//Nyári forgatag//
//Elyne Vrynn Worf//
*Ahogy ott ücsörög és várakozik a padon, szinte minden kis neszre felkapja a fejét. Olyannak tetszhet, akár egy riadt őzgida, aki még nincs hozzászokva a megannyi zajhoz és hanghoz, mely idekint érheti, s nem győzi hova kapni a fejét az újabb és újabb ingerek végett. Galdrian azonban nem a rettegése vagy félénksége miatt figyel ilyen kiélezetten, hanem azért, mert minden ajtónyikorgásszerű hangra azt hiszi, hogy végre Elyne érkezett meg az udvarra.
Végül aztán meg is jelenik az északi hölgyemény, szokásos, kecses lépteivel szelve át a kertet, hogy leülhessen mellé a díszes kőpadra.*
- Szép reggelt, Elyne. Igazán nem, csupán nemrég jöttem ki én is. *Füllent egy aprót, leplezvén a korábbi kóválygását a városban, melynek nyomán majdnem itt hagyta a leányt, bár ami azt illeti, tényleg nincs egy fél órája se, hogy lecsüccsent várakozni. Mindenesetre nem tervezi tovább pihentetni az ülepét, felkel, s kezét nyújtja a bájos szépségnek, hogy a terv szerint megindulhassanak a forgatagra.*
- Remélem, nem gondoltad meg magad. Jer, bizton sok a látványosság. *Jegyzi meg, amint ajkaira barátságos mosoly kucorodik, s ha elfogadja a lány a kezét, felsegíti a padról. Nyilván akkor sem fog a szívéhez kapni, ha az északi szülött inkább magának oldja meg a feltápászkodást, a tegnapon alaposan az eszébe véste, hogy Elyne Vrynn, a farkasok otthonának s a Worf háznak nemes sarja nem holmi kényes úri nőcske, aki a saját lábára állni is gyönge.
Bárhogy is történjék, a karját is felajánlja a sétához, majd ha a hölgyemény is döntött, miképpen kényelmes neki lépdelni, elsétál vele a nem is oly' távol eső piactérre. Az erdő szélén és a kovácsműhelyen át vezet az útjuk, mely talán nem a legelőkelőbb módja a forgatag megközelítésének, ám minden bizonnyal a legkézenfekvőbb. Persze ha kora reggel nem indul bolyongásnak, nem tudná, hogy erre is lehet menni, s a nagyobb kerülőt választotta volna.*
- Nem mondom, a tavaszi mulatság meg sem közelítette a mostanit. Óvakodj a tolvajoktól, ekkora tömegben biztosra veszem, hogy hemzsegnek az alávaló bitangok. *Magyarázza, amint elindul a leánnyal a kofák között, elsőként a már távolról is felfedezhető étel és ital árusok irányába. Ami azt illeti, ma még nem evett semmit, s hát a szomjúságát is szívesen oltaná vajmi ízes itallal. Reménye, hogy Elyne sem tervezi másképpen a nap megkezdését.*
- Nem bánod hát, ha elébb megreggelizünk? Válassz kedvedre bármit, ezúttal rajtam a sor a meghívásban. *Mosolyogja, nem feledve, hogy tegnap a lány fizetett neki egy kupa bort.*