//Szüzek vacsorája//
//Gravak//
*A csuhások igen meggondolatlanok voltak. Tán azt hitték, hogy altatójuk hatása tovább fog tartani, amíg a szertartást el nem végzik. Trehány munkájuk eredményeként a két fa tövében fekvő alakot nem kötözték meg, így kezeit szabadon mozoghatnak. Gravak ezt ki is használja, bárdját kezébe fogva indul el a csuklyások felé. A felé igyekvő, embermagasságú meg is áll egy pillanatra, ám a másik tovább siet Caleth felé, de azért kellőleg eltávolodik az orktól.
A csatabárd akadálytalanul halad a csuhás bal oldala felé. Eltalálva, kissé eltántorodik, a suhanás irányába, s mellé egy hatalmas, idegen, fájdalommal teli üvöltést hallat. Hangja sziszegős, a csuha alól villás nyelve elővillan. A barna csuha remeg, ahogy az orkkal szemben áll. Most először mutatja meg, csuhája alól kezét, mellyel oldala felé nyúl. Pikkelyes, karomban végződő ujjait bordái helyére tapasztja. Elvéve onnan, látható, hogy zöldes, sárgás színű nedv tapad tenyeréhez. A vére. Gravak mély sebet ejtett rajta, de nem akkorát, hogy ketté tudja szelni, viszont mély és fájdalmas. A csuha a bőrhöz tapad, ahol a sárgászöld vére folyik a lénynek. Hangos, sziszegős, földöntúli üvöltést hallat, s kardját előreszegezve indul meg a zöld lény irányába. Gravak újabb támadást indít felé, s a csapás szele lerántja a csuha csuklyáját. Így látható, hogy mikkel is állnak szembe kalandozóink, feje a gyíkokéhoz hasonló. Szemei a hosszúkás arcának két oldalán helyezkedik el, orrait csak egy-egy apró nyílás jelzi. Széles szájából kilóg hosszú, villás nyelve. A pofáját kék színű pikkelyek fedik, míg nyaktól lefelé, egészen a mellkasig – vagy legalábbis amennyit engedni lát a csuha – barna, lágy pikkelyek borítják. Ha szemfüles, még azt is megállapíthatja Gravak, hogy a csuha alól, gyíkszerű farok lóg ki. A bárd forgatását kihasználva támad az ork vállai felé, aki ha nem vigyáz el is találja. A következő suhintás is oldal találja el a lényt, immár a másikon. Lassan kezd összerogyni a hatalmas erőkkel megáldott ork előtt. Még egy suhintás, s a csuha alatt a belek lassan kezdenek el szivárogni a föld iránya felé
A vénséges öregasszony, a szekér tetejéről, amint meglátja, hogy a zöldes lénység felé tart, ijedve kezdi el ütögetni a gnóm fejét, hogy induljanak előre az erdő irányába.*
//Caleth//
*A női alak szinte bosszúsan fordult a férfi irányába, annak méltatlankodó hangja hallatán.*
- Megmondtuk, hogy ne gyertek ide.
*Hangzik a sziszegős hang, melynek olyan hatása van, mintha nem is ő ejtené ki őket. Mintha más mondaná őket, egy távolabbi helyről. De tovább nem is foglalkozik vele, inkább a lány köti le figyelmét…
Mivel társától a Caleth felé közelítő csuklyás eltávolodott, gondtalanul közelít felé. Bár érzékeli, hogy kezét gyanúsan hátra teszi, mégis mit tehet, egy hosszabb szablyával szemben? A váratlan támad esetlenül következik be. A csuhás könnyen kiveri kezéből, s egy felülről irányzott csapást készül bevinni, Caleth felsőteste irányába. Ha nem vigyáz, akkor egy jókora sem fog tátongani a férfi mellkasán.*
//Murbag//
*Nem követi Gravak módját, s kezd bele esztelennek tűnő hadonászásba Murbag. Inkább megfontoltan cselekszik. Amíg kivárja, hogy felé érkező csuklyás közelebb menjen hozzá, addig lándzsáját a nő felé hajítja el. Sajnos ügyetlensége miatt, a célszemélyt eltéveszti, s bár csak pár centin múlott, hogy eltalálja, mégis elsuhan mellette, egészen be, az erdő irányába. Ám a repülő lándzsa szele megcsapja a nőt, s néhány, a tarkójához tapadt hajszálát felfújja. Így válik láthatóvá a nyakát borító zöldes színű pikkely.
Ám a barna csuhás már közelít is felé, így pallosát veszi elő, hogy azzal támadjon. A döfés pillanatban a csuklyás szinte villámsebesen oldalra hajol, majd ugyanabba az irányba suhan el. Mert nem lép, hiszen aki lép, annak van egy kisebb magasságkülönbsége, miközben lép. Viszont a csuklyás bármerre is mozog ugyanakkora marad. Ekkor kaszabolja le Gravak a vele harcolót, s válik láthatóvá, hogy mifélékkel is harcolnak. Mintha a Murbaggal harcoló lény megérezte volna társa halálát, fájdalmas üvöltést hallat, s szablyájával oldal irányba vág az ork felé.*
//Fëlyne//
*A lány zavaros gondolatai hamar visszatérnek. Szinte néhány perc alatt teljesen kitisztul a feje az aranyos por mellékhatása is hamar elszáll. Bár igen irritáló lehet, ha az orrnyilasban ott maradt pár szemecske az altató hatású porból.
A fekte csuhában lévő nő, ahogy visszafordul Calethtől Fëlyne felé, egy jól irányzott köpést érkezik az arcába. Szabad kezével odanyúl, s minden fintorgás nélkül törli le az arcáról. Majd erősen a karmai közé kapja Fëlyne állát.*
- Nem leszel ilyen virgonc, mikor az isteneknek adunk át téged.
*Sziszegi, s villás nyelvét a lány arcán húzza végig. Ekkor suhan el mellette a lándzsa, melyet Murbag küldött felé, s néhány pillanat múlva hal meg az egyik katonája is. Dühösen mered a közelben álló katonája felé, s utasítja egyszerűen, hogy vigyék a lányt az oltárhoz.
Viszont Fëlynenek csalódnia kell, ugyanis nem oldozzák el. Kezeit annyi ideig eresztik el, a karmos kezek szorítása közben, amíg azokat elől össze nem kötik. Ha kezeit szabadon akarja tudni, bizony akkor azért magának kell tennie. Szerencséjére lehet mondva, hogy annyira nem figyelnek rá. A lány taktikája beválni látszik. Vállával meglöki az őt vezetni készülő csuhást, s sikerül pár lépéssel eltávolodni tőle.*