//Lóvásár//
*Hallgatja a mélységi véleményét a lovakról és azon kapja magát, hogy elgyengül. Csak lélekben persze, nem testben, de ez talán még rosszabb. Tetszik neki, hogy kart karba öltve sétálgatnak a piacon, tetszik neki a lány hangszíne, a szépen ívelt szemöldöke, hogy más ívekről már említés se tétessék, mert az csak természetes. Úgyhogy pont itt az ideje, hogy észbe kapjon és emlékeztesse magát: Klantazy nem azért őgyeleg itt vele, mert elvarázsolta a humora, a műveltsége vagy a sármja. Hiszen épp csak az imént botlottak egymásba egy minimum kétes hírű lebujban. Üzlet ez, kérem, a javából, még ha egy kicsit bonyolultabb is. Ez jó lesz szem előtt tartani és akkor nem fogja csalódás érni. Vagy legalábbis kisebb eséllyel.*
- No, azért nemcsak nevelés kérdése, bár sok igazság van abban, amit mond.
*Kínban lenne, ha el kéne ismételnie amit az imént hallott, mert amíg a sötételf ajkait nézte, nem az onnan elröppenő szavakra figyelt. Egészen más járt az eszében, de az csak megragadt a fejében, hogy a lány szerint a nevelés a kulcs.*
- Figyeljen meg csak egy telivért! Kecses, ruganyos, sebes mint a szél, gyönyörű. De kényesek is. Könnyen összeszednek mindenféle nyavalyákat és ha csak egy pici kosz kerül a vizükbe, finnyásan elfordítják a fejük. Egy jó lovász vagy egy avatott druida persze engedelmességre szoktathatja őket, de ez mindig nagyobb feladat. Egy úrlovas számára főleg.
*Bal kezével visszafogottan gesztikulál amíg beszél és ahogy idáig ér, eddig lefelé fordítva tartott tenyerét kifelé fordítja, jelezve, hogy most jön az ellenpélda.*
- Ugyanakkor egy igavonó ló robosztus, erőtől duzzadó, lassú, de kitartó. Egy magára valamit is adó előkelő a közelébe sem menne, nemhogy a hátára ülne. Viszont szinte a szó szoros értelmében fát lehet vágni a hátukon. Higgadtak, általában természetükből fakadóan kezesek.
*Felkuncog.*
- Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a nevelésnek semmi szerepe, ellenkezőleg. Nagyon is fontos. *most már nevet* És persze nem is azt, hogy be kéne érnie egy járomból imént kifogott állattal.
*Klantazy egy megjegyzése aztán csak megerősíti abban, hogy helyesen gondolkozott, amikor nem hagyta, hogy furcsa érzések kerítsék hatalmába. Finoman elmosolyodik és semmi gúny vagy bántó él nincs a hangjában amikor megszólal.*
- Úgy látom, hogy kellő gyakorlatra tett szert ha nem is lovak, de nemes urak nevelésében. Vagy mondhatjuk úgy is, idomításában?
*Közben meg is érkeznek egy lócsiszárhoz. Nehéz lenne eltéveszteni őket, hiszen a cégérjeikben - ilyen vagy olyan módon - szinte mindig visszaköszön a patkó. Az persze valószínű, hogy egy kufár sem fog egy teljes ménest a piacra hajtani, de biztosan tud mutatni olyan lovat, amiben megegyezhetnek.*
- Üdvözöllek, barátom! *fordul barátságos leereszkedéssel a kereskedőhöz* Lovat keresünk. Olyan lovat, amivel kényelmes az út a Vashegyig és amelyikre egy kivételes szépségű hölgy *apró kézmozdulat Klantazy felé* szégyenkezés nélkül ülhet fel. Természetes lószerszámra is szükségünk lesz, talán ebben is segítségünkre lehetsz.