// Nyárelői forgatag //
// Zef, Dralg //
- Megvagyok, nem kell miattam aggódnod *Feleli a fiatal elfnek, miközben szelíden elmosolyodik, utána viszont az újonnan érkezett jövevényé a szó, így Saurii is rá függeszti azokat a vad, karmazsin szemeket, melyek holmi csekély emlékeztetői anyja származásának. Kinézetre akár egy ember, semmi különleges nincs benne, mindezt apjától örökölte, ellenben lélektükrei, s igen csak rossz személyisége már inkább tudható női szülőjének hagyatékaként. Persze nem vitás, életstílusához sokban hozzátett a sivatagi barbár neveltetés, ahol nem bántak vele úri kisasszonyként, ellenben megtanult túlélni, kardot fogni a kezében, s becsülni a családot, melyhez még csak a vére sem köti. Talán épp ennek köszönhető, hogy ilyen hamar elfogadta Zefet, a csalafinta kis elfet - elvégre rokon lelkek -, s ez már éppen elegendő egy szorosabb kötelékhez.
Az csak természetes, hogy egyelőre még nincs szó elszakíthatatlan kapocsról közöttük, de ő a maga részéről reméli, hogy hosszas barátságnak néznek elébe.
No de, itt ez a megtermett férfi is, akinek rettegett harcos kinézete meghunyászkodó jellemet takar, vagy csak rendkívül jól álcázza magát. A nő elteszi a megmaradt málnáit, majdan csípőjére simítja mindenféle tetoválástól és ékszertől díszes kacsóit. Szemöldökei aprón megemelkednek, ahogy ez a furcsa alak próbál virágnyelven szólni hozzájuk, majd üdvözletéül meg is hajol előttük. Nem mondhatni, hogy nem legyezgeti Saurii hiúságát az ilyesfajta tiszteletadás, de azért azt ő is belátja, hogy semmi nemes kisasszonyos nincs benne, amiért megérdemelne egy ilyen üdvözlést. Persze lehetséges, hogy a férfinél ez már csak természetes, arra viszont mérget vehet, hogy a nő nem most fogja gyakorolni a szép beszédet, sem pedig az etikettet.*
- Ha ennyire nehezedre esik magázódni, minek erőlteted? *Tapint a lényegre, cseppet sem zavarva, hogy ezzel talán udvariatlan volt, s megsértette a másikat. Ő sem egy roppant őszinte ember, sőt, viszont ennek köszönhetően észreveszi, ha mások is szerepet játszanak, és ez esetben nem hiszi, hogy Dralg a félrevezetés céljából tenné.* Ne aggódj, itt egyikőnk se hal bele, ha rendesen szólsz hozzánk *Folytatja, remélve, hogy ezúttal Zef sem lesz morcos, amiért a nevében beszélt. Nem úgy ismeri az elfet, mint aki nem mondaná meg a véleményét, ha valamit másképp lát, szóval ha neki nem szimpatikus az alak, és elvárja tőle a magázást, akkor majd biztos hangot ad neki.*
- Engem Sauriinak hívnak, én is örvendek. *Mutatkozik be végül ő is, miközben kezeit elemeli a csípőjétől, visszafogva testhelyzetének támadólagos jellegéből.* Engem aztán nem zavarsz, a kárpótlást illetően pedig megelégszem, ha kapok az odaveszett gyümölcsök helyett másikat. Távol álljon tőlem, hogy egy ilyen kis figyelmetlenség miatt kizsebeljelek *Mondja természetes jóindulattal, mintha soha az életében nem követett volna el semmi bűnt. Pedig mennyi embert lopott már meg ilyen-olyan ürügyekkel... Azonban most úgy véli, ha Dralg valóban ilyen kezes bárány, akkor hosszabb távon jól járnak vele Zeffel. Az irányban is reménykedik, hogy a fiatal elf nem árulja el vajmi halk, de gonosz kuncogással.*