Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 133 (2641. - 2660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2660. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-25 05:28:54
Üzenet elküldve: 2025-08-25 05:28:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1063
OOC üzenetek: 117
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1063
OOC üzenetek: 117
Játékstílus: Megfontolt
//Nestar, Merchen//
*Elmerülvén rengeteg dolgában az egyik legfontosabb el is maradott, ami az, hogy még azelőtt töltse fel készleteit újra, hogy problémába ütközne az ellátást illetően. Eddigi szerencsétlenkedése végeztével, fáradtan és elnyűtten érkezik meg az ismert boltba, de ő nem tenne olyat, hogy kifeküdjön a padlójára, ezzel kellemetlen helyzetben hozva Merchent. Ettől függetlenül, egyenesen felé is tart.*
- Kellemes napot!
*Köszön és oda is lép hozzá, ha a kereskedő éppen nincs mivel elfoglalva, egyéb esetben kivárja a sorát. Kivételesen, látszik rajta a türelmetlenség, nem is érzi jól magát amiatt, hogy éppen neki készülnek egy értékes tárggyal, ő pedig kerülőzik, amikor az ezt követő eseményekben lehet szükséges szerepe akad. A nemes tűnt elég gyakorlottnak és képzettnek, hogy számára talán ne legyen olyan nehéz a varázslás, azonban ha egyetlen csokoládébarna italnál többre lesz szükségük a hibázások miatt, akkor az Nestaron fog száradni és ez a körútja se fog segíteni. De akár el is kezdhetné, amit akar.*
- Szeretnék vásárolni három világosbarnát és... tizennégy világoszöldet.
*Átgondolta egy kicsit a számokat, szegényesnek érzi, de nem is ez a legfontosabb dolog, amivel zavartatná jelenleg Merchent. Közelebb hajol egy kicsit, hangját alacsonyabbra veszi.*
- És szeretnék egy megbízási szerződést kötni, egy tárgyam értékesítésére. Az adott tárgy jelentős hatalommal bír, így nem csekély árat követel. Azonban, eleinte intézzük el az italok ügyét, az tűnik az egyszerűbbnek és kevesebb papírmunkát igényel. Mennyibe is kerülne a varázsital rendelésem?
*Mentálisan kifáradt már és ezt több italon keresztül is kell értelmezni, de a számításra ha nehezen is, de képes lenne fejben. Azonban egyszerűbb megkérdezni és amit mondanak, azt elfogadni. Érzetre eldönti, hogy jó árarányban van-e, aztán a pontos végösszegen most nem vitatkozik, hogy minél előbb eljusson a Templomba.*
*Elmerülvén rengeteg dolgában az egyik legfontosabb el is maradott, ami az, hogy még azelőtt töltse fel készleteit újra, hogy problémába ütközne az ellátást illetően. Eddigi szerencsétlenkedése végeztével, fáradtan és elnyűtten érkezik meg az ismert boltba, de ő nem tenne olyat, hogy kifeküdjön a padlójára, ezzel kellemetlen helyzetben hozva Merchent. Ettől függetlenül, egyenesen felé is tart.*
- Kellemes napot!
*Köszön és oda is lép hozzá, ha a kereskedő éppen nincs mivel elfoglalva, egyéb esetben kivárja a sorát. Kivételesen, látszik rajta a türelmetlenség, nem is érzi jól magát amiatt, hogy éppen neki készülnek egy értékes tárggyal, ő pedig kerülőzik, amikor az ezt követő eseményekben lehet szükséges szerepe akad. A nemes tűnt elég gyakorlottnak és képzettnek, hogy számára talán ne legyen olyan nehéz a varázslás, azonban ha egyetlen csokoládébarna italnál többre lesz szükségük a hibázások miatt, akkor az Nestaron fog száradni és ez a körútja se fog segíteni. De akár el is kezdhetné, amit akar.*
- Szeretnék vásárolni három világosbarnát és... tizennégy világoszöldet.
*Átgondolta egy kicsit a számokat, szegényesnek érzi, de nem is ez a legfontosabb dolog, amivel zavartatná jelenleg Merchent. Közelebb hajol egy kicsit, hangját alacsonyabbra veszi.*
- És szeretnék egy megbízási szerződést kötni, egy tárgyam értékesítésére. Az adott tárgy jelentős hatalommal bír, így nem csekély árat követel. Azonban, eleinte intézzük el az italok ügyét, az tűnik az egyszerűbbnek és kevesebb papírmunkát igényel. Mennyibe is kerülne a varázsital rendelésem?
*Mentálisan kifáradt már és ezt több italon keresztül is kell értelmezni, de a számításra ha nehezen is, de képes lenne fejben. Azonban egyszerűbb megkérdezni és amit mondanak, azt elfogadni. Érzetre eldönti, hogy jó árarányban van-e, aztán a pontos végösszegen most nem vitatkozik, hogy minél előbb eljusson a Templomba.*
2659. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-24 19:21:45
Üzenet elküldve: 2025-08-24 19:21:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 449
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 449
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mai//
*Rorkir megértően bólint, ő maga is rengeteg mindent csinált dacból, főleg fiatalabb korában.*
-Ugyan, ne ostorozd magad. Utólag mindig könnyű okosnak lenni, meg máshogy látni a helyzetet. Akkor és ott biztos úgy érezted, hogy helyesen cselekszel.
*Igazából sosem volt nagy bölcselkedő típus, de most valahogy mégis ilyen gondolatok vesznek erőt rajta. Talán csak szeretné Mait jobb kedvre deríteni, igaz nem tűnik szomorúnak, csak úgy általában.*
-Köszönöm, jobban is érzem magam karddal a kezemben.
*Szélesen vigyorog, majd jól megpaskolja az acélt.*
-Azt lehet hogy megérdemlem, de ez nem olyan egyszerű. Tudod, a hagyományok..
*Feleli, de nem úgy látszik, mintha ez Rorkirt bármennyire is zavarná, sőt kifejezetten fontosnak tartja a hagyományokat és a szokásokat, igaz másféle törzsből származik mint Karheia, mégis sok dologban hasonlítanak. A férfi szeme is kellően csillog, főleg mikor harcról van szó, és még az sem tudja letörni a lelkesedését, hogy valahogy a mágia is belekerül.*
-Áh igen, a mesterfegyverek, hallottam már róluk. Egyszer láttam is, bár ha engem kérdezel túlárazott csecsebecsék.
*Jóllehet hogy egyébként nem ért annyira a dologhoz, s megeshet az is, hogy a mesterkardoknak a varázslatokon kívül más előnye is lehet, de ha így is van, az Rorkir előtt egyelőre titok marad.*
-De biztosan félelemetes ellenfél lehet, akinek valamiféle mágia költözik a kardjába.
*Tán meg is küzdene valakivel aki birtokol efféle fegyvert, de egyelőre még nem hozta úgy a sors, hogy erre sor kerüljön. A kérdésre csak komolyan bólint, hisz neki ott a helye ahol a hősi harcokat vívják majd meg.*
-Azt hittem ilyesmi csak a Vaskorsóban szokott előfordulni.
*Válaszolja, bár persze haragos emberek bárhol lehetnek, egy fogadó nem fog senki megakadályozni benne hogy megtegye, amit helyesnek gondol. Arról, hogy Mai ura védi a várost nem nagyon van véleménye, ugyanolyan szakma az is, mint bármi más, legalábbis Rorkir szerint.*
-Azt hiszem talán lassan indulnom kellene, most hogy erről beszélünk, úgy érzem egyre sürgetőbb hogy visszatérjek a Vashegyre. Találkozunk még?
*Kérdezi, közben pedig a másik szemeit keresi. ~Persze, ha még életben leszünk.~*
//Mai//
*Rorkir megértően bólint, ő maga is rengeteg mindent csinált dacból, főleg fiatalabb korában.*
-Ugyan, ne ostorozd magad. Utólag mindig könnyű okosnak lenni, meg máshogy látni a helyzetet. Akkor és ott biztos úgy érezted, hogy helyesen cselekszel.
*Igazából sosem volt nagy bölcselkedő típus, de most valahogy mégis ilyen gondolatok vesznek erőt rajta. Talán csak szeretné Mait jobb kedvre deríteni, igaz nem tűnik szomorúnak, csak úgy általában.*
-Köszönöm, jobban is érzem magam karddal a kezemben.
*Szélesen vigyorog, majd jól megpaskolja az acélt.*
-Azt lehet hogy megérdemlem, de ez nem olyan egyszerű. Tudod, a hagyományok..
*Feleli, de nem úgy látszik, mintha ez Rorkirt bármennyire is zavarná, sőt kifejezetten fontosnak tartja a hagyományokat és a szokásokat, igaz másféle törzsből származik mint Karheia, mégis sok dologban hasonlítanak. A férfi szeme is kellően csillog, főleg mikor harcról van szó, és még az sem tudja letörni a lelkesedését, hogy valahogy a mágia is belekerül.*
-Áh igen, a mesterfegyverek, hallottam már róluk. Egyszer láttam is, bár ha engem kérdezel túlárazott csecsebecsék.
*Jóllehet hogy egyébként nem ért annyira a dologhoz, s megeshet az is, hogy a mesterkardoknak a varázslatokon kívül más előnye is lehet, de ha így is van, az Rorkir előtt egyelőre titok marad.*
-De biztosan félelemetes ellenfél lehet, akinek valamiféle mágia költözik a kardjába.
*Tán meg is küzdene valakivel aki birtokol efféle fegyvert, de egyelőre még nem hozta úgy a sors, hogy erre sor kerüljön. A kérdésre csak komolyan bólint, hisz neki ott a helye ahol a hősi harcokat vívják majd meg.*
-Azt hittem ilyesmi csak a Vaskorsóban szokott előfordulni.
*Válaszolja, bár persze haragos emberek bárhol lehetnek, egy fogadó nem fog senki megakadályozni benne hogy megtegye, amit helyesnek gondol. Arról, hogy Mai ura védi a várost nem nagyon van véleménye, ugyanolyan szakma az is, mint bármi más, legalábbis Rorkir szerint.*
-Azt hiszem talán lassan indulnom kellene, most hogy erről beszélünk, úgy érzem egyre sürgetőbb hogy visszatérjek a Vashegyre. Találkozunk még?
*Kérdezi, közben pedig a másik szemeit keresi. ~Persze, ha még életben leszünk.~*
2658. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-24 12:03:26
Üzenet elküldve: 2025-08-24 12:03:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A polgárnegyed fantomja //
* Türelmesen várja, hogy Babkár visszatérjen. Nem egy perc, talán nem is kettő, de a várakozás megéri, még a csepegő eső ellenére is. *
– Ó, máris? * Szól, mintha egy percet sem kellett volna a tündérre várnia. *
– Ó… * Hangja kevésbé lelkes, amikor meghallja, hogy nem mindent hiánytalanul sikerült beszereznie a tündérnek. Most még elnézi, de reméli, hogy az ilyen nem lesz rendszeres. A tündér is remélheti. *
– Ugyan, semmi gond. * Azt nem teszi hozzá, hogy ő épp egy fertályórája haladt el egy stand mellett, ahol – hacsak emlékei nem hagyták cserben – minden kétséget kizáróan rózsaolajat is árultak. Legalábbis így hirdették. Az más kérdés. hogy Babkár talán csak nem tudja, mi az a rózsaolaj. Norgen is csak annyit tud, hogy az illata kellemes, és hogy a nevében benne van a rózsa, tehát valószínűleg rózsából készítik. Ha pedig már a város elkönyvelte, hogy ő a "Fehér Rózsa", ki nem hagyná a lehetőséget, hogy rózsaillatot varázsoljon magára. *
– Ó! * Az árra azonban megint csak megörül. Legalább háromszáz aranyra számított, már el is kezdte számolgatni aranyérméit, amíg a kereskedőre várt. Most zsebébe nyúl és alig észrevehetően visszacsúsztat néhány érmét oda, hogy aztán a maradék 200 aranyat Babkár Threbucheynek adja.
Aztán, hacsak a tündér nem szalad el a kosárral és tartalmával (bár mit kezdene ennyi női holmival), kíváncsian veszi el a kosarat és nézi meg új ruháit és kiegészítőit. *
– Jó lesz. * Természetesen. Nem fog amiatt panaszkodni, ha a ruha egy-két mérettel rövidebb vagy hosszabb, a lényeg, hogy látszódjon rajta nemesi mivolta. Ha Babkári nem egy egyszerű, egyszínű inget szerezett be – olyat, amilyet a parasztleányok és parasztlegények hordanak –, akkor már teljesen elégedett. A sálat felpróbálja, de aztán azt is visszateszi a kosárkába. Végül Babkárra néz és arcán enyhe pírral kérdez még egyet. *
– Van itt valami hely, ahol átöltözhetnék? * Normál esetben nem zavartatná magát túlzottan, de most már nemesi úrhölgy: nem villanthatja csak úgy testrészeit ott, ahol kedve szottyan. Bár közönsége akadna biztosan, még a cudar idő ellenére is. *
* Türelmesen várja, hogy Babkár visszatérjen. Nem egy perc, talán nem is kettő, de a várakozás megéri, még a csepegő eső ellenére is. *
– Ó, máris? * Szól, mintha egy percet sem kellett volna a tündérre várnia. *
– Ó… * Hangja kevésbé lelkes, amikor meghallja, hogy nem mindent hiánytalanul sikerült beszereznie a tündérnek. Most még elnézi, de reméli, hogy az ilyen nem lesz rendszeres. A tündér is remélheti. *
– Ugyan, semmi gond. * Azt nem teszi hozzá, hogy ő épp egy fertályórája haladt el egy stand mellett, ahol – hacsak emlékei nem hagyták cserben – minden kétséget kizáróan rózsaolajat is árultak. Legalábbis így hirdették. Az más kérdés. hogy Babkár talán csak nem tudja, mi az a rózsaolaj. Norgen is csak annyit tud, hogy az illata kellemes, és hogy a nevében benne van a rózsa, tehát valószínűleg rózsából készítik. Ha pedig már a város elkönyvelte, hogy ő a "Fehér Rózsa", ki nem hagyná a lehetőséget, hogy rózsaillatot varázsoljon magára. *
– Ó! * Az árra azonban megint csak megörül. Legalább háromszáz aranyra számított, már el is kezdte számolgatni aranyérméit, amíg a kereskedőre várt. Most zsebébe nyúl és alig észrevehetően visszacsúsztat néhány érmét oda, hogy aztán a maradék 200 aranyat Babkár Threbucheynek adja.
Aztán, hacsak a tündér nem szalad el a kosárral és tartalmával (bár mit kezdene ennyi női holmival), kíváncsian veszi el a kosarat és nézi meg új ruháit és kiegészítőit. *– Jó lesz. * Természetesen. Nem fog amiatt panaszkodni, ha a ruha egy-két mérettel rövidebb vagy hosszabb, a lényeg, hogy látszódjon rajta nemesi mivolta. Ha Babkári nem egy egyszerű, egyszínű inget szerezett be – olyat, amilyet a parasztleányok és parasztlegények hordanak –, akkor már teljesen elégedett. A sálat felpróbálja, de aztán azt is visszateszi a kosárkába. Végül Babkárra néz és arcán enyhe pírral kérdez még egyet. *
– Van itt valami hely, ahol átöltözhetnék? * Normál esetben nem zavartatná magát túlzottan, de most már nemesi úrhölgy: nem villanthatja csak úgy testrészeit ott, ahol kedve szottyan. Bár közönsége akadna biztosan, még a cudar idő ellenére is. *
2657. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-24 00:53:49
Üzenet elküldve: 2025-08-24 00:53:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// A polgárnegyed fantomja //
* Babkár egyre ügyesebb, és rutinosabb. Kezdi felismerni, hogyha a vevőnek nem kell a reklám, és a sok szöveg, ezért nem is húzza tovább Norgen idejét, helyette siet, hogy összeszedjen mindent, amit a nő szeretne. Úgy tűnik, hogy nem túl válogatós, ami nagyban megkönnyíti a tündér dolgát. A sállal egyszerű dolga van, mert van a közelben egy szabó, aki a legfinomabb kelmékkel dolgozik, de az alkoholproblémái miatt kevesen járnak hozzá, az öreg pedig képes áron alul dolgozni, csak hogy vehessen még egy kis pálinkát. Itt talál inget is, amit igaz, hogy nem tud méretre szabatni, de ahogy szemmel felmérte Norgent, nagyjából jó lesz rá. Nem messze talál egy boltot, ahol egy egész szép fekete kalapot szerez, és visszafelé letudja a szemfesték, és szemceruza kérdését is. Rúzst ugyan nem talál, de ajakbalzsamot igen, ezt is elteszi. Rózsaolajat nem talál, pedig meg mert volna esküdni, hogy ismerte, hogy hol kapni a legolcsóbban, de még drágán se árul senki. Egész hamar visszaér, szinte alig telik el harminc perc. *
- Drága kedves, meg is jöttem! * Kiabál már messziről, kezében a hőn áhított kosarat lóbálva. Ahogy visszaér a standhoz, elkezdi kitenni a holmit Norgen elé, hogy megvizsgálhassa. *
- Sajnos az egész piacon nem árulnak rúzst és rózsaolajat, alighanem hiánytermék lett, ezeket nem tudtam beszerezni. Viszont találtam ajakbalzsamot, meghagyja a természetes színt, de szépen csillog tőle. Bizonyosan nem fognak önnek ellenállni a férfiak, ha ilyet használ. * Mivel feltételezi, hogy a vásárlója türelmetlen, gyorsan hozzátesz még egy árat is. *
- Kettőszáz arany az egész, a kosárral együtt.
* Babkár egyre ügyesebb, és rutinosabb. Kezdi felismerni, hogyha a vevőnek nem kell a reklám, és a sok szöveg, ezért nem is húzza tovább Norgen idejét, helyette siet, hogy összeszedjen mindent, amit a nő szeretne. Úgy tűnik, hogy nem túl válogatós, ami nagyban megkönnyíti a tündér dolgát. A sállal egyszerű dolga van, mert van a közelben egy szabó, aki a legfinomabb kelmékkel dolgozik, de az alkoholproblémái miatt kevesen járnak hozzá, az öreg pedig képes áron alul dolgozni, csak hogy vehessen még egy kis pálinkát. Itt talál inget is, amit igaz, hogy nem tud méretre szabatni, de ahogy szemmel felmérte Norgent, nagyjából jó lesz rá. Nem messze talál egy boltot, ahol egy egész szép fekete kalapot szerez, és visszafelé letudja a szemfesték, és szemceruza kérdését is. Rúzst ugyan nem talál, de ajakbalzsamot igen, ezt is elteszi. Rózsaolajat nem talál, pedig meg mert volna esküdni, hogy ismerte, hogy hol kapni a legolcsóbban, de még drágán se árul senki. Egész hamar visszaér, szinte alig telik el harminc perc. *
- Drága kedves, meg is jöttem! * Kiabál már messziről, kezében a hőn áhított kosarat lóbálva. Ahogy visszaér a standhoz, elkezdi kitenni a holmit Norgen elé, hogy megvizsgálhassa. *
- Sajnos az egész piacon nem árulnak rúzst és rózsaolajat, alighanem hiánytermék lett, ezeket nem tudtam beszerezni. Viszont találtam ajakbalzsamot, meghagyja a természetes színt, de szépen csillog tőle. Bizonyosan nem fognak önnek ellenállni a férfiak, ha ilyet használ. * Mivel feltételezi, hogy a vásárlója türelmetlen, gyorsan hozzátesz még egy árat is. *
- Kettőszáz arany az egész, a kosárral együtt.
2656. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-23 13:27:07
Üzenet elküldve: 2025-08-23 13:27:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A polgárnegyed fantomja //
* Megegyeznek abban, hogy Babkár a város legszorgosabb és legolcsóbb kereskedője. Csak aztán az árban is ugyanilyen könnyen egyezzenek majd meg! Norgen másodszor vásárol nála, így még nem számít törzsvásárlónak, de legközelebb már talán megpróbálja még lejjebb nyomni az árakat. Feltéve persze, hogy a kis tündér nem ajánlja fel magától a kedvezményt. Norgen ki nem állhatja az alkudozást, de sok mást is megtett már, amit nem akart. Az emberek világa már csak ilyen: valamit valamiért.
A rúzs színére vonatkozó kérdéssel teljesen védtelenül találja meg a tündér. Fogalma sincs róla, hogy mit kennek ajkukra a nemes hölgyek. Szerencsére Babkár ebben is kisegíti. Egészen kedveli a fiatal kis kereskedőt – vagy legalábbis nem gyűlöli annyira, mint a többit. Egyelőre semmi esetre se bántaná, hacsak nem ő könyörögne érte. Hasznára válhat még a jövőben is a szaktudása. *
– Úgy ahogy mondja. A vörös túl közönséges. Valami finomabb színt kérek. Igen, a lilás jó lesz. * Egyetértően bólogat, mivel szeretne minél hamarabb túl lenni ezen a beszélgetésen. Ez is egy olyan dolog, amit csak azért tesz meg, hogy később jobb fényben tűnjön fel mások előtt. És, hogy senki se ismerje fel. Mármint Babkáron kívül. Ő meg hallgat, mint a sír, különben elveszti egyetlen visszajáró ügyfelét, és nem mellesleg ő is sírba kerül. Tökéletes terv, Norgen mindent kieszelt. Viszont előbb ki kell találnia, hogy jut be a nemesek közé. De majd arra is kitalál valamit. Előbb viszont üssék csak nyélbe jelenlegi üzletüket. Ismét bólint Babkárnak. *
– A szemfestéket magára bízom. Olyat hozzon, ami nem kurvás és sokáig megmarad. * Számára ez a vásárlás inkább csak nyűg, örül, ha minél többet átháríthat belőle a tündérre. Ha az elindul beszerzőkörútjára, Norgen a bódéra könyökölve figyeli, ahogy a kis tündér elveszik a tömegben. *
~ Csak aztán nehogy három városőrrel az oldalán térjen vissza. ~
* Megegyeznek abban, hogy Babkár a város legszorgosabb és legolcsóbb kereskedője. Csak aztán az árban is ugyanilyen könnyen egyezzenek majd meg! Norgen másodszor vásárol nála, így még nem számít törzsvásárlónak, de legközelebb már talán megpróbálja még lejjebb nyomni az árakat. Feltéve persze, hogy a kis tündér nem ajánlja fel magától a kedvezményt. Norgen ki nem állhatja az alkudozást, de sok mást is megtett már, amit nem akart. Az emberek világa már csak ilyen: valamit valamiért.
A rúzs színére vonatkozó kérdéssel teljesen védtelenül találja meg a tündér. Fogalma sincs róla, hogy mit kennek ajkukra a nemes hölgyek. Szerencsére Babkár ebben is kisegíti. Egészen kedveli a fiatal kis kereskedőt – vagy legalábbis nem gyűlöli annyira, mint a többit. Egyelőre semmi esetre se bántaná, hacsak nem ő könyörögne érte. Hasznára válhat még a jövőben is a szaktudása. *
– Úgy ahogy mondja. A vörös túl közönséges. Valami finomabb színt kérek. Igen, a lilás jó lesz. * Egyetértően bólogat, mivel szeretne minél hamarabb túl lenni ezen a beszélgetésen. Ez is egy olyan dolog, amit csak azért tesz meg, hogy később jobb fényben tűnjön fel mások előtt. És, hogy senki se ismerje fel. Mármint Babkáron kívül. Ő meg hallgat, mint a sír, különben elveszti egyetlen visszajáró ügyfelét, és nem mellesleg ő is sírba kerül. Tökéletes terv, Norgen mindent kieszelt. Viszont előbb ki kell találnia, hogy jut be a nemesek közé. De majd arra is kitalál valamit. Előbb viszont üssék csak nyélbe jelenlegi üzletüket. Ismét bólint Babkárnak. *
– A szemfestéket magára bízom. Olyat hozzon, ami nem kurvás és sokáig megmarad. * Számára ez a vásárlás inkább csak nyűg, örül, ha minél többet átháríthat belőle a tündérre. Ha az elindul beszerzőkörútjára, Norgen a bódéra könyökölve figyeli, ahogy a kis tündér elveszik a tömegben. *
~ Csak aztán nehogy három városőrrel az oldalán térjen vissza. ~
2655. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-23 07:20:09
Üzenet elküldve: 2025-08-23 07:20:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Keimuthya//
- Hm? *-a lányra néz a kérdés hallatán, majd tenyere szinte önkéntelen mozdulattal simít végig a kabát elején.-* Dehogynem, vastag mint a fene.
*Szélesen elmosolyodik, szeme szinte nevet. Fejével az utca felé int, jelezve Keimuthyának hogy merre kell menniük, és el is indul, hogy vezesse őt.*
- Ez nem is az én kabátom, legalábbis eredetileg nem. Negyvenesen nyertem egy kóborlovagtól, amikor már nem volt más, amit feltehetett volna. Szerintem jobban szeretett kártyázni, mint ellátni a feladatait. Tudod, milyenek a lovagok, ugye? *-míg a Piactér felé haladnak, az íjászlányt szórakoztatja a történettel. Bár, hogy ez mennyire szórakoztató a lánynak, nos, arról csak ő tudna nyilatkozni.-* Fémből készült páncél, sodronying, meg minden ilyesmi, hogy ne lyuggassák ki őket karddal vagy lándzsával. Na, a páncél alatt hordják ezt a fajta kabátot. Azért is ilyen vastag, hogy elnyelje az ütések erejét. Mert hiába van valakin mellvért, ha odavernek neki egy buzogánnyal, azt azért megérzi. Szóval, elnyertem a lovagtól a kabátot, és elkezdtem hordani. Amíg nem jött a nyár, addig nem is volt baj, utána meg valahogy rajtam maradt. Önmagában sem rossz amúgy, ha valaki egy tőrrel akar… mi?
*Egy pillanatra zavartan húzza össze a szemöldökét. Várjon? Körbenéz, ekkor látja meg, hogy Keimuthya felé szaporázza a lépteit. Annyira belemerült a beszédbe, hogy egy pillanatig nem is vette észre, hogy lemaradt. Megáll és bevárja az íjászlányt, az sem érdekli, hogy kinek kell közben kikerülnie őt.*
-Talán inkább majd később befejezem. *-köszörül egyet a torkán, majd ismét körbe néz.-* Szóval.. ha jól tudom, mikor befut egy karaván, a hanzánál szoktak számot adni, hogy mit és mennyit hoznak a városba. Csak azt nem íratják össze, amit feketén akarnak eladni. Én talán ott kezdeném a kérdezősködést. Ha tényleg jártak erre, ott kell, hogy nyoma legyen.
*Visszanéz a lányra, és ha az nem ellenkezik a felvetése ellen, akkor el is indul a Piactér túlsó széle felé, ahol a helyi kereskedőszövetség központja van. Ez különben nem más, mint egy asztal egy írnokkal, két fegyveressel, és persze egy pénzes ládával, de ez még innen nem látszik. Míg odaérnek, át kell slisszolniuk az árusok között. Keimuthyának így lehetősége nyílik nézelődni, talán érdekességet is lát majd, ha most jár először a városban. Éppen ezért kényelmesebbre fogja a tempóját -ennyi ember között amúgy sem tudna gyorsan haladni-, és hogy ne veszítse el még egyszer ennyire könnyen az íjászlányt, úgy halad, hogy karja szinte hozzá-hozzáér a lány karjához.*
- Hm? *-a lányra néz a kérdés hallatán, majd tenyere szinte önkéntelen mozdulattal simít végig a kabát elején.-* Dehogynem, vastag mint a fene.
*Szélesen elmosolyodik, szeme szinte nevet. Fejével az utca felé int, jelezve Keimuthyának hogy merre kell menniük, és el is indul, hogy vezesse őt.*
- Ez nem is az én kabátom, legalábbis eredetileg nem. Negyvenesen nyertem egy kóborlovagtól, amikor már nem volt más, amit feltehetett volna. Szerintem jobban szeretett kártyázni, mint ellátni a feladatait. Tudod, milyenek a lovagok, ugye? *-míg a Piactér felé haladnak, az íjászlányt szórakoztatja a történettel. Bár, hogy ez mennyire szórakoztató a lánynak, nos, arról csak ő tudna nyilatkozni.-* Fémből készült páncél, sodronying, meg minden ilyesmi, hogy ne lyuggassák ki őket karddal vagy lándzsával. Na, a páncél alatt hordják ezt a fajta kabátot. Azért is ilyen vastag, hogy elnyelje az ütések erejét. Mert hiába van valakin mellvért, ha odavernek neki egy buzogánnyal, azt azért megérzi. Szóval, elnyertem a lovagtól a kabátot, és elkezdtem hordani. Amíg nem jött a nyár, addig nem is volt baj, utána meg valahogy rajtam maradt. Önmagában sem rossz amúgy, ha valaki egy tőrrel akar… mi?
*Egy pillanatra zavartan húzza össze a szemöldökét. Várjon? Körbenéz, ekkor látja meg, hogy Keimuthya felé szaporázza a lépteit. Annyira belemerült a beszédbe, hogy egy pillanatig nem is vette észre, hogy lemaradt. Megáll és bevárja az íjászlányt, az sem érdekli, hogy kinek kell közben kikerülnie őt.*
-Talán inkább majd később befejezem. *-köszörül egyet a torkán, majd ismét körbe néz.-* Szóval.. ha jól tudom, mikor befut egy karaván, a hanzánál szoktak számot adni, hogy mit és mennyit hoznak a városba. Csak azt nem íratják össze, amit feketén akarnak eladni. Én talán ott kezdeném a kérdezősködést. Ha tényleg jártak erre, ott kell, hogy nyoma legyen.
*Visszanéz a lányra, és ha az nem ellenkezik a felvetése ellen, akkor el is indul a Piactér túlsó széle felé, ahol a helyi kereskedőszövetség központja van. Ez különben nem más, mint egy asztal egy írnokkal, két fegyveressel, és persze egy pénzes ládával, de ez még innen nem látszik. Míg odaérnek, át kell slisszolniuk az árusok között. Keimuthyának így lehetősége nyílik nézelődni, talán érdekességet is lát majd, ha most jár először a városban. Éppen ezért kényelmesebbre fogja a tempóját -ennyi ember között amúgy sem tudna gyorsan haladni-, és hogy ne veszítse el még egyszer ennyire könnyen az íjászlányt, úgy halad, hogy karja szinte hozzá-hozzáér a lány karjához.*
2654. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-22 18:59:30
Üzenet elküldve: 2025-08-22 18:59:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Tullus//
*Nem ismeri a várost, ezért engedi maga elé a férfit a Pegazus ajtajában. Jobb, ha amaz vezet, mintha Keimy találgatására bízzák magukat. Így aztán a lány a férfi után lép ki az ajtón. Szemükbe csak a kinti fény ereje és a hőség is.*
-Nincs meleged a kabátban?
*Kérdezi meglepetten, mert csak most tudatosul benne, hogy a másik még bent a fogadóban magára kapta. Egyáltalán miért hurcolja magával ezt a vastag felöltőt? De erre azért nem kérdez rá, hiszen nem tartozik rá az ok. Inkább csak a jelenlegi kényelmetlenség a melegtől.
Követi Tullust át a főtéren, ahol megnézi újra a szökőkutat. Ideérkezésekor is megragadta figyelmét. Most elmennek mellette, hogy egy közeli utcába forduljanak. ÉS már ott is vannak.
Akaratlanul torpan meg, ahogy a váratlan tömeg, az árusok sokasága, az illatok mind megrohanják érzékeit. Tullus jó néhány lépéssel meg is előzi, már-már eltűnve az emberek között.*
-Várj!
*Kiált utána a lány, és megszaporázza lépteit, hogy beérje a másikat. Nem szeretne lemaradni, mert akkor elveszíti vezetőjét. Neki ugyanis fogalma sincs arról, kihez kéne itt mennie, kinél kellene érdeklődnie. Ki lehet az itt a piacon, aki elég tájékozott ahhoz, hogy felvilágosítást tudjon adni? Bár, még az is lehet, hogy minden árust meg kell kérdezniük, hogy nem tudnak-e valamit a keresett karavánról. Most, hogy már itt vannak a piacon, és látja, hogy mennyire sokan vannak, jön rá, hogy kellően nagy fába vágták a fejszéjüket.
Sóhajtva követi hát a férfit, teljesen rábízza magát Tullus döntéseire.*
*Nem ismeri a várost, ezért engedi maga elé a férfit a Pegazus ajtajában. Jobb, ha amaz vezet, mintha Keimy találgatására bízzák magukat. Így aztán a lány a férfi után lép ki az ajtón. Szemükbe csak a kinti fény ereje és a hőség is.*
-Nincs meleged a kabátban?
*Kérdezi meglepetten, mert csak most tudatosul benne, hogy a másik még bent a fogadóban magára kapta. Egyáltalán miért hurcolja magával ezt a vastag felöltőt? De erre azért nem kérdez rá, hiszen nem tartozik rá az ok. Inkább csak a jelenlegi kényelmetlenség a melegtől.
Követi Tullust át a főtéren, ahol megnézi újra a szökőkutat. Ideérkezésekor is megragadta figyelmét. Most elmennek mellette, hogy egy közeli utcába forduljanak. ÉS már ott is vannak.
Akaratlanul torpan meg, ahogy a váratlan tömeg, az árusok sokasága, az illatok mind megrohanják érzékeit. Tullus jó néhány lépéssel meg is előzi, már-már eltűnve az emberek között.*
-Várj!
*Kiált utána a lány, és megszaporázza lépteit, hogy beérje a másikat. Nem szeretne lemaradni, mert akkor elveszíti vezetőjét. Neki ugyanis fogalma sincs arról, kihez kéne itt mennie, kinél kellene érdeklődnie. Ki lehet az itt a piacon, aki elég tájékozott ahhoz, hogy felvilágosítást tudjon adni? Bár, még az is lehet, hogy minden árust meg kell kérdezniük, hogy nem tudnak-e valamit a keresett karavánról. Most, hogy már itt vannak a piacon, és látja, hogy mennyire sokan vannak, jön rá, hogy kellően nagy fába vágták a fejszéjüket.
Sóhajtva követi hát a férfit, teljesen rábízza magát Tullus döntéseire.*
2653. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-22 16:47:01
Üzenet elküldve: 2025-08-22 16:47:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Rorkir//
- Dacból. *Bólint egyet, mintha nagyon tudálékosan szeretne valamit nemsokára elmondani.*
- Tudod, mágus családban nőttem fel, szinte kötelező birtokolni e tudást, de én nem voltam hajlandó. Mert nem nézték jó szemmel a törekvéseimet, amik ellentétesek az övéikkel. Így hát gondoltam, majd azzal borsot török mindenki orra alá, ha nem adom meg én sem az örömöt. Jó nagy marhaság volt, de már mindegy.
*Legyint egyet, majd nézi a férfit. Jó vele tölteni az idejét, ha nincs is most belőle túl sok.*
- Szerintem bárki megtanulhatja egyébként, ha kellő energiát fordít rá, na meg végtelen mennyiségű aranyat. De neked jobban áll a kard. *Most ő nevet fel, ahogy kimondja a szavakat, s véletlenül elkóborol a tekintete ágyék irányba, de aztán rögvest annak fémből készült fegyverét vizslatja.*
- Azt hiszem egy ilyen tett után hozzád kell méltónak lenni. *Kedvesen mosolyog, egy pillanatra ábrándossá is válik a tekintete. Imádja, ha valaki kimagaslik.* - Kicsit bízz jobban magadban, igen is megérdemled a szerelmét.
*Biztatóan csillannak a jegeskék szemek, amúgyis szereti a boldog befejezéseket, csakhogy nem hisz bennük már. De ezzel nem szegi kedvét a barbárnak.*
- Nos, egy harcos szerintem képtelen leállni kardvívás közben mágiára koncentrálni, ezért nem nagyon fér össze a kettő. Szerintem. De a mágusok tudnak mesterfegyvereket bűvölni, ha elég jól képzettek. Bonyolult és fáradtságos, de megéri. Így a pengébe költözik a bűbáj és azzal segíti meg a forgatóját. Izgalmas egy dolog. Nemrég tanulmányoztam.
*A kürtszóról szerzett újabb tudás ténylegesen frusztrálja, de igyekszik leszorítania magában.*
- És most oda vezet majd akkor az utad?
*Biztató, amit hall, főleg, ha ilyen képzett harcosok állják útját majd a lehetséges csordáknak.*
- Jaj, ő… védi a várost. Tudod az ilyen harcos formákat kedvelem. *Felnevet, mert ha nem is egy barbárral van dolga, Grael sem apróság a férfiak között.* - Van is kiktől. Nem csak orkok vannak, hanem bolondok is. A minap a Pegazus fogadóban vette vérét egy ifjú egy oda betérőnek.
//Rorkir//
- Dacból. *Bólint egyet, mintha nagyon tudálékosan szeretne valamit nemsokára elmondani.*
- Tudod, mágus családban nőttem fel, szinte kötelező birtokolni e tudást, de én nem voltam hajlandó. Mert nem nézték jó szemmel a törekvéseimet, amik ellentétesek az övéikkel. Így hát gondoltam, majd azzal borsot török mindenki orra alá, ha nem adom meg én sem az örömöt. Jó nagy marhaság volt, de már mindegy.
*Legyint egyet, majd nézi a férfit. Jó vele tölteni az idejét, ha nincs is most belőle túl sok.*
- Szerintem bárki megtanulhatja egyébként, ha kellő energiát fordít rá, na meg végtelen mennyiségű aranyat. De neked jobban áll a kard. *Most ő nevet fel, ahogy kimondja a szavakat, s véletlenül elkóborol a tekintete ágyék irányba, de aztán rögvest annak fémből készült fegyverét vizslatja.*
- Azt hiszem egy ilyen tett után hozzád kell méltónak lenni. *Kedvesen mosolyog, egy pillanatra ábrándossá is válik a tekintete. Imádja, ha valaki kimagaslik.* - Kicsit bízz jobban magadban, igen is megérdemled a szerelmét.
*Biztatóan csillannak a jegeskék szemek, amúgyis szereti a boldog befejezéseket, csakhogy nem hisz bennük már. De ezzel nem szegi kedvét a barbárnak.*
- Nos, egy harcos szerintem képtelen leállni kardvívás közben mágiára koncentrálni, ezért nem nagyon fér össze a kettő. Szerintem. De a mágusok tudnak mesterfegyvereket bűvölni, ha elég jól képzettek. Bonyolult és fáradtságos, de megéri. Így a pengébe költözik a bűbáj és azzal segíti meg a forgatóját. Izgalmas egy dolog. Nemrég tanulmányoztam.
*A kürtszóról szerzett újabb tudás ténylegesen frusztrálja, de igyekszik leszorítania magában.*
- És most oda vezet majd akkor az utad?
*Biztató, amit hall, főleg, ha ilyen képzett harcosok állják útját majd a lehetséges csordáknak.*
- Jaj, ő… védi a várost. Tudod az ilyen harcos formákat kedvelem. *Felnevet, mert ha nem is egy barbárral van dolga, Grael sem apróság a férfiak között.* - Van is kiktől. Nem csak orkok vannak, hanem bolondok is. A minap a Pegazus fogadóban vette vérét egy ifjú egy oda betérőnek.
2652. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-22 14:01:11
Üzenet elküldve: 2025-08-22 14:01:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// A polgárnegyed fantomja //
* Újabb hat, újabb piacon töltött nap. Babkár változatlan lelkesedéssel árulja portékáját, és már egész jól belakta a kis standot, amit korábban kisajátított. Kezdi a piac népe elfogadni, hogy itt van, sőt, egyesek már úgy is hivatkoznak a pultjára, hogy Babkár helye. Egyre szélesebb választékkal, és szakadatlan jókedvvel várja azokat, akik a legolcsóbban akarnak vásárolni. Ruhája és kinézete változatlan, talán csak arca kerekebb kicsit, ami a rendszeres étkezésnek, és kényelmes ágyban alvásnak tudható be. *
- Szép jó reggelt! * Üdvözli a korai vásárlót, aki odalép hozzá. Ismerős neki, de nem tudja pontosan hova tenni. Elég sokan fordultak meg nála az utóbbi időszakban, az arcok csak úgy váltják egymást, nehéz lenne mindegyiket észben tartani. A szavak simogatják a lelkét, na nem a kedves bókok, hanem a tény, hogy valakinél sikerült elérje azt, amit szeretett volna. Egy visszatérő vásárló! Madarat lehetne vele fogatni, úgy megörül ennek a ténynek. *
- Jól gondolta, kedves hölgyem. Ami nincs, azt sebesen beszerzem, és garantáltan olcsóbban, mint bárki más. * Bólogat serényen, mert egy egész ügyes kis üzlethálózatot sikerült már kialakítania. Tudja, hogy mit hol a legolcsóbb megvenni, közvetlenül a készítőtől, megspórolva a felesleges viszonteladói köröket. Na és arra a feltételezésre, hogy sokak szerint Babkár árainak a titka az adócsalás, csak bosszúsan legyintene. *
- Selyemsál, nemesi ing, kalap. * Ismétli, fejben jegyzetelve a dolgokat. A készülődő eső tényleg bosszantó, viharban kevés a vásárló. Üzlethelyiségre lenne szüksége, de az túl sok pénz, túl nagy kockázat befektetés szempontjából. Egyelőre legalábbis. *
- Milyen színű rúzsra gondolt? Az egyszerű vörös talán túl közönséges, ha ajánlhatom, tudok szerezni a szembántóan erős vörös árnyalatnál sokkal visszafogottabbat, lágy meggyszínűt, tudja, ilyen világos lilás, ami jól megy a hajához, és a szeméhez is kifejezetten ajánlanám. * Kezd bele a beszédébe, közben már gondolkodik is tovább. *
- A szemfesték kapcsán szintén tudok olyat szerezni, ami az egyszerű fekete helyett színezett, bár a fekete minősége rendszerint jobb. Viszont szükségem lenne egy fertályórára, hogy mindezt beszerezzem. Ha megtenné, hogy addig a standomnál marad, és megvár, repülnél, mint a szél. Csak mondja meg, hogy miből milyet szeretne, és garantálom, hogy nem fog csalódni. * Ajánlkozik a tündér, és közben rutinosan zárja a bódét, három lakatra, és még egyre, ami a kíváncsi szemektől rejtve van, a stand oldalában egy bemélyedésben. *
* Újabb hat, újabb piacon töltött nap. Babkár változatlan lelkesedéssel árulja portékáját, és már egész jól belakta a kis standot, amit korábban kisajátított. Kezdi a piac népe elfogadni, hogy itt van, sőt, egyesek már úgy is hivatkoznak a pultjára, hogy Babkár helye. Egyre szélesebb választékkal, és szakadatlan jókedvvel várja azokat, akik a legolcsóbban akarnak vásárolni. Ruhája és kinézete változatlan, talán csak arca kerekebb kicsit, ami a rendszeres étkezésnek, és kényelmes ágyban alvásnak tudható be. *
- Szép jó reggelt! * Üdvözli a korai vásárlót, aki odalép hozzá. Ismerős neki, de nem tudja pontosan hova tenni. Elég sokan fordultak meg nála az utóbbi időszakban, az arcok csak úgy váltják egymást, nehéz lenne mindegyiket észben tartani. A szavak simogatják a lelkét, na nem a kedves bókok, hanem a tény, hogy valakinél sikerült elérje azt, amit szeretett volna. Egy visszatérő vásárló! Madarat lehetne vele fogatni, úgy megörül ennek a ténynek. *
- Jól gondolta, kedves hölgyem. Ami nincs, azt sebesen beszerzem, és garantáltan olcsóbban, mint bárki más. * Bólogat serényen, mert egy egész ügyes kis üzlethálózatot sikerült már kialakítania. Tudja, hogy mit hol a legolcsóbb megvenni, közvetlenül a készítőtől, megspórolva a felesleges viszonteladói köröket. Na és arra a feltételezésre, hogy sokak szerint Babkár árainak a titka az adócsalás, csak bosszúsan legyintene. *
- Selyemsál, nemesi ing, kalap. * Ismétli, fejben jegyzetelve a dolgokat. A készülődő eső tényleg bosszantó, viharban kevés a vásárló. Üzlethelyiségre lenne szüksége, de az túl sok pénz, túl nagy kockázat befektetés szempontjából. Egyelőre legalábbis. *
- Milyen színű rúzsra gondolt? Az egyszerű vörös talán túl közönséges, ha ajánlhatom, tudok szerezni a szembántóan erős vörös árnyalatnál sokkal visszafogottabbat, lágy meggyszínűt, tudja, ilyen világos lilás, ami jól megy a hajához, és a szeméhez is kifejezetten ajánlanám. * Kezd bele a beszédébe, közben már gondolkodik is tovább. *
- A szemfesték kapcsán szintén tudok olyat szerezni, ami az egyszerű fekete helyett színezett, bár a fekete minősége rendszerint jobb. Viszont szükségem lenne egy fertályórára, hogy mindezt beszerezzem. Ha megtenné, hogy addig a standomnál marad, és megvár, repülnél, mint a szél. Csak mondja meg, hogy miből milyet szeretne, és garantálom, hogy nem fog csalódni. * Ajánlkozik a tündér, és közben rutinosan zárja a bódét, három lakatra, és még egyre, ami a kíváncsi szemektől rejtve van, a stand oldalában egy bemélyedésben. *
2651. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-22 13:23:47
Üzenet elküldve: 2025-08-22 13:23:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A polgárnegyed fantomja //
* Már most máshogy fest, mint a város-szerte kitűzött fantomképeken, de biztosra akar menni. Nem hinné, hogy egyhamar felismerné bárki is, hiszen múltkor fél napon keresztül keresték a félarcú fiút, mégsem látta senki.
~ Ebben a városban mindenki vak. ~
Ő meg ráadásul nem rendelkezik olyan feltűnő ismertetőjelekkel; teljesen átlagos nő képét kelti. Ettől függetlenül továbbra sem fog a Pegazusban megszállni.
Az elmúlt egy hatban a romvárosban töltötte éjszakáit, ami ruháin és szagán is meglátszik. Nem bűzlik úgy, mint aki a mocsárból szabadult, de nem is finom rózsaillatú. Természetesen mindez alapvetően nem érdekelné Norgent, viszont leendő szövetségeseit érdekelheti. Még nem tudja, hogy egy nemesi házban lel ideiglenes menedékre vagy egy tucat wegtoreni vendégmunkás között. Mindenesetre jobb, ha felkészül minden eshetőségre. Sejtése szerint utóbbiak sem panaszkodnának arra, ha bőre selymes és illatos lenne, és szép ruhákban járna.
// Babkár Threbuchey //
Úgyhogy a piacra érve egyből a szabóságok és piperecikkek felé veszi az irányt. Korán van még, az eső csepereg, a város lassan ébredezik. Néhány perc nézelődés után száját húzva néz ismét körbe. A ruhák drágák, a pipereholmik nagyjáról azt se tudja, hogyan kell használni őket. Nem élt még nemesi házban, senkitől nem tanulta meg, hogyan kell használni a gazdag hölgyek holmijait. De talán nem lehet olyan nehéz.
Viszont ahogy megfordul, nem messze tőle észrevesz egy ismerős arcot. Valamilyen Babkárként mutatkozott be neki, de ami lényegesebb, hogy a bájitalokat egész olcsón árulta. Talán mással se fogja megpróbálni lehúzni őt. A kérdés csak az, hogy a tündér felismeri-e; illetve nem is őt, hanem a róla készült fantomképet. Már vagy egy hata ki van tűzve szerte a városban, és bár egész máshogy néz ki, mint a képen, nem bízhat egészen a kis kereskedőben. Mi van, ha találkozott azóta Venthellel vagy Norrennel? Mindenesetre sóhajt egyet és elindul felé. Gondolkodással nem fog utánajárni a válasznak. *
– Szép jó reggelt, kedves Babkár úr! * Üdvözli a tündért, és egyből azt figyeli, hogy a másik miképp reagál rá. Ha megijed tőle, az rossz jel. Ha úgy viselkedik, mint legutóbb, hát ő is megmarad hűséges vásárlójának. Utóbbi esetében kisvártatva bele is kezd kívánságlistájába. *
– Tudja, egy hata jártam magánál és eszembe jutott, hogy magánál aztán bármit be lehetett szerezni, még varázsitalokat is! Mert maga egy nagyszerű árus. A legjobb a városban. * A rövid hajbókolás után már tényleg belekezd a lényegbe. *
– Szóval átlagos női holmikra lenne szükségem. Selyemsálra, nemesi ingre, kalapra. * Tettetett bosszúsággal néz fel és rázza meg fejét, jelezve, hogy a kalapra főként a csepegő eső miatt van igénye. *
– Ezen kívül a szokásos kellékekre, tudja… rúzs, szemfesték, szemceruza. És egy kis rózsaolaj. Ó, és ha árul olyat, szeretnék egy rózsás virágbrosst is vásárolni. De hát magánál aztán minden is van, így bizonyára az is lesz. Jól gondolom, kedves tündér uram?
* Sok mindent szeretne vásárolni, így aztán még hozzáteszi. *
– És igazán megköszönném, ha mindezt egy kosárba tenné, hogy ne a kezemben kelljen vinnem a dolgaimat, mint a pórnép.
* Már most máshogy fest, mint a város-szerte kitűzött fantomképeken, de biztosra akar menni. Nem hinné, hogy egyhamar felismerné bárki is, hiszen múltkor fél napon keresztül keresték a félarcú fiút, mégsem látta senki.
~ Ebben a városban mindenki vak. ~
Ő meg ráadásul nem rendelkezik olyan feltűnő ismertetőjelekkel; teljesen átlagos nő képét kelti. Ettől függetlenül továbbra sem fog a Pegazusban megszállni.
Az elmúlt egy hatban a romvárosban töltötte éjszakáit, ami ruháin és szagán is meglátszik. Nem bűzlik úgy, mint aki a mocsárból szabadult, de nem is finom rózsaillatú. Természetesen mindez alapvetően nem érdekelné Norgent, viszont leendő szövetségeseit érdekelheti. Még nem tudja, hogy egy nemesi házban lel ideiglenes menedékre vagy egy tucat wegtoreni vendégmunkás között. Mindenesetre jobb, ha felkészül minden eshetőségre. Sejtése szerint utóbbiak sem panaszkodnának arra, ha bőre selymes és illatos lenne, és szép ruhákban járna.
// Babkár Threbuchey //
Úgyhogy a piacra érve egyből a szabóságok és piperecikkek felé veszi az irányt. Korán van még, az eső csepereg, a város lassan ébredezik. Néhány perc nézelődés után száját húzva néz ismét körbe. A ruhák drágák, a pipereholmik nagyjáról azt se tudja, hogyan kell használni őket. Nem élt még nemesi házban, senkitől nem tanulta meg, hogyan kell használni a gazdag hölgyek holmijait. De talán nem lehet olyan nehéz.
Viszont ahogy megfordul, nem messze tőle észrevesz egy ismerős arcot. Valamilyen Babkárként mutatkozott be neki, de ami lényegesebb, hogy a bájitalokat egész olcsón árulta. Talán mással se fogja megpróbálni lehúzni őt. A kérdés csak az, hogy a tündér felismeri-e; illetve nem is őt, hanem a róla készült fantomképet. Már vagy egy hata ki van tűzve szerte a városban, és bár egész máshogy néz ki, mint a képen, nem bízhat egészen a kis kereskedőben. Mi van, ha találkozott azóta Venthellel vagy Norrennel? Mindenesetre sóhajt egyet és elindul felé. Gondolkodással nem fog utánajárni a válasznak. *
– Szép jó reggelt, kedves Babkár úr! * Üdvözli a tündért, és egyből azt figyeli, hogy a másik miképp reagál rá. Ha megijed tőle, az rossz jel. Ha úgy viselkedik, mint legutóbb, hát ő is megmarad hűséges vásárlójának. Utóbbi esetében kisvártatva bele is kezd kívánságlistájába. *
– Tudja, egy hata jártam magánál és eszembe jutott, hogy magánál aztán bármit be lehetett szerezni, még varázsitalokat is! Mert maga egy nagyszerű árus. A legjobb a városban. * A rövid hajbókolás után már tényleg belekezd a lényegbe. *
– Szóval átlagos női holmikra lenne szükségem. Selyemsálra, nemesi ingre, kalapra. * Tettetett bosszúsággal néz fel és rázza meg fejét, jelezve, hogy a kalapra főként a csepegő eső miatt van igénye. *
– Ezen kívül a szokásos kellékekre, tudja… rúzs, szemfesték, szemceruza. És egy kis rózsaolaj. Ó, és ha árul olyat, szeretnék egy rózsás virágbrosst is vásárolni. De hát magánál aztán minden is van, így bizonyára az is lesz. Jól gondolom, kedves tündér uram?
* Sok mindent szeretne vásárolni, így aztán még hozzáteszi. *
– És igazán megköszönném, ha mindezt egy kosárba tenné, hogy ne a kezemben kelljen vinnem a dolgaimat, mint a pórnép.
2650. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-22 11:35:02
Üzenet elküldve: 2025-08-22 11:35:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
*Nem tudott senkit sem rávenni, hogy eljöjjön vele az akasztásra. Bár nem az a vérengzős fajta, mégis izgalommal tekint az eseményre. ~ Biztosan megérdemli a halált, hiszen a városőrök rajtakapták. Valami bosszút pletykálnak, de nem tudni, hogy mi volt, mert ahány pletyka annyi féle.~ Gondolkodik magában a piac felé tartva. A szokásos árvaházi felszerelésében indult útnak, ami azt jelenti, hogy semmi sincs nála, csak egy szövetnadrág, egy viseletes ing és egy saru a lábán, meg néhány érme. Már eldugott egy kisebb összeget egy dobozkába, amit az eddigi élete során szerzett össze, reméli, hogy senki sem találja meg az árvaházban spontán kincskeresés közben. A gondolataiból a piac zaja és kevert illatai hozzák vissza a valóságba és azonnal indul is célirányosan a Polgárnegyed innenső bejárata felé. Tudja, hogy ilyenkor az árusok tesznek ki dobálni való gyümölcsöket, általában olyanokat, amiket már férgek rágnak, vagy valamilyen oknál fogva nem fogják megvenni őket. Meg is találja azt a kordét, mellette egy fiatal férfit, aki inkább a taligáját félti, mint a benne lévő árut. Luurien boldogan mosolyogva indul oda, a férfi csak egy biccentéssel jelzi, hogy ingyen van. Viszont végig kell állnia a sort, úgyhogy mire ő következik, már nincs nagy választék. Vesz egy kis salátát, mi már büdös lében úszik és becsomagol bele pár ruhadófélben lévő paradicsomot. ~Ű, ez jó lesz.~ Már csak át kell jutnia az ellenőrzésen, de ezzel sosem volt igazán baja, a nagy tömegre való tekintettel simán át fog jutni a kutakodó szemek észlelését kikerülve. Miután szépen elteszi a zsákmányát - azaz becsomagolja a salátalevélbe a paradicsomokat -, már indul is a Kaszárnyához sietve.*
2649. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-21 14:53:19
Üzenet elküldve: 2025-08-21 14:53:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 545
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 545
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Az utolsó fekete ital//
*Naesala lépteinek visszhangja elvész a Pegazus mögötti utcák kövei között, mire a piactérre ér. A hely már most zsong, mint egy felriadt méhkas. A kofák hangos kiáltozással kínálják portékáikat, az asztalok zsúfoltan állnak egymás mellett, alig marad hely az átjutásra. A levegő tele van az illatok kavalkádjával: friss kenyér ropogós héja serceg a kemencékben, sült hús sercegése keveredik az édes gyümölcsök markáns zamataival, s mindezek közé néha a nyári szellő kelletlenül bekísér valami ormótlan istállószagot.
Az elf lassan átvág a tömegen, fejét kissé lehajtva. A nyüzsgés közepette kék tekintete megakad egy plakátfalon, melyen frissen szegezett pergamenek sorakoznak.*
~ Nocsak-nocsak! A Városi Őrség körözési listája. ~ *furcsa hosszú idő óta először egyszerű civilként szemlélni a körözést, de megvan a maga bája. Tekintete végigsiklik a neveken és leírásokon: Enyveskezű, Sárvárosi, Fehér Rózsa… Verses Jeremen torz vigyora groteszkül rajzolódik ki, olyannak tűnik a képe, amit szívesen beverne. Haldrian Rhuuv arcvonásai valahonnan mintha ismerősek lennének neki, de nem áll meg tovább töprengeni, gyors mozdulattal szedi le a lapokat, melyek lazábban állnak a többiek között. Nem törődik az árusok kíváncsi pillantásaival, akik fél szemmel követik a jelenetet, majd újra portékájuk kínálásába merülnek. Az egykori városőr összehajtogatja a körözvényeket, s köpenye redői közé rejti, mintha mindig is ott lett volna a helyük.
Szorosabbra húzza köpenyét maga körül, és elindul a Selyemrév felé, hogy felkeresse a kereskedőt.*
*Naesala lépteinek visszhangja elvész a Pegazus mögötti utcák kövei között, mire a piactérre ér. A hely már most zsong, mint egy felriadt méhkas. A kofák hangos kiáltozással kínálják portékáikat, az asztalok zsúfoltan állnak egymás mellett, alig marad hely az átjutásra. A levegő tele van az illatok kavalkádjával: friss kenyér ropogós héja serceg a kemencékben, sült hús sercegése keveredik az édes gyümölcsök markáns zamataival, s mindezek közé néha a nyári szellő kelletlenül bekísér valami ormótlan istállószagot.
Az elf lassan átvág a tömegen, fejét kissé lehajtva. A nyüzsgés közepette kék tekintete megakad egy plakátfalon, melyen frissen szegezett pergamenek sorakoznak.*
~ Nocsak-nocsak! A Városi Őrség körözési listája. ~ *furcsa hosszú idő óta először egyszerű civilként szemlélni a körözést, de megvan a maga bája. Tekintete végigsiklik a neveken és leírásokon: Enyveskezű, Sárvárosi, Fehér Rózsa… Verses Jeremen torz vigyora groteszkül rajzolódik ki, olyannak tűnik a képe, amit szívesen beverne. Haldrian Rhuuv arcvonásai valahonnan mintha ismerősek lennének neki, de nem áll meg tovább töprengeni, gyors mozdulattal szedi le a lapokat, melyek lazábban állnak a többiek között. Nem törődik az árusok kíváncsi pillantásaival, akik fél szemmel követik a jelenetet, majd újra portékájuk kínálásába merülnek. Az egykori városőr összehajtogatja a körözvényeket, s köpenye redői közé rejti, mintha mindig is ott lett volna a helyük.
Szorosabbra húzza köpenyét maga körül, és elindul a Selyemrév felé, hogy felkeresse a kereskedőt.*
2648. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-21 10:47:51
Üzenet elküldve: 2025-08-21 10:47:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nincs ki mind a négy szárnyunk//
* Dänkijinkilinkilinkilinkij nem annyira előregondoló, hogy Rya. Így amíg a másik takarmányt és lőrét vesz, addig ő Bürkös szarvát, nyakát vagy épp hátát simogatja, illetve vakarja. Így mennek végig a piactéren, és bár Dänkijinkilinkilinkilinkij rendkívül felelősségteljes tündér, úgy van vele, hogy egyelőre nem fog kelleni vésztartalék Bürkösnek, hiszen úgyis minden nap menni fognak valahová, ahol lesz friss fű. Akkor meg miért cipelje már most magával. Majd a hosszú út elől betáraz. Ha lesz egyáltalán olyan.
Amikor Rya felveti, hogy menjenek akasztásra, most először nem egészen érti a másikat. Az egy dolog, hogy eljött vele kost venni, de hogy rögtön utána végignézzenek egy kivégzést? Semmi esetre se! *
– Hát… Végül is, miért ne? * Hangján hallatszik, hogy nem lett teljesen meggyőzve, de nem akar ellentmondani a másiknak. Hiszen egy akasztás nem a világ vége. Bárki kibír egy akasztást. Látott már rosszabbat is: látta Krossniak meggyilkolását, ráadásul egész közelről. Sőt, részt is vett benne. Ennél durvább nem jut most eszébe.
~ Gyerünk Dänki, embereld meg magad! ~ Szólal meg egy belső hang a fejében, azzal mintha parancsot kapott volna, kiegyenesíti hátát és máris sokkal magabiztosabb képet fest a kos hátán ülve. Kár, hogy Rya nem látja. *
– Akkor hát irány a Kaszárnya! * Szólal meg katonásan, noha hangjában még mindig ott sejlik egy csepp bizonytalanság. Ez viszont nem tántorítja vissza attól, hogy elinduljon afelé, közben hangjával segítve társa tájékozódását is. *
– Vajon ki akasztanak? És miért? Te voltál már máskor is ilyenen? Én még nem, de mindig is érdekelt egy kicsit. De vajon tényleg biztosan megérdemli? Lehet, hogy Krossniak egyik szövetségesét kapták el? * Ilyen kérdésekkel bombázza Ryát, aki valószínűleg ugyanannyit tud, mint ő vagy még kevesebbet. Persze hagy némi időt a válaszadásokra is, nem egyben darálja el az összeset. Ha valóban igaz lenne, hogy a sárvárosi bűnöző csatlósát akasztanák, akkor sokkal lelkesebb lenne. Még rohadt paradicsomot is venne, hogy legyen mivel dobálni. (Megcsonkított fülcimpája nem maradhat megbosszulatlanul.) Így viszont, hogy egy számára ismeretlen férfit vagy nőt mennek megnézni, nehéz lesz beleélnie magát a gyűlölködésbe. Ennek ellenére, ha már elindultak, végigcsinálja. Igaz, az alkohol már egészen kiszállt a fejéből, így már nem amiatt, hanem a másik tündér iránti rajongása miatt. *
* Dänkijinkilinkilinkilinkij nem annyira előregondoló, hogy Rya. Így amíg a másik takarmányt és lőrét vesz, addig ő Bürkös szarvát, nyakát vagy épp hátát simogatja, illetve vakarja. Így mennek végig a piactéren, és bár Dänkijinkilinkilinkilinkij rendkívül felelősségteljes tündér, úgy van vele, hogy egyelőre nem fog kelleni vésztartalék Bürkösnek, hiszen úgyis minden nap menni fognak valahová, ahol lesz friss fű. Akkor meg miért cipelje már most magával. Majd a hosszú út elől betáraz. Ha lesz egyáltalán olyan.
Amikor Rya felveti, hogy menjenek akasztásra, most először nem egészen érti a másikat. Az egy dolog, hogy eljött vele kost venni, de hogy rögtön utána végignézzenek egy kivégzést? Semmi esetre se! *
– Hát… Végül is, miért ne? * Hangján hallatszik, hogy nem lett teljesen meggyőzve, de nem akar ellentmondani a másiknak. Hiszen egy akasztás nem a világ vége. Bárki kibír egy akasztást. Látott már rosszabbat is: látta Krossniak meggyilkolását, ráadásul egész közelről. Sőt, részt is vett benne. Ennél durvább nem jut most eszébe.
~ Gyerünk Dänki, embereld meg magad! ~ Szólal meg egy belső hang a fejében, azzal mintha parancsot kapott volna, kiegyenesíti hátát és máris sokkal magabiztosabb képet fest a kos hátán ülve. Kár, hogy Rya nem látja. *
– Akkor hát irány a Kaszárnya! * Szólal meg katonásan, noha hangjában még mindig ott sejlik egy csepp bizonytalanság. Ez viszont nem tántorítja vissza attól, hogy elinduljon afelé, közben hangjával segítve társa tájékozódását is. *
– Vajon ki akasztanak? És miért? Te voltál már máskor is ilyenen? Én még nem, de mindig is érdekelt egy kicsit. De vajon tényleg biztosan megérdemli? Lehet, hogy Krossniak egyik szövetségesét kapták el? * Ilyen kérdésekkel bombázza Ryát, aki valószínűleg ugyanannyit tud, mint ő vagy még kevesebbet. Persze hagy némi időt a válaszadásokra is, nem egyben darálja el az összeset. Ha valóban igaz lenne, hogy a sárvárosi bűnöző csatlósát akasztanák, akkor sokkal lelkesebb lenne. Még rohadt paradicsomot is venne, hogy legyen mivel dobálni. (Megcsonkított fülcimpája nem maradhat megbosszulatlanul.) Így viszont, hogy egy számára ismeretlen férfit vagy nőt mennek megnézni, nehéz lesz beleélnie magát a gyűlölködésbe. Ennek ellenére, ha már elindultak, végigcsinálja. Igaz, az alkohol már egészen kiszállt a fejéből, így már nem amiatt, hanem a másik tündér iránti rajongása miatt. *
2647. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-20 23:36:07
Üzenet elküldve: 2025-08-20 23:36:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Nincs ki mind a négy szárnyunk//
*Hogy Merchen miről társalog Annimonnal, annak továbbra sem szentel nagy figyelmet. Leginkább a kossal van elfoglalva, és a maradék bűntudatával. Egy pillanatra még Dänkiről is elfelejtkezik, bármilyen felemelő is az ismeretsége. Próbál nyitni Nimo felé, aki ugyan kevéssé tűnik elégedettnek a kereskedővel folytatott beszélgetése után, mégis mintha pozitívan szólna Ryához.*
- Köszönöm.
*Mosolyog hálásan és megkönnyebbülten az apró tündérre. Örül, hogy még pár szót tudott vele váltani, mielőtt távozott volna.*
- Ti is vigyázzatok magatokra!
*Kiált vissza, és még integet is mellé.
Dänki Nimóhoz kapcsolódó kérdése teljesen indokolt. Mégis, a maradék szégyenérzete miatt szeretné letudni az egész magyarázatot valami olyannal, hogy "ez egy hosszú történet", de többre tartja ennél a másikat.*
- Betojtam a kürtszó miatt, és hozzájuk csapódtam, hogy vigyázzunk egymásra. Nagyon aranyosak, de kiderült, hogy egy nemesi kúriában laknak. EGY KÚRIÁBAN. Nem vagyok én oda való. Szóval eljöttem. Egy kicsit kínos volt.
*Egészen őszintére sikeredik a beszámoló. Talán kicsit túl őszintére is. De ezzel talán megelőzte a felmerülő kínos kérdések jelentős részét.
Ezek után úgy érzi, tényleg célszerű lenne lassan indulniuk. Sőt, Dänki is ezen a véleményen van. Feltápászkodik hát a földről és Merchentől is búcsút vesz.*
- Viszontlátásra! Még egyszer köszönjük!
*Szól a kereskedőhöz, és reméli, hogy nem a levegőbe beszél éppen.*
- Jó kérdés.
*Hogy merre tovább, arról vajmi kevés elképzelése van. Ráadásul a másik azonnal elkezdi őt feltuszkolni a kosra, ezzel még jobban összezavarva őt. De hiszen ő még nem is tervezte... olyan hirtelen ez így. Épphogy csak megismerkedett Tarunnal, és máris üljön rá? Mondjuk egy hátas kosról van szó, nem egy vad példányról, szóval talán nem sértődik meg miatta. Ettől függetlenül igencsak zavarba jön, de hagyja magát terelni.*
- Ó, rendben.
*Egyezik bele meglepetten. Végül ketten valahogy megoldják, hogy Rya ott trónoljon a koson. Ott egy picit megpihen. Megpróbálja magát tájolni. Ennyire forgalmas helyen kezdeni a kosagolást nem egyszerű. Nagyon sok segítségre lesz szüksége. Borzasztóan reméli, hogy a kos magától is kikerüli az akadályok nagy részét. Ha nem, akkor ezt is meg kell tanítania majd neki, a küzdelem mellett.
Nade félre most a kosagolás részleteit, nekik indulniuk kell valamerre, és úgy tűnik, ő kell legyen a döntéshozó. Bízik tündértársában, hogy támogatja majd őt.*
- Lehet, kéne némi utánpótlás. A kosoknak takarmány, nekünk meg egy kis ital. Mutasd az utat.
*Egyezik bele, hogy Dänki legyen, aki irányít. Amennyiben nem ütközik komolyabb ellenállásba, első körben ezek után a létszükségletű dolgok után szeretne nézni, remélhetőleg a másik támogatásával. Mindenképpen szeretne szerezni egy üveg lőrét, hogy ne jöjjenek ki a hangulatból, Tarunnak pedig legalább egy kis tartalék eleséget.
Veszettül kapaszkodik a kosba, Tarun pedig úgy látszik, több-kevesebb sikerrel kerülgeti a lány helyett is az útjukba akadó standokat. Talán nem reménytelen a dolog, de döcögős. Még úgy is, hogy a tömeg egy része ösztönösen szétválik két őrült kosagoló tündér láttán, Dänki iránymutatása nélkül ez a mutatvány lehetetlen lenne, az biztos. A sárkánylégy is bizalmatlanul zümmög csak Rya vállán, egyelőre igen kevés segítséget nyújtva. ~ Csak nem féltékeny? ~
Ahogy járnak-kelnek a piacon, megüti a fülét egy szóbeszéd.*
- Akasztás?
*Bizarr kíváncsiság ébred benne a szó hallatán.*
- Dänki, akasztás lesz a kaszárnyában. Megyünk?
*Kérdezi olyan hirtelen jött lelkesedéssel, amit a másik a kocsmában hallott korábban, mikor kosvásárlásról volt szó. Annak a kosnak a megvásárlásáról, amin épp most ül. Sőt, amit közben Dänki is vásárolt. Hogy mi okból pontosan, az rejtély, de Rya úgy érzi, hívja őt az akasztás.
Hacsak nem érkezik nemleges válasz, megpróbálja arra irányítani Tarunt, amerre a kaszárnyát sejti. Reméli, fiatalabb társa támogatja őt ebben a vállalkozásban is. A legjobb lenne, ha közben boroznának is, de arra már igazán nem marad kapacitása. Na majd ha odaérnek!*
*Hogy Merchen miről társalog Annimonnal, annak továbbra sem szentel nagy figyelmet. Leginkább a kossal van elfoglalva, és a maradék bűntudatával. Egy pillanatra még Dänkiről is elfelejtkezik, bármilyen felemelő is az ismeretsége. Próbál nyitni Nimo felé, aki ugyan kevéssé tűnik elégedettnek a kereskedővel folytatott beszélgetése után, mégis mintha pozitívan szólna Ryához.*
- Köszönöm.
*Mosolyog hálásan és megkönnyebbülten az apró tündérre. Örül, hogy még pár szót tudott vele váltani, mielőtt távozott volna.*
- Ti is vigyázzatok magatokra!
*Kiált vissza, és még integet is mellé.
Dänki Nimóhoz kapcsolódó kérdése teljesen indokolt. Mégis, a maradék szégyenérzete miatt szeretné letudni az egész magyarázatot valami olyannal, hogy "ez egy hosszú történet", de többre tartja ennél a másikat.*
- Betojtam a kürtszó miatt, és hozzájuk csapódtam, hogy vigyázzunk egymásra. Nagyon aranyosak, de kiderült, hogy egy nemesi kúriában laknak. EGY KÚRIÁBAN. Nem vagyok én oda való. Szóval eljöttem. Egy kicsit kínos volt.
*Egészen őszintére sikeredik a beszámoló. Talán kicsit túl őszintére is. De ezzel talán megelőzte a felmerülő kínos kérdések jelentős részét.
Ezek után úgy érzi, tényleg célszerű lenne lassan indulniuk. Sőt, Dänki is ezen a véleményen van. Feltápászkodik hát a földről és Merchentől is búcsút vesz.*
- Viszontlátásra! Még egyszer köszönjük!
*Szól a kereskedőhöz, és reméli, hogy nem a levegőbe beszél éppen.*
- Jó kérdés.
*Hogy merre tovább, arról vajmi kevés elképzelése van. Ráadásul a másik azonnal elkezdi őt feltuszkolni a kosra, ezzel még jobban összezavarva őt. De hiszen ő még nem is tervezte... olyan hirtelen ez így. Épphogy csak megismerkedett Tarunnal, és máris üljön rá? Mondjuk egy hátas kosról van szó, nem egy vad példányról, szóval talán nem sértődik meg miatta. Ettől függetlenül igencsak zavarba jön, de hagyja magát terelni.*
- Ó, rendben.
*Egyezik bele meglepetten. Végül ketten valahogy megoldják, hogy Rya ott trónoljon a koson. Ott egy picit megpihen. Megpróbálja magát tájolni. Ennyire forgalmas helyen kezdeni a kosagolást nem egyszerű. Nagyon sok segítségre lesz szüksége. Borzasztóan reméli, hogy a kos magától is kikerüli az akadályok nagy részét. Ha nem, akkor ezt is meg kell tanítania majd neki, a küzdelem mellett.
Nade félre most a kosagolás részleteit, nekik indulniuk kell valamerre, és úgy tűnik, ő kell legyen a döntéshozó. Bízik tündértársában, hogy támogatja majd őt.*
- Lehet, kéne némi utánpótlás. A kosoknak takarmány, nekünk meg egy kis ital. Mutasd az utat.
*Egyezik bele, hogy Dänki legyen, aki irányít. Amennyiben nem ütközik komolyabb ellenállásba, első körben ezek után a létszükségletű dolgok után szeretne nézni, remélhetőleg a másik támogatásával. Mindenképpen szeretne szerezni egy üveg lőrét, hogy ne jöjjenek ki a hangulatból, Tarunnak pedig legalább egy kis tartalék eleséget.
Veszettül kapaszkodik a kosba, Tarun pedig úgy látszik, több-kevesebb sikerrel kerülgeti a lány helyett is az útjukba akadó standokat. Talán nem reménytelen a dolog, de döcögős. Még úgy is, hogy a tömeg egy része ösztönösen szétválik két őrült kosagoló tündér láttán, Dänki iránymutatása nélkül ez a mutatvány lehetetlen lenne, az biztos. A sárkánylégy is bizalmatlanul zümmög csak Rya vállán, egyelőre igen kevés segítséget nyújtva. ~ Csak nem féltékeny? ~
Ahogy járnak-kelnek a piacon, megüti a fülét egy szóbeszéd.*
- Akasztás?
*Bizarr kíváncsiság ébred benne a szó hallatán.*
- Dänki, akasztás lesz a kaszárnyában. Megyünk?
*Kérdezi olyan hirtelen jött lelkesedéssel, amit a másik a kocsmában hallott korábban, mikor kosvásárlásról volt szó. Annak a kosnak a megvásárlásáról, amin épp most ül. Sőt, amit közben Dänki is vásárolt. Hogy mi okból pontosan, az rejtély, de Rya úgy érzi, hívja őt az akasztás.
Hacsak nem érkezik nemleges válasz, megpróbálja arra irányítani Tarunt, amerre a kaszárnyát sejti. Reméli, fiatalabb társa támogatja őt ebben a vállalkozásban is. A legjobb lenne, ha közben boroznának is, de arra már igazán nem marad kapacitása. Na majd ha odaérnek!*
2646. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-20 23:06:48
Üzenet elküldve: 2025-08-20 23:06:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nincs ki mind a négy szárnyunk//
* Teljesen belefeledkezik a kos szeretgetésébe, észre se veszi, hogy körülötte nem áll meg az élet. Bár a többiek is elvannak a maguk dolgaival, így nem hiányzik nekik túlzottan Dänkijinkilinkilinkilinkij aktív jelenléte. Ellenben Bürkös értékeli, hogy valaki ilyen közvetlen vele. Még ha ennek nem is mutatja jelét. De biztosan így van. Akkor eszmél rá környezetére, amikor az apró tündér búcsúzóra fogja. Úgy tűnik, nem fog velük tartani a további kalandokra, egyedül marad hát Ryával. Merchen ugyan nem megy sehova, de bizonyára sok dolga van, így hacsak nem dönt úgy, hogy itt hagyja minden értékét őrizetlenül, hogy a lányokkal menjen, akkor hamarosan tényleg kettesben maradnak. Illetve négyesben, hiszen most már Bürkös és Tarun is a csapatuk része. *
– Szia, vagyis viszlát! Tehát minden jót! * Köszön el kissé esetlenül Nimotól, aztán Ryára néz. *
– Honnan ismeritek egymást? * Őszinte érdeklődéssel kérdezi. Bár az elmúlt percekben nagyon el volt foglalva Bürkössel, úgy vette ki a szavakból, mintha Rya szabadkozna valami miatt. Nem akar belefolyni az esetlegesen érzékenyebb témákba, ezért csak egy általánosabb kérdést tesz fel, miután a másik már távozott. Aztán a következő kérdéssel már témát is vált. *
– És hogyan tovább? Mármint… Most, hogy megvan Bürkös és Tarun, hova megyünk? A másik pedig, hogy… * Végignéz Ryán, majd a kosán. Végül úgy dönt, nem is kérdést tesz fel, hanem kijelentést. Leugrik Bürkösről és Ryához megy. *
– Segítek felszállni. * Hangja segítőkész, ugyanakkor hallatszik rajta, hogy nem fogad el olyan választ, hogy "hagyd csak, megoldom egyedül" vagy hasonlók. Segíteni akar barátnőjének és nem szeretné, ha felszállás közben véletlenül kitörné a nyakát. Ha Rya nem ellenkezik, valóban segít neki a felszállásban. Megfogja a kezét, hangjával és kezével vezérli őt, hogy mikor hova tegye mijét, hogy minden jó legyen. Ha megvannak, visszamegy a Bürköshöz. *
– Innentől csak kapaszkodj jól, én majd mondom, merre megyünk… * Elgondolkodik. Nem, ez mégsem rá vall. *
– Mármint mondd meg, merre menjünk, én meg mondom, hogyan jutunk el oda a legrövidebb úton. * Elsőre jobban örülne egy bemelegítő körnek, így reméli, hogy nem egyből a hegyekhez akar menni a tündér. Abban az esetben előbb megállna élelmet venni, de ezt leszámítva követné a másikat akár Lanawinon túlra is. Közben neki fel sem tűnik, hogy egy népesebb tömeg mozgósodik és indul a Kaszárnya felé, hogy megnézzék az akasztást. Dänkijinkilinkilinkilinkij azt se tudja, hogy lesz akasztás. Honnan is tudná, nem szokott a Kaszárnyában járni mostanában. *
* Teljesen belefeledkezik a kos szeretgetésébe, észre se veszi, hogy körülötte nem áll meg az élet. Bár a többiek is elvannak a maguk dolgaival, így nem hiányzik nekik túlzottan Dänkijinkilinkilinkilinkij aktív jelenléte. Ellenben Bürkös értékeli, hogy valaki ilyen közvetlen vele. Még ha ennek nem is mutatja jelét. De biztosan így van. Akkor eszmél rá környezetére, amikor az apró tündér búcsúzóra fogja. Úgy tűnik, nem fog velük tartani a további kalandokra, egyedül marad hát Ryával. Merchen ugyan nem megy sehova, de bizonyára sok dolga van, így hacsak nem dönt úgy, hogy itt hagyja minden értékét őrizetlenül, hogy a lányokkal menjen, akkor hamarosan tényleg kettesben maradnak. Illetve négyesben, hiszen most már Bürkös és Tarun is a csapatuk része. *
– Szia, vagyis viszlát! Tehát minden jót! * Köszön el kissé esetlenül Nimotól, aztán Ryára néz. *
– Honnan ismeritek egymást? * Őszinte érdeklődéssel kérdezi. Bár az elmúlt percekben nagyon el volt foglalva Bürkössel, úgy vette ki a szavakból, mintha Rya szabadkozna valami miatt. Nem akar belefolyni az esetlegesen érzékenyebb témákba, ezért csak egy általánosabb kérdést tesz fel, miután a másik már távozott. Aztán a következő kérdéssel már témát is vált. *
– És hogyan tovább? Mármint… Most, hogy megvan Bürkös és Tarun, hova megyünk? A másik pedig, hogy… * Végignéz Ryán, majd a kosán. Végül úgy dönt, nem is kérdést tesz fel, hanem kijelentést. Leugrik Bürkösről és Ryához megy. *
– Segítek felszállni. * Hangja segítőkész, ugyanakkor hallatszik rajta, hogy nem fogad el olyan választ, hogy "hagyd csak, megoldom egyedül" vagy hasonlók. Segíteni akar barátnőjének és nem szeretné, ha felszállás közben véletlenül kitörné a nyakát. Ha Rya nem ellenkezik, valóban segít neki a felszállásban. Megfogja a kezét, hangjával és kezével vezérli őt, hogy mikor hova tegye mijét, hogy minden jó legyen. Ha megvannak, visszamegy a Bürköshöz. *
– Innentől csak kapaszkodj jól, én majd mondom, merre megyünk… * Elgondolkodik. Nem, ez mégsem rá vall. *
– Mármint mondd meg, merre menjünk, én meg mondom, hogyan jutunk el oda a legrövidebb úton. * Elsőre jobban örülne egy bemelegítő körnek, így reméli, hogy nem egyből a hegyekhez akar menni a tündér. Abban az esetben előbb megállna élelmet venni, de ezt leszámítva követné a másikat akár Lanawinon túlra is. Közben neki fel sem tűnik, hogy egy népesebb tömeg mozgósodik és indul a Kaszárnya felé, hogy megnézzék az akasztást. Dänkijinkilinkilinkilinkij azt se tudja, hogy lesz akasztás. Honnan is tudná, nem szokott a Kaszárnyában járni mostanában. *
2645. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-20 20:40:35
Üzenet elküldve: 2025-08-20 20:40:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nincs ki mind a négy szárnyunk//
//Kiszálló//
*Hiába a kiskutya szemek. A férfiról úgy pereg le édes pofija, mint a rosszul felkent vakolat az frissen húzott házikó oldaláról. Eddig is megértette és megjegyezte minden szavát. Így a férfi cinikussága egy hatalmas pofonnal ér fel számára. Tekintetéből is a reménysugarak csak úgy elhal a semmibe. Amikor pedig felsorolásba kezd, hogy miképpen tud másképp fizetni aranyak nélkül, még szégyenlősen össze is húzza magát. Még, hogy ő bármiért is a testével fizessen.*
~ Ezzel se megyek előrébb. Eddig is tudtam semmi sincs ingyen. ~
*Bosszankodik magában. Mert biza, azért mert tudatlan, nem jelenti azt az alapokat már nem ismeri. És bár ezt a férfi nem tudhatta. Nem esik jól Nimonak. Ám az ajánlata szöget üt a fejébe. Több okból is. Elhangzik selyemrév, és az okítások ára. Ezt talán jobb ha ő is megjegyzi.*
- Értem. Hát köszönöm. Viszlát.
*Mondja kissé csalódottan. Majd, ahogy orrát lógatva fordul el Merchentől, hirtelen Rya hangjára lesz figyelmes. A kókadt virág póz egy pillanatra megszűnik létezni, amíg a vak lány helyét keresi. Nem is kerül sok időbe. Mert két kossal a közelében, még ő maga is kiszúrná a lány a láberdőség kellős közepén.*
- Vanellarya, ne aggódj emiatt megértem, és Nixomia is!
*Kiállt vissza a vak lány felé. És legszívesebben karját felemelve integetne neki búcsúszóul. Ám hamar rájön abból csak a furcsa nevű tündér látna bármit is. Már ha éppen nem a drága kosával lenne elfoglalva. Így inkább tölcsér csinál kezéből, hogy a már távolodó szárnyasoktól elbúcsúzzon.*
-Vigyázzatok magatokra, ég áldjon!
*Ha más nem Rya és Dánki? Ha jól emlékszik. Furcsa története kissé vigasztalja őt.
És mivel terve teljesen kudarcba fulladt. Nincs is más keresnivalója itt a piactéren. Jobb ha fogja a sátorfáját. Már ha lenne nála egyáltalán ilyesmi. És "haza" kullog Selyemrévbe.*
//Kiszálló//
*Hiába a kiskutya szemek. A férfiról úgy pereg le édes pofija, mint a rosszul felkent vakolat az frissen húzott házikó oldaláról. Eddig is megértette és megjegyezte minden szavát. Így a férfi cinikussága egy hatalmas pofonnal ér fel számára. Tekintetéből is a reménysugarak csak úgy elhal a semmibe. Amikor pedig felsorolásba kezd, hogy miképpen tud másképp fizetni aranyak nélkül, még szégyenlősen össze is húzza magát. Még, hogy ő bármiért is a testével fizessen.*
~ Ezzel se megyek előrébb. Eddig is tudtam semmi sincs ingyen. ~
*Bosszankodik magában. Mert biza, azért mert tudatlan, nem jelenti azt az alapokat már nem ismeri. És bár ezt a férfi nem tudhatta. Nem esik jól Nimonak. Ám az ajánlata szöget üt a fejébe. Több okból is. Elhangzik selyemrév, és az okítások ára. Ezt talán jobb ha ő is megjegyzi.*
- Értem. Hát köszönöm. Viszlát.
*Mondja kissé csalódottan. Majd, ahogy orrát lógatva fordul el Merchentől, hirtelen Rya hangjára lesz figyelmes. A kókadt virág póz egy pillanatra megszűnik létezni, amíg a vak lány helyét keresi. Nem is kerül sok időbe. Mert két kossal a közelében, még ő maga is kiszúrná a lány a láberdőség kellős közepén.*
- Vanellarya, ne aggódj emiatt megértem, és Nixomia is!
*Kiállt vissza a vak lány felé. És legszívesebben karját felemelve integetne neki búcsúszóul. Ám hamar rájön abból csak a furcsa nevű tündér látna bármit is. Már ha éppen nem a drága kosával lenne elfoglalva. Így inkább tölcsér csinál kezéből, hogy a már távolodó szárnyasoktól elbúcsúzzon.*
-Vigyázzatok magatokra, ég áldjon!
*Ha más nem Rya és Dánki? Ha jól emlékszik. Furcsa története kissé vigasztalja őt.
És mivel terve teljesen kudarcba fulladt. Nincs is más keresnivalója itt a piactéren. Jobb ha fogja a sátorfáját. Már ha lenne nála egyáltalán ilyesmi. És "haza" kullog Selyemrévbe.*
2644. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-20 19:55:34
Üzenet elküldve: 2025-08-20 19:55:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A fogadóban jól belakik, de túl nagy ott a tömeg, ezért maga mögött hagyja. Inkább úgy dönt, felfedezi a várost, ha már kénytelen eltűrni, ennyi nyüzsgés veszi körül. Ámulva kapkodja a fejét, ahogy a piacon még több impulzus éri. Szagok, zajok, kiáltások. Megannyi érdekes portéka. Neki pedig alig van valami aranya. Azért a barna moslékért is nevetségesen sokat kértek tőle a Pegazusban.
Arcába mászik egy árus, és vadul magyarázni kezdi, milyen áru kapható nála.*
- Vráh!
*Morran rá vissza az ork, és tovább áll. Csak van valahol itt egy nyugodt sarok!*
Arcába mászik egy árus, és vadul magyarázni kezdi, milyen áru kapható nála.*
- Vráh!
*Morran rá vissza az ork, és tovább áll. Csak van valahol itt egy nyugodt sarok!*
2643. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-20 18:57:54
Üzenet elküldve: 2025-08-20 18:57:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
*Meglehetősen eltörődve érkezik meg a Piactérre. Eseménydús két nap van mögötte, megjárta a tharg vidéket, így nehéz elhinni, hogy tegnap reggel még innen indult el a tharg vidékre. Két ilyen nap erőltetett menetelésben még neki is sok. Még úgy is, hogy az út egy részét egy kereskedő szekerén tölthette. Mostanra viszont már nagyon elege van az országútból. Ez a második út többet kivett belőle, mint az első. Főleg, ha még azt is hozzávettük, hogy előtte alig pár nappal futott be a kikötőből, ami megint egy egész napos menetelés volt.
Arra az elhatározásra jut, hogy most már tényleg ideje leküzdenie az idegenkedését a lovaktól. És ha nem is vesz magának saját lovat - hogyisne, hiszen nincs neki otthona -, de gyakrabban fog bérelni, hogy legalább ezeket a hosszú utakat lóháton tehesse meg.
Most azonban ideje visszatérni a jó öreg Pegazusba, ahol mindig megszáll - nem mintha olyan nagy lenne a választék. Nem vágyik sokra, csak hogy mihamarabb nyugovóra térhessen. Valószínűleg még azt is későbbre halasztja, hogy tanulmányozza azt a disznóbőrre varrt tetoválást, amit idefelé menet az Erdőszéli tisztáson megpihenve készített. Már úgyis tudja róla, hogy elég silány munka lett, hogy mennyire az, azt bőven elég kivesézni holnap, amikor már kipihentebb.*
Arra az elhatározásra jut, hogy most már tényleg ideje leküzdenie az idegenkedését a lovaktól. És ha nem is vesz magának saját lovat - hogyisne, hiszen nincs neki otthona -, de gyakrabban fog bérelni, hogy legalább ezeket a hosszú utakat lóháton tehesse meg.
Most azonban ideje visszatérni a jó öreg Pegazusba, ahol mindig megszáll - nem mintha olyan nagy lenne a választék. Nem vágyik sokra, csak hogy mihamarabb nyugovóra térhessen. Valószínűleg még azt is későbbre halasztja, hogy tanulmányozza azt a disznóbőrre varrt tetoválást, amit idefelé menet az Erdőszéli tisztáson megpihenve készített. Már úgyis tudja róla, hogy elég silány munka lett, hogy mennyire az, azt bőven elég kivesézni holnap, amikor már kipihentebb.*
2642. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-20 12:09:39
Üzenet elküldve: 2025-08-20 12:09:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Valami van a levegőben//
-Egy kedves lélekkel kevesebb lenne a világon, ha hagytak volna megfagyni.
*Jegyzi meg halkan, kicsit szégyenlősen, és nem is igazán néz Agda szemébe. Amennyire bátor és rettenthetetlen törp harcos például ha orkokról van szó, most kevésbé érzi magát biztos talajon. Aztán pedig, miközben falatozik, tovább hallgatja a másik történetét, ami igencsak érdekes kérdéseket vet fel benne. Tán még korábban sosem gondolt bele úgy igazán ilyen és ehhez hasonló dolgokba.*
-Gondolom akkor hálás vagy nekik igaz? És valahogy nem is akarod úgy érezni, hogy elárulod őket, de.. Hogy is mondjam ezt szépen.
*Egy darabig keresi a megfelelő szavakat, mert ugyan tudja mire gondol, de nem éppen az erőssége az ékesszólás.*
-Szóval hogy csak azt akarom mondani, hogy a vért nem lehet letagadni. A törpe az törpe, az ember meg ember, és habár szereted őket, és ők is szeretnek téged, valahogy mégis hiányzik a saját néped. Ezt meg tudom érteni, legalábbis elképzelni tudom.
*Viszonozza a másik mosolyát, ha most hallaná Grorint az apja vagy a fivérei, biztosan kiröhögnék hogy ilyen bölcselkedően beszél, de mit van mit tenni, Agda ezt hozza elő belőle.*
-Igen, mintha már hallottam volna erről a tökkelütöttől.
*Mosolya már egészen nevetéssé alakul, majd az utolsó falatokat is elfogyasztja az ajándék ételből.*
-És mondd csak foglalkozol valamivel? Vagy dolgozol valamit? Úgy hallottam sokan itt a városban mindenféle munkákat végeznek, mosónők, de vannak a piacon tevékenykedők is. Vagy a templomban amolyan tiszta életet élők.
*Az utolsó részt csak úgy halkan súgja, mintha attól félne, hogy maga Eeyr fog lesújtani rá, amiért szóba merészeli hozni a szolgálóit.*
-Vagy csak keresed a helyed a nagyvilágban?
-Egy kedves lélekkel kevesebb lenne a világon, ha hagytak volna megfagyni.
*Jegyzi meg halkan, kicsit szégyenlősen, és nem is igazán néz Agda szemébe. Amennyire bátor és rettenthetetlen törp harcos például ha orkokról van szó, most kevésbé érzi magát biztos talajon. Aztán pedig, miközben falatozik, tovább hallgatja a másik történetét, ami igencsak érdekes kérdéseket vet fel benne. Tán még korábban sosem gondolt bele úgy igazán ilyen és ehhez hasonló dolgokba.*
-Gondolom akkor hálás vagy nekik igaz? És valahogy nem is akarod úgy érezni, hogy elárulod őket, de.. Hogy is mondjam ezt szépen.
*Egy darabig keresi a megfelelő szavakat, mert ugyan tudja mire gondol, de nem éppen az erőssége az ékesszólás.*
-Szóval hogy csak azt akarom mondani, hogy a vért nem lehet letagadni. A törpe az törpe, az ember meg ember, és habár szereted őket, és ők is szeretnek téged, valahogy mégis hiányzik a saját néped. Ezt meg tudom érteni, legalábbis elképzelni tudom.
*Viszonozza a másik mosolyát, ha most hallaná Grorint az apja vagy a fivérei, biztosan kiröhögnék hogy ilyen bölcselkedően beszél, de mit van mit tenni, Agda ezt hozza elő belőle.*
-Igen, mintha már hallottam volna erről a tökkelütöttől.
*Mosolya már egészen nevetéssé alakul, majd az utolsó falatokat is elfogyasztja az ajándék ételből.*
-És mondd csak foglalkozol valamivel? Vagy dolgozol valamit? Úgy hallottam sokan itt a városban mindenféle munkákat végeznek, mosónők, de vannak a piacon tevékenykedők is. Vagy a templomban amolyan tiszta életet élők.
*Az utolsó részt csak úgy halkan súgja, mintha attól félne, hogy maga Eeyr fog lesújtani rá, amiért szóba merészeli hozni a szolgálóit.*
-Vagy csak keresed a helyed a nagyvilágban?
2641. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-08-20 10:24:54
Üzenet elküldve: 2025-08-20 10:24:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Valami van a levegőben//
*Hát tényleg szerencse, hogy nem futott még bele ezekbe a huttyogányokba. Bizonyára rettenetesen félelmetes lények. Jobb, hogy Agda nem igazán jár olyan helyeken, ahol ilyen lényekkel akadhatna össze. Megkönnyebbülten biccent is Grorin szavaira. Ahogy arra is, hogy bizony tudja, hogy van ez a törpéknél, bár ez inkább csak megelőlegezett dolog, hsizen nem nagyon ismer más törpéket.*
-Ühümm! *Biccent teli szájjal, s miután lenyeli a falatot, még hozzáteszi.* Nagyon szerencsés vagyok. Rám találtak, és nem hagytak ott megfagyni, hanem magukénak tartanak. Tényleg, szerencsésnek érzem magamat.
*Aztán a következő szavakra egy pillanatra elmereng. A másik pillantásával egyelőre nem tud mit kezdeni.*
-Hát tudod, ez egy érdekes kérdés. *Kezd bele mosolyogva, mert a vidámságát nem tudja semmi lelombozni egyelőre.* Szeretem az embercsaládomat, és szeretem Artheniort is. Szeretek a városban élni, és szeretem azt, amit csinálok. De... *Sóhajt egy rövidet.* De igen, hiányzik a népem. Mert hiába szeretem az emberszüleimet és a várost annyira, azért én mégiscsak törpe vagyok, és biztos vagyok benne, hogy még sokkal jobban érezném magam törpék között. Csak hát itt Artheniorban elég kevés törpe él. Én legalább is nem ismerek senkit. Illetve... *Elneveti magát.* Most már ismerek egyet. Képzeld, Grorinnak híjvák. Nem ismered véletlenül?
*És tovább kacag, mintha valami igazán jó tréfát mondott volna. És Grorin még csak nem is sejtheti, hogy ez a szívből jövő nevetés miért okoz akkora örömet a fiatal törpe lánynak. Most jött ugyanis rá, hogy tényleg hiányoztak neki a fajtársak, és örül, hogy megismerhette Grorint.*
*Hát tényleg szerencse, hogy nem futott még bele ezekbe a huttyogányokba. Bizonyára rettenetesen félelmetes lények. Jobb, hogy Agda nem igazán jár olyan helyeken, ahol ilyen lényekkel akadhatna össze. Megkönnyebbülten biccent is Grorin szavaira. Ahogy arra is, hogy bizony tudja, hogy van ez a törpéknél, bár ez inkább csak megelőlegezett dolog, hsizen nem nagyon ismer más törpéket.*
-Ühümm! *Biccent teli szájjal, s miután lenyeli a falatot, még hozzáteszi.* Nagyon szerencsés vagyok. Rám találtak, és nem hagytak ott megfagyni, hanem magukénak tartanak. Tényleg, szerencsésnek érzem magamat.
*Aztán a következő szavakra egy pillanatra elmereng. A másik pillantásával egyelőre nem tud mit kezdeni.*
-Hát tudod, ez egy érdekes kérdés. *Kezd bele mosolyogva, mert a vidámságát nem tudja semmi lelombozni egyelőre.* Szeretem az embercsaládomat, és szeretem Artheniort is. Szeretek a városban élni, és szeretem azt, amit csinálok. De... *Sóhajt egy rövidet.* De igen, hiányzik a népem. Mert hiába szeretem az emberszüleimet és a várost annyira, azért én mégiscsak törpe vagyok, és biztos vagyok benne, hogy még sokkal jobban érezném magam törpék között. Csak hát itt Artheniorban elég kevés törpe él. Én legalább is nem ismerek senkit. Illetve... *Elneveti magát.* Most már ismerek egyet. Képzeld, Grorinnak híjvák. Nem ismered véletlenül?
*És tovább kacag, mintha valami igazán jó tréfát mondott volna. És Grorin még csak nem is sejtheti, hogy ez a szívből jövő nevetés miért okoz akkora örömet a fiatal törpe lánynak. Most jött ugyanis rá, hogy tényleg hiányoztak neki a fajtársak, és örül, hogy megismerhette Grorint.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2886-2905