//Érkezés//
* Most, hogy Ald'as kíváncsisága felparázslik, Pietti megtehetné, hogy mindennemű fennköltess szónoklatot kerít a dolognak, s azt is megtehetné, hogy kisebb túlzásokkal igyekezne jobb színben feltüntetni az őrséget. De nem teszi. Lehet, hogy paraszt leány, lehet, hogy selypít, de becsületes. A valóság persze koránt sem annyira szépséges, ahogy azt sokan gondolnák. Igaz, Ő nem lát bele az őrök mindennapjaiba, ami alatt érthető a járőrözés, a bűnösök behozatala, kajtatása meg lehetne sorolni. Ő azt látja, mikor esznek s aludni térnek. Ennél fogva, csak saját részét tudja a férfi előtt elmondani, ami baljuk be, aligha elég a kíváncsiság eloszlatására. Beletúr szőke hajzuhatagába s ajkára mosolyt varázsolva kezd bele.*
- Nosz, én a pénz részét az őröknél nem tudom. De, ismerek pár személyt, aki részleteszebben felvilágoszít. Azt tudom, hogy fizetész mellett tiszta, rendezett szoba várna, ész finom menázsi, amit én garantálok. Az én fizetészem nem rossz. Mondjuk nem kapok annyit, mint egy őr, aki teszti épszégét veszélyezteti ha szükszégesz.
* Magyarázza, miközben a kóstoló után eldönti, ebből fog majd venni egy jó adaggal, mert finom. De még a férfit igyekszik okítani, így a vásárlást kicsit elhalasztja.*
- Azonfelül ha jól hallottam, kapsz fegyvereket, és ha úgy véled, akkor azokat hordhatod, de ha nem tetszenek megtarthatod a szajátaidat isz.