//Tökös óriás és a kormos veréb//
*Fehér szemei ide-oda cikáznak, ahogy az árusokat mustrálja. időnként a vásárlókon is elidőzik egy-egy kósza pillanatra. Mosolyogva élvezi az itt töltött időt. Szerencsére sosem volt az a típus, akit annyira zavarna, hogy sokan megvetve vagy extrém esetekben gyűlölködve néznek rá. Legyen az az ő hasfájásuk.
Teljesen belemerül a piaci hangulatba, így érzékeinek fel sem tűnik a 'kis' sunyi óriás, ahogy kiszemeli, mint egy finom prédát. Ennek következménye végül egy megbotló sötételf és egy repülő kosár lesz. Arról már nem is beszélve, hogy a szükségesnél hangosabb kiáltásra még a szíve is meg akart állni egy pillanatra. Ahogy sikerrel talpon marad, összeszűkült szemekkel, felháborodva fordul is a férfi felé. De ahogy a haragja fellobbant, olyan gyorsan tűnik is el, ahogy megpillantja a szegény kis öreget. A felháborodott arc hamarosan szánakozóvá válik, mint mikor az út szélén meglát egy árva, csapzott kiscicát.*
- Jaj, bácsika, ugyan, semmi bajom. De maga jól van? Igen, persze a fiatalok azok semmire sincsenek tekintettel.
*Beszél is kedves, mézes-mázos hangon, akár a kisgyerekekkel vagy az értelmileg roggyantakkal szokás. Igazából ez a történések szempontjából elég lényegtelen. A fontos az, hogy most nagyon törődő akar lenni. Kedves mosolyt ölt az arcára, s közelebb lépdel a bácsikához, hogy meggyőződjön nem e esett komolyabb baja. Finoman a karjára simítva hajol is közelebb, hogy röpke állapotfelmérést eszközöljön. Mert ugye ő teljesen elhiszi, hogy egy szegény öregnek van szüksége segítségre.
De a kedves, törődő arcot pillanatokon belül felváltja az elképedt tekintet.*
- Hogy a... tökeit?
*Húzza is össze a szemeit, de hamarosan már ravasz vigyor terül el az arcán.*
~A vén perverz. Na várj csak.~
*Kiegyenesedve söpri hátra hószín haját, majd mellei előtt összefonja a karjait, természetesen úgy, hogy dekoltázsa még csábítóbbnak hasson, ha ez egyáltalán még lehetséges.*
- Hát tata, úgy gondolja, hogy van még értelme azt keresgélni? Használja még rendesen? Mert, ha nem ugye akkor fölösleges is keresgélni, nem?
*Vonja fel szemöldökeit kíváncsi tekintettel, amit ő maga is igen ártatlan pillantásokkal spékel meg.*