Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 119 (2361. - 2380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2380. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-05-13 16:23:15
Üzenet elküldve: 2025-05-13 16:23:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
*A bűntudatot hírből sem ismeri, így nem tud osztozni mostohája érzésében. Ha a törpe egyedül akar most lenni, hát legyen. Már pár napot amúgy is egymás mellett töltöttek. Az hiányozna, hogy valamelyiknél elszakadjon a cérna, és nyíljon a bicska. Lehet jobb is, hogy most egy kis pihenőt adnak egymásnak. Talán több és jobb ötletük is támad majd a tervükhöz.*
-Inkább te rondíts bele mint a városőrség.
*Fűzi hozzá nemlétező bajusza alatt. Nem hatja meg a kérlelő pofi. A fejmosás éppen nem kavarog most gondolatai között, de nincs kizárva, hogy valahol sunyi módon bujkál, hogy majd azt mostoha orra alá dörgölje. A kiöltött nyelvre pedig csak közelebb hajolva megcsattintja fogait egy ördögi vigyorral.*
-Vigyázz, mert leharapom.
*Húzódik szája félmosolyra, amit az aggodalmas tekintet vált le. Megkönnyebbülten halja, hogy Rinét nem viselte meg annyira a találka mint azt ő gondolta. Ennek feltétlenül örül. Abban reménykedik csupán, hogy az általa kitervelt gaztettek nem fogják majd a lányt kiábrándítani magából. Mert az bizony csak olaj lenne most a tűzre.*
-Nem kell szabadkozni, van egy olyan érzésem más miatt hagyott magunkra Wrojth. Pusztán reménykedem benne nem értett félre semmit.
*Szemöldökét összeráncolva fordítja tekintetét arra, amerre a törpe tűnt el szemük előtt.*
-Rine ne aggódj annyit. *Legyint egyet szabad kezével.* Ellesz egy darabig, addig meg majd leissza magát, könnyebb lesz vele szót értenem. Van időnk.
*Nyugtatja mostoháját, már ha egyáltalán szükség van rá. Arc kifejezése azonban gyorsan átvált egy komiszabb mosolyra ismét amihez egy sanda szempár is társul.*
-Különben is, ki fogja megítélni, hogy áll rajtad a ruha.
*Vonja fel vállait kérdőn a költői kérdésre. Majd felemeli kezét intve, hogy induljanak végül a piactérre. Bal kezében továbbra is tartja a kis rekeszt az üvegekkel, hóna alatt pedig a szerencsedoboz, aminek tartalma még azóta is rejtély. Majd kiderítik mi rejlik benne, amint hazaértek. Már az ő elméjét is csikargatja belülről a kíváncsiság.
A piac zaját már távolról megismeri, a fűszerek és egyéb egzotikus áruk illata pedig már távolról is betölti az utcákat. Ennek köszönhető, hogy még a vak is odatalál a piactérre ha koldulni akar magának pár szelet kenyérrevalót.
Biztos léptekkel már haladna beljebb a kőfalak által takart kelme rengetegbe, amikor Rine hirtelen megtorpanása őt is megállásra kényszeríti.*
-Hogy mi?
*Néz a másikra értetlenül a sárga szempár. Még kell neki párat pislognia mire felfogja mit is mondott neki Rine, de már jön a kislányos könyörgés a másiktól. Hogy ő majd ellátja törődik vele, meg a hasonlók. Amit utána a testiség is követ, fel sem eszmél és a lány arca az ő vállába fúródva dörgölőzik mint egy macska, a szeme is úgy csillog könyörgően.*
-Hm. Itt a város közepén biztos nem fog Komisz sorsára jutni.
*Vakarja meg tarkóját elmerengve. Szegény jószág, emlékszik, hogy sírt miatta régen Rine, mert amaz odaszaladt egy malacait kísérő nőstény vaddisznóhoz. Nem volt szép látvány az biztos. Gondolkodik még egy keveset, egyik szemöldöke felszaladva nézi a könyörgő szempárokat.*
-Rendben, de most csak ruhákat nézünk, már csak az kéne, hogy a pórázzal kirántsa a kezedből a frissen vásárolt kelméket.
*Most még szerencséje van Rinének, hogy Lazziart valamelyest elvakítja a rózsaszín köd meg a jókedv, csak a végén meg ne bánja ezt a döntést.*
-Na gyere te nagylány.
*Mondja gúnyolódva, csakhogy érezze a törődést a másik, bele is csíp annak oldalába gyengéden, ha már elengedte azt a kezét amit eddig a dörgölőzéshez fogott.
Beljebb lépve már az árúsok hadai közé keresi a kelméket árulókat. Valóban nincs jó szeme hozzá, de talán Rine majd kisegíti ebben. Oda is lép az egyik sátorhoz ahol pár szép darab ki is van rakva.*
-Ehhez mit szólsz?
*Nézi még amíg mellé nem lép az árúnak, és ahogy az várható is volt, egy majdnem borzasztó darabra esett a választása. Csak a színe miatt tetszett neki, de mint szabásában biztos nem nézne ki jól Rinén. A lány értő szemei hamar rájönnének, a rosszabb vonalait, még ha kevés is van belőle, emelné ki a lánynak, amit nagy valószínűséggel nem akarna magának.*
*A bűntudatot hírből sem ismeri, így nem tud osztozni mostohája érzésében. Ha a törpe egyedül akar most lenni, hát legyen. Már pár napot amúgy is egymás mellett töltöttek. Az hiányozna, hogy valamelyiknél elszakadjon a cérna, és nyíljon a bicska. Lehet jobb is, hogy most egy kis pihenőt adnak egymásnak. Talán több és jobb ötletük is támad majd a tervükhöz.*
-Inkább te rondíts bele mint a városőrség.
*Fűzi hozzá nemlétező bajusza alatt. Nem hatja meg a kérlelő pofi. A fejmosás éppen nem kavarog most gondolatai között, de nincs kizárva, hogy valahol sunyi módon bujkál, hogy majd azt mostoha orra alá dörgölje. A kiöltött nyelvre pedig csak közelebb hajolva megcsattintja fogait egy ördögi vigyorral.*
-Vigyázz, mert leharapom.
*Húzódik szája félmosolyra, amit az aggodalmas tekintet vált le. Megkönnyebbülten halja, hogy Rinét nem viselte meg annyira a találka mint azt ő gondolta. Ennek feltétlenül örül. Abban reménykedik csupán, hogy az általa kitervelt gaztettek nem fogják majd a lányt kiábrándítani magából. Mert az bizony csak olaj lenne most a tűzre.*
-Nem kell szabadkozni, van egy olyan érzésem más miatt hagyott magunkra Wrojth. Pusztán reménykedem benne nem értett félre semmit.
*Szemöldökét összeráncolva fordítja tekintetét arra, amerre a törpe tűnt el szemük előtt.*
-Rine ne aggódj annyit. *Legyint egyet szabad kezével.* Ellesz egy darabig, addig meg majd leissza magát, könnyebb lesz vele szót értenem. Van időnk.
*Nyugtatja mostoháját, már ha egyáltalán szükség van rá. Arc kifejezése azonban gyorsan átvált egy komiszabb mosolyra ismét amihez egy sanda szempár is társul.*
-Különben is, ki fogja megítélni, hogy áll rajtad a ruha.
*Vonja fel vállait kérdőn a költői kérdésre. Majd felemeli kezét intve, hogy induljanak végül a piactérre. Bal kezében továbbra is tartja a kis rekeszt az üvegekkel, hóna alatt pedig a szerencsedoboz, aminek tartalma még azóta is rejtély. Majd kiderítik mi rejlik benne, amint hazaértek. Már az ő elméjét is csikargatja belülről a kíváncsiság.
A piac zaját már távolról megismeri, a fűszerek és egyéb egzotikus áruk illata pedig már távolról is betölti az utcákat. Ennek köszönhető, hogy még a vak is odatalál a piactérre ha koldulni akar magának pár szelet kenyérrevalót.
Biztos léptekkel már haladna beljebb a kőfalak által takart kelme rengetegbe, amikor Rine hirtelen megtorpanása őt is megállásra kényszeríti.*
-Hogy mi?
*Néz a másikra értetlenül a sárga szempár. Még kell neki párat pislognia mire felfogja mit is mondott neki Rine, de már jön a kislányos könyörgés a másiktól. Hogy ő majd ellátja törődik vele, meg a hasonlók. Amit utána a testiség is követ, fel sem eszmél és a lány arca az ő vállába fúródva dörgölőzik mint egy macska, a szeme is úgy csillog könyörgően.*
-Hm. Itt a város közepén biztos nem fog Komisz sorsára jutni.
*Vakarja meg tarkóját elmerengve. Szegény jószág, emlékszik, hogy sírt miatta régen Rine, mert amaz odaszaladt egy malacait kísérő nőstény vaddisznóhoz. Nem volt szép látvány az biztos. Gondolkodik még egy keveset, egyik szemöldöke felszaladva nézi a könyörgő szempárokat.*
-Rendben, de most csak ruhákat nézünk, már csak az kéne, hogy a pórázzal kirántsa a kezedből a frissen vásárolt kelméket.
*Most még szerencséje van Rinének, hogy Lazziart valamelyest elvakítja a rózsaszín köd meg a jókedv, csak a végén meg ne bánja ezt a döntést.*
-Na gyere te nagylány.
*Mondja gúnyolódva, csakhogy érezze a törődést a másik, bele is csíp annak oldalába gyengéden, ha már elengedte azt a kezét amit eddig a dörgölőzéshez fogott.
Beljebb lépve már az árúsok hadai közé keresi a kelméket árulókat. Valóban nincs jó szeme hozzá, de talán Rine majd kisegíti ebben. Oda is lép az egyik sátorhoz ahol pár szép darab ki is van rakva.*
-Ehhez mit szólsz?
*Nézi még amíg mellé nem lép az árúnak, és ahogy az várható is volt, egy majdnem borzasztó darabra esett a választása. Csak a színe miatt tetszett neki, de mint szabásában biztos nem nézne ki jól Rinén. A lány értő szemei hamar rájönnének, a rosszabb vonalait, még ha kevés is van belőle, emelné ki a lánynak, amit nagy valószínűséggel nem akarna magának.*
2379. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-05-13 13:22:55
Üzenet elküldve: 2025-05-13 13:22:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Gilas Abac//
* A borotva fésűnek biztos hasznát venné, mind a közeljövőben, mind a távoliban. Praktikus, hatékony és mindenekfelett biztos drágább is, mint társai! Ha ezért jött volna, akkor pénzt nem sajnálva kettőt is venne, egyet otthonra, egyet a munkák mellé! A gnóm balszerencséjére nem ezért jött, de arról mindjárt többet is megoszt a törp, elvégre ha magában tartja, akkor álom marad örökre. *
- Hogy miért nem?
* Ismétli, miközben megvakarja dús szakállát, közben látványosan elgondolkozik. Nem tudta, hogy van kovács a környéken, de most már ezzel is tisztában van! Ám nem hagyja, hogy olyan könnyen kiismerje a gnóm, így egy kis időt hagyva válaszol. *
- Ha csak élezni kéne, akkor talán jobb lenne, azonban én készíteni is szeretnék néhány dolgot, amihez szerintem nincsenek elegen ott, vagy legalábbis azok, akik elkészítenék, azok selyemrévben ténferegnek, a maradék szedett vetett bagázs meg csak tartja a frontot.
* Legyint egyet a kezével, majd vesz egy mély levegőt. *
- Először is, szükségem lenne egy egyedi hüvelyre a kardomnak. Jobb szeretem a hátamon hordani, mintsem az oldalamon, azonban meglehetősen macerás elővenni, ha a helyzet megkívánja.
* Kezével próbálja megmutatni, hogy mire gondol. *
- Nagyjából hatvan centi lehet maga a hüvely arra gondoltam, hogy megmaradna az alján egy olyan tíz, tizenöt, centi, amiben fog majd piheni a kard, és egészen addig nem fogja tartani semmi, míg el nem érünk markolathoz, ahol valaminek meg kéne tartania, hogy ne essen le, de mégis könnyen elővehető legyen!
* Álmában egyszerűnek tűnt, kíváncsi, hogy a másiknak mi a véleménye erről. Egyelőre csak ezt vázolja fel. A másik fegyver, amit szeretne, na, ahhoz kell majd gondolkodni! Nem szeretné, ha az egyik ötlete simán félvállról lenne véve, bár a gnómok nem arról híresek, ő mégis fél egy ilyen helyzettől. *
//Gilas Abac//
* A borotva fésűnek biztos hasznát venné, mind a közeljövőben, mind a távoliban. Praktikus, hatékony és mindenekfelett biztos drágább is, mint társai! Ha ezért jött volna, akkor pénzt nem sajnálva kettőt is venne, egyet otthonra, egyet a munkák mellé! A gnóm balszerencséjére nem ezért jött, de arról mindjárt többet is megoszt a törp, elvégre ha magában tartja, akkor álom marad örökre. *
- Hogy miért nem?
* Ismétli, miközben megvakarja dús szakállát, közben látványosan elgondolkozik. Nem tudta, hogy van kovács a környéken, de most már ezzel is tisztában van! Ám nem hagyja, hogy olyan könnyen kiismerje a gnóm, így egy kis időt hagyva válaszol. *
- Ha csak élezni kéne, akkor talán jobb lenne, azonban én készíteni is szeretnék néhány dolgot, amihez szerintem nincsenek elegen ott, vagy legalábbis azok, akik elkészítenék, azok selyemrévben ténferegnek, a maradék szedett vetett bagázs meg csak tartja a frontot.
* Legyint egyet a kezével, majd vesz egy mély levegőt. *
- Először is, szükségem lenne egy egyedi hüvelyre a kardomnak. Jobb szeretem a hátamon hordani, mintsem az oldalamon, azonban meglehetősen macerás elővenni, ha a helyzet megkívánja.
* Kezével próbálja megmutatni, hogy mire gondol. *
- Nagyjából hatvan centi lehet maga a hüvely arra gondoltam, hogy megmaradna az alján egy olyan tíz, tizenöt, centi, amiben fog majd piheni a kard, és egészen addig nem fogja tartani semmi, míg el nem érünk markolathoz, ahol valaminek meg kéne tartania, hogy ne essen le, de mégis könnyen elővehető legyen!
* Álmában egyszerűnek tűnt, kíváncsi, hogy a másiknak mi a véleménye erről. Egyelőre csak ezt vázolja fel. A másik fegyver, amit szeretne, na, ahhoz kell majd gondolkodni! Nem szeretné, ha az egyik ötlete simán félvállról lenne véve, bár a gnómok nem arról híresek, ő mégis fél egy ilyen helyzettől. *
2378. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-05-13 12:01:59
Üzenet elküldve: 2025-05-13 12:01:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Wrojth Wenkroft//
*Torka már kezd kissé reszelősnek érződni attól, hogy portékáját és szaktudását fennhangon hirdeti. Ez általában igen jó jele annak, hogy érdemes szünetet tartania.*
- Uram! Egy könnyű, réz csizmahúzót ajánlhatok esetleg? Hátvakaróként is funkcionál a kialakított vakarantyúval! *Persze nehezen állja meg, hogy ne próbálkozzon.* Hölgyem! Micsoda loknik..! Nem érdekelné esetleg egy beépített parázstartós hajcsavaró készlet? Hideg napokon zsebre rakható kézmelegítőként is funkcionál! Csak berakja a muffjába, és máris érezheti az izzást!
*Minden problémára talál megoldást! Még azokra a problémákra is, amik egyelőre nem léteznek. Csípőre teszi a kezeit, tekintetét körbe-járatja a Piactéren. Előbb-utóbb úgy is akad valaki, aki vevő lesz egy igazán modern csecsebecsére..! Már épp újra teleszívná a tüdejét, hogy elbődüljön (az egyik elhaladó elf számára szeretett volna fültisztító pálcákat ajánlani, a hosszú fülek megérdemlik a törődést, meg bizony), ám a szó a torkán akad, ahogy balkönyök felől ráköszönnek. Szusszanásszerűen fújja ki a levegőt míg oda fordul, tekintete cikázva méri fel az új érdeklődőt.* ~Eléggé ütött-kopott fickó. Micsoda bevert orra van, nahát! A kutya rágja meg a csizmasarkam, ha nem valami zsoldos, vagy katonaféle.~
- Üdvözlöm, jóuram! *Felölti üzletszerű mosolyát, ami ezúttal annak is szól, hogy az érdeklődő csupán fél fejjel magasabb nála. Legalább nem kell úgy hátra szegnie a fejét beszéd közben.* Márhogy.. kardot élezni? Én? Miért nem viszi az úr.. tudja..?
*A Piactér felett elnéz a Kovácsműhely irányába, majd visszafordul a törpe felé. Szokatlan kérés. Egy zseb- vagy szalonnázókést, mókusnyúzót, disznóölőt vagy tőrt bármikor megélez, de a kard, na, az általában egy kovács kezébe való. De azért vállat von kissé és bólint.*
- De adja csak az úr, persze, hadd nézzem azt a kardot..! *Átveszi a felé nyújtott fegyvert. Bár nem ért hozzá, annyit meg tud állapítani, hogy az aránytalanul hosszú a törpe karjához mérten, legalábbis szemre. A markolatgomb súlyozását rossznak érzi, a penge folyamatosan előre bukik a kezében. Nem is csoda, hogy inkább csak húsbárdnak érzi a gazdája, mintsem igazi fegyvernek. Megtartja magának fitymáló gondolatait, és inkább kocsija hátsó részéhez lép. Oda van felrögzítve a köszörű: lábhajtányos szerkezet, homokkőből faragott köszörűkővel. Keresztbe felfekteti a tálcára a kardot, jobb lába rutinosan találja meg a hajtánypedált, amit oda sem figyelve tapos a pontosan megfelelő ütemre. A köszörűkő felpörög, a finoman nekitolt acél magas széntartalomról árulkodó szikrákat köp válaszul.* ~Trehány fegyver!~ *A gondolat az övé marad, a szemöldökei közé húzódó függőleges árkok az élszögre való koncentrációtól elmélyülnek. Fél szemét közben a kocsin tartja és a törpén, de különben hagyja, hadd nézelődjön az alak. Hátha meglát valami érdekeset! Van például egy fényesre polírozott beretvája, amivel a fejét tudná simára húzni. A beretva nyelébe bicskaszerűen kihajtható szakállfésű van szerkesztve. Kicsit kontraintuitív, de amúgy remek eszköz.*
- Hm? *Felpislant a pengéről, amikor a törpe ismét megszólal. Bajsza alatt szájzugai apró, gyors mosolyra rándulnak, de szervilis, barátságos arckifejezéssel bólint, visszafordulva a köszörűkő felé. Egyelőre még nem végzett a feladattal.* Néhány felszerelés? A dolgok megkönnyítésére? Nohát, uram, jó helyen jár! Mondja csak, amíg a kardon dolgozom - mit szeretne?
//Wrojth Wenkroft//
*Torka már kezd kissé reszelősnek érződni attól, hogy portékáját és szaktudását fennhangon hirdeti. Ez általában igen jó jele annak, hogy érdemes szünetet tartania.*
- Uram! Egy könnyű, réz csizmahúzót ajánlhatok esetleg? Hátvakaróként is funkcionál a kialakított vakarantyúval! *Persze nehezen állja meg, hogy ne próbálkozzon.* Hölgyem! Micsoda loknik..! Nem érdekelné esetleg egy beépített parázstartós hajcsavaró készlet? Hideg napokon zsebre rakható kézmelegítőként is funkcionál! Csak berakja a muffjába, és máris érezheti az izzást!
*Minden problémára talál megoldást! Még azokra a problémákra is, amik egyelőre nem léteznek. Csípőre teszi a kezeit, tekintetét körbe-járatja a Piactéren. Előbb-utóbb úgy is akad valaki, aki vevő lesz egy igazán modern csecsebecsére..! Már épp újra teleszívná a tüdejét, hogy elbődüljön (az egyik elhaladó elf számára szeretett volna fültisztító pálcákat ajánlani, a hosszú fülek megérdemlik a törődést, meg bizony), ám a szó a torkán akad, ahogy balkönyök felől ráköszönnek. Szusszanásszerűen fújja ki a levegőt míg oda fordul, tekintete cikázva méri fel az új érdeklődőt.* ~Eléggé ütött-kopott fickó. Micsoda bevert orra van, nahát! A kutya rágja meg a csizmasarkam, ha nem valami zsoldos, vagy katonaféle.~
- Üdvözlöm, jóuram! *Felölti üzletszerű mosolyát, ami ezúttal annak is szól, hogy az érdeklődő csupán fél fejjel magasabb nála. Legalább nem kell úgy hátra szegnie a fejét beszéd közben.* Márhogy.. kardot élezni? Én? Miért nem viszi az úr.. tudja..?
*A Piactér felett elnéz a Kovácsműhely irányába, majd visszafordul a törpe felé. Szokatlan kérés. Egy zseb- vagy szalonnázókést, mókusnyúzót, disznóölőt vagy tőrt bármikor megélez, de a kard, na, az általában egy kovács kezébe való. De azért vállat von kissé és bólint.*
- De adja csak az úr, persze, hadd nézzem azt a kardot..! *Átveszi a felé nyújtott fegyvert. Bár nem ért hozzá, annyit meg tud állapítani, hogy az aránytalanul hosszú a törpe karjához mérten, legalábbis szemre. A markolatgomb súlyozását rossznak érzi, a penge folyamatosan előre bukik a kezében. Nem is csoda, hogy inkább csak húsbárdnak érzi a gazdája, mintsem igazi fegyvernek. Megtartja magának fitymáló gondolatait, és inkább kocsija hátsó részéhez lép. Oda van felrögzítve a köszörű: lábhajtányos szerkezet, homokkőből faragott köszörűkővel. Keresztbe felfekteti a tálcára a kardot, jobb lába rutinosan találja meg a hajtánypedált, amit oda sem figyelve tapos a pontosan megfelelő ütemre. A köszörűkő felpörög, a finoman nekitolt acél magas széntartalomról árulkodó szikrákat köp válaszul.* ~Trehány fegyver!~ *A gondolat az övé marad, a szemöldökei közé húzódó függőleges árkok az élszögre való koncentrációtól elmélyülnek. Fél szemét közben a kocsin tartja és a törpén, de különben hagyja, hadd nézelődjön az alak. Hátha meglát valami érdekeset! Van például egy fényesre polírozott beretvája, amivel a fejét tudná simára húzni. A beretva nyelébe bicskaszerűen kihajtható szakállfésű van szerkesztve. Kicsit kontraintuitív, de amúgy remek eszköz.*
- Hm? *Felpislant a pengéről, amikor a törpe ismét megszólal. Bajsza alatt szájzugai apró, gyors mosolyra rándulnak, de szervilis, barátságos arckifejezéssel bólint, visszafordulva a köszörűkő felé. Egyelőre még nem végzett a feladattal.* Néhány felszerelés? A dolgok megkönnyítésére? Nohát, uram, jó helyen jár! Mondja csak, amíg a kardon dolgozom - mit szeretne?
2377. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-05-13 09:42:25
Üzenet elküldve: 2025-05-13 09:42:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Gilas Abac//
* Zsebre dugott kézzel és savanyú arccal szeli a kis utcákat. Szemei lesütve fel nem pillant az útról, közben egy kavicsot rugdos, hogy azzal is kicsit elterelje az igen fantáziadús gondolatait. Nem tetszik neki a helyzet, mármint eddig sem volt rózsás, de társának a partnere nem tűnik jó bűntársnak. Csak reméli, hogy Lazziar tudja, hogy mit csinál! Kész tragédia lenne, ha el kéne tennie a kettőjüket láb alól, ha esetleg véletlenül „megtérülnének”.
Rövid útja a piacra viszi a törpét, ahol amint belép kiegyenesedik, azonban a kezét nem veszi ki a zsebeiből. Lassú léptekkel barangol a kofák között reménykedve, hogy lát, vagy vall valami érdekeset, amivel nem csak a seggét törölheti, hanem el is kezdhet valamit.
Miközben egy standnál tekinti a fegyvereket. Néhányat még meg is emel. Teszteli a súlyukat és fogásukat. Lendíteni már nem mer vele, még a végén lecsapna valakit, aztán még őt vinnék be, pedig nem az ő hibája lenne! Nem tud dönteni két kard között, de nem is kell, ugyanis meghall valamit, ami váratlanul éri. *
~ Tervezés és kivitelezés, gnóm szaktudással? ~
* A kardok, amiket eddig tartott, hamar visszakerülnek a helyükre, majd törp egyből keresni kezdi ezt a bizonyos gnóm kereskedőt. Nincs nehéz dolga a következő sorban meg is pillantja. Megközelíti, majd ismerősei meglepődésére a megszokottnál illedelmesebben köszön, mint ahhoz már hozzászoktak. *
- Üdvözlet!
* Aprót biccent a gnóm irányába, majd folytatja. *
- Szeretném, ha megélezné a kardomat! Mostanában olyan az érzése, mintha semmit se vágna, csak zúzna.
* Ha belemegy, le is veszi a hátáról a masszív kardját és átnyújtja a gnómnak. Van pár ötlete, amiben a gnóm szaktudását hasznosítaná, de egyelőre szeretné tesztelni az állóvizet. Míg el van foglalva a kardjával, addig körbenéz, hátha lát valami érdekeset, majd egy rövid idő múlva folytatja. *
- Szeretnék megtervezi néhány felszerelést, ami megkönnyítene néhány dolgot az életemben!
//Gilas Abac//
* Zsebre dugott kézzel és savanyú arccal szeli a kis utcákat. Szemei lesütve fel nem pillant az útról, közben egy kavicsot rugdos, hogy azzal is kicsit elterelje az igen fantáziadús gondolatait. Nem tetszik neki a helyzet, mármint eddig sem volt rózsás, de társának a partnere nem tűnik jó bűntársnak. Csak reméli, hogy Lazziar tudja, hogy mit csinál! Kész tragédia lenne, ha el kéne tennie a kettőjüket láb alól, ha esetleg véletlenül „megtérülnének”.
Rövid útja a piacra viszi a törpét, ahol amint belép kiegyenesedik, azonban a kezét nem veszi ki a zsebeiből. Lassú léptekkel barangol a kofák között reménykedve, hogy lát, vagy vall valami érdekeset, amivel nem csak a seggét törölheti, hanem el is kezdhet valamit.
Miközben egy standnál tekinti a fegyvereket. Néhányat még meg is emel. Teszteli a súlyukat és fogásukat. Lendíteni már nem mer vele, még a végén lecsapna valakit, aztán még őt vinnék be, pedig nem az ő hibája lenne! Nem tud dönteni két kard között, de nem is kell, ugyanis meghall valamit, ami váratlanul éri. *
~ Tervezés és kivitelezés, gnóm szaktudással? ~
* A kardok, amiket eddig tartott, hamar visszakerülnek a helyükre, majd törp egyből keresni kezdi ezt a bizonyos gnóm kereskedőt. Nincs nehéz dolga a következő sorban meg is pillantja. Megközelíti, majd ismerősei meglepődésére a megszokottnál illedelmesebben köszön, mint ahhoz már hozzászoktak. *
- Üdvözlet!
* Aprót biccent a gnóm irányába, majd folytatja. *
- Szeretném, ha megélezné a kardomat! Mostanában olyan az érzése, mintha semmit se vágna, csak zúzna.
* Ha belemegy, le is veszi a hátáról a masszív kardját és átnyújtja a gnómnak. Van pár ötlete, amiben a gnóm szaktudását hasznosítaná, de egyelőre szeretné tesztelni az állóvizet. Míg el van foglalva a kardjával, addig körbenéz, hátha lát valami érdekeset, majd egy rövid idő múlva folytatja. *
- Szeretnék megtervezi néhány felszerelést, ami megkönnyítene néhány dolgot az életemben!
2376. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-05-13 07:24:49
Üzenet elküldve: 2025-05-13 07:24:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
*Kissé bűntudatosan pillant a törpe után. Nem tudja levakarni az érzést magáról, hogy most egy jó nyálasat köpött a két férfi levesébe. Pedig aztán ez egyáltalán nem volt sem szándéka, sem pedig terve. Persze nem bánja, hogy ennyi idő után ismét fivére mellett lehet, de bizony neki ráér akkor is, ha Lazziar időben kicsit szabadabb. Mert most úgy tűnik, hogy van bőven dolga a kettősnek, amit nem szeretne, hogy miatta késlekedjen. De most lenyeli a békát és megküzd a lelkiismeretével is, addig amíg valóban jó ötlet, hogy bátyja elszakadjon egy rövid időre a törpe társaságától. Úgy is tervben van, hogy hamarosan szabadjára ereszti. Persze nem könnyű szívvel, mert egyáltalán nem tetszik neki, hogy valami igencsak rosszban sántikálnak, de ahogy már annyiszor, most is csak azzal tudja magát nyugtatni, hogy Lazziar ilyen és bizony neki feltett szándéka, hogy így is fogadja el őt.
Kissé megszeppenten pislog fel fivérére a dolgok megbeszélése miatt. Hiába a csábos mosoly, valahogy érzi a veséjében, hogy ott bujkál még a fejmosás amiatt, hogy legutóbb is távozóra fogta.*
- Nem akartam belerondítani a dolgotokba.
*Dünnyögi az orra alatt, miközben a törpe távozását figyeli. Amikor amaz pedig eltűnik a szemei elől fivéréhez fordul.*
- Tényleg nem.
*Húzza el kicsit a száját. A bűnbánó pofit viszont hamarosan felváltja a durcás arc, amikor Lazziar a füleire pöckölve piszkálódik. Noha ajkai mosolykezdeménybe rezdülnek, mégis tartja magát, hogy eljátssza a vérig sértettséget.*
- Nem vagyok kislány Lazziar. Akkor fekszem le, amikor akarok.
*És azzal ki is ölti rá a nyelvét, ami valljuk be őszintén nem éppen a felnőtt nők szokása. A kérdésig viszont elárasztja némi jókedv.*
- Persze, hogy jól.
*Vágja rá azonnal és határozottan, majd egy hosszú sóhajjal ismét abba az irányba pillant, amerre Wrojth távozott.*
- Nagyjából. Nem akartam belerondítani a dolgotokba. Tényleg nem kell kíséret a ruhák miatt.
*Hagyja, hogy irányba fordítsák, majd lassan meg is indul, hogy maga mögött hagyja a romos házakat. A piac látványa és illatai sokkal derítőbb képét festik a városnak, mint ez a romos negyed.*
- És mielőtt belekezdenél, hogy nincs így, valamennyire így van. De, ha már így alakult, akkor igyekszem gyors lenni, megengedem, hogy hazakísérj, azután pedig mehetsz is a barátod után.
*Erőltet magára egy komisznak szánt vigyort, ami apránként mosolyba vált át, amint elé tárul a piac boltíves bejárata. Az orrába már be is kúszik a különféle áruk illata és a nyüzsgésnek indult tömeg zsivaja pedig a füleibe. Szívesen nézelődne, de nem szegi meg az ígéretét, így indul is, hogy a ruhák felé vegye az irányt. De közben azért ott motoszkál benne, hogy amúgy is el akart látogatni a piacra, méghozzá céllal. Egy ideig alsó ajkát rágcsálja, míg érik benne a mersz, hogy a kérdést feltegye, de végül hirtelen megfékezi a lépteit és sűrű szempillarebegtetések közepette sandít fel mostohájára.*
- Ha pónim nem is, kutyám lehet?
*Az az egy plusz dolog már nem akkora kitérő. Feltéve, ha egyáltalán beteheti a négy mancsát egy kis barát a Glynmaris-lakba.*
- Figyelek rá. Etetem és itatom. Feltakarítok utána sűrűn, ha bepiszkít vagy nagyon hullana a szőre. De rászoktatom, hogy bírja ki, amíg elviszem egy sétára.
*Azzal pedig nem rest bepróbálkozni azzal, hogy tud ő úgy csinálni, mintha olyan aranyos lenne. Mindkét kezével mostohája karjára ölel, arcát pedig annak felsőjének ujjába fúrja, amíg a nagy kék szemeivel nem pillant fel újból a férfira.*
- Ha nem is most. De majd egyszer.
*Kissé bűntudatosan pillant a törpe után. Nem tudja levakarni az érzést magáról, hogy most egy jó nyálasat köpött a két férfi levesébe. Pedig aztán ez egyáltalán nem volt sem szándéka, sem pedig terve. Persze nem bánja, hogy ennyi idő után ismét fivére mellett lehet, de bizony neki ráér akkor is, ha Lazziar időben kicsit szabadabb. Mert most úgy tűnik, hogy van bőven dolga a kettősnek, amit nem szeretne, hogy miatta késlekedjen. De most lenyeli a békát és megküzd a lelkiismeretével is, addig amíg valóban jó ötlet, hogy bátyja elszakadjon egy rövid időre a törpe társaságától. Úgy is tervben van, hogy hamarosan szabadjára ereszti. Persze nem könnyű szívvel, mert egyáltalán nem tetszik neki, hogy valami igencsak rosszban sántikálnak, de ahogy már annyiszor, most is csak azzal tudja magát nyugtatni, hogy Lazziar ilyen és bizony neki feltett szándéka, hogy így is fogadja el őt.
Kissé megszeppenten pislog fel fivérére a dolgok megbeszélése miatt. Hiába a csábos mosoly, valahogy érzi a veséjében, hogy ott bujkál még a fejmosás amiatt, hogy legutóbb is távozóra fogta.*
- Nem akartam belerondítani a dolgotokba.
*Dünnyögi az orra alatt, miközben a törpe távozását figyeli. Amikor amaz pedig eltűnik a szemei elől fivéréhez fordul.*
- Tényleg nem.
*Húzza el kicsit a száját. A bűnbánó pofit viszont hamarosan felváltja a durcás arc, amikor Lazziar a füleire pöckölve piszkálódik. Noha ajkai mosolykezdeménybe rezdülnek, mégis tartja magát, hogy eljátssza a vérig sértettséget.*
- Nem vagyok kislány Lazziar. Akkor fekszem le, amikor akarok.
*És azzal ki is ölti rá a nyelvét, ami valljuk be őszintén nem éppen a felnőtt nők szokása. A kérdésig viszont elárasztja némi jókedv.*
- Persze, hogy jól.
*Vágja rá azonnal és határozottan, majd egy hosszú sóhajjal ismét abba az irányba pillant, amerre Wrojth távozott.*
- Nagyjából. Nem akartam belerondítani a dolgotokba. Tényleg nem kell kíséret a ruhák miatt.
*Hagyja, hogy irányba fordítsák, majd lassan meg is indul, hogy maga mögött hagyja a romos házakat. A piac látványa és illatai sokkal derítőbb képét festik a városnak, mint ez a romos negyed.*
- És mielőtt belekezdenél, hogy nincs így, valamennyire így van. De, ha már így alakult, akkor igyekszem gyors lenni, megengedem, hogy hazakísérj, azután pedig mehetsz is a barátod után.
*Erőltet magára egy komisznak szánt vigyort, ami apránként mosolyba vált át, amint elé tárul a piac boltíves bejárata. Az orrába már be is kúszik a különféle áruk illata és a nyüzsgésnek indult tömeg zsivaja pedig a füleibe. Szívesen nézelődne, de nem szegi meg az ígéretét, így indul is, hogy a ruhák felé vegye az irányt. De közben azért ott motoszkál benne, hogy amúgy is el akart látogatni a piacra, méghozzá céllal. Egy ideig alsó ajkát rágcsálja, míg érik benne a mersz, hogy a kérdést feltegye, de végül hirtelen megfékezi a lépteit és sűrű szempillarebegtetések közepette sandít fel mostohájára.*
- Ha pónim nem is, kutyám lehet?
*Az az egy plusz dolog már nem akkora kitérő. Feltéve, ha egyáltalán beteheti a négy mancsát egy kis barát a Glynmaris-lakba.*
- Figyelek rá. Etetem és itatom. Feltakarítok utána sűrűn, ha bepiszkít vagy nagyon hullana a szőre. De rászoktatom, hogy bírja ki, amíg elviszem egy sétára.
*Azzal pedig nem rest bepróbálkozni azzal, hogy tud ő úgy csinálni, mintha olyan aranyos lenne. Mindkét kezével mostohája karjára ölel, arcát pedig annak felsőjének ujjába fúrja, amíg a nagy kék szemeivel nem pillant fel újból a férfira.*
- Ha nem is most. De majd egyszer.
2375. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-05-12 08:55:09
Üzenet elküldve: 2025-05-12 08:55:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Adoaver Droverson//
*Sok okból léphet valaki arra az útra, hogy mesternek tanuljon. Egyrészt érdekelheti a szakma. Másrészt érdekelheti az üzlet. Harmadrészt érdekelheti a pénz. Negyedrészt: a hírnév miatt. És még lehetne sorolni, tovább, mint ahány ujja csak van egy valóban szakértő gnómnak. Gilas Abac elsősorban és leginkább valóban a szakmája szeretete miatt fejlesztette magát mesteri szintre. Szeret új dolgokat alkotni – hasznosakat, érdekeseket, olyanokat, amikre még más nem is gondolt. Másrészt, ha őszinték akarunk lenni, a hírnév és az azzal járó megbecsülés miatt. Az elismerés, amit az elégedett vevőitől kap, olyan érzés számára, mintha a legsimább langyos hájjal kenegetnék. A pénz? Na, a pénz valahol a sor végén van csupán. Nem arról van szó, hogy megveti az aranyakat vagy azt a kényelmet amit az aranyakon lehet megvásárolni, nem ám – de az arany a hírnévvel együtt jön, és csak az aranyak miatt csinálni valamit egészen olyan lenne, mintha prostituáltnak állna a gnóm fia.*
- A megrendelőlap egyedi. *Megrázza a fejét.* Bár lemásolható, de mi végre? Nincs előre fizetve a megrendelt áru. Kinek lenne érdeke hamisítani egy elismervényt, csak hogy aztán kifizesse a terméket, nem igaz?
*Az állítás egyszerű igazsága mellett valóban ott van az a tény is, hogy különben remekül eszébe véste az embert, így emlékezne rá akkor is, ha az történetesen az átvételi elismervény nélkül jelenne meg nála egy hat múlva.*
- Szarvasliget? Azt hiszem tudom, merre van. Köszönöm az invitációt! *Kissé meghajtja magát, honi városa udvarias szokásai-szabályai szerint. Még az sem kizárt, hogy élni fog a lehetőséggel. Miért is ne? Bár egy istálló felújítása nem kifejezetten az ő szakterülete -ott egy ács vagy kőműves több eredményt érne el-, de ha szabad kezet adnak neki benne, akkor éppen lenne pár ötlete, hogy mivel lehetne egy istállót modernné tenni. Önetető, önitató, rotációs hátvakaró, vízleöntéses patamosóvályú.. hm, talán, talán, miért is ne?*
- A viszont látásra, fiatalúr! *Ismét meghajtja magát, viszonozva az ember gesztusát, és még pár szusszantás idejéig figyeli távolodó alakját. Mikor a köpönyegbe burkolt alak már beleveszik a Piacon ringó többi váll és fej és fonott kosara közé, ellöki magát a kocsijától, mély levegőt vesz, és ismét kiengedi a hangját.*
- Vasárut tessék! Szögek, csavarok, ácskapcsok! Bádogholmit tessék! Fazekak, lábasok, serpenyők! Üstfoltozás! Késélezés! Tervezés és kivitelezés, gnóm szaktudással!
//Adoaver Droverson//
*Sok okból léphet valaki arra az útra, hogy mesternek tanuljon. Egyrészt érdekelheti a szakma. Másrészt érdekelheti az üzlet. Harmadrészt érdekelheti a pénz. Negyedrészt: a hírnév miatt. És még lehetne sorolni, tovább, mint ahány ujja csak van egy valóban szakértő gnómnak. Gilas Abac elsősorban és leginkább valóban a szakmája szeretete miatt fejlesztette magát mesteri szintre. Szeret új dolgokat alkotni – hasznosakat, érdekeseket, olyanokat, amikre még más nem is gondolt. Másrészt, ha őszinték akarunk lenni, a hírnév és az azzal járó megbecsülés miatt. Az elismerés, amit az elégedett vevőitől kap, olyan érzés számára, mintha a legsimább langyos hájjal kenegetnék. A pénz? Na, a pénz valahol a sor végén van csupán. Nem arról van szó, hogy megveti az aranyakat vagy azt a kényelmet amit az aranyakon lehet megvásárolni, nem ám – de az arany a hírnévvel együtt jön, és csak az aranyak miatt csinálni valamit egészen olyan lenne, mintha prostituáltnak állna a gnóm fia.*
- A megrendelőlap egyedi. *Megrázza a fejét.* Bár lemásolható, de mi végre? Nincs előre fizetve a megrendelt áru. Kinek lenne érdeke hamisítani egy elismervényt, csak hogy aztán kifizesse a terméket, nem igaz?
*Az állítás egyszerű igazsága mellett valóban ott van az a tény is, hogy különben remekül eszébe véste az embert, így emlékezne rá akkor is, ha az történetesen az átvételi elismervény nélkül jelenne meg nála egy hat múlva.*
- Szarvasliget? Azt hiszem tudom, merre van. Köszönöm az invitációt! *Kissé meghajtja magát, honi városa udvarias szokásai-szabályai szerint. Még az sem kizárt, hogy élni fog a lehetőséggel. Miért is ne? Bár egy istálló felújítása nem kifejezetten az ő szakterülete -ott egy ács vagy kőműves több eredményt érne el-, de ha szabad kezet adnak neki benne, akkor éppen lenne pár ötlete, hogy mivel lehetne egy istállót modernné tenni. Önetető, önitató, rotációs hátvakaró, vízleöntéses patamosóvályú.. hm, talán, talán, miért is ne?*
- A viszont látásra, fiatalúr! *Ismét meghajtja magát, viszonozva az ember gesztusát, és még pár szusszantás idejéig figyeli távolodó alakját. Mikor a köpönyegbe burkolt alak már beleveszik a Piacon ringó többi váll és fej és fonott kosara közé, ellöki magát a kocsijától, mély levegőt vesz, és ismét kiengedi a hangját.*
- Vasárut tessék! Szögek, csavarok, ácskapcsok! Bádogholmit tessék! Fazekak, lábasok, serpenyők! Üstfoltozás! Késélezés! Tervezés és kivitelezés, gnóm szaktudással!
2374. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-05-11 17:52:15
Üzenet elküldve: 2025-05-11 17:52:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Adoaver Droverson//
*Nem éppen egy horribilis összeg, még így se, örül hogy mindketten így gondolják. Bár hobbijának természete miatt nem teheti meg, hogy kedve szerint szórja szét a vagyonát minden városi bevásárláson, de azt is jól tudja, mikor kell engedni, és még tovább is adni. Márpedig van egy olyan sejtése, bőven meg fogja érni az a további kisebb költség. Különben is, ha tudná a gnóm árus hogy honnan is kapja a pénzét, akkor szemöldöke se rezzenne a bőkezűségre. És hogy mennyibe kerül kinyitni azokat a köteteket a mágustoronyban...*
- Aláírások? Másolatok, más dokumentum? *Hamarabb végeztek az üzlet papírra vésésével, mielőtt lement volna a nap, ez pedig ritkaszámba megy savanyú tapasztalatai alapján, úgyhogy meglepődik. De nem fog szomorkodni rajta.*
- Részemről a megtiszteltetés, Abac uram, és nagy reményekkel várom az egy hat leteltét. És ha van ideje, látogassa meg a Szarvasligetet: Ha megunja a hangos kocsmai szobákat, nálunk ki tudja szellőztetni gondolatait. Na meg az istállóra ráférne egy kis felújítás, de ez már a jövő kérdése és üzlete. A viszontlátásra!
*Rájön, hogy mindezen barátkozás és érdekes figura ellenére még mindig a gnómot tartaná fel azzal, ha további kérdésekkel foglalja el, amik nem kifejezetten a rendelésével kapcsolatosak; nem is beszélve arról, hogy amíg ő vele beszél, szinte biztosan valaki más látóterét blokkolja el a kisember és portékái elől, és a közelben maradni pedig túlzottan unalmas lenne számára beszélgetőtárs nélkül. Na meg milyen benyomást keltene mindenki számára, ha üzletelés közben valamilyen köpenyes idegen végig stíröli a vásárlót a tudata nélkül? Nem, itt az egyedüli megoldás az ha továbbáll, és hagyja Abac urat egymagában végezni azt, amiért kitolta azt a súlyosnak kinéző kocsit. Így-is úgy is látni fogja őt később, tehát akár egy listával is előkészülhetne addig, hogy mivel fogja akkor pazarolni az idejét. Persze nem fog szó szerint így cselekedni.
Távozásként enyhén meghajol, majd köpenyét fejére visszahúzva eltávolodik az ezermester standjától, vissza a piac embertömegének a törzsébe, amiből a sikátorok és sarkok felé alakulnak ki a gallyak, ahogy a gnóm irányába is. ezen a tudat alatt kialakult főfolyóban megindul, hogy némi késés után csak elérje az itteni rezidenciáját, és onnan visszainduljon Szarvasligetbe.*
//Adoaver Droverson//
*Nem éppen egy horribilis összeg, még így se, örül hogy mindketten így gondolják. Bár hobbijának természete miatt nem teheti meg, hogy kedve szerint szórja szét a vagyonát minden városi bevásárláson, de azt is jól tudja, mikor kell engedni, és még tovább is adni. Márpedig van egy olyan sejtése, bőven meg fogja érni az a további kisebb költség. Különben is, ha tudná a gnóm árus hogy honnan is kapja a pénzét, akkor szemöldöke se rezzenne a bőkezűségre. És hogy mennyibe kerül kinyitni azokat a köteteket a mágustoronyban...*
- Aláírások? Másolatok, más dokumentum? *Hamarabb végeztek az üzlet papírra vésésével, mielőtt lement volna a nap, ez pedig ritkaszámba megy savanyú tapasztalatai alapján, úgyhogy meglepődik. De nem fog szomorkodni rajta.*
- Részemről a megtiszteltetés, Abac uram, és nagy reményekkel várom az egy hat leteltét. És ha van ideje, látogassa meg a Szarvasligetet: Ha megunja a hangos kocsmai szobákat, nálunk ki tudja szellőztetni gondolatait. Na meg az istállóra ráférne egy kis felújítás, de ez már a jövő kérdése és üzlete. A viszontlátásra!
*Rájön, hogy mindezen barátkozás és érdekes figura ellenére még mindig a gnómot tartaná fel azzal, ha további kérdésekkel foglalja el, amik nem kifejezetten a rendelésével kapcsolatosak; nem is beszélve arról, hogy amíg ő vele beszél, szinte biztosan valaki más látóterét blokkolja el a kisember és portékái elől, és a közelben maradni pedig túlzottan unalmas lenne számára beszélgetőtárs nélkül. Na meg milyen benyomást keltene mindenki számára, ha üzletelés közben valamilyen köpenyes idegen végig stíröli a vásárlót a tudata nélkül? Nem, itt az egyedüli megoldás az ha továbbáll, és hagyja Abac urat egymagában végezni azt, amiért kitolta azt a súlyosnak kinéző kocsit. Így-is úgy is látni fogja őt később, tehát akár egy listával is előkészülhetne addig, hogy mivel fogja akkor pazarolni az idejét. Persze nem fog szó szerint így cselekedni.
Távozásként enyhén meghajol, majd köpenyét fejére visszahúzva eltávolodik az ezermester standjától, vissza a piac embertömegének a törzsébe, amiből a sikátorok és sarkok felé alakulnak ki a gallyak, ahogy a gnóm irányába is. ezen a tudat alatt kialakult főfolyóban megindul, hogy némi késés után csak elérje az itteni rezidenciáját, és onnan visszainduljon Szarvasligetbe.*
2373. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-05-08 13:20:23
Üzenet elküldve: 2025-05-08 13:20:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Adoaver Droverson//
*Kissé megvonja a vállát az ember szavaira. Igen - jelenleg a legtöbb mester a legnagyobb haszonnal kecsegtető munkákat próbálja megcsípni, azok pedig zömében mind Selyemrévhez köthetőek. Az üvegfúvók mellett az ácsok, asztalosok, kárpitosok, (szoba- és szépművészeti) festők, keramikusok, bádogosok, kóklerek és lókötők egyaránt a Tanács tagjai előtt próbálnak így-úgy villogni hogy megkapják a szaftosabb városi megrendeléseket, és persze hogy jól láthatóak és emlékezetesek lehessenek a régi-új nemesség és a pénztől vaskos réteg előtt. A szakemberek számára tele van most lehetőséggel a város. A gyengébb tehetségű, vagy csak magukat rosszul előtérbe helyezők számára pedig marad a lakosság általános kiszolgálása. Nem, Gilas Abac mester nem gyenge képességű, ne higgye ezt senki! Ő maga is készített apróságokat a Selyemrévi házakba. Rejtett, trükkös széfeket falpanelek mögé, rugós emelentyűvel nyitható, dupla-aljú rejtekfiókokat, és még pár olyan dolgot, ami egy gnóm ügyes kezét kívánja. Viszont ezek a legtöbb munkához képest tényleg apróságok, ezért is tud a Piactéren ügyfelekre vadászni, akiknek.. nos, akiknek például lámpást készít majd.
Lámpást, méghozzá teljesen jutányosan, korrekt módon kiszámolt árazással. Nem az emberen fog és akar meggazdagodni -diákféle, nahát, költse csak a pénzét a tanulmányaira!-, így nem is mondott arcpirító összeget. És éppen ezért lepődik meg azon, amit az ajánlatára válaszul hall. Míg Lihanech lakosai úgy általában hajlandóak és képesek magasabb árat fizetni a minőségi termékekért, saját tapasztalata az, hogy Arthenior népe előszeretettel alkud. Valami száz arany? Legyen inkább kilencven! Kettőt pedig százhatvanért vinne el. De az ember ellenajánlata, na, az őszintén meglepi. Szemöldökei megrezzennek, kissé lejjebb engedi a megrendelőlapot, és úgy néz, nyílt tekintettel a diákfélére.*
- Nohát! Egészen megtisztel, fiatalúr! *Aprót bólint, és újra maga elé emeli a papirost. A legutolsó sorra beírja: „150 arany”.* Így. És minden továbbit, amit ezen felül fizetni óhajt, természetesen nem utasítok el.
*Elvigyorodik. Hát persze, hogy nem utasítja el! Ahogyan azt sem fogja elutasítani, hogy jó hírét keltsék. Sőt, tulajdonképpen annak örül a leginkább. Egy igazi gnóm mesternek az elismerés nagyon is számít, és az, hogy ha név szerint keresik hogy az ő szakértelmét vennék igénybe – annál kevés nagyobb elismerés létezik.*
- Köszönöm a jóindulatát, fiatalúr! Remélem, az elkészült lámpással rá is szolgálok majd. *Elsüllyeszti kötényének egyik zsebébe a szénirónt, a megrendelőlap kártyáját pedig az ember felé nyújtja.* Parancsoljon, fiatalúr! Az elkészült termék a megrendelőlap ellenében, helyben fizetve vehető majd át. De különben.. emlékezni fogok. Itt megtalál majd, fiatalúr.
*Végigsimít szakállán, tartása-válla ellazul kissé. Az üzlet nyélbe lett ütve. Nem pörgeti ki stand-kocsija elől az embert mint oly sok más árus tenné, hogy helyet csináljon a következő vásárlónak. Inkább könyökkel kissé megtámaszkodik a kocsi oldalából lehajtott pulton, és újra végigméri az embert, tetőtől talpig, majd talptól tetőig.*
- Még sehol. Mármint egyelőre nem lakok sehol. Ezt kérdezte az előbb, nem igaz? *Aprót legyint.* Csak ma érkeztem a városba, de nem akartam vesztegetni az időt. Estére szerintem a Pegazusban foglalok szobát. Náluk a kocsit is biztonsággal le tudom tenni. Ha meg beállok a Kovácsműhely mellé vele, a kutyát sem érdekli majd, hogy mit csinálok. Persze a műhelynek ilyenkor illendőségből jár a helypénz.. most sem véletlenül állok tőlük a lehető legmesszebb.
*Elnéz a Piactér felett a Kovácsműhely irányába, majd vissza az emberre, bajsza alatt egy komisz mosollyal.*
//Adoaver Droverson//
*Kissé megvonja a vállát az ember szavaira. Igen - jelenleg a legtöbb mester a legnagyobb haszonnal kecsegtető munkákat próbálja megcsípni, azok pedig zömében mind Selyemrévhez köthetőek. Az üvegfúvók mellett az ácsok, asztalosok, kárpitosok, (szoba- és szépművészeti) festők, keramikusok, bádogosok, kóklerek és lókötők egyaránt a Tanács tagjai előtt próbálnak így-úgy villogni hogy megkapják a szaftosabb városi megrendeléseket, és persze hogy jól láthatóak és emlékezetesek lehessenek a régi-új nemesség és a pénztől vaskos réteg előtt. A szakemberek számára tele van most lehetőséggel a város. A gyengébb tehetségű, vagy csak magukat rosszul előtérbe helyezők számára pedig marad a lakosság általános kiszolgálása. Nem, Gilas Abac mester nem gyenge képességű, ne higgye ezt senki! Ő maga is készített apróságokat a Selyemrévi házakba. Rejtett, trükkös széfeket falpanelek mögé, rugós emelentyűvel nyitható, dupla-aljú rejtekfiókokat, és még pár olyan dolgot, ami egy gnóm ügyes kezét kívánja. Viszont ezek a legtöbb munkához képest tényleg apróságok, ezért is tud a Piactéren ügyfelekre vadászni, akiknek.. nos, akiknek például lámpást készít majd.
Lámpást, méghozzá teljesen jutányosan, korrekt módon kiszámolt árazással. Nem az emberen fog és akar meggazdagodni -diákféle, nahát, költse csak a pénzét a tanulmányaira!-, így nem is mondott arcpirító összeget. És éppen ezért lepődik meg azon, amit az ajánlatára válaszul hall. Míg Lihanech lakosai úgy általában hajlandóak és képesek magasabb árat fizetni a minőségi termékekért, saját tapasztalata az, hogy Arthenior népe előszeretettel alkud. Valami száz arany? Legyen inkább kilencven! Kettőt pedig százhatvanért vinne el. De az ember ellenajánlata, na, az őszintén meglepi. Szemöldökei megrezzennek, kissé lejjebb engedi a megrendelőlapot, és úgy néz, nyílt tekintettel a diákfélére.*
- Nohát! Egészen megtisztel, fiatalúr! *Aprót bólint, és újra maga elé emeli a papirost. A legutolsó sorra beírja: „150 arany”.* Így. És minden továbbit, amit ezen felül fizetni óhajt, természetesen nem utasítok el.
*Elvigyorodik. Hát persze, hogy nem utasítja el! Ahogyan azt sem fogja elutasítani, hogy jó hírét keltsék. Sőt, tulajdonképpen annak örül a leginkább. Egy igazi gnóm mesternek az elismerés nagyon is számít, és az, hogy ha név szerint keresik hogy az ő szakértelmét vennék igénybe – annál kevés nagyobb elismerés létezik.*
- Köszönöm a jóindulatát, fiatalúr! Remélem, az elkészült lámpással rá is szolgálok majd. *Elsüllyeszti kötényének egyik zsebébe a szénirónt, a megrendelőlap kártyáját pedig az ember felé nyújtja.* Parancsoljon, fiatalúr! Az elkészült termék a megrendelőlap ellenében, helyben fizetve vehető majd át. De különben.. emlékezni fogok. Itt megtalál majd, fiatalúr.
*Végigsimít szakállán, tartása-válla ellazul kissé. Az üzlet nyélbe lett ütve. Nem pörgeti ki stand-kocsija elől az embert mint oly sok más árus tenné, hogy helyet csináljon a következő vásárlónak. Inkább könyökkel kissé megtámaszkodik a kocsi oldalából lehajtott pulton, és újra végigméri az embert, tetőtől talpig, majd talptól tetőig.*
- Még sehol. Mármint egyelőre nem lakok sehol. Ezt kérdezte az előbb, nem igaz? *Aprót legyint.* Csak ma érkeztem a városba, de nem akartam vesztegetni az időt. Estére szerintem a Pegazusban foglalok szobát. Náluk a kocsit is biztonsággal le tudom tenni. Ha meg beállok a Kovácsműhely mellé vele, a kutyát sem érdekli majd, hogy mit csinálok. Persze a műhelynek ilyenkor illendőségből jár a helypénz.. most sem véletlenül állok tőlük a lehető legmesszebb.
*Elnéz a Piactér felett a Kovácsműhely irányába, majd vissza az emberre, bajsza alatt egy komisz mosollyal.*
2372. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-05-07 16:46:16
Üzenet elküldve: 2025-05-07 16:46:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Adoaver Droverson//
*Kissé oldalra hajtott fejjel eltöprengve fogadja a morzsányi, de újnak nagyon is új tudást rendelése elkészítésével kapcsolatban.* - Selyemrév... ha egy picit is hasonlítanak a artheniori nemesek a mieinkre, akkor azok az üvegfúvók nem lesznek egyhamar szabadok. És mivel a Kikötő sem éppen az ügyes kezű munkásairól híres... na igen, nem lennék a maga helyében. *Egyszer azért be kéne néznie az el-elkészült gazdagnegyedbe, még ha egyedül is. Nem volt esélye a lázadás előtt megnézni, hogy él a szél városának legkisebb rétege, az előző negyed maradványaira pedig még ha fizetnék érte se érintené meg egy ötven láb hosszú bottal. Azt pedig el sem tudja képzelni, mennyi aranyat húzhatnak le belőlük azokkal az üvegekkel. Biztos több a nyereségük, mint a gnómnak.*
- Annyit szerintem túl fogok tudni élni. *Bólint rá elégedetten; az előbbi alapanyaghiányt hallva racionálisnak hangzik az igényelt idő, ő pedig nem siet egyhamar vissza a mágustoronyba, tehát a környéken lesz. Már csak a helyszínre kíváncsi; vajon egy gnóm méretű barkácsboltban fogja szerkezetét látni, vagy a piacon ugyanitt megannyi új vásárló szeme láttára? Vajon egy demonstrációnak örülne az ezermester, megduzzasztaná az érdeklődők számát?
És feljön mindennek végén a költség, ami általában az ilyen fiatalos álmodozásoknak zordan véget vet; viszont Adoavernek majdnem nevethetnékje támad, egy prüszkölés így is menthetetlenül kiszökik ajkán. Mosolyogva magyarázkodik:*
- Hogy mit szólok? Azt, hogy kerekítve jobban szeretném látni azokat a számokat, úgyhogy egyezzünk meg százötvenben!* A rajzra még egyszer rátekintve elgondolkodik, majd magának bólint.* - Sőt, tréfálkozás nélkül hozzá szeretnék tenni még ötvenet, mintegy hosszútávú befektetésként, hogy ne legyen a közeljövőben hiánya alapanyagban! Ugyanis leszek még itt, és nem egyedül. Ha a beszerző-körúti fejfájását ezzel is tudom csillapítani, egy lépéssel közelebb kerülünk ahhoz, hogy minél több lihanechi tudást átadhat Arthenior népének anélkül, hogy be kelljen szorítania az övét! Mert van egy olyan érzésem, hogy még hallani fogok önről, személyében vagy továbbadott dicséretekből mások ajkán keresztül. Mit szól hozzá?
//Adoaver Droverson//
*Kissé oldalra hajtott fejjel eltöprengve fogadja a morzsányi, de újnak nagyon is új tudást rendelése elkészítésével kapcsolatban.* - Selyemrév... ha egy picit is hasonlítanak a artheniori nemesek a mieinkre, akkor azok az üvegfúvók nem lesznek egyhamar szabadok. És mivel a Kikötő sem éppen az ügyes kezű munkásairól híres... na igen, nem lennék a maga helyében. *Egyszer azért be kéne néznie az el-elkészült gazdagnegyedbe, még ha egyedül is. Nem volt esélye a lázadás előtt megnézni, hogy él a szél városának legkisebb rétege, az előző negyed maradványaira pedig még ha fizetnék érte se érintené meg egy ötven láb hosszú bottal. Azt pedig el sem tudja képzelni, mennyi aranyat húzhatnak le belőlük azokkal az üvegekkel. Biztos több a nyereségük, mint a gnómnak.*
- Annyit szerintem túl fogok tudni élni. *Bólint rá elégedetten; az előbbi alapanyaghiányt hallva racionálisnak hangzik az igényelt idő, ő pedig nem siet egyhamar vissza a mágustoronyba, tehát a környéken lesz. Már csak a helyszínre kíváncsi; vajon egy gnóm méretű barkácsboltban fogja szerkezetét látni, vagy a piacon ugyanitt megannyi új vásárló szeme láttára? Vajon egy demonstrációnak örülne az ezermester, megduzzasztaná az érdeklődők számát?
És feljön mindennek végén a költség, ami általában az ilyen fiatalos álmodozásoknak zordan véget vet; viszont Adoavernek majdnem nevethetnékje támad, egy prüszkölés így is menthetetlenül kiszökik ajkán. Mosolyogva magyarázkodik:*
- Hogy mit szólok? Azt, hogy kerekítve jobban szeretném látni azokat a számokat, úgyhogy egyezzünk meg százötvenben!* A rajzra még egyszer rátekintve elgondolkodik, majd magának bólint.* - Sőt, tréfálkozás nélkül hozzá szeretnék tenni még ötvenet, mintegy hosszútávú befektetésként, hogy ne legyen a közeljövőben hiánya alapanyagban! Ugyanis leszek még itt, és nem egyedül. Ha a beszerző-körúti fejfájását ezzel is tudom csillapítani, egy lépéssel közelebb kerülünk ahhoz, hogy minél több lihanechi tudást átadhat Arthenior népének anélkül, hogy be kelljen szorítania az övét! Mert van egy olyan érzésem, hogy még hallani fogok önről, személyében vagy továbbadott dicséretekből mások ajkán keresztül. Mit szól hozzá?
2371. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-05-06 08:57:46
Üzenet elküldve: 2025-05-06 08:57:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Adoaver Droverson//
*Úgy fest, hogy szerencsés nap ez a mai, mindkettejük számára. Van kereslet és van kínálat; van megrendelő és van mester. És ahogy a lámpás skicce jól sikerül elsőre, úgy a három apró véset terve is telitalálat lesz. Elégedett. Veszettül elégedett.
Egészen biztos benne, hogy az ember lelkesedése nem csak megjátszott, hanem valódi – és ezt természetesnek is veszi. Ha az ő véleménye is ki lenne kérve, biztos elmondaná, hogy egy ilyen lámpás valóban nem világot-megváltó konstrukció; ennek ellenére az új eszköz beszerzése feletti örömöt ő maga is ismeri, és éppen ezért meg is érti a deáklegény izgatottságát.*
- No nézzük csak.. *Visszafordítja maga felé a jegyzetfüzetét ahogy az új kérdéseket forgatja át elméjében, holott a rajzra nincs is most szüksége. Csupán pár másodpercre, amíg megszerkeszti a válaszát.* A réz, a fa és a kanóc anyaga nem probléma. Ezekből mindig van készleten, vagy könnyű szerezni. A lámpabura viszont több időbe fog telni. Na most, tudja fiatalúr, az üvegfúvók a Selyemrévi munkálatok miatt eléggé le vannak terhelve. Síküveget, színezett üvegpikkelyeket és olcsó mű-kristályokat gyártanak. Persze biztos vagyok benne, hogy valamelyiket meg tudom győzni hogy készítsen nekem egy ilyet, amikor épp van egy szusszanásnyi ideje.. De a biztonság kedvéért azt mondanám, hogy egy hat múlva lesz átvehető a lámpás.
*A rajz mellé felírja, hogy „LÁMP-ALULGY-01” és hogy „megr. ált. elfog.”, majd a jegyzetfüzetét összecsukva elsüllyeszti köténye egyik zsebében. Kihúz egy apró fiókot a stand-kocsi egyik polca alól, és elővesz belőle egy tenyérnyi méretű kártyát. A kártyára előre, precíz és apró betűkkel a következő van felírva:
MEGRENDELŐLAP
Termék megnevezése:
Megrendelés ideje:
Átvételkor fizetendő:
Az üres helyekre pedig szépen felírja, hogy „LÁMP-ALULGY-01”, „e.sz. 6893. 5., 5. Kelat”. Az utolsó sor felett megáll a szénirón hegye, és felpislant.*
- No hát, az ár kérdése. *Megköszörüli a torkát.* A Gnóm Üzletház kínálata szerint egy sztenderd olajlámpás hetvenöt arany, a belevaló olaj adagját húsz aranyért mérik. Az úrfi lámpása egyedi igények szerint készül, a szokottnál nagyobb olajtartállyal, így hát azt mondanám, hogy a lámpás és egy adag olaj együtt egyszáz-harminchét aranyba kerül. Az ár legfeljebb öt százalékban alkudható. Mit szól az úrfi?
//Adoaver Droverson//
*Úgy fest, hogy szerencsés nap ez a mai, mindkettejük számára. Van kereslet és van kínálat; van megrendelő és van mester. És ahogy a lámpás skicce jól sikerül elsőre, úgy a három apró véset terve is telitalálat lesz. Elégedett. Veszettül elégedett.
Egészen biztos benne, hogy az ember lelkesedése nem csak megjátszott, hanem valódi – és ezt természetesnek is veszi. Ha az ő véleménye is ki lenne kérve, biztos elmondaná, hogy egy ilyen lámpás valóban nem világot-megváltó konstrukció; ennek ellenére az új eszköz beszerzése feletti örömöt ő maga is ismeri, és éppen ezért meg is érti a deáklegény izgatottságát.*
- No nézzük csak.. *Visszafordítja maga felé a jegyzetfüzetét ahogy az új kérdéseket forgatja át elméjében, holott a rajzra nincs is most szüksége. Csupán pár másodpercre, amíg megszerkeszti a válaszát.* A réz, a fa és a kanóc anyaga nem probléma. Ezekből mindig van készleten, vagy könnyű szerezni. A lámpabura viszont több időbe fog telni. Na most, tudja fiatalúr, az üvegfúvók a Selyemrévi munkálatok miatt eléggé le vannak terhelve. Síküveget, színezett üvegpikkelyeket és olcsó mű-kristályokat gyártanak. Persze biztos vagyok benne, hogy valamelyiket meg tudom győzni hogy készítsen nekem egy ilyet, amikor épp van egy szusszanásnyi ideje.. De a biztonság kedvéért azt mondanám, hogy egy hat múlva lesz átvehető a lámpás.
*A rajz mellé felírja, hogy „LÁMP-ALULGY-01” és hogy „megr. ált. elfog.”, majd a jegyzetfüzetét összecsukva elsüllyeszti köténye egyik zsebében. Kihúz egy apró fiókot a stand-kocsi egyik polca alól, és elővesz belőle egy tenyérnyi méretű kártyát. A kártyára előre, precíz és apró betűkkel a következő van felírva:
MEGRENDELŐLAP
Termék megnevezése:
Megrendelés ideje:
Átvételkor fizetendő:
Az üres helyekre pedig szépen felírja, hogy „LÁMP-ALULGY-01”, „e.sz. 6893. 5., 5. Kelat”. Az utolsó sor felett megáll a szénirón hegye, és felpislant.*
- No hát, az ár kérdése. *Megköszörüli a torkát.* A Gnóm Üzletház kínálata szerint egy sztenderd olajlámpás hetvenöt arany, a belevaló olaj adagját húsz aranyért mérik. Az úrfi lámpása egyedi igények szerint készül, a szokottnál nagyobb olajtartállyal, így hát azt mondanám, hogy a lámpás és egy adag olaj együtt egyszáz-harminchét aranyba kerül. Az ár legfeljebb öt százalékban alkudható. Mit szól az úrfi?
2370. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-05-05 22:16:29
Üzenet elküldve: 2025-05-05 22:16:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy régi hobbi//
*Dora immár nem gyanakodva, hanem jóval inkább lekezelően pislog a társnőjére. Azt lehet mondani, nála ez a normális, egyben az ok, hogy miért nem voltak gyerekként barátai. Meg hogy a legjobb barátnője miért a legnagyobb ellenfele is egyben. Ilyesmik.*
- Köhm. *Köszörüli a torkát tudományosan.* Ha tudod, milyen egy hulla szaga, akkor nem igazán tudom, mivel tudnálak megijeszteni. A hullák nem ijesztőek. *Fog magyarázatba, miközben haladnak is.* Most gondolj bele. Bemész este egy mellékutcába. Mit találnál ott szívesebben, egy hullát, vagy egy élő embert? Segítek: a szagló hulla már biztosan nem fogja elvágni a torkom. *Akart-akaratlanul is a lány nagy kardjára pislog, amellyel még mindig fennáll annak a lehetősége, hogy eltávolítja Dora kalapos fejét a nyakától. Próbál odafigyelni a viselkedésére, hogy ezt a helyzetet megelőzze, mintha egy kellemetlen náthával tenné az influenzaszezonban.*
- Szóval Leina, értem. Egész tetszetős név. *Feleli a bemutatkozásra. Persze ettől még nem szégyelli el magát, hogy álnéven mutatkozott be.* És nem, nem fognak felismerni, ebben biztos vagyok. Ahhoz szakértelem kéne, márpedig úgy veszem észre, hogy ebben a városban a világon senkinek nincs olyan. Ne vedd magadra. *Teszi hozzá, de az se érdekli, ha a lány így tenne.* Ha pedig akad is valaki, biztosíthatlak, hogy nem apád sírjánál téblábol épp, a vaksötétben.
~ Feltéve, hogy nem szívott abból a jó kis nyersen porlasztott... hmm, az csak egyszeri alkalom volt, nem fontos. ~
*A seb említésére fintorog egyet. Nem szeret másokat tapogatni ez a mindenki hős gyógyítója, inkább a gyógyír elkészítésében jeleskedett mindig.*
- Ehh... Na jó, legyen. Sajna most nem vagyok ellátva gyógynövényekkel *tapogatja meg a kabátja zsebeit*, de kitalálni kitalálhatok rá valamit. Menjünk valami nyugodtabb helyre, és addig meséld el, honnan jött ez a seb. Meg ez az ötlet.
~ Mert hogy rettenetes. ~
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.05.05 22:17:41
//Egy régi hobbi//
*Dora immár nem gyanakodva, hanem jóval inkább lekezelően pislog a társnőjére. Azt lehet mondani, nála ez a normális, egyben az ok, hogy miért nem voltak gyerekként barátai. Meg hogy a legjobb barátnője miért a legnagyobb ellenfele is egyben. Ilyesmik.*
- Köhm. *Köszörüli a torkát tudományosan.* Ha tudod, milyen egy hulla szaga, akkor nem igazán tudom, mivel tudnálak megijeszteni. A hullák nem ijesztőek. *Fog magyarázatba, miközben haladnak is.* Most gondolj bele. Bemész este egy mellékutcába. Mit találnál ott szívesebben, egy hullát, vagy egy élő embert? Segítek: a szagló hulla már biztosan nem fogja elvágni a torkom. *Akart-akaratlanul is a lány nagy kardjára pislog, amellyel még mindig fennáll annak a lehetősége, hogy eltávolítja Dora kalapos fejét a nyakától. Próbál odafigyelni a viselkedésére, hogy ezt a helyzetet megelőzze, mintha egy kellemetlen náthával tenné az influenzaszezonban.*
- Szóval Leina, értem. Egész tetszetős név. *Feleli a bemutatkozásra. Persze ettől még nem szégyelli el magát, hogy álnéven mutatkozott be.* És nem, nem fognak felismerni, ebben biztos vagyok. Ahhoz szakértelem kéne, márpedig úgy veszem észre, hogy ebben a városban a világon senkinek nincs olyan. Ne vedd magadra. *Teszi hozzá, de az se érdekli, ha a lány így tenne.* Ha pedig akad is valaki, biztosíthatlak, hogy nem apád sírjánál téblábol épp, a vaksötétben.
~ Feltéve, hogy nem szívott abból a jó kis nyersen porlasztott... hmm, az csak egyszeri alkalom volt, nem fontos. ~
*A seb említésére fintorog egyet. Nem szeret másokat tapogatni ez a mindenki hős gyógyítója, inkább a gyógyír elkészítésében jeleskedett mindig.*
- Ehh... Na jó, legyen. Sajna most nem vagyok ellátva gyógynövényekkel *tapogatja meg a kabátja zsebeit*, de kitalálni kitalálhatok rá valamit. Menjünk valami nyugodtabb helyre, és addig meséld el, honnan jött ez a seb. Meg ez az ötlet.
~ Mert hogy rettenetes. ~
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.05.05 22:17:41
2369. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-05-05 18:08:06
Üzenet elküldve: 2025-05-05 18:08:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//A fény útján járva//
*Alenia talán egy kicsit félreérti őt, de hát előfordul az ilyesmi, még akkor is, ha barátnők és egyébként jól ismerik egymást. Ezúttal nem azért nem szeretne felnyergelni egy lovat, mert fél tőle. Úgy érzi, hogy Nia kedvéért minden létező félelmével képes lenne szembenézni, végtére is, valahol erről szól a szeretet. Egyszerűen csak amiatt nem akar próbálkozni ezzel, mert valóban nem tudja, hogyan kell, bár elég okosnak tartja magát, és túl bonyolult sem lehet az egész, szóval talán nem vall kudarcot, akkor, hogyha megpróbálja.
Furcsa amúgy, hogy annak a szörnyű napnak szinte minden egyes pillanata beleégett az emlékezetébe, annak ellenére is, hogy érthető módon annyira zaklatott volt akkor. És mégis, pont arra nem emlékszik, hogy egyáltalán honnan volt az a ló, hogy nézett egyáltalán ki, vagy ki adta neki, vagy segítette rá, meg ki nyergelte fel, vagy volt-e egyáltalán nyereg rajta, vagy csak szőrén ülte meg. A rettegés, a kétségbeesés és a fájdalom csupán ennyi biztos, az lóháton vitathatatlanul megtett út maga elmosódik, mintha félkábultan álmodta volna. De abban egészen biztos, hogy nem ő volt, aki képes volt nyerget rakni egy lóra. Nia viszont jól mondja azt, hogy aznap tényleg legyőzte a félelmét, de minden bizonnyal csak azért, mert nem volt más választása, most azonban szerencsére akad.*
- Ebben teljesen igazad van. *mosolyodik el ő is.* A férfiak tényleg szeretnek segíteni már csak azért is, mert mi lányok vagyunk.
*Mesélt már Thimről korábban, így most nem ismétli önmagát, főleg, hogy kicsit amúgy is más köti le a gondolatait; az, hogy Alenia kinveti kicsit, ami tanúbizonysága annak, hogy nem veszi őt komolyan, legalábbis a lovak kérdésében semmiképpen nem.*
- Hidd el, hogy volt olyan ló, ami tényleg úgy nézett rám, mintha meg akarna ölni! Ez talán akkor volt, amikor először hagytam el az erdőt anyával. Egy vásárra mentünk. Odavitt megsimogatni egy lovat, pacit, ahogy ő nevezte akkor, de ő úgy megijesztett, hogy végül sírni kezdtem, és úgy kellett anyának felkapnia és elvinni a közeléből, mert elfutni sem mertem, sőt, mozdulni sem. Azóta többször álmodtam is azzal a tekintettel. Ezért félek a lovaktól, illetve ezzel kezdődött. Meg láttam már lányt, akit ledobott a hátáról ló. Szerencsére nem lett semmi baja, de lehetett volna, szóval ezért is. Talán ezért is jobb, ha nem pont én leszek, aki felrakom éppen a te nyergedet, de, ha valaki megmutatja, akkor egy életre megtanulom, ígérem, és legközelebb meg fogom csinálni.
*Legalább próbálja elmagyarázni saját helyzetét, de aztán tényleg erőt vesz magán, ha más nem azért, hogy ne váljon nevetség tárgyává újra.*
- De ő tényleg jó választásnak tűnik, még nekem is. És muszáj, hogy a te lovad engem is megismerjen. Szia Harmat! *mondja is a Nia által kijelölt győztesnek, és, ha Alenia engedi, akkor óvatosan, - bizalommal, de azért eléggé nagy óvatossággal ahhoz, hogyha a ló esetleg mégis le akarná harapni a kezét, akkor még idejében el tudja rántani, - meg is simogatja kicsit a fejét. Szerencséjére csak fél a lovaktól, amúgy pedig szépségüket tudja értékelni, nem irtózik és undorodik, mintha mondjuk egy igazán undorító rovartól, vagy csúszómászóról tenni.*
- Szép és illik is hozzád. *jelenti ki, és negteszi, amit az előbb nem sikerült.
Odaadja hát Alenia Cirenhille Sayquevesnek saját 1000 aranyát.
*
- Menjünk! *igyekszik egy sóhajtást magába fojtani kisebb-nagyobb sikerrel. Bármennyire is titkolná Alenia előtt, bármennyire is szeretne magabiztosnak és optimistának tűnni, hogy a dokival való legutóbbi találkozása után legalább belé ne plántáljon több rossz előérzetet, mint ami minden bizonnyal eleve van, de nem túl jó színésznő.*
- Eeyr velünk lesz, ahogyan eddig is velünk volt! *fogalmazza meg mindenesetre azt a hitet, ami tegnap végső bizonyosságot nyert számára most is erőt ad neki.
Ugyan szerette volna elkerülni a feltűnést, és nem a piac kellős közepén idézni meg magának egy olyan hátast, ami a világon rajta kívül minden bizonnyal senki másnak nincsen, végül úgy dönt, hogy megteszi, mert fő a sietség és nem szívesen szeretné barátnőjét hátráltatni azzal, hogy csak a piac, vagy akár a város legszélén száll fel ezüst holdfényből szőtt nyulára.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, mire egy ezüstösen áttetsző, öszvér méretű szellemnyúl jelenik meg. Az idéző képes meglovagolni a jelenést, minek sebessége megegyezik egy átlagos lóéval. Szellemalak, így nem süpped a talajba, nehéz terepen is legalább olyan gyorsan halad, mint máshol. Ha a varázsló megvakarja a szellem jobb füle tövét, az ezüstös csillogás közepette eltűnik.
*Alenia talán egy kicsit félreérti őt, de hát előfordul az ilyesmi, még akkor is, ha barátnők és egyébként jól ismerik egymást. Ezúttal nem azért nem szeretne felnyergelni egy lovat, mert fél tőle. Úgy érzi, hogy Nia kedvéért minden létező félelmével képes lenne szembenézni, végtére is, valahol erről szól a szeretet. Egyszerűen csak amiatt nem akar próbálkozni ezzel, mert valóban nem tudja, hogyan kell, bár elég okosnak tartja magát, és túl bonyolult sem lehet az egész, szóval talán nem vall kudarcot, akkor, hogyha megpróbálja.
Furcsa amúgy, hogy annak a szörnyű napnak szinte minden egyes pillanata beleégett az emlékezetébe, annak ellenére is, hogy érthető módon annyira zaklatott volt akkor. És mégis, pont arra nem emlékszik, hogy egyáltalán honnan volt az a ló, hogy nézett egyáltalán ki, vagy ki adta neki, vagy segítette rá, meg ki nyergelte fel, vagy volt-e egyáltalán nyereg rajta, vagy csak szőrén ülte meg. A rettegés, a kétségbeesés és a fájdalom csupán ennyi biztos, az lóháton vitathatatlanul megtett út maga elmosódik, mintha félkábultan álmodta volna. De abban egészen biztos, hogy nem ő volt, aki képes volt nyerget rakni egy lóra. Nia viszont jól mondja azt, hogy aznap tényleg legyőzte a félelmét, de minden bizonnyal csak azért, mert nem volt más választása, most azonban szerencsére akad.*
- Ebben teljesen igazad van. *mosolyodik el ő is.* A férfiak tényleg szeretnek segíteni már csak azért is, mert mi lányok vagyunk.
*Mesélt már Thimről korábban, így most nem ismétli önmagát, főleg, hogy kicsit amúgy is más köti le a gondolatait; az, hogy Alenia kinveti kicsit, ami tanúbizonysága annak, hogy nem veszi őt komolyan, legalábbis a lovak kérdésében semmiképpen nem.*
- Hidd el, hogy volt olyan ló, ami tényleg úgy nézett rám, mintha meg akarna ölni! Ez talán akkor volt, amikor először hagytam el az erdőt anyával. Egy vásárra mentünk. Odavitt megsimogatni egy lovat, pacit, ahogy ő nevezte akkor, de ő úgy megijesztett, hogy végül sírni kezdtem, és úgy kellett anyának felkapnia és elvinni a közeléből, mert elfutni sem mertem, sőt, mozdulni sem. Azóta többször álmodtam is azzal a tekintettel. Ezért félek a lovaktól, illetve ezzel kezdődött. Meg láttam már lányt, akit ledobott a hátáról ló. Szerencsére nem lett semmi baja, de lehetett volna, szóval ezért is. Talán ezért is jobb, ha nem pont én leszek, aki felrakom éppen a te nyergedet, de, ha valaki megmutatja, akkor egy életre megtanulom, ígérem, és legközelebb meg fogom csinálni.
*Legalább próbálja elmagyarázni saját helyzetét, de aztán tényleg erőt vesz magán, ha más nem azért, hogy ne váljon nevetség tárgyává újra.*
- De ő tényleg jó választásnak tűnik, még nekem is. És muszáj, hogy a te lovad engem is megismerjen. Szia Harmat! *mondja is a Nia által kijelölt győztesnek, és, ha Alenia engedi, akkor óvatosan, - bizalommal, de azért eléggé nagy óvatossággal ahhoz, hogyha a ló esetleg mégis le akarná harapni a kezét, akkor még idejében el tudja rántani, - meg is simogatja kicsit a fejét. Szerencséjére csak fél a lovaktól, amúgy pedig szépségüket tudja értékelni, nem irtózik és undorodik, mintha mondjuk egy igazán undorító rovartól, vagy csúszómászóról tenni.*
- Szép és illik is hozzád. *jelenti ki, és negteszi, amit az előbb nem sikerült.
Odaadja hát Alenia Cirenhille Sayquevesnek saját 1000 aranyát.
*- Menjünk! *igyekszik egy sóhajtást magába fojtani kisebb-nagyobb sikerrel. Bármennyire is titkolná Alenia előtt, bármennyire is szeretne magabiztosnak és optimistának tűnni, hogy a dokival való legutóbbi találkozása után legalább belé ne plántáljon több rossz előérzetet, mint ami minden bizonnyal eleve van, de nem túl jó színésznő.*
- Eeyr velünk lesz, ahogyan eddig is velünk volt! *fogalmazza meg mindenesetre azt a hitet, ami tegnap végső bizonyosságot nyert számára most is erőt ad neki.
Ugyan szerette volna elkerülni a feltűnést, és nem a piac kellős közepén idézni meg magának egy olyan hátast, ami a világon rajta kívül minden bizonnyal senki másnak nincsen, végül úgy dönt, hogy megteszi, mert fő a sietség és nem szívesen szeretné barátnőjét hátráltatni azzal, hogy csak a piac, vagy akár a város legszélén száll fel ezüst holdfényből szőtt nyulára.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, mire egy ezüstösen áttetsző, öszvér méretű szellemnyúl jelenik meg. Az idéző képes meglovagolni a jelenést, minek sebessége megegyezik egy átlagos lóéval. Szellemalak, így nem süpped a talajba, nehéz terepen is legalább olyan gyorsan halad, mint máshol. Ha a varázsló megvakarja a szellem jobb füle tövét, az ezüstös csillogás közepette eltűnik.
2368. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-05-05 16:48:59
Üzenet elküldve: 2025-05-05 16:48:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Gilas Abac//
*Ugyan hogyan tudná világi ember szavaival elmagyarázni, számára hogy néz ki egy csillag? Persze, mondhatná mindössze azt hogy egy pár egymást középen keresztező vonalat egy láthatatlan körben véssen oda, de ez a primitív leírás szinte szentségtörés lenne számára, hiszen jól tudja, hogy milyen leírhatatlanok amikor tiszta lencsével rájuk les. Micsoda erőt és szépséget, mindenek feletti csodát képviselnek! Felfoghatatlan messzeségben nyújtózkodnak az égben, de mégis minden éjszaka megtartják a helyüket a végtelenben, amióta forog ez a föld! Lehet e egyáltalán hozzájuk méltó jellemzést tenni?
És ahogy úgy néz ki, lassan a végére érnek az megrendelés kétszemélyes részének; a részletek és finomítások helyükön vannak, és inkább udvariasságból, mint hezitálásból nézi át még egyszer a felrajzolt, nos, tervrajzot.*
- Megint csak eltalálta, még a sorrendet is! Ennél jobb világítóeszközt szerintem nem is kívánhatnék, alig várom hogy elkészüljön! *Ömlik is belőle a dicséret és a lelkesedés. Bár igaz, hogy nem egy felbecsülhetetlen értékű és létfontosságú eszköz megtervezésé és későbbi elkészítése történik éppen, attól még majd' ugyanannyira hálás, hiszen ezt a lámpást, legyen akármilyen, külön számára és az ő igényeinek tervezik meg, hogy sokáig segítse őt életében; Ez a gondolat kifejezetten melegséggel tölti el.*
- Azt hiszem más már tényleg nem jut eszembe. Mit lehet tudni az elkészítési időről, illetve az áráról? Valamint amikor elkészül, hogy is mondjam, nem volt még lehetőségem ilyen... személyes rendelést átvenni Artheniorban, úgyhogy egy kicsit el kéne tájékoztatnia, hogy zajlana ez. *Halántékját bizonytalanul megvakarja, miközben a Abacra nézve elgondolkodik: Valahogy kétli, hogy itt is áruátvevő pontok léteznének, mint Linanechben, úgy érzi hogy a túlzottan kevert és számoktól duzzadt népesség miatt ez a megoldás nem elég biztonságos.*
- Ha nem tolakodok a kérdésemmel, most a környéken lakik? Milyennek tartja a várost? Már annyi időt eltöltöttem az erdőben hogy kezd kicsit sokká válni nekem ez a sok épület, sok fal. A zajról meg már nem is beszélve; hogy hallja munka közben a saját gondolatait?
//Gilas Abac//
*Ugyan hogyan tudná világi ember szavaival elmagyarázni, számára hogy néz ki egy csillag? Persze, mondhatná mindössze azt hogy egy pár egymást középen keresztező vonalat egy láthatatlan körben véssen oda, de ez a primitív leírás szinte szentségtörés lenne számára, hiszen jól tudja, hogy milyen leírhatatlanok amikor tiszta lencsével rájuk les. Micsoda erőt és szépséget, mindenek feletti csodát képviselnek! Felfoghatatlan messzeségben nyújtózkodnak az égben, de mégis minden éjszaka megtartják a helyüket a végtelenben, amióta forog ez a föld! Lehet e egyáltalán hozzájuk méltó jellemzést tenni?
És ahogy úgy néz ki, lassan a végére érnek az megrendelés kétszemélyes részének; a részletek és finomítások helyükön vannak, és inkább udvariasságból, mint hezitálásból nézi át még egyszer a felrajzolt, nos, tervrajzot.*
- Megint csak eltalálta, még a sorrendet is! Ennél jobb világítóeszközt szerintem nem is kívánhatnék, alig várom hogy elkészüljön! *Ömlik is belőle a dicséret és a lelkesedés. Bár igaz, hogy nem egy felbecsülhetetlen értékű és létfontosságú eszköz megtervezésé és későbbi elkészítése történik éppen, attól még majd' ugyanannyira hálás, hiszen ezt a lámpást, legyen akármilyen, külön számára és az ő igényeinek tervezik meg, hogy sokáig segítse őt életében; Ez a gondolat kifejezetten melegséggel tölti el.*
- Azt hiszem más már tényleg nem jut eszembe. Mit lehet tudni az elkészítési időről, illetve az áráról? Valamint amikor elkészül, hogy is mondjam, nem volt még lehetőségem ilyen... személyes rendelést átvenni Artheniorban, úgyhogy egy kicsit el kéne tájékoztatnia, hogy zajlana ez. *Halántékját bizonytalanul megvakarja, miközben a Abacra nézve elgondolkodik: Valahogy kétli, hogy itt is áruátvevő pontok léteznének, mint Linanechben, úgy érzi hogy a túlzottan kevert és számoktól duzzadt népesség miatt ez a megoldás nem elég biztonságos.*
- Ha nem tolakodok a kérdésemmel, most a környéken lakik? Milyennek tartja a várost? Már annyi időt eltöltöttem az erdőben hogy kezd kicsit sokká válni nekem ez a sok épület, sok fal. A zajról meg már nem is beszélve; hogy hallja munka közben a saját gondolatait?
2367. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-05-04 14:46:21
Üzenet elküldve: 2025-05-04 14:46:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Adoaver Droverson//
*Büszkének lenni jó dolog, büszkének lenni lehet és büszkének lenni olykor bizony kell is. Eredményre, találmányra, névre, akármire, bármire. Ezt ismeri maga is. Ha tudná, hogy a fiatalember büszkeséget érez azért, mert maga nevezeti el a lámpását, biztos elmondaná neki hogy ez teljesen természetes és helyénvaló érzés. Ő maga például a konstrukcióra büszke. Ez a legjobbféle üzlet: mikor mindenki elégedett és büszke is.*
- Ahogy mondja, fiatalember. *Aprót bólint, nem bánja hogy nem kell tovább magyaráznia a kanóc dolgát. Meglepődne ha nem így lenne – a diákfélék általában értelmes alakok. Ezt a véleményét továbbra is fenntartja, még akkor is, ha a fogóba vésendő ábra körbeírása kissé sután sikerül. Szemöldökei egymás felé húzódnak, annak a jeleként hogy erőst odakoncentrál a leírásra.*
- Csak egyetlen csillag, ahogy a szem látja..? Hm, hm.. Jól van, jól. Valami csak sikerül, nem igaz? *Halk dünnyögés.* Az ehhez hasonló rajzokban nem vagyok túl jó, de.. nézzük csak.. ilyesmi, hm?
*A szén hegye újra a papírra nyomódik a lámpás rajza felett, és finom, óvatos vonalakat hagy maga után. Három apró szimbólum születik így: a sorban baloldalt egy nyúl feje, amely balra néz, fülei hetykén állnak; egy kis, hétágú csillag középen; jobbról pedig egy egyárbócos, dagadó vitorlájú hajó ábrája, amely jobb oldalra halad.*
- Most még lehet módosítani rajta! Ha a fára kerül, akkor már nem. Szóval mondja csak bátran, fiatalúr, ha valami nem jó.
*Újra az ember felé fordítja a jegyzetfüzetet, hogy az szemből, rendesen is láthassa a három aprócska piktogramot.*
//Adoaver Droverson//
*Büszkének lenni jó dolog, büszkének lenni lehet és büszkének lenni olykor bizony kell is. Eredményre, találmányra, névre, akármire, bármire. Ezt ismeri maga is. Ha tudná, hogy a fiatalember büszkeséget érez azért, mert maga nevezeti el a lámpását, biztos elmondaná neki hogy ez teljesen természetes és helyénvaló érzés. Ő maga például a konstrukcióra büszke. Ez a legjobbféle üzlet: mikor mindenki elégedett és büszke is.*
- Ahogy mondja, fiatalember. *Aprót bólint, nem bánja hogy nem kell tovább magyaráznia a kanóc dolgát. Meglepődne ha nem így lenne – a diákfélék általában értelmes alakok. Ezt a véleményét továbbra is fenntartja, még akkor is, ha a fogóba vésendő ábra körbeírása kissé sután sikerül. Szemöldökei egymás felé húzódnak, annak a jeleként hogy erőst odakoncentrál a leírásra.*
- Csak egyetlen csillag, ahogy a szem látja..? Hm, hm.. Jól van, jól. Valami csak sikerül, nem igaz? *Halk dünnyögés.* Az ehhez hasonló rajzokban nem vagyok túl jó, de.. nézzük csak.. ilyesmi, hm?
*A szén hegye újra a papírra nyomódik a lámpás rajza felett, és finom, óvatos vonalakat hagy maga után. Három apró szimbólum születik így: a sorban baloldalt egy nyúl feje, amely balra néz, fülei hetykén állnak; egy kis, hétágú csillag középen; jobbról pedig egy egyárbócos, dagadó vitorlájú hajó ábrája, amely jobb oldalra halad.*
- Most még lehet módosítani rajta! Ha a fára kerül, akkor már nem. Szóval mondja csak bátran, fiatalúr, ha valami nem jó.
*Újra az ember felé fordítja a jegyzetfüzetet, hogy az szemből, rendesen is láthassa a három aprócska piktogramot.*
2366. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-05-04 08:53:53
Üzenet elküldve: 2025-05-04 08:53:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Gilas Abac//
*Adoavert sem a költői lelke miatt szeretik, bár igaz hogy ugyanazon a lelkesedéssel tud beszélni. Mondjuk a gyors feltételezés ami eszébe jutott, miszerint valami vadonatúj, forradalmi alkotás ötletét ültette el a gnóm fejében, és mint alkotói szülőként joga lehet ezt a világmegváltoztató találmányt elnevezni, ez a vicces gondolat egy picinyke büszkeséget azért teremt benne.
Abac válaszai megnyugtatják azzal, hogy milyen gyorsan és bizonytalanság nélkül érkeznek, azt érezteti vele hogy a feltatláló tényleg mindenre gondolt. Ennél a pontnál csak úgy ronthatná el, ha teli erőből a földhöz csapná a szerkezetet, ami nem hiszi hogy elő fog fordulni, nem voltak efféle dühkirohanásai, ami ehhez vezetnének.*
- A kanóc hosszával úgymond be tudom állítani az erősséget és az időt, értem. Kíváncsian várom a kísérletezést, még ha nem is vészhelyzetben. *Bár azt a bizonyos helyet inkább csak végszükség esetén óhajtja este után megjárni, az ingoványnál nem lesz meg az a kiváltsága, hogy visszatartsa a fényességét. Ott még nappal sem mindig lehet látni, ha leszáll a köd. Súlya hallásra jó lesz, és nem kell szálfaegyenesen tartania sem, ez remek!
Állát gyorsan megvakarja a minták leírására, valószínűleg nem az a részlet lesz a legjobban eltalálva, de ezt pont el tudja engedni mindez után:*
- Óh, én csak egyetlen csillag ábrájára gondoltam, nem egy egész csillaképre; tudja, amikor az éjszaka felnéz a tiszta égre, és úgy veszi ki őket, ahogy ragyognak? Vagy ha rendelkezik egy távcsővel, és azon keresztül tudja egyesével megbámulni őket? Arra a mentális képre célzok. *Most erősen kívánja, hogy Lihanechben tartózkodnának, a családi csillagleső távcsővel meg is tudná keresni a gnóm úrnak az általa kigondoltat. De az már egy olyan szintű kirészletezés, amit még ő sem gondol valószínűnek. Arról nem is beszélve, hogy fényes nappal van.* - A nyúlról lehet egy egyszerű oldalkép, nem bonyolultabb mint egy gyerekrajz, feje, orra, füle. *Láthatóan kerüli amaz tekintetét, mikor beszél.* - A hajó meg... milyen típusú? *Itt megakad. Nem nagyon tudja, vagy kérdezte Intath-tól, milyenfajta összebarkácsolt vitorláson szelte a vizeket, ő pedig közel sem járatos bennük abban, hogy ki tudja találni.* - Hát... azt magára hagyom, ha nem haragszik. nem kell komplexebbnek lennie, mint a nyúlnak... különbet nem érdemel... *Mormogja magának. Talán így első hallásra mintha a három közül az egyiket előnyben részesítené. Ez természetesen igaz.*
- Azt hiszem, most már tényleg ennyi. Meg szerintem még ha akarok, sem tudnák többet hozzátenni.
//Gilas Abac//
*Adoavert sem a költői lelke miatt szeretik, bár igaz hogy ugyanazon a lelkesedéssel tud beszélni. Mondjuk a gyors feltételezés ami eszébe jutott, miszerint valami vadonatúj, forradalmi alkotás ötletét ültette el a gnóm fejében, és mint alkotói szülőként joga lehet ezt a világmegváltoztató találmányt elnevezni, ez a vicces gondolat egy picinyke büszkeséget azért teremt benne.
Abac válaszai megnyugtatják azzal, hogy milyen gyorsan és bizonytalanság nélkül érkeznek, azt érezteti vele hogy a feltatláló tényleg mindenre gondolt. Ennél a pontnál csak úgy ronthatná el, ha teli erőből a földhöz csapná a szerkezetet, ami nem hiszi hogy elő fog fordulni, nem voltak efféle dühkirohanásai, ami ehhez vezetnének.*
- A kanóc hosszával úgymond be tudom állítani az erősséget és az időt, értem. Kíváncsian várom a kísérletezést, még ha nem is vészhelyzetben. *Bár azt a bizonyos helyet inkább csak végszükség esetén óhajtja este után megjárni, az ingoványnál nem lesz meg az a kiváltsága, hogy visszatartsa a fényességét. Ott még nappal sem mindig lehet látni, ha leszáll a köd. Súlya hallásra jó lesz, és nem kell szálfaegyenesen tartania sem, ez remek!
Állát gyorsan megvakarja a minták leírására, valószínűleg nem az a részlet lesz a legjobban eltalálva, de ezt pont el tudja engedni mindez után:*
- Óh, én csak egyetlen csillag ábrájára gondoltam, nem egy egész csillaképre; tudja, amikor az éjszaka felnéz a tiszta égre, és úgy veszi ki őket, ahogy ragyognak? Vagy ha rendelkezik egy távcsővel, és azon keresztül tudja egyesével megbámulni őket? Arra a mentális képre célzok. *Most erősen kívánja, hogy Lihanechben tartózkodnának, a családi csillagleső távcsővel meg is tudná keresni a gnóm úrnak az általa kigondoltat. De az már egy olyan szintű kirészletezés, amit még ő sem gondol valószínűnek. Arról nem is beszélve, hogy fényes nappal van.* - A nyúlról lehet egy egyszerű oldalkép, nem bonyolultabb mint egy gyerekrajz, feje, orra, füle. *Láthatóan kerüli amaz tekintetét, mikor beszél.* - A hajó meg... milyen típusú? *Itt megakad. Nem nagyon tudja, vagy kérdezte Intath-tól, milyenfajta összebarkácsolt vitorláson szelte a vizeket, ő pedig közel sem járatos bennük abban, hogy ki tudja találni.* - Hát... azt magára hagyom, ha nem haragszik. nem kell komplexebbnek lennie, mint a nyúlnak... különbet nem érdemel... *Mormogja magának. Talán így első hallásra mintha a három közül az egyiket előnyben részesítené. Ez természetesen igaz.*
- Azt hiszem, most már tényleg ennyi. Meg szerintem még ha akarok, sem tudnák többet hozzátenni.
2365. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-05-02 14:03:10
Üzenet elküldve: 2025-05-02 14:03:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A fény útján járva//
*Kisebb meglepetésként éri, hogy Luninari nem fogja tudni felnyergelni a lovát. Azt tudta eddig is, hogy tart tőlük, de azt hitte, hogy a lány mindenhez ért, ami az állatokkal kapcsolatos. Tévedett, de előfordul az ilyen, majd megoldják.*
- Aznap legyőzted a félelmedet. Talán megpróbálhatnád még egyszer. Ha akkor sikerült, akkor most is fog, és lehet, hogy megváltozna a véleményed is. A lovak nem is olyan félelmetesek, mint hiszed. Kedves, hűséges jószágok, ha jól bánsz velük. *Nem akar megint Intathra gondolni, de csak eszébe jut, ahogy azt tervezgeti, hogy ha jól alakulnak a dolgok Szarvasligetben, akkor szívesen megtanítaná Luninarit lovagolni.*
- Megkérem majd. A hátrányairól már beszéltünk, de a nemesség előnyeihez tartozik, hogy szívesen segítenek nekünk. Bár, ehhez az is elég, hogy nők vagyunk. *Ennyit fűz csupán hozzá, s közben csak mosolyog, ahogy hallgatja a lány kellemetlen emlékeit, melyeket a Holdpihe-vásárlás során szerezett, de erre nem reagál. Nem akar ítélet hozni a témában.
Nem sokkal később ő már a lovak közt lépked, és a szerelmet keresi. Nem csak egy lóra vágyik, hanem egy paripára, akivel társak lehetnek. Úgy érzi, egyetlen pillantásból tudni fogja, ha megtalálja az igazit. Míg fontolgatja a döntését, Luninarinak van ideje bőven bevásárolnia is. Aztán ahogy arra számított, megtörténik a csoda. Egy gyönyörű, hófehér lóval találkozik a tekintetük. Megsimogatja őt, megöleli, beszél hozzá egy kicsit, aztán el is dönti: ő lesz a kiválasztott. Nevet is egészen könnyedén ad neki.*
- Miért nézne rád csúnyán? *nevet fel.* Akkor Harmat lesz a neve. *Miután meghallgatta barátnője véleményét, bólint, ám a pénzt egyelőre még nem veszi át tőle, hanem visszafordul a lovászhoz.*
- Köszönöm! Őt szeretném megvenni. Nyereggel és minden szükséges felszereléssel együtt… amit szeretném, ha segítene is nekem felrakni rá, már ha nem okozok ezzel nagy gondot Önnek. *A lovászfiú elmosolyodik, majd egy kedves „semmi akadálya” után el is kezdi felkészíteni a lovat az útra Aleniának, és még el is magyarázza közben, hogy mit, miért és hogyan csinál. Persze, arra nincs garancia, hogy a nemeslány meg is jegyzi a folyamatot, és ezután képes lesz felnyergelni egy lovat, de azért élénken figyel. Nem tűnik akkora ördöngősségnek. Miután Harmat már útra készen áll, és a vezetőszárat is Alenia kezében van, nincs más hátra, mint a fizetés kérdése.*
- Ne haragudj, Luninari! Az előbb nem figyeltem rád. Elkalandoztam Harmatot csodálva *mosolyog. Most már szüksége lesz a pénzére, ami még mindig a fél-elf lánynál van, mert bizony egy hátas és a felszerelése sem olcsó dolog. Szerencsére gondot ez nem fog nekik okozni. Ha megkapja a pénzt, akkor kifizeti a tetemes összeget.*
- Akkor neked sikerült megvenni mindent? Mert hát akkor nincs más hátra, mint előre… irány Szarvasliget. *Sóhajt egy nagyot. Ideje szembenézni a démonjaival.*
*Kisebb meglepetésként éri, hogy Luninari nem fogja tudni felnyergelni a lovát. Azt tudta eddig is, hogy tart tőlük, de azt hitte, hogy a lány mindenhez ért, ami az állatokkal kapcsolatos. Tévedett, de előfordul az ilyen, majd megoldják.*
- Aznap legyőzted a félelmedet. Talán megpróbálhatnád még egyszer. Ha akkor sikerült, akkor most is fog, és lehet, hogy megváltozna a véleményed is. A lovak nem is olyan félelmetesek, mint hiszed. Kedves, hűséges jószágok, ha jól bánsz velük. *Nem akar megint Intathra gondolni, de csak eszébe jut, ahogy azt tervezgeti, hogy ha jól alakulnak a dolgok Szarvasligetben, akkor szívesen megtanítaná Luninarit lovagolni.*
- Megkérem majd. A hátrányairól már beszéltünk, de a nemesség előnyeihez tartozik, hogy szívesen segítenek nekünk. Bár, ehhez az is elég, hogy nők vagyunk. *Ennyit fűz csupán hozzá, s közben csak mosolyog, ahogy hallgatja a lány kellemetlen emlékeit, melyeket a Holdpihe-vásárlás során szerezett, de erre nem reagál. Nem akar ítélet hozni a témában.
Nem sokkal később ő már a lovak közt lépked, és a szerelmet keresi. Nem csak egy lóra vágyik, hanem egy paripára, akivel társak lehetnek. Úgy érzi, egyetlen pillantásból tudni fogja, ha megtalálja az igazit. Míg fontolgatja a döntését, Luninarinak van ideje bőven bevásárolnia is. Aztán ahogy arra számított, megtörténik a csoda. Egy gyönyörű, hófehér lóval találkozik a tekintetük. Megsimogatja őt, megöleli, beszél hozzá egy kicsit, aztán el is dönti: ő lesz a kiválasztott. Nevet is egészen könnyedén ad neki.*
- Miért nézne rád csúnyán? *nevet fel.* Akkor Harmat lesz a neve. *Miután meghallgatta barátnője véleményét, bólint, ám a pénzt egyelőre még nem veszi át tőle, hanem visszafordul a lovászhoz.*
- Köszönöm! Őt szeretném megvenni. Nyereggel és minden szükséges felszereléssel együtt… amit szeretném, ha segítene is nekem felrakni rá, már ha nem okozok ezzel nagy gondot Önnek. *A lovászfiú elmosolyodik, majd egy kedves „semmi akadálya” után el is kezdi felkészíteni a lovat az útra Aleniának, és még el is magyarázza közben, hogy mit, miért és hogyan csinál. Persze, arra nincs garancia, hogy a nemeslány meg is jegyzi a folyamatot, és ezután képes lesz felnyergelni egy lovat, de azért élénken figyel. Nem tűnik akkora ördöngősségnek. Miután Harmat már útra készen áll, és a vezetőszárat is Alenia kezében van, nincs más hátra, mint a fizetés kérdése.*
- Ne haragudj, Luninari! Az előbb nem figyeltem rád. Elkalandoztam Harmatot csodálva *mosolyog. Most már szüksége lesz a pénzére, ami még mindig a fél-elf lánynál van, mert bizony egy hátas és a felszerelése sem olcsó dolog. Szerencsére gondot ez nem fog nekik okozni. Ha megkapja a pénzt, akkor kifizeti a tetemes összeget.*
- Akkor neked sikerült megvenni mindent? Mert hát akkor nincs más hátra, mint előre… irány Szarvasliget. *Sóhajt egy nagyot. Ideje szembenézni a démonjaival.*
2364. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-05-01 15:58:50
Üzenet elküldve: 2025-05-01 15:58:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Adoaver Droverson//
*Ha valaki járatos abban, hogy mindenféle ember mindenféle kívánalmainak eleget tevő eszközt fabrikáljon, akkor ezzel a jártassággal együtt jön az a képesség is, hogy minél gyorsabban ráérezzen hogy mi lehet a pontos kívánság, vagy hogy hogyan pótolja ki a hiányosan előadott részeket. Míg dolgozik, nem igen foglalkozik a fiatalemberrel. A rajzolás köti le. Felőle a fiatalember akár egészen mellé is állhat hogy a válla felett átnézve figyelje a rajzolást, egészen addig, amíg a könyökét nem lökdösi közben.*
- No. *Apró, gyors bólintással és egy széles mosollyal nyugtázza, hogy már az első vázlattal megközelítette az igényeket. A rajzon szereplő lámpás nem túlbonyolult konstrukció, de mikor elkészül majd a valóságban is, meglehetőst szemrevaló darab lesz. És praktikus! Ez talán még fontosabb. A fiatalember névjavaslatait hallva megdörgöli ujjai között a fülcimpáját, ami nála a finom egyet nem értés jele általában. De azért -még ha nehézkesen is- rábólint a javaslatokra.* Miért is ne? A fiatalúr lámpása lesz. Éppen úgy nevezheti majd, ahogy csak kívánja!
*Visszafordítja maga elé a noteszt, nincs már rá szükség ahogy nézi. Az ember szemei úgy csillognak, hogy az egyből elárulja: a rajzot már a fejében látja. A sorjázó kérdéseket hallva mosolya a bajsza alá szelídül, és újra a rajzra pislant.*
- Nos, a súlya attól függ, hogy mekkorára szeretné. A tartályt is az határozza majd meg. De tegyük fel, hogy akkora lesz, mint egy általános lámpás.. *Hümmög egy sort, a szén hegye apró számokat ró a rajz mellé.* Abban az esetben teli tartállyal egy egész éjszakát, és még akár egy kicsit tud égni. Persze a kanóc hosszától függ majd! Ha hosszúra engedi a kanócot, fényesebb lesz a lámpás, de jobban issza majd az olajat. Rövidre fogott kanóccal enyhébb lesz a fénye, de tovább tart. Súlyra.. nos.. üveg és réz, és persze az olaj.. egy gyereknek kihívás lenne órákig tartani, de magának, fiatalúr, nem hiszem hogy gondot okoz majd. És nem.. ha meglóbálja is, az olaj nem fog tudni kifolyni!
*Elvigyorodik. Jó konstrukciót talált ki. Egyszerűt, hatékonyat és biztonságosat. A tökéletes hármas. Az újabb kérdéseket hallva megvakarja szakállas állát, majd vállat von.*
- Megoldható. Legfeljebb kicsik lesznek az ábrák. *Felnéz a rajzról.* Melyik konstellációra gondol a fiatalúr? Milyen jellegű hajót szeretne? És.. milyen nyulat?
*Na, ez még neki is különös kérés. Nyuszis véset egy lámpáson..? Biztos jelent valamit az embernek. De nem az ő dolga ítélkezni.*
//Adoaver Droverson//
*Ha valaki járatos abban, hogy mindenféle ember mindenféle kívánalmainak eleget tevő eszközt fabrikáljon, akkor ezzel a jártassággal együtt jön az a képesség is, hogy minél gyorsabban ráérezzen hogy mi lehet a pontos kívánság, vagy hogy hogyan pótolja ki a hiányosan előadott részeket. Míg dolgozik, nem igen foglalkozik a fiatalemberrel. A rajzolás köti le. Felőle a fiatalember akár egészen mellé is állhat hogy a válla felett átnézve figyelje a rajzolást, egészen addig, amíg a könyökét nem lökdösi közben.*
- No. *Apró, gyors bólintással és egy széles mosollyal nyugtázza, hogy már az első vázlattal megközelítette az igényeket. A rajzon szereplő lámpás nem túlbonyolult konstrukció, de mikor elkészül majd a valóságban is, meglehetőst szemrevaló darab lesz. És praktikus! Ez talán még fontosabb. A fiatalember névjavaslatait hallva megdörgöli ujjai között a fülcimpáját, ami nála a finom egyet nem értés jele általában. De azért -még ha nehézkesen is- rábólint a javaslatokra.* Miért is ne? A fiatalúr lámpása lesz. Éppen úgy nevezheti majd, ahogy csak kívánja!
*Visszafordítja maga elé a noteszt, nincs már rá szükség ahogy nézi. Az ember szemei úgy csillognak, hogy az egyből elárulja: a rajzot már a fejében látja. A sorjázó kérdéseket hallva mosolya a bajsza alá szelídül, és újra a rajzra pislant.*
- Nos, a súlya attól függ, hogy mekkorára szeretné. A tartályt is az határozza majd meg. De tegyük fel, hogy akkora lesz, mint egy általános lámpás.. *Hümmög egy sort, a szén hegye apró számokat ró a rajz mellé.* Abban az esetben teli tartállyal egy egész éjszakát, és még akár egy kicsit tud égni. Persze a kanóc hosszától függ majd! Ha hosszúra engedi a kanócot, fényesebb lesz a lámpás, de jobban issza majd az olajat. Rövidre fogott kanóccal enyhébb lesz a fénye, de tovább tart. Súlyra.. nos.. üveg és réz, és persze az olaj.. egy gyereknek kihívás lenne órákig tartani, de magának, fiatalúr, nem hiszem hogy gondot okoz majd. És nem.. ha meglóbálja is, az olaj nem fog tudni kifolyni!
*Elvigyorodik. Jó konstrukciót talált ki. Egyszerűt, hatékonyat és biztonságosat. A tökéletes hármas. Az újabb kérdéseket hallva megvakarja szakállas állát, majd vállat von.*
- Megoldható. Legfeljebb kicsik lesznek az ábrák. *Felnéz a rajzról.* Melyik konstellációra gondol a fiatalúr? Milyen jellegű hajót szeretne? És.. milyen nyulat?
*Na, ez még neki is különös kérés. Nyuszis véset egy lámpáson..? Biztos jelent valamit az embernek. De nem az ő dolga ítélkezni.*
2363. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-05-01 12:24:16
Üzenet elküldve: 2025-05-01 12:24:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Gilas Abac//
*Persze, mágiát általában nem a saját önérzetük kielégítésére kezdenek el tanulni, ahogy ő sem, de le sem tagadhatja hogy jó volt hallani az elismerést a gnóm mester hangjában. Bár hogy megrendelését elégnek ítélték ahhoz, hogy papírra kerüljön, már azzal is vállon veregetné magát; legalább körülírni rendesen le tudta, és ki sem nevették érte.
Mindenesetre mikor amaz megindítja ceruzáját a noteszán, Adoaver nem tudja megállni azt a késztetést hogy ne próbáljon kukucskálni; probléma az, hogy a közte és a papír között túl nagy a távolság hogy ki tudja venni, mi is készül, és bár próbál közelebb somfordálni, utána Abac feje blokkolja a látóterét. Így csak annyit tud tenni, hogy kezeit maga elé kulcsolva, erőltetett türelemmel és némi szorongással megvárja az eredményt, néha-néha elnézve hogy vannak e mögötte, mellette mások akik a feltalálóhoz akarnak jutni.
Végül egy pár, számára igen hosszas perc elteltével elkészül a tervrajz is, Adoaver pedig roppant kíváncsisággal veti rá tekintetét.*
- Tökéletes... *Értékeli röviden.* - A karmokkal még felborítanom is nehéz lesz. Nem egyszerűen megfelel, hanem jóval felülmúlja az elképzelésemet! És ha megengedi a véleményemet, hívhatná ezt az alkotást "Alulgyújtónak", avagy "Algyújtónak". A rövid neveket nehezebb elfelejteni, tapasztalatból állíthatom. - *Továbbra is egy megajándékozott gyermek lelkesedésével tanulmányozza a lámpást elképzelését.* - Réz az nagyon is jó lesz, köszönöm. *Ha jól gondolja, hővezetőnek lenne ott. Olcsóbb lesz, mint az arany.* - Egy tele tartállyal mennyi lenne a lámpás élettartalma? Súlya nem lesz sok? Ha jobbra-balra lengetem véletlenül, nem egy helyben marad a láng, nem ömlik ki az olaj? *Bár nem azt említette meg eredetileg, egy kitartó fényforrással megpróbálkozna a mágustoronyig is gyalogolni, hogy ne kelljen fáklyákkal, vagy kezével világítania, mert azt közel sem kíméli annyira a nedvesség. A koppintóra pedig egyetértően bólogat, arra nem gondolt. Valóban nem töltene sok időt a kipucolással. Ahogy a fogantyúval sincs semmi problémája; A fémrészek mellett a tölgyfa egzotikusan ütközőnek tetszik számára, és ha nem forrósodik túlzottan fel a keze közben, az egy jó kis bónusz. És persze a prioritás is megvan, kényelmes lesz, ahogy kérte.*
- Most hogy megemlíti, egy csillagos ábra valóban jól nézne ki a fogó közepén. De nem az amit a gyerekek rajzolnak, hanem amit az égből látunk egy felhőtlen éjszakán... sőt, pimaszság megkérdezni, hogy kifér nem egy, hanem három ábra mindkét oldalon? A most említett csillag, egy hajó, és egy nyuszi rajza megoldható?
//Gilas Abac//
*Persze, mágiát általában nem a saját önérzetük kielégítésére kezdenek el tanulni, ahogy ő sem, de le sem tagadhatja hogy jó volt hallani az elismerést a gnóm mester hangjában. Bár hogy megrendelését elégnek ítélték ahhoz, hogy papírra kerüljön, már azzal is vállon veregetné magát; legalább körülírni rendesen le tudta, és ki sem nevették érte.
Mindenesetre mikor amaz megindítja ceruzáját a noteszán, Adoaver nem tudja megállni azt a késztetést hogy ne próbáljon kukucskálni; probléma az, hogy a közte és a papír között túl nagy a távolság hogy ki tudja venni, mi is készül, és bár próbál közelebb somfordálni, utána Abac feje blokkolja a látóterét. Így csak annyit tud tenni, hogy kezeit maga elé kulcsolva, erőltetett türelemmel és némi szorongással megvárja az eredményt, néha-néha elnézve hogy vannak e mögötte, mellette mások akik a feltalálóhoz akarnak jutni.
Végül egy pár, számára igen hosszas perc elteltével elkészül a tervrajz is, Adoaver pedig roppant kíváncsisággal veti rá tekintetét.*
- Tökéletes... *Értékeli röviden.* - A karmokkal még felborítanom is nehéz lesz. Nem egyszerűen megfelel, hanem jóval felülmúlja az elképzelésemet! És ha megengedi a véleményemet, hívhatná ezt az alkotást "Alulgyújtónak", avagy "Algyújtónak". A rövid neveket nehezebb elfelejteni, tapasztalatból állíthatom. - *Továbbra is egy megajándékozott gyermek lelkesedésével tanulmányozza a lámpást elképzelését.* - Réz az nagyon is jó lesz, köszönöm. *Ha jól gondolja, hővezetőnek lenne ott. Olcsóbb lesz, mint az arany.* - Egy tele tartállyal mennyi lenne a lámpás élettartalma? Súlya nem lesz sok? Ha jobbra-balra lengetem véletlenül, nem egy helyben marad a láng, nem ömlik ki az olaj? *Bár nem azt említette meg eredetileg, egy kitartó fényforrással megpróbálkozna a mágustoronyig is gyalogolni, hogy ne kelljen fáklyákkal, vagy kezével világítania, mert azt közel sem kíméli annyira a nedvesség. A koppintóra pedig egyetértően bólogat, arra nem gondolt. Valóban nem töltene sok időt a kipucolással. Ahogy a fogantyúval sincs semmi problémája; A fémrészek mellett a tölgyfa egzotikusan ütközőnek tetszik számára, és ha nem forrósodik túlzottan fel a keze közben, az egy jó kis bónusz. És persze a prioritás is megvan, kényelmes lesz, ahogy kérte.*
- Most hogy megemlíti, egy csillagos ábra valóban jól nézne ki a fogó közepén. De nem az amit a gyerekek rajzolnak, hanem amit az égből látunk egy felhőtlen éjszakán... sőt, pimaszság megkérdezni, hogy kifér nem egy, hanem három ábra mindkét oldalon? A most említett csillag, egy hajó, és egy nyuszi rajza megoldható?
2362. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-04-30 17:49:06
Üzenet elküldve: 2025-04-30 17:49:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//A fény útján járva//
*Miközben sokáig néma csendben lépkednek egymás mellett a város utcáin, érzi ő is, hogy sajnos kicsit túl messzire ment. Valóban az egyik, ha nem éppen a legnagyobb hibája, hogy képtelen a véleményét visszatartani és félbehagyni beszélgetéseket. Talán oda vezethető vissza mindez, hogy édesanyján és plüssnyulain kívül nagyon sokáig csak saját maga volt beszélgetőtársa saját magának, ha pedig valaki hosszas belső monológokra hosszas belső monológokkal válaszol, akkor lényegében minden „beszélgetés” akkor ér csak véget, amikor már minden meg lett beszélve, de csak azért, hogy akár már másnap, vagy egy álmatlan éjszakán valamikor, illetve bármikor máskor újra elkezdődjön.
Mai napig képtelen úrrá lenni azon a vágyán, hogy mindent kimondjon, amit gondol, még akkor is, amikor érzi és tudja, hogy tényleg nem kellene. Ha van, amit megfogad ezekben a pillanatokban, az éppen az, hogy igyekszik ilyen téren is jobb lenni eddigi önmagánál. Nem ér semmit az, hogyha ügyesebb mágus, meg magabiztosabb és vidámabb, mint valaha volt, ha közben már-már az érzéketlenség határát is képes súrolni, vagy talán át is lépni csak azért, hogy elmondhassa azt, amit mindenképpen elmondani szeretne.
Mégis, ez biztos nehéz lesz, már most tudja, hiszen már az önmagában, hogy Alenia nem csak meghallhatja, hanem szeret is vele beszélni, és sok esetben ad is a véleményére, ösztönzi is arra, hogy beszéljen, érveljen és véleményt mondjon.
Mindezek után végtelennek tűnő séta végén jöhet el csak számára a megkönnyebbülés immár a piacon, hogy legalább azt nem gondolja rosszul, hogy a fehér ló az egyetlen, ami Aleniához illene, meg persze azért is, hogy végre lehet másról beszélni, mint ami éppen nyomaszt, bár a kezdet így sem ígéretes azért.*
- Nem én! *rázza meg a fejét a kérdésre, ami arra irányult, hogy tud-e felrakni nyerget.*
- Mindig is kerültem a lovakat. Egyetlen egyszer tudtam rávenni magamat arra, hogy ló hátára szálljak, és még vágtassak is vele, akkor, amikor elraboltak mellőlem a tisztásról, nekem pedig minél gyorsabban Aleimordhoz kellett érnem, hogy figyelmeztessem, meg, hogy elvigyem a neki írt levelet.
*Természetesen nem szívesen idézi fel mindezt. Azt a mai napig csodálja, hogy tudta irányítani a lovat egyáltalán, meg hogy hogyan és miért nem dobta le akkor az állat magáról. Az hiányzott volna még csak aznap, hogy össze is törje magát, vagy akár a nyakát törje ki…*
- De nem lehet túl bonyolult, gondolom. Ha nagyon nem megy, legfeljebb megkérjük az eladót, hogy rakja fel nekünk. A legrosszabb, ami történhet, hogy majd kicsit gúnyosan néz ránk, de azt kibírjuk. Miért is ne dolgozhatna meg a pénzéért kicsit? Néha az árusok szeretnek okoskodni, meg fitogtatni a fölényüket. Például, akitől Holdpihét vettem, elmagyarázta nekem, hogy a macskák nem csak tejet isznak ám, mint a mesekönyvekben, sőt, a sok tej nem is tesz jót nekik, vizet is kell egy macskának adni és hasonlók. Nem tudom, hogy mennyire hülyének nézett, de az biztos, hogy nem nézte ki belőlem, hogy tudom, hogy az élethez szükség van vízre.
*Az utolsó mondaton nevet kicsit. Ez azon pillanatok egyike valószínűleg, amikor nem azért mondja el több mondattal azt, amit néhánnyal is elmondhatna, mert annyi mindenképpen átadandó mondanivalója van, hanem egyszerűen azért, mert megkönnyebbül kicsit attól, hogy végre valami könnyedebb témáról is beszélhet, ami nem a múlt, vagy nem az Intathként rájuk árnyékot vető közeljövő.
De nem csak ez tölti el boldogsággal. Mialatt Alenia nézelődik, vele ellentétben most nem fogja vissza éppen aktuális vágyait. Nem szab magának határokat, és, ha nem is kisasszony énjét engedi szabadjára, de a háziasszony élvezkedik kicsit, nem tudva ellenállni a nagy választék csábításának.
Megveszi, amire szerinte szüksége van. Két kiló szarvas combhús, természetesen csontozva, egy palack ó és egy liter sima bor, ketrec Holdpihének, és persze kenyér. Nem biztos, hogy Alenia érteni fogja ezt a gesztust, de ő már csak ezzel is jelezni szeretné neki, hogy bizony egyáltalán nem látja lehetetlennek egy óbor mellett elfogyasztott vörösboros szarvaspörkölt lehetőségét, amit természetesen ünnepi ebédnek, vagy vacsorának szán, ami azt hivatott megünnepelni, hogy minden tisztázódott és minden rendben van.
De persze jelenleg itt és most még fontosabb a ló, aki hátán Alenia elkísérheti Szarvasligetbe őt, hogy mindennek egyáltalán legyen esélye megtörténnie legalább.*
- Ó! *először csak ennyit tud mondani Nia újabb kérdésére.*
- A Harmat csodálatos név! *bólogat ezek után lelkesen mosolyogva.* És tényleg szelídnek tűnik, még nekem is. Nézd, még rám se néz csúnyán! *mosolyog újra, és bár szeretné, megsimogatni a lovat azért nem meri.*
- Tessék, a pénzed! *nyújtja is át Niának, amit eddig az egyszerűség kedvéért ő hozott magával.* Szerintem vedd meg. Ha nem félnék tőle még így is kicsit, hogy nem néz csúnyán, szívem szerint én is megvenném magamnak, annyira szép és fehér. Nagyon illik hozzád.
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.30 17:56:15
*Miközben sokáig néma csendben lépkednek egymás mellett a város utcáin, érzi ő is, hogy sajnos kicsit túl messzire ment. Valóban az egyik, ha nem éppen a legnagyobb hibája, hogy képtelen a véleményét visszatartani és félbehagyni beszélgetéseket. Talán oda vezethető vissza mindez, hogy édesanyján és plüssnyulain kívül nagyon sokáig csak saját maga volt beszélgetőtársa saját magának, ha pedig valaki hosszas belső monológokra hosszas belső monológokkal válaszol, akkor lényegében minden „beszélgetés” akkor ér csak véget, amikor már minden meg lett beszélve, de csak azért, hogy akár már másnap, vagy egy álmatlan éjszakán valamikor, illetve bármikor máskor újra elkezdődjön.
Mai napig képtelen úrrá lenni azon a vágyán, hogy mindent kimondjon, amit gondol, még akkor is, amikor érzi és tudja, hogy tényleg nem kellene. Ha van, amit megfogad ezekben a pillanatokban, az éppen az, hogy igyekszik ilyen téren is jobb lenni eddigi önmagánál. Nem ér semmit az, hogyha ügyesebb mágus, meg magabiztosabb és vidámabb, mint valaha volt, ha közben már-már az érzéketlenség határát is képes súrolni, vagy talán át is lépni csak azért, hogy elmondhassa azt, amit mindenképpen elmondani szeretne.
Mégis, ez biztos nehéz lesz, már most tudja, hiszen már az önmagában, hogy Alenia nem csak meghallhatja, hanem szeret is vele beszélni, és sok esetben ad is a véleményére, ösztönzi is arra, hogy beszéljen, érveljen és véleményt mondjon.
Mindezek után végtelennek tűnő séta végén jöhet el csak számára a megkönnyebbülés immár a piacon, hogy legalább azt nem gondolja rosszul, hogy a fehér ló az egyetlen, ami Aleniához illene, meg persze azért is, hogy végre lehet másról beszélni, mint ami éppen nyomaszt, bár a kezdet így sem ígéretes azért.*
- Nem én! *rázza meg a fejét a kérdésre, ami arra irányult, hogy tud-e felrakni nyerget.*
- Mindig is kerültem a lovakat. Egyetlen egyszer tudtam rávenni magamat arra, hogy ló hátára szálljak, és még vágtassak is vele, akkor, amikor elraboltak mellőlem a tisztásról, nekem pedig minél gyorsabban Aleimordhoz kellett érnem, hogy figyelmeztessem, meg, hogy elvigyem a neki írt levelet.
*Természetesen nem szívesen idézi fel mindezt. Azt a mai napig csodálja, hogy tudta irányítani a lovat egyáltalán, meg hogy hogyan és miért nem dobta le akkor az állat magáról. Az hiányzott volna még csak aznap, hogy össze is törje magát, vagy akár a nyakát törje ki…*
- De nem lehet túl bonyolult, gondolom. Ha nagyon nem megy, legfeljebb megkérjük az eladót, hogy rakja fel nekünk. A legrosszabb, ami történhet, hogy majd kicsit gúnyosan néz ránk, de azt kibírjuk. Miért is ne dolgozhatna meg a pénzéért kicsit? Néha az árusok szeretnek okoskodni, meg fitogtatni a fölényüket. Például, akitől Holdpihét vettem, elmagyarázta nekem, hogy a macskák nem csak tejet isznak ám, mint a mesekönyvekben, sőt, a sok tej nem is tesz jót nekik, vizet is kell egy macskának adni és hasonlók. Nem tudom, hogy mennyire hülyének nézett, de az biztos, hogy nem nézte ki belőlem, hogy tudom, hogy az élethez szükség van vízre.
*Az utolsó mondaton nevet kicsit. Ez azon pillanatok egyike valószínűleg, amikor nem azért mondja el több mondattal azt, amit néhánnyal is elmondhatna, mert annyi mindenképpen átadandó mondanivalója van, hanem egyszerűen azért, mert megkönnyebbül kicsit attól, hogy végre valami könnyedebb témáról is beszélhet, ami nem a múlt, vagy nem az Intathként rájuk árnyékot vető közeljövő.
De nem csak ez tölti el boldogsággal. Mialatt Alenia nézelődik, vele ellentétben most nem fogja vissza éppen aktuális vágyait. Nem szab magának határokat, és, ha nem is kisasszony énjét engedi szabadjára, de a háziasszony élvezkedik kicsit, nem tudva ellenállni a nagy választék csábításának.
Megveszi, amire szerinte szüksége van. Két kiló szarvas combhús, természetesen csontozva, egy palack ó és egy liter sima bor, ketrec Holdpihének, és persze kenyér. Nem biztos, hogy Alenia érteni fogja ezt a gesztust, de ő már csak ezzel is jelezni szeretné neki, hogy bizony egyáltalán nem látja lehetetlennek egy óbor mellett elfogyasztott vörösboros szarvaspörkölt lehetőségét, amit természetesen ünnepi ebédnek, vagy vacsorának szán, ami azt hivatott megünnepelni, hogy minden tisztázódott és minden rendben van.
De persze jelenleg itt és most még fontosabb a ló, aki hátán Alenia elkísérheti Szarvasligetbe őt, hogy mindennek egyáltalán legyen esélye megtörténnie legalább.*
- Ó! *először csak ennyit tud mondani Nia újabb kérdésére.*
- A Harmat csodálatos név! *bólogat ezek után lelkesen mosolyogva.* És tényleg szelídnek tűnik, még nekem is. Nézd, még rám se néz csúnyán! *mosolyog újra, és bár szeretné, megsimogatni a lovat azért nem meri.*
- Tessék, a pénzed! *nyújtja is át Niának, amit eddig az egyszerűség kedvéért ő hozott magával.* Szerintem vedd meg. Ha nem félnék tőle még így is kicsit, hogy nem néz csúnyán, szívem szerint én is megvenném magamnak, annyira szép és fehér. Nagyon illik hozzád.
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.30 17:56:15
2361. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-04-29 15:21:46
Üzenet elküldve: 2025-04-29 15:21:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A fény útján járva//
*Természetesen meghallgatja Luninari szavait, figyel is rájuk, ám egy árva szó, annyi reakció sem hagyja már el a száját Intathot illetően. Tudja, hogy a lány csak jót akar, és ismeri is annyira, hogy azt is tudja, ő nagyon nehezen képes magában tartani a véleményét, de ez nem segít. Nem véletlenül kérte arra fél-elf barátnőjét, hogy ne beszéljenek tovább erről, mert minden egyes szóval csak egyre mélyebbre ássa magát lelkében a pánik, ami már így is sokkalta jobban eluralkodott rajta, mint kellene.
Hosszas készülődés után végre útnak is indulhatnak. A pénzének nagy részét rá meri bízni Luninarira, hisz abban egészen biztos, hogy ő lenne az utolsó, aki világgá szalad vele.
Maguk mögött hagyják a rezidencia ajtaját, majd kilépnek a kapun az utcára. Valóban szép ez a reggel. Napsütéses, nyugodt, és olyan, amelyet csak élvezni lehetne, de ő mégsem lehet felhőtlenül boldog. Beszélni ugyan nem beszél róla, de továbbra is azok a rémképek járnak a fejében, melyeket Intath szavai, tekintete és viselkedése ültetett el benne. Ott vannak, és ott is maradnak, talán örökre. Nem bízik benne, hogy a kapcsolatuk javítható.*
- Hm? Mindenképp fehéret, természetesen. *Válaszolja újra a valóságban találva magát. Nem is gondolkodott másban. Hozzá a hófehér paripa illik, lehetőleg nőstény, de olyan fajtából, amely szelíd, akár egy bárány.*
- Kell neki nyereg is. Te tudod, hogyan kell felrakni egy nyerget a lóra, igaz? *Neki nyilván fogalma sincs róla, hisz mikor volt is lova, akkor sem ő, hanem valamelyik inasa nyergelte fel neki, mikor szüksége volt rá. Segítségre lesz szüksége, és reméli, hogy barátnője ebben is legalább olyan ügyes, mint sok minden másban.
Járkál közben a piac kövezett terén, ahol az embereket most már két kézzel tudja finoman odébb tessékelni az útjából. Megnéz mindent, finomnak tűnő ételeket, szép ruhákat, ékszereket, de ezúttal megálljt parancsol kisasszonyos ösztöneinek. Egyetlen dolog miatt vannak itt, az pedig nem más, mint egy gyönyörű, hófehér hátas megvásárlása. Hamarosan meg is találják a megfelelő helyet, ahol Alenia rögtön hosszas beszélgetésbe is elegyedik a lovásszal. Minden elképzelését és igényét hosszasan kifejti, majd az utasításokat követve el is kezd barátkozni a lovakkal, míg meg nem találja az igazit. Azt, akibe úgy érzi, hogy már most beleszeretett.*
- Azt hiszem, hogy őt szeretném. Szelíden viselkedik velem, és valamiért úgy érzem, mintha minket egymásnak szántak volna. Harmatnak fogom hívni, mert olyan szép és tiszta, mint a hajnali harmat. Luninari, te mit gondolsz? *Halványan mosolyog. Már döntött, de ettől függetlenül kíváncsi a fél-elf lány véleményére is.*
*Természetesen meghallgatja Luninari szavait, figyel is rájuk, ám egy árva szó, annyi reakció sem hagyja már el a száját Intathot illetően. Tudja, hogy a lány csak jót akar, és ismeri is annyira, hogy azt is tudja, ő nagyon nehezen képes magában tartani a véleményét, de ez nem segít. Nem véletlenül kérte arra fél-elf barátnőjét, hogy ne beszéljenek tovább erről, mert minden egyes szóval csak egyre mélyebbre ássa magát lelkében a pánik, ami már így is sokkalta jobban eluralkodott rajta, mint kellene.
Hosszas készülődés után végre útnak is indulhatnak. A pénzének nagy részét rá meri bízni Luninarira, hisz abban egészen biztos, hogy ő lenne az utolsó, aki világgá szalad vele.
Maguk mögött hagyják a rezidencia ajtaját, majd kilépnek a kapun az utcára. Valóban szép ez a reggel. Napsütéses, nyugodt, és olyan, amelyet csak élvezni lehetne, de ő mégsem lehet felhőtlenül boldog. Beszélni ugyan nem beszél róla, de továbbra is azok a rémképek járnak a fejében, melyeket Intath szavai, tekintete és viselkedése ültetett el benne. Ott vannak, és ott is maradnak, talán örökre. Nem bízik benne, hogy a kapcsolatuk javítható.*
- Hm? Mindenképp fehéret, természetesen. *Válaszolja újra a valóságban találva magát. Nem is gondolkodott másban. Hozzá a hófehér paripa illik, lehetőleg nőstény, de olyan fajtából, amely szelíd, akár egy bárány.*
- Kell neki nyereg is. Te tudod, hogyan kell felrakni egy nyerget a lóra, igaz? *Neki nyilván fogalma sincs róla, hisz mikor volt is lova, akkor sem ő, hanem valamelyik inasa nyergelte fel neki, mikor szüksége volt rá. Segítségre lesz szüksége, és reméli, hogy barátnője ebben is legalább olyan ügyes, mint sok minden másban.
Járkál közben a piac kövezett terén, ahol az embereket most már két kézzel tudja finoman odébb tessékelni az útjából. Megnéz mindent, finomnak tűnő ételeket, szép ruhákat, ékszereket, de ezúttal megálljt parancsol kisasszonyos ösztöneinek. Egyetlen dolog miatt vannak itt, az pedig nem más, mint egy gyönyörű, hófehér hátas megvásárlása. Hamarosan meg is találják a megfelelő helyet, ahol Alenia rögtön hosszas beszélgetésbe is elegyedik a lovásszal. Minden elképzelését és igényét hosszasan kifejti, majd az utasításokat követve el is kezd barátkozni a lovakkal, míg meg nem találja az igazit. Azt, akibe úgy érzi, hogy már most beleszeretett.*
- Azt hiszem, hogy őt szeretném. Szelíden viselkedik velem, és valamiért úgy érzem, mintha minket egymásnak szántak volna. Harmatnak fogom hívni, mert olyan szép és tiszta, mint a hajnali harmat. Luninari, te mit gondolsz? *Halványan mosolyog. Már döntött, de ettől függetlenül kíváncsi a fél-elf lány véleményére is.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3114-3133