//Nyílt//
//Adoaver Droverson//
*Nem jó, de nem is tragédiába illő a nap. Már túladott pár közönséges holmin -fél kiló vasszeg, egy arasz hosszú, lapos fejű; tizenöt jobbmenetes ötös csavar, fél hüvelyk hosszú, hatlapfejű; öt hegyikristályból készült alkímiai fiola, ezüstözött fa dugasszal, a hozzáillő hordtokkal- és egy különlegesebben -rézből hengerelt hamu-tál, beépített apró kovaköves szikravetővel és kihajtható szivarvágó ollócskával-, de a kocsi még roskadásig portékával. Lichanech lakosai persze vevőbbek az efféle árura. Arthenior lakosai? Ők inkább az ételárusok körül legyeskednek. Meg a fehérneműárusnál. Na persze, az ösztönök.. hm, hm.*
- Csak tessék, csak tessék! Egy körömreszelőt a kishölgynek? Gyémántporral szórt bronzból, élettartam-garanciával! Az úrnak egy bajuszpödrőt esetleg? Apró kis viasztartállyal szerelt, önkenő szerkezet! *Hangja ha nem is szárnyalja túl a környékbeli kofákat, azért igyekszik nem veszni hagyni. Tekintete élénken követi a Piactér lüktetését, próbál elcsípni és kiemelni valakit a körülötte elhaladókból, mindenkinek azt ajánlva, ami -szerinte- a legjobban illő lenne. Éppen ezért nem is kerüli el a figyelmét a köpenyes-csuklyás alak, aki egyenesen felé igyekszik. Vagy a szomszédos árushoz, aki vágykeltő vajákszereket árul. Úgy sejti, hogy hamarosan kiderül az igazság.
Telitalálat! Az alak valóban őt szemelte ki. Kihúzza magát, de bő egy fejjel még így is alacsonyabb az érdeklődőnél.*
- Hasonló kellemességet kívánok magam is! *Apró fejbiccentéssel toldja a köszöntést. Gyors pillantásokkal méri fel az embert – a napvilágra kerülő arcát, kissé poros ruházatát, bakancsán a sár nyomait. Látja vékony, pókláb-szerű, fehér ujjait, kissé beesett orcáját.* ~Diák lesz ez! Vagy valami olyasmi.~
- Barkácsolni? *Hangja horkantásnak hat.* Barkácsolni! Hát persze! Tódozni-fódozni, kókányolni, meg amit kell. Bah! Úrfi, én Gilas Abac mester vagyok, oklevéllel hitelesített tervező és konstruktőr! Sokkal többet tudok ám, mint barkácsolni!
*Közelebb inti a kocsihoz az embert, ujjával rábök egy bonyolultnak tűnő szerkezetre.*
- Ez például személyes célokra készült. Ilyesmire gondolt? Háromlencsés magnifier, bolygórendszerrel variálható össz-gyújtótávolsággal. *A szerkezet valóban három, különböző méretű és domborulatú nagyítóüvegből áll, amit fényesre csiszolt vörösréz karok tartanak egymás előtt-mögött. Apró tárcsák, kisebb fogaskerekek, ránézésre felismerhetetlen célt szolgáló elemek képezik a szerkentyű további összetevőit.* A magnifier legkisebb nagyítása képes arra, hogy egyszerű gyertyafény mellett igen apróbetűs szöveget is elolvashasson. A maximális nagyításon pedig megnézheti, hogy egy légy leányzó vagy legény volt-e.
*Halkan felkuncog. Tenyerére vesz egy másik szerkezetet. Hüvelykujjnyi vastag, sötétre edzett acélból készült henger, két gnóm-tenyér hosszú.*
- Vagy ilyesmire gondolna? Ez egy egységmodulátor. Hm, a nevén még dolgozom, lehet hogy nem így fogom hívni. Nem ez a lényeg. Figyelje csak! Ha így tartom, úgy dolgozik mint egy penna. Apró tartály van benne, ami csepp-precíziósan adagolja a tintát az edzettacél hegyre. Az oldalán a kis tekerőkkel, így, nézze csak, kialakítható egy apró subler. Ez, úrfi, egy mérnökember igazi barátja! És ha emígy forgatja, így, akkor pedig furulyának használhatja. Ha, tudja, stresszes lenne mérnökmunka közben.
*Visszarakja az egységmodulátort a dobozába, majd újra az emberre pislant.*
- Szóval, úrfi? Mivel szolgálhatok?