Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 180 (3581. - 3600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3600. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-22 06:44:00
Üzenet elküldve: 2015-07-22 06:44:00
ÚJ
![>Seyana Burores [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9956_sotetelf_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Sheazhala//
- Szóval közönséges kis tolvaj vagy! Igazán bátor...
* Forgatja szemét a nőstény, szánalommal telve méri végig a nőt. Seyanának nem szokása lopni, vagyis az áldozatok cuccait gyakran eltulajdonította, de ilyen célból soha nem ölt, méltóságon alulinak tartaná. Ő akkor dekorál ki valakit pengéjének élével, ha valóban van oka rá, nem az a fajta, aki csak szórakozásból öldököl, mert nem egy véres szájú bolond, megszállott.*
- Te vagy a tűz? Hát, csak vigyázz, nehogy eloltson valaki.
* Húzza gonoszkás vigyorra ajkait e nagyképű mondatra. Szerinte ugyanis a nőstény viselkedése csupán ócska és van benne valami közönséges, nem az a perzselő személyiség amilyen egy mélységi lehet.*
- Csak szeretnél te rám hasonlítani.
* Pillant a nőre. Hogy ők ketten nem különböznek annyira? Nehezen hiszi. Még ha a fajbeli különbségektől eltekintünk, akkor is egészen mások ők. A felszíni nőstény szeret kelepcébe csalni másokat, hogy lophasson, s igyekeznie kell, hogy elég veszedelmesnek tűnjön. Seyana ezzel szemben nem egy piti kis tolvaj, hanem büszke sötételf harcos, akinek nem kell erőlködnie, mert valóban süt róla, hogy oldalán lógó pengéi nem csak díszek. Legalábbis a nőstény így vélekedik.*
//Sheazhala//
- Szóval közönséges kis tolvaj vagy! Igazán bátor...
* Forgatja szemét a nőstény, szánalommal telve méri végig a nőt. Seyanának nem szokása lopni, vagyis az áldozatok cuccait gyakran eltulajdonította, de ilyen célból soha nem ölt, méltóságon alulinak tartaná. Ő akkor dekorál ki valakit pengéjének élével, ha valóban van oka rá, nem az a fajta, aki csak szórakozásból öldököl, mert nem egy véres szájú bolond, megszállott.*
- Te vagy a tűz? Hát, csak vigyázz, nehogy eloltson valaki.
* Húzza gonoszkás vigyorra ajkait e nagyképű mondatra. Szerinte ugyanis a nőstény viselkedése csupán ócska és van benne valami közönséges, nem az a perzselő személyiség amilyen egy mélységi lehet.*
- Csak szeretnél te rám hasonlítani.
* Pillant a nőre. Hogy ők ketten nem különböznek annyira? Nehezen hiszi. Még ha a fajbeli különbségektől eltekintünk, akkor is egészen mások ők. A felszíni nőstény szeret kelepcébe csalni másokat, hogy lophasson, s igyekeznie kell, hogy elég veszedelmesnek tűnjön. Seyana ezzel szemben nem egy piti kis tolvaj, hanem büszke sötételf harcos, akinek nem kell erőlködnie, mert valóban süt róla, hogy oldalán lógó pengéi nem csak díszek. Legalábbis a nőstény így vélekedik.*
3599. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-22 02:56:46
Üzenet elküldve: 2015-07-22 02:56:46
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
*Nos igen, akadt már néhány pont, amiben nem értettek egyet, de Lorew (kivételesen) mindig óvatosan fejezte ki az ellenvetéseit. Íme hát egy újabb pont, hiszen a test meg a lélek két teljesen különböző dolog, elvégre... Ez még a legtöbb halandók által felállított teóriában is így van, és még a szerzetes kedvenc halálelmélete is erre épül, miszerint a lélek annak a fogságába kerül, aki a testet megölte. Ez alapvetően a halandóknál igaz is lehet, hiszen ők test nélkül képtelenek létezni, ugyanakkor egy entitás esetében éppen annak halhatatlansága miatt nem teljesülhet. Ha egyszer képesek beleköltözni egy halandó testébe, akkor másodszor miért nem? Persze jó, mi van, ha belekényszerült, ez elfogadható érv lenne, de egy felsőbbrendű lényt nem igazán lehet ilyesmire kényszeríteni.*
- Tehát úgy képzeli el, mint egy ruhát *hümmög* Ha a ruhám meggyullad, de én egyszerűen ledobom, akkor csak alig, vagy egyáltalán nem égek meg. Ha viszont magamon tartom egészen addig, amíg csak por és hamu marad belőle, abba jó eséllyel belehalok. Tehát úgy véli, a lélek is sérül a test halálával. Nem tudom, ennyire nem mentem bele az efféle tudományokba, mivel a lélek valóját tíz tekercs tízféleképpen írja le, hogy valójában mi ez, azt meg nem tudja senki.
*Még egy újabb vállrándítást is hozzácsap a szavakhoz, hiszen a lélek annyira homályos dolog, mint maguk az entitások, csak míg azok legalább léteznek valamilyen formában, a lélekről még ez sem mondható el.*
- Nos ez... meglepően... *igazából nem is tudja mire vélni ezt a hosszú, meglepően összetett, de ugyanígy ellentmondásoktól mentes gondolatmenetet. Egyszerűen ez túl szép, a nő vajon egész életében ezzel foglalkozott? Ilyen tanulmányokkal? Mert másképpen nem igazán lehetne mindezt megvalósítani. Persze ez mind csak feltételezés, de a szájából szinte már ténynek hangzanak, és ez még egy pontot tesz le amellett, hogy valóban egy halandó testbe bújt entitás ül vele szemben.*
- Ha feltételezzük *jegyzi meg végül, utalva arra, hogy ez az egész milyen formában kezdődött, egy spontán ötletelésnek, erre egy kiforrott elmélet lett a vége. Ezt nem itt és nem most találta ki* Egész szép elmélet, habár az alkímiát kár volna belekeverni, hiszen ha úgy vesszük, az elején sem a semmiből lett teste. Ha valóban életciklusa végén járt már, akkor rendben, de (mivel úgy vettük, hogy van életciklusuk) a fiatal csak erősebb lesz. Vagy talán megrekesztené a fejlődésében, ha a halandó testéhez kapaszkodik, amikor az meghal? De ezt leszámítva... *keresi egy darabig a megfelelő szavakat, szeretné finoman kifejezni magát, de igazából nem sikerül* Le vagyok nyűgözve.
*Böki ki végül a szavakat, amiket vélhetően soha nem mondott még ki korábban. Éppen így viszont némi gyanakvás is kerül a hangjába, azt már nem feltételezheti, hogy valamilyen szórakoztatóval van dolga, két lehetőség maradt. Vagy egy olyan halandóval találkozott, amilyennek magát is tartja, aki túllát a halandó élet korlátain, az entitások felé szeretne nyitni, bölcs, és felvilágosult, vagy pedig ténylegesen egy felsőbbrendű lénnyel van dolga. Fele-fele esély... Csak éppen amikor Lorew a céljáról kérdezte... meg a sorozatos utalások... Teljesen érthető (legalábbis nagyon reméli, hogy az), hogy nem hihet ebben, amíg legalább valami apró bizonyítékot nem lát, viszont másik oldalról mi van, ha a nő esetleg aggódni fog amiatt, hogy eljár a szerzetes szája? Ha ez megtörténne, akkor persze jogosnak tartaná a halálbüntetést, csakhogy neki esze ágában sincs bárkinek egy szót is szólni erről az egészről. Mégis hogy tudná ezt a hölgy tudomására hozni anélkül, hogy esetleg nevetségessé tenné magát, ha amaz mégis halandó? Enyhe fejrázással konstatálja, hogy szépen lassan komolyan (részint ösztönösen, részint reménykedve) elkezd hinni benne, hogy egy felsőbbrendű lény társaságát élvezheti.*
*Nos igen, akadt már néhány pont, amiben nem értettek egyet, de Lorew (kivételesen) mindig óvatosan fejezte ki az ellenvetéseit. Íme hát egy újabb pont, hiszen a test meg a lélek két teljesen különböző dolog, elvégre... Ez még a legtöbb halandók által felállított teóriában is így van, és még a szerzetes kedvenc halálelmélete is erre épül, miszerint a lélek annak a fogságába kerül, aki a testet megölte. Ez alapvetően a halandóknál igaz is lehet, hiszen ők test nélkül képtelenek létezni, ugyanakkor egy entitás esetében éppen annak halhatatlansága miatt nem teljesülhet. Ha egyszer képesek beleköltözni egy halandó testébe, akkor másodszor miért nem? Persze jó, mi van, ha belekényszerült, ez elfogadható érv lenne, de egy felsőbbrendű lényt nem igazán lehet ilyesmire kényszeríteni.*
- Tehát úgy képzeli el, mint egy ruhát *hümmög* Ha a ruhám meggyullad, de én egyszerűen ledobom, akkor csak alig, vagy egyáltalán nem égek meg. Ha viszont magamon tartom egészen addig, amíg csak por és hamu marad belőle, abba jó eséllyel belehalok. Tehát úgy véli, a lélek is sérül a test halálával. Nem tudom, ennyire nem mentem bele az efféle tudományokba, mivel a lélek valóját tíz tekercs tízféleképpen írja le, hogy valójában mi ez, azt meg nem tudja senki.
*Még egy újabb vállrándítást is hozzácsap a szavakhoz, hiszen a lélek annyira homályos dolog, mint maguk az entitások, csak míg azok legalább léteznek valamilyen formában, a lélekről még ez sem mondható el.*
- Nos ez... meglepően... *igazából nem is tudja mire vélni ezt a hosszú, meglepően összetett, de ugyanígy ellentmondásoktól mentes gondolatmenetet. Egyszerűen ez túl szép, a nő vajon egész életében ezzel foglalkozott? Ilyen tanulmányokkal? Mert másképpen nem igazán lehetne mindezt megvalósítani. Persze ez mind csak feltételezés, de a szájából szinte már ténynek hangzanak, és ez még egy pontot tesz le amellett, hogy valóban egy halandó testbe bújt entitás ül vele szemben.*
- Ha feltételezzük *jegyzi meg végül, utalva arra, hogy ez az egész milyen formában kezdődött, egy spontán ötletelésnek, erre egy kiforrott elmélet lett a vége. Ezt nem itt és nem most találta ki* Egész szép elmélet, habár az alkímiát kár volna belekeverni, hiszen ha úgy vesszük, az elején sem a semmiből lett teste. Ha valóban életciklusa végén járt már, akkor rendben, de (mivel úgy vettük, hogy van életciklusuk) a fiatal csak erősebb lesz. Vagy talán megrekesztené a fejlődésében, ha a halandó testéhez kapaszkodik, amikor az meghal? De ezt leszámítva... *keresi egy darabig a megfelelő szavakat, szeretné finoman kifejezni magát, de igazából nem sikerül* Le vagyok nyűgözve.
*Böki ki végül a szavakat, amiket vélhetően soha nem mondott még ki korábban. Éppen így viszont némi gyanakvás is kerül a hangjába, azt már nem feltételezheti, hogy valamilyen szórakoztatóval van dolga, két lehetőség maradt. Vagy egy olyan halandóval találkozott, amilyennek magát is tartja, aki túllát a halandó élet korlátain, az entitások felé szeretne nyitni, bölcs, és felvilágosult, vagy pedig ténylegesen egy felsőbbrendű lénnyel van dolga. Fele-fele esély... Csak éppen amikor Lorew a céljáról kérdezte... meg a sorozatos utalások... Teljesen érthető (legalábbis nagyon reméli, hogy az), hogy nem hihet ebben, amíg legalább valami apró bizonyítékot nem lát, viszont másik oldalról mi van, ha a nő esetleg aggódni fog amiatt, hogy eljár a szerzetes szája? Ha ez megtörténne, akkor persze jogosnak tartaná a halálbüntetést, csakhogy neki esze ágában sincs bárkinek egy szót is szólni erről az egészről. Mégis hogy tudná ezt a hölgy tudomására hozni anélkül, hogy esetleg nevetségessé tenné magát, ha amaz mégis halandó? Enyhe fejrázással konstatálja, hogy szépen lassan komolyan (részint ösztönösen, részint reménykedve) elkezd hinni benne, hogy egy felsőbbrendű lény társaságát élvezheti.*
3598. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-21 23:25:33
Üzenet elküldve: 2015-07-21 23:25:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
*A piactér melletti apró füves részt lágyan ringatja a langyos szellő, mint egy képlékeny, zöld szőnyeg, úgy hajlong a vegetáció apraja-nagyja. Eme ringó univerzumban ül most a férfi, ámbátor ő maga is teljesen másik univerzumban van. Talizmánjával néz ádáz farkasszemet, komor arckifejezéssel bámulva egyenest a rubinba, reménykedvén egy új emlékképben, de továbbra is csak ugyanazon jelenetek peregnek le a lelki szemei előtt, mint megannyi éve.
~Dhelion!~ Éles hang süvít át fején az emlék hallatára, a vérbe fagyott asszony utolsó szavai. Minden bizonnyal az ő neve, egyszerűen csak érzi. A saját neve hallatán önkéntelenül is felcsillan a szeme, mint egy gyermeknek, kit az anyja hív, hogy térjen haza ebédre.
Leveszi lélektükrei tekintetét a sötétségtől fertő mementóról, és egy fáradt, bús sóhajt kíséretében heveredik le a fűbe. Egyik kezével gyengéden játszadozik a szálakkal, miközben másikkal gondosan ruhája alá rejti talizmánját, s mikor ezzel végzett, mindkét tenyerét tarkója alá teszi, és úgy heverészik tovább. Nem alszik, szemei tárva-nyitva, mint egy elhagyatott ház kapuja, de már ez is valamifajta felüdülést okoz neki, ahogy csendesen elnyújtózhat a zsenge, smaragdzöld lepedőjén.
Szívesen venné a társaságot, de tudja, az effajta vágyak mindig csalódást sodornak az árjukkal, és ő ebbe már teljes mértékben beletörődött. Már messziről látják, hogy a férfi más, mint a többi ember, enyhén szólva fura figura, így inkább széles ívben elkerülik, semmint diskurzusba bocsátkoznak vele. Beéri hát önnön gondolataival, melyek egymaguk kitesznek egy háborgó csürhét, a ricsaj kuszasága szinte kibogozhatatlan. Kell ennél jobb beszélgetés? Aligha.
Szemeit az égre tapasztja, a felhőket fürkészi. A fellegekben szálló óriások ezek, akik akármilyen formát ölthetnek. Akár tombolhatnak is, falvakat tehetnek tönkre, de a napot árnyékolva elviselhetővé is tehetnek egy forró nyári delet. Barát, s ellenség egyszerre, könnyei pedig akár bújában, akár örömében esnek, mindig frissé változtatják a vidéket, és élettel táplálják a földeket. A harag és az öröm ugyanazon érzelem két különböző arca, mindegy, mi az okozója, a végkifejlet ugyanaz.
Időközben már ülő állapotba harcolta magát, úgy bámul az égre. Egy apró kis szürke pamacs leválik anyjától, és egyedül gomolyog tova, mint újszülött csikó, ki már az oltalmazó méh után talpra áll. Egy darabig elgyönyörködik a látványban, majd hátraveti magát, újra fekvésbe.
~Az én fejemben is eshetne egy kis eső!~ Magában felkiált bújában, arcán azonban örömteli mosoly húzódik. Ugyanazon érzelem két arca.*
*A piactér melletti apró füves részt lágyan ringatja a langyos szellő, mint egy képlékeny, zöld szőnyeg, úgy hajlong a vegetáció apraja-nagyja. Eme ringó univerzumban ül most a férfi, ámbátor ő maga is teljesen másik univerzumban van. Talizmánjával néz ádáz farkasszemet, komor arckifejezéssel bámulva egyenest a rubinba, reménykedvén egy új emlékképben, de továbbra is csak ugyanazon jelenetek peregnek le a lelki szemei előtt, mint megannyi éve.
~Dhelion!~ Éles hang süvít át fején az emlék hallatára, a vérbe fagyott asszony utolsó szavai. Minden bizonnyal az ő neve, egyszerűen csak érzi. A saját neve hallatán önkéntelenül is felcsillan a szeme, mint egy gyermeknek, kit az anyja hív, hogy térjen haza ebédre.
Leveszi lélektükrei tekintetét a sötétségtől fertő mementóról, és egy fáradt, bús sóhajt kíséretében heveredik le a fűbe. Egyik kezével gyengéden játszadozik a szálakkal, miközben másikkal gondosan ruhája alá rejti talizmánját, s mikor ezzel végzett, mindkét tenyerét tarkója alá teszi, és úgy heverészik tovább. Nem alszik, szemei tárva-nyitva, mint egy elhagyatott ház kapuja, de már ez is valamifajta felüdülést okoz neki, ahogy csendesen elnyújtózhat a zsenge, smaragdzöld lepedőjén.
Szívesen venné a társaságot, de tudja, az effajta vágyak mindig csalódást sodornak az árjukkal, és ő ebbe már teljes mértékben beletörődött. Már messziről látják, hogy a férfi más, mint a többi ember, enyhén szólva fura figura, így inkább széles ívben elkerülik, semmint diskurzusba bocsátkoznak vele. Beéri hát önnön gondolataival, melyek egymaguk kitesznek egy háborgó csürhét, a ricsaj kuszasága szinte kibogozhatatlan. Kell ennél jobb beszélgetés? Aligha.
Szemeit az égre tapasztja, a felhőket fürkészi. A fellegekben szálló óriások ezek, akik akármilyen formát ölthetnek. Akár tombolhatnak is, falvakat tehetnek tönkre, de a napot árnyékolva elviselhetővé is tehetnek egy forró nyári delet. Barát, s ellenség egyszerre, könnyei pedig akár bújában, akár örömében esnek, mindig frissé változtatják a vidéket, és élettel táplálják a földeket. A harag és az öröm ugyanazon érzelem két különböző arca, mindegy, mi az okozója, a végkifejlet ugyanaz.
Időközben már ülő állapotba harcolta magát, úgy bámul az égre. Egy apró kis szürke pamacs leválik anyjától, és egyedül gomolyog tova, mint újszülött csikó, ki már az oltalmazó méh után talpra áll. Egy darabig elgyönyörködik a látványban, majd hátraveti magát, újra fekvésbe.
~Az én fejemben is eshetne egy kis eső!~ Magában felkiált bújában, arcán azonban örömteli mosoly húzódik. Ugyanazon érzelem két arca.*
3597. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-21 23:06:50
Üzenet elküldve: 2015-07-21 23:06:50
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
* A felé nyújtott apró kezet megfogja. Élvezi a puha, furcsa érintést, a kíváncsi apróság tekintetét.*
- Mit mondasz? Meleg van? Aranyos vagy. *motyogja miközben kiélvezi a simogatható szőrpamacs érdeklődését. Egyik úját a majmocskánál hagyja amíg a másik kezével a fejét, hátát simogatja. Idővel természetesen az elf is elunja az állatkával való ismerkedést és békén hagyja az aranyszeműt.*
- Félek ő lesz a kis kedvenc, ha elhozod a fogadóba.
* A kérdésre vállat von.*
- Engedélyt kértem Kagantól, hogy részt vehessek a versenyen. Ő már nem jött vissza, túl sok a dolga az erődben. *mondja majd egy csepp megerősítésként teszi hozzá.*
- Újjáépítteti az egészet.
* A felé nyújtott apró kezet megfogja. Élvezi a puha, furcsa érintést, a kíváncsi apróság tekintetét.*
- Mit mondasz? Meleg van? Aranyos vagy. *motyogja miközben kiélvezi a simogatható szőrpamacs érdeklődését. Egyik úját a majmocskánál hagyja amíg a másik kezével a fejét, hátát simogatja. Idővel természetesen az elf is elunja az állatkával való ismerkedést és békén hagyja az aranyszeműt.*
- Félek ő lesz a kis kedvenc, ha elhozod a fogadóba.
* A kérdésre vállat von.*
- Engedélyt kértem Kagantól, hogy részt vehessek a versenyen. Ő már nem jött vissza, túl sok a dolga az erődben. *mondja majd egy csepp megerősítésként teszi hozzá.*
- Újjáépítteti az egészet.
3596. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-21 22:57:17
Üzenet elküldve: 2015-07-21 22:57:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Manuri//
-Hát, ha a ruháimat akarod levarázsolni, akkor te magad nagyobb mágus vagy, mint akit itt találsz.
*Mondja Taitos, és eszébe jut Eralil meg a tanítványa, akik vagy olyan emelkedettek, hogy már másik síkon mozognak, vagy tényleg kissé álmatagok. Szeme vissza tér az ében szemű lányra, és még gyorsan hozzáfűzi.*
-Bár... a sivatagban ugyebár nem csak én könnyítenék magamon.
*Vigyorog vissza felbátorodva a felbátorodáson, hisz Manuri most nem kezd szinte sírni két ilyen szava közt, vagy nem teszi szét a lábát minden egyes "hiba" miatt. Kezd tartása lenni.*
~És ez tetszik is az új Manuriban.~
*Jegyzi meg a fiú magában.*
-Na, de mielőtt a tettlegességig fajul a dolog, együnk mert sivatagban a leves is száraz.
*Vigyorog egyet még magában, picit gyerekesen fantáziálva arról, hogy nézne ki itt egy sivatag, aztán meglátja az oázist. Gyümölcsökkel megrakott pultocska, oda is megy, magával húzva a lányt is.*
//Vásárlás//
*A pulthoz suhanva érkezik, és mustrálni kezdi a gyümölcsöket.*
-Szép napot!
*Kezdi, le nem véve szemét a kerek finomságokról, melyek most kivételesen nem nőkre vannak nőve.*
-A legfinomabb almáját, és valami igazán különleges gyümölcsöt szeretnék kérni, amit még nem is ehettem életemben.
*Kéri, és helyeslést kérve néz a félvér lányra.*
-Jó lesz Manuri?
*Aztán észbe kap.*
-Oh igen, és van esetleg krumplicukra, mert abból is egy jó adagnyit kérnék, a kisasszony nagyon kedveli.
*Mondja, és reménykedve néz az árusra, hisz soha nem látott még krumplicukrot.*
-Kérsz még valamit Hatalmas Boszorkány?
*Tekint incselkedve a fekete szemek mélyére, hátha valami csillogást lát, ami Manuri rejtett vágyait tükrözheti.*
//Manuri//
-Hát, ha a ruháimat akarod levarázsolni, akkor te magad nagyobb mágus vagy, mint akit itt találsz.
*Mondja Taitos, és eszébe jut Eralil meg a tanítványa, akik vagy olyan emelkedettek, hogy már másik síkon mozognak, vagy tényleg kissé álmatagok. Szeme vissza tér az ében szemű lányra, és még gyorsan hozzáfűzi.*
-Bár... a sivatagban ugyebár nem csak én könnyítenék magamon.
*Vigyorog vissza felbátorodva a felbátorodáson, hisz Manuri most nem kezd szinte sírni két ilyen szava közt, vagy nem teszi szét a lábát minden egyes "hiba" miatt. Kezd tartása lenni.*
~És ez tetszik is az új Manuriban.~
*Jegyzi meg a fiú magában.*
-Na, de mielőtt a tettlegességig fajul a dolog, együnk mert sivatagban a leves is száraz.
*Vigyorog egyet még magában, picit gyerekesen fantáziálva arról, hogy nézne ki itt egy sivatag, aztán meglátja az oázist. Gyümölcsökkel megrakott pultocska, oda is megy, magával húzva a lányt is.*
//Vásárlás//
*A pulthoz suhanva érkezik, és mustrálni kezdi a gyümölcsöket.*
-Szép napot!
*Kezdi, le nem véve szemét a kerek finomságokról, melyek most kivételesen nem nőkre vannak nőve.*
-A legfinomabb almáját, és valami igazán különleges gyümölcsöt szeretnék kérni, amit még nem is ehettem életemben.
*Kéri, és helyeslést kérve néz a félvér lányra.*
-Jó lesz Manuri?
*Aztán észbe kap.*
-Oh igen, és van esetleg krumplicukra, mert abból is egy jó adagnyit kérnék, a kisasszony nagyon kedveli.
*Mondja, és reménykedve néz az árusra, hisz soha nem látott még krumplicukrot.*
-Kérsz még valamit Hatalmas Boszorkány?
*Tekint incselkedve a fekete szemek mélyére, hátha valami csillogást lát, ami Manuri rejtett vágyait tükrözheti.*
3595. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-21 21:40:06
Üzenet elküldve: 2015-07-21 21:40:06
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Taitos//
*Valahol vicces, hogy a fiú tényleg megijed Manurii emelkedő kezétől, de talán célja is volt a lánynak az, hogy kicsit megviccelje a másikat.*
-Keresek azonnal egy mágust, akinek hatalmában áll sivataggá varázsolni a teret!
*Fogadkozik játékból. Úgy fest igencsak felbátorodott mióta nem találkoztak. Hogy ez jó vagy rossz, azt majd Taitos eldönti.*
-Rendben. Legutóbb nagyon finomat ettem, képzeld valami lepény szerűbe töltöttek sült húst, meg zöldségeket és össze hajtották, de sokkal vékonyabb tészta volt, egészen vékony. Na az nagyon finom volt.
*Csak bólint, valószínű ha akarná se tudná eltitkolni, ha valami igazán érdekesen megakad a szeme. De egyáltalán nem áll szándékában megtagadni Taitostól az élményt.*
//Taitos//
*Valahol vicces, hogy a fiú tényleg megijed Manurii emelkedő kezétől, de talán célja is volt a lánynak az, hogy kicsit megviccelje a másikat.*
-Keresek azonnal egy mágust, akinek hatalmában áll sivataggá varázsolni a teret!
*Fogadkozik játékból. Úgy fest igencsak felbátorodott mióta nem találkoztak. Hogy ez jó vagy rossz, azt majd Taitos eldönti.*
-Rendben. Legutóbb nagyon finomat ettem, képzeld valami lepény szerűbe töltöttek sült húst, meg zöldségeket és össze hajtották, de sokkal vékonyabb tészta volt, egészen vékony. Na az nagyon finom volt.
*Csak bólint, valószínű ha akarná se tudná eltitkolni, ha valami igazán érdekesen megakad a szeme. De egyáltalán nem áll szándékában megtagadni Taitostól az élményt.*
3594. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-21 19:40:12
Üzenet elküldve: 2015-07-21 19:40:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Lorew//
*A megfelelő részeknél bólogat persze. Ilyen például az is, ahol a köpenyes azt fejti ki, hogy az ilyen felsőbbrendűek az apró-cseprő dolgokba nem ártják bele magukat.
És ez, amellett, hogy előzőleg saját maga ejtette el, hogy az entitások terelgetik útjukon a halandókat; azt az érzést kelti benne, hogy jó úton halad.
Hát még a következő reakciók!*
- De a felsőbbrendű is elhal a testtel együtt, amit öltött. Mert az ő. Mert egy farkaslelkű, egy rosszakaró... Mert hát ilyen is akadhat... Tehát egy farkaslelkű szerintem nem lesz képes egy galamb bőrébe bújni. Mármint...
*Ennél a pontnál kisebb akadályba botlik, s még ha nem is tudatosan, színészi játék eredményeképp látható ez rajta, azért nem okozhat gondot - legalábbis így érzi, mikor benne is tudatosul a tény, hogy elhúzta a száját és hosszú pillanatokig hallgatag is maradt.*
- Na várjon. Hogyan is közelítsem meg a dolgot?
*Nyel egy nagyot a sörből, már az utolsó előttit, ahogy megsaccolja egy-egy korty mennyiségét.*
- Ha halhatatlan is egy ilyen entitás. De még mindig azt tételezzük fel, hogy így vagy úgy nincs ereje teljében, vagy csak rettenetesen hiú ahhoz, hogy elhagyja azt a formát akár még a halál pillanatában is, mert ragaszkodik hozzá... Megint ott tartunk, hogy a testtel együtt ő maga is pusztul. És ha már így, akkor... Igazából... Végeredményképp lehet szüksége valakire vagy valamire, ami akár rávezeti, hogy el kellene hagynia a testet és akár farkasként mégiscsak galambként újraformálódni... Akár egy olyan személy, aki esetleg segíthet is ebben, hogy ne valljon kudarcot. Aki mondjuk a saját erejét is bevetheti az ügy érdekében. Vagy, aki esetleg segíthet olyan újabb képet keresni annak az entitásnak, ami tetszetős lehetne, ami hozzá illik és aminek az alakját újra felöltheti. Mert ha nem ölt alakot, akkor előfordulhat, hogy nem marad más belőle, mint egy langyos vagy épp fagyos fuvallat. Hiszen azt sem tudhatjuk, hogy amelyik felsőbbrendű erő megmarad ennyinek, az pusztán a saját akaratából döntött így. Hogy csak saját döntése szerint elégszik-e meg azzal, hogy hajakat borzoljon és az arcokra csaljon pírt, ahelyett, hogy élvezné a finom borokat, sülteket vagy egyéb élvezeteket, amit az nyújthat, ha bír testtel is. Mert ugye, azt sem tudjuk és abban sem lehetünk biztosak, hogy ezek a lények saját magukból, a puszta létükből képesek megfogható anyaggá lenni; nem pedig csak már meglévő formákat "megszállni" és uralmuk alá vonni. Elvégre a szellő sem megfogható. És ugyan nem vagyok jártas túlságosan az alkímiában, de úgy hiszem, a semmiből még a legnagyobb alkimisták sem tudnak valamit csiholni. A szél, vagy... egy érzés-gombóc, vagy bárminek is tekintjük az ilyen lényeket... Nos, azt hiszem, azt tekinthetnénk akár ugyanúgy semminek, annak alapján, hogy megfoghatatlan. Akár az idő.
*Egyre közelebb jár a célhoz, ezt most már egész nyugodtan megmondhatja. Köntörfalaz és kerülget, finoman adagol, de mégis egyre előbbre jut Lorewwel. Akit eleinte csak próbáknak akart alávetni és kihozni a sodrából. De mostanra egyre bizonyosabb abban, hogy a köpenyes okosabb, mint azt először hitte. Akármilyen nyeszlettnek és aszalóottnak is néz ki.*
//Lorew//
*A megfelelő részeknél bólogat persze. Ilyen például az is, ahol a köpenyes azt fejti ki, hogy az ilyen felsőbbrendűek az apró-cseprő dolgokba nem ártják bele magukat.
És ez, amellett, hogy előzőleg saját maga ejtette el, hogy az entitások terelgetik útjukon a halandókat; azt az érzést kelti benne, hogy jó úton halad.
Hát még a következő reakciók!*
- De a felsőbbrendű is elhal a testtel együtt, amit öltött. Mert az ő. Mert egy farkaslelkű, egy rosszakaró... Mert hát ilyen is akadhat... Tehát egy farkaslelkű szerintem nem lesz képes egy galamb bőrébe bújni. Mármint...
*Ennél a pontnál kisebb akadályba botlik, s még ha nem is tudatosan, színészi játék eredményeképp látható ez rajta, azért nem okozhat gondot - legalábbis így érzi, mikor benne is tudatosul a tény, hogy elhúzta a száját és hosszú pillanatokig hallgatag is maradt.*
- Na várjon. Hogyan is közelítsem meg a dolgot?
*Nyel egy nagyot a sörből, már az utolsó előttit, ahogy megsaccolja egy-egy korty mennyiségét.*
- Ha halhatatlan is egy ilyen entitás. De még mindig azt tételezzük fel, hogy így vagy úgy nincs ereje teljében, vagy csak rettenetesen hiú ahhoz, hogy elhagyja azt a formát akár még a halál pillanatában is, mert ragaszkodik hozzá... Megint ott tartunk, hogy a testtel együtt ő maga is pusztul. És ha már így, akkor... Igazából... Végeredményképp lehet szüksége valakire vagy valamire, ami akár rávezeti, hogy el kellene hagynia a testet és akár farkasként mégiscsak galambként újraformálódni... Akár egy olyan személy, aki esetleg segíthet is ebben, hogy ne valljon kudarcot. Aki mondjuk a saját erejét is bevetheti az ügy érdekében. Vagy, aki esetleg segíthet olyan újabb képet keresni annak az entitásnak, ami tetszetős lehetne, ami hozzá illik és aminek az alakját újra felöltheti. Mert ha nem ölt alakot, akkor előfordulhat, hogy nem marad más belőle, mint egy langyos vagy épp fagyos fuvallat. Hiszen azt sem tudhatjuk, hogy amelyik felsőbbrendű erő megmarad ennyinek, az pusztán a saját akaratából döntött így. Hogy csak saját döntése szerint elégszik-e meg azzal, hogy hajakat borzoljon és az arcokra csaljon pírt, ahelyett, hogy élvezné a finom borokat, sülteket vagy egyéb élvezeteket, amit az nyújthat, ha bír testtel is. Mert ugye, azt sem tudjuk és abban sem lehetünk biztosak, hogy ezek a lények saját magukból, a puszta létükből képesek megfogható anyaggá lenni; nem pedig csak már meglévő formákat "megszállni" és uralmuk alá vonni. Elvégre a szellő sem megfogható. És ugyan nem vagyok jártas túlságosan az alkímiában, de úgy hiszem, a semmiből még a legnagyobb alkimisták sem tudnak valamit csiholni. A szél, vagy... egy érzés-gombóc, vagy bárminek is tekintjük az ilyen lényeket... Nos, azt hiszem, azt tekinthetnénk akár ugyanúgy semminek, annak alapján, hogy megfoghatatlan. Akár az idő.
*Egyre közelebb jár a célhoz, ezt most már egész nyugodtan megmondhatja. Köntörfalaz és kerülget, finoman adagol, de mégis egyre előbbre jut Lorewwel. Akit eleinte csak próbáknak akart alávetni és kihozni a sodrából. De mostanra egyre bizonyosabb abban, hogy a köpenyes okosabb, mint azt először hitte. Akármilyen nyeszlettnek és aszalóottnak is néz ki.*
3593. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-21 19:30:05
Üzenet elküldve: 2015-07-21 19:30:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Mutatványosok//
*Nem csak Zianának akadt dolga, úgyhogy hasonlóképp búcsút vesz a vörös szépségtől, és a piactér közepe felé veszi az irányt, ahol már ott várják kis barátai. Ugyanis nem véletlenül vesz részt a fesztiválon, valójában őt is megkeresték, és felajánlották, hogy felléphet, márpedig Meril ilyesmit sosem utasítana vissza, elvégre sosem árt egy kis bevétel, és egy nagy közönség. Pár utcagyerek gyűlik köré, aprócska, és meglehetősen egyszerű hangszereikkel, melyet mintha saját maguk ütöttek volna össze. Természetesen az utca lányának az utcáról vannak a barátai is, meglehetősen eltérő korú, de mindenképp vékonyka testű kölykökről van szó, akik meglehetősen elhanyagoltan néznek ki, de arcukon most mégis vigyor kanyarodik, a tekintetükben izgatott csillogás lakozik. Már készültek erre a napra... Meril egy egyszerű, vajszínű ruhakölteményben állapodik meg előttük pár lépésnyire, ajkain pajkos mosollyal pillant hátra. Az ébenhajú fiúcska kezdi, egy meglehetősen ócskának tűnő dobon, de magával a ritmussal, vagy a hangjával semmi probléma, kissé egzotikusan hangzik, elvégre egy wegtoreni dalt tanított meg neki. A lány ajkain szélesedik a mosoly, lábujjaira emelkedik, és ahogy beszáll a többi gyermek is, lehunyja a szemét, és becsatlakozik táncával. Akik nem jártak még a tűz városában, azok bizonyára nem láttak még ehhez hasonlót sem, a ritmus és a lány mozgása mintha eggyé válna, messziről látszik a szenvedély, amivel Meril viseltet a tánc iránt... még lábujjai is szinte alig érik a földet, fürgén szedi lábfejét, karja a levegőbe emelkedik, néha pörög, máskor félkört rajzol a porba. Pár perce már tart a dal, néha gyorsul, néha lassul, mikor az egyik kölyök vékonyka hangján énekelni kezd, és a lány tánca is megváltozik, teste ezúttal már a fiú hangját követi, közelednek az előadás tetőpontjához. A ruha puhán simul Meril felsőtestéhez, derekánál azonban elválik testétől, és mozgását követve száll a levegőben. Egyre gyorsulnak a halandó meztelen talpai, a verejték alig észrevehetően csillan meg bőrén, mogyorószín szemeiben izgatottsággal pillant körbe, ajkairól levakarhatatlan a mosoly. Ahogy a dal a végére ér, a lány talpra érkezik, és egy mozdulattal meghajol, majd karját maga mögött összekulcsolva pillant a tapsolókra.*
- Köszönjük.
*Arcán elégedett mosoly játszik, ahogy magához öleli a legközelebbi kölyköt, a többiek pedig éljenzésben törnek ki. Ritkán adatik meg a lehetőség, hogy szinte egész Arthenior őket bámulja... akkor viszont kiélvezik.*
//Mutatványosok//
*Nem csak Zianának akadt dolga, úgyhogy hasonlóképp búcsút vesz a vörös szépségtől, és a piactér közepe felé veszi az irányt, ahol már ott várják kis barátai. Ugyanis nem véletlenül vesz részt a fesztiválon, valójában őt is megkeresték, és felajánlották, hogy felléphet, márpedig Meril ilyesmit sosem utasítana vissza, elvégre sosem árt egy kis bevétel, és egy nagy közönség. Pár utcagyerek gyűlik köré, aprócska, és meglehetősen egyszerű hangszereikkel, melyet mintha saját maguk ütöttek volna össze. Természetesen az utca lányának az utcáról vannak a barátai is, meglehetősen eltérő korú, de mindenképp vékonyka testű kölykökről van szó, akik meglehetősen elhanyagoltan néznek ki, de arcukon most mégis vigyor kanyarodik, a tekintetükben izgatott csillogás lakozik. Már készültek erre a napra... Meril egy egyszerű, vajszínű ruhakölteményben állapodik meg előttük pár lépésnyire, ajkain pajkos mosollyal pillant hátra. Az ébenhajú fiúcska kezdi, egy meglehetősen ócskának tűnő dobon, de magával a ritmussal, vagy a hangjával semmi probléma, kissé egzotikusan hangzik, elvégre egy wegtoreni dalt tanított meg neki. A lány ajkain szélesedik a mosoly, lábujjaira emelkedik, és ahogy beszáll a többi gyermek is, lehunyja a szemét, és becsatlakozik táncával. Akik nem jártak még a tűz városában, azok bizonyára nem láttak még ehhez hasonlót sem, a ritmus és a lány mozgása mintha eggyé válna, messziről látszik a szenvedély, amivel Meril viseltet a tánc iránt... még lábujjai is szinte alig érik a földet, fürgén szedi lábfejét, karja a levegőbe emelkedik, néha pörög, máskor félkört rajzol a porba. Pár perce már tart a dal, néha gyorsul, néha lassul, mikor az egyik kölyök vékonyka hangján énekelni kezd, és a lány tánca is megváltozik, teste ezúttal már a fiú hangját követi, közelednek az előadás tetőpontjához. A ruha puhán simul Meril felsőtestéhez, derekánál azonban elválik testétől, és mozgását követve száll a levegőben. Egyre gyorsulnak a halandó meztelen talpai, a verejték alig észrevehetően csillan meg bőrén, mogyorószín szemeiben izgatottsággal pillant körbe, ajkairól levakarhatatlan a mosoly. Ahogy a dal a végére ér, a lány talpra érkezik, és egy mozdulattal meghajol, majd karját maga mögött összekulcsolva pillant a tapsolókra.*
- Köszönjük.
*Arcán elégedett mosoly játszik, ahogy magához öleli a legközelebbi kölyköt, a többiek pedig éljenzésben törnek ki. Ritkán adatik meg a lehetőség, hogy szinte egész Arthenior őket bámulja... akkor viszont kiélvezik.*
3592. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-21 18:37:24
Üzenet elküldve: 2015-07-21 18:37:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Rahil//
*Persze, az nem csak furcsa, hanem egyszerűen elképzelhetetlen, hogy csak halandók legyenek a világon. Persze ez csak az örök élet részt erősíti Lorewben, hiszen pont azért (is) léteznek az entitások, hogy legyen valami örök. Míg az apró, szánalmas, és jelentéktelen halandók egytől egyig meghalnak, tetteikkel és emlékeikkel együtt a semmibe vesznek, addig léteznek a felsőbbrendű lények, akik számára idő éppen olyan, mint idelent az időjárás. Persze, okoz néha változásokat, de igazából nem számít.*
- Sokan irtóznak attól, hogy szembenézzenek a mulandóságukkal, sőt, majdhogynem mindenki. Ön pedig olyan könnyen beszél arról, hogy pusztán porszemek a halandók, akik semmit nem érnek... És kezdem úgy érezni, hogy nem is csak megjátssza.
*Eleinte ez volt a gyanúja, hogy ez csak trükk, hogy valamit el akar ezzel érni, de igazából... lassanként nem marad oka kételkedni a nő szavaiban, ez részben megijeszti, részben viszont... Nos, nehéz lenne körülírni, egyfajta olyan földöntúli boldogság szeretne a belsőjében kibontakozni, amilyet korábban még sosem érzett, így nem is tudja igazán kezelni. Sokkal egyszerűbb, ha csak simán elnyomja magában. Eddig sem tulajdonított nagy jelentőséget az érzéseknek, eztán se fog, legalábbis egyelőre képes helyén kezelni a dolgokat.*
- Nagy pontok, fontos pillanatok, amikor ilyesmit érezhet egy halandó *bólint lassan* Ha gyakrabban történne, ha az apró dolgokba is beleártanák magukat, akkor talán a halandók hajlamosak lennének elfelejteni, hogy milyen jelentéktelenek. Így is elfelejtik. Megérdemelnék, hogy csak egyszer maradjanak magukra, a felsőbb erők nélkül, és mikor néhány év alatt a kipusztulás szélére kerülnének, akkor jöjjenek rá, hogy egyedül még csak életben sem tudnak maradni.
*Baglyok és macskák, persze, csak éppen még mindig van az az apró különbség, hogy minden bagoly meghal, Lorew szerint pedig egy entitás örök. Nyilván ha hús-vér testben foglalnak helyet, akkor a test sebezhető, és elpusztítható, ez a szerzetes által is egyértelműnek nyilvánított tény.*
- Csakhogy a test elpusztíthatósága nem teszi halandóvá a felsőbbrendű lényt. Ha a test meg is hal, az entitás, vagy a lélek benne, ha úgy tetszik, az tovább élhet. Mert az ilyen felsőbbrendű létformák számunkra, halandók számára elérhetetlenek. Ha meg is lehet őket ölni, mi soha nem leszünk képesek ilyesmire. Ők csodálatos lények, és nem véletlenül érinthetetlenek általunk. Mi legfeljebb annyit érünk, hogy szolgáljuk őket.
*A konklúzió pedig a legérdekesebb, de mégis legvitathatóbb része az egésznek. Persze Lorew megtisztelőnek tartaná, ha ilyen magasztos célt szolgálna (persze ez nem meglepő, számára az is megtisztelő lenne, ha egy felsőbbrendű lény megölné), de... képes lenne erre egy halandó?*
- Egy szolga jelenléte hogy segíthetne a mulandóság tudatán? Egy halandó, egy apró porszem hogyan is vihetne véghez ilyesmit pusztán azzal, hogy kiszolgáltatja magát egy felsőbb erő akaratának? *hiszen egy ilyen lénynek annyi szolgája lehet, amennyit csak akar, de még akkor is, még ha akár egy egész város szolgálná is, képesek lennének az egyszerű halandók feledtetni vele, amit feledni akar?*
//Rahil//
*Persze, az nem csak furcsa, hanem egyszerűen elképzelhetetlen, hogy csak halandók legyenek a világon. Persze ez csak az örök élet részt erősíti Lorewben, hiszen pont azért (is) léteznek az entitások, hogy legyen valami örök. Míg az apró, szánalmas, és jelentéktelen halandók egytől egyig meghalnak, tetteikkel és emlékeikkel együtt a semmibe vesznek, addig léteznek a felsőbbrendű lények, akik számára idő éppen olyan, mint idelent az időjárás. Persze, okoz néha változásokat, de igazából nem számít.*
- Sokan irtóznak attól, hogy szembenézzenek a mulandóságukkal, sőt, majdhogynem mindenki. Ön pedig olyan könnyen beszél arról, hogy pusztán porszemek a halandók, akik semmit nem érnek... És kezdem úgy érezni, hogy nem is csak megjátssza.
*Eleinte ez volt a gyanúja, hogy ez csak trükk, hogy valamit el akar ezzel érni, de igazából... lassanként nem marad oka kételkedni a nő szavaiban, ez részben megijeszti, részben viszont... Nos, nehéz lenne körülírni, egyfajta olyan földöntúli boldogság szeretne a belsőjében kibontakozni, amilyet korábban még sosem érzett, így nem is tudja igazán kezelni. Sokkal egyszerűbb, ha csak simán elnyomja magában. Eddig sem tulajdonított nagy jelentőséget az érzéseknek, eztán se fog, legalábbis egyelőre képes helyén kezelni a dolgokat.*
- Nagy pontok, fontos pillanatok, amikor ilyesmit érezhet egy halandó *bólint lassan* Ha gyakrabban történne, ha az apró dolgokba is beleártanák magukat, akkor talán a halandók hajlamosak lennének elfelejteni, hogy milyen jelentéktelenek. Így is elfelejtik. Megérdemelnék, hogy csak egyszer maradjanak magukra, a felsőbb erők nélkül, és mikor néhány év alatt a kipusztulás szélére kerülnének, akkor jöjjenek rá, hogy egyedül még csak életben sem tudnak maradni.
*Baglyok és macskák, persze, csak éppen még mindig van az az apró különbség, hogy minden bagoly meghal, Lorew szerint pedig egy entitás örök. Nyilván ha hús-vér testben foglalnak helyet, akkor a test sebezhető, és elpusztítható, ez a szerzetes által is egyértelműnek nyilvánított tény.*
- Csakhogy a test elpusztíthatósága nem teszi halandóvá a felsőbbrendű lényt. Ha a test meg is hal, az entitás, vagy a lélek benne, ha úgy tetszik, az tovább élhet. Mert az ilyen felsőbbrendű létformák számunkra, halandók számára elérhetetlenek. Ha meg is lehet őket ölni, mi soha nem leszünk képesek ilyesmire. Ők csodálatos lények, és nem véletlenül érinthetetlenek általunk. Mi legfeljebb annyit érünk, hogy szolgáljuk őket.
*A konklúzió pedig a legérdekesebb, de mégis legvitathatóbb része az egésznek. Persze Lorew megtisztelőnek tartaná, ha ilyen magasztos célt szolgálna (persze ez nem meglepő, számára az is megtisztelő lenne, ha egy felsőbbrendű lény megölné), de... képes lenne erre egy halandó?*
- Egy szolga jelenléte hogy segíthetne a mulandóság tudatán? Egy halandó, egy apró porszem hogyan is vihetne véghez ilyesmit pusztán azzal, hogy kiszolgáltatja magát egy felsőbb erő akaratának? *hiszen egy ilyen lénynek annyi szolgája lehet, amennyit csak akar, de még akkor is, még ha akár egy egész város szolgálná is, képesek lennének az egyszerű halandók feledtetni vele, amit feledni akar?*
3591. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-21 17:34:07
Üzenet elküldve: 2015-07-21 17:34:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Lorew//
- Nos. Igen, hasonlóakat. Mindig vonzott a gondolat, hogy nem pusztán mi vagyunk ezen a világon. Nem csak mi, az apró porszemecskék, hanem más egyéb is. Elvégre... Mindannyiunk életében akadnak furcsa véletlenek. Események vagy személyek, akik épp a kellő időben vannak a kellő helyen ahhoz, hogy az életünket a jó vagy épp rossz irányba tereljék. Abba a mederbe, amiben folynia kell, még akkor is, ha a létünk csupán...
*Elhallgat, s ahogy a beszéd közben tekintete az ég felé kalandozott, úgy most ott is ragad egy időre, ismét mereven, mintha csak a távolságot kutatná - a ki tudja, mekkora, s talán végtelen távlatokat. Ugyanígy a kupa is megakad kezében, mely a beleélés és a gesztikuláció folytán megindult a levegőben, s köröcskéket, vagy épp oda-vissza vonalakat írt le a levegőben eddig.*
- Múlékony illúzió? Igen, ez lesz a helyes kifejezés. És, ki más is rendezhetné így a dolgok alakulását, mint egy erősebb, egy felsőbb akarat?
*Nagyjából körbejárta a forró kását, mint a szólásban szereplő büszke és éhes macska, de jelen pillanatban ez így, ebben a formában neki bőven megteszi.*
- De nem tudunk az entitásainkról semmit, Lorew. Még mindig. Csak hogy bárhol ott lehetnek, ahol épp akarnak és olyan formában, amilyenben akarnak, és akkor tudják meg mások, hogy kik ők, mikor ők szeretnék... És ez mind csak talán. Rengeteg-rengeteg talán. Ezek közé igazán beférhet az a talán is, hogy lehet életciklusuk. Mert miért ne lehetne? Már ha csak abból indulunk is ki, hogy... A szél sem fúj állandóan. Vagy ha az adott felsőbbrendű lény egy... bagoly.
*Tárja szét kezeit színpadiasan, vörösbarna íriszeit ismét a köpenyes fizimiskáján "pihentetve".*
- Bagoly és bagoly közt is van különbség. Az egyik három nyarat él meg, a másik akár hatvanat is. Vagy ha ölthet akár macska-formát is, az megintcsak más eset a saját tizenegynéhány nyarával. Mert ugye...
*Belehevülve a magyarázatba kénytelen még egy nagyot kortyolni a sörből.*
- Egy macska képe, ami itt sündöröghet akár köztünk is, hús és vér kell hogy legyen ahhoz, hogy ne tudhassa bárki, hogy ő nem az, aminek látszik. Ugye? Hús és vérnek, akár maga vagy én.
*Ha a másik hagyja, meg is érinti karját, hogy ezt nyomatékosítsa. Ám csak egy pillanatra ebben az esetben is.*
- Márpedig ha épp hús és vér képben tetszeleg, akkor ebben a formában ugyanolyan sebezhető, akár egy közönséges kutya vagy sötételf, vagy bármi. És ha alapul vesszük az előbbi verziók nagyjából bármelyikét, lehet az élete ugyanolyan véges, mint a képé, amiben tetszeleg. Akár erő híján, hogy változtasson a képen, akár a saját buta hiúságánál fogva. És azt hiszem, itt, kedves Lorew, elértünk a következő kérdéshez is. Talán épp ezért kellhet neki szolga. Hogy a segítségével változtathasson a nemtetsző múlandóságának tényén, vagy legalább a tudatán. Hmm?
*Újra kérdéssé válik minden, amit felvázolt, méghozzá ezúttal is egy kicsivel mélyebb kérdéssé, mint az azt megelőző volt.
Teljes "lelki" nyugalommal iszik megint, a kis eszmefuttatás végére érve - és ezt a tényt meg is mutatva, bár kezd már ennek a kupának is igencsak az aljára nézni.*
//Lorew//
- Nos. Igen, hasonlóakat. Mindig vonzott a gondolat, hogy nem pusztán mi vagyunk ezen a világon. Nem csak mi, az apró porszemecskék, hanem más egyéb is. Elvégre... Mindannyiunk életében akadnak furcsa véletlenek. Események vagy személyek, akik épp a kellő időben vannak a kellő helyen ahhoz, hogy az életünket a jó vagy épp rossz irányba tereljék. Abba a mederbe, amiben folynia kell, még akkor is, ha a létünk csupán...
*Elhallgat, s ahogy a beszéd közben tekintete az ég felé kalandozott, úgy most ott is ragad egy időre, ismét mereven, mintha csak a távolságot kutatná - a ki tudja, mekkora, s talán végtelen távlatokat. Ugyanígy a kupa is megakad kezében, mely a beleélés és a gesztikuláció folytán megindult a levegőben, s köröcskéket, vagy épp oda-vissza vonalakat írt le a levegőben eddig.*
- Múlékony illúzió? Igen, ez lesz a helyes kifejezés. És, ki más is rendezhetné így a dolgok alakulását, mint egy erősebb, egy felsőbb akarat?
*Nagyjából körbejárta a forró kását, mint a szólásban szereplő büszke és éhes macska, de jelen pillanatban ez így, ebben a formában neki bőven megteszi.*
- De nem tudunk az entitásainkról semmit, Lorew. Még mindig. Csak hogy bárhol ott lehetnek, ahol épp akarnak és olyan formában, amilyenben akarnak, és akkor tudják meg mások, hogy kik ők, mikor ők szeretnék... És ez mind csak talán. Rengeteg-rengeteg talán. Ezek közé igazán beférhet az a talán is, hogy lehet életciklusuk. Mert miért ne lehetne? Már ha csak abból indulunk is ki, hogy... A szél sem fúj állandóan. Vagy ha az adott felsőbbrendű lény egy... bagoly.
*Tárja szét kezeit színpadiasan, vörösbarna íriszeit ismét a köpenyes fizimiskáján "pihentetve".*
- Bagoly és bagoly közt is van különbség. Az egyik három nyarat él meg, a másik akár hatvanat is. Vagy ha ölthet akár macska-formát is, az megintcsak más eset a saját tizenegynéhány nyarával. Mert ugye...
*Belehevülve a magyarázatba kénytelen még egy nagyot kortyolni a sörből.*
- Egy macska képe, ami itt sündöröghet akár köztünk is, hús és vér kell hogy legyen ahhoz, hogy ne tudhassa bárki, hogy ő nem az, aminek látszik. Ugye? Hús és vérnek, akár maga vagy én.
*Ha a másik hagyja, meg is érinti karját, hogy ezt nyomatékosítsa. Ám csak egy pillanatra ebben az esetben is.*
- Márpedig ha épp hús és vér képben tetszeleg, akkor ebben a formában ugyanolyan sebezhető, akár egy közönséges kutya vagy sötételf, vagy bármi. És ha alapul vesszük az előbbi verziók nagyjából bármelyikét, lehet az élete ugyanolyan véges, mint a képé, amiben tetszeleg. Akár erő híján, hogy változtasson a képen, akár a saját buta hiúságánál fogva. És azt hiszem, itt, kedves Lorew, elértünk a következő kérdéshez is. Talán épp ezért kellhet neki szolga. Hogy a segítségével változtathasson a nemtetsző múlandóságának tényén, vagy legalább a tudatán. Hmm?
*Újra kérdéssé válik minden, amit felvázolt, méghozzá ezúttal is egy kicsivel mélyebb kérdéssé, mint az azt megelőző volt.
Teljes "lelki" nyugalommal iszik megint, a kis eszmefuttatás végére érve - és ezt a tényt meg is mutatva, bár kezd már ennek a kupának is igencsak az aljára nézni.*
3590. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-21 17:11:58
Üzenet elküldve: 2015-07-21 17:11:58
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Seyana//
- Nem szokásom lopni, csupán eltulajdonítom egy-egy halott ember holmiját. Hiszen...
*Szélesen elvigyorodik, és cinkosan pillant a nőstényre.*
- Egy halott embernek nincs szüksége semmire.
*Ha amaz nem hajol el, akkor közelebb emeli fejét a nőstényhez, mintha ősi titokba akarná beavatni őt, majd rákacsint.*
- Én nem játszom a tűzzel, én magam vagyok a tűz.
*Persze több száz nő állította már ezt magáról, de Shae talán valóban magára is aggathatja ezen csodálatosan csengő, ámde kifejezetten képzeletbeli titulust. Elvégre, ha csak azt tekintjük, hogy Shae tevékenykedése nyomán nem marad más, csak egy test az enyészetnek, valamelyest még találó is a párhuzam. De persze... a nőnek nincsenek illúziói, így nem szokta magának mondogatni, hogy ő bizony tűűz, és hajjde tüzes, csupáncsak szereti hangoztatni, hogy igenbizony, felszíni mércével van olyan kis tüzeske, mint amilyennek a nőstény tűnhet mélységi berkekben.*
- Tudod, mélységi, nem is különbözünk mi annyira, te meg én.
*Jelenti ki a végleges ténymegállapítást. Természetesen, most nem a külsőségekre gondol, de abban is ott van némi hasonlóság, főleg tekintet ügyében, de hát, remélhetőleg az ostoba kormos nem fogja félreérteni a dolgot.*
//Seyana//
- Nem szokásom lopni, csupán eltulajdonítom egy-egy halott ember holmiját. Hiszen...
*Szélesen elvigyorodik, és cinkosan pillant a nőstényre.*
- Egy halott embernek nincs szüksége semmire.
*Ha amaz nem hajol el, akkor közelebb emeli fejét a nőstényhez, mintha ősi titokba akarná beavatni őt, majd rákacsint.*
- Én nem játszom a tűzzel, én magam vagyok a tűz.
*Persze több száz nő állította már ezt magáról, de Shae talán valóban magára is aggathatja ezen csodálatosan csengő, ámde kifejezetten képzeletbeli titulust. Elvégre, ha csak azt tekintjük, hogy Shae tevékenykedése nyomán nem marad más, csak egy test az enyészetnek, valamelyest még találó is a párhuzam. De persze... a nőnek nincsenek illúziói, így nem szokta magának mondogatni, hogy ő bizony tűűz, és hajjde tüzes, csupáncsak szereti hangoztatni, hogy igenbizony, felszíni mércével van olyan kis tüzeske, mint amilyennek a nőstény tűnhet mélységi berkekben.*
- Tudod, mélységi, nem is különbözünk mi annyira, te meg én.
*Jelenti ki a végleges ténymegállapítást. Természetesen, most nem a külsőségekre gondol, de abban is ott van némi hasonlóság, főleg tekintet ügyében, de hát, remélhetőleg az ostoba kormos nem fogja félreérteni a dolgot.*
3589. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-21 16:57:23
Üzenet elküldve: 2015-07-21 16:57:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Rahil//
*Nagyon magabiztosan állítja, hogy nem őrült, dacára annak, hogy milyen dolgokról beszélnek éppen. Tény, néha még maga Lorew és meginog, hogy biztosan épelméjű-e, az szokta csak visszabillenteni, amikor mások őrültnek titulálják. Akkor már csak azért is biztossá teszi maga és a környezete számára néhány szóval, hogy józan, és értelmes ember, hogy az ilyen ostobáknak ellentmondjon.*
- Szóval ön is ilyen nézeteket vall? *persze erre félig már megkapta a választ, de azért nem árt rávilágítani, hogy a hölgy már korábban is így gondolta, nem csak Lorew győzte meg az igazáról. Igaz ami igaz, a szerzetes sem sok ilyennel találkozott még, habár ez sosem gátolta abban, hogy mindenkinek előadja saját világszemléletét, láthatóan a nő inkább magában tartotta ezt mostanáig.*
- Nem tudom *jegyzi meg, hiszen valóban, mégis miért ne lehetne így?* Valóban nem tudok semmi biztosat, lehet így. Csak én tartom valószínűtlennek, az pedig aligha számít.
*Ugyan mikor hatna meg egy entitást egy egyszerű, törékeny halandó gondolata. Persze ugyanennyiért meg is ölheti a halandót, de az még mindig nem azt jelenti, hogy érdekli a dolog, pusztán csak... így rendelkezett. Egy halandó élete olyan apró, és jelentéktelen, hogy semmiféle okra nincs szükség ahhoz, hogy elvegyék. Főleg egy felsőbbrendű lénynek, egyszerűen csak... egyetlen mozdulattal... elpusztítja.*
- Nos, érdekes elképzelés... *nem igazán tud mit felelni a tippekre. Már ha ezek valóban tippek, de erre még gondolni sem akar. Úgy fest a nő nagyon beleásta már magát a témába, csak Lorewvel ellentétben ő a másik végén ragadta meg a kérdést. Egyszerűen mit lehet egyáltalán erre mondani?*
- Nagyszerű tippek, de... ez azt feltételezi, hogy entitásoknak is van életciklusuk, amit kétlek. Ők örökök. És aligha kényszeríthetőek ilyen formába, viszont az utolsó gondolat *végigsimít a szakállán, hiszen noha az előző három könnyen cáfolható, de az utolsó, nos...* Úgy gondolja, hogy egy felsőbbrendű lény örömét lelheti ebben?
*Bármennyire is igyekszik úgy felvenni, és tovább fonni a beszélgetés fonalát, mintha nem fogná fel, hogy a nő egyfolytában magára célozgat, igyekszik teljesen nyugodtan előadni a gondolatait a témáról, csak a kis bogárka mégsem hagyja nyugodni a fejében. A másik kérdés, egy újabb "miért?", ó hogy gyűlöli ezeket, viszont ezen is át kell jutni. A tippek megint csak jók, mondhatni túl jók, vagy gyanúsan jók.*
- Ugyan miért lenne szüksége segítségre? Az első lehetőségen nem tudok érdemben elgondolkodni, hiszen azzal egy egyszerű halandót szinte az entitások szintjére emelünk *segítséget az emberfia a barátjától kér, ha egy entitás óhajt valamit, ami olyan alantas munkával érhető el, amit akár halandó is elvégezhet, akkor is parancsról van szó, nem segélykérésről.*
- Az viszont, hogy... *kicsit habozik, mielőtt kimondja* hogy csak úgy akar egy szolgát, az kicsit... furcsa, nemde?
*Legszívesebben azt mondaná, az ilyen túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, hogy még csak nem is konkrét céllal keresi meg az entitás, vagy éppen azért, mert meg szeretné ölni, hanem... ténylegesen azért, hogy Lorew szolgálhassa.*
//Rahil//
*Nagyon magabiztosan állítja, hogy nem őrült, dacára annak, hogy milyen dolgokról beszélnek éppen. Tény, néha még maga Lorew és meginog, hogy biztosan épelméjű-e, az szokta csak visszabillenteni, amikor mások őrültnek titulálják. Akkor már csak azért is biztossá teszi maga és a környezete számára néhány szóval, hogy józan, és értelmes ember, hogy az ilyen ostobáknak ellentmondjon.*
- Szóval ön is ilyen nézeteket vall? *persze erre félig már megkapta a választ, de azért nem árt rávilágítani, hogy a hölgy már korábban is így gondolta, nem csak Lorew győzte meg az igazáról. Igaz ami igaz, a szerzetes sem sok ilyennel találkozott még, habár ez sosem gátolta abban, hogy mindenkinek előadja saját világszemléletét, láthatóan a nő inkább magában tartotta ezt mostanáig.*
- Nem tudom *jegyzi meg, hiszen valóban, mégis miért ne lehetne így?* Valóban nem tudok semmi biztosat, lehet így. Csak én tartom valószínűtlennek, az pedig aligha számít.
*Ugyan mikor hatna meg egy entitást egy egyszerű, törékeny halandó gondolata. Persze ugyanennyiért meg is ölheti a halandót, de az még mindig nem azt jelenti, hogy érdekli a dolog, pusztán csak... így rendelkezett. Egy halandó élete olyan apró, és jelentéktelen, hogy semmiféle okra nincs szükség ahhoz, hogy elvegyék. Főleg egy felsőbbrendű lénynek, egyszerűen csak... egyetlen mozdulattal... elpusztítja.*
- Nos, érdekes elképzelés... *nem igazán tud mit felelni a tippekre. Már ha ezek valóban tippek, de erre még gondolni sem akar. Úgy fest a nő nagyon beleásta már magát a témába, csak Lorewvel ellentétben ő a másik végén ragadta meg a kérdést. Egyszerűen mit lehet egyáltalán erre mondani?*
- Nagyszerű tippek, de... ez azt feltételezi, hogy entitásoknak is van életciklusuk, amit kétlek. Ők örökök. És aligha kényszeríthetőek ilyen formába, viszont az utolsó gondolat *végigsimít a szakállán, hiszen noha az előző három könnyen cáfolható, de az utolsó, nos...* Úgy gondolja, hogy egy felsőbbrendű lény örömét lelheti ebben?
*Bármennyire is igyekszik úgy felvenni, és tovább fonni a beszélgetés fonalát, mintha nem fogná fel, hogy a nő egyfolytában magára célozgat, igyekszik teljesen nyugodtan előadni a gondolatait a témáról, csak a kis bogárka mégsem hagyja nyugodni a fejében. A másik kérdés, egy újabb "miért?", ó hogy gyűlöli ezeket, viszont ezen is át kell jutni. A tippek megint csak jók, mondhatni túl jók, vagy gyanúsan jók.*
- Ugyan miért lenne szüksége segítségre? Az első lehetőségen nem tudok érdemben elgondolkodni, hiszen azzal egy egyszerű halandót szinte az entitások szintjére emelünk *segítséget az emberfia a barátjától kér, ha egy entitás óhajt valamit, ami olyan alantas munkával érhető el, amit akár halandó is elvégezhet, akkor is parancsról van szó, nem segélykérésről.*
- Az viszont, hogy... *kicsit habozik, mielőtt kimondja* hogy csak úgy akar egy szolgát, az kicsit... furcsa, nemde?
*Legszívesebben azt mondaná, az ilyen túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, hogy még csak nem is konkrét céllal keresi meg az entitás, vagy éppen azért, mert meg szeretné ölni, hanem... ténylegesen azért, hogy Lorew szolgálhassa.*
3588. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-21 16:30:50
Üzenet elküldve: 2015-07-21 16:30:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Gyssa//
*Szerencsétlen leány faját ért sérelmek felett érzett -minden bizonnyal jogos- felháborodását észreveszi ugyan, de esze ágában sincs bocsánatot kérni érte, annál sokkal szórakoztatóbb látványt nyújt a lány durcás arca.*
-Ha mindketten meghaltak volna, ki mesélte volna el a történetüket? De látom, tényleg ismered a legendákat... *egy pillanatra kiesik a szerepéből, de csak addig, amíg felkapja és az ölébe nem pottyantja Lord Bozontot, aki épp egy pórázon vezetett kutyát akart volna közelebbről megvizsgálni* Valóban zenéltek a sárkánynak. No persze nem önszántukból, a fenevad kérte meg őket rá, hiszen mérhetetlenül bölcs volt, így pontosan tudta, mire való az a "játékszer" ~Szóval így játszunk, én sértegetem a mérnöki ketyeréket, te sértegeted a zenét... ez még egész szórakoztató is lehet, ha egyikünk sem szívja mellre. Nem mintha a te esetedben lehetne ilyesmiről beszélni, bogaram... Na de vissza a sárkányhoz~ Természetesen a "megkérte" nem a legjobb szó. A sárkányok nem kérnek soha semmit. Megparancsolta a két testvérnek, dörgő hangon, ami úgy szólt, mintha nem is a fülükkel, hanem egyenesen az elméjük legmélyén hallanák, hogy szórakoztassák méltóképpen, ha már voltak oly' vigyázatlanok és felébresztették. Rolfwir és Dolfwir egymásra néztek, s mindketten érezték, hogy remegnek félelmükben. A parancsnak azonban nem lehetett nem engedelmeskedni. Lassan, kínkeservesen játszani kezdtek és remegő hangon énekeltek is mellé. A sárkány alig pár taktus után félbeszakította őket. "Borzasztó! Üres és ügyetlen! Nem hallgatom tovább!" mennydörögte, majd azon nyomban elnyelte Rolfwirt. Dolfwir fájdalmában és félelmében felsikoltott, majd magába roskadva zokogott, s várta a rá is lecsapó pallosszerű fogakat. A halál azonban oly sok pillanatot váratott magára, hogy az ifjú szipogva bátyja lantjáért nyúlt, s szíve mélyéről jövő siratót énekelt elvesztett testvéréért és saját lelkéért is. *itt Aelala a drámai hatás kedvéért egy hosszabb, szomorkás dallamot játszik, hadd várják, mi lesz ebből* A sárkány hangja ismét felhangzott a barlangban, de ezúttal így szólt: "Ez már olyan zene, ami érdemes arra, hogy létezzen a világban. Ezért a dalért cserébe meghagyom az életedet és annyi kincset vihetsz magaddal, amennyit elbírsz." Dolfwir nem mert hinni a szerencséjének, gyorsan a zsákjába tömött egy-két drágaságot, nem is válogatva az aranytálak, nyakékek, szobrok és ősi pénzérmék között, majd földig hajolva és bátyja lantját ölelve hazáig futott. Azóta számtalan bárd próbálta felkutatni a sárkányt abban a reményben, hogy dala olyan csodálatosan cseng, hogy elnyeri vele a sárkány kegyét és végtelen gazdagságát, de egyről sem hallottam, aki győztesen tért volna vissza. Hogy a hegyi út, vagy maga a sárkány pusztította el őket, senki sem tudhatja...
//Gyssa//
*Szerencsétlen leány faját ért sérelmek felett érzett -minden bizonnyal jogos- felháborodását észreveszi ugyan, de esze ágában sincs bocsánatot kérni érte, annál sokkal szórakoztatóbb látványt nyújt a lány durcás arca.*
-Ha mindketten meghaltak volna, ki mesélte volna el a történetüket? De látom, tényleg ismered a legendákat... *egy pillanatra kiesik a szerepéből, de csak addig, amíg felkapja és az ölébe nem pottyantja Lord Bozontot, aki épp egy pórázon vezetett kutyát akart volna közelebbről megvizsgálni* Valóban zenéltek a sárkánynak. No persze nem önszántukból, a fenevad kérte meg őket rá, hiszen mérhetetlenül bölcs volt, így pontosan tudta, mire való az a "játékszer" ~Szóval így játszunk, én sértegetem a mérnöki ketyeréket, te sértegeted a zenét... ez még egész szórakoztató is lehet, ha egyikünk sem szívja mellre. Nem mintha a te esetedben lehetne ilyesmiről beszélni, bogaram... Na de vissza a sárkányhoz~ Természetesen a "megkérte" nem a legjobb szó. A sárkányok nem kérnek soha semmit. Megparancsolta a két testvérnek, dörgő hangon, ami úgy szólt, mintha nem is a fülükkel, hanem egyenesen az elméjük legmélyén hallanák, hogy szórakoztassák méltóképpen, ha már voltak oly' vigyázatlanok és felébresztették. Rolfwir és Dolfwir egymásra néztek, s mindketten érezték, hogy remegnek félelmükben. A parancsnak azonban nem lehetett nem engedelmeskedni. Lassan, kínkeservesen játszani kezdtek és remegő hangon énekeltek is mellé. A sárkány alig pár taktus után félbeszakította őket. "Borzasztó! Üres és ügyetlen! Nem hallgatom tovább!" mennydörögte, majd azon nyomban elnyelte Rolfwirt. Dolfwir fájdalmában és félelmében felsikoltott, majd magába roskadva zokogott, s várta a rá is lecsapó pallosszerű fogakat. A halál azonban oly sok pillanatot váratott magára, hogy az ifjú szipogva bátyja lantjáért nyúlt, s szíve mélyéről jövő siratót énekelt elvesztett testvéréért és saját lelkéért is. *itt Aelala a drámai hatás kedvéért egy hosszabb, szomorkás dallamot játszik, hadd várják, mi lesz ebből* A sárkány hangja ismét felhangzott a barlangban, de ezúttal így szólt: "Ez már olyan zene, ami érdemes arra, hogy létezzen a világban. Ezért a dalért cserébe meghagyom az életedet és annyi kincset vihetsz magaddal, amennyit elbírsz." Dolfwir nem mert hinni a szerencséjének, gyorsan a zsákjába tömött egy-két drágaságot, nem is válogatva az aranytálak, nyakékek, szobrok és ősi pénzérmék között, majd földig hajolva és bátyja lantját ölelve hazáig futott. Azóta számtalan bárd próbálta felkutatni a sárkányt abban a reményben, hogy dala olyan csodálatosan cseng, hogy elnyeri vele a sárkány kegyét és végtelen gazdagságát, de egyről sem hallottam, aki győztesen tért volna vissza. Hogy a hegyi út, vagy maga a sárkány pusztította el őket, senki sem tudhatja...
3587. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-21 16:23:14
Üzenet elküldve: 2015-07-21 16:23:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gildra Gulliarmo//
- Mhö... * Nem csak, hogy a rémegyszerű kérését nem tudták teljesíteni azok, akiknek össze akart dobni egy kis löttyöt - ráadásul ezúttal igen jó áron - és még az alapanyagokért is neki kellett lejönnie, de még valami lányka bele is szalad. Na, meg ha ez még nem lenne elég, akkor ahelyett, hogy illedelmesen bocsánatot kérne és továbbszaladna még segítséget kér. No, ez egy jó pont, Tumunn nem szereti ezeket az illem-huszár(lány)okat, így örül, hogy végre nem egy szempillarebegtetővel van dolga, ugyanakkor morog magában, mert valamin csak morogni kell. Így hát száját erőltetett mosolyra húzza és bólint. Ez épp elég jelzés arra, hogy megpróbál segíteni. A földet kezdi el pásztázni és bár tudja, hogy a szél gyorsan tovafújja a papírt és egy ekkora tömegben hamar elvész, azért nem sieti nagyon el. Kicsit behajtja fejét és átnéz a "nagyok" lábai között, hátha valahol megpillantja a repülő papírdarabkát, de semmi. Úgy néz ki, elveszett a tömegben.
~ Ha így folytatjuk nem találjuk meg sohase. ~ Jut eszébe, miközben felegyenesedik és utat tör magának az egyik irányba. Mert ugyan bármerre repülhetett, a nem túl erős szellőnek van egy fő iránya - bizonyára arra mehetett a papírdarab is. Szép is lenne, ha csak forogna a levegő, mert ha forgószéllel van dolguk, az már nem jó. Eszébe jut, hogy van olyan varázsital, amelytől fürgébb lesz, meg amitől okosabb - talán valamelyiktől a látása/hallása is megélénkül -, de mivel a legtöbbet otthon tartja - na meg nem is tartalékol sokat, általában egyből eladja őket -, így most nem ér sokat azzal, ha italai után sóvárog, sokkal jobb, ha egyszerűen az eszét használja. És minő véletlen, hogy épp egy fajtársa cipőjénél megtalálja a papírcetlit. Sóhajt egyet és lehajol. A másik érdeklődve néz oda, kiáltana is valamit, de a szó belészorul mikor meglátja, hogy csak egy papírdarabot emeltek el mellőle. Puffog egyet, majd visszafordul beszélgetni. Ahogy Tumunn nézi, valami kereskedővel beszélgethet, ami nem is furcsa egy piactér kellős közepén. Hátrapillant és megkeresi Gildrát, akit remélhetőleg hamar megtalál és a piactér egy kevésbé forgalmas ponrjára vezetve őt átadja a papírt, továbbra is megállva, hogy beleolvasson. Pedig érdekesek lehetnek azok a fehér farkasok. *
- No és azt ugye tudod, hogy hová mész? * Kérdi arcára apró mosolyt villanva, mely egyből el is tűnik, hiszen a kérdést nagyrészt komolyan gondolja. Ő már járatosabb itt a városban, el tudja vezetni szinte bárhova a lányt, már ha szükséges. *
- Mhö... * Nem csak, hogy a rémegyszerű kérését nem tudták teljesíteni azok, akiknek össze akart dobni egy kis löttyöt - ráadásul ezúttal igen jó áron - és még az alapanyagokért is neki kellett lejönnie, de még valami lányka bele is szalad. Na, meg ha ez még nem lenne elég, akkor ahelyett, hogy illedelmesen bocsánatot kérne és továbbszaladna még segítséget kér. No, ez egy jó pont, Tumunn nem szereti ezeket az illem-huszár(lány)okat, így örül, hogy végre nem egy szempillarebegtetővel van dolga, ugyanakkor morog magában, mert valamin csak morogni kell. Így hát száját erőltetett mosolyra húzza és bólint. Ez épp elég jelzés arra, hogy megpróbál segíteni. A földet kezdi el pásztázni és bár tudja, hogy a szél gyorsan tovafújja a papírt és egy ekkora tömegben hamar elvész, azért nem sieti nagyon el. Kicsit behajtja fejét és átnéz a "nagyok" lábai között, hátha valahol megpillantja a repülő papírdarabkát, de semmi. Úgy néz ki, elveszett a tömegben.
~ Ha így folytatjuk nem találjuk meg sohase. ~ Jut eszébe, miközben felegyenesedik és utat tör magának az egyik irányba. Mert ugyan bármerre repülhetett, a nem túl erős szellőnek van egy fő iránya - bizonyára arra mehetett a papírdarab is. Szép is lenne, ha csak forogna a levegő, mert ha forgószéllel van dolguk, az már nem jó. Eszébe jut, hogy van olyan varázsital, amelytől fürgébb lesz, meg amitől okosabb - talán valamelyiktől a látása/hallása is megélénkül -, de mivel a legtöbbet otthon tartja - na meg nem is tartalékol sokat, általában egyből eladja őket -, így most nem ér sokat azzal, ha italai után sóvárog, sokkal jobb, ha egyszerűen az eszét használja. És minő véletlen, hogy épp egy fajtársa cipőjénél megtalálja a papírcetlit. Sóhajt egyet és lehajol. A másik érdeklődve néz oda, kiáltana is valamit, de a szó belészorul mikor meglátja, hogy csak egy papírdarabot emeltek el mellőle. Puffog egyet, majd visszafordul beszélgetni. Ahogy Tumunn nézi, valami kereskedővel beszélgethet, ami nem is furcsa egy piactér kellős közepén. Hátrapillant és megkeresi Gildrát, akit remélhetőleg hamar megtalál és a piactér egy kevésbé forgalmas ponrjára vezetve őt átadja a papírt, továbbra is megállva, hogy beleolvasson. Pedig érdekesek lehetnek azok a fehér farkasok. *
- No és azt ugye tudod, hogy hová mész? * Kérdi arcára apró mosolyt villanva, mely egyből el is tűnik, hiszen a kérdést nagyrészt komolyan gondolja. Ő már járatosabb itt a városban, el tudja vezetni szinte bárhova a lányt, már ha szükséges. *
3586. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-21 16:02:33
Üzenet elküldve: 2015-07-21 16:02:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Aelala//
*Kétkedve hallgatja, ahogy a nő a zene dobozról beszél. Nem tetszik neki, ahogy lenézi a találmányt, meglehet, hogy egy növendék keze munkája volt az a doboz és nem volt tökéletes. Az utolsó mondata egyáltalán nem tetszik neki. Befogja a száját, nem zavar bele a nő mondandójába, szemeit is a föld felé irányítja, s kicsit elcsavarja a fejét, hogy ne nézzen az emberre. Ha kicsit is vehemensebb lenne, akkor kikapná a nyílvetőt, amit hetekkel ezelőtt készített és a nő fejéhez nyomná. Nincsenek ilyetén gondok a türelmével, ezért el is kapja a szemét a zsákjától, majd a Sárkányokra terelik a témát.
Elhessegeti a faját ért sérelmeket és próbál figyelni a történetre. Tetszik neki ez a fajta lanton kísért mese, legenda. Mosolyra húzott szájjal hallgatja a történetet, majd amikor a nő felé intézi a kérdést, egy pillanatig körbe néz, majd csillogó, fakó kék szemeit felemeli.*
- Azt mondanám mindketten meghaltak. *Vigyorodik el, majd megingatja a fejét és legyint.* Igazából azt gondolom, hogy a Sárkánynak valamiképpen megtetszett a játékszer.
*Mondja ki azt, ahogyan az ilyen történetek folytatódni szoktak. A Sárkány meglátja a lantot, megnézegeti, a fiú játszani kezd rajta és már el is bűvölte, minden szép és jó, boldog végzet.*
- Csak nem zenélt neki a testvérpár?
//Aelala//
*Kétkedve hallgatja, ahogy a nő a zene dobozról beszél. Nem tetszik neki, ahogy lenézi a találmányt, meglehet, hogy egy növendék keze munkája volt az a doboz és nem volt tökéletes. Az utolsó mondata egyáltalán nem tetszik neki. Befogja a száját, nem zavar bele a nő mondandójába, szemeit is a föld felé irányítja, s kicsit elcsavarja a fejét, hogy ne nézzen az emberre. Ha kicsit is vehemensebb lenne, akkor kikapná a nyílvetőt, amit hetekkel ezelőtt készített és a nő fejéhez nyomná. Nincsenek ilyetén gondok a türelmével, ezért el is kapja a szemét a zsákjától, majd a Sárkányokra terelik a témát.
Elhessegeti a faját ért sérelmeket és próbál figyelni a történetre. Tetszik neki ez a fajta lanton kísért mese, legenda. Mosolyra húzott szájjal hallgatja a történetet, majd amikor a nő felé intézi a kérdést, egy pillanatig körbe néz, majd csillogó, fakó kék szemeit felemeli.*
- Azt mondanám mindketten meghaltak. *Vigyorodik el, majd megingatja a fejét és legyint.* Igazából azt gondolom, hogy a Sárkánynak valamiképpen megtetszett a játékszer.
*Mondja ki azt, ahogyan az ilyen történetek folytatódni szoktak. A Sárkány meglátja a lantot, megnézegeti, a fiú játszani kezd rajta és már el is bűvölte, minden szép és jó, boldog végzet.*
- Csak nem zenélt neki a testvérpár?
3585. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-21 15:44:17
Üzenet elküldve: 2015-07-21 15:44:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Gyssa//
- Ó, tényleg, hallottam már, miféle rengeteg lenyűgöző ~vagy éppen őrült~ találmányt hozott létre a te néped. Biztos érdekesek, bár a legbonyolultabb ilyen masina, amihez valaha közöm volt az egy kagyló-berakásos zenedoboz volt, ami a "Szép Malina szép szerelme messzire hajózott" kezdetű dalt játszotta, azt is rém hamisan. És bár rettenetes kín ez a gyakorlott fülnek, nem hiszem, hogy háborút lehetne vele nyerni...
*elgondolkodva hallgatja tovább a lány beszámolóját a sárkányokról, az arcán is látszik, hogy kifejezetten tetszik neki a dolog, azt azonban már nehezebb eldönteni, hogy a mondandó, vagy a kis előadó komolyságának és lelkesedésének szól a derűs kifejezés.*
-A bárdok között is kering még a régi időkből pár legenda a sárkányokról, illetve inkább egy testvérpárról, kiknek neve Rolfwir és Dolfwir volt. *belenyúl a táskájába és előhalássza a lantját, hiszen mit érne egy jó történet kíséret nélkül. Különben is le akarja nyűgözni kicsit beszélgetőtársát...* A két testvér hosszú évek óta sárkányokról álmodott, mióta mesterük először énekelt nekik a hatalmas bestiákról. Álmodtak éjjel és álmodtak nappal is. *pár kellemes akkord és egyszerűbb dallamfutam ad keretet a mondatoknak* Egy nap elhatározták, kezükbe veszik a sorsukat és megnézik maguknak a sárkányokat. Fél esztendeig edzették elméjüket és testüket, hogy felkészüljenek az útra, nagy batyujukba az élelem mellé kedvenc lantjuk is befért. Hosszú hetekig tartott az út, a hegyek lejtőin többször majdnem a halálba zuhantak, a hideg úgy marta az arcukat, mintha fogai lennének... De végül megérkeztek a sárkány barlangjába. A fenevad pont olyan volt, amilyennek elképzelték, hatalmas, pikkelyes testét a hívek által összehordott áldozati ajándékok aranyhalmára tekerve pihent. A két testvér már épp azon volt, hogy csendben elosonjon, mert megrettentette őket a sárkány irdatlan termete, de nem voltak sem elég gyorsak, sem elég csendesek, mert a sárkány hirtelen feléjük magasodott és kitárta hatalmas száját. Az idősebbik fivér, Rolfwir ijedtében a lantját kapta védekezően maga elé... *itt egy lapos, szinte huncut pillantást vet a hallgatóságra, ellenőrzi, hogy vannak-e bámészkodók-hallgatózók körülötte, és persze hogy a gnóm lány figyel-e még, vagy már elunta a szóáradatot és a lant lágy zenéjét. Kérdését egyenesen Gyssának intézi* Ki tudod találni, hogy folytatódik a legenda?
//Gyssa//
- Ó, tényleg, hallottam már, miféle rengeteg lenyűgöző ~vagy éppen őrült~ találmányt hozott létre a te néped. Biztos érdekesek, bár a legbonyolultabb ilyen masina, amihez valaha közöm volt az egy kagyló-berakásos zenedoboz volt, ami a "Szép Malina szép szerelme messzire hajózott" kezdetű dalt játszotta, azt is rém hamisan. És bár rettenetes kín ez a gyakorlott fülnek, nem hiszem, hogy háborút lehetne vele nyerni...
*elgondolkodva hallgatja tovább a lány beszámolóját a sárkányokról, az arcán is látszik, hogy kifejezetten tetszik neki a dolog, azt azonban már nehezebb eldönteni, hogy a mondandó, vagy a kis előadó komolyságának és lelkesedésének szól a derűs kifejezés.*
-A bárdok között is kering még a régi időkből pár legenda a sárkányokról, illetve inkább egy testvérpárról, kiknek neve Rolfwir és Dolfwir volt. *belenyúl a táskájába és előhalássza a lantját, hiszen mit érne egy jó történet kíséret nélkül. Különben is le akarja nyűgözni kicsit beszélgetőtársát...* A két testvér hosszú évek óta sárkányokról álmodott, mióta mesterük először énekelt nekik a hatalmas bestiákról. Álmodtak éjjel és álmodtak nappal is. *pár kellemes akkord és egyszerűbb dallamfutam ad keretet a mondatoknak* Egy nap elhatározták, kezükbe veszik a sorsukat és megnézik maguknak a sárkányokat. Fél esztendeig edzették elméjüket és testüket, hogy felkészüljenek az útra, nagy batyujukba az élelem mellé kedvenc lantjuk is befért. Hosszú hetekig tartott az út, a hegyek lejtőin többször majdnem a halálba zuhantak, a hideg úgy marta az arcukat, mintha fogai lennének... De végül megérkeztek a sárkány barlangjába. A fenevad pont olyan volt, amilyennek elképzelték, hatalmas, pikkelyes testét a hívek által összehordott áldozati ajándékok aranyhalmára tekerve pihent. A két testvér már épp azon volt, hogy csendben elosonjon, mert megrettentette őket a sárkány irdatlan termete, de nem voltak sem elég gyorsak, sem elég csendesek, mert a sárkány hirtelen feléjük magasodott és kitárta hatalmas száját. Az idősebbik fivér, Rolfwir ijedtében a lantját kapta védekezően maga elé... *itt egy lapos, szinte huncut pillantást vet a hallgatóságra, ellenőrzi, hogy vannak-e bámészkodók-hallgatózók körülötte, és persze hogy a gnóm lány figyel-e még, vagy már elunta a szóáradatot és a lant lágy zenéjét. Kérdését egyenesen Gyssának intézi* Ki tudod találni, hogy folytatódik a legenda?
3584. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-21 15:32:05
Üzenet elküldve: 2015-07-21 15:32:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Lorew//
- Hmm. Persze, hogy nem vagyok őrült. Csak valóban érdekelne a véleménye. Érdekes nézeteket vall, amikről korábban senkivel sem volt alkalmam beszélgetni, ilyen kellemes kis vitát nyitni pedig még kevésbé. És ez izgalmas, kedves Lorew.
*Újra mosoly villan, a természetesebbikből, hiszen valóban élvezi, hogy alaposan kifaggathatja a másikat. Aztán persze ajkait is meg kell nedvesítse újfent.*
- De miért ne működhetne így? Honnét tudja, hogy nem, ha még nem találkozott egy ilyennel sem?
*Megvonja a vállát, hiszen már sokadszor fordítja a köpenyes ellen a saját szavait, pusztán azért, hogy elbizonytalanítsa és saját igaza mellett érveljen. Meg persze azért egy kicsit amiatt is, hogy az idegeire menjen. Bár úgy tűnik, elég nehezen szakad nála az a bizonyos cérna - legalábbis jelen esetben, Rahillal szemben.*
~Csak nem elbűvölted?~
~Jóval inkább vonzotta a bűvkörébe a beszélgetés tárgya. Hallgass el.~
- Talán csak halandó képét képes felvenni. Mondjuk még fiatal és gyenge. Vagy épp vén és erejefogyott. Vaaagy...
*Mielőtt folytatná az ötletelést, kortyol még egyet.*
- Kénytelen volt ilyen alakot ölteni, mert adottak voltak a körülmények, nem volt más választása, és így maradt. Esetleg...
*Elgondolkodik, s hagyja arcára is kiülni a töprengés minden jelét a távolba révedő, hunyorgó tekintettel, s a fogai közé harapott ajkakkal együtt.*
- Vagy csak így van kedvére. Mert épp szereti a szépet és hiú a végtelenségig. Vagy pusztán nem akarja, hogy bárki is többnek higgye annál, amennyit mutatni akar magából, s így szabadon mozoghat, észrevétlenül, a csupa gyanútlanok közt.
*Megrántja a vállát. Úgy érzi, elég magyarázatot adott az egyik kérdésre. S igazság szerint, még csak hazudnia sem kellett, hiszen minden verzióban van némi igazság - legalábbis a részéről. És természetesen, olyan finoman és körmönfontan megfogalmazva és előadva, hogy a férfi valóban csak találgatásnak higgye az egészet.*
- És hogy miért árulná el a titkát...
*Újabb korty sör, s ismét gondolkodóba esik.*
- Az első eshetőségben, talán mert elege lett a gyengeségből. Tudja, hogy többre is képes lehet, csak épp kellene ebben némi segítség. A második esetben, azt hiszem, szintén előfordulhat ugyanezen indok. A harmadikban talán lehet az az entitás olyan sunyi is, hogy épp csak egy szolgára feni a fogát... Ki tudja?
*És valóban, még mindig nem döntött egyértelműen Lorew sorsa felől. Mindig szeretett túlbiztosítani, s ez most sincs másként. Sőt, most különösen nincs.*
//Lorew//
- Hmm. Persze, hogy nem vagyok őrült. Csak valóban érdekelne a véleménye. Érdekes nézeteket vall, amikről korábban senkivel sem volt alkalmam beszélgetni, ilyen kellemes kis vitát nyitni pedig még kevésbé. És ez izgalmas, kedves Lorew.
*Újra mosoly villan, a természetesebbikből, hiszen valóban élvezi, hogy alaposan kifaggathatja a másikat. Aztán persze ajkait is meg kell nedvesítse újfent.*
- De miért ne működhetne így? Honnét tudja, hogy nem, ha még nem találkozott egy ilyennel sem?
*Megvonja a vállát, hiszen már sokadszor fordítja a köpenyes ellen a saját szavait, pusztán azért, hogy elbizonytalanítsa és saját igaza mellett érveljen. Meg persze azért egy kicsit amiatt is, hogy az idegeire menjen. Bár úgy tűnik, elég nehezen szakad nála az a bizonyos cérna - legalábbis jelen esetben, Rahillal szemben.*
~Csak nem elbűvölted?~
~Jóval inkább vonzotta a bűvkörébe a beszélgetés tárgya. Hallgass el.~
- Talán csak halandó képét képes felvenni. Mondjuk még fiatal és gyenge. Vagy épp vén és erejefogyott. Vaaagy...
*Mielőtt folytatná az ötletelést, kortyol még egyet.*
- Kénytelen volt ilyen alakot ölteni, mert adottak voltak a körülmények, nem volt más választása, és így maradt. Esetleg...
*Elgondolkodik, s hagyja arcára is kiülni a töprengés minden jelét a távolba révedő, hunyorgó tekintettel, s a fogai közé harapott ajkakkal együtt.*
- Vagy csak így van kedvére. Mert épp szereti a szépet és hiú a végtelenségig. Vagy pusztán nem akarja, hogy bárki is többnek higgye annál, amennyit mutatni akar magából, s így szabadon mozoghat, észrevétlenül, a csupa gyanútlanok közt.
*Megrántja a vállát. Úgy érzi, elég magyarázatot adott az egyik kérdésre. S igazság szerint, még csak hazudnia sem kellett, hiszen minden verzióban van némi igazság - legalábbis a részéről. És természetesen, olyan finoman és körmönfontan megfogalmazva és előadva, hogy a férfi valóban csak találgatásnak higgye az egészet.*
- És hogy miért árulná el a titkát...
*Újabb korty sör, s ismét gondolkodóba esik.*
- Az első eshetőségben, talán mert elege lett a gyengeségből. Tudja, hogy többre is képes lehet, csak épp kellene ebben némi segítség. A második esetben, azt hiszem, szintén előfordulhat ugyanezen indok. A harmadikban talán lehet az az entitás olyan sunyi is, hogy épp csak egy szolgára feni a fogát... Ki tudja?
*És valóban, még mindig nem döntött egyértelműen Lorew sorsa felől. Mindig szeretett túlbiztosítani, s ez most sincs másként. Sőt, most különösen nincs.*
3583. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-21 14:48:49
Üzenet elküldve: 2015-07-21 14:48:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Rahil//
*Viccnek elég durva, ez tény, és már lezongorázta magában többször is, de még csak nem is ez a legnyomasztóbb az egészben, hanem hogyha hazudna, ha valamit így akarna elérni, akkor talán sokkal jobban erőltetné a dolgot. Lorewet talán már csak az tudná megnyugtatni, hogyha a nő mondjuk azt mondaná, hogy az erszényét akarja. Persze nem adná oda neki, de akkor biztosan tudhatná, hogy nem valami entitással, vagy istennővel van dolga, csak egy pénzéhes halandóval, aki gátlástalanul megtesz bármit néhány aranyért. Persze hogyan is hihetné ezt el, hogy egy egy felsőbbrendű lény egy halandó testébe fészkelte magát? Miért tenne ilyet? Miért tenné ki magát egy ilyen szánalmas faj jelentéktelen életének? Egyáltalán már az is sértés az entitásokra nézve, ha Lorew ilyesmit komolyan fontolóra vesz.*
- Nos nem igazán... *jegyzi meg, bár nem tudja, hogyan folytathatná* Az italra fogni azért mégsem ugyanaz.
*Mert hát gondoljunk csak bele, Lorew is volt már ittasabb a kelleténél, csak néhány alkalommal, de történt már ilyesmi. Attól, mert ezalatt valami őrültséget mondott, az nem jelenti azt, hogy alapból is őrült lenne. Vagy éppen azért lenne őrült, mert ivott? Ez azért elég bolondság, hiszen a halandók nagy többsége élete során legalább egyszer él alkoholos itallal. Bárkivel megesik, hogy emiatt talán nem túl logikus dolgokat állít... De vajon miért fél annyira őrültnek nevezni a nőt? Már annyi sok embert nevezett őrültnek, bolondnak, ostobának, a francnak kell most elbizonytalanodnia! És mégsem akaródzik neki a nyelvére jönni a szó, vagy a mondat, amiben valami rosszat mond a nőre. Kis részben ugyan, de kénytelen számolni a kockázattal, főleg az aprólékos felvezetés után.*
- Nem hinném, hogy őrült lenne *sóhajtja végül, mintegy lezárásként a gondolatmenetére, és megpecsételve, hogy ezúttal nem tudja kimondani a sok rosszat, mint máskor. Ugyanakkor őrült, vagy nem, egyszer sem mondta még, hogy felsőbbrendű lenne. Persze ettől olyan bosszantó a dolog, de valamilyen szempontból ez jó, mivel így Lorew sem ismerte el a felsőbbrendűségét, csak azt, hogy nem őrült. Ez is sok, de nem a vég. Viszont a következő dolog, a "miért?" kérdése, az, ami annyira nyilvánvaló, és annyira magától értetődő, de a szerzetes eddig mégsem mondta. Hogy miért? Mert titkon szeretne hinni? Nem, ő is tudja, hogy ez nem így megy.*
- Mert... ez nem így működik *nyögi ki végül, mint egyfajta kitérést, de mivel tudja, hogy úgyis ennek további boncolgatására lesz felszólítva, és irányítva, inkább megspórolja a fáradtságot mindkettőjüknek, és folytatja* Mert miért öltene fel egy felsőbbrendű lény egy egyszerű halandó testet? És hogyan hihetnék el ilyesmit, amikor ezt akárki mondhatja a forgatagon megfelelő mennyiségű ital után? És még ha igaz is lenne, miért fedné fel bárkinek is a titkát egy ilyen lény? Ez egyszerűen őrültségnek tűnik.
*Mert azt még hajlandó elhinni, hogy létezhet valaki, akinek tetszik Lorew gondolkodása, a világszemlélete, és élvezi a társaságát (bár ez utóbbit igen nehezen), viszont azért mindennek van határa. Elvakultan szolgál, talán, de nem elvakultan hisz.*
//Rahil//
*Viccnek elég durva, ez tény, és már lezongorázta magában többször is, de még csak nem is ez a legnyomasztóbb az egészben, hanem hogyha hazudna, ha valamit így akarna elérni, akkor talán sokkal jobban erőltetné a dolgot. Lorewet talán már csak az tudná megnyugtatni, hogyha a nő mondjuk azt mondaná, hogy az erszényét akarja. Persze nem adná oda neki, de akkor biztosan tudhatná, hogy nem valami entitással, vagy istennővel van dolga, csak egy pénzéhes halandóval, aki gátlástalanul megtesz bármit néhány aranyért. Persze hogyan is hihetné ezt el, hogy egy egy felsőbbrendű lény egy halandó testébe fészkelte magát? Miért tenne ilyet? Miért tenné ki magát egy ilyen szánalmas faj jelentéktelen életének? Egyáltalán már az is sértés az entitásokra nézve, ha Lorew ilyesmit komolyan fontolóra vesz.*
- Nos nem igazán... *jegyzi meg, bár nem tudja, hogyan folytathatná* Az italra fogni azért mégsem ugyanaz.
*Mert hát gondoljunk csak bele, Lorew is volt már ittasabb a kelleténél, csak néhány alkalommal, de történt már ilyesmi. Attól, mert ezalatt valami őrültséget mondott, az nem jelenti azt, hogy alapból is őrült lenne. Vagy éppen azért lenne őrült, mert ivott? Ez azért elég bolondság, hiszen a halandók nagy többsége élete során legalább egyszer él alkoholos itallal. Bárkivel megesik, hogy emiatt talán nem túl logikus dolgokat állít... De vajon miért fél annyira őrültnek nevezni a nőt? Már annyi sok embert nevezett őrültnek, bolondnak, ostobának, a francnak kell most elbizonytalanodnia! És mégsem akaródzik neki a nyelvére jönni a szó, vagy a mondat, amiben valami rosszat mond a nőre. Kis részben ugyan, de kénytelen számolni a kockázattal, főleg az aprólékos felvezetés után.*
- Nem hinném, hogy őrült lenne *sóhajtja végül, mintegy lezárásként a gondolatmenetére, és megpecsételve, hogy ezúttal nem tudja kimondani a sok rosszat, mint máskor. Ugyanakkor őrült, vagy nem, egyszer sem mondta még, hogy felsőbbrendű lenne. Persze ettől olyan bosszantó a dolog, de valamilyen szempontból ez jó, mivel így Lorew sem ismerte el a felsőbbrendűségét, csak azt, hogy nem őrült. Ez is sok, de nem a vég. Viszont a következő dolog, a "miért?" kérdése, az, ami annyira nyilvánvaló, és annyira magától értetődő, de a szerzetes eddig mégsem mondta. Hogy miért? Mert titkon szeretne hinni? Nem, ő is tudja, hogy ez nem így megy.*
- Mert... ez nem így működik *nyögi ki végül, mint egyfajta kitérést, de mivel tudja, hogy úgyis ennek további boncolgatására lesz felszólítva, és irányítva, inkább megspórolja a fáradtságot mindkettőjüknek, és folytatja* Mert miért öltene fel egy felsőbbrendű lény egy egyszerű halandó testet? És hogyan hihetnék el ilyesmit, amikor ezt akárki mondhatja a forgatagon megfelelő mennyiségű ital után? És még ha igaz is lenne, miért fedné fel bárkinek is a titkát egy ilyen lény? Ez egyszerűen őrültségnek tűnik.
*Mert azt még hajlandó elhinni, hogy létezhet valaki, akinek tetszik Lorew gondolkodása, a világszemlélete, és élvezi a társaságát (bár ez utóbbit igen nehezen), viszont azért mindennek van határa. Elvakultan szolgál, talán, de nem elvakultan hisz.*
3582. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-21 13:44:47
Üzenet elküldve: 2015-07-21 13:44:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Aelala//
*Kikerekednek a szemei, ahogy a nő beszél hozzá, ahogy felteszi a kérdéseit, majd meglágyulnak a vonásai és töprengésbe kezd.*
- Nagyobb háborúk nem pusztítottak Ratraxurgban. A sziklák megvédik az otthonom, és a katonáink is, kik gépeket építenek, s kezelnek. *Magyarázza.* A régi énekekben volt pár ilyetén harc, melyben fenyegető csapatokat vertek vissza a leleményes találmányaink.
*Húzza ki magát, ahogyan a gépekről és fajtársainak ügyességéről beszél. Eztán elkezdi pörgetni a nagy könyvet a fejében, s újabb történeteket keres, melyek elnyerhetik a nő tetszését.*
- Ismerek egy legendát, mely már kiskoromban is megragadta a figyelmem. *Leszegi a tekintetét és gondolkozik, hogy adhatná elő, majd felnéz és folytatja.* A hegy vidéken gyakori a mende-monda hatalmas repülő szörnyetegekről. Sárkányokról. Azt tartják, hogy a magas hegyek csúcsán élnek, a jég és hó birodalmában. Nem látja őket senki, mert nem jönnek le. Azt tartják, évEZREDEKIG élnek. *Csillan fel a szeme, ahogy kimondja az irdatlan számot. Még a hosszú éltű elfek sem tudják felfogni mennyi idő ez.*
- Ők másképpen élik meg az időt. Meditálnak a hegycsúcson a régi nép emelte bálványaik tetején. Számos történet szól arról, hogy áldozatot nyújtanak be nekik a Sárkány hívők. Talán ez a legérdekesebb dolog, a találmányaink után.
*Érdekes lehet a nő számára, hogy egy ennyire racionális faj, melyet a mágia szült, hogy hihet el, olyat amit nem is látott. Gyssa nem kételkedik. Sosem kételkedett, hiszen senki sem tudja megmászni azokat a hatalmas hegyeket, s a Sárkányok táplálkozhatnak a magasra törő hegyi kecskékkel, vagy az is lehet, mint istenek, hogy nem kell enniük. Lassan hagyja abba a szövegelést. Látja, hogy sok ellentét van kettejük ízlése között. Aelala a Tűz városának szülöttje, s a gnóm úgy gondolja, hogy nem igazán rajongana a havas hegyek iránt. Nem bánja, örül ha megtudhat valami újat a világból.*
- Éjszakai élet, azt mondod? *Dönti oldalra a fejét.* Érdekes lehet, ahogy az enyhe éjjelben élik az életüket a népek, lámpásokkal, s fáklyákkal övezve. *Tűnődik el.* Biztosan csodálatos. *Mosolyodik el, ahogy elképzeli a tengert, a csillagos eget, s a tüzet, ahogy kíséri a polgárok lépteit.*
//Aelala//
*Kikerekednek a szemei, ahogy a nő beszél hozzá, ahogy felteszi a kérdéseit, majd meglágyulnak a vonásai és töprengésbe kezd.*
- Nagyobb háborúk nem pusztítottak Ratraxurgban. A sziklák megvédik az otthonom, és a katonáink is, kik gépeket építenek, s kezelnek. *Magyarázza.* A régi énekekben volt pár ilyetén harc, melyben fenyegető csapatokat vertek vissza a leleményes találmányaink.
*Húzza ki magát, ahogyan a gépekről és fajtársainak ügyességéről beszél. Eztán elkezdi pörgetni a nagy könyvet a fejében, s újabb történeteket keres, melyek elnyerhetik a nő tetszését.*
- Ismerek egy legendát, mely már kiskoromban is megragadta a figyelmem. *Leszegi a tekintetét és gondolkozik, hogy adhatná elő, majd felnéz és folytatja.* A hegy vidéken gyakori a mende-monda hatalmas repülő szörnyetegekről. Sárkányokról. Azt tartják, hogy a magas hegyek csúcsán élnek, a jég és hó birodalmában. Nem látja őket senki, mert nem jönnek le. Azt tartják, évEZREDEKIG élnek. *Csillan fel a szeme, ahogy kimondja az irdatlan számot. Még a hosszú éltű elfek sem tudják felfogni mennyi idő ez.*
- Ők másképpen élik meg az időt. Meditálnak a hegycsúcson a régi nép emelte bálványaik tetején. Számos történet szól arról, hogy áldozatot nyújtanak be nekik a Sárkány hívők. Talán ez a legérdekesebb dolog, a találmányaink után.
*Érdekes lehet a nő számára, hogy egy ennyire racionális faj, melyet a mágia szült, hogy hihet el, olyat amit nem is látott. Gyssa nem kételkedik. Sosem kételkedett, hiszen senki sem tudja megmászni azokat a hatalmas hegyeket, s a Sárkányok táplálkozhatnak a magasra törő hegyi kecskékkel, vagy az is lehet, mint istenek, hogy nem kell enniük. Lassan hagyja abba a szövegelést. Látja, hogy sok ellentét van kettejük ízlése között. Aelala a Tűz városának szülöttje, s a gnóm úgy gondolja, hogy nem igazán rajongana a havas hegyek iránt. Nem bánja, örül ha megtudhat valami újat a világból.*
- Éjszakai élet, azt mondod? *Dönti oldalra a fejét.* Érdekes lehet, ahogy az enyhe éjjelben élik az életüket a népek, lámpásokkal, s fáklyákkal övezve. *Tűnődik el.* Biztosan csodálatos. *Mosolyodik el, ahogy elképzeli a tengert, a csillagos eget, s a tüzet, ahogy kíséri a polgárok lépteit.*
3581. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-21 13:29:26
Üzenet elküldve: 2015-07-21 13:29:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Lorew//
*Ismételten egy kisebb adag vajsör kerül nyelvére, s ezt nem is nyeli le azonnal, pár pillanatig még inkább kiélvezi az ízét és a hűsségét. Csak akkor szólal meg megint, mikor úgy veszi észre, hogy a köpenyes ellentmondásba kerül önmagával. Ekkor el is mosolyodik, még a gondolatai szavakká formálása előtt, ám a mosoly még akkor is tart, mikor a vélemény hangokká-, és így értelmes mondatokká áll össze.*
- Az italra fogná. De ezek szerint mondaná, vagy legalábbis gondolná...
*Hümment egyet, újabb kortyot iszik. S bár tény és való, jóval bátrabban jár a szája, azért még nem lehet elmondani róla, hogy túlságosan megártott volna a szeszes ital.*
- De nem is a kérdésre válaszolt, Lorew. A kérdésem az volt, hogy miért. Miért kétkedik, miért foghatná rá a szeszre azt, hogy valaki -ez esetben, továbbra is a példánál maradva mondjuk én- ilyesmit állítson? Nos? Hallgatom.
*Akármennyire is igyekszik kedves-édesen, nyugodtan kérdezni, színlelve egy egyszerű, ám magasröptű -vagy épp mélyenszántó, kinek mi- beszélgetést színlelni, azért érzi már kicsit, hogy vallatás-szagúvá válik lassan a történet. Ám ez cseppet sem zavarja, csak annál jobb az egész. Forgatni a másikat kénye-kedve szerint továbbra is, élősködve az egyre nagyobb zavarán és kétségein. Épp egész finom falat ahhoz, hogy ne unja még ezt a nyüzsgést, ami körülöttük van - s ez még akkor is így lenne, ha egyéb szándék nem vezérelné, csak "céltalanul" szaggatná ki fogóval azt a maradék kis eszét is abból az erősen megaszalódott fejéből.*
//Lorew//
*Ismételten egy kisebb adag vajsör kerül nyelvére, s ezt nem is nyeli le azonnal, pár pillanatig még inkább kiélvezi az ízét és a hűsségét. Csak akkor szólal meg megint, mikor úgy veszi észre, hogy a köpenyes ellentmondásba kerül önmagával. Ekkor el is mosolyodik, még a gondolatai szavakká formálása előtt, ám a mosoly még akkor is tart, mikor a vélemény hangokká-, és így értelmes mondatokká áll össze.*
- Az italra fogná. De ezek szerint mondaná, vagy legalábbis gondolná...
*Hümment egyet, újabb kortyot iszik. S bár tény és való, jóval bátrabban jár a szája, azért még nem lehet elmondani róla, hogy túlságosan megártott volna a szeszes ital.*
- De nem is a kérdésre válaszolt, Lorew. A kérdésem az volt, hogy miért. Miért kétkedik, miért foghatná rá a szeszre azt, hogy valaki -ez esetben, továbbra is a példánál maradva mondjuk én- ilyesmit állítson? Nos? Hallgatom.
*Akármennyire is igyekszik kedves-édesen, nyugodtan kérdezni, színlelve egy egyszerű, ám magasröptű -vagy épp mélyenszántó, kinek mi- beszélgetést színlelni, azért érzi már kicsit, hogy vallatás-szagúvá válik lassan a történet. Ám ez cseppet sem zavarja, csak annál jobb az egész. Forgatni a másikat kénye-kedve szerint továbbra is, élősködve az egyre nagyobb zavarán és kétségein. Épp egész finom falat ahhoz, hogy ne unja még ezt a nyüzsgést, ami körülöttük van - s ez még akkor is így lenne, ha egyéb szándék nem vezérelné, csak "céltalanul" szaggatná ki fogóval azt a maradék kis eszét is abból az erősen megaszalódott fejéből.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10280-10299