//A büdös és a bunkó//
- Annyira nem, mert jó kis hely ez.* Ebben van igazság, mert ha nem állna előtte Ryn, akkor még a nap is oda sütne. A lehetséges betegségekre csak lebiggyeszti az ajkait. Ő szívesen látja a betegeket, mivel félig már orvos. Viszont ezt inkább nem reklámozza inkább. A gúnyt kiérzi az áldás megköszönésél. Ezután a tíz arany után azt sem bánja, ha estig élcelődik rajta. Na persze kicsit zavarja, de képes még ezt a békát lenyelni. Hiszen mindjárt megy is remélhetőleg, de egyelőre viszont még inkább maradna. A pénz szagát érezve, pedig Nim se bánja ezt még. Költői kérdés lehetett az első, mert válasz időt sem hagy, máris folytatja. Még fel is nevet a fajtárs említésére, aminél már gyanakodik Nimreil. Nem is kell sokáig várnia, hogy felhangozzék a fattyú szócska. Sokszor hallotta már, de most kifejezetten rosszul esik neki hallani ennek az elfnek a szájából. Meg is rándul az arca, ami árulkodik a másiknak, hogy ez nem eset neki jól. Viszont nem hagyja magát annyiban. Jól fizető vagy sem vissza gúnyolja, vagy legalább is megpróbálja.*
- Elnézését kérem az uraságnak! Nem is tudom, hogyan téveszthettem össze egy nemes elfet, egy ilyen mocsokkal, mint amilyen én vagyok. Pedig azok a vonások az arcán olyan finomak és kecsesek. Igazi összetéveszthetetlen elf vonások.* Látszik, hogy nem sűrűn csinált ilyet. Nem szokása mások gúnyolása, ezért ez inkább talán szánalmas, mintsem gúnyos. A Satis elszólásra viszont még rendesen figyel. Nagy marhaságnak tűnik, de mégis olyan komolyan mondja, hogy egy pillanatig tényleg mérlegeli a helyzet komolyságát. Na persze a vérszürcsölős résznél már rájön, hogy csak szívatják.*
- Jaj de vicces! Nagyon nevetek.* Mondja neki sötéten, mert fejben már válogatott szitkokat dobál felé. Végre a lényegre térnek, ami a pénzes üzlet. Na persze ő maga sem tudja, hogy mit tenne meg pénzért, mert eléggé büszke típus. Ez a hajléktalanság csak most lett, szóval nem egy teljesen lezüllött alakkal van itt dolga az elfnek. Na mondjuk a száz aranyra még a lélegzete is eláll. Azt sem tudja, hogy mikor látott utoljára annyi pénzt.*
- Mennyi?! Szá-szá-száz arany?* Hüledezik, de ahogy Ryn arcára néz tudja, hogy itt valami nagyon komoly dologról lehet szó. Na és mi az ami ilyenkor egy lány eszébe jut? Hát persze, hogy a testi vágyak kielégítése, bár azért nem gondolta volna, hogy egy hajléktalanon akarná kiélni magát bárki.*
- Ennyi pénzért keress valaki mást! Hajléktalan vagyok és nem szajha. Vannak akik kevesebbért is oda adnák magukat.* Nem tudja, hogy mi járhat a férfi fejében, ha nem ez . Más nem jutna eszébe, hiszen ki olyan aljas, hogy pénzért alázzon meg másokat?*