Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 169 (3361. - 3380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3380. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-14 08:09:02
Üzenet elküldve: 2015-07-14 08:09:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Beszerző körút - édes kettesben//
- Szeretek a tűzzel játszani. *Kacsint a tanoncra, némi pajkos éllel a hangjában. Hogy mit akar, azt már maga sem tudja, de valahogy úgyis ott lóg a levegőben, hogy a másik hasonló este a levegőben, mint amit már korábban is megejtettek, bár a maga részéről továbbra is igyekszik a lehető legjobban távoltartania magát a dologtól. De úgysem fog neki sikerülni. Eddig sem ment.
A tervet illetően előbb magabiztosan kihúzza magát, majd amint meghallja, hogy Nadként lett megszólítja, szája egyenesre végződik és belebokszol a férfi vállába.*
- Vigyázz máguskám, mert húzom a striguláidat. *Egy azért, mert hagyta, hogy mindenféle hülyeségeket állítson magáról, amikor már ki tudja mikor rájöttaz igazságra, kettő a kovácsos incidensért, a harmadik pedig ezért. Bármire is készül a vöröske, de bohókásan figyelmeztető hangja, s olykor előbukkanó gyermekies természete nem sok jóval kecsegtet.
Bár enyhít valamennyit a helyzeten, hogy utána azért kap némi dicséretet, talán ez az oka annak, hogy nem áll neki eszeveszett módjára visítozni s férfivel. A stratégiai érzékének magasztalása pedig önbizalmának csúcsra emelését jelenti. Rögtön tovább is gondolja magát, s képzeletben már egy egész hadsereg vezére.*
- Ügyes legyél. *Akár még kedvesen is mondhatná, de ez most inkább afféle "Ha miattad bukok le, örökké üldözni foglak" felszólítás. Vár egy picit, amíg Taran elindul a standok között, ő pedig kicsit rendbeszedi magát, hogy némileg javítson eddigi csavargó kinézetén. Táskájában helyet csinál, s előhúzza azt a régről megmaradt fehér ruháját, ami már igencsak gyűrött, hogy a táska tetején legyen, így amikor majd batyuja megtelik, ezt teszi a tetejére.
Kíváncsi tekintettel, arcára éteri mosolyt kanyarítva szlalomozgat a népek között, s előtúrja a mélyből a nemesi eleganciával lépkedő igencsak elnyomott énjét. Bár nemesnek az öltözéke miatt még így sem tűnik, de legalább a bájos, nézelődő leányzó képét mutatja magáról.
A tömegben figyeli a mágus alakját, s úgy követi, hogy közben maga is leáll egy-két helyen bámészkodni, ám szeme sarkából figyeli merre tart. Igen könnyű lenne ebben a zsúfoltságban eltévedni, pláne neki.
Hal szagát érzi, s orra szinte ösztönszerűen fordítja abba az irányba, honnan ezt érzi. Azon kapja magát, hogy túlságosan kezdi magát beleélni a szerepébe, így rögtön vissza is fordul, hogy amikor Taran a célhoz ér, megfigyelhesse miket nézeget.
Megvárja a tökéletes pillanatot nem akar egyből ott teremni a férfi mellett, inkább abban bízik, hogy a máguskának sikerül annyira lekötnie a figyelmét az árusnak, hogy Dynti ott léte valamiféle másodlagos dolog legyen. Ezért továbbra is a szomszédos árusnál ácsorog, s kitüntetett figyelemmel nézegeti a halakat, mintha életében nem látott volna szebb dolgot, ám fél szemével csak el-eltekintget a másik irányba, hogy lássa miket fogdos társa, Így történik az is, hogy eszébe jut mi a fene is az a mozsár.*
~Ja, hogy az a cucc?~ *A felismerés nagyot koppan. A maga részéről fejben valamiért a kosárral hozta összefüggésbe, így aggódása, hogy miként tudna mégis ellopni egy kosarat, rögtön semmivé foszlik. Egy ekkora tárgyat már könnyedén beleejt a táskájába.*
- Szeretek a tűzzel játszani. *Kacsint a tanoncra, némi pajkos éllel a hangjában. Hogy mit akar, azt már maga sem tudja, de valahogy úgyis ott lóg a levegőben, hogy a másik hasonló este a levegőben, mint amit már korábban is megejtettek, bár a maga részéről továbbra is igyekszik a lehető legjobban távoltartania magát a dologtól. De úgysem fog neki sikerülni. Eddig sem ment.
A tervet illetően előbb magabiztosan kihúzza magát, majd amint meghallja, hogy Nadként lett megszólítja, szája egyenesre végződik és belebokszol a férfi vállába.*
- Vigyázz máguskám, mert húzom a striguláidat. *Egy azért, mert hagyta, hogy mindenféle hülyeségeket állítson magáról, amikor már ki tudja mikor rájöttaz igazságra, kettő a kovácsos incidensért, a harmadik pedig ezért. Bármire is készül a vöröske, de bohókásan figyelmeztető hangja, s olykor előbukkanó gyermekies természete nem sok jóval kecsegtet.
Bár enyhít valamennyit a helyzeten, hogy utána azért kap némi dicséretet, talán ez az oka annak, hogy nem áll neki eszeveszett módjára visítozni s férfivel. A stratégiai érzékének magasztalása pedig önbizalmának csúcsra emelését jelenti. Rögtön tovább is gondolja magát, s képzeletben már egy egész hadsereg vezére.*
- Ügyes legyél. *Akár még kedvesen is mondhatná, de ez most inkább afféle "Ha miattad bukok le, örökké üldözni foglak" felszólítás. Vár egy picit, amíg Taran elindul a standok között, ő pedig kicsit rendbeszedi magát, hogy némileg javítson eddigi csavargó kinézetén. Táskájában helyet csinál, s előhúzza azt a régről megmaradt fehér ruháját, ami már igencsak gyűrött, hogy a táska tetején legyen, így amikor majd batyuja megtelik, ezt teszi a tetejére.
Kíváncsi tekintettel, arcára éteri mosolyt kanyarítva szlalomozgat a népek között, s előtúrja a mélyből a nemesi eleganciával lépkedő igencsak elnyomott énjét. Bár nemesnek az öltözéke miatt még így sem tűnik, de legalább a bájos, nézelődő leányzó képét mutatja magáról.
A tömegben figyeli a mágus alakját, s úgy követi, hogy közben maga is leáll egy-két helyen bámészkodni, ám szeme sarkából figyeli merre tart. Igen könnyű lenne ebben a zsúfoltságban eltévedni, pláne neki.
Hal szagát érzi, s orra szinte ösztönszerűen fordítja abba az irányba, honnan ezt érzi. Azon kapja magát, hogy túlságosan kezdi magát beleélni a szerepébe, így rögtön vissza is fordul, hogy amikor Taran a célhoz ér, megfigyelhesse miket nézeget.
Megvárja a tökéletes pillanatot nem akar egyből ott teremni a férfi mellett, inkább abban bízik, hogy a máguskának sikerül annyira lekötnie a figyelmét az árusnak, hogy Dynti ott léte valamiféle másodlagos dolog legyen. Ezért továbbra is a szomszédos árusnál ácsorog, s kitüntetett figyelemmel nézegeti a halakat, mintha életében nem látott volna szebb dolgot, ám fél szemével csak el-eltekintget a másik irányba, hogy lássa miket fogdos társa, Így történik az is, hogy eszébe jut mi a fene is az a mozsár.*
~Ja, hogy az a cucc?~ *A felismerés nagyot koppan. A maga részéről fejben valamiért a kosárral hozta összefüggésbe, így aggódása, hogy miként tudna mégis ellopni egy kosarat, rögtön semmivé foszlik. Egy ekkora tárgyat már könnyedén beleejt a táskájába.*
3379. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-14 04:01:06
Üzenet elküldve: 2015-07-14 04:01:06
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
*Tanító egy évre, hát persze... Úgy látszik a nő azon szerencsétlenek között volt, akiknek azt át kellett élni. Összesen egy évig volt tanító, és pontosan emiatt is hagyta ott a rendet. Talán ezúttal inkább jótékony felejtés dolgozott benne, semmint az általános. Az elme kizárja a rossz emlékeket, és gyakran tényleg meg nem történtté teszi, mert úgy érzi, ez a legjobb. Talán az alanynak esélye sincs választani, hogy emlékezni akar-e erre. Lorewnek sem volt, elfelejtette, persze így már emlékszik, de inkább mint álom, vagy rémálom, úgy dereng neki. Korbács... néhány alkalommal talán, ha volt a kezében, közel olyan rettenetes emlék, mint a sarló. De hogy ilyet tett volna... Mondja, hogy sajnálja? Mondja, hogy nem volt választása, mert neki is pont annyi szabadsága volt, mint a kistanoncoknak? A rend vezetője diktált, még önálló ötletei sem lehettek? Nem... Ezt nem fogja mondani, legfeljebb ha tényleg szembenéz mindezzel, mint emlék, és tényleg úgy fogja gondolni. Felelősségtudatból, vagy szánalomból nem kér bocsánatot, azzal a nőt alázná meg.*
- Nem biztos, hogy jól tetted *sóhajtja a megbocsájtást hallva* Én sosem bocsájtottam meg a rend vezetőjének. És bizonyos szempontból én sem voltam jobb.
*Mindig az őszinte szavak híve volt, és láthatóan a hölgy sem tréfál... Tysalin Boni... Talán jobb is, hogy nem emlékszik. Mindkettőjüknek. Vicces érzés, hogy újból ő lesz kuruzslóból az alany, a beteg, de most, hogy a nő felhozta ezeket az emlékeket a felszínre, hamarosan óhatatlanul is szembe kell néznie velük. A szembesítésre felkérhetné a Kígyót, de inkább nem teszi, pusztán szolidaritásból, tekintve hogy benne mélyebb sebeket hagyott, amiket nem kéne feltépni.*
- Én pedig azóta is gyűlölöm a kígyókat. Ha közel jön, megrúgom. Kiskoromban megharaptak, ha valamelyik közel jön, én megrúgom *nem, senki kedvéért soha nem közeledne a legkisebb, legaranyosabb kígyóhoz sem. Lábán a sebek, és lábujjának hiányzó darabja fogja örökké emlékeztetni erre.*
- A forgatagot is gyűlölöm *vonja meg a vállát, majd megvakarja a fejét* Nem gyűlölök mindent, csak most pont olyan dolgok kerültek elő, a rend vezetője, kígyók, a forgatag... De például a templom egészen elviselhető hely, csak a főpap ne lenne...
*Mondjuk nem szokása magyarázkodni, alapból negatívan látja a világot, ezt sokszor megkapta már, és még fogja is, ha minden igaz, szóval felesleges ezen aggódnia. Csak tényleg zavarja, hogy pusztán a gyűlölködés műveletét végezte huzamosabb ideig. Bezzeg ha entitásokról áradozott volna, az mennyivel hasznosabb elfoglaltság... Ugyanakkor láthatóan Tysnek sietős a dolga (bár akkor minek kellett Lorewnek ide jönnie?), a mágus pedig véletlenül sem szeretné tartóztatni, főleg mivel ösztönösen is ellök magától mindenkit, aki a múltjának része.*
- Rendben, a templomban töltöm az időmet *jegyzi meg csak úgy mellékesen. Tudja hogy a nő nem fogja többet keresni, de a lehetőséget nyitva kell hagynia, különben rosszul érezné magát* Neked is jó szórakozást a kígyókkal.
*Aztán pedig ha valóban úgy adódik, szélnek ereszti a lányt. Bőven elég követ dobáltak már az emlékei tengerébe, bűntudat pedig helyett inkább dühöt ébresztve benne, dühöt a rend vezetője iránt. A bűntudat fogalma számára ismeretlen, így akkor sem fogná fel, ha érezné. A méreg viszont kevésbé...*
*Tanító egy évre, hát persze... Úgy látszik a nő azon szerencsétlenek között volt, akiknek azt át kellett élni. Összesen egy évig volt tanító, és pontosan emiatt is hagyta ott a rendet. Talán ezúttal inkább jótékony felejtés dolgozott benne, semmint az általános. Az elme kizárja a rossz emlékeket, és gyakran tényleg meg nem történtté teszi, mert úgy érzi, ez a legjobb. Talán az alanynak esélye sincs választani, hogy emlékezni akar-e erre. Lorewnek sem volt, elfelejtette, persze így már emlékszik, de inkább mint álom, vagy rémálom, úgy dereng neki. Korbács... néhány alkalommal talán, ha volt a kezében, közel olyan rettenetes emlék, mint a sarló. De hogy ilyet tett volna... Mondja, hogy sajnálja? Mondja, hogy nem volt választása, mert neki is pont annyi szabadsága volt, mint a kistanoncoknak? A rend vezetője diktált, még önálló ötletei sem lehettek? Nem... Ezt nem fogja mondani, legfeljebb ha tényleg szembenéz mindezzel, mint emlék, és tényleg úgy fogja gondolni. Felelősségtudatból, vagy szánalomból nem kér bocsánatot, azzal a nőt alázná meg.*
- Nem biztos, hogy jól tetted *sóhajtja a megbocsájtást hallva* Én sosem bocsájtottam meg a rend vezetőjének. És bizonyos szempontból én sem voltam jobb.
*Mindig az őszinte szavak híve volt, és láthatóan a hölgy sem tréfál... Tysalin Boni... Talán jobb is, hogy nem emlékszik. Mindkettőjüknek. Vicces érzés, hogy újból ő lesz kuruzslóból az alany, a beteg, de most, hogy a nő felhozta ezeket az emlékeket a felszínre, hamarosan óhatatlanul is szembe kell néznie velük. A szembesítésre felkérhetné a Kígyót, de inkább nem teszi, pusztán szolidaritásból, tekintve hogy benne mélyebb sebeket hagyott, amiket nem kéne feltépni.*
- Én pedig azóta is gyűlölöm a kígyókat. Ha közel jön, megrúgom. Kiskoromban megharaptak, ha valamelyik közel jön, én megrúgom *nem, senki kedvéért soha nem közeledne a legkisebb, legaranyosabb kígyóhoz sem. Lábán a sebek, és lábujjának hiányzó darabja fogja örökké emlékeztetni erre.*
- A forgatagot is gyűlölöm *vonja meg a vállát, majd megvakarja a fejét* Nem gyűlölök mindent, csak most pont olyan dolgok kerültek elő, a rend vezetője, kígyók, a forgatag... De például a templom egészen elviselhető hely, csak a főpap ne lenne...
*Mondjuk nem szokása magyarázkodni, alapból negatívan látja a világot, ezt sokszor megkapta már, és még fogja is, ha minden igaz, szóval felesleges ezen aggódnia. Csak tényleg zavarja, hogy pusztán a gyűlölködés műveletét végezte huzamosabb ideig. Bezzeg ha entitásokról áradozott volna, az mennyivel hasznosabb elfoglaltság... Ugyanakkor láthatóan Tysnek sietős a dolga (bár akkor minek kellett Lorewnek ide jönnie?), a mágus pedig véletlenül sem szeretné tartóztatni, főleg mivel ösztönösen is ellök magától mindenkit, aki a múltjának része.*
- Rendben, a templomban töltöm az időmet *jegyzi meg csak úgy mellékesen. Tudja hogy a nő nem fogja többet keresni, de a lehetőséget nyitva kell hagynia, különben rosszul érezné magát* Neked is jó szórakozást a kígyókkal.
*Aztán pedig ha valóban úgy adódik, szélnek ereszti a lányt. Bőven elég követ dobáltak már az emlékei tengerébe, bűntudat pedig helyett inkább dühöt ébresztve benne, dühöt a rend vezetője iránt. A bűntudat fogalma számára ismeretlen, így akkor sem fogná fel, ha érezné. A méreg viszont kevésbé...*
3378. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-13 23:38:04
Üzenet elküldve: 2015-07-13 23:38:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Vásárlás//
*Kétkedve felhúzza szemöldökét, felhagy az illékony anyag fel-alá húzgálásával Khan előtt.*
- Azt még meglátjuk. - *Bizonyosan könnyeket ejtene érte, ha a friss zsákmány a férfi mohóságának áldozatául esne. Ha valaha is kiimádkozná a ruháiból, azt csak kellő körültekintéssel, a selyemfényű anyag teljes mértékű tiszteletével teheti. Kellő odafigyeléssel elhajtogatja szerzeményét. Mohón nekilát a kosztolásnak. Kőkerítésre telepednek, a lány úgy érzi, hetek óta nem evett rendesen, s ilyen finomat tán életében soha. Megvolt a böjtje eddigi kalanduknak, szinte kiütést kapott az erdei bogyóktól, száraz kenyértől, forrásvíztől. Hamar el is tünteti, ami előtte van, kenyérhéjat rágcsál elgondolkozva.*
- Egeh, gondoltam. - *Vicsorít kajánul Khanra a sutácska vallomás hallatán. Öklömnyi nagyanyója szavai ötlenek eszébe, hogy többnyire min keresztül vezet az út a pasasok szívéig. Pimaszul felcsillannak szemei.* - Hát én téged még nem teljesen. De majd később, ha az leszel teljesen, aki mellettem néha lenni tudsz.
*Háta mögé hajítja a serclit. Kifejti bővebben.*
- Felhagysz az életunalommal, fásultsággal. Hitehagyással. Ha temeted múltad, megszabadulsz a gyötrő szenvtelenségtől. Véglegesen bele kell ábrándulnod az életbe, ugyanis gyönyörű. - *Mutatóujjal lehorgássza mindkét sütemény tetejéről a kandírozott gyümölcscikket, magát az édességet horkantva visszatolja, ha őt kínálják. Tovább cserfel.* - Mindenesetre erről is tudok egy tanmesét. Hercegnő volt, hegyen magasodó kastélyban, szörnyhad körötte. Jött a herceg, felhágott a legmagasabbik toronyig. Bekajabált az ablakon. „Hercegnő, hercegnő! Ölök-halok érted!” A szűz megest lerúgta a trubadúrt a szörnyek közé. Kezét porolta, jól végezte dolgát. Miért? Bár nem szolgáltál rá, mégis elárulom! Ezt mondják az igazi férfiak: élni tudnék érted.
*Ha belaktak, lepattan alkalmi ülőhelyéről. Csekkolja a magát helyette is hősiesen telezabáló Khan fizikai állapotát: Járó- és beszédképes. Bevárja, aztán a férfiú által mondott irányba indulnak. A sátor bűvkörébe kerülve izgatottan nyaggatja tovább szíve választottját.*
- Ez hát a meglepetés? Fényes ötlet, találjunk kis kedvencet nekem menten! Legalább tucatnyit!
//Vásárlás//
*Kétkedve felhúzza szemöldökét, felhagy az illékony anyag fel-alá húzgálásával Khan előtt.*
- Azt még meglátjuk. - *Bizonyosan könnyeket ejtene érte, ha a friss zsákmány a férfi mohóságának áldozatául esne. Ha valaha is kiimádkozná a ruháiból, azt csak kellő körültekintéssel, a selyemfényű anyag teljes mértékű tiszteletével teheti. Kellő odafigyeléssel elhajtogatja szerzeményét. Mohón nekilát a kosztolásnak. Kőkerítésre telepednek, a lány úgy érzi, hetek óta nem evett rendesen, s ilyen finomat tán életében soha. Megvolt a böjtje eddigi kalanduknak, szinte kiütést kapott az erdei bogyóktól, száraz kenyértől, forrásvíztől. Hamar el is tünteti, ami előtte van, kenyérhéjat rágcsál elgondolkozva.*
- Egeh, gondoltam. - *Vicsorít kajánul Khanra a sutácska vallomás hallatán. Öklömnyi nagyanyója szavai ötlenek eszébe, hogy többnyire min keresztül vezet az út a pasasok szívéig. Pimaszul felcsillannak szemei.* - Hát én téged még nem teljesen. De majd később, ha az leszel teljesen, aki mellettem néha lenni tudsz.
*Háta mögé hajítja a serclit. Kifejti bővebben.*
- Felhagysz az életunalommal, fásultsággal. Hitehagyással. Ha temeted múltad, megszabadulsz a gyötrő szenvtelenségtől. Véglegesen bele kell ábrándulnod az életbe, ugyanis gyönyörű. - *Mutatóujjal lehorgássza mindkét sütemény tetejéről a kandírozott gyümölcscikket, magát az édességet horkantva visszatolja, ha őt kínálják. Tovább cserfel.* - Mindenesetre erről is tudok egy tanmesét. Hercegnő volt, hegyen magasodó kastélyban, szörnyhad körötte. Jött a herceg, felhágott a legmagasabbik toronyig. Bekajabált az ablakon. „Hercegnő, hercegnő! Ölök-halok érted!” A szűz megest lerúgta a trubadúrt a szörnyek közé. Kezét porolta, jól végezte dolgát. Miért? Bár nem szolgáltál rá, mégis elárulom! Ezt mondják az igazi férfiak: élni tudnék érted.
*Ha belaktak, lepattan alkalmi ülőhelyéről. Csekkolja a magát helyette is hősiesen telezabáló Khan fizikai állapotát: Járó- és beszédképes. Bevárja, aztán a férfiú által mondott irányba indulnak. A sátor bűvkörébe kerülve izgatottan nyaggatja tovább szíve választottját.*
- Ez hát a meglepetés? Fényes ötlet, találjunk kis kedvencet nekem menten! Legalább tucatnyit!
3377. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-13 23:21:35
Üzenet elküldve: 2015-07-13 23:21:35
ÚJ
![>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8972_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Tazryns//
-Mondjuk mert össze kell szednem egy palotányi aranyat. *Mondja mintha ez válasz lenne.* -És bár ritkán találkozom hozzám hasonlókkal, a kasszát szeretem egyedül kezelni.
*Még egy napja sem ismerik egymást, nyilván a másik sem vár tőle azonnali és feltétlen bizalmat.* -Egyszerű ember, de ért az üzlethez ami rólam még nem mondható el.
*Nem véletlenül keresett tanárt maga mellé. Talán a vörös is egyfajta tanár lesz számára ami a pénzt illeti. Erről sem lehet biztosat mondani.* -És persze ismeri a többi embert ami rólam megint csak nem mondható el.
*A felcser szükségessége tagadhatatlan, legyen ez bármennyire idegesítő, sajnos a veszélyessége is éppolyan biztosnak látszik. Kell valaki aki odafigyel rá, és aki elég hűséges őhozzá. Újabb probléma, de legalább könnyebben orvosolható mint a többi.* -Szóval, mint minden más fényfaló, ő is akkor van jó helyen, ha nekem dolgozik, és ez nála még elérhető lehetőség.
*Többet nem kíván vitatkozni, szerinte jól elmagyarázta a dolgok lényegét annál is inkább mivel jórészt magának is magyaráznia kellett, hisz a dolog nem teljesen illik a sötételf eszménybe. Sajnos a földalatti palota és a rabszolgasereg nem terem egyik napról a másikra, és addig neki is meg kell húznia magát. Viszont ha ezzel a lépéssel Artheniornak csak egy épülete is fekete kezek alá kerül, akkor már tett valamit az új és jobb világuk létrehozásáért.*
//Tazryns//
-Mondjuk mert össze kell szednem egy palotányi aranyat. *Mondja mintha ez válasz lenne.* -És bár ritkán találkozom hozzám hasonlókkal, a kasszát szeretem egyedül kezelni.
*Még egy napja sem ismerik egymást, nyilván a másik sem vár tőle azonnali és feltétlen bizalmat.* -Egyszerű ember, de ért az üzlethez ami rólam még nem mondható el.
*Nem véletlenül keresett tanárt maga mellé. Talán a vörös is egyfajta tanár lesz számára ami a pénzt illeti. Erről sem lehet biztosat mondani.* -És persze ismeri a többi embert ami rólam megint csak nem mondható el.
*A felcser szükségessége tagadhatatlan, legyen ez bármennyire idegesítő, sajnos a veszélyessége is éppolyan biztosnak látszik. Kell valaki aki odafigyel rá, és aki elég hűséges őhozzá. Újabb probléma, de legalább könnyebben orvosolható mint a többi.* -Szóval, mint minden más fényfaló, ő is akkor van jó helyen, ha nekem dolgozik, és ez nála még elérhető lehetőség.
*Többet nem kíván vitatkozni, szerinte jól elmagyarázta a dolgok lényegét annál is inkább mivel jórészt magának is magyaráznia kellett, hisz a dolog nem teljesen illik a sötételf eszménybe. Sajnos a földalatti palota és a rabszolgasereg nem terem egyik napról a másikra, és addig neki is meg kell húznia magát. Viszont ha ezzel a lépéssel Artheniornak csak egy épülete is fekete kezek alá kerül, akkor már tett valamit az új és jobb világuk létrehozásáért.*
3376. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-13 22:58:32
Üzenet elküldve: 2015-07-13 22:58:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Plevaen//
*Beszélgetés közben mosolyra húzódik fajtársa szája és a pontjelzőre tekint fel, megjegyzi, hogy ő áll az élen és zsebelheti is a nyereményt. Tazrysn követi szemével és ő is megvizsgálja az eredményjelzőt, látta, hogy fehér szalaggal lőtt és a fehér pont mellett ez a név szerepel: Plevaen Kadar, ha nem rossz nevet adott meg akkor már ez sem titok előtte.*
-Nem is vártam mást tőled Plevaen. *Mondja büszkén és csak szeme sarkából néz a mélységire.*
-Ez a Ziana is sötételf vagy ha nem miért kéne nekem vele találkoznom? *Nem tetszik neki, hogy le akarják rázni másra és gyanakvóan né.* ~Miért nem mehetek vele oda?~
*A válasz után elköszön, felveszi a csuklyáját és szemével követi a távozó mélységit, majd másik irányban a fogadó felé távozik ő is a verseny helyszínéről.*
//Plevaen//
*Beszélgetés közben mosolyra húzódik fajtársa szája és a pontjelzőre tekint fel, megjegyzi, hogy ő áll az élen és zsebelheti is a nyereményt. Tazrysn követi szemével és ő is megvizsgálja az eredményjelzőt, látta, hogy fehér szalaggal lőtt és a fehér pont mellett ez a név szerepel: Plevaen Kadar, ha nem rossz nevet adott meg akkor már ez sem titok előtte.*
-Nem is vártam mást tőled Plevaen. *Mondja büszkén és csak szeme sarkából néz a mélységire.*
-Ez a Ziana is sötételf vagy ha nem miért kéne nekem vele találkoznom? *Nem tetszik neki, hogy le akarják rázni másra és gyanakvóan né.* ~Miért nem mehetek vele oda?~
*A válasz után elköszön, felveszi a csuklyáját és szemével követi a távozó mélységit, majd másik irányban a fogadó felé távozik ő is a verseny helyszínéről.*
3375. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-13 21:05:54
Üzenet elküldve: 2015-07-13 21:05:54
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
// Beszerző körút - édes kettesben //
*Taran elé a szokványos piaci látkép tárul: gyümölcsárus nénik, akik kedvesen kínálják pirosabbnál pirosabb almáikat az arra járóknak. *
- tessék fiam, vegyen egy tucattal! Édes, mint a méz!
* Szólítják le őt is csak úgy, mint mindenki mást, aki csak arra téved. Nagy a tömeg, elég sokan vannak ma kint. Akad itt még halas bódé melynek andalító illata nem mindenki számára szimpatikus. Mindenesetre a déli tengerről származó friss hal jéggel teli ládákban egészen gusztusos látvány lehet a tengeri ételek kedvelőinek. Persze nem csak étel akad erre felé, fazekastól kezdve bőrművesen át, amit csak akar az ember.
Szinte lüktet az ember fülében az egész, mintha valami élő organizmus volna, úgy dübörög, hangoskodó kofák szinte ritmusra kiáltoznak. Az emberek léptei a macskakövön, az egész tér folytonos moraja. Magával ragadó… de kanyarodjunk vissza a lényegre! Ahogy halad Taran idővel meglátja a – már sokak által ismert – fickót, akit keres. Hosszú kék köpenyben van. Arcán kaján kis vigyor húzódik amint épp valami löttyöt mutogat két elhaladó leánynak. Ismerős pillanat, újra a cafkák kik önimádatukban mindenféle kencéktől várják a még nagyobb csodát. *
- Csak tessék hölgyek! Csak tessék! Ez az illat bizton illik Önnek! * kacsint rá egyet, de amazok csak kuncogva tovább sietnek. Hát most nem lesz üzlet. Vagy még is? Taran ahogy ér szemügyre veheti a fickót s a környezetét.
Pultja telis tele üvegcsékkel, vannak színesek vannak melyek egyszerű fehérek. Akad itt mozsár is, bár főként az öntött vas darabok közül. Egy kettő akad mi egyszerű fából készült. A törőket megemelve a fémeknek van súlyuk, de azért nem vészes, maga a mozsár már annál inkább. Egy nagyobb darab lehet jó pár kiló, nehezen rejthető. A fából készültek már kevésbé súlyosak de méretüktől függő rejthetőségük azoknak is. *
- Szépet! Mit adhatok? Esetleg egy főzet, ami földöntúli erőt kölcsönöz? * Indul be rögvest amint Taran közelebb ér. *
- Netán italt egy asszony szívéhez? * Hajol közelebb s mutat az elülső kékes löttyökre. *
- Biztos hatás! * kacsint is egyet nyomatékul.
A környezet is kellően zsúfolt Dyntit tán nem is látja eleinte, valamerre bóklászik még a lány bizonyára. De hát ez is a terv része nemde? *
*Taran elé a szokványos piaci látkép tárul: gyümölcsárus nénik, akik kedvesen kínálják pirosabbnál pirosabb almáikat az arra járóknak. *
- tessék fiam, vegyen egy tucattal! Édes, mint a méz!
* Szólítják le őt is csak úgy, mint mindenki mást, aki csak arra téved. Nagy a tömeg, elég sokan vannak ma kint. Akad itt még halas bódé melynek andalító illata nem mindenki számára szimpatikus. Mindenesetre a déli tengerről származó friss hal jéggel teli ládákban egészen gusztusos látvány lehet a tengeri ételek kedvelőinek. Persze nem csak étel akad erre felé, fazekastól kezdve bőrművesen át, amit csak akar az ember.
Szinte lüktet az ember fülében az egész, mintha valami élő organizmus volna, úgy dübörög, hangoskodó kofák szinte ritmusra kiáltoznak. Az emberek léptei a macskakövön, az egész tér folytonos moraja. Magával ragadó… de kanyarodjunk vissza a lényegre! Ahogy halad Taran idővel meglátja a – már sokak által ismert – fickót, akit keres. Hosszú kék köpenyben van. Arcán kaján kis vigyor húzódik amint épp valami löttyöt mutogat két elhaladó leánynak. Ismerős pillanat, újra a cafkák kik önimádatukban mindenféle kencéktől várják a még nagyobb csodát. *
- Csak tessék hölgyek! Csak tessék! Ez az illat bizton illik Önnek! * kacsint rá egyet, de amazok csak kuncogva tovább sietnek. Hát most nem lesz üzlet. Vagy még is? Taran ahogy ér szemügyre veheti a fickót s a környezetét.
Pultja telis tele üvegcsékkel, vannak színesek vannak melyek egyszerű fehérek. Akad itt mozsár is, bár főként az öntött vas darabok közül. Egy kettő akad mi egyszerű fából készült. A törőket megemelve a fémeknek van súlyuk, de azért nem vészes, maga a mozsár már annál inkább. Egy nagyobb darab lehet jó pár kiló, nehezen rejthető. A fából készültek már kevésbé súlyosak de méretüktől függő rejthetőségük azoknak is. *
- Szépet! Mit adhatok? Esetleg egy főzet, ami földöntúli erőt kölcsönöz? * Indul be rögvest amint Taran közelebb ér. *
- Netán italt egy asszony szívéhez? * Hajol közelebb s mutat az elülső kékes löttyökre. *
- Biztos hatás! * kacsint is egyet nyomatékul.
A környezet is kellően zsúfolt Dyntit tán nem is látja eleinte, valamerre bóklászik még a lány bizonyára. De hát ez is a terv része nemde? *
3374. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-13 20:57:08
Üzenet elküldve: 2015-07-13 20:57:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
*Látja kétkedni Lorewet, legalábbis nem akarja elhinni, hogy az ő műve lenne a sebhely az arcán. Nem üvölti le, hogy hogyan merészeli elfelejteni ezeket a dolgokat, ami az egyik személyt a másikhoz láncolja. Inkább szippant egyet a levegőből, majd belefúrja a szürke szemét a férfiéba.*
- Igen te, mikor te voltál a tanítom egy évre. Ez öt évvel ezelőtt történt, s télen kezdődött el. A nevem Tysalin Boni, a kígyó szerzetes. Hogyan történt? Nehéz köveket cipeltettél velem, hogy rakjam őket halomba, aztán vigyem vissza őket a helyükre, ahonnan elvettem. Három helyen hibáztam, így fordultál a korbácshoz, aminek egyik végén ott volt az a kis szeg. Előrecsapott és majdnem megvakítottál. Mikor meghúztad, akkor okoztad ezt a sebhelyet, amit azóta viselek. Kezdetben dühös voltam rád, emésztett a harag, forrt bennem a düh. Végül sikerült legyőznöm a bosszú szomjam, így mostanra teljesen megbocsátottam neked Lorew. *magyarázza el neki, hogy miként történt az egész eset. Biccent a fejével, mikor a férfi mondja, hogy örül az egészségének. Sikerül a forgatag szélére jutni, ahol nyugodtabb körülmények között tudnak beszélgetni egymással. Felhozza a kígyós témát, amire a szerzetes társa elkezd gondolkozni. Mikor teljesen alapvető dolgokról kezd el beszélni, akkor felsóhajt és megrázza a fejét.*
- Ezt én szintén ismerem, de én azóta tovább fejlesztettem a kígyókkal kapcsolatos tudásom. Voltam már egy mérges kígyókkal teli gödörben, hogy legyőzzem a velük kapcsolatos félelmeim. Tanultam tőlük sokat, s igazán becsülendőek mikor gyorsaságról van szó. *szól nyugodtan, miközben mindazok a képek felvillannak előtte, amiről jelenleg beszélt. Egy meghatározó élmény volt neki, amit sosem fog elfelejteni. Mikor Lorew rátér a saját feladatára, akkor felhúzza mindkét szemöldökét. Érdekesen hangzik, azonban ettől mélyebbre nem kíván menni. Nem kérdez bele, hanem témát vált.*
- Milyen Arthenior? Engem nem vonz ez a forgatag. Biztosan jól szórakoznak a helyiek, azonban én a saját dolgaimmal szeretnék foglalkozni. *vallja be előtte, hogy bizony nem érdekli őt a szórakozás. A kemény edzések, valamint az új ismeretek jobban vonzzák. Megvárja, hogy mit szól ezekhez a szavakhoz Lorew, aztán úgy dönt nem tartóztatja fel a munkájában.*
- Még találkozunk, én jobbnak látom innen elmenni. Keresek a környéken pár kígyót, hogy tanulmányozhassam őket. Neked minden jót azokkal az entitásokkal. *ha a rendtársa elengedi, akkor nyugodtan indul kígyókeresésre.*
*Látja kétkedni Lorewet, legalábbis nem akarja elhinni, hogy az ő műve lenne a sebhely az arcán. Nem üvölti le, hogy hogyan merészeli elfelejteni ezeket a dolgokat, ami az egyik személyt a másikhoz láncolja. Inkább szippant egyet a levegőből, majd belefúrja a szürke szemét a férfiéba.*
- Igen te, mikor te voltál a tanítom egy évre. Ez öt évvel ezelőtt történt, s télen kezdődött el. A nevem Tysalin Boni, a kígyó szerzetes. Hogyan történt? Nehéz köveket cipeltettél velem, hogy rakjam őket halomba, aztán vigyem vissza őket a helyükre, ahonnan elvettem. Három helyen hibáztam, így fordultál a korbácshoz, aminek egyik végén ott volt az a kis szeg. Előrecsapott és majdnem megvakítottál. Mikor meghúztad, akkor okoztad ezt a sebhelyet, amit azóta viselek. Kezdetben dühös voltam rád, emésztett a harag, forrt bennem a düh. Végül sikerült legyőznöm a bosszú szomjam, így mostanra teljesen megbocsátottam neked Lorew. *magyarázza el neki, hogy miként történt az egész eset. Biccent a fejével, mikor a férfi mondja, hogy örül az egészségének. Sikerül a forgatag szélére jutni, ahol nyugodtabb körülmények között tudnak beszélgetni egymással. Felhozza a kígyós témát, amire a szerzetes társa elkezd gondolkozni. Mikor teljesen alapvető dolgokról kezd el beszélni, akkor felsóhajt és megrázza a fejét.*
- Ezt én szintén ismerem, de én azóta tovább fejlesztettem a kígyókkal kapcsolatos tudásom. Voltam már egy mérges kígyókkal teli gödörben, hogy legyőzzem a velük kapcsolatos félelmeim. Tanultam tőlük sokat, s igazán becsülendőek mikor gyorsaságról van szó. *szól nyugodtan, miközben mindazok a képek felvillannak előtte, amiről jelenleg beszélt. Egy meghatározó élmény volt neki, amit sosem fog elfelejteni. Mikor Lorew rátér a saját feladatára, akkor felhúzza mindkét szemöldökét. Érdekesen hangzik, azonban ettől mélyebbre nem kíván menni. Nem kérdez bele, hanem témát vált.*
- Milyen Arthenior? Engem nem vonz ez a forgatag. Biztosan jól szórakoznak a helyiek, azonban én a saját dolgaimmal szeretnék foglalkozni. *vallja be előtte, hogy bizony nem érdekli őt a szórakozás. A kemény edzések, valamint az új ismeretek jobban vonzzák. Megvárja, hogy mit szól ezekhez a szavakhoz Lorew, aztán úgy dönt nem tartóztatja fel a munkájában.*
- Még találkozunk, én jobbnak látom innen elmenni. Keresek a környéken pár kígyót, hogy tanulmányozhassam őket. Neked minden jót azokkal az entitásokkal. *ha a rendtársa elengedi, akkor nyugodtan indul kígyókeresésre.*
3373. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-13 20:56:33
Üzenet elküldve: 2015-07-13 20:56:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A gazdagnegyed utcáin sebesen hagyja el, nem örülne neki, ha valaki talán nem díjazná városszépítő tevékenységét. Így nagy sebességgel érkezik meg a piactérre, ahol már jóval könnyebben talál megfelelő helyet a plakátnak.*
//Hirdetés//
"Kedvezményes este a Kósza Pintyben!
Hatalmas keblekkel, forró vérű leányokkal, jó kiállású legényekkel, erős szeszekkel, zenével, tánccal, és a szerencsejátékok garmadájával várunk mindenkit, és bárkit hivatalos, megnyitó ünnepségünkre a hat utolsó napjának estéjén.
Ingyen látvány! Olcsó cicik!
Eme jeles estéig is szívesen látjuk a betérőket, s szolgáljuk kéjüket-kedvüket."
//Hirdetés//
"Kedvezményes este a Kósza Pintyben!
Hatalmas keblekkel, forró vérű leányokkal, jó kiállású legényekkel, erős szeszekkel, zenével, tánccal, és a szerencsejátékok garmadájával várunk mindenkit, és bárkit hivatalos, megnyitó ünnepségünkre a hat utolsó napjának estéjén.
Ingyen látvány! Olcsó cicik!
Eme jeles estéig is szívesen látjuk a betérőket, s szolgáljuk kéjüket-kedvüket."
3372. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-13 19:13:19
Üzenet elküldve: 2015-07-13 19:13:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Vásárlás//
*"Könnyen beszélsz, nem a te kezed szúrták-csípték szanaszét azok az undok kórók" - szalad ki majdnem a száján, de hála lélekjelenlétének lakatot tesz rá, mielőtt még elszólná magát azt illetően, hogy milyen körültekintéssel vagy profizmussal válogatta össze azt a bizonyos csokrot.
Korábban még nem tette ezt semmilyen formában, de tetszést lel abban, ahogy Rilai hozzákulcsolja magát ujjai segítségével, így egészen olyan embernek tűnik Khan is, mint aki normális életet élni képes. A lányt felhasználja arra, hogy józanul is kibírja ezt a sürgést, de gyanítja, hogy ez nem fog kedvelt, párban végezhető mókáik közös listáján szerepelni. A maga részéről semmiképp, ahhoz Rilainak igen borsos árat kell fizetnie. A mostani eset kivétel, kap benne szerepet egy fura színű köd, ami megmaradt szemét homályosítja, nem mellesleg egy ígéret, amihez saját részről tartani igyekszik magát. Egyébiránt rá kell jöjjön, hogy csak a tömeggel, mint kvantitatív fogalommal van problémája, ha azokat megtizedelnék máris komfortosabban érezné magát és teljesen mindegy volna, hogy egy ócskás előtt állnak meg nézelődni, vagy épp vizet keresnek, hogy lemossák a lány ujjait, mert azokból mind a tíz mézes a pálcára tűzött nyalánkságtól.
Szó azonban nem érheti a ház elejét, próbál ő idomulni tehetséges és türelme szerint mindehhez, legfőképp azért, mert Rilait ennyire elemében látja zsongani tőle. Ezért alkalmasint szétnéz saját ruhatárának bővítése céljából is, a színpalettát is belövi valahol a fekete és a nem túl élénk, azaz leginkább mély színű kék között. Inget, zekét, mellényt pásztáz, elnyűtt csizmái helyett is akadnának itt helyettes portékák, csak győzze kiválasztani, hogy marha, szarvas, esetleg bálnabőr lábbelit akar magára húzni.
Az ételek megmentésére "sietnek", még mielőtt túláradna fejében a kínálat és az ezernyi különféle ár, amit annak kiszabtak. Fatál kerül kezébe, abba meg valamilyen fűszerbe forgatott tört burgonya, utóbb az egészet megfejelik szétfőtt, szafttengerben úszó vadhússal.*
~ Nyári koszt, mi? ~
*De mit neki szezonális választék, éhes ember lévén nem az érdekli, hogy nyáridőn egyébként milyen ételek divatja dívna épp, érvényesüljön a praktikum, mint az italok esetében: tök mindegy mi az, csak horzsoljon.
Némi szilárddal a gyomrában már képes átlépni kicsinyes emberi mivolta felett is, ami kezdett már igen nyűgös lenni, s van szabad kapacitása véleményezésre is.*
- Sajnos nem mondhatok semmit, amíg bele nem bújsz. Ha rögvest kiszednélek belőle, azt tekintsd jó jelnek, amúgy meg... - *Valószínűleg eltűrné, mint az "elmegy" kategória indulóját. Két falat között, amihez varázsos módon kerített még tunkolókenyeret is, mintegy mellékes megjegyzésként ezt hozzádobja a többihez.*
- Te Rilai, én kedvellek. - *A falás jó ízét ez számára most csak tovább növeli, semmilyen más esetet nem tudna mondani, amikor mindezt (a kirakodáson való önkéntes részvételt, a látszólag céltalan andalgást és tétlenséget) elviselné.
A citromos sütemény leintése először lehangolóan hat rá, de nem eléggé ahhoz, hogy lebeszéltesse magát is egy szeletről. Hoz hát kettőt. Egyet magának, a másikat meg Rilainak, de arra az esetre, ha a lány még így sem kérne belőle, módot fog találni rá, hogy leerőszakolja saját torkán, még ha erőnek erejével kell is kényszerítenie magát!
A legfontosabbnak tekinthető napirendi pont kipipálása után a túlnan felhúzott pavilonok sorára bök, ahonnét különféle hangok összemosódó hangját hallani. Kutyaugatás, madárfélék éneke és még vagy tucatnyi másik, most még felismerhetetlen hang tekergőzik feléjük.*
- Nézzük meg, hátha találunk neked is köztük egy kis kedvencet.
//Vásárlás//
*"Könnyen beszélsz, nem a te kezed szúrták-csípték szanaszét azok az undok kórók" - szalad ki majdnem a száján, de hála lélekjelenlétének lakatot tesz rá, mielőtt még elszólná magát azt illetően, hogy milyen körültekintéssel vagy profizmussal válogatta össze azt a bizonyos csokrot.
Korábban még nem tette ezt semmilyen formában, de tetszést lel abban, ahogy Rilai hozzákulcsolja magát ujjai segítségével, így egészen olyan embernek tűnik Khan is, mint aki normális életet élni képes. A lányt felhasználja arra, hogy józanul is kibírja ezt a sürgést, de gyanítja, hogy ez nem fog kedvelt, párban végezhető mókáik közös listáján szerepelni. A maga részéről semmiképp, ahhoz Rilainak igen borsos árat kell fizetnie. A mostani eset kivétel, kap benne szerepet egy fura színű köd, ami megmaradt szemét homályosítja, nem mellesleg egy ígéret, amihez saját részről tartani igyekszik magát. Egyébiránt rá kell jöjjön, hogy csak a tömeggel, mint kvantitatív fogalommal van problémája, ha azokat megtizedelnék máris komfortosabban érezné magát és teljesen mindegy volna, hogy egy ócskás előtt állnak meg nézelődni, vagy épp vizet keresnek, hogy lemossák a lány ujjait, mert azokból mind a tíz mézes a pálcára tűzött nyalánkságtól.
Szó azonban nem érheti a ház elejét, próbál ő idomulni tehetséges és türelme szerint mindehhez, legfőképp azért, mert Rilait ennyire elemében látja zsongani tőle. Ezért alkalmasint szétnéz saját ruhatárának bővítése céljából is, a színpalettát is belövi valahol a fekete és a nem túl élénk, azaz leginkább mély színű kék között. Inget, zekét, mellényt pásztáz, elnyűtt csizmái helyett is akadnának itt helyettes portékák, csak győzze kiválasztani, hogy marha, szarvas, esetleg bálnabőr lábbelit akar magára húzni.
Az ételek megmentésére "sietnek", még mielőtt túláradna fejében a kínálat és az ezernyi különféle ár, amit annak kiszabtak. Fatál kerül kezébe, abba meg valamilyen fűszerbe forgatott tört burgonya, utóbb az egészet megfejelik szétfőtt, szafttengerben úszó vadhússal.*
~ Nyári koszt, mi? ~
*De mit neki szezonális választék, éhes ember lévén nem az érdekli, hogy nyáridőn egyébként milyen ételek divatja dívna épp, érvényesüljön a praktikum, mint az italok esetében: tök mindegy mi az, csak horzsoljon.
Némi szilárddal a gyomrában már képes átlépni kicsinyes emberi mivolta felett is, ami kezdett már igen nyűgös lenni, s van szabad kapacitása véleményezésre is.*
- Sajnos nem mondhatok semmit, amíg bele nem bújsz. Ha rögvest kiszednélek belőle, azt tekintsd jó jelnek, amúgy meg... - *Valószínűleg eltűrné, mint az "elmegy" kategória indulóját. Két falat között, amihez varázsos módon kerített még tunkolókenyeret is, mintegy mellékes megjegyzésként ezt hozzádobja a többihez.*
- Te Rilai, én kedvellek. - *A falás jó ízét ez számára most csak tovább növeli, semmilyen más esetet nem tudna mondani, amikor mindezt (a kirakodáson való önkéntes részvételt, a látszólag céltalan andalgást és tétlenséget) elviselné.
A citromos sütemény leintése először lehangolóan hat rá, de nem eléggé ahhoz, hogy lebeszéltesse magát is egy szeletről. Hoz hát kettőt. Egyet magának, a másikat meg Rilainak, de arra az esetre, ha a lány még így sem kérne belőle, módot fog találni rá, hogy leerőszakolja saját torkán, még ha erőnek erejével kell is kényszerítenie magát!
A legfontosabbnak tekinthető napirendi pont kipipálása után a túlnan felhúzott pavilonok sorára bök, ahonnét különféle hangok összemosódó hangját hallani. Kutyaugatás, madárfélék éneke és még vagy tucatnyi másik, most még felismerhetetlen hang tekergőzik feléjük.*
- Nézzük meg, hátha találunk neked is köztük egy kis kedvencet.
3371. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-13 17:53:30
Üzenet elküldve: 2015-07-13 17:53:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Mutatványosok, majd el//
*Látszólag érdeklődően hallgatja a vörös leányzó és az elf férfi diskurálását, de akár a mellettük helyezkedő fán nyugvó leveleket is számolgathatná, annyi figyelemmel sem tartja az ajánlatot, majd az arra adott elutasítást. Legalábbis addig, míg Sach nyersebb stílusra nem vált, bár nyilván nem szándékosan teszi, ugyanis Dayria még mindég azt a jó lelkű lánykát látja maga előtt - mint eddig is -, ahogy megilletődött lélektükreit a hosszúlétűre fordítja. Tudatlan, kedves, egy tipikus tanulatlan kis cafka, aki a modort legfeljebb csak hallomásból ismeri. Őt mindenesetre jól szórakoztatja a kijelentése, azonban legnagyobb sajnálatára érdemi reakció nem érkezik attól, akinek igazán címezte.
~Életképtelenek...~
Morran fel magában, ugyanis örömmel meghallgatott volna egy kis civakodást, vitát, de még csak kiélezni sincs ideje a figyelmet Sach illetlen megszólalására, ugyanis Rolwahur épp most kezd válaszolgatni a temérdek kérdésre, amit nemrégiben hozzá intézett. A pillanatnyi csalódás és tehetetlenség rabigájában egyáltalán nem érdekli, amit a szőke férfi hablatyol neki, sőt, irritálja a hangja, legszívesebben kitépné a nyelvét is, csakhogy csendben maradjon már, ám az elf legnagyobb szerencséjére az invitálása kizökkenti az átmeneti dührohamból, és érdeklődő, izgatott pillantását egyből az uraságra kapja.*
- Feltétlenül meg fogom magukat látogatni. Öröm volt megismerni. *Búcsúzkodik el, ajkain barátságos, kedves mosollyal, majd miután Rolwahur hátrahagyja a társaságukat, neki sincs több oka a maradásra. Elvégre a többi szerencsétlen nem érdekli, a valóságban teljesen hidegen hagyja a művészet vagy bármi annak csúfolt vásári mutatvány, szóval úgy dönt, ő is minél hamarabb megejti a búcsúját.*
- Nos, én is rendkívüli módon örültem a találkozásnak. Szerintem fontolja meg az uraság ajánlatát, Ön igazán tehetséges. *Fordítja kékes-szürke lélektükreit Sach-ra, majd ha nincs több szavuk hozzá, kecses léptekkel hagyja hátra a hölgyeket.
Tekintete újfent a kofák felhozatalait vizslatja, tűnődik a szebbnél szebb ékszereken, melyekre mégis fukar volna aranyat áldozni. S az ostoba mutatványosok miatt még egy átkozott bolondot sem tudott magának találni, aki örömmel kényeztetné fenségességét ajándékokkal, mellékesen nyájas és idegesítő turbékolással, melyet szívesen mellőzne, de hát vannak dolgok, amiket még neki is el kell viselnie a cél érdekében.*
//Mutatványosok, majd el//
*Látszólag érdeklődően hallgatja a vörös leányzó és az elf férfi diskurálását, de akár a mellettük helyezkedő fán nyugvó leveleket is számolgathatná, annyi figyelemmel sem tartja az ajánlatot, majd az arra adott elutasítást. Legalábbis addig, míg Sach nyersebb stílusra nem vált, bár nyilván nem szándékosan teszi, ugyanis Dayria még mindég azt a jó lelkű lánykát látja maga előtt - mint eddig is -, ahogy megilletődött lélektükreit a hosszúlétűre fordítja. Tudatlan, kedves, egy tipikus tanulatlan kis cafka, aki a modort legfeljebb csak hallomásból ismeri. Őt mindenesetre jól szórakoztatja a kijelentése, azonban legnagyobb sajnálatára érdemi reakció nem érkezik attól, akinek igazán címezte.
~Életképtelenek...~
Morran fel magában, ugyanis örömmel meghallgatott volna egy kis civakodást, vitát, de még csak kiélezni sincs ideje a figyelmet Sach illetlen megszólalására, ugyanis Rolwahur épp most kezd válaszolgatni a temérdek kérdésre, amit nemrégiben hozzá intézett. A pillanatnyi csalódás és tehetetlenség rabigájában egyáltalán nem érdekli, amit a szőke férfi hablatyol neki, sőt, irritálja a hangja, legszívesebben kitépné a nyelvét is, csakhogy csendben maradjon már, ám az elf legnagyobb szerencséjére az invitálása kizökkenti az átmeneti dührohamból, és érdeklődő, izgatott pillantását egyből az uraságra kapja.*
- Feltétlenül meg fogom magukat látogatni. Öröm volt megismerni. *Búcsúzkodik el, ajkain barátságos, kedves mosollyal, majd miután Rolwahur hátrahagyja a társaságukat, neki sincs több oka a maradásra. Elvégre a többi szerencsétlen nem érdekli, a valóságban teljesen hidegen hagyja a művészet vagy bármi annak csúfolt vásári mutatvány, szóval úgy dönt, ő is minél hamarabb megejti a búcsúját.*
- Nos, én is rendkívüli módon örültem a találkozásnak. Szerintem fontolja meg az uraság ajánlatát, Ön igazán tehetséges. *Fordítja kékes-szürke lélektükreit Sach-ra, majd ha nincs több szavuk hozzá, kecses léptekkel hagyja hátra a hölgyeket.
Tekintete újfent a kofák felhozatalait vizslatja, tűnődik a szebbnél szebb ékszereken, melyekre mégis fukar volna aranyat áldozni. S az ostoba mutatványosok miatt még egy átkozott bolondot sem tudott magának találni, aki örömmel kényeztetné fenségességét ajándékokkal, mellékesen nyájas és idegesítő turbékolással, melyet szívesen mellőzne, de hát vannak dolgok, amiket még neki is el kell viselnie a cél érdekében.*
3370. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-13 17:26:52
Üzenet elküldve: 2015-07-13 17:26:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Malon//
*Vuckah már csak pár lépésnyire van, a tolvaj pedig még mindig nem figyelt fel rá. Ő viszont már figyeli egy ideje, de csak akkor látja kicsoda lopta meg, amikor az elterür a földön minden közreműködès nélkül: egy tíz év körüli srác szakadt ruhafoszlányokba öltözve, koszos arccal és ápolatlan szalmaszínű hajjal az, aki ott fekszik előtte. Látszik rajta, hogy napok óta nem evett, mert a tekercs majd' kiesik a kezéből, mégis úgy markolja, mintha az élete múlna rajta.
~Mit csináljak vele?~ Vuckah úgy dönt, a vállára veszi a fiút, de előtte elteszi a teketcset az övébe. Mire megérkezik a feldúlt sötételf, már együtt cammognak arra, amerről Vuckah hallja, hogy orvosi segítséget kaphatnak.*
//Malon//
*Vuckah már csak pár lépésnyire van, a tolvaj pedig még mindig nem figyelt fel rá. Ő viszont már figyeli egy ideje, de csak akkor látja kicsoda lopta meg, amikor az elterür a földön minden közreműködès nélkül: egy tíz év körüli srác szakadt ruhafoszlányokba öltözve, koszos arccal és ápolatlan szalmaszínű hajjal az, aki ott fekszik előtte. Látszik rajta, hogy napok óta nem evett, mert a tekercs majd' kiesik a kezéből, mégis úgy markolja, mintha az élete múlna rajta.
~Mit csináljak vele?~ Vuckah úgy dönt, a vállára veszi a fiút, de előtte elteszi a teketcset az övébe. Mire megérkezik a feldúlt sötételf, már együtt cammognak arra, amerről Vuckah hallja, hogy orvosi segítséget kaphatnak.*
3369. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-13 17:06:22
Üzenet elküldve: 2015-07-13 17:06:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Vásárlás//
- Ugyan, ne duzzogj a virág miatt. - *Míg sétálnak, jobb kezének ujjaival finoman végigsimít a férfi szétcsípett kezén, melyet a leányért végzett áldozatos virágszedés okozott. Összefonják kezüket. Ha ott feledte is a nevezett csokrot, mint gesztust igencsak értékeli. Nem mintha a helyszín amúgy alkalmas lenne romantikus andalgásra, mint erre hamar rájön, így fel is adja a románcozást, főleg hogy a dalia hamarost a korai agyvérzés tüneteit produkálja a kajabáló-nyüzső árusok jelenlététől. Fittyet hány egyébként Khan további pofavágásaira, és hamar nyakig merül a zsivajgó tömegben. Egy, a közelükben kántáló zöldségárus kofa egy fél marék sárgabarackot nyom a kezébe kóstolási célzattal, az egyiket lendületből a motyogó pasas szájába tömi, hátha ezzel elejét veszi a további zsörtölésnek. Egyik árustól a másikig pendül, hosszasan dicsér egy-egy mívesebb portékát, virágcsokorba dugja orrát, zajosan csodálja a mozgóárusok felszalagozott, nyakbaakasztott kasztnijait, melyről törökmézet, fonott ékszereket, mártott gyertyát, egyéb csecsebecséket árulnak. Megest rátalál egy kelmeárusra is: halkan sikongat gyönyörűségében, menten válogatni kezd. Ujjait élvezettel futtatja végig a százféle, színes madár- és virágmotívumokkal díszített selymes anyagokon, a móka kedvéért magához próbál pár igen dekoratív de teljességgel nem praktikus köntöst, szoknyát, megejtően mélyen dekoltált ruhaneműt. Végül lágyasan lengeteg, sokráncos, csalafinta kivágású egyszerű homokszín ruhát választ, már előre dörzsöli tenyerét, hogy szabadulhat elnyűtt, és meleg időben nem is túl praktikus utazógöncétől.*
- Nos? - *Lengeti meg később szerzeményét Khan orra előtt, nem mintha azt várná, hogy a dalia hanyattvágná magát, kiindulva a kétes kinézetű bokrétából, amivel korábban meglepte, gyanítja, az ilyesmi finomságokhoz kábé annyi érzéke lehet mint neki a kőtöréshez.*
- Sütemény? Hova gondolsz, dalia. - *Ráncolja orrát finnyásan az előbbi említésére, lekövetve a közeli kondérokban fortyogó levest, aztán ismét lovagja nyomába szegődik.* - Húst ide!
A hozzászólás írója (Rilai Raeling) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.13 18:36:39
//Vásárlás//
- Ugyan, ne duzzogj a virág miatt. - *Míg sétálnak, jobb kezének ujjaival finoman végigsimít a férfi szétcsípett kezén, melyet a leányért végzett áldozatos virágszedés okozott. Összefonják kezüket. Ha ott feledte is a nevezett csokrot, mint gesztust igencsak értékeli. Nem mintha a helyszín amúgy alkalmas lenne romantikus andalgásra, mint erre hamar rájön, így fel is adja a románcozást, főleg hogy a dalia hamarost a korai agyvérzés tüneteit produkálja a kajabáló-nyüzső árusok jelenlététől. Fittyet hány egyébként Khan további pofavágásaira, és hamar nyakig merül a zsivajgó tömegben. Egy, a közelükben kántáló zöldségárus kofa egy fél marék sárgabarackot nyom a kezébe kóstolási célzattal, az egyiket lendületből a motyogó pasas szájába tömi, hátha ezzel elejét veszi a további zsörtölésnek. Egyik árustól a másikig pendül, hosszasan dicsér egy-egy mívesebb portékát, virágcsokorba dugja orrát, zajosan csodálja a mozgóárusok felszalagozott, nyakbaakasztott kasztnijait, melyről törökmézet, fonott ékszereket, mártott gyertyát, egyéb csecsebecséket árulnak. Megest rátalál egy kelmeárusra is: halkan sikongat gyönyörűségében, menten válogatni kezd. Ujjait élvezettel futtatja végig a százféle, színes madár- és virágmotívumokkal díszített selymes anyagokon, a móka kedvéért magához próbál pár igen dekoratív de teljességgel nem praktikus köntöst, szoknyát, megejtően mélyen dekoltált ruhaneműt. Végül lágyasan lengeteg, sokráncos, csalafinta kivágású egyszerű homokszín ruhát választ, már előre dörzsöli tenyerét, hogy szabadulhat elnyűtt, és meleg időben nem is túl praktikus utazógöncétől.*
- Nos? - *Lengeti meg később szerzeményét Khan orra előtt, nem mintha azt várná, hogy a dalia hanyattvágná magát, kiindulva a kétes kinézetű bokrétából, amivel korábban meglepte, gyanítja, az ilyesmi finomságokhoz kábé annyi érzéke lehet mint neki a kőtöréshez.*
- Sütemény? Hova gondolsz, dalia. - *Ráncolja orrát finnyásan az előbbi említésére, lekövetve a közeli kondérokban fortyogó levest, aztán ismét lovagja nyomába szegődik.* - Húst ide!
A hozzászólás írója (Rilai Raeling) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.13 18:36:39
3368. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-13 15:46:30
Üzenet elküldve: 2015-07-13 15:46:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
*Hát persze, a világon hol máshol szerezne ilyen sebhelyet egy szerzetes? Lorew is őrizget jó néhány ilyet. Ugyanakkor képtelen felfogni, hogy mire gondol a nő, amikor... Nem, a mágus nem bántott senkit. Persze ettől még nem zárkózik el a dologtól, a kuncsaftok közül is nem egy tért vissza azzal, hogy sokkal rosszabb lett az állapota, pedig ő mindig felhívja rá a figyelmet, hogy a művelet, amit alkalmaz, az csak az esetek felében sikeres, lehet hogy ugyanolyan rossz marad az állapota, vagy talán még tovább romlik. Valahogy az ilyet sosem veszik komolyan, azt hiszi, csak viccel. Pedig egyszer már előfordult olyan is, hogy az alany megőrült, és keletkezett benne egy második lélek, egy második személyiség. Ha mást nem, legalább ezt komolyan vehetnék, de valahogy mindenki azt hiszi, vele úgyse történhet rossz, ő úgyis biztosan meg fog gyógyulni...*
- Hogy én? *vonja fel a szemöldökét. A nő tudja a nevét, ez elég bizonyítéka annak, hogy ismeri, ugyanakkor ettől még nem lesz igaz minden, amit mond* Hogy történt? Mikor? És egyáltalán ki vagy te?
*Persze, talán nem ez a legjobb nyitása egy beszélgetésnek, de első látásra úgy tűnik, a hölgy nem haragszik annyira a seb miatt. Ha nem pusztán szerzetes, hanem ugyanonnan jöttek, akkor persze át kellett élnie ennél rosszabbakat is, viszont azért némi óvatosság szorult Lorewbe is. Az őszinteség a legjobb stratégia, szerzetestársai közül egyet sem ismert igazán soha, nevekre és arcokra sem emlékszik már, de ezen senki nem lepődne meg, hiszen már azoknak az arcára sem emlékszik igazán, akikkel ma találkozott, ez sosem volt erőssége.*
- Régen, az biztos *bólint egyet, legalább a látszatot meg kéne őrizni, hogy persze emlékezne ő, ha gyakrabban találkoznának, de hát... Kicsit bizonytalan azt illetően, hogy vajon mit is kéne mondania, de végül az alapvető illemformáknál marad* Én is örülök, hogy te jól vagy.
*Számára ez mindig csak formaság volt, mivel nincsenek barátai, ismerősei sem igazán, így sosem mondhatta őszintén, hogy örül, hogy valaki jól van, mert igazából számára teljesen mindegy, hogy az illető él-e, avagy hal. A testi érintkezés sem lepi meg, az már inkább, hogy "társa" is kevésbé zsúfolt helyre vágyik. Mindenesetre nem ellenkezik, bőven eleget volt már itt, legalább öt percet, most már vágyik némi nyugalomra. Sajnos még a "sikátorok" sem adják azt a nyugalmat, mint mondjuk a szegénynegyed szívében, itt-ott óhatatlanul elhalad egy-két ember, elf, meg ilyenek, de talán van annyi eszük, hogy nem avatkoznak a beszélgetésbe.*
- Kígyók... *morogja, ahogy eszébe jut, a rendben hogyan is döntötték el, hogy valaki harcos lesz-e, vagy inkább a tekercseket böngészi majd* Hogyan kell védekezni a kígyó ellen? A fejét hátulról nyomod le. Ha pedig nem vagy elég gyors, megharap.
*Talán a nőnek ismerősek lesznek a dolgok, hiszen ha valóban a rendből való, vele is eljátszhatták ezt néhányszor. Vagy sikerül elkapni a kígyót, és harcos leszel, vagy fél tucatszor megmar, és maradnak a tudományok.*
- Az entitások *felel a kérdésre végül* Az entitásokat kutatom minden erőmmel.
*Hát persze, a világon hol máshol szerezne ilyen sebhelyet egy szerzetes? Lorew is őrizget jó néhány ilyet. Ugyanakkor képtelen felfogni, hogy mire gondol a nő, amikor... Nem, a mágus nem bántott senkit. Persze ettől még nem zárkózik el a dologtól, a kuncsaftok közül is nem egy tért vissza azzal, hogy sokkal rosszabb lett az állapota, pedig ő mindig felhívja rá a figyelmet, hogy a művelet, amit alkalmaz, az csak az esetek felében sikeres, lehet hogy ugyanolyan rossz marad az állapota, vagy talán még tovább romlik. Valahogy az ilyet sosem veszik komolyan, azt hiszi, csak viccel. Pedig egyszer már előfordult olyan is, hogy az alany megőrült, és keletkezett benne egy második lélek, egy második személyiség. Ha mást nem, legalább ezt komolyan vehetnék, de valahogy mindenki azt hiszi, vele úgyse történhet rossz, ő úgyis biztosan meg fog gyógyulni...*
- Hogy én? *vonja fel a szemöldökét. A nő tudja a nevét, ez elég bizonyítéka annak, hogy ismeri, ugyanakkor ettől még nem lesz igaz minden, amit mond* Hogy történt? Mikor? És egyáltalán ki vagy te?
*Persze, talán nem ez a legjobb nyitása egy beszélgetésnek, de első látásra úgy tűnik, a hölgy nem haragszik annyira a seb miatt. Ha nem pusztán szerzetes, hanem ugyanonnan jöttek, akkor persze át kellett élnie ennél rosszabbakat is, viszont azért némi óvatosság szorult Lorewbe is. Az őszinteség a legjobb stratégia, szerzetestársai közül egyet sem ismert igazán soha, nevekre és arcokra sem emlékszik már, de ezen senki nem lepődne meg, hiszen már azoknak az arcára sem emlékszik igazán, akikkel ma találkozott, ez sosem volt erőssége.*
- Régen, az biztos *bólint egyet, legalább a látszatot meg kéne őrizni, hogy persze emlékezne ő, ha gyakrabban találkoznának, de hát... Kicsit bizonytalan azt illetően, hogy vajon mit is kéne mondania, de végül az alapvető illemformáknál marad* Én is örülök, hogy te jól vagy.
*Számára ez mindig csak formaság volt, mivel nincsenek barátai, ismerősei sem igazán, így sosem mondhatta őszintén, hogy örül, hogy valaki jól van, mert igazából számára teljesen mindegy, hogy az illető él-e, avagy hal. A testi érintkezés sem lepi meg, az már inkább, hogy "társa" is kevésbé zsúfolt helyre vágyik. Mindenesetre nem ellenkezik, bőven eleget volt már itt, legalább öt percet, most már vágyik némi nyugalomra. Sajnos még a "sikátorok" sem adják azt a nyugalmat, mint mondjuk a szegénynegyed szívében, itt-ott óhatatlanul elhalad egy-két ember, elf, meg ilyenek, de talán van annyi eszük, hogy nem avatkoznak a beszélgetésbe.*
- Kígyók... *morogja, ahogy eszébe jut, a rendben hogyan is döntötték el, hogy valaki harcos lesz-e, vagy inkább a tekercseket böngészi majd* Hogyan kell védekezni a kígyó ellen? A fejét hátulról nyomod le. Ha pedig nem vagy elég gyors, megharap.
*Talán a nőnek ismerősek lesznek a dolgok, hiszen ha valóban a rendből való, vele is eljátszhatták ezt néhányszor. Vagy sikerül elkapni a kígyót, és harcos leszel, vagy fél tucatszor megmar, és maradnak a tudományok.*
- Az entitások *felel a kérdésre végül* Az entitásokat kutatom minden erőmmel.
3367. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-13 15:42:16
Üzenet elküldve: 2015-07-13 15:42:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//A'frad Loganar//
*Élvezi a férfi társaságát, bár kicsit furcsán érzi magát, hogy megint beszélget valakivel, de jól érzi magát. Így kezd kicsit feloldódni. Amit ő maga is jó néven vesz! A nyugalom átjárja a testét, és hagyja, hogy a helyzet varázsa eltöltse a szívét.*
- A sorsnak nem lehet ellent mondani, de igagad van néha nagyon jó dolgokat is tud csinálni az életünkkel.
*Egy pillanatra elkomorodik arca, de gyorsan újra mosolyra derül. Nem akar a múlt szomorú eseményein rágódni. Inkább az új kalandokra akar figyelni.
Kelteria egyre többet mosolyog és egyre jobban el is pirul. Nem nagyon érti miért, de nem tud ellene mit csinálni. A férfi mellett olyan könnyű mosolyogni a bókjaitól, meg mindig el kell pirulnia. Pedig nem az a fajta lány, aki könnyen zavarba jön. De a férfi nagyon is zavarba tudja hozni, mert a kinézetét dicséri, amit ő nem tart valami szépnek.
A férfi hirtelen megáll. Az út irányon gondolkodik. Kelteria kíváncsian figyel, ahogy a férfi magával elbeszélget és egy biccentéssel nyugtatja meg magát. Utána pedig el is indulnak abba az irányba.*
- Ez mindig így van az ilyen fesztiválok ideje alatt, minden drágább, mert sok felől jön, sok gazdag ember. Mindenki azt akarja, hogy a legjobb áron adják el a portékájukat.
*Mondja mosolyogva a lány. Tapasztalta már az évek során ezt az esetet, ilyenkor minden sokkal drágább, de sok érdekesség is van a világ minden pontjáról.
Mikor Kelteria meghallja a kérdést. A mosoly lehervad az arcáról. Vesz egy mély levegőt és becsukja a szemét, majd megszólal.*
- Valószínűleg már rég halottak. Mikor utoljára láttam őket kislányként éppen egy csapat banditával harcoltak. Én menekültem meg egyedül, az apám mentett meg. Feltett az egyik lóra és szélnek eresztett. Nem tehettem mást vándorolnom kellett.
*Az emlékek hatására Kelteria szemében csillogni kezdenek a könnyek. De nem a régi emlékek miatt. Hanem a halott szerelme emléke miatt. Túl akar rajta lépni erős akar lenni, de most lehervadt arcáról a mosoly és így is marad egy darabig.*
//A'frad Loganar//
*Élvezi a férfi társaságát, bár kicsit furcsán érzi magát, hogy megint beszélget valakivel, de jól érzi magát. Így kezd kicsit feloldódni. Amit ő maga is jó néven vesz! A nyugalom átjárja a testét, és hagyja, hogy a helyzet varázsa eltöltse a szívét.*
- A sorsnak nem lehet ellent mondani, de igagad van néha nagyon jó dolgokat is tud csinálni az életünkkel.
*Egy pillanatra elkomorodik arca, de gyorsan újra mosolyra derül. Nem akar a múlt szomorú eseményein rágódni. Inkább az új kalandokra akar figyelni.
Kelteria egyre többet mosolyog és egyre jobban el is pirul. Nem nagyon érti miért, de nem tud ellene mit csinálni. A férfi mellett olyan könnyű mosolyogni a bókjaitól, meg mindig el kell pirulnia. Pedig nem az a fajta lány, aki könnyen zavarba jön. De a férfi nagyon is zavarba tudja hozni, mert a kinézetét dicséri, amit ő nem tart valami szépnek.
A férfi hirtelen megáll. Az út irányon gondolkodik. Kelteria kíváncsian figyel, ahogy a férfi magával elbeszélget és egy biccentéssel nyugtatja meg magát. Utána pedig el is indulnak abba az irányba.*
- Ez mindig így van az ilyen fesztiválok ideje alatt, minden drágább, mert sok felől jön, sok gazdag ember. Mindenki azt akarja, hogy a legjobb áron adják el a portékájukat.
*Mondja mosolyogva a lány. Tapasztalta már az évek során ezt az esetet, ilyenkor minden sokkal drágább, de sok érdekesség is van a világ minden pontjáról.
Mikor Kelteria meghallja a kérdést. A mosoly lehervad az arcáról. Vesz egy mély levegőt és becsukja a szemét, majd megszólal.*
- Valószínűleg már rég halottak. Mikor utoljára láttam őket kislányként éppen egy csapat banditával harcoltak. Én menekültem meg egyedül, az apám mentett meg. Feltett az egyik lóra és szélnek eresztett. Nem tehettem mást vándorolnom kellett.
*Az emlékek hatására Kelteria szemében csillogni kezdenek a könnyek. De nem a régi emlékek miatt. Hanem a halott szerelme emléke miatt. Túl akar rajta lépni erős akar lenni, de most lehervadt arcáról a mosoly és így is marad egy darabig.*
3366. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-13 14:41:49
Üzenet elküldve: 2015-07-13 14:41:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Vásárlás//
*Teljes felfrissülésükben, emiatt pedig újonnan merített lelkesedéssel is veszik nyakukba azt a bizonyos forgatagot, amit Khan szeme jobbára csak indokolatlan tömegnyomornak lát, Rilait azonban láthatóan és érezhetően energizálja. Eleinte mindössze betudja ezt a női mivoltnak, hisz a hölgyek nevezetesek arról, hogy szeretnek bő hasú pénzes erszényekkel eltűnni egy-egy vásár idején, hogy hazafelé szükségük legyen a szép daliák segítségére, máskülönben a zsákmányolt kacatok felét bizonyosan ott kellene a színen hagyniuk. Kiosztott szerepkörök tehát vannak emitt is, de még mielőtt úgy esne a dolog, hogy a félszemű is beleszorul a hordárfiúkéba, megmenti a még menthetőt.*
- Megvesszük amit megkívánsz, és találunk rá valami markos ork hordárt is, aki nem győzi a szobádba hordani a sok lanawini jót. Kis szerencsével még kovácsmesterek is akadnak itt, megnézhetjük milyen ügyeskezű munkákkal büszkélkedhetnek, aztán kiválaszthatjuk a legjobbat arra, hogy rézből megalkossa álmaid sárkánykádját. - *A kofák és árusok sora végeláthatatlannak tűnik számára, nem különben az utcákra szorult tömegé. Ilyen dimenziókban csak akkor szokott embereket együtt látni, amikor zászlók alatt vonulnak fel egymás ellen, s a nap végeztével jóval elviselhetőbb is az egy négyzetkilométerre jutó fők száma. De ez itt...*
- Rémálom. - *Rilainak pedig maga lesz a legszebb ábránd, ami most a lábai elé terül, hogy kedvére magához ölelhesse.
Khan leellenőrzi, hogy a gonddal elrejtett pénz megvan-e még (hisz nem csak a költekezni kívánóknak remek alkalom az ilyen), aztán szemrevételezi az ételkínálatot végre. Az egyelőre elegendő motiváció számára, hogy elviselje a tolongó emberáradatot, ahol mindenki kötelességének érzi, hogy megpróbálja túlordítani a másik végen alkudozót.*
- A Fürdőház valahogy jobban tetszett eddig. A virágra meg még visszatérünk. - *Zsebre vágja kezeit, úgy téve mint a morcos kisfiú, akinek elvették játékkatonáját.
A nyársra tűzött ökör mellett eléri orrát a zsírtól csöpögő hús illata, valamivel odébb édességek egész tárházát kínáló mesterember nem győzi a vendégeket. Elhaladnak egy nagyobb üst mellett is, amibe Rilai kétszer is beleférne: ebben valami sűrű levesféleséget kevergetnek egy akkora fakanállal mint a pékek lapátja.*
- A citromos sütemény csak akkor jár, ha szépen megeszed előtte a főételt. - *Nem pihenteti közben azért az agyát, s megpróbál olyasmit lelni, aminek ez a boszorka különösképp örülne, mint a halomba kért ajándékok első darabja. Festett tányérok, giccses ékszerek és rózsavizek megszámlálhatatlan változatainak elvetése után rájön, hogy mi a tökéletes választás. De előbb enni fognak, mert mostanra a rókaképű is dögéhes lett.*
//Vásárlás//
*Teljes felfrissülésükben, emiatt pedig újonnan merített lelkesedéssel is veszik nyakukba azt a bizonyos forgatagot, amit Khan szeme jobbára csak indokolatlan tömegnyomornak lát, Rilait azonban láthatóan és érezhetően energizálja. Eleinte mindössze betudja ezt a női mivoltnak, hisz a hölgyek nevezetesek arról, hogy szeretnek bő hasú pénzes erszényekkel eltűnni egy-egy vásár idején, hogy hazafelé szükségük legyen a szép daliák segítségére, máskülönben a zsákmányolt kacatok felét bizonyosan ott kellene a színen hagyniuk. Kiosztott szerepkörök tehát vannak emitt is, de még mielőtt úgy esne a dolog, hogy a félszemű is beleszorul a hordárfiúkéba, megmenti a még menthetőt.*
- Megvesszük amit megkívánsz, és találunk rá valami markos ork hordárt is, aki nem győzi a szobádba hordani a sok lanawini jót. Kis szerencsével még kovácsmesterek is akadnak itt, megnézhetjük milyen ügyeskezű munkákkal büszkélkedhetnek, aztán kiválaszthatjuk a legjobbat arra, hogy rézből megalkossa álmaid sárkánykádját. - *A kofák és árusok sora végeláthatatlannak tűnik számára, nem különben az utcákra szorult tömegé. Ilyen dimenziókban csak akkor szokott embereket együtt látni, amikor zászlók alatt vonulnak fel egymás ellen, s a nap végeztével jóval elviselhetőbb is az egy négyzetkilométerre jutó fők száma. De ez itt...*
- Rémálom. - *Rilainak pedig maga lesz a legszebb ábránd, ami most a lábai elé terül, hogy kedvére magához ölelhesse.
Khan leellenőrzi, hogy a gonddal elrejtett pénz megvan-e még (hisz nem csak a költekezni kívánóknak remek alkalom az ilyen), aztán szemrevételezi az ételkínálatot végre. Az egyelőre elegendő motiváció számára, hogy elviselje a tolongó emberáradatot, ahol mindenki kötelességének érzi, hogy megpróbálja túlordítani a másik végen alkudozót.*
- A Fürdőház valahogy jobban tetszett eddig. A virágra meg még visszatérünk. - *Zsebre vágja kezeit, úgy téve mint a morcos kisfiú, akinek elvették játékkatonáját.
A nyársra tűzött ökör mellett eléri orrát a zsírtól csöpögő hús illata, valamivel odébb édességek egész tárházát kínáló mesterember nem győzi a vendégeket. Elhaladnak egy nagyobb üst mellett is, amibe Rilai kétszer is beleférne: ebben valami sűrű levesféleséget kevergetnek egy akkora fakanállal mint a pékek lapátja.*
- A citromos sütemény csak akkor jár, ha szépen megeszed előtte a főételt. - *Nem pihenteti közben azért az agyát, s megpróbál olyasmit lelni, aminek ez a boszorka különösképp örülne, mint a halomba kért ajándékok első darabja. Festett tányérok, giccses ékszerek és rózsavizek megszámlálhatatlan változatainak elvetése után rájön, hogy mi a tökéletes választás. De előbb enni fognak, mert mostanra a rókaképű is dögéhes lett.*
3365. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-13 13:55:47
Üzenet elküldve: 2015-07-13 13:55:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Vuckah Oloat//
*Úgy tűnik a Gnóm csak nem nyitja ki a száját, hogy megmagyarázza a dolgot. Már komolyan fontolóra veszi, hogy itt helyben átvágja a kis csaló torkát, ám ekkor amaz hirtelen gyomron vágja.
Igaz mellé tesz egy bocsánat kérést is, de az Malont nem nagyon hatja meg, teljesen figyelmen kívül hagyja.
Megpróbál a kis gnóm után kapni, de görnyedve a gyomorütés után nem bizonyul túl fürgének, így Vuckahnak sikerül eliszkolnia be a tömegbe.*
-Hiába futsz elkaplak.
*Leheli még kicsit fogva hasát de pár mély levegővétel után kiegyenesedik, s már veti is magát a gnóm után a tömegbe.*
~Kis aprólék, nem maradhatok le mert, rögtön eltűnik ebben a tömegben.~
*Így igyekszik, minél jobban a sarkában maradni a gnómnak, bár előnyben van mivel üldözöttje apró lábaival biztos nem tud olyan gyorsan futni, viszont kis termetének köszönhetően, könnyebben lavírozik a tömegben.*
//Vuckah Oloat//
*Úgy tűnik a Gnóm csak nem nyitja ki a száját, hogy megmagyarázza a dolgot. Már komolyan fontolóra veszi, hogy itt helyben átvágja a kis csaló torkát, ám ekkor amaz hirtelen gyomron vágja.
Igaz mellé tesz egy bocsánat kérést is, de az Malont nem nagyon hatja meg, teljesen figyelmen kívül hagyja.
Megpróbál a kis gnóm után kapni, de görnyedve a gyomorütés után nem bizonyul túl fürgének, így Vuckahnak sikerül eliszkolnia be a tömegbe.*
-Hiába futsz elkaplak.
*Leheli még kicsit fogva hasát de pár mély levegővétel után kiegyenesedik, s már veti is magát a gnóm után a tömegbe.*
~Kis aprólék, nem maradhatok le mert, rögtön eltűnik ebben a tömegben.~
*Így igyekszik, minél jobban a sarkában maradni a gnómnak, bár előnyben van mivel üldözöttje apró lábaival biztos nem tud olyan gyorsan futni, viszont kis termetének köszönhetően, könnyebben lavírozik a tömegben.*
3364. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-13 13:40:26
Üzenet elküldve: 2015-07-13 13:40:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Kelteria Milert//
*Jól esik neki a lány biztatása, s jó egy kicsit kimutatni valakinek szelídebbik oldalát, amire nem nagyon volt lehetősége mióta elkerült szülei kastélyából.
A lovagoktól csak kemény szavakat kap, s keménynek kell lenni ő magának is ha el akarja érni célját.*
-Ez így van, a sors nem kérdezi mit szeretnénk, csak egyszerűen pofon vág, s rajtunk múlik, hogy talpon maradunk e.
De néha kegyes hozzánk, és megajándékoz, mint ezzel a váratlan találkozással, és egy ilyen különleges elf hölgy társaságával.
*Látja, hogy a lány egyre többet mosolyog, s egyre jobban pirul, ami csak jót jelenthet, a mosoly mindig jó visszatükrözése annak, hogy nem unalmas a társasága, a pír pedig annak, hogy bókjai célba találnak, ezért eszébe se jut felhagyni a további bókokkal.*
-Azt hiszem itt jobbra kell mennünk.
*Áll meg egy pillanatra elgondolkodva, s bólint is egyet mintegy nyugtázva saját felvetését, s fordul be jobbra.*
-Jó megnézni az itt árult különlegességeket, de a forgatag miatt, mindennek jóval nagyobb ára van mint hagyományos esetben, bár sok mindent lehet kapni amit egyébként nem lehetne itt
fellelni.
~Á, ez olyan semleges téma, valami személyesebb kellene.~
*Fut át az agyán, s hogy ne legyen hosszú csend, mondja az első eszébe jutó gondolatot.*
-És merre van a családja, miért döntött úgy hogy otthagyva őket és útnak indul?
*Hagyja el száját a kérdés, de már rögtön tudja is, hogy nem ezt kellett volna felhoznia.
Viszont, most nem ronthatja el semmi hangulatát, mosolyogva tekint Kelteriára, egy ilyen lány társaságában, csak jól érezheti magát.*
A hozzászólás írója (A'frad Loganar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.13 13:43:15
//Kelteria Milert//
*Jól esik neki a lány biztatása, s jó egy kicsit kimutatni valakinek szelídebbik oldalát, amire nem nagyon volt lehetősége mióta elkerült szülei kastélyából.
A lovagoktól csak kemény szavakat kap, s keménynek kell lenni ő magának is ha el akarja érni célját.*
-Ez így van, a sors nem kérdezi mit szeretnénk, csak egyszerűen pofon vág, s rajtunk múlik, hogy talpon maradunk e.
De néha kegyes hozzánk, és megajándékoz, mint ezzel a váratlan találkozással, és egy ilyen különleges elf hölgy társaságával.
*Látja, hogy a lány egyre többet mosolyog, s egyre jobban pirul, ami csak jót jelenthet, a mosoly mindig jó visszatükrözése annak, hogy nem unalmas a társasága, a pír pedig annak, hogy bókjai célba találnak, ezért eszébe se jut felhagyni a további bókokkal.*
-Azt hiszem itt jobbra kell mennünk.
*Áll meg egy pillanatra elgondolkodva, s bólint is egyet mintegy nyugtázva saját felvetését, s fordul be jobbra.*
-Jó megnézni az itt árult különlegességeket, de a forgatag miatt, mindennek jóval nagyobb ára van mint hagyományos esetben, bár sok mindent lehet kapni amit egyébként nem lehetne itt
fellelni.
~Á, ez olyan semleges téma, valami személyesebb kellene.~
*Fut át az agyán, s hogy ne legyen hosszú csend, mondja az első eszébe jutó gondolatot.*
-És merre van a családja, miért döntött úgy hogy otthagyva őket és útnak indul?
*Hagyja el száját a kérdés, de már rögtön tudja is, hogy nem ezt kellett volna felhoznia.
Viszont, most nem ronthatja el semmi hangulatát, mosolyogva tekint Kelteriára, egy ilyen lány társaságában, csak jól érezheti magát.*
A hozzászólás írója (A'frad Loganar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.13 13:43:15
3363. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-13 13:04:03
Üzenet elküldve: 2015-07-13 13:04:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Ziana, Raeyan és Dennon//
*Érezhetően hűvösebb lett, talán még azt is megkockáztathatta volna, hogy teljesen felveszi a páncélját, de most már mindegy, jó lesz így is. A következő javaslatra bólint, de kifejti véleményét is.*
-Ilyen hölgyet, mint ön, nem tévesztek szem elől, ebben biztos lehet! *Ezután elkezd tanakodni, hogy merre menjenek, erre a lovag nem mondd semmit, de van útirány, ő elindul lassan léptetve a tömegben, nehogy eltaposson bárkit is. Már éppen figyelmeztetné társát, hogy nézzen a szeme elé, amikor is az egy másikba koccan. A babázáson felvonja a szemöldökét, féloldalas mosoly kúszik fel arcára, és fejben már össze is rakta a két lányt. Noha, illetlenség ez, de hadd engedtessék meg a lovagnak ilyen nemű fantáziálgatás. El is gondolkodik rajta, hogy elmegy majd egy bordélyba, hogy két lányt nézzen, ahogy játszanak. Régen mindig jól szórakozott ilyeneken, most pedig elég pénze is lenne rá. Azonban gondolataiból a két lány hangja hozza vissza a valóságba.*
-Én pedig Arten, Házatlan lovag, a nincstelenek segítője! Szolgálatára! *Mutatkozik be azzal a szöveggel, amivel nemrégiben is. A segítségnyújtásra Raeyan válaszol.*
-Ahogy Hölgyem is említette! Idevalósinak tűnik Drága kisasszony! *Nem tudja még mit is mondhatna, így hát inkább hallgat, és néz körbe a lováról. Hatalmas tömeg. Itt könnyen elveszhet az ember. Arten, mióta itt van, nem látott ennyi embert. Sőt, abban sem biztos, hogy élete során látott-e, abban azonban igen, hogy nem szereti a sok embert. Tekintetével újra a két lány felé fordul.*
//Ziana, Raeyan és Dennon//
*Érezhetően hűvösebb lett, talán még azt is megkockáztathatta volna, hogy teljesen felveszi a páncélját, de most már mindegy, jó lesz így is. A következő javaslatra bólint, de kifejti véleményét is.*
-Ilyen hölgyet, mint ön, nem tévesztek szem elől, ebben biztos lehet! *Ezután elkezd tanakodni, hogy merre menjenek, erre a lovag nem mondd semmit, de van útirány, ő elindul lassan léptetve a tömegben, nehogy eltaposson bárkit is. Már éppen figyelmeztetné társát, hogy nézzen a szeme elé, amikor is az egy másikba koccan. A babázáson felvonja a szemöldökét, féloldalas mosoly kúszik fel arcára, és fejben már össze is rakta a két lányt. Noha, illetlenség ez, de hadd engedtessék meg a lovagnak ilyen nemű fantáziálgatás. El is gondolkodik rajta, hogy elmegy majd egy bordélyba, hogy két lányt nézzen, ahogy játszanak. Régen mindig jól szórakozott ilyeneken, most pedig elég pénze is lenne rá. Azonban gondolataiból a két lány hangja hozza vissza a valóságba.*
-Én pedig Arten, Házatlan lovag, a nincstelenek segítője! Szolgálatára! *Mutatkozik be azzal a szöveggel, amivel nemrégiben is. A segítségnyújtásra Raeyan válaszol.*
-Ahogy Hölgyem is említette! Idevalósinak tűnik Drága kisasszony! *Nem tudja még mit is mondhatna, így hát inkább hallgat, és néz körbe a lováról. Hatalmas tömeg. Itt könnyen elveszhet az ember. Arten, mióta itt van, nem látott ennyi embert. Sőt, abban sem biztos, hogy élete során látott-e, abban azonban igen, hogy nem szereti a sok embert. Tekintetével újra a két lány felé fordul.*
3362. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-13 11:32:24
Üzenet elküldve: 2015-07-13 11:32:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//A'frad Loganar//
- Annál több nem is kell! Ha az megvan akkor az úton már van ami hajtson!
*A férfi rámosolyog ez tetszik neki. Szép mosolya van meg kell hagyni. Bár Kelteria igyekszik megmaradni a magabiztos nőnek, aki nem enged semmilyen csábításnak, de azért nehéz dolga van egy ilyen férfi mellett.*
- Nem mindig azt kapjuk a sorstól, amit szeretnénk. Gyakran rosszabbat kapunk, de a mi dolgunk hogyan fogjuk ezt fel.
*Látja, hogy a férfi elmereng, de nem tudja megállni, hogy ne kuncogjon. S mikor meglátja, hogy az megint elmosolyodik kicsit megnyugszik.*
- Köszönöm nagyon kedves öntől, hogy így látja!
*Pirul el még jobban a férfi bókjának hatására. Tetszik neki, ahogy a férfi bókol neki. Amint Kelteria belekarol a férfi sétatempóban indul el a tömegben. A lány észreveszi, hogy a férfi direkt úgy vezeti, hogy ő ne menjen neki senkinek. Inkább a férfi tessékeli arrébb az embereket. Ezen Kelteria megint csak elmosolyodik.*
~ Tényleg lovagnak készül! ~
*Jegyzi meg magában, ahogy tovább haladnak.*
- Pontosan az hogy körbenézett valahol, még senkinek sem fájt. Főleg, ha ilyen jó társaságban van az elf.
*Pirul el megint, hiszen kicsit elszólta magát, hogy élvezi a férfi társaságát. Bár azt még meg sem említette mennyire élvezi! Hiszen minél többet nézi annál kedvesebbnek találja.
Lehet, hogy nem is volt az olyan rossz, hogy a lába megfordult éa visszahozta őt a városba. Lehet, hogy ez is a sors műve. Vagy talán egyszerű véletlen, hogy így összefutott egy ilyen lovaggal? Ezt azért ő sem hiszi, hiszen szerinte mindenbe van beleszólása annak a bizonyos sors dolognak!*
//A'frad Loganar//
- Annál több nem is kell! Ha az megvan akkor az úton már van ami hajtson!
*A férfi rámosolyog ez tetszik neki. Szép mosolya van meg kell hagyni. Bár Kelteria igyekszik megmaradni a magabiztos nőnek, aki nem enged semmilyen csábításnak, de azért nehéz dolga van egy ilyen férfi mellett.*
- Nem mindig azt kapjuk a sorstól, amit szeretnénk. Gyakran rosszabbat kapunk, de a mi dolgunk hogyan fogjuk ezt fel.
*Látja, hogy a férfi elmereng, de nem tudja megállni, hogy ne kuncogjon. S mikor meglátja, hogy az megint elmosolyodik kicsit megnyugszik.*
- Köszönöm nagyon kedves öntől, hogy így látja!
*Pirul el még jobban a férfi bókjának hatására. Tetszik neki, ahogy a férfi bókol neki. Amint Kelteria belekarol a férfi sétatempóban indul el a tömegben. A lány észreveszi, hogy a férfi direkt úgy vezeti, hogy ő ne menjen neki senkinek. Inkább a férfi tessékeli arrébb az embereket. Ezen Kelteria megint csak elmosolyodik.*
~ Tényleg lovagnak készül! ~
*Jegyzi meg magában, ahogy tovább haladnak.*
- Pontosan az hogy körbenézett valahol, még senkinek sem fájt. Főleg, ha ilyen jó társaságban van az elf.
*Pirul el megint, hiszen kicsit elszólta magát, hogy élvezi a férfi társaságát. Bár azt még meg sem említette mennyire élvezi! Hiszen minél többet nézi annál kedvesebbnek találja.
Lehet, hogy nem is volt az olyan rossz, hogy a lába megfordult éa visszahozta őt a városba. Lehet, hogy ez is a sors műve. Vagy talán egyszerű véletlen, hogy így összefutott egy ilyen lovaggal? Ezt azért ő sem hiszi, hiszen szerinte mindenbe van beleszólása annak a bizonyos sors dolognak!*
3361. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-13 11:18:15
Üzenet elküldve: 2015-07-13 11:18:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Ziana, Arten, Dennon//
*Épp csak három másodpercre fordul társai felé, de így máris nem láthatja, ahogy egy vörös üstökös közeledik felé, s így nem kerülheti el a becsapódást. Ugyan csak egy enyhébb ütközés volt, a másiknak láthatóan fájdalmat okozott. A mosolyra mosollyal, a szóra szóval válaszol:*
- Semmi gond drága. Minden rendben?
*Tekint a sérült karra, amiről gyanítja, hogy nem most keletkezett. Ugyan a babázást sűrűbben hallotta férfiaktól, mint nőktől, nem akad fenn rajta, csak megjegyzi és elrakja az „érdekességek” részlegre.*
- Raeyan. Letrion Raeyan.
*Fogadja az adjonistent, a kéznyújtással együtt.*
- És semmi bajom. * Válaszol a bemutatkozás befejezésére. Az ütközés nem tett kárt benne, a vele járó meglepettséget meg majd kiheveri, nem érzi szükségét medikusnak.*
- Mi ilyen utazók vagyunk, jöttünk megnézni a forgatagot. Ha felcserkedés mellett idegenvezetést is vállalsz, azt örömmel fogadnánk.
*Próbálkozik, bár lehet, hogy bakot lő, azért egy próbát megér, ha már segítségről volt szó.*
//Ziana, Arten, Dennon//
*Épp csak három másodpercre fordul társai felé, de így máris nem láthatja, ahogy egy vörös üstökös közeledik felé, s így nem kerülheti el a becsapódást. Ugyan csak egy enyhébb ütközés volt, a másiknak láthatóan fájdalmat okozott. A mosolyra mosollyal, a szóra szóval válaszol:*
- Semmi gond drága. Minden rendben?
*Tekint a sérült karra, amiről gyanítja, hogy nem most keletkezett. Ugyan a babázást sűrűbben hallotta férfiaktól, mint nőktől, nem akad fenn rajta, csak megjegyzi és elrakja az „érdekességek” részlegre.*
- Raeyan. Letrion Raeyan.
*Fogadja az adjonistent, a kéznyújtással együtt.*
- És semmi bajom. * Válaszol a bemutatkozás befejezésére. Az ütközés nem tett kárt benne, a vele járó meglepettséget meg majd kiheveri, nem érzi szükségét medikusnak.*
- Mi ilyen utazók vagyunk, jöttünk megnézni a forgatagot. Ha felcserkedés mellett idegenvezetést is vállalsz, azt örömmel fogadnánk.
*Próbálkozik, bár lehet, hogy bakot lő, azért egy próbát megér, ha már segítségről volt szó.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10032-10051