//Nyílt//
*Furcsa látvány lehet egy durva bőrökbe öltözött, csontékszerekkel díszített, kissé koszos, mandulabőrű fiatal lány Artheniorban, de bizonyára megfordultak itt már érdekesebb szerzetek is. Néhányan azért az átlagnál jobban megbámulják, egy kisgyerek hosszan néz utána, amíg anyja erősebben meg nem rántja, figyelmeztetésül, hogy ne bámészkodjon, tartsa a tempót. Sharen'na sem érzi magát otthonosan a suhogó selymek, kopogó paták, s a piaci árusok, vevők hangos szavaiból összeolvadó morajlás között. Egyik oldalról zene szól, másik oldalról dühödt kiáltások szállnak fülébe, egyszerű agya igyekszik feldolgozni a sok ingert, ami így hirtelenjében megostromolja idegrendszerét. Nem arról van szó, hogy szokatlan neki a zaj. Nagyon is megszokta a hangos kiabálást, s durva szavakat, a verekedés, s ökölcsapások hangját, a csattanó szablyákat, a verés miatt bőgő kisgyerekeket, vagy vonyító vadászkutyákat. Egykori törzse mindezektől egyszerre volt hangos, éjjel-nappal egyaránt. Csak az utóbbi napokban vidéken vándorolt, utazgatott, s érzékei fokozatosan hozzászoktak a halk kisállatok neszeihez, madarak szárnysuhogásához, vagy a bozótban mozduló vadak zörgéséhez. Ezek után a nyugalmas hetek után visszatérni egy városba olyan, mintha ágyúval tüzelnének mellette. De majd rövid idő alatt ehhez is alkalmazkodik, néhány óra, s érzékei idomulnak Arthenior lüktetéséhez. Addig meg majd legurít pár sört, már látja is célját a piactér egyik szélén.*