mintsem karddal berúgni az ajtót és reménykedni a legjobbakban.
Közben szépen és biztosan begurulnak a piactérre. Szemét nyitva tartja, hátha talál valamit, ami elnyeri tetszését. *
- Látsz valami hasznosat? Én csupán csecsebecséket és kacatokat!
10403. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-04-16 17:10:03
Üzenet elküldve: 2025-04-16 17:10:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// A lapok titka //
* Enyhén megemelkedik jobb szemöldöke, amikor a férfi felkuncog. Inkább a meglepetés okán, mintsem az indulatok miatt. Ez még nem jelenti azt, hogy el fogja halmozni bókokkal, de határozottan pozitív visszajelzésnek számít. Mások jövőjébe a betekintést, mindig is érdekesnek találta a lány. Most sincsen ez másképpen. Kihúzzák a lapokat és Zrammi egyesével ismerteti őket.*
- Nos, akkor ennek fényében érdemes továbbra is cselekednie.* Tesz javaslatot, de távol álljon tőle, hogy tanácsokat osztogasson, mivel neki nem ez a feladata. A Főpapnő lapja után jöhet a Kelyhek Királya. Itt is elhangzik az értelmezés, ahogy annak lennie kell.*
- Szép szavak, ahogy az egy művelt személytől elvárható.* Hanem akar elmerülni ezen lapban, akkor nem kell, saját magában úgyis ott a válasz. Igazából nem is meglepő, hogy a Bolond jött ki a harmadik lapnak. Amit eddig Valuryen elmesélt magáról, ahhoz nagyon is pászol ez a lap. A férfit meg is mosolyogtatja ez a lap, szintúgy a nőt. Öröm látni, ha ilyen szépen passzolnak a kérdezőhöz a lapok.*
- Valóban sokunknak tartogat új kezdeteket a jövő, de nem mindenki képes élni vele. Számtalan lap van a pakliban, ami hasonló jelentéssel bír, de ez a legszabadabb lap mind közül. A pakliban huszonkét darab hangsúlyos figurás lap van. A Bolond lapja a nulladik és a huszonkettedik egyben. Jó elő jel, ahogy mondtam, de nagyon vigyázzon! Mint látja a képen is a Bolond egy szakadék szélén áll.* Zárja le egy intelemmel a jóslás magyarázatát. Ezt követi a látványos előadás, ahol megcsillogtatja mágikus tehetségtét az elf.*
- Ó! Szóval Ön nem csak tollforgatásban jártas, hanem a mágia rögös útjait is bebarangolja. Lenyűgöző elemi varázslat!* Simít végig az egyik rügyön.*
- Tényleg sikerült valami érdekeset mutatnia, ahogy azt megígérte.* Ha közben befejezi az elf a lapok nézéséét, akkor maga elé gyűjti őket és néhány pillanatig a tenyerét mindegyik felé tartja. A kérdést megelőzendően, el is mondja mit csinált.*
- Hasonlóan, ahogy Ön a varázsláshoz én a mannát a lapok megtisztítására használom fel. ez jóval finom, gyengédebb energia, mint ami egy varázslás során szükségeltetik.* Ha ezzel megvan, akkor bekeveri a lapokat a paklival. Ő befejezte a munkát, szóval visszatér az eredeti felálláshoz.*
* Enyhén megemelkedik jobb szemöldöke, amikor a férfi felkuncog. Inkább a meglepetés okán, mintsem az indulatok miatt. Ez még nem jelenti azt, hogy el fogja halmozni bókokkal, de határozottan pozitív visszajelzésnek számít. Mások jövőjébe a betekintést, mindig is érdekesnek találta a lány. Most sincsen ez másképpen. Kihúzzák a lapokat és Zrammi egyesével ismerteti őket.*
- Nos, akkor ennek fényében érdemes továbbra is cselekednie.* Tesz javaslatot, de távol álljon tőle, hogy tanácsokat osztogasson, mivel neki nem ez a feladata. A Főpapnő lapja után jöhet a Kelyhek Királya. Itt is elhangzik az értelmezés, ahogy annak lennie kell.*
- Szép szavak, ahogy az egy művelt személytől elvárható.* Hanem akar elmerülni ezen lapban, akkor nem kell, saját magában úgyis ott a válasz. Igazából nem is meglepő, hogy a Bolond jött ki a harmadik lapnak. Amit eddig Valuryen elmesélt magáról, ahhoz nagyon is pászol ez a lap. A férfit meg is mosolyogtatja ez a lap, szintúgy a nőt. Öröm látni, ha ilyen szépen passzolnak a kérdezőhöz a lapok.*
- Valóban sokunknak tartogat új kezdeteket a jövő, de nem mindenki képes élni vele. Számtalan lap van a pakliban, ami hasonló jelentéssel bír, de ez a legszabadabb lap mind közül. A pakliban huszonkét darab hangsúlyos figurás lap van. A Bolond lapja a nulladik és a huszonkettedik egyben. Jó elő jel, ahogy mondtam, de nagyon vigyázzon! Mint látja a képen is a Bolond egy szakadék szélén áll.* Zárja le egy intelemmel a jóslás magyarázatát. Ezt követi a látványos előadás, ahol megcsillogtatja mágikus tehetségtét az elf.*
- Ó! Szóval Ön nem csak tollforgatásban jártas, hanem a mágia rögös útjait is bebarangolja. Lenyűgöző elemi varázslat!* Simít végig az egyik rügyön.*
- Tényleg sikerült valami érdekeset mutatnia, ahogy azt megígérte.* Ha közben befejezi az elf a lapok nézéséét, akkor maga elé gyűjti őket és néhány pillanatig a tenyerét mindegyik felé tartja. A kérdést megelőzendően, el is mondja mit csinált.*
- Hasonlóan, ahogy Ön a varázsláshoz én a mannát a lapok megtisztítására használom fel. ez jóval finom, gyengédebb energia, mint ami egy varázslás során szükségeltetik.* Ha ezzel megvan, akkor bekeveri a lapokat a paklival. Ő befejezte a munkát, szóval visszatér az eredeti felálláshoz.*
10402. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-04-08 22:58:42
Üzenet elküldve: 2025-04-08 22:58:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
// A lapok titka //
*Kicsit felkuncog, mikor a jósnő bölcsnek nevezi a meglátását. Akárcsak egy ifjú tanonc, kinek mestere bókol. No nem mintha nem gondolná magáról hogy néha egész értelmes meglátásai vannak, csak rég találkozott bárkivel akivel efféle eszmecserét folytathatna. Aztán nem is akar túl sokat beszélni, mert tényleg kíváncsi a jövendőmondásra, úgyhogy csak figyel. A meghívás dolgára csak hosszan bólint, hisz azt ezután a számára igencsak különleges művelet után is ráérnek bővebben megvitatni. Egy ponton szól, hogy elég a keverésből mikor úgy érzi helyesnek, majd a kérésnek megfelelően választ három lapot. Tényleg csak találomra, nem sokat időzik a választáson.*
-Érdekesek?
*Kérdezi, de csak úgy közbeszólásként, hogy megerősítse a másikat is abban hogy aktívan részt vesz ő itt a dolgokban. Majd pedig ujjait a szája elé helyezi és úgy hallgatja Zrammit.*
-A rejtett igazságok..
*Szinte csak suttogja, bár könnyen hallható a hordó másik oldaláról is.*
-Ami azt illeti.. Meglepő de igen! Egyébként is jellemző rám ez az intelem, vagy tanács ha úgy tetszik, mostanában pedig egyre inkább.
*Ha csak az elmúlt időszak eseményeire gondol, a sötétségoltár megtalálására és elpusztítására, vagy Krestvir kalandjaira. A következő lap esetében már a kártya láttán is széles mosoly ül Valuryen arcára. Még mielőtt hallhatná, hogy mit is jelent valójában a Kelyhek királya. Utána pedig csak még jobban értelmet nyer a dolog.*
-A sorsok mélysége akár a végtelen óceán, kár is lenne most belemélyedni, úgy gondolom.
*Mondja egy hosszabb pilanatig a másikra nézve, majd visszahegyezi tekintetét a lapra, és kíváncsian figyeli hogy vajon a harmadik egyben utolsó mit tartogat számára.*
-Hát persze hogy a bolondé.
*Itt kicsit fel is kacag.*
-Meggondatlanság nélkül nem lehet új útra lépni, nem igaz? De egyértelmű, hogy vannak ilyen terveim és gondolataim. Bár.. Vajon kinek nem tartogat a jövő új kezdeteket? Na de lehet hogy ez maga az első lépésem az új kalandomban!
*Mondja végül az összegzés hallatán, hisz könnyen lehet hogy most lép egy olyan útra ami egészen más irányba fogja vezetni a hátralévő életét.*
-Az új kezdetre!
*Azzal kezét végig simítja a hordón, s reméli hogy sikerrel jár és nem hagyja cserben ereje. Ha így lesz, akkor élettel teli, aprócska zöld rügyek bukkanhatnak elő a fából, melyeken egy-egy rügy hófehér virágja készen áll hogy nyisson a világ felé. Csak úgy, mint ő maga.*
A varázsló által megérintett fadarab életre kel, és azonnal friss hajtások nőnek ki belőle.
*Kicsit felkuncog, mikor a jósnő bölcsnek nevezi a meglátását. Akárcsak egy ifjú tanonc, kinek mestere bókol. No nem mintha nem gondolná magáról hogy néha egész értelmes meglátásai vannak, csak rég találkozott bárkivel akivel efféle eszmecserét folytathatna. Aztán nem is akar túl sokat beszélni, mert tényleg kíváncsi a jövendőmondásra, úgyhogy csak figyel. A meghívás dolgára csak hosszan bólint, hisz azt ezután a számára igencsak különleges művelet után is ráérnek bővebben megvitatni. Egy ponton szól, hogy elég a keverésből mikor úgy érzi helyesnek, majd a kérésnek megfelelően választ három lapot. Tényleg csak találomra, nem sokat időzik a választáson.*
-Érdekesek?
*Kérdezi, de csak úgy közbeszólásként, hogy megerősítse a másikat is abban hogy aktívan részt vesz ő itt a dolgokban. Majd pedig ujjait a szája elé helyezi és úgy hallgatja Zrammit.*
-A rejtett igazságok..
*Szinte csak suttogja, bár könnyen hallható a hordó másik oldaláról is.*
-Ami azt illeti.. Meglepő de igen! Egyébként is jellemző rám ez az intelem, vagy tanács ha úgy tetszik, mostanában pedig egyre inkább.
*Ha csak az elmúlt időszak eseményeire gondol, a sötétségoltár megtalálására és elpusztítására, vagy Krestvir kalandjaira. A következő lap esetében már a kártya láttán is széles mosoly ül Valuryen arcára. Még mielőtt hallhatná, hogy mit is jelent valójában a Kelyhek királya. Utána pedig csak még jobban értelmet nyer a dolog.*
-A sorsok mélysége akár a végtelen óceán, kár is lenne most belemélyedni, úgy gondolom.
*Mondja egy hosszabb pilanatig a másikra nézve, majd visszahegyezi tekintetét a lapra, és kíváncsian figyeli hogy vajon a harmadik egyben utolsó mit tartogat számára.*
-Hát persze hogy a bolondé.
*Itt kicsit fel is kacag.*
-Meggondatlanság nélkül nem lehet új útra lépni, nem igaz? De egyértelmű, hogy vannak ilyen terveim és gondolataim. Bár.. Vajon kinek nem tartogat a jövő új kezdeteket? Na de lehet hogy ez maga az első lépésem az új kalandomban!
*Mondja végül az összegzés hallatán, hisz könnyen lehet hogy most lép egy olyan útra ami egészen más irányba fogja vezetni a hátralévő életét.*
-Az új kezdetre!
*Azzal kezét végig simítja a hordón, s reméli hogy sikerrel jár és nem hagyja cserben ereje. Ha így lesz, akkor élettel teli, aprócska zöld rügyek bukkanhatnak elő a fából, melyeken egy-egy rügy hófehér virágja készen áll hogy nyisson a világ felé. Csak úgy, mint ő maga.*
A varázsló által megérintett fadarab életre kel, és azonnal friss hajtások nőnek ki belőle.
10401. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-04-05 12:54:14
Üzenet elküldve: 2025-04-05 12:54:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 859
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 859
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy régi hobbi//
*Ha lenne bármi fogalma arról, hogy ez a nőszemély egy megfejtendő kísérleti nyúlként tekint rá, miközben teljesen bolondnak nézi, valószínűleg nem csak sértődött, hanem dühös is volna, de mint tudjuk, a tudatlanság néha áldás, és így a lány kalapja is biztonságban van a feje tetején. Bár, ha tudná, hogy miket gondol róla, akkor nem is kalapnál, hanem nyaknál akarná kettéválasztani ezt az idegesítő elf fruskát.
Hogy egyébként mennyire lehet hasznos a nő? Az elhangzottak alapján neki semennyire. Arról meg, hogy esetleg miféle legendás történeteket írtak meg már róla a mesemondók, mit sem tud, hisz olvasni is csupán nemrégiben tanult meg rendesen.*
- Mit? *Ő maga előtt fonja össze a karjait, ahogy gyanakodva vizslatja a másikat, és várja, hogy kibökje, amit mondani akar. Mikor fény derül a titokra, pislog párat, félrenéz, majd sóhajt egyet.*
- Tudom, milyen szaga van egy hullának. Láttam már párat. Ezzel nem ijesztesz meg. *Akkor sem fogja hagyni, hogy az övé legyen az utolsó szó, még akkor sem, ha abban teljes mértékben igaza van, hogy szüksége lesz valakire, ha meg akarja szerezni azt a holttestet, és még az sem kizárt, hogy az pont ez a lány. Ekkor jön rá, hogy valójában még a nevét sem tudja, pedig azt nem árt, de hiába kérdezi meg, csak egy idióta becenevet kap válaszul.*
- Bubó? *És még ő volna a bolond?* Én nem árullak el senkinek, ebben biztos lehetsz, de ha valóban olyan híres vagy, nem fog amúgy is felismerni mindenki? *Értetlenül húzza fel a szemöldökét, de végül is neki mindegy. Ha Bubó, hát Bubó. Kalapos Bubó. Legyen akkor az, francot se érdekli, hogy mi az igazi név, csak lehessen valahogy szólítani a másikat.*
- Leina. *Árulja el közben ő is a nevét, legalábbis az egyiket, miközben elindulnak, hogy maguk mögött hagyják a piacteret.*
- Amúgy tudom, hogy bizonyíthatnád be, hogy orvos vagy. Van egy sebhely az oldalamon. Megnézhetnéd. Eddig csak egy dokinak mutattam, de csak hümmögött rá. Azt hiszem. Nem emlékszem. *Talán jobb is, ha nem rögtön a temető felé veszik az irányt, akkor később válnak hullarablókká.*
//Egy régi hobbi//
*Ha lenne bármi fogalma arról, hogy ez a nőszemély egy megfejtendő kísérleti nyúlként tekint rá, miközben teljesen bolondnak nézi, valószínűleg nem csak sértődött, hanem dühös is volna, de mint tudjuk, a tudatlanság néha áldás, és így a lány kalapja is biztonságban van a feje tetején. Bár, ha tudná, hogy miket gondol róla, akkor nem is kalapnál, hanem nyaknál akarná kettéválasztani ezt az idegesítő elf fruskát.
Hogy egyébként mennyire lehet hasznos a nő? Az elhangzottak alapján neki semennyire. Arról meg, hogy esetleg miféle legendás történeteket írtak meg már róla a mesemondók, mit sem tud, hisz olvasni is csupán nemrégiben tanult meg rendesen.*
- Mit? *Ő maga előtt fonja össze a karjait, ahogy gyanakodva vizslatja a másikat, és várja, hogy kibökje, amit mondani akar. Mikor fény derül a titokra, pislog párat, félrenéz, majd sóhajt egyet.*
- Tudom, milyen szaga van egy hullának. Láttam már párat. Ezzel nem ijesztesz meg. *Akkor sem fogja hagyni, hogy az övé legyen az utolsó szó, még akkor sem, ha abban teljes mértékben igaza van, hogy szüksége lesz valakire, ha meg akarja szerezni azt a holttestet, és még az sem kizárt, hogy az pont ez a lány. Ekkor jön rá, hogy valójában még a nevét sem tudja, pedig azt nem árt, de hiába kérdezi meg, csak egy idióta becenevet kap válaszul.*
- Bubó? *És még ő volna a bolond?* Én nem árullak el senkinek, ebben biztos lehetsz, de ha valóban olyan híres vagy, nem fog amúgy is felismerni mindenki? *Értetlenül húzza fel a szemöldökét, de végül is neki mindegy. Ha Bubó, hát Bubó. Kalapos Bubó. Legyen akkor az, francot se érdekli, hogy mi az igazi név, csak lehessen valahogy szólítani a másikat.*
- Leina. *Árulja el közben ő is a nevét, legalábbis az egyiket, miközben elindulnak, hogy maguk mögött hagyják a piacteret.*
- Amúgy tudom, hogy bizonyíthatnád be, hogy orvos vagy. Van egy sebhely az oldalamon. Megnézhetnéd. Eddig csak egy dokinak mutattam, de csak hümmögött rá. Azt hiszem. Nem emlékszem. *Talán jobb is, ha nem rögtön a temető felé veszik az irányt, akkor később válnak hullarablókká.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10409-10428