Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 518 (10341. - 10360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
10360. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-02-26 09:59:48
Üzenet elküldve: 2025-02-26 09:59:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Orthus Morthimer//
* Valóban több szekeret lát a megszokottnál! És nem is akármit szállítanak, építkezési anyagok, minden irányba! Szinte biztosra meri állítani, hogy a nemrégiben visszafoglalt területeket szeretnék pofásabbá tenni, ha lehet így fogalmazni. Ő is szívesen körbenézne az épp épülő negyedben, de neki közel sincs annyi befolyása, hogy megközelíthesse a területet. Az orkot biztos elzavarnák! Bár jó lenne a nagyokkal játszani egy ork ott csak feszültséget keltene, bár a jövő még nincs kőbe vésve.
Elég időt töltött emberek között, hogy tudja kontrolálni az emberfeletti erejét a hétköznapi életében. A kézfogást viszonozza, s épp úgy szorít rá, mint ahogyan azt már megszokta a többi embertől, nem erősebben! *
- Össze kellett verekednem egy vadállattal, de kutya bajom!
* Üti meg a válla feletti részét, ahol megharapta a rém, de helyét csak egy sebhely ékesíti, más nem. Nem ossza meg a kerekesővel a falu részleteit, egyrészt mert úgy gondolja, hogy nem érdekli őt, másrészt mert nem szeretné, hogy tudjon róla! *
- Az eredményes, az nem kifejezés!
* Körbenéz, majd közelebb hajol Orthus füléhez. *
- A bájitalárusoknak veszélyben az üzlete! Legalábbis a legtöbbnek nagyon fel kell kötnie a gatyáját! Felfedeztek néhány növényt, amiből hasonló minőségű bájitalt lehet kikeverni, mint ami a piacon kapható. Magam is tervezek néhány kísérletet végezni ezeken a növényeken, már meg is bíztam valakit, hogy gyűjtsön nekem néhány marékkal, ezért is nézelődök most a piacon, szükségem van egy lepárlóra és tiszta erős alkoholra.
* Suttogja a fülébe. Hogy ez ártani fog a kettejük megállapodásán, azt kétli. Ezek a növények új lehetőségetek hoznak a világba és lehet, hogy rábukkannak valami értékesre is. Ha néhány árusnak emiatt befellegzett az szomorú, de az üzleti világban a kudarccal is számolni kell. Aki nem képes tartani a lépést, az vagy kiszáll, vagy megkapaszkodik. Mondata után visszaegyenesedik. *
- De ezt a jövőt még homály fedi! Jut szembe, ha jól emlékszem, akkor van még egy lerendezetlen üzletünk, ugye?
* Valóban több szekeret lát a megszokottnál! És nem is akármit szállítanak, építkezési anyagok, minden irányba! Szinte biztosra meri állítani, hogy a nemrégiben visszafoglalt területeket szeretnék pofásabbá tenni, ha lehet így fogalmazni. Ő is szívesen körbenézne az épp épülő negyedben, de neki közel sincs annyi befolyása, hogy megközelíthesse a területet. Az orkot biztos elzavarnák! Bár jó lenne a nagyokkal játszani egy ork ott csak feszültséget keltene, bár a jövő még nincs kőbe vésve.
Elég időt töltött emberek között, hogy tudja kontrolálni az emberfeletti erejét a hétköznapi életében. A kézfogást viszonozza, s épp úgy szorít rá, mint ahogyan azt már megszokta a többi embertől, nem erősebben! *
- Össze kellett verekednem egy vadállattal, de kutya bajom!
* Üti meg a válla feletti részét, ahol megharapta a rém, de helyét csak egy sebhely ékesíti, más nem. Nem ossza meg a kerekesővel a falu részleteit, egyrészt mert úgy gondolja, hogy nem érdekli őt, másrészt mert nem szeretné, hogy tudjon róla! *
- Az eredményes, az nem kifejezés!
* Körbenéz, majd közelebb hajol Orthus füléhez. *
- A bájitalárusoknak veszélyben az üzlete! Legalábbis a legtöbbnek nagyon fel kell kötnie a gatyáját! Felfedeztek néhány növényt, amiből hasonló minőségű bájitalt lehet kikeverni, mint ami a piacon kapható. Magam is tervezek néhány kísérletet végezni ezeken a növényeken, már meg is bíztam valakit, hogy gyűjtsön nekem néhány marékkal, ezért is nézelődök most a piacon, szükségem van egy lepárlóra és tiszta erős alkoholra.
* Suttogja a fülébe. Hogy ez ártani fog a kettejük megállapodásán, azt kétli. Ezek a növények új lehetőségetek hoznak a világba és lehet, hogy rábukkannak valami értékesre is. Ha néhány árusnak emiatt befellegzett az szomorú, de az üzleti világban a kudarccal is számolni kell. Aki nem képes tartani a lépést, az vagy kiszáll, vagy megkapaszkodik. Mondata után visszaegyenesedik. *
- De ezt a jövőt még homály fedi! Jut szembe, ha jól emlékszem, akkor van még egy lerendezetlen üzletünk, ugye?
10359. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-02-25 17:25:31
Üzenet elküldve: 2025-02-25 17:25:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 446
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 446
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Targhed Cagon//
*A termetes orkot egyáltalán nem nehéz észrevenni. Ha nem is emelkedne ki a tömegből, az készségesen (vagy éppen riadtan, ki-ki döntse el) utat nyit előtte. Mire oda ér mellé, Orthus is leszáll a nyeregből és úgy nyújt kezet a bájitalkeverőnek. Mi tagadás, azért benne is van némi tétovázás, amikor Targhed méretes tenyerébe teszi a sajátját.*
- Üdvözlöm! Nem mondhatnám, hogy sok minden változott, legalábbis velem nem. Sok a teendő persze, de az eredmények még váratnak magukra.
*feleli, hiszen a gazdagnegyedet még nem nyitották meg a népek előtt. Bár a munkálatok kétségkívül meglátszanak az egész városon, ez Targhednek nyilván sokkal jobban feltűnik, ha egy ideig távol volt. Munkások mindenfelé, követ szállító szekerek, távolról ideszűrödő munkálatok zaja, nagyobb nyüzsgés. Az ork kívánságát hallva a szebb időkről így felel.*
- Bízzunk benne. Vagy még inkább, tegyünk érte.
*javasolja kedélyesen, majd ő kérdez.*
- És eredményes volt az útja?
*A termetes orkot egyáltalán nem nehéz észrevenni. Ha nem is emelkedne ki a tömegből, az készségesen (vagy éppen riadtan, ki-ki döntse el) utat nyit előtte. Mire oda ér mellé, Orthus is leszáll a nyeregből és úgy nyújt kezet a bájitalkeverőnek. Mi tagadás, azért benne is van némi tétovázás, amikor Targhed méretes tenyerébe teszi a sajátját.*
- Üdvözlöm! Nem mondhatnám, hogy sok minden változott, legalábbis velem nem. Sok a teendő persze, de az eredmények még váratnak magukra.
*feleli, hiszen a gazdagnegyedet még nem nyitották meg a népek előtt. Bár a munkálatok kétségkívül meglátszanak az egész városon, ez Targhednek nyilván sokkal jobban feltűnik, ha egy ideig távol volt. Munkások mindenfelé, követ szállító szekerek, távolról ideszűrödő munkálatok zaja, nagyobb nyüzsgés. Az ork kívánságát hallva a szebb időkről így felel.*
- Bízzunk benne. Vagy még inkább, tegyünk érte.
*javasolja kedélyesen, majd ő kérdez.*
- És eredményes volt az útja?
10358. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-02-24 21:24:44
Üzenet elküldve: 2025-02-24 21:24:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 399
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 399
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy régi hobbi//
*Az egy dolog, hogy az elf lányára rossz szemmel néznek azért, mert meg akar vásárolni valamit, ami nem eladó – de az, hogy bántalmazzák is érte, teljesen felháborítja Dorát. Ő egy (általában) tisztességes, (az esetek nagy részében) becsületes hivatalnok, szakember, sőt hős, aki nem érdemel ilyen megaláztatást. Tény, hogy nem ebben a városban tartják így számon, de éppen ezért nem kér sokat, ha nagylelkűen eltekintve a körülménytől egy egyszerű járókelő bánásmódjára áhítozik, nem pedig seprűszálakra a szájában és az orrában. A karizmatikus asszony döntéshelyzet elé állítja, és két lehetőséget kínál fel: vagy meghunyászkodik, vagy harcol. Dora a harmadikat választja, és mélységesen és hangosan felháborodik, hátha valaki segít rajta és helyreállítja az önbecsülését... mondjuk egy kigyúrt, vonzó férfi.
Erre tessék, egy kifestett lány vonszolja odébb, és parancsolgatni kezd neki.*
- Már megbocsáss, de ez nem így működik. Nem kértem a segítségedet, jól elboldogultam volna egyedül is azzal a némberrel, sőt, éppen azon voltam, hogy elkergessem. Én a tudományt gazdagítom a munkámmal, és túlságosan elfoglalt vagyok ahhoz, hogy efféle kuruzslókra pocsékoljam az időmet. *Közelebb lép egy fényes díszpajzshoz, hogy a rögtönzött tükörben megigazgassa ruháját, és kiszedegesse a növénydarabokat a hajából. Hiúsága olyannyira lefoglalja, hogy egy pillanatra még a „megmentőjéről” is megfeledkezik, morcosan látja, hogy még mindig itt van.*
- Na, eredj, koldulj inkább máshol… *Kezdené elhajtani a furcsa szerzetet, de mikor felé fordul, szeme a mesterkardon állapodik meg. Amennyire tudja, ilyesmije azért nem lehet akárkinek, főleg nem szegényeknek. Elakad a szava, pillantása pedig most már a városőrség tagjait keresi a tömegben, mert azért a seprű csak kevésbé fájt az imént, mint ez a fegyver tenné.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.24 21:25:59
//Egy régi hobbi//
*Az egy dolog, hogy az elf lányára rossz szemmel néznek azért, mert meg akar vásárolni valamit, ami nem eladó – de az, hogy bántalmazzák is érte, teljesen felháborítja Dorát. Ő egy (általában) tisztességes, (az esetek nagy részében) becsületes hivatalnok, szakember, sőt hős, aki nem érdemel ilyen megaláztatást. Tény, hogy nem ebben a városban tartják így számon, de éppen ezért nem kér sokat, ha nagylelkűen eltekintve a körülménytől egy egyszerű járókelő bánásmódjára áhítozik, nem pedig seprűszálakra a szájában és az orrában. A karizmatikus asszony döntéshelyzet elé állítja, és két lehetőséget kínál fel: vagy meghunyászkodik, vagy harcol. Dora a harmadikat választja, és mélységesen és hangosan felháborodik, hátha valaki segít rajta és helyreállítja az önbecsülését... mondjuk egy kigyúrt, vonzó férfi.
Erre tessék, egy kifestett lány vonszolja odébb, és parancsolgatni kezd neki.*
- Már megbocsáss, de ez nem így működik. Nem kértem a segítségedet, jól elboldogultam volna egyedül is azzal a némberrel, sőt, éppen azon voltam, hogy elkergessem. Én a tudományt gazdagítom a munkámmal, és túlságosan elfoglalt vagyok ahhoz, hogy efféle kuruzslókra pocsékoljam az időmet. *Közelebb lép egy fényes díszpajzshoz, hogy a rögtönzött tükörben megigazgassa ruháját, és kiszedegesse a növénydarabokat a hajából. Hiúsága olyannyira lefoglalja, hogy egy pillanatra még a „megmentőjéről” is megfeledkezik, morcosan látja, hogy még mindig itt van.*
- Na, eredj, koldulj inkább máshol… *Kezdené elhajtani a furcsa szerzetet, de mikor felé fordul, szeme a mesterkardon állapodik meg. Amennyire tudja, ilyesmije azért nem lehet akárkinek, főleg nem szegényeknek. Elakad a szava, pillantása pedig most már a városőrség tagjait keresi a tömegben, mert azért a seprű csak kevésbé fájt az imént, mint ez a fegyver tenné.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.24 21:25:59
10357. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-02-23 20:18:43
Üzenet elküldve: 2025-02-23 20:18:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Orthus Morthimer//
* Valóban rendelt a kereskedőtől jó néhány italt, bár közbe jött ez-az. A nemrégiben történt események könnyen kiverték a fejéből az egész megállapodást. Bárcsak mondhatná, hogy azért jár a piacon, mert eszébe jutott, sajnos ez nem így van. Ám szerencséjére az értelmetlen nézelődések közepette kiszúrja az épp lovon megpihenő kereskedőt, bár csak egy pillanattal később jut eszébe, hogy dolguk is akad.
A meglepődést lemossa az arcáról, majd egy kicsit ki is nyújtózkodik. Ezután megközelíti a kereskedőt. Valóban kitűnik az átlagos piaci látogatók között, de nem csak magassága, hanem zöldbőre végett. Minél közelebb ér, annál jobban körvonalazódik az elméjében, hogy mit is beszéltek meg legutóbbi találkozásuk alatt. *
- Jó újra látni önt Morthimer úr! Mintha kicsit megváltozott volna, míg távol voltam a várostól.
* Próbál beszélgetést kezdeményezni mielőtt elkezdnének szigorúan csak üzletről beszélni. Bár eljátssza, hogy nem tud semmiről, azért nem teljesen tudatlan. Néhány információ akaratlanul is a nép száján végzi, akár akarják, akár nem. Orthus hivatalos nemessé nevezése pedig enyhén szólva is várt volt, mondjuk ezt csak itt-ott hallotta néhány embertől. *
- Remélem nagyon jó egészségnek örvend ezekben a roppant stresszes időkben. Sajnos egy kevés ideig el kellett hagynom a várost, tudja, alkimista kutatások. Azonban egy kevés hír hozzám is elért, főleg, hogy enyhe változások indultak végbe. Remélem az elkövetkezendő idők is kegyesek lesznek.
* Valóban rendelt a kereskedőtől jó néhány italt, bár közbe jött ez-az. A nemrégiben történt események könnyen kiverték a fejéből az egész megállapodást. Bárcsak mondhatná, hogy azért jár a piacon, mert eszébe jutott, sajnos ez nem így van. Ám szerencséjére az értelmetlen nézelődések közepette kiszúrja az épp lovon megpihenő kereskedőt, bár csak egy pillanattal később jut eszébe, hogy dolguk is akad.
A meglepődést lemossa az arcáról, majd egy kicsit ki is nyújtózkodik. Ezután megközelíti a kereskedőt. Valóban kitűnik az átlagos piaci látogatók között, de nem csak magassága, hanem zöldbőre végett. Minél közelebb ér, annál jobban körvonalazódik az elméjében, hogy mit is beszéltek meg legutóbbi találkozásuk alatt. *
- Jó újra látni önt Morthimer úr! Mintha kicsit megváltozott volna, míg távol voltam a várostól.
* Próbál beszélgetést kezdeményezni mielőtt elkezdnének szigorúan csak üzletről beszélni. Bár eljátssza, hogy nem tud semmiről, azért nem teljesen tudatlan. Néhány információ akaratlanul is a nép száján végzi, akár akarják, akár nem. Orthus hivatalos nemessé nevezése pedig enyhén szólva is várt volt, mondjuk ezt csak itt-ott hallotta néhány embertől. *
- Remélem nagyon jó egészségnek örvend ezekben a roppant stresszes időkben. Sajnos egy kevés ideig el kellett hagynom a várost, tudja, alkimista kutatások. Azonban egy kevés hír hozzám is elért, főleg, hogy enyhe változások indultak végbe. Remélem az elkövetkezendő idők is kegyesek lesznek.
10356. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-02-23 16:07:28
Üzenet elküldve: 2025-02-23 16:07:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 446
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 446
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
*Jó előre megbeszélt időpontban kaptat lova, Luxius hátán a Piactérre. Mostanra elmondható, hogy szépen összeszokott a paripával, hiszen a városban már rendszeresen használja, és egy hosszabb útja is volt vele a falvakba.
Ez a mostani találkozó már régóta esedékes volt. Jó ideje nem hallott már Targhed Cagon felől. De az ork eddig se volt eltűnős fajta, és végül most is üzent. A bájitalok, amelyekre igényt tart, már egy ideje Orthus birtokában vannak. Szerencsére nem romló áru - legalábbis a kalmár sose hallott lejárt szavatosságú bájitalról.
A piaci forgatagban úgy dönt, nem száll le a nyeregből akkor sem, amikor már megérkezett a megbeszélt találkahelyre. Targhed amúgy is kimagaslik a tömegből, és immáron ő is.*
Ez a mostani találkozó már régóta esedékes volt. Jó ideje nem hallott már Targhed Cagon felől. De az ork eddig se volt eltűnős fajta, és végül most is üzent. A bájitalok, amelyekre igényt tart, már egy ideje Orthus birtokában vannak. Szerencsére nem romló áru - legalábbis a kalmár sose hallott lejárt szavatosságú bájitalról.
A piaci forgatagban úgy dönt, nem száll le a nyeregből akkor sem, amikor már megérkezett a megbeszélt találkahelyre. Targhed amúgy is kimagaslik a tömegből, és immáron ő is.*
10355. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-02-21 19:48:09
Üzenet elküldve: 2025-02-21 19:48:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 851
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 851
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy régi hobbi//
*Maga sem tudja, hogy miért, de azóta sem hagyta abba a munkát az istállóban, mióta már ott díszeleg az oldalán a hőn áhított, gyönyörű fegyver. A mai nap épp nem volt olyan rossz, mert nem a lovak karámját kellett kitakarítania, hanem maguk az állatok lecsutakolása volt a dolga, ami sokkalta jobb időtöltés, mint a ganéban turkálni.
Újabb, csillogó aranyérmékkel az erszényében indul hát haza a polgárnegyedi otthonába, ahová az út a Főtér környékéről a Piactéren át vezet, amit teljes szívéből gyűlöl. Itt túl sok az ember, elf, ork, akármi. Úgy nyüzsögnek, mint a hangyák. Bárcsak azok lennének, ugyanis néhanapján kedve volna föléjük magasodva egyszerűen eltaposni őket. Akkor legalább csendben maradnának, és nem fájdulna meg az óbégatásuktól úgy a feje, mint most. A homlokához is kap, ahogy a hangzavar miatt éles fájdalom nyilall belé.*
- Ugh… *Egy pillanatra még meg is szédül. Jobb lesz sietni, és minél előbb kikeveredni innen, mielőtt nem csak fájni fog, de el is veszíti a fejét. Nem hagyhatja, hogy az ingerült szörnyeteg eluralkodjon rajta, mert akkor megint olyat fog tenni, amiért, nos, nem fogják szeretni. pedig már jó úton jár afelé, hogy ne gyűlöljék. A lovász sem utálja már annyira, mint az elején, bár lehet, hogy ennek oka egyszerűen csak arra vezethető vissza, hogy ledolgozta nála a ki nem fizetett tartozását, de szerinte azért is, mert jó irányba igyekszik változni.
A piac persze most is túlzsúfolt, így haladni is nehéz. Többször félre kell tolnia szépruhás úrihölgyeket, akik túl sokáig bámulnak egy-egy pofátlanul drága ékszert, és persze közben ott ácsorognak, ahol ő el szeretne elmenni, néha meg testesebb férfiak között kell átpasszíroznia magát, akik észre sem veszik, hogy útban vannak. Nehéz munka ez a hazamenés…
Aztán meg egy rikácsoló öregasszony akad az útjába, aki egy másik lányt igyekszik jól elnáspángolni a seprűjével. Megáll, mert nem akarja, hogy a rögtönzött fegyver őt is eltalálja, így tisztes távolságból figyeli tovább a csetepatét. Türelme azonban hamar elfogy, így egy megfelelő pillanatban közelebb lép.*
- Na jó, ebből elég! Maga menjen vissza a sátrába vagy mibe, és csináljon… csinálja azt, amit eddig! Mármint a hadonászás előtt. Te meg gyere velem! *Azzal megragadja a lány kezét, és elrángatja onnan. Erő szorult a kis testébe bőven, az ellentmondást pedig nem tűri, így a kalapos kisasszony kénytelen lesz követni őt egészen addig, míg a tömegből kikeveredve végül el nem ereszti, és felé nem fordul.*
- Na! Szóval… Megmentettelek egy banyától. Most tartozol nekem. *Teszi csípőre a kezeit. Igaz, hogy csak azért tette, mert útban volt, de ha már így alakult, akkor miért ne tartson igényt jutalomra. Most, hogy lenyugodtak a kedélyek, tüzetesebben is végignéz a lányon, s közben nagyokat pislog. Nem, igazából fogalma sincs, hogy miért is rángatta magával, de most már mindegy.*
//Egy régi hobbi//
*Maga sem tudja, hogy miért, de azóta sem hagyta abba a munkát az istállóban, mióta már ott díszeleg az oldalán a hőn áhított, gyönyörű fegyver. A mai nap épp nem volt olyan rossz, mert nem a lovak karámját kellett kitakarítania, hanem maguk az állatok lecsutakolása volt a dolga, ami sokkalta jobb időtöltés, mint a ganéban turkálni.
Újabb, csillogó aranyérmékkel az erszényében indul hát haza a polgárnegyedi otthonába, ahová az út a Főtér környékéről a Piactéren át vezet, amit teljes szívéből gyűlöl. Itt túl sok az ember, elf, ork, akármi. Úgy nyüzsögnek, mint a hangyák. Bárcsak azok lennének, ugyanis néhanapján kedve volna föléjük magasodva egyszerűen eltaposni őket. Akkor legalább csendben maradnának, és nem fájdulna meg az óbégatásuktól úgy a feje, mint most. A homlokához is kap, ahogy a hangzavar miatt éles fájdalom nyilall belé.*
- Ugh… *Egy pillanatra még meg is szédül. Jobb lesz sietni, és minél előbb kikeveredni innen, mielőtt nem csak fájni fog, de el is veszíti a fejét. Nem hagyhatja, hogy az ingerült szörnyeteg eluralkodjon rajta, mert akkor megint olyat fog tenni, amiért, nos, nem fogják szeretni. pedig már jó úton jár afelé, hogy ne gyűlöljék. A lovász sem utálja már annyira, mint az elején, bár lehet, hogy ennek oka egyszerűen csak arra vezethető vissza, hogy ledolgozta nála a ki nem fizetett tartozását, de szerinte azért is, mert jó irányba igyekszik változni.
A piac persze most is túlzsúfolt, így haladni is nehéz. Többször félre kell tolnia szépruhás úrihölgyeket, akik túl sokáig bámulnak egy-egy pofátlanul drága ékszert, és persze közben ott ácsorognak, ahol ő el szeretne elmenni, néha meg testesebb férfiak között kell átpasszíroznia magát, akik észre sem veszik, hogy útban vannak. Nehéz munka ez a hazamenés…
Aztán meg egy rikácsoló öregasszony akad az útjába, aki egy másik lányt igyekszik jól elnáspángolni a seprűjével. Megáll, mert nem akarja, hogy a rögtönzött fegyver őt is eltalálja, így tisztes távolságból figyeli tovább a csetepatét. Türelme azonban hamar elfogy, így egy megfelelő pillanatban közelebb lép.*
- Na jó, ebből elég! Maga menjen vissza a sátrába vagy mibe, és csináljon… csinálja azt, amit eddig! Mármint a hadonászás előtt. Te meg gyere velem! *Azzal megragadja a lány kezét, és elrángatja onnan. Erő szorult a kis testébe bőven, az ellentmondást pedig nem tűri, így a kalapos kisasszony kénytelen lesz követni őt egészen addig, míg a tömegből kikeveredve végül el nem ereszti, és felé nem fordul.*
- Na! Szóval… Megmentettelek egy banyától. Most tartozol nekem. *Teszi csípőre a kezeit. Igaz, hogy csak azért tette, mert útban volt, de ha már így alakult, akkor miért ne tartson igényt jutalomra. Most, hogy lenyugodtak a kedélyek, tüzetesebben is végignéz a lányon, s közben nagyokat pislog. Nem, igazából fogalma sincs, hogy miért is rángatta magával, de most már mindegy.*
10354. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-02-21 10:14:00
Üzenet elküldve: 2025-02-21 10:14:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* A fontos dolgok megbeszélése után az ork gyors léptekkel hagyja maga mögött a polgárnegyedet. Bár még váltott volna egy-két szót az orkokkal is, tulajdonképpen őket is beavatta abba, amibe akarta. Ennél nagyobb beavatásnál talán már olyan információt is átnyújtana, amihez semmi közük. Az meg nem tenne jót a két fél közötti állapotnak.
Néhány pillanattal később be is tér a zsúfolt piacra ahol is néhány jó régen nem látott kuncsaftját, jött meglátogatni. Na, meg persze körbe is tervez nézni ha már itt van, elvégre, ha az üzlet elindul, akkor az erszénye is megdagad.
Néhány bájital gazdát cserél, valaki fát szeretne gyorsan és hatékonyan vágni? Itt egy piros italra van szüksége! Valaki gyorsan szeretne abroszt hímezni? Egy erősebb sárgát neki! Néhány pillanattal később úgy dagad az erszénye, mint még soha! Így a legjobb egy bevásárló körútra indulni, bár elképzelhető, hogy nem vesz semmit, mégis szereti járni a piacot jobbnál jobb tárgyakat keresve.
Először a megannyi bódénak a kirakatát vizsgálja meg, néhány tárgyat még a kezébe is vesz, hogy aztán kezében forgatva tudjon megcsodálni néhány dolgot. Lát néhány dolgot, ami megragadja a tekintetét, mint árban, mint eszmei értékben kimagasló dolgokat, ám most tényleg csak nézelődik ezeken a helyeken. Következőnek a lovaknál tesz egy kis megállót, elvégre, ha tényleg el szeretne menni a vérkertbe, akkor szüksége lesz egy gyors, kitartó, hűséges társra. *
Néhány pillanattal később be is tér a zsúfolt piacra ahol is néhány jó régen nem látott kuncsaftját, jött meglátogatni. Na, meg persze körbe is tervez nézni ha már itt van, elvégre, ha az üzlet elindul, akkor az erszénye is megdagad.
Néhány bájital gazdát cserél, valaki fát szeretne gyorsan és hatékonyan vágni? Itt egy piros italra van szüksége! Valaki gyorsan szeretne abroszt hímezni? Egy erősebb sárgát neki! Néhány pillanattal később úgy dagad az erszénye, mint még soha! Így a legjobb egy bevásárló körútra indulni, bár elképzelhető, hogy nem vesz semmit, mégis szereti járni a piacot jobbnál jobb tárgyakat keresve.
Először a megannyi bódénak a kirakatát vizsgálja meg, néhány tárgyat még a kezébe is vesz, hogy aztán kezében forgatva tudjon megcsodálni néhány dolgot. Lát néhány dolgot, ami megragadja a tekintetét, mint árban, mint eszmei értékben kimagasló dolgokat, ám most tényleg csak nézelődik ezeken a helyeken. Következőnek a lovaknál tesz egy kis megállót, elvégre, ha tényleg el szeretne menni a vérkertbe, akkor szüksége lesz egy gyors, kitartó, hűséges társra. *
10353. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-02-21 06:51:02
Üzenet elküldve: 2025-02-21 06:51:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 399
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 399
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy régi hobbi//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Dora kelletlenül ismeri be magának, hogy a hosszú, Artheniorban – és köztük is főleg a szegénynegyedben – töltött évek dacára egyáltalán nem mozog otthonosan a pórnép körében. Pislákoló életkedve és nosztalgiára hajlamos elf tendenciái arra vették rá, hogy felcsapja a fejére szeretett kalapját, és kedvenc hóbortjának, a tudománynak hódoljon, mint a régi szép időkben tette. Igen ám, de a régi beszállítói szőrén-szálán eltűntek a városból, újakra szert tenni pedig jóval nehezebb ebben a szakmában, mint ahogy emlékezett.
Jobb híján először a falusiaknak segített be az állatok levágásában, de hamar ráunt, hiszen még egy gyakorlottabb háziasszony is tudja, hogy néz ki egy disznó belül – arról nem is beszélve, mekkora patáliát csaptak a munkája minősége körül, mivel eszébe sem jutott a kedvükért félretenni a tanulmányai szempontjából irreleváns húst és zsírt. Egy másik tanyán valami ló döglődött, és segítséget kértek tőle, de hogy minek, nem értette. Ahelyett, hogy megengedték volna, hogy megadja neki a kegyes halált, és kitalálja, mi baja volt, azt követelték, gyógyítsa meg a menthetetlen állatot. Mikor az egyébként helyes diagnózist követően Dora kérte a neki járó jussát, a gazdasszony seprűvel loholt utána, még két tanyával odébb is hallotta a visítását.
Miután megelégelte a falusiak hálátlanságát, a város belseje felé vette az irányt. Na, nem itt jobb esélyekkel indult volna, ismeri már a környéket, mint a rossz pénzt. Igyekszik ugyan nyitva tartani a szemét, ahogy az utcát rója, de az itteniek előbb főzik meg pörköltnek a galambot meg a macskát, semmint hogy egy ápolt, feltűnően jómódú és tanult elf nőre hagyják azt szívjóságból.*
~ Ez a szépség átka. ~ *Sóhajt magában a lány. Kirívó öltözetének, modoros beszédének és furcsa hobbijának köszönhetően gyakran hívja fel magára mások figyelmét, de titkon mindig abban bízik (vagy inkább azzal áltatja magát), hogy sokuk a pestisjárvány megfékezésében szerzett hírnevének adózik csodálattal, nem pedig az erszényére vagy a bájaira fáj a foga.
Már épp azon töpreng, hogy szégyenszemre a folyó iszapjában térdepelve kell majd békát fognia, mint gyerekkorában tette, amikor hangok ütik meg a fülét.*
- Kígyóbél, patkányvese! Megcsalja-e a kedvese? Békacomb és galambrészek! Megtelik a családi fészek?
*Dora szeme felragyog, ahogy meglátja a jósnő ügyetlenül összetákolt sátrát a piactér szélén. Undorodik mindentől, ami csak vallás vagy babona – olyannyira, hogy fejben neki a két fogalom egymás szinonimája – ezért minden jövőbelátási szándék nélkül söpri félre az ajtó nemezlapját. A félhomályos helyiségben is egyből felismeri a megpusztult állatok hidegben konzervált maradványait. Igazat mondott, még kígyó is van köztük! A kis ládára bök, és köszönés nélkül kérdezi:*
- Mennyiért adja?
- Egy jóslás tíz arany. *Feleli tisztelettudóan a néne, nyilván ő is pénzt remél a lánytól, aki azonban még mindig a ládánál tart.*
- Az nem érdekel, a láda... *Köti az ebet Dora a karóhoz, de aztán megpördül.* Várjon csak… TÍZ arany? *Neki ötöt nem adtak volna azért a nyavalyás lóért! Egy lóért! Büdös parasztok!*
- Egy ilyen szép hölgy biztos szerelmes. Még tízért azt is pontosan megmondom, mikor kötik be a fejét. *Vigyorog az anyó foghíjasan. Sajnos nem tudja, hogy érzékeny témára tapintott. Dorára hirtelen ólomsúlyként nehezedik a szeretőjétől lopott kalap, ahogy megrohanják elméjét az emlékek, és ösztönösen megérinti az övén lógó csontmarkolatú tőrt, mint már annyiszor korábban, hogy ellenőrizze, nem tűnt-e el egyik pillanatról a másikra csakúgy, mint az előző tulajdonosa. Talán a fenyegetőnek tűnő mozdulat teszi, talán a lány szemében tomboló dühös láng, de a kuruzslónak ennyi elég, hogy sikítozni kezdjen.*
- Takarodjon innen! *Sipákol… és persze, hogy ennél is van egy cirokseprű, amivel majdnem leviszi Dora kalapját, és módszeresen kilöki őt a sátorból, hogy aztán rásózzon még párat a meglepetés erejével.*
- Büdös némber! *Visít az elf döbbenetesen hasonló hangon, mintha csak rokonok lennének.* Tudós vagyok! A kutatásomhoz akartam… Hagyjon már! Én voltam… A pestis…! *Magyarázná, ha nem menne néha seprű a szájába, ami egyre inkább megfutamodásra készteti.*
//Egy régi hobbi//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Dora kelletlenül ismeri be magának, hogy a hosszú, Artheniorban – és köztük is főleg a szegénynegyedben – töltött évek dacára egyáltalán nem mozog otthonosan a pórnép körében. Pislákoló életkedve és nosztalgiára hajlamos elf tendenciái arra vették rá, hogy felcsapja a fejére szeretett kalapját, és kedvenc hóbortjának, a tudománynak hódoljon, mint a régi szép időkben tette. Igen ám, de a régi beszállítói szőrén-szálán eltűntek a városból, újakra szert tenni pedig jóval nehezebb ebben a szakmában, mint ahogy emlékezett.
Jobb híján először a falusiaknak segített be az állatok levágásában, de hamar ráunt, hiszen még egy gyakorlottabb háziasszony is tudja, hogy néz ki egy disznó belül – arról nem is beszélve, mekkora patáliát csaptak a munkája minősége körül, mivel eszébe sem jutott a kedvükért félretenni a tanulmányai szempontjából irreleváns húst és zsírt. Egy másik tanyán valami ló döglődött, és segítséget kértek tőle, de hogy minek, nem értette. Ahelyett, hogy megengedték volna, hogy megadja neki a kegyes halált, és kitalálja, mi baja volt, azt követelték, gyógyítsa meg a menthetetlen állatot. Mikor az egyébként helyes diagnózist követően Dora kérte a neki járó jussát, a gazdasszony seprűvel loholt utána, még két tanyával odébb is hallotta a visítását.
Miután megelégelte a falusiak hálátlanságát, a város belseje felé vette az irányt. Na, nem itt jobb esélyekkel indult volna, ismeri már a környéket, mint a rossz pénzt. Igyekszik ugyan nyitva tartani a szemét, ahogy az utcát rója, de az itteniek előbb főzik meg pörköltnek a galambot meg a macskát, semmint hogy egy ápolt, feltűnően jómódú és tanult elf nőre hagyják azt szívjóságból.*
~ Ez a szépség átka. ~ *Sóhajt magában a lány. Kirívó öltözetének, modoros beszédének és furcsa hobbijának köszönhetően gyakran hívja fel magára mások figyelmét, de titkon mindig abban bízik (vagy inkább azzal áltatja magát), hogy sokuk a pestisjárvány megfékezésében szerzett hírnevének adózik csodálattal, nem pedig az erszényére vagy a bájaira fáj a foga.
Már épp azon töpreng, hogy szégyenszemre a folyó iszapjában térdepelve kell majd békát fognia, mint gyerekkorában tette, amikor hangok ütik meg a fülét.*
- Kígyóbél, patkányvese! Megcsalja-e a kedvese? Békacomb és galambrészek! Megtelik a családi fészek?
*Dora szeme felragyog, ahogy meglátja a jósnő ügyetlenül összetákolt sátrát a piactér szélén. Undorodik mindentől, ami csak vallás vagy babona – olyannyira, hogy fejben neki a két fogalom egymás szinonimája – ezért minden jövőbelátási szándék nélkül söpri félre az ajtó nemezlapját. A félhomályos helyiségben is egyből felismeri a megpusztult állatok hidegben konzervált maradványait. Igazat mondott, még kígyó is van köztük! A kis ládára bök, és köszönés nélkül kérdezi:*
- Mennyiért adja?
- Egy jóslás tíz arany. *Feleli tisztelettudóan a néne, nyilván ő is pénzt remél a lánytól, aki azonban még mindig a ládánál tart.*
- Az nem érdekel, a láda... *Köti az ebet Dora a karóhoz, de aztán megpördül.* Várjon csak… TÍZ arany? *Neki ötöt nem adtak volna azért a nyavalyás lóért! Egy lóért! Büdös parasztok!*
- Egy ilyen szép hölgy biztos szerelmes. Még tízért azt is pontosan megmondom, mikor kötik be a fejét. *Vigyorog az anyó foghíjasan. Sajnos nem tudja, hogy érzékeny témára tapintott. Dorára hirtelen ólomsúlyként nehezedik a szeretőjétől lopott kalap, ahogy megrohanják elméjét az emlékek, és ösztönösen megérinti az övén lógó csontmarkolatú tőrt, mint már annyiszor korábban, hogy ellenőrizze, nem tűnt-e el egyik pillanatról a másikra csakúgy, mint az előző tulajdonosa. Talán a fenyegetőnek tűnő mozdulat teszi, talán a lány szemében tomboló dühös láng, de a kuruzslónak ennyi elég, hogy sikítozni kezdjen.*
- Takarodjon innen! *Sipákol… és persze, hogy ennél is van egy cirokseprű, amivel majdnem leviszi Dora kalapját, és módszeresen kilöki őt a sátorból, hogy aztán rásózzon még párat a meglepetés erejével.*
- Büdös némber! *Visít az elf döbbenetesen hasonló hangon, mintha csak rokonok lennének.* Tudós vagyok! A kutatásomhoz akartam… Hagyjon már! Én voltam… A pestis…! *Magyarázná, ha nem menne néha seprű a szájába, ami egyre inkább megfutamodásra készteti.*
10352. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-02-11 20:34:11
Üzenet elküldve: 2025-02-11 20:34:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Az idő kellemes. Süt a nap, de pont erősen, hogy elviselhető maradjon és még egy enyhe szellő is fúj. Ezt hívják sétaidőnek. Lehet a piaci tömegben vannak akik csak ezért jöttek ki. Járni egyet ebben a színes, szagos emberkavalkádban ahol szinte bármit fel lehet lelni. Kellemes is lehetne ha egy mogorva gnóm bácsi nem taposna lábakra és csapkodná bokán a közelébe kerülőket, hogy utána még ő legyen felháborodva azon, hogy miért jönnek neki. Pimasz fiatalság! Így bánni Alakim Aherber-el, aki már akkor a városvezetéssel perlekedett mikor ezek még egy kósza gondolat se voltak. Jó pár fájó boka és elfojtott vagy kevésbé elfojtott káromkodás kíséretében megérkezik az öreg a paic azon részére amit keresett. A fajtársak részlege. Ahol nem kell a nyakát nyújtogatni és a minőségre nem lehet panasza. Csak az árakra.*
-Mennyi? Ez a papír még leírva se látta Lihanech-et nemhogy onnan származzon. Ismerem apádat, annak is én vertem a seggére mikor berúgta az ablakomat és te akarsz engem bolondnak nézni te kis taknyos. Azt, hittem nőtt már be a fejed lágya azóta, hogy folyton anyád szoknyája mögött bujkáltál. Vegyük már komolyan egymást! Fele annyiért elviszem és még azokat a krétákat is megkapom. Cserébe apád nem hall majd róla, hogy az öreg Aherber bácsit próbáltad átverni. Mi az, hogy ezt nem lehet? Miért ne lehetne? Azt, hittem te szabod az árakat. Ha nem akkor szóljál a főnöködnek és azzal beszélek. Na, akkor miért ne lehetne? Nem szoktam én otthonról kimozdulni. Fáj a lábam. Ne gyötörd már szegény öregembert. Apád mit szólna ehhez? Más úgy se vesz ilyeneket, ha meg a nyakadon marad ennyit se keresel vele. Na, mit szólsz? Jaj, ugyan már!
*Hosszas alkudozás árán, de az öreg csak beszerezte amire szüksége volt. Fránya fiatalság! Megpróbálták őt megkopasztani. Na, majd meglátják. Megmutatja nekik. Csak érne már haza mert tényleg kezd fájni a lába.*
-Mennyi? Ez a papír még leírva se látta Lihanech-et nemhogy onnan származzon. Ismerem apádat, annak is én vertem a seggére mikor berúgta az ablakomat és te akarsz engem bolondnak nézni te kis taknyos. Azt, hittem nőtt már be a fejed lágya azóta, hogy folyton anyád szoknyája mögött bujkáltál. Vegyük már komolyan egymást! Fele annyiért elviszem és még azokat a krétákat is megkapom. Cserébe apád nem hall majd róla, hogy az öreg Aherber bácsit próbáltad átverni. Mi az, hogy ezt nem lehet? Miért ne lehetne? Azt, hittem te szabod az árakat. Ha nem akkor szóljál a főnöködnek és azzal beszélek. Na, akkor miért ne lehetne? Nem szoktam én otthonról kimozdulni. Fáj a lábam. Ne gyötörd már szegény öregembert. Apád mit szólna ehhez? Más úgy se vesz ilyeneket, ha meg a nyakadon marad ennyit se keresel vele. Na, mit szólsz? Jaj, ugyan már!
*Hosszas alkudozás árán, de az öreg csak beszerezte amire szüksége volt. Fránya fiatalság! Megpróbálták őt megkopasztani. Na, majd meglátják. Megmutatja nekik. Csak érne már haza mert tényleg kezd fájni a lába.*
10351. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-01-28 21:38:15
Üzenet elküldve: 2025-01-28 21:38:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Árva angyal//
*Rellan azért magában beismeri, örül neki, hogy Mai nem húzza el a kezét, mikor megfogja. Általában a nénik addig rokonszenveznek vele, amíg a lelkiismeretük ráveszi őket, hogy dobjanak neki pár falatot, aztán nem foglalkoznak vele többé – és még akkor se engedik a szép ruhájuk közelébe. Az, hogy a kisfiú megfogja a lány kezét, egy ősi ösztön, nem teljesen tudatos döntés eredménye.*
- Jó, maj' szólok, ha van valami. *Mondja Mai magyarázatára reagálva. Egyelőre nem tűnik rossznak ez az új hely, de azért elképzelni se nagyon tudja, annyi baja volt az előzővel meg az itteni társasággal. Azt viszont nem árulja el Mainak, hogy gond nélkül bármikor hajlandó összepakolni és távozni, akár úgy is, hogy ne lássák. Nem ez lenne az első eset, hogy csak úgy lelécel a nagy kalandor.* De ha kapunk enni, az azér' jó. Mer' az a legfontosabb általában, és éhesen mindenki könnyebben lesz mérges meg jobban fázik.
*Úgy tűnik, gond nélkül keverednek a Kira csacsihoz, és Rellan nem mulasztja el bemutatni állatokról szerzett ismereteit. Amíg Mai a pénzt számolja, ő apróra elmutogat neki minden dolgot, amit tudni kell erről a csacsiról, beleértve, hogy két füle van, két szeme és egy farka, és hogy szereti a répát. Valószínűleg a lányt ezen információk egyike sem lepi meg, de a körítés nagyon tudományos.*
- Szóval ez itt így a csacsi. *Vonja le a végkonklúziót.* Csacsi, beszéljél!
*Azonban Kira nem nyilatkozik, nagyon békés (vagy jóllakott) hangulatában találják. Nem mondja sem azt, hogy i-ááá, sem, hogy i-óóó. Nem is nagyon csinál semmit, eléggé kezes állat, kissé bicegve megy arra, amerre vezetik a száron. Rellan simogatásaihoz azért lehajol, látszik, hogy őt kifejezetten kedveli.*
- Sokat etettem. *Magyarázza a kisfiú.* Azé' szeret. *És ebben lehet valami, mert ő is megkedvelte Mait, aki meg őt etette meg. Közben azért az árus is hozzászól a dologhoz, hogy ne csak a gyerek csiviteljen.*
- Elmegy az a lüke akárhova, naccsád, csak ne pakoljon rá nehezet. Azt meg rögtön tudni fogja, ha baja van, mer' akkor meg vernyog és lehasal.
*Miután megkapták a használati útmutatót az újdonsült háziállatukhoz, Rellan szinte szárnyal a boldogságtól, úgy ugrálja körbe a csacsit. És ha már az továbbra sem nyilatkozik, helyette a kisfiú értekezik szamárnyelven:*
- I-óóó, i-óóó!
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.28 21:40:04
*Rellan azért magában beismeri, örül neki, hogy Mai nem húzza el a kezét, mikor megfogja. Általában a nénik addig rokonszenveznek vele, amíg a lelkiismeretük ráveszi őket, hogy dobjanak neki pár falatot, aztán nem foglalkoznak vele többé – és még akkor se engedik a szép ruhájuk közelébe. Az, hogy a kisfiú megfogja a lány kezét, egy ősi ösztön, nem teljesen tudatos döntés eredménye.*
- Jó, maj' szólok, ha van valami. *Mondja Mai magyarázatára reagálva. Egyelőre nem tűnik rossznak ez az új hely, de azért elképzelni se nagyon tudja, annyi baja volt az előzővel meg az itteni társasággal. Azt viszont nem árulja el Mainak, hogy gond nélkül bármikor hajlandó összepakolni és távozni, akár úgy is, hogy ne lássák. Nem ez lenne az első eset, hogy csak úgy lelécel a nagy kalandor.* De ha kapunk enni, az azér' jó. Mer' az a legfontosabb általában, és éhesen mindenki könnyebben lesz mérges meg jobban fázik.
*Úgy tűnik, gond nélkül keverednek a Kira csacsihoz, és Rellan nem mulasztja el bemutatni állatokról szerzett ismereteit. Amíg Mai a pénzt számolja, ő apróra elmutogat neki minden dolgot, amit tudni kell erről a csacsiról, beleértve, hogy két füle van, két szeme és egy farka, és hogy szereti a répát. Valószínűleg a lányt ezen információk egyike sem lepi meg, de a körítés nagyon tudományos.*
- Szóval ez itt így a csacsi. *Vonja le a végkonklúziót.* Csacsi, beszéljél!
*Azonban Kira nem nyilatkozik, nagyon békés (vagy jóllakott) hangulatában találják. Nem mondja sem azt, hogy i-ááá, sem, hogy i-óóó. Nem is nagyon csinál semmit, eléggé kezes állat, kissé bicegve megy arra, amerre vezetik a száron. Rellan simogatásaihoz azért lehajol, látszik, hogy őt kifejezetten kedveli.*
- Sokat etettem. *Magyarázza a kisfiú.* Azé' szeret. *És ebben lehet valami, mert ő is megkedvelte Mait, aki meg őt etette meg. Közben azért az árus is hozzászól a dologhoz, hogy ne csak a gyerek csiviteljen.*
- Elmegy az a lüke akárhova, naccsád, csak ne pakoljon rá nehezet. Azt meg rögtön tudni fogja, ha baja van, mer' akkor meg vernyog és lehasal.
*Miután megkapták a használati útmutatót az újdonsült háziállatukhoz, Rellan szinte szárnyal a boldogságtól, úgy ugrálja körbe a csacsit. És ha már az továbbra sem nyilatkozik, helyette a kisfiú értekezik szamárnyelven:*
- I-óóó, i-óóó!
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.28 21:40:04
10350. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-01-28 17:19:46
Üzenet elküldve: 2025-01-28 17:19:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 926
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 926
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Árva angyal//
*Minden pillanatban szórakoztató a fiúcska. Több jelzést is lát arra vonatkozóan, hogy jól lakott és tetszett neki az étel; a felfelé mutató kis ujjacskát, a gyomorból cseppet sem panaszosan feltörő hangot, na meg a jóleső hümmentést. Ilyenkor Mai is rendkívül elégedett, mert sikerült néhány jó pillanatot okoznia. Nem kérdés, hogy megérdemli a másik. Csak azt tudná, miért szereti mindenki a ruhájába törölni a szaftot a kezéről, legyen az öt éves, vagy felnőtt férfi. A mosolya ettől még nem múlik, főleg, mert egy irányba tartanak, s bár lesz egy kitérő, sikerült elérnie azt, amit szeretett volna: ma már teljes biztonságban tölti Rellan az éjszakát. Az övébe csúszó koszos kis mancs meglepi, de a szíve ilyenkor csordultig telik. Természetes, hogy hagyja, sőt el sem ereszti egészen addig, amíg csak a gyerek igényli. Jól ismeri az utcákat, az egyszer biztos, de miért is ne ismerné, ha többet töltött a köveket taposva kint, mint bárhol kényelemben bent? Imád ebben a hangbuborékban sétálni, a fiú folyton csacsog, mindenre válaszolni szinte képtelenség, de a legfontosabbról azért beszélni kezd.*
- Van, aki idősebb, de az teljesen biztos, hogy ilyeneket nem fognak veled csinálni. Mindenkinek jut étel, nincs szükség elvenni a másikét. Nem is hagynám, de nem kell szóljak, mert rendes gyerekek. Megbecsülik, amijük van. Persze a játék hevében történhetnek kis balesetek, de könnyű különbséget tenni, hogy csak gonoszkodnak egyesek, vagy véletlen volt. Meg persze szeretnek tréfálkozni, de biztos téged sem kell félteni. *Kacag fel, mert igen jókedvű gyermekkel találkozott össze, nem kételkedik benne, hogy tud rosszcsont lenni, na de nem mindegy, hogy milyen töltettel. Nem félti Rellan-t, akik pedig jelenleg bent laknak, néhány heccen kívül nem ártanának igazán egymásnak. Persze Szikrával el kell beszélgetnie, hogy különös figyelmet fordítson arra, hogy ne essen bántódása a fiúnak. Vagy inkább Trylnor-nak szól… * - És igazad van, tényleg nem jó dolog. De majd meglátod, hogy milyen ott, aztán elmondod a véleményed. Nekem bármit elmondhatsz amúgy is.
*Teszi hozzá csak amolyan mellékesen. Bizalmat kiharcolni nem lehet, de nem árt tudatosítani néha, hogy szabad beszélni, sőt.
A beszélgetés miatt még gyorsabban telik el az út, ami amúgy sem volt hosszú, de ha az lenne sem bánná, legalább kicsit jobban megismeri a fiúcskát.
Nem kérdés, megérkeztek. A bajszos férfi talán el sem hiszi, hogy tényleg viszik azt a szamarat. Mai sem hitte volna, hogy egy sánta csacsival és egy gyerekkel tér haza néhány drága kelme helyett, de ez már csak ilyen. *
- Szép jó napot! Igen, tényleg érte jöttünk.
*Közelít, fél szemmel Rellan-t is figyelve, de amikor meglátja az állatot, akkor egy kis ideig a teljes figyelmét elragadja. Bájos. A hegeivel, a sántaságával együtt. Fél talán, de hogyisne félne, majd náluk ő is megtanulja, hogy nincs rá oka; ott még a kutya is csak azzal barátságtalan, aki bántani próbálja a gazdáját.*
- Sánta, de azért eljut velem hazáig, ugye? Nem lakok túl messze. *Végig simít kicsit félszegen a bundán, majd egy halk sóhaj kíséretében a táskájához nyúl. Egy kisebb erszénnyi arannyal lesz szegényebb, de egy jobb kedvű fiúval és egy „megmentett” állattal gazdagabb. Nem akar a gyerek előtt hangosan pénzről beszélni, nem kell tudja, hogy mennyit áldoz érte, neki most csak az üzenet a fontos. Van, akit érdekel azok sorsa is, aki másét nem. Így kezdődik egy újabb fejezet. *
- Jó helyen lesz nálunk, majd mi gondoskodunk róla. Köszönjük, hogy eddig vigyázott rá.
*Vigyorog a férfire, persze csak kedveskedik, jól tudja, hogy milyen sorsra is juthatott volna. Egy kötéllel vezetve a bátortalan, lassú szamarat indulnak tovább a rezidencia felé.*
- Sajnálom, hogy nem bír el minket. Téged talán még igen, de majd inkább Borson tanulj meg lovagolni. *Mert természetesen, ha fél a lovaktól, ha nem, most már erre is lehetősége fog nyílni.*
*Minden pillanatban szórakoztató a fiúcska. Több jelzést is lát arra vonatkozóan, hogy jól lakott és tetszett neki az étel; a felfelé mutató kis ujjacskát, a gyomorból cseppet sem panaszosan feltörő hangot, na meg a jóleső hümmentést. Ilyenkor Mai is rendkívül elégedett, mert sikerült néhány jó pillanatot okoznia. Nem kérdés, hogy megérdemli a másik. Csak azt tudná, miért szereti mindenki a ruhájába törölni a szaftot a kezéről, legyen az öt éves, vagy felnőtt férfi. A mosolya ettől még nem múlik, főleg, mert egy irányba tartanak, s bár lesz egy kitérő, sikerült elérnie azt, amit szeretett volna: ma már teljes biztonságban tölti Rellan az éjszakát. Az övébe csúszó koszos kis mancs meglepi, de a szíve ilyenkor csordultig telik. Természetes, hogy hagyja, sőt el sem ereszti egészen addig, amíg csak a gyerek igényli. Jól ismeri az utcákat, az egyszer biztos, de miért is ne ismerné, ha többet töltött a köveket taposva kint, mint bárhol kényelemben bent? Imád ebben a hangbuborékban sétálni, a fiú folyton csacsog, mindenre válaszolni szinte képtelenség, de a legfontosabbról azért beszélni kezd.*
- Van, aki idősebb, de az teljesen biztos, hogy ilyeneket nem fognak veled csinálni. Mindenkinek jut étel, nincs szükség elvenni a másikét. Nem is hagynám, de nem kell szóljak, mert rendes gyerekek. Megbecsülik, amijük van. Persze a játék hevében történhetnek kis balesetek, de könnyű különbséget tenni, hogy csak gonoszkodnak egyesek, vagy véletlen volt. Meg persze szeretnek tréfálkozni, de biztos téged sem kell félteni. *Kacag fel, mert igen jókedvű gyermekkel találkozott össze, nem kételkedik benne, hogy tud rosszcsont lenni, na de nem mindegy, hogy milyen töltettel. Nem félti Rellan-t, akik pedig jelenleg bent laknak, néhány heccen kívül nem ártanának igazán egymásnak. Persze Szikrával el kell beszélgetnie, hogy különös figyelmet fordítson arra, hogy ne essen bántódása a fiúnak. Vagy inkább Trylnor-nak szól… * - És igazad van, tényleg nem jó dolog. De majd meglátod, hogy milyen ott, aztán elmondod a véleményed. Nekem bármit elmondhatsz amúgy is.
*Teszi hozzá csak amolyan mellékesen. Bizalmat kiharcolni nem lehet, de nem árt tudatosítani néha, hogy szabad beszélni, sőt.
A beszélgetés miatt még gyorsabban telik el az út, ami amúgy sem volt hosszú, de ha az lenne sem bánná, legalább kicsit jobban megismeri a fiúcskát.
Nem kérdés, megérkeztek. A bajszos férfi talán el sem hiszi, hogy tényleg viszik azt a szamarat. Mai sem hitte volna, hogy egy sánta csacsival és egy gyerekkel tér haza néhány drága kelme helyett, de ez már csak ilyen. *
- Szép jó napot! Igen, tényleg érte jöttünk.
*Közelít, fél szemmel Rellan-t is figyelve, de amikor meglátja az állatot, akkor egy kis ideig a teljes figyelmét elragadja. Bájos. A hegeivel, a sántaságával együtt. Fél talán, de hogyisne félne, majd náluk ő is megtanulja, hogy nincs rá oka; ott még a kutya is csak azzal barátságtalan, aki bántani próbálja a gazdáját.*
- Sánta, de azért eljut velem hazáig, ugye? Nem lakok túl messze. *Végig simít kicsit félszegen a bundán, majd egy halk sóhaj kíséretében a táskájához nyúl. Egy kisebb erszénnyi arannyal lesz szegényebb, de egy jobb kedvű fiúval és egy „megmentett” állattal gazdagabb. Nem akar a gyerek előtt hangosan pénzről beszélni, nem kell tudja, hogy mennyit áldoz érte, neki most csak az üzenet a fontos. Van, akit érdekel azok sorsa is, aki másét nem. Így kezdődik egy újabb fejezet. *
- Jó helyen lesz nálunk, majd mi gondoskodunk róla. Köszönjük, hogy eddig vigyázott rá.
*Vigyorog a férfire, persze csak kedveskedik, jól tudja, hogy milyen sorsra is juthatott volna. Egy kötéllel vezetve a bátortalan, lassú szamarat indulnak tovább a rezidencia felé.*
- Sajnálom, hogy nem bír el minket. Téged talán még igen, de majd inkább Borson tanulj meg lovagolni. *Mert természetesen, ha fél a lovaktól, ha nem, most már erre is lehetősége fog nyílni.*
10349. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-01-27 16:36:39
Üzenet elküldve: 2025-01-27 16:36:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Árva angyal//
*Rellan degeszre falja magát a sok finomsággal. Rég volt már ilyen lakomában része, utoljára akkor, mikor disznót vágtak a környéken, és sikerült csennie pár kis kolbászkát a tűzről, mielőtt lefülelték volna. Már nem is fázik úgy, részben a fűtött helyiségnek, részben magának az ennivalónak köszönhetően. Ujját a levegőbe böki, mintegy figyelmeztetve, hogy nemsokára válaszol a sok kíváncsi kérdésre, a másik kezével pedig pocakját lapogatja, beletörölve ingébe még némi szaftot. Száját elhagyja egy jóleső büfi.*
- Hmm! *Ad hangot az elégedettségének civilizáltabb módon is a kisfiú. Aztán gondol egyet, és hogy Mia ne tévedjen el a számára már annyira ismerős piaci kavalkádban, kis piszkos mancsát megpróbálja Mai kezébe csúsztatni. Ha hagyja neki, akkor így, kézen fogva mehetnek tovább együtt.* Gyere! Tudok egy nagyon rövid utat.
*Nem a forgalmas, kocsik járta főúton, hanem kisebb, párhuzamos utcán vezeti végig a lányt, de egyik sem olyan, ahol akár egy óvodás kisfiúnak, akár egy fiatal nőnek aggódnia kellene. Igazából ez az árusok bódéinak hátulja, ahol a sertepertélő családtagok rakják és pakolják az újabb adag árukat, tehát végig szem előtt vannak.*
- Erre szeretek menni, mer' itt nem kell félni a lovaktól. Mármint hogy nem félek *Teszi hozzá javításképp Rellan, mert most elköpte magát.* Csak oan nagyok, tudod. És akkor így nem látják, hogy ott vagy lent. Mármint hogy én. De maj' ha magasabb leszek, mint te, akkor mehetünk együtt, te Borson, én meg a sajátomon. *Elmélkedik. Most nem a kis varázsvilágában jár, hanem a pár évvel ezutáni jövőben, és tetszik neki a gondolat.*
- Hát szóval a fiúk, akikkel együtt lakom, nem túl jók. *Meséli tovább, kicsit lehalkítva a hangját.* Engem néha félrelöknek, legutóbb is beletaszajtottak egy pocsolyába. Meg nem akarják, hogy játsszak velük, mert szerintük béna vagyok. Úgyhogy csak nézem őket, próbálok úgy dobni követ, mint ők. *Megzörgeti a zsebét.* Meg ha van is valamim, elveszik. Ők akármit meg tudnak enni. Úgyhogy inkább elbújok addig, amíg meg nem ettem. A kolbász miatt is irigykednének, de nekik ne adjál! Őket nem kell elvinni egy ilyen szép házba, mert csak tönkreteszik, érted. Meg már olyan nagyok, mint te, így dolgozhatnának is, erre csak szórakozásból verekednek meg lopkodnak. Szerintem ez nem jó dolog. *Azért felpillant Maira, hogy a lány is megerősítse ebben, mert ez a saját elképzelése a dologról, és eleget csúfolták érte, hogy elbizonytalanodjon.* Szóval ha azok a gyerekek a nagy házban így egyidősek velem, az jó, mer' akkor nem fognak elverni. *Von vállat.
Alig száz lépést tesznek így, aztán letérnek a mellékutcáról, és elfordulnak egy kis viskó felé, ami mögött nagy istálló húzódik, előtte pedig egy nagy bajuszú öregember árulja a beketrecelt csirkéket, kacsákat, de van ott birka és ló is. Két ló fara mögül kikandikál egy bánatos csacsi.*
- Alyeras bácsi, jöttünk a szamáré'! *Kiabál már messziről az apónak, akinek felcsillan a szeme nagy bajusza alatt, de nem hagyja magát elragadtatni, azért inkább a felnőttre, nem pedig rá néz, révén ha valaki, Mai nagyobb valószínűséggel tud fizetni érte, mint Rellan.*
- A Sánta Kiráé'? *Kérdezi a bácsi gyanúsan Rellanéhoz hasonló akcentussal, még mindig Maira függesztve pillantását.*
- Azé', bácsi.
- Hát előbb azér' nézze meg a naccsága, mer' nem tréfálok, amikor azt mondom, hogy sánta. Ijedős, és nem bír túl nehezet. Megtépte a szomszéd kutya, a rohadt pofáját. Szóval azt ne várja, hogy elvigye, mer' leveti, és saras lesz a szép ruhája.
*Rellan ujjával szemléltetésképpen a csacsi lábára bök, amin egy jó nagy, bunda nélküli heg húzódik hosszan. Az állat közömbösen hegyezi a fülét.*
*Rellan degeszre falja magát a sok finomsággal. Rég volt már ilyen lakomában része, utoljára akkor, mikor disznót vágtak a környéken, és sikerült csennie pár kis kolbászkát a tűzről, mielőtt lefülelték volna. Már nem is fázik úgy, részben a fűtött helyiségnek, részben magának az ennivalónak köszönhetően. Ujját a levegőbe böki, mintegy figyelmeztetve, hogy nemsokára válaszol a sok kíváncsi kérdésre, a másik kezével pedig pocakját lapogatja, beletörölve ingébe még némi szaftot. Száját elhagyja egy jóleső büfi.*
- Hmm! *Ad hangot az elégedettségének civilizáltabb módon is a kisfiú. Aztán gondol egyet, és hogy Mia ne tévedjen el a számára már annyira ismerős piaci kavalkádban, kis piszkos mancsát megpróbálja Mai kezébe csúsztatni. Ha hagyja neki, akkor így, kézen fogva mehetnek tovább együtt.* Gyere! Tudok egy nagyon rövid utat.
*Nem a forgalmas, kocsik járta főúton, hanem kisebb, párhuzamos utcán vezeti végig a lányt, de egyik sem olyan, ahol akár egy óvodás kisfiúnak, akár egy fiatal nőnek aggódnia kellene. Igazából ez az árusok bódéinak hátulja, ahol a sertepertélő családtagok rakják és pakolják az újabb adag árukat, tehát végig szem előtt vannak.*
- Erre szeretek menni, mer' itt nem kell félni a lovaktól. Mármint hogy nem félek *Teszi hozzá javításképp Rellan, mert most elköpte magát.* Csak oan nagyok, tudod. És akkor így nem látják, hogy ott vagy lent. Mármint hogy én. De maj' ha magasabb leszek, mint te, akkor mehetünk együtt, te Borson, én meg a sajátomon. *Elmélkedik. Most nem a kis varázsvilágában jár, hanem a pár évvel ezutáni jövőben, és tetszik neki a gondolat.*
- Hát szóval a fiúk, akikkel együtt lakom, nem túl jók. *Meséli tovább, kicsit lehalkítva a hangját.* Engem néha félrelöknek, legutóbb is beletaszajtottak egy pocsolyába. Meg nem akarják, hogy játsszak velük, mert szerintük béna vagyok. Úgyhogy csak nézem őket, próbálok úgy dobni követ, mint ők. *Megzörgeti a zsebét.* Meg ha van is valamim, elveszik. Ők akármit meg tudnak enni. Úgyhogy inkább elbújok addig, amíg meg nem ettem. A kolbász miatt is irigykednének, de nekik ne adjál! Őket nem kell elvinni egy ilyen szép házba, mert csak tönkreteszik, érted. Meg már olyan nagyok, mint te, így dolgozhatnának is, erre csak szórakozásból verekednek meg lopkodnak. Szerintem ez nem jó dolog. *Azért felpillant Maira, hogy a lány is megerősítse ebben, mert ez a saját elképzelése a dologról, és eleget csúfolták érte, hogy elbizonytalanodjon.* Szóval ha azok a gyerekek a nagy házban így egyidősek velem, az jó, mer' akkor nem fognak elverni. *Von vállat.
Alig száz lépést tesznek így, aztán letérnek a mellékutcáról, és elfordulnak egy kis viskó felé, ami mögött nagy istálló húzódik, előtte pedig egy nagy bajuszú öregember árulja a beketrecelt csirkéket, kacsákat, de van ott birka és ló is. Két ló fara mögül kikandikál egy bánatos csacsi.*
- Alyeras bácsi, jöttünk a szamáré'! *Kiabál már messziről az apónak, akinek felcsillan a szeme nagy bajusza alatt, de nem hagyja magát elragadtatni, azért inkább a felnőttre, nem pedig rá néz, révén ha valaki, Mai nagyobb valószínűséggel tud fizetni érte, mint Rellan.*
- A Sánta Kiráé'? *Kérdezi a bácsi gyanúsan Rellanéhoz hasonló akcentussal, még mindig Maira függesztve pillantását.*
- Azé', bácsi.
- Hát előbb azér' nézze meg a naccsága, mer' nem tréfálok, amikor azt mondom, hogy sánta. Ijedős, és nem bír túl nehezet. Megtépte a szomszéd kutya, a rohadt pofáját. Szóval azt ne várja, hogy elvigye, mer' leveti, és saras lesz a szép ruhája.
*Rellan ujjával szemléltetésképpen a csacsi lábára bök, amin egy jó nagy, bunda nélküli heg húzódik hosszan. Az állat közömbösen hegyezi a fülét.*
10348. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-01-26 10:15:01
Üzenet elküldve: 2025-01-26 10:15:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kirakatálmok//
*A nő jól látja, valóban a lelkébe lát, de ebben az esetben ez nem feltétlenül Merlana képességeinek köszönhető, hanem annak, hogy Anlyeska egyáltalán meg sem próbálja leplezni az érzéseit. Lerí róla, hogy vágyik a szépségre, a csillogásra, a fényűzésre. Mi sem bizonyítja ezt jobban annál, hogy most is a drága kelmék előtt sóvárogva talált rá.*
- Nem rossz? *kérdez vissza mosolyogva, ezt is ismeri. Ha valamit az ember nem képes megszerezni magának, akkor hajlamos degradálni annak értékét, hogy megnyugtassa a lelkét azzal, hogy valójában nem is felel meg az igényeinek.*
- Ön kifejezetten kritikus a minőséget illetően, jól sejtem? * Ami azt illeti, hiába fejtegeti a lelki okokat, az tény, hogy a piacon árult ruhák soha nem lesznek összemérhetők azokkal, melyeket képzett szabók, a megrendelő igényeit figyelembe véve, egyedileg készítenek el.*
- Nem, épp ellenkezőleg. Hálás vagyok érte. Tudod, Anlyeska, a túlzott udvariasság fárasztó, és minden esetben csupán egy színjáték. Úgyhogy örömmel fogadom, hogy megszabadítasz ettől a tehertől. *Nem tudja megállni, hogy ne kuncogjon ő is röviden a lánnyal együtt. Az illem egy álarc, melyet két ember egymás felé mutat úgy, hogy önmagukat elrejtik a másik elől, és egyiküknek sincs hozzá kedve igazán. Ez valahol egészen nevetséges.
A vörös ruhájának említése újabb mosolyt csal az arcára. Ezek szerint az akkori megjelenése valóban mély nyomot hagyhatott Anlyeská-ban.*
- A vörös ruha most pihen. Sajnos alkalmatlan ilyen hideg időben arra, hogy a szabadban viseljem *kuncogja.* Ahogy a Pegazusban már említettem, dalnok vagyok és színésznő. Rendszeresen szoktam fellépni a környéken, és szórakoztatni a vásárlókat. *Válaszol röviden a kérdésre, de igazából őt sokkal jobban érdekli az, hogy Anlyeska mi célból jött ide.*
- És te, ha szabad kérdeznem? Mi járatban, ha nem tervezel vásárolni? *érdeklődik.*
//Kirakatálmok//
*A nő jól látja, valóban a lelkébe lát, de ebben az esetben ez nem feltétlenül Merlana képességeinek köszönhető, hanem annak, hogy Anlyeska egyáltalán meg sem próbálja leplezni az érzéseit. Lerí róla, hogy vágyik a szépségre, a csillogásra, a fényűzésre. Mi sem bizonyítja ezt jobban annál, hogy most is a drága kelmék előtt sóvárogva talált rá.*
- Nem rossz? *kérdez vissza mosolyogva, ezt is ismeri. Ha valamit az ember nem képes megszerezni magának, akkor hajlamos degradálni annak értékét, hogy megnyugtassa a lelkét azzal, hogy valójában nem is felel meg az igényeinek.*
- Ön kifejezetten kritikus a minőséget illetően, jól sejtem? * Ami azt illeti, hiába fejtegeti a lelki okokat, az tény, hogy a piacon árult ruhák soha nem lesznek összemérhetők azokkal, melyeket képzett szabók, a megrendelő igényeit figyelembe véve, egyedileg készítenek el.*
- Nem, épp ellenkezőleg. Hálás vagyok érte. Tudod, Anlyeska, a túlzott udvariasság fárasztó, és minden esetben csupán egy színjáték. Úgyhogy örömmel fogadom, hogy megszabadítasz ettől a tehertől. *Nem tudja megállni, hogy ne kuncogjon ő is röviden a lánnyal együtt. Az illem egy álarc, melyet két ember egymás felé mutat úgy, hogy önmagukat elrejtik a másik elől, és egyiküknek sincs hozzá kedve igazán. Ez valahol egészen nevetséges.
A vörös ruhájának említése újabb mosolyt csal az arcára. Ezek szerint az akkori megjelenése valóban mély nyomot hagyhatott Anlyeská-ban.*
- A vörös ruha most pihen. Sajnos alkalmatlan ilyen hideg időben arra, hogy a szabadban viseljem *kuncogja.* Ahogy a Pegazusban már említettem, dalnok vagyok és színésznő. Rendszeresen szoktam fellépni a környéken, és szórakoztatni a vásárlókat. *Válaszol röviden a kérdésre, de igazából őt sokkal jobban érdekli az, hogy Anlyeska mi célból jött ide.*
- És te, ha szabad kérdeznem? Mi járatban, ha nem tervezel vásárolni? *érdeklődik.*
10347. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-01-26 07:18:34
Üzenet elküldve: 2025-01-26 07:18:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kirakatálmok//
*Az egyetlen dolog, ami most mosolyt csal az arcára, az valóban csak annak a gondolata, hogy Corad most hogy nézhetne rá, ha vele jött volna ki ide. Szinte élesen látja azt a duzzogó arcot, amivel akkor is szembesült, mikor a fogadóban megcsodálta azt a szép, vörös ruhát. Talán a vörös sem állna neki olyan rosszul, nem? Fordul vissza gondolatban a szép ruhák felé, de végül inkább csak a száját húzva hessegeti el a csipke és selyem gondolatát. Messze nincs még abban a helyzetben, hogy megérje fájdítania a szívét. Talán nem is lesz soha. Már épp fordulna és indulna is tovább, mikor megüti fülét a nem oly régről megismert hang. A zöldek nyomban fordulnak felé, meglepetésére pedig a hanghoz tartozó nő ugyan az, ám a viselt ruha jóval egyszerűbb. Röpke az idő, amit azzal tölt, hogy végig mérje a nőt, a zöldek hamar vissza is térnek az arcára.*
- Merlana kisasszony!
*Mosolyodik el, miközben aprót biccent felé. A kérdésre pedig vet még egy utolsó pillantást a kiszemelt ruha felé.*
- Annyira nem rossz.
*Vonja meg a vállait, mintha nem lenne különösebb érdeklődéssel a ruha iránt. Ám az újból arra kutakodó szemek és a rövid, de annál vágyakozóbb sóhaj bizonyosan elárulja, hogy nem lenne ellenére, ha máris birtokolhatná. De még mindig ott bújik benne az a zavaróan furcsa érzés, hogy Merlana a Pegazusban egyenesen látott bele a lelkébe, ami kérdéses, hogy mennyire jó dolog.*
- Dehogy. Csak nézelődöm.
*Inkább visszafordul a nőhöz, majd újra mosolyt varázsolva magára úgy fordul, hogy a látószögéből minél kintebb kerüljenek ezek a francos, szép ruhák.*
- Ha élhetek azzal, hogy tegeződjünk és ne kisasszonyozzon, ugye nem fog megsértődni?
*Kuncog fel halkan. Rég volt már, hogy bárki is kisasszonynak szólítsa. Nincs már rang hozzá, hogy ez elvárt legyen. Az idő elteltével pedig szinte idegennek is hat már. Amúgy sem szerette sosem a formalitásokat, csak kötelezően betartotta. Ám a helyzet már régen nem ugyan az, így inkább élne a tegeződés könnyedségével.*
- És mi járatban itt a szép vörös ruha nélkül?
*Billenti félre a fejét kíváncsian.*
//Kirakatálmok//
*Az egyetlen dolog, ami most mosolyt csal az arcára, az valóban csak annak a gondolata, hogy Corad most hogy nézhetne rá, ha vele jött volna ki ide. Szinte élesen látja azt a duzzogó arcot, amivel akkor is szembesült, mikor a fogadóban megcsodálta azt a szép, vörös ruhát. Talán a vörös sem állna neki olyan rosszul, nem? Fordul vissza gondolatban a szép ruhák felé, de végül inkább csak a száját húzva hessegeti el a csipke és selyem gondolatát. Messze nincs még abban a helyzetben, hogy megérje fájdítania a szívét. Talán nem is lesz soha. Már épp fordulna és indulna is tovább, mikor megüti fülét a nem oly régről megismert hang. A zöldek nyomban fordulnak felé, meglepetésére pedig a hanghoz tartozó nő ugyan az, ám a viselt ruha jóval egyszerűbb. Röpke az idő, amit azzal tölt, hogy végig mérje a nőt, a zöldek hamar vissza is térnek az arcára.*
- Merlana kisasszony!
*Mosolyodik el, miközben aprót biccent felé. A kérdésre pedig vet még egy utolsó pillantást a kiszemelt ruha felé.*
- Annyira nem rossz.
*Vonja meg a vállait, mintha nem lenne különösebb érdeklődéssel a ruha iránt. Ám az újból arra kutakodó szemek és a rövid, de annál vágyakozóbb sóhaj bizonyosan elárulja, hogy nem lenne ellenére, ha máris birtokolhatná. De még mindig ott bújik benne az a zavaróan furcsa érzés, hogy Merlana a Pegazusban egyenesen látott bele a lelkébe, ami kérdéses, hogy mennyire jó dolog.*
- Dehogy. Csak nézelődöm.
*Inkább visszafordul a nőhöz, majd újra mosolyt varázsolva magára úgy fordul, hogy a látószögéből minél kintebb kerüljenek ezek a francos, szép ruhák.*
- Ha élhetek azzal, hogy tegeződjünk és ne kisasszonyozzon, ugye nem fog megsértődni?
*Kuncog fel halkan. Rég volt már, hogy bárki is kisasszonynak szólítsa. Nincs már rang hozzá, hogy ez elvárt legyen. Az idő elteltével pedig szinte idegennek is hat már. Amúgy sem szerette sosem a formalitásokat, csak kötelezően betartotta. Ám a helyzet már régen nem ugyan az, így inkább élne a tegeződés könnyedségével.*
- És mi járatban itt a szép vörös ruha nélkül?
*Billenti félre a fejét kíváncsian.*
10346. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-01-25 16:58:18
Üzenet elküldve: 2025-01-25 16:58:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kirakatálmok//
*A Piactér továbbra is az egyik legalkalmasabb hely egy zenésznek, hogy munkát végezzen. Egyszerű utcazenészként kezdte a pályafutását itt, ezen a helyen, de mára már kitüntetett helye van, a vásár szervezői külön meg szokták hívni, hogy előadásával színesítse a piac hangulatát. Nem egy csillogó bálterem kényelme ez, főleg nem ebben a hideg időben, de egyelőre nincs abban a helyzetben, hogy nemet mondjon bármilyen felkérésre, már csak azért sem, mert valamiből vissza kell fizetnie a tartozását Nestar úr-nak, és van más is, ami miatt rengeteg pénzre lesz szüksége.
Ma már nem zenél tovább, épp az említett alkimistától kapott hegedűjét csomagolja vissza a tokjába, ami mellett a szintén a tulajdonát képező furulya is helyet kap. Miután végzett, úgy dönt, hogy mielőtt távozna, körbenéz egyet az árusok között. A mai fizetsége után talán megengedheti magának, hogy megvegyen egy-két csecsebecsét, ha megtetszik neki, legfeljebb Nestar úrnak még várnia kell egy kicsit a pénzére.
Nem is róla lenne szó, ha egy idő után végül nem a selyem, csipke és drágakövek között kötne ki. Na, itt aztán tényleg nem szabad, hogy elragadja a vágy, mert még a végén megint azon kapja magát, hogy egyetlen aranyérméje sem maradt, Nestar-t pedig nem lehet kifizetni egy szép rakott szoknyával. Még szerencse, hogy a figyelmét elragadja néhány ismerős, tűzvörös hajtincs.*
- Anlyeska kisasszony! Micsoda meglepetés. *Széles mosollyal üdvözli ismerősét, megtartva az illedelmes hangnemet, hisz a fogadóban sem tegeződtek egymással, a felajánlás előjoga pedig a -valószínűleg- idősebb kora miatt Anyleská-t illeti. Na, valamire talán mégis csak jók azok az illemtanórák.*
- Gyönyörűek nem igaz? *Néz végig a csodásabbnál csodásabb ruhakölteményeken. Magában közben elégedetten vigyorog. Az a tény, hogy itt találta a nőt, a múltkori győzelmét igazolja. Úgy tűnik, valóban sikerült megfognia a szép ruhák ígéretével.*
- Netán tervezi megvásárolni valamelyiket? *Érdeklődik. Egyébként most ő sincs úgy kicsípve, mint a legutóbbi találkozásuk alkalmával. Az időjárás nem alkalmas a tetszelgésre, így csak egy egyszerű, szürke ruhát visel, rajta fűzővel, vastag harisnyával és kabáttal. Természetesen Poffriss asszony ezeket is rá szabta, de koránt sem annyira feltűnőek, mint az a bizonyos vörös darab.*
//Kirakatálmok//
*A Piactér továbbra is az egyik legalkalmasabb hely egy zenésznek, hogy munkát végezzen. Egyszerű utcazenészként kezdte a pályafutását itt, ezen a helyen, de mára már kitüntetett helye van, a vásár szervezői külön meg szokták hívni, hogy előadásával színesítse a piac hangulatát. Nem egy csillogó bálterem kényelme ez, főleg nem ebben a hideg időben, de egyelőre nincs abban a helyzetben, hogy nemet mondjon bármilyen felkérésre, már csak azért sem, mert valamiből vissza kell fizetnie a tartozását Nestar úr-nak, és van más is, ami miatt rengeteg pénzre lesz szüksége.
Ma már nem zenél tovább, épp az említett alkimistától kapott hegedűjét csomagolja vissza a tokjába, ami mellett a szintén a tulajdonát képező furulya is helyet kap. Miután végzett, úgy dönt, hogy mielőtt távozna, körbenéz egyet az árusok között. A mai fizetsége után talán megengedheti magának, hogy megvegyen egy-két csecsebecsét, ha megtetszik neki, legfeljebb Nestar úrnak még várnia kell egy kicsit a pénzére.
Nem is róla lenne szó, ha egy idő után végül nem a selyem, csipke és drágakövek között kötne ki. Na, itt aztán tényleg nem szabad, hogy elragadja a vágy, mert még a végén megint azon kapja magát, hogy egyetlen aranyérméje sem maradt, Nestar-t pedig nem lehet kifizetni egy szép rakott szoknyával. Még szerencse, hogy a figyelmét elragadja néhány ismerős, tűzvörös hajtincs.*
- Anlyeska kisasszony! Micsoda meglepetés. *Széles mosollyal üdvözli ismerősét, megtartva az illedelmes hangnemet, hisz a fogadóban sem tegeződtek egymással, a felajánlás előjoga pedig a -valószínűleg- idősebb kora miatt Anyleská-t illeti. Na, valamire talán mégis csak jók azok az illemtanórák.*
- Gyönyörűek nem igaz? *Néz végig a csodásabbnál csodásabb ruhakölteményeken. Magában közben elégedetten vigyorog. Az a tény, hogy itt találta a nőt, a múltkori győzelmét igazolja. Úgy tűnik, valóban sikerült megfognia a szép ruhák ígéretével.*
- Netán tervezi megvásárolni valamelyiket? *Érdeklődik. Egyébként most ő sincs úgy kicsípve, mint a legutóbbi találkozásuk alkalmával. Az időjárás nem alkalmas a tetszelgésre, így csak egy egyszerű, szürke ruhát visel, rajta fűzővel, vastag harisnyával és kabáttal. Természetesen Poffriss asszony ezeket is rá szabta, de koránt sem annyira feltűnőek, mint az a bizonyos vörös darab.*
10345. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-01-25 16:08:49
Üzenet elküldve: 2025-01-25 16:08:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kirakatálmok//
*Mélyen szívja magába a tömegben elvegyült illatokat. Na nem a frissen sült kenyérét vagy a zamatos gyümölcsökét. Nem azokat a sorokat kutatja fel, hogy a szívét fájdítsa.
Corad reggel a suszterhez ment, így egyedül maradt a viskóban, amihez most annyi kedve sem volt, mint általában a tömegbe kilépni nincs. Elmúltak azok az idők, hogy élvezze a társasági életet, viszont Corad hiányának köszönhetően a magányos szobát most nehezebben viselte. Noha az arcára időnként kiülő fintor pontosan jelzi, hogy mennyire van kedvére az, hogy idegeneket kerülgessen, mégis célirányosan halad a sorok között. Egészen addig, amíg az orra el nem vezeti a finom illóolajok, a drága kelmék és csillogó ékszerek közé. Oda, ahol semmi keresnivalója sincs, mert többet annál nem igazán tehet, minthogy a nyálát csorgatja a szép ruhákat látva. Mégis kimért, kényelmes tempóban halad az árusok között miközben a portékákat veszi alaposan szemügyre. Fájdítja a szívét, de most először úgy érzi, hogy talán nem lesz olyan lehetetlen azt a szép ruhát megvennie, amit éppen vizsgálgat. Vajon a sárga jól állna egyáltalán neki? Az árus előtt megállva méri végig a darabot, majd halk sóhajjal pillant le a saját, egyszerű ruhájára. Arra, ami szép zöld, de dísztelen, esetlen és elnyűtt. Ellenben azzal, amire most visszapillant. A selyemre, a csipkére. Annyira talán most nem is baj, hogy a félvér nélkül jött ki ide. Biztos megint bosszankodna, ha meglátná, hogy milyen reménykedő arccal méregeti azt a darabot. Ami igazából csak egy ruha. Valami, aminek nem kéne, hogy fontos legyen, mégis szinte bármit megadna azért, hogy birtokolhassa. Végül a száját húzva fintorodik el a gondolatra, hogy mennyivel egyszerűbb is lehetne az élete, ha ezt az anyagiasságot végre sikerülne teljesen kinőnie.*
//Kirakatálmok//
*Mélyen szívja magába a tömegben elvegyült illatokat. Na nem a frissen sült kenyérét vagy a zamatos gyümölcsökét. Nem azokat a sorokat kutatja fel, hogy a szívét fájdítsa.
Corad reggel a suszterhez ment, így egyedül maradt a viskóban, amihez most annyi kedve sem volt, mint általában a tömegbe kilépni nincs. Elmúltak azok az idők, hogy élvezze a társasági életet, viszont Corad hiányának köszönhetően a magányos szobát most nehezebben viselte. Noha az arcára időnként kiülő fintor pontosan jelzi, hogy mennyire van kedvére az, hogy idegeneket kerülgessen, mégis célirányosan halad a sorok között. Egészen addig, amíg az orra el nem vezeti a finom illóolajok, a drága kelmék és csillogó ékszerek közé. Oda, ahol semmi keresnivalója sincs, mert többet annál nem igazán tehet, minthogy a nyálát csorgatja a szép ruhákat látva. Mégis kimért, kényelmes tempóban halad az árusok között miközben a portékákat veszi alaposan szemügyre. Fájdítja a szívét, de most először úgy érzi, hogy talán nem lesz olyan lehetetlen azt a szép ruhát megvennie, amit éppen vizsgálgat. Vajon a sárga jól állna egyáltalán neki? Az árus előtt megállva méri végig a darabot, majd halk sóhajjal pillant le a saját, egyszerű ruhájára. Arra, ami szép zöld, de dísztelen, esetlen és elnyűtt. Ellenben azzal, amire most visszapillant. A selyemre, a csipkére. Annyira talán most nem is baj, hogy a félvér nélkül jött ki ide. Biztos megint bosszankodna, ha meglátná, hogy milyen reménykedő arccal méregeti azt a darabot. Ami igazából csak egy ruha. Valami, aminek nem kéne, hogy fontos legyen, mégis szinte bármit megadna azért, hogy birtokolhassa. Végül a száját húzva fintorodik el a gondolatra, hogy mennyivel egyszerűbb is lehetne az élete, ha ezt az anyagiasságot végre sikerülne teljesen kinőnie.*
10344. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-01-22 21:41:58
Üzenet elküldve: 2025-01-22 21:41:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Árva angyal//
*A lány nem hagyja annyiban ezt a villám dolgot. Talán Rellan értette félre, és nem is vonta kétségbe a képességeit. Nagy hiba volna. Nála tehetségesebb ötéves harcost még nem termett a világ, természetesen. Majd tart neki mindjárt egy bemutatót, és akkor megnézheti jobban magának, mit tud. Már rég találkozott olyan nénivel, aki ennyire kíváncsi volt rá. Az emberek többsége csak úgy elment mellette, átmenetileg kedveskedett valamit, hogy jobban aludjon éjjel, mert segített egy gyereknek. Nem igazán foglalkozott velük, nem várt sokat tőlük úgy általában. Ez a lány viszont furcsa, de kicsit jó értelemben, nem úgy, mint a gonosz emberek, akik bandában kapnak el másokat, és akiktől óva intette a sebes képű Izen. Bele is megy a játékba, bár nem vár sokat tőle, így nem is csalódhat. Szimat alapján elindul vele sült kolbászért, és visszadugja a zsebébe a tevét.*
- Hát egen, ilyen egy teve *nyugtázza méltósággal.* Neked van állatod? Szeretem őket. Mind máshogy néz ki, de olyan szépek. Ja, és... *Izgatottan ugrándozni kezd Mia körül, annyira belelovallja magát a beszédbe.* Mind más hangot ad ki. Például van a Kira csacsi, ott a piacon. *Mutat egy megfelelő irányba.* Azt nem veszi meg senki, me' aszondják, baja van. Pedig csak megtépte egy kutya a lábát, és csúnya neki. De tud ám rajta menni. Na, az így nem aszodja, hogy i-ááá, hanem hogy i-óóóó. Én hallottam, de nem hisz nekem senki. Pedig én értek hozzá, mer' már mindenféle állatot megsimogattam. Ja, tevét nem. Azt még egy bácsi adta nekem, de már nem tudom, ki volt. Nem emlékszem, mer' kicsi voltam. *Most nem az.*
- Hát lakni azt ott vagy a Mazne néni viskójában szoktunk, ahol főzi a ruhát, és jó meleg van, vagy az állatos bácsinál, mer' az szereti, ha valaki melegíti a csirkéket, dob nekik magot. De azt csak én! *Szögezi le.* A többi fiú piszkálja az állatokat, a bácsi akkor nagyon mérges lesz, és kipirosodik az orra. *Kuncog.
Végre egy olyan részre érnek, ahol nagyobb a hely, és nem sétál senki. Eljött az idő. Rellan két marokra fogja harci fegyverét.*
- Na most figyelj! *Kiáltja, és elkezdi suhogtatni a fegyvert. Nem túl célzott, nem is nagyon gyors, de átmelegíti a csöppséget, ami ilyen időben külön előny. Közben haladnak is, Rellan a szimata után. Egyre jobb illatokra lesz figyelmes, egyre jobban fellelkesül, de hirtelen megtorpan. Csalódott fejet vágva pillant fel a hatalmas kőépületre, a díszes fogadóra, amely kiemelkedik a többi ház közül.*
- Jajj, az ott nem jó. Oda nem lehet bemenni nekem. A fogadós aszondta nekünk a fiúkkal, hogy ha erre jövünk, ellátja a bajunk.
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.22 21:43:29
*A lány nem hagyja annyiban ezt a villám dolgot. Talán Rellan értette félre, és nem is vonta kétségbe a képességeit. Nagy hiba volna. Nála tehetségesebb ötéves harcost még nem termett a világ, természetesen. Majd tart neki mindjárt egy bemutatót, és akkor megnézheti jobban magának, mit tud. Már rég találkozott olyan nénivel, aki ennyire kíváncsi volt rá. Az emberek többsége csak úgy elment mellette, átmenetileg kedveskedett valamit, hogy jobban aludjon éjjel, mert segített egy gyereknek. Nem igazán foglalkozott velük, nem várt sokat tőlük úgy általában. Ez a lány viszont furcsa, de kicsit jó értelemben, nem úgy, mint a gonosz emberek, akik bandában kapnak el másokat, és akiktől óva intette a sebes képű Izen. Bele is megy a játékba, bár nem vár sokat tőle, így nem is csalódhat. Szimat alapján elindul vele sült kolbászért, és visszadugja a zsebébe a tevét.*
- Hát egen, ilyen egy teve *nyugtázza méltósággal.* Neked van állatod? Szeretem őket. Mind máshogy néz ki, de olyan szépek. Ja, és... *Izgatottan ugrándozni kezd Mia körül, annyira belelovallja magát a beszédbe.* Mind más hangot ad ki. Például van a Kira csacsi, ott a piacon. *Mutat egy megfelelő irányba.* Azt nem veszi meg senki, me' aszondják, baja van. Pedig csak megtépte egy kutya a lábát, és csúnya neki. De tud ám rajta menni. Na, az így nem aszodja, hogy i-ááá, hanem hogy i-óóóó. Én hallottam, de nem hisz nekem senki. Pedig én értek hozzá, mer' már mindenféle állatot megsimogattam. Ja, tevét nem. Azt még egy bácsi adta nekem, de már nem tudom, ki volt. Nem emlékszem, mer' kicsi voltam. *Most nem az.*
- Hát lakni azt ott vagy a Mazne néni viskójában szoktunk, ahol főzi a ruhát, és jó meleg van, vagy az állatos bácsinál, mer' az szereti, ha valaki melegíti a csirkéket, dob nekik magot. De azt csak én! *Szögezi le.* A többi fiú piszkálja az állatokat, a bácsi akkor nagyon mérges lesz, és kipirosodik az orra. *Kuncog.
Végre egy olyan részre érnek, ahol nagyobb a hely, és nem sétál senki. Eljött az idő. Rellan két marokra fogja harci fegyverét.*
- Na most figyelj! *Kiáltja, és elkezdi suhogtatni a fegyvert. Nem túl célzott, nem is nagyon gyors, de átmelegíti a csöppséget, ami ilyen időben külön előny. Közben haladnak is, Rellan a szimata után. Egyre jobb illatokra lesz figyelmes, egyre jobban fellelkesül, de hirtelen megtorpan. Csalódott fejet vágva pillant fel a hatalmas kőépületre, a díszes fogadóra, amely kiemelkedik a többi ház közül.*
- Jajj, az ott nem jó. Oda nem lehet bemenni nekem. A fogadós aszondta nekünk a fiúkkal, hogy ha erre jövünk, ellátja a bajunk.
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.22 21:43:29
10343. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-01-22 18:22:49
Üzenet elküldve: 2025-01-22 18:22:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 926
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 926
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Árva angyal//
*Ha neki egy gyerek a szörnyekről kíván mesélni, akkor ő meg fogja hallgatni. És még látszódni is fog az olykor igen hideg vonásokon, hogy mennyire érdekli, hogyan is igázta le őket a hős lovag. Hogy egy labirintuson át futva, vagy netán felhők között repülve, az édes mindegy, hiszen a hölgyek megmentésére siet az, akivel most éppen beszélget. Ami becsülendő dolog. Mai mégis olyan gonosz dolgot talált mondani, hogy csak majdnem villámgyors az a csapás, amit rájuk tud mérni a fiú.*
- Ó, akkor annyira, mint a villám? Talán látnom kellene még egyszer. Mert aki fél a denevérszörnyektől, az nem tud arra is odafigyelni, hogy milyen gyorsan sújt le a kard. Csak sejtheti.
*Ha mentenie kell a helyzetet, hát megteszi. Igazándiból beszállt a játékba és most nagyon szeretne tudni minden egyes részletet, ami abban a kis világban van, ami a gyermeké. De nem csak a képzeletbelit… hanem azt is, amiben tényleg él. Hogyan küzd meg a téllel, hol alszik és a sok kedves piactéri kofa, városi jótevő mellett ki az, aki bántja, vagy esetleg rosszra kényszeríti, becsomagolva valami kedvességbe. Nem tudja levenni róla a kékeket.
A nevét végre megtudja. Andorellan. Milyen szépen cseng. Biztos kapott már valami becenevet is, de erre nem tud kitérni, merthogy egy nagyon fontos lépést tesznek a kapcsolatuk elmélyítéséért: megmutatja neki a fiú a tevéjét. Illetve, nem mutat semmit. Ahogy látja az üres tenyeret, legörbül még az ajka is, főleg, hogy észreveszi az elfojtott kis kuncogást. *
- Azt hittem ma látok végre tevét… Ó! *Csillan fel az a lélektükör, ahogy meglátja a másik marokból kikandikáló lábakat. Aztán felnyílnak a piciny ujjak, az ajka íve pedig immáron felfelé gördül. Méregeti egy kis ideig, közben pedig végig hallgat minden egyes szót. * - Kettő, mh. *Bólogat, mert ugyebár nagyon érdekli, hogy hány púpja van egy tevének, amit egyébként lát. De az ujjak sem hagyják, hogy megtévessze őt bármi: kettő. Most már teljes bizonyosságot nyert az ügy. Bár válaszolna arra, hogy a homokban kíván kincset keresni nagyobb korában a másik, felfigyel a halkuló szavakra. Az ilyen mindig jelent valamit, a kissé szégyenlősebbé váló tekintet szintén. Mai nem ismeri ezt a világot, csak annyira, ahogy mások mesélték. Ettől függetlenül próbálja megérteni, ha sokszor nem is olyan könnyű. Ő is halkít a hangján, majd szétnéz, mintha csak azt szeretné, hogy senki ne hallhassa az ő kis tervüket.*
- Homokhoz nem tudlak elvinni, de kolbászt még tudok szerezni. Biztos, hogy jó meleg lesz. Csak azt mutasd meg, hogy hol érezted a legfinomabbnak az illatát. Egy ilyen hős megérdemli azt a lakomát. Mit szólsz, mehetünk? *Cinkos mosollyal nyújtja a fiú felé a kezét. Bár aztán rájön, hogy talán már túl nagy ahhoz, hogy elfogadja a kacsót.*
- És közben mesélhetnél még a kalandjaidról. Hol szokott aludni ez a lovag? *Böki meg a másik mellkasát, de csak játékosan, miközben a fiúcska irányításával elindulna a vágyott kifőzdéhez.*
*Ha neki egy gyerek a szörnyekről kíván mesélni, akkor ő meg fogja hallgatni. És még látszódni is fog az olykor igen hideg vonásokon, hogy mennyire érdekli, hogyan is igázta le őket a hős lovag. Hogy egy labirintuson át futva, vagy netán felhők között repülve, az édes mindegy, hiszen a hölgyek megmentésére siet az, akivel most éppen beszélget. Ami becsülendő dolog. Mai mégis olyan gonosz dolgot talált mondani, hogy csak majdnem villámgyors az a csapás, amit rájuk tud mérni a fiú.*
- Ó, akkor annyira, mint a villám? Talán látnom kellene még egyszer. Mert aki fél a denevérszörnyektől, az nem tud arra is odafigyelni, hogy milyen gyorsan sújt le a kard. Csak sejtheti.
*Ha mentenie kell a helyzetet, hát megteszi. Igazándiból beszállt a játékba és most nagyon szeretne tudni minden egyes részletet, ami abban a kis világban van, ami a gyermeké. De nem csak a képzeletbelit… hanem azt is, amiben tényleg él. Hogyan küzd meg a téllel, hol alszik és a sok kedves piactéri kofa, városi jótevő mellett ki az, aki bántja, vagy esetleg rosszra kényszeríti, becsomagolva valami kedvességbe. Nem tudja levenni róla a kékeket.
A nevét végre megtudja. Andorellan. Milyen szépen cseng. Biztos kapott már valami becenevet is, de erre nem tud kitérni, merthogy egy nagyon fontos lépést tesznek a kapcsolatuk elmélyítéséért: megmutatja neki a fiú a tevéjét. Illetve, nem mutat semmit. Ahogy látja az üres tenyeret, legörbül még az ajka is, főleg, hogy észreveszi az elfojtott kis kuncogást. *
- Azt hittem ma látok végre tevét… Ó! *Csillan fel az a lélektükör, ahogy meglátja a másik marokból kikandikáló lábakat. Aztán felnyílnak a piciny ujjak, az ajka íve pedig immáron felfelé gördül. Méregeti egy kis ideig, közben pedig végig hallgat minden egyes szót. * - Kettő, mh. *Bólogat, mert ugyebár nagyon érdekli, hogy hány púpja van egy tevének, amit egyébként lát. De az ujjak sem hagyják, hogy megtévessze őt bármi: kettő. Most már teljes bizonyosságot nyert az ügy. Bár válaszolna arra, hogy a homokban kíván kincset keresni nagyobb korában a másik, felfigyel a halkuló szavakra. Az ilyen mindig jelent valamit, a kissé szégyenlősebbé váló tekintet szintén. Mai nem ismeri ezt a világot, csak annyira, ahogy mások mesélték. Ettől függetlenül próbálja megérteni, ha sokszor nem is olyan könnyű. Ő is halkít a hangján, majd szétnéz, mintha csak azt szeretné, hogy senki ne hallhassa az ő kis tervüket.*
- Homokhoz nem tudlak elvinni, de kolbászt még tudok szerezni. Biztos, hogy jó meleg lesz. Csak azt mutasd meg, hogy hol érezted a legfinomabbnak az illatát. Egy ilyen hős megérdemli azt a lakomát. Mit szólsz, mehetünk? *Cinkos mosollyal nyújtja a fiú felé a kezét. Bár aztán rájön, hogy talán már túl nagy ahhoz, hogy elfogadja a kacsót.*
- És közben mesélhetnél még a kalandjaidról. Hol szokott aludni ez a lovag? *Böki meg a másik mellkasát, de csak játékosan, miközben a fiúcska irányításával elindulna a vágyott kifőzdéhez.*
10342. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-01-22 17:43:09
Üzenet elküldve: 2025-01-22 17:43:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Árva angyal//
*Rellan egyáltalán nem bánja, hogy végre valaki előtt a szörnyszakértő szerepében tündökölhet. A városban folyton megszólják, hogy csak rosszalkodással tölti az idejét, és soha senkiben nem merül fel, hogy valójában minden egyes kardcsapással csak felkészül arra a sok veszedelemre, ami majd felnőttként várja. Persze nem egy félős típus, tudja ő, mire vállalkozik. Majd meglátják, amikor hős páncélos lovag lesz, egyszer belovagol a piactérre, és annyi mindent fog venni, de annyit! Mint azok a gazdag emberek, akik szép ruhában járnak és mindenféle finomságot vesznek, meg szép szál kolbászt.
Hirtelen megkordul a gyomra. Kellett itt pogácsáról beszélni, mindig ez történik ilyenkor.
Persze azért egy kicsit fel is húzza az orrát, mikor a kardvívási képességeit kritizálja ez a Mai.*
- Majdnem úgy, mint a villám? *kérdezi fennhéjazón, megnyomva az első szót. Na tessék, ez a néni olyan, hogy megmentik, erre még csak nem is értékeli a mögötte lévő erőfeszítést. Na, nem mintha Rellan megvédte volna, igazából a labirintus kincsét keresi, aztán majd felnőttként még van ideje bőven gondolkodni a lányokon, meg mentegetni azokat. Addig meg hadd álmodozzanak ők róla. A Yosta bá, aki mindig az ivó oldalát támasztja, úgyis azt tanította neki, hogy a feleséggel csak a baj van. Vállalja el az, aki nagyon szeretne tiszta ruhában lenni. Ő elvan a vacak gatyájában is, a Yosta bá is elvolt benne egyedül, miután valami más nénivel ment el főzőcskézni. Mert hogy így mondták a többiek, hogy „összeszűrte a szomszédasszonnyal a levet”. Hát most meg nem főzőcskéz senkivel, igaza van. A pogácsa finomabb.*
- Há' tudod mit, én meg Andorellan vagyok, és neked megmutatom a tevét *mondja rendkívül nagylelkűen. Érzi ő, érzi, hogy eljátszhat Mai figyelmével. Először benyúl az egyik zörgő zsebébe, kihúzza belőle a markát, és Mai elé emelve szétnyitja a tenyerét. Hát nézzenek oda, nincs rajta semmi! Kíváncsi, mit fog szólni, és próbálja megállni kuncogás nélkül. De mielőtt még azt hinné a nő, hogy nincs is teve, csak bemesélte, a másik zsebébe is mélyen nyúl, és most tényleg van valami a kis gyerekmarokban, kikandikálnak a fa lábacskái. És lám, mikor széttárja a kezét, ott csücsül rajta egy fából faragott kis teve két jókora púppal a hátán.*
- Pupuja van. Két pupu. *Magyarázza, és még az ujjával is mutatja, hogy kettő.* Megy a homokba', de itt errefelé nincs teve. Majd ha nagy leszek, lesz olyanom, és a homokba' fogok kincsesládát keresni. Arrafelé senki se jár, mer' éhes lesz meg szomjas. Én bírom. De azér' egy kis kolbászt ennék most, mer' az jó meleg. Mint a homok. *Ismeri be egy kissé halkabban, szégyellősebben. Azt csak a gazdag emberek szoktak enni, ezért igyekszik nagyon bizalmasan fogalmazni, nehogy a környékbeliek megszólják, vagy elgyepálják érte.*
*Rellan egyáltalán nem bánja, hogy végre valaki előtt a szörnyszakértő szerepében tündökölhet. A városban folyton megszólják, hogy csak rosszalkodással tölti az idejét, és soha senkiben nem merül fel, hogy valójában minden egyes kardcsapással csak felkészül arra a sok veszedelemre, ami majd felnőttként várja. Persze nem egy félős típus, tudja ő, mire vállalkozik. Majd meglátják, amikor hős páncélos lovag lesz, egyszer belovagol a piactérre, és annyi mindent fog venni, de annyit! Mint azok a gazdag emberek, akik szép ruhában járnak és mindenféle finomságot vesznek, meg szép szál kolbászt.
Hirtelen megkordul a gyomra. Kellett itt pogácsáról beszélni, mindig ez történik ilyenkor.
Persze azért egy kicsit fel is húzza az orrát, mikor a kardvívási képességeit kritizálja ez a Mai.*
- Majdnem úgy, mint a villám? *kérdezi fennhéjazón, megnyomva az első szót. Na tessék, ez a néni olyan, hogy megmentik, erre még csak nem is értékeli a mögötte lévő erőfeszítést. Na, nem mintha Rellan megvédte volna, igazából a labirintus kincsét keresi, aztán majd felnőttként még van ideje bőven gondolkodni a lányokon, meg mentegetni azokat. Addig meg hadd álmodozzanak ők róla. A Yosta bá, aki mindig az ivó oldalát támasztja, úgyis azt tanította neki, hogy a feleséggel csak a baj van. Vállalja el az, aki nagyon szeretne tiszta ruhában lenni. Ő elvan a vacak gatyájában is, a Yosta bá is elvolt benne egyedül, miután valami más nénivel ment el főzőcskézni. Mert hogy így mondták a többiek, hogy „összeszűrte a szomszédasszonnyal a levet”. Hát most meg nem főzőcskéz senkivel, igaza van. A pogácsa finomabb.*
- Há' tudod mit, én meg Andorellan vagyok, és neked megmutatom a tevét *mondja rendkívül nagylelkűen. Érzi ő, érzi, hogy eljátszhat Mai figyelmével. Először benyúl az egyik zörgő zsebébe, kihúzza belőle a markát, és Mai elé emelve szétnyitja a tenyerét. Hát nézzenek oda, nincs rajta semmi! Kíváncsi, mit fog szólni, és próbálja megállni kuncogás nélkül. De mielőtt még azt hinné a nő, hogy nincs is teve, csak bemesélte, a másik zsebébe is mélyen nyúl, és most tényleg van valami a kis gyerekmarokban, kikandikálnak a fa lábacskái. És lám, mikor széttárja a kezét, ott csücsül rajta egy fából faragott kis teve két jókora púppal a hátán.*
- Pupuja van. Két pupu. *Magyarázza, és még az ujjával is mutatja, hogy kettő.* Megy a homokba', de itt errefelé nincs teve. Majd ha nagy leszek, lesz olyanom, és a homokba' fogok kincsesládát keresni. Arrafelé senki se jár, mer' éhes lesz meg szomjas. Én bírom. De azér' egy kis kolbászt ennék most, mer' az jó meleg. Mint a homok. *Ismeri be egy kissé halkabban, szégyellősebben. Azt csak a gazdag emberek szoktak enni, ezért igyekszik nagyon bizalmasan fogalmazni, nehogy a környékbeliek megszólják, vagy elgyepálják érte.*
10341. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-01-22 13:06:56
Üzenet elküldve: 2025-01-22 13:06:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 926
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 926
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Árva angyal//
*Szereti nézni, amikor a gyerekek játszanak. Ő maga nem is emlékszik, hogy volt-e úgy igazán gyerek, éppen ezért nem venné el az élményt senkitől. Csak figyeli a kékekkel a folyamatot, meg sem rezdül, mikor a tartórúdra kapaszkodik fel a fiú; nem félt túl senkit. Nagy esésekből lehet igazán tanulni. Persze ez nem jelenti azt, hogy bármit megengedne az árvaház lakóinak, sőt. De attól még nem venné el ezt az örömöt, főleg, mert igenis jár nekik. Jár azoknak, akik annyit nélkülöznek, hogy egy képzelt világban legalább ne kelljen. Hadd higgye el néhány pillanatra, hogy ő bizony egy lovag, aki bárkit legyőz a kardnak használatos botjával. Eljön még az az idő, amikor nem lehet elfutni a valóság elől.
Nézi azokat a számára különleges kis szemeket és úgy tűnik emberére akadt. Egy igazi hős, aki éppen azokat védi, akiket kell, kérés, kérdés nélkül. A köszönésen elmosolyodik, soha nem fogja ezt megszokni, de a néni-t sem. Olyan fiatal még ő maga is, hogy borsódzik a háta a szótól, de a gondolatokat ki nem hallja, így most nem kell belül rosszallnia egy efféle megszólítást.*
- Villám? Majdnem úgy sújtottál le vele, mint a villám. Hm. *Néz rá kissé gondolkodóba esve.* - Szerencsések vagyunk, mi hölgyek, hogy van, aki vigyáz ránk. Na de, ha a kardodnak van neve, biztosan neked is. Elárulod? Én Mai vagyok.
*A fiú már most igen leleményes. Mondhatni, okos. Mai-t nem könnyű ám csőbe húzni, próbálkoztak már néhányan, de a legtöbben elbuktak. Aki pedig nem, hát az meg is érdemli a nyereségét, hiszen az valamit tényleg tud. *
- Ó, a világért sem szeretnélek feltartani, ha ennyi dolgod van. *Méri végig a fiút, majd felsóhajt.* - De nem láttam még tevét soha. Tényleg tudsz nekem mutatni? *Szemei csillognak az érdeklődéstől, majd a zsebek felé vetülnek. Vajon miféle teve fér el ott?* - Nekem megér két pogácsát… sőt. Választhatsz mást is helyette. Mondjuk valami olyat, amit még nem kóstoltál, de szeretnél. Persze csak miután megmutattad a tevéd. *Köszörüli meg a torkát.*
*Szereti nézni, amikor a gyerekek játszanak. Ő maga nem is emlékszik, hogy volt-e úgy igazán gyerek, éppen ezért nem venné el az élményt senkitől. Csak figyeli a kékekkel a folyamatot, meg sem rezdül, mikor a tartórúdra kapaszkodik fel a fiú; nem félt túl senkit. Nagy esésekből lehet igazán tanulni. Persze ez nem jelenti azt, hogy bármit megengedne az árvaház lakóinak, sőt. De attól még nem venné el ezt az örömöt, főleg, mert igenis jár nekik. Jár azoknak, akik annyit nélkülöznek, hogy egy képzelt világban legalább ne kelljen. Hadd higgye el néhány pillanatra, hogy ő bizony egy lovag, aki bárkit legyőz a kardnak használatos botjával. Eljön még az az idő, amikor nem lehet elfutni a valóság elől.
Nézi azokat a számára különleges kis szemeket és úgy tűnik emberére akadt. Egy igazi hős, aki éppen azokat védi, akiket kell, kérés, kérdés nélkül. A köszönésen elmosolyodik, soha nem fogja ezt megszokni, de a néni-t sem. Olyan fiatal még ő maga is, hogy borsódzik a háta a szótól, de a gondolatokat ki nem hallja, így most nem kell belül rosszallnia egy efféle megszólítást.*
- Villám? Majdnem úgy sújtottál le vele, mint a villám. Hm. *Néz rá kissé gondolkodóba esve.* - Szerencsések vagyunk, mi hölgyek, hogy van, aki vigyáz ránk. Na de, ha a kardodnak van neve, biztosan neked is. Elárulod? Én Mai vagyok.
*A fiú már most igen leleményes. Mondhatni, okos. Mai-t nem könnyű ám csőbe húzni, próbálkoztak már néhányan, de a legtöbben elbuktak. Aki pedig nem, hát az meg is érdemli a nyereségét, hiszen az valamit tényleg tud. *
- Ó, a világért sem szeretnélek feltartani, ha ennyi dolgod van. *Méri végig a fiút, majd felsóhajt.* - De nem láttam még tevét soha. Tényleg tudsz nekem mutatni? *Szemei csillognak az érdeklődéstől, majd a zsebek felé vetülnek. Vajon miféle teve fér el ott?* - Nekem megér két pogácsát… sőt. Választhatsz mást is helyette. Mondjuk valami olyat, amit még nem kóstoltál, de szeretnél. Persze csak miután megmutattad a tevéd. *Köszörüli meg a torkát.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10386-10405